Enikő unatkozott. Kétféleképpen: rettentően és borzasztóan. Borongós szombat délelőtt volt.

 A telefonért nyúlt, Ricsit hívta, aki még pénteken délután elutazott valahová Szabolcsba, ha jól emlékszik Fényeslitkére. Az egyetem szervezte ezt a hétvégét, a vasúti átrakó pályaudvar daruit kellett felújítani, és némi gyakorlás céljából pár egyetemista odautazott. Köztük Ricsi.

 - Szia Kicsim! - jelentkezett a mobilon a srác.

 - Hiányzol, Ricsi, és unatkozom is! - nyafogott Eni.

 - Ezért hívtál?

 - Igen!

 - Eni, hidd el, Te is nagyon hiányzol, de most nem tudok beszélni, mert épp a daru tetején állunk, és különben is! Apuék hol vannak?

 - Elmentek szüretelni Szabó nagyiékhoz, nekem pedig nem volt kedvem…

 - Hát akkor hívd át az Andit, dumcsizzatok, vagy valami, de ne haragudj, most le kell tennem. Szia Édes! Vigyázz magadra! - letette.

 Enikő kicsit sértve érezte magát, hogy a férje így lerázta, de végül is meg tudta érteni. A srác nemsokára diplomázik, és egyébként sem kényelmes egy daru tetején mobiltelefonálni. Az sem elhanyagolható tény, hogy az anyjáék reggel megkérdezték van-e kedve velük tartani, és neki nem volt. Akárhonnan nézi is, unalmáról csak ő tehetett. Ricsinek igaza volt. Elhívhatná Andit, röhöghetnének egy jót, mert vicces lány, de van benne valami zavaró, furcsa. Néhány hónapja barátkoztak csak össze, mikor Andi az ő osztályába került. Jó kedélyű, néha bolondos lány, de soha nem beszél a fiúkról, vagy ha igen, akkor is mintha volna a hangjában némi megvető él. Ráadásul időnként furcsán néz Enikőre is. Nem baj, Eni úgy döntött, felhívja.

 Andi csak késő délután ért rá, mert mint mondotta a telefonba, délelőtt takarít, mos, kora délután pedig átnézi a jegyzeteit, de utána szabad az estéje. Felvetette azt is, hogy elmehetnének valami plázába is szájat tátani, kajálni, esetleg moziba. Enikő beleegyezett, hogy a Westendben találkoznak hatkor, a vízesésnél.

 A találka pontban hatkor megtörtént, körbejárták az egész épületet, jókat mérgelődtek az árakon, jókat mulattak az elismerő férfitekinteteken. Volt is mit nézni rajtuk. Enikő ugyan egy farmerben, pólóban volt, de melltartót nem vett fel, mert, mint sokszor hangoztatta, amíg megállnak maguktól, nem kell cicifix. Andi fekete, testhezálló, divatos csípőnadrágban, fehér topban kóricált, ő vett melltartót. A két lány, mint Stendhal regényének címe: vörös és fekete. Ráadásul mindkettő eredeti… vagy ahhoz hasonló. Eni mesterséges fényben inkább vörösnek, mint szőkének, Andi pedig inkább feketének, mint sötétbarnának látszott. Karcsúak voltak, magasak, bögyösek.

 A mozihoz érve találtak egy romantikus vígjátékot, beültek hát megnézni. Két órán át zsibbasztották formás popsijukat, és Andi már a film alatt is furcsán viselkedett. Néha meg-megsimogatta Eni kezét, meg-megfogta. Enikőt nem zavarta, de furcsállotta. A film után megkérdezte, nincs-e kedve náluk aludni. Eni nem is sejtette, hogy mennyire volt! Hazafelé autózván megvitatták a filmet, Enikő megjegyezte, milyen helyes volt a főszereplő pasi, de Andi elengedte a füle mellett a megjegyzést. Csak egy fintort vágott, s hozzáfűzte: „profi volt a sminkes!”.

 - Nem vagy éhes? – léptek a lakásba.

 - Nem, köszönöm, bőven elég volt a kukorica! Telezabáltam magam! – nevetett Andi.

 - Inni sem kérsz?

 - Valami gyümölcslé jöhet!

 - Rostos őszi, szőlő, vagy alma? – hallatszott a hűtőből Eni hangja.

 - Őszit, ha lehet.

 - Bármit lehet, amit csak akarsz! – nevetett a vörösesszőke lány, s nem vette észre a barna szem csillanását.

