Hetvenkettedik fejezet
(Avagy: alkalom szüli a szexet)
Alíz ébredt elsőként. Soha olyan gyorsan nem szaladt vécére, mint akkor. Tudta, milyen messze van, nem tétovázhatott. Visszafelé elhaladt Líviáék faháza előtt.
„Vajon nekik sikerült?” – gondolta. Kicsit irigy volt, mert ha ő maradt volna kettesben Lacival, biztos, hogy derékzsábája lenne mostanra. Nem volt szégyenlős darab, szemrebbenés nélkül öltözött át az este is kedvenc éjszakai viseletébe, azaz meztelenre. A szex azonban, főleg a legelső, az más volt. Rettenetesen kívánta Lacit, éjjel már majdnem le is mászott hozzá, de aztán visszafogta magát. Majd kitalál valamit.
Visszatért a faházba, már a többiek is ébredeztek, és nem kerülte el a figyelmét a fiúk reggeli merevedése. Kis buták, azt hitték, Alíz és Stefi majd nem veszi észre! Röpke félórán belül tulajdonképp készen álltak, hogy valamivel elüssék az időt aznap. Igen, de hol vannak a zenészek? Semmi életjel nem látszott a faházon. Alíz, a modern, és viszonylag tapintatos, megcsörgette Líviát. Válasz nem jött. Az ajtóhoz ment, kopogott. Még mindig csend. Lenyomta a kilincset, az engedett, belépett hát a kicsit még félhomályos kuckóba. A látvány meg is lepte, meg nem is. A két embernek szűkös ágyikón édesdeden, egymást átkarolva aludt a pár. Meztelenül. A padlón a gitár, mellette a használt óvszer.
„Akkor nektek jó éjszakátok volt!” – gondolta Alíz, és halkan kiment, csendben csukta be az ajtót maga után.
- Hadd aludjanak még – mondta a kíváncsi többinek. – Menjünk, szerezzünk addig valami kaját nekik is!
Egy jó órát elvacakoltak az ennivaló megszerzésével, elkészítésével. Alíz egy tálcán pár szendviccsel újra bekopogott az alvókhoz. Beóvakodott, a helyzet alig változott, csak Lívia nyitotta ki a szemét, mikor Alíz az asztalkára tette a tálcát. Összevigyorogtak, és félóra múlva Lívia és Sanyi is csatlakozott a csapathoz.
A kempingből kikanyarodtak a kisbusszal, úgy döntöttek, felmennek a Kékesre, megnézik az ország legmagasabb pontját. Később, amint lehetőségük nyílt rá, a fiúk és a lányok különváltak, és kíváncsian faggatták álmos társaikat.
- Na, mesélj, milyen volt?
- Hú, nagyon jó! – így Lívia. – Sanyi nagyon aranyos volt, óvatos, „ügyes”, türelmes! Még a dalt is megtanította nekem!
- Előtte, vagy utána? – kérdezte Stefi.
- Előtte! Addig nem akartam lefeküdni se aludni, se vele!
- Minden elismerésem Sanyinak! – mondta Alíz. – A türelméért, meg a méretéért…
- Ja, te láttad… - állapította meg Lívia. – De te anyád által láthattál nagyobbat is!
- Hidd el, ez jobbnak tűnt!
- Jó is volt! – mosolyodott el a fekete hajú lány.
Közben a fiúknál…
- Hát, nem unatkoztunk az éjjel! – kacsintott Sanyi.
- Na, meg… -tad? – mutatta Laci egyértelmű kézmozdulattal.
- Ahogy ismerem, végiggitározták az éjszakát – szólt közbe blazírtan Döme. Kapott is egy gyilkos pillantást Sanyitól.
- Az igaz, hogy addig nem hagyott békén, amíg meg nem tanítottam neki a dalt…
- Mondtam! – szólt bele ismét Döme.
- De utána már nem zenéltünk! Gyerekek, nem semmi ez a lány! – révedt el Sanyi. – Azt hiszem, szerelmes vagyok!
- A gitárodba… - Döme kapott egy fülest.
