Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
- Hej, Mel, látod, amit én?
- Egen!
Káromkodás hallatszott tisztán.
- Gyere, nézzük meg, mekkorát pandázott Lambert!
Két lány napozott a kövér fűvel benőtt rét szélén, a karámtól tizenöt-húszméternyire. Egyetlen falatnyi tanga volt csupán viseletük, ám a tompa puffanás, durva, éles káromkodás hallatán pólót, kaján vigyort öltöttek. Lassan a karámfáig sétáltak, szemük szomjasan itta a látványt, mely a következő volt. Koromfekete, szépen felszerelt, türelmesen álló kanca, dús bokaszőrrel, a körül porfelhővel, Darien Lamberttel. A jóképű pasas amortizáltan, homok- és szitokszemcséket ropogtatva próbált feltápászkodni.
- Hát, nem vagy valami kecses! – jegyezte meg Mel. A férfi köpött hármat.
- Ez a teve!…
- Két hónapos lovaglótudománnyal a helyedben én már az epsomi derbyre mennék! – epéskedett Edna. – Ezt hogy’ gondoltad, aranyos?
- Valahogy így… - mutatta a pasas kézzel. – De a lóval valahogy nem akart így sikerülni!
- Mel, vállalod a leckét, vagy tanítsam meg én?
- Hagyd, Edna, majd én kézbe veszem a díjugrató urat! – mászott a karámfák között be Mel.
A pasas két hónapja tűnt fel a lányok életében, akik lovászok voltak egy meglehetőst balfék, ám könnyen befolyásolható fickó lovardájában. Lambert nem volt igazán herceg típus, már csak azért sem, mert hatalmas, fekete lova volt, és különben is, Harley Davidsonon érkezett a lányokhoz. A pasi vonzó tulajdonságokkal bírt (ló, Harley, húszon-pár centi), hát a lányok lecsaptak rá. Hol egyikük, hol másikuk, hol pedig mindketten igénybe vették Lambertet egy-egy kósza ivarzásra. Mindeközben persze folytatódtak a lovaglóleckék is, mivel a férfi gyermekkori álmát óhajtván megvalósítani, házat vett a kisvárosban, helyet bérelt kancájának, s oktató(ka)t, kik lovagolni tanítják. A vágta ment a leghamarabb, később lóháton is. Mindenesetre meglepően jól haladt a lóleckékkel, a mai napig tán ha egyszer-kétszer esett lóról. Ekkorát azonban még nem. Reggeli kijövetelekor nem említette a lányoknak tervét, miszerint ő (érzése szerint) jól lovagol, jöhet hát mindenféle akadály. A lányoktól ellesett már néhány dolgot, azt hitte, könnyű az akadályt átugratni, és Selma a harminc centire rakott rúdon át is ment. Az első, tán nyolcvanas ugrás azonban kemény dió volt. A ló megállt, Lambert pedig Superman lett a levegőben, hykomat a földön. Porig sújtva tápászkodott fel, és figyelt Melre.
A két lány szorgalmasan tanította a férfit, aki minden igyekezetével azon volt, hogy profi legyen. Nos, bajnokságon ugyan még sokáig nem indulhatna, ám a két csaj legnagyobb ámulatára két hét múlva a pasas hibátlanul ment végig az általuk összeállított könnyű kis pályán. Selmát a karámfához kötötte, majd két oldalról fogadta Mel és Edna gratulációit, csókjait, vállveregetéseit. A meghitt pillanatokat a „God gave rock ’n roll to you” című Kiss-siker mobiltelefon változata zúzta szét. A döbbent lánytekintetek kereszttüzében üdvözölt egy Mitch nevű fószert, örült, hogy hallja a hangját, helyeselt neki, majd elhívta magához estére, vacsorázni.
- Mitch egy régi, gyerekkori barátom – magyarázta Lambert. – Van vele egy közös ügyem, amiről most nem szeretnék többet beszélni. Rázós dolog… Ha megbocsátotok, most elpályáznék.
- Persze, menj csak!
- Hagyd Selmát, majd mi rendbe tesszük!
- Kösz, lányok!
- Majd délután átkukkantunk!
Lambert elporzott.
Délután, olyan öt óra tájban, ígéretükhöz híven a lányok beviharzottak Lambert házába. A férfi a konyhában tett-vett, vacsoraszerűséget próbált összeütni. Mel érkezése megváltás volt számára, aki azonnal kizavarta a pasit, mondván, a kaját csak bízza rá. Darien takarítani indult, ám ott Ednát találta fejkendőben, kötényben, tollseprűvel. Jobb híján kiment a garázsba Harleyt fényesíteni. Mikor a motor már Salamon bizonyos testrészéhez volt hasonlatos, bement a házba. Csillogó lakás, ínycsiklandó illat fogadta, s két csapzott lány. Megdicsérte őket, és a fürdőszobába ment, mert ő is koszlott volt. Bár fürdőszobájában volt egy szép sarokkád is, a férfi inkább a zuhanytálca gyorsaságát használta ki. Behúzta maga mögött az ajtót, és élvezkedve állította erősre a vízsugarat. Tusfürdőjével tetőtől talpig behabozta szőrös-izmos testét, majd sampont nyomván pöndör-göndör hajába, tíz ujjal esett a fejének. Csukott szemmel, fütyörészve masszírozta fejbőrét, nem vette észre, hogy nyílik a zuhanykabin ajtaja. Még akkor sem eszmélt, mikor ujjainak száma tizenötre emelkedett, ám mikor két keze másik kettőt, majd hármat, négyet tapintott, már megszakadt dallamos füttye. Szemet nem nyitott, kockázatos lett volna, így is tudta, kik a kezek gazdái.
- Lányok, nem szűk itt nekünk hárman? – mosolyodott el a pasas, majd a zuhanyrózsáért nyúlva leöblítette a haját.
- A kádban jobban elférnénk! – búgta Mel.
- De sietnék… még borotválkoznom is kellene…
- Nekünk is! – kacsintott Edna.
- Ott?
- Ott… - de Mel már engedte is a kádba a meleg vizet, öntötte bele az illatos habfürdőt. Edna kézen fogva vonta maga után a csöpögő testű Darient. A férfi vonakodott ugyan, de hamar meg lehetett győzni.
- Edna, téged még megértelek, hogy szőrtelenítesz, de Mel! Neked minek?
- Mert már serceg a borostától! – dorombolt Mel. Beléptette Lambertet a kádba, s így szólt. – Szeretnéd, ha te csinálnád?
- Hát… nem is tudom… inkább nem.
- Na jó – vont vállat Mel, telt keblei csak lágyan beleremegtek. A férfi nyelt egyet. Edna borotvát nyomott Mel kezébe, a sajátjába habot. Barátnője a kád szélére ült, de Darien felé fordulva, hogy az mindent jól láthasson. Ha az ádámcsutkának a makkig kéne mennie nyeléskor, akkor Dariené nagy utat járt most be. Edna behabozta Mel halványan borostás nagyajkait, Mel pedig gyors, ám óvatos mozdulatokkal mindössze kétujjnyi pamacsot hagyott punciján. A férfi csak nyelt, de ült, nem tett semmit, pedig szívesen nekiesett volna már a lányoknak! Barátnője végeztével Edna következett. Ő is színes, szélesvásznú előadást kínált a gyöngyöző homlokú férfinak. Lassú, gyakorlatlan mozdulatai nyomán egyre fogyatkozott szőre, már csak egy csík maradt. Hirtelen ötlettől vezérelve leszedte azt is. Ekkor eldobva a borotvát Mellel együtt becsobbantak a vízbe, és Darienhez simultak. Cirógatták izmos hátát, göndör szőrű mellkasát, finoman harapdálták fülcimpáját, valamelyikük keze pedig már a lényeget is megmarkolta. Ez már sok volt a férfinak, finoman leállította a lányokat, mondván, vendéget vár, s megpróbált elegánsan megpattanni közülük. Sikertelenül. Mel és Edna piócaként ragadt rá, széles vízágyáig is alig tudott eljutni. Itt végképp feladta az egyenlőtlen küzdelmet, s mohón borult Edna cseresznyemagnyi bimbójú, hersegő húsú mellére. Felváltva csókolgatta a kebleket, rózsaszín nyelve ötletszerűen cirógatott néha a bimbókon, a lány nagy örömére. Edna csukott szemmel cirógatta a pasas vizes, göndör fürtjeit, és halkan nyögdécselt.
Mel egy szinttel lejjebb helyezkedett. Arcát a tiszta férfitest illatát lehelő, dús bundájú, izmos mellkashoz szorította, erős lovászkeze a gerendamerev, egyenes, és forró pénisz derekára szorult. A körülmetélt szerszám végén lilásvörösen, fénylőn, és Mel-ajak-csábítón ült a makk. A lány egy darabig ellenállt a hívogatásnak, átszellemülten csókolgatta a férfi mellkasát, apró mellbimbóit rágcsálta gyengéden, s kezét mozgatta fel-le a kéjrúdon. Amikor Darien halkan felnyögött a finom kéjérzettől, Mel sem várt tovább. Az ágy szélén ülő pasas mellől lecsusszant a földre, s az öle elé térdelt. A teljes pompájában meredő farokban gyönyörködött néhány pillanatig, majd gyengéd csókokat hintett fallosszerte. A gyengéd csókok mindegyre a fénylő makkra sikeredtek, majd Mel ajkai puhán szétnyílva köréfonódtak. A lány hegyes-fürge nyelve lágy körözésbe fogott, míg ajkai fel-alá siklottak a kéjrúdon.
