Márti Enikő születése után gyes-en volt, ami némi pénzt jelentett, bár keveset ahhoz, hogy a négytagú háztartás jól éljen. Márti szülei rendesek voltak, segítették lányukat, ahogy csak lehetett. Őt azonban ez feszélyezte, és próbált valami megoldást találni. Az egyetemet nem hagyta abba, csak kérte, hadd folytassa estin, vagy levelezőn. Folytathatta, és talált egy heti húsz órás állást egy általános iskolában. Letette az autóvezetői vizsgát is, úgyhogy néhanap ő furikázott a család öregedő Zsigulijával. Egy délelőtt az öreg járgány bizony cserbenhagyta. Leállt a motor, és nem volt hajlandó elindulni. A nőt már a sírás kerülgette, mert a gyerekért is mennie kellett a bölcsődébe, és tanítványa is lesz délután. Talált egy telefonfülkét, ahonnan autómentőt hívott, és egy óra múlva jött is. Az Autóklub nem messze lévő telephelyére vontatták a kocsit, kijött egy szimpatikus, magas, barna, ám már ritkuló hajú, jóképű fiatal férfi, belenézett a motorba.

 - Sajnálom, kisasszony, ezt nem tudom gyorsan megjavítani! – tárta szét a karját Szabó Imre művezető.

 - De nekem még a gyerekért kéne mennem! – siránkozott a nő. – És mikorra tudná megcsinálni?

 - Pénteken délelőtt már jöhet is érte.

 - Köszönöm, megmondaná még, kérem, hogy merre van a legközelebbi buszmegálló?

 - Ha nagyon siet, tessék várni, elviszem önt máris, rendben?

 Márti habozott egy kicsit. Idegen, de szimpatikus pasas… „Egye fene!” – gondolta. A férfi kezet mosott, és egy új, 1500-as Ladához kísérte. Nyugodt tempóban vezetett, nem ment gyorsan, mégis pillanatok alatt a bölcsinél voltak, onnan pedig hazafuvarozta a nőt. Márti megköszönte Imre kedvességét, elköszönt a pénteki viszontlátásig. Ekkor vált bennük először nyilvánvalóvá a kölcsönös szimpátia. A második csak mélyítette ezt az érzést. Pénteken ugyanis, mikor Márti a kocsiért érkezett, kevesebb pénz volt nála, mint amennyi kellett volna. Imre felajánlotta, hogy a többit majd behozza. Kellemetlen helyzet volt Mártinak, de a férfi kedvessége sokat enyhített a rossz érzésén.

 A következő hét keddjén járt arra megint, hogy rendezze a tartozását. Őszinte meglepetést okozott neki Imre, hogy érdeklődött nemcsak az autó működése, de a gyerek hogyléte felől is. Márti köszönte szépen, minden jó, mikor a férfi, szemlátomást önmagával viaskodva utánaszólt.

 - Nem haragudna, ha valamelyik este vacsorázni hívnám?

 - Nem, semmi akadálya – válaszolta a nő rövid gondolkodás után.

 - Szombaton este, fél hétkor önért mennék, jó?

 - Rendben, a címem…

 - Köszönöm, már leskelődtem, a munkalapon rajta van!

 - Maga kis hamis! Na, viszlát!

 - Viszlát…

 Szombaton este, hat órától kezdve mindkettejüket majd’ megette az izgalom. Imre sokáig nem keresett Magdi után új kapcsolatot, aztán pedig csak egy futó kalandja volt. Mártit megpillantva azonban nagyot dobbant a szíve. Volt valami lefegyverző a fiatalasszony megjelenésében, stílusában. Később, amikor a ház előtt felvette, ez az érzés bizonyossággá vált. Egész vacsora alatti, és utáni beszélgetésükből azt szűrte le, hogy ez a szép, szőke, kék szemű, alig huszonhárom éves nő okos, intelligens, és szerény. Néha a kishitűségig szerény, és bizony ezzel hívja fel magára a figyelmet. Imre jót mulatott Márti harcán a kilóival, és biztosította őt, hogy szemernyi fölösleget sem lát rajta. Az egész vacsora, és este jó hangulatban telt, kellemes élményekkel váltak el egymástól, és Imre újabb randit kért.

