Huszonkilencedik fejezet
(Avagy: útra kel a Nagy csapat!)
Hová tűnt már az az osztálykirándulás! Hová tűnt az osztályuk egyáltalán! Találkoztak ugyan még néhányszor Zsuzsival és Pistivel, aki mellett meglepő módon mindig ott volt Hajni is. Ám ahogy az utolsó év is elszállt, eltűntek ők is. Gabriella és Laura most a szüleik tudtán kívül szervezkedett, intézkedett. Pár napjuk volt már csak hátra ahhoz, hogy őseik Siófokra autózzanak egy régi ismerősükhöz. A gyerekek tudomása szerint üzleti ügyben, a szülők szerint még szexre is.
Az ikrek Tibi segítségével kinyomozták a lakcímet, azt, hogy a Barbara nevű Piroska elvált, két gyereke van, egy tizenkilenc éves fiú, és egy tizennyolc éves lány, a Mónika nevű ikertestvére pedig férjnél van, és szintén két gyereke, tizennyolc éves fia és lánya van, kétpetéjű ikrek. Gabi Barbara lányával, Pannival már felvette a kapcsolatot, és megtudta, hogy amint apjáék megérkeznek, azonnal Barbaráék balatonvilágosi nyaralójába mennek át. Ennek szellemében kérte minden barátját és rokonát, hogy úgy készüljenek. Folyt is a csendes rámolgatás, pakolászás, mikor is valami Gabi eszébe jutott, ettől lázas keresgélésbe fogott, de sehol sem lelte a cetlit, amire Panni telefonszámát felvéste. Rohant Tibihez, mindezt az utolsó nap kora estéjén.
Tibi hason feküdt az ágyán, orra előtt egy erotikus témájú könyv hevert, olvasott. Annyira belemerült az olvasásba, hogy nem hallotta, ahogy szobájának ajtaja kinyílik. Titokzatos, csendes, elsőre szende, fekete hajú- és szemű, fehér bőrű, vékony alkatú, hosszú combú, kerek-feszes popsis-cicis lány lépett be. Nikolett, Jani és Szandi lánya. Halkan betette maga mögött az ajtót, és a falnak támaszkodva, félrehajtott fejjel nézte a fiút. Gyerekkoruk óta odavoltak egymásért, ez az érzelem az utóbbi két-három év alatt csak még jobban elmélyült. Nem láttak, nem hallottak a szerelemtől, pedig nem egy jelentkező akadt, aki szívesen magáénak akarta volna bármelyiküket is.
Az angyalarcú, szőke srác lapozott egyet a könyvben, sóhajtva mormogott valamit, talán épp szerelme nevét, és ágyékával ficergett kicsit. Pár sor olvasta után olyan érzése támadt, mintha figyelnék. Az ajtó irányába tekintett, és valóban. Niki figyelte mosolyogva.
- Szia, Tibi! – ült mellé az ágyra.
- Szia, kicsim! – jelölte meg az oldalt, és hajította félre a könyvet Tibi.
- Mi jót olvastál? – cirógatta és csókolta meg a lány.
- Csak egy regény…
- És, jó könyv?
- Szerinted? – vonta duzzadó, forró öléhez Niki kezét.
- Biztosan nagyon jó lehet!
- Á, nélküled lósz…rt sem ér semmi! Csak veled jó! - ölelte át szerelmét a fiú, és gyengéd csókokkal illette halovány ajkait, melyet a lány olykor némi rúzzsal próbált élénkebb színűre javítani. Csókolóztak elég sokáig, mikor Tibi megkérdezte.
- És, mi járatban itt, szerény kuckómban?
- Csak átjötte… mert… izgulok… - tétovázott a válasszal Niki.
- Mitől izgulsz annyira? Az az anyám dolga! – mosolygott Tibi.
- Hát… nem is tudom… A holnapi út miatt.
- Ne aggódj! El vannak havazva anyámék is az úttal, hidd el, minden a legnagyobb rendben lesz! – a fiú ráfordította a kulcsot a zárban. Visszatért a szépséges lányhoz, átölelte, és a fülébe súgta.
- Van egy nagyon jó aggodaloműzőm!
- Micsoda? – kacérkodott a lány. – Csak nem erre gondoltál?
