Hatvanharmadik fejezet

(Avagy: Vili válik)

 A Gyémánt család sosem volt szent, de a válás sem volt divatban. Addig.

 Ifjabb Gyémánt Vilmos sem gondolt arra, hogy a párjául választott Máriát elhagyja, ám a nő akarva-akaratlanul is okot adott neki a meggondolásra. Visszaérkezve Horvátországból, egyből falhoz állította a srácot, hogy félredugott-e. Ha bevallja, lelövi, ha nem, akkor sem biztos.

 Ideig-óráig sikerült elűznie a viharfelhőket, körmeszakadtáig tagadott, miként minden családtagja, akiket Mari megkérdezett. Gyémánték nagyon összetartók.

 Vili és Marcsi kapcsolatának akkor alkonyodott be, és immár végleg, amikor a Piroska családok a környékre költöztek. Vili még mindig a Diamond Kft számítógépes rendszerének volt a gazdája, és a tőle megszokott alapossággal végezte munkáját. A Piroskák költözéséből ő is kivette a részét, segített a cipekedésben, a rendrakásban, és amihez igazán értett, a számítógépek életre keltésében.

 A RED Kft rendszerének gazdája nem jött velük, az egyetemista, ilyen jellegű tanulmányokat folytató Andrea kapta ezt a cseppet sem megtisztelő feladatot. A lány elmondhatatlanul boldog volt, de egy fikarcnyit sem értett hozzá. Elmondta hát Vilinek, akiben tudta, hogy nem csalódhat. Ő nem is, de Mari igen. Mindez nézőpont kérdése, a fiatalember összes bűne ebben a helyzetben mindössze annyi volt, hogy késő éjszakákig dolgozott a RED Kft-nél, és magyarázta Andinak a programot, amit ő írt. Mentségére szolgál, hogy gyakran telefonált Marcsinak megértést és türelmet kérve. Azokból a nő fogytán volt, és egy kis magánnyomozásba kezdett. Nem volt nehéz dolga, pillanatok alatt megtudta az iroda címét, telefonszámát. Először csak egy-két váratlan telefonnal ellenőrizte pasija igazát, gondosan kerülve a mobil használatát. Nem sikerült lebuktatni a "párocskát". Két nap múlva az irodához buszozott este. Egy ablakban fényt látott. Megkereste a csengőt. A kaputelefonon kapott instrukciók alapján megtalálta a helyiséget.

 - Gondoltam, hozok valami vacsorát, ne egyetek minden este pizzát! - negédeskedett Mari, miközben majd' felrobbant a méregtől, hogy semmi terhelőt nem látott.

 - Köszönjük, de szólhattál volna, érted megyek a kocsival, és nem kell ezt átcipelned a fél városon! - simogatta meg Vili Mari karját, és az arcára nyomott egy cuppanós puszit.

 - Ugyan, édesem, ez nekem nem fáradság!

 Vili befejezte a munka java részét a RED-nél, de telefonszáma megvolt Andinak, ha problémái lépnének fel. Mari rendszeresen ellenőrizte Vili telefonját, de semmi jelét nem tapasztalta, hogy a munkaügyeken kívül is kapcsolatban lennének. Egy alkalommal azonban lebukott. Elszámolta a srác fürdési idejét.

 - Csörgött? - kérdezte halvány gyanakvással az ijedten pislogó nőt.

 - Ja, nem, nem… Csak azt hittem… teljesen olyan hangot hallottam…

 - Biztos rosszul hallottad! - paskolta meg a nő fenekét Vili. - A lányok már alszanak?

 - Mint a tej!

 - De te még nem vagy álmos? - vigyorgott.

 Mari mosolya kellemes elalvás előtti perceket ígért. A kellemes perceket beárnyékolta az a zavaró érzés, hogy mintha a nő nem is ott járna. A fiatalember nem tette szóvá.

 Az élet folyt a maga medrében tovább. Olykor előfordult, hogy Andi megakadt valamiben, és Vili tanácsát kérte, és volt úgy, hogy a srác egyszerűen érdeklődött, minden rendben van-e. A kapcsolat megmaradt, de Mari féltékenysége nem konzerválódott. Egyre nőtt. Gyakran megnézte párja telefonját, igyekezett kihallgatni a beszélgetéseit, és olykor megpróbált valamelyik rokonnál számára értékelhető információt szerezni. Még a targoncásfiút is beszervezte, és hogy még jobban inspirálja a csókát, olykor villantott neki ezt-azt. Vikit azzal környékezte meg, hogy a nagyobbik lánya szeretne lovagolni, és lehet-e ott, ahol ő is van. A szöszi "sógornő", igaz, nem kedvelte különösebben bátyja választottját, nem is utálta. Még. Megengedte, hogy Bogika az ő lován tanuljon, vállalta az oktatást, és még pénzt sem kért.

 Második alkalommal mentek ki, Mari Viki mellett ült, a két kislány hátul.

 - És milyen volt Horvátországban? - kérdezte Mari.

 - Jaj, nagyon jó! - lelkendezett a szöszi. - Gyönyörű a tenger, csodálatosak a nyaralók, igazán kár, hogy nem tudtál jönni!

 - Hát, sajnos nem… - sóhajtott Mari.

 - Vili nem mesélt?

 - Á, pasik! Ő csak annyit mondott, hogy jó volt. Csak a komputere érdekli!

 - Pedig nagyon jó volt! Alexéknél voltunk, nem tudom, ismered-e…

 Mari megrázta a fejét.