- Alíz volt bent nálatok, míg aludtatok! – figyelmeztette Laci a barátját.
- Akkor láthatott mindent… jó, majdnem mindent, miért nem őt kérdezed? – Sanyi részéről lezártnak tekintette a beszélgetést, de még a végére odabökte. – Ő sem szégyenlős, nem?
Végigkóricálták a napot, Sanyi és Lívia kicsit álmosan, de egymástól másfél centinél jobban el nem távolodva. Ők ketten igen boldogok voltak, az esti elfoglaltságon járt majd’ minden gondolatuk, a gitár mellőzésével. A többiek is ilyesmiben törték a fejüket, csak a kivitelezés volt nehézkesebb. Alíz már ott tartott, hogy nem érdekli a másik kettő, legkésőbb az utolsó este rámászik Lacira, akár van „közönsége”, akár nincs.
Délután, alaposan leizzadva értek vissza a táborba. Lezuhanyoztak, ettek valamit. Stefi és Döme még sétálni ment a kemping környékére. Nem messze onnét volt egy tó, oda vették az irányt. Nem voltak egyedül, sok pár, vagy többfős csoport sétált-nézelődött a partján. Kézenfogva andalogtak, később egy padra ültek, pontosabban az aprócska lány Döme ölébe. A fiú, polgári nevén Dániel, valamivel több, mint tizenhét éves volt. Ő sem nőtt túlzottan nagyra, már a barátaihoz képest, de választottjánál így is egy fejjel magasabb volt. Rövid, szőke frizurát hordott, melyet olykor némi zselével tüskésített. Alkata nem tűnt nagyon izmosnak, de a valóságban férfiasan arányos volt, csak ezt az általa favorizált bő pólók elrejtették. Nem sportolt hivatalosan, de gyakran biciklizett és túrázott, valamint sokszor segített apja pékségében. Jóképű, csendes, halk fiú volt, és csak barátai közt vált hangosabbá. Stefi nem az első lány volt, akivel járt, valamivel tapasztaltabb a haverjainál, de nem sokkal.
Stefi a kedvenc, rövid szoknyácskájában, és egy ujjatlan pólóban csücsült, oldalvást Döme combjain. A fiún egy bermudanadrág, és a megszokott bő póló volt. Csendben fürkészték egymás arcát a lemenő nap fényénél, sokáig nem szóltak a másikhoz. Mindketten arra vágytak, amit előző éjszaka Lívi és Sanyi tett, de a „lakótársaik” miatt kivitelezhetetlen volt. Ajkaik lassan összeértek, forró csókba forrtak össze, nagyon hosszú időre. A külvilág megszűnt körülöttük, és nemcsak azért, mert nem törődtek a tóparti sétányon bóklászó emberekkel, hanem mert az alkonyatból lassan este lett, eltűntek a sétálók, csak ők maradtak a padon. Közvilágítás nem volt, a tábor fénye jutott el odáig, meg a majdnem teli holdé. Eljött az a perc, amikor ezt is észre is vették. Stefi elengedte az átkarolt nyakat, pajkos-röpke csókot adott még Döme szájára, és felállt. Kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, körülnézett, és örömmel állapította meg magányosságukat. Pasija már emelkedett volna fel, arra gondolva, a lány indulni akarna, de Stefi gyengéden visszanyomta, ismét az ölébe ült, ám ezúttal szemből, lovaglóülésben. Röpke-rövidke szoknyája a srác térdére hullott. Megint sokáig csókolóztak, a majdnem sötétben pedig kezeik is elindultak. Stefi ujjai először a rövid, szőke, most éppen zselémentes, selymes frizurába túrtak, cirógatta a fiú borostától szúrós arcát, a bő póló alól érezhető, izmos vállát. A lány egyre lejjebb kutatott, míg megtalálta a bézsszínű ruhadarab alsó szegélyét. Alákotort, és addig piszkálta, míg Döme előre nem dőlve megkönnyítette a dolgát a póló