Ricsi és Enikő, látva az összebújt triót, elérkezettnek látták az időt a lelépésre. A szobájukba osontak, és szinte azonnal egymásnak estek, mohón, vágytól fűtötten bogozták le egymásról a ruhát. Mikor mindketten ruhátlanok voltak, Ricsi kihasználta az alkalmat, és kerített egy doboz gumit. Ekkor repült az ajtóba Gábor gatyája. Barátja postafordultával küldte az óvszert. A többit tudjuk.

 Ricsi Enikő felé fordult, aki az ágy szélén ült. Arcát két tenyerébe fogta, a lány rátette a kezét, s gyengéd-hosszadalmas csókba gabalyodtak. A csókot Eni „unta” meg először, elengedte Ricsi „nőgyógyász-ujjait”, és megmarkolta vaskos, merev, forró kéjrúdját. Erre már a fiú sem csókolt, hanem felemelkedve a párja orra elé kínálta férfidíszét, tegyen vele, amit csak akar. Enikő eleinte csak a fitymát húzogatta, nem tudott betelni az előtűnő, bíborló-fényesedő makk látványával. Kis idő múlva azonban nem engedte vissza a selymes bőrkét, nyelve siklott a makk kicsúcsosodó hegyére, összenyalva-, nyálazva, síkosítva azt. Ricsinek már az is kellemes érzést okozott, hogy Eni a fitymáját húzogatta, hát még mikor nyalogatni kezdte a lila kalapocskát! A lány pedig igen alapos volt, mind az életben, mind a szexben. Ez utóbbi alkalmával nyelve a makk egyetlen négyzetmilliméterét sem hagyta ki. A lyuktól jobbra és balra is lecsúszott a perem alá, hogy aztán ott, a perem alatt maradva az ellentétes oldalra csússzon át. Néha megállt, s a makk alsó részét, ahol a fityma bőre kezdődött, nyalogatta, jóval alaposabban, mint a többi részét. Ricsinek ez különlegesen tetszett, és már annyira fel volt izgatva, hogy legszívesebben állat módjára hágta volna meg Enit. Erről azonban letett, finoman értésére adta a lánynak, engedjen, mert most ő jön. Nem kellett kétszer mondania, Eni formás combjai pillanatok alatt vetődtek szét, vöröses pamacskája alól rózsaszínen tárult fel a lány csurig nedves gyönyörkelyhe. Ricsi ujjai széthúzták a nagyajkakat, és szabaddá tették a csiklót. A piciny makkot formáló szerv hegyére simult húsos nyelve, a ruganyos szervecskét hosszú percekig nem hagyva eztán nyugodni. Váltakozó tempóban nyalt, időnként lecsúszva a pecekről megízlelte a hüvely termelte selymes nedveket, majd visszatért. Enikőnek először a légzése gyorsult, vált szabálytalanná, ám később a kilégzésekből nyögések, sikolyok, zihálások lettek. Néhányszor önkéntelenül is megrándult az alteste, ezzel kizökkentve Ricsit a nyalás ritmusából, de a srác mindig tudta követni az egyre jobban kéjvonagló lánytestet. Hirtelen Enikő megmerevedett, és hangos, elhaló sóhajjal elélvezett.

 Ricsi újfent gumit kotort elő, ezúttal saját célra. Feltekerte mohó vágytól dagadozó, vastag farkára, és ifjú felesége felé fordult. Enikő ezalatt megfordult, nedvektől csillogó-fénylő fenekét pucsította férje felé. Ricsi ujjai szétfeszítették a sikamlós kisajkakat, gumileples makkját helyezte közéjük. Lassan, óvatosan tolta egyre mélyebbre a forró hüvelybe, Enikő a kéjtől nyüszítve fogadta testébe imádottja hímtagját. A fiú a formás-párnás csípőbe markolt, vontatottan kezdett taszigálni, de a szoros-nedves punci, a nyögdécselő lány elhomályosította elméjét. Egyre gyorsabb lett, izmos hasa egyre nagyobbakat csattant a formás popsigömbökön. Egy-két foknyi választotta el az állatitól, de ahhoz hasonlóan, szinte vadul hágta a lányt. Enikőnek hihetetlen kéjt okozott ezzel, sokkal hamarabb eljutott ismét a csúcsra, mint azt várta. A hatalmas orgazmus olyan sikolyt csalt ki belőle, hogy azt a párnába kellett fojtania. Férje, észlelvén a csúcsot, lelassított, majd finoman kihúzta a farkát. Enikő egy pillanatra elcsodálkozott, hogy Ricsi még bírja, de aztán boldogan ült a közben leült fiú ölébe. Először szándékosan célzott rosszul, cirógatta a mindenféle nedvektől csillogó, gumis faszt, de engedve Ricsi kérésének, tövig merült a dákóba. Vad, harapdálós csókolózásuk közepette Enikő nemcsak mozgatta tomporát, de hüvelyizmait meg-megfeszítve is fokozta élete értelme élvezetét. Igaz, közben magára meg nem nagyon figyelt. Így eshetett meg, hogy Ricsi néhány perc után megfogta a derekát, s rángó-hágó mozdulatokkal, elakadó lélegzettel, némán lövellte, spriccelte ondóját Enikő immár harmadszor is orgazmusrángó, nedves puncija gumival óvott mélyére.

 A lány óvatosan szállt le a rúdról, kéjgyötört teste teljesen kifáradt, már csak arra volt ereje, hogy az „utómunkálatokkal” végzett Ricsi mellé bújjon, és mellkasbozontját simogatva elaludjon.

 Reggel Ricsi ébredt először. Amilyen halkan tudott, leosont, borzalmasan kellett pisilnie. Utána gyorsan lezuhanyozott, és egy szál semmiben indult fel. Az ébredező, szintén ruhátlan Anikóba botlott. Kölcsönösen megállapították egymásról, hogy jól néznek ki, majd a bűnös gondolatokat elhessegették, unokatestvéri kapcsolatukra hivatkozva.

 - Na, milyen volt? – suttogta izgatottan Ricsi.

 - Te kerítő, te! – mosolygott a lány. – Én nem is gondoltam volna, hogy egy pasi jó is lehet!

 - Tehát jó volt.

 - Nem, nem volt jó. Csodálatos volt!! – és Anikó ringó keblekkel-fenékkel leszaladt.

 Lassan-lassan mindenki magához tért, és nem törődve a szeméremmel, ruhátlanul rohangáltak egy darabig. A lányok fenséges újévi reggelit varázsoltak az asztalra, amit jó étvággyal el is fogyasztottak.

 Kaja, némi ejtőzés, és némi őszinte beszélgetés után, mely az elmúlt éjszakára vonatkozott, Ricsi javaslatára beugrottak a kocsiba, és elindultak kirándulni. A fiatal mérnök-növendékre bízva magukat, csakhamar a Börzsönyben találták magukat, és jókat sétáltak a csípős hidegben. A házaspár nagy örömére Anikó és Andi közrefogva Gábort, kéz a kézben sétáltak.

 Néhány hét múlva kezdtek olyan hírek kószálni a Szabó-családban, hogy Anikó végre meglelte az igazit. Csak Enikő és Ricsi tudta, hogy az „igazit” bizony többes számban kell érteni, ám bölcsen hallgattak.

 Ismét néhány hét múlva, február vége felé egy este Anikó betoppant Ricsiékhez Szinte fuldoklott az izgatottságtól.

 - Képzeljétek, összeköltözünk!

 - Kivel? - jó, hülye kérdés volt Ricsi részéről, hiszen ismerte a lány kapcsolatait.

 - Mondd, normális vagy? – kérdezett vissza Anikó.

 - Eddig úgy tudtam…

 - Jól van, elárulom, Gáborral… - itt várt egy kicsit, kiélvezte a kíváncsi – mohó tekinteteket. – És Andival!

 - Anyádék csak Gabeszt tudják? – kérdezte Enikő.

 - Ebben a kapcsolatban igen, illetve azt hiszik, hogy Andi Gabi húga.

 - Hát akkor sok sikert, és ha segítség kell, csak szóljatok! – ajánlkozott Ricsi

 Eltelt két év.

Ricsi lediplomázott, a MÁV–nál kapott munkát, és igen jó pozícióba került, bár a fizetését kissé kevesellte. Egyelőre nem volt más, a társaság is jó volt, de a pénz lehetett volna több is.

Enikő is a diplomamunkáját készítette, már nem sok volt hátra, hogy ledoktoráljon.

Egy este, a lány éppen megkapta a doktori címet, Ricsi ujjongva állított be.

 - Áthelyeztek! Illetve, hogy egész pontos legyek, kiléptem, és beléptem a  *** Kft-be, ami a vasút egyik alvállalkozója, és főmérnök lettem! Nyugdíjba ment az eddigi főmérnök, és átvettek, ráadásul az ő fizetésével!

 - Én meg Doktor Szabó Enikő lettem e naptól! - újságolta a lány boldogan.

A szülők öröme is határtalan volt, pezsgőt bontottak, ittak, ünnepeltek.

 Későre járt, mikor az ifjak felmentek a hálószobába. Pezsgőtől, boldogságtól mámorosan omlottak egymás ölelésébe. Mohón csókolták egymás ajkait, arcát, nyakát, fülét, illetve amit egy fejmozdulattal elértek. Mindezek közben gyengéden vetkőztették egymást, s csakhamar egyetlen semmiben ölelkeztek. Enikő hegyesre duzzadt mellbimbói, telt keblei, Ricsi szőrös mellkasához szorultak- lapultak, kellemesen csiklandozva ezzel a fiú bőrét. A szőrös bőr gazdája, bár kedvelte ezt a fajta „irritálást ” mégsem bírta sokáig. Hamarosan eltávolodott szeretett doktornőjétől, s annak irritatív testrészére hajolt. Hol csecsemőként szopta, teljesen elnyelve a bimbókat, hol csak nyelve hegyével kergetőzött a kemény gömböcskékkel. Volt hogy ujjaival söndörgette, és volt, hogy egész tenyerével gyúrogatta a kemény halmokat. Eni kellőképp felizgult, halk nyögdécseléssel és sóhajtásokkal kísérte Ricsi kéz, és szájmunkáját, de már többet akart. Finom péniszszorításokkal adta élete párjának értésére, mire vágyik. Amaz vette a lapot, és térdre omlott, s az ujjnyi széles vörhenyes pamacska az orra elé került. Olyan finom, izgatott illatot árasztott, hogy Ricsi nyelve nem bírt magával. Először egy combnyitó csókot helyezett el, nagyjából csiklótájra, melynek meg is lett az eredménye. Eni terpeszbe állt, finom ujjaival szétnyitotta még finomabb punciját, hogy Ricsi nyelvhegyre tűzhesse. A sikamlós másodlagos nemi szerv, a szintén sikamlós elsődlegesre rebbent, mohó vad csapásokkal kereste a bőrlebernyegek alatt rejtőző rózsaszín gombocskát. Érezte is, hallotta is, hogy rátalált. A lány kéjesen felsóhajt ott, nagyajkait még jobban széthúzta, hogy Ricsi hozzáférhessen egyre pirosodó, duzzadó csiklójához. A heves nyalás hatására gyorsan felhevültek érzékei, de csak halk nyögdécseléssel kísérte. Akkor nyikkant kicsit hangosabban, mikor már egy hajszálnyi hiányzott csak. Aztán már az sem. Remegés futott át a testén, nagyot élvezett, lélegzete el- elakadt.

Ricsi, amint felesége túl volt az orgazmuson, már a gumi után kotort.

 - Szerintem erre most nem lenne szükség… - vette ki kezéből az óvszert a lány.

 - Úgy gondolod? - kérdezte Ricsi különös hangsúllyal.

 - Igen, „úgy” gondolom… vagy te nem?

 - De… megpróbálhatjuk!

 - Akkor próbáld édes! - pucsított be Enikő

Úgy térdelt az ágy szélére, hogy Ricsi mögé állva kényelmesen hozzáfért. A biztos nedvesség érdekében először odahajolt, ismét nyalt néhányat a puncin, különös tekintettel a csiklóra. Mikor megfelelő sikamlósságot tapasztalt, nyelve helyett lilás makkját igazította a rózsaszín kisajkak közé. Lassan nyomta be, egyre mélyebbre a forró hüvelybe. Kicsit furcsa érzés volt gumi nélkül, de határozottan jólesett. Eni felnyögött, fenekét szinte sürgetően tolta hátrébb, minél mélyebbre tudjon beléhatolni a fiú. Kívánsága Ricsi számára parancs volt. Vaskos farkát tövig lökte, már jóformán fájt a lánynak, de élvezte. A fiú ráállt a dugattyú mozgásra, egyre gyorsult, belekapaszkodott Eni csípőjébe, hasán csattant a lány formás feneke. Egyikük sem állhatta meg hang nélkül. Eni nyögdécselt, néha felsikkantott, nyüszített, Ricsi is nyögött, időnként felhördült. Testükben egyre erősebbé vált, fokozódott a kéj, alig néhány perc kellett csak a végkifejletig.

 - Ricsi… óh, Ricsi…! Mindjárt… jövök! - sikkantott fel Enikő, teste már a közelgő csúcstól rándult.

 - Én… én is, kicsim! - lökött egyre gyorsabban a fiú, fokozva ezzel a tempón.

 Hirtelen szorult a nedves és forró vagina a vaskos, eres faszra, s megindult a nedvek oda-vissza áramlása. Az orgazmus közben áradó puncinedvek, és a lüktető makk hegyéből elemi erővel kilövellő meleg ondólöketek „összecsaptak”. A sűrű, fehér folyadék nyert. Több hullámban, hatalmas mennyiségben fröcskölte teli a lány méhét, hüvelyét a sperma.

 Némileg illúzióromboló volt a látvány, mikor félperces pihegés után szétváltak, de Ricsi gyors, papír zsebkendős segítségének köszönhetően hamar letisztogatta mindenféle nedvektől csillogó, lassan zsugorodó farkát. Enikő sem járt szebben, sem jobban, ám az ő puncijából kifolyó ragacsot is letisztogatták. Később azért lement, és lezuhanyozott.

 - Szerinted sikerült? – bújt Ricsi mellé.

 - Ha most nem, majd holnap, vagy holnapután, vagy bármikor! – vonta ajkaira a lányt a kérdezett, s gyengéd csókokkal kísérve lassan álomba merültek…

 Két hónap múlva Anikó toppant be hozzájuk egy este.

 - Van egy örömhírem! – jelentette be az egész Szabó családnak.

 - Halljuk! – kedélyeskedett Imre.

 - Nemsokára férjhez megyek, ezennel szeretnélek meghívni az esküvőre, és a vacsorára, meg ilyesmi.

 Míg a Szabó-szülők arcán csak enyhe volt a döbbenet, és erőteljes az örvendezés, addig a Szabó-ifjak köpni-nyelni sem tudtak a hír hallatán. Alig várták, hogy Ancsa feljöjjön a szobájukba.

 - Mi ez a férjhez menés, te lány?! – támadt neki Ricsi.

 - Nyugi, fiam, csak sorrendben. Tehát, mint tudjátok, marha jól elvoltunk így, hármasban. Voltunk anyámnál is Gáborral, Andi, mint a húga volt velünk, minden klappolt is. Aztán Andi lediplomázott, és egyik napról a másikra vidékre költözött. Búcsúzóul azt kívánta, legyünk boldogok, majd néha meglátogat minket, de kapott egy jó állást, és pont abban a kisvárosban, ahol a nagymuterja betegeskedik. Ennyi. Mi egymásba szerettünk, mindent tudunk egymásról, hát miért ne?

 - Hát, erre mit tudnék mondani? – mosolygott Enikő.

 - Például: legyetek boldogok, szakajtónyi gyereketek, ilyesmiket… - segített Ancsa.

 - Jut eszembe! – kapott mókázva a fejéhez Eni. – Az utóbbiból nekünk egyelőre csak egy lesz.

 - Mii? – visítottak rá ketten is.

 - Ricsi, apa leszel! – jelentette ki élete párjának a vörhenyes lány.

 - És ezt csak most mondod? – nyavalygott a pasi.

 - Eddig mindenki Ancsára figyelt, mikor mondtam volna! Különben is, csak ma lettem benne biztos, az egyik nőgyógyász kolléga megvizsgált, és azt mondta, ez bizony baba!

 - Naggggyon babaaa! – rikkantott Ricsi, és „Apa leszek!” -et üvöltözve lerobogott szüleihez. Azok lelkendezve, lányukat ölelgetve, fiukat lapogatva örültek.

 Anikó és Gábor esküvőjén Enikő már nagy pocakkal jelent meg. Mindenki az idővel foglalkozott, egyrészt, mikor születik meg a kicsi, másrészt, hogy Anikónak mikor lesz. Éjfélre teli is lett mindkét lány hócsukája.

 Ricsi a várószobában ült. Megengedték neki ugyan az apás szülést, de ő köszönte, nem élt vele. Ehelyett két ujjpercet is majd’ lerágott a körmeiből. Apja-nevelőanyja nyugtatgatta, nem sok sikerrel. Nagysokára jelent meg egy nővér, keresve az ifjabb Szabó-fatert. Ricsi rogyadozó térdekkel járult elébe, szinte nem is hallotta az adatokat a boldogságtól.

 Szabó Emese. Született: pár perce. Hossza: ötvenkét centi, súlya: háromezer-hatszáz gramm, haja színe: sötétbarna…

 - Ha akarja, megnézheti! - akarta. Nagyon is akarta...

Vége...

 - Na, összejöttetek? – kérdezte Eni néhány nap múlva Andit az egyetemen összefutva.

 - Jaj, nem is tudom, hogyan köszönjem meg nektek!- hálálkodott a lány. - Igen, összejöttünk!

 – Ugyan, ne köszönd! Tudod, ha már velem nem sikerült, legalább valaki mással tudjunk kárpótolni.

 – Ó, Enikő én… nem is tudom, mit mondjak. Úgy szégyellem magam, hogy… izé… téged piszkáltalak!

 - Egyet se bánkódj Andi, valahogy neked is meg kellett ismerned engem… ha érted, mire gondolok. Arra gondolj, hogy most milyen boldogok vagytok Anikóval!

 – Igen, boldogok vagyunk…

 Ezt a témát békén is hagyták, hiszen sikerült összehozni a két lányt, most már rajtuk áll, hogyan folytatódik.

 Eltelt pár hét, hónap, Enikő és Ricsi, valamint Andi és Anikó nagy boldogságban, szeretetben voltak. Közelgett a karácsony, majd csendben elmúlt, a szilveszter közelített.

Telefoncsörömpölés.

 - Ricsi, baj van! - hallatszott Anikó hangja

 – Andival?

 - Nem, de vele kapcsolatos!

 – Mondd hát.

 - Ráértek? Inkább átmennék, most így nem tudom elmondani.

 - Gyere!

 - Szóval baj van! – közölte egy óra múlva Anikó, Ricsiék szobájában egy fotelbe rogyva.

 – Mégis micsoda? – faggatta a házaspár.

 – Szerintem anyám gyanít valamit Andiról.

 – Hogyhogy?

 – Pedig úgy vigyáztam, sose aludtam nála, mindig csak annyit mondtam, hogy a barátnőmhöz megyek, sőt néha azt kamuztam, hogy túlórázom a melóhelyen.

 – Mégis, miben nyilvánul meg a gyanakvása?

 – Mindig kérdezgeti, hogy van–e valakim, merthogy nem tetszik neki, hogy olyan sokszor megyek Andihoz. Szerinte titkolok előle valamit.

 – Miért, nem?

 – Jaj Ricsi, de hülye vagy! Majd azt fogom mondani, hogy: - Figyelj, Muter, leszbi vagyok! Törődj bele, a vejedet Andinak fogják hívni! Ki is vágna, mint a taknyot!

 - Jól van, Ancsa, nyugodj meg! – csitította Enikő, és rosszalló pillantásokat vetett Ricsire. – Ha majd anyád nálunk érdeklődik, rizsázunk valami pasiról, hogy a barátnőd bátyja, és csak azért nem említetted, mert még az elején tartotok, jó lesz?

 - Jó, ez egész jó válasznak tűnik… - tétovázott Anikó.

 - Igen, ez nem hülyeség. Hívják, mondjuk a fickót Gábornak! – vetette közbe Ricsi.

 - Miért pont Gábornak? – kérdezték a lányok.

 - Nem teljesen mindegy? Kell egy alibi-pasi, én csak mondtam egy nevet. Tőlem lehet Tibi is, vagy Ödön, esetleg Tivadar…

 - Jó, jó, állj le! Jó lesz a Gábor! – intette le Anikó.

 Ezt a témát végigtárgyalták, a szilveszter került szóba.

 - Ti merre mentek? – érdeklődött Ancsa.

 - Itthon leszünk, úgy tudom, anyuék elmennek hozzátok, te viszont átjöhetnél Andival… - válaszolt Enikő.

 - Ez óriási! Csapunk egy nagy bulit! Hívunk még pár havert, és berúgunk, mint a csacsi! – lelkesült Ricsi.

 - Majd adok én neked berúgni! De a haverokról lehet szó.

 A sors (és persze Ricsi!) úgy hozta, hogy mindössze öten voltak a bulin. Enikő és Ricsi adva volt, jött még Andi, Anikó, és egy igen jóképű, fiatal srác, Ricsi barátja.

 - Sziasztok, Tarnai Gábor vagyok! – nyújtott kezet a bemutatott leszbi párnak. Enikővel már találkozott néhányszor, Enikővel már találkozott néhányszor, és annyiszor el is ámult szépségén. Azon viszont, Hogy erre az estére nem egy, hanem három gyönyörű lányt gusztálhatott, különösen meglepődött. Ricsi mondta ugyan, hogy itt lesznek Anikóék is, sőt, a hajlamaikról is beszélt, és remélte, Gábor megbirkózik a feladattal. A fiú valamivel férfiasabb lányokat várt, de azok annál nőiesebbek voltak.

 A két lányban is megmozdult valami. Egyrészt gyanakvásféle, főleg Anikó gondolt „rosszra”. Másrészt pedig egy régóta elnyomott érzés. Szőke, kék szemű, százkilencven centi magas, sportos, elegáns, igen jóképű pasas volt Gábor. Tudta, hogy hullanak utána a nők, de ő nem élt vissza velük, ha neki nem kellett az illető hölgy, akkor kedvesen, de határozottan hajtotta el a rittyóba. Mindezt úgy adta elő, hogy azok jóformán még meg is köszönték neki. A két lánynak azonnal szimpi lett, ám szexuális vonatkozásban nem gondoltak vele. Az este folyamán azonban lassan átformálódott a véleményük, amire senki sem tudott volna igazán magyarázatot adni. A fiatalember teljesen úriemberként viselkedett, betartotta a kétlépésnyi távolságot, és minden témához hozzá tudott szólni. Mindenki le volt nyűgözve tőle, Enikő később bevallotta, ha Ricsi nem lenne, bizony magára rángatná Gábort.

 - Hát én meg rángatnám le rólad! – háborgott Ricsi, de aztán jót nevettek rajta.

 Visszatérve a szilveszter éjszakára, már éjfél felé járt az idő, Enikő a pezsgőspoharakat készítette elő, férje a pezsgőt. Anikó félrevonta Andit.

 - Valami nem teszik ebben a Gáborban.

 - Persze, kicsim! Mert fiú! – Andi véralkohol-szintje már elég magas volt.

 - Azt láttam eddig is! Szerintem akar tőlünk valamit.

 - Az lehet… - egy pillanatra mintha kijózanodott volna Andi, de aztán úgy folytatta, hogy még rá is játszott. – De olyan helyes! Nem olyan, mint a többi!

 - Igazad van. Más pasi már régen meg akart volna mászni, vele viszont négy órája beszélgetünk, és semmi jelét nem adta ilyesminek.

 - Neked tetszik?

 - Hm… helyes, de tartok tőle…

 - Voltál már fiúval?

 - Egyszer, de az borzalom volt! – remegett bele a tényleg szörnyű emlékbe Anikó. – És te?

 - Én még soha…

 - Most i legyen? Hajtsuk el, vagy…

Andi gondolkodott egy sort.

 - Vagy engedjünk!

 Folyt tovább a zenés-táncos, alkoholmámoros szilveszteri buli. Enikő és Ricsi, azon túl, hogy egymással foglalkoztak egyre forróbban, árgus szemekkel figyelték a két lány – egy fiú triót. Éjfélkor tehát koccintottak, virsliztek, éljeneztek, és folytatták a bulit.

 Ricsi orvul becsempészett néhány lassú, összebújós számot, vigyorogva leste a hatást. Gábor, Andi és Anikó frappánsan oldotta meg a helyzetet. Hármasban kapaszkodtak össze, ami a lépéseket tekintve kényelmetlen volt, minden egyéb szempontból viszont előnyös. A két lány ugye már előre eldöntötte, szakítanak hajlamaikkal, ennek megfelelően óvatos, ám kihívó simogatásnak tették ki a másik kettőt. Gábor nem mutatta ki meglepettségét, de örült, hogy így alakulnak a dolgok. Mindamellett nem volt elszállva önmagától, így csak finoman, módjával viszonozta a tapogatózást. Nem tapasztalt ellenállást, tiltakozást, és hát jól is esett cirógatni a karcsúbbnál karcsúbb derekakat, formásabbnál gömbölydedebb popsikat. Hirtelen egy finoman ápolt kéz hosszú, színtelen lakkos körmű ujjai kúsztak a nyakába. Sejtése szerint Andi lehetett az, mert bal kéz felől elengedték a derekát, s a lány neki balra esett. Felsandított, ő mosolygott, birizgált. A következő pillanatban elszállt a nyakkendője, Ricsi kapta szemközt. Aztán az ujjak az inggombokkal vacakoltak, ekkor engedték el jobbról is. Sokat mondok, ha pillanatok alatt lett az ing kigombolva. A ruhadarab is elszállt, Eni fején landolt. A házaspár ezt az alkalmat használta ki a lelécelésre.

 Gábor felsőtestét cirógatta húsz köröm. Tíz színtelen, tíz lakktalan. A srác sportos volt, nem volt az a rettenetesen, szteroidosan kigyúrt pasi, de a lányoknak kellemes, fiatal-öreg férfiaknak irigyelt látvány, kellő mértékű mell-, és hasizommal, széles vállal rendelkezett. Ágyéktól nyakig pedig terebélyes, világosbarna, göndörödő szőrzetet viselt, ami még a leszbi lányokat is benedvesítette. Gábor vérnyomásai emelkedett, főleg egy bizonyos hosszon, és legszívesebben rikoltva döntötte volna hanyatt a csajokat, de inkább hagyta azokat a saját tempójuk szerint menni. Az említett sebesség nem is volt kicsi, már a nadrágját ostromolták. Valamelyik lány már mintát vett az előttük álló gyönyörből, de a másik szinte türelmetlenül söpörte félre a forró halmot taperoló kezet. Cipzár, nadrág le. Két lépés, egy rúgás, gatya el, Ricsiék szobájának nyitott ajtajába. Válaszként egy doboz óvszer repült Gábor szeme sarkába. A fájdalmasan felszisszenő fiú szemöldökére Anikó puha, minden nemet tűzbe hozó, finom ajkai cuppantak „bibis lett, én majd meggyógyítom!” – célzattal. Három gyógypuszi után már teljesen más helyen csókolt, érzelemfokozón Gábor szájára röppent.

 Míg Anikó és Gábor csókolózott, Andi az egy helyen feszülő boxeralsón mulatott-ügyködött. Kivihogván magát a pornográf, rózsaszín elefántokon, levetette azt a ruhát is. Orra elé lendült a merev, elefántnak kevés, embernek elismerésre méltó pénisz. Dús, göndörödő, barna szőrzet terjengett körülötte, a lustán lógó zacsin ritkásabban, ám a rúdra is félig felkúszva. Andi tagadná, ha azt állítaná, hogy még nem látott férfi nemi szervet, de ilyet bizony soha. Huszonéves fejére újdonságként kezelte a szerszámot. Mindazonáltal tetszett neki, óvatosan beletúrt a szőrzetbe, vette finoman tenyerébe a golyóbisokat, simogatta a selymes-forró fitymát.

 Odafenn is folytak az események, míg csókolóztak, a fiú keze sem volt tétlen. Anikó, cseppet sem volt ellenére, sötétkék, bő blúzának gombjai elengedték a lyukakat, így a blúz kétfelé nyílt. Finom suhogás jelezte, a ruha lehullt. Gábor sejtése beigazolódott, Anikó nem viselt melltartót, formás-telt mellein a kemény bimbók izgatón nyomódtak a fiú mellkasának. Az összesimulás csak néhány pillanatig tartott, Gábor tenyere a keblekre szorult, finom, izgi masszázst alkalmazva. Anikó halkan, kéjesen felnyögött, ami felbátorította a srácot, azonban tovább tartotta a kezdeti finomságot. Úgy látta, tökéletes a technikája, és lassan lejjebb csúsztatta előbb egyik, majd a másik kezét is. Anikó nadrágjának szélén két másik kézbe ütközött, ekkor vette észre, hogy a farkát elengedték. Andi nyert, ő gombolta-cipzározta ki barátnője nadrágját, és vette is le. Sok jót ígérő, fehér tanga maradt, csipkés elején kéjes forróságot árasztva. Gábor és Andi tenyere szinte összeveszett azon, melyik simuljon a bugyira, végül a srác engedett. Andi egyik keze a vaskos péniszt simogatta, másik keze pedig bugyin keresztül izgatta Anikó punciját. Egy darabig elment, majd Anikó, ezt megunván finoman eltolta magától két partnerét, és Andi felé fordult. A lány felállt, és Gábor is azonnal felé fordította figyelmét. Ismét versenyt gomboltak, a szoknya is pillanatokon belül lehullt. Fekete tanga maradt, de Andi azonnal levette azt is, ám nem nagyon hagyta, hogy Gábor szemügyre vegye helyre kis pamacskáját. A lányok az ágyra taszajtották a fiút, és két oldalról feküdtek mellé. Ágyékig. Finoman, majdhogynem csiklandozva vették ujjaik birtokba a nem elhanyagolható méretű faszt. Valamelyikük felhúzta a fitymát, a makk fényesen, vörösen tárult eléjük. A lányok nem tudtak betelni az előbújó makk látványával, sokszor megismételték a műveletet. A fiú csak a lányok ilyetén tapasztalatlansága miatt úszta meg a korai spriccelést, hiszen még nem ismerték annak spermacsalogató fogásait. Gábor pedig hagyta őket gyönyörködni, mert a lányok élvezetét előbbre tartotta, nemcsak ebben az esetben, hanem mindenkor. Andi, idősebb, többet látott lévén, valamint jóval kezdeményező-készebb, közelebb húzódott a forró rúdhoz. Először gyanakodva megszaglászta, de semmi kivetnivaló illatot nem tapasztalt, hát kinyújtotta nyelvét. Megnyalintotta a bíbor „sapkát”, tetszett neki a simasága, keménysége. Eddig sosem értette, miért szeretnek a nők szopni, de kezdte kapiskálni a lényeget. Puha ajkai körülfonták a srác farkát, és nyelve ösztönösen megmozdult. Nem tudta, hogyan kell csinálni, de a néhányszor látott, pornófilmekből megfigyelt mozdulatok most felszínre kerültek, megpróbálta azokat alkalmazni. Határozottan tetszett neki, és úgy hallotta, Gábornak is. Való igaz, a srác meglepve tapasztalta Andi technikáját, és kezdett kételkedni annak leszbikusságában. Kezdő létére jól szopta, nyalta a farkát, önkéntelenül is fel-felnyögött. Eközben Anikó is megvált fehér tangájától, mely a lépcsőkorláton landolt. Közelebb húzódott Andihoz, már ő is részt kért a kéjrúdból. Barátnője készségesen adta piros ajkai közé, eleinte finoman puszilgatta, hogy szokja az állagát, tapintását, ízét. Pár cuppantás után lassan a szájába vette. Finom volt! Az előbb próbált lesni Anditól, jóval sutábbra sikeredett ajakmunkája, de igyekezete nem volt hiábavaló. Nyelve is pörgött, ajkai is fel-alá csúszkáltak, míg Andi a zacsit simogatta. Gábor csak lehunyta a szemét, nyögdécselve élvezkedett, főleg azon, hogy a két lány időnként cserélt. Nemsokára kezdett olyképp komolyra fordulni a dolog, hogy úgy érezte, perceken belül spricc lesz. Finoman leállította a csajokat, akik azonban félreértették.

 - Valamit rosszul csinálunk? – kérdezte Andi.

 - Nem, nem, dehogy! Az a baj, hogy túl jók vagytok!

 - Az meg hogy lehet? – incselkedett Andi.

 - Gőzöm sincs, de ahhoz képest… - itt elakadt egy pillanatra. – Szóval, nagyon jók vagytok, na!

 - Ahhoz képest, hogy leszbik vagyunk? – érdeklődött Anikó is.

 - Igen, de most már ti jöttök! – tápászkodott fel Gábor.

 Több se kellett a két spinkónak, a fiú aktív segedelmével Andi hanyattfeküdt, arca fölé Anikó térdelt, csupasz punciajkait szétfeszítette, nedves ajkai közül pirosló gombocskája bújt elő. Barátnője nyelve simogató-lágyan siklott a sima kéjpontra, lassúdad köröket rótt rajta. Eközben Andi formás combjai megnyíltak a fiú előtt. Már egyikükben sem volt gátlás, bár Gábor szem előtt tartotta a hajlamokat, így még szokásos gyengédségén is fokozott egy kicsit. Szinte beleremegett a vizuális gyönyörbe, mikor megpillantotta Andi pamacskája alól kipiruló-türemkedő, nagy-szép csiklóját. Sosem látott még ekkorát, reszkető ujjakkal simított rajta és körülötte végig. Cirógatta, simogatta néhányszor, majd finoman távolabb helyezte a combokat, s megnyalintotta a gigapecket. Nedvektől csúszott-finomlott, nyelvcsapásától Andi felnyögött, megremegett. Gábor szuszogva, finoman nyalakodva folytatta, s elégedetten érezte a kéj apró rándulásait a lány testén. Egyikük sem vette észre, hogy a nyalás tempója begyorsult, de Andinak Anikó megduzzadt csiklójával, bőven nedvező, csodás puncijával is kellett foglalkoznia, Gábornak is kezdett elmenni a józan esze a nagy csiklótól, selymes nedvektől. Hirtelen Andi megrándult, felnyikkant, s kaszáló mozdulattal a fiú hajába borzolt. Az ugyan csak alig lassított, csak a lány sokadik kapkodására, meg a sikkanására.

 - Jövök! – kicsit összébb húzta combjait, Gábor széles vállaira szorítva, aki végre felfigyelt, és lassított. Hirtelen megrándult előtte a forró öl, nyelve alól meleg folyadék néhány cseppje fröccsent az állára. A fiút nem érdekelte a lé eredete, csak Andi fenomenális orgazmusára koncentrált. A lány csak remegett, hosszú másodpercekig még a lélegzetét is visszatartotta, egy hang nélkül élvezett el. Gábor ekkor bizonytalanodott el. Eddigi partnerei ilyenkor visítva követelték méhszájig impozáns farkát. Mindenesetre keze ügyébe kaparta a gumis dobozt, kivett belőle egy tasakot. Dilemmáját Andi oldotta meg. Anikót, aki kissé csalódott volt, hiszen csak négy nyelvcsapás választotta el őt a csúcstól, letessékelte magáról. Ismét hanyattfektette a fiút, de most úgy, hogy a feneke az ágy szélén legyen. Kivette a kezéből a gumis tasakot, aztán elnevette magát.

 - Sose csináltam még ilyet, húzd fel, légy szíves! – adta vissza.

 A fiú elnevette magát, majd gyors, gyakorlott mozdulatokkal végigtekerte farkán az óvszert, és ismét hanyattfeküdt. Andi Anikót tessékelte az égnek meredő rúd fölé, közben halkan, megnyugtatóan duruzsolt a lánynak, hiszen tudta, az első és egyetlen közösülése folytán igen rossz tapasztalatokat szerzett. Anikó elengedte magát, barátnője egyik kezével a szerszámot irányította, másikkal a nedves, sikamlós puncit feszíttette szét. Ancsa nagyon lassan ereszkedett le, a vastag szerszám kicsit fájón feszítette szűk hüvelyét. El is fintorodott, mászott is volna le, de Gábor és Andi egy emberként marasztalták. Jól tett, hogy engedett és hitt nekik, mert a fájdalom kéjjé szelídült, sosem érzett, csodálatos gyönyörré. Barátnője útmutatását betartva felemelkedett, és ismét visszaült. Belátta, ez a póz, ahogy Andi is mondta, melyben a legjobban tudta szabályozni a tempót. Először csak lassan, összezárt lábakkal kezdett mozogni, de ez az érzés teljesen más volt, mint amit akkor, megerőszakoltatásakor érzett, fel is gyorsult hát. Andi eközben lábaik elé térdelt, eleinte csak figyelemmel kísérte, ahogy Anikó végre önszántából is, érzelmi alapon veszti el szüzességét, de sokáig nem bírta. Látván a lány gyorsuló mozdulatait, finoman értésükre adta, „Lábakat szét!”. Kis fészkelődés után elétárult Anikó nedvektől csatakos, vaskos farokkal töltött, csupasz puncija. Nyelve az apróból nagyra duzzadt csikló hegyére cikkant. Anikó testén remegés futott végig, az előbb félbehagyott izgatás most, hogy hüvelye mélyét Gábor farka tölti ki, valamint csiklóján Andi nyelve szteppel, hatványozottan jelentkezett. Hamar felpörögtek érzékei, megállíthatatlanul, gyorsan száguldott az édes beteljesülés felé. Barátnőjével ellentétben ő hangot is adott érzéseinek. Nyögései, sikongatásai egyre hangosodtak, sokasodtak, és bizony be is következett a várva várt.

 Persze a pasas sem volt elhanyagolható szempont. A szűk, forró, nedves hüvely szorítása megtette a hatását. Anikó suta, ám ösztönös, és tanulékony mozdulatai, a herezacsiját is meg-megnyalintó Andi egyre fokozták a gyönyörét. Az ismerős szorító, bizsergő érzés megjelentével egy pillanatra elbizonytalanodott. Nem Anikó mostani, mint múltbéli (leszbikus) érzéseire gondolt. Érezvén azonban, hogy a lovagló lánynak bizony nem kell sok, hát elvetette minden aggodalmát. Elkapva Anikó ritmusát, már ő is löködött, de csak finoman. Meg is lett az eredménye. Remegő-lüktető farkára satuként szorult az élvező, forró vagina, kisajkai közül nedvek fröccsentek. Anikó bizony hangosan felsikkantott, ahogy ágyékából a gerincén át az agyáig hatolt a feledhetetlen kéj, és Gábor is felnyögött, mikor makkja fröcskölte, köpködte fehér magját a spermazsákocskába.

 Ancsát szinte úgy kellett leemelni a fiúról, és csak lufiként leeresztve pihegett az iménti orgazmus után. Egyedül Andi volt csalódott, mert bár ő is elélvezett már egyszer az éj folyamán, ki akarta próbálni a faszt. Az említett szerv azonban telelövellt gumival a hegyén kornyadozott. Gábor gyorsan levette az óvszert, és megtörölte ondócseppes makkját.

 A három fiatal egymáshoz bújt, és gyengéden simogatva, akit ért, halkan beszélgetve lassan álomba merült.

Folytatom...

 Szabó Anikó huszonhárom éves, szőkésbarna hajú, magas, karcsú, helyes lány volt. Egy irodában dolgozott titkárnőként, közgazdasági szakközepet végzett, estin letette ugyan a mérlegképes könyvelő vizsgát, de nem abban a szakmában helyezkedett el. Most éppen számítógépes tanfolyamra járt, és úgy gondolta, ha azzal is végez, keres jobb állást.

 A magánéletével sem volt gond, éppen csak zárkózottan kezelte. A háta mögött sokan pusmogtak, néha az anyja konkrétan rákérdezett, miért nincs pasija. Ekkor vállat vont, és azt felelte, nincs ideje ilyesmivel foglalkozni, ha lesz valaki, majd szól. Anyjával az élen, az egész család csóválta a fejét. Anikó tojt rájuk, s mélyen őrizte titkát. Ricsi és Enikő volt az, akik tudták az igazságot. Anikó ugyanis már tíz éve nem volt szűz, az volt eddig az első és egyetlen alkalom, hogy ölét pénisz szántotta. Majdnem szó szerint így kell érteni, a tizenhárom éves Anikónak ugyanis nagyon tetszett a szomszéd, tizenhat éves fiú. A lány egy este átment hozzájuk, a srác egyedül volt, tudta, hogy Anikó milyen érzelmeket táplál iránta, ki is használta. Kedveskedve, finom rábeszéléssel indított, majd mikor túlment a lány engedékenységének határán, eldurvult. Egyébként nevetnivaló, ám merev farkát a pamacskás, csontszáraz punci mélyére erőszakolta. Anikónak épp idejében sikerült magáról lependerítenie a csávót, vérpettyes, túlzottan felizgult rudija épp akkor fröccsentette magját mindenfelé. A lány könnyeivel küszködve még beletérdelt a mogyoróiba, mindenféle nedves kezét a srác képébe törölte, és hazarohant. Szerencséjére észrevétlenül eljutott a fürdőszobába, és tisztára mosta magát. Másnap találkozott a görnyedt járású amorózóval, közölte vele, nem kiált rendőrért, ám ha a csávó jót akar, nem kerül Anikó szeme elé. A következő kísérlete ugyanis könnyen börtönbe, vagy temetőbe fulladhat. Többé nem látta a pasit, de másra sem nézett már. E kalandból (rosszul) azt szűrte le, minden férfi erőszakos vadállat, nem szabad velük kezdeni. Mivel egy ideje feltérképezte jobb és bal kezével punciját, úgy gondolta, az igazi élvezetet neki csak egy lány (vagy ő) adhatja meg. Nem kereste ugyan az ilyenfajta kapcsolatokat, de ha ritkán jött egy, nem hagyta ki. Csodálatosan érezte magát egy-egy szeretkezés alkalmával, tökéletes kielégülést nyújtott.

 Az időről időre, ritkán előjövő „nincs pasija”-témát sokáig sikerült elütnie a „dolgozom-tanulok” című fegyverrel, de Öcsi közelgő esküvője újból felszínre hozta. Érezte, nem fog sokáig menni a „Jaj, hagyjatok már ezzel!” – kifogás, valamit tennie kell!

 - Szia, Zsuzsi, Ricsi vagyok, Anikót keresem! – csörrent a telefon az idősebbik Szabó fivér lakásában.

 - Szia, azt hiszem, itthon van, adom máris! – felelte Anikó anyja.

 - Hello, Rics! Mi a baj? – üdvözölte a lány kedvenc unokatesóját.

 - Szombat estére van programod, kicsim?

 - Még nincs…

 - Akkor most lesz. Moziba megyünk, a plázába, eljössz?

 - Milyen film lesz?

 - Valami vígjáték, nemtom, Eni nézte ki.

 - Akkor biztos jó film lesz…

 - Jössz?! – kérdezte a fiú olyan hangsúllyal, hogy ha Anikó nem jön el, örök harag.

 - Oké, mikor és hol találkozunk?

 - Fél hatkor, a plaza előtt.

 - Rendben, puszi nektek!

 - Pá – tette le Ricsi a telefont. – Eljön! – dörzsölte a markát Enihez fordulva.

 Mikor Andi megnyílt Enikő előtt, a lány pedig elmondta ifjú férjének, szinte azonnal eszükbe jutott a leszbi unokatesó. Elhatározták, hogy első lépésként összehozzák őket. Második lépésre Ricsinek beugrott Gábor nevű csoporttársa. Talán sikerül a lányokat, és a pasit valahogy…

 Ricsi, gondos férfihez híven, már ötkor megvette a jegyeket, Enikővel kézenfogva sétált a kirakatok előtt. Fél hat előtt pár perccel pedig kimentek a plaza elé. Elsőként Andi érkezett meg, már sürgette volna befelé őket, de Eni várakozásra intette. Két perc múlva Anikó toppant eléjük. Kölcsönös bemutatás-bemutatkozás után sétáltak csak fel a mozikhoz. A hetero pár elégedett-cinkos mosollyal vette észre a leszbi pár azonnali, kölcsönös szimpátiáját. Előre egyik lányt sem tájékoztatták a másikról. Az ülésrendet is úgy alakították, hogy a lányok egymás mellé kerüljenek. Ricsi a film alatt néha oda-odasandított, s elégedett vigyorral nyugtázta az Andi és Anikó közti apró, tapogatózó mozdulatokat. A mozi után még beültek valamelyik gyorsétterembe, kényelmesen megkajálta, és az ifjú házaspár örömmel vette észre, a két lány telefonszámot cserélt, s gyengéd mozdulatokkal váltak el.

 - Ti tudtok valamit Andiról, csak titkoljátok! – fordult rokonaihoz Anikó később, a lakás felé utazva.

 - Hááát… - mosolygott Enikő.

 - Sejtem, de nem vagyok biztos benne.

 - De a telefonszáma megvan! – figyelmeztette Ricsi.

 - Végül is, igazad van! – vont vállat Anikó.

 - Akkor, miért nem hívod fel? – érdeklődött Eni.

 - Most?

 - Hülye! Majd holnap!

 Elég az hozzá, hogy Anikó másnap felhívta Andit, és a következő hétvégére meg is beszéltek egy találkát, a Nyugati melletti McDonald’s-ba.

 Anikó izgatottan várta a találkozást, és majd’ kiugrott a bőréből, mikor bekövetkezett. Andi pontosan a megbeszélt helyen és időben jelent meg. Elbűvölően nézett ki, pedig semmi különös cuccot nem viselt, Anikó mégis benedvesedett. Megrendelték a kajájukat, és hosszasan elbeszélgettek fölötte, kerülgetve egymást, és a témát, amiért tulajdonképpen találkoztak. Odáig már eljutottak, másfél óra után, hogy kölcsönösen szimpatikusak, két óra múlva pedig határozottan tetszettek egymásnak. Andi már hívta volna fel Anikót a lakására, de a lány nem ment.