Andi megkapta az üdítőjét, és csendesen szopogatva követte Enikőt, aki a lakást mutatta meg neki, mivel még nem járt itt. A szülők szobáját, a fürdőt, vécét, a gyerekszobából vendégszobává lett helyiséget. Ha akar, itt is aludhat. Nem akart. A tetőtéri „dühöngőt”, az ő volt szobáját, a mostani, Ricsivel közöset. Andi irigykedett magában. Egyrészt, mert neki csak egy negyven négyzetméteres lakása volt, ketten lakták a nővérével, másrészt Ricsire volt irigy, hogy ilyen csodálatos felesége van. Enikő elnézést kért, de lezuhanyozott gyorsan, utána Andi is, aki végignézte, -beszélgette az egészet. Fent még leültek Eniék ágyára, beszélgettek egész későig, majd jóéjt-puszit váltva Andi az előtérbe ment aludni. Enikő ugyan furcsállotta a puszi puszi-jellegét, mert inkább a szájára csúszott az egyik, de biztos véletlen volt… Vagy mégsem? Olyan furcsa volt ez a lány egész este. Olyan furcsán nézett rá, főleg zuhanyzás közben. Meg mintha a melléhez is hozzáért volna párszor, mintegy véletlenül…

 - Jól aludtál? – kérdezte Andit reggel.

 - Igen, köszönöm. Nagyon kényelmes ez az ágy. Jókat lehet rajta hancúrozni! – kacsintott a kérdezett.

 - Hááát… - mosolygott Enikő, és lekotort pisilni.

Csendesen megreggeliztek, aztán Andi sűrűn szabadkozva hazament tanulni.

 Enikő egyedül maradt a gondolataival, melyek hol Ricsi közelgő érkezése, hol Andi nem régi távozása körül forogtak. Volt valami nyomasztó a lányban, az egész ott-létében, és bizonytalan érzést hagyott maga után.

 Késő délután futottak be a szülők, tájékoztatták a lányt a család legfrissebb híreiről. Anikónak még mindig nincs senkije, holott Öcsi már megnősült, és képzeld! Kisbabájuk lesz! A kis Józsi megnyerte a matekversenyt, Szabó nagyinak pedig fáj a dereka. Csupa lényegtelen apróság, ami Enikőt nem érdekelte, csak Ricsi járt a fejében.

 Este volt, este volt, Eni izgalomba’, Ricsi holtfáradtan toppant az előszobába. A lány azonnal a nyakába zuhant, a srác pedig majdnem a földre.

 - Jaj, kicsim, hát feldöntesz!

 - Azt is szeretném, de csak odafönn!

 - Hát… lehet, hogy kudarcot vallanék! Fárasztó volt ez a nap.

 - Ülj le, egyél valamit, addig engedek fürdővizet! – és el is illant Enikő. Kellemesen forró vizet engedett, és jó adagot öntött bele anyja féltve őrzött fürdősójából. Mikor Ricsi halkan huhogva beleereszkedett, a lány a kád szélére ült, és szerelmes pillantásokkal kísérte párja beszámolóját a hétvégéről. Unalmasnak találta a darukat, vágányfonódásokat, nyomtávkülönbségeket, és a többi műszaki halandzsát, de értelmes arcot vágott hozzá.

 Ricsi a fürdőkádból kilépve jó éjszakát kívánt szüleinek, és odafenn később ifjú feleségének is, sűrűn kérve a bocsánatot az elmaradt szex miatt. Eni megbocsátott, főleg miután eszébe jutott, reggel nem kell korán kelniük, csak délután lesz előadásuk.

 Reggel fél nyolc után ébredt a lány, még hallotta, hogy az anyja után csukódik az ajtó, Imre pedig már rég az Autóklubban volt. Gyorsan lezuhanyozott, és visszaszaladt az ébredező Ricsi mellé. Szorosan mellébújt, ölelgette, cirógatta, megmarkolta.

 - Ő már előbb felébredt… - motyogta mosolyogva Ricsi.

 - Az biztos!

 - De milyen kár, hogy csak húgykemény!

 - Tessék? – a lány még sosem hallotta ezt a kifejezést.

 - Pisilnem kell, de borzasztóan, és ez a test védekezése…

 - Ja, így már értem! – mondta Enikő Ricsi hátának, az ugyanis az elcsöppenéstől tartva lerongyolt slozira. Pár perc múlva tért vissza, Enikőt kihívóan mosolyogva találta. Odabújt a lányhoz, és heves, hosszas csókolózásba temetkeztek. Közben keze sem pihent, a formás, nagy melleket simogatta, gyúrogatta, bimbóit söndörgette, majd kezei helyét ajkai vették át. Eni nagyon szerette, ha a cicijeivel foglalkozik a srác, az orgazmusig nem tudott volna eljutni pusztán keblei izgatásával, ám rásegítésnek tökéletes volt. Néhány perc cicipuszi már puncinedveket csalt ki belőle, s mikor Ricsi az ölébe hajolt, ajkain már csillogtak a cseppek. A combok engedelmesen tárulkoztak, a fiú ujjai szétfeszítették a rózsaszín ajkakat, nyelve hegye a csiklót kereste. Szinte azonnal meg is találta, és közepesen lassú, egyenletes tempóban simogatta fel-alá mozogva. A lány felnyögött. Imádta ezt az érzést, és hogy férje egy hétvégét távol töltött tőle, csak kiéhezett. Jóval érzékenyebb volt az izgatásra, hamar felpörgött, nem is hiányzott sok a csúcsig, mégis eltolta Ricsi fejét.

