Ettől kezdve nyíltabban vállalták kapcsolatukat, bár nem hivalkodtak vele, mindenki tudott róluk. Edit később bemutatta Ferit a gyerekeinek, akik boldogok voltak anyjuk boldogsága láttán, ugyanakkor szomorúan vették tudomásul szüleik házasságának végleges megromlását. Józsi egy pillanatra felszívta magát azon, hogy a feleségének új palija van, aztán belegondolt, hogy ő sem jobb, ráadásul ő kezdte.

 Olyannyira nem jobb, hogy még Melinda mellett sem tudta meghúzni magát. Ötvenhez közeledő hormonjai egy épp feleannyi idős lányra indultak be. Ivett egy hónapja került a boltba, az előző segéderő szülni ment. A lány nyúlánk, szőke, kék szemű, bögyös cicababa volt az ehhez feltétlenül szükséges ésszel. Melinda csak azért vette fel, mert egy barátnőjének a lánya. Józsi sem akart mást, csak megdugni, de azt nagyon. Ivett pedig elég ostobácska volt, hogy észre sem vette, a bókok a két nagy mellének, és egyéb külső tulajdonságainak szólnak. Mindemellett igen bővérű volt, nem kellett kétszer mondani, ha faszról volt szó.

 Egy melegnek ígérkező nyári nap délelőttjén esett meg az első alkalom, hogy a férfi és a nő kettesben maradt az üzletben. Melindának üzleti ügye volt a könyvelőnél, így Ivettre bízta az áru kipakolását, Józsit pedig megkérte, segítsen neki, úgyis szabadságon van. Az üzlet tízkor nyitott, de ők már reggel héttől pakolásztak. Fél kilencre végeztek, Ivett főzött egy kávét, és marasztalta a hapsit. Az úgy érezte, eljött az ő ideje, és valami jó, vetkőztetős szövegen törte a fejét. A nagy, fehér műkörmök kellő ürüggyel szolgáltak. A csaj annyira töketlen béna volt velük, hogy a kávéscsésze majdnem teljes tartalmát a férfi pólója és nadrágjára öntötte. Józsi villámsebesen ugrott fel, és vette le ruháit. Jutott bőven mindenhova, még az alsónadrágja is elázott, ráadásul forró volt, égette szőrét-bőrét. Egy pár cipőben és zokniban állt, és törölgette magát. Ivett egy puha konyharuhával sietett a segítségére, és buzgón törölgetett ő is. A fickónak jutott eszébe először a maga malmára hajtani a vizet (illetve kávét), úgy terelte a fehér körmöket, hogy azok minél „délebbre” kerüljenek. Emellé még óbégatott is a forró kávéról, majdan kihulló szőrzetéről, lefonnyadó, használhatatlanná váló szerszámáról. Ivett sűrűn kérte a bocsánatot, és reményét fejezte ki, hogy működőképes marad a fütykös. Addig törölgette, míg bizonyos nem lett benne. Állt az, mint a cövek. „ugye, megmondtam!” – arckifejezéssel nézett Józsira.

 - Szerinted működik?

 - Eddig úgy tűnik… - vette a lapot Ivett. Erre persze volt esze. Lassan felhúzta a bőrkét, egy pillanatig farkasszemet nézett a bíborló makkal, nyalt rajta kettőt lágyan, aztán majdnem tövig elnyelt. Szívott, mint egy gép, ajkai fel-alá csúszkáltak a délceg rúdon, fehér műkörmei a fitymát mozgatva segítettek. Elképesztően profi volt a csaj. Mire Józsi fejében megfordult a gondolat, hogy le kéne állítani, már mindegy volt. Ivett néhány perces nyelv- és ajakmunkája a mennyekbe repítette őt, jó adag spermát lövellt a nő ajkai közé, aki az utolsó cseppet is kiszívta az érezhetően működőképes kéjrúdból.

 - Hát ezt nem pont így gondoltam… bár nagyon jólesett! – szólalt meg Józsi.

 - Vedd úgy, hogy kárpótlásul.

 - Neked is jólesne egy… nem igaz?

