Tizenhetedik fejezet

 (Avagy: Piroskák és farkasok)

 Július közepe.

 A Déli pályaudvaron állnak egy vasúti szerelvény mellett. Kati kezében a vonatjegy, a kalauzzal értekezik a lefoglalt helyek hollétéről. Persze, balatoni forgalom, magyar vasút, semmi sincs rendben. Végül az első kocsi felét megkapják. Felpakolnak a csomagtartóra.

 - Vigyázz, Kriszta, kilátszik a kiskopasz! - nevetett Dugó.

 - Aztán meglátja a kalauz bácsi! - tette hozzá Gábor.

 - Rántson rá, ha neki jólesik, mert nekem így kényelmes! - és tüntetőleg, papucsából kilépve, lábát a szemközt ülő Juli lábai mellé tette.

 - Siófok, Siófok állomás! Köszöntjük kedves utasainkat! - hallatszott a hangszóróból, míg minden osztálytárs lecihelődött. Az állomás előtti téren gyülekeztek, Kati egy térképet böngészett. A kempinget kereste, ahol a faházakat lefoglalta. Amíg ő a térképet nézegette, férje távolabb állt, akihez egy köpcös, fehér vászonruhás fickó lépett oda.

 - Elnézést, uram, önök jöttek az Aranypart-kempingbe?

 - Igen, tessék parancsolni.

 - Raffael Miklós vagyok, a gondnok - nyújtott kezet a fickó.

 - Molnár István… - fogta meg a kövér, vaskos kezet.

 - A főnök küldött önök elé… - látván István arcáról a lehervadó mosolyt, gyorsan hozzátette: - Nincs semmi baj, megvannak a faházak, csak kért, hogy juttassam el önöket oda.

 Kati is csatlakozott a beszélgetéshez, Miklós pedig egy leharcolt, de működőképes autóbuszba invitálta a csoportot. Roppant érdekfeszítő városnézés után a város szélén, a tóparton sorakozó faházak előtti téren álltak meg. A kempingnek saját partszakasza volt, és a kerítésen túl már a nádas, a horgászok birodalma kezdődött. A part finom homokkal volt felszórva, mintegy tengerpartot varázsolva a Magyar Tengerre. Nagyon szép és tetszetős volt, de akkora volt már a hőség, és olyan késő délutánra rendeződött minden, hogy senkinek sem volt kedve vizezni.

 Másnap reggel, kilenc óra tájban pokoli melegre ébredtek. Dugó csurom vizesen kelt ki az ágyból, pólója teljesen rátapadt. Az előtámolygó Gábor sem nézett ki szebben.

 - A rosseb ebbe a melegbe! - káromkodott Dugó.

 - Elvégre nyár van.

 - Jó, de már reggel kilenckor?

 - Reggel kilenckor is nyár van!

 Dugó morgott még valamit, az előkerülő lányok csak kuncogtak.

 A faház felépítése egyszerű, és nagyszerű volt. Az ajtón belépve rögtön egy apró előteret találni, amiből jobbra egy kis főzőfülke, balra a zuhanyozó és a vécé nyílt. Az előtéren túl egy viszonylag nagy társalgó fotelekkel, asztallal, innen nyílt a két kétszemélyes hálóhelyiség, valamint egy gardróbszekrény is el volt rejtve. Dugó kitámolygott a főzőfülkébe. Benyúlt a hűtőbe, kivett egy üveg kólát, jól meghúzta, és visszatette.

 - Le kellene zuhanyozni! - totyogott vissza álmosan a nappaliba.

 - Egyikünknek sem ártana! - mondta Juli.

 Neki is látott. Feltápászkodott a fotelból, pólóján néhány izzadságfolt. Nyújtózott, gyönyörű cickói átsejlettek a vékony anyagon.

 - Gyönyörű vagy! - ölelte át Gábor.

 - Tudom, és most kívánom fokozni! - bújt ki az ölelésből, és levetkőzött. Fogott egy törölközőt, szappant, és a zuhanyozóba vonult. Őt Gábor, Dugó, végül Kriszta követte. Mikor a lány kijött, mindenki a fotelekben ült, síri csend honolt, Dugó egy cigarettát forgatott az ujjai között, Gábor egy pohár kólával végzett.