Ezalatt Edna és Lambert egymáshoz viszonyított helyzete is megváltozott. A pasas ujjai már a lány csupasz ölét derítették fel, többé-kevésbé be is nedvesítették a nedvesítendőt, de már többet akart. A férfi hanyattfeküdt, s frissen borotvált arca fölé frissen borotvált puncit követelt. Megkapta. Edna lovagló ülésben helyezkedett Darien arca fölé, és hogy még jobban megkönnyítse a pasi dolgát, ujjai szétfeszítették csupasz nagyajkait. Húsos, rózsaszín nyelv siklott a finom nedvvel bevont kisajkak közé, majd felcsapva a csiklóra. A rózsaszín gombocska megremegett, idegvégződései kéj jeleit küldték Edna gerincén át az agyába. A lány felnyögött, szaporította légzését, pulzusát, háta hátrahajlott, belucskosodott öle majdhogynem fojtogatón feszült a férfi arcához. Lambert mind a levegővételt, mind a megduzzadt, bíbor csikló nyaldálását megoldotta, és milyen jól! A már egyébként sem izgalmi nulláról indult lány hamarosan izgalmi csúcsra pördült, halk nyöszörgések, kicsiny sikkantásokkal kísérve hirtelen görcsösen megfeszült. Még szerencse, hogy a pacák tüdőkapacitása igen nagy volt, mert az orgazmus pillanatában önmagáról megfeledkezett lány csak szorított combjaival, s picit fröcskölt nedveivel. Lassan ernyedt el, Lambert már alig várta, de a lány bocsánatkérésére csak legyintett.
Mel is abbahagyta a daliás dákó finom kényeztetését, s Ednát (akit fogai közt sziszegve „Gyilkos”-nak nevezett az előbbiért,) leintette Darien arcáról, hogy az ő fogkefényi pamaccsal díszített punciját tartsa oda. Ednának demonstratíve nem lovagló pózban kínálta nedveskéjét férfinyelvnek, hanem kissé féloldalasan, félig ülve, félig térdelve, ám kezei aktív segedelmével szinte méhszájig feltárva. Dús, husi kisajkai közé cikkant Lambert nyelve, fel-e, sőt, ki-be járatta másodlagosnak nevezhető, ám elsőrangúnak minősíthető kéjszervét. Néhány csapással meg-megbizgette a gyönyörgombocskát, mely keményen, ruganyosan állta a csapásokat. Még akkor is, mikor a nyelv már csak a piros, sima, érzékeny testén táncolt, egyre inkább hajtva azt az édes beteljesedés felé. Mel sem tudott már nagyon parancsolni testének, bár ő nem akarta megfojtani partnerét, de a hirtelen, nagy erősséggel lecsapó orgazmus bizony másfajta nedűt is kicsalt a forró punciból. Mel is bocsánatot kért, Darien megbocsátott.
A lány ellépett a férfi fölül, és az ágy elé, a földre térdepelt-ült. Edna ugyanis nem akarta parlagon hagyni a pasit, csupa lucsok hüvelyébe tolta a fénylő makkú, izmos-merev péniszt. Háttal Melnek és Lambertnek, de arccal a kéj felé, halk nyögésekkel, csukott szemmel tornáztatta izmos tomporát fel-alá a rúdon. Mel elélveztével, s előrejövetelével kicsit előrehajolva gyorsított a tempón, altestét annyira megemelve, hogy éppen még ne csússzon ki forró vaginájából a lágyan lüktető makk. Néha becsúszott egy-egy gikszer, hogy kicsúszott a fasz, ilyenkor Mel nyalintott kettőt a makkon, s visszaigazította Edna puncijába. Ezért mindketten hálásak voltak, Lambert főleg, mert Mel néha megnyalintotta a zacsiját, farkának testét is. A pasas erős tenyere Edna feneke alá csúszott, s egyre gyorsuló ütemben taszajgatta felfelé, mély hördülései Edna nyikkanásaival keveredtek. Hirtelen Edna felnyüszített, és Lambert nagy élvezetére görcsösen összeszorította hüvelyét, finoman megrándult, ahogy elélvezett. Az, hogy a vastag dorong kicsusszant a forrón nedves punciból, nem volt egyértelmű, hogy a férfi emelte-e le, avagy az összeránduló vagina lökte ki magából… Tulajdonképpen mindegy volt. A szemfüles Mel elcsippentette ajkával a makk nedvfényes hegyét, mely szinte azonnal rángatózva fröcskölni kezdte fehér, ragacsos, elképesztő mennyiségű magját, Lambert hördülései közepette.
Halkan duruzsoló Pontiac fékezett a ház előtt. Sudár, napszemüveges, fehér inges, nyakkendős fiatalember szállt ki belőle. Pár másodpercnyi habozás után puhán becsukta maga mögött a kocsiajtót, lezárta, majd az ajtóhoz lépett. A csengőgombot ugyan nyomhatta, mert Darien Lambert leszerelte a csengőt, gyűlölvén a hangját. Újat persze még nem szerzett. A jövevény lenyomta hát a jól olajozott kilincset. Az nem nyikkant, ám az odabent hallható nyikkanások más, szintén jól olajozott dolgokra engedtek következtetni. A pasi növekvő gyanakvással haladt egyre beljebb a lakásba, inkább a fülére hagyatkozva, mígnem hirtelen a nappali ajtajának félfáján találta magát. A látvány nem volt mindennapi, és bár nem volt sem kukkolós, sem megfutamodós fajta, most mégis inkább kiosont a házból, beugrott az autóba, dudált kettőt, majd hangosan becsapta az ajtót.
- Jesszusom, lányok! Itt a vendégünk! – és Darien Lambert másodpercek alatt felöltözve sietett Mitch Parker elé. – Gyere be, kérlek, már nagyon vártunk…
- Azt meghiszem! – nevetett, és belépett a házba.
Elismeréssel adózott a két lány gyorsaságának, majd szépségének, főleg Ednáénak. Persze a dolog kölcsönös volt. Mel teljes közönnyel, ám Edna ölbizseregve figyelt fel a 193 centis magasságra, a rövid, göndör, barna hajra, égszínkék szempárra, s a borostaszürke arcra. Az izmos, göndör, barna szőrrel bevont test nem látszott az ing alatt, Edna így is majdnem elolvadt, és bármit megadott volna néhány órácska édeskettesért – Mitchcsel.
A vacsora könnyed csevegés közepette zajlott le, kiderült Mitchről, hogy Darien osztálytársa volt a gimiben, majd pár évig együtt béreltek egy házat, de aztán Darien eljött, lakrészét átadva Mitch ügyvédi irodájának. Az iroda mindenfélével foglalkozott, Mitch maga azonban csak ritkán vállalt el ügyet, az igazgatást vitte. Most viszont barátja kérését nem volt képes visszautasítani, saját maga vette kézbe a dolgot. A két csajt a rosseb megette, mi lehet az a „rázós ügy”, de a pasasok csak titkolóztak.
Este, miután Mitch kivételével túl voltak a kaja utáni borocskán, elbúcsúztak, és az ügyvéd visszaporzott a motelbe, ahol szállást bérelt. Lassan a lányok is szedelőzködtek, hazatértek. Darien mosolyogva nézett utánuk, majd felhívta Smallt, és átment hozzá.
Másnap reggel a két lány korán kiment a lovardába, minél előbb végezni akartak az etetéssel, takarítással, mert délelőttre már borzalmas meleg lett. Az öreg Moby már egy hónapja elment, állítólag Alaszkába költözött a lányához, de ezt Mel és Edna hitte is, meg nem is.
Erőst délelőttre járt az idő, a lányok csak várták legalább az egyik pasit, Darient, de Edna szíve mélyén Mitchet is remélte. Senki. Egy lélek sem járt arra, még az idióta Small sem. Unalmukban a kiszáradó félben levő tónál kerestek felüdülést.
- Nos, Mr. Small. Tehát Ön el szeretné adni az Ön kizárólagos tulajdonát képező lovardát – kezdte Mitch száraz, hivatalos hangon a reggel kilenc órára megbeszélt találkozón. Small házában voltak.
- Igen, Mr. Parker. Úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy eladjuk az egész kócerájt Mr. Lambernek.
- Puszta érdeklődés: miért?
- Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeimet. Nem ment úgy az üzlet, ahogy azt szerettem volna.
- Úgy tudom, amióta a lányok ott vannak, azóta javult a helyzet.
- Ez igaz, Mr. Parker…
- Maradjunk a Mitchnél.
- Rendben, Mitch, szólítson Chuck-nak. Szóval, már jóval Mel és Edna érkezte előtt el akartam adni az istállót, de a kutyának sem kellett. Mr. Lambert…
- Darien…
- Igen, Darien ajánlotta fel, hogy megvenné, ha adnám.
- Tehát adja.
- Igen, a vételáron is sikerült megegyeznünk, már csak a hivatalos papírokat kell megcsinálni.
- Darien? – fordult az ügyvéd a barátjához.
- Chuck-kal már mindent megbeszéltünk. Egy kérdés maradt, mikorra lesznek meg a papírok?
- Rendben akkor én most elmegyek a hivatalos szervekhez, este megírom a szerződést, te pedig menj a bankba a pénzért, és holnap akár már alá is írhatjuk.
A két üzletfél számára megfelelő volt a feltétel, kezet ráztak, és Darien Mitchcsel hazament.
- Mel! Edna! – rikoltozott Lambert a lovardába érve. Csak Selma nyihogott vissza. Nem csüggedt, kereste őket tovább, a tónál rájuk is lelt. A falatnyi tangák láttán megmozdult benne a férfias érdeklődés, de elnyomta magában, és jövetele célját tartotta szem előtt.
- Csak egy pillanatra jöttem, annyit kérnék, mozgassátok le Selmát, mert valószínűleg estig nem tudok jönni.
- A biznisz, mi? – epéskedett Mel.
- Igen, ne haragudjatok, de szeretnélek holnap estére meghívni benneteket vacsorára.
- Addigra kötitek meg a boltot?
- Igen, addigra mindent tudni fogtok ti is.
- Most nem? – faggatózott Edna.
- Sajnos többet nem mondhatok! – ezzel visszaindult a pacák.
Szerencséjére, ugyanis az ösvényen Small közeledett elégedett vigyorral. Belékarolt, és visszafordította.
- Chuck, kérem, ne szóljon róla a lányoknak.
- De hát miért?
- Mert meglepetésnek szánom.