 - Ne haragudj, mennék szívesen, - magyarázkodott, - de a szüleim nem tudják „ezt”, és ma estére hazaígérkeztem, de ha holnap délután megfelel…

 - Persze, megfelel! – mosolygott Andi, kicsit csalódott ugyan, de a másnapi találkozó mohó vággyal töltötte el. Váltottak egy búcsúpuszit, és mindenki ment haza. Andi kétszeresen is örült, egyrészt, mert már holnap megtörténhet az, amire régóta vágyott, másrészt a nővére pár napja elköltözött a vőlegényéhez (pfuj!), és nem kellett elzargatnia otthonról. Övé volt az egész lakás!

 Andinak csak reggel jutott eszébe, hogy pontos időt nem beszéltek meg, de aztán legyintett, és rendet tett a lakásban, majd egy óra tájban beheveredett a fürdőkádba. Húsz perc múlva csengettek. A csuromvizes lány kirobogott egy törölközőbe tekerve.

 - Szia, rosszkor jöttem? – állt Anikó az ajtóban, egy üveg pezsgőt szorongatva.

 - Nem, a lehető legjobbkor jöttél! – engedte be vágyai netovábbját Andi, közben laza sasszékat, pörgéseket adott elő a lába alatt gyűlő tócsákon.

 - Nagyon jól csinálod!

 - Sejted, mivel foglalkoztam, mielőtt jöttél, igaz?

 - Tán főztél? – nevetett Anikó.

 - Hááát… langyos!

 - Esetleg takarítottál?

 - Ez is langyos.

 - Netán fürödtél?

 - Meleg, sőt, forró!

 - És te? – kérdezte hirtelen Anikó.

 - Én? – gondolkodott el Andi, mire is vonatkozhatott a kérdés, majd beugrott. – Igen, meleg vagyok, de nem szeretem ezt a kifejezést, maradjunk abban, hogy a lányokat szeretem… - közben a fürdőszobába ment. – Ha nem zavar, befejezem.

 - Nem zavar, úgyis valami ilyesmiért jöttem… hogy zavarjalak…

 - Nincs kedved neked is…?

 - Dehogy nincs! – vont vállat Anikó, és perceken belül ruha nélkül volt. Kölcsönösen végignézték egymást. Nem egy férfi elcsorrantotta volna a nyálát a lányok láttán, irigylésre méltó volt a helyzet. Kettejük közül Andi volt a magasabb és vékonyabb. Nem kicsiny méretű, gömbölyű mellein fázósan ugrottak előre a bimbók, vízcseppek gyöngyöztek rajtuk. Néhány csepp leszaladt a lapos hason át a koromfekete, ám alig ujjnyi fanszőrzetig, hogy ott elvesszen a szőrszálak között. Karcsú, mérsékelten izmolt combjai voltak, halovány vádliban folytatódtak, keskeny lábfejben végződtek. Anikó már nem volt egy fotómodell-alkat, de az átlagosnál így is szebb, jobb alakú. Mellei is inkább körte-, mint szabályos gömb alakúak voltak, hasán alig látható puh, combjai teltebbek voltak Andiénál. Mindezek azonban alig-eltérések voltak, ám Anikó ölében sötétbarna, háromszög alakú szőrrengeteg terjengett. Andi nem kedvelte a bozontos ágyékot, utálta köpködni a szőrszálakat. Fel is vetette hát ötletét.

 - Nem akarod fazonra nyesni?

 - Ha gondolod… néha lekopaszítom…

 Andi szó nélkül kezébe nyomta a borotvát, és a habos tubust. Anikó kérdésére csak vállat vont, neki mindegy, rábízza. Percek múlva hát egy rózsás-piros, kopasz punci kislányosan zárt ajkai virultak Anikó ölében. Andi eddig bírta. Belépett a fürdőkádba, elvette a zuhanyrózsát, és leöblítette a még itt-ott fellelhető habcsimbókokat. Természetesen a keze is besegített, végül már csak az dolgozott. A rózsát is felerősítette a falra szerelt konzolra. Hevesen összeölelkeztek, ajkaik mohó-vad csókba forrtak össze, miközben halkan szuszogva simogatták egymás hátát, derekát, fenekét. Andi keze egyre sűrűbben időzött Anikó feszes fenekén, gyúrogatta, finoman paskolgatta a kemény halmokat, partnernője örömére. A kéz lassan átkúszott a frissen borotvált, selymesen sima dombocskára. Fentről lefelé csúszkálva, középső ujjával az ajkak közé nyomulva erőteljesen dörzsölgette. A vízcseppek elpárologtak, helyüket sikamlósabb nedvek vették át, és Anikó is fel-felsóhajtott, -nyögött, nem csókolta már Andi ajkait. A másik lányt ez nem zavarta, ha száját nem, csókolta akkor Anikó nyakát, vállát, telt melleit, kézmozdulatait egy pillanatra sem változtatva. Lassan, de biztosan haladt lefelé, nehéz szívvel hagyta a feszes kebleket, elsiklott a köldök mellett, dobott rá két puszit, mintegy mellesleg, és a csupasz dombhoz ért. Anikó bal lábbal a kád peremére lépett, lucskos punciját felkínálta Andinak. A lány élt is a lehetőséggel, odahajolt a finom borotvahab, és felizgatott, forró illatot árasztó gyönyörkehelyhez. A szolidan megbújó csikló nedves bőrredőire adott egy cuppanó csókot, majd szinte türelmetlenül nyújtotta nyelvét, megízlelni a puncit. Anikó segítőkészen széthúzta a szeméremajkait, csiklója szabaddá vált Andi nyelve előtt. Az említett szerv be is indult, ahogy kell, halkan szuszogva nyalta a pecket, ami a vérbőségtől bíborpirossá és duzzadttá vált. A csikló gazdája felsikkantott a kéjtől, jó ideje nem volt része már ilyesmiben, és hiába minden jobb kéz, ezt semmi sem pótolhatta. Hol sikkantott, hol nyögdécselt, nedvei csordogáltak, és orgazmusa gyorsan közeledett. Andi egy ujja finoman a kisajkak közé nyomult, ami csak olaj volt a tűzre. Néhány perces finom ujjmunka, és gyors nyelvcsapás után Anikó öle halványan megremegett, hangja megakadt. Egy nyikkanás nélkül élvezett el, de Andi más jelekből észrevehette a kéj nagyságát, hiszen a puncinedvek szinte fröcsögve lökődtek ki ujja mellett a lüktető forróságból.

 - Jesszusom! Ez… ez csodálatos volt! – tikácsolta Anikó fél perc után a felemelkedő Andi ajkai szélén.

 Kiléptek a fürdőkádból, ami Andi elzsibbadt lábainak nagy megpróbáltatást jelentettek, de Anikó segedelmével megoldották a problémát. Az ágyhoz sántikáltak, Andi hanyatt is vetette magát rajta, újdonsült barátnője pedig az ágyéka mellé ült. Bal keze simogatóan elindult, módszeresen, lágyan haladt lefelé. Andi keskeny vállaitól feszes-kerek mellein, lapos hasán, kétujjnyi pamacskáján át a combjáig. Tenyere ott visszafordult, és bejárta ugyanezt az utat fel is, majd ismét le. A következő fordulónál azonban elakadt a pamacson, és úgy tett, mintha menne, de mégse.

 - Mi a gikszer? – érdeklődött az egyetemista lány.

 - Nem akar továbbmenni! – tette az aggodalmast Anikó.

 - Miért, te akarnád, hogy továbbmenjen?

 - És te?

 Andi úgy dobta szét válaszképpen a lábait, hogy barátnőjét majdnem lerúgta az ágyról. Anikó tenyere finoman mozogva máris a szőrtelen ajkú puncira surrant.

 - Így jó? – kérdezte.

 - Nem érzed? – célzott szivárgó nedveire Andi.

 - Dehogynem – és máris úgy helyezkedett a lány, hogy néhány mozdulattal nyelve is bevethető legyen, ám még csak kézzel dolgozott. Lágyan, ismerkedve és gyönyörködve cirógatta, dörzsölgette a nagyajkakat, kisajkakat, a felejthetetlen méretű csiklót. Széthúzta a nagyajkakat, kitárult a forró hüvely, keskeny nedvpatak tűnt fel az alján. A vadító illat, s látvány, nyalásra ösztökélte, nyelve az előbújt, sima csiklóra csúszott. Lassú-gyors, váltakozó tempójú nyalakodásba kezdett, és szinte érezte, ahogy a gombocska még jobban megduzzad. Andi halk szuszogása egyre erőteljesebb lett, de más hang nem jött ki a torkán, meglepve ezzel Anikót. „Biztos több kell neki!” – gondolta a lány, folytatta hát izgató nyalakodását, néha le-lecsúszva benyalt a forró és nedves vaginába. Andi megfogta Anikó fejét, először csak finoman cirógatta a haját, de ahogy közelgett a csúcs, picit durvább lett. Hirtelen, néhány pillanat múlva, cseppet eltolta Anikó fejét, akit meglepett a dolog, nyalt még kettőt a pecken, ami alól hirtelen egy kis, megfejthetetlen összetételű nedvesség fröccsent ki. Anikó felnézett, és Andi kéjesen eltorzul arcát látta görcsösen hullámzó alteste, mellei fölött.

 - Te jó ég! – sóhajtotta Andi egy perc után, levegőért kapkodva.

 - Csak nem jó volt? – Vigyorgott barátnője arcát törölgetve.

 - Mi? – sikkantott Andi. – Ez nem jó volt! Ez csodálatos!

 - Azért a frászt hoztad rám, mikor eltoltad a fejem – bújt Anikó Andihoz.

 - Bocs, nem akartalak megijeszteni, de olyan jó volt, és éreztem, hogy máris elélvezek.

 - Hogy bírod ki csendben?

 Andi csak mosolyogva vállat vont, és gyengéd csókolózásba gabalyodtak össze ismét. Ami a délután többi részét illeti, a két lány boldog és orgazmusteli órákat töltött el, és Anikó a mielőbbi viszontlátás reményében vált el este Anditól.

Folytatom...

 Enikő unatkozott. Kétféleképpen: rettentően és borzasztóan. Borongós szombat délelőtt volt.

 A telefonért nyúlt, Ricsit hívta, aki még pénteken délután elutazott valahová Szabolcsba, ha jól emlékszik Fényeslitkére. Az egyetem szervezte ezt a hétvégét, a vasúti átrakó pályaudvar daruit kellett felújítani, és némi gyakorlás céljából pár egyetemista odautazott. Köztük Ricsi.

 - Szia Kicsim! - jelentkezett a mobilon a srác.

 - Hiányzol, Ricsi, és unatkozom is! - nyafogott Eni.

 - Ezért hívtál?

 - Igen!

 - Eni, hidd el, Te is nagyon hiányzol, de most nem tudok beszélni, mert épp a daru tetején állunk, és különben is! Apuék hol vannak?

 - Elmentek szüretelni Szabó nagyiékhoz, nekem pedig nem volt kedvem…

 - Hát akkor hívd át az Andit, dumcsizzatok, vagy valami, de ne haragudj, most le kell tennem. Szia Édes! Vigyázz magadra! - letette.

 Enikő kicsit sértve érezte magát, hogy a férje így lerázta, de végül is meg tudta érteni. A srác nemsokára diplomázik, és egyébként sem kényelmes egy daru tetején mobiltelefonálni. Az sem elhanyagolható tény, hogy az anyjáék reggel megkérdezték van-e kedve velük tartani, és neki nem volt. Akárhonnan nézi is, unalmáról csak ő tehetett. Ricsinek igaza volt. Elhívhatná Andit, röhöghetnének egy jót, mert vicces lány, de van benne valami zavaró, furcsa. Néhány hónapja barátkoztak csak össze, mikor Andi az ő osztályába került. Jó kedélyű, néha bolondos lány, de soha nem beszél a fiúkról, vagy ha igen, akkor is mintha volna a hangjában némi megvető él. Ráadásul időnként furcsán néz Enikőre is. Nem baj, Eni úgy döntött, felhívja.

 Andi csak késő délután ért rá, mert mint mondotta a telefonba, délelőtt takarít, mos, kora délután pedig átnézi a jegyzeteit, de utána szabad az estéje. Felvetette azt is, hogy elmehetnének valami plázába is szájat tátani, kajálni, esetleg moziba. Enikő beleegyezett, hogy a Westendben találkoznak hatkor, a vízesésnél.

 A találka pontban hatkor megtörtént, körbejárták az egész épületet, jókat mérgelődtek az árakon, jókat mulattak az elismerő férfitekinteteken. Volt is mit nézni rajtuk. Enikő ugyan egy farmerben, pólóban volt, de melltartót nem vett fel, mert, mint sokszor hangoztatta, amíg megállnak maguktól, nem kell cicifix. Andi fekete, testhezálló, divatos csípőnadrágban, fehér topban kóricált, ő vett melltartót. A két lány, mint Stendhal regényének címe: vörös és fekete. Ráadásul mindkettő eredeti… vagy ahhoz hasonló. Eni mesterséges fényben inkább vörösnek, mint szőkének, Andi pedig inkább feketének, mint sötétbarnának látszott. Karcsúak voltak, magasak, bögyösek.

 A mozihoz érve találtak egy romantikus vígjátékot, beültek hát megnézni. Két órán át zsibbasztották formás popsijukat, és Andi már a film alatt is furcsán viselkedett. Néha meg-megsimogatta Eni kezét, meg-megfogta. Enikőt nem zavarta, de furcsállotta. A film után megkérdezte, nincs-e kedve náluk aludni. Eni nem is sejtette, hogy mennyire volt! Hazafelé autózván megvitatták a filmet, Enikő megjegyezte, milyen helyes volt a főszereplő pasi, de Andi elengedte a füle mellett a megjegyzést. Csak egy fintort vágott, s hozzáfűzte: „profi volt a sminkes!”.

 - Nem vagy éhes? – léptek a lakásba.

 - Nem, köszönöm, bőven elég volt a kukorica! Telezabáltam magam! – nevetett Andi.

 - Inni sem kérsz?

 - Valami gyümölcslé jöhet!

 - Rostos őszi, szőlő, vagy alma? – hallatszott a hűtőből Eni hangja.

 - Őszit, ha lehet.

 - Bármit lehet, amit csak akarsz! – nevetett a vörösesszőke lány, s nem vette észre a barna szem csillanását.

Andi megkapta az üdítőjét, és csendesen szopogatva követte Enikőt, aki a lakást mutatta meg neki, mivel még nem járt itt. A szülők szobáját, a fürdőt, vécét, a gyerekszobából vendégszobává lett helyiséget. Ha akar, itt is aludhat. Nem akart. A tetőtéri „dühöngőt”, az ő volt szobáját, a mostani, Ricsivel közöset. Andi irigykedett magában. Egyrészt, mert neki csak egy negyven négyzetméteres lakása volt, ketten lakták a nővérével, másrészt Ricsire volt irigy, hogy ilyen csodálatos felesége van. Enikő elnézést kért, de lezuhanyozott gyorsan, utána Andi is, aki végignézte, -beszélgette az egészet. Fent még leültek Eniék ágyára, beszélgettek egész későig, majd jóéjt-puszit váltva Andi az előtérbe ment aludni. Enikő ugyan furcsállotta a puszi puszi-jellegét, mert inkább a szájára csúszott az egyik, de biztos véletlen volt… Vagy mégsem? Olyan furcsa volt ez a lány egész este. Olyan furcsán nézett rá, főleg zuhanyzás közben. Meg mintha a melléhez is hozzáért volna párszor, mintegy véletlenül…

 - Jól aludtál? – kérdezte Andit reggel.

 - Igen, köszönöm. Nagyon kényelmes ez az ágy. Jókat lehet rajta hancúrozni! – kacsintott a kérdezett.

 - Hááát… - mosolygott Enikő, és lekotort pisilni.

Csendesen megreggeliztek, aztán Andi sűrűn szabadkozva hazament tanulni.

 Enikő egyedül maradt a gondolataival, melyek hol Ricsi közelgő érkezése, hol Andi nem régi távozása körül forogtak. Volt valami nyomasztó a lányban, az egész ott-létében, és bizonytalan érzést hagyott maga után.

 Késő délután futottak be a szülők, tájékoztatták a lányt a család legfrissebb híreiről. Anikónak még mindig nincs senkije, holott Öcsi már megnősült, és képzeld! Kisbabájuk lesz! A kis Józsi megnyerte a matekversenyt, Szabó nagyinak pedig fáj a dereka. Csupa lényegtelen apróság, ami Enikőt nem érdekelte, csak Ricsi járt a fejében.

 Este volt, este volt, Eni izgalomba’, Ricsi holtfáradtan toppant az előszobába. A lány azonnal a nyakába zuhant, a srác pedig majdnem a földre.

 - Jaj, kicsim, hát feldöntesz!

 - Azt is szeretném, de csak odafönn!

 - Hát… lehet, hogy kudarcot vallanék! Fárasztó volt ez a nap.

 - Ülj le, egyél valamit, addig engedek fürdővizet! – és el is illant Enikő. Kellemesen forró vizet engedett, és jó adagot öntött bele anyja féltve őrzött fürdősójából. Mikor Ricsi halkan huhogva beleereszkedett, a lány a kád szélére ült, és szerelmes pillantásokkal kísérte párja beszámolóját a hétvégéről. Unalmasnak találta a darukat, vágányfonódásokat, nyomtávkülönbségeket, és a többi műszaki halandzsát, de értelmes arcot vágott hozzá.

 Ricsi a fürdőkádból kilépve jó éjszakát kívánt szüleinek, és odafenn később ifjú feleségének is, sűrűn kérve a bocsánatot az elmaradt szex miatt. Eni megbocsátott, főleg miután eszébe jutott, reggel nem kell korán kelniük, csak délután lesz előadásuk.

 Reggel fél nyolc után ébredt a lány, még hallotta, hogy az anyja után csukódik az ajtó, Imre pedig már rég az Autóklubban volt. Gyorsan lezuhanyozott, és visszaszaladt az ébredező Ricsi mellé. Szorosan mellébújt, ölelgette, cirógatta, megmarkolta.

 - Ő már előbb felébredt… - motyogta mosolyogva Ricsi.

 - Az biztos!

 - De milyen kár, hogy csak húgykemény!

 - Tessék? – a lány még sosem hallotta ezt a kifejezést.

 - Pisilnem kell, de borzasztóan, és ez a test védekezése…

 - Ja, így már értem! – mondta Enikő Ricsi hátának, az ugyanis az elcsöppenéstől tartva lerongyolt slozira. Pár perc múlva tért vissza, Enikőt kihívóan mosolyogva találta. Odabújt a lányhoz, és heves, hosszas csókolózásba temetkeztek. Közben keze sem pihent, a formás, nagy melleket simogatta, gyúrogatta, bimbóit söndörgette, majd kezei helyét ajkai vették át. Eni nagyon szerette, ha a cicijeivel foglalkozik a srác, az orgazmusig nem tudott volna eljutni pusztán keblei izgatásával, ám rásegítésnek tökéletes volt. Néhány perc cicipuszi már puncinedveket csalt ki belőle, s mikor Ricsi az ölébe hajolt, ajkain már csillogtak a cseppek. A combok engedelmesen tárulkoztak, a fiú ujjai szétfeszítették a rózsaszín ajkakat, nyelve hegye a csiklót kereste. Szinte azonnal meg is találta, és közepesen lassú, egyenletes tempóban simogatta fel-alá mozogva. A lány felnyögött. Imádta ezt az érzést, és hogy férje egy hétvégét távol töltött tőle, csak kiéhezett. Jóval érzékenyebb volt az izgatásra, hamar felpörgött, nem is hiányzott sok a csúcsig, mégis eltolta Ricsi fejét.

 - Dugj meg! – tárta szanaszét a lábait, punciajkai úsztak a nedvekben. Ricsit nem kellett kétszer kérni, kőkemény, merev farkát lyukra igazította, és döfött. Enikő felnyögött, testében kéj áradt szét hirtelen gyorsasággal. A fiú alig lökött néhányat, Enikő már el is élvezett. Nedvei fröccsentek, hüvelye összeszorult, alteste megrándult. Ricsit izgatta ugyan a lüktető punci, de neki még kellett egy kis plusz, a lány pedig épp ezen volt. Hanyattfektette a pasit, égnek meredő, vaskos vesszejét tolta pirosló pecke alá, és lassan beleült. Lassan gyorsulva lovagolt, néha pedig hátradőlve mozgatta alfelét, hogy Ricsi minél jobban élvezhesse együttlétüket. Csupasz pinaajkai körülnyaldosták a vaskos kéjrudat, a lány, hogy fokozza kissé a saját érzéseit, ujjait is bevetette. Megérte. Hamarosan Ricsi is felért a csúcsra, makkjából elemi erővel tört elő az ondó, elárasztva a lány testét. Enikőnek sem kellett sok a második orgazmushoz, de Ricsi megelőzte. A fasz lüktetése, erős döfködése jó volt ugyan, de ha az ujját nem nyomja a keményre duzzadt csiklójára, az életben nem élvez el másodszor. Azért sikerült…

 Rövid pihenő, és mosakodás után felöltöztek, indult a nap. Tettek-vettek, ebédeltek, egyetemre mentek.

 Enikő már el is feledkezett Andiról, meg annak szokatlan viselkedéséről, de az előadáson találkoztak, és a lánynak azonnal eszébe jutott minden. Nem viselkedett ugyan tartózkodón Andival, de figyelte minden mozdulatát. A másik lány barátságos volt vele, közvetlen, de nem közeledett Enihez másképp.

 - Te Ricsi, szerintem Andi nem teljesen száz! – mondta este a férjének.

 - Ezt meg hogy érted?

 - Hát… nem is tudom… olyan furcsa volt, mikor itt aludt.

 - Miért, kikezdett veled? – nevetett Ricsi, nem is sejtve, hogy ráhibázott.

 - Hát majdnem!

 - Na, mesélj!

Enikő elmesélte Andi szeme csillogását, míg ő fürdött, a jóéjt-puszit (puszit?), Ricsit irigylő sóhajait.

 - Kérdezz rá!

 - Hülye vagy, Ricsi! Úgyis letagadná!

 - Akkor hagyd, hadd közeledjen.

 - Meddig?

 - Nem tudom. Mikor bizonyos leszel benne… - vont vállat a fiú. – Egyáltalán, jól néz ki?

 - Hát… igen. Férfiszemmel nézve biztos jól…

 - És nőivel? – vigyorodott el Ricsi.

 - Úgy meg hidegen hagy!

 - Na jó, maradjunk annyiban, hogy hadd nyilvánuljon meg előtted, aztán majd elgondolkodhatsz, mit tegyél. Jó éjt!

 Enikő vállat vont, és rábólintott Ricsi ötletére. Az elkövetkező hetekben ment minden a régiben, hanem aztán jött egy újabb elutazás Ricsinek. Ezúttal a pankaszi alagút, és a nagyrákosi viadukt épülése ürügyén. Enikő megint egymaga maradt, mert Szabó nagyi ügyesen lábát törte, és Imréék a hétvégét náluk töltötték. Enikő is meglátogatta a nagyit, de nem volt már helye aludni, a telken meg hideg lett volna, így délután hazament.

 - Hívd át Andit! – válaszolt a pasi kissé türelmetlenül, derékig a pillérnek szánt árokban. – Bocs, de nem tudok most beszélni! Majd másfél-két óra múlva!

 Biztosította arról, hogy szereti, imádja, hiányzik, és este rá fog gondolni, de most dolga van. A lány megértő volt, és hívta Andit.

 - Boldogan, egy óra, és ott vagyok! – válaszolta a meghívott, Enikő pedig úgy döntött, rittyent valami kaját, legyen mivel megkínálnia Andit. Csinált egy szolid milánói makarónit, talált egy üveg bort, de kitett az asztalra üdítőt is. Aztán kitett egy pofás kis szalvétatartót is, majd rövid gondolkodás után gyertyát is rakott az asztalra. Épp tűnődve nézte, nem lesz-e a gyertya kicsit sok, mikor csengettek. Gyertyát feledve kotort ki a kapuba, ahol Andi egy kis tálca süteménnyel topogott. A gyertyát megpillantva egy kicsit felvonta a szemöldökét, de Enikő számára már nem volt menekvés.

 - Milyen kedves, gyertyafényes vacsorával vársz! – mosolygott a felelőtlen lányra Andi. Enikővel süllyedni kezdett a hajó.

 - Csak egy kis milánóit dobtam össze – hehegett. – Nehogy azt mondd, nem kínállak meg semmivel!

 - Ugyan már! Én egy zsíros deszkával is elvagyok! Különben is, azért hoztam a sütit, nehogy azt mondd, hogy üres kézzel jövök! – nevetett Andi.

 Ezen a témán elcsámcsogtak még egy darabig, majd mikor csontig rágták, elvetették. Csendesen vacsoráztak, a kaja befejeztével Eni gyorsan elmosogatott, majd felmentek az emeletre. Enikő tévézést javasolt, Andi nem mondott ellent. Valamelyik csatornán egy romantikus vígjáték ment. Félóra elteltével Andi a földig gyalázta a férfi főszereplőt, és megjegyezte, hogy minden férfi tetű, alávaló, és nem érdemlik meg, hogy szeressék. Eninek eszébe jutott Andival kapcsolatos ellenérzése, óvatosságra intette magát, ezzel egy időben pedig Andi engedte el magát. Közel bújt Enikőhöz, és a képernyőre meredve, szinte oda sem figyelve simogatni kezdte a lányt. Eni nem szólt, csak megmerevedett. Akkor nyitotta ki a száját, mikor Andi ujjai telt kebleire, mellbimbóira tévedtek.

 - Ne haragudj, Andi, de azt hiszem, ez egy kicsit sok!

 - Jaj, bocs! Ne haragudj… - mentegetőzött az önfeledt lány.

 - Nincs semmi baj, csak én maradnék a pasiknál…

 - De én… izé… úgy szégyellem magam… Én nem akartalak…

 - Tényleg semmi gond, Andi!

 - Jó, rendben, bevallom. A lányokat szeretem.

 - Miért? Csalódtál a pasikban? Zaklattak téged, vagy valami más ok miatt?

 - Nem is tudom. Még sose beszéltem róla senkinek – gondolkodott el Andi.

 - Még annak sem, akivel… - Enikő megfelelő kifejezést keresett.

 - Még azoknak sem, akikkel testi kapcsolatba kerültem…

Enikő várt. Megbizonyosodott hát barátnője leszbikusságáról, de nem akart tolakodó módon faggatózni. Furcsa érzése elmúlt, és egyáltalán nem viszolygott Anditól.

 - Kislány korom óta nem érdekeltek a fiúk, serdülőként is csak a lányok foglalkoztattak. Néha próbálkoztak a srácok, ki így, ki úgy, de nem vettem róluk tudomást. Volt a középiskolában egy barátnőm, vele mindent meg lehetett beszélni, aztán egy este megtörtént „az” is. Lefeküdtünk, nagyon jó volt, és azt hiszem, beleszerettem, de ő nem nagyon viszonozta. Később elárulta, biszex, jól érzi magát velem, de neki fiúkra is szüksége van. Akkor beszéltem vele utoljára. Eljöttem abból a suliból, persze nem amiatt, de azóta sem néztem pasira. Egyébként hasonlított rád…

 - De csak hasonlít! – figyelmeztette Eni, nehogy Andi elbízza magát.

 - Tudom, tudom! – nevetett Andi is. – Azért te rendesebb vagy, mint sok más, úgynevezett barátnő. Eddig sokan, akik megtudták, milyen vagyok, szóba se állnak velem.

 - Ez hülyeség, Andi! Attól még ember vagy, és igen jó fej! – biztosította Enikő. Olyannyira, hogy később, mikor zuhanyozni mentek, hagyta Andit, hadd maradjon a fürdőszobában, és magában sajnálta, hogy milyen lelki kínokat állhat ki az ő testét nézve. Andi is korrekt volt, nem ment közel Enikőhöz, sőt, kissé oldalt fordult, ne is lássa. A bugyija így is nedves volt.

Folytatom...

 - És most megkérem az ifjú párt, csókolják meg egymást!

Az orgonaszó felerősödött, és forró, szerelmes, államilag elismert csókba forrt össze Szabó Richárd, és felesége, született Viola Enikő…

Vége (egyelőre...)

 - Elmentek… - szólt Ricsi, de a lány már nem volt ott. Zajt hallott a fürdőszobából, hát benyitott. – Aú, miért zártad be? – pattant vissza az ajtóról.

 - Mindjárt jövök, két perc! – hallatszott bentről. Titokzatoskodott, mint az argentin molylepke. – Menj addig fel!

 Törölközőbe csavarva kukkantott be a fiúhoz. Az egy pólóban, boxeralsóban hevert a heverőn, keze a feje alatt. A lány finom tusfürdő-illatot árasztott. Ricsi felpattant, átölelte, és gyengéden csókolózni kezdtek. Az ölelésből simogatás lett, mely a törölközőt is meglazította, de még nem esett le, mert olyan szorosan egymáshoz ölelkeztek. Sokáig tartott ez, hiszen mindketten nagyon várták már ezeket a pillanatokat. A szétnyílt törölköző hátul már szabaddá tette a lány testét, Ricsi, élve a lehetőséggel, a formás popsigömböket simogatta, gyúrogatta. Enikő mókázva ugyanazt csinálta, mint a srác, kicsit lejjebb tornázta a boxert, de az megakadt, nem ment lejjebb.

 - Most mit vigyorogsz? – kérdezte a lány.

Ricsi finoman eltolta a lányt, lehullt a lepel, lefelé mutatott. Enikő elnevette magát. A nadrág sliccén át jókora, merev pénisz meredt elő, emiatt nem ment lejjebb a naci. Már vette volna le, de a fiú megállította.

 - Itt egy szakaszkérdés van. Ha tudsz helyesen válaszolni, mehetsz tovább!

 - Igen.

 - Jó, a kérdés akkor…

 - Mondom, igen!

 - Mi igen?

 - A válasz. IGEN.

 - Honnan tudtad, hogy mit akarok kérdezni? – mosolygott Ricsi.

 - Csak reméltem, de most már tudom! – és a nadrág leszaladt. Ricsi nem ellenkezett, pólójától már ő maga szabadult meg. Enikő viszont még nem emelkedett fel. Orra előtt a srác vastag, merev, jókora méretű hímtagja himbálózott. Kicsit reszketve a vágytól kezébe vette, cirógatta, megmarkolta. Felhúzta a fitymát, érdeklődve nézte, ahogy a makk sötétrózsaszínről bíborlilává válik, megduzzad, és kifényesedik. Ezt a mozdulatsort még néhányszor megismételte, tetszett neki a reakció. Egyszer csak megpuszilta a makk hegyét, majd óvatosan megnyalta. Furcsa, selymes érzés volt, de tetszett, hát folytatta. Körbenyalta az egész „bunkócskát”, végül a szájába vette. Úgy gondolta, eddig jól csinálja, nemhiába lopkodta a srác pornóújságjait. Tisztában volt azzal is, hogy ennek mi lehet a végeredménye, és oly régóta vágyta már, hogy mohón, egyre tökéletesebb technikával szopta a faszt. Ricsi csak nyögdécselni tudott, ez az első alkalom, hogy egyáltalán valaki a szájába veszi a farkát, és sok forrásból hallotta már, hogy az milyen jó, ezt nem gondolta volna. Eddig csak jobb kezével dolgozott rajta. Élvezte hát a lány nyelv- és ajakmunkáját, és nemsokára azt is, hogy közeleg a „vég”. Részéről ódzkodott attól, hogy Eni szájába élvezzen, próbált is jelezni, de az csak folytatta. Már, igaz, nyögve, de szólt is, hogy mindjárt jön, de Enikő kijelentette, minden cseppjét akarja.

 - Mindjárt… jön! – nyögte Ricsi, vádlija megfeszült, ágyéka összerándult, és makkja hegyéből forrón, lüktetve fröccsent ki a sperma. Hosszú és elnyújtott orgazmusa volt, levegőt is alig vett, azt is csak kapkodva. A végén a felizgult, mohó lányt úgy kellett leállítania, mert már szabályosan fájt, amit csinál. Mindamellett ez volt a második, ilyen erőteljes orgazmusa. Az első még tizenhárom-négy évesen volt, mikor először rántott rá, úgy igazából. Vesztére a paplan alatt, pizsamában volt. Azóta nem hordott pizsamát, mert ronggyá ragázta.

 Enikő is élvezte, ahogy a meleg ondó elemi erővel a szájába lövell, minden cseppjét lenyelte, de megfogadta, ilyet csak ritkán fog csinálni, mert volt valami kesernyés mellékíze.

 - Na, hogy tetszett? – állt fel a srác előtt. Az csak akkor vette észre, hogy a lányon van bugyi.

 - Részletezzem? – mosolygott Ricsi.

 - Nem, azt hiszem ezzel mindent elmondtál, de… ha felhoznál valami innivalót, annak örülnék…

 Ricsi leeresztett, lengő dákóval rohant le egy almaléért. Visszatértekor Enikőt a közös „dühöngő” kanapéján találta.

 - Ezt neked csináltam! – mosolygott rá. Lábai széttárva voltak, nedvfoltos bugyiját a térdei között kifeszítette, de a lényeg az ágytakaró, és a combok találkozásánál mosolygott függőlegesen. Eni alaposan megnyirbálta a szőrzetét, húsos, kislányosan zárt puncijáról teljesen, szeméremdombjáról pedig részben leborotválta a vörhenyes, ritkás bozontját. Egyetlen, rőt kis pamacs maradt. Ricsi kis híján elejtette az almalés dobozt, a lány a bugyit elhajítva nyúlt érte. Míg ivott, a fiú nem bírt betelni a látvánnyal. Ágyéka vérbő lett, farka növekedésnek, duzzadásnak indult, s mire a fiú letérdelt a csábító pina elé, újra kemény lett. Szinte el sem hitte, hogy megpuszilhatja a husit, pedig régóta vágyta akár az érintését is. Most azt is megtette, hogy széthúzta a csupasz nagyajkakat, orrát megcsapta egy kellemes, felizgatott illat. A rózsaszín csikló is előbújt, a nedves kisajkak csillogó hüvelyt tártak fel. Először csókolgatott mindent, amit ért, s mikor megízlelte az átlátszó, síkos nedűt, nyelvét dugta ki. A nyelv végigsiklott a punciajkakon, lentről föl, és föntről le. Hamarosan megtalálta a gyönyörpontot, a már duzzadó csiklót. Lassú-gyors tempóváltásokkal kergette a pecket, és a lány sóhajai, majd nyögései értésére adták, jó helyen nyalakszik. Néha le-lecsapott a hüvelybejáratra is, nyelvét betolta, ameddig tudta, és ismét visszatért a csiklóra. Eni egyre szaporábban vette a levegőt, fel-felsikkantott, beletúrt Ricsi hajába, és bíztatta, ne hagyja abba. Sokkal jobb volt ez, mint amennyit a kezeivel tudott önmagának nyújtani. Hamarabb is ért a csúcsra, hirtelen felsikkantott, kicsit megrándult, és hirtelen, nagyon intenzíven élvezett el. Kemény, sikamlós csiklója alól csak áradtak nedvei.

 - Gyere! – nyögte Ricsinek, és egy gumit vett elő.

 - Hát ez? Honnan van?

 - Extra erős, spermaölő. A fiókodból szedtem elő… - már tépi is fel a csomagolást, előrehajolt, és suta mozdulatokkal már tekerte is fel a kemény, vastag faszra. Ricsi a széttárt lábak közé térdelt, gumis makkját a lucskos ajkak közé igazította. Enikő segített, és a srác lassan, óvatosan hatolt egyre mélyebbre a forró lánytestbe. Ő úgy emlékezett, Eni még szűz, és várt valami ellenállást, fájdalmat, vércseppet, de semmi. A lány kicsit ugyan felszisszent, de ez csak addig tartott, míg hüvelye ki nem tágult a megfelelő (nem kicsi!) méretre. Szóvá tette, a lány mosolyogva felemelte a jobb kezét, magyarázatnak épp elég volt. A pénisz tövig csúszott hát a kéjbarlangba, és lassú mozdulatokkal húzni-vonni kezdte. A lány felnyögött kéjesen, hiszen a rúd vastagabb volt, mint két ujja, melyekkel néha önkielégített. Hát igen. Ezt semmi sem pótolhatja, és annak ellenére, hogy alig néhány perce élvezett el, úgy érezte, jön a következő. Nyögve, sikongatva bíztatta Ricsit, aki egyre gyorsabb tempót diktált. Enikő a dereka köré fonta a lábait, és felkiáltott.

 - Most! – fejét hátravetette, öle görcsösen összehúzódott, nedve kicsit zavaró hangot adva préselődtek ki, ahogy ismét a csúcsra ért. A fiú lelassított, szinte megállt, és bár igen jó érzés volt neki is az élvező punci szorítása, még sok kellett neki. Eni pozitúraváltást javasolt, Ricsi örömmel engedett. A lány térdre ereszkedett, fenekét, lucskos pinaajkait kidomborította. A fiú mögé térdelt, és óvatosan, de korántsem annyira, mint az elején, tövig döfte kéjrúdját. Egyszerre nyögtek fel, ahogy a srác mozgásba lendült, Eni sikolyai Ricsi mély nyögéseivel keveredtek. A srác belekapaszkodott a lány csípőjébe, s mint csődör a kancát, hágott. Érezte már, hogy ágyéka mélyén a második spricc is készül, szőrös, lapos hasa a formás popsigömböknek csattant. Enikő érzékei is csúcsra voltak pörgetve, a kéjes kíntól már a díszpárnát harapdálta, abba sikoltotta tompán: „Jövök!”. Egy pillanattal később Ricsi jókora farka is lüktetve lövellte ondóját a gumi biztonságos rejtekébe.

 Zihálva, nyögve, remegve váltak ketté, a gumitól óvatosan megszabadultak, és egy zsebkendőbe rejtve az ágy mellé ejtették. Megizzadva, kielégülve, boldog szerelemmel ölelték át egymást, csókolóztak, majd lassan álomba szenderültek.

 Imre és Márti Egerig jutott csak el, nagyot sétáltak a várban, de a kora délután szállingózni kezdett hó hamar indulásra bírta őket. Sötétedett, mire hazaértek, de fény sehol nem szűrődött ki. Csendben léptek a lakásba, csend honolt. Márti a földszinti lámpa fényénél felóvakodott, és meglátta az édesdeden alvó ifjakat, akik csak félig-meddig voltak betakarva. Pironkodva látta be, hogy Ricsi még „abban” a méretben is az apjára hasonlít, betakarta őket, és elégedetten majdnem belelépett a gumit rejtő zsepibe.

 - Na? – kérdezte Imre.

 - Vigyáztak egymásra – mondta Márti, és a nappaliba cipelte férjét.

Az ébredező ifjak kicsit szégyenkezve üdvözölték a szülőket, és kezdeti aggodalmuk örökre elmúlt, mikor azok áldásukat adták kapcsolatukra.

 Annak ellenére, hogy kettejük között alaposan megváltozott a viszony, Enikő és Ricsi mást is komolyan vett. Egy szobába költöztek, együtt aludtak, de együtt is tanultak, készültek előbb a fiú, két év múlva a lány érettségijére. Enikő vizsgája után úgy döntöttek, összeházasodnak. Ricsi ekkor már a Műszaki Egyetemre járt, és a lány is felvételt nyert a SOTE-ra, gyermekorvos akart lenni.

Folytatom...

 Enikő boldogan vonszolta hófehér, gyönyörű, és dögnehéz menyasszonyi ruháját. Kislány kora óta várta ezeket a perceket, és most szinte azt hitte, álmodik. Rámosolygott szépen sminkelt, később csúnyára sírt anyjára, az csak visszahüppögött. Alig hallotta a nemzetiszín szalagos fickót, aki biztosan szépeket mond, de kit érdekel. Őt csak Ricsi. Hallotta, hogy igent felel a kérdésre, és arra ocsúdott, most őt kérdezik. Akarja-e?

 - Igen! – felelte torokköszörülés után, de remegő hangon.

Folytatom...

 Szabó Richárd négyéves „nagyfiú” volt, mikor anyjával a nagyszüleihez költözött. Sajnálta, hogy nem láthatja mindig az apját, és másik óvodába is kellett járnia. Imre ugyan minden második hétvégén elvitte magához, melyet a kisfiú mindig nagyon várt. Szeretett vele lenni, mindig kitaláltak valami jó dolgot. Apja számára ez természetes volt, hiszen nem mindig lehetett együtt a fiával, és ezt a hétvégén próbálta bepótolni. Ez néha azért ellentéteket is szült. Ricsi nem maradhatott fenn este kilenc után, bár azt mondta, az anyja néha tizenegyig is hagyta tévézni. Imrét ez bosszantotta, de nem engedett. A másik örökös gond a fürdés volt. A kisfiúnak eleinte egyáltalán nem akaródzott, de amikor Imre bevetette apai tekintélyét, akkor is csak épp annyira, hogy vizes legyen. Végül a férfi kezébe vette a srácot, és az irányítást, és türelmesen magyarázva végigmosta a gyereket. Pár alkalommal még felügyelte a gyerek fürdését, később már csak szúrópróba-szerűen ellenőrizte a végeredményt. Ez idő alatt persze végig megvolt a véleménye Magdiról.

 Egy szombat késő délutánján a már ötéves Ricsi őszintén meglepődött. Apja lezuhanyozott, és míg borotválkozik, ő is fürödjön meg.

 - Tudod, este vacsorázni megyünk egy jó nevű étterembe, és lesz ott egy néni, a kislányával. Szépnek kell lennünk! – magyarázta Imre.

 - De miért?

 - Azért, kisfiam, mert ha az embernek tetszik valaki, akkor megpróbál szépnek látszani. Ehhez a tisztaság is hozzátartozik!

 - És neked tetszik az a néni?

 - Igen – pirult el a férfi, és Ricsi először találkozott egy másfajta szeretet jeleivel. Nemigen értette, de beletörődött a dologba, hogy megismer egy idegen nőt, akinek ráadásul van egy kislánya.

 A nő tetszett neki, és még magában is szégyenkezve vallotta be, szebb, mint anyu. Igyekezett rendesen viselkedni, de a kés-villa kombinált használata még kiforratlan volt. Örömmel töltötte el, hogy a kis, vörösesszőke Enikő még ügyetlenebb volt. Mindamellett kellemesen csalódott a kislányban, azt hitte, valami kényeskedő kisasszony, mint néhány óvodástársa. Ezzel ellentétben csendes, nyugodt, néha csacsogó (hiszen hároméves, kiscsoportos!) kislány ült mellette.

 Nem zavarta hát, hogy ettől kezdve, mikor ő az apjánál volt, négyesben mentek mindenfelé.

 Azon már nem is akadt fenn, mikor Imre bejelentette neki, Márti és Enikő odaköltözik. Csak annyit kért, segíthessen ő is. Segített is, hatéves, foghíjas nagyfiúhoz méltóan, de kora estére elfáradt, így letétbe helyeződött Márti szüleinél. Közös szobát kaptak Enikővel, és egy ígéretet, ha majd nagyobbak lesznek, apu beépíti a tetőteret, és lesz külön szobájuk.

 Két év telt el így, békében és boldogságban. A gyerekek örültek egymásnak, alig várták a „soros” hétvégét, meg az Imre szüleinél tölthető két hét nyári vakációt. Imre bátyjainak is hasonló korú gyerekei voltak, a férfi legidősebb fivérének, Lacinak volt egy Ricsinél idősebb lánya, Anikó, a többi gyerek fiatalabb. Imre apjának volt egy nagy szőlője a domboldalon, közel a házukhoz, és mikor sorra születtek az unokák, a felső végen épített egy faházat, és egy medencét, hogy a srácok ellegyenek. Később egy szalonnasütő, valamint egy sziklakert, és néhány négyzetméter pázsit is létesült gyümölcsfákkal. Néhány tőke bánta, de az öreg Laci bácsi, és a gyerekek, unokák egyáltalán nem. Nagy volt a telek, háborítatlan a csend, a hét unoka (Enikőt is annak vették) sokszor meztelenül rohangáltak fel-alá a nagy nyári melegekben. Tehették, mert a két nagyszülő a szőlőben szöszmötölt, a víz nem volt mély, a gyerekek pedig szófogadók voltak. A faház minden egyéb komfortot nélkülözött. Csak a víz volt bekötve az apró konyhába, egyébként egy fekete hordó szolgáltatta a meleg vizet, ha fel volt töltve, a kert sarkában pedig pottyantós budi volt.

 Ricsike itt szembesült először azzal, hogy mi a különbség fiú és lány között. Imre és Márti egy borzalmasan meleg péntek délután levitte a két gyereket a telekre, és a hétvégére ott is maradtak. A skacokról ruha le, a szülők fürdőruhában mentek segíteni a szőlőben. Később befutott a többi testvér, unokatestvér is, ment a munka odalent, és a játék odafent. Kora estére csak négyen maradtak. Imre és Márti, de a két gyerek is jó koszosak voltak. Enikő és Ricsi már megfürdött a hordóból, Márti került sorra. Nem volt ugyan szégyenlős, de Ricsi még sose látta meztelenül. Csak a vacsora iránt akart érdeklődni, de a zuhanyzó nőt látva megtorpant. Márti nem takargatta magát sikoltozva, hanem szemrebbenés nélkül közölte, hogy csinál kaját, ha készen lesz. A kisfiú nem értette, miért nem szőrös Márti puncija, és nem is olyan, mint Enikőé.

 - Tudod, kisfiam, mikor megnősz, a te kukacod is szőrös lesz – magyarázta az apja. – Minden felnőtt embernek szőrös a micsodája.

 - De a Mártié akkor miért nem, és anyué miért igen?

 - Azért, mert Márti leborotválja. Nem szereti, ha szőrös.