- De igen! – ezzel egy időben már húzta is le Niki fehér, testhezálló topját. A feszes anyag eltűntével a szabályos-szép kebelhalmok is kihúzták magukat, fiatalos büszkeséggel feszítettek Tibi simogatóan simuló tenyere alatt. A top az ágyra repült, és már a rövidnadrág is lefele mozdult a lányról. Bugyi sehol. Meglepte, mert nem volt hozzászokva. Ahhoz sem, hogy Niki borotválja gyönyörű, kékesfekete szőrzetét. Pedig most úgy tűnt. Ahol eddig buja, fekete őserdő nőtt, most keskenyre formált, kékesen csillogó pamacska húzódott. Tibinek cseppet sem volt kifogása ez ellen. Gyorsan hanyattfektette Nikit, tette szét a lábait, és tapadt szájával a csupaszra borotvált nagyajkak rejtekéből kibukkanó csiklóra. Nem akart hinni sem a szemének, sem simogató ujjainak, sem a nyelvének, de kénytelen volt. Eddig is rajongott Niki minden porcikájáért, most viszont sosem tapasztalt hévvel nyalakodott a bőven nedvező puncin. A lánynak is nagyon jólesett a dolog, még sosem borotválta le a szőrzetét ennyire, de azt látta, hogy az anyja igen. Hosszas tépelődés után rákérdezett a dolog technikai részére, és Szandra készségesen elmagyarázta. Az érzelmi oldaláról nem szólt, hadd legyen meglepetés. Nagyon meglepődött, amikor Tibi nyelve végigcikázott a csupasz szeméremajkain. A kéj pedig egyre csak fokozódott, ahogy a fiú nagy vehemenciával nyalakodott, és Niki megfeszülő testtel, halkan nyögdécselve elélvezett.
„Hamar ment!” – gondolta a lány. – „De milyen jó volt!”
Fekvő helyzetéből felült, átölelte a mellékúszott fiút, és finoman az ágyra nyomta. Lefejtette az alsónadrágot, és a délceg, Tibi egyéb testméreteihez képest jókora, kemény és hosszú pénisz tövén terjengő barnásszőke szőrzetbe fúrta a fejét. Lágyan és gyengéden csókolgatta körbe az izmos, eres hímtagot, a másik végére érve vékony ujjai köréfonódtak, s felhúzta a fitymát. Csókjai immár a bíborszínű makkot érték, olykor nyelve is végigcikázott rajta. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, összeköti a kellemeset a még kellemesebbel. Combját átvetette Tibi teste fölött, meglepve ezzel a fiút. Az arca fölé került, vágyakozva szétnyílt csupasz puncira öltötte nyelvét. Niki ajkai is a farkára fonódtak, nyelve a makkján pörgött. Ő sem maradt le a lánytól, tartotta vele a tempót, és földöntúli kéjbe hajszolta kedvesét. Az érzés minden várakozásukat felülmúlta. Alig néhány perc, és már nagyon-nagyon a végén jártak, egyszerre nyögték a másiknak: „Mindjárt… jövök!”. Egyszerre élveztek el, testük egy ritmusra hullámzott a gyönyör csúcsán, Tibi jókora adag ondót lövellt. Niki, miután tisztára nyalta Tibi farkát, remegő lábait átemelte a fiú fölött, reszketegen bújt mellé, és gyengéd, végtelennek tetsző, szerelmes csókba borulva pihegtek.
Nem is figyeltek fel az első, halk kopogtatásra, csak a sokadikra. Niki pillanatok alatt a pléd alá került, Tibi pedig, útközben egy alsónadrágba bújva az ajtóhoz. Gabi állt a küszöbön.
- Bocs, zavarok? – lépett egyet beljebb, de felfedezvén „sógornőjét”, már lépett is vissza, Tibi helyett is válaszolva saját kérdésére. – Ööö… úgy látom, igen!
- Gyere csak nyugodtan! – hívták egyszerre.
- Kösz.
- Miben segíthetek? – kulcsolta vissza az ajtót a fiú.
- Az a helyzet, hogy elhagytam Panni telefonszámát, és el akarnám kérni…
- Semmi gond! – és Tibi máris a számítógép elé vágódott. Niki is kiszállt a pléd alól, és a fiú mellé húzódott. A gép, hála a modern technikának, másodpercek múlva köpte a választ. Niki felírta egy noteszlapra, és átnyújtotta Gabinak.
- Kösz, és még egyszer, bocs a zavarásért!
- Mikor indulunk reggel? – kérdezte a fiú.
- Hát, anyuék nyolcra tervezték, arra gondoltam, egy óra múlva mehetnénk mi is! Tehát kilenckor. Na, aludjatok jól! Ja, Niki, jó lett a „frizurád”! – és Gabi kilibbent. A fekete hajú szépségnek eltartott egy ideig, mire leesett, mire is gondolt Gabi.
Másnap reggel. Lázas készülődés, a szülők, mint a mérgezett egér, fel-alá rohangáltak a csomagokkal. Nem ment olyan zökkenőmentesen, mint gondolták. „Ezt most hogy a rákba tegyem ide?!”, „Dózerrel, ha másképp nem megy!”, „Imádlak, asszony, legközelebb a Szabadság-szobrot is feszgesd be, attól talán jobban kilátok a tükörben!”, „A hűtőtáskát is tedd be!”, „Bravó, megyek, hozok inkább a telephelyről egy kamiont!”. Ilyen, és ehhez hasonló, kedvesnek éppen nem mondható csevej zajlott le a szülők között. Aggódó szavak és arckifejezések közepette váltak el egymástól, és Dugóék elporoztak a Balaton felé.
- Na, most már mi is pakolhatunk! – vigyorodott el Gabi.