levételéhez. Túl sok szőr nem volt a mérsékelten, de érzékelhetően izmos mellkason, csak a nadrág alól a köldökig kúszó csíkot találta. Nem baj, Stefinek ez is tetszett, bár úgy gondolta, lehetne szőrösebb is. Boldogan, és izgatóan cirógatta körmei hegyével. Döme keze is felderítette barátnője testét, és szintén fentről lefelé haladt. Felderítette, hogy az ujjatlan felső alatt melltartó is van. Nem nagy dolog, szemmel is látható volt, de a ruha alá kotorva a pánt kioldószerkezete is meglett. Ellenállást nem tapasztalt, mikor tenyerét előresiklatva az apró halmokra szorult gyengéden a marka. Stefinek nem volt kifogása a kapocs kioldása ellen sem. Amennyire a póló alatt kivitelezhető volt, Döme megpróbálta megérinteni a kosárkák alatt a cickókat. Ujjheggyel sikerült is az izgatott-kemény bimbókat, amit a lány kéjes sóhajjal díjazott, és a kezeit máshová tette. A fiút meglepte a mozdulat. Stefi a nadrág forró és kemény domborulatát dörgölte meg, és altestével addig ficergett, amíg ölük össze nem ért. Most már fenekét billegtetve simította egymáshoz intim szerveiket, a problémát csak a több réteg ruha, és a helyszín jelentette. Az még csak megoldható, hogy a sliccen kibillentik a meredőt, és a bugyit félrehúzva betalálhat a nedvesbe, de mégis a tóparti sétány padján ültek, igaz, kukksötétben. A helyzetet Alíz oldotta meg, a távolból.
Megcsörrent Stefi telefonja. A lány nem akarta felvenni, de a készülék makacsul csörgött. Mérgesen kotorta elő valahonnan.
- Elmegyünk bevásárolni Gyöngyösre, jöttök?
- Nem, ha nem muszáj.
- Hozzunk valamit? – az apró lány tolmácsolt a fiúnak, az elsuttogta.
- Valami rágcsát, üdítőt, cigit, rágót, majd odaadom a pénzt! – hadarta Stefi, miközben felpattant a srác öléből, kilogisztikázta a melltartóját, a pasija zsebébe tömte, és húzta maga után a tábor felé. Döme nem értett semmit, de követte, közben a lány orvul egy SMS-t küldött Alíznak, ha mennek visszafelé, csörgesse őt meg. Olyan választ kapott, hogy belepirult.
Beléptek a csendes faházba, a lány gondosan bezárta, a függönyöket behúzta, és szorosan magához ölelve cuppant Döme szájára.
- Alíz egy istennő! – suttogta Stefi.
- Jó csaj, az igaz, de nekem te vagy az istennő! – hangzott a válasz.
Még hosszasan bizonygatták egymásnak, hogy mennyire szeretik a másikat, milyen fontosak nekik, meg ilyesmi. Közben fejvesztve vetkőztek. A lány ismét megcsodálhatta a számára oly kedves, izmos felsőtestet, a srác pedig végre lepel nélkül szemlélhette az apró, ám ízlésének pont megfelelő cickókat. Kezébe fogta a finom, szabályosan kerek halmokat, tenyerét izgatóan szúrták a rózsás, merev bimbók. Stefi eközben szoknyája alól bugyiját tornázta le, igyekezett mindezt észrevétlenül tenni, ami úgy tűnt, sikerült. Döme jó néhány perccel később ugyanis meglepődött, mikor a kockás szoknya alatt kotorászva csak a „csupasz tényeket” találta. Ekkor már a rövidnadrágja a földön volt, és a lány keze az alsónemű kemény domborulatán cserkelt. Mikor Döme ujjai a punciját érték, ő sem bírt tovább várni, lerántotta a fehér alsónadrágot. Barna szőrháromszög közepéből előmeredő, egész szimpatikus méretű dorong vált láthatóvá a lány előtt. Leguggolt a feszélyezett fiú előtt, marokra fogta a fütyköst, fitymáját felhúzta. Lassan felfénylett orra előtt a vöröslő-vérbő