 - Dugj meg! – tárta szanaszét a lábait, punciajkai úsztak a nedvekben. Ricsit nem kellett kétszer kérni, kőkemény, merev farkát lyukra igazította, és döfött. Enikő felnyögött, testében kéj áradt szét hirtelen gyorsasággal. A fiú alig lökött néhányat, Enikő már el is élvezett. Nedvei fröccsentek, hüvelye összeszorult, alteste megrándult. Ricsit izgatta ugyan a lüktető punci, de neki még kellett egy kis plusz, a lány pedig épp ezen volt. Hanyattfektette a pasit, égnek meredő, vaskos vesszejét tolta pirosló pecke alá, és lassan beleült. Lassan gyorsulva lovagolt, néha pedig hátradőlve mozgatta alfelét, hogy Ricsi minél jobban élvezhesse együttlétüket. Csupasz pinaajkai körülnyaldosták a vaskos kéjrudat, a lány, hogy fokozza kissé a saját érzéseit, ujjait is bevetette. Megérte. Hamarosan Ricsi is felért a csúcsra, makkjából elemi erővel tört elő az ondó, elárasztva a lány testét. Enikőnek sem kellett sok a második orgazmushoz, de Ricsi megelőzte. A fasz lüktetése, erős döfködése jó volt ugyan, de ha az ujját nem nyomja a keményre duzzadt csiklójára, az életben nem élvez el másodszor. Azért sikerült…

 Rövid pihenő, és mosakodás után felöltöztek, indult a nap. Tettek-vettek, ebédeltek, egyetemre mentek.

 Enikő már el is feledkezett Andiról, meg annak szokatlan viselkedéséről, de az előadáson találkoztak, és a lánynak azonnal eszébe jutott minden. Nem viselkedett ugyan tartózkodón Andival, de figyelte minden mozdulatát. A másik lány barátságos volt vele, közvetlen, de nem közeledett Enihez másképp.

 - Te Ricsi, szerintem Andi nem teljesen száz! – mondta este a férjének.

 - Ezt meg hogy érted?

 - Hát… nem is tudom… olyan furcsa volt, mikor itt aludt.

 - Miért, kikezdett veled? – nevetett Ricsi, nem is sejtve, hogy ráhibázott.

 - Hát majdnem!

 - Na, mesélj!

Enikő elmesélte Andi szeme csillogását, míg ő fürdött, a jóéjt-puszit (puszit?), Ricsit irigylő sóhajait.

 - Kérdezz rá!

 - Hülye vagy, Ricsi! Úgyis letagadná!

 - Akkor hagyd, hadd közeledjen.

 - Meddig?

 - Nem tudom. Mikor bizonyos leszel benne… - vont vállat a fiú. – Egyáltalán, jól néz ki?

 - Hát… igen. Férfiszemmel nézve biztos jól…

 - És nőivel? – vigyorodott el Ricsi.

 - Úgy meg hidegen hagy!

 - Na jó, maradjunk annyiban, hogy hadd nyilvánuljon meg előtted, aztán majd elgondolkodhatsz, mit tegyél. Jó éjt!

 Enikő vállat vont, és rábólintott Ricsi ötletére. Az elkövetkező hetekben ment minden a régiben, hanem aztán jött egy újabb elutazás Ricsinek. Ezúttal a pankaszi alagút, és a nagyrákosi viadukt épülése ürügyén. Enikő megint egymaga maradt, mert Szabó nagyi ügyesen lábát törte, és Imréék a hétvégét náluk töltötték. Enikő is meglátogatta a nagyit, de nem volt már helye aludni, a telken meg hideg lett volna, így délután hazament.

 - Hívd át Andit! – válaszolt a pasi kissé türelmetlenül, derékig a pillérnek szánt árokban. – Bocs, de nem tudok most beszélni! Majd másfél-két óra múlva!

 Biztosította arról, hogy szereti, imádja, hiányzik, és este rá fog gondolni, de most dolga van. A lány megértő volt, és hívta Andit.

