Harmincnegyedik fejezet

(Avagy: kerék-páros túra)

 Vilit barátai még mindig futóbolondnak tartották, és titulálták. A srác leszokott a dohányzásról, az alkalmankénti alkoholizálásról, de a futásról nem. Akkor sem, amikor komputerbolond öccse rávette a biciklizésre. Volt nap, hogy nyolcvan-száz kilométer tekerés után még ötöt-tízet futott. Hülyének nézték, nem tagadta.

 Már régen érlelődött benne egy jókora, többnapos túra, de a kivitelezéshez nem volt érkezése eljutni. Ha Tibi nem piszkálja, sosem lett volna az egészből semmi. Piszkálta. Pünkösd környékére kész túratervük volt, öt napra, hatvan-hetven kilométeres napi átlagtekerés, sátor, meg minden. Tibi és Vili felváltva ostromolta az ikreket, és pasijaikat, de azok maximális érdektelenséget tanúsítottak kerékpáriránt. Csak Marcsi és Niki volt hajlandó velük tartani. A szükséges előkészületek után pénteken reggel útra is keltek. Nem túl megerőltető, túlnyomórészt sík terepen, közepes tempóban haladtak a tájékozódó művész Tibi útmutatásával. Nem siettek, minek is! Gyönyörködtek a körülöttük állandóan változó tájban. Hol egy csábítóan zöldellő rét szélén dobták el bringájukat, csomagjaikat, magukat, hol egy sejtelmesen susogó fenyőligetben pihentek meg. Délután öt óra tájban érték el a terv szerinti első kempinget, ahol az éjszakájukat szándékoztak eltölteni. Eldugott, aprócska település határában, a főúttól pár száz méternyire volt. Idilli környezetét csak a főúton robogó, meglehetőst zajos forgalom, az annál cseppet sem halkabb motel és közvetlen környéke, a bár, a parkoló, és az éppen dologtalan, vagy pont dolgukat végző hölgyek rontották. Apró, Tibit és Nikit érintő atrocitástól eltekintve nyugodt volt az estéjük. A fiú üdítőért ballagott át a krimóba, Nikivel az oldalán, egy részeg, cingár, emberi mivoltát régen elvesztett ürge utcalánynak nézte az egyébként teljesen kulturáltan öltözött leányzót. Niki fel sem vette az obszcén szöveget, szerelme visszatartásával foglalkozott, mert az bizony kész lett volna elégtételt venni a megjegyzésért. Tibi csillapodtával visszatértek a kempingbe, és alig nyolc óra körül már el is aludtak. Veszett fáradt volt mindegyikük…

 Másnapi etapjuk már nehezebbnek bizonyult. Úttalan utakon, dimbes-dombos, erdős helyeken tekeregtek.

 - Melyikőtöket heréljem ki ezért? - mutatott Marcsi előre, egy kellemetlenül meredek kaptató felé.

 - Csak nem fáradt vagy, anyuci? - fékezett a lány mellé Vili.

 - Á, dehogy, csak annyira elzsibbadt az alfelem, hogy hármasikreket sem éreznék meg!

 - Befelé, vagy kifelé? - patkánykodott Tibi.

 - Genyó! - intett rá Marcsi. - Biztos te voltál ebben a ludas!

 - Ezt nem én tettem ide! - vigyorgott a srác a domb felé intve. Persze, hogy ő tervezte az útvonalat.

 - Gyere, Niki, üljünk le egy kicsit! - legyintett Marcsi lemondóan, és az út szélére telepedett.

 - Ne haragudj, kicsim! - ült barátnője mellé Vili. - Még van tizenöt kilométer, sok lejtő, és ott lesz a következő kemping.

 - Muszáj mindig kempingbe menni? - kérdezte Niki.

 - Az legalább valamelyest biztonságos… - jegyezte meg Tibi.

 - Mennyivel? - epéskedett Marcsi. - Annyira, mint tegnap az a tahódék?

 - Hááát… - bizonytalanodtak el a srácok.

 - Na, tessék! Nikinek igaza van! Vadkempingezzünk!

