Hatodik fejezet
(Avagy a strandon nemcsak a víz nedves!)
Az osztálykirándulás elmúlt, ám az emlékek nem halványulnak soha. Június volt, pokoli hőség. A csapat kiöltözve, frissen, üdén igyekezett a suliba, az évzáró ünnepélyre. Megkapták a bizonyítványokat, és mindenki mehetett a dolgára.
- Azért még találkozunk, ugye? – kérdezte Kriszta Dugótól.
- Hát persze! Ha máskor nem, akkor az évnyitón!
- Laci! Ne legyél már ilyen tapló! – fátyolosodott be Kriszta gyönyörű barna szeme.
- Jól van, ne mérgelődj! Persze, hogy találkozunk! Majd felhívlak, vagy átkukkantok hozzád… - köszönt el Dugó, és egy cuppanó csókot váltottak.
- Hiányozni fogsz!
- Te is nekem! Délután mit csinálsz?
- Idióta! Én itt aggódom, hogy látlak-e még… - nevetett fel Kriszta Dugót mellbe bokszolva.
- Naaa! Csak vicceltem! A világ legjobb nőjét nem látni csak egy órára is! Egyébként csak a strandra akartalak kihívni délután – ölelte át Dugó a lányt.
- Persze. Gábor is jön?
- Jöjjön?
- Hogyne! Van egy meglepetésem a számára. Na, szia!
- Szia.
Dugó előbb ért haza, mint az öccse, leadta a bizonyítványát Nagyinak, aki hozzáfűzött egy-két kommentárt, majd visszatért konyhai teendőihez. A srác a zuhany alá vetődött, épp szappanozta magát, mikor befutott Gabesz. Az ő könyvecskéjéhez is volt Nagyinak néhány megjegyzése, és eltűnt mosogatni. Gábor is levetkőzött, türelmetlenül topogva várta bátyját, aki ráérősen pucolta félmerev farkát.
- Legalább ne ide vernéd! – jegyezte meg az öcs.
- Csak az emlékek a kirándulásról…
- Már megint a nők!
- Ja, de helytállt keményen, pedig elkapott az osztályfőnök, meg a biosztanár is!
- Na neee! – cseréltek közben helyet a fiúk. – Csak nem a Felföldi Katit, meg a Nagy Esztert?
- De bizony! De kussolj róla, oké?
- Rendben! – sóhajtott Gábor. – Azért irigyellek, te szemét! Ilyen jó tanárokkal kibírható a kirándulás!
- Nem is a Szabóné volt velünk! – vigyorgott Dugó, azzal kiment.
Gábor arra kukkantott be Dugóhoz, hogy annak szőrös feneke látszik ki a fehérneműs fiókból.
- Vazelinért kiált a látvány! – rikkantotta.
- Buzi! Fürdőgatyát keresek, és jobb, ha te is azt teszed, megyünk a strandra!
Öt perc múlva biciklin ültek, és tekertek a városka határába pár évvel ezelőtt épült strand felé. Negyedóra, húsz perc elteltével ki is értek. A tárolóban lelakatolták a kerékpárokat, kifizették a belépti díjat, átöltöztek, és egy szimpatikus helyen lecuccoltak. Dugónak annyi esze nem volt, hogy megbeszélje Krisztával, hol találkozzanak, így csak járt a szeme a lányt keresve. Azért persze nem hagyta ki az úszást, és az ugrálást a startkőről, egy ilyen ugrás előtt fedezte fel a barátnőjét a medence szélénél. Hangosan üdvözölte, majd hosszas készülődés után ugrott egy kecses hasast. Mikor már tudott mozogni a fájdalomtól, odatempózott Krisztához, akinek időközben társa is lett, egy nagyon szőke, gyönyörű lány személyében.
- Ő Juli, az unokatesóm, ő pedig Laci, a pasim, de mindenki csak Dugónak hívja – mutatta be Kriszta a szőke lányt. – Gabesz?
- Ha még nem fulladt bele, itt úszkálhat valahol…
- Á, ott van! GÁBOR! – intett neki Kriszta, és halkan hozzátette – Itt a meglepetésed!
- Na, kíváncsi leszek! – ült ki Dugó a medence szélére.
- Helló! – prüszkölt Gabesz a barátaihoz érve.