 Az újabb randit csak újabb, s még újabb követte, és mind a reménykedő férfi, mind az eleinte tartózkodó nő úgy érezte, ebből a kapcsolatból még lehet valami. Mindketten alaposan megismerték a másikat, elfogadták egymás hibáit, pozitívumait, gyerekeit. A két felnőtt először tartott az első találkozótól, de a három éves Enikő, és az öt éves Ricsi már az első perctől kezdve jól kijöttek egymással.

 Egy év telt el így, randizgatva, étteremben, moziban, színházban, netán állatkertben találkozgatva. Imre nem sürgette, Márti kissé húzódozott a testi vonatkozástól, de már egyre inkább vágyott rá. Járt már a férfi rákospalotai házában, nagyon tetszett neki, és meglepte Imre kérése, hogy költözzenek hozzá. Igen, Enikőstül, mindenestül cuccoljon hozzá. Márti gondolkodási időt kért, majd igent mondott.

 A költözés napjára Márti a kislányát a szüleire bízta, és egész nap fel-alá rohangáltak Imrével, mint a mérgezett egér. Természetesen menet közben derültek ki apróbb-nagyobb hiányosságok, melyek pótlásával alaposan elment az idő. Márti este kilenc felé esett be Enikőért, aki addigra elaludt. Otthagyta hát, mint ahogy a segédkező Ricsikét is, hadd aludjon, és visszament Imréhez rendezkedni. Rajta is múlott, hogy más lett a vége.

 Imre szendviccsel várta, jól belaktak, majd hajba kaptak, hogy melyik szobát rendezzék be először. Imre a gyerekszobát javasolta, Márti a nappalit. Mindketten érvek tucatját sorakoztatták fel a másiké ellen, majd hirtelen mindketten megadták magukat. „Jó, legyen, ahogy akarod!” – mondták egyszerre, és ezen elnevették magukat. Átölelték egymást, hosszú csókba forrtak össze.

 Ennek a csóknak az lett a következménye, hogy a hálószobát rendezték át, az előző kettő helyett. No, de haladjunk sorjában!

 Bő öt-tíz perc múlva engedték csak el egymás ajkát. Körülnéztek, mindketten letojták már a rendezkedést, a nő a fürdőszobába vonszolta Imrét. Gyorsan, közösen, és szemérmetlenül váltak meg ruháiktól. A férfi végiggusztálta a selymes bőrű, fiatal nőt, kerek, feszes, nagy melleit, a súlyküzdelmes hasát, csupasz ágyékát, formás combjait, fenekét. Ha akarta volna, sem tudta volna leplezni izgalmát. Márti is alaposan megnézte a pasast. Látta már félmeztelenül, de most másképp figyelte az izmos, szőrös mellkast, lapos, szintén szőrös hasát, viszont egyáltalán nem látta azt az (egyébként szőrös), erőtől duzzadó, vastag, legalább húszcentis fütyköst. Kicsit megrémült, hogy az belé fér-e…

 Gyengéden, izgatóan mosdatták meg egymást, és egy-egy törölközőbe csavarva a hálószobába mentek. Ismét heves csókolózásba kezdtek, s lassan ereszkedtek le a franciaágy szélére. Imre csókjai már Márti finom nyakán cuppantak, és csúsztak egyre lejjebb. A hersegő gömbökre ért. A fázósan összehúzódott bimbókat vette célba, meleg ajkai hol az egyik, hol a másik köré simultak, néha a síkos nyelve megtáncoltatta őket. Márti szerette, ha a melleit simogatják. Miki nagyon jól tudta ezt, míg együtt voltak, sokszor csinálta, Márti nagy örömére. A nő, hogy később egyedül maradt, szobája rejtekén, éjnek idején, mikor már szinte elviselhetetlen volt neki a kéj hiánya, bizony maga intézte el. Cicijeit, majd forró ölét simogatta…

