Ricsi és Enikő, látva az összebújt triót, elérkezettnek látták az időt a lelépésre. A szobájukba osontak, és szinte azonnal egymásnak estek, mohón, vágytól fűtötten bogozták le egymásról a ruhát. Mikor mindketten ruhátlanok voltak, Ricsi kihasználta az alkalmat, és kerített egy doboz gumit. Ekkor repült az ajtóba Gábor gatyája. Barátja postafordultával küldte az óvszert. A többit tudjuk.

 Ricsi Enikő felé fordult, aki az ágy szélén ült. Arcát két tenyerébe fogta, a lány rátette a kezét, s gyengéd-hosszadalmas csókba gabalyodtak. A csókot Eni „unta” meg először, elengedte Ricsi „nőgyógyász-ujjait”, és megmarkolta vaskos, merev, forró kéjrúdját. Erre már a fiú sem csókolt, hanem felemelkedve a párja orra elé kínálta férfidíszét, tegyen vele, amit csak akar. Enikő eleinte csak a fitymát húzogatta, nem tudott betelni az előtűnő, bíborló-fényesedő makk látványával. Kis idő múlva azonban nem engedte vissza a selymes bőrkét, nyelve siklott a makk kicsúcsosodó hegyére, összenyalva-, nyálazva, síkosítva azt. Ricsinek már az is kellemes érzést okozott, hogy Eni a fitymáját húzogatta, hát még mikor nyalogatni kezdte a lila kalapocskát! A lány pedig igen alapos volt, mind az életben, mind a szexben. Ez utóbbi alkalmával nyelve a makk egyetlen négyzetmilliméterét sem hagyta ki. A lyuktól jobbra és balra is lecsúszott a perem alá, hogy aztán ott, a perem alatt maradva az ellentétes oldalra csússzon át. Néha megállt, s a makk alsó részét, ahol a fityma bőre kezdődött, nyalogatta, jóval alaposabban, mint a többi részét. Ricsinek ez különlegesen tetszett, és már annyira fel volt izgatva, hogy legszívesebben állat módjára hágta volna meg Enit. Erről azonban letett, finoman értésére adta a lánynak, engedjen, mert most ő jön. Nem kellett kétszer mondania, Eni formás combjai pillanatok alatt vetődtek szét, vöröses pamacskája alól rózsaszínen tárult fel a lány csurig nedves gyönyörkelyhe. Ricsi ujjai széthúzták a nagyajkakat, és szabaddá tették a csiklót. A piciny makkot formáló szerv hegyére simult húsos nyelve, a ruganyos szervecskét hosszú percekig nem hagyva eztán nyugodni. Váltakozó tempóban nyalt, időnként lecsúszva a pecekről megízlelte a hüvely termelte selymes nedveket, majd visszatért. Enikőnek először a légzése gyorsult, vált szabálytalanná, ám később a kilégzésekből nyögések, sikolyok, zihálások lettek. Néhányszor önkéntelenül is megrándult az alteste, ezzel kizökkentve Ricsit a nyalás ritmusából, de a srác mindig tudta követni az egyre jobban kéjvonagló lánytestet. Hirtelen Enikő megmerevedett, és hangos, elhaló sóhajjal elélvezett.

 Ricsi újfent gumit kotort elő, ezúttal saját célra. Feltekerte mohó vágytól dagadozó, vastag farkára, és ifjú felesége felé fordult. Enikő ezalatt megfordult, nedvektől csillogó-fénylő fenekét pucsította férje felé. Ricsi ujjai szétfeszítették a sikamlós kisajkakat, gumileples makkját helyezte közéjük. Lassan, óvatosan tolta egyre mélyebbre a forró hüvelybe, Enikő a kéjtől nyüszítve fogadta testébe imádottja hímtagját. A fiú a formás-párnás csípőbe markolt, vontatottan kezdett taszigálni, de a szoros-nedves punci, a nyögdécselő lány elhomályosította elméjét. Egyre gyorsabb lett, izmos hasa egyre nagyobbakat csattant a formás popsigömbökön. Egy-két foknyi választotta el az állatitól, de ahhoz hasonlóan, szinte vadul hágta a lányt. Enikőnek hihetetlen kéjt okozott ezzel, sokkal hamarabb eljutott ismét a csúcsra, mint azt várta. A hatalmas orgazmus olyan sikolyt csalt ki belőle, hogy azt a párnába kellett fojtania. Férje, észlelvén a csúcsot, lelassított, majd finoman kihúzta a farkát. Enikő egy pillanatra elcsodálkozott, hogy Ricsi még bírja, de aztán boldogan ült a közben leült fiú ölébe. Először szándékosan célzott rosszul, cirógatta a mindenféle nedvektől csillogó, gumis faszt, de engedve Ricsi kérésének, tövig merült a dákóba. Vad, harapdálós csókolózásuk közepette Enikő nemcsak mozgatta tomporát, de hüvelyizmait meg-megfeszítve is fokozta élete értelme élvezetét. Igaz, közben magára meg nem nagyon figyelt. Így eshetett meg, hogy Ricsi néhány perc után megfogta a derekát, s rángó-hágó mozdulatokkal, elakadó lélegzettel, némán lövellte, spriccelte ondóját Enikő immár harmadszor is orgazmusrángó, nedves puncija gumival óvott mélyére.

 A lány óvatosan szállt le a rúdról, kéjgyötört teste teljesen kifáradt, már csak arra volt ereje, hogy az „utómunkálatokkal” végzett Ricsi mellé bújjon, és mellkasbozontját simogatva elaludjon.

 Reggel Ricsi ébredt először. Amilyen halkan tudott, leosont, borzalmasan kellett pisilnie. Utána gyorsan lezuhanyozott, és egy szál semmiben indult fel. Az ébredező, szintén ruhátlan Anikóba botlott. Kölcsönösen megállapították egymásról, hogy jól néznek ki, majd a bűnös gondolatokat elhessegették, unokatestvéri kapcsolatukra hivatkozva.

 - Na, milyen volt? – suttogta izgatottan Ricsi.

 - Te kerítő, te! – mosolygott a lány. – Én nem is gondoltam volna, hogy egy pasi jó is lehet!

 - Tehát jó volt.

 - Nem, nem volt jó. Csodálatos volt!! – és Anikó ringó keblekkel-fenékkel leszaladt.

 Lassan-lassan mindenki magához tért, és nem törődve a szeméremmel, ruhátlanul rohangáltak egy darabig. A lányok fenséges újévi reggelit varázsoltak az asztalra, amit jó étvággyal el is fogyasztottak.

 Kaja, némi ejtőzés, és némi őszinte beszélgetés után, mely az elmúlt éjszakára vonatkozott, Ricsi javaslatára beugrottak a kocsiba, és elindultak kirándulni. A fiatal mérnök-növendékre bízva magukat, csakhamar a Börzsönyben találták magukat, és jókat sétáltak a csípős hidegben. A házaspár nagy örömére Anikó és Andi közrefogva Gábort, kéz a kézben sétáltak.

 Néhány hét múlva kezdtek olyan hírek kószálni a Szabó-családban, hogy Anikó végre meglelte az igazit. Csak Enikő és Ricsi tudta, hogy az „igazit” bizony többes számban kell érteni, ám bölcsen hallgattak.

 Ismét néhány hét múlva, február vége felé egy este Anikó betoppant Ricsiékhez Szinte fuldoklott az izgatottságtól.

 - Képzeljétek, összeköltözünk!

 - Kivel? - jó, hülye kérdés volt Ricsi részéről, hiszen ismerte a lány kapcsolatait.

 - Mondd, normális vagy? – kérdezett vissza Anikó.

 - Eddig úgy tudtam…

 - Jól van, elárulom, Gáborral… - itt várt egy kicsit, kiélvezte a kíváncsi – mohó tekinteteket. – És Andival!

 - Anyádék csak Gabeszt tudják? – kérdezte Enikő.

 - Ebben a kapcsolatban igen, illetve azt hiszik, hogy Andi Gabi húga.

 - Hát akkor sok sikert, és ha segítség kell, csak szóljatok! – ajánlkozott Ricsi

 Eltelt két év.

Ricsi lediplomázott, a MÁV–nál kapott munkát, és igen jó pozícióba került, bár a fizetését kissé kevesellte. Egyelőre nem volt más, a társaság is jó volt, de a pénz lehetett volna több is.

Enikő is a diplomamunkáját készítette, már nem sok volt hátra, hogy ledoktoráljon.

Egy este, a lány éppen megkapta a doktori címet, Ricsi ujjongva állított be.

 - Áthelyeztek! Illetve, hogy egész pontos legyek, kiléptem, és beléptem a  *** Kft-be, ami a vasút egyik alvállalkozója, és főmérnök lettem! Nyugdíjba ment az eddigi főmérnök, és átvettek, ráadásul az ő fizetésével!

 - Én meg Doktor Szabó Enikő lettem e naptól! - újságolta a lány boldogan.

A szülők öröme is határtalan volt, pezsgőt bontottak, ittak, ünnepeltek.

 Későre járt, mikor az ifjak felmentek a hálószobába. Pezsgőtől, boldogságtól mámorosan omlottak egymás ölelésébe. Mohón csókolták egymás ajkait, arcát, nyakát, fülét, illetve amit egy fejmozdulattal elértek. Mindezek közben gyengéden vetkőztették egymást, s csakhamar egyetlen semmiben ölelkeztek. Enikő hegyesre duzzadt mellbimbói, telt keblei, Ricsi szőrös mellkasához szorultak- lapultak, kellemesen csiklandozva ezzel a fiú bőrét. A szőrös bőr gazdája, bár kedvelte ezt a fajta „irritálást ” mégsem bírta sokáig. Hamarosan eltávolodott szeretett doktornőjétől, s annak irritatív testrészére hajolt. Hol csecsemőként szopta, teljesen elnyelve a bimbókat, hol csak nyelve hegyével kergetőzött a kemény gömböcskékkel. Volt hogy ujjaival söndörgette, és volt, hogy egész tenyerével gyúrogatta a kemény halmokat. Eni kellőképp felizgult, halk nyögdécseléssel és sóhajtásokkal kísérte Ricsi kéz, és szájmunkáját, de már többet akart. Finom péniszszorításokkal adta élete párjának értésére, mire vágyik. Amaz vette a lapot, és térdre omlott, s az ujjnyi széles vörhenyes pamacska az orra elé került. Olyan finom, izgatott illatot árasztott, hogy Ricsi nyelve nem bírt magával. Először egy combnyitó csókot helyezett el, nagyjából csiklótájra, melynek meg is lett az eredménye. Eni terpeszbe állt, finom ujjaival szétnyitotta még finomabb punciját, hogy Ricsi nyelvhegyre tűzhesse. A sikamlós másodlagos nemi szerv, a szintén sikamlós elsődlegesre rebbent, mohó vad csapásokkal kereste a bőrlebernyegek alatt rejtőző rózsaszín gombocskát. Érezte is, hallotta is, hogy rátalált. A lány kéjesen felsóhajt ott, nagyajkait még jobban széthúzta, hogy Ricsi hozzáférhessen egyre pirosodó, duzzadó csiklójához. A heves nyalás hatására gyorsan felhevültek érzékei, de csak halk nyögdécseléssel kísérte. Akkor nyikkant kicsit hangosabban, mikor már egy hajszálnyi hiányzott csak. Aztán már az sem. Remegés futott át a testén, nagyot élvezett, lélegzete el- elakadt.

Ricsi, amint felesége túl volt az orgazmuson, már a gumi után kotort.

 - Szerintem erre most nem lenne szükség… - vette ki kezéből az óvszert a lány.

 - Úgy gondolod? - kérdezte Ricsi különös hangsúllyal.

 - Igen, „úgy” gondolom… vagy te nem?

 - De… megpróbálhatjuk!

 - Akkor próbáld édes! - pucsított be Enikő

Úgy térdelt az ágy szélére, hogy Ricsi mögé állva kényelmesen hozzáfért. A biztos nedvesség érdekében először odahajolt, ismét nyalt néhányat a puncin, különös tekintettel a csiklóra. Mikor megfelelő sikamlósságot tapasztalt, nyelve helyett lilás makkját igazította a rózsaszín kisajkak közé. Lassan nyomta be, egyre mélyebbre a forró hüvelybe. Kicsit furcsa érzés volt gumi nélkül, de határozottan jólesett. Eni felnyögött, fenekét szinte sürgetően tolta hátrébb, minél mélyebbre tudjon beléhatolni a fiú. Kívánsága Ricsi számára parancs volt. Vaskos farkát tövig lökte, már jóformán fájt a lánynak, de élvezte. A fiú ráállt a dugattyú mozgásra, egyre gyorsult, belekapaszkodott Eni csípőjébe, hasán csattant a lány formás feneke. Egyikük sem állhatta meg hang nélkül. Eni nyögdécselt, néha felsikkantott, nyüszített, Ricsi is nyögött, időnként felhördült. Testükben egyre erősebbé vált, fokozódott a kéj, alig néhány perc kellett csak a végkifejletig.

 - Ricsi… óh, Ricsi…! Mindjárt… jövök! - sikkantott fel Enikő, teste már a közelgő csúcstól rándult.