- Nos, jól van, nem mondom meg nekik, önre bízom, de ha nem haragszik, a lovakkal kapcsolatban volna pár kérdésem…
Megbeszélték, hogy Small három gehercse maradhat, az eddig őáltala beszedett díj fejében.
- Csak egy-két hónapról lenne szó, mert lehet, hogy elköltözünk. Esetleg, ha érdekli, eladnám a lovakat is önnek.
- Lehet róla szó.
Ezzel elváltak, Lambert a bankba, Small pedig hazament.
Este a két spinkó hazament, miután rendbe tették az istállót, keresték Lambertet, de ő nem akart tőlük semmit. Bántva is érezték magukat, de beletörődtek a sorsba. Jobb híján Mitch Parker került elő beszédtémájukként.
- Jóképű fazon – jegyezte meg Edna.
- Igen, az, de nekem Darien jobban tetszik
- Hát, igaz, de ha nincs barátnője…
- Tudod mit? Legyen a tiéd! – legyintett Mel. Azt persze már nem vallotta be, hogy a két hónap alatt beleszeretett Lambertbe, és Edna jelenlétét egyre terhesebbnek érezte. Nagy kérdés maradt azonban, hogy a férfi kit választ.
- És mi van, ha nem kellek neki? – aggályoskodott Edna.
- Tekerj rá, és majd kiderül! – részéről Mel befejezte a beszélgetést.
Másnap az üzlet némi változtatásokkal ugyan, de megköttetett. Lambert újfent megkérte Smallt, ha még aznap kimegy, ne szóljon a lányoknak, majd ők este, díszvacsora keretein belül. Small megígérte, s elváltak útjaik.
Késő délután csörömpölt Lambert telefonja, épp Mitchcsel beszélgetett. Felvette, Mel volt az.
- Drága Darien! Azt mondtad, hogy vacsora lesz nálad, de azt nem, hogy ki főz, ki takarít, meg egyéb apróságok…
- Gondoltam, rendelek négy ünnepi pizzát, és kész.
- Vicces vagy, akkor most komolyan válaszolj!
- Ha van kedvetek, megcsinálhatjátok, esetleg Mitch segít nekem, de az olyan is lesz. Legvégső esetben elmehetünk egy étterembe. A „Nagy Fal”-nak kiváló a konyhája.
- Brr. Kínai, akkor majd mi főzünk. Megyünk, mondjuk, hogy mi kell, ti megveszitek!
- Rendben, pá!
Mel és Edna megérkezett, a pasikat bevásárolni küldték, ők rendet raktak, mire azok visszaértek. Pazar vacsorát készítettek, melynek elfogyasztása után Mitch bort, Darien poharakat hozott. Töltött mindenkinek, barátjával szivarra gyújtott, s így szólt.
- Van egy jó, és egy még jobb hírem, lányok.
- Csak sorjában! – szólt Edna. – Kíváncsi vagyok.
- Mától új főnökötök lett.
- Igen? – húzta fel szemöldökét Mel.
- Ki az? – ült tűkön Edna.
- Nos… tartott egy kis hatásszünetet a megszólaló Mitch. – Darien.
- És Mitch… - szólt az ujjongó lányoktól hangosabban Lambert.
- És Edna… - így Parker.
- És Mel… - fejezte be Darien.
Csend lett. A csajok meglepetten csendesedtek el.
- Micsoda? – talált szavakat Mel.
- Mi?
- Igen, ti! – bólogattak a pasik.
- Erre inni kell! – töltött Mel, és már itta is. Utána körbezsezsegték, ölelték, puszilták Darient.
- Hé, hé, ne fojtsatok meg! Különben is, Mitch is fizetett, nemcsak én!
Parkert is körbeölelgették, de Mel hamar visszatért Lambert nyakába. Nem kellett sok, már nem csak puszilgatta, hanem szemből az ölébe ülve vadul csókolta a férfi ajkait. Melre alig lehetett ráismerni, olyan hevesen ölelte-csókolta Darient, s valami olyasmit nyögött-súgott, hogy „erre dugni kell!”. Abszolúte nem érdekelte a férfi „de Mitch…”-e, leszállt róla, s vonszolta maga után. Darien rávigyorgott barátjára a válla fölött, és eltűnt a hálószoba ajtaja mögött.
Edna és Mitch egyedül maradtak. Feszült csend szállt rájuk.
- Ez csak így megy? – törte meg a csendet a férfi rápillantva a közben az asztalra ült Ednára.
- Igen, csak így… - vont vállat a lány, s vágyteli pillantásokat lövellt Mitchre.
- Irigylem a pacákot, tudod, mesélt nekem rólatok, de nem akartam elhinni.
- Most már elhiszed?
- Igen, főleg, hogy tegnapelőtt véletlenül láttam is…
- Akkor tudod, hogy mire számíthatsz… - húzódott közelebb a lány, mozdulataiból sütött az erotika és a vágy.
- Azt hiszem, igen. Tudom, mire számíthatok… - vette a lapot Mitch.
- És, számítasz?
- Nehéz ellenállni ilyen invitálásnak… - vigyorgott a férfi.
Edna Mitchhez simult, kék körmű ujjai követhetetlen mozdulatokkal vették le a nyakkendőt, gombolták ki az inget. Izmos, dús, göndör szőrrel benőtt mellkas tárult fel, a lány kedvelte ezt a típust, Lambert is ilyen volt, de Mitchet látva egy okkal több szólt az ügyvéd mellett. Az ing messzire szállt, Edna cirógatva bújt a szőrös cicikre, valamint Baywatchos Mitch illúziót keltett benne a pasi. Hirtelen kedvet érzett, hogy ellenőrizze az alsót, vajon piros fürdőgatya-e. Picit csalódott a fehér, egyszerű boxer láttán, de a benne feszülő forró rúd bőséggel kárpótolta. Előhalászta a tekintélyes hosszúságú és vastagságú péniszt, melynek hegyén fitymamentesen, bíborszínben tündöklött a makk. Gondosan ápolt ujjai a rúd köré fonódtak, csücsöri ajkai puszit nyomtak a végére néhányat, majd megnyílva puhán simultak rá. Nyelve mozdult, a selymes érzésű szervet simította körül néhányszor, közben fel-le mozgatta ajkait, minél jobb, intenzívebb érzést óhajtva elérni. Erőfeszítéseit siker koronázta, Mitch nagyon hamar nagyon jól érezte magát, és bár eleinte tartózkodott a hangos „tetszésnyilvánítástól”, később csak-csak felnyögött. Néhány perc múlva kénytelen volt leállítani Ednát, ha a lány nem akart idő előtt nyelni, ellenben akart volna huzamosabb ideig mást is. Persze, hogy akart! Felállt, a poharakat lekapkodta az asztalról, s felült az asztal szélére. Ezalatt a pasi is felemelkedett, kilépett a nadrágból, és mohón átölelte a lányt. Edna ritkán öltözött fel úgy, ahogy azon az estén. Krémszínű blúzt, melltartót, rövid, fekete szoknyát viselt, ám harisnyát nem húzott, mert utálta. Ezzel persze megkönnyítette Mitch dolgát is, míg csókolóztak, a pasi jobb keze a blúzt gombolta ördögi ügyességgel, ballal merészen a szoknya alá nyúlt, és a fehér, apró tangán átsütő dombocskát masszírozta. A selyem finom suhogással csúszott az asztalra, Edna előzékeny-gyorsan kikapcsolta a „kebelkalodát”, és a blúzra dobta. Mellei ruganyosan, csábítón gömbölylöttek a férfi elé. Mitch megmarkolta a kemény halmokat, ajkai a bimbókra cuppantak, hol egyikre, hol a másikra. Nyelve vadul kergette a merev, duzzadt gombokat, nem kis örömet okozva Ednának, aki ezalatt már kicipzárazta a szoknyát is, ne kelljen vele veszkődni, ha arra kerül a sor. Néhány percen belül került is, Mitch, a lány segítségével megszabadult a szoknyától, és a tanga pántjaiba akasztotta az ujjait. Lassan húzta le a bugyit, és Edna is ügyelt rá, hogy öle csak az utolsó pillanatban váljon láthatóvá. A már érezhetően türelmetlen pasi előtt lassan nyitotta meg felhúzott térdeit, csupasz puncija nedvesen csillogva tárult ki. Mitch bolondult a borotvált nőkért, fiatalabb korában csak az ilyenekkel feküdt le, és ha a csaj nem akart szőrteleníteni, bizony nem volt szex, bármilyen jó volt is a nő. Érkezése napján már látott ízelítőt Edna minden porcikájából, de ez mégiscsak testközelibb volt annál. Odahajolt a forró ölhöz, ujjaival kissé szétfeszítette a nagyajkakat, nyelve hegye épp felfogta a legördülő nedűcseppet. Finom, selymes íze volt, a legkedvesebb számára, lassú fel-le mozdulatokkal indult meg nyelve, hogy még többet facsarjon a hüvely mélyéről. Edna hátradőlt alkarjára, halkan szuszogva-nyögve élvezte, ahogy Mitch nyelve hol a duzzadt, vérbő csiklóján, hol a kisajkai között befurakodva pörög, kergetve őt egyre feljebb a kéj csúcsa felé. A férfi hirtelen abbahagyta, és bár Edna már nem járt messze az „igazságtól”, mégis örült, hogy a nyelv helyett valami vastagabb szervet érzett kisajkai között. Mitch lassan, óvatosan igazította, majd tolta be kőkemény farkát a szoros, ám tágulékony vagina mélyére. A lány kéjesen nyögött fel, és csak egyre nyögdécselt, ahogy a férfi lassan mozgásba lendült. Nem is kellett sokáig vonogatnia, Edna görcsösen megkapaszkodott az asztal szélébe, a bútordarab diszkrét nyikkanásaiba a lányé keveredett, akin hirtelen, gyorsan vágtatott át a kéj. Mitch lelassított, majdnem meg is állt, hiszen a satuként összeszoruló, bőven nedvező punci nagyot lódított az ő gyönyörérzetén is. Edna percekig kekkegett, mire szóhoz, levegőhöz tudott jutni. Először is kérte a pasit, folytassa csak, de a végén húzza ki, mert nemibajtól ugyan nem fél, de a gyermekáldást későbbre halasztaná. Másrészt szereti a kifröccsenő ondó látványát, és az íze sem utolsó. Mitch bólintott, részéről rendben, de a lánynak még egy orgazmust át kellett élnie, mire a vágyott gejzírt megkapta. A második, jóval hamarabb bekövetkezett, jóval erőteljesebb csúcspont után cuppant ki hüvelyéből a nedvesen csillogó pénisz. A makk bíbor hegyéből hatalmas adag, elképesztő erejű sperma lövellt ki, állcsúcstól vénuszdombig betakarva a lányt. Edna előrehajolt, a még lassan csordogáló, maradék cseppeket lenyalta, majd csókolózott egy levezető sort a kissé megizzadt, egyetlen hang nélkül elélvezett férfivel. Aztán bocsánatot kérve a fürdőbe szaladt.