 A válasz kielégítette a kissrác kíváncsiságát, még megkérdezte, hogy az övé mikor lesz szőrös, és örült, mikor megtudta, hogy tizenhárom évesen már számíthat rá. Este még a takaró alatt alaposan megvizsgálta a fütyijét, és örömmel lelt egy darab pihét. Másnapra már majdnem elfelejtette a dolgot, ám unokatestvérei doktorosdit akartak játszani. Szerette is, meg nem is a játékot, mert rendszerint Anikó volt az orvos, és mindig torokgyulladást állapított meg nála. A kanalas orvosságnak még a hallatára is megborzongott. El se hitte hát, mikor őt választották dokinak. Főorvosságának teljes tudatában vonult be a faház egyik szobájába, mint rendelőbe. Anikó volt az első „beteg”, aki „karját törte”. Dr. Richárd „ellátta”, törölközővel felkötötte, majd útjára bocsátotta. Lacika, Anikó Ricsivel egyidős öccse volt a következő. A problémája valós volt, mozgott az egyik tejfoga, de nem merte kihúzni. Rövid küzdelem után büszkén távozott, fogával a kezében. Enikő jött be, aki már unta a sok „gyomorrontást”, „tüdőlötyögést”, „torokgyíkot”, más problémát gondolt ki. Leült Ricsivel szemben, és enyhén széttette lábait.

 - Fáj a punim! – mondta a meglepett fiúnak, aki abszolúte nem volt felkészülve ilyesmire. Mit tehetett, odahajolt a pici, szőrtelen ajkacskákhoz. Ujjaival kicsit széthúzta, feltárult a rózsáspiros, apró hüvelybemenet. Semmi különöset nem látott, csak azt érezte, hogy keze megremeg, és furcsán bizsereg az ágyéka. Elengedte Enikő punciját, aki cseppet csalódottan nézett fel. Meglátta Ricsi kukiját, ami furcsán merev volt, és nagyobb, mint szokott.

 - Ez mitől lett ilyen? – fogta meg ártatlanul a kislány. Forró volt és kemény.

 - Nem tudom… - pirult a fiú, majd visszaöltötte a doki bácsi szerepét. – Borogassa egy hétig, és itt a recept, ezt vegye be!

 Enikőt kitessékelte, aki csalódott volt, mert jólesett neki, ahogy Ricsi matatott a punciján.

 Ezt a kis közjátékot is elfelejtette volna, de minden este, mikor együtt fürödtek Enikővel, újra eszébe jutott. Ráadásul még reggelente is nagyon furcsa és merev volt. Anyjától nem merte megkérdezni, mert egyrészt anyja egyre kevesebbet volt józan, és mindenféle idegen pasasok jöttek-mentek mellette. A jövés-menésből egy állandó lett. Egy rossz arcú, borostás, vékony fickó, Zoli nevű. Durva pasi volt, és ivott is. Néha hangosan veszekedek az anyjával, ilyenkor Ricsi is kapott egyet, ha Magdi védelmére kelt. Ennek az állapotnak az lett az eredménye, hogy harmadikos korára az egyébként jól tanuló kisfiú egyre romlott. Osztályfőnöke behívatta az anyját, de nem ment sokra vele. A gyerek Magditól is kapott egy pofont, aztán részéről el volt intézve. Csak az apjával töltött hétvégék hoztak számára felüdülést, és Imre nem értette, miért nem akar a gyerek hazamenni. Ricsi szégyellte az otthoni állapotokat, és soha nem beszélt róla. A gyerek akkor elégelte meg, amikor egy borongós februári estén Zoli hazaállított. Részeg volt, mint a csap, de még otthon is sört keresett. Elzavarta a gyereket sörért, aki húsz perc múlva arra ért haza, hogy az anyján Zoli fekszik, letolva a nadrágja, nyög és üvölt, mint egy állat. Ledobta a szatyrot, és Zolinak esett, de az lesöpörte magáról a „kis taknyost”. Mégis az fájt a gyereknek a legjobban, hogy az anyja nem kelt a védelmére. Sírva vonult a szobájába, összeszedett néhány holmiját, és könnyeit nyelve lelépett a házból.

 Imre, dereka körül törölközővel lépett ki a fürdőszobából.

 - Alszik? – kérdezte az Enikőt ellenőrző Mártit.

 - Igen – ölelte át a nő. Gyors csókot váltottak, és a hálószoba felé indultak.

 - Hát ez mi? – hökkent Imre a csengőszó hallatán. Lehetett vagy kilenc óra, fél tíz.

 - Majd én megnézem! – surrant ki Márti. Pillanatok múlva hozta a hüppögő kisfiút. A hamar felbőszült apa kérdései, és a vigasztalhatatlan srác válaszai nyomán összeállt a kép. Imre levetkőztette a gyereket, és talált néhány külsérelmi nyomot. Azonnal pokrócba csavarta Ricsit, és az orvosi ügyeletre robogtak. A gyerekről látleletet vettek, és már másnap a bíróságon volt Imre, a papírral.

 Rövid tárgyalássorozat után Magdi lemondott a gyerekről, a bíróság Imrének ítélte Ricsit, természetesen a láthatást biztosítania kellett. Egyik fél sem kért belőle, bár Imre úgy állt hozzá, hogy ha a gyerek akar, menjen.

 Ricsi még év közben egy másik iskolába került, ahol Márti is tanított, és Enikő is odajárt. Reggelente így hármasban mentek suliba, és az az előny is megvolt, hogy bár Márti nem tanította, oda tudott figyelni a kissrácra. Ricsi eredményei szembeszökően javultak, év végére kitűnő lett, csakúgy, mint Enikő.

 Teltek az évek. Nyaranta már egy fürdőbugyiban rohangáltak a gyerekek, és Ricsi meglepve vette észre, Anikó mellei növekedésnek indultak. Ez ismét furcsa reakciót váltott ki, leginkább ágyéktájt. Megkérdezte az apját, egyrészt mi történt Anikóval, másrészt ilyenkor mi történik vele. Imre hebegett-habogott. Azt hitte, felkészült az ilyesmi kérdésekre, de most mégsem tudott kinyögni semmit. Szégyenszemre megkérdezte Mártit. A nő úgy döntött, ideje elmagyarázni mindent. Összehívta a gyerekeket, és elmesélte, mi játszódik le bennük serdülőkorban, és hogy mindez mi célt szolgál. A gyerekek bólogattak, és úgy-ahogy megértették. A nő megemlítette a szemérmet is, ilyenkor már nem illik mások előtt ruhátlanul mutatkozni.

 Ez azonban a két gyereket otthoni viszonylatban nem zavarta. Még sokáig együtt fürödtek, néha még a szobájukban is ruhátlanul szaladgáltak. Ricsi egyre többször vett észre merevedést, ha Enikő rózsás punciját nézte, és azt is, hogy miközben, például a fürdőkádban, gyürmölve próbálta elrejteni, az jól esett. Lassan rászokott arra, hogy lámpaoltás után, mikor a kislány már elaludt, a fütyülőjével játsszon. Ide-oda tekergette, fel-le húzogatta a bőrt, csendesen élvezkedett. Egy alkalommal megkockáztatta, hogy az olvasólámpája fényénél vizsgálja meg a kukiját. Felhúzta a fitymáját, makkocskája bíborlilán tűnt elő. Visszaengedte, majd újból felhúzta a bőrt. Jó volt. Marokra fogta a vékony kis rudat, ökléből alig látszott ki. Kicsinyellte. A Marci nevű osztálytársának nagyobb van.

 - Mit csinálsz? – Enikő figyelte egy ideje.

 - Izé… semmit! – rámolt el mindent gyorsan Ricsi.

 - Nem a fütyidet nézted?

 - Nem, nem, dehogy! Csak… - lázasan gondolkodott. – Csak szorít a pizsamanadrág!

 - Ja, csak az… jó éjt! – motyogott Enikő, és már aludt is. Mindamellett szinte mindent látott, és tetszett is a dolog. Elhatározta, ő is kipróbálja majd, bár testi felépítéséből adódóan néhány dolog kivitelezhetetlen a számára. A következő este, szintén lámpaoltás után, mikor Ricsit aludni vélte, keze a pizsamanadrágjába csúszott. Csupasz puncijára feszítette, és nyomkodni kezdte. Izgett-mozgott egy kicsit, de csakhamar rátalált egy pontra, amit nyomkodva csodálatos érzést nyújtott. Teljesen belefeledkezett a játékba, egyenletes szuszogása apró nyögdécselésre váltott, és teljesen kipirult az arca.

 - Jól vagy? – kattant a kapcsoló.

 - Ööö… igen, nagyon jól vagyok – ami persze igaz is volt, csak a folytatás nem. – Most már, hogy felébresztettél… Tudod, rosszat álmodtam…

 - Na, gyere! – és Ricsi átment Enikő mellé. Bebújt, átölelte, és álomba cirógatta a kislányt. Mindkettejüknek jól esett.

 Eltelt pár év. A fiú tizennégy, a lány tizenkettő lett. Nagyjából egyszerre kezdtek serdülni, a srác boldog volt, hogy ágyéka szőrösödik, és bajuszkája is serken. Enikő a cicijeivel volt elfoglalva, aggódott, lesz-e akkora, mint Pamela Andersonnak. Az esti fürdéseik már különváltak, de ez pusztán kényelmi okokra volt visszavezethető. Mindketten erős növekedésnek indultak, ezért nem fértek már el egy kádban, és lassan a szobájukat is kicsinyellték.

 Imre nekilátott hát, és családi segítséggel beépítette a tetőteret. A fenti részen két hálószoba, és egy közös használatú nappali lett.

 Ezekben az időkben némileg eltávolodott egymástól a két gyerek, mindketten örültek a külön szoba adta autonómiának, és hát felnővén más-más volt az érdeklődési és baráti körük is. Az iskolájuk is megváltozott, Ricsi műszaki szakközépbe járt, Enikő pedig egészségügyibe ment. Egyvalami azonban csak alig változott, programjaikat jórészt közösen szervezték. Bármilyen buli volt bármelyikük iskolájában, mindegyiken ott voltak, és jókat buliztak.

 Gond is lett belőle hamarosan. Enikő és Ricsi szerették egymást. Ők úgy gondolták, noha vér szerint ugye semmi közük egymáshoz, testvérként szeretik a másikat. Némi bonyodalom és veszekedés árán jöttek rá, hogy ez egyáltalán nem így van. Gólyabál volt Enikő iskolájában. A lány már nem volt érintett, már a második évfolyamot kezdte meg. A bálra természetesen mentek mindketten, csinosan kiöltöztek, bedobtak mindent a szépség érdekében. Jó volt a zene, kellemesen érezték magukat, és Ricsi egyszerre azon vette észre magát, hogy Enikő egyik osztálytársnőjét nézi, Timit. Önmagának is furcsa dolog volt, hiszen magas és jóképű volt, hullottak utána a csajok, de ő mint jó haverokat kezelte. Sokan már azt is megkockáztatatták, homokos, de ezt élesen tagadta. Csak éppen minden lányt Enikőhöz hasonlított, tudat alatt persze. Timi külsőre majdnem jó volt. Szőkébb volt, mint Eni, haját csak a válláig hagyta nőni, arca helyes, aranyos volt, pisze orral és néhány elpúderezett pattanással, valamint izgató dekoltázzsal. Ez, no meg a rövid szoknya, mely alig takarta formás fenekét, megtette a hatását. Ricsi felfigyelt rá, ahogy azt Timi szerette volna. Egész este együtt táncoltak, és sajnálták, hogy „olyan hamar” vége lett a bálnak. Mindenesetre megbeszéltek egy találkát másnapra. Enikőt persze érzékenyen érintette, hogy a srácnak külön programja akadt, de csak a vállát vonogatta. Ő össze akart jönni Timivel, és tudat alatt érezte, hogy ez nem igazán szerelem, inkább a testi vágy hajtotta. A lánnyal a Margitszigetre mentek sétálni és beszélgetni, s mindketten haladásként könyvelték el, hogy eleinte kézen-, majd karonfogva. Néhány hét után elcsattant az első, suta csók is, amitől Ricsi egyenesben érezte magát, de mikor hódításával elvagizott Enikőnek, a lány csak elkomorult.

 Ricsi nem értette, miért változott így meg a lány, pedig az ok egyszerű volt. Enikő az évek alatt szerelmes lett belé, de teljesen tanácstalan volt, mit tegyen. Anyjának sem merte elmondani, akivel egyébként mindent meg lehetett beszélni. Próbálta a maga csendes módján felhívni magára a figyelmet, de csak másokét sikerült, Ricsiét nem. Legalábbis így látszott. Pedig szép, sudár lánnyá cseperedett, hosszú, egyenes szálú, vörösesszőke hajjal, sötétkék szemmel, hamvas, finom bőrrel, egyenes, szép orral, piros ajkakkal rendelkezett, valamint nagyon jó alakkal. Amikor ideje volt, uszodába járt, és ha jó volt az idő, hosszú kerékpártúrákra is elment, legtöbbször Ricsivel, de néha Imre és Márti is velük tartott. E sportoknak köszönhetően széles válla, karcsú dereka, és csodaszépen izmolt combjai, vádlijai, feneke formálódott. Egyébként is jó alkata volt, és csak jobb lett. Ám hiába voltak a közös programok, hiába öltözött csinosan, Ricsi voltaképpen természetesnek vette, és nem figyelt rá. Timitől, mint barátnőjétől, valamint Ricsitől első kézből tudott mindent, és csendesen fájdogált a szíve. Néha szobája esti csendjében, miután felidézte a frissen megfürdött, egyetlen semmiben borotválkozó fiú sportos alakját, egyre szebbé váló arcát, és félárbocra engedett, tekintélyes szerszámát, halkan nyögdécselve nagyokat masztizott. Aztán jött a karácsony, majd a szilveszter. Mind Timi, mind Ricsi megsúgta neki, most jött el a nagy pillanat! Timiéknél buli lesz, ahol sokan lesznek, és majd egy szoba csendjében… talán…

 Készülődtek, majd a szülőknek boldog újévet kívánva elsöpörtek. Imre odaadta a kocsit, azzal, hogy Ricsi nem iszik. Nem is ivott, pedig Timi rendesen kínálgatta, ő maga be is csiccsentett kissé. A buli remek hangulatban folyt, bár Enikőn meglátszott a rosszkedv. Ricsi kicsit aggódott érte, de a pezsgőlehelletű Timi már be volt gajdulva rá.

 - Gyere, menjünk be a szobámba! – húzta a srácot, és pillanatokon belül már csukódott is az ajtó. Timi azon nyomban hevesen csókolta a jóval lassabban oldódó fiú ajkait, matató ujjai a nadrág ágyékrészét simogatták, s elégedetten érezte, ahogy a csomagból forró dudor lett. Még mindig csókolóztak, miközben a fotel felé lavíroztak, és a lány Ricsi zakóját levéve azt a karfára dobta. Ezután az inget próbálta meg kigombolni, de hosszú körmű ujjaival nehezen boldogult, így hátranyúlt, és saját ruháján húzta le a cipzárt. Ricsit sikerült ugyan felizgatnia, de a srácban még mindig volt egy kis aggodalom Enikő iránt. Elengedte Timit, akiről azonnal lecsúszott a ruha, csak a melltartó, bugyi és harisnya maradt

 - Timi, várj egy percet, ki kell mennem a mosdóba! – amiben volt is igazság, mert egyrészt kezet akart mosni, másfelől még egy pillantást akart vetni Enikőre, minden rendben van-e. A lány meglehetősen morcosan ült egy fotelben, és megpróbált ellenállni egy eléggé illuminált, és eléggé felhevült srác széptevésének. A csávó minden rútsága ellenére elbűvölőnek tartotta magát, és már rángatta a lány karját, menjenek táncolni.

 - Úgyis tudom, ho… hogy jönni akarsz! – csuklotta.

 - Nem érted, hogy nem?! – csattant fel Enikő.

 - Naaa! Akkor legalább adj… egy csó… hokott! – és már nyálazta volna össze Enikő szép arcát. Ekkor hirtelen elszállt.

 - Azt mondta, hogy nem! – dörrent Ricsi lependerítve a széptevőt. Enikő szorosan mögébújt.

 - Hé, mos micsinász, he? – tápászkodott a részeg. – Ne szójá mán bele!

 - Ugyan, miért ne? Hadd döntse el ő, kivel akar táncolni, és ha te ezt nem fogod fel, akkor majd én segítek!

 - Tudod, mit, apafej! – tántorgott a másik. – Menj, szúrd meg inkább a Timikét! Te leszel az ötvenedik! Jubilálj, nekem meg hagyd itt a húgod!

 Ricsi nem bírta tovább cérnával. Kegyetlen nagyot behúzott a srácnak, aki csendesen lehervadt egy sarokba. A többiek csak nézték, de nem csináltak semmit.

 - Gyere, Eni, menjünk! – fogta kézen a remegő lányt, és beviharzottak a zakójáért. A meglepett, csipkés harisnyatartóval, ám bugyi nélkül, tárt öllel várakozó Timi mellől felkapta a zakóját, és elmentek.

 Tizenegy felé járt az idő, szótlanul autóztak hazáig. Imre és Márti meglepetten ugrottak fel a tévé elől, és míg Enikő lezuhanyozott, Ricsi elmesélte a történteket.

 - Nagyon rendes tőled, hogy kiálltál Eniért! – bólogattak a szülők.

 - Ez csak természetes, hiszen szeretem! – csúszott ki a száján, és az épp érkező lány is meghallotta. Talán ő volt az egyetlen abban a pillanatban, aki másképp értelmezte. Ricsi is bevonult a fürdőszobába, s mire kiért, már majdnem éjfél volt. Nem volt ideje átöltözni, így törölközővel a derekán hallgatta a himnuszt, és kívánt boldog újévet. Márti azonnal hozta is a virslit, nem volt menekvés, enni kellett, de utána mindketten felmentek a tetőtérbe.

 Ricsi még a szobájába kísérte Enikőt, a lány ledobta a melegítőnadrágot, amibe fürdés után beleugrott, és lefeküdt. A fiú, amennyire a törölközője engedte, melléült.

 - Ricsi… - és a fiú karjára tette a kezét.

 - Mondd!

 - Köszönöm! – és átölelte hirtelen.

 - Ugyan, Eni, nincs mit! Gusztustalan egy tetű volt, megérdemelte!

 - És te bármikor megverekednél értem? – nézett csillogó kék szemével a barna szempárba.

 - Hát persze! – folytatta volna, de a torkára szó, ajkára csók forrt. – Ez mi volt?

 - Hálacsók… mert… szeretlek!

Ricsi hirtelen átgondolt mindent, és elszégyellte magát.

 - De én ezt nem érdemlem meg…

 - De igen!

 - Na és a Timi dolog?

 - Én elfelejtem, ha Te is!

 - Szeretlek, Enikő! – és heves csókolózásba gabalyodtak.

 - Boldog újévet! – suttogták még egymásnak, és egymás mellé bújva álomba ölelgették magukat.

 Másnap délelőtt ébredtek, kisimultan, kivirultan, mosolyogva. Ricsi átszaladt a szobájába felöltözni, majd összeültek a reggelizőasztalnál. Az előző esti eseményeknek nyoma sem volt, ám Imre ötletére furcsán reagáltak.

 - Nem megyünk délután kirándulni, mondjuk a Mátrába?

Enikő azonnal „rosszul lett”, fájdalmas arccal közölte, hogy biztos meg fog jönni, és most nagyon görcsöl. Feltűnően ki is vett egy görcsoldót, és úgy tett, mintha bevenné.

 - De ti csak menjetek, ha akartok!

 - Nekem meg ottmaradt egy CD-m, el akarom hozni, mielőtt lába kel! – így Ricsi.

 - Akkor most ne menjünk?

 - De, de, menjetek! – így az ifjak. – Biztos jobban esne kettesben, nem?

 - És persze nektek is, jól látom? – Márti jól látta. Mindig is örült annak, hogy a két gyerek így szereti egymást, és tulajdonképpen annak is, hogy „úgy”. A lesütött szemek bizonyosságot adtak, gyorsan csinált pár szendvicset, magával cipelte Imrét, néhány percen belül útra készen voltak.

 - Vigyázzatok magatokra! – búcsúzott a nő.

 - És egymásra is! – kacsintott a férfi, és tíz perc múlva az M3-ason robogtak.

Folytatom...

 Ricsi oldalra pillantott. Apja anyja mellett ült, mint aki karót nyelt. Ahogy pillantásuk találkozott, rákacsintott, de mennie is kellett tovább. Az anyakönyvvezető asztalánál egy pillantást megengedett a másik irányba. Menyasszonya fátyla alól vörösesszőke tincsek kunkorodtak ki. „Mennyire világos lett a haja!” – gondolta.

 Oda sem figyelt a hivatalos személy ilyenkor szokásos szövegére, gépiesen válaszolt a házasulási szándékát firtató kérdésre.

 - Igen! – és ránézett Enikőre.

Folytatom...

 Márti Enikő születése után gyes-en volt, ami némi pénzt jelentett, bár keveset ahhoz, hogy a négytagú háztartás jól éljen. Márti szülei rendesek voltak, segítették lányukat, ahogy csak lehetett. Őt azonban ez feszélyezte, és próbált valami megoldást találni. Az egyetemet nem hagyta abba, csak kérte, hadd folytassa estin, vagy levelezőn. Folytathatta, és talált egy heti húsz órás állást egy általános iskolában. Letette az autóvezetői vizsgát is, úgyhogy néhanap ő furikázott a család öregedő Zsigulijával. Egy délelőtt az öreg járgány bizony cserbenhagyta. Leállt a motor, és nem volt hajlandó elindulni. A nőt már a sírás kerülgette, mert a gyerekért is mennie kellett a bölcsődébe, és tanítványa is lesz délután. Talált egy telefonfülkét, ahonnan autómentőt hívott, és egy óra múlva jött is. Az Autóklub nem messze lévő telephelyére vontatták a kocsit, kijött egy szimpatikus, magas, barna, ám már ritkuló hajú, jóképű fiatal férfi, belenézett a motorba.

 - Sajnálom, kisasszony, ezt nem tudom gyorsan megjavítani! – tárta szét a karját Szabó Imre művezető.

 - De nekem még a gyerekért kéne mennem! – siránkozott a nő. – És mikorra tudná megcsinálni?

 - Pénteken délelőtt már jöhet is érte.

 - Köszönöm, megmondaná még, kérem, hogy merre van a legközelebbi buszmegálló?

 - Ha nagyon siet, tessék várni, elviszem önt máris, rendben?

 Márti habozott egy kicsit. Idegen, de szimpatikus pasas… „Egye fene!” – gondolta. A férfi kezet mosott, és egy új, 1500-as Ladához kísérte. Nyugodt tempóban vezetett, nem ment gyorsan, mégis pillanatok alatt a bölcsinél voltak, onnan pedig hazafuvarozta a nőt. Márti megköszönte Imre kedvességét, elköszönt a pénteki viszontlátásig. Ekkor vált bennük először nyilvánvalóvá a kölcsönös szimpátia. A második csak mélyítette ezt az érzést. Pénteken ugyanis, mikor Márti a kocsiért érkezett, kevesebb pénz volt nála, mint amennyi kellett volna. Imre felajánlotta, hogy a többit majd behozza. Kellemetlen helyzet volt Mártinak, de a férfi kedvessége sokat enyhített a rossz érzésén.

 A következő hét keddjén járt arra megint, hogy rendezze a tartozását. Őszinte meglepetést okozott neki Imre, hogy érdeklődött nemcsak az autó működése, de a gyerek hogyléte felől is. Márti köszönte szépen, minden jó, mikor a férfi, szemlátomást önmagával viaskodva utánaszólt.

 - Nem haragudna, ha valamelyik este vacsorázni hívnám?

 - Nem, semmi akadálya – válaszolta a nő rövid gondolkodás után.

 - Szombaton este, fél hétkor önért mennék, jó?

 - Rendben, a címem…

 - Köszönöm, már leskelődtem, a munkalapon rajta van!

 - Maga kis hamis! Na, viszlát!

 - Viszlát…

 Szombaton este, hat órától kezdve mindkettejüket majd’ megette az izgalom. Imre sokáig nem keresett Magdi után új kapcsolatot, aztán pedig csak egy futó kalandja volt. Mártit megpillantva azonban nagyot dobbant a szíve. Volt valami lefegyverző a fiatalasszony megjelenésében, stílusában. Később, amikor a ház előtt felvette, ez az érzés bizonyossággá vált. Egész vacsora alatti, és utáni beszélgetésükből azt szűrte le, hogy ez a szép, szőke, kék szemű, alig huszonhárom éves nő okos, intelligens, és szerény. Néha a kishitűségig szerény, és bizony ezzel hívja fel magára a figyelmet. Imre jót mulatott Márti harcán a kilóival, és biztosította őt, hogy szemernyi fölösleget sem lát rajta. Az egész vacsora, és este jó hangulatban telt, kellemes élményekkel váltak el egymástól, és Imre újabb randit kért.

 Az újabb randit csak újabb, s még újabb követte, és mind a reménykedő férfi, mind az eleinte tartózkodó nő úgy érezte, ebből a kapcsolatból még lehet valami. Mindketten alaposan megismerték a másikat, elfogadták egymás hibáit, pozitívumait, gyerekeit. A két felnőtt először tartott az első találkozótól, de a három éves Enikő, és az öt éves Ricsi már az első perctől kezdve jól kijöttek egymással.

 Egy év telt el így, randizgatva, étteremben, moziban, színházban, netán állatkertben találkozgatva. Imre nem sürgette, Márti kissé húzódozott a testi vonatkozástól, de már egyre inkább vágyott rá. Járt már a férfi rákospalotai házában, nagyon tetszett neki, és meglepte Imre kérése, hogy költözzenek hozzá. Igen, Enikőstül, mindenestül cuccoljon hozzá. Márti gondolkodási időt kért, majd igent mondott.

 A költözés napjára Márti a kislányát a szüleire bízta, és egész nap fel-alá rohangáltak Imrével, mint a mérgezett egér. Természetesen menet közben derültek ki apróbb-nagyobb hiányosságok, melyek pótlásával alaposan elment az idő. Márti este kilenc felé esett be Enikőért, aki addigra elaludt. Otthagyta hát, mint ahogy a segédkező Ricsikét is, hadd aludjon, és visszament Imréhez rendezkedni. Rajta is múlott, hogy más lett a vége.

 Imre szendviccsel várta, jól belaktak, majd hajba kaptak, hogy melyik szobát rendezzék be először. Imre a gyerekszobát javasolta, Márti a nappalit. Mindketten érvek tucatját sorakoztatták fel a másiké ellen, majd hirtelen mindketten megadták magukat. „Jó, legyen, ahogy akarod!” – mondták egyszerre, és ezen elnevették magukat. Átölelték egymást, hosszú csókba forrtak össze.

 Ennek a csóknak az lett a következménye, hogy a hálószobát rendezték át, az előző kettő helyett. No, de haladjunk sorjában!

 Bő öt-tíz perc múlva engedték csak el egymás ajkát. Körülnéztek, mindketten letojták már a rendezkedést, a nő a fürdőszobába vonszolta Imrét. Gyorsan, közösen, és szemérmetlenül váltak meg ruháiktól. A férfi végiggusztálta a selymes bőrű, fiatal nőt, kerek, feszes, nagy melleit, a súlyküzdelmes hasát, csupasz ágyékát, formás combjait, fenekét. Ha akarta volna, sem tudta volna leplezni izgalmát. Márti is alaposan megnézte a pasast. Látta már félmeztelenül, de most másképp figyelte az izmos, szőrös mellkast, lapos, szintén szőrös hasát, viszont egyáltalán nem látta azt az (egyébként szőrös), erőtől duzzadó, vastag, legalább húszcentis fütyköst. Kicsit megrémült, hogy az belé fér-e…

 Gyengéden, izgatóan mosdatták meg egymást, és egy-egy törölközőbe csavarva a hálószobába mentek. Ismét heves csókolózásba kezdtek, s lassan ereszkedtek le a franciaágy szélére. Imre csókjai már Márti finom nyakán cuppantak, és csúsztak egyre lejjebb. A hersegő gömbökre ért. A fázósan összehúzódott bimbókat vette célba, meleg ajkai hol az egyik, hol a másik köré simultak, néha a síkos nyelve megtáncoltatta őket. Márti szerette, ha a melleit simogatják. Miki nagyon jól tudta ezt, míg együtt voltak, sokszor csinálta, Márti nagy örömére. A nő, hogy később egyedül maradt, szobája rejtekén, éjnek idején, mikor már szinte elviselhetetlen volt neki a kéj hiánya, bizony maga intézte el. Cicijeit, majd forró ölét simogatta…

 Most Imre haladt egyre lejjebb. Keze vette át a nyelve szerepét, bár nem volt olyan finom mozgású, a simogatás, gyúrogatás mégis jólesően hatott. A férfi becsókolt az összezárt lábak szögletébe, de az meglepetésére nem mozdult. Már az is megfordult a fejében, ő tolt el valamit, de Márti csak annyit jelzett neki, hogy várjon, kényelembe helyezi magát. Egy kispárnát tett a feje alá, elnyúlt az ágyon hosszában, s várta Imrét. Az meg is érkezett. Csókja a szőrtelen szeméremdombján cuppant, Márti combjai szétnyíltak, mellyel együtt szépséges, nedves puncija is. Húsos nagyajkai közül duzzadt csikló rózsállott, alóla két piciny kisajak övezte a csillogó hüvely bejáratát. Márti felnyögött a régen érzett kéjtől, ahogy Imi nyelve rásiklott az aprócska gombocskára. Minden irányban gyors köröket rótt, s a nő pillanatok alatt csurom nedvessé vált vaginájába szinte követelte az áhított dákót. Imre tisztában volt nem mindennapi méretével, és amilyen óvatosan tudta, úgy igazította lyukra a farkát. Hirtelen eszébe jutott valami, halk cuppanással kihúzta, és az éjjeliszekrény fiókjából óvszert vett elő. Márti hálásan gondolt rá, és egyáltalán nem bánta a kis késlekedést. Forró hüvelye nem száradt ki ennyi idő alatt, s a gumi is síkosított volt. A nő kéjesen felnyögött. A vastag fasz szép lassan csúszott be szoros, nedves vaginájába. Eltartott néhány másodpercig, mire teljesen Imre-méretre idomult, de a kezdeti, felejthető fájdalmat felejthetetlen gyönyör váltotta fel. A férfi óvatos mozdulatokkal kezdte húzni-vonni a dákóját, azonban a nőnek már ez is elég volt.

 - Mindjárt jövök! – sikkantotta Iminek, majd átölelte, magához szorította, és görcsösen megrándult. Hüvelye forró satuként szorult, nedvei fröcskölve lökődtek ki, Márti szinte nyüszített. Hatalmas orgazmusa volt, utána percekig csak pihegett.

 - Azt hiszem, ki voltam már éhezve… - magyarázkodott kipirulva.

 - Semmi baj, édesem, semmi baj. Szólj, ha folytathatom!

 - Már foly… tat… ha… tod! – nyögdécselte el a végét Márti, egyrészt mert a férfi szép komótosan belelendült, másrészt ezzel arányosan ismét felkorbácsolódtak alig csillapult érzékei. Most már Imre is Fel-felhördült, hiszen nem hagyta őt hidegen a nő előbbi orgazmusa, és forró puncija még mindig erősen szorította. Gyorsított. Herezacskója furcsa, cuppogásszerű hangokat hallatott, ahogy a formás popsi partjai közé ütődött minden heves lökésnél. Furcsa, ám jól ismert szorítást érzett az ágyéka mélyén.

 - Mindjárt… - nyögte Imre.

 - Én… én is! – sikkantott Márti, őszinte csodálkozásra késztetve a pasit. Imre minden kapcsolatában igyekezett megadni a partnernek mindent, de ilyen gyorsan még senkit sem sikerült második orgazmushoz juttatnia. Most mégis ez volt a helyzet. Belehúzott hát, gyorsított a tempón, hogy Márti megint elélvezhessen. Ennek az lett a nem várt, ám kegyetlen jó eredménye, hogy egyszerre sikerült a csúcsra érniük. Talán Imre előzhetett néhány másodperccel, a testében fokozódó szorítás hátbizsergető, feszítő érzéssé fokozódott. Hirtelen ágyéka, vaskos pénisze összehúzódott, bíbor makkja hegyéből lüktetve fröcskölt az ondó, kitöltve a gumi engedte szabad teret. A pulzáló, élvező kéjrúd hatására ért fel Márti is a csúcsra, puncija ismét bőven ontotta nedveit, ajkáról kéjsikoly-sikkantás röppent…

 Reszketve, lihegve nyúltak el egymás mellett, Imre óvatos mozdulatokkal szabadult meg az alaposan telilövellt gumitól, s megtörölte a már zsugorodó, de így is tekintélyes méretű farkát.

 Ezzel a szerfelett élvezetes együttléttel kezdődött meg közös életük. A két lány beköltözött Imre házába, és néhány hónapon belül csendes, de örömteli eseménynek voltak tanúi a néma falak. Imre feleségül kérte Mártit, aki boldogan igent mondott. Csendes, családi környezetben ünnepeltek, s mely eseményen természetesen Ricsike is jelen volt.

Folytatom...

 A kicsi Enikő most tizennyolc évesen, gyönyörű menyasszonyi ruhában, fátyolban halad el éppen mellette. Kapaszkodik Ricsibe, a vőlegényébe, és hibátlan, hófehér fogsorával rámosolyog. Márti visszamosolyog a lányára, és tekintete tovább is siklik, a túloldalon álló Imrére.

 Milyen tartózkodó volt szegénnyel eleinte, és ő milyen türelmes, és kedves!

Folytatom...

 Sokak szerint szép kislány volt, s ahogy nővé érett, csak szebb lett. Viola Márta nem nagyon hitt ezeknek a szóbeszédeknek, serdülőkorától kezdve mindig küzdött a kilóival. Százhatvan centijéhez hatvan kiló párosult, és bár finom arányokban elosztva, ő mindig sokallta. Gimnáziumi, később egyetemi barátnői is sokszor bizonygatták jó alakját, Márti egyre csak kételkedett, s fogyózott. Sok fiú udvarolt neki, de ő csak „hatalmas csöcseinek, és nagy seggének” tulajdonította a vonzerejét. Nos, a fent említett testrészek szépek és formásak voltak, méretük ugyan egy manökenét meghaladták, ám rajta tökéletesen mutattak. A lány sikerrel koptatta le magáról a pasikat, egészen az egyetemi gólyabálig. Elsőéves volt, tizenkilenc éves, és egyáltalán nem akarózott bulizni, de engedett barátnői kedves erőszakának, hát elment. Eleinte kedvetlenül ült egy sarokban, sorra kérték fel táncolni, sorra utasította el őket. Végül, vagy a hatodik lehetett, táncra perdült vele. Idővel a hangulata is megjött, de egy lassú szám következett, s a csávó nem volt annyira szimpi. Már kibúvót keresett, mikor…

 - Szabad lesz felkérnem a hölgyet? – mély basszus hang, magas, kisportolt test, félhosszú, barna haj, mogyorószín szempár, szögletes, sima arc, sasorr.

„Miki!” – dobbant a lány szíve, és habozva igent mondott. A srác harmadéves volt, sokszor látta már, a legmenőbbek közé tartozott. Nem is értette, miért pont őt, a szürke kis Mártát választotta, mikor minden ujjára legalább hat csaj jutott volna. Szinte remegett az izgalomtól, ahogy átölelte a pasit, titkon ugyanis reménykedett abban, hogy Miki egyszer majd észreveszi őt. Kissé ügyetlenül táncolta végig a számot, sokszor rá is lépett a srác lábára, s minduntalan bocsánatot kért. A zene gyorsabbá váltásával átfutott rajta a félelem, hogy ez egy múló álomszerűség volt csupán, de Miki egész este vele táncolt, beszélgetett. Később haza is vitte a lányt, aki meglepve és megelégedve érzékelte, hogy a srác nem akar azonnal rámászni, sőt, randevút kért tőle egy későbbi időpontra.

 Márti Pesten lakott, a szüleinél. Egyke volt, ősei mindent megadtak neki a maguk szerény módján, a lány ezért hálás is volt nekik. Szerény csendességgel végezte kitűnően az általános iskolát, majd a gimnáziumot. Érettségi után az egyetemre jelentkezett, magyar irodalom – történelem szakra, tanár akart lenni. Szerette a gyerekeket, az egyetem alatt mindig volt egy-két kiskölyök, akit korrepetált, s az ebből befolyt mellékest mindig leadta otthon. Anyja titokban egy bankszámlára utalta a pénzt. Jó lesz az még később.

 Bihari Miklós felbukkanása megváltoztatta az életét. Tetszett neki a srác, szinte az első pillanattól kezdve, ahogy meglátta. Félénksége, a testével való állandó harc azonban visszatartotta, és úgy gondolta, hogy különben is a férfi dolga a kezdeményezés. Boldog volt, úgy érezte, ez nem egy futó kaland lesz, és nem törődött azzal, hogy Miki nagy nőfaló hírében állt. Az áttáncolt buli utánra megbeszélt randira Miki Zsigulival, nagy csokor rózsával érkezett, Márti kedvenc virágjával. Utána étterembe mentek vacsorázni, és beszélgetésük alatt a srác mindvégig a lány szépségét, csinosságát bizonygatta, aki a végére már el is hitte. Kellemes élményekkel váltak el, bizalmas puszikat váltva. Több hónap telt el így, Miki és Márti lépésről lépésre közeledtek egymáshoz, mígnem a pasi egy meghívással állt elő.

 - Eljössz velem a hétvégére a Mátrába?

 - Hát… nem is tudom… tanulnom kéne, nemsokára vizsgázom – húzódozott Márti.

 - Hiszen tudod, hogy nekem is vizsgám lesz, és jövőre végzek, de olyan szép időt mondtak a hétvégére, és Parádon van egy remek gyógyfürdő…

 A lány beleegyezett, és szülei millió jó tanácsától, és a kettesben töltendő hétvége várható izgalmától telve elutazott Mikivel. Tényleg csodálatos idő volt, nagyokat sétáltak az erdőben, megnézték a parádi Kocsimúzeumot, és átruccantak a Parádsasvári Üveggyárba is. Este megvacsoráztak, elbeszélgettek a bárban, majd mindenki a saját szobájába vonult vissza. Márti hálás volt magában Mikinek a tartózkodó stílusáért és a lovagiasságáért, jóllehet vasárnap délután felé már ő is vágyott valami többre. A lányék háza előtt már hosszú, forró csókkal váltak el, és a fiú felajánlott egy újabb ilyenféle hétvégét. Márti boldogan elfogadta, és a szülői aggodalmakkal már szembeszállt.

 - Miki nem olyan! Kedves, és figyelmes srác, nem próbálkozott semmivel, amit nem akartam volna!

 A Viola-szülők látszólag megnyugodtak tehát, az újabb hétvégére pedig Márta és Miki Debrecenbe utazott. A lány teljesen elalélt, hogy a híres Aranybika Szálló vendége lehet. Pénteken délután érkeztek, és Miki ismét két szobát vett ki kettejüknek. Vacsora után átmentek egy bárba, ahol a srác nagy nehezen Mártiba diktált egy pohár pezsgőt.

 - Mondanom kell neked valamit… - kezdte, és megfogta a lány finom, ápolt kezeit. – Azt hiszem, teljesen beléd szerettem!

 Márti szíve a torkában dobogott. Annyira várta ezt a pillanatot, s most végre eljött. Az első táncuk óta érezte, hogy tetszik a srácnak, és ő is hasonlóan érzett iránta. A múlt hétvégére érett be nála a dolog, de bevallani még akkor nem merte.

 - Igen… úgy érzem… - akadozott a hangja, kiszáradt a szája, berekedt. – Én is szeretlek!

 Vágyteli, szerelmes csókba fonódtak össze az asztalnál, hosszú percekig nem is érzékelve a külvilágot.

 - Gyere, táncoljunk! – andalító, szerelmes nóta csendült fel éppen, s Miki már vonszolta is Mártit. Elvegyültek a többi pár között, a lány a jóval magasabb pasi mellkasára hajtotta a fejét, és csak alig lépett a lábára.

 Hamar otthagyták a bárt, és visszasiettek a szállodába. Egy pillanatra elbizonytalanodtak, hogy itt hagyják-e abba, vagy folytassák, illetve, hogy kinél. Mivel Miki szobája volt a folyosón közelebb, Márti úgy döntött, bemegy hozzá. Az ajtó alig csukódott be, máris egymás nyakába borultak, heves csókjuk alatt nyelvük is sikamlósan kergetőzött, néha még harapdáltak is, persze csak finoman. A pasas lassú tánclépésekkel az ágy felé terelgette a lányt, mikor odaértek, finoman leültette. Elétérdelt, arcuk nagyjából egyforma magasságba került. Gátlásaikat feledve csókolóztak tovább, Miki átölelve simogatta a lány hátát, majd észrevétlenül előrekúszva gombolgatta a blúzát. Csókjai a láthatóan felizgult lány arcára, nyakára vándoroltak, amit az felettébb élvezett. Márti lehunyta a szemét halkan sóhajtozott, kéjesen bizsergette őt a nyakcsók, s nem érdekelte, hogy blúza épp lesiklik a válláról, telt, feszes mellein csak a szolid melltartó marad. Eldöntötte magában, hogy ez az este így lesz, és egy gyors mozdulattal ő maga kapcsolta ki a cicifix pántját. Ügyesen hullajtotta le magáról úgy a pántokat, hogy a két kosár még fedte a kebleit. Miki már a vállát, s lejjebb csúszva a mellkasát, illetve a melltartóból kidudorodó formás halmokon cuppantotta csókjait. Ekkor lehullott a mell-lepel. Rózsás, keményen ágaskodó bimbók ugrottak elő oly feszességgel és rugalmassággal, hogy a srác olyat még nem látott. Később bevallotta, volt néhány nője, de egyiknek sem volt ilyen formás, szép cicije. Mintha carrarai márványból csiszolták volna ilyen tökéletesre! Rá is vetette magát a szinte hersegő halmokra, ajkai cuppogva szívták a bimbókat, nyelve pajkosan kergetőzött velük, hosszú ujjai pedig gyúrogatták a halmokat. A lány csak nyögött, nyögdécselt. Határozottan jól érezte magát, sosem csinált még ilyet vele senki, és nagyon jó volt. Miklós keze lejjebb csúszott. A szoknya alá hatolt be, ahol nagy forróság honolt. Márti megmerevedett egy pillanatra, de ahogy látta a fiú kérlelő tekintetét, engedett a szelíd erőszaknak. Később önszántából szabadult meg minden ruhájától, mert a hosszú ujjak olyan dolgot műveltek vele, amit ő a végsőkig ki akart használni. Márti hanyattfeküdt az ágyon, és várta Mikit. A srác is levetette elegáns öltönyét, láthatóvá téve széles vállát, izmos, némileg szőrös mellkasát, halványan kockás hasát, göndör, barna szőrrel benőtt ágyékát, melyből kőkemény, átlagméretű pénisz meredezett. Miki is tüzetesen szemügyre vette a lányt. Csodás melleitől, halványan puhos hasán át világosbarna fanszőrzetéig, formás combjaiig. Mellétérdelt, újból heves csókolózásba fogtak, s míg bal kezével a kemény mellbimbót csipkedte, jobb keze az ágyék háromszögére vándorolt. A combok engedelmesen nyíltak, a ritkás szőrű nagyajkak nedves cuppanással távolodtak el. A kutató ujjak azonnal rátaláltak a gyönyörök közepére. Helyes, kemény csikló bújt meg a kisajkak felső redői alatt. Erős kéjérzettel válaszolt a birizgálásra, Márti nem viszonozta a csókot, így a fiú ajkai a mellekre vándorolt, ő pedig csak sóhajtozott, nyögdécselt. Fantasztikus volt, sosem érzett még ehhez hasonlót, nem is volt hát csoda, ha néhány percen belül lélegzete kapkodóvá vált, ágyékát ritmikusan, ösztönszerűen emelgette. Hirtelen megmerevedett.

 „Nagyon… nagyon jó! Mi ez… mi lehet ez?…” – futott át az agyán, s akkor gyorsan más is. Felnyögött, összerándult, ahogy élete első orgazmusa átsöpört rajta.

 - Jól vagy, édes? – kérdezte Miki, ujjairól csöpögött a kéjnedv.

 - Most már igen… - suttogta. – Azt hiszem, elélveztem…

 A srác mosolygott, és fölémászott a lánynak, hogy most már ő is hadd részesüljön az élvezetekben.

 - Ööö… várj még! – szólt hirtelen Márti. – Tudod, azt még nem mondtam, de én még… ugye érted?

 - Szűz vagy? – ujjongott magában Miki. Imádta a szűz puncit, és most is rettenetesen örült ennek. – Ne félj, óvatos leszek!

 Az engedelmesen szétnyílt, piros ajkú punci résébe igazította liláskék makkját. Figyelte a lány arcát, melyet először enyhe fájdalom torzított el, majd ahogy a szűkös hüvely egyre tágul, s veszi fel a fasz alakját, úgy terült el ismét a gyönyör arckifejezése. Miki óvatos, lassú mozdulatokkal kezdett neki a ki-be mozgásnak, de mivel érezte, hogy a forró és szűk punci nedvei egyre csak áradnak, hát felgyorsult. Ajkain mosoly táncolt, ahogy a csukott szemmel nyögő lányt nézte, hangjából ítélve már nem is kellett neki sok, és ismét elélvez. A srác lejjebb pillantott, a világosbarna szőrzetből előcsillant a duzzadt, csupa lucsok csikló, és az alatta dolgozó eres dorong. A gombocska minden lökésnél megnyomódott, ez is hozzásegítette a lányt a második, jóval erőteljesebb orgazmushoz. Hüvelye satuként szorult Miki farkára, a bő nedveknek köszönhetően ki is préselte magából. Márti a kéj okozta bódulatból csak pár másodperccel később tért észhez. Azt látta, hogy a srác félig lehunyta a szemét, és felhördül, megrándul. Meleg folyadék fröccsent a combjára. Nagy szerencséjére a fiú farka kilökődött, így közelgő spriccelése nem méhszájig lövellt, csak combtőig.

