Hatvannegyedik fejezet

(Avagy: egy kései házavató)

 Dél volt. Még melegen sütött az októberi nap, de az időjárás-előrejelzés szerint abban az évben már az utolsó kellemes napok jártak.

 Barbara, Mónika és Jenő az ebédlőben ült, az asztal körül. Kintről beszűrődött a teherautók zaja. Épp akkor vitték el az utolsó, sittel teli konténereket.

 - Végre! - huppant közéjük Panni. - Ezek is eltűnnek!

 Kék haja már a múlté, eredeti, mogyoróbarna színében, lófarokba kötve csillogott.

 - Még összesöpröm a maradékot, elgereblyézek, és mostantól újra emberi körülmények között fogunk élni! - sóhajtott Jenő.

 - Mindannyian vártuk már ezt a napot! - tette hozzá Barbara.

 - Jó ötlet volt attól a Barnabás gyerektől ez a költözés! - nyúlt Jenő egy szivar után, de Panni rászólt.

 - Mindjárt kész az ebéd, bírd ki!

 Valóban, percek múlva az asztalon gőzölgött a finom gulyásleves. Panni remekül főzött. Már amikor nem a laborban dolgozott.

 Az ebéd elfogyasztása után Jenő végre rágyújthatott a kiszemelt szivarra.

 - Ezt meg kellene ünnepelni! - füstölte.

 - Mit? - hökkent a három nő.

 - Hát, hogy végre berendezkedtünk!

 - Olyan házavató-félére gondolsz? - kérdezte Panni.

 - Igen, valami olyasmire!

 - Hát, tulajdonképpen… - vont vállat Móni.

 - Nem vagyunk mi ehhez már öregek? - akadékoskodott Barbi.

 - Jaj, anyu! A srácok biztosan örülnének!

 - Azt meghiszem…

 - Panninak igaza van! - pöfékelte Jenő. - Az évfordulós rendezvényünk is nagyon jól sikerült!

 - Ez az! - agitált tovább Barbarának a lánya. - Mindenki tök jól elvolt, mindenki a saját korosztályával!

 - Oké, igazatok van! - adta meg magát Barbara. - Viszont egy lakásba összetrombitálni ennyi embert nem lehet!

 - De nem is egy lakás van! - mutatott rá a férfi.

 - Ja, miénk az egész utca! - nevetett Móni.

 Volt egy cseppnyi igazság abban, amit a vörös hajú nő mondott. A városka szélén épülő lakópark egyik sorházában voltak a Piroskák lakásai. A rövidke utca egyik oldala teljesen az övék volt. A másik oldalon egyelőre üres telkek vártak beépítésre. A modern labor, mely kozmetikai készítményeket állított elő, és a RED kft tulajdona volt, mindössze háromutcányira volt tőlük, egy ipari terület szélén. Barna jó alaposan körülnézett, mikor alkalmas helyet keresett nekik. Harvey pedig talált egy profi építészt, ki megálmodta nekik az öt lakásból álló sorházat, persze az egyetemista Feri közreműködésével. Móni unokája kitett magáért, ha már egyszer ilyen tanulmányokat folytatott.

 Barbarának abban igaza volt, hogy minden meghívott egy lakásba nem fér be, bármilyen tágasak is, Panni segítségével kidolgoztak egy "bulirendet". A terv a következő volt. A sor első lakása Barbaráé, Mónikáé és Jenőé volt. A másodikban Panni lakott a lányával, Andreával, a következőben pedig Barbara fia, Dani, a családjával. A negyedik kégli Móni fiáé, Karcsié volt, az ötödik pedig a lányáé, Nóráé.

 Tehát, a legidősebb korosztály az első lakásban ünnepel majd, tizenegyen kényelmesen el fognak férni. A maradék négy lakást pedig úgy gondolták, hogy kettőben a középső, kettőben pedig a fiatal generáció bulizik. Jenő még egy kis éjjeli tűzijátékot is szervezett.

 A két família közel lakott egymáshoz, sőt, munkájuk is helyenként összefonódott, nem volt hát nehézkes az összejövetel megszervezése, Jenő felvetése egy héttel később megvalósult.