Másnap reggel a lovardában találkoztak ismét. Edna épp Tristant pucolgatta, mikor Mitch rátalált.
- Jól laudtál? – érdeklődött a pasi.
- Hát… valamelyest… - emelkedett fel a lány, és lépett oda.
- Hogyhogy valamelyest? Nem jól?
- Te, figyelj, van barátnőd? – kérdezte kissé hűvösen Edna. Ezt a kérdést ugyanis elfelejtette tisztázni, és a tegnap esti, igen kellemes együttlét emlékét igen megsavanyította volna a gondolat, hogyha volna „vetélytársa”.
- Nos, jó ideig nem volt… - sejtelmeskedett Mitch, de a lány nem volt vicces kedvében-
- És most van?
- Úgy gondolom, van. Tegnap óta – tette hozzá gyorsan, látván az elkedvetlenedő lány arcát. Mitch néhány hónapja szakított egy lánnyal, akiről kiderült, hogy a farkán kívül még a pénzét is nagyon szerette, ellenben Mitchcset, mint embert, egyéniséget nem igazán. A férfi, mikor rájött, hogy a lány megcsalta két emberrel is (boldoggal és boldogtalannal), ráadásul alaposan megcsapolta a bankszámláját, rövid úton kivágta. Lambert hívása a lovardavásárlással kapcsolatban felrázta, úgy érezte, jobb, ha ő is beszáll a buliba, és elköltözik a városból, ahol addig élt.
Később Lambert is befutott, üdvözölte barátját, aki a karámfát támasztotta. Ednát nézte, ahogy üget Tristan hátán, és mindenféle bűnös gondolatok jártak a fejében. Darien cinkos kacsintására bólintott, majd hozzátette:
- Azért nem szeretném elkapkodni. Alakul valami, de az a tegnap este csak egy ünnepi hangulatú, elhamarkodott, ám gyönyörteli szex volt.
- Miért, nem tetszik?
- Hülye vagy, Darien, nagyon is tetszik, de nehéz elfelejtenem Amandát…
- Te vagy a hülye, Mitch! Amanda egy kurva volt! Hagyd a francba, és foglalkozz Ednával!
- Rendben van, de még egyet árulj el. Eddig ugyebár… ti… izé… hármasban…
- Ide figyelj, arany barátom! Mi csak a szex miatt voltunk együtt. Edna jó csaj, nagyokat lehet kettyinteni vele, de ennyi! Tetszettünk egymásnak, de én soha nem voltam belé szerelmes, és azt hiszem ő sem belém. Te kellesz neki!
- Biztos?
- Tuti, na, megyek, megnézem, mit csinál Mel!
Az elkövetkező egy-két nap ingatlanközvetítőtől ingatlanközvetítőig, apróhirdetéstől apróhirdetésig vándorolva telt el. Bár konkrétan csak Edna ajánlotta fel segítségét, Mel és Darien is velük tartott. Jó néhány házat megnéztek, de Mitchnek egyik sem tetszett, mígnem Darien szomszédja be nem csöngetett egy este.
- Hallottam, hogy házat keresnek… - tördelte a kezét a fazon.
- Igen, ez így van.
- Nos, ha nem haragszik, és van ideje, megnézhetné az enyémet… Tudja, nemrég halt meg az apám, és az anyámhoz költöznék, ne legyen olyan egyedül…
- Rendben, uram, máris megyünk.
Lambert háza egy viszonylag újonnan épült soron állt, egyik épület sem volt ötévesnél régebbi, a szomszédé sem. Ez volt az egyik pozitívuma. Padlófűtés, légkondi mindenhol, a földszinten tágas étkező-konyha, beépített szekrények, háztartási gépek. Nagy, világos nappali, szolid vécé, pezsgőfürdős, zuhanykabinos fürdőszoba. A tetőtérben két hálószoba, egy gyerekszoba, gardrób. Garázs az épület mellett, medence, univerzális tűzrakó a gondosan ápolt gyepű kertben, körben örökzöldek, cserjék. Az ár is megfelelő volt.
Az adásvétel megköttetett, Mitch Parker hazautazott a cókmókjaiért, a szomszéd már másnap kiköltözött, a kulcsot Lambertnek adta.
Mitch pár nap múlva visszatért, és négyesben, három nap alatt berendezkedtek, tipp-topp lett a ház. Csak egy kérdés maradt nyitva…
- Edna! – lépett ki Mel a zuhanyzóból, a lakásukban.
- Mondd!
- Most, hogy Mitch is ideköltözött, mi lesz?
- Mire gondolsz? – hüledezett a lány. Megbeszélték már a pasikhoz való viszonyukat, de többről nem volt szó.
- Hát, hogy ti szeretitek egymást Mitchcsel, mi pedig Dariennel. Nem lenne célszerűbb hagyni ezt a lakást, és húzzon mindenki a pasijához?
- Nem is tudom, Mel. Darien szerintem örülne neked, de Mitch mit szólna?
- Szerintem teljesen odalenne!
Edna ajakbiggyesztve vállat vont, de beleborzongott abba a kéjes gondolatba, hogy minden este együtt lehetnének. Problémáját a bátortalan-tétova Mitch oldotta meg másnap reggel.
- Edna, szeretnék tőled kérni két dolgot…
- Mit?
- Először is azt, hogy taníts meg engem is lovagolni!
- Ezer örömmel! – vigyorgott a spinkó.
- Lovon! – hangsúlyozta Mitch nevetve.
- Gondoltam! – kacérkodott Edna.
- Jó… a másik dolog pedig… nincs kedved hozzám költözni?
A lány az ügyvéd nyakába ugrott.
- Ezt vehetem igennek? – fuldoklott boldogan Mitch.
Újabb hercehurca vette kezdetét, melynek végén mindenki jól járt. Darien örült Melnek, Mitch Ednának, utóbbi férfiből kibújt az ügyvéd is. Javasolta ugyanis, hogy a lányok lakását ne el, csak bérbeadják. Úgy lett.
Teltek a hetek, a hónapok, a lovarda virágzott, jól ment minden. Lehullott az első hó, december eleje volt. Mikulások jöttek-mentek, pulykák haltak halomra, közelgett a karácsony.
- Hej, Mel, látod, amit én?
- Egen?
Hókupac repült, Mel nem túl illendőn utánaköpött. Fekete Pontiac csúszkálta a nem takarított úton, a végén majdnem fejreállt.
- Úgy vezetsz autót, ahogy lóval ugrasz! – kiáltott epésen a kikászálódó, rossebező Dariennek Mel.
- Az még csak hagyján, de ma ugrott az ugrólecke, kicsim, dolgunk akadt Mitchcsel, úgyhogy majd otthon találkozunk!
- Már megint titkolóztok! – dohogott Edna.
- Ez az! Legutóbb lovardát vettetek nekünk, most mire készültök? Indián rezervátum musztángokkal? – toldotta meg Mel.
- Jaj, lányok! Előttetek nem lehetnek titkok! – tárta szét kezeit Lambert. – De most van! Pá! – bepattant a kocsiba, ki híján ismét borult vele, és elszánkázott.
- Bolondok ezek! – legyintett Mel. – Ha még egyszer születek, leszbi leszek!
- Engem akkor hagyjál ki! – rémüldözött barátnője.
- Hülye!
December 24-e, este. Feldíszítve a fa, a lányok vadul csomagolták a pasiknak, és az egymásnak szánt ajándékokat, a pasik csak elégedetten ücsörögtek.
- Gyere, Edna, átmegyünk szomszédolni!
- De az ajándékok…
- Hozzuk azokat is, majd ott átadjuk!
- Na jó…
Átmentek, összeült a négyes. A lányok átadták az ajándékokat, ám a pasik hozzájuk sem nyúltak. Cinkosan összekacsintottak, és eltűntek Lamberték hálószobájában, hogy egy pillanat múlva titokzatos mosollyal előkerüljenek.
- Edna…
- Mel…
Szólt ki-ki a párjához.
- Szeretném, ha mostantól megváltozna a viszonyunk… - mondták egyszerre. – Szeretném, ha hozzámjönnél feleségül!
E kijelentés örömsikolyt, diszkrét fuldoklást, csókok cuppanását vonta maga után, a feltáruló egyszerű, de gyönyörű aranygyűrűk csillogása el is törpült mellette.
A karácsony többi napjai a maroknyi családok látogatásával töltődtek el, jártak mind a lányok, mind a fiúk szüleinél. Természetesen mindenhol örömmel fogadták őket is, kötendő esküvőjük hírét is. A menyegző pontos dátuma nem volt ugyan meghatározva, de a szándék volt a fontos, a többi meg jött magától.
Már szilveszter volt, mikor a „többi” egy része bekövetkezett.
Kora délután lovagoltak egy nagyot a térdig érő hóban, Mitch fel is vetette, hogy szerezhetnének egy lovasszánt, és mehetnének azzal is mindenfelé. Ha már kitalálta, utána is járhatna… - vélték a többiek vigyorogva, de a pasi nem kedvetlenedett el.
- Majd az ünnep után! – mondta, miközben nyergelte le Blackyt, egy sötétpej herélt telivért.
