Vili elment. Mari dühös volt, de csak azért, amit a srác tett. Tényleg lefeküdt Andival! Még le is tagadta! Ő viszont ügyesen kinyomozta! Meg sem fordult a fejében, hogy mit veszíthet. Másnap délelőtt, míg Mari a raktárban dolgozott, nem mellékesen "megajándékozta" a targoncásfiút fehér tangájának látványával, Vili már lehiggadva, mindent alaposan átgondolva szedte össze a holmiját. Viki némi elégtételt érezve segített neki. A srác később bement a raktárba, hogy leadja a nőnek a lakáskulcsot. Mari a létrán állt, és már bugyi sem volt rajta.

 - És még te vagy féltékeny… - dörmögte az orra alatt.

 Vili hangulattalansága feltűnt Andinak is, mikor pár nap múlva, pusztán szakmailag összefutottak a RED irodában. Érdeklődésére két órás, kimerítő választ kapott. Ehhez képest az operációs rendszer frissítése könnyed sétagalopp volt.

 - Na, Vili! - szólt a végén Andi. - Eddig te segítettél nekem, most én segítek neked!

 - Azt hiszem, félreértettél! - szabadkozott a fiatalember. - Nem a szexpartneremet veszítettem el, hanem a barátnőmet! Ha csak dugásról lenne szó, biztosan találnék rá valakit…

 - Még keresned sem kellene nagyon… - bökte közbe Andi.

 Vili egy pillanatra rámeredt a lányra, aztán elnevette magát.

 - Nem, nem, ilyenre nem is akartalak megkérni!

 - Én sem csak a testemet ajánlottam…

 A srác hosszabban emésztette a hallottakat. Szokatlan szerelmi vallomás, az biztos, de tulajdonképpen egyikük sem volt az a megszokott figura. Andi folyton leplezte csodálatos alakját, nem mintha szégyenlős lett volna, hanem egyszerűen ilyen kedve volt. Nem volt szakadt, csak szerette a bő ruhákat. Mindettől függetlenül egy helyes, dekoratív lány, apró termettel, formás alkattal, és kerek cicikkel. Vilinek nem ez utóbbi nyerte meg a tetszését, bár ezeket sem hagyta figyelmen kívül.

 Vili megfogta Andi kezét, és a gurulós irodai székben ülő lányt magához húzta.

 - Ezzel most azt akarod mondani, hogy szívesen járnál velem? - orruk voltaképpen összeért.

 - Igen, valami ilyesmire céloztam… - suttogta Andi.

 - De ugye, nem fogsz féltékenykedni?

 - Nekem a szíved kell, a többi maradhat…

 - Adom én mindenemet, ha kéred!

 - Elsőként beérem egy csókkal is!