 Miki sűrűn kérte a bocsánatot, bizonygatta, hogy Márti szépsége elvette a józan ítélőképességét. Ölbe kapta a lányt, kivitte a zuhanyzóba, és gyengéden lemosdatta. A lány kezdeti bosszúsága el is múlt, de megígértette a sráccal, hogy ezek után csak gumival. Azon látszott a kelletlenség, de belement, egy feltétellel. Márti leborotválja a punciját. A lány meglepődött, de beleegyezett.

 Miután a második éjszaka már az új „játékszabályoknak” megfelelően viselkedtek, csodálatos időszak következett. Miki lediplomázott, és munkát is kapott egy gimnáziumban, tornatanár lett, Márti pedig folytatta tanulmányait az egyetemen. Szépen megvoltak, bár a lánynak feltűnt, hogy Mikinek ahhoz sem fűlik a foga, hogy összeköltözzenek, esküvőről, családról, gyerekről pedig hallani sem akart. Az okok egyszerűek voltak, csak Márti nem tudott róluk. A gimi, ahol pasija tanított, a tanulók zöme lány volt. Nem egy, nem kettő volt közülük, aki szemet vetett az új „tanár bácsira”. A pasi élt is a lehetőséggel, egy héten két délután is kosárlabda-edzéseket szervezett, ahová természetesen sok lány is jelentkezett. Az első évben senkinek sem tűnt fel semmi. A férfi kedden és pénteken nem volt elérhető, a lányok is jóval az edzés után mentek haza, de ezt a kimerítő tempóval magyarázták. Aztán egy lány elszólta magát egy másiknak, az pedig egy harmadiknak, és így tovább. Később Márti is tudomást szerzett róla, de nem hitte el, rosszindulatú pletykának tartotta csupán. Mindamellett bujkált benne a kisördög, s rákérdezett a srácra, aki hevesen tagadott, s még hevesebben ölelt, csókolt, szeretkezett aznap este.

 Az első „malőr” ekkor csúszott be. Elszakadt a gumi. Miki erre teljesen kiakadt. Hangosan kiabált, hogy „mi a ferde faszért nem ment már el eddig pinászhoz, most meg tessék!” A lány sírva fakadt, és hivatkozott a havibaj utáni néhány „veszélytelen” napra, de Miki nagy garral felöltözött, és magára hagyta a síró lányt. Márti másnap elment orvoshoz, de kérdésére megnyugtató választ nem kapott. Egy hét múlva ismét elment, de semmi. Egy hónap múlva sem Miki, sem a havi nem jelentkezett. Komolyan aggódni kezdett. A doki szerint teherbe esett, és még ráadásul vizsgáznia is kellett. Nem volt mese, elmondta a szüleinek, akik meglepően jól vették az akadályt. Először is beszélni kell Miklóssal, vállalja-e a gyereket, vagy sem. Esküvőről, abortuszról szó sem lehetett. A kétségbeesett lány tehát egy alkalmat tudott, hogy találkozhasson a férfival. Péntek délután elment a gimihez, ahol Miki a kosáredzéseket tartotta. A tornaterem üres volt, az öltözőből hallatszott ki csak az öltöző srácok zsivaja. Már minden elcsendesült, de Miki nem volt sehol. Márti óvatosan bekukkantott a fiúöltözőbe, de az iszonyatos kanszagon kívül semmi. A korábbi pletykák eszébe jutottak, belesett hát a lányokhoz is. Hatvanhét féle parfüm gyomorforgató keveréke, és ennyi. A szertárban sem talált senkit, onnan azonban nyílt egy ajtó, mely egy kis konditerembe vezetett. Lenyomta a kilincset, és ahogy az ajtó engedett, zajtalanul nyitott be. Mikit pillantotta meg, ahogy az egyik kondigépen egy félig leborotvált lány lucskos puncijában dolgozik merev farka, egy másik, szintén félig borotvált lány pedig oldalról láthatóan aktívan segített nekik. A kéjes nyögések, az izzadt testek látványa visszafordította Mártit, kicsit küszködött a könnyeivel, de erőt vett magán, olyannyira, hogy meg is várta a hűtlent. Közölte vele, hogy terhes, majd mikor Miki nem volt hajlandó vállalni a gyereket, sőt, közölte, hogy vetesse el, letetűzte és otthagyta. Említette neki, hogy látta a konditermi dolgokat is, de hallgat róla.

 Egyszer találkoztak még, a bíróságon, mikor a lány apasági keresetet adott be, de Miki ekkor sem vállalta. Márti bedühödött, és közölte az ügyvédjével, hogy hagyják abba ezt az egészet, majd ő egyedül felneveli a gyereket. Pár hét múlva gyönyörű szép, lángvörös hajú kislánynak adott életet, akit Enikőnek nevezett el.

Folytatom...

 Imre pillantása a másik oldalra siklott, ahol a menyasszony szülei foglaltak helyet. Elegánsan öltözött, százhatvan centi magas, szőke, kék szemű, kissé gömbölyded, szép asszony törölgette a szemét, orrát, sminkjét. Szíve gyengédséggel telt meg, ahogy Mártára nézett, ahogy a vele töltött időre gondolt. Eszébe jutott, hogy eleinte neki sem lehetett könnyű, de találkozásuk mindkettejük életét megváltoztatta. Ez az esküvő is talán ezt a jobb sorsot hivatott megkoronázni.

 Az elegánsan öltözött, szőke, kék szemű, gömbölyded nőis elgondolkodva merengett. Ő a szüleivel ült a menyasszony rokonságának oldalán. Néha átpillantott a túloldalt ülő férfira, akin jól látszott az elmerengés, az elfojtott izgalom. Szerette őt, szeretett volna mellette ülni, fogni a kezét, összekönnyezni a zakója gallérját, de ez a különleges helyzet megakadályozta. Mikor belépett az ifjú pár, lopva Imrére, majd a fiatalokra pillantott.

 „Milyen gyönyörű lett Enikő!” – gondolta – „Szép pár így együtt Ricsivel!”

Folytatom...

 Hét hónapos házas volt, mikor telefonhívás érte a munkahelyén. Menjen a kórházba, Magdinál megindult a szülés. Elkéredzkedett a főnökétől, és háromnegyed óra múlva a szülőszoba előtt gubbasztott. Jött egy fiatal, csinos nővér, tőle érdeklődött.

 - Már megindult a szülés, valószínű, percek kérdése, és világra jön az ifjú Szabó!

Néhány perc múlva vissza is tért a nővérke, közölte az adatokat. Három kiló, negyvenöt deka, ötvenöt centi, ekkora fekete haj, ekkora kukac. Imre majd’ kiugrott a bőréből. Fiú! Látni akarta őket, de nem engedték, és még az ötszázasát is visszautasította a nővér. Magdi, és Richárd, az újszülött három nap után térhettek haza, a rákospalotai házba, mely még kívülről ugyan nem volt bepucolva, ám belülről Imre patikatisztaságúra suvickolta.

 Két-három hónap is beletelt, mire lecsillapodott a rokonroham. Mindenki látni akarta a kicsit, mindenki jó tanácsokkal látta el az ifjú szülőket. A kicsi Ricsi tűrte az ajnározást, csak egyszer hányta le Szabó nagyit, és kétszer pisilte le Kovács doktornőt. Ezeken kívül semmi probléma nem volt vele. Az éjszakákat végigaludta, a nappalokat végiggügyögte, egyetlen héten ordítozott csak, a hasa fájt, de Kovács doktornő meggyógyította. Míg a kismama szoptatott, addig egy korty alkoholt sem ivott, persze Imi is résen volt, ám ahogy cseperedett a fiúcska, Magdi úgy vágyott már egy igazi, jó bulira. Ez az alkalom Ricsike első szülinapján következett be. Bár nem az ő műfaja volt, de meghívtak néhány vendéget, s a jó hangulat okot adott neki az ivásra. Nem volt mattrészeg, de az ital hamar a fejébe szállt, s egész este idétlenül vihogott. Imi nem szólt érte, hiszen néhanapján ő is legördített egy- egy sört.

 Magdi még három évig tartotta magát, de mikor a kisfiú négyéves lett, már egyre többször tűnt el esténként, hogy aztán hajnalban részegen, vagy délelőtt másnaposan essen haza. Munkahelyéről kidobták nagyon hamar, csak Imre bocsátott meg neki újra és újra.

 Ekkor jött a második „pofon”.

 - Elmegyek, Imre, visszaköltözöm anyámékhoz! – állt a férfi elé egy este.

 - De… de hát… miért? – hebegett Imi. Megijedt, hogy elveszíti Magdit, de a gyerekért még jobban aggódott.

 - Találtam valaki mást – vont vállat szinte közönyösen a nő. Férje akkor vette észre, hogy ismét ivott. Szomorúan vette tudomásul a tényt. Tulajdonképpen az utolsó fél évben semmi nem volt köztük, ő ugyan még hitegette magát, hogy szereti a nőt, de most rájött, hazugság volt még önmagának is. A kisfiú miatt viszont félt. Félt, hiszen megpróbált jó apa lenni, mesélt neki esténként (főleg, ha az anyja nem volt otthon), moziba, állatkertbe vitte, egyszer a cirkuszt is megígérte neki, csak még nem volt rá ideje. Félt, hogy egyre jobban lecsúszó anyja mellett Ricsike is elkallódik. Mindamellett nem állt útjukba. Magdi elvitte a kisfiút, azzal, hogy kéthetente egy hétvégét az apjával tölthet. A bíróságon közös megegyezéssel kimondták a válást, a ház Imire, a gyerek Magdira maradt. A férfi lelkileg összetört, a munkájába menekült, és kéthetente hajszálpontosan megjelent a gyerekért.

Folytatom...

 Talán ugyanaz az anyakönyvvezető lesz, aki annak idején őket is eskette…

 Egy oldalajtón belépett egy nagyjából vele egykorú, úgy negyven körüli férfi. Nem ő volt akkor az anyakönyvvezető.

 A fiára pillantott, amint elhaladt mellette. A srác mosolyogva kacsintott az apjára, mintha csak azt mondaná: „Na, mit szólsz, fater! Nősülök!”

 Imre csak ennyit gondolt: „Csak neked jobb legyen, mint nekem volt anyáddal!”

Folytatom...

 Mai kifejezéssel, és némi iróniával talán diszkóbalesetnek is vehetnénk a történteket. Szabó Imre száznyolcvan centi magas, jóképű, barna hajú, barna szemű, diszkrét bajuszkát ápolgató fiatalember volt. Egy Pest környéki településen lakott a szüleivel, és két bátyjával. Az általánost még helyben, jó eredménnyel végezte, és autószerelő szakmunkásképzőbe jelentkezett Pestre. Azt a sulit is elvégezte, levizsgázott sikerrel, és a 17 éves srác az Autóklubhoz került dolgozni. Sosem sportolt addig, és utána sem, mégis olyan alkattal áldotta meg a sors, hogy hamarosan az összes titkárnő belehabarodott. Imre fiú, a két bátyjának köszönhetően ki volt oktatva a nőkről, de a hirtelen népszerűség elbizonytalanította. Arra is rájött, ha vinni akarja valamire, érettségi kell. Keresett hát egy esti iskolát, hogy leérettségizzen. Talán ezért történt úgy minden, ahogy.

 A suli kétéves volt, már a második év vége felé járt, a tételeket tanulgatta veszettül. Napközben dolgozott, délután suli, éjjel tanulás. Napjai ennek jegyében teltek, már a haverjai, bátyjai is szóvá tették, hogy néha lazíthatna. Akkor este sem akart lazítani, mikor az érettségi előtt egy héttel, szombaton este nagy nehezen diszkóba cipelték. Dübörgött a zene, villogtak a lámpák, részegedtek az emberek. Két órája csak a bárpultnál ült egy üveg Kőbányai társaságában. Néha odalépett egy-egy haver, vagy Józsi, a bátyja, hívták táncolni, de ő nem akart, hát hagyták. Aztán a bárpult másik végén felfedezte Őt. Alacsony, vékony, melírozott hajú lány, kék szemmel, helyes arccal, pirosítóval. Dögösen volt felöltözve, és egyre csak Imrét nézte a sherryje mögül. A srác eleinte észre sem vette a lányt, pláne, hogy az figyeli, később viszont találkozott a tekintetük egy pillanatra. Tetszett neki a lány, egyre határozottabban, ám agyából egy csapásra törlődött minden, bátyjai által tanított csajfogó szöveg. Zavartan tanulmányozta hát a sörösüveget, lapos pillantásokat lövellt a túlvégre, ott van-e még a lány. Negyedóra is elmúlhatott így, s egy pillantás után a rémület hasított belé. A lány nem volt ott! Már kezdett magában mérgelődni, mikor…

 - Szia! - csendült fel mögötte egy fiatal hang.

 - Bááhh! - kiáltott fel Imre, laza csuklómozdulattal a pultra borította a sörét, és hátra

fordult. – Ööö, izé, szia! – a lány volt az

 - Leülhetek melléd?

 - Igen, tessék, parancsolj! Kérsz valamit? – kapkodott egy kicsit a srác. Zavarban volt, tetszett neki a lány. Volt valami erős, erotikus kisugárzása ( no meg mély ruhakivágása!), amitől izgalomba, ettől pedig zavarba jött.

 - Egy sherryt kérnék! – búgta, csillogó kék szemein rezegtek a pillák. Imre elolvadt. Kért egy sherryt, és egy konyakot.

 - Még sosem láttalak itt, most vagy először? – kérdezte a lány. Imre, tőle szokatlan módon elmesélte, hogy igen, most van itt először, de unja, mert nincs kivel táncoljon, hangos a zene, meg ő készülne inkább az érettségire, egyébként Szabó Imrének hívják. A lány meglepődött a hirtelen bemutatkozáson, majd elnevette magát. Őt Bodnár Magdinak hívják, már végzett az iskolával, és a Corvinban dolgozik eladóként. Tizennyolc múlt, a szüleivel lakik, de már nagyon eljönne. Egyelőre nincs kihez, ezért járkál diszkóba a barátnőivel, de azok most leléptek.

 - Ennyi – hajtotta fel a sherryt, vonta meg a vállát Magdi.

 - Táncolunk? – kérdezte hirtelen Imi.

 - Oké! – lelkesült fel a lány, és a bárszékről lelépése már előrevetítette a jövőt. Az egyensúlyát vesztett lányt Imre kapta el, a sherryszagú bocsánatkérést elfogadta, a parkettre penderültek. A gyors ritmusú diszkó és rocky számokkal még megbirkózott a pár, a lassú viszont már fejtörést okozott. Magdinak tetszett a srác, de a sok sherrytől már becsiccsentett, és nem akarta, hogy Imi megérezze. Imre viszont nem akart lerohanósnak látszani, de Magdi egy botlása ismét nagyot lódított az eseményeken, és Imrén. Sután, egymásba kapaszkodva billegtek néhány másodpercig, aztán úgy maradtak összeölelkezve.

 Csodásnak minősített estét töltöttek el, mindketten jó érzésekkel váltak el egymástól, és alig várták a következő találkozást.

 Két hét múlva, ugyanúgy a diszkóban találkoztak ismét. Bár a diszkó előtt Imi egyik haverja bizalmasan megsúgta, Magdi a múlt héten is volt itt, ráadásul másik palival. Imrét nem zavarta a dolog. Pletykára nem adott, és különben sincs még semmi köztük. Magdi odabenn szóvá tette a múlt hétvégét, de Imi azt felelte, tanulnia kellett, mert hétfőn érettségizett. Sikerrel.

 - Hú, hát ezt meg kell ünnepelni! – sikkantott fel a lány, és a pulthoz vonszolta. – Valami finom italt kérek, ünnepelünk! – szólt a pultoshoz, aki egy üveg orosz pezsgővel tért vissza.

 Imi ugyan húzódozott az alkoholtól, de két pohárkával is megivott, a többit Magdi nyakalta be. Kellően be is pityókázott tőle, a parketten már hevesen ölelgette a szintén jókedvű fiút. Egy lassú tánc közben pedig végre el is csattant az első, pezsgőszagú csók. Mindkettejüket heves vágy fogta el. Mikor kibontakoztak bimbózó szerelmük első öleléséből, Magdi kék szeme különösen fénylett.

 - Nem akarok tovább itt maradni! – súgta Iminek. – Kettesben szeretnék lenni veled!

 - De hát hová is mennénk?

 - A szüleim a Balatonon vannak, a nővérem meg éjszakás, gyere!

 - De a szüleim…

 - Majd szólsz a Józsinak!

Úgy is lett. Imi szólt a bátyjának, mire az rettenetesen elvigyorodott, mindamellett megígérte, kimenti otthon.

 Imi és Magdi tehát lelépett a diszkóból. Az épület előtt a srác leintett egy taxit, Magdi pedig egy pesterzsébeti címet adott meg. Sátortetős, földszintes ház előtt állt meg a kocsi, egy kis utcában. Imi fizetett, Magdi pedig kinyitotta az ajtót. Nem túl fényűző berendezése volt a háznak, minden helyiségben egyszerű, olcsó, kissé elhasznált bútorzat volt, mindamellett rend, és tisztaság. A lány egy kicsiny szobába vezette a fiút, majd kiment, két féldecis pohárral, és egy üveg sherryvel állított be. A fiú nem kért, a lány viszont ivott. Leültek az ágyra, a lány szinte azonnal rátapadt ajkaival Imi ajkaira. Sokáig és hevesen csókolózta, mi tagadás, veszettül felizgatták egymást. Hirtelen a lány felpattant, kiszaladt a fürdőszobába, lezuhanyozott, és egy fekete selyemköntösben visszatért Imihez. A fiú nyelt egyet, mikor Magdi felkapcsolta a kis asztali lámpát, és lekapcsolta a mennyezetit. Valamivel befújhatta magát, mert bódító illata volt. Egy szemtelen mozdulattal szemből a fiú térdére telepedett, s átölelte. Hevesen, szenvedélyesen csókolóztak megint, már Imi sem annyira félszegen, izgatta az alacsony, ám szívdöglesztő nő. Már nem Magdi száját, arcát csókolta, hanem parfümillatú, finom ívű nyakát, aztán a furcsamód köntöstelenített vállát. A lány ajkai résnyire nyíltak, csak halk, nyöszörgésszerű sóhajokat hallatott, nyakát és felsőtestét hátradöntötte. Egy finom mozdulattal a selyemköntös a derekára csúszott, formás, kerek mellei, melyeken a bimbók rózsásan meredtek, Imi elé tárultak. A srác mohón vetette rájuk magát. Már előzőleg is megcsodálta ezeket a gömbölyű, a lány más méreteihez képest nagy kebleket, most lágy csókokat, fürge nyelvcsapásokat helyezett el rajtuk. Magdinak nagyon tetszett ez, ha nagyon unta magát, még magának is csinálta, de most más izgatta a melleit, és az még jobb volt. Jó néhány perc telt el így, mire a lány úgy érezte, ideje továbblépni. Pirosra lakkozott körmei gyors mozdulatokkal gombolták ki a fiú ingét, és elégedetten érezte a forró keménységet a nadrágban. Mire a srác észbe kapott, már nem volt rajta ing, s a nadrágja is ki volt gombolva. Érezte a matató ujjakat, és hagyta, hadd csinálja. Magdi benyúlt az alsónadrágba. Majdnem felsikoltott, mikor megfogta. Leszállt Imi térdéről, ledobta a köntösét. Felállította a fiút, szinte durván levette róla a felső, majd az alsónadrágot.

 Be kell vallani, amit Imi csak későn tudott meg, Magdi az alkoholt szerette nagyon, meg a faszt. Imit csak kevésbé. Mindenesetre mikor a forró, vastag, vagy huszonkét centis, körülmetélt pénisz az orra elé lendült, nem habozott. Szinte vallásos áhítattal térdelt elé, csókokat lehelt minden egyes részére, nem hagyva ki a duzzadt, kékeslila makkot. Puha ajkai kinyíltak, nyelve cikkant a makk kicsúcsosodó hegyére, néha alá. Imi felnyögött. Volt már ugyan nővel (valamelyik titkárnővel az Autóklubból), ám a farkát még nem vette a szájába senki. Most az elmúlt hét vizsgadrukkja, az önmegtartóztatás által felgyűlt feszültség még számára is meglepően hamar oldódott. Csak pár perce szopogatta Magdi ezt a díszpéldányt, a gazdája máris le akarta állítani. Ajkai változatlanul fel-alá siklottak az eres kéjrúdon, nyelve továbbra is pörgött. Imi felhördült, ágyéka megrándult, s makkjából hirtelen, nagy lövelléssel tört elő az ondó. Magdi szerette ezt a kesernyés-sós, meleg folyadékot, élvezettel nyelte, nyalta, passzírozta ki az utolsó cseppeket is. Imre csukott szemmel, hosszú, elnyújtott sóhajjal kísérte ezt a fantasztikus nyelvjátékot, ám később eszébe jutott, mi lesz Magdival, hiszen ilyen helyzetben az adok-kapok elve szokott érvényesülni. A lány nem is hagyta, hogy elfelejtődjék, felállt, szorosan Imihez simult, combjait az izmos, szőrös combok köré fonta. Nedves forróság ért egy helyen a srác lábához, és érezte, hogy csak jobban nedvezik, mialatt szorosan simulva csókolóznak. Magdi lassan elfordította úgy a pasit, hogy róla lebogozódva egyből hanyatt tudta dobni magát az ágyon. Imre még csak a felsőtestében, és kerek fenekében gyönyörködhetett eddig, a lány azonban szélesre tárt combjai közül ölét is kínálta. A fiú máris közelebb hajolt. Sűrű, barna szőrzettel benőtt punci árasztott felizgatott illatot. Alsó részén átlátszó, vékony nedvcsík csillogott, felül jókorára duzzadt csikló. Bár a lány is segített, Imi ujjai szétfeszítették a szőrös nagyajkakat, és a húsos kisajkakat is. Nyelve siklott a forró puncira, finoman fel-alá mozogva. Szinte azonnal észrevette, Magdi csiklóérzékeny, úgyhogy nyelvjátékát a bíborrá vált, jócskán megduzzadt szervecskére korlátozta. Jól tette, nem is kellett sokáig nyalakodnia, Magdi szinte eksztázisba került.

 - Dugj meg! – nyöszörögte, és a srác először kétségbeesett, hogy mivel, hiszen az imént szopta kókadttá, de lepillantva ágyékára már nem habozott. Észrevétlenül állt fel a farka, makkja azonnal a forró kisajkak nedves ölelésébe szaladt. Magdi szinte felsikoltott, ahogy a vastag, eres fasz a puncijába csúszott. Imre vigyázott, nehogy gyors legyen a behatolás, és a lánynak az első fájdalom után tényleg csak a hatalmas kéj maradt. No és mekkora! Imre kicsit oldalvást fordult, ettől, no meg attól, hogy közben a lány melleit csókolgatta, csak fokozta az élvezetet. Két-három mozdulat után Magdi altestét a gyönyör görcse szorította össze, hüvelye összerándult, lélegzetét kicsit visszatartotta. El sem tudta képzelni, milyen jó volt a fiúnak, ahogy a pillanatokon belül elélvező punci vibrált a farka körül, számára is hihetetlen volt, de úgy érezte, ő is jön.

 - Jövök! – sikoltotta Magdi, és alteste görcsösen rándult vagy négyet-ötöt, nyögött, sikkantott mell, majd lassan elernyedt. Ez volt a szerencséjük, a lány el tudott élvezni, mielőtt a fiú spriccelt volna. Az utolsó pillanatban jutott eszébe a terhesség elleni védekezés. Farka halk cuppanással csúszott ki Magdi lédús, bozontos pinájából, és már nem figyelte, hová, csak lövellte, fröcskölte, spriccelte magját Magdi testére, és környékére.  Sokáig pihegtek egymás mellett, majd lezuhanyoztak, és nyugovóra tértek.

 Később sűrűsödtek az ilyen éjszakák, mert Magdi szülei (a fiatalok nagy szerencséjére) hétvégéken sokszor leutaztak a balatoni nyaralóba, a lány nővére, még ha otthon is volt, nem zavarta őket. Mindketten nagyon élvezték egymást, a szerelmet, a szexet. Magdi később felhívta Imi figyelmét, hogy gyógyszert szed, úgyhogy nem kell gumit húznia, mehet az anyag nyugodtan, amerre akar. A fiú eleinte aggodalmaskodott, de a lány hízelgése, hogy szereti érezni, ahogy a testébe lövell a forró ondó, elaltatta minden gyanakvását. Dugtak hát gumi nélkül…

 Kapcsolatuk egyre mélyült. Mindkét fél szüleinek be lett mutatva a nagy „Ő”, Imi szülei örömmel, Magdié némi szánalommal vegyes együttérzéssel fogadták a partnert. A srác szülei, és Imi közösen vettek egy telket Rákospalotán, és később áldották az eszüket, hogy csak Imre nevére. A telken szülői, és testvéri segédlettel indult meg az építkezés, nagyon hamar, fél éven belül a fiú (már inkább fiatalember) be is költözhetett. A lány szinte természetesnek vette, hogy ő is odaköltözik. Újabb fél év telt el, szerelmük töretlen, bár Magdi néha be-beivott, de ezt Imre mindig elnézte neki.

 Egy este a fiatalember egy meglepetéssel állított be. Gyűrűt hozott a lánynak, akivel madarat lehetett volna fogatni. Hatalmasat szeretkeztek aznap éjjel. A hétvégén nyilvánosságra is hozták az eljegyzést, Imre szülei hatalmas vacsorát rendeztek a jegyespár tiszteletére. Magdi újfent beténtázott, de nem feltűnően, nem rendezett botrányt. Az esküvő napját egy évvel későbbre jelölték ki, és már el is kezdték a szervezkedést, a vendégek összeírását.

 Két hónap múlva kapta Imre az első „pofont”. Magdi bejelentette, hogy terhes. Elment a nőgyógyászhoz, mert már a második vérzése is kimaradt, s a doki egyértelműen megállapította a terhességet. Véleménye szerint hat-nyolchetes lehet a magzat. Magdi felvetette az abortusz gondolatát, de Imre hallani sem akart róla. A lány számítása voltaképpen bejött. Jó ideje nem szedte a tablettát, mert arra számított, a srác akkor feleségül veszi.

 Úgy is lett. Az eddig kényelmes szervezkedés lázas sietségbe csapott át, a nagyja részét a fiatalember szülei intézték fejcsóválva. Rohamléptekkel, két hónap múlva már az anyakönyvvezető előtt álltak…

Folytatom...

 Halk orgonaszó keveredett a légkondicionáló diszkrét zúgásával. A kerületi házasságkötő terem teljesen megtelt. Az anyakönyvvezető asztalánál még senki sem volt, csak az orgonista ült egy sarokban, a hangszer billentyűinél. Az első sorban, ahogy az lenni szokott, az örömszülők ültek, balra a vőlegényé, jobbra a menyasszonyé. A bal oldali sorban egy magas, megtermett, barna hajú, bár már kopaszodó férfi ült. Kissé feszengett az öltönyben, látszott rajta, hogy ritkán hordja. A várakozás a jeles eseményre igen feszélyezte. Ide-oda tekintgetett, gondolatai el-elkalandoztak.

 Szabó Imre behunyta a szemét. Majdnem húsz éve még az ő apja ült így, az első sorban, valószínűleg ugyanilyen idegesen. Hirtelen felerősödött a zene. Közelgett az ifjú pár. Mindenki feléjük fordult, halk morajukból a „milyen szépek, így együtt!” – kifejezést lehetett leginkább kihallani. Imre is odanézett, és elérzékenyült.

 „Hogy megnőtt a Ricsike! Milyen aranyos kisfiú volt!” Tekintete a mellette ülő, alacsony, remegő kezű, kopottas, ám viszonylag jólöltözött asszonyra tévedt. Magdi is nagyon megváltozott, de rendes tőle, hogy eljött. Emlékei újra előtörtek, mikor ő közelgett így, Magdival az oldalán…

 Nagy volt a szerelem, szinte rajongott az akkor alig tizenkilenc éves lányért, a mindene volt…

 Belegondolt, hogyan is kezdődött.

Folytatom...

 Ettől kezdve nyíltabban vállalták kapcsolatukat, bár nem hivalkodtak vele, mindenki tudott róluk. Edit később bemutatta Ferit a gyerekeinek, akik boldogok voltak anyjuk boldogsága láttán, ugyanakkor szomorúan vették tudomásul szüleik házasságának végleges megromlását. Józsi egy pillanatra felszívta magát azon, hogy a feleségének új palija van, aztán belegondolt, hogy ő sem jobb, ráadásul ő kezdte.

 Olyannyira nem jobb, hogy még Melinda mellett sem tudta meghúzni magát. Ötvenhez közeledő hormonjai egy épp feleannyi idős lányra indultak be. Ivett egy hónapja került a boltba, az előző segéderő szülni ment. A lány nyúlánk, szőke, kék szemű, bögyös cicababa volt az ehhez feltétlenül szükséges ésszel. Melinda csak azért vette fel, mert egy barátnőjének a lánya. Józsi sem akart mást, csak megdugni, de azt nagyon. Ivett pedig elég ostobácska volt, hogy észre sem vette, a bókok a két nagy mellének, és egyéb külső tulajdonságainak szólnak. Mindemellett igen bővérű volt, nem kellett kétszer mondani, ha faszról volt szó.

 Egy melegnek ígérkező nyári nap délelőttjén esett meg az első alkalom, hogy a férfi és a nő kettesben maradt az üzletben. Melindának üzleti ügye volt a könyvelőnél, így Ivettre bízta az áru kipakolását, Józsit pedig megkérte, segítsen neki, úgyis szabadságon van. Az üzlet tízkor nyitott, de ők már reggel héttől pakolásztak. Fél kilencre végeztek, Ivett főzött egy kávét, és marasztalta a hapsit. Az úgy érezte, eljött az ő ideje, és valami jó, vetkőztetős szövegen törte a fejét. A nagy, fehér műkörmök kellő ürüggyel szolgáltak. A csaj annyira töketlen béna volt velük, hogy a kávéscsésze majdnem teljes tartalmát a férfi pólója és nadrágjára öntötte. Józsi villámsebesen ugrott fel, és vette le ruháit. Jutott bőven mindenhova, még az alsónadrágja is elázott, ráadásul forró volt, égette szőrét-bőrét. Egy pár cipőben és zokniban állt, és törölgette magát. Ivett egy puha konyharuhával sietett a segítségére, és buzgón törölgetett ő is. A fickónak jutott eszébe először a maga malmára hajtani a vizet (illetve kávét), úgy terelte a fehér körmöket, hogy azok minél „délebbre” kerüljenek. Emellé még óbégatott is a forró kávéról, majdan kihulló szőrzetéről, lefonnyadó, használhatatlanná váló szerszámáról. Ivett sűrűn kérte a bocsánatot, és reményét fejezte ki, hogy működőképes marad a fütykös. Addig törölgette, míg bizonyos nem lett benne. Állt az, mint a cövek. „ugye, megmondtam!” – arckifejezéssel nézett Józsira.

 - Szerinted működik?

 - Eddig úgy tűnik… - vette a lapot Ivett. Erre persze volt esze. Lassan felhúzta a bőrkét, egy pillanatig farkasszemet nézett a bíborló makkal, nyalt rajta kettőt lágyan, aztán majdnem tövig elnyelt. Szívott, mint egy gép, ajkai fel-alá csúszkáltak a délceg rúdon, fehér műkörmei a fitymát mozgatva segítettek. Elképesztően profi volt a csaj. Mire Józsi fejében megfordult a gondolat, hogy le kéne állítani, már mindegy volt. Ivett néhány perces nyelv- és ajakmunkája a mennyekbe repítette őt, jó adag spermát lövellt a nő ajkai közé, aki az utolsó cseppet is kiszívta az érezhetően működőképes kéjrúdból.

 - Hát ezt nem pont így gondoltam… bár nagyon jólesett! – szólalt meg Józsi.

 - Vedd úgy, hogy kárpótlásul.

 - Neked is jólesne egy… nem igaz?

 - Még van időnk a nyitásig…

 Az ajtó zárva volt, a miniszoknya cipzárja máris nyílt, ezzel egy időben pedig gombolódott a fehér blúz is, bár utóbbival sem kellett sokat dolgozni, mert alapból annyi gomb volt begombolva, amennyi feltétlenül szükséges volt. Bugyi és melltartó le, két böhöm nagy, súlyos körtemell, és egy apró, néhány szálból álló pamatka a domború háromszögben. Vérpezsdítő látvány volt, főleg, mikor a csaj felült az íróasztalra terpeszben. Józsi a gurulós székben eléült, és arcát először a hatalmas, kemény húsú, sötét bimbójú mellek közé temette. Nem is emlékezett ekkorákra nem csekély „praxisában”. Gyermeki boldogsággal gyúrogatta kezeivel, csókolgatta ajkaival, kergette meg a gombokat nyelvével, esetleg harapdálta fogaival. Ivett mellei érzékenyek voltak, hüvelye azonnal benedvesedett, és kéjes-hangos sóhajokkal élvezte a férfi munkáját. Józsi kíváncsi volt, mi sül ki ebből, nem hagyta abba, pedig már szíve szerint jóval lejjebb folytatta volna. Kergette a keményre duzzadt, barna bimbókat, nyelve pörgött, mint a motolla, kezei lassan, kéjesen gyúrogatták a hersegő halmokat, és hallgatta, ahogy Ivett sóhajai egyre szaporábbak, szaggatottabbak lesznek, egy-egy diszkrét nyögés is elhangzott. Percek elteltével a nő megremegett, és elhaló sóhaj-nyögés kíséretében elélvezett. Egyikük sem gondolta, hogy ez sikerül, bár Ivett nagyon-nagyon ritkán, ha magányos volt, szokta alkalmazni ezt a technikát önkielégítés gyanánt. Józsi, ahogy csitult a nő remegése, hátrébb tolta a széket, az asztal elé guggolt, és kicsit az asztal széléhez közelebb húzta a nőt. A combok automatice nyíltak, ezzel együtt a csupasz nagyajkak, hogy az erősen fejlett, húsos kisajkak láthatóvá váljanak. Egy erőteljes csók cuppant, ahol a bőrredők összefutnak, rejtekében keményre vált csikló. Ivett ismét felnyögött, jobb karjára támaszkodva hátradőlt, baljával pedig szétfeszítette ajkait, megkönnyítve a pasi munkáját. Józsi nyelve surrant a kisajkakra, hol a kéjgombocskán táncolt, hol pedig mélyen benyalva a forró és nedves, rózsaszín résbe. A nyögdécselés állandósult, mint ahogy a gyönyörnedű áramlása is. Józsinak esze ágában nem volt abbahagyni, pörgette nyelvét derekasan, ugyanakkor jobb mutatóujját lassan, de határozottan a hüvelybe tolta. Finoman és lágyan mozgatta, ami hamarosan ismét kellemes eredményt hozott. Ivett vaginája összeszorult, alfele finoman megrándult, és újra egy halk sikkantás közepette elélvezett. Józsi ezalatt nem mozdította az ujját, a nyalakodást is abbahagyta, és amíg az orgazmus kéjes görcsében remegett a csaj, felemelkedett. Harcrakész szerszámát cserélte az ujjára oly gyorsasággal, amilyennel csak lehetett úgy, hogy nem okozott kellemetlenséget. Hát lehet kellemetlen az, mikor egy kőkemény, vaskos-eres pénisz tövig csusszan egy ilyen bővérű, bőnedvű hüvelybe? Ivett csak hátrahajtotta fejét, és nyögött egy nagyot. Kezét persze otthagyta, sőt, egyik ujjával még a peckét is dörzsölgette, rásegítésképpen. A férfi kényelmes tempót diktált, majdnem teljesen kihúzta farkát, és újra tövig döfött, persze csak lassan, határozottan. A nő sóhajtozott, és sikongatott, gombocskáját dörzsölgetve ért megint a csúcsra. Józsi kihúzta a nedvektől szinte csöpögő farkát, hátratolta a gurulós széket a falig, beleült, és az ölébe ültette a szőke macát. A karfa miatt csak háttal a pasasnak tudott leülni, de az érzés ugyanolyan jó volt. Fel-alá mozgatta formás tomporát, csupasz-nedves ajkai végignyalták a kéjrudat. A saját tempója szerint tudott élvezkedni, gyors vágtát produkált, a krapek alig tudta egy helyben tartani a gurulós széket, átkozta a csapágyazását, valamint arra odafigyelni, ne élvezzen el korábban. Igyekezete sikeres volt, a szék sem ment nagyon arrébb, és a lány is megelőzte. A vad száguldásnak viharos (negyedik), kéjgörcsös, nedváradatos orgazmus lett a vége. Épp idejében, mert már Józsinak sem kellett sok, leemelte farkáról a lányt, aki villámsebesen fordult meg, így épphogy el tudta kapni nyelvével az első, mély hördüléssel kísért, nem kicsi spriccet. Kapott ugyan a homlokára is, de a maradékot maradéktalanul eltüntette. Józsi eltekintett a homlokon csókolástól.

 Jókor végeztek, Melinda topogott az üzlet ajtajában, és mivel a férfi öltözött fel elsőnek (kávéfoltosba), ő nyitott ajtót végig sem gondolva, hogy Ivett esetleg még nincs kész. Melinda beviharzott, és kérdőre vonta a hapsit a kávéfolt miatt. Józsi hosszasan magyarázta az esetet, időt adva a szöszinek arra, hogy rendbe szedje magát. Teljesen nem sikerült eltüntetni a nyomokat, de bizonyító erővel egyik sem bírt, így maradt Melindában a gyanú. Alapos és jó okkal csücsült a bogár a fülében. Hiába próbálta kiszedni Józsiból, mi történt valójában, a férfi ragaszkodott a kávé adta igazság(alap)hoz. Ivettet is kérdőre vonta, hiszen tudta, a lánynak mindegy, csak farka legyen, ám az is tagadott. Melinda remélte, hogy csak egyszeri alkalom volt – ha volt, mindenestre nyitva tartotta a szemét.

 Józsi meghúzta magát egy időre, de két-három hétnél tovább nem tartott. Amellett, hogy kitűnően teljesített otthon, farka vitte, ismét Ivett puncijára vágyott. Leste, várta a kínálkozó alkalmat, eközben nem vette észre a gyülekező viharfelhőket. Egyrészt abba a (hamis) gondolatba ringatta magát, hogy ha minden kötél szakad, visszamehet Edithez, a lakás még kettejüké, nem voltak elválva. Másrészt nem figyelt oda akkor, mikor Anett egy bizonyos Feri nevű fószert emlegetett. Egyszer mintha találkoztak volna, akkor kakaskodott neki egyet, aztán részéről el volt felejtve. Pedig illett volna odafigyelnie a lányára, nem került volna abba a kellemetlen szituációba, amibe belemászott. Nem kicsit.

 Melinda még mindig gyanakodott, de oly óvatossággal, hogy Józsi teljesen „biztonságban” érezte magát. Egyedül hagyta Ivettel, ám csak arról az aprócska tényről nem szólt, hogy bekameráztatta az üzletet. A videoszalagot a bőröndjeivel együtt adta oda az elképedt pasasnak.

 - Az az egyetlen szerencséd, hogy a fiad a lányommal jár. Nem szívesen látott, de vendég lehetsz. Egyébként tűnés!

 Józsi nem szólt, de mélyen felháborodott ezen az eljáráson. Dohogva vitte cókmókját az újpalotai lakás ajtajába. Úgy pattant vissza az ajtóról, hogy öröm volt nézni. Edit egy-két alkalommal jelezte, hogy lecserélte a zárakat, de valahogy nem jutott át a krapeknak. Csengetésére egy fickó nyitott ajtót, akit mintha már látott volna valahol, és először azt hitte, rossza ajtónál csenget, de Edit arcát megpillantva legalább efelől nyugodt lehetett.

 - Bocsánat, ismerjük mi egymást? – kérdezte Feritől.

 - Találkoztunk már, egyébként Ferenc vagyok.

 - És van itt valami dolgod?

 - Akad, mióta leléptél, egyre több, de nekem ez nem fáradság…

 Edit ekkor lépett közbe, megkérte Ferit, egy kicsit hagyja magukra, Józsinak pedig a kezébe nyomott egy kisebb paksamétát, amiben mindenféle irat volt.

 - El szeretnék válni.

 - Én meg vissza akarok jönni…

 - Hát Melinda mellett sem bírtál magaddal? Nem, nem érdekel, hogy történt, hallottam már elég mesédet. Összeszedtem a maradék holmidat, odaadom, a többit oldd meg!

 Józsi késő este állított be a szüleihez, akik, ha nem is várták ezt a pillanatot, tudták, hogy előbb-utóbb be fog következni. Berendezkedett a kisszobában, és közel ötven év után, talán először gondolkodott a fejével…

2008 május (október)

Vége...

 Peti egy kicsit mindig irigykedett az apjára, főleg, amióta kiderültek annak nőügyei. Pedig nem volt a fiúval semmi probléma, egyedül annyi, hogy félt a visszautasításoktól, így aztán kezdeményezni sem mert. Tizenhét éves korára annyi tapasztalatot szerzett, hogy az első csókolózáson átesett, tapintott már (rettenetesen szőrös) puncit, milliószor meghúzogatta a fitymáját, és látta Anettet fürödni nem egyszer. Igaz, nem a nővére látványa váltotta ki belőle a húszcentis atomkeménységet, de őt tartotta az etalonnak. Barbival is találkozott nem egyszer, és amikor a lány lengébben öltözött, a fiúnak este meg is volt a kilométere. Mivel apja egyre sűrűbben járt oda, így ők is gyakrabban találkoztak. Óhatatlanul is előfordultak véletlen ajtónyitások, amik ugyan nem voltak annyira cikis helyzetek, ám az, ami mindkettejüket érdekelheti, látható volt. Nem mérgelődtek a másikra, hiszen gikszer, de a hangya csak bekerült a fülbe. Peti aranyos, szép és okos lánynak tartotta Barbit, akivel beszélgetni lehet, vagy elmenni egy moziba, színházba, egyszóval nemcsak szexpartnernek lehet jó, hanem társnak, barátnak.

 Barbinak kicsit tovább tartott rájönni, hogy a srác többet is szeretne. Leginkább az apja érdekelte, ám mikor Józsi és Melinda otthoni programot csinált, tapintatból elment hazulról arra az időre. Ilyenkor hol a haverokkal lógott, hol pedig (egyre gyakrabban) Petivel töltötte az időt. Józsi szülinapi bécsi kirándulása után pedig még többet. Egy margitszigeti séta alatt már, szinte észre sem vették, kézen fogva andalogtak, és amikor a fiú elbúcsúzott tőle, rosszul esett neki, hogy nem marad tovább. Barbi arra döbbent, hogy szerelmes, nem is kicsit, és amikor Józsi jött hozzájuk, kereste rajta Petit is. A hapsi sem vette észre azonnal, miért is keresi a lány a fiát, Melinda bökte oda neki, mi az ábra. A férfi megkönnyebbült, Barbi végre saját korosztályában keres valakit, még szerelmes is, és némi részvéttel tekintett fiára, ismerve a lány „étvágyát”. Tulajdonképpen örült, hogy a csaj leszállt végre róla, nyugodtan törődhet Melindával.

 Barbi leérettségizett, Peti moziba hívta, egy romantikus vígjátékra, mindjárt másnap este, a vizsga után. A filmtől ugyan berzenkedett eleinte, ám később nem bánta, hogy megnézték. Elmentek egy gyorsétterembe kajálni, aztán, ahogy illett, hazakísérte a lányt. A ház előtt az apja kocsija állt, örült, hátha majd hazaviszi… Később már nem örült volna. Bementek a házba, Melinda és Józsi épp indulni készültek Balázshoz Debrecenbe, aki közben megismerkedett egy lánnyal, és ott béreltek közösen lakást. Meghívták őket a hétvégére.

 - Pedig reménykedtem, hogy hazaviszel – súgta az apjának.

 - Ha itt akarod hagyni Barbit egyedül a hétvégére, akkor hazavihetlek… - vigyorgott az apja. – Ott a táskád, találsz benne mindent, amire szükséged lehet!

 A szülők elmentek, a fiú és a lány magukra maradtak. Nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, mindketten arra számoltak, hogy az éjszaka magányos elfoglaltsággal telik a másikról álmodozva. Tétováztak egy darabig, jobb híján szép sorban lezuhanyoztak. Barbi a selyemköntösébe bújva a szobája ajtajában várta Petit, mivel eddig külön szobában aludtak, ha a fiú is ott volt. A lány arra gondolt, hogy talán most is így lesz, de nem akart rámenősnek látszani, hogy direktben behívja, ám azt sem szerette volna, ha nem történne semmi. Mennyivel könnyebb volt anno Józsi elé állva elmondani, mit akar!

 - Peti! – dorombolta. A srác a másik szoba felé indultában megtorpant, lassan odalépett a lányhoz. – Csak meg szeretném köszönni neked ezt az estét. Nagyon jól éreztem magam.

 - Ennek nagyon örülök… Én is jól éreztem magam veled!

 Kínos csend hosszú másodpercekig, a máskor határozott, céltudatos lány lába remegett az izgalomtól, combja belső felén egy csepp szivárgott lassan lefelé.

 - Akkor… jó éjszakát! – lehelte Barbi reménykedve.

