Márk és Anikó jó nagyot lovagolt, minden jármódban megdolgoztatták az állatokat, és az „itatóhoz” sétáltak. Csendesen lépegettek a lovak, legeltek, a hátukon ülők beszélgettek.

 - Kíváncsi vagyok, találnak-e gombát a vendégek! – mondta Márk kajánul.

 - Sok gomba van most az erdőben, a múltkori eső jót tett nekik – hűtötte le a lány.

 - Azt mondod?

 - Azt.

 Egyre közelebb értek a patakhoz, már látták a bokrok közti tiszta részt, szemben a kidőlt fával.

 - Jól látom, vannak a fán? – hunyorgott Márk. Persze, jól látott, nem volt az olyan messze.

 - És egész jól vannak! – tette hozzá Anikó.

 - Ez a Zita baromi jó csaj! – jegyezte meg Márk. Eszében sem volt visszafordulni. – És Tibi is szimpatikus.

 - Jó pasi! – bólogatott Anikó, aztán elképedt. Ekkor állt fel ugyanis a másik oldalon a srác, és adta elő óriási spriccelését. Már közel voltak, a lány lova felhorkant. A lovakon kívül mindenki kővé dermedt. Zita, elfeledve meztelenségét, állt Tibi mellé.

 - Jaj, bocsánat, nem vettük észre, hogy itt vagytok, már megyünk is! – fordította lovát Márk, szemét le sem véve Zitáról.

 - Most már minek? – rikkantott oda Tibi, és párját kikerülve lement a fáról. Felöltözött, és átlábalt a túlpartra.

 - Tudod, ide szoktunk járni itatni, de onnan – mutatta ijedten Anikó, - csak az utolsó pillanatban lehet észrevenni, ha van itt valaki…

 Tibi arca kifürkészhetetlen volt, Zita közben felöltözött, és melléállt. Már szólt volna ő is, de a srác megelőzte.

 - Tehát most itatni jöttetek, mert mindig ide jártok.

 - Igen.

 - Akkor viszont volna néhány dolog, amit tisztáznunk kellene.

 Anikó megijedt. Itten verekedve lesz! Márk is felkészült az efféle megoldásra, de Tibi folytatta, s amit mondott, mindenkit meglepett, később bevallotta, még önmagát is.

 - Először is, ha kérhetném, itassátok meg a lovakat, az élvezet jár nekik is!

 - Mire készülsz? – rángatta Zita, míg a másik pár itatott. Tibi cinkosan rámosolyodott, és csendben maradt.

 - Nem mennek el, ha elengeditek őket?

 - Nem, de a kantárt akkor levesszük.

Öt perc múlva a fűben ültek.

 - Néhány napos itt-tartózkodásunk alatt észrevettem néhány dolgot… - kezdte Tibi holt komolyan. – Mégpedig azt, hogy kölcsönös szimpátia alakult ki köztünk.

 Erre mindenki bólogatott, de Márk még mindig feszült volt. Nem tudta, mire megy ki a játék. Zita látványa felcsigázta szexuális érdeklődését, most azonban úszni látta az esélyeit.

 - Ez a kis közjáték azonban némiképp más megvilágításba helyezi a dolgokat. Azt azonban elismerem, tán nem kellett volna itt a fán, hiszen bárki megláthat…

 - Igen – szólalt meg Anikó.

 - És, milyen látvány volt? – vigyorodott el Tibi, ekkor engedett le Márk, leginkább a döbbenettől. – Egyáltalán, tetszünk mi nektek?

 Zita teljesen elhűlt, oldalbabökte pasiját, mire az végképp kinyitotta a száját.

 - Ide figyelj, édesem! Azt mondtad, mikor először megláttad őt, leizzadt a bugyid! Én, mikor Anikó letette elém először a rántottát, majdnem a fülembe raktam a villát! Márk szeme majd’ kisesett az előbb is, mint mindig, mikor téged meglát, és Anikó is köldökig pirul, ha összefutunk! Ne pirulj! – szólt rá a lányra. – Fiatalok vagyunk, egészségesek, értelmesek. Ez az előbbi incidens csak véletlen volt, de ha már így esett, fordítsuk a javunkra! – Márkhoz fordult, Zitára mutatott. – Tetszik?

 - Igen – bólintott meglepett-tétován a szőke srác.

 - És neked? – fordult a párjához.

 - Tudod…

 - Egyáltalán van valakinek valami kifogása bárki ellen? – Tibi ekkor már talpra ugrott. – Gondolkodjatok, mindjárt jövök!

 Zita felugrott, és utánaszaladt. Lehülyézte, elmondta mindennek, de a pasi érvelése helytálló volt, bizony érdekelte őt Márk, sokszor beszélgettek róla, mióta itt voltak.

 Anikó összenézett pasijával, aki csak vigyorgott, mint a vadalma.

 - Részemről oké!

 - Rendben!

 Tibiék visszatértek Márkékhoz, akik egyértelmű mosollyal várták őket.