- Ezt te komolyan gondolod? – kérdezte Edna Tristan hasa alól, a hevedert kicsatolva.
- Miért ne? – vont vállat nyergestül Mitch. Ha még szivarozott volna, nagyon macsósan nézett volna ki.
- És kit fognál be elé? Blackyt? – nyihogott Mel, mert tudta, Blacky nem az a befoghatós fajta.
- Az már legyen a ti dolgotok! – és bement.
- Csak Dozer lenne a jó, vagy Selma… - vélte Lambert, és utánament.
- Igaza van! – néztek össze a csajok, s követték vőlegényeiket.
Az esti buli a Parker-házban tartották, ahová meghívták néhány újdonsült bértartójukon, barátjukon kívül Smallékat is, akiknek még mindig nem sikerült elköltözniük. Népes volt a társaság, jó a hangulat, éjfélkor koccintottak, és hajnali kettő-három óra tájékára minden vendég elszállingózott-támolygott.
- Istenem, ez a Chuck Small milyen hülye! – nézett a lányai-felesége által támogatott, mattrészeg ürge után Mitch.
- Ugye? Ennek dolgoztam két évig! – tette hozzá Edna.
- Már rég csődbe ment volna, ha ti nem vagytok! – dobta le zakóját és nyakkendőjét az ügyvéd.
- Bizony! Ha nincsenek a lányok, ki tudja, mi lett volna ! – paskolta meg Darien Mel formás, hosszú, fekete szoknyába bújtatott fenekét.
- De itt vagyunk, és tudjuk, hogy mi lesz! – kacérkodott Mel.
- Mi?
- Buli! – és odalépett Lamberthez, csábító mosollyal rúzspiros ajkain, vetkőztetni kezdte. Nem érdekelte vőlegénye erőtlen ellenállása, sőt, még a fülébe is súgta: - Nincs kedved cserélni?
- Hát… ha akarod… - Darien kedvelte Ednát, de félt attól, hogy Mitch hogyan reagálna erre.
Mel csak egy szemvillanással jelezte barátnőjének szándékát, aki szintén beleegyezőn vigyorodott el, és Mitchre nézett. Az semmit sem értett. Mel mellésimult, és belebúgta a fülébe az óhaját. Kényszeredett mosoly, és halk „És Edna…?”- válasz volt, ami akár beleegyezést is jelentett. Mel felbátorodva maga után vonta Ednát, és nyomukban a pasikkal az emeleti hálószobába vonultak.
- Sztriptíz! – adta ki halkan az ukázt barátnőjének, és a lányok érzéki-izgató tánc közben lassan megváltak ruháiktól. Blúzok suhogása, melltartópántok pattanása, szoknyák libbenése volt hallható. Mikor a bugyik is lecsúsztak, mindenki a másik pasijához lépett.
- Rég dugtunk! – súgta Edna Darien fülébe, mialatt befejezte azt, amit Mel elkezdett. Kigombolta a helyeslő férfi nadrágját, és szemtelenül megmarkolta a lüktető forróságot. Méretben és formában hasonlított a kést pasi, de most mégis jólesett a lánynak, hogy nem az „övét” markolássza. Dariennek speciel mindegy volt, ki vesz róla „mértéket”, csak ne Mitch legyen az.
Az említett férfi kezdeti idegessége is elmúlt, látva menyasszonya helyeslését a cserére. No meg persze Mel is tett róla, hogy egy kivételével minden merevségét feloldja. Ebben a helyzetben kétségkívül Mel volt a legjobb pozícióban. Az újdonság érzése kétszeresre fokozta izgalmát, és bár Mitch és Mel még sosem érintkezett szexuálisan, a pasi már egyszer láthatta, mi várható Meltől. A lány viszont tudta. Nem akarta felülmúlni Ednát (Mitch szerint nem is lehetett!), de a maximumot akarta nyújtani. A pasas már nyújtotta, Mel finom kezében nyújtózkodott a tisztességes hosszúságú, és vastagságú, kemény kéjrúd. Ez csak a szolgáltatás egyik része volt. Mitch, ha már a lány ilyen nyíltan „kihívta”, átvette az irányítást. Finoman az ágyhoz terelte Melt, és leültette. Eléguggolt, csókolóztak egy izgató sort, majd Mitch tért is délebbre. A nagy, feszes cicihalmokra vetült, ajkai a cseresznyemag keménységű, és méretű bimbókra cuppantak, nyelve propellerként kergetőzött velük. Mel felnyögött halkan, szerette, ha birizgálják a melleit, de hamarosan arra eszmélt, hogy feje a párnára zuhan, térdei felhúzódnak, combjai nyílnak. Fekete pamacskája fölött fekete, göndör fürtök jelentek meg. Mitch kissé szétfeszítette a csupasz nagyajkakat, a pirosló hüvelyből nedűcseppek csillantak. Rózsaszín csikló bújt meg a lyuk fölött szégyenlősen, a kisajkak fölső redőinek takarásában. A férfi nyelve előficcent. Kezdetnek mélyen a hüvelybe tolult, megízlelni a selymes-finom harmatot, majd onnan elő- és felfelé csúszva végigsiklott a kéjgombocskán. Mel ismét felnyögött, jóval hangosabban. A férfi folytatta. Néhányszor megismételte a „be-ki-fel”- mozdulatsort, ám aztán ráállt a csikló hegyére. Kíméletlen-gyors nyalakodásba fogott, a nyelve heves táncot járt a pecek hegyén, lentről föl, és föntről le simogatva. Mel nyöszörgött, nyögdécselt, sikongatott, időnként megemelte altestét, hogy a férfi alig tudta követni. Hirtelen megrándult, combjai, alteste megremegett, és egy nyikkanással, nedvei bő árasztásával kísérve óriásit élvezett. Szinte még el sem csillapodott testében az utolsó kis kéjhullám, már ugrott is fel, helyet adva a pasinak, akit hanyattfektetett. Marokra fogta a forró péniszt, ajkai közé vette a lilás színű, fényes makkot. Nem sokáig szopogatta, mert ugyan jólesett mindkettejüknek a nyelvmunka, érezni akarta magában a rudat, és a másik végén. Fölétérdelt hát, és gyors, precíz mozdulatokkal igazította lucskos hüvelyébe a faszt. Felnyögött, ahogy tövig ült bele, de a férfi is, ahogy a pamacsos punci a farka köré szorult. Mel rátért a „lovaglólecke” első pontjára. Mitch arcához hajolt, és megkérte, ne spriccelje tele, szóljon időben. A férfi bólintott, következett a második pont. Lépésben, kissé hátradőlve ülte meg „lovát” a lány, egyik kezével húsos kisajkait húzta szét, hadd lássa a fickó, ahogy csiklója alatt csúszkál a szerszám! Vizuálisan is ingerlő volt, hát még érezni! Mitch majdnem azt érezte, elspriccel, de tudott magán uralkodni. Következett az ügetés, melyre egyikük sem talált szavakat, jobb híján nyögdécseltek. Két „kör” megtétele után vágtába ugratott a lány, mely a legjobb érzést nyújtotta nekik. Mel alteste előre-hátra mozgott, míg felsőteste jóformán alig moccant, csak szépséges keblei remegtek. Hogy fokozza az élményt, még hüvelyizmaival is szorított, ennek egyenes következménye az lett, hogy lecsapott rá egy második orgazmus. Arca picit eltorzult, felsikkantott, de nem hagyta abba, csak lassított. Ekkor jelzett Mitch. Akadály, ugrás! Vágtából, ahogy kell! A lány elkapta a nedvektől csatakos, pirosló kéjrudat, de már szájba venni nem volt ideje. A bíbor makk hegyéből áttetsző-fehér, hatalmas mennyiségű sperma robbant ki, repülve szerteszét, amerre utat talált. Melnek már csak az utója maradt, melyet viszont mohón nyelt le, az utolsó cseppeket is kimasszírozva a lassan lenyugvó, lüktető farokból.
Darien és Edna hasonlóan élvezeteset dugtak, és Mitch minden fenntartása elszállt a párcserés szexet illetően. Mel azért alátett még egy picit.
- Ismered azt a viccet, mikor két házaspár elhatározza, partnert cserélnek éjszakára? – törölgette száját.
- Nem – hüledezett Mitch.
- Reggel így szól az egyik faszi: „Remélem, a lányoknak jobb éjszakájuk volt!”
Mitch kis híján elsírta magát.
Mindenesetre ettől kezdve, ha valamelyiküknek kedve szottyant a másikéra, nem volt gond.
Másfél év telt el szeretetben, békességben, szexben, lovaglásban. Kitűzték az esküvőt, és, hogy ne legyen egyszerű a dolog, mindkettejükét egyszerre. A két férfi kitett magáért, hintót küldtek a lányokért, hogy az vigye őket a templomba, de ők maguk sehol sem voltak. A násznép, élükön a két aggodalmas menyasszonnyal, már kezdett kételkedni, jönnek-e, mire az utcasarok felől gyerekrikoltás harsant.
- Jönnek!
A sarkon felbukkanó két férfi láttán nevetés hullámzott végig a tömegen, a lelkiekben pedig oly erős, vidám, és kiegyensúlyozott lányok bizony elpityeredtek a gesztustól.
- Óh, én hercegem, fehér lovon! – suttogta boldogan, könnyeit nyelve Edna, a szótlan, sírva mosolygó Mel mellett.
A szertartás rendben, a lagzi zajosan telt el, mindenki jól érezte magát.
December volt. Hullott a hó, télapó, száncsengő, és a többi. Esteledett, a lovak rendben, záráshoz készülődött Mrs. Parker és Mrs. Lambert.
- Hej, Mel, látod, amit én?
- Egen?
Mrs. Parker bugyiban, felhúzott pólóval állt a tükör előtt, keze a hasa alatt. Mel szó nélkül melléállt, ő is felhúzta a pulóverét, és a tükörbe nézett.
- Az enyém nagyobb! – mondta Edna.
- Akkor biztos fiú lesz! – és összenevettek.
- Hej, Mel, látod, amit én?
- Egen!
Füttyszó harsant élesen.