makk. Nyelve hegyével megcirógatta, megállapította, hogy finom, és az egész rudat a szájába vette. Nem sokáig szopogatta, mert önző módon ezt a szerkentyűt egy teljesen másik nyílásán keresztül szerette volna magában érezni. A srác rettentő hálás volt ezért, mert egyrészt nem rajongott azért, ha őt szájjal izgatják, másfelől hamar elélvezett volna, ha Stefi nem fejezi be, végül pedig ő a lány gyönyörét akarta élvezni. Át is vette az irányítást, a felemelkedő lányt átkarolva az ágya felé terelte, ráfektette, a csomagjába kotorva kézközelbe tette a szükségeseket. Végigcsókolta a heverő lányt, ajkainál hosszabb ideig tartózkodott csókjaival, aztán a vékonyka nyakon át az apró, de formás ciciknél állt meg. Nyelve hegye egy kicsit kergetőzött a pajkos bimbókkal, néha pedig szájába véve szopogatta őket, vagy épp harapdálta gyengéden. Nagysokára elillant, a lapos has közepén köldököt talált. A strandon már nem egyszer láthatta, és ellenállhatatlan vágyat érzett belenyalni, most megtehette. Stefi már eddig is lehunyt szemmel élvezte a srác tevékenységét, most remegőn felsóhajtott. Ez is erogén zónája volt, csak eddig nem tudta. Döme boldogan nyalakodott itt is hosszasan, míg egyik kezével a pici ciciket gyúrogatta. Aztán a szoknya szegélye következett. A lány úgy gondolta, nem veszi le, csak alóla a bugyit. Pasija kissé furcsállotta, de nem zavarta. Valahogy azonban alá akart jutni, és az a tény, hogy a ruhadarab könnyen felhajtható, meg sem fordult a fejében. A lány megtette. Szőrmentes vénuszdomb gyönyörű íve vált láthatóvá az egyelőre még összezárt combok között. Döme következő csókja ott cuppant halkan, és mintha Aladdin mondta volna ki a varázsszót, az izmos-formás lábak megnyíltak. A fiú tudta, mit kell tenni, nem az első punci került az orra elé, de megállapította, kétségkívül a legszebb. Domború, telt, sima szeméremajkak, közülük aprócska kicsik, felül szintén cseppnyi csikló. Kényelmesebb pózba, a lábak közé helyezkedett, a lány pedig felhúzta térdeit, úgy tárta ölét a szeretett srác elé. Döme nyelve végigsiklott a gyönyörű kéjszerven. Fentről lefelé haladt az egyik oldalon, a másikon pedig fel, a nagyajkakkal kezdve, de a kicsiket sem hagyva ki. Végül megállapodott a gombocskán. Stefi ujjaival még jobban széthúzta punciját, hogy a fiúnak könnyű dolga legyen. Nem volt az olyan nehéz munka, mint inkább élvezetes. A nyelv egyre gyorsabban pörgött a csiklón, néha lecsapott a pirosló résből szivárgó nedvekre. A lány testében egyre fokozódott a gyönyör, már nem halkan sóhajtozott, hanem egyre hangosabban nyögdécselt. Nem sok híja volt a tetőpontnak, mikor a fiú egy ártatlannak vélt mozdulattal egy időre elrontotta. Mutatóujját a nedves hüvelybe illesztette, és finoman a forró mélységbe tolta. Mire rájött, hogy hibát követett el, már késő volt. Pár csepp vér jelent meg, a fájdalmasan felszisszenő lánytól pedig nem győzött bocsánatot kérni. Stefi megnyugtatta, egyszer úgyis meg kell történnie, még jobb is, hogy most. Egy-két zsebkendővel felitatták a vért, Döme pedig folytatta, és ujját is használta. E közjáték ellenére nem sok dolga volt hátra, az apró lány lélegzete elakadt, teste picit megrándult, és az orgazmus után hosszú sóhajjal engedte ki a levegőt. A fiú óvatosan kihúzta az ujját, megtörölte, mert még