Tizenkettedik fejezet
(Avagy: szánkózás és suliszex)
Dél volt. Bágyadtan, szinte alig-alig sütött a decemberi nap. A srácok épp elhagyták a suli épületét. Öt órájuk volt csupán, így csapatostul mentek haza. Már régen elmúltak tizenhét évesek, a tizennyolcadik felé közeledtek erősen. A főútról letérve befordultak a szokásos kis csendes utcába. Vidáman rugdosták a havat, ami nemrég esett, és még nem takarították el. Akkor is szemerkélt a hó, apró, elvétett pelyhekben hullott, mialatt Jani, Jocó és Dugó rugdosott és beszélgetett.
- Emlékeztek? - mutatott Karoláék házára Dugó. - Ugyanígy öt óránk volt…
- Karolina nem napozik! - tette a bárgyú pofát Jani.
- Próbálná meg! - röhögött Jocó. - Azt hiszem, be is fagyna neki!
- Ott a hatalmas olvasztólámpád! - vigyorgott Jani.
- Hatalmas! - legyintett Dugó.
- Nem is kicsi! - büszkélkedett Jocó.
- Hát, láttunk mi már ezt meg azt! - kajánkodott a két barát.
- Glóriának tetszik!
- Ez a te szerencséd!
- Rohadtak vagytok mind! - durcáskodott Jocó, de nem sokáig tartott a mérge.
- Helló, Nagyi! - köszönt Dugó a lakásba lépve.
- Szia! Laci, te vagy az?
- Ki más lehetne?
- Olyan egyforma hangotok van Gáborral - került elő Nagyi, a rosseb tudja, honnan.
- Szerintem hat órája van ma.
- Az lehet, látod! - hagyta annyiban Nagyi, és elment a dolgára.
Dugó felszaladt az emeletre, levetkőzött, és lezuhanyozott. Tornaóra volt az utolsó órája, de az öltözőben csak megmosakodott. A fürdőszobaajtón kilépve az öccsébe ütközött. Ugrottak egy métert ijedtükben, aztán üdvözölték egymást.
- Neked nem hat órád van ma?
- Igen, az ofőddel lett volna a hatodik, de hazaküldött minket - felelt Gábor, és folytatta útját a szobájába. Öt perc múlva Dugó kopogtatott nála.
- Nincs kedved elmenni szánkózni?
- Dehogy nincs! - ugrott fel Gábor, és már öltözött is. Lerohantak, elköszöntek Nagyitól, és irány a domb! A városka határában ugyanis egy hosszú vonulat húzódott. Télen valóságos szánkóparadicsommá vált. Dugó és Gábor ide indult, természetesen érintve Krisztáékat.
Jocó belépett az ajtón egy vidám "Helló!" társaságában. Marcsi köszönt vissza.
- Csá!
- Anyáék?
- Elmentek Diával vásárolni. Biztos megint valami jó cuccot kap, engem meg a nyavalya tör ki.
- Ne törjön a nyavalya, majd a következő te leszel, aki kap valamit! - ölelte meg húgát vigasztalón Jocó. - Én felmentem!
- Oké.
Ám Jocó öt perc múlva lejött.
- Nem bírom! - fogta a fejét.
- Glória hiányzik? - kérdezte Marcsi csípősen.
- Áh, egész délelőtt vele voltam…
- Iskola helyett?
- Humoros vagy! - fintorgott Jocó. Kedve lett volna adni egy maflást Marcsinak, de már régen leszokott az ilyesmiről.
- Jól van, na! Mi bajod?
- Nem tudom. Tele a hócipőm mindennel. Hál' Istennek, nemsokára jön a téli szünet, a karácsony…
- Hát, igen! - sóhajtott Marcsi. - Meg az a sok bevásárlás!
- Már akinek! Én már mindenkinek megvettem mindent!
- Ez nem semmi! Még az osztálytársadnak is?
- Milyen osztálytársamnak?
- Nálatok nincs olyan szokás, hogy egy kalapból kihúzzátok egymás nevét, és annak vesztek valami ajándékot?
- Ó, hogy a franc vigye el! - csapott a homlokára Jocó. - Őt elfelejtettem!
- És kit húztál?
- A Józsa Annát.
- És mit veszel neki?
- Fogalmam sincs. Majd kitalálom.
- Nem holnap lesz a karácsonyi suli-buli?
- Jaj, még ez is! - esett egyre mélyebben kétségbe Jocó. Felrohant a szobájába, mire felért, csengettek. Két rövid. Glória állt a kapuban, Marcsi engedte be.
- Jocó! - rikkantott odalent Marcsi. - Téged keresnek!
- Ki az?
- Szerinted?
- Küldd fel!
Glória belépett a fiúhoz, aki egy nagy halom pénz előtt ült. Számolt, mint egy őrült. Üdvözölte a lányt, majd egy szót sem hagyva neki, előadta gondját-baját.
- Ezen könnyen segíthetünk! Elmegyünk, segítek kiválasztani neki valamit, és utána elmondhatom, hogy miért jöttem? - veszített Glória a türelméből.