 - Mi ez a nagy csend? - lepődött meg Kriszta, karcsú, meztelen testén megcsillant egy-egy vízcsepp.

 - Semmi, csak elgondolkodtunk. Kértek reggelit? - ugrott fel Juli.

 - Igen, kösz! - felelték mindhárman.

 - Mi bajotok? - telepedett Kriszta Dugó mellé, a karfára. - Nem működik a szerkentyű?

 - Dehogynem! - legyintett Gábor. - Tudod, hogy sosem hagy minket cserben!

 - Más baj van! - sóhajtott Dugó.

 - Mi lenne az?

 - Azon siránkozunk, hogy holnap érkeznek haza a szüleink, mi pedig itt nyaralunk! - mondta Dugó.

 - Ezt nem is mondtátok! - lepődött meg a lány.

 - Nem is neked mondtuk először, hanem Katinak, de sajnos nem tudott más időpontot szerezni az osztály-nyaralásnak.

 - Tehát csak két hétig lesztek a szüleitekkel…

 - Hát, választanunk kellett - mondta Dugó. - Vagy ti, vagy ők…

 - Milyen édesek vagytok! - ölelte át Kriszta. - Ezért jár nektek egy reggeli magömlés! - és odahajolt Dugó ölébe. Marokra fogta a fiú farkát, és egy cuppanós puszit nyomott rá. A fivérek rosszkedve elillant, Kriszta pedig alapos nyelvmunkának vetette alá az éledező bránert. Gábor sem fogta vissza magát (ki tenne másképp, ha Kriszta popsija az orra előtt domborodna? Na, ugye?). Kezével a csupasz, összezárt punciajkakat dörzsölte meg. A lány terpeszbe állt, Gabesz odaillesztette a farkát. Kicsit "eljátszogatott" a bejáratnál, makkjával dörzsölgette a csiklót, és amikor elegendő nedvességet tapasztalt, óvatosan betolta a faszt. Tövig csusszant, a lucskos barlang jótékonyan fogadta be a kéjlécet. Kriszta egy pillanatra abbahagyta a szopást, sörényét hátravetette, ajkát hangos kéjnyögés hagyta el, és hol kézzel, hol szájjal folytatta szerelme kielégítését. Az alapos munka hatására Dugóból csakhamar előtört a magma, végigspriccelve az élvező lány arcán, száján…

 Kati reggel tartott egy kis eligazítást, elmondta, mit merre találnak, gond, probléma esetén ő speciel a vízparton lesz. A csapat is úgy döntött, hogy a délelőttöt ők is a parton töltik. Le is pakolták a cuccukat egy hatalmas napernyő alá, és eszeveszetten rohantak a vízbe. Úszkáltak, fröcskölődtek, pancsoltak egész délelőtt. Janinak támadt egy ritka hülye ötlete.

 - Ássuk be magunkat a homokba! - mondta.

 - Te hülye vagy! - mondták.

 - Most mééér? - kérdezte.

 - Ezt mi is tudni szeretnénk, mééér - kérdezték.

 - Csak, mert olyan, mint a tengerpart, és az nekem annyira tetszik - vont vállat.

 - Végül is, igazad van! - vontak vállat.

 Nekiláttak. Kapartak egy nagyobbacska gödröt a part távolabbi, néptelenebb szakaszán, vártak, hogy a nap kiszárítsa, megmelegítse, és belefeküdtek, nyakig "betakarózva" a homokkal. Arcukat-fejüket törölközővel takarták le, nehogy napszúrást kapjanak. Szépen elvoltak így, halkan röhincséltek, beszélgettek, egészen addig, amíg…

 Dave és Liza dideregve szaladtak ki a habokból. Szerencsétlen véletlenségből ők is ezt a viszonylag néptelen részt választották ki. Rohantak a holmijuk, törölközőjük felé, mikor Liza váratlanul belecsámpázott Jani mogyoróiba.

 - Aúúú! - hallatszott a lepel alól, mint órarugó, pattant ülő-görnyedt helyzetbe a srác, csak úgy szállt a por és a homok.