A lányok viszonozták köszönését, Kriszta bemutatta Julit, és elégedetten vette észre rajtuk az azonnali vonzalmat. Beszélgetésükből kiderült, hogy Juli Debrecenben lakik az anyjával, és a nyarak java részét Krisztával szokta tölteni. Aznap délelőtt érkezett, míg unokatesója évzárón volt. Korban mindössze két hónappal volt fiatalabb Krisztánál, arcra, alkatra nagyon hasonlít hozzá, előfordult, hogy testvéreknek nézték őket. Hosszú, hullámos, szőke haja, és azúrkék szeme volt a legszembetűnőbb eltérés.
- Hová pakoltatok le? – kérdezte Kriszta, és mikor Dugó megmutatta, azt indítványozta. – Mellénk cuccolhatnátok! – és a másik irányba, majdnem a kerítés mellé intett.
- Rendben van, gyere öcsi! – bökte oldalba Dugó Gabeszt.
- Elbírsz két törölközőt, meg két hátizsákot, nem?
- Hagyd, Dugó, majd megyek én, őket meg hagyjuk, hadd ismerkedjenek! – ölelte át Dugót Kriszta.
Gábor és Juli a medence szélére ülve beszélgetett.
- Neked mikor volt vége a sulinak?
- Tegnap délelőtt, délután csomagoltam, a hajnali vonattal pedig jöttem.
- Szüleid?
- Anyu majd júliusban jön szabadságra… apu soha… meghalt autóbalesetben hat éve…
- Ne haragudj, nem tudtam!
- Nincs semmi gond, ha akarod, majd bemutatlak anyunak, ha jön.
- Kicsit problémás lesz a júliusunk, a mi szüleink Algériában dolgoznak, és az egész hónapot ott töltjük náluk.
- Hát akkor majd bemutatlak, amikor tudlak!
Beszélgetésüket egy ugró alak szakította meg, aki magzati pozíciót felvéve csobbant közvetlen mellettük a vízbe. Betakarta őket, mint Moszkvát a hó.
- Barom! – üvöltött Gábor a bátyja vigyorgó képébe, majd megpróbálta a vízbe veszejteni. Öt perces küzdelem után kiegyeztek egy döntetlenben, és kimentek napozni. Gábor előzékenyen nyújtotta a karját Julinak, aki mosolyogva kapaszkodott belé. A fiú nagyon örült magának.
A pléden mindenki elnyúlt, a kényelmesnek megítélt testhelyzetet felvéve átadta magát a napsütésnek. Gabesz egy meglehetősen viseletes szalmakalapot bogarászott elő a hátizsákjából, az arcába csapta, és beájult. Juli a könyökére támaszkodva nézegette még egy darabig, határozottan tetszett neki a fickó, minden paraméterét helyénvalónak találta, majd hanyattfekve ő is a napnak adta testét. Kriszta mellette hevert, csukott szemmel. Dugó nem szeretett napozni, könyökére támaszkodva, oldalán fekve nézte, mi zajlik a környékükön. Tekintete Julira tévedt, formás lábain, combjain át az ölén feszülő bikinialsó domborulatára, tovább a lapos hasán, kerek csípőjén át a bikinifelső háromszögére, melyet a kerek mellek, fázós-kemény bimbók feszítettek, végül a finom nyak ívére, Krisztáéhoz hasonló, helyes arcára. Szemei most a barátnője testét térképezték fel, nem hagyva ki a legapróbb szúnyogcsípést sem, ám különös tekintettel a fekete fürdőruha-háromszögekre. Karolina és Jutka is eszébe jutott, mint ahogy az osztálykirándulás mozgalmas éjszakái is. Nem vette észre, hogy Kriszta figyeli.
- Már megint áll a farkad? – súgta halkan.
- Csak emlékezem… - fordult hasra Dugó.
- És mire?
- Minden jóra, mint láthattad.
- Az elsőre is?
- Arra is – mászott bele a „csőbe” Dugó.
- Elmesélnéd? – már nem volt visszaút, a srác vett egy mély levegőt, és elmondta. Meglepte, hogy Kriszta nem sértődött meg, hiszen már tulajdonképpen „jártak”, mikor a srác Karolinával „alapozott”.