 - Jó éjt… - és ahogy az ilyen esetlen, suta, bimbózó-szerelmes pillanatokban lenni szokott, a puszi, melyet egymásnak szántak, és már természetes volt, célt tévesztett. Mindketten ugyanarra fordították a fejüket, és egy olyan ügyetlen csók csattant ki belőle, hogy juj! Aztán, hogy másodjára mit akartak, örök rejtély, mert azonnal megismételték a másik irányból. Félszeg nevetéssel oldották fel a feszültséget, és most már mindketten tudták, mire vágyik a másik. Újabb „nekifutás” – bár inkább nekiközelítés következett, lassan, milliméterről milliméterre közeledtek ajkaik, Barbi szemérmesen hunyta le a szemét. Kéjhideg borzongás futott rajtuk végig, ahogy a régen vágyott csókba forrott az ajkuk. A kezdeti távolságtartás is eltűnt, egyre szorosabban ölelték át egymást, míg halk szuszogással kísérve csókolóztak. Barbi nyelve pajkosan átsiklott Petiét keresve, aki persze azonnal viszonozta a kutakodást, így kergetőzött egymással a két nyelv, csoda, hogy össze nem csomósodtak. Ilyenkor persze nem szabad elmenni azon tény mellett sem, hogy ez a folyamat milyen hatással van a fiatalokra. Petin, mivel csak egy törölköző volt a derekán, jobban látszott, szegény próbált elhátrálni az altestével. Barbi meg egyre húzta magához, hiszen az első gátlásaikat levetkőzvén épp arra akart rátérni, hogy a ruhájukat is… Érezte ő a kemény péniszt, abból akart már minél többet, amennyi csak beléfér. Elhátrált az ajtóból, és az egyik lélegzetvételnyi szünetben elengedte a fiút, és a heverőjéhez vonta. Egymás mellé ültek, Peti törölközője végképp elengedett, ám jóságos lepelként takarta a szerszámot. Ismét összeölelkezve csókolóztak, kezeik egyre bátrabban kalandoztak a másik testén. A selyemköntös öve sem volt feszesre húzva, lapból majd’ kiestek a formás-kerek, duzzadt bimbós cicik. Peti tenyere a köntös szárnyai közé siklott, finoman az egyik halomra simult. Lágyan megmarkolta, gyúrogatta, simogatta felváltva mindkét hersegő húsú halmot, mialatt észrevétlenül kibújtatta a köntösből a lány felsőtestét. Barbi ujjai sem tétlenkedtek, és addig-addig kepesztettek, míg a törölközőt arrébb nem rángatták. Ruganyosan pattant elő a „keljfeljancsi”, a lány marokra kapta. Peti azt hitte, rögvest elsül, második alkalommal fogja nő az álló farkát, és százszor jobb, mint a saját marka. Barbara lassan felhúzta a bőrét, a makk piroslón fénylett elő. Baromi jó érzés volt, csak baromi kényelmetlen. A fiú összeszedte a bátorságát, ami felesleges volt ehhez a kéréshez, Barbival már azt tehetett, amit csak akart. Első lépésként a köntöstől és a törölközőtől akart megszabadulni, ezek után jobban kényelembe helyezkedtek a heverőn. Megint összeölelkezve csókolóztak, ám most fekve. A fiú farka a csupasz vénuszdombhoz ért egy-két pillanatra, majdnem elcsöppentek mind a ketten. Peti tenyere a formás keblek halmain kóborolt, lassan lejjebb tért. A feszes-lapos hason át a csupasz, rózsaszín háromszögig. Barbi már az oldaláról a hátára fordult, combjai lehetőségeihez képest megnyitva várta az ujjakat. Az ujjak a sima ajkakra, és azok közé surrantak. Elképesztő mennyiségű nedvest, és hihetetlen forróságot tapasztalt. Kitapintotta a csiklót, mindezt ösztönből, mert Peti még sosem jutott el idáig egy lánynál. Tette, amit jónak gondolt, ami jól is sült el, mint ahogy majdnem ő is, mert Barbi marka azért erős volt, és dolgos. A lány felsóhajtott, és újra, mikor a fiú csókjai villámsebesen indultak le a nyakán át kemény mellbimbóira. El kellett engednie a dákót, ám ezt nem bánta, hagyta kibontakozni a srácot. Peti elidőzött egy darabig a formás kebleken, csókolta és nyalogatta a gombokat, kezével masszírozta a hersegő húsú halmokat. Barbi melle elég érzékeny volt ahhoz, hogy testében azonnal emelkedjen a gyönyörfok, bár ezzel a módszerrel sokáig tartott volna csúcsra érnie. Szerencsére a fiú sem akart várni, csókjai egyre lejjebb csúsztak. Valakitől azt hallotta, a köldök is lehet erogén zóna. Kipróbálta, a kuncogás azt jelentette, nem Barbi erogénje. Továbbhaladt, elért férfiúi vágyainak rózsás háromszögéhez. A csupasz dombra helyezte ajkait, hátborzongató-gyönyörű érzés volt, farka lüktetve rándult meg, kis híján ellőtte munícióját. Kevés tapasztalata ellenére ösztönből tudta, mi a teendő, és a hívogatóan megnyílt combok közé helyezkedett. A szőrtelen szeméremajkak közül máris nyíltak a kisebbek, fölöttük a duzzadt csikló várta. Először egy nagy, majdnem az egész puncit elfedő cuppanóst nyomott rá, ajkaival megízlelte a bőséggel szivárgó, pasiknak oly finom nedűt. A kéjes nyögés azt jelezte, jó úton jár, és nyelve sikamlott elő, hogy éppenhogy érintve a gombocskát, feltérképezzen mindent. Végigsiklott a nagyajkakon, befurakodott a kicsik közé, mélyen benyúlt a hüvelybe, és lassan körözött a klitoriszon. Egyre szaporább hangok hallatszottak, és amikor a nyelve huzamosabb ideig táncolt a pecken, már egy-egy elhaló sikkantás is. Peti rendületlenül folytatta, nagyon tetszett, és ízlett is a puncinyalás, bár már szíve szerint bedugta volna a farkát. Barbi légzése egyre többször akadt el, míg végül apró sikkantást hallatott, alteste megrándult, nedvei kissé kispricceltek, és hatalmasat élvezett.

 Peti abbahagyta a nyalakodást, nedvektől fénylő arca mókásan hatott, értetlen arckifejezése még rátett egy lapáttal.

 - Bocsi… elélveztem… - nevetett és ült fel a lány. Csókolóztak egy sort, keze kutakodott a vaskos-kemény dákó után.

 Marokra fogta, és nem akarta elengedni, még akkor sem, mikor arra kérte Petit, feküdjön hanyatt. Ő megtette, a lány pedig a fitymát felhúzva a vöröslő-fénylő makkot nyalogatta. Nyelve körbe-körbe körözött, a vaskos és tekintélyes szerszám pedig néha teljesen eltűnt Barbara ajkai között. Már az első nyelvcsapásoknál érezte a sós-kesernyés ízt, ahogy élvezkedve szopta a fütyit, a nedű egyre csak szivárgott. Nem is volt sok idő hátra, a fiú farka megrándult, és meleg gejzírként akkora adag ondó lövellt ki belőle, hogy a lánynak komoly problémát okozott az „eltüntetése”. Azért persze megbirkózott a feladattal, és teljesen tisztára nyalva engedte el a péniszt. Peti élete legintenzívebb orgazmusát élte át, még akkor is csukott szemmel pihegett, amikor a lány lemászott róla üdítőért.

 - Kérek én is! – nyögte, és egy picit bosszantotta, hogy ennyire hamar elspriccelt, meg akarta dugni a lányt, de az, ami a lába között kókadozott kielégülten, nem tűnt használhatónak. Arról természetesen fogalma nem volt, hogy Barbi is szeretné még folytatni a szerelmeskedést, a hervadt szerszámra pedig megvoltak a módszerei. Első lépésként mellébújt, és gyengéd csókokkal halmozta el, jobbára az ajkait, de jutott belőle az arcára, nyakára, mellkasára. Barbi keze sem volt tétlen, a ritkás szőrzetű zacsit, illetve a bágyadta is tekintélyes fütyit cirógatta, dédelgette. Mire a köldök körüli fekete szőrháromszöghöz ért, már éledezett a szerszám, és mire a csók a felhúzott bőr alól előbújt makk hegyén csattant, a fütyiből bizony fasz lett. Nyalintott néhány csapásnyit rajta, Peti lehunyt szemmel felnyögött. Szájába vette a rudat, és oly gyengéden simogatta meg nyelve a fénylő bunkócskát, amennyire csak lehetett. Leírhatatlan volt a hatás, atomkemény a dákó. Mivel Barbi oldalról izgatta a fiút, és félig lent volt az ágyról, úgy helyezkedett, hogy teste Peti teste mellett térdelt. A srác kinyitotta a szemét, és előtte a popsigömbök közül csupasz-nedves punciajkak mosolyogtak függőlegesen. Keze azonnal odanyúlt, és megdörzsölte, a lány még jobban kitolta a fenekét, de nem volt kényelmes nekik. Egyik térdével átlépett Peti fölött, így kéjsóvár vénuszdombja a fiú arcához került. Nyelvnyújtásnyira pedig a pirosló pecek, és hogy még teljesebb legyen az érzés, egyik ujját lassan a forró vaginába tolta. Barbi ki is jött a ritmusból azonnal, a dolgos ujj, és a ficánka nyelv elvonta minden figyelmét. Néha nyalintott egyet ugyan a makkon, jobbára azonban csak kéjhangjait hallatta. Maga sem várta, hogy ilyen hamar csúcsra érhet, bár Józsi párszor már bebizonyította, hogy érhet ilyen hamar másodszor is a csúcsra. Peti pedig az ő fia volt, örökölhette ilyesféle képességeit is. A srác esze azonban nem ezen járt, csak az a „szent” cél vezérelte, élvezzen el ismét a lány. Tetszett neki az a pillanat, kizárt magából minden zavaró tényezőt, nem is jött ki a ritmusból, ujja egyenletesen mozgott, nyelve gyorsan pörgött. A lány már csak szorongatta a dorongot, mint hajótörött a deszkát, egyre erősebb és intenzívebb hullámokban csapott át testén a gyönyör, míg néhány pillanat után hüvelye összeszorult, lélegzete elakadt, és óriásit élvezett.

 Később lemászott a fiú arca fölül, és az ágyéka fölé helyezkedett, természetesen úgy, hogy minden tökéletesen látható legyen. Ujjaival megnyitotta ajkacskáit, gonoszkodásképpen a makkhoz dörzsölte kicsit a csiklóját, majd a nedves résbe igazította. Lassan, kéjesen felnyögve ült a daliás dákóba. Peti szinte magánkívül volt az érzéstől, ahogy a sikamlós, forróság engedelmesen szorult a farka köré. Barbi finoman mozgásba lendült, de percek múlva már nem is ügetett, hanem keményen vágtázott. Nyögdécselt, melleit gyúrogatta, és csak az egyre erősödő, csodálatos érzésre figyelt, mely elöntötte testét, mígnem egy hatalmas orgazmushullám nem kerítette hatalmába. Hüvelyét összeszorította, mialatt tövig feszítette magába a kemény rudat.

 Lassan, az utolsó kéjrándulás elcsitulta után leemelkedett, és újabb pózt javasolt, illetve nem javasolt, hanem egyszerűen csak Peti elé pucsított. A srác ritkán fürgült meg ennyire, egy pillanat alatt a szépséges gömbök mögött térdelt. A nedves résbe igazította fénylő makkját, a lány még segített picit, majd óvatosan tövig hatolt a szoros forróságba. Kezeivel belekapaszkodott a vékony derékba, és eleinte finoman mozgatta altestét, és ahogy Barbi nyögdécselése erősödött, és ahogy saját testében is kezdett szétáradni a gyönyör, egyre csak gyorsult. Zacsija szinte „koppant” a duzzadt gombocskán, amit a lány halk sikkantásokkal „díjazott”. Peti úgy érezte, nem bírja már sokáig, lelassult, kihúzta a farkát, makkjával megcsiklandozta a csiklót, és ismét tövig tolta be. Kis ideig úgy maradt, teljes mélységbe hatolva, majd megint kihúzta. Visszatolta, dolgoztatta néhány pillanatig, utána megint ki. Ez a rendszertelenség segített neki abban, hogy saját gyönyörszintjét visszavesse kicsit, ám ez Barbira már nem ilyen hatással volt, bár egy picit bosszantotta, hogy épp két húzásnyival előbb vette ki Peti a farkát, mint kellett volna. Aztán magában megbocsátott neki, mert amikor (nem túl finoman, ám annál izgatóbban) döfte forró-nedves puncijába a faszt, és nem húzta ki azonnal, néhány másodperc is elég volt, hogy a lepedőbe sikoltsa gyönyörét.

 A fiú örült, hogy sikerült Barbi újabb orgazmusa, és ő, ha nehezen is, de kibírta. Igaz, ha a görcsösen lüktető hüvely nem löki ki magából a szerszámot, bizony telelőtte volna, így azonban mindenki jól járt. Barbi megfordult, combjait széttárva, punciajkait széthúzva kínálta Petinek magát, aki ki is használta néhány húzás erejéig. Lüktető farka hatalmas ívben lövellte a fehér, tekintélyes mennyiségű spermát a lány melleitől a hasán át a kéjpiros csiklójának hegyéig.

 A fürdőszobába már együtt mentek, egymást mosták le…

 Egymás karjaiban ébredtek, valamikor déltájban, soha nem voltak még ennyire fáradtak, még akkor is kótyagosak voltak, mikor Anett kora délután becsöngetett hozzájuk.

 - Akkor ti most jártok? – mutatott rájuk a konyhaasztalnál ülve.

 - Igen, de járni nem igazán tudunk – kavargatta Peti a harmadik kávéját.

 - Van kedvetek este moziba menni?

 - Mehetünk!

 Sosem tudták meg, miről szólt a film, Peti a háromnegyedét, Barbi a felét aludta végig. Éjszaka persze virgonckodtak, miután Anett hazament.

 Teltek a hetek, boldog egyetértésben éldegélt a kis család, Melinda és Józsi, valamint Barbi és Peti. Edit pedig megbékélt a gondolattal, hogy férje már jószerével odaköltözött. Némi aggodalom azért volt benne, hogy Peti esetleg az apja vérét örökölte, ám ez az „örökség” csak a jóképűségére, és az ágybeli teljesítményére vonatkozott. Anett is talált magának az egyetemen egy hapsit, úgy tűnt, ott is minden rendben, csak az ő élete volt sivár, pasimentes. Nem nagyon keresett ő kapcsolatokat, megtalálták azok, hosszú életűnek nem tűnt egyik sem. Korához, és két gyermekéhez képest még mindig pazarul nézett ki, és gyakran gondolt arra, hogy az udvarlások csak a testének szólnak.

 Az iskolai rendezvényekből jócskán kivette a részét, így ismerte meg Ferit, a fiatal fizikatanárt. A férfi egy-két évvel volt csak ifjabb Editnél, de olyan gyerekes-kisfiús arca volt, annyira kedves és türelmes, hogy minden nyolcadikos lány, és sok kollegina is szerelmes volt belé. Feri minden nyílt, vagy burkolt „támadást” finoman, vagy durván hárított, és sokan már meg is gyanúsították, hogy meleg. Nem volt az, de a tanítvány számára tabu volt, kollegina pedig még nem akadt megfelelő. Osztálya is volt, a 7C, és amikor a süldő lányok egyikének sem sikerült semmi a tanár úrral, úgy döntöttek, összehozzák Edit nénivel. A kis butáknak sikerült, még ha nem is akkor, amikorra tervelték.

 Osztálykirándulásra mentek, és Feri a csajok unszolásának engedve Editet kérte meg kísérőnek. Kis csitrik mindent bedobtak saját maguk, és Edit érdekében, minek következményeképp a fiúk esténként zsibbadtra verték a farkukat, de Feri sem a lányokhoz, sem a tanár nénihez nem közeledett. Gondolták ők, a férfi százszor kifinomultabban közeledett Edithez, mint azt várták. A kirándulás napjai alatt késő estig beszélgettek a sátorban, de a három lépés távolságot megtartották. Feri alapos, csendes kutatómunkába kezdett, mikor visszaértek a kirándulásról. Az iskolaidő végével pedig hódolhatott szenvedélyének, a túrázásnak, sziklamászásnak és a kerékpározásnak.

 Egy sziklamászós túrára elhívta Editet. A nő boldogan tartott vele, örült, hogy végre „kiszabadul” otthonról. Gyermekei is bíztatták, így szinte kislányos izgalommal ment a megbeszélt találkozóhelyre. A férfi nagyon szimpatikus volt neki, leginkább az a diszkrét távolságtartás tetszett benne. Mindamellett magas és jóképű, kisportolt alkattal, ám Edit már régen nem a külsőt nézte, a belső értékek számítottak nála, és Feriben talált néhány kedvére való vonást.

 A sziklamászás-túrázás egy hetes volt, és nagyon kellemes társaság jött össze, Edit nem bánt meg egyetlen másodpercet sem. Még mindig nem ez volt az alkalom, hogy összejöttek, de kétségkívül nagy lépést jelentett. A szünidő alatt gyakran találkoztak, még egy párnapos biciklitúrára is elmentek. Aztán egy napon Feri vacsorázni hívta a nőt, aki, mint egy tinilány az első randira, úgy készült. Nagyon jól sikerült este volt, boldogok voltak, és a végén félénken fogták meg egymás kezét. Egyre szaporodtak a telefonhívások, randik, és találkák, a nyár végére elcsattant az első csók. Az iskolában, ha nem is titkolták kapcsolatukat, tartózkodón viselkedtek egymással, senki nem sejtett semmit. Az immár nyolcadikos lányok újult erővel dobták be magukat, gondolván, nyáron erősödött mellbőségükkel elérhetnek valamit, sikertelenül. Egy téli sítábor volt az, amikor futótűzként terjedt el a hír: Feri bácsi és Edit néni összejött! Az első alkalom volt, hogy nem titkolóztak, bár az intim együttlét még mindig váratott magára, noha nem sokáig. A korai tavasz abban az évben március elején már tizenöt-húszfokos „meleggel” köszöntött be. Ferinek rögtön viszketni kezdett a túracipője. Keresett is agy alkalmas turistaházat. Mily’ meglepő, volt szabad szoba, úgy is mondhatnánk, kongott az ürességtől. Magától értetődött, hogy hívja Editet is, aki rövid gondolkodás után igent mondott. Boldogan követte a férfit úttalan utakon, néha a sárban cuppogva, olykor megmaradt hófoltokból golyókkal dobálózva. Késő délutánra értek a turistaházba, ahol elfoglalták szobájukat. Következő másodpercben fürödni mentek, mindezek után vacsorázni. A kiadós lakoma után visszamentek a szobájukba, és az asztalon álló kislámpa fényénél Feri hátizsákjából egy üveg bor került elő.

 - Ne haragudj, nem akarlak leitatni, nem az én stílusom, csak arra gondoltam, jólesne egy pohárkával, mintegy megkoronázni ezt a napot… - mentegetőzött a férfi.

 - A gondolatomat találtad el! – örvendett a nő, és kerített két poharat.

 Kicsit elfáradtak a túrázásban, és tényleg nagyon jólesett az a pár korty. Nem gátlásoldónak itták, mindketten tudták, mi lesz az este folytatása, már jóval azelőtt, hogy Feri egyáltalán megvette volna a palackot. Edit hamarosan Feri ölében találta magát, és szinte felfalta őt mohó csókjaival. Finom ujjaival a rövid, kisfiús frizurába túrt, és esze ágában nem volt elhessenteni a pólója körül matató, szőrös kezet. Annyira kívánta már a férfit, hogy legszívesebben démon erővel tépte volna le mindkettőjükről a ruhát, a többiről már nem is beszélve. Ehelyett csak annyit tett, hogy megkönnyítette Feri dolgát, eltávolodott tőle annyira, hogy levehesse a pólót, ugyanekkor a pasas is megszabadult a felsőjétől. A sűrű, barna szőrzet mindig felizgatta, valahányszor meglátta, most, hogy még mindig formás, telt keblei, kemény bimbói hozzáértek, még erőteljesebb izgalom futott rajta végig. Feri tenyere rásimult az egyik halomra, lágyan gyúrogatta, ujja a bimbót kergette. Edit hamarosan nem tudta nem észrevenni, „ülőhelye” kényelmetlenné vált. Kemény dorong forrósodott feneke alatt. Kéjes kényelmetlenség! Valamilyen megoldásfélén törte a fejét, végül arra jutott, az ágyon kényelmesebb. Áttelepültek hát oda, Edit elheveredett az ágyon, Feri pedig mellé. Már csak egy rövid csókcsata következett, a férfi a nő ajkaitól egyre lejjebb haladt, a nyakán át a feszes kebelhalmokig. Nyelvével megkergette, fogaival megharapdálta finoman a kőkeményre duzzadt bimbókat, míg keze már a „délvidéken” kóborolt. A nő egy boxeralsót viselt, melyet még a férjének vett réges-régen, de az sosem hordta. A ruhanemű kellően bő volt ahhoz, hogy Feri kezének ne képezzen áthatolhatatlan akadályt. A tenyér a mindig sima és bársonyos dombocskára simult, mely nyirkos forróságot árasztott. A szinte gyermekien zárt, húsos nagyajkak közé bemerészkedett egy ujj, keresve a csiklót. Meglett. Edit felnyögött, és megnyitotta a combjait. Az ujj már a nedves hüvelybe is becsusszant, fokozva ezzel a nő régen tapasztalt gyönyörét. A pasas pedig még jó ideig elnyalakodott a melleken, és dolgos keze sem pihent, így Edit csak nyögdécselve sóhajtozott, teste egyre jobban a gyönyörrel telítődött, mígnem egy hatalmas, mindent elsöprő hullám be nem „terítette”. Edit hosszú másodpercekig remegett az orgazmus kéjes görcsében. Hosszú idő után nagyon jólesett.

 A férfi úgy gondolta, jöhet a következő fokozat, lassan kivette puncinedves kezét, és le akarta tornázni a boxert. A nő segítségére volt, megemelte fenekét, és levette a gatyeszt. Feri csókjai pedig a feszes, lapos hason át a rózsaszín és szőrtelen háromszögre tértek. A combok kötelességtudón nyíltak ismét, a hapsi gyorsan közéjük is heveredett. Nyelve a gyönyörgombocskát kereste, meglelve finoman körbenyelvelte, és elégedetten hallgatta, ahogy Edit ismételten fel-felsóhajt, nyög, és nagyon élvezi, amit csinál. Megint bevetette a kezét, ujja a piciny, pirosló kisajkak közé siklott, és egyenletes, nem túl gyorstempóban mozgott ki-be, mialatt a nyelve a csiklón, a nagyajkakon, vagy csak a combok belső felén táncolt. Olykor nehéz dolga volt, mert a nő alteste gyakran megrándult az egyre erősödő, igen kellemes érzéstől, ám Feri ügyesen és gyorsan korrigált. Néhány perc alatt másodjára is sikerült Editet a csúcsra juttatnia.

 A nő pár percnyi szünethez jutott, a férfi ugyanis gyors mozdulatokkal megszabadult a ruháitól, és egy óvszerre is szert tett. Meredező szerszámára tekerte, és finoman csókolgatva Editet lassan fölétornyosult. Edit,, már amennyire látta, kisebbnek tűnt Feri farka Józsiénál, kicsit vékonyabb is, ám ostobaságnak is tartotta az összehasonlítást, mivel úgyis a végeredmény számít. A férfi óvatosan igazította sárga „védőfóliába” burkolt makkját a nedves pina ajkai közé, és egy nem gyors, de határozott lökéssel bedöfte. Edit felnyüszített e gyönyörtől, és ismét megállapította a hasonlítás feleslegességét, volt ez a pénisz is olyan jó, mint az előző. A férfi pedig csak egyenletesen, határozottan mozgatta ágyékát, figyelte a nő minden rezdülését, és próbálta visszafogni, késleltetni saját gyönyörét.

 A szőrös ágyék minden esetben alaposan megnyomta-csiklandozta a pirosra duzzadt, vérbő csiklót, melyet a gazdája kéjes hangokkal kísért. Edit ismét a csúcs felé tartott őrült sebességgel, és Feri is, minden igyekezete ellenére. Egyazon pillanatban élveztek el, egymást spanolva ezzel, hogy az orgazmus kéjes görcsébe szoruló, forró hüvelyben lüktetve fröcskölte hatalmas mennyiségű magját a gumival védett kőkemény dákó. Megizzadt testük hosszú ölelésbe forrt össze, majd Feri lassan és óvatosan kihúzta farkát a csuromnedves punciból. Diszkréten megcsomózta a gumit, megtörölte makkját, és eltávolította a használt védőeszközt.

 Az éjszaka hátralévő órái is igen kellemesen teltek, és Feri egy jó ideje „aszkétaként” élt, volt mit bepótolniuk. Egy keveset azért aludtak is…

Folytatom...

 Eltelt a nyár. Hol szenvedéssel, hol szenvedéllyel. Anett és Edit nem tudott Józsi és Barbi kapcsolatáról, Petit pedig nem érdekelte, bár Barbira ő is benevezett volna, ám a lány nem törődött vele, egyszerű haverként kezelte. Melinda gyanakodott, hogy a lányának van valakije, de egy szót sem tudott belőle kihúzni. Anett gyakran nyúzta az apját, hogy hozza el hozzájuk Barbit, ilyenkor a férfi és a lány lopott egy gyönyörteli félórát, de volt, hogy strandra kellett vinni őket, ilyenkor kín volt minden perc, amit hármasban, négyesben, vagy ötösben töltöttek. Az ősszel megkezdődött iskolaszezon sem hozott minőségi változást, a lány tanult, érettségire készült. Józsi végképp elhidegült Edittől, már az idejét sem tudták, mikor volt közöttük meghitt, intim pillanat. A látszatot még egy darabig fenntartották, a gyerekek végett. Nem veszekedtek egy percig sem, de néha feszült volt a légkör. Egy alkalommal Edit megkérdezte a férjét, szereti-e még. A válasz egyértelmű volt, a félórás mellébeszélés ellenére. Ezek után a házasságuk tényleg csak látszat volt, és megegyeztek abban, hogy várnak addig, míg Peti leérettségizik. A folytatásról pedig fogalmuk sem volt.

 Józsi néhány hétig kedvetlen volt, bár igyekezett palástolni, sokan észrevették. Anett és Peti is érezte, de voltak olyan korrektek, hogy sokáig nem kérdeztek semmit. Egy esdte a lány leült az apjával, és megbeszélték a problémát. Még Józsi számára is meglepő volt Anett reakciója.

 - Nekem attól még az apám maradsz – ölelte át könnyes szemel. – Én mindig szeretni foglak!

 Peti sokkal zárkózottabb volt, bár sajnálatát fejezte ki, hogy mi zajlik a szülei között. A szobája magányában azonban sírdogált egy kicsit.

 Barbi viszont jól járt ezzel a fejleménnyel. Józsi már gyakrabban elmaradt otthonról, bár Edit és a család nem tudta, hol jár. Csak annyit mondott, most nem otthon alszik. Titkolózni viszont még kellett, hiszen Anett, ha megtudja, hogy az apja a legjobb barátnőjével „jár”, valamelyiküket kicsontozza. Mindamellett Józsi még mindig nem tett le arról, hogy egyszer Melindával is összejöjjön valami.

 E tekintetben egy meleg, májusi nap segített. A butikos nő éppen a szokásos bécsi útjára készült, amikor autója beadta a kulcsot. Barbi a szóbeli érettségire tanult, noha viszketett a puncija Józsi farkáért, erőt vett magán, és lemondta a „randit”. Melindának azonban eszébe jutott a férfi. Két legyet akart ütni egy csapásra. Cserfes lánya elkotyogta, hogy megromlott a férfi házassága, másrészt volt kocsija. Úgy gondolta, összeköti a kellemeset a hasznossal, és megkérdezte, elvinné-e őt Bécsbe.

 Az M1-esen robogtak a határ felé, és Józsi családja kivételesen tudta, merre jár a családfő. Melinda próbált beszélgetést kezdeményezni, de akadozva indult. A nő arra gondolt, a problémák emésztik a pasast, holott az csak az izgalomtól kukult meg. Győrtől már oldottabb lett a légkör, Hegyeshalomnál pedig már fesztelenül csevegtek mindenről. Melinda elpanaszolta, mennyire vágyik már egy férfira, de már idejét nem tudja, mikor volt szerencséje egyhez is. Józsi mélyen együtt érzett vele, és reményét fejezte ki, hogy mielőbb találjon egyet. Kicsit kamuzott, hogy már ő sem nagyon tudja, mije van egy nőnek, pláne, hogy mit kellene vele csinálni.

 Bécsben elintézték Melinda dolgát, majd nagyot sétáltak a városban, estére már egymásba karolva mentek a nő által kedvelt szállodába. A portás azonban némi gikszert talált a foglalásban, két egyágyas szoba helyett csak egyetlen egyágyas volt foglalva. Némi német karattyolás után boltoltak egy kétágyast, a portás pedig elnézést kért. Igazából mindketten örültek a fejleménynek, ráadásul a hiba miatt még engedményt is kaptak. Lezuhanyoztak szépen sorjában, először a férfi, mert a nő „úgyis sokáig tollászkodik”. Melinda hófehér selyemköntösben, frissen mosott, kibontott, szőke hajkoronával libbent a szobácskába. Józsi meg mert volna esküdni, hogy halvány sminket is felrakott, és a nő eleganciája láttán kezdte szégyellni magát, hogy csak egy rövidnadrágban, és egy pólóban ül a fotelben.

 - Kérsz valamit inni? Konyakot, Martinit, pezsgőt? – kérdezte a nő.

 - Egy konyak valóban jólesne…

 A harmadik után megálljt parancsoltak az italnak, de vágyaikat már nem fogták vissza. Melinda a férfi ölében ülve máris vágytelve csókolta Józsit, konyakszagú lehelete finom, diszkrét parfümillattal keveredett. Szinte felfalta a pasit, hiszen évek óta a gyerekeinek és a munkájának élt, tényleg kezdte elfelejteni a szerelmet. A férfi hasonló hevességgel viszonozta a csókokat, mert néha ugyan töltött pár éjszakát Barbival, az utóbbi időben ez megritkult. Keze kíváncsiskodón a köntös övének csomója körül matatott, majd lassan kibogozta. A szárnyak fékevesztetten surrantak szét, de csak annyira, hogy láttatni engedték a nő korához képest gyönyörű testének egy részét. Hastájon volt egy pici lerakódás, de nagyon jól állt a nőnek, egyáltalán nem volt zavaró, vagy visszataszító. Persze a pajkos ruhadarab sem fent, a dús, nagy kebleket, sem a lenti háromszöget nem akarta felfedni, egyelőre. Jobb híján maradt a tapintás. Épp csak másodpercekre szüneteltetve a csókokat, a férfitenyér a selyemszárny alá siklott simogatón. Lassan, lentről felfelé haladva ruganyos-feszes, telt cicire lelt, közepén csontkemény gombbal. Melinda kéjesen felsóhajtott. Végre izmos férfitenyér érinti érzékeny melleit. Nem mintha távol állt tőle önkezével „véget vetni” vágyainak, ám ez így teljesen más volt. A férfi pedig nem sietett, övék volt az éjszaka, alaposan végigcirógatta a sötétlő bimbókat, lágyan átgyúrta-masszírozta a még mindig kemény húsú kebleket. A gyönyörteli sóhajok, apró nyögések azt jelezték, jól csinálja, és akkor sem maradtak abba, mikor Józsi tenyere lassan egyre lejjebb kalandozott. Ismét köntösszárnyat tapintott, finom, határozott mozdulattal félrehajította. Sima, frissen borotvált vénuszdombra simult a tenyér. A combok automatikusan megnyíltak, épp annyira, hogy az ujjak beférjenek. A középső ujj azonnal a résbe furakodott. Ilyen kéjteli sóhajt sem hallott még Józsi. Férfikéz által ritkán érintett területen járt, a duzzadó csiklót kitapintva, lágyan megdörzsölte. Melinda már nem csókolt, hátrahajtott fejjel csak nyögdécselt, így Józsi az egyik mellbimbóra tapadt ajkaival. Csókolta, nyelvével kergette a ruganyos gombot, vagy lágyan meg-megharapdálta. Közben keze sem tétlenkedett, erősen, de nem durván masszírozta a csiklót, középső ujja gyakorta lejjebb tévedve az ajkak közül szivárgó nedvességben is megmártózott. A nő néhány perc után megrándult finoman, lélegzete elakadt, és pár másodpercre megmerevedett, míg az orgazmus átcsapott testén.

 Mikor kicsit levegőhöz jutott, ismét hosszas csókba gabalyodtak össze, mialatt félig fekvő helyzetéből óvatosan felült. Fenekét már kegyetlenül nyomta a kőkemény fasz. Felállt, és ledobta a selyemköntöst, de felállt a férfi is, gyorsan megvált a ruháitól. Álló helyzetükben ölelkeztek össze egy újabb, hosszú csókra. A pasas ügyesen az egyik ágy felé táncolt, és mivel már Melinda fogta a farkát, ráadásul el sem akarta engedni, így követte. Lassan leültek, Józsi pedig csókjaival a nő nyakán át a melleire tért. Néhány kéjes sóhaj erejéig időzött itt csupán, továbbhaladva pedig megállapította, hogy lánya anyja. Melinda köldöke is csiklandós, de nem tudta kizökkenteni. A rózsaszín háromszöghöz ért, addigra a nő hanyattfeküdt, és combjait nyitotta. A szőrtelen punciajkak közül húsos kisajkak bukkantak elő, diszkréten rejtve a sötétrózsás csiklót. A fürge nyelv végigsimított az ajkakon, körözött kicsit a gyönyörgombocskán, és beleízlelt a nedves hüvelybe is. Kéjes remegés volt a reakció, hát még mikor Józsi ujjaival picit megnyitotta a kisajkakat, nyelve a csiklón táncolt, míg másik kezének mutatóujja szép lassan a forró hüvelybe siklott. Melinda halkan felnyögött, pedig legszívesebben sikítozott volna. Testében még szinte alig csillapodhatott az előző kéjhullám, már ismét csak egyre erősödött, nehezen tudta féken tartani magát, néha-néha megvonaglott, mikor sikamlós peckét pár erőteljesebb nyelvcsapás érte. Hamarosan elkövetkezett a pillanat, mikor teste ismét az orgazmus gyönyörű görcsébe rándult, keze a cseppet őszülő, szőke sörénybe túrt, és bőséges nedváradattal, halkan felsikkantva elélvezett.

 Józsi tapintatosan megvárta, míg az utolsó hullámok is elcsendesednek, és lassan a nő teste fölé tornyosult. Acélkemény dorongját a lucskos ajkak közé igazította, és lassan tövig tolta. A forró hüvely szoros-mohón fogadta magába, engedelmesen tágult a kellő méretre. Melinda hátrahajtott fejjel sóhajtott, szépen manikűrözött ujjai a férfi fenekébe markoltak, hogy minél mélyebben érezze a gyönyör vaskos szerszámát. Józsi finoman kezdte húzni-vonni a farkát, de a nő szinte követelőzőn csak húzta, amilyen mélyre csak lehetett.

 - Basszál! – nyögte, a férfinak nem kellett kétszer mondani, alteste gyors tempóra váltott, és szinte állati módon hágta meg a kéjsóhajtó nőt. Minden lökésnél heréi halkan csattantak a teljesen elázott félgömbökön, és már ő is fel-felhördült, nyögött, közeledett az ő csúcspontja is. Szerencséjére azonban Melinda megint egy-két ütemmel előbbre járt. Ismét nem kicsi kéjhullám kerítette hatalmába a nőt, puncija alaposan megszorongatta a dolgos fütyköst, és ki is lökte magából. Épp jókor, a férfi megmarkolta dorongját, egyet húzott rajta, és nedvektől csillogó, bíbor makkjából gejzírként tört elő a fehér ondó. Melinda hasa közepétől csupasz vénuszdombjáig ellőtt.

 Hosszan pihegtek egymás mellett elnyúlva, majd közösen lezuhanyoztak.

 Nem sokat aludtak aznap éjjel, csak hajnalban szenderedtek el, holtfáradtan.

 Barbarába szorult némi egészséges életösztön, hogy úgy reagált anyja beszámolójára, ahogy az várta, tehát nem azt mondta: „Szerintem is tök jó pasi, nagyon jókat szoktunk dugni mi is!”. Csak örömét fejezte ki, hogy jól sikerült a hétvége. Tulajdonképpen nem volt irigy az anyjára, Józsi sokkal inkább neki való, mint Barbinak. Amikor legközelebb négyszemközt tudott lenni a hapsival, még meg is dicsérte, amin az őszintén meglepődött. Jó napok köszöntöttek a férfira, felváltva feküdt le hol a lánnyal, hol az anyjával, mikor kivel tudott. A fejében megfordult egy kósza, kéjes gondolat, milyen lehet a kettővel együtt, de arra a következtetésre jutott, hogy nem fog menni.

 Melindának egyre gyanúsabb lett a lánya, hogy van valakije, de nem tudta kiszedni belőle, mígnem egy vacsoránál…

 - Anyu, be kell vallanom valamit…

 Melinda agya kattogott: „Terhes, nemibeteg, leszbikus, drogozik, rendőrségi ügye van…” – kérdőn nézett a lányra.

 - Nos, a Józsi, tudod, Anett apukája… Szóval nemsokára lesz a szülinapja, és meglephetnénk valami különleges ajándékkal.

 - Mire gondolsz?

 - Tudod, jártok már egy ideje…

 - Csak ritkán találkozgatunk, te is tudod!

 - Igen, de amit nem tudsz, hogy velem is…

 Az anyja szájában megállt a falat, és csak nagy nehézségek árán tudta lenyelni. Némán hallgatta a lányát, ahogy megvallja neki „bűnét”. Sok érzés kavargott benne, de aztán, mint a szerencsekerékben, az „elfogadom, nem cirkuszolok, megoldjuk” – érzés maradt benne. Azért gondosan megrágta mondandóját, miként a falatot.

 - Szerintem butaság volt erőltetned a kapcsolatot, de ha te így elfogadod, ahogy Józsi is elmondta az érveit, ám lelked rajta. Nehezményezem, hogy nem beszélted meg velem, de már nagylány vagy, azzal fekszel le, akivel akarsz. Szerintem nincs nagy jövője ennek a kapcsolatnak, és ezt nem azért mondom, mert riválisként nézek rád, egyszerűen csak azt gondolom, ő már nem akar tőled mást. Te még fiatal vagy, előbb-utóbb férjet, gyereket akarsz, neki mindez már megvan, bár Edittől már érzelmileg elvált.

 - Igazad van, sokkal inkább hozzád való, de olyan jó vele, egyelőre nem is vágyok másra.

 - Mi tagadás, már kezdtem elfelejteni, milyen is a szex…

 - Én pedig arra gondoltam, meglephetnénk, így, mi ketten…

 Melinda ismét megrökönyödött. Elég nyitott, modern nőnek érezte magát, de ez még sosem jutott eszébe. Ismét alaposan megfontolta válaszát.

 - Nos, kérésed valóban egyedi, legvadabb álmaiban sem fordult elő ilyesmi… Azt hiszem, nem sok férfinak adatik meg ilyen helyzet, és szeretlek téged is, őt is annyira, hogy ne mondjak nemet…

 - Juj, köszi! – ugrott anyja nyakába Barbi.

 - De! – törte meg egy kissé a lendületet Melinda. – Azt azért hadd kérjem, hogy ne írd ki a faliújságra, egymáshoz nem nyúlunk, mert annyira azért konzervatív vagyok, és gumi nélkül semmit!

 Barbi bólogatott.

 - Mindamellett kicsit izgat engem is… Ezek szerint még vagyok olyan jó nő, mint egy tizennyolc éves lány!

 - A legbombázóbb nő vagy a világon! – túlzott, de nem sokat a lány.

 Közeledett Józsi születésnapja. Edit tortát rendelt, csak tisztességből, gyermekei szeretetből, és felköszöntötték, ahogy illett. Félig másik családja (egyre több időt töltött Melindáéknál) is lázasan készült, bár erről a férfi mit sem sejtett. Melinda, még Barbi előtt is titkolva, úgy intézte, hogy a bécsi kiruccanásra essen az időpont. A bejelentéssel megvárta az indulás előtti nap estéjét.

 - Holnap megyünk Bécsbe.

 - Anyu! De hát megbeszéltük, hogy a hétvégén köszöntjük Józsit!

 - Ne nyavalyogj! Te is jössz!

 Barbinak eltartott egy ideig, mire leesett, az anyja majd’ szétrobbant a visszatartott nevetéstől. A csajszi elkotort csomagolni, és egész éjszaka alig aludt az izgalomtól.

 Másnap reggel Józsi mosolya nem volt őszinte, mikor meglátta Barbit bepattanni a hátsó ülésre, Melinda nem világosította fel előre. Később, mikor félreálltak egy parkolóba, és a férfi megjegyezte, csak annyit mondott:

 - Szünet van, hadd kiránduljon. Ne aggódj, jól fogjuk érezni magunkat!

 A férfi hitte is, meg nem is. Magában már lemondott az esti szexről. Kár volt…

 Mivel Barbi először járt az osztrák fővárosban, alaposan körbe akart nézni, kísérői elnézték szinte gyermeki rajongását, bejárták vele a főbb nevezetességeket.

 Megvacsoráztak egy hangulatos étteremben, és a meleg, nyári estében még sétáltak egy nagyot. Józsi megadóan ment a csajokkal, az éjszakai programról már régen lemondott, főleg akkor, mikor megtudta, csak háromágyas szobát tudnak adni a szállodában (Melinda persze eleve olyat foglaltatott), Barbi tehát velük fog aludni.

 Melinda szerette a meglepetéseket, főleg, ha ő okozhat meglepetést másoknak, Józsi pedig nem rajongott az ilyesmiért. Utálta a váratlan dolgokat, így nem volt meglepő, hogy cvíder volt, mikor a szállodai szobába érve a nők finoman, de nem engedték a hűtő közelébe. Míg egyikük fürdött, a másik kiszolgálta, enni-inni hozott neki, csókokat loptak egymástól, majd mikor a fürdő szabaddá vált, cseréltek. Végül csak a hapsi maradt fürdetlen, és mikor bement, Melinda és Barbi akcióba lépett.

 Józsi, elkészülvén konstatálta, váltás alsóneműt nem vitt be magával, a törölközőt a dereka köré tekerve lépett a szobába. Ledermedt. Törölközője és az álla leesett, csak állt, egyedül szerszáma mozdult. Az asztalkán kellőképpen felgyertyázott torta állt, egy üveg behűtött pezsgő, három pohárral, valamint a két nő, meztelenül a fotelekben.

 - Boldog szülinapot! – énekelték a lányok, és hívták, vágja fel a tortáját, koccintsanak, és kettyintsenek az egészségére. Akkor hát így, ebben a sorrendben. Józsi legvadabb álma tűnt valóra válni. Olykor felmerült benne ez a pajzán gondolat, de attól tartott, ebbe egyik csaj sem egyezne bele, erre tessék! Ilyen meglepetéssel várják! Csokitortát kapott, a kedvencét, és nagyon finom volt, benyakalták rá majdnem az egész üveg pezsgőt, a harmadik pont egyelőre döcögve indult.

 - Nos, hölgyeim, köszönöm ezt az igazán finom meglepetést… Úgy gondolom, akár nyugovóra is térhetnénk! – ám fütyköse, mint egy hazugságvizsgáló műszer, teljesen az ellenkező gondolatát lengte.

 - Ahogy gondolod – vont vállat Barbi. – Bár a kapott ajándékot illik átvenni…

 - Bizony, nem lenne illendő visszautasítani! – bólogatott Melinda.

 - Látod, ez a hapsi összevissza beszél, miközben itt van az igazság! – markolta meg a lány a műszert.

 - Ez ugyan nem akar aludni!

 - Vajon mit akarhat?

 - Kapd be!

 - De anyu, miért beszélsz így velem?

 Mi tagadás, jól szórakoztak a nők, és a krapek hangulata is oldódott. Mindazonáltal Barbi szófogadó kislány volt, és míg anyja összeölelkezve a férfival csókolózott, ő máris nyelve hegyére tűzte a tusfürdőillatú dorongot. Finom-lágy mozdulatokkal nyalakodott, olykor teljesen eltűnt ajkai között az egész szerszám, és úgy szívott, mint egy porszívó. Olykor teljesen lelassítva nyelvcsapásait, csak a makk hegyét piszkálta.

 Egy idő után kényelmetlenné és nehezen tarthatóvá vált a helyzet, így az egyik ágyhoz mentek. Józsit hanyattfektették, Barbi azonnal folytatta eddig megkezdett, élvezetes szájmunkáját, míg Melinda a férfi arca fölé térdelt, csupasz, máris nedves puncijába Józsi nyelve csapott. Ujjaival kissé megnyitotta az ajkakat, és hol a csiklót táncoltatta meg, mely fürgén minduntalan elsiklott előle, hol a kisajkak közé furakodva a forró vagina mélyére hatolt, amennyire csak tudott. Melinda igyekezett nem sokat mozdítani altestén, kezei még mindig telt-feszes melleit gyúrogatták, cicigombjait dörzsölgették. Halk nyögései az egyre erősödő gyönyört jelezték, mely néhány percnyi nyalakodás után teljesen úrrá lett testén, elakadó lélegzettel, egy halk nyikkanásszerű sikkanással, bőségesen nedvező hüvellyel élvezett el. Nem volt egyszerű mutatvány Józsitól, mert Barbi kényelembe helyezkedve a férfi lábai között dédelgette a délceg dákót. Nyelve töviről hegyire végigsimította nem egyszer, gyakran elidőzve a makk hegyén, illetve annak is a különösen érzékeny alsó részén. Olykor mélyen elnyelte, szuszogva szopogatta, finom ujjaival megmarkolva fel-le húzogatta a fitymát, követve ajkai ütemét, rásegítésképpen. Áldásos tevékenysége folytán Melinda orgazmusát hamarjában követve Józsi is elélvezett, farka lüktetve pumpálta a meleg, sós ondót Barbi szájába, aki az utolsó cseppig eltüntette, és tisztára szopogatta a némileg leeresztett péniszt.