- Persze, mondd csak! - vette a cipőjét és a kabátját a fiú. - Majd jövünk! - vetette oda a húgának, és távoztak.
- Jó vásárlást! - vitt bele Marcsi annyi gúnyt, amennyit tudott. Volt neki is terve a délutánnal. Már nincs…
- Arra gondoltam, szánkózhatnánk egyet - szólt Glória, útban az üzletközpont felé.
- Nagyon jó ötlet, támogatom! Megvesszük az ajándékot Annának, és mehetünk!
- Szia, Gina! - köszönt a lakásba lépve Jani, tudva, csak a nővére, Gina van otthon.
- Szia, Janó, már meg is jöttél?
- Jobb híján! Olyan unalmas volt ez a nap! - mondta a fiú. "És még Karolina sem napozott a kertben!" - gondolta hozzá.
- Szerintem is uncsi itthon egyedül. Edét sem láttam ezer éve, - (Gina pasija, aki matrózként most valahol Passau és Giurgu között hajókázik a Dunán) - nem írt, nem telefonált, semmi!
- Hát, ez tényleg szemétség tőle!
- Nem baj, lehet, hogy csak nincs alkalma rá. Majd jelentkezik. Tudod, mit?
- Ne kímélj! - legyintett Jani.
- Menjünk el szánkózni!
- Na, nem kíméltél! - legyintett még egyet Jani, majd hirtelen felderült. - Oké, menjünk!
A domboldalon már elég sokan kinn voltak. Szerencsére több pálya volt kialakítva, így a tömeg eléggé eloszlott. Gina és Jani épp felfelé caplattak, mikor Gábor sivított el mellettük lefelé, Dugó és Kriszta a nyomában, ezerrel. Odafent Juli izgult, Gábor túléli-e. Túlélte. Jani bemutatta Julit, mert ő még nem találkozott Ginával.
- Ő Gina, a nővérem, ő pedig Juli.
- Szia. Te nem Gáborral jársz véletlenül?
- De igen.
- Akkor azért vagy annyira ismerős. Jani már mesélt rólad, meg láttalak is párszor benneteket együtt.
- Képzelem, mit mondhatott rólam! - húzta a száját mosolyra Juli.
- Csupa szépet, és jót! - vigyorgott Jani.
- Na, elég a smúzolásból! - érkezett meg Gábor. - Csúsztok?
- Majd utánatok - válaszolták Janiék.
- Kormányzol? - tolta be Gábor a szánkót, rajta Julival.
- Ééén? - nevetett a lány. - Én nem tudok kormányozniii! - sikította száguldás közben.
- Én sem! - ordította Gábor, de azért kormányzott. Mikor megálltak, Juli rátámadt.
- Te szemét! Azt mondtad, hogy nem tudsz kormányozni!
- Édeske! - adott neki egy cuppanóst Gabesz. - Nekem azt se hidd el, amit kérdezek!
- Nem is fogom! - és egymást átkarolva húzták fel a szánkót.
- Jani, óvatosan! - kapaszkodott rettegve Gina a lécbe, és közben söpörtek lefelé.
- Csak nyugi!
- Ettől féltem! - hiába van köztük durván két év korkülönbség, Gina félt és rettegett, ugyanakkor imádott az öccsével szánkózni. Különös perverzió. Mindig csesztette a srácot a száguldás miatt, de a lelke mélyén, valamint otthon, egy forró tea társaságában már élvezettel gondolt rá.
Kriszta csak a móka kedvéért sikongatott, ő cseppet sem félt Dugó előtt, bár nyelte a havat rendesen.
Az idő gyorsan elszaladt, néhányan estek akkorákat, mint az ólajtó, egyszer Gábor is belefutott egy hókupacba, prüszkölt is becsülettel. Juli áldotta a szerencséjét, hogy akkor nem tartott vele. Később Jocó és Glória is befutott, nagyokat csúsztak. Erősen besötétedett, lassan mindenki hazaszállingózott. Nyolc óra már csak ők nyolcan maradtak.
- Csúszunk? - kérdezte valaki.
Csúsztak. Dugóék maradtak a végére. Picit lendített a szánkón, ami szépen lassan siklott le. Bal kezével kapaszkodott a rúdba, jobb keze azonban átölelte a lányt, benyúlt a melegítőnadrág alá, a bugyi pántját feszegette. A csiklóra simította tenyerét. Kriszta meglepetten sikkantott fel. Meleg ölében érdekes érzés volt a hideg kéz, ám határozottan jólesett. Mire leértek, jócskán nedves lett a puncija.
- Te kis hamis! - fenyegette meg Kriszta Dugót a mutatóujjával, mikor leértek.
- Te kis hamis! - válaszolt Dugó, de ő a középső ujjával fenyegetőzött.