- Gyere, nézzük meg, mit akar az öreg!
Két lány napozott a kövér fűvel benőtt rét közepén. Egyetlen falatnyi tanga volt rajtuk, ám a füttyentésre felöltöztek. Lovaglócsizmát és -nadrágot, pólót, és a közelben legelésző lovakat kapták fel. Nem kekeckedtek, fűcsomók repkedtek utánuk, s néhány gyalázkodó fürj. Nagyon hamar odaértek az épülethez. A kétszárnyú tolóajtóban ritka ronda fickó rágta a bagót. Az épület mellett poros terepjáró, mögötte lószállító utánfutó. Bár a jármű már állt, lakója most ficergett igazán. Pata-, és oldalfalrepesztő rúgásokkal jelezte leszállási szándékát. Az utánfutó mögött káromkodó emberek igyekeztek épségben levezetni a lovat.
- Ez mi? - förmedt az öregre Mel.
- Ló. Mr. Lambert lova. Az új bérló.
- Nem azt mondta ez az idióta Small, hogy csak holnaputánra várható? - háborgott Edna, a másik lány.
- De, úgy volt, én is úgy tudtam... - vont vállat az öreg.
- Ezt a Smallt jól tökön kéne rúgni! - morgott Edna.
- Ja, bizony! - röhögött idétlenül az öreg.
- Magát is! - förmedt Mel, és befordult az épületbe.
Ez a kis jelenet valahol az Államokban, Texasban játszódott le, egy kisvárostól két-három kilométernyire. Hatalmas épület terjeszkedett itt, egy nagy istálló, negyven ló számára elegendő hellyel, fedeles pályával, takarmány- és trágyatárolóval. A lovarda mellett karámok sorakoztak katonás rendben, némelyikben csak legelésző lovak voltak, de egy-kettő díjugrató pályának volt berendezve, volt egy jártató, és egy futószáras kör is.
A komplexum egy bizonyos Grant Small nevű balfék tulajdonában volt, de ha minden világtól elrugaszkodott ötlete megvalósult volna, a lovarda már réges-régen tönkrement volna. Mikor Melanie és Edna odakerültek, már így is dózerek álltak a kapuban. Small ugyan nem vette észre, de a két lovászlánynak volt köszönhető a lovarda felvirágzása.
Melanie volt az idősebb, huszonnyolc éves, izmos, nem túl sovány, nem is kövér, magas, fekete hajú, fekete szemű, barna bőrű, nagy mellű, kerek fenekű, izmos combú lány. Nem volt néger, csak nagyon hamar lebarnult a napon.
Edna fiatalabb, huszonhárom éves volt, ő is sportosan izmos, valamelyest kerekdedebb, alacsonyabb, sötétbarna, majdnem fekete hajú, kék szemű, telt keblű, kerek fenekű, izmos combú. Az ő bőrszíne minden napozás ellenére halványabb maradt.
Az öreg valaha nagymenő lehetett, de az évek folyamán elfogyasztott alkohol megtette a hatását. Mielőtt a lányok odakerültek volna, ő volt a főlovász és oktató, ám egy napon sok borókapálinkát nyelt, és ettől kissé furcsa lett a látása. Nem látta, hogy a heveder nincs jól meghúzva, a ló is nyugtalan fajta volt, a kettő együtt hetekig tartó gipszet, heveny nyakcsigolyatörést okozott. Edzettségének és élni akarásának köszönhetően úgy-ahogy felépült, és kezdett dolgozni lovászként ismét. A gyógyulása azért nem volt teljes, a csigolyatörés helyén otromba púp éktelenkedett, bal lábára sántított, és kevés esze is elment, de nem teljesen. Alkatváltozása miatt hívták Moby-nak.
- Ez a box jó lesz! - állt meg Melanie. - Ide hozzák! - kiáltott a három marcona fickónak, akik jóformán a hátukon hozták a nyehegő, koromfekete, csillogó szőrű kancát. A pasasok egetrengető káromkodással belökték a lovat a boxba, és elporoztak.
- Mi a neve? - jelent meg Edna egy táblával, s egy krétával.
- Nemtom... - vont vállat Mel és az öreg.
- F*sza, akkor csak annyit írok: „Lambert”
- És mikor jön a gazdája? - kérdezte Moby.
- Hé, azt hittük, maga tudja!
- Hááát... Mr. Small mondta pedig, de már... elfelejtettem...
- Na, magával is kivagyunk a vízből! Tolja ki a taligát, aztán menjen a dolgára!
Másnap délelőtt. A reggeli etetés már megvolt, a lovakat kitrágyázták, Moby eltolta a ganét, majd elillant.
- Mel, menjünk le a tóra! - javallotta Edna. Szakadt róla a víz.
- Mivel?
- Mivel melegem van.
- Hülye. Lóval, motorral, vagy gyalog?
- Hááát... Tristan lába nem az igazi...
- Akkor inkább sétáljunk le! - és elpályáztak.
Az említett tó pár száz méternyire volt csupán, egy keskeny erdősáv mögött. Nem volt túl mély, és a nagyon aszályos időben néha ki is száradt, ám most még elegendő víz volt benne. Szerettek ide járni, mert szinte teljesen kihalt volt a környéke, nagy ritkán vetődött erre valaki a lovardából.
Az árnyékban pakolták le a ruháikat, és a vízbe futottak. Úszkáltak, pancsoltak egy sort, aztán kifeküdtek napozni a partra.
Piszkosan elegáns Harley chopper dübörgött a lovarda mellé. Vezetője leszállt, a bukósisakot az ülésre tette, és tanácstalanul körbenézett. Sehol senki. Bement az istállóba, de hallózására nyehegés volt a válasz. Legalább a lova megvan, de a lovászoknak hűlt helyük. Körbejárta az épületet, így pillantotta meg a fák mögött a tavat. Ösvény is vezetett oda, elindult hát arra. Ebben a döglet hőségben meg is tudta érteni a lányokat, ha pacsálnak. A látvány finoman szólva is megdöbbentette. A lányok a parton napoztak, arcukon kalap, más semmi. A férfi lépteinek neszére megmozdult először Mel, majd Edna is.
- Segíthetünk, uram? - pattant fel az utóbbi.
A férfi férfi volt a javából, szeme egy pillanatra kidülledt, látva a ringó, feszes halmokat, aztán közölte. - Igen, a lovászokat keresem a lovardából.
- Mi volnánk azok. Ő Melanie, én Edna vagyok.
- És Önben kit tisztelhetünk? - emelkedett fel Mel.
- A nevem Darien Lambert...
- Csak nem Lambert százados? 2193-ból? - mókázott öltözés közben Edna.
- Nem, ez csak egy véletlen egybeesés! - szabadkozott a férfi.
- Pedig nagyon hasonlít rá! - vigyorgott Mel is.
- Sokan mondták már, akik látták a sorozatot, de tényleg nem én vagyok az! - sétáltak visszafelé.
- Fogadok, a hitelkártyáját pedig Selmának hívják! - lépett az istállóba Edna.
- A lovamat hívják így... - mondta halkan a pasi. A szóban forgó ló hároméves, koromfekete kanca volt, dús sörénnyel és bokaszőrökkel. Szőre csillogott, nagy szeme értelmesen, érdeklődve figyelte őket.
- Még nincs belovagolva?
- Nem tudom, én nem tudok lovagolni.
- Óriási, akkor minek neked a ló?
- Hogy megtanuljak lovagolni... és úgy hallottam, hogy ti jók vagytok az ilyesmiben...
- Meg még mi minden másban is! Edna, mit szólsz hozzá? Elvállaljuk?
- Jó pénzért mindent, Mel.
- A pénz nem számít! - mondta a férfi.
- Rendben, Lambert százados, elvállaljuk! - bólintottak a lányok.
A lányok elvállalták a férfi oktatását, és a ló belovaglását. Többé-kevésbé simán is ment minden, hanem egy hónap után felütötte fejét a kisördög.
- Mel, szerinted is jóképű ez a Lambert? - kérdezte Edna egyik este.
- Igen, magamra bírnám rángatni!
- Én is! - sóhajtotta Edna.
- Akkor mi tart vissza?
- Hát... azt nem tudom...
- Miattam? - nézett a szemébe Mel.
- Igen.
- Emiatt ne rágd magad, Edna! Tudod mit? Kapjuk el mindketten a pasast!
- Hogyan?
- Amelyikünknek előbb lesz rá alkalma, azé lesz előbb. Azt hiszem, így a legegyszerűbb, nem?
- Igazad van, Mel, Ez lesz a legjobb...
A szerencse Melnek kedvezett először. Korán végzett a többi ló kitakarításával, és elővezette Selmát. Darien és Edna a futószáras körbe igyekeztek, Tristant, egy pej heréltet vezetve. A paci tökéletes volt az abszolút kezdők oktatására, lévén birkatürelmű, könnyen kezelhető. Míg Edna a férfi tanításával foglalkozott, Mel a fekete fríz kancát szerelte fel, ahogy kell. Meglepően jól haladt vele, de nem akarta nagyon leterhelni sem, egy óra foglalkozás után visszavezette a boxba, és megpucolta. Dolga végeztével úgy döntött, lezuhanyzik, és bemegy a városba valami kajáért.
Második órája nyúzták egymás idegeit, de Darien sosem azt csinálta, amit Edna kért. Először a lány türelme fogyott el, majd ennek akaratlan következményeként Tristané is. Lambert addig-addig bénázott, míg a ló megunván a dolgot megugrott. A pasas nem figyelt oda, fejreállt, mint a jancsiszeg. Edna mérgesen kaparta össze, kikötötte Tristant, és a férfi arcához hajolt.
- Csúnya! - ráncolta homlokát a felszakadt szemöldököt látva. - Gyere, majd Mel ellátja a bajodat!
Bevonszolta a lovászhelyiségbe, a döbbent Mel egy törölközőben kapta nyakába a pasast.
- Bekötöd? Én addig leszerelem Tristant! - szólt Edna.
- Oké! - Mel szeme felcsillant, Edna elvigyorodott, és kiment.
