A fiúk már türelmetlenül topogtak az iskola előtt, mire a lányok megérkeztek.

 - Siessünk, mindjárt öt óra! - sürgette őket Dugó.

 - Nem is kérdeztem, sikerült, becsomagolni Anna ajándékát? - kérdezte Glória Jocót.

 - Ó, persze, sikerült! Te kit húztál? Nem mondtad - kérdezett vissza Jocó.

 - Létfontosságú számodra, hogy megtudd, igaz?

 - Hát… csak érdekelt volna… - bizonytalanodott el a srác.

 - Akkor nem fontos. Majd odabenn megtudod! - nyomott egy cuppanóst a fiú arcára.

 - Gábor, hoztad a lassús kazit? - érdeklődött Jani.

 - Bátyámnál van. Ha vége az ajándékozásnak, átmegyek hozzátok! - köszönt el Gábor.

 Dugóék beléptek a terembe, már csak ők hiányoztak, így máris elkezdték. Kati felállt. Szokatlanul vadítóan nézett ki.

 - Úgy gondolom, a hagyományainknak megfelelően elkezdhetjük az ajándékok átadását, utána Bercié a terep. Ki kezdi? - kérdezte végül.

 - Majd én - állt fel Zsuzsi. Az ajándékok átadása a már negyedik éve megszokott módon zajlott. Lényege egyszerű: aki elkezdi (jelen esetben Zsuzsi), feláll ajándékkal a kezében, és röviden jellemzi az általa kihúzottat. Ha valaki úgy érzi, róla van szó, feláll. Ilyenkor előfordult már mókás helyzet, vagy, mert többen is felálltak, vagy éppen senki. Nevetnek egy nagyot, elárulják az "igazit". Amennyiben rendesen célba ér az ajándék, akkor ő folytatja a jellemzést, és így tovább, stafétaszerűen. Ez nagyjából fél-, háromnegyed órát szokott igénybe venni. Glória jellemzése rendhagyó volt, képtelen volt elfogulatlanul beszélni az illetőről, és az, hogy "Jó fej", még nem volt gyanús, de a "Legjobb pasi a világon!", meg hogy "Már előbb megismertem, minthogy osztálytársak lettünk volna", gyanús lett. Jocó felpattant, és az ilyenkor szokásos puszi helyett egy hosszú csók keretében vette át ajándékát. Könyveket, édességet, és egy csomag óvszert kapott. Utalván kedvenc elfoglaltságaira…

 Az ajándékozás után még nagy volt a zűrzavar, Berci már izzította a magnót, Anna pedig Dugóhoz lépett.

 - Van egy perced?

 - Természetesen. Mindjárt jövök! - súgta Krisztának. Odakinn: - Mi a baj?

 - Szóval… Nem is tudom, hol kezdjem - tördelte kezét Anna.

 - Az elején.

 - Vilivel van problémám… Már egy ideje szinte felém sem néz, alig találkozunk, és arra gondoltam, talán segíthetnél…

 - Pont én? - hüledezett Dugó.

 - Úgy érzem, neked nagyobb tapasztalatod van az ilyesmihez…

 - Semennyivel nincs több tapasztalatom, Anna. Ha valami elromlott köztetek, én nem tudom megoldani. "Tűzoltásra" alkalmas vagyok, de a parazsat csak Vili tudja oltani.

 Eltartott egy ideig, míg a lány megemésztette a hallottakat.

 - Megtennéd, hogy beszélsz vele? - kérte a lány, de olyan szépen, hogy Dugónak azonnal pajzán gondolatai támadtak. Nem szólt, csak bólintott. Visszamentek a terembe, és Kriszta mellé huppant. Elővezette a helyzetet.

 - Szerintem fütyihiány - diagnosztizált a lány, ám némi gondolkodás után hozzátette: - Vili egy kicsit szarul áll matekból, azt mondta a Korponay, hogy nem engedi érettségizni, ha most félévkor bukik. Lehet, hogy tanul…

 - Akkor miért nem mondja?

 - Nem tudom… Lehet, hogy nem ezért hanyagolja Annát…

 - Azért van egy ötletem… - és elsuttogta. A lány szeme egyre jobban csillogott, végül dévaj mosollyal így szólt.

 - Lacikám, én eddig azt hittem, csak a farkad után mész, erre kiderül, hogy tudsz gondolkodni!

 Dugó nem sértődött meg, kidolgozták a haditervet. A fiú Bercihez lépett az öccse kazettájával, és berakatta. Lassú zene hallatszott, igazi kellemes, simulós. Felkérte Annát táncolni, de Kriszta hamar lepattintotta. A két lány egyre forróbb hangulatban forgott a parketten. Néhány perc múlva leléptek a teremből. Dugó a folyosón várt.