 Barbara és Mónika az ajtóban fogadta régi barátait. Dugó ismét a hajszálcsíkos öltönyében feszített, és jobbján a felesége, Kriszta is igen elegáns volt. Gábor és Juli mögöttük. Percekkel később Jocó és Glória, valamint Jani és Szandi. Korukhoz képest fiatalosak voltak és szépek. Na, persze Dugó erősen megkopaszodott, és öccsének is csak annyival volt több haja, amennyivel fiatalabb volt. Krisztán és Julin alig látszott a kor. Persze, egy-két ránccal gazdagabbak lettek, Kriszta is jobban őszült, de még mindig vonzónak tartották őket férjeik. Jocó most éppen nem küzdött a köszvényével, ami a szigorú diétájának, és a gyógyszereknek volt köszönhető. Viszont nem is volt elhízva, mint sok korosztályabeli férfi. Mellette Glória is megőrizte fiatalságát, amennyire lehetett. Természetesen kevés ránc, és pár ősz hajszál jelezte a korát, de nem a valódit. Jani pedig kifejezetten öregnek tűnt felesége mellett. Persze nem azért, mert a férfi annyira leharcolt volt, igaz, erősen őszült, és szedett fel pár kilót, de Szandit most is gyakran nézték Niki nővérének, vagy Kisniki anyjának. A nő nem tagadta, sokat megtesz fiatalossága megőrzéséért, a plasztikai sebészet kizárásával. Szép fekete hajszínét most már a korszerű hajfestékekkel érte el.

 Panni, kék haját rég elfeledve várta barátait, majdnem ugyanúgy, mint annak idején Siófokon, az utcán állva. Nem a kék bikinijében, bár a szín stimmelt. Most gyönyörű selyemruhát viselt. A kisbusz, amely bekanyarodott az utcába, szintén hasonló volt a durván húsz évvel ezelőtti helyzethez, de jóval fiatalabb járgány volt. Laura és Gabi ugrott a nyakába, amint megállt a busz, igaz, most már közel laktak egymáshoz, mégis ritkán találkoznak. Tibi segítette le Nikit, Marcsit, és poénból a begipszelt lábú Vilit. Biciklibaleset miatt volt sánta a férfi, a kényszerpihenőtől pedig morcos. Végül Peti és Robi lépett le a járműről, utóbbi le is zárta.

 - Karcsiék és Nóráék itt vannak nálam, Daniék pedig otthon várnak benneteket - tájékoztatta őket Panni. - Úgy gondoltuk, nem fogunk elférni egy lakásban…

 - Hát, vagyunk egy páran! - jegyezte meg Peti.

 - Na, igen! - reagálta a házigazda. - Van átjárási lehetőség házon belül is - tette hozzá.

 Karcsi és Flóra lakásában a két fiú, Feri és Kristóf fogadta a vendégeket, Andival kiegészülve, míg Nóráéknál Szilvi és Brigi, hozzájuk csatlakozva Alex és Alexa tartotta a frontot. Feri, mint nehezen szem elől téveszthető, jókora jelenség állt ki a járdára, később Alex csatlakozott hozzá. Szép pár voltak, egy nagydarab, izompólós, deli legény, meg egy bő gatyás töpszli. Nem is tévesztették el őket az érkezők. Ifjabb Vili volt a legelső, és értelemszerűen Andreát kereste rögtön. Friss volt még a kapcsolatuk. Bernadett és Barnabás Kisnikivel és Lalival, egy autóval érkezett, nyomukban Viki és Rudi. A szőke lány autójának hátsó üléséről kihömpölygött az "óvoda", ahogy Kisniki megjegyezte a két húgára. Végül, de nem utolsósorban Robi és Zsuzsa futott be Stefivel és Alízzal.

 Nagy buli volt készülőben! Jenő, még mielőtt a vendégek megérkeztek volna, nyomatékosan felhívta a figyelmét minden vendéglátónak, hogy kilenckor tűzijáték lesz, akkorra legyen szíves mindenki az utcára kifáradni. Még hozzátette, hogy addig ne rúgjanak be, és ne is dugjanak. Móni pedig tízre az első lakásba rendelte a "korhatárosokat".

 Ezek szellemében zajlott a dínom-dánom. Természetesen nehéz volt némelyiküknek megállni, hogy ne zárt ajtók mögött folytassanak teljesen más jellegű összejövetelt, de Zsuzsa résen volt, és kotlós módjára terelgette el a kínos helyzetektől Alízt, Líviát és Stefit. Persze a kiscsajok láttak dolgokat, de mindazok kimerültek annyiban, hogy: "Láttad, a Viki, meg a Rudi hogy smárolnak!", "Lali meg a Niki seggét fogdossa!", "Berniék meg nyelveset!… Fúj!". Később: "Hallottátok? Az Andi, meg a Vili járnak!" Csak nekik volt ez újdonság, mint ahogy arról sem volt halvány fogalmuk, hogy a többiek már alig várják, mikor húznak el a retekbe.

 Kilencre mind az utcára tódultak, ahol Jenő egy veszett büdös szivarral a fogsora közt két overallos fószerrel egyezkedett.

 - Itt van mindenki? - mennydörögte.