 - Boldogan, egy óra, és ott vagyok! – válaszolta a meghívott, Enikő pedig úgy döntött, rittyent valami kaját, legyen mivel megkínálnia Andit. Csinált egy szolid milánói makarónit, talált egy üveg bort, de kitett az asztalra üdítőt is. Aztán kitett egy pofás kis szalvétatartót is, majd rövid gondolkodás után gyertyát is rakott az asztalra. Épp tűnődve nézte, nem lesz-e a gyertya kicsit sok, mikor csengettek. Gyertyát feledve kotort ki a kapuba, ahol Andi egy kis tálca süteménnyel topogott. A gyertyát megpillantva egy kicsit felvonta a szemöldökét, de Enikő számára már nem volt menekvés.

 - Milyen kedves, gyertyafényes vacsorával vársz! – mosolygott a felelőtlen lányra Andi. Enikővel süllyedni kezdett a hajó.

 - Csak egy kis milánóit dobtam össze – hehegett. – Nehogy azt mondd, nem kínállak meg semmivel!

 - Ugyan már! Én egy zsíros deszkával is elvagyok! Különben is, azért hoztam a sütit, nehogy azt mondd, hogy üres kézzel jövök! – nevetett Andi.

 Ezen a témán elcsámcsogtak még egy darabig, majd mikor csontig rágták, elvetették. Csendesen vacsoráztak, a kaja befejeztével Eni gyorsan elmosogatott, majd felmentek az emeletre. Enikő tévézést javasolt, Andi nem mondott ellent. Valamelyik csatornán egy romantikus vígjáték ment. Félóra elteltével Andi a földig gyalázta a férfi főszereplőt, és megjegyezte, hogy minden férfi tetű, alávaló, és nem érdemlik meg, hogy szeressék. Eninek eszébe jutott Andival kapcsolatos ellenérzése, óvatosságra intette magát, ezzel egy időben pedig Andi engedte el magát. Közel bújt Enikőhöz, és a képernyőre meredve, szinte oda sem figyelve simogatni kezdte a lányt. Eni nem szólt, csak megmerevedett. Akkor nyitotta ki a száját, mikor Andi ujjai telt kebleire, mellbimbóira tévedtek.

 - Ne haragudj, Andi, de azt hiszem, ez egy kicsit sok!

 - Jaj, bocs! Ne haragudj… - mentegetőzött az önfeledt lány.

 - Nincs semmi baj, csak én maradnék a pasiknál…

 - De én… izé… úgy szégyellem magam… Én nem akartalak…

 - Tényleg semmi gond, Andi!

 - Jó, rendben, bevallom. A lányokat szeretem.

 - Miért? Csalódtál a pasikban? Zaklattak téged, vagy valami más ok miatt?

 - Nem is tudom. Még sose beszéltem róla senkinek – gondolkodott el Andi.

 - Még annak sem, akivel… - Enikő megfelelő kifejezést keresett.

 - Még azoknak sem, akikkel testi kapcsolatba kerültem…

Enikő várt. Megbizonyosodott hát barátnője leszbikusságáról, de nem akart tolakodó módon faggatózni. Furcsa érzése elmúlt, és egyáltalán nem viszolygott Anditól.

 - Kislány korom óta nem érdekeltek a fiúk, serdülőként is csak a lányok foglalkoztattak. Néha próbálkoztak a srácok, ki így, ki úgy, de nem vettem róluk tudomást. Volt a középiskolában egy barátnőm, vele mindent meg lehetett beszélni, aztán egy este megtörtént „az” is. Lefeküdtünk, nagyon jó volt, és azt hiszem, beleszerettem, de ő nem nagyon viszonozta. Később elárulta, biszex, jól érzi magát velem, de neki fiúkra is szüksége van. Akkor beszéltem vele utoljára. Eljöttem abból a suliból, persze nem amiatt, de azóta sem néztem pasira. Egyébként hasonlított rád…

 - De csak hasonlít! – figyelmeztette Eni, nehogy Andi elbízza magát.

 - Tudom, tudom! – nevetett Andi is. – Azért te rendesebb vagy, mint sok más, úgynevezett barátnő. Eddig sokan, akik megtudták, milyen vagyok, szóba se állnak velem.

 - Ez hülyeség, Andi! Attól még ember vagy, és igen jó fej! – biztosította Enikő. Olyannyira, hogy később, mikor zuhanyozni mentek, hagyta Andit, hadd maradjon a fürdőszobában, és magában sajnálta, hogy milyen lelki kínokat állhat ki az ő testét nézve. Andi is korrekt volt, nem ment közel Enikőhöz, sőt, kissé oldalt fordult, ne is lássa. A bugyija így is nedves volt.

Folytatom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.