- Legalább tanított neked valamit! – vont vállat a lány, ő is tudta, mivel foglalkozik Karolina. – Gondolom, rájöttél, én sem voltam már szűz…
- Nem kérdeztem semmit – vont vállat a fiú.
- Nem baj, én mondom, mert te is elmondtad. Juli volt… Nagyon jó unokatesók vagyunk, néha túlságosan is. Pár éve rám nyitott, amikor nem kellett volna, és hát… Tulajdonképp nem volt rossz, azóta nem csinálunk belőle lelkiismereti problémát, és nem is reklámozzuk.
- Ez nem gyenge, kicsim! – nézett rá elismerően Dugó.
- Viszont, ha nem haragszol, meséltem neki rólatok, főleg Gabeszról…
- Szerintem nem lesz gond közöttük, jó fej lány, bírni fogják egymást!
Lassan csak elszundítottak ők is, ám Dugó nemsokára felébredt. Az órájára pillantott, és felkeltette az öccsét.
- Tudod, hány óra van?
- Nem nagyon izgat – pislogott álmosan Gábor.
- Fél hét!
- Nyolcig nyitva…
- Marha! Kéne még csobbanni egyet!
- Akkor ébreszd a csajokat is!
- Pszt! Ne siesd el! Gyere! – vigyorgott Dugó, és óvatosan felállt. Úsztak néhány hosszt a medencében, míg a lányok hédereltek, aztán odafutottak hozzájuk. Egyszerre rázták meg a fejüket fölöttük. Pillanatok alatt talpon volt a két lány. Ijedtségük játékos dühvé váltott, végigkergették a strandon a két pernahajdert. A kergetőzés a medence hűs vizében ért véget, úszkáltak, ugráltak, mint négy pajkos delfin. Záróra előtt nem sokkal cihelődtek haza.
- Mivel jöttetek? – érdeklődött Gábor.
- Bringával. Ti?
- Mi is – értek a kerékpártárolóban már csak négyen árválkodó szerkezetekhez. Levették a lakatokat, tettek néhány elismerő megjegyzést a másik gépére, és nyeregbe pattantak. Dugó és Kriszta haladt elöl, Gábor és Juli mögöttük. Beszélgettek erről-arról, mialatt taposták azt a pár kilométert hazafelé.
- Dugó, miért szívattál az évzárón? – érdeklődött Kriszta negédesen.
- Nemtom, jólesett…
- Igeeen? – virult kacéran Kriszta, belekapaszkodott a fékbe (Juli kis híján belerohant, sebaj), és leszállt.
- Igen! – ért fültől fülig Dugó mosolya, és ő is leszállt. Gábor idejében félrerántotta a kormányt.
- Akkor ezt most lejátsszuk! – ölelte és csókolt a lány, gyors terepszemlét tartott, majd vonta maga után a ligetbe. Dugó esküdni mert volna, hogy a lány ismeri a terepet, olyan határozottan ment.
- Hova mentek? – kiáltott utánuk Gábor.
- Gyertek ti is, majd megtudjátok! – mosolygott vissza Kriszta.
Gábor összenézett Julival. A lány vállat vont, és a többiek után eredtek. Egy tisztáson érték utol őket, amit szinte minden oldalról sűrű bozót vett körül. Dugó már leterítette a törölközőt, mindketten rajta feküdtek, heveny csókcsatába bonyolódtak. Kriszta bikinifelsőjének pántja kioldódott, a „tettes” kiléte mindmáig bizonytalan, Dugó fürdőgatyájából pedig előmeredt álló dákója. A fekete bikinibugyi is lekeveredett a lányról, a vad csókolózástól azonnal benedvesedett, enyhén szőrös puncijának ajkai közé könnyedén csúszott be az eres, kemény fasz, ami heves mozgásba lendült.