"Na, megállj!" - gondolta a lány, átölelve a srácot, elindultak felfelé a többiek után, akik már majdnem felértek. Egy bokor mögé húzta Dugót szánkóstul. Leült a szánra, az előtte álló fiú nadrágját majdnem térdig lehúzta. Kezébe vette a lankadt fütyit (a hidegtől jócskán összement), és melengetni kezdte. A tenyere megtette hatását. Percek alatt felállt a fasz. Kriszta piros ajkai körülfonták a vöröslő makkot, ujjaival lágyan masszírozta az erőtől duzzadó rudat. Dugó először csak körbe-körbe pislogott, nem látják-e meg, de este nyolckor már csak annyi fény volt, amennyit a hó vert vissza a bágyadt holdfényből. A barátok hangjai pedig elnyomtak minden egyéb zajt, így már el merészelt engedni egy-egy kéjes nyögést. Kriszta mosolyogva mozgatta ajkait és nyelvét, aminek a hideg ellenére meglett a gyors eredménye. A lány szája telement a meleg, számára oly finom nedűvel. Az utolsó cseppeket is kinyomta, mint tubusból a mustárt (csak nem csavarta fel), és gyengéden visszahelyezte az alsónadrágba az elpihenő fütyit. Dugó felhúzta, és megigazította a nadrágot, mert már igencsak fázott a hátsója, és már Gábor is hívogatta.
- Mi történt? - kérdezte Gabesz, látva bátyja kielégült képét. Kriszta jelentőségteljesen megtörölte a száját. Az öcsi szemöldöke felszaladt.
- Befagyott a seggem! - mondta Dugó.
- Elölről meg Kriszta melengetett? - nevetett Juli.
- Nagyon megmelegített! - bólintott Dugó.
- Rohadt mázlista! - dohogott Gábor. - Na, csúszunk, és megyünk?
Csúsztak, és mentek. Dugó keze persze megint Kriszta puncijába "kapaszkodott". A domb alján szétszéledtek, mindenki hazaindult.
A hó meg szállingózott, melyből fokozatosan erős hózápor lett. Reggelre újabb réteg lepte el a már letakarított járdákat. Jani, Jocó, Dugó és Gábor az utcasarkon a lányokat várták, addig meg a havat rugdosták. Mikor minden lány befutott, szépen, kézen fogva bevonultak az iskolába. Végigülték a napot, már mindenki karácsonyi lázban égett, a tanárok is, érdemi tanítás jóformán nem is volt. Az utolsó órát Kati tartotta, és mielőtt befejezte volna, így búcsúzott.
- Remélem, senki nem felejtette el, hogy ma ötkor lesz a karácsonyi ajándékozás! Szeretettel várok mindenkit, sziasztok! - és az erősödő lármában kiment a teremből.
Délután…
- Gina! Gyere, segíts becsomagolni ezt a…! - kiáltott Jani.
- Megyek… Te jó ég! Mit csinálsz? - nyitott be Gina az öcséhez.
- Megpróbáltam becsomagolni Zsuzsi ajándékát, mert már indulnom kéne! - siránkozott Jani egy nagy halom csomagolópapír meg színes szalag közepén.
- Na, öltözz, majd én becsomagolom! - oldotta meg a problémát Gina.
- Fürödj már, Gabesz! Siess! - sürgette öccsét Dugó.
- Jól van, már készen is vagyok!
- Mindjárt kezdődik a buli, te meg itt tetvészkedsz!
- Hülyegyerek! A buli egy félóra múlva kezd. Nem tetvészkedek, ráadásul az én bulim is ötkor lesz. Mellesleg megborotválkozhatnál!
- Basszus! Még az is!
Azért elkészültek időre.
- Jaj, Marcsi, ne nyavalyogj! - kapkodott Jocó. - Glória mindjárt itt lesz, és én még nem tartok sehol!
- De én akkor is elmegyek szánkózni!
- Ezt most elbuktad! Majd, ha anyáék hazajöttek!
- Majd bezárom a házat!
- És ha itthon hagyták a kulcsot?
- Jaaaj!
- Ne jajgass! Dia mindjárt megjön, kis időt kibírtok, aztán mehettek!
- Gergő! - szólt Glória a bátyjához. - Jól nézek ki?
- Hááát... - kukkantott be a srác. - Cicciolinánál szebb vagy!
- Nagyon kedves vagy! Most őszintén, tetszeni fogok Jocónak?
- Biztos! Te vagy a legszebb a világon!
Glória hitte is, meg nem is. Nem öltözött át.
Kriszta és Juli egymást mosta a zuhany alatt.
- Megmossam a kis rózsaszínt? - kérdezte Kriszta.
- Én már kétszer is, de ha akarod…
- Reméljük, tetszeni fog Gábornak.
- Meg Dugónak a tiéd! - nevetett Juli, és viszonozta Krisztának a tisztítást.
Szandi maga volt a megtestesült nyugalom. Fodrásznál volt suli után, amit nem vert nagydobra, meglepetésnek szánta. Mire a sminkje elkészült, erősen hasonlított Kleopátrára…
Utolsó kommentek