 - Itt, most? – kérdezte Tibi.

 - Nem, vissza kéne vinni a lovakat most már, és etetni is kellene… - felelte Anikó.

 - Nem beszélve gondolom a házimunkáról! – tette hozzá Zita. – Majd én segítek!

 - Aranyos vagy, köszönöm, de… - a szőke lány leintette.

 - A részleteket pedig megbeszéljük útközben – mondta Tibi, és elindultak.

 A gombáról azért nem feledkeztek meg, a majdnem teli kosarat elvitték egy helybeli szakértőhöz, aki néhány gyanús egyeden kívül nem talált rosszat, és gratulált a bőséges fogáshoz.

 Amíg a két fickó ellátta a lovakat, és kitakarította az istállót, a lányok vacsorát főztek. Az aprajából leves, a szebbekből rántott gomba lett, isteni tartármártással, hasábburgonyával. Margit néni egy darabig kezét tördelve sopánkodott, hogy a kedves vendég miért dolgozik, de Zita mosolygott, és nem hagyta magát.

 - Ugyan, Margit néni! Tessék csak pihenni, nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha segítek egy kicsit! Szívesen csinálom!

 A néni zsörtölődött még egy kicsit, aztán feladta, és hátrament, a külön bejáratú lakrészébe.

 Megették a finom vacsorát, lezuhanyoztak, és először mindenki a saját szobájába ment.

 - Vigyázz magadra! – ölelte meg izgatottan menyasszonyát Tibi.

 - Te is! – megcsókolta a srácot, aki kiment. A folyosón összefutott Márkkal, vigyorogva hátbaveregették egymást, és kopogtatott a másik szoba ajtaján.

 Anikó izgatottan várt, majd „Igen!”-t kiáltott, meghallva a kopogást. Tibi benyitott, látszott rajta az elfojtott izgalom. Leült a lány mellé, sötétkék frottírköntösét zavartan elrendezte, tekintetük találkozott, felszikrázott, mint első találkozásukkor. Borzongatóan kellemes érzés volt, ilyen alig-alig fordult elő vele, az utóbbi években pedig egyáltalán nem. Megfogta Anikó hosszú, finom ujjait, és gyengéden megcsókolta. Egy szó sem hangzott el köztük, felesleges is lett volna. Anikó amúgy is félénk volt ilyen téren, Márk az első, komolyabb kapcsolata, Tibiből pedig délután a düh beszélt. Azért lett dühös, és fakadt ki, mert megunta azt a nyűglődést, ami megy négyük között. Estére sokkal oldottabb lett minden, de itt, Anikó mellett többrendbeli bűntudata is volt. Csakúgy, mint a lánynak, ugyanazon okokból. Végül Tibi vállat vont, elvégre megbeszélték, odahajolt a lányhoz, és gyengéden szájon csókolta, mint az előbb az ujjait. Anikó tétován viszonozta, utóbb felbátorodott, melynek végeredménye hosszú, szenvedélyes, túlfűtött csók lett. Nyelveik is aktívan kivették a részüket, sikamlós kergetőzést csináltak. Ezt még néhányszor megismételték, gátlásaik egyre csökkentek, végül teljesen megszűntek. Ölelgették egymást, Anikó ujjai be-betévedtek a köntös alá, cirógatták a szőrös-bundás mellkast. Tetszett neki, Márkon alig volt szőr, noha izmosabb volt Tibinél, Anikónak jobban tetszett pasin a sok szőr. A lányon is köntös volt, selyemből. Rusnya egy anyag, tökéletesen átveszi a rejtendő formákat, ha egy kicsit is feszül. Na, feszülésben aztán nem volt hiány! A szaggatottan sóhajtozó Anikó kemény, kerek mellei emelkedtek-süllyedtek ütemesen, duzzadt bimbói majd’ átdöfték a hűvös anyagot. Tibi tenyere rájuk is feszült, amitől persze csak még hevesebb lett a fel-le mozgás. Finoman dörzsölni kezdte, a lány már halkan nyögött. A cicik érzékenynek bizonyultak, a srác megpróbálta finoman szabaddá tenni őket. Anikó segítőkészen és gyorsan vette le a köntöst, de bugyi még maradt rajta. Nem baj, majd arra is sor kerül. A fiú tenyerében gömbölyödött mindkét kebel, selymesen, keményen. Ujjai lágy játékba fogtak a cseresznyemagnyi, halványbarnás gombokkal. Anikó nagyon élvezte. Saját magának is új érzés volt ez, Márk keveset foglalkozott a lány melleivel, akkor is kicsit durvábban, inkább az alsó régiókban fejtette ki kéjes tevékenységét. Azért is nem hiányolta a lány, hiszen az ölén keresztül megkapta, ami kellett, önkezével pedig nagyon régen csinálta, azt is „ott lent”. Tibi a nyakát is csókolgatta, míg ujjai dolgoztak, ez csak erősítette Anikóban az érzést. Szolidan, visszafogottan, de egyre szaporábban nyögött, szuszogott, ám hