Imre pillantása a másik oldalra siklott, ahol a menyasszony szülei foglaltak helyet. Elegánsan öltözött, százhatvan centi magas, szőke, kék szemű, kissé gömbölyded, szép asszony törölgette a szemét, orrát, sminkjét. Szíve gyengédséggel telt meg, ahogy Mártára nézett, ahogy a vele töltött időre gondolt. Eszébe jutott, hogy eleinte neki sem lehetett könnyű, de találkozásuk mindkettejük életét megváltoztatta. Ez az esküvő is talán ezt a jobb sorsot hivatott megkoronázni.

 Az elegánsan öltözött, szőke, kék szemű, gömbölyded nőis elgondolkodva merengett. Ő a szüleivel ült a menyasszony rokonságának oldalán. Néha átpillantott a túloldalt ülő férfira, akin jól látszott az elmerengés, az elfojtott izgalom. Szerette őt, szeretett volna mellette ülni, fogni a kezét, összekönnyezni a zakója gallérját, de ez a különleges helyzet megakadályozta. Mikor belépett az ifjú pár, lopva Imrére, majd a fiatalokra pillantott.

 „Milyen gyönyörű lett Enikő!” – gondolta – „Szép pár így együtt Ricsivel!”

Folytatom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.