 - Menjünk a vécébe! - mondta Kriszta.

 - Melyikbe? - totojázott a fiú.

 - A lányvécébe, természetesen! - vágta rá a barátnője.

 - Mit találtatok ki? - aggódott Anna.

 - Reméljük, elég jót - válaszolta Kriszta, és bementek a vécébe. Ha már ott volt, elintézte a dolgát, majd levetkőztették Annát. A szőke lány úgy érezhette, meg fogják erőszakolni, de vetkőztetés közben Kriszta halkan duruzsolva előadta az ötletet. Annának eddig sem volt annyira ellenére a dolog, éhezett már a szexre, igaz, Vilivel képzelte el inkább, de ő jó ideje nem rezonált a lány jelzéseire. Kriszta is levette a ruháit, feszes kebleit a másik lány melleihez dörzsölte. Izgató látvány volt. Kriszta selymes, kreol bőre, és Anna fehér színe, ahogy mérhetetlenül erotikus módon simult egymáshoz. Kriszta vadul megcsókolta Annát, aki először meglepve, aztán ugyanolyan hévvel viszonozta. Kezeik egymás testét kényeztették, a fehér és a kreol, formás-kerek gömbökön cirkáltak. Dugó minden erejét össze kellett szedje, hogy ne vetődjön a csajok közé. Kriszta lejjebb hajolt, Anna sötétrózsaszín, kemény bimbóin nyalakodott, látva Dugó kínját, még rá is tett egy lapáttal. A srácra mosolyogva, épphogy nyelvheggyel érintette a duzzadt gombot. Anna csak önmagát adta, lehunyt szemmel, halkan nyögdécselve kísérte barátnője ténykedését. Kriszta fokozatosan lejjebb haladt, és a szőke, ritkás szőrzethez ért. Annát a lehajtott vécédeszkára ültette, széttárt combjai közé fúrta barna fürtös fejét. Ujjaival finoman megnyitotta a már eléggé felizgatott, síkos-nedves puncit. Nem aprózta el, nyelve egyből a forró hüvelybe siklott, aztán persze később alaposabban is körbecirógatott mindent, a csiklót, a pici kisajkakat, a húsosabb nagyokat, még a popsi ráncos gyűrűjét is. Anna halkan sóhajtozva, formás cickóit gyúrogatva kísérte, ahogy testében egyre fokozódik a gyönyör, és még akkor sem lett hangosabb, amikor néhány percen belül hatalmas hullám csapott át rajta. A lány megremegett, teste megfeszült, hüvelyéből kicsordult pár csepp nedű, és nagyot élvezett. Dugó legszívesebben levetkőzött volna, hogy "adjon" a két lánynak, de Kriszta rosszallóan nézett rá.

 - Nem mész?

 - Nem sok kell hozzá… - vigyorgott a srác, utalva állapotára, aztán kiment, míg a csajok helyet cseréltek.

 Dugó Vilit kereste a teremben, Vili pedig Annát. Összefutottak az egyik sarokban, Dugó a "haditerv" szerint előadta, hogy ő Krisztát kereste, és hogy a lányvécében talált rá. Annával volt, és nem nagyon beszélgettek, őt még csak nem is zavarná, de Vili mit szól hozzá, csak nincs valami baj közöttük, hogy már Kriszta kell Annának… Vili elgondolkodott, végül csak elmondta, hogy a matektanár alaposan ráijesztett, és most tanul, mint a gép. Valóban elhanyagolta Annát, és nagyon sajnálja.

 - Csak most hogyan mondjam el neki? - tanácstalankodott Vili, már a folyosón.

 - Gyere, és mondd el! - hívta Dugó.

 Vili tétován lépett be a lányvécébe, a halk, ám félreérthetetlen hangok megütötték a fülét. Nem volt egyszerű látvány. Kriszta lábai szanaszét, ölében Anna szőke, lófarkas feje, nyelve az enyhén szőrös punci ajkai között cikázott. Az időzítés tökéletes volt, a lány épp akkor élvezett el, és pillantott a két fiúra. Anna is felemelkedett, és kicsit ijedten nézett Vilire. A srác átölelte, és mohó vadsággal megcsókolta.

 - Nem haragszol? - jutott szóhoz Anna később.

 - Nem, inkább te ne haragudj, hogy elhanyagoltalak, csak tanulok matekból, és így teljesen elfeledkeztem másról… - magyarázkodott Vili.

 - Én meg már azt hittem, nem szeretsz!