 - Még van időnk a nyitásig…

 Az ajtó zárva volt, a miniszoknya cipzárja máris nyílt, ezzel egy időben pedig gombolódott a fehér blúz is, bár utóbbival sem kellett sokat dolgozni, mert alapból annyi gomb volt begombolva, amennyi feltétlenül szükséges volt. Bugyi és melltartó le, két böhöm nagy, súlyos körtemell, és egy apró, néhány szálból álló pamatka a domború háromszögben. Vérpezsdítő látvány volt, főleg, mikor a csaj felült az íróasztalra terpeszben. Józsi a gurulós székben eléült, és arcát először a hatalmas, kemény húsú, sötét bimbójú mellek közé temette. Nem is emlékezett ekkorákra nem csekély „praxisában”. Gyermeki boldogsággal gyúrogatta kezeivel, csókolgatta ajkaival, kergette meg a gombokat nyelvével, esetleg harapdálta fogaival. Ivett mellei érzékenyek voltak, hüvelye azonnal benedvesedett, és kéjes-hangos sóhajokkal élvezte a férfi munkáját. Józsi kíváncsi volt, mi sül ki ebből, nem hagyta abba, pedig már szíve szerint jóval lejjebb folytatta volna. Kergette a keményre duzzadt, barna bimbókat, nyelve pörgött, mint a motolla, kezei lassan, kéjesen gyúrogatták a hersegő halmokat, és hallgatta, ahogy Ivett sóhajai egyre szaporábbak, szaggatottabbak lesznek, egy-egy diszkrét nyögés is elhangzott. Percek elteltével a nő megremegett, és elhaló sóhaj-nyögés kíséretében elélvezett. Egyikük sem gondolta, hogy ez sikerül, bár Ivett nagyon-nagyon ritkán, ha magányos volt, szokta alkalmazni ezt a technikát önkielégítés gyanánt. Józsi, ahogy csitult a nő remegése, hátrébb tolta a széket, az asztal elé guggolt, és kicsit az asztal széléhez közelebb húzta a nőt. A combok automatice nyíltak, ezzel együtt a csupasz nagyajkak, hogy az erősen fejlett, húsos kisajkak láthatóvá váljanak. Egy erőteljes csók cuppant, ahol a bőrredők összefutnak, rejtekében keményre vált csikló. Ivett ismét felnyögött, jobb karjára támaszkodva hátradőlt, baljával pedig szétfeszítette ajkait, megkönnyítve a pasi munkáját. Józsi nyelve surrant a kisajkakra, hol a kéjgombocskán táncolt, hol pedig mélyen benyalva a forró és nedves, rózsaszín résbe. A nyögdécselés állandósult, mint ahogy a gyönyörnedű áramlása is. Józsinak esze ágában nem volt abbahagyni, pörgette nyelvét derekasan, ugyanakkor jobb mutatóujját lassan, de határozottan a hüvelybe tolta. Finoman és lágyan mozgatta, ami hamarosan ismét kellemes eredményt hozott. Ivett vaginája összeszorult, alfele finoman megrándult, és újra egy halk sikkantás közepette elélvezett. Józsi ezalatt nem mozdította az ujját, a nyalakodást is abbahagyta, és amíg az orgazmus kéjes görcsében remegett a csaj, felemelkedett. Harcrakész szerszámát cserélte az ujjára oly gyorsasággal, amilyennel csak lehetett úgy, hogy nem okozott kellemetlenséget. Hát lehet kellemetlen az, mikor egy kőkemény, vaskos-eres pénisz tövig csusszan egy ilyen bővérű, bőnedvű hüvelybe? Ivett csak hátrahajtotta fejét, és nyögött egy nagyot. Kezét persze otthagyta, sőt, egyik ujjával még a peckét is dörzsölgette, rásegítésképpen. A férfi kényelmes tempót diktált, majdnem teljesen kihúzta farkát, és újra tövig döfött, persze csak lassan, határozottan. A nő sóhajtozott, és sikongatott, gombocskáját dörzsölgetve ért megint a csúcsra. Józsi kihúzta a nedvektől szinte csöpögő farkát, hátratolta a gurulós széket a falig, beleült, és az ölébe ültette a szőke macát. A karfa miatt csak háttal a pasasnak tudott leülni, de az érzés ugyanolyan jó volt. Fel-alá mozgatta formás tomporát, csupasz-nedves ajkai végignyalták a kéjrudat. A saját tempója szerint tudott élvezkedni, gyors vágtát produkált, a krapek alig tudta egy helyben tartani a gurulós széket, átkozta a csapágyazását, valamint arra odafigyelni, ne élvezzen el korábban. Igyekezete sikeres volt, a szék sem ment nagyon arrébb, és a lány is megelőzte. A vad száguldásnak viharos (negyedik), kéjgörcsös, nedváradatos orgazmus lett a vége. Épp idejében, mert már Józsinak sem kellett sok, leemelte farkáról a lányt, aki villámsebesen fordult meg, így épphogy el tudta kapni nyelvével az első, mély hördüléssel kísért, nem kicsi spriccet. Kapott ugyan a homlokára is, de a maradékot maradéktalanul eltüntette. Józsi eltekintett a homlokon csókolástól.