 - Jaj, bocs, nem tudtam, hogy itt vagy! - szabadkozott a csokibarna leányzó, és zavarában Jocó tökeibe taposott, úgy istenigazából. A hatás nem maradt el…

 - Homokban keltitek ki a tojásaitokat? - kérdezte ingerülten Liza. Óvatosan, némi saccolás után oldalra lépett. Pontosan kiszámította. Gabesz lábfeje volt. Ő is felpattant.

 - Dehogy! Csak a fiúk játszanak teknősösdit! Mi pedig szolidaritásból velük tartunk! - feleltek a lányok, ahogy ők is felültek.

 - Úgy őszintén… - Dave olyan nyájasan mosolygott, amit csak a különösen idiótáknak tartogatott. - Nem fáj itt? - kocogtatta meg a homlokát.

 - Semmi baj, Dave, jól vagyunk! - felelte a nyolc "homokos". A fekete pár már nem volt olyan biztos ebben.

 - Nem kéne estefelé bekukkantani a városba? - ajánlotta Jocó, tiszta homok volt mindenhol.

 - Ilyen állapotban? - nevetett Glória.

 - Gondoltam, lezuhanyozunk előtte.

 - Nem rossz ötlet… - mondta Dugó.

 - A zuhanyzás? - köpte be Gabesz, bátyja szó nélkül tarkón vágta. Moshatott hajat is.

 - Nem fogunk eltévedni a városban? - aggódott Juli.

 - Majd veszünk egy térképet! - nyugtatta meg Kriszta.

 - Jaj, Juli, te mindig úgy aggódsz! - vigyorgott Jocó.

 - Ettől függetlenül megmártózhatnánk még egyszer! - vetette fel Gabesz.

 - Minek? - néztek rá.

 - Oké, akkor ti menjetek vissza így, homokosan, de én a nagyját leáztatom!

 - Igaz! - és berohantak a Balaton hullámai közé. Csapkodtak, fröcskölődtek, pancsoltak még vagy tíz percig. Gábor, távol a parttól, a mellkasig érő vízben kissé előrehajolt, mereven matatott valamit a vízben, és végül a fürdőgatyáját lötykölte.

 - Valami baj van, szívem? - csobogott Juli a fiú mögül, nem látta, mit csinál.

 - Semmi különös, csak kiöblítem a gatyámat. Tiszta homok még a seggem is. Te nem öblíted ki?

 - Itt?!

 - Ugyan, kit érdekel? Rajtam kívül, persze… A part messze van, aki pedig mégis ellát idáig, legyen egy jó napja!

 - Hát jó, megpróbálom…

 - Nem megpróbálni, megtenni kell! Különben is, a Balatonban még úgyse csináltuk!

 - Hát most nem is fogjuk! Most gyorsan kilötykölöm - vetkőzött Juli, - aztán menjünk!

 - Mikor máskor?

 - Majd valamelyik este, jó?

 Ebben maradtak.

 Visszamentek a faházba. Dugó és Kriszta azonnal elvonultak a zuhanyzóba. Kis idő múlva viháncolást lehetett hallani onnan.

 - Dugó és Kriszta fürdik! - kommentálta Gabesz.

 - Hallom! - válaszolt a gardróbszekrény Juli hangján.

 - Mit keresel a szekrényben?

 - Valami értelmes ruhát.

 - Nem kell kiöltözni! - ölelte át Gábor.

 - Nem is akartam… - vette le a fürdőruháját a lány.

 - Segíthetek? - nyúlt oda a srác.

 - Ha akarsz…

 Akart! Derékig lehúzta az egyrészes, világoskék darabot, megpuszilgatta a helyes cickókat, közben a földig tornázta a fürdőruhát. Belekóstolt volna a fehéres pamatka alatti rózsaszín finomságba, ám Juli finoman elhajtotta, hivatkozva a fránya homokszemcsékre. Ehelyett felajánlotta szolgálatait a fiúnak. Gábor nem duzzogott sokat a dolgok ilyetén alakultával.

 Ezalatt a zuhanyzóban.