- Nna, nézzük csak ezt a fránya bibit!... Oppá! - hajolt Mel a férfi elé, majd leültette egy székre. Kötszeres dobozt vett elő, abból egy csomag gézt. A felszakadt szemöldökhöz hajolt, dús keblén a törölköző centire a pasas szájától. A frottír akkor esett le, mikor Mel „Oppá!”-t mondott. Mindössze ennyi megjegyzése volt hozzá, az nem zavarta, hogy selymes, feszes, kemény és nagy melle, fázósan összeugrott bimbója Darien arcába nyomódik.
- Bofánat, kifednéd a fifidet a fámból?
- Zavar? - húzódott el hangyányit a lány.
- Csak a levegővételben - tikácsolt Lambert.
- Lélegzetelállító, mi? - rázta meg. A mellek lágyan ringtak.
- Úúú! De még hogy! - szűkölt fel a pasas. Sebébe jód cseppent.
- Bocsi, csak ilyen van... Na, egész jó lett! - állt egy szál semmiben a férfi elé.
Lambert végiggusztálta a lányt, nem mintha nem látta volna már egyszer ruhátlanul, s többször egyetlen tangában, most más volt a helyzet. Észrevette, hogy tetszik a két lánynak, hogy akarnak tőle valamit, és úgy döntött, belemegy a dologba. Ez az alkalom neki is kapóra jött, noha némi fájdalommal is járt.
Melanie fekete haja még a válláig sem ért, most vízcseppek csöpögtek belőle, Fekete, mintha metszett szeme fölött keskeny, gondosan karbantartott szemöldök ívelt, a két szem közül egyenesen és mérsékelten lefutó orr, halvány, keskeny ajkak, kicsit erősebb áll. A lány feje karcsú, izmos nyakban folytatódott, az széles vállban ért véget. A lány keblei súlyosan, de hetykén ringtak, alattuk lapos, feszes has, karcsú derék, kiszélesedő csípő, izmos combok, és vádli. Ágyékán kétujjnyi pamacs feketéllett. Vonzó látvány volt, ezt még Darien is elismerte.
Melanie odalépett ismét a pasashoz, és gyengéden gombolni kezdte az ingét. Nem tiltakozott. Kicsit szögletes, ám jóképű, mindig frissen borotvált arca, barna szemei mosolyra húzódtak. A lány végzett az inggel, a lovaglónadrágot szerette volna levenni, de az már kemény dió volt. Lambert előzékenyen, és villámgyorsan kilépett belőle, de a törleszkedő lányt eltolta magától.
- Bocsi, bűzlök, mint egy haláruda! Egy perc, és jövök! - ezzel elillant a zuhanyozóba.
Edna bekukkantott Melhez.
- Na?
- Fürdik, majd jön, és „elmegyünk”.
- Oké, én hazamegyek, rittyentek vacsit, otthon várlak!
- Persze, menj csak! A lovakat majd Lambert után rendezem le!
Lambert derekán törölközővel, vizes, csigákba göndörödő hajjal, csábító mosollyal lépett be. Mel a heverőn várta, de felugorva a pasashoz lépett. Átölelte, sima, bársonyos bőrét jólesően csiklandozta a férfi mellkasán göndörödő szőrzet, és érezte a bőr alatti kidolgozott izmok finom játékát, ahogy Darien tenyere a kemény lányfenékre simult-markolt. Mel mélyen beszívta a frissen mosott férfitest illatát, szolid körmeivel végigkarmolta lágyan az izmoktól egyenetlen hátat. Mintha csak véletlenül tette volna, követhetetlen ujjmozdulattal oldotta ki a fehér törölközőt. Halk surranással esett le, mikor szoborról hullik a lepel. Mel ujjai a férfi ágyékába surrantak, cirógatva kapva marokra az ott lelt szervet. Valamelyest hasonlított egy szoborra, nemcsak keménysége (a gyémánt ahhoz képest csak gyurma), hanem mérete is impozáns volt. A lánynak még nem volt dolga ekkorával, kéjetegen simogatta, izgatta hát. Lambert nem szeretett lemaradni, kicsit meggörbedve, de nem nagyon eltávolodva Meltől, előbb az izmos-karcsú nyakát, széles vállát, majd dinnyényi melleit csókolgatta finom-izgatón. Hatott. Mel felsóhajtott, imádta, ha a cickóival foglalkoznak, és Darien mohón vetette ajkait a barnás, keményre duzzadt bimbókra. Szívogatta és szopogatta, de a lány nemsokára elhúzódott tőle. Mire megkérdezhette volna, hogy miért, Darien tettleg kapott választ. Mel csókot nyomott a körülmetélt, vastag szerszám végén feszülő érzékeny, lila makkra, s nyelvével is végigsiklott a selymesen egyenletes bőrű szerven. Most a férfi hangja volt nyögő, hát még akkor, mikor dorongja köré lányajkak simultak, makkján a lyuk körül forró nyelv cikázott. Mel élvezettel vette szájába, és halkan szuszogva siklatta ajkait fel-le a kéjrúdon, míg ujjai az ölébe furakodtak. Guggolt, s míg szopogatta Lambert farkát, ujjai a csiklóján táncoltak hüvelynedvesítendő. Elég hamar benedvesedett, elengedte hát a vaskos szerszámot, felemelkedett, s a férfi fülébe súgta.
- Imádom, ha rámspriccelnek! - és a heverőre térdelve bepucsított Lambertnek. Szépen borotvált nagyajkai közül barnás színben játszó, nagy, húsos kisajkak buktak ki. Közöttük csillogott a szivárgó nedű, egyik találkozási pontjuknál rózsás-piros, hercig gombocska kellette magát. Lambert odahajolt, nyelve besurrant a fejlett kisajkak közé, a forró nedvességbe. Fel-alá csapdosva nyalakodott, de Mel másra bíztatta. Eleget tett hát a kérésnek, ujjaival szétfeszítette a nedves puncit, és lila makkját a forró hüvelybe igazította. Lassan tolta be, nehogy fájdalmat okozzon a lánynak, de tévedett. Hatalmas kéjt sikerült elérnie, ami Melanie testében futótűzként terjedt el. Ahogy Darien ráállt a megszokott mozdulatokra, bár lassú tempóban húzta-vonta szerszámát, Mel mégis nagyon hamar felpörgött. Nyögéseit néha sikkantással kísérte, fenekét még jobban a férfi ágyéka felé emelte, és jobb kezének ujjait is bevetette a siker érdekében. A csiklórásegítéstől nagyon hamar a csúcsra ért, összehúzódott hüvellyel, szolid nedvezéssel kísérve élvezett el. Lambert halk cuppanással húzta ki vaskos kéjrúdját a forró barlangból, Mel már meg is fordult, markolta volna meg a fénylő, eres dákót, de a férfi finoman eltolta a kezét. Hanyattfektette a lányt, az engedelmesen nyitotta combjait, fekete pamacskája alól hetykén emelkedett ki a csiklója. Lila, csillogó makk simult rá, sikamlósan birizgálta kissé, aztán a kisajkak közé furakodott. Benyomult, ameddig csak tudott, és egyre gyorsulva csúszkált ki-be. A lány ismét felnyögött. Csodálatos érzés volt, ahogy a vastag dugattyú mozgott, s egyre gyorsult. Nem sokkal azután, hogy az előbb elélvezett, már a következőhöz közelgett. Ritkán fordult elő vele két orgazmus egymás után, ez a mostani fergetegesnek ígérkezett. Megfeszült, a férfi derekába, majd izmos, szőrös fenekébe markolt, ütemesen húzva magához. Hangos zihálása betöltötte a szobát, ajkán csak szótöredékek jutottak ki, de könnyen megfejthetők voltak.
- Most! Jövök! - feszítette ágyékát a férfiéhez, teste megrándult, puncija lüktetett. Ismét elélvezett, és most már Darien sem járt messze. Néhány lassú vonással kirántotta a nedvektől szinte csöpögő, vastag farkát, lila makkja néhány másodperc múlva hatalmas adag spermát lövellt a lány hasára és fekete pamacskájára. Lambert Mel melle mellett nyúlt el tikácsolva. A lány megcirógatta.
- Csodálatos voltál!
- Te is...
Mel végigcirógatta a pasast, és kibújva mellőle a lassan zsugorodó farkát vette szájába, kipréselte belőle az utolsó néhány cseppet, s tisztára nyalta.
- Mindjárt jövök, csak lezuhanyozom! - és Mel kilibbent az ajtón.
Mikor Mel este hazaért, Edna nem kérdezgetett sokat, csak annyit: - Jó volt?
- Jó... - barátnője nem áradozott, nem mondott semmit. - A többit úgyis meg fogod tudni, és döntsd el magad, milyen a pasas!
- Ez így igaz! Gyere vacsizni! - hagyta rá Edna.
Edna nem is gondolta volna, de nagyon hamar eljött az ő napja is Darient illetően. Nem egészen egy hét múlva telefonált Small, hogy rodeó lesz Dallasban, és lóvásárt is rendeznek, örülne, ha valaki vele tartana, mondjuk Moby, és valamelyik lány. Mel ajánlkozott a kétnapos programra, Edna tartotta a frontot.
A szombati napja egy ideggyogyó volt számára. Bár előző este alaposan kitakarítottak mindhárman, a lovak éjjel azért termeltek. Délre lett kész a kitrágyázással, már épp kitette volna a nyugágyat, megérkezett Small szintén balfék haverja a három égedelem rossz kölykével. Edna haja kifehéredett egy perc alatt. Small két lánya is kikerekezett, és bár ők nem rohangáltak fel-alá vízipisztollyal a kezükben visítozva, idegesítő kérdésekkel koslattak a nyomában. Lambert is kidübörgött a Harley-vel, a visítozó gyerekek közül a két kisfiú azonnal a motoron termett. A férfi mosolyogva nézte őket, és nem értette Edna gyűlölködő tekintetét. Épp vigasztalta volna, mikor arra fordult vissza, hogy a kölkek a tükröket bizergálják, a tankot rugdossák, a motort rázzák. Lambert az öklét. A srácok eltakarodtak, Edna ránézett.