 Anya és lánya helyet cserélt. Barbi csupasz-nedves öle került a férfi arcához, míg Melindának jutott a picinykét leharcolt fütyi. A nő nem esett kétségbe, gyengéd cirógatással, apró, leheletfinom csókokkal újra életet varázsolt bele, párszor megnyalintotta, szopogatta, aztán föléguggolt, és lassan vágyakozó barlangjába igazítva beleült. A férfi ismét ujjait vette segítségül, Barbi punciajkait széthúzta, nyelve a gyönyörgombocskára siklott. Elégedetten vette észre, hogy a lány keze vette át a sajátja szerepét, így máshol tudta hasznosítani őket. A hersegő húsú, kemény bimbós cickókat simogatta, gyúrogatta, és elégedetten vette észre, hogy a lány testében olyannyira eláradt a gyönyör, hogy percekkel később meg-megrándulva, bőséggel nedvezve elélvezett. Melinda ezalatt, ha nem is gyorsan, de mozgatta fenekét, kényelmesen lovagolt, és igyekezett a kéjrúd teljes hosszát kihasználni. Jobb keze a vénuszdombjára simult, csiklóját lassan dörzsölgetve adta meg magának azt a pluszt, mely segítségével pillanatokkal később követte lányát a csúcsra. Tartottak egy kevéske pihenőt, kiürítették a pezsgősüveget csontszárazra, Józsi Barbit az ágyra térdeltette. Nedvesítésképpen, bár teljesen feleslegesen nyalintott párat a domborodó ajkakon. Kőkemény szerszámát a szeméremajkak közé igazította, finoman betolta, és lassú mozdulatokkal hágta a lányt, míg Melinda hátulról ölelgette a férfit, duzzadt bimbójú mellei csak úgy bökték a hátát. Józsi hátranyúlt, jobb keze a szőrtelen ölbe simult, ujjai pedig mélyen a résbe csúszott. Viszonylag kényelmes testhelyzet volt a férfinak, képes lett volna akármeddig így mozogni a lányban, ugyanakkor kézzel izgatni az anyját, ám ez nem maradt így már sokáig. Józsi vaskos, egyenletesen dolgozó pénisze oly hatással volt Barbi egyébként is felfokozott érzékeire, hogy tulajdonképpen pár perc után ismét a csúcsra járt. Bal kezével hátranyúlva megdörzsölte klitoriszát, ezzel a rásegítéssel bőséges nedváradattal, picit felsikkantva elélvezett.

 Melinda látva-hallva lánya orgazmusát, az ágyra térdelt a pihegő Barbi mellé. Józsinak mindössze annyi dolga volt, hogy a másik vaginába mélyessze farkát, bal kezével pedig Barbi fenekét simogassa, csiklóját kergesse, hüvelyét nedvesen tartsa. Melinda már eleve nem alapjáraton pörgött, hiszen a férfi ujjai már alaposan megdolgoztatták, most, hogy kéjbarlangjában egy megtermett dákó siklik, csak erősödött testében a gyönyör. Percek, vagy csak pillanatok múlva Melinda is felsikoltott egy kicsit, teste megrándult, fenekét a pasas ágyékához feszítette, és remegve ért a mennyekbe.

 Amint ismét mozdulni tudott, elhúzódott Józsitól, megfordult, és szinte összeveszett a lányával a faszért. Az idősebb jogán azért mégiscsak megnyerte, nyelve hegye a fénylő makkon pörgött, de Barbi is besegített a másik oldalról, ahol maradt hely számára, ott nyalakodott. Melinda gyakorta elnyelte teljesen a szerszámot, Barbi ilyenkor a ritkás szőrzetű zacsit cirógatta, hol kézzel, hol nyelvvel. Meg is lett az eredmény nemsokára. Józsi egyre nehezebben bírta, a csajok kitettek magukért, makkja hegyéből sűrű, fehér sperma lövellt elő, egyenesen Melinda nyelvére-szájába. A nő minden cseppet eltüntetett, és elengedte a tiszta, dolgos szerszámot.

 A háromágyas szoba ellenére nem használták ki a fekvőhelyeket, egymás hegyé-hátán ernyedtek kielégült-pihentető álomba.

 A következő éjszaka sem telt másképp, és boldog élményekkel tértek haza Budapestre. Melinda később, mikor kettesben maradt a lányával, tisztázta vele, többször nem szeretne így „közösködni” vele. Továbbra sem tiltja, hogy lefeküdjön a pasassal, de nem örül neki.

 Egyébként e beszélgetés után Barbi már csak két-három alkalommal volt Józsival, egy fiatal, korban hozzáillő srác keltette fel figyelmét. Melinda megnyugodhatott kissé.

Folytatom...

 Józsi ismét meghúzta magát egy időre, ráadásul a munkahelyén is változások történtek. Az egyre nagyobb műhely egy nagyobb cégbe olvadt be, a rendszerváltás előszeleként. Az új cég sofőri állást javasolt a férfinak, aki rövid mérlegelés után igent mondott. A munkaideje kötetlenebb lett, ami azzal az egyetlen hátulütővel járt, hogy ha hétvégén kellett menni, akkor ugrott a hétvége. A fizetés, valamint a gyakori osztrák és csehszlovák, olykor kelet-, vagy nyugatnémet kiruccanások némi enyhet adtak a dolgos hétvégékre. Belföldi vidéki útja is gyakran akadt, hol a főnökkel, hol nélküle. Már nem volt megállás. Két év után ismét eljöttek a „csajozós idők”.

 Az első félrelépés Andrea, a főnök titkárnője volt.

 Olykor előfordult, hogy a csajt küldte a főnök vidékre, és előfordult, hogy Józsival. Már mindenki megdugta Andreát, aki csak tudta a cégnél. Józsi sem volt sokáig kivétel.

 Egy meleg nyári napon Kaposvárra kellett menni, a főnök a lányt küldte maga helyett. Józsi volt aznap szabad sofőr… Forgalom szinte alig volt az utakon, borzasztó hamar végeztek. A férfi (mindenre felkészülve) vitt magával fürdőnadrágot, és a somogyi dombok közül Lelle felé vette az irányt. Andrea a balatonparti parkolóban közölte, hogy nincs fürdőruhája, de ezt a problémát gyorsan áthidalták. A szőke, vékony, jó alakú nőn nagyon jól állt a fekete bikini. Persze a férfi teste sem volt hatástalan őrá. Csobbantak hát egyet a hűs habokban. A déli part adottságait messze kihasználva jóformán eltűntek az emberek szeme elől. Józsi úszott is egy nagyot, és amikor visszatért a sekélyebb vízbe, egy bánatosan topogó Andreát talált.

 - Jól itt hagytál! – duzzogott a nő.

 - Ne haragudj, de azt hittem, jössz te is.

 - Nem tudok úszni…

 Ezen elévődtek egy darabig, aztán mikor csontig rágták a „Ne mondd már!”, „Pedig tanítottak…”, „Nem is nehéz!” – típusú szövegeket, Józsi azon kapta magát, hogy Andit a karjaiban tartva oktatja az alapokat. A nő bénázott egy bő félórát, kiitta a Balatont Tihanyig, de nem akart összejönni az úszás. Amihez viszont sokkal jobban értett, az összejött. Az egyik lábtempója hevesebbre sikeredett, a férfi ágyékába rúgott. Épp csak lábujjheggyel, nem is okozott fájdalmat, de mindketten érezték a találatot.

 - Jaj, ne haragudj, nem akartam! – ragadta meg Andi az alkalmat, no meg a sértett testrészt. Kemény volt, mint a fagyott kutya lába. A mellkasig érő vízben elővette a szerszámot, amiről méretet csak tapintás útján tudott venni, de az megnyugtató eredményt hozott. A népsűrűség kedvező volt ugyan, de valahogy nehezen lehetett volna összehozni egy hagyományosan kivitelezett dugást, mindazonáltal hevesen összegabalyodó csókolózásuk közepette kezeik sem pihentek. Kellemetlennek nem mondható ügyködésüket felfüggesztették, hogy egy későbbi alkalommal maximálisan kiélvezhessék egymást. Az orgazmus azért most sem maradt el.

 Józsi a 7-es, majd a 70-es úton indult hazafelé, és árgus szemekkel figyelte azokat a helyeket, ahová le tudja állítani az autót egy órácskára. Egy tanya bekötőútjáról kiágazó földúton talált alkalmas „parkolót”. Behúzta a kéziféket, és már fordult is Andreához. A nő viszonozta mohó csókjait ugyanúgy, mint a matató ujjakat, így az ing és a blúz gombjai egyszerre engedtek el. A férfi tenyere a gömbölyű, feszes, kemény bimbós keblekre simult, míg a fényesre lakkozott titkárnőkörmök a göndör mellkasszőrzetbe túrtak. Később ismét egyszerre, mintha összebeszéltek volna, a kezek még lejjebb vándoroltak. Nadrágsliccre, illetve szoknya alá. Már nem volt teljes az összhang, a nő talált alsóneműt, a hapsi nem. Az írógépvirtuóz ujjaknak azonban nem okozott problémát megküzdeni a férfi alsójával, pillanatok alatt marokra kapta a merev-délceg faszt. A férfi keze pedig műszerész-finomsággal izgatta a csupasz ajkú, szőrkoronás, nyirkosodó puncit. Mutató- és középső ujja már a forró barlangban dolgozott, míg hüvelykjével a duzzadó gyönyörgombocskát dörzsölte. Andi egyre többször jött ki a ritmusból, ahogy közeledett az orgazmus, csak szorongatta a szerszámot. Végül hangos nyögések közepette elélvezett. Felült, hogy levegye a szoknyáját, és a blúzát, és Józsi is így tett, de ő meg is kerülte az autót, és az anyósülésről a hátsó ülésre ültette át a csajt. Az el is nyúlt, lábait széttárta, hogy hadd tolja csak be tövig a répát, ám a pasas nem teljesítette kimondatlan kívánságát. A barnás-göndör szőrzet alól kivillanó izgatott-piros kisajkak és csikló nyelvet kapott. Pajkosan izgató, ide-oda fickándozó, fürge nyelvet. Hihetetlen, és meglehetősen új érzés volt ez Andinak, nem emlékezett rá, hogy valaha valaki is szájjal illette volna szemérmét, pedig volt néhány fickó az életében. Esetleg ujjal bemelegítették előjátéknak, aztán durrbele! Mindamellett nagyon-nagyon kellemes érzés volt, nyögdécselését nem fogta vissza, nagy hanggal kísért minden nyelvcsapást, és hamarosan hatalmas orgazmus csapott át a testén, hosszú másodpercekre kéjes vonaglásba rántva a nőt. Józsi most már elérkezettnek látta helyzetet, hogy tövig mélyessze farkát a csuromnedves punciba. Kis igazítás után meg is tette. Forró hüvely szorult vaskos-dolgos szerszáma köré, a lány pedig ismét hangosan nyögdécselve kísért minden határozott lökést. Nagyon hamar a csúcsra ért, most már másodjára, elakadó lélegzettel, megfeszülő testtel élvezett el. Amint egy kicsit csitult testében a kéjhullám, elhúzódott a férfitől, és most felülve a szájába vette a bíborló, nedveitől fénylő makkot. Hol szinte tövig elnyelte még a délceg rudat is, hol pedig épp csak nyelve hegyével érintette a fényes „bunkócskát”. Andi kitűnő száj- és nyelvjátékának köszönhetően Józsi percekkel később a lány szájába lövellte hófehér, sós-kesernyés magját. Andi az utolsó cseppig lenyelte, és tisztára nyalta a lassan zsugorodó fütyköst.

 Józsi hazafuvarozta a lányt, és húzott egy újabb strigulát magában: „Ez is megvolt!”. Andit később még néhányszor lefektette, volt úgy, hogy egy másik kollégájával ketten osztoztak rajta.

 Teltek, sőt, repültek az évek. Józsi néha beújított egy-egy szeretőt, Edit pedig gyanakodva méregette férjét, de az ügyes volt, szinte mindig odafigyelt a részletekre. Az viszont tény volt, hogy egyre jobban távolodtak egymástól. Ritkultak együttléteik, bár az ilyen-olyan rendezvényeken együtt jelentek meg, de egyre inkább kezdett úgy kinézni a dolog, hogy csak a gyerekek miatt vannak együtt.

 Apropó, gyerekek. A kis Anett már tizenhat éves, gyönyörű nővé serdült, és Peti is ballagni készült a nyolcadikból. A srácok apjuk magasságát, és mindkét szülőjük nyúlánk, formás vékonyságát örökölték. Anett szőke, hosszú hajú, gyönyörűen nagy és kék szemű, helyes arcú lány volt, Peti pedig hasonlóképp nagy, kék szemekkel, csajvadító arccal, már most erősödő borostával, de koromfekete hajjal rendelkezett. A testmozgás tornatanár anyjuk révén sosem állt távol egyiküktől sem, így sportos, férfi- és női szemet gyönyörködtető alkatuk volt. Anett kosárlabdázott, Peti focizott, mindemellett sokat jártak úszni és biciklizni. Józsi igyekezett jó apjuk lenni, néha szülői értekezlete ment, ha valamelyiküknek meccse volt, hozta-vitte őket, szurkolt nekik.

 Anett már harmadikos gimnazista volt, amikor egy őszi délután arra kérte az apját, hogy vigye el őt a hétvégi meccsre, valahova vidékre. Józsi beleegyezett, bár nem nagy örömmel, mert randija lett volna, de az ő kicsi lányáért mindent. Gondolta, bepakolja a családot az autóba, és mennek, de az ő kicsi lánya ezt a gondolatot is keresztülhúzta.

 - De jönne az egyik barátnőm, aki a csapattársam is… - az apja lassan bólintott, - és lehet, hogy jönne az anyukája is, mert rossz a kocsijuk.

 Józsi nem sejtette, hogy harmincnyolc éves fejére még érhetik kellemes meglepetések, de amikor Anett navigálása alapján elértek a barátnőhöz, bizony elakadt a férfi lélegzete egy pillanatra. Két, majdnem egyforma nő ült a hátsó ülésre. A korkülönbség első látásra elenyésző volt, ám az anyuka olyan Józsi-korú volt. Szőke haj, kék szemek, sportos-vékony alkat, szolid smink, popsin feszülő farmer, lenge póló, melltartó csak anyukán, de méretben nem maradt el a lánya sem. Az együtt töltött-szurkolt nap alatt kiderült, az anyukát Melindának hívják, és egyedül neveli a tizenkilenc éves fiát, Balázst, és a tizenhét éves Barbarát. A fiú kollégista Debrecenben, ritkán jár haza, a férje pedig egy iszákos fráter volt, míg el nem ütötte a villamos. Kétszer, másodjára véglegesen. Az özvegyiből, árvaságiból és butikosi keresményéből tartja el magukat. Mellesleg jobban élnek, míg férje is volt, épp válófélben voltak, mikor jött a villamos… Azóta nem volt senkije, és bizony, néha nagyon hiányzik egy pasas…

 Józsi megértően hallgatta, és közben arra gondolt, a hiány könnyedén pótolható…

 A lányok egyébként nyertek, és kipirult arccal csivitelve vitatták meg hazafelé a meccs pillanatait.

 A férfinek pedig halvány sejtelme sem volt, hogy milyen merénylet készül ellene. Míg ő azon mesterkedett, miféle hiánypótlással állítson be Melindánál, addig Barbara minden igyekezetével Józsit próbálta becserkészni. Anettel megbeszélte, hogy mindig ők vigyék a mérkőzésekre, ugyanakkor, amikor csak tudta, távol tartotta az anyját. A férfi bosszús volt, de nem szólt. Anett önkéntelenül is Barbi malmára hajtotta a vizet, főleg, mikor egy késő májusi vasárnap a strandra vitették magukat. Barbinak kissé savanyú volt a szőlő, mert Anett egész családja jött, de a látvány kicsinykét kárpótolta, mikor meglátta a férfit fürdőnadrágban. Azonnal leizzadt a bugyija, és bár Peti sem nézett ki rosszul, neki még kisfiú volt. Józsi szegény órákat töltött a hideg vízben, mert Barbin csak annyi fürdőruha volt, amennyit a kor ízlése megengedett. Állt a farka, mint a vitorlaárboc, de kajánul vette észre Peti ejakuláció-közeli állapotát is. Meg a környékbeli férfipopuláció háromnegyedének is.

 Nos, Józsi láthatta a kínálatot, Barbi is tisztában lett a paraméterekkel, csak azzal nem, hogy barátnője apja férfiből van. Ennek jó és rossz oldalával is szembesült hamarosan.

 Mondvacsinált ürüggyel hívta fel Józsit, aki segítőkészen ment, egy mosógép elhozatalára, becipelésére és beüzemelésére készülve.

 - Elhozni nem kell, csak be kell vinni a fürdőszobába, és be kell állítani! – csicseregte a lány.

 - Húsz perc, és ott vagyok. Hozzak segítséget?

 - Nem, nem kell! – tagadott gyorsan Barbi. – Csak egy erős férfi kell!

 A férfi akkor fogott erősebben gyanút, mikor nem látta a dobozt a kapuban. Becsöngetett, a lány az ajtóból rikkantott ki, hogy jöjjön be. Nem tűnt túlöltözöttnek. Józsi már csak azért is a végére akart járni, mire megy ki a játék. Bement. Barbara majdnem földig érő, rózsaszín köntösben fogadta.

 - Tulajdonképpen miért kellett nekem most idejönnöm? – kérdezte a férfi.

 - Hát… mert beszélni szeretnék veled – hívta be a lány a konyhába. Kávéval kínálta, és közben arról himihumizott, hogy most nincs itthon az anyja két napig, milyen rossz neki egyedül, meg, hogy egy érett, felnőtt férfival szeretne beszélgetni, és a többi. Józsi először bosszús volt, hogy a kis csitri iderángatta őt, de a kávét elkortyolva levette, mit is akar. Őt.

 - De hát nem érdekelnek téged a korodbeli fiúk? Végül is a lányom lehetnél!

 - Azok a fiúk mind bolondok, egy férfi tudja, mi kell egy nőnek!

 - Tizenhét-nyolc évesen nőnek érzed magad?

 - Nem látszik? – domborított Barbi.

 - Dehogynem, nagyon is, de én nős vagyok, te a lányom barátnője… Kinyírna, ha megtudná!

 - Nem kell azt mindenkinek tudnia!

 - Úgy őszintén, nem vágynál egy komolyabb kapcsolatra?

 - Most nem. Most egy igazi férfira vágyom, és az te vagy.

 - Anyád is megölne!

 - Nem hinném…

 A parttalannak tűnő vita egyre inkább olyan irányba kanyarodott, hogy a lány, bár nagyon vonzódott Józsihoz, mégis, csak le akar feküdni vele néha-néha, és nem kíván többet. Időközben beesteledett, Józsi pedig hazaindult Barbi nagy-nagy bánatára, de azért megbeszéltek egy alkalmat, amikor ismét találkozhatnak.

 Józsinak két oka volt rá, hogy belement a dologba. Egyfelől legyezgette a hiúságát Barbi rajongása, másfelől így jobban bevágódhat az anyjánál is. Mindenesetre oly alapossággal még nem készült fel még egyik „randijára” sem, mint az elsőre Barbival.

 Melinda a butik végett gyakran ment áruért, ilyenkor egy barna maca volt az üzletben. Egy-két havonta Bécsbe is kilátogatott, ilyenkor szállodában aludt, és csak másnap jött haza. Ezeken a hétvégéken egyedül maradt a lány, de előfordult, hogy valamelyik barátnője, sőt, egyszer az egyik fiúja aludt ott, bár arról az anyja nem tudott. Kellemes éjszaka volt…

 Egy ilyen napot használtak ki. Nyár volt, jó idő, strandolni mentek úgy, hogy Józsi délelőtt kivitte Petit, Anettet és Barbit (ellógva félórára a munkából), majd délután értük ment. Mindenkit kipakolt, ahol kell, majd „visszament a munkahelyére kocsit bütykölni, mert másnap vidéki útja lesz”. Az autóját tényleg a munkahelyén hagyta, és inkább odabuszozott Barbihoz. A lány éppen akkor tette le a telefont.

 - Anett panaszkodott, hogy el kellett még menned autót szerelned! – fogadta mosolyogva a férfit.

 - De holnap tényleg vidékre megyek…

 - Engem meg hívott, hogy aludjak nálatok.

 - Még nincs kizárva…

 - Oké, de még maradj egy kicsit!

 - Úgy szándékoztam… Lezuhanyozhatnék? Meleg van odakinn, és teljesen leizzadtam.

 - Hát… - az a kacér mosoly, mely Józsira villant, azonnali vértolulást eredményezett ágyéktájon. A férfi a fürdőszobába ment, míg a lány törölközőt keresett neki. Eleve nem csukta be az ajtót, de Barbi mégis diszkréten, oda sem nézve kopogtatott. A hapsi behívta, mondván, úgyis ilyesmiről volt szó, hogy most öt perccel előbb látja meg őt meztelenül a lány, már olymindegy. Barbi kicsit félve, az izgalomtól remegve lépett be. Szinte lopva vetett pillantást a petyhüdten is tekintélyes szerszámra. A férfi fesztelenül befejezte a fürdést, és a kipirult lánytól átvette a törölközőt.

 - Nem baj, ha én is… - intett a kád felé Barbara.

 - Nem baj, ha én is… - mutatott a földre Józsi.

 Megegyeztek. Helyet cseréltek az apró fürdőszobában. Barbinak nem ment könnyen semmi. Már a nadrágjában el akart esni, annyira izgult. A bugyijában kétszer, és a tusfürdős dobozt is elejtette, számtalanszor. Józsi természetesen segített a bénázó lánynak, és arra gondolt, ha lehetne gondolati úton maszturbálni, Barbi már kétszer elélvezett volna. Nedves volt, nem vitás.

 Józsi alaposan végigmérte a lányt, nem mintha ezt a strandolások alatt nem tette volna meg többször is, de ez most különleges helyzet. Magas volt, és vékony, elég sportosan izmos. Szőke és hosszú haja most kicsit vizes volt a zuhanyzástól. Nagy, kék szeme, és egyenes, hegyes orra volt, valamint hamvas-bájos arca. Kicsit széles vállal rendelkezett, és két nem apró, de nem is túl nagy, kerekded, kemény cicivel, melyeken a halvány bimbók fázósan keményedtek. Lapos hasán egy deka felesleg nem volt, ám karcsú dereka alatt formás csípő gömbölyödött. Kerek-kemény popsi hátul, csupasz-rózsaszín háromszög elöl, izmos, hosszú lábak. Józsi magában megállapította, hogy a mai lányok már nem szeretik, ha szőrösek, Anett is mióta kiserkedtek első szálai, azonnal borotvát ragadott (boldog tudatlanság: olykor az apjáét!). A férfi mindenesetre kedvelte a szőrtelen nőket. Mire a lány végzett a fürdéssel, bizony kemény volt a farka, mint a kő. Előzékenyen elvette Barbitól a törölközőt, és míg másik kezével kisegítette a kádból, a szerszámára akasztotta. A lány kicsit megkönnyebbülve felnevetett, és nyomában a férfival a szobájába ment. Egy kanapé és egy fotel volt minden ülőalkalmatossága, és már ült-feküdt volna a kanapéra, de Józsi nem engedte. A fotel előtt álltak meg úgy, hogy a lány alkalomadtán le tudjon ülni. Egyelőre még állva maradtak, egy zavart pillanatig csak nézték egymást, majd a lány a férfi ajkaira tapadt „majd’ felfallak!” – csókjaival. Minden gátlása elmúlt, és míg nyelve gyakran cikkant pajkosan Józsi szájába, jobb keze a sokat tapasztalt, tekintélyes, vaskos rúdra szorult. Először csak a keze vett méretet, de a megnyerő eredményt tapasztalván leült, és maga elé húzva Józsit, már a szája is kívánta. A fitymát felhúzta, gyönyörködött egy pillanatig a bíboran fénylő makkban. Megállapította, hogy ez a legszebb fütykös, amit valaha látott, és nyelve hegyével megnyalintotta. Tett néhány kört, majd az egész szerszámot a szájába véve szopogatta. Profikat megszégyenítő technikája volt. Ajkai, nyelve és a keze oly összhangban voltak, hogy a pasas komolyan aggódott, hogy hamar elélvez. Barbinak ez volt a célja. Anett egyszer elkotyogta, milyen nagy „kandúr” az apja, így most ő ki is próbálja. Másrészt szeretett szopni, szerette, ha a szájába élveznek, néha még a saját orgazmusa árán is. Nos, Józsié már nem volt messze, de hiába jelzett a lánynak, az nem hagyta abba. Így aztán néhány pillanat után már nem volt visszaút. A férfi, szinte megadólag engedte szabadjára gyönyörét, és tört elő vöröslő makkjából a meleg, hófehér, nem kis mennyiségű sperma. Barbara imádta azt a finom lüktetést, a sós-kesernyés ízt, és habzsolta az utolsó cseppig. Tisztára nyalva engedte el a kissé leeresztett szerszámot.

 Józsi immár szabadon mozoghatott, letérdelt a fotelben ülő lány elé. Váltottak pár csókot, de a férfi keze már tovább is haladt a kerekded, feszes keblekre. Ajkai a cseresznyemag-kemény bimbókon cuppantak, és néha fogaival finoman megrágcsálta. Nagyon tetszett a lánynak, lehunyt szemmel halkan nyögdécselt, hosszú ujjaival beletúrt a még mindig sűrű, ősz-szálmentes hajba. Az erős férfiujjak finoman gyúrták, masszírozták a kemény ciciket, de a csókok már a sportos-lapos has (közepén nyelv-vonzó köldök) felé haladtak. A köldökbe bele is vonzódott, csiklandós-kéjes érzést okozva ezzel. Halk kuncogás vegyült a nyögések közé, így a pasi nem folytatta. Selymes-csupasz, rózsás szeméremdombra ért. Közben a combok már megnyíltak, a popsi a fotel szélére helyezkedett, hogy Józsinak kényelmes-szabad útja legyen. A csupasz, diszkréten nyílt nagyajkak közül már kandikált is ki a csikló, és a kisajkak. A következő csók már a gombocskát bújtató bőröcskén csattant halkan, az erre reagáló hang viszont annál zajosabb volt. Most a férfi a nyelve hegyével cirógatta végig a puncit. Újabb nyögés. Józsi érezte, hogy túl sokat nem kell dolgoznia, és egy picit igazított a lány testhelyzetén. A fotel karfáira tetette a lábait, míg altestét még előbbre helyeztette. Barbi kicsit úgy érezte magát, mintha a nőgyógyásznál lenne, de ez százszor kellemesebbnek ígérkezett. A férfi ujjai picit megnyitották a kisajkakat, egy kéjnedvcsepp villant máris. Nyelve végigsiklott a megduzzadt csiklótól a síkos hüvelyig, és vissza, végigszaladt a nagyajkakon, pörgött gyorsan a gombocskán, és olykor megmártózott a forró-nyirkos barlangban. Barbara alig tapasztalt magasságokba röpült a gyönyörben, hiába volt már egy pár krapekja, egy sem fordított még ennyi energiát a nyalakodásra. Az eredmény csakhamar megszületett. Percek után oly nagy orgazmus csapott át rajta, hogy kis híján elalélt. Lélegzete elakadt, alteste megrándult, és hüvelyéből szinte kilövellt egy kevés gyönyörnedv (később szabadkozva elnézést kért Józsitól, akit ez cseppet sem zavart).

 A férfi, aki már eddig is térdelt, most úgy helyezkedett, hogy ismét kőkeménnyé vált szerszáma a lucskos puncihoz simult. Még nem tolta be, hegyével a nedves csiklót dörzsölgette egy ideig. Barbi ismét nyögdécselni kezdett, aztán egy pillanatra elakadt a lélegzete, nem tudta, milyen hangot is adjon ki magából. Józsi ugyanis egy hirtelen, határozott mozdulattal a kisajkak közé tolta a farkát. Meglepetésszerű kéj öntötte el a lányt, de a férfit is. Szűk és szoros volt a vagina, ám engedelmesen tágult a megfelelő méretre. Szegény lány, eddigi pasijai nem nagyon kényeztették el méretben sem, mert Barbi úgy érezte, ilyen vaskos szerszámmal még nem volt dolga. Józsi a hirtelen „bevágás” után lassan lendült mozgásba, szinte kényelmesen, lustán húzta-vonta a farkát a szoros punciban. Mindezzel csak a saját érzéseit tudta kordában tartani, Barbi viszont egyre szaporábban kapkodta a levegőt, egyre csak nyögdécselt, ahogy közeledett a második csúcspont felé. A férfi csak mozgatta altestét, és mikor már úgy érezte, nem sok kell a lánynak, jobb kezének hüvelykujja a síkos-duzzadt csiklóra simult. Finom nyomásokkal segített rá, melynek eredményeképpen Barbi pillanatokon belül ismét elélvezett. Hüvelye lüktetve szorult a vaskos pénisz köré, arca kipirult, légzése pedig csak percek múlva lassult le.

 A férfi nem hagyta sokáig pihegni, lassan, vigyázva kihúzta a farkát, a lányt pedig újabb pozitúraváltásra kérte. A fotelbe térdeltette, neki háttal, természetesen terpeszben. Barbi örömmel tett eleget a kérésnek, és fenekét jól kidomborította. Józsi mögéállt, a lucskos-csupasz punci ajkai közé vezette lassan a kéjrúdját. A lány a fotel háttámláját ölelve adott hangot ismét érzéseinek, és fenekét annyira feszítette a férfi felé, amennyire csak tudta. Szoros hüvelyében gyengéden mozgott a fasz, majdnem teljesen kicsusszant belőle, majd ismét tövig siklott be. A még alig-alig csitult kéjhullámok újult erőre kaptak, egyre jobban hatalmukba kerítették Barbit, aki csak a fotel háttámláját szinte harapdálva sikongatott. Rövidesen a gyönyör újabb csúcsa következett, teste megrándult, és hüvelye megint csak satuként szorongatta meg a dákót. Józsi csak mosolygott, és mikor az utolsó lüktetés is elcsitult, lassan eltávolodott a lánytól.

 Barbi csak pihegett percekig, visszaült a fotelbe, és arra gondolt, hogy ez a hapsi maga az Isten. Mikor kifújta magát, ő ajánlotta a következő pózt. Józsit ültette a fotelbe, és először popsijával farított oda. A „vasdorongot” a nedves ajkak közé igazította, és belecsüccsent. A férfi szinte nem mozdult semmit, csak a lány feneke táncolt, de azért a szőrös férfikéz csak előrenyúlt, és a csiklót kitapintva turbózott egy keveset az érzésen. Abban pedig nem volt hiba, kis butus, azt hitte, ha beleül, majd tudja szabályozni a gyönyört. Józsi szakavatott ujjai viszont beleszóltak. Már megint gyorsan ért a csúcsra. Teste ívben hátrahajlott, Józsi másik keze bele is markolt az egyik formás cicibe, míg másik kezének ujjai megtorpantak a csiklón. A kéjgörcsbe ránduló hüvely kilökte magából a dolgos szerszámot, még pár csepp nedűt is utánacseppentett.

 Barbi lemászott a férfi testéről picit remegő lábakkal, és arra kérte őt, hogy feküdjön le. Józsi eleget tett neki, a padlóra heveredett, az égnek meredő farkába guggolt a lány. Mozgásba lendült, szinte vadul fickándozott a kéjrúdon, és először fel sem tűnt neki, hogy formás fenekének gömbjeire simult a pasas két tenyere. Annyira a saját gyönyörével volt elfoglalva, hogy nem vette észre, már Józsi irányítja a mozdulatait. A férfi, bár eddig is élvezte, amit csinál, és halkan nyögött, most a nyögései egyre szaporodtak, egy-egy hördülés is belekeveredett. Az idők végezetéig ő sem bírhatta, a szűk, forró vagina nem volt hatástalan, Józsi újabb csúcspont felé közeledett. Egy óvatlan pillanatban leemelte a táncoló tomport, és megmarkolta a farkát. Barbi az első spriccet elhibázta, a hasa közepén csattant egy adag ondó, de a többi lökést már a szájába kapta, és az utolsó cseppig lenyalta a fénylő-bíbor, lüktető makkról.

 Barbara és Józsi kipirulva, izzadtan, nedvektől csatakosan ölelkeztek össze, és csak bő félóra múlva mentek (ismét) zuhanyozni.

 A férfi az órára pillantva gyorsan felöltözött, és a munkahelyére sietett. A (jól idomított) portás bácsi azzal várta, hogy kereste a lánya telefonon, de azt mondta neki, hogy Józsi próbaúton van a kocsival. A bácsi kapott négy üveg sört, Józsi pedig hívta Anettet.

 - Arra gondoltam, hazafelé elhozhatnád Barbit, aludhatna nálunk! – csacsogta a lány.

 - Rendben, kicsim, beugrok hozzá, most indulok!

 Barbara nagyon örült, csak az volt az este két kényelmetlen pontja, hogy egyrészt nem ismételhették meg a késő délutáni programjukat, másrészt nem mesélheti el barátnőjének, milyen jót szexelt annak apjával.

 Azért Józsi másnapi, vidéki útja sem volt gyönyörtelen, Andi, a főnök titkárnője még mindig a cégnél dolgozott, igaz, akadt egy balek, aki feleségül vette, de a nő attól még ugyanolyan bővérű volt…

Folytatom...

 A másodállásában egyre jobban mentek a dolgok, olyan jól dolgozott a fiatalember, hogy a főnöke arra kérte, menjen hozzájuk főállásba. Józsi osztott-szorzott, és ment. Isteni helye lett. A főnöknek volt egy Barkasa, és ha az ügyfél kívánta, házhoz is mentek javítani. Ezt az állást kapta a srác. Többnyire egyedül járt, de néha egy-egy kolléga is vele tartott. Hetek, hónapok múltak el, a jó kereset, és a borravalók egy hároméves Skodát eredményeztek, bár kicsit húznia kellett a nadrágszíjon. Vissza is költözött a szüleihez, akiknek nem volt őszinte a mosolyuk, de hát a fiuk volt…

 Editet is úgy ismerte meg, hogy bedöglött a tévé. A családi szerkentyű. Apuka felhívta a műhelyt, a főnök kiküldte Józsit. Nem tudta megbütykölni a helyszínen, így elvitte, majd két nap múlva csengetett a családi ház kapujában. Na, ekkor ment elé Edit. Csak a gondviselés mentette meg a tévét, mert Józsi bizony eldobta volna. Nyúlánk, vékony, lófarkas lány nyitotta a kertkaput olyan angyali arccal, és akkora barna szemekkel, hogy a fiatalember majd’ elájult. Azonnal szerelmes lett.

 Szerelmes az arcába, a szemébe, szerelmes a mosolyába, kedvességébe, szerelmes az alakjába, sportos járásába, és szerelmes a két szép nagy mellébe.

 Hosszú idő után megint úgy érezte, a lány kell neki, és mindörökre! És persze úgy is érezte magát, mint egy ütődött kisiskolás, aki még a pajtása kezét sem meri megfogni.

 A címet az eszébe véste, és várta az alkalmat, mikor kell újra odamennie. Hetekig álmatlan, Edit utáni vágy fűtötte éjszakái voltak, és ezen még az a középkorú, de jó karban levő úrinő sem tudott javítani, akit egy kiszállás alkalmával, úgymond „egészségügyileg” megdugott. Folyton Edit járt a fejében, és épp csak egy pillanattal később ment el, mint partnere. Legalább a spiné elégedett volt (egy fehérmájú, vén kurva! – ahogy Józsi magában nevezte).

 Egyszer minden jónak vége szakad, a tévé, melyet Józsi saját kezűleg szállított, szerelt, bizony bekrepált. Kiszállás, bárgyú (szerelmes) pillantások, két nap szerelés. A hiba sajnos olyan alkatrészt érintett, ami megkérdőjelezte a javítás gazdaságosságát. Józsi udvariasan, szakszerűen vázolta a családnak a helyzetet. A családi kupaktanács úgy döntött, új tévét vesznek. Megkérték a „mester urat”, segítsen a választásban, a fülig pirult „mester úr” repesett a boldogságtól, ám kimérten annyit mondott, utánajár a dolgoknak. Amikor pedig megtudta, hogy Editke lesz mellé „kirendelve” a család részéről, földöntúli boldogság öntötte el. Igyekezett uralkodni magán, és arcvonásain, később kiderült, sikertelenül.

 Mindketten megindultak a „lejtőn”. A szép, szőke „herceg” legalább annyira volt szimpatikus a lánynak, mint fordítva. Józsi randit kért, és kapott. Mozi, diszkó, hosszú, szerelmes séták a Margitszigeten, a Városligetben, a Budai hegyekben. Egyikük sem sietett „elmélyíteni” a kapcsolatot, minden a maga útján ment.

 Edit tornatanárként dolgozott egy általános iskolában, egy napon fehér Skoda várta a kapuban. Józsi volt az, és fuvarozta haza. Már mindenki egy párként kezelte őket, Edit fiatalabb (és idősebb) kollégái is leálltak a hódítási kísérletekkel. A taxi-szolgáltatás egyre gyakoribb lett, a kapcsolatuk egyre mélyebb. Már nyilvánosan is csókkal köszöntötték egymást, de egy késő nyári hétvége hozta meg az igazi áttörést.

 Józsi családja a vidéki rokonsághoz készülődött, de a srác nem tartott velük. Persze, édeskettesben tölteni a hétvégét, maga a mámor. Edit sem mondott nemet, a szülei nem szóltak bele a huszonegy éves lány dolgaiba.

 Már a péntek estét együtt töltötték, de akkor még szemérmesen külön fürödtek, külön ágyban tértek nyugovóra. Másnap Edit ágyba kapta a reggelit, amitől a lány teljesen ellágyult. Viszonzásképp ebédet főzött, elég finomat. Délután kirándultak a város közelében levő népszerű helyek egyikére, egy hangulatos kisvendéglőben megvacsoráztak.

 Fűtött hangulatban értek haza, a lakásig vezető utat végigcsókolózták, és elég nehezen tudták levenni a cipőiket, mert elengedni nem nagyon akarták a másikat. Aztán mégiscsak kénytelenek voltak, mert olyasmi igényeik merültek fel, mint illemhely, és fürdés.

 Józsi adott egy törölközőt a lánynak, és amíg az fürdött, rendbe tette az ágyakat. Titkon remélte, hogy csak az egyik lesz „összedúlva”, de az aztán rendesen.

 Editet ez a nap végképp megszerelmesítette, huszonegy évesen már maga döntött teste felett, bár ez eddig is így volt. A fiú ágyára ülve várta őt, és azon törte a fejét, hogyan is öltözzön. Végül csak a fehérneműjébe, és hálóingbe bújt.

 Józsi ugyanezen problémával szembesült. Úgy érezte, egy szál törölközőben nem illene kimennie, alsónadrágot és pólót húzott, így lépett ki a fürdőszobából. Remegő izgalommal leste, hol a lány. Kis híján felrikkantott, mikor az ő ágyán ülve találta. Szinte lovagiasan térdelt elé, és hosszú másodpercekig nézte a szép, barna szempárt. Lassan, lágyan csókolózni kezdtek, szorosan átölelték egymást, hosszan maradtak így, csak szájuk, nyelvük, simogató kezük dolgozott. A srác keze egyre többet engedett meg magának, bár még mindig „külsőleg” kezelte a hálóinget, de a lány hátáról egyre előbbre, a szép nagy keblek felé tendált. Edit nem ellenkezett, jólesett neki, ahogy a cicijeit simogatják. Cseresznyemagnyira duzzadt bimbói kiszúrni készültek mind a fehér, csipkés melltartót, mind pedig a vékony, átlátszó hálóinget. Mindketten újabb lépésre szánták el magukat. Szinte egyszerre nyúltak a másik pólójához-hálóingéhez, hogy levegyék egymásról. Összeakadtak, mint Laokoón és fiai a kígyókkal, feszélyezett nevetgélés közepette egyeztek meg abban, hogy mindenki intézi a maga leplét.

 Tökéletes női testen feszült a bugyi és a melltartó. A sötétszőke haj most lófarok nélkül, kicsit vizesen omlott a lány vállára, amely eléggé sportos volt ahhoz, hogy jól nézzen ki, ám nem volt annyira girhes, mint napjaink fotómodelljeinek. A karja is izmosabb volt az átlagnál, hiszen sokáig úszott, és tornázott is, no és persze munkaköri kötelessége is volt a fittség. A fiatalember keze, mialatt újból végtelennek tűnő csókcsatába csattantak, felfedezte a sportos női hátat, a karcsú derekat, és a cicifix pántjának kapcsolódását. Már nemcsak száj a szájon cuppant, Józsi ajkai az angyali arcocskán át a finom nyakra húzódtak, és mire a vállhoz ért, a kezek lazítottak a felső fehérnemű szorításán. Előbb az egyik, majd a másik pánt hullott le, a kosarak még maradtak, ellenkezés nem volt. Edit halk, kéjes sóhajjal jelezte, bizony finom ám, mikor a nyakát csókolgatják, Józsi ott is maradt egy darabig. Tenyere, matató ujjai azonban nem tétlenkedtek. A kemény, telt kebleket masszírozták finoman, gyengéden, még mindig kosarastul. A leleplezést akkorra tartogatta, mikor csókjaival odaér. Odaért. Ráérős-komótosan, ujjait a kosár szélébe akasztotta, és mikor a feszes halom ívén ajka csipkét ízlelt, lassan lehúzta az anyagot, csókja követte. Kipattanó bimbó, kéjes nyögés, halk cuppanás. Edit ciciérzékeny is volt, a fiú itt is elidőzött. Nyelvét is bevetette, hol egyik, hol másik „cseresznyemagot” kergetett, néha aprókat körözve, olykor pajkosan cikázva, párszor pedig szájába vette. Természetesen nem tejet várt. A gyönyör sóhajaiból kívánt minél többet hallani. Hallott. Edit behunyta a szemét, élvezte, amit a srác csinált, és lágy ujjaival a szőke fürtökbe túrt. Ha még néhány percig nyalakodott volna Józsi, tán ő el is élvezett volna, bugyija így is teljesen elázott. A fiatalember azonban nagy sokára elszakadt a keblektől, hogy még lejjebb haladjon. A lány hátradőlt, feszes, lapos hasán át utat engedve szerelmének, aki viszont a köldök alatt csipkébe akadt. Edit feneke készségesen emelkedett, engedve, hogy Józsi levegye a rommá ázott bugyit. Többrendbeli meglepetés fogadta a srácot. Először is: szőrszál sehol. Persze nem tudhatta, hogy Edit a torna és az úszás miatt borotválja, no meg utálta is, ha szőrös. Második meglepetés a bugyi állapota volt. Egy pillanatra az Erzsivel töltött első alkalom jutott eszébe, de Edit fehérneműje sokkal jobban átitatódott nedvekkel. Harmadik meglepetés a széttárt combok láttán érte. Nem számított arra, hogy a lány így várja. Persze, hiszen Edit már attól orgazmusközelben járt, hogy Józsi a melleivel „foglalatoskodott”, de idő előtt abbahagyta. Most szinte követelte a magáét. Megkapta. A nyitott combok közül előrózsaszínellő, csupasz-dundi, kislányos ajkak szűk réséből csillogó nedvcsík szivárgása volt látható, a kisajkak és a csikló csak a fiú ujjainak segedelmével vált elérhetővé. A csókok a punci minden részére lecuppantak, ám aztán mégiscsak a duzzadt, fényes kis gombocskára tértek vissza, melyet az ujjak előcsalogattak a bőrredők közül. Nyelv cikkant, lassan és gyorsan, lágyan és erőteljesen kergetőzött a piciny, érzékeny kéjszervecskével. Edit halkan nyögdécselt, és csak annyival jelezte közelgő gyönyörcsúcsát, hogy elakadó lélegzettel annyit lehelt: „Most! Most!”. Ugyanakkor teste megrándult, míg az érzéki vihar tombolt, alteste hullámzott, nedvei folytak, és hosszú másodpercek után ernyedt el a lány.

 Józsi ezeket a pillanatokat használva ki, megszabadult alsónadrágjától, kemény farka délcegen húzta ki magát. Rövid tétovázás után úgy döntött, hogy a lány fölé tornyosulva az igen nedves ajkak közé igazítja dákóját. A formás-izmos combok még széjjelebb nyíltak, hogy a férfi ágyéka kényelmesebben odaférjen. Lassan siklatta be a csúszós, forró és szoros hüvelybe. A lány halkan felnyögött, ahogy a vaskos fütykös okozta gyönyör szétáradt testében, és a fiú is halkan mordult egyet, mert már volt dolga pár lánnyal, ilyen szoros puncit nemigen tapasztalt. Maga sem tudta, hogyan folytassa. Ha gyorsan „dolgozik”, hamarabb elélvezhet, mit a lány, ha lassan, akkor meg nem biztos, hogy sikerül Editet csúcsra juttatnia. Szóval, bajban érezte magát, de teljesen feleslegesen. A lassú mozdulatok éppúgy izgatták a lányt, mit a gyorsak, ráadásul, mikor Józsi megint csókolgatta a finom nyakat, csak fokozta Edit gyönyörét. Hamarosan a teste aprót rándult, két kezével Józsi fenekébe markolt, nem engedte, hogy húzzon, csak tövig maradjon orgazmusban lüktető, szűk hüvelyében.

 A fiú lágyan kihúzta a farkát, és újabb pozíciót javasolt, a lánynak nem volt ellenére. Egészen az ágy szélére térdelt, formás popsiját fordította Józsi felé. A srác puszit lehelt a pompás félgömbökre, majd kezével vezetve bíborló makkját, a nedves ajkak közé igazította. Tanulván az előzőekből, nem érdekelte a tempó, a lány reakcióit figyelte, hogy „merre járhat”. A keskeny-vékony derékba kapaszkodva minden lökéssel tövig hatolt a lány testébe. Edit arcát a takaróba rejtette, de hangját már nem fogta vissza, nyögött, és olykor felsikkantott, az ágynemű jótékonyan tompított. Józsi ettől függetlenül tökéletesen tudta követni, mi zajlik Edit felkorbácsolt érzékei között, nemsokára már a harmadik csúcspont kéjes görcse rántotta satuba a farkát. Kérés nélkül feszítette tövig a kemény rudat, és csak akkor húzta ki lassan, mikor már engedett a szorítás.