 - Dehogynem, szeretlek! - csókolta meg ismét, gyengédebben a fiú. Anna boldogan viszonozta, és finom ujjaival máris gombolta ki az ingét. Kriszta és Dugó diszkréten kiosont a szűkös helyiségből. Messzire azért nem mentek, csak a szomszédos fülkébe. Az ajtót behajtva egy szempillantás alatt odalett Dugó eleganciája, csak ismét délcegen meredő farkában volt tartás. A fiú szinte remegett az izgalomtól, hát még, amikor Kriszta megmarkolta a forró szerszámot! Lágyan mozgatta kicsit a fitymát, elgyönyörködött a folyton eltűnő-feltűnő, fényes-bíbor makk puncinedvesítő látványában. Nyelve hegyével megsimogatta néhányszor, aztán tövig elnyelte, ajkai lágyan fel-alá csúszkáltak. Dugó már igen kellemesen érezte magát, halkan nyögdécselve bíztatta Krisztát a folytatásra. A lány sem volt bolond, elengedte a nyáltól fénylő rudat, a vécéfedélen ülve hátradőlt, combjait felemelve széttárta, és nedves punciját kínálta Dugónak, tegyen vele, amit jónak lát. Elég nyirkos volt már ahhoz, hogy ne tétovázzon, ne nedvesítsen, a fiú megrogyasztotta térdeit, és a forró vaginába igazította farkát. Két-három vonás után azonban kihúzta, rettenetesen kényelmetlen volt. Kriszta feltérdelt hát a deszkára, popsiját domborította a fiú felé. Mindjárt jobb lett! Röpke igazgatás után a kemény fütykös tövig siklott a pina mélyére. Ezt várta a lány. Anna ugyan viszonozta neki a nyalakodást az előbb, de ez az igazi, mikor egy acélkemény hímtag teljesen kitölti. Dugó a karcsú derékba kapaszkodva hágta…

 „Hova lett Laci és Kriszta?” – tűnődött Kati, ahogy végigtekintett a bulizó ifjúságon. Kilépett a folyosóra, Gábort látta közeledni.

 - Csókolom, tanárnő!

 - Szia, Gábor. Nem láttad a bátyádat?

 - Nem. Azt hittem, odabent van…

 - Épp őt keresem, mert bent nincs!

 - Tessék hagyni, majd előkerítem!

 - Rendben van, Gábor, ha megvan, küldd be hozzám!

 Gabesz bajban volt. Kereste volna a bátyját, ha tudja, hol. Volt ugyan egy kósza ötlete, megpróbálta. A férfivécé csendes volt. A lányvécé már nem. Két ajtó csukva, a harmadik nem, bement hát oda, és a vécékagylóra állva átpislogott. Bátyja farkát látta, amint Kriszta selymes fenekére spricceli magját. Odapisszegett Dugónak, aki felnézve öccse aggódó arcára, elharapta káromkodását.

 - Mi van?

 - Az ofőtök titeket keres!

 - Megyünk! – és gyorsan rendbe szedték magukat, majd kimentek.

 Alig léptek be az ajtón, Juli penderült eléjük.

 - Hol voltatok?

 - A budiban. Anna és Vili kapcsolatát rendeztük… - válaszolt Kriszta.

 - Gabesz is ott van, most érkezett! – tette hozzá Dugó.

 - Megyek akkor, megnézem! – indult ki Juli.

 - Kerestél! – ült le Dugó és Kriszta Kati mellé.

 - Hol voltatok?

 - Miért?

 - Csak mert nem láttalak titeket táncolni, remélem, nem valahol szexeltetek egyet!

 - Szeretnéd tudni az igazat?

 - Laci, ne gúnyolódj! Nem szeretném, ha itt az iskolában is rendszert csinálnátok belőle, ti pedig elég rendszeresen szoktatok, ugye?

 - Itt a suliban nem, de nemcsak mi vagyunk szexatléták…

 - Rendben van, de itt akkor se! Egyfelől tanulni jártok ide, másfelől meg bejöhet bármelyik tanár, vagy takarító. Nem szeretnék ilyesmi balhét a nyakunkba. Gábor hol van?

 - Kint, a vécén.

 - Van még ott valaki? Annát sem látom…

 - Igen, Juli most ment ki, Anna és Vili pedig már ott vannak.

 - A fenébe! – kerekítette el Kati. Az igazgatóhelyettes meg bent van! Gyertek!

 Juli benyitott a vécébe. A ruhátlan Annát, a kókadozó farkú Vilit, és a még rendezett öltözetű Gábort találta. Átölelte pasiját, miközben üdvözölte osztálytársait. Heves, vad csókot váltott Gáborral. Nem tudva, és nem is akarva megálljt parancsolni kezeiknek, máris az inget, blúzt gombolták, szoknyát hajtották fel, nadrágsliccet húzták le, bugyit, alsónadrágot feszegettek. Juliról lekerült az alsónemű, domború punciján Gábor tenyere simult, a fiú azonnal kemény rúdján pedig a lány ujjai masszíroztak lágyan. Annáék is kedvet kaptak egy újabb „menethez”, a másik fülkében halkan szuszogva, csókolózva izgatták fel egymást. Juli letérdelt Gábor elé, a daliás péniszt végigcsókolta, majd nyelvheggyel cirógatta végig, azután ajkai közé vette a makkot, és lágy, gyengéd mozdulatokkal szopogatta. Anna ismét a lehajtott deszkára ült, lábait most Vili nyakába tette, a fiú pedig ujjaival szétfeszítve a ritkás szőrű, szöszi ajkacskákat, a rózsaszín kéjgombon forgatta nyelvét.