 Megkapta. A lány azóta várta ezt az alkalmat, amióta a nyaralóban "buliztak". Tudta, hogy Vili foglalt, esze ágában sem volt, hogy beleszóljon, vagy szétugrassza őket, Mari gondoskodott róla. Szinte szűzlányos izgalommal viszonozta a csókot, és mindketten arra gondoltak, mennyivel édesebb így, hogy nemcsak a testi vágy "ízesíti". Természetesen úrrá lett rajtuk az is, hamarosan karjaik is szerephez jutottak. Gyengéden ölelték és cirógatták egymást, Vili lassan gombolni kezdte a lány blúzát, de Andi sem maradt adósa az inggel. Blúz és ing a székek háttámláin, újabb és hevesebb csókcsata közben a mellek tartója nyílt. A lány ügyesen kibújt belőle, mire ajkaik szétváltak, szép, kerek halmok érintették Vili izmos mellkasát. A fiatalember ennyire még sosem vegyítette a munkát a szexszel, most egy söprő kézmozdulattal csinált helyet az asztalon (billentyűzet balra, egér jobbra, a monitor nincs útban), és ültette fel Andit. Vili ugyan magasabb volt a lánynál, mégis, csak egészen kicsit kellett annak lehajolnia, hogy újra hosszadalmas, mohó, nyelvkergetős csókban forrjanak össze. Vili lassan egyre lejjebb csúszott. A lány nyakán kóborolt ajkaival, hol diszkréten cuppanva, hol pedig éppen csak megmolyolva. Meglepve tapasztalta, hogy ez Andinak jó. Legutóbbi, mindezidáig egyetlen együttlétük nem is erről szólt. Izgatta hát még egy kicsit így a lányt, aztán nagysokára még lejjebb haladt. Tenyere eddig cirógatta a kemény húsú kebleket, most teret engedtek Vili arcának. Ajkai rácuppantak a találomra kiválasztott halom keményre duzzadt bimbójára. Gyengéden nyalogatta, csókolgatta, szívogatta, néha meg is harapdálta, mindezt felváltva a páros szerv két tagja között. Andrea diszkréten nyögdécselt. Vili (úgy tűnt, órák múlva) tovább haladt, de a nadrág szegélye útját állta. Lakktalan, ápolt körmű ujjak siettek segítségére, és gombolták ki máris. Jó tett helyébe jót várj, meg is emelte a fenekét, hogy Vili le tudja húzni. A bugyival együtt. Vissza hát a lapos hasra! Körbecserkelte nyelvheggyel a köldököt, de semmiféle visszaigazolást nem kapott, továbbhaladt hát. Ápolt-nyírt, ujjnyi szőrcsík mutatta az irányt. Ez legutóbb nem volt itt! Most viszont igen. Sebaj! Andi az asztal szélére húzódott, combjait terpeszbe tette. Kislányosan húsos szeméremajkak váltak elérhetővé, melyek azonban továbbra is rejtve hagyták az apró gombocskát. Vili arca odafurakodott. Lágy csókokkal halmozta el a simára borotvált nagyajkakat, később nyelvével érintette, leheletfinoman. A barna szőrcsíktól jobbra is, balra is, fentről le, valamint fordítva. Andi halkan felsóhajtott. Alaposan bemelegít a fiú, az már biztos. A nyalószerv végre megállapodott valahol csiklótájt, de a zárt ajkak közt csak sejteni lehetett a hollétét. Furakodása sikert hozott. A lány már hangosabb lett, és hogy még könnyebb legyen Vili dolga, fenekét egészen az asztal szélére helyezte, lábait pedig felemelve talpaival-sarkával szintén a bútordarab szélére támaszkodott. Felsőtestét ugyanakkor hátradöntötte, háta a monitorhoz ért. Puncija résnyire nyílt, Vili könnyebben bemérhette minden porcikáját. Ujjaival még jobban megnyitotta, nyelve lecsapott a szabad prédaként pirosló klitoriszra. Hevesen kergette a sikamlós szervecskét, és olykor mélyen bekígyózott a már vöröslő, nedvdús hüvelybe. Andi csukott szemmel élvezte Vili tevékenységét, sok hónapot kellett várnia erre, de úgy érezte, megérte. Jó néhány perc után azt is érezte, hogy közeleg a "vég", de hagyta Vilit, mert annyira jól csinálta. Teste hirtelen megmerevedett, lélegzete elakadt, egy halk nyikkanást hallatott, hogy a gyönyör átcsapott a testén. Arra gondolt, most majd ő fogja kényeztetni a hapsit, de nem úgy lett.

 Vili, ahogy a forgószékből felemelkedett, már vette is le nadrágját, alsóját. Andi ujjaival megnyitva szeméremajkait, a forró és nedves hüvelyét kínálta a meredező rúdnak. A srác felhúzta fitymáját, vérbő makkját a piciny, ám érzékeny gombocskához dörgölte, de nem sokáig játszott, két pillanat múlva lassan, óvatosan a rés mélyébe hatolt. Tövig. A két szeméremdomb összeért. Andi lábaival most Vili derekát kulcsolta át. A fiatalember lassan mozgásba lendült. Mennyivel másabb, mikor a partner valóban élvezi az együttlétet! Egyszerre ziháltak, egyszerre szuszogtak, és egyszerre nyögtek. Andi, amennyire tudta, átölelte a fiút, olykor csókolóztak, de alig-alig jutottak levegőhöz. Percek múlva azonban Vili elbizonytalanodott. A védelem!

 - Le ne állj! - nyögte a lány, észlelve a pillanatnyi tétovázást. - Bogyózok!

 - Csak ne… úgy… mint… a kecske! - erősített bele a srác, és vad tempóban mozgatta alfelét. Andinak nem volt ideje felnevetni, az orgazmus még a lélegzetét is elakasztotta. Hüvelye összeszorult a dolgos dorong körül, ami egy ütemmel később fröcskölte fehér magját.

 - Vili, te nagyon hülye! - jutott végre később szóhoz Andi, de azért még szorosan ölelte a fiút.

 - Bocs, rosszkor jött poén volt!

 - Mindegy, csak azt áruld el, hol van papírzsebkendő!

 - Hát… fogalmam sincs…

 - A fiókban van, de nem hiszem, hogy elérnéd.

 Valóban nem érte el, így kénytelenek voltak saját maguk után az íróasztalt is rendbe tenni. Később, az irodaépületből kilépve vették észre, hogy hajnalodik. Egymásra nevettek, és Andihoz söpörtek, hogy valamit aludjanak is.

 Attól kezdve együtt dolgoztak, és hogy összekössék a kellemeset a praktikussal, egy közös irodába rendezték be mindkét cég számítógépes központját.

 Vili jó egy hónap múlva találkozott csak legközelebb Marival, de a szakmai kérdéseken kívül nemigen beszélgettek. A nő még mindig sértettnek érezte magát, hogy Vili elhagyta. A srác csak mulatott magában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.