 Pár perces pihenőt tartottak, halk, szapora légvételük kezdett normalizálódni, egymás mellett hevertek. Váratlanul a lány megmarkolta a saját nedveitől fénylő, picit leereszkedett szerszámot. Gyengéden felhúzta rajta a fitymát, a sötétrózsaszín makk előbújt. A vér szinte azonnal tódulni kezdett a barlangos testbe. Hegyes, rózsaszínű nyelve a bíboran fénylő bunkócskát simogatta, lágyan körözött a hegyén. Józsi teljesen elnyúlt a hátán, és lehunyt szemmel élvezkedett, a lány ajkai között már az egész farka eltűnt, csak a nyelve pörög. Edit szájtechnikája valóban Pazar volt, de túl sokáig nem kényeztette vele a fiút. A mennyezetnek meredő, kőkemény faszba kívánt beleülni. Egy apró mozdulat, és máris lyukon volt, szépen, óvatosan tövig csüccsent. Felsőtestét hátradöntötte, így még tökéletesebben volt látható, ahogy csupasz szeméremajkai nyalogatják a szerszámot. Edit még rátett egy picit. Ujjaival széthúzta nagyajkait, aprócska csiklója, és kisajkai is láthatóvá váltak. Mindeközben mozgatta alfelét, fel-alá csúszkálva kéjes nyársán. Józsi viszont kis híján rosszul lett. Nem volt elég a nyelvmunka, a szoros vagina, most még a szétfeszített punci izgató látványa! Sok volt már neki, de annyira azért nem, hogy ne tudjon uralkodni magán addig, míg Edit ismét el nem élvez. Sikerült. Hiába húzta a lány mindenféle módszerrel a fiút, csak ő jutott előbb a csúcsra. Kicsit szerencse is volt, mert Józsi csak egyetlen pillanattal később spriccelte hihetetlen erővel hihetetlen mennyiségű ondóját a lány hasára és szőrtelen vénuszdombjára. Csak azért csúszott ki a daliás dákó, mert az orgazmustól összeránduló hüvely egyszerűen kilökte magából. Edit, amint kipihegte magát, lenyalogatta az utolsó cseppeket a zsugorodó péniszről.

 Ez az este hosszú időre megpecsételte sorsukat. Egyre sűrűbben találkoztak, egyre sűrűbben töltötték együtt először csak a hétvégeiket, majd a mindennapjaikat, és egy év múlva Józsi egy ékszerboltba cipelte el a lányt. Edit nem gyanakodott, már kapott a sráctól ilyen-olyan ékszereket különböző alkalmakra, de most emlékezete szerint semmilyen jeles nap nem volt a közelben. A karikagyűrűk előtt már gyanút fogott, és kis híján elpityeredett, mikor szerelme az ujjára húzott egy szolid, ám tetszetős darabot. Még az ékszerész kiscsaj is elérzékenyült a gesztustól.

 Néhány hónap múlva megvolt az esküvő is. Szerény vacsora, berúgás, mint a varacskos sertés, már ami a részeges nagybácsikat, és az örömapákat illette. Az ifjú pár pedig derékzsábásra nászéjszakázta magát.

 Következtek a szürke hétköznapok, melyekről kiderült, nem is olyan egyhangúak. No, persze Józsi szobája szűkös volt kettejüknek, még ez megspékelve egy picit rosszindulatú anyóssal (Józsi mamája senkit sem kedvelt, miért pont Edit lenne kivétel), egy patkány sógorral (a lány meg mert volna esküdni, hogy férje öccse leskelődik utána-utánuk), az iszákos após pedig csak csendesen le-lerészegedett hetente ötször (a mama persze pörölt). Editnek jó tűrőképessége volt, ugyanakkor nem ellenkezett, mikor Józsi megunva az esti műsorokat (egyszer rajtakapta az öccsét, amint Editet leste, és nem a kilincset fogta…), és egy albérletet kerestek. Találtak is egy kellemes, takaros apró zugot, mely családalapításhoz szűkös volt, de nem volt zavaró körülmény.

 Hetekkel később Edit egy este különös fénnyel a szemében ült le a kissé fáradt férje mellé.

 - Ma voltam nőgyógyásznál… - eddig semmi hírérték, a fiatalasszony havonta járt oda, jobb a békesség címén. – Volt egy jó híre… - ez sem újság, mivel Edit gyakran kényszerült közös zuhanyzókban fürödni különböző sportesemények kapcsán. – Hogy éreznéd magad, ha úgy hívnának, apuci?

 Józsi most nyelte félre a pörköltöt. Tíz percbe, pár hús- és nokedlidarabkába telt, mire beszédképes lett.

 - Terhes vagy? – hördült.

 - Úgy tűnik, két hónapos…

 Az apajelölt megtörölte arcát, és magához szorítva szeretett feleségét összevissza csókolgatta. Az örömhír elbűvölt, és megörvendeztetett mindenkit, Józsi papa és Edit papa egy üveg pálinkát nyakaltak be a kis jövendő örömére. Később, mikor megszületett Anett (57 cm, 3200 g, szőke, kék szemű gyönyörűség), újabb pálinka csordult le a torkukon, és míg tartott Edit terhessége, háromheti, havi rendszerességgel, ahogy találkoztak a kismamával. Editnek egyébként a terhességétől sosem volt hányingere, csak a részegen gajdoló „nagypapáktól”. Józsinak egyik szeme sírt, mert nem fiú lett, de a másik meg repesett a boldogságtól, hiszen apa lett.

 Be is adták a lakásigényüket a Tanácson, hiszen az albérletben hárman már nem érezték jól magukat. Két évet kellett várniuk.

 Anett pedig nőtt, növögetett. Előfordult, hogy az apja egyszerűen beleájult egy tévé dobozába, mert éppen foga jött a kicsinek, vagy lázas beteg volt, esetleg a hasa fájt. Ilyenkor senki nem aludt, így Józsi ott pótolt, ahol tudott. Még jó, hogy a forrasztópákát nem fejelte le. „Balesetmentesen” úszta meg az ifjú apa az első hónapokat. Aztán Anett felállt, miközben az első értelmes szavait próbálta. Józsi mellkasa feszült a büszkeségtől, mikor a cérnahangocska így szólt: „Apa!”. Arról persze fogalma nem volt, hogy egészen egyszerűen a szülőnevekből ezt könnyebb kimondani egy ekkora gyereknek. Anett elindult, és vele együtt a lakás is. Gondosan kellett pakolniuk, ha azt akarták, hogy semmi ne menjen kárba. Szűk lett az albérlet, és a beadott lakáskérvény úgy tetszett, még sehol.

 A kislány a második életévét töltötte be, amikor Edit egy este leült Józsi mellé az ágyra.

 - Késik – közölte.

 Józsinak számtalan gondolat suhant át az agyán. Még egy gyerek. Nem lenne rossz egy Petike Anett mellé, de kicsi a lakás. Most is alig férnek el, bár a férfi jól keresett, nem tudtak volna most menni másikat keresni.

 - Orvosnál voltál?

 - Még nem, majd a jövő héten elmegyek, addig még bármi megtörténhet.

 Nem történt, Edit ismét terhes lett. Nem volt kifejezetten tervezett baba, de ha már így alakult… A már gyakorlott nagypapák (és profi alkoholisták) ismét minden alkalmat megragadtak a sárga föld megközelítéséhez. Amikor pedig a fiatalok megkapták Újpalotán a két és fél szobás panellakást, a magmáig leitták magukat. Ezúttal Józsi is ivott egy felest, de a többit meghagyta az öregeknek. Kerítésszaggatóból elég volt neki annyi.

 Petike három héttel a beköltözés után érkezett kis híján négy kilóval, ötvennyolc centivel, koromfekete hajjal és kék szemmel. Józsi és Anett megható szeretettel látogatta meg anyát és öcsit. Az óvodára készülő, majd’ hároméves „nagylány” teljesen el volt varázsolva a gőgicsélő kis vasgyúrótól.

 Józsi már szinte immunisan viselte az újabb poronty minden effektusát, és ő maga is meglepődött, hogy ez jóval csendesebb, mint Anett volt. Nem volt hasfájós, fogzáskor is alig nyekergett, inkább nyálzott. Napi négy váltás ruha.

 A négytagúra bővült család élete ment a maga kerékvágásában. Egyetlen dolog volt, ami akadozva, problémásan ment, a szex. Józsi „étvágya” a kislány érkezésekor kicsit alábbhagyott, megértette, hogy Editet lefoglalja a baba, de később, ha nem is a mindennapi, de a heti két-három, olykor négy alkalom visszaállt. Peti születése, és vele párhuzamosan Anett mobilizálódása egy jóval hosszabb krízist eredményezett. A férfi közeledését rendre „Mi van, ha bejön a gyerek?” – című mondattal hárította el Edit. Nos, olykor-olykor „összejött” a dolog, de ritkábban. A nő is kívánta a szexet, csak nem gyakran.

 Hosszú-hosszú évek után Józsi ismét más nőre nézett. Tulajdonképpen egy alkalmi „menet” volt egy kiszállás alkalmával, de a férfinek nagyon jólesett. Ettől kezdve nem volt megállás, jöttek-mentek az alkalmi partnerek. Nem sokszor, havonta egy-kettő, de az otthonival kiegészülve már szép volt az élet. Eközben apaként is viselkedett, ha mintának nem is lehetett nevezni, óvodába, iskolába vitte-hozta a srácokat, nagy ritkán egy-egy rendezvényre is elment.

 Edit ismét munkába állt az iskolában, és mivel a kollégái tudták, mivel foglalkozik a férje, mindenféle elektronikai berendezések különféle nyavalyáival keresték rajta keresztül Józsit. Jól jött a kis mellékes, vállalta. Ha tudta, akkor reggelente hozta el, vagy éppen vitte vissza a holmikat, de amikor sokáig bent volt, akkor a takarítónő engedte be az iskola tanári szobájába. Ekkor bukott le Edit előtt először, pontosabban ekkor került hangya a nő fülébe, miszerint férje félrekefél. A takarítónő, aki legtöbbször egy fiatal, csinos, húszéves nő volt, aki egyedül nevelte a kétéves gyerekét, felfigyelt a jóképű „tévés bácsira”. Mivel a gyerek mellé apa kell, úgy gondolta, Józsi megteszi. Halvány fogalma nem volt róla, ki ez az ipse, a „vén pletykafészek” kolléganőjét meg nem kérdezte, csak már későn. Elkezdte „bedobni” magát. Ujjatlan póló, szűk melegítőnadrág, csábos mosoly. Nem volt csúnya lány, ritkás, világosbarna haját copfba gumizta, zöld szemét mindig kacéran villantotta a férfira, apró, egyenes orra volt a szamócaajkak felett. Nos, Józsi kétszer ment el úgy mellette, hogy szinte rá sem nézett, ám harmadjára, kifelé menet szinte mindent meggusztálhatott Tündén. Háttal a pasinak a vödörbe hajolva öblítette ki a felmosórongyot. Formás, kerek, gömbölyű feneke volt. Ahogy elhaladt mellette, megállapította, hogy ciciben sincs hiány. Az ujjatlan póló alatt nem volt melltartó, és súlyos kebleket rejtett a vékony pamut. Megállt egy pillanatra, zsiborgó ágyékkal figyelte a nő mozdulatait. Az egy pár pillanatig önfeledten lubickolt, aztán a sportcipők láttán még elszöszmörgött kissé. Komótosan a felmosófára hajtogatta a rongyot, és kiegyenesedett. Kacér mosolya egyrészt a hirtelen másfelé fókuszált férfitekintetnek, másrészt a farmernadrág leplezhetetlen, ám sokat sejtető domborulatának szólt. Kiengedte a rajtakapottan motyogó férfit, és úgy érezte, sínen van. Ahhoz, hogy igazán jól érezze magát, két hetet kellett várnia, és fogalma sem volt arról, hogy Józsi is ugyanúgy várta azt az alkalmat.

 Az alkalom eljött, és szexet szült. Történt ugyanis, hogy a rendezvényeken használt erősítő berendezés adta be a kulcsot. A javítás a közelgő úttörőavatás miatt sürgős volt. Négy napot görcsölt rajta az egész műhely, de az utolsó pillanat délutánjára elkészült. Az igazgató irodájába kellett betennie. Tünde engedte be, aki most a bő, ujjatlan póló mellett rövidke shortban ügyködött, tulajdonképpen már csak alibiből, mert a dolgával annyira sietett, hogy még lezuhanyozni is volt ideje a lányöltözőben. Bölcs előrelátással a bugyit nem vette vissza. Az igazgatói irodát előzékenyen kinyitotta, segített is, és minden igyekezetével azon volt, hogy felhívja magára a férfi figyelmét. Ügyesen „elejtette” a kulcsot, vagy „véletlenül” hozzáért a karja, esetleg a melle. Eredményes volt ténykedése, Józsinak nehezére esett az erősítő becipelése, és megfelelő elhelyezése. Amikor azonban mindennel elkészült, felegyenesedett, és kínos csenddel teli hosszú másodpercek következtek.

 - Sietsz? – kérdezte végül a lány.

 - Attól függ, mivel…

 Ez a válasz hangyányit elgondolkodtatta a nem túl okos Tündét. – Hát… hazafelé.

 - Nem sürgős még hazamennem… - és szorosan a lány elé lépett. Volt némi magasságkülönbség, de ez a továbbiakban nem okozott akadályt. Tünde épp csak annyira lépett hátra, hogy az iroda ajtaját bezárja. Újból felnézett a hapsira, aki már nyújtotta a kezét ölelésre. Rövid és mohó csókba forrtak össze, mialatt a férfitenyér máris kíváncsian kúszott a póló alá. A nagy körtemellek finom bőrét simogatta, a keményedő bimbókat söndörgette, és azon tornázott, hogy a póló mielőbb lekerüljön. Lekerült, Józsi ajkai máris a kebleken cuppogtak diszkréten, meg-megnyalogatta a bimbókat. Közben az ő inge is kigombolódott, és a nadrágja slicce is kinyílt. Bizony, erősen merevedő farka is erős, takarítónő-marokba szorult. Odatáncolt az igazgató kanapéjához, miközben kilépett a nadrágjából, és gyengéden leültette a lányt. Annak nem nagyon akarózott elengedni a forró példányt, de mikor a shortján érezte Józsi kezét, engedett. A férfi egyre lejjebb haladt a csókjaival, míg ujjai kitapasztalták, a nadrág alatt nincs bugyi. A short vékony, lábközötti pántja nem volt akadály, a férfi ujja szinte tövig hatolt a forró, máris nedves résbe. Tünde halkan felnyögött, altestével közelebb helyezkedett a kanapé széléhez, és amikor Józsi le akarta venni a gatyeszt, készségesen emelte tomporát. Ritkás, világosbarna szőrzettel benőtt vénuszdomb vált láthatóvá, még ritkásabb szőrzetű nagyajkak közül fejlett, húsos kisajkak kandikáltak ki. A csókok a punci szinte minden részét beborították, a lány nem kis örömére. A férfi ujjai megnyitották a gyönyör nedves rését, a nyelve pedig a csiklóra csapott. Lassan és lágyan körözött a kis kéjszerven, időről időre elmélyült a hüvelyben is. Tünde, bár szívesen sikongatott volna az egyre erősödő élvezettől, csak halkan és szaporán kapkodta a levegőt. Néhány pillanat múlva teste megfeszült, és átviharzott rajta egy olyan erős és intenzív orgazmus, amilyet már régóta nem érzett. Két-három percig csak szuszogva próbált úrrá lenni légzésén, utána viszont a férfi alsónadrágjáért nyúlt. Józsi kilépett belőle, de sokfelé mozdulni már nem volt lehetősége. Tünde markolta a farkát, húzta fel a bőrét, és nyalintotta meg a bíborló, fényes makkot. Most a férfi nyögött fel a finom nyelvcsapások, a lágy ajkak és meleg száj éreztén. A lány lassú mozdulatokkal dolgozott, élvezkedett a termetes dorongon, és igaz, hogy a férfinak nagyon jólesett, ő mégis inkább másra vágyott. Finoman tünde értésére adta, másképp folytatná, aki vonakodva, de beleegyezett. Józsi a kanapéra térdeltette, kidomboríttatta a kerek, formás, de izomszegény fenekét. A két, terpeszbe tett láb közé állt, ujjaival megdörzsölte a puncit, majd mikor kellő nedvességet tapasztalt, a résbe igazította fénylő makkját. Határozott mozdulattal tövig döfte kőkemény dákóját a szűk, nyirkos hüvelybe. Tünde kis híján felsikoltott a gyönyörtől, de idejében elharapta a hangját. A férfi még mindig határozottan mozgott, nem túl lassan, de nem is állati hévvel. A nő fojtott hangon nyekergett, egyre sűrűbben, és percekkel később elakadó lélegzettel, összeránduló vaginával elélvezett. Amint picikét csitult testében az orgazmus hulláma, elhúzódott, megfordult, és kérlelhetetlenül megmarkolta a szerszámot. A nedvektől csillogó makk hol eltűnt a lány szájában, hol pedig csak a nyelve hegye csapkodott rajta ide-oda. Józsi nem állt ellent most már, csukott szemmel élvezte, és pillanatok múltán el is sült. A lány imádta, ahogy a meleg, sűrű és hófehér sperma ellepi a száját, és most sem volt másképp. Orgazmusszerű gyönyörrel nyelte el az utolsó cseppig.

 Felöltöztek, és óvatosan körültekintve kisurrantak az irodából.

 Az idő múlásával pásztoróráikat gyakran megejtették. Nem is volt semmi gond, míg Tünde komolyabban nem kezdte gondolni a dolgot. Beleszeretett Józsiba, és mivel egyrészt a férfi soha nem mondott magáról semmit, a lány egyedülállónak gondolta. Másrészt apát keresett a gyereknek, így természetesnek vette a hapsit. A másik hibát ott követte el, hogy eljárt a szája. Amíg a barátnőjével beszélte ki a részleteket, nem volt probléma, de egy gyenge pillanatában elszólta magát az „öreglánynak”. Az rövid gondolkodás után levágta, melyik Józsiról van szó. Ment is Edithez…

 Edit okos, intelligens nő volt, így megvárta, míg a gyerekek lefekszenek, utána viszont falhoz állította férjét. Az persze tagadott, de abban az egyben igazat mondott, hogy tényleg nem volt szerelmes Tündébe. Edit, vonakodva bár, de hitt neki, és mivel nem volt bizonyítéka, kénytelen volt elfogadni Józsi magyarázatát. Tünde pedig jobbnak látta otthagyni a takarítást.

Folytatom...

 Ősszel Józsi egy nagyáruház műszaki osztályán helyezkedett el, mint eladó. Viszonylag tűrhető munkarend, viszonylag tűrhető fizetés, viszonylag tűrhető kollégák. Egy volt csak, aki nem kedvelte, de az sem tudott neki ártani. Egy ideig… Józsi ifjúi vére még mindig forrt, és nehezen bírt az ösztöneivel. Fiatal és idősebb, szebbnél jobb kolléganők, vevők vették körül. Nem egy csajt sikerült lefektetnie a női-konfekció – osztályról, és a fehérneműs részlegből, a hab a tortán mégis a személyzetis titkárnője volt. Ez lett a veszte az áruháznál.

 Mindenki tudta már, milyen nagy kujon, egyre több irigyet szerzett magának, ám a legfőbb gyűlölője mégis az említett kolléga maradt. Józsi az ebédszünetet használva ki lopózott fel Marcsihoz, a titkárnőhöz. Akkorra már egy ideje kerülgették egymást, történtek is dolgok… A személyzetis főnök persze ebédelni volt, a bögyös, szőke lány már várta. A főnöki bőrfotelben ült, és blúzát gombolva várta, hogy Józsi levetkőzzön. A fiú pillanatok alatt egyetlen, merevedő szerszámban állt a bővérű lány előtt. Marcsi megmarkolta a kéjrudat, és nyelve hegye végigsiklott a vöröslő makk hegyén, majd néhány „csapás” után tövig elnyelte a faszt. Nyelve egy pillanatra nem pihent, míg ajkai halk cuppogással fel-alá mozogtak. Pár perc múlva elengedte a délceg dákót, lábait átvetette a kényelmes forgószék karfáján, és melltartójából is előbuggyantotta hatalmas cicijeit. A választás lehetősége Józsi előtt hevert. A srác a kemény húsú mellekre bukott, csókolta, finoman harapdálta, nyalogatta az egyre keményedő bimbókat. A halk, ám kéjesen elégedett sóhajokat hallva kisvártatva lejjebb tért. A rövid szoknya alatt nem volt bugyi. Máskor sem szokott, de ez most nem volt fontos. A lány nem követte a kor divatját, fazonra borotválta göndör fanfürtjeit, egy ujjnyi pamacsot hagyva mindössze. Mindenki megőrült ezért, Józsi is. Nyelve hegye most a csupasz ajkak közül előbújó, nagy csiklóra siklott, és vad pörgésbe fogott. Néhány perces nyalakodás, és máris meglett az eredmény. Marcsi halkan, de hatalmasat élvezett. Még alig csitult testében az utolsó kéjhullám a fiú már a kisajkai közé igazította makkját, és lassan tövig tolta a forró hüvelybe…

 A személyzeti főnök, olyan ötvenes, köpcös, savanyú figura épp az ebédjét fogyasztotta a maga komótos tempójában, mikor az a kolléga lépett hozzá, aki Józsit nem kedvelte. Kicsit körüludvarolta az ürgét, majd megsúgta bizalmasan, milyen látvány fogadná őt, ha most azonnal visszamegy az irodájába. A savanyú figura kezében megállt a villa. Hüledezett, de a kolléga biztosította a maga igazáról. Kár volt azért a rántott szeletért. A személyzetis főnök visszaindult az irodába, a „kedves kolléga” a nyomában.

 Józsi ki-be húzogatta kőkemény farkát a szűk és forró punciban, Marcsi hangtalanul élvezte, bár szíve szerint sikongatott volna. Imádta a fiú technikáját, testi adottságát, és azt, hogy vele többször is el tud élvezni. Épp a második csúcspont felé közeledett, ami pár pillanat múlva el is érkezett. Hüvelye kéjes szorítással ölelte a dolgos faszt, és bőséges nedvezés kíséretében, lüktetve élvezett el. Józsi türelmesen lelassított, ami arra is jó volt, hogy az ő csúcspontját késleltesse. A vagina összehúzódásainak alábbhagyásával újra belehúzott, és…

  Kivágódott az ajtó, ami párnázottsága ellenére is nagyot szólt. Lila fejjel a személyzeti főnök állt az ajtóban. Józsi akarata ellenére még tetézte a bajt, akkor húzta ki a farkát, amikor már nem volt visszaút. Megfordult a csatazajra, így Marcsi szája helyett az íróasztalt találta telibe. A háttérben a „kedves kolléga” vigyorgott kajánul.

 Józsi egy óra múlva munka nélkül álldogált az áruház előtt. Szerencsére a munkakönyvébe csak közös megegyezés volt beírva indoknak. Nem tudhatta, hogy ehhez Marcsinak mennyit kellett szopnia. A „kedves kolléga” másnapra beteget jelentett. Igaz, törött kézzel nem tudott dolgozni…

 Józsi nem adta fel, nem csüggedt, nyakába vette a várost, és két nap múlva egy másik áruház másik személyzetise előtt találta magát. A titkárnőt elnézve úgy tűnt, erről a munkahelyről nem úgy fog távozni, mint az előzőről. A nő öreg volt, mint az országút, szürke, csontos banya. Ismét a műszaki, azon belül a híradástechnikai osztályra került. Jó fej kollégák, családias légkör, jó fizetés. A váltásról otthon nem is szólt, csak egy jó fél év múlva. Minden kilengése ellenére töretlen volt a kapcsolata Erzsivel, a közös jövőjüket tervezték. Igaz, a lány jobban tervezett, de Józsi nem állt ellent.

 Alig múltak húsz évesek, a fiatal pár a Tanácsházán találta magát. Erzsi szép volt, Józsi délceg, a lagzin a család jó berúgott, a nászéjszakát végigkefélték, és a Balatonnál töltöttek egy hetet nászút gyanánt. A sors iróniája, Lellén. Józsi elvitte ifjú feleségét a stégre, „nosztalgiaképpen” szeretkeztek egy nagyot. Következő este egy parkba vetődtek „véletlenül”, nosza, dugtak itt is egyet. Az ifjú férjnek esze ágában sem volt elmesélni, hogy pár éve nem egyedül, de nem is Erzsivel járt itt…

 Elmúltak a mézeshetek, az ifjú pár egy lakást bérelt valahol Pestújhelyen. Erzsi titkárnői, és Józsi áruházi eladói fizetése épp csak arra volt elég, hogy a helyzetüket fenntartsák, de egyről a kettőre nem tudtak jutni. Jelentkeztek pár hónap múlva a gondok, a fiút ráadásul elvitték katonának. Még jobban eltávolodtak egymástól, fizikai értelemben is.

 Szokás szerint Józsi az Isten háta mögé került katonának, ami legalább arra jó volt, hogy a jogosítványt megszerezze. Volt egy másik pozitívum is, a laktanya szomszédságában levő falu, sok gyönyörű leánnyal, asszonnyal. Bizony, a fiú nem kevés kellemes kimaradást töltött a faluban, ugyanakkor haza csak ritkán járt.

 Leszerelt, hazament, és ismét munkába állt, mint ahogy jöttek a gondok. Erzsi kicsivel többet várt Józsitól az anyagiak terén, ezt a véleményét gyakorta hangoztatta is, mire egy szép napon a férje begőzölt, és faképnél hagyta. Erzsi sírt-rítt, rimánkodott, hogy próbálják meg újra. Nem akart menni a dolog, pedig Józsi másodállást is vállalt egy maszek híradástechnikai műhelyben. Néha olyan fáradt volt, hogy házastársi kötelezettségeinek sem tudott eleget tenni. Két hónap után ismét az anyagiak kerültek műsorra. Erzsi minden fillért bevasalt Józsitól, ugyanakkor ő úgy öltözködött, mint egy díva. Férje rá is unt hamar, szóvá is tette, veszekedtek, ajtó becsapás, a srác hajnalig ült a verandán.

 Egy ilyen késő estén gyalogolt bele a főbérlő tizennyolc éves lánya. Ismerték egymást, bár futólag, mert a lány az érettségire készült, tanult rengeteget, Józsi pedig dolgozott. Aznap este a lány sörözni volt a barátaival, így futottak össze. Leült beszélgetni a bánatos fiúval, és a késő tavaszi, langymeleg este már hajnalba fordult, mire felálltak, és aludni tértek. A későbbiek folyamán már nemcsak a veszekedések apropóján találkoztak, hanem keresték egymás társaságát. Hosszú hetek után Józsi boldognak érezte magát. A válóokot is ő szolgáltatta, bár nem önszántából.

 A fiatalember szabadnapos volt, felesége azonban dolgozott, csendes volt a lakás. Józsi bekopogtatott Katihoz, a lányhoz, aki épp túl volt az érettségin, és a nyaraláson törte a fejét. Beszélgetésük egy óra múlva már egyre meghittebb lett, mikor a srác felajánlotta, menjenek inkább hozzájuk, nehogy a lány szülei olyasmit lássanak, ami nem illendő. Ittak egy kávét, és nemsokára egy csók is eldurrant, amit még jó néhány követett. Húsz perc múlva a „hitvesi” ágyon, mohó vágytól tüzelve vetkőztették egymást. Kati világosbarna, vállig érő, egyenes szálú frizurát hordott, divatos frufruval, nagy barna szemei pedig gyönyörűen illettek finom arcvonásaihoz, egyenes, szép orrához, telt, meggypiros ajkaihoz. Lenge pólója alatt, mely messzire repült, nem viselt semmit. Igaz is, a melltartónak nem sok dolga lenne, mert azért volt a lánynak két cicije, de mind méretben, mind formában tökéleteshez közeli, és kemény ruganyossága is feleslegessé tette ezen ruhaneműt. Józsi csókjai a sötét, máris felizgatott-kemény bimbókon cuppantak, néha nyelve hegye megkergette a pajkosan kitérő gombokat. Lassan lejjebb tért, a lány nem sovány, nem kövér, teljesen kellemesnek mondható hasára, köldökére. Nyelve az apró lyukacskába is belecsúszott, mire félszeg, csiklandós nevetés volt a válasz. Köldöknyalás jegelve. Csikisebb, mint erogén. Józsi „dél” felé tartó útját mackónadrág állta el. Nincs mese, az akadályokat le kell küzdeni, miként történt az közös erővel a nadrággal. Messzire repült az is, egyszerű, hófehér bugyi maradt Katin. A srác csak egy pillanatnyit tétovázott, a lány nem ellenkezett, így lassan legöndörítette az utolsó ruhadarabot is. Ritkás, barna szőrzettel benőtt vénuszdomb háromszöge vált láthatóvá, ahol Józsi csókjai csattantak szinte azonnal. A formás combok engedelmesen megnyíltak, utat engedve a fiú ajkainak. Úgy helyezkedtek, hogy Józsi a széttárt lábak közé került, nyelve pedig a ritkás szőrű, húsos nagyajkak közé furakodva kereste a csiklót. Többfelől is megerősítést nyert, hogy megtalálta. Egyrészt az aprócska, ám hamar megduzzadt, kemény gombocska finom harmatbevonata érezhető volt, másrészt a nyalogatás hatása halk nyögésekként pedig hallható. A fiú két ujja segítségével megnyitotta az ajkakat, sötétrózsaszín hüvely nedves bejárata tárult fel, nyelve pedig időnként mélyre siklott bele, hogy utána ismét a csiklót kergesse. Túl sokáig már nem is kellett „dolgoznia”, a lány kéjes sóhajai, nyögései egyre szaporábbá váltak, mígnem néhány pillanat múlva testét a gyönyör hullámai lepték el. Lélegzete elakadt, teste megfeszült, és hatalmasat élvezett. Józsi, miközben már maga is ruhátlanná vált, valamikor az elején, a lány teste fölé tornyosult, kőkemény farkát a nyirkos punci ajkai közé igazította. Lassan tolta be a hüvelybe, a lány halk, kéjes nyögéssel bíztatta a folytatásra. Nem is kellett nógatni Józsit, lusta mozdulatokkal húzta-vonta szerszámát a szoros-forró vaginában. Némi aggodalom volt ugyan benne, hiszen jó ideje nem szexelt már, félt, hogy hamar el fog élvezni. Nem így történt. Kati érzékei annyira fel voltak korbácsolva, hogy Józsi lassú mozdulatai ellenére meglepő gyorsasággal következett be második, az előzővel vetekedő orgazmusa. Mikor csillapodott hüvelyének szorítása, a srác csereét javasolt. Most a lány került felülre. Mielőtt beleült volna, dédelgette egy kicsit a mennyezetet kémlelő péniszt, simogatta, csókolgatta, nyalogatta. Aztán fölétérdelt, ujjaival széthúzta ritkás szőrzetű ajkait, és annyira csücsült a szerszámba, ameddig jólesett, azaz tövig. Kénye-kedve szerinti tempóban mozgatta formás tomporát, hol lassabban, hol gyorsabban, percek múltán már csak gyorsabban. Szorosan megölelte Józsit, kemény bimbói bökték a fiú mellkasát, alteste pedig hirtelen megállt, olyan mélyre ült a szerszámba, hogy szinte már fájt. Forró vaginája ismét lüktetve szorongatta meg a gyönyör csúcsán a kemény faszt. A lány már kezdett izzadni, Józsi nemkülönben. Csodák csodájára még mindig bírta. Ismét váltást javasolt, most hátulról kívánta „meghágni” Katit. Nem volt ellenére, Pazar popsiját égnek meresztette, míg felsőteste az ágynak simult. A lucskos ajkak közé döfte Józsi a farkát, és már egyáltalán nem finomkodott a mozdulataival. A keskeny csípőbe kapaszkodva mozgott, szinte kizárólag a saját élvezetére figyelt, Kati azonban megelőzte. Kéjes sikkanásait elnyelte a párna, így a fiú csak az ismételt kéjes görcsből érezte meg, a lány negyedszer is elélvezett. Már neki sem volt sok hátra, de partnere elhúzódott tőle, dákója kicsusszant a nedves punciból, és meggypiros ajkak kerültek makkja hegyére. Kati szájába vette a péniszt, és pár nyelvcsapás és ajakmozdulat segítségével végezte be a srác „munkáját”. Józsi behunyt szemmel, halk nyögéssel, és hatalmas, szinte elapaszthatatlan spricceléssel élvezett el. A lány az utolsó cseppig lenyelte a spermát, a lassan petyhüdő fütyköst tisztára varázsolva engedte el.

 Kellemes ernyedtség lett úrrá rajtuk, az ágyon heverésztek, mikor kulcs zördült, ajtó nyílt. Erzsi lépett be az apró lakásba, és akadt el a lélegzete a látványt felfogván. Kati próbált olyan kicsire összemenni, amennyire lehetett, Józsi azonban szinte flegmán fogadta asszonyát.

 - Hát szépen vagyunk! – tett Erzsi egy teátrális mozdulatot. – Ez mindent megmagyaráz! Fogd a holmid, és tűnés! Az ügyvédnél találkozunk!

 - Tévedsz, kedvesem! – mosolygott a férfi. – Te csomagolj, és kopj le a rákba! Az én nevemre van kivéve a lakás, én gürizek a pénzért, hogy ki legyen fizetve, én maradok!

 Kati ezt a pillanatot használta ki, hogy leléceljen, a hosszas veszekedésben nem akart részt venni, elég volt neki annyira belemászni a dolgukba, amennyire. A házaspár vitája egyébként hajnalig tartott, aminek az eredménye szombaton reggel egy költöztető Robur lett. Erzsi ment.

 Józsi hamarosan hivatalosan is szabad lett, mint a madár, de huszonhárom évesen elvált férfinak lenni kétes dicsőség volt a családja szemében. Ő nem törődött a „belpolitikával”, a két állásából adódó keresménye bőven elég volt az albérletére. Gyakran Kati is vele töltötte az éjszakákat, és szegény lány úgy gondolta, majd szorosabbá válik a kapcsolatuk. Nem így történt. Józsi élte világát, ha épp nem tudott elkapni egy-egy raktáros kiscsajt, vagy tanuló lánykát, Kati még mindig ott volt neki. Szegény lánynak a nővére nyitotta fel a szemét, aki egy véletlen elszólásával vetett véget ennek a se füle – se farka kapcsolatnak. Éva, Kati nővére Pécsen volt egyetemista, csak ritkán járt haza, és valahogy mindig elkerülte az albérlőt. Egy forró nyári napon azonban a villanyt barkácsoló Józsiba ütközött, amint bőröndjeit cipelte volna be az ajtón. Vége volt a vizsgáinak, de nem írta meg, hogy mikor érkezik, meglepetésnek szánta. Meg is lepődött az egyetlen rövidnadrágban, a létra tetején egyensúlyozó pasas láttán. Éva tudott az albérlőről, de a „válóok” húgáról már nem, és mivel nem találkoztak gyakran (talán egyszer, vagy kétszer), nem tudta, kit is vert le kis híján a létráról. A hapsi persze azonnal levágta, hogy Kati nővére az, látta párszor a családi fotókon. Egyensúlyát meglelve a lány segítségére sietett, és becipelte a pakkot Éva után. A családi örömködésben nem kívánt részt venni, visszatért a bütyköléshez, majd később dolgozni indult délutánra.

 Éva majdnem ugyanúgy nézett ki, mint húga, Kati, csak egy leheletnyit teltebb volt az alakja, és szőke a haja. A két nővér nem volt olyan bensőséges viszonyban, hogy a pasiügyeket megbeszéljék, ráadásul az egyetemen Éva elég szabad életet élt, komoly kapcsolata nem volt, és nem is akart. Ugyanezen oknál fogva szinte észre sem vette, Kati mennyire is táplál gyengéd érzelmeket bárki iránt. Arra viszont rájött, a szőke herceg nem más, mint Józsi, az albérlő. Kellett neki, de csak úgy, kíváncsiságból, és hát, ez fordítva is igaz volt.

 Józsi életében talán ez volt az egyetlen eset, amikor szó szerint a kisujját sem kellett mozdítania egy nőért. Éva már második hete lakott otthon, amikor egy meleg, nyári délután átkopogott az albérlőhöz. Józsi derekán egy törölközőben nyitott ajtót, mert azt hitte, Kati az. Meglepve engedte be Évát, aki határozottan lépett be. Leült a kis konyhaasztalhoz, a srác hideg üdítővel kínálta. Sört kért, kapott, egy óra múlva már négy üres Kőbányais üveg volt az asztalon.

 - Nem zavar, ha lezuhanyozom? – kérdezte hirtelen a lány. – Tudod, kicsit kimelegedtem a sörtől, és nem szeretem, ha izzadt vagyok.

 - Természetesen, ott a fürdőszoba, találsz tiszta törölközőt a szekrényben.

 Negyedóra múlva megjelent Éva a szobaajtóban, nedves teste előtt egy akkora törölközőt tartott, hogy éppen takarja a „lényegi” részeket.

 - Bocs, ezt nevezed te törölközőnek?

 - Ne haragudj, ekkora csak ez az egy van – vont vállat Józsi a magáéra mutatva.

 - Odaadnád?

 - Kéred?

 Éva belement a játékba, kérte. Elejtette a sajátját, mikor megkapta a másikat. Nem sok rejtegetnivalójuk volt egymás előtt. Mindkét részről ígéretes volt a kínálat, bár a fiú, ahogy nézte a lányt, egyre csak licitált felfelé. Éva ráakasztotta a törölközőt.

 Nevettek egy sort, de a fiatalember mosolya csakhamar kéjes vigyorrá alakult, ahogy a szőke lány a szájába vette az irányítást. A felhúzott fityma alól előbukkant bíborvörös, fénylő makkra simította a nyelvét, lágy köröket írva le. Később szinte az egész rúd eltűnt a finom-piros ajkak között, hogy utána újból előbukkanjon. Lassú érzékiséggel szopta Éva Józsi farkát, aki nem kicsit élvezte, és néhány perc után többrendbeli aggodalom is elfogta. Egyrészt, ha a lány így folytatja, ő bizony elélvez, másrészt be kéne zárnia az ajtót. A lánynak esze ágában sem volt abbahagynia, addig folytatta ajak- és nyelvmunkáját, ameddig meg nem érezte az első szivárgó cseppet. Még jobban „belehúzott”, és pár pillanat után érezte, ahogy a srác teste megfeszül, és a következő másodpercben szájába lövellt egy nem kicsiny adag meleg folyadék. Mikor tiszta lett a lassan ernyedő szerszám, elengedte. Józsi ezt kihasználva bezárta az ajtót, és elhúzta a sötétítő függönyt. A kissé elhomályosodott szobában azonban így is Pazar látvány volt a mezítelen, szőke, nagy, dúskeblű, szőrtelen ágyékú, és formás alakú nő. Nem hitt az érzékeinek, megint vérbő lett a még alig kókadt farka. A nem apró, kemény bimbójú mellekre „vetette” magát, csókolgatta, finoman harapdálta, a gombokat nyelvével kergette. Éva lehunyt szemmel, alig hallható, halk sóhajokkal élvezte a fiú izgató nyelvcsapásait. Elég érzékeny volt a cicije, képes lenne csak attól elélvezni, ha izgatnák, bár kicsit tovább tartana, mint a „hagyományos” helyen. Mikor Józsi csókjai egyre lejjebb vándoroltak, már így sem maradt sok dolga hátra. Az engedelmesen nyíló combok közül szőrtelenre borotvált, nagyon-nagyon nedves punci vált nyalhatóvá. A keményre piroslott-duzzadt csikló szinte kibújt az ajkak közül, de rendre elsiklott a fiú nyelve elől. Ettől persze Éva gyönyöre nem kicsit fokozódott, olyannyira, hogy pillanatokon belül egy halk, elakadó nyögés kíséretében akkorát élvezzen, hogy hüvelynedvei spriccelve épphogy hibázzák el Józsi orrát. A srácot meglepte az erős nedváradat, de ez nem tartotta vissza attól, hogy ismételten megmerevedett szerszámát a nedves punciajkak közé igazítsa. Lassan tövig tolta. A lány felnyögött. Halkan, kéjesen, és minden egyes lassú, határozott lökést újabb nyögéssel kísért. A testében alig csillapodó gyönyör újult erőre kapott, és egyre intenzívebb lett. A fiú nem gyorsított, tartotta a tempót, de ezzel okozva a legnagyobb élvezetet Évának. Percek múltán a nyögések egyre szaporodtak, majd el-elakadtak, mígnem a lány teste megfeszült, hüvelye lüktetve összehúzódott, és az előzőhöz hasonló nagyságú kéjhullám árasztotta el.

 Rövid pihegés után pozitúraváltást javasolt, Józsi nem bánta. Engedelmeskedve a kérésnek hanyattfeküdt, a lány az égnek meredő faszt dédelgette egy picit, majd lassan beleült. Felsőtestét hátradöntve mozgatta ágyékát, míg partnere egy millimétert sem mozdult. A látvány azonban még rátett a szoros punci által okozott élvezettel. A súlyos, feszes keblek lágyan ringtak a ritmusra, a csupasz, igen nedves punciajkak nyalogatták a farkát, és ahogy a lány ujjai kissé megnyitották az ajkakat, a pirosló csikló látványa maga volt a non plus ultra. Mégis a lány jutott ismét a csúcsra. Teste ívben megfeszült, ujja a kéjgombocskára szorult, a dolgos szerszám pedig kicsúszott a kéjbe ránduló hüvelyből. Mikor hosszú pillanatok múlva Éva „magához” tért, kiültette Józsit az ágy szélére, és szemből ült az ölébe. Először csak úgy foglalt helyet, hogy az ágaskodó rúd a köldökükhöz érjen, de egy apró igazítással megoldódott a probléma. Szorosan ölelte a hapsit, kemény bimbóival csak úgy bökte a bőrét, mialatt feneke lágyan körözött. Tetszett a srácnak is a dolog, szintén nem sokat kellett mozognia, mégis izgatva volt ő is, és a lány is. Párszor azonban mégis moccant, olyképpen, hogy szorosan átölelve lefogta Évát, míg altestét megemelte, ezáltal teljesen kitöltötte a kéjes barlangot. Ez rettentő módon izgatta a lányt, és mivel nem csinálta gyakran, csak erősítette a gyönyörét. Addig-addig ment ez így, mígnem a negyedik orgazmus vágtatott át a lányon. Éva már szinte önkívületben volt, de az egyetemi titkos légyottok önfegyelemre tanították, hangos sikoly, vagy nyögés nem hagyta el az ajkát. Elhaló hangon kérdezte:

 - Hol jársz?

 - Pucsíts be, bébi, és megtudod! – hangzott a macsós válasz. Nem kellett megismételni, mire a srác az ágy széléről felállt, rózsaszín popsigömbök alól csupanedv punciajkak nyíltak. Ez már Józsi menete volt. A formás csípőbe kapaszkodva döfte tövig a dákóját, heréi szinte koppantak a vérbő, érzékeny csiklón minden egyes újabb lökésnél. Most már a srác is egyre intenzívebb gyönyört érzett, nem kellett már sokat mozdulnia, de a lány újfent megelőzte. Most a vad tempó, és a heves, erőteljes lökések okoztak neki kéjes pillanatokat, ötödször. Ezt a hullámot már a fiatalember sem bírta tovább. A lüktető hüvelyből kihúzta farkát, bíborló-fénylő makkjából jókora ívben lövellt elő a hófehér-nyúlós ondó. Nem nézte, hová, merre áll, csak spriccelt és spriccelt, Éva derekára, fenekére, csatakosra nedvezett vénuszdombjára.

 Sokkal később ismét elzuhanyoztak, de csak a közös fürdésben maradtak, fáradtságra hivatkozva.

 Este, mikor Kati a fürdőkádban állva zuhanyozott, nővére a fogát mosta, és megjegyezte.

 - Azért érdemes lenne kipróbálnod ezt a Józsit, az albérlő srácot!

 Kati kezében megállt a zuhanyrózsa.

 - Neked, bizony! – bólogatott Éva a húga kérdő mozdulatára, és folytatta. – Leteszteltem a srácot, bírja, mint egy csődör! Ötször, érted? – mutatta ujjaival a nyomaték kedvéért. – Ötször mentem el, míg ő kétszer! Kár, hogy vissza kell majd mennem a koleszba, megfognám magamnak!

 - Talán, ha mondta volna, hogy én már megfogtam…

 - Upsz! – szisszent fel a nővér. – Ne haragudj, nem tudtam! – ölelte meg csuromvíz, elpityeredő húgát Éva. Késő éjjelre tudta megvigasztalni Katit, kinek számára attól kezdve Józsi megszűnt létezni, és nem érdekli, milyen „büdös kurvákat” visz haza az a gané.

 Nos, Józsi hamar túltette magát Katin, más nők után futkorászott, bár Évát sajnálta, hogy többször nem tudta „elkapni”. Nem baj, lesz más.

Folytatom...

 A lány és a fiú szülei kíváncsian figyelték a kapcsolatot, de az ifjak nem adtak okot az aggodalomra. Ez ugyan a diszkó vécéjében lopott gyors numerákat, asztal alatti csipkelődéseket eredményezett, ám a lány szülei nagyon „fogták” Erzsit, hivatalos együttalvásról szó sem eshetett.

 Eljött a nyár. Józsi letette a szakmunkásvizsgát, eladónak fel is vették egy áruházba, a főnök rendes volt, mert csak szeptemberben kellett először mennie, addig előtte volt a nyár.

 Ha nyár, akkor Balaton!

 Menne ő, ha volna miből!