 - No, és hol? - kérdezte Tibi.

 - Majd valahol, útközben. Na, indulhatunk? - állt fel Niki.

 - Jaaaj, Niki, te hóhér! - nyavalygott Marcsi, de feltápászkodott. Az emelkedő után tényleg lankásabb, pihentetőbb vidékre kerekeztek. Marcsi nem panaszkodott tovább, ha megálltak is, maximum csak pisilni, inni, stb.

 - Ez lenne a kemping… - fékezett a bejárat előtt Vili.

 - Innen merre? - érdeklődtek a lányok.

 - Arra - mutatta Tibi.

 Elindultak hát arra. csendben tekertek, még a lányok sem nyávogtak az alfelük végett, csak a szemük járt, mint a sublótfiók, ideális sátorozóhelyet keresve. Elbűvölő liget mellett álltak meg. A fák között kicsiny tó kacsingatott. Az idő estére járt, fél hét-hét óra körül. Megnyúltak az árnyak, a tavacska másik partján már csak a homály volt.

 - Ez cuki! - csapta össze tenyerét Niki.

 - Itt fogunk táborozni! - jelentette ki Marcsi.

 - Akkor pakolás! - és Vili egy alig kivehető, ám kétségkívül gyalogösvényen becsörtetett a susnyásba. Félóra múlva állt a két sátor, a kerékpárok egy fához láncolva.

 - Te, Vili, nem tűz ég ott? - bökte oldalba pasiját Marcsi. Amaz menten félrenyelte taplószáraz szendvicsét.

 - Nemtom, bittos! - felelt harákolva.

 - Gyere, sétáljunk el arra, addig Tibiék vigyáznak a cumóra! - és már állt is fel. Nem zavarta, hogy a maga után vonszolt srác kétségbeesetten kapaszkodik a kólásüvegbe, vagy levegőért, sorrend mindegy.

 - Tényleg vannak odaát! - böffentette Vili két korty, és pár percnyi séta után, túl az életveszélyen. - Egyébként nagyon viharos vagy most, mi bajod?

 - Biztos havi… - vont vállat Marcsi oda sem füttyentve.

 - Miii? - sikoltott halkan Vili. - Még az éjszakát is tönkretennéd?

 - Csak vicceltem… - torpant meg a lány egy ötperces csókra. - Használható vagyok!

 Mellesleg jól látták a túloldalról, a tó másik partján egy szintén négyfős csoport vert tanyát. A vígan lobogó tábortűznél három lány, és egy fiú csevegett. Odaléptek a velük egykorú csoporthoz, bemutatkoztak, beszédbe elegyedtek. Ők is biciklitúrán voltak, és nekik is elegük lett a kempingekből, nem sokkal Viliék előtt érkeztek ehhez a tóhoz, mivel nekik is nagyon megtetszett. Vili és Marcsi alaposan szemügyre vette a társaságot. A fiú barna bőrű, rasta-frizurás, nem túl izmos felsőtestű, ám viszonylag szimpatikus arcberendezésű, valamint széles mosollyal és jókora vádlival rendelkezett. Miki néven mutatkozott be. A társaságában levő lányok közül az egyik hasonló rasta-frizurát viselt, Miki barátnője, Lilla. A hölgy, mint utóbb kiderült, huszonöt éves volt, de amíg nem mondta, Viliék észre sem vették. Fiatalos, már-már kislányos arcán sokat rontott a hajviselete. Egyszerű, testhezálló nadrág és póló összeállítású öltözéke hol elrejtette, hol kiemelte a lány testének vonalait. A fényes, fekete naci formás, kerek feneket, izmos combokat, domború dombocskát emelt ki, a bő póló pedig takarta a kicsiny, elég lapos melleit. Vanda, a másik lány napbarnított, alacsony és vékony volt. Összehúzott szemmel méregette Vilit, Kleopátra-stílusú, sötétbarna haja a szemébe hullott, de nem söpörte el onnan. Szintén testhezálló nadrág volt rajta, és majdnem köldökig kigombolta flanelingét. Az ing szárnyai alól jórészt kilátszottak vékony alkatához képest jó formájú, telt keblei. A harmadik lány igen érdeklődve figyelte a jövevényeket, és azok is alaposan végigmérték. Volt is miért. Átlagosan magas, de erős alkatú, tejfölszőke hajú, ami legalább a derekáig ért, sötétkék szemű, pirospozsgás hölgy ücsörgött törökülésben. Nadjának hívták, az apja svéd volt. Nemcsak hűvös, északi szépsége, és forró tekintete miatt pislantott rá gyakran Vili, hanem a lány kihívó tartása, öltözete miatt is. Nadja egyetlen, kék-fekete kockás flanelinget viselt, mindössze hastájékon begombolva. Az ing szárnyait combján átvetette, testét hátradőlve támasztotta ki. Ezen póz kitűnő rálátást biztosított szöszi pamacskájára, rózsaszín szeméremajkaira, és a ruhanemű felül is alig takart valamit fehér, hamvas, labdányi kebleiből.