 - Én… én is, kicsim! - lökött egyre gyorsabban a fiú, fokozva ezzel a tempón.

 Hirtelen szorult a nedves és forró vagina a vaskos, eres faszra, s megindult a nedvek oda-vissza áramlása. Az orgazmus közben áradó puncinedvek, és a lüktető makk hegyéből elemi erővel kilövellő meleg ondólöketek „összecsaptak”. A sűrű, fehér folyadék nyert. Több hullámban, hatalmas mennyiségben fröcskölte teli a lány méhét, hüvelyét a sperma.

 Némileg illúzióromboló volt a látvány, mikor félperces pihegés után szétváltak, de Ricsi gyors, papír zsebkendős segítségének köszönhetően hamar letisztogatta mindenféle nedvektől csillogó, lassan zsugorodó farkát. Enikő sem járt szebben, sem jobban, ám az ő puncijából kifolyó ragacsot is letisztogatták. Később azért lement, és lezuhanyozott.

 - Szerinted sikerült? – bújt Ricsi mellé.

 - Ha most nem, majd holnap, vagy holnapután, vagy bármikor! – vonta ajkaira a lányt a kérdezett, s gyengéd csókokkal kísérve lassan álomba merültek…

 Két hónap múlva Anikó toppant be hozzájuk egy este.

 - Van egy örömhírem! – jelentette be az egész Szabó családnak.

 - Halljuk! – kedélyeskedett Imre.

 - Nemsokára férjhez megyek, ezennel szeretnélek meghívni az esküvőre, és a vacsorára, meg ilyesmi.

 Míg a Szabó-szülők arcán csak enyhe volt a döbbenet, és erőteljes az örvendezés, addig a Szabó-ifjak köpni-nyelni sem tudtak a hír hallatán. Alig várták, hogy Ancsa feljöjjön a szobájukba.

 - Mi ez a férjhez menés, te lány?! – támadt neki Ricsi.

 - Nyugi, fiam, csak sorrendben. Tehát, mint tudjátok, marha jól elvoltunk így, hármasban. Voltunk anyámnál is Gáborral, Andi, mint a húga volt velünk, minden klappolt is. Aztán Andi lediplomázott, és egyik napról a másikra vidékre költözött. Búcsúzóul azt kívánta, legyünk boldogok, majd néha meglátogat minket, de kapott egy jó állást, és pont abban a kisvárosban, ahol a nagymuterja betegeskedik. Ennyi. Mi egymásba szerettünk, mindent tudunk egymásról, hát miért ne?

 - Hát, erre mit tudnék mondani? – mosolygott Enikő.

 - Például: legyetek boldogok, szakajtónyi gyereketek, ilyesmiket… - segített Ancsa.

 - Jut eszembe! – kapott mókázva a fejéhez Eni. – Az utóbbiból nekünk egyelőre csak egy lesz.

 - Mii? – visítottak rá ketten is.

 - Ricsi, apa leszel! – jelentette ki élete párjának a vörhenyes lány.

 - És ezt csak most mondod? – nyavalygott a pasi.

 - Eddig mindenki Ancsára figyelt, mikor mondtam volna! Különben is, csak ma lettem benne biztos, az egyik nőgyógyász kolléga megvizsgált, és azt mondta, ez bizony baba!

 - Naggggyon babaaa! – rikkantott Ricsi, és „Apa leszek!” -et üvöltözve lerobogott szüleihez. Azok lelkendezve, lányukat ölelgetve, fiukat lapogatva örültek.

 Anikó és Gábor esküvőjén Enikő már nagy pocakkal jelent meg. Mindenki az idővel foglalkozott, egyrészt, mikor születik meg a kicsi, másrészt, hogy Anikónak mikor lesz. Éjfélre teli is lett mindkét lány hócsukája.

 Ricsi a várószobában ült. Megengedték neki ugyan az apás szülést, de ő köszönte, nem élt vele. Ehelyett két ujjpercet is majd’ lerágott a körmeiből. Apja-nevelőanyja nyugtatgatta, nem sok sikerrel. Nagysokára jelent meg egy nővér, keresve az ifjabb Szabó-fatert. Ricsi rogyadozó térdekkel járult elébe, szinte nem is hallotta az adatokat a boldogságtól.

 Szabó Emese. Született: pár perce. Hossza: ötvenkét centi, súlya: háromezer-hatszáz gramm, haja színe: sötétbarna…

 - Ha akarja, megnézheti! - akarta. Nagyon is akarta...

Vége...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.