 Szüleit nem vetette fel a pénz, a haveroktól lejmolni nem volt képe, a vége az lett, hogy keresett alkalmi munkát, és két hét alatt összeszedett annyit, hogy menni tudjon. A szülők azért adtak még egy keveset, kényelmes egy hétnek nézett elébe.

 Erzsivel mi volt a helyzet?

 Nos, őt nem engedték el a szülei, csak egy hétvégére, és őszintén szólva, Józsi nem is igazán számolt vele. Laci nevű haverjával, és némi csomaggal, kétszemélyes sátorral vonatra szálltak. Lelléig meg sem álltak.

 A sátorverés utáni percben már indultak is „vadászatra”. Laci épp nő nélkül volt, hajtotta a vágy, Józsi pedig úgy elfelejtette Erzsit, mint a huzat. Persze, hiszen a part nem állt másból, mint bikinis csajok itt, bikinis csajok ott, bugyiban, hason napozó német lányok, és persze sör, sült kolbász, satöbbi. Gyakran csak azért mentek be a vízbe, hogy ágyékukat lehűtsék, merev farokkal krosnyálni a strandon elég ciki lett volna. Estig nézelődtek, majd a kempingbe visszatérve örömmel vették szemügyre a „szomszédságot”. Jobbról egy család két tizenéves gyerekkel, egy fiú, egy lány, de kicsik még „ahhoz”. Legalább csendesek voltak. Balról négy fiatal, két pár. Ők jó fejek voltak, kedvesek, meghívták a srácokat a sátrukhoz kicsit dumálni, sörözni. Az igazi csemege szemközt volt. Négy lány vert tanyát pár méternyire tőlük, szebbnél jobbak, így az ifjú titánok figyelme inkább feléjük fordult.

 A lányok egészségügyi szakközepesek voltak, az utolsó, negyedik évfolyamot kezdik majd szeptemberben, tehát korukbeliek. Márti, Szilvi, Marika, és Timi. Négy különböző típusú lány, de mindannyiuknak szimpatikus volt Laci és Józsi. Egész nap szemmel tartották őket, és jókat mulattak azon, mikor a fiúk „hűteni” mentek a vízbe. Azok azt hitték, észrevétlenek tudtak maradni, de a sasszemű lányok estére többször is le tudták venni a „méretüket”. Egy bökkenő persze volt. A létszámfölény. Nem tetszett a négy lány – két fiú-arány. Nekik. A srácok, bár mindkettőnek megvolt a maga favoritja, nem állt volna ellent egyiknek sem.

 Aznapra már csak a vágyakozó pillantások maradtak, de hát még előttük volt egy hét…

 Másnap a lányok mindent bedobtak a sikerért, csakúgy, mint a fiúk. Behúzott has, peckes léptek, sör és cigi, vetkőztető pillantások ugyanúgy bejátszottak, mint a domborított cici, vagy a bikinifelső nélküli, hason fekve napozás. Mégsem lett eredmény, csak késő délutánra, mikor is Józsi megbotlott egy sátortartó kötélben. Pofával érkezett a lányok sátrába. Négy döbbent arc, négy pár különböző méretű cici pillantott rá. Lábujja, térde, és tenyere bánta a dolgot. Hebegve – sziszegve és átkozódva kért elnézést, és sokáig fel sem tűnt neki, hogy a lányok nem siettek sikongatva takargatni idomaikat.

 - Megsérültél? – kérdezte Márti, miután pólóba bújt.

 - Hát, a nagylábujjam nagyon fáj, a térdem és a tenyerem, úgy látom, lehorzsolódott – vette szemügyre magát Józsi. Utána pedig a lányt, aki megszólította. Vállig érő, sötétbarna, göndör hajzuhatag keretezte kerek arcát. Barna tekintetében kicsiny aggodalom ült, palástolva örömét a véletlen adta helyzet felett. Apró, fitos orra alatt mosolyra húzódtak telt ajkai, hófehér fogsort villantva. Ülve sem tűnt magasnak, és ez akkor sem változott, mikor felállt, hogy beinvitálja a pórul járt fiút. Egész alkata kerekded volt, bár nem volt elhízva, pár fölös kilót lehetett rajta találni. Józsinak tetszett a lány, főleg, ahogy nekilátott barátnői szakszerű segítségével ellátni a sebeit. Jód, vatta, sziszegés, sebtapasz, és már kész is lett.

 Mindannyian élvezték a helyzetet, csak Laci nem, mivel nem tudta, barátja merre jár. Kifelé kászálódott a sátorból, mikor meglátta Józsit egy bögyös barna, és egy magas szőke lány által közrefogva feléje bicegni.

 - Mi történt? – szaladt oda mindjárt.

 - Csak elestem, és pont a lányokhoz. Ellátták a sebeket, és most segítenek visszamenni.

 - Nincs komoly baja, bár a lábkörme lehet, hogy leesik – tette hozzá Szilvi, a szöszi.

 A srácok megköszönték a segítséget, és kapva az alkalmon estére elhívták a lányokat a korzóra, ahol esetleg ihatnának valamit.

 Meleg, nyári este, a korzó fényesen kivilágítva, az asztaloknál rengeteg ember sört, rövidet, vagy üdítőt iszik. Valahol diszkózene szól. Két jóképű fiatalember, egy szőke félisten, és egy barna titán cigarettázva várakozik az egyik vendéglátóhely asztalainál. Egymásba karolva érkezik négy lány. Intettek nekik, majd a pincérnek. Két sör, három cherry, egy kóla rendel!

 Háromnegyed óra múlva a diszkóban ropták, sok irigy férfitekintet kereszttüzében. Két pasi négy csajjal?! Ám úgy pattintották le a tolakodókat a lányok, mint a bolhát szokás.

 Az éjfél a vízparti nádas mellett a stég szélén csücsülve érte őket. A lányok versengtek az „úrfiak” kegyeiért. Kora hajnalra kialakult a két hármas, Józsi, Márti és Szilvi, valamint Laci, Marika és Timi – összeállításban. Aznap este nem történt semmi komoly dolog, de nyilvánvalóvá vált mindenki szándéka. Nem ultizni akartak.

 Ettől kezdve minden lehetséges dolgot együtt csináltak, míg az este ismét a stégnél találta őket. Telihold volt, a nyugodt víztükör csak megsokszorozta a fényt, ha a nappali világosságot nem is közelítette meg, tulajdonképpen minden fontos dolog látható volt.

 Józsi bő rövidnadrágban, pólóban és papucsban ücsörgött a stég szélén, balján Márti foglalt helyet, jobbról a magas, szőke Szilvi. A lányok becsípetten nevetgéltek, holott nem ittak alkoholt. Ölelgették, puszilgatták a srácot, aki szinte remegett az izgalomtól. Az ölelő kezek ingerkedő cirógatássá váltak, a diszkréten cuppanó puszik finom csókokká. A srác igyekezett egyenlő arányban megosztani magát a lányok közt, már csak a „viták” elkerülése miatt is, ám igyekezete fölösleges volt, a csajok mindent megoldottak.

 Józsi épp Márti felé volt fordulva, mikor a lány mohó csókja szinte leblokkolta, és nem engedte elfordulni. A pajkosan fickándozó nyelv, és a finom harapdálások hatására már nem is akart elfordulni a pasi, sőt, hasonló hévvel viszonzott mindent. Voltak más hatások is, amit a heveny csókolózás váltott ki, de a vő rövidgatya (eddig) elrejtette. Szilvi hosszú, vékony és finom ujjai azonban hamarosan felderítette. Józsi csak arra figyelt fel, hogy megmarkolják a farkát, a nadrág szárán benyúlva. Egy pillanatra kijött a ritmusból, de ha már kijött, váltott is. Odafordult a vékony, magas, hosszú, szőke hajú, kék szemű, dévajul mosolygó Szilvihez. Most vele kezdett vad csókcsatába, heves, finom harapdálásba, nyelvkergetésbe. Márti sem volt rest, csakhamar az ő ujjai is a vaskos, már tapintás alapján is szimpatikus szerszám köré fonódtak. Ilyen előzmények után a fiú is felbátorodott, tenyere Szilvi kockás ingének diszkrét halmaira simult. Nem érzett melltartót, csak a keményre izgult-duzzadt bimbó bökte a kezét. Finoman levette az inget a lányról, és percekkel később a bikini által fehéren hagyott nem túl nagy, de nem is pici ciciket csókolta. Később úgy döntött, ideje megnézni a másik oldalt is, és kellemesen meglepődött a telt, körte alakú dombok láttán. Márti úgy gondolta, könnyít Józsi dolgán, és míg a fiú a melleivel foglalatoskodott, a két lány megszabadította Józsit minden ruhájától. Egy idő után el kellett engedni Márti Pazar kebleit, mert a lány a vetkőztetés hevében eltávolodott. Már ha így esett, gondolta a srác, válthatnánk ismét. Ruhátlan-szőrtelen, szőke démon ült-feküdt-kínálkozott fel a jobbján. Józsi még nem találkozott borotvált puncival, de igen megtetszett neki. Úgy helyezkedett, hogy kényelmesen a lány lábai közé heveredhessen, és az engedelmesen megnyílt combok közé fúrta a fejét. Igen ám, de amíg ő gyorsan forgatta nyelvét a duzzadó csiklón, Márti a másik oldalon nem tétlenkedett. Ujjai a délceg és termetes dorong köré fonódtak, nyelve pedig a bíborló makkot simogatta, és gyakran tövig el is nyelte. Józsi kellemetlen helyzetbe került, hiszen nehezen tudott koncentrálni az előtte rózsaszínellő, nedvesre, Márti oly ügyesen dolgozott ajkaival. Nehezen, de sikerült erőt vennie magán, és tovább forgatta-pörgette Szilvi gombocskáját, míg a lány teste meg nem merevedett hosszú pillanatokra, és hangos nyögéssel el nem élvezett.

 Szilviben alig csitultak el az utolsó hullámok, barátnője máris cserét „követelt”, és máris Józsi orra elé került egy bozontos, irtó nedves muff. A fiú kissé szétnyitotta ujjaival a húsos ajkakat, az apró, nyirkos pecket kereste nyelvével. A szolid Szilvivel szemben Márti minden nyelvcsapást hangos nyögéssel kísért, ami nagyon tetszett Józsinak, és egyre gyorsabban nyalt. Kíváncsivá lett, mekkora zaj lesz a végén, és szinte oda sem hederített arra, hogy Szilvi a farkát szopogatja. Nos, Márti perceken belül jött, és elment. Szőrös puncija bőséggel termelte nedveit, teste görcsösen megrándult, és felsikkantott az élvezettől.

Ismét Szilvi került sorra. A hanyattfekvő lány vágyakozón szétnyitott, szőrtelen ajkai közé igazodott a vöröslő makk. Márti picit igazított rajta, és Józsi tövig döfte a forró és szoros hüvelybe. Már Szilvi sem állhatta meg hang nélkül, bár nem olyan erővel, mint barátnője, aki ezalatt sem tétlenkedett, hol Józsi szőrös zacsiját cirógatta, hol pedig Szilvi kéjgombját kergette ujjaival. A fiú viszonylag lassan húzta-vonta szerszámát a vagina mélyén, így próbálta késleltetni a testében erősödő kéj csúcspontját, ugyanakkor érezte, hogy partnerének ez nagyon jólesik. Nem is változtatott a tempón. No, persze Márti segítsége sem volt elhanyagolható. Kezdetben csak a keze dolgozott a pirosló, duzzadt klitoriszon, ám nemsokára már nyelve fickándozott rajta. Volt egy kis leszboid hajlama, most kiélte, és nem szólta meg senki, sőt, Szilvi szapora levegővételei, nyögdécselése arra utalt, jól teszi. Nem késlekedett az eredmény, a szőke lány alteste megrándult, puncija az orgazmus kéjes görcsébe szorította Józsi farkát, és csak hosszú másodpercek után engedte el.

 Márti formás feneke gömbölyödött Szilvi pihegő teste mellett, bozontos nagyajkai nyirkos-csillogón nyíltak a fiú dolgos dorongjára áhítozva. Józsi picikét arrébb térdelt, egy apró igazítás után máris „lyukon” volt. Ismét csak lassú mozdulatokkal dolgozott, ám egyre inkább elhatalmasodott rajta a félelem, hogy már nem sokáig bírja. Szilvi tétova ujjai ugyan segédkeztek, dörzsölték Márti szőr közé bújt ruganyos peckét, és úgy tűnt, sikerrel. A bögyös, barna lány, a már nem sokkal ezelőtt tapasztalt módon, hangosan „tájékoztatta” partnereit, a testében lezajló „eseményről”. Elfojtott sikoly, satuszerű szorítás és bőséges nedűáradat jelezte, a lány ismételten hatalmasat élvezett.

 Épp időben, Józsi már csak pillanatokra járt a végkifejlettől. Halk cuppanással kihúzta farkát, megmarkolta, hogy még két rántással befejezhesse a dolgot. Tekintve, hogy lehunyta a szemét, így némiképp meglepte a nyelvsimogatás, amit érzett, de már nem törődött vele. Szilvi és Márti két oldalról mellésimulva, lágy nyelvcsapásokkal várták a be is következett „robbanást”. A fiú teste megfeszült, bíborló makkja hatalmas ívben lövellte a fehér és ragacsos folyadékot a lányok nyelvére-arcára, akik boldogan, egymást túlhabzsolva próbálták a lehető legtöbb cseppet megkaparintani.

 Motorcsónak zaja verte szét az idillt, épp annyi idejük maradt, hogy szélsebesen magukra tudták rángatni a ruháikat, a vízirendészet csónakja közeledett. Szégyen a futás, de felvették a nyúlcipőt. Még szerencse, hogy a másik hármas is idejében „végzett”.

 Soha olyan izgatottan, ám kielégülten nem tértek nyugovóra, és soha olyan izgatottan nem várták a következő alkalmat.

 Másnap közös fürdőzés, lopott tapogatózások, csókok, Márti a nyakig érő vízben ki is verte Józsi farkát (sok dolga nem volt), míg a srác ujjai a bozont közti résben dolgoztak egy aprócska orgazmusig. Nem volt az igazi, de egy óra múlva megismétlődött a dolog. Szilvivel. Később Marika és Timi is a környékére merészkedett, de nem jöttek intim közelségbe, ám az ötlet azonnal megszületett. Cserélni kéne Lacival. Nem kellett beszélni róla, az estére valahogy átrendeződtek a viszonyok. Józsi mellé Marika és Timi csapódott, Lacit pedig Márti és Szilvi ölelgette.

 Meleg, fülledt nyáreste, kivilágított korzó, harsogó diszkó. Négy lány, két fiú, buliznak. Persze mind a hatan azon agyalnak, hová is kellene menni. A kemping zsúfolásig tele, minden apró zaj hallatszik. A stégre nem mertek visszamenni a zsaruk miatt. Egyelőre elindultak az orruk után a parti sétányon, aztán majd csak lesz valami…

 Lett. Egyórás andalgó séta után a kiépített járda véget ért. Liget, nádas, síri csend, erős holdfény fogadta őket. Találtak egy tisztásfélét, ami egészen eldugott volt, és nem utalt arra, hogy kóbor horgászok használnák közlekedési útvonalnak. Az egyik hármas az egyik ficakba húzódott, a másik a másikba.

 Józsit Marika és Timi fogta közre, és lényegretörően ölelgették, cirógatták, kis híján összeveszve a rövidnadrágban egyre duzzadozó halmon. A fiú pedig a bőség zavarában „szenvedve” azt sem tudta, melyik formás popsit markolássza, vagy a négy Pazar kebel közül melyiket részesítse előnyben. Úgy döntött, Marikával kezd. A lány egyébként is érdekes színfolt volt barátnői között. Apja magyar volt, anyja cigány. A két népcsoport keveredése előnyösen jött ki, bár fekete hajú, fekete szemű, barna bőrű lett a lány, szépsége egyenesen kiemelkedő volt. Mindamellett csendes, visszahúzódó, de baráti társaságban könnyen feloldódott, kedves, és tüzesen szenvedélyes, ha kellett, beszédén pedig egyáltalán nem érződött a származása. Magas, vékony és karcsú termetű, formás popsival, és jókora, kemény mellekkel. Józsi ezekre koncentrált a szinte mohó csókolózás közepette. Hamarosan közelebbről is megismerkedhetett a sötét, kemény bimbójú halmokkal, a póló a bokron kötött ki, pont az övé mellett. Ajkai rácuppantak a hersegő húsú cicikre, felváltva csókolta, nyalogatta, lágyan harapdálta őket. Ezalatt a „délvidéken” is megváltozott a helyzet. Rövidnadrágjába Timi ujjai kotortak, marokra fogva a vaskos és forró lényeget. A kicsit kényelmetlen helyzet a nadrág letolásával javult, ami csakhamar a pólók sorsára, és szomszédságába jutott. Józsi is matatott a kezével, Marika szoknyája alatt kereste a bugyit. A fehér ruhanemű forró volt, és mintha nyirkos is. Ekkor szétváltak néhány pillanatra, míg a lány levette a szoknyáját, maga alá terítette, és ráült. A srác a szépséges ciciket csókolgatta ismét, aztán a sima, nem túl lapos hason keresztül a köldök körüli finom, fekete pihéken át a bugyiig ért. Marika megemelte altestét, Józsi és Timi közösen vette le az alsóneműt. A fiú múlt éjszaka a két véglettel találkozott, a bozontossal, és a teljesen szőrtelennel, most háromujjnyi csíkkal, és csupasz punciajkakkal szembesült, melyek közül a kisajkak diszkréten bukkantak elő. Marika jobb könyökére támaszkodott, combjait szétnyitotta, Józsi pedig oldalára fekve fúrta fejét az izgalomtól máris nyirkos puncihoz. Ujjaival megnyitotta az ajkakat, nyelve a nem kis csikló után kutatva siklott végig a kisajkakon, olykor belemélyedve az egyre nedvesebb hüvelybe. Szolidan halk nyögések jelezték, hogy jól végzi a dolgát, pörgette is a nyelvét szorgalmasan a kéjgombon, és nemsokára meg is lett az eredmény. Marika halkan felsikkantott, teste megmerevedett, és nagyot élvezett.

 Helycsere következett, Timi csücsült Marika szoknyájára, rajta már csak a bugyi volt. Timi mézszőke hajú, nem túl magas, nem túl szép, nem túl formás lány. Olyan átlagos volt rajta minden. Természetesen ő sem szenvedett hiányt udvarlóban, de Marika szépsége és alakja mellett az övé elhalványult. Az a két sötétrózsaszín gomb, a két kerekded halom azonban kellően vonzotta Józsit. Hevesen vetette magát rájuk, tenyere gyúrogatta, masszírozta, nyelve hegye gyorsan cikázott a máris ruganyosan kemény bimbón. Lassan elindult csókjaival lefelé. Mozdulatával egyszerre emelkedett Timi feneke, bugyija engedelmesen penderült lefelé. Ritkás, világosbarna szőrzet fogadta Józsi ajkait a vénuszdombon. Még lejjebb, a húsos nagyajkakon még ritkábban növögettek a szőrszálak, jóformán csak mutatóba. Az ajkak megnyitásával aprócska csikló, piciny kisajkak váltak nyalhatóvá. A srác nyelve azonnal a finom, harmatos gombocskára siklott, és örömmel tapasztalta, amily kicsi, olyan érzékeny. Szinte alig volt dolga vele, pár perces intenzív nyelvpörgetés után Timi alteste finoman megrándult, lélegzete elakadt, és halk sóhajjal elélvezett.

 A lányok most is helycserét javasolta, ezúttal Józsi heveredett Marika szoknyájára. Égnek meredő farkát a félcigány lány vette először a szájába, de ezt csakhamar forróvaginája váltotta fel. Lassan tövig ült a kemény dákóba, és egyre gyorsuló tempóban lovagolt rajta. Timi pedig a fiú arca fölé guggolt, nedvdús punciját kínálta, amit Józsi örömmel vett. Nyelve ismét felperdült, hol az apró csiklón cikázott, hol mélyen benyalt a rózsaszín, sikamlós hüvelybe. Marika ezalatt egyre hevesebben mozgatta altestét a farkán, jobb kezével még masszírozta kemény peckét is. Nemsokára vaginája a kéj görcsébe szorította a bíborló makkot, és egy halk sikkanás kíséretében hatalmasat élvezett, majdnem egyszerre Timivel.

 Épp jókor történt az újabb csere, Józsi már nem bírta volna sokáig, de a kis pihenő épp elég volt. Timi ritkás szőrű ajkai nyelték el a délceg dákót, míg Marika sötétrózsaszín kisajkai közül nyíló, igen nedves hüvelye igényelte a fiú nyelvét. Nem volt rest, nyalt is becsülettel, az előbbi, jól bevált technikát alkalmazva. A lány halk nyögésekkel adta tudtára, jól csinálja, különösen, mikor a nyelv mélyen eltűnt a puncijában. Timi csukott szemmel, lassan mozgatta tomporát, ami nagyon jó érzést okozott neki, így nem változtatott rajta, sőt, még lassított is, amikor úgy érezte, közeleg. Marika meg is előzte, bőséges nedváradat, és a már megszokott, halk sikoly kísérte harmadik orgazmusát. Le is kászálódott Józsi arca fölül, és annak ágyékához helyezkedett. Timi addigra szinte megállt, hogy egy hirtelen, erőteljes rándulással, összeszoruló vaginával és elakadó lélegzettel elélvezzen. Lassan dőlt hátra, az erősen nedves fasz kicsúszott, és keljfeljancsiként lendült ismét függőlegesbe. Marika nyelve nyomban a bíborló makkra cikkant. Két csapás, nem sok, annyi sem kellett a forró, fehér gejzír azonnal előtört. Három-négy erőteljes lövéssel lepte el a lány száját, aki mohón szívta ki az utolsó cseppeket is.

 Ezen az estén senki nem zavarta meg a ténykedésüket, így csak egy jó félórás pihenő után sétáltak vissza a kempingbe.

 Gyorsan elszállt a hét, a vége közeledett, és abból lehetett leginkább észrevenni, hogy a népsűrűség bosszantóan megemelkedett. A srácokat persze nem a ringó mellű, magas, szőke keletnémet lányok zavarták, mint a „vén szarosok”, meg a „büdös kölkek”. Józsit még egy dolog zökkentette ki idilljéből, amikor a vasútállomás közelében ismerős női alakot pillantott meg. Menekülni esélytelen, magyarázkodni értelmetlen. Erzsi volt ott, jókora hátizsákkal. Marika és Szilvi két oldalról Józsi mellett. Egyértelmű helyzet. A két csaj azonnal lepattant, mikor Erzsi kérdőre vonta a fiút, talán a mozdony zaját is túlharsogva.

 - Ők a barátaim, itt ismerkedtünk meg.

 - Na, persze. Barátaid. Csak úgy barátkoztok!

 - Tényleg! Nem volt semmi! Csak elmentünk egyszer-kétszer diszkóba!

 - Ezt el is higgyem? Mikor úgy ölelgettek téged? Éppen csak nem itt, a sétányon tepertek le! – sziszegte a megcsalt lány. – Csalódtam benned, Józsi, szia!

 - Ne, várj, hadd magyarázzam meg! – kapott utána a hűtlenkedő, de a lány lerázta. Józsi visszarohant a sátorhoz, hüledező barátja kérdésére még ő sem tudja, mit válaszolt. Pakolt, és lélekszakadva futott az állomásra. Szerencséjére ott érte a síró Erzsit, és a Déli pályaudvarig magyarázott, beszélt, és Kelenföldnél már a lány sem sírt. Úgy tűnt, megbocsátott, egyrészt, mert szerette ezt a kóklert, másrészt, mert nem kapta rajta őket semmi „olyanon”.

 Boldog szerelemben telt a nyár. Elbicikliztek néha a Duna-partra, Margitszigetre, kietlen külvárosi erdőkbe, ahol kellemesen el tudták tölteni az időt.

Folytatom...

 Nyugtalanul aludt. Idegeskedett már egész nap, este még telefonált a felesége, hogy ne késsen másnap. Már bánta, hogy idáig fajult, de nem volt visszaút. Alvás helyett azon járt az esze, miért rontotta el így az életét. Végül is, oly mindegy, már régen nem szerette az asszonyt, jobb is, hogy elválnak.

 Reggel kilenckor gyűrötten érkezett az ügyvédhez, ahol már várta a nemsokára csak volt neje. Ő sem nézett ki jobban, az elegáns kiskosztüm ellenére.

 Egy óra alatt végeztek. Vitázni nem volt min, a gyerekek nagyok voltak már, a lakás maradt az asszonyé, a kocsi az övé, azt a csekélyke vagyont igazságosan megfelezték, csakúgy, mint az ügyvédi, bírósági költségeket.

 Szüleinél, a kisszobában mindig volt helye, bár az öregek közeledtek a hetvenhez, nem voltak elragadtatva, hogy ötven felé közelgő fiuk visszatér hozzájuk.

 Pár nap a magányos depresszió jegyében telt. Munkahelyén is próbálták egyedül hagyni gondolataival, de annyira azért nem, nehogy valami hülyeséget csináljon.

 Miért is vált el, mellesleg másodjára?

 Talán az volt a baja, hogy tomboló tesztoszteronjaival sosem bírt igazán.

 Legjobb lenne az elején kezdeni.

 Józsefnek hívták, gyerekként is szép volt, felcseperedve is jóképű, és így, az ötven körül is megőrizte fiatalosságát. Kevés nő tudott ellenállni neki, és ő is csak kevésnek mondott nemet.

 Már az óvodában is volt barátnője, a Varga Évike, szép szőke kislány, de a környezete nem vette komolyan. Gyerekszerelem! – mondták. Majd elmúlik! Nos, ez a gyerekszerelem azért elfajult odáig, hogy gyakran eltűntek az óvónéni árgus szemei elől, és a borókabokrok jótékony takarásában sűrűn szemügyre vették, mije is van a másiknak. Két dolog vetett véget a korai testi ismerkedésnek. Az óvónéni patáliája, mikor Józsika fütyijét Évike markában találta, másrészt egy héttel később vége lett az óvodának, egy hónapra bezárt. A következő oviévben új lány került a nagycsoportba, a Horváth Kati. Évike dobva, aki sírt egy darabig, majd új pajtást talált a Soós Pisti személyében. Az óvónéni persze nem nyugodhatott, pár hét múlva Kati bugyijából pofozta ki Józsikát.

 Ilyen „előélet” után került iskolába, ahol egy darabig csak csendesen meghúzódott a tanítói és szülői szigornak, valamint az új helynek köszönhetően.

 Tízéves is elmúlt, mire újból a lányok bugyija, illetve azok tartalma érdekelni kezdte. Nagyon hamar rájött, hogy a „mutasd, mid van, én is megmutatom!” nem elég. Más módszereket kellett alkalmaznia. Udvarolni kezdett. Apjától kért tanácsot, aki mosolyogva adta a tippeket, és magában arra gondolt, úgysem fog neki sikerülni. Régen tévedett az öreg ekkorát! Bizony, a Szabó Marikát, ha nagy nehezen is, de sikerült meghódítania. Apró kis bókok, ajándékocskák, meg minden, amit az örege ajánlott. Bejött. Na, persze ez is olyan diákszerelem volt, mint a többi, de ők voltak az elsők az osztályban, akik csókolóztak, és kézen fogva jártak mindenki előtt. Tovább nem jutottak, de az osztálykirándulás utolsó, tábortüzes, úttörődalos éjszakája felejthetetlen maradt mindkettejüknek. Zsibbadtra csókolták egymás száját, és Marika állhatatosan hárította Józsi állhatatos tapogatózását.

 Takarodó után, a sátor csendjében, az osztálytársak halk szuszogása kíséretében a fiú csak nem tudott aludni. Folyton Marika forró csókjai, és serkenő, pólót feszegető cicijei jártak az eszében. Furcsa, feszítő érzése volt ágyéktájt. A sátor félhomályában lehúzta a nadrágját, és talán életében először komolyabban szemügyre vette a fütyijét. Szőrtelen volt, kicsi, de kemény, mint a kő. Máskor is előfordult ilyen, de most valahogy más volt a helyzet. Felhúzta a bőrt, bíborfényes makkocskája kémlelte a sátor tetejét. Jólesett a mozdulat. Megismételte. Még mindig jó volt. Ahányszor felhúzta, annyiszor jobb és jobb. Behunyta a szemét, Marikára gondolt, és keze egyre csak dolgozott, míg testét hirtelen hullámokban el nem öntötte valami nagyon jó, nagyon kellemes érzés. Néhány másodpercig tartott csupán, fütyköse lüktetett, makkja kiszáradt, és pár pillanat után szerszáma ismét nyugodt ernyedtségben konyult el. Józsi átélte élete első orgazmusát.

 Két év telt el. Marika már a múlté volt, az idő alatt csapta a szelet ugyan néhány lánynak, de tovább egyiknél sem jutott egy-egy csókolózásnál. Fütyijével azonban bőszen foglalkozott, és így folyamatosan figyelemmel kísérte annak változását. Pár szőrszálat vélt felfedezni, először csak a zacsiján, később a rúd tövén is. Nőtt is, nem keveset, az első komolyabb „kézbevétel” óta majdnem a duplájára. Pár hónap múlva pedig, mikor szobája csendjében eljátszadozott a farkával, olyan érzése volt, mintha bepisilt volna. Nedvességet érzett a gyönyörhullám végén. Felkattintva a kislámpát, bizony vöröslő makkja hegyén áttetsző folyadékcsepp csücsült.

 Felvilágosított barátai ondóként azonosították egy iskolai vécében történt bemutatást követően, és igencsak irigykedtek, mert a jelek szerint Józsi érett „férfivá” először az osztályban. A fiú felemás érzésekkel viseltetett a dolog iránt, egyrészt büszke volt elsőségére, ugyanakkor szégyenkezett, hogy ezt a haveroktól kell megtudja, mi is jön ki ilyenkor.

 Nyolcadik osztályban aztán az osztályfőnök egy órában elmondta, amit már úgyis tudtak, és mondott néhány olyat is, amiről fogalmuk sem volt, és annyi volt a felvilágosítás. Biológia órán kicsit jobban körüljárták a témát, de a fiatalságnak az sem volt elegendő. A hetvenes évek közepén azonban nem is várhattak volna többet.

 Eme „tudatlanságnak” köszönhette élete első rosszul sikerült estéjét.

 Vége volt a nyolcadik osztálynak, és a szakmunkásképző, ahová jelentkezett, tábort szervezett Szobra, ahol egy héten keresztül gyümölcsszedésre voltak kivezényelve. Túl azon, hogy leendő osztálytársaival haverkodott, már az első nap megismerte Jutkát. Szőke haját lófarokban hordta, kék szeme, piros ajkai mindig mosolyogtak, arca barnára sült a naptól. Csinos alakját még a csíkos mackónadrág, és a melegtől átizzadt póló sem tudta elrejteni. Délután, mikor lementek a Duna-partra fürödni, a bikini csak még jobban beindította a fiú hormonjait. Nem tágított a lány mellől. Reggeltől délig csak neki szedte az őszibarackot, azzal nem törődve, hogy elmaradt a normától, és ezt fel is rótták neki. A harmadik napon már kézen fogva jártak mindenhová, együtt szedték a barackot, és páran meg is jegyezték, milyen szép pár így ők ketten. A negyedik nap estéjén, mikor a Duna-parton nézték a naplementét, elcsattant az első csók, következő estére Józsi keze már a póló alá is bebocsátást nyert.

 Eljött az utolsó este is. Mindketten sokat vártak az estétől, Jutka eldöntötte, hogy odaadja magát Józsinak.

 Késő este kilopóztak a gyümölcsös legvégébe, és egy bodzabokor alá telepedtek egy plédre. Mohó csókjaikkal majd’ felfalták egymást, olyan hangokat adtak ki, mint a malacok. Persze, hiszen malackodtak. Józsi kutató kezei a lány vékonyka blúzát macerálták, és a gombokkal megküzdvén a telt, feszes mellekre simultak. Jutka kéjesen felsóhajtott, ahogy a srác tenyere a megkeményedett bimbóit cirógatta, simogatta. A fiú lassan leküzdötte a lányról a blúzt, és saját magáról is az inget, majd a nadrágokat vette célba. Mindez idő alatt a csókolózást alig-pillanatokra szüneteltették, és húsz perc után már csak bugyi, illetve alsónadrág volt csak rajtuk.

 A fiú keze bátortalanul simult a fehér, ám forró pamutholmira, de ellenállást nem tapasztalván tétován simogatta. Jutka halk szuszogása leheletnyi nyögésekkel akadozott meg időnként, és csakhamar összeszedte a bátorságát ahhoz, hogy engedjen a matató ujjaknak levenni a bugyit, másrészt az ő vékony, finom ujjai is kutakodjanak cseppet. Meztelenek lettek hát mindketten. Egymás mellett ülve ölelkeztek, csókolóztak, kezeik pedig topa, suta módon próbálták megtalálni, hogyan tudná a másikat izgatni.

 Józsi életében először érintett felnőttnek mondható puncit. Simogatta, dörzsölgette a göndör, sötétbarna szőrzettel benőtt dombot és ajkakat. Lejjebb csúszván forróságot és nedvességet tapasztalt, és azt, hogy a lány hangosabban nyög fel, tehát jólesik neki. Folytatta hát tevékenységét, ráérzésre tapintva a gyönyörgombocskára…

 Jutka szintén először fonta ujjait egy kőkemény, egészen termetes pénisz köré. Nem tudta, mit kell csinálni, de azt ösztönből tette. Lassú mozdulatokkal húzta fel-alá a fitymát, hihetetlen kellemes érzést okozva ezzel Józsinak. Néha a szeme sarkából lesandított a szerszámra, amely egyenes és délceg volt, kemény és forró, tövén göndör, barna szőrzet, végén sötétpiros, fényes makk.

 A srác már szinte eszét vesztette az izgalomtól, rettenetesen vágyott már arra, hogy a lányba hatoljon. Gyengéden megpróbálta hanyatt fektetni, és fölébe kerülni. Sikerült, a lány nem ágált, pusztán annyit kért, legyen óvatos, mert ő még szűz, meg húzza ki, mielőtt spriccel. Egy darabig úgy gondolták, minden sikerülni fog magától. Pár pillanat után azonban több kéz segítsége is kellett. Jutka szétfeszítette punciajkait, másik kezével pedig a fütyköst irányította. Józsi viszont már annyira fel volt izgatva, míg az előbbi percek során dörzsölte makkjával a lány csiklóját, hogy elfeledkezett az első ígéretéről, mely szerint óvatos lesz. A hártya apró ellenállását egy heves döféssel küzdötte le, és jó félig bele is csúszott a nedves-szoros hüvelybe. Jutka felsikkantott a hirtelen fájdalomtól, még a könnye is kicsordult. A fiú azonban tövig tolta dákóját, és gyors mozdulatokkal mozogni kezdett.

 Második ígéretét már nem szegte meg, de nem okozott sok örömet Jutkának. A lány testében épphogy alábbhagyott a fájdalom, hogy átadja magát a kéjnek, mikor a fiú kihúzta vér- és puncinedűcseppes farkát, hogy vad áradatban fröcskölje ondóját a lány hasára, köldökébe, göndör szőrzetébe.

 Jutka szegény ott feküdt megfürödve, csakhogy ez a fürdő egyáltalán nem volt valami kellemes. Nem számított rá, hogy a szex ilyen… Először fájt, aztán mire végre jó lett volna, már vége is! Józsi persze elnyúlt mellette, petyhüdő szerszáma végén még csillant néhány csepp. Szegény lánynak kicsit felfordult a gyomra, és bár nem hányt végül, de alaposan kiábrándult a srácból. Neki persze jó volt! Elpityeredve kapkodta össze a ruháit, és egy kóbor papír zsebkendő segítségével megtisztogatta testét annyira, hogy felöltözzön. Köszönés nélkül sietett el, Józsi döbbenten nézett utána. Sejtette, hogy valamit elrontott, de nem tudta, mit. Jutkát pedig soha többé nem látta.

 Két év is eltelt az őszibarackosban történt eset óta, és járt ugyan néhány lánnyal, de nem sokra jutott velük. A legutóbbiról már épp a bugyit szedte volna le, mikor hazajöttek a szülei. Nem kapták ugyan rajta őket, de csak hajszálon múlt. Ezalatt persze folyt a tapasztalatcsere a haverokkal, és hallott egyet, s mást. Elraktározta az infókat, de sajnos nem volt kivel kipróbálja a hallottakat.

 A szalagavató bál estéje hozta meg a változást.

 Már két hónapja fűzött egy lányt. Erzsinek hívták, és a másik, párhuzamos osztályba járt. Elcsattant pár csók közöttük, de semmi komolyabb nem történt. Mindkettejük bánatára, ugyanis a lány már legalább annyira szeretett volna lefeküdni Józsival, mint fordítva, de bátortalansága meghiúsította elképzeléseiket.

 A bál jónak ígérkezett, a végzősök kötelező táncai után volt egy kis diszkó, ami mai szemmel nézve mosolyfakasztó volt, de akkoriban erre volt lehetőség. Diszkrét távolságot tartva táncoltak, még a lassú számoknál is, de Józsi és Erzsi szorosabban ölelte át egymást, ami a sokaságban nem volt feltűnő. Szoros ölelésük eléggé felizgatta őket ahhoz, hogy olykor szenvedélyes csókot váltsanak, és egy-egy kósza, ismerkedő kézmozdulat is elfért a másik fenekén.

 Erzsi szőke, félhosszú hajú, kék szemű, nem kimondottan vékony, inkább telt lány volt. Arca szép, alakja formás, ám hízásra hajlamos, testileg-lelkileg érett lány. Józsi volt a második srác, akit szerelmének mondhatott.

 A harmadik, vagy a negyedik lassú szám, valamint jó néhány csók után minden ellenállása elpárolgott. Hagyta, hogy a fiú azt csináljon vele, amit csak akar. Józsi pedig a szám végén gyengéden magával húzta, ki az előtérbe. Intettek néhány cigarettázó végzősnek, majd egy eldugott mellékfolyosón találták magukat. Persze nem véletlenül, a fiú már másfél órával ezelőtt körülnézett, hova lehetne majd később elvonulni. A folyosóról nyílt a férfi és a női vécé, meg egy kanyarulat után egy iroda, egy kellékraktár, egy-két öltöző, meg a színpadra vezető folyosó. Az egyik öltöző nyitva volt, ide mentek be. Belülről pedig elreteszelték az ajtót.

 Azonnal egymásnak estek. Ölelték, csókolták egymás ajkait, nyelvét, nyakát, testük szorosan a másikhoz simult.

 Az utcai lámpák fénye kellemes félhomályba burkolta a kicsiny helyiséget, épp annyira bevilágítva, hogy könnyen tudjanak tájékozódni.

 Józsi zakója egy szék háttámláján landolt, miként az inge is, amit később a lány blúza is követett. A srác a fehér melltartóba rejtett, formás-nagy cicikre emelte tenyerét, és miután szerelme nem állt ellent, lassan kibontotta a fehérneműt. A telt halmok keményen, ruganyosan tartották magukat, megkérdőjelezve a tartó szükségességét. Sötéten, duzzadtan álltak a bimbók, melyek szinte bökték a fiatalember simogató tenyerét. Erzsi kéjeset sóhajtott egy tizedmásodpercnyi csókszünetben, jelezve, jólesik neki, amit fiúja csinál. Az még milyen jólesett, mikor Józsi már a nyakát csókolgatta, és lassan haladva a mellekhez ért. Felváltva cuppantak ajkai hol az egyik, hol a másik bimbón, néha a nyelve is megkergette a ficánkolva menekülő gombokat. A srác elégedetten hallgatta a halk, gyönyörteli sóhajokat, és büszke volt magára, hogy helyesen alkalmazza a korábban haveroktól hallott technikát. Kis idő múlva úgy gondolta, ideje továbblépni. Nem hagyva abba a cicik csókolgatását, jobb keze lassan a lány formás fenekén, valamint az azon feszülő szoknyán keresztül annak széléig kúszott. Kicsit tornáznia kellett a majdnem térdig érő ruhadarabbal, de sikerült annyira feltűrnie, hogy kényelmesen rásimíthassa tenyerét a fehér, egyszerű bugyira. Forró volt, és ahogy a combok engedelmesen megnyíltak, mélyebbre csúszva nedvességet érzett. Bizony, a bugyi kissé elázott. Megdörzsölte a forró dombot, melynek hatására Erzsi felnyögött. Izgatta még így egy darabig a lányt, de később úgy döntött, ez tarthatatlan helyzet. Közösen vették le a szoknyát, majd a csatakosra ázott bugyit, és a lány az öltözőasztalka szélére ült. A sejtelmes fényben is viszonylag jól látható volt a lány finom bőrének csillogása, a kemény cicik, és az ölben göndörödő, ritkás szőrzet. Józsi a szétnyitott combok közé állt, és mialatt ismét hosszas csókcsatába gabalyodtak, jobb keze Erzsi punciját mérte fel. A (valószínűleg) sötétszőke szőrrel ritkásan borított nagyajkak közül húsos kisajkak, és nem kicsiny csikló vált tapinthatóvá. A lány kéjes szusszanásai jelezték, bizony jófelé mozgatja Józsi az ujjait, és egy hangosabb nyögés jelezte, mikor az egyik ujj a kisajkak közti résbe hatolva rátalált a duzzadt csiklóra. Nagyon nedves volt már ott minden, és ahogy megnyíltak az ajkak, egy csepp le is csöppent. Józsi letérdelt, hogy ismét egy haveroktól hallott módszert alkalmazzon. Odahajolt Erzsi öléhez. Megérezte az izgatottság illatát, és minden addigi idegenkedése elszállt a punci szájjal érintésével kapcsolatban. Rettenetesen felpörgött, kemény farka majdnem szétszakította a nadrágját, ami még mindig rajta volt. Pillanatok alatt szabadult meg tőle, hogy újfent odahajolhasson, megízlelni a muffot. Kinyújtott nyelvének hegye a gyönyörgombocskát cirógatta meg. Bár csiklandozták a szőrszálak, mégis folytatta, mert hangjából ítélve pazarjó dolgot művelt. Később ujjaival széthúzta a kisajkakat, eképp rátalálva egy kevésbé csikis, ám annál hatékonyabb módra. Ösztönösen forgatta-pörgette nyelvét, hol a kemény pecken, hol az ajkak közül nyíló résben. Az onnan szivárgó nedűt már nem is tartotta gusztustalannak, sőt, egyenesen finomnak. Erzsi nyögései pedig egyre szaporodtak, testén úrrá lett a gyönyör, ami néhány perc múlva hatalmas, erőteljes hullámban csapott át testén, ívbe- hátrahajtva gerincét- fejét, összehúzódó hüvelyéből pár cseppnyi nedvet kifröccsentve hatalmasat élvezett.

 Józsi felegyenesedett a lány csupa lucsok öle elől, és kőkemény farkát akarta beigazítani, mikor Erzsi ujjaiba akadt. Átengedte neki az irányítást. Makkja hegye a forró hüvelybe csúszott, a nedvek miatt akadálytalanul. Erzsi és Józsi egyszerre nyögött fel. A srác lassan mozgatni kezdte altestét, vaskos szerszáma nedvektől csillogva vált láthatóvá, hogy a következő döféssel ismét teljesen eltűnjön a lucskos-szőrös punciajkak között. Minden lökést hangos nyögéssel kísértek, és ahogy a kezdeti lassúság egyre gyorsult, úgy erősödött testükben a kéj, és úgy fokozódott zihálásuk, nyögdécselésük. Hirtelen Erzsi megmerevedett, Józsit szorosan magához kulcsolta lábaival, az orgazmustól szinte görcsösen összehúzódó hüvelye lüktető satuba fogta a faszt, és hosszú másodpercekig tartott, míg elélvezett.

 A srác türelmesen megvárta, míg a lány testében csillapodik a kéjhullám, és ismét mozgásba lendült. Pár mozdulat után azonban apró probléma merült fel. Ő is közelgett, ám nem lőheti magját a forró vaginába. A lány megoldotta a helyzetet, arra kérte pasiját, cseréljenek helyet. Erzsi az asztalka, és Józsi ágyéka elé guggolva megmarkolta a puncinedves dorongot, és szájába vette. Szopta, nyalogatta felváltva, és már alig várta a sós nedű érkezését. Nem volt sok dolga, pár nyelvcsapás után Józsi az asztal szélébe kapaszkodott, ahogy gerince mellett felkúszott a hihetetlen gyönyör, és élete talán egyik legjobb orgazmusát élte át. Erzsi száját meleg, fehér és sűrű ondó lepte el, hirtelenjében még nyelni sem tudta, de pár pillanat múlva az utolsó cseppig eltüntette, és tisztára nyalta a bíborszínű makkot.

 Épp idejében nyitották az ajtót, a buli már a vége felé járt, még tudtak táncolni egyet, és már menni kellett haza. Józsi természetesen gálánsan hazakísérte Erzsit.

 Ez a kapcsolat az eddigiekhez képest egészen sokáig kitartott. Karácsonykor apró ajándékokkal lepték meg egymást, a szilveszteri, egyik havernál megtartott házibulin még egy diszkrét órácskát is együtt tudtak tölteni. Más alkalmuk addig nem is adódott a szeretkezésre, így mohó vágyakozással estek egymásnak. Az éjféli koccintás után azonban jóval nyugodtabban ölelték, csókolták, izgatták egymást. Tehették, mert úgy egy óra felé már csak ók voltak józanok, a többiek hol itt, hol ott horkoltak, öklendeztek a vécében, vagy akadozó nyelvvel, körmükre égő Munkás cigarettával folytattak magasröptű eszmefuttatásokat. Józsi és Erzsi az egymás iránt érzett szerelemtől volt részeg. A késő esti háborítatlan, ám kapkodóan gyors „menet” után szinte csigalassúsággal kezdett újabb szeretkezésbe. Két órájukba telt, mire aprólékosan végigjárták egymás testét, és élveztek akkorát a végén, hogy utána minden erejükre szükség volt, hogy annyira rendbe tudják szedni magukat, amennyire illett.

Folytatom...