 - Jaj, kicsim, hogy néz ki a nadrágod! - sopánkodott Kriszta.

 - Miért? Kissé koszos…

 - Azt látom! Hülye ötlet volt a homokba feküdni! Még a puncimban is homok serceg!

 - Majd kimosom onnan!

 - Jaj, ne légy idióta!

 - Komolyan gondoltam! - gondolta komolyan Dugó.

 Kriszta vállat vont, és megpróbált akkora terpeszbe állni, amekkorába tudott. Dugó kerülgette. Leült.

 - Nem jó sehogy! - dohogott a srác, kiszaladt a konyhába, és egy fémlábú bárszékszerűséggel tért vissza. - Ülj erre!

 Kriszta arra ült, a zuhany levehető rózsájából a meleg vízsugár a szőrtelen, homokszemektől csillogó puncira irányult. A fiú alaposan kimosta a szemcséket, nem hagyva ki csiklótól a popsilyukig a szeretett lány szeretett szervének egyetlen milliméterét sem. A rózsaszín gombocskán talán többet időzött, de Kriszta ellenőrzés címén eltolta a pasija kezét. Elégedett volt a végeredménnyel, és felállt, hogy helyet cserélhessenek.

 - Mi van, nem bízol bennem? - kérdezte Dugó.

 - Tökéletes munkát végeztél, de most te jössz!

 - Ééén?

 - Bizony! - átvette a fiútól a zuhanyrózsát, és az egyelőre még lankadt fütyi dús szőrzetére irányította. Volt dolga bőven, kezének mozdulatait nehéz lett volna másképp díjazni, mint merev délcegséggel, a tisztogatás végén.

 - Na, ez kész. Gyere! - zárta el a vizet a lány.

 - Hová? - esett le az álla Dugónak. Gondolta, dugnak egyet a zuhanyzóban.

 - Ki, Gáborékhoz.

 - Itt nem jó?

 - Jó lenne, de én most odakinn szeretném.

 - Rendben, édes, de akkor menjünk ki úgy, ahogy én szeretném.

 - Rendben, mondd!

 Nem mondta. Elkezdte. Még mindig ácsingózó farkát a nedves szeméremajkak közé csúsztatta. Kriszta épp csak annyira tette szét a lábait, hogy a makk dörzsölni tudja a csiklóját, ám lejjebb már ne tudjon helyezkedni. Dugó próbált becsusszanni, de hiába.

 - Most szórakozol velem? - fakadt ki.

 - És ha igen?

 - Ne szórakozz! Engedd!

 - Majd ha elmondod, hogy hogyan megyünk ki!

 - Oké, ölben akarlak kivinni.

 - És ehhez miért akarsz belém hatolni?

 - Mert az úgy tök jó!

 - Na, így már okés! - engedett szabad utat a lány. Dugó tövig hatolt Kriszta forró testébe, a feneke alá nyúlt, a lány átkulcsolta formás lábaival a srác derekát, kezeivel pedig a nyakát.

 - Nem is vagy olyan könnyű! - nyögte a fiú.

 - Te akartad, egyébként tök izgi! Egyre jobban nedvesedek…

 - Azt érzem! Még jó, hogy nem mozogsz!

 - Igazad van úgy még izgisebb! - lendült be Kriszta.

 - Nem kéne ficeregni! - botorkált ki a nappaliba Dugó.

 Juli odafordult a "csatazajra", minek következtében nem szemközt találta a sperma, csak fültövön. Mikor meglátta a közeledő párt, még a bizarr fülbevalóként csüngő, sűrű ragacsról is megfeledkezett, hangos nevetésben tört ki. Gabesz szája is mosolyra húzódott.

 - Milyen akrobatikusak vagytok!

 - Ja! Én élvezem! - kacsintott Kriszta.

 - Ez egy ostoba ötlet, amire csak én vagyok képes! - morgott Dugó az agyvérzés határán.

 - Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka! Na, menjünk fürödni! - nevetett Juli.

 - Ez az! Mosd le a fülbevalódat! - vetette oda Dugó letéve "terhét". - Elég gusztustalan!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.