 - Na, mindegy, Alex volt ott, Alexa, a húga, meg Andi. Övéké volt a nyaraló, volt egy tök jó medencéjük, meg egy bu… ó, bocs, a gyerekek! Szóval, a szomszéd olyan… állítólag meleg volt, és véletlenül, figyelj, véletlenül! - hangsúlyozta Viki. - Éppen akkor nyírta a sövényt, és akkor Alex letolta neki a gatyáját! Anyám! - kacsintott cinkosan Marira. - Ritkán látni akkora… szóval érted!

 Mari hegyezte a fülét, végre nyomon van! Viki pedig igyekezett árnyaltan és burkoltan elmesélni, mi is történt a medence partján. A másik nő itta a szavait.

 - És Rudi mit szólt ehhez?

 - Semmit. Jól éreztük magunkat!

 - És… - nyögte ki nagy nehezen Mari. - Vili?

 - Asszem fent aludt a szobájában! - vont vállat Viki.

 - Nem mondod!

 - Mire lejött, mi már végeztünk, és úgy nézett ki, mint aki akkor ébredt!

 - Ezt nem hiszem el! - mondta Mari olyan hangsúllyal, hogy Viki félreértette.

 - Szerintem is bolond volt, hogy ezt kihagyta, szegény Andi… nekünk kellett gondoskodnunk róla Rudival…

 - Vili nem is…?

 - Nem, ha mondom! Aludt, a bolond! - nevetett Viki.

 Mária annyira megütközött azon, hogy Viki szerint a bátyja azért bolond, mert nem kefélt a házigazdáival, ugyanakkor el is hitte, mert a szőke lány annyira komoly arccal mondta.

 Viki pedig, amint módja lett rá, felhívta Vilit.

 - Te nem mondtál Marinak semmit a horvátországi kiruccanásról, ugye?

 - Csak úgy, általánosságokat - felelte Vili a vonal másik végén. - Miért?

 - A párod nagyon érdeklődik!

 - Ja, persze, féltékeny Andira!

 - Van rá oka?

 - Még nincs, de ha így folytatja! - morgott a srác.

 - Van alapja?

 - Ugyan, Viki, tudod jól, mi történt odakinn, de nekem Andi nem jelentett semmi többet egy jóbarátnál. Most sincs közöttünk semmi!

 - Kár! - jegyezte meg a lány, és elköszönt a fiútól.

 Vili mérges volt. Bosszantotta Mari örökös féltékenykedése. Szerette a nőt, ugyanakkor ő sem volt fából. Már áldotta az eszét, hogy semmit sem árult el.

 Mikor Mari és a lányok hazaértek, úgy tett, mintha minden rendben volna, de az esti szeretkezésük most sem volt az igazi. Úgy tűnt, mintha a nő feszült lett volna, és csak nehezen jutott el a (színlelt) csúcsra. A Gyémánt család férfitagjai közül ifjabb Vili tapasztalhatott először ilyesmit, és észre is vette. Nem szólt, de csalódott volt. Még volt egy ilyen helyzet, pár nappal később, amit már nem állhatott meg szó nélkül.

 - Valami baj van? - próbált kedves lenni.

 - Nem, nincs semmi - hazudta mosolyogva Mari.

 - Pedig nekem úgy tűnt. Színleltél!

 - Mit?

 - Mit, mit, mégis, szerinted mit lehet színlelni egy olyan helyzetben, ami öt perce történt?

 - Nem színleltem! - háborodott fel Mari.

 - Jó. Akkor nem színleltél. Nem ellenőrzöd minden lépésemet, a telefonomat, az e-mailjeimet, ugye? Sajnálod, hogy napokig pizzán élek, miközben valóban dolgozom, és csak Teréz anyaként hoztál egy kis ennivalót a szegény éhezőknek.

 - Nem igaz! - könyökölt fel a nő. - A telefonodat akkor egyszer néztem meg, és tényleg azért vittem kaját, hogy ne mindig pizzát egyél!

 - Végül is, igazad lehet, én így látom, te úgy. Láttam viszont azt is, hogy a Szabi gyerek folyton azt lesi, mikor, merre és kivel járkálok a telepen, és utána mindig a raktárban tűnik el.

 - Ez nem így van!

 - Nem tudom, mivel fizetsz neki, csak látom! Ugyanúgy viselkedsz, mint amikor Barnát akartad megfogni!

 Mari csak hápogott. Honnan tudja mindezt?

 - Engem nem zavar, ha neked megtetszik egy pasi, és le akarsz vele feküdni, ha kell, felhívom Barnát, és vagy kettesben, vagy ha akarod, maradok, és hármasban is elrendezhetjük!

 - Nem erről van szó! - talált a hangjára Mari.

 - Na, végre! Akkor miről?

 - Engem csak az zavar, hogy folyton Andival vagy!

 - Megmondtam, hogy az csak munka!

 - Jól van, elhiszem…

 - A fenét hiszed! Látom rajtad, de tudod mit? Kérdezgesd még néhányszor a húgomat, hátha egyszer olyat fog mondani, amit hallani akarsz! Tudom, hogy Bogi csak azért lovagol Vikinél, hogy ellenőrizz rajta keresztül!

 - De nem, Bogi tényleg akar lovagolni!

 Vili már megállíthatatlanul kiborult. Elege lett az egész bizalmatlanságból, kémkedésből és hazudozásból. Mély levegőt vett, és miközben öltözött, elmondta, mi történt pár hónapja a villában.

 - Akkor egyszer, és soha többé. Gondolom, most elégedett vagy. A holmimért holnap délelőtt eljövök!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.