- Na ugye?
- Jó, igazad van. Kezdhetjük a mai leckét?
- Öltözz át, aztán meglátjuk.
Small haverja ezalatt összeszedte az átkokat, és Ednáétól kísérve elment. Végre. Kihozta Tristant, feltette Lambertet, és a karámba indultak. Ment is egy darabig a dolog, bár a ló nagyon figyelmetlen és ideges volt (persze, amikor a gyerekek visítva célbalőttek rá a boxban a vízipisztollyal. Edna erről nem is tudott, Tristan meg elmondani nem volt képes). Sokat botlott, egy normális kört nem tudott végigmenni. Small idősebb, tizenhárom éves lánya meg állandóan kérdezgette a karám fáján ülve.
- Hogy kapna el Phil! - rikkantotta oda Edna. - Ne kérdezősködj folyton!
- Milyen Phil?
- Pedo-Phil! - mordult Edna, Lambert majdnem leesett a lóról a röhögéstől, a lány hangosan ennyit mondott. - Mára hagyjatok békén, jó?
Békén hagyták.
A vasárnap jóval nyugodtabban indult. Egy lélek nem járt arra, Edna gyorsan elintézte a lovakat, majd déltájban kiment a tóra. Minden ruhadarabjától megvált, úgy úszkált a meleg vízben. Mikor kellőképpen kiáztatta és kiúszta magát, az egyik fa árnyékába heveredett. El is alhatott, mert motordübörgésre riadt fel. Darien érkezett meg a délutáni lovaglóleckére. Edna elvigyorodott. Most ő fog lovagolni! Gyorsan ellenőrizte lovasnadrágjának zsebét. Megvan, amit még a tóra indulása előtt beletett.
- Á, hát itt vagy! - szólt a férfi, mikor rálelt.
- Igen, kicsit úsztam, levezettem a tegnapi feszültséget.
- Meg tudlak érteni. Nem olyan régóta ismerlek, de ilyen idegesnek még nem láttalak! - guggolt mellé a pasi.
- Hát, ne haragudj, ha bunkó voltam, de...
- Nem történt semmi.
- Nem jössz úszni egyet?
Lambert tétovázott egy sort, majd úgy döntött, hogy a végén „dönt”. Ledobálta ruháit, és a csodálkozó Edna kék tekintetétől kísérve a vízbe futott. A lány utána. Úsztak, pancsoltak, fröcskölődtek, mint a gyerekek, aztán Edna kiment a partra.
- Megtörölnéd a hátamat? - nyújtotta a törölközőt az érkező férfinek. Az átvette, és gyorsan, finoman szárazra törölte a lány java részét.
- Itt nem? - állt terpeszbe kihívóan. - Azt akarod, hogy befülledjen, és büdös legyen?
Mire Lambert Edna ölét is megtörölte (egy perc nem volt az egész), vaskos dorongja merevvé lett.
- Kész! - állt elé Darien.
„Mindjárt én is!” - gondolta a lány, ahogy végigsiklott tekintete a férfi izmos, szőrös testén, szögletes arcán, kisfiús mosolyán, nagyfiús farkán. Megborzongott a gyönyörűségtől, telt, kissé széttartó, nagyobb almányi mellein fázósan húzódtak össze, és keményedtek meg a halvány bimbók.
- És most? - kérdezte a pasas. Nyilvánvaló volt mindkettejük számára a folytatás, csak cukkolta a lányt. Az odalépett hozzá, átölelte, egyik kezével a férfi balját fogta meg, és húzta az öléhez, másik kezével a vastag, forró hímtagot markolta meg.
- Izgass fel, és hágj meg!
Darien a törölközőhöz lavírozott, s lassan lenyomta rá Ednát, aki engedelmesen feküdt hanyatt, s terpesztett be. A pasi tekintete végigsvenkelt egy pillanatra a lányon. Izmos, de alacsonyabb volt, mint barátnője, és az arca is lágyabb vonású, helyesebb. Mellei kisebbek voltak ugyan, mint Melé, de nem elhanyagolható méretűek. Hasán csupán leheletnyi felesleg volt, csak mint bárkinek. Köldöke körül alig látható szálak, lentebb is ritkás, fekete szőrháromszög, mely a rés kezdetén véget is ért. Barnás, húsos nagyajkain csak mutatóba leledzett egy-egy rövidke szál. Lambert odahajolt a finom izgatott illatot árasztó, elbűvölő puncihoz. Először ujjaival térképezte fel, cirógatta centinként, majd az ujjak kissé szétfeszítették a fejlett kisajkakat. Nyelve ízlelgette a selymes, átlátszó harmatot, és ahogy kóricált, ráakadta kemény, rózsaszín gyönyörgombocskára. A két szerv pajkos táncba, kergetőzésbe fogott, minduntalan kitértek azonban egymás elől. Edna teste először csak bizsergett az első nyelvcsapások után, de a bizsergés szépen lassan fokozódott, a kéj egyre erősebb és erősebb lett. Piros, finom ajkai résnyire nyílva engedték ki a halk nyögéseket. Hirtelen ötlettől vezérelve állította le a férfit. Nem rajongott általában azért, ha egy férfi farkát a szájába kell vennie, de most valahogy megkívánta. Darien eleget tett a kérésnek, ő szerette az ilyet. Hanyattfeküdt, vastag álló dorongja az égnek meredt. Edna átvetette combjai a pasas arca fölött, pucsított, nedves puncija nyelvnyújtásnyira tárult Lambert elé. Az ápolt férfiujjak ismét szétfeszítették a lucskos ajkakat, a csikló ruganyosan ugrott elő közülük. Nyalni kezdte gyengéd, ám határozott körözéssel.
Edna megnyalintotta a liláskék makkot. Most kedvére való volt a dolog, piros ajkai között teljesen eltűnt a makk, csak a nyelve pörgését lehetett érezni. Teljes átéléssel szopogatta a vastag péniszt, de addig a férfi sem tétlenkedett a szájával, aminek az lett a következménye, hogy a lány egyre kevesebbet nyalt, s egyre többet nyögött. Közelgett a csúcs felé, pirosló, nyitott hüvelyéből egyre jobban csorgott a lé. Hirtelen Edna megrándult, erősen magához szorította a férfit, punciját az arcának feszítette, és zihálva, levegő után kapkodva elélvezett.
Szinte azonnal le is kászálódott Lambert nedvfényes arcáról, s a lovaglónadrág zsebéből gumit vett elő. A vaskos kéjrúdra göngyölte, és nagyon gyorsan föléguggolva forró, sikamlós barlangjába igazította. Lassan ereszkedett lejjebb, az ő vaginája jóval szűkebb volt, mint Melé, és több idő kellett, míg kellően kitágul. Edna bájos arcán torzan ült a kicsit fájó, de finom és jóleső gyönyör. Hiába mozgott továbbra is lassan és óvatosan, próbálva elhúzni mindkettejük közelgő csúcspontját, Lambert arcán látható volt, hogy nagyon, de nagyon élvezi a dolgot. Sajnos Edna minden igyekezete hiábavaló volt, egyszerre, és nagyon hamar teljesült be mindkettejükön a gyönyör. Nyögve és zihálva, lüktető, forró ágyékkal élveztek el.
Mikor a lány leszállt a vastag, daliás rúdról, vált láthatóvá, mennyire áradtak gyönyörnedveik. A gumiban hatalmas adag ondó lötyögött, s a férfi ágyéka, herezacsija úszott a lány hüvelynedveiben.
- Bocs, ne haragudj! - szabadkozott Edna. - De olyan jó volt.
- Nincs semmi baj, ekkora orgazmus után nem is csodálkozom.
- Gyere, ússzunk egyet! - húzta a lány Darient, aki enerváltan követte.
Késő este volt, mikor Mel beesett. Edna már ágyban, de ébren volt, olvasott.
- Ez az öreg kiborító! Kitekerem a nyakát, ha még egyszer huzamosabb időt kell vele eltöltenem!
- Ivott?
- Ivott is, meg az ifjúkori baromságaival jött mindég! - leült az ágy szélére. - Lambert hogy van?
- Nagyon jól. Neked milyen volt?
- Szóval elkaptad... Nos, nekem... - Edna lélegzetvisszafojtva figyelte Melt. - Nekem csodálatos volt! Sosem volt ilyen jó még senkivel! És neked?
- Hát... király volt! Csúcs! A legjobb... egyszerűen leírhatatlan!
- Te Edna! Van egy óriási ötletem! - és a két lány összesúgott.
Az elkövetkező héten megváltoztak egy kicsit a dolgok. Egyikük mindig később végzett, hol Edna, hol Mel, csak egyvalaki végzett minden alkalommal később. Darien Lambert. Valamelyik lány minden este elcsábította a férfit a lovászszobában, de szombat reggel Mel odalépett a kicsit mintha gyűröttnek látszó Lamberthez.
- Ráérsz ma este?
- Igen.
- Akkor meghívlak hozzánk vacsorára... is.
- Edna?
- Ne foglalkozz vele, meg van vele beszélve minden, gyere nyugodtan.
- Hányra?
- Nyolcra jó lesz?
- Persze.
Háromnegyed nyolckor terített asztal mellett, görcsbe ugrott gyomorral ültek a lányok. Meghallották az ismerős motordübörgést, majd kisvártatva a csengőt.
Nyílt az ajtó. Darien majdnem elejtette a szorongatott csokrot. Mel nyitott ajtót, akire számított. Az öltözékére azonban nem. Fehér melltartóban és bugyiban várta a lány. A pasas megrökönyödve lépett be. Edna hasonló öltözékét meglátva eldobta a virágot, kezét megadóan emelte fel...
(Avagy: nyugodjék békében…)
(Avagy: az első számú rajongó)
(Avagy: a videoklip)
(Avagy: éjjel a napozóteraszon)
(Avagy: Az éjféli öböl)
(Avagy: a szürke kisbusz titka)
(Avagy: alkalom szüli a szexet)
Utolsó kommentek