Gábor és Juli lassan letámasztotta a bicikliket, és tanácstalanul nézték hol a szerelmi, ám gyönyörteli cívódásban elmerült párt, hol pedig egymást. Az első pillantások ott, a medence partján is arról árulkodtak, szimpátia és vonzalom alakulhat ki közöttük, a további, alaposabb tekintetek csak erősítették ezt az érzést. A látvány felizgatta őket, egyedül az volt a zavaró, hogy néhány órás volt az ismeretségük. Egyikük sem volt szent, és nem is voltak fából, letelepedtek hát egy másik törölközőre. Hosszasan néztek egymás kék és barna szemébe, lassan közeledtek ajkaik, végül mohó-forró csókba forrtak össze. Kezeiknek sem parancsoltak álljt, szépen lassan oldódott a királykék fürdőruha melltartója, vált láthatóvá a két kerekded, hersegő húsú cici, hegyükön sötétrózsaszín, kemény bimbó. Legöndörödött lassan a királykék bugyogó is, miként a fürdőnadrág, Gábor lélegzete pedig ki-kihagyott. Nagyon szőke, ritkás szőrzet (pedig Juli nem volt albínó, csak nagyon-nagyon szőke), rózsaszín kagylócskák, pici, piros pecek, nedvesen csillogó rés. Juli térdét felhúzva, nyitott combokkal mosolygott rá. Gábor (farkával egyetemben) áhítattal meredt rá, majd felocsúdva hasra vágta magát a pléden, és lelkes nyalásba kezdett. Nem hagyta ki a csodaszép punci egyetlen milliméterét sem, bár legtöbbet a csiklón ugrált a nyelve. Juli roppant halkan, majdhogynem fegyelmezetten viselkedett, mindössze szaporán kapkodta a levegőt, és csak egy hosszú, kéjes sóhaj, apró rándulás jelezte a csúcsot. Vaginája még bizsergett, vibrált, mikor a srác bevezette teljes hosszában a farkát. Juliban újra szétáradt a kéj, nedves, forró „barlangjában” keményen dolgozott Gábor szerszáma. Addig legalábbis, míg el nem jött számára is a bizsergő, feszítő érzés, felfelé a gerince mentén. Kivette farkát, és hatalmas ondóeső fakadt ki belőle, makkjából jókora adag préselődött ki, diszkrét placcsanással terült szét a füvön.
Dugó és Kriszta keféltek, mint a gép. Kriszta szőrzete csapzott volt, a lány nyöszörgött (volt a fiúban valami állatias vadság, de nagyon jólesett). Az enyhén szőrös punciban csak járt a srác dorongja. Kezeikkel egymást simogatták, bizsergették. Dugó ajkával Kriszta ajkára tapadt, csókolóztak, nyelvük pajkos hevességgel kergetőzött. A lány váratlanul, finoman ráharapott a fiú nyelvére, és csak akkor engedte el, amikor elélvezett. Pillanatokkal később a srác kivette dákóját, és a csiklóra szorítva makkját lespriccelte a lány hasát.
Juli átpillantott unokatesójára. Látta már őt sokféle helyzetben, de ilyen szituban még sosem voltak. Izgatta a látvány.
- Ezek után elnézem neked, hogy szívattál délelőtt! – mosolygott Kriszta Dugóra, és letörölte magáról a spermát. Lassacskán rendbe szedték magukat, felpattantak a bringákra, és elindultak. Dugóék elkísérték hazáig a lányokat, ám saját otthonuk még nem vonzotta őket. A játszótérre mentek, ahol barátaikat sejtették.
- Hogy telt az első szünidei délután? – igazolódott sejtésük Jani képében, a hintában ülve.
- Nem unatkoztunk! – vigyorgott Dugó.
- Én igen… - rúgott arrébb Jocó egy kavicsot. – Még Dóri sem nézett át.
- Nekünk jól telt! – gúnyolódott Gabesz.
- Na, ne mooondd!
- Há’ még ilyeeent! – hülyéskedett a másik két barát.
- Hülyék vagytok mind! – húzta fel az orrát Dugó.
- Bátyádnak mi baja? – kérdezte Jocó Gábort.
- Semmi. Végigúszta vagy tizenötször a medencét a strandon, utána meg Kriszta dolgoztatta meg.
- Mit nem mondasz! Nekünk meg maradt ez! – mutatta a markát Jani.
- Ráadásul vele volt az unokatesója is.
- Fiú, lány, tárgy?
- Gyönyörű csaj! Szőke, karcsú, formás! Majdnem hófehér punciszőrrel! – áradozott Gábor.
- Megdugtad?
- Nem, ba*meg, snapszeroztunk! – lökte ki Gabesz a hintából Janit. Ez persze nem maradt megtorlatlanul…
Este fél tízig kergetőztek és ugratták egymást, és lassan hazaszállingóztak.
Kezdődött a nyár…
Utolsó kommentek