 Most Imre haladt egyre lejjebb. Keze vette át a nyelve szerepét, bár nem volt olyan finom mozgású, a simogatás, gyúrogatás mégis jólesően hatott. A férfi becsókolt az összezárt lábak szögletébe, de az meglepetésére nem mozdult. Már az is megfordult a fejében, ő tolt el valamit, de Márti csak annyit jelzett neki, hogy várjon, kényelembe helyezi magát. Egy kispárnát tett a feje alá, elnyúlt az ágyon hosszában, s várta Imrét. Az meg is érkezett. Csókja a szőrtelen szeméremdombján cuppant, Márti combjai szétnyíltak, mellyel együtt szépséges, nedves puncija is. Húsos nagyajkai közül duzzadt csikló rózsállott, alóla két piciny kisajak övezte a csillogó hüvely bejáratát. Márti felnyögött a régen érzett kéjtől, ahogy Imi nyelve rásiklott az aprócska gombocskára. Minden irányban gyors köröket rótt, s a nő pillanatok alatt csurom nedvessé vált vaginájába szinte követelte az áhított dákót. Imre tisztában volt nem mindennapi méretével, és amilyen óvatosan tudta, úgy igazította lyukra a farkát. Hirtelen eszébe jutott valami, halk cuppanással kihúzta, és az éjjeliszekrény fiókjából óvszert vett elő. Márti hálásan gondolt rá, és egyáltalán nem bánta a kis késlekedést. Forró hüvelye nem száradt ki ennyi idő alatt, s a gumi is síkosított volt. A nő kéjesen felnyögött. A vastag fasz szép lassan csúszott be szoros, nedves vaginájába. Eltartott néhány másodpercig, mire teljesen Imre-méretre idomult, de a kezdeti, felejthető fájdalmat felejthetetlen gyönyör váltotta fel. A férfi óvatos mozdulatokkal kezdte húzni-vonni a dákóját, azonban a nőnek már ez is elég volt.

 - Mindjárt jövök! – sikkantotta Iminek, majd átölelte, magához szorította, és görcsösen megrándult. Hüvelye forró satuként szorult, nedvei fröcskölve lökődtek ki, Márti szinte nyüszített. Hatalmas orgazmusa volt, utána percekig csak pihegett.

 - Azt hiszem, ki voltam már éhezve… - magyarázkodott kipirulva.

 - Semmi baj, édesem, semmi baj. Szólj, ha folytathatom!

 - Már foly… tat… ha… tod! – nyögdécselte el a végét Márti, egyrészt mert a férfi szép komótosan belelendült, másrészt ezzel arányosan ismét felkorbácsolódtak alig csillapult érzékei. Most már Imre is Fel-felhördült, hiszen nem hagyta őt hidegen a nő előbbi orgazmusa, és forró puncija még mindig erősen szorította. Gyorsított. Herezacskója furcsa, cuppogásszerű hangokat hallatott, ahogy a formás popsi partjai közé ütődött minden heves lökésnél. Furcsa, ám jól ismert szorítást érzett az ágyéka mélyén.

 - Mindjárt… - nyögte Imre.

 - Én… én is! – sikkantott Márti, őszinte csodálkozásra késztetve a pasit. Imre minden kapcsolatában igyekezett megadni a partnernek mindent, de ilyen gyorsan még senkit sem sikerült második orgazmushoz juttatnia. Most mégis ez volt a helyzet. Belehúzott hát, gyorsított a tempón, hogy Márti megint elélvezhessen. Ennek az lett a nem várt, ám kegyetlen jó eredménye, hogy egyszerre sikerült a csúcsra érniük. Talán Imre előzhetett néhány másodperccel, a testében fokozódó szorítás hátbizsergető, feszítő érzéssé fokozódott. Hirtelen ágyéka, vaskos pénisze összehúzódott, bíbor makkja hegyéből lüktetve fröcskölt az ondó, kitöltve a gumi engedte szabad teret. A pulzáló, élvező kéjrúd hatására ért fel Márti is a csúcsra, puncija ismét bőven ontotta nedveit, ajkáról kéjsikoly-sikkantás röppent…

 Reszketve, lihegve nyúltak el egymás mellett, Imre óvatos mozdulatokkal szabadult meg az alaposan telilövellt gumitól, s megtörölte a már zsugorodó, de így is tekintélyes méretű farkát.

 Ezzel a szerfelett élvezetes együttléttel kezdődött meg közös életük. A két lány beköltözött Imre házába, és néhány hónapon belül csendes, de örömteli eseménynek voltak tanúi a néma falak. Imre feleségül kérte Mártit, aki boldogan igent mondott. Csendes, családi környezetben ünnepeltek, s mely eseményen természetesen Ricsike is jelen volt.

Folytatom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.