 Jókor végeztek, Melinda topogott az üzlet ajtajában, és mivel a férfi öltözött fel elsőnek (kávéfoltosba), ő nyitott ajtót végig sem gondolva, hogy Ivett esetleg még nincs kész. Melinda beviharzott, és kérdőre vonta a hapsit a kávéfolt miatt. Józsi hosszasan magyarázta az esetet, időt adva a szöszinek arra, hogy rendbe szedje magát. Teljesen nem sikerült eltüntetni a nyomokat, de bizonyító erővel egyik sem bírt, így maradt Melindában a gyanú. Alapos és jó okkal csücsült a bogár a fülében. Hiába próbálta kiszedni Józsiból, mi történt valójában, a férfi ragaszkodott a kávé adta igazság(alap)hoz. Ivettet is kérdőre vonta, hiszen tudta, a lánynak mindegy, csak farka legyen, ám az is tagadott. Melinda remélte, hogy csak egyszeri alkalom volt – ha volt, mindenestre nyitva tartotta a szemét.

 Józsi meghúzta magát egy időre, de két-három hétnél tovább nem tartott. Amellett, hogy kitűnően teljesített otthon, farka vitte, ismét Ivett puncijára vágyott. Leste, várta a kínálkozó alkalmat, eközben nem vette észre a gyülekező viharfelhőket. Egyrészt abba a (hamis) gondolatba ringatta magát, hogy ha minden kötél szakad, visszamehet Edithez, a lakás még kettejüké, nem voltak elválva. Másrészt nem figyelt oda akkor, mikor Anett egy bizonyos Feri nevű fószert emlegetett. Egyszer mintha találkoztak volna, akkor kakaskodott neki egyet, aztán részéről el volt felejtve. Pedig illett volna odafigyelnie a lányára, nem került volna abba a kellemetlen szituációba, amibe belemászott. Nem kicsit.

 Melinda még mindig gyanakodott, de oly óvatossággal, hogy Józsi teljesen „biztonságban” érezte magát. Egyedül hagyta Ivettel, ám csak arról az aprócska tényről nem szólt, hogy bekameráztatta az üzletet. A videoszalagot a bőröndjeivel együtt adta oda az elképedt pasasnak.

 - Az az egyetlen szerencséd, hogy a fiad a lányommal jár. Nem szívesen látott, de vendég lehetsz. Egyébként tűnés!

 Józsi nem szólt, de mélyen felháborodott ezen az eljáráson. Dohogva vitte cókmókját az újpalotai lakás ajtajába. Úgy pattant vissza az ajtóról, hogy öröm volt nézni. Edit egy-két alkalommal jelezte, hogy lecserélte a zárakat, de valahogy nem jutott át a krapeknak. Csengetésére egy fickó nyitott ajtót, akit mintha már látott volna valahol, és először azt hitte, rossza ajtónál csenget, de Edit arcát megpillantva legalább efelől nyugodt lehetett.

 - Bocsánat, ismerjük mi egymást? – kérdezte Feritől.

 - Találkoztunk már, egyébként Ferenc vagyok.

 - És van itt valami dolgod?

 - Akad, mióta leléptél, egyre több, de nekem ez nem fáradság…

 Edit ekkor lépett közbe, megkérte Ferit, egy kicsit hagyja magukra, Józsinak pedig a kezébe nyomott egy kisebb paksamétát, amiben mindenféle irat volt.

 - El szeretnék válni.

 - Én meg vissza akarok jönni…

 - Hát Melinda mellett sem bírtál magaddal? Nem, nem érdekel, hogy történt, hallottam már elég mesédet. Összeszedtem a maradék holmidat, odaadom, a többit oldd meg!

 Józsi késő este állított be a szüleihez, akik, ha nem is várták ezt a pillanatot, tudták, hogy előbb-utóbb be fog következni. Berendezkedett a kisszobában, és közel ötven év után, talán először gondolkodott a fejével…

2008 május (október)

Vége...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.