 Miki ellenállhatatlan vigyorának és kérésének engedve Marcsi és Vili a tűz mellé telepedett. Kiderült, hogy a hippiszerű srác egy bárban mixerkedik, jelenlegi szabadságát két szenvedélyének, a biciklizésnek és Lillának szenteli. Lilla és Nadja abban a bárban táncosnő, ahol a srác dolgozik, Vanda pedig Lilla barátnője, így került a csapatba. Viliék csak annyit árultak el, hogy főiskolások, és a túlparton az öccse és barátnője várja őket.

 - Miért nem jönnek ide ők is? - vigyorogta Miki.

 - Ott van minden cuccunk, ők vigyáznak rá… - felelte Marcsi.

 - Sokáig tartana idehozni? - csízelt Lilla is.

 - Neeem…

 - Akkor menjünk! - pattant fel máris a hippi srác. - Segítek pakolni, oké?

 Oké volt. Negyedóra múlva már a másik tábor felé bandukoltak.

 - Nem vagytok fáradtak? - kérdezte Miki Vilitől, kissé lemaradva, tervei szerint halkan.

 - Nem különösebben… - vont vállat a fiú. - Miért?

 - Hááát… Nem is tudom, hol kezdjem… - vakarta a fejét Miki.

 - Talán az elején.

 - Nos, ti rendes srácoknak látszotok… Asszem szólnom kellene valamiről…

 - Miről? - gyanakodott Vili.

 - Vandával és Nadjával jobb, ha vigyáztok!

 - Miért, lopnak? - szólt bele Marcsi, aki véletlen fültanúja volt a beszélgetésnek, mire Miki mosolya hűlt egy keveset.

 - Nem, csak az a helyzet, hogy cseppet nimfomániásak, és nem válogatósak, ha érted…

 - Az nagyon jó! - fordult hátra Niki. Miklós arcáról a maradék mosoly is lefagyott.

 - Jó a hallásunk! - nevetett Tibi.

 - Folytasd! - intette le öccsét Vili.

 - Nem mintha nehezemre esne egynél több nő, tudjátok, szabadság, szex, rock 'n roll! Lilla és Nadja már nem egyszer volt velem, egyszerre is. Erre Lilla elhívta Vandát is, és már két éjszakán keresztül ezek hárman csak szipolyoznak! Azt hiszik, lopom az anyagot!

 - Akkor most pont jókor jöttünk! - kacsintottak mind a négyen a mixerre. - Besegítünk neked!

 Miki mosolya visszatért.

 - Kösz, nagyon kösz! Egyébként semmi baj a potenciámmal, de három csajt már megérez! Láttátok Nadját! Minden este így öltözik fel, húsz perc múlva pedig jaj nekem!

 A húsz percből egy óra lett, de csak azért, mert keveset elbíbelődtek a sátorveréssel. A tűz köré ültek, beszélgetve ismerkedtek, és szimpatikusnak találtatott a másik két jövevény is. Vanda megörült négyüknek, hamar délvidéki témákra terelte a szót, ravasz és agyafúrt keresztkérdésekkel mindannyiójukat kifaggatta a témához való hozzáállásukról. A kezdő lépést azonban Nadja tette meg.

 - Azt hiszem, pancsolok egyet a vízben! - jelentette ki. Jobb kezére támaszkodva kinyitotta a mögötte guggoló sátor villámzárját, és derékig elmerült benne. Kint maradt, meztelen alsótestét úgy ficergette, hogy azt csak egy homoszexuális pasas ne vegye észre. Térdei kényelmesen laza terpeszben, feneke erősen kidomborítva, az izmos combok közül csalogatóan mosolygott elő a szép, borotvált punci. Vili és Tibi farka azonnal csőre töltött, Marcsi felhúzta a szemöldökét, Miki csak vigyorgott, a többieknek arcizma sem rezdült. Nadja két törölközőt halászott elő, az egyiket Vandának dobta. Flanelinge egyetlen használt gombját is kioldotta, a ruhadarabot a háta mögé ejtette. Kihúzta magát izgatásképpen, jókora mellei feszesen, ruganyosan remegtek meg a mozdulattól, bimbói fázósan húzták össze magukat. Vili és Tibi ágyéka megrándult. Amikor Vanda is kigombolta ingét, a fiúknak már egyre jobban nehezükre esett visszafogni reakcióikat. Vanda megvált a szűk nadrágtól is. Ez felért egy tökönrúgással, mint azt később Vili megjegyezte. A vékony combok közül finom, barna pihével borított vénuszdomb kellette magát. Vanda csábmosolyt villantva a válla fölött, követte a szőke Nadját a tóba.

 - Talán igazat szóltál! - mondta feszengve Vili Mikinek.

 - Na, ugye? - virult a mixer.

 - Mi az a na ugye? - érdeklődött Lilla.

 - Csak elregéltem, hogy mire számítsanak…

 - Nem volt rossz ötlet - hagyta helyben a táncoslány. - Most izgatják fel a kedélyeinket, és bevallom, jól csinálják! Tetszik!

 - Nekem is! - jegyezte meg csendben Niki.

 Tibi meglepve nézett rá, mire a lány vállat vont. - Olykor nekem is jólesik egy kis kirándulás!

 - Igeeen? - 64 fogú mosoly villant a rastakorona közül.

 - Háát… - játszotta a szende kislányt Niki. Benyúlt a bugyijába, és Marcsira kacsintott. - Ha van kedved megtudni, mekkorát ugrik egy alamuszi cicus…

 - Hááát… volna! - állt fel Miki is. Nadrágján nyilvánvaló volt a szándéka. Marcsi és Niki két oldalról a srácba karolva arrébb sasszézott a tűztől. Vili és Tibi Lillával maradt.

 - Úgy látom, hasonló az érdeklődési körünk! - jegyezte meg a hippiszerű lány hamiskás mosollyal.

 - Bocs, mi a lányokat szeretjük! - emelte fel ujját Vili, fél szemével a pacsáló lányokat leste. - Bár Tibi cseppet kilóg közülünk, ő inkább info-, mint nimfomániás…

 - Nana! - kérte ki magának az öccse. - Azért egy kósza kunkort én sem hagyok ki!

 - És most mi a terved? - kacérkodott Lilla. - Kihagynád, vagy sem?

 - Gondoltam, szundítok egyet… utána!

 - Megyek a tóhoz, nem kihagyni! - tápászkodott fel Vili, mint aki roppant nagy áldozatot hoz.

 Nadja és Vanda önfeledten pancsoltak, és úszkáltak a tóban, jó időbe tellett, mire a parton álló, ruháitól közben megvált Vilit észrevették. Nevetve a parthoz úsztak, és az előzékeny fiú karjairól lekapván, lúdbőröző testüket a lepedőnyi törölközőkbe bugyolálták.

 - Huhh, ez jólesett! - borzongta Nadja.

 - Látod, ilyen hideg a víz! - simult a sráchoz Vanda. Összerándult bimbói szúrták, fagyasztották és izgatták Vili bőrét.

 - Van kedved felmelegíteni minket? - csimpaszkodott Vilibe Nadja is a másik oldalon.

 - Hoztam törölközőt…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.