 - IGEN! - hallatszott a válsz kórusban.

 - Aki mégsem, így járt! - és biccentett a fickóknak, akik szakszerűen vezényelték le a bő negyedórás, lenyűgöző tűzijátékot.

 Móni, bár tízre kérte a kislányokat, mégis úgy látta jónak, ha előbb begyűjti őket. Így is tíz percbe tellett, mire mindhármat sikerült megfognia. Lívinek persze ezalatt sikerült kisasolnia, hogy ifjabbik nővére, Anna Kristófot ölelgeti. Később mószerkodott is a nagyanyjának… Aztán tátott szájjal bámulta a hatalmas televíziót, valamint a házimozi-rendszeren lejátszott filmet, amit hetek óta meg akart nézni. Barbara diszkréten bezárta a szomszéd lakásba vezető ajtót…

 Panniéknál folyton változtak az emberek, jöttek-mentek mindenfelé, egyetlen fix pont maradt: Vili. Ő, szegény, a begipszelt lábával nemigen tudott mozogni. Egyszer végigjárta a lakást, hogy megnézze, nagyon tetszett neki, memorizálta az illemhely hollétét, és leült a nappali egyik kényelmes foteljében. Még a tűzijátékra kisántikált.

 Barátai császkáltak, táncoltak és buliztak körülötte, Marcsi gondot fordított arra, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt. Olyannyira nem, hogy az idő előrehaladtával, és a hangulat emelkedtével egyre több időt szentelt férjének. A világítás egyre diszkrétebb lett, a zene egyre halkabb, a férfi számára azonban mindez fel sem tűnt, a fotel karfáján ülő, évek óta imádott feleségével csókolózott. Marcsi mindeközben gyengéd odafigyeléssel vetkőztette a nem mobil férfit, és hogy még jobban megkönnyítse a dolgát, ő maga is vetkőzött. A nadrág levételénél némi zavar támadt. Na, nem a gipszelt láb miatt, hanem mert olyan kezet talált ott, ami nem az övé, de nem is Vilié. Panni csízelt mindkettejükre.

 - Segíthetek?

 Ekkor néztek jobban körül. Vetkőző, vagy már meztelen embereket láttak mindenfelé.

 - Persze! - nevetett Vili. - Leginkább abban, hol lehet ezt kényelmesebben folytatni!

 - Természetesen!

 Felsegítették Marcsival a hiányos öltözetű pasast, magukról is lepottyant ilyen-olyan ruhanemű, és Panni szobájába topogtak. Az épp ott tollászkodó Karcsiéktól helyet kértek a franciaágyon, mire azok diszkréten kiosontak. Vili kényelmesen felheveredett, miután a két nő levette róla a maradék ruháját. Panni gyorsan előkészített egy jó marék zsebkendőt, és Marcsi mellé állt. Sosem volt válogatós, nő, vagy férfi, mindegy volt neki, ha szimpatikus volt. Régen volt már bármelyikben is része, utolsó emléke pár héttel azelőtti, egy felejthető hapsiról. Úgy gondolta, a nehezen mozgó Vilit egy leszboid bevezetővel izgatják fel, Marcsi nem ellenkezett. Panni volt a tapasztaltabb ilyen téren, szorosan hozzásimult barátnőjéhez. Mivel azon már nem volt blúz, csak a szoknya, meg a fehérnemű, így a combközépig érő, fekete szoknya cipzárját kereste, gyengéd cirógatásnak álcázva. Marcsi sem maradt adósa, de neki előbb a selyemruha kinyitásával kellett megküzdeni. Sikerült, a vállpántokat lassan lebillentette, a ruha halk suhogással fogott padlót. Az ő szoknyája egy másodperccel később hullott mellé. A következő pillanatban kikapcsolódott Marcsi melltartója, és messzire szállt. Pannin nem is volt. A két nő keblei már nem feszítettek úgy, mint húsz éve, ám alig-alig ereszkedtek csak meg. Vili el is csodálkozott, hogy Pannié még mindig szép nagy és formás. Meg mert volna esküdni a sebészkésre, de a nő később tagadta. Mivel sosem volt dolga "műanyaggal", így nem tudta a különbséget. A négy kebel egymáshoz simult. Panni tenyerébe vette a sajátjait, és bimbóit Marcsiéhoz dörzsölte. Nem volt hatástalan, a sötét színű gombocskák hamar megduzzadtak, megkeményedtek, és pajkosan gördültek el egymáson. Marcsi követte vendéglátója példáját, és hosszan, élvezkedve kergetőztek így. Panni később elengedte a sajátját, hogy Marcsiét markolja meg. Gyúrogatta a kívánatos halmokat, és végül gyengéd csókot lehelt rájuk. Szépen, sorban, hol az egyikre, hol a másikra. A másik nő addig az övét próbálta a kezébe venni, kevés sikerrel, testhelyzetük nem engedte. Panni már a nyelvét is bevetette, aprókat körözött a bimbókon, odafigyelve arra, hogy mindkettőnek egyformán jusson a jóból. Marcsi már meg sem próbált viszonozni, csak halkan, kéjesen sóhajtozott. Szerette, ha a melleivel bíbelődnek. Percekkel később Panni még délebbre indult. Marcsi hasán át, amin némi felesleget hagyott a két gyerek, a fehér tangához ért. Marcsi lepöndörítette az alsóneműt, és kilépett belőle. Terpeszbe állt, Panni azonnal odafurakodott. Örömmel tapasztalta, hogy a punci fazonra volt borotválva, legutóbbi emléke még szőrös ágyékáról voltak. Puszilgatta a csupasz ajkakat, néha meg-megnyalintotta, de már fél szemmel partnernője férjét figyelte. Vili reakciója egyértelmű volt, farka állt, mint a cövek. Rávigyorgott a pacákra.

 - Jöhet? - kérdezte tőle.

 - Á, hagyd csak, majd kiverem magamnak!

 Marcsi és Panni felnevetett, és két oldalról Vili mellé bújtak. Megmarkolták méretes dorongját, lassan mozgatták a bőrét, és lágyan csókolgatták arcát, száját, nyakát, izmos-szőrös mellkasát. A férfi kezei nem pihentek eközben, a két forró öl felé kutakodott. Panninál gikszert talált, jelezte, a nő pótolta a mulasztást, gyorsan kibújt kék bugyijából. Vili ujjai azonnal a szőrtelen ajkak közé nyomódtak, mindkét oldalon. Nem sokáig tudta azonban így izgatni a csajokat, azok majdnem egyszerre, szép lassan egyre lejjebb haladtak csókjaikkal, ennek megfelelően helyezték testüket kényelembe. A rúdhoz értek. Nem vesztek rajta össze, megosztoztak. Egy nyalás neked, egy nyalás nekem. Vilinek tetszett a dolog, lehunyt szemmel, halkan, kéjesen szuszogott. Marcsi később előzékenyen átadta Panninak férje farkát, az ágyat megkerülve a másik oldalra helyezkedett. Próbált valami olyan pozíciót találni, amelyben mindannyian jól járnak. Altestét Vili mellé helyezte, úgy, hogy a férfi felsőtestével kicsit oldalra fordulva kényelmesen elérhette. Ő maga pedig Pannit igazította olyan helyzetbe, amelyben a csupasz puncit akadálytalanul elérte. Ujjaival megnyitotta a szeméremajkakat, nyelve máris a csiklót keresve furakodott közéjük. Rátalálva alaposan megkergette a vérbő szervecskét, néha otthagyta, hogy megízlelje a hüvelyből szivárgó nedveket. Panni szuszogva szopogatta Vili farkát, ajkai szorosan fonódtak a rúd köré, mint ahogy ujjai is, és egy ütemben mozogtak fel és alá. Olykor abbahagyta, csak nyelvheggyel simogatta a fényes-vörös makkot, különös figyelmet fordítva az alsó, érzékeny részére. A férfi sem igazán tudott hangot adni érzéseinek, ő a felesége barna pamacskoronás puncijával foglalatoskodott. Eleinte csak a kezével dörzsölte, izgatta, az ajkakat széthúzva a klitoriszt izgatta ujjheggyel, néha mélyen benyomult a nedves vaginába. Kis helyezkedés után rátalált a megfelelő pozícióra, bal kezének mutató-, és középső ujját a punciba tolva lassan mozgatta azokat, míg másik kezével az érzékeny gyönyörgombocskát tette szabaddá nyelve előtt. Lecsapott rá, és hevesen kergette. Élvezetes háromszöget alkottak így, mindenki arra törekedett, hogy a másikat gyönyörhöz juttassa, miközben ő maga is izgattatott. Panni ért leghamarabb a csúcsra, már nem volt a szájában a fasz, bár keze továbbra is lassan mozgott rajta. Diszkrét-halkan felnyögött, teste megmerevedett az orgazmus pillanatában. Ismét szájába vette a fütyköst, ami néhány szívás-nyalás után lövellte tisztes mennyiségű magját. Vili hangosan felnyögött, de egy pillanatra sem hagyta abba asszonya izgatását, aki már nem nyalta Pannit, maximálisan oda tudott figyelni saját gyönyörére. Hamarosan ő is elélvezett, puncija férje ujjai köré szorult lüktetve, pár csepp nedűt kifröccsentve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.