 Kinyílt a külső ajtó, egy ismerős hang valakiket arra kért, maradjanak kint. Anna halálra váltan pislogott osztályfőnökére („Jaj, most mi lesz?”), Vili kis híján elharapta a nyelvét („Aúúú!”). Juli mérgelődve („Na, most biztos úgy büntet meg, ahogy Kriszta mesélte!”), Gábor pedig várakozva („Még egy jelentkező? Dugó azt mondta, atomjó a nő…”).

 - Hát, így állunk! – jegyezte meg Kati. – Öltözzetek fel! – szólt Annának és Vilinek.

 - Hát így! – tárta szét a karját Gábor.

 - Úgy látom, Lacival rokonságban vagy!

 Gábor nem igazán tudta hova tenni ezt a megjegyzést. Vagy a tettére, vagy a méretére utalhatott. Kati kijelentése mindkettőre vonatkoztak, és úgy döntött, „ráncba szedi” a fiút. Szoknyája zsebéből gumit vett elő, alóla pedig a bugyit le. Leguggolt a srác elé, a lassan ernyedő kéjrúdba néhány nyelvcsapással újra kellő merevséget varázsolt. Felgöngyölte a sárgás színű óvszert, felhajtotta a szoknyáját, fenekét pedig kidomborította. Gábor tenyere a domború, szőkésbarna szőrzetű puncira simult. Nem sokat kellett cirógatnia a megfelelő nedvességi szint eléréséhez. A lucskos ajkak közé vezette finoman a farkát, a telt csípőbe kapaszkodott, és mozgott, mint a dugattyú. A nő halkan nyögdécselt, baljával hátranyúlva a csiklójára helyezte az ujját, fokozva ezzel az élvezetet. Pár percen belül el is ért a csúcsra. Hüvelye kéjes görcsbe fogta a lüktetve fröcskölő faszt, hosszú pillanatokig elakadó lélegzettel forrtak így össze, a gyönyör tetőpontján. Gábor óvatosan kihúzta a farkát, lassan lehúzta a gumit, Kati gyors mozdulattal megcsomózta, és egy zsebkendőbe csomagolta.

 Dugó dugta be a fejét.

 - Jön az igazgatóhelyettes!

 - Merre jár? – kérdezte Kati gyorsan rendezve magát. Juli és Gabesz is hasonlóképp járt el.

 - Az udvaron jön errefelé!

 - Akkor most jön az igazi büntetés!

 Kati egy doboz cigarettát kotort elő, meggyújtott három-négy szálat, és kiosztotta találomra.

 - Most pedig álljátok meg köhögés nélkül!

 Megállták.

 Az igazgatóhelyettes az osztályterembe lépett. Minden osztályba bekukkantott, rendben folyik-e minden. Ez volt az utolsó. Katit kereste, Jani csak annyit tudott neki mondani, hogy egy ideje kiment. A helyettes a folyosóra ment, a lányvécé ajtaja kinyílt, négy megszeppent tanuló nyomában a dohogó Kati jött.

 - Ha még egyszer rajtakaplak benneteket, hogy a vécében dohányoztok, úgy éljek, akkora fegyelmit kaptok, mint egy ház! A dobozt elkobzom, majd odakinn visszakapjátok!

 A srácok illedelmesen köszönve az igazgatóhelyettesnek, bementek a terembe. Kati kint maradt a főnökével.

 - Nem gondolod, hogy kissé engedékeny vagy? – érdeklődött a felettes.

 - Meglehet. Igazság szerint ez az első alkalom, hogy ez előfordult, és úgy gondolom, elég most egy alapos letolás. Egyébként jó gyerekek, és remélem, ennyiből tanultak. Nem szeretnék elrontani egy négyéves jó viszonyt. Rajtuk múlik. Adtam nekik egy esélyt, vagy élnek vele, vagy nem.

 - Lehet, hogy igazad van… Te dolgod! Jó szórakozást!

 - Köszönöm, neked is!

 Az igazgatóhelyettes csak lemondóan legyintett. Neki nyűg volt az ilyesmi, és elment.

 Odabent a fiatalok nem győztek hálálkodni Katinak a frappáns megoldásért. Az osztályfőnök azért néhány keresetlen szóval eligazította őket…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.