Enikő boldogan vonszolta hófehér, gyönyörű, és dögnehéz menyasszonyi ruháját. Kislány kora óta várta ezeket a perceket, és most szinte azt hitte, álmodik. Rámosolygott szépen sminkelt, később csúnyára sírt anyjára, az csak visszahüppögött. Alig hallotta a nemzetiszín szalagos fickót, aki biztosan szépeket mond, de kit érdekel. Őt csak Ricsi. Hallotta, hogy igent felel a kérdésre, és arra ocsúdott, most őt kérdezik. Akarja-e?

 - Igen! – felelte torokköszörülés után, de remegő hangon.

Folytatom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.