maradt egy kis vér rajta, és óvszerért kotort. Gyorsan kőkemény, átlagosan hosszú, átlagosan vastag farkára tekerte, és fordult vissza a lányhoz. Az mögötte állt. Arra kérte Dömét, feküdjön hanyatt az ágyon, a többit majd ő intézi. Stefi gondosan utánajárt a témának, nem egy forrásból szedte össze a dolgok mibenlétét, és most a gyakorlatba kívánta mindezt átültetni. Úgy gondolta, ha ő ül bele a fütyibe, akkor saját magának tudja szabályozni a folyamatot, ha fáj, csak magát okolhatja. Persze Stefi tervez, Döme végez, de a lány maradt eredeti elképzelésénél. Jó döntés volt. A fekete színű (más nem volt) gumiba öltöztetett pénisz fölé helyezkedett. Szoknyáját elöl felemelve visszatűrte a derekához-hasához, hogy meglegyen a vizuális élmény is. Bal kezével szeméremajkait nyitotta meg, jobbja pedig a megfelelő irányba billentette a kissé bizarr látványt nyújtó kukacot. Nagyon lassan, centiről centire ült bele egyre mélyebben, mivel az ujj az imént elvégezte a munka oroszlánrészét, a hímtag feladata már csak a kellő tágítás, és örömokozás volt. Pár pillanatig fájt csupán, és utána eláradt testükben a gyönyör. Döme a könyökére támaszkodva figyelte Stefi minden mozdulatát. Látott már nem egy pornófilmet, de így élőben nézni, ahogy a rózsaszín, nedvektől fénylő punciajkak lassan majdnem tövig nyelik a farkát, több volt, mint izgató. Felnyögtek, a lány óvatosan mozogni kezdett, próbálta megérezni, meddig emelkedhet, egyszer ki is csúszott hüvelyéből a fütykös. Felgyorsult, most már a kellő ütem is megvolt, és hogy kedveskedjen szerelmének, bal kezét a jobbra cserélte, és síkos klitoriszát kergette a mutatóujjával. Igazából ő maga járt jól, mert látványnak sem volt utolsó, de mégis ő érezte (és élvezte) jobban. Mindössze néhány perces „ügetés” után már a hetedik mennyországban járt. Csiklórásegítéssel könnyű volt! Mélyen ült bele a faszba, már szinte fájt, megremegett, és felnyögött, ahogy elélvezett. A kéjhullámok csillapodtával ismét megmozdult, de Döme arra kérte, változtassanak, elvégre ő a fiú, neki kellene dolgozni. Stefi beleegyezett, és leszállt. Hanyattfeküdt, combjait széttárta, nedves punciját széthúzta, még a fütyköst is előzékenyen a lyukra igazította. Döme határozottan döfte tövig szerszámát, és erőteljesen, gyorsan mozgatta ágyékát. Mindketten diszkrét-halkan nyögdécselve kísérték a fiú mozdulatait. Testükben egyre erősödött a gyönyör, Stefi újabb orgazmus felé közelgett, és Dömének sem kellett sok. A srác váratlanul lelassult, majdnem kihúzva farkát erőteljesen döfte ismét tövig. Párszor megismételte ezt, majd teljesen a forró vaginába feszítette fütykösét, és aprókat lökve lövellte spermáját az óvszerbe. Ez volt egyúttal a „kegyelemdöfés” a lány második csúcspontjához. A lüktető pénisz hatására a vagina is megrándult, Stefi pedig talán még az előbbinél is nagyobbat élvezett. Sokára váltak óvatosan ketté, Döme levette a gumit, Stefi pedig megállapította, milyen sok. Zsebkendőbe csomagolva iktatták, a lány lekapcsolta a lámpát, kizárta az ajtót, feleslegesnek ítélte most már a szoknyát, és a faházra boruló homályban szerelméhez bújt.
- Kösz, Alíz! – suttogta, és lassan elaludt az izmos mellkashoz bújva.
A jó két óra múlva belépő Alízék így, meztelenül, édesdeden szundítva találták őket.
Utolsó kommentek