Durván egy óra múlva a fiatalok is útra keltek. Járművük egy tizenkét fős kisbusz volt, nyolcuknak több mint kényelmes. Egyetlen baj volt csupán, a szellőzés. Kicsiny volt a nyitható ablakfelület, mely az autópályán zakatolva még elég levegőt engedett be, a városon átverekedve azonban majd’ megfőttek. Nem csoda hát, ha nagyon nekivetkőztek, némelyikük csak alsóneműben tudta elviselni a meleget.
A hátsó ülésen Vili nyúlt el, fejét Marcsi ölébe hajtotta, a lány egy könyvet olvasott, és szórakozottan cirógatta a fiú haját. Vili egy jó órás szundítás után, az autópálya elején ébredt fel, szerelmére pillantva meglepve tapasztalta, hogy a lányon a bugyin kívül csak egy melltartó van. Menten felült. Marcsi félretette a könyvet, belecsókolt az őt átölelő srác fülébe. Nagyon hamar egymásba feledkeztek, csókolgatták, simogatták a másikat, ahol csak érték. Nemsokára a melltartó is kikapcsolódott Marcsin, nagy, fejlett mellei feszesen ugrottak elő a meglazult fehérneműből. Vili nem tudta, és nem is akarta visszatartani a kezét, a jókora keblekre tapadt, tenyere simogatóan, bimbókeményítően körözött. Belemerültek a játékba, Marcsi a duzzadt alsónadrághoz nyúlt, előbújtatta a srác dagadozó, merev és forró farkát. Ujjai átfonták, szorították, izgatták a dákót, és szinte egyszerre döntöttek úgy, hogy helyzetet kellene változtatni. Levették a magukon maradt alsóneműket, Marcsi elheveredett a padszerű ülésen, lábait hívogatóan tette szét. Vili szeretettel, vágyteli izgalommal nézett végig barátnőjén. Vállig ért sötétszőke, egyenes szálú, fénylő haja, akár egy samponreklámban, szeme színe átmenetet képzett a kék és a zöld között, most szenvedélyesen csillogott a fiúra. Egyenes, cseppnyit hegyes orra alatt piros ajkai résnyire nyíltak, nagy, még az anyjáét is meghaladó méretű mellein felizgultan meredtek a bimbók. Alakja nem volt olyan karcsú, mint az ikreké, de nem is volt oka panaszra. Derékban vékonyka, csípőben teltebb, combjai formásak. Vilit leginkább a ritkás, barna, bikinivonalig karbantartott szőrzetű, a széttárt combok rejtekéből előmosolygó húsos punci érdekelte. Odahajolt a vágyakozó ölbe, ujjaival szétfeszítette a nagyajkakat. Az előbújó, aprócska rózsaszín gombocska hegyére helyezett egy-két csókot, később a nyelvét. Lassan ízlelgette, ám tempója gyorsult, pörgött-forgott a pirosodó, megduzzadt csiklón, olykor bekígyózott a forró-nedves hüvelybe, kéjjel habzsolva a szivárgó nedűből. Marcsi csendes-fegyelmezett nyögdécseléssel kísérte mindezt, de még ezt a halk hangot is elnyomta a motorzaj. Amit viszont nem lehetett elnyomni, az a lány finom remegése, a közelgő orgazmus miatti egyre sűrűsödő kéjgörcsös rándulásai. Nagyot élvezett, puncija lüktetve ontotta magából a gyönyörnedveket, foltot hagyva Marcsi feneke alatt az ülésen.
Nem zavartatva ettől, Vili egy óvszert vett elő, Marcsi a merev rúdra tekerte. A srác leült, a lány pedig szemből, az ölébe. Tövig csüccsent a „karóba”, átölelte szerelmét, sóhajtozva nyögdécselt, keblei a fiú mellkasának feszültek, kellemesen bizsergetve őt. Teljesen rapszodikus tempóban lovagolt a kéjrúdon, megszűnt számukra a külvilág, csak egymás érzéseire, mozdulataira figyeltek. Nem törődtek Robi irigykedő vigyorával, aki a belső tükörből minden mozdulatot tökéletesen tudott követni. Észre sem vették, hogy a repkedő függönyök mögött bárki, mellettük elhaladó láthatja őket. Számukra csak a közeledő gyönyör volt az egyetlen fontos dolog. Felizgult testük egymásnak feszült, a kőkemény pénisz erőteljesen lövellte ondóját a lüktetve összehúzódó, nedveit árasztó, élvező hüvelybe, illetve a gumi védelmébe.
Ernyedten ölelték egymást, légzésük szabálytalan zihálás volt csupán, tekintetük ködös. Marcsi óvatosan leemelkedett Vili lassan ernyedő farkáról, a fiú gyorsan levette a gumit, és tisztára törölte makkját. Peti vigyora jelent meg a képben.
- Nem bírtátok volna ki, míg odaérünk?
- Kapd be! – fintorgott Vili.
- Asszem, most nem bírnál egy újabb menetet! – hajolt el Peti a felé hajított óvszer elől. Szerencsére volt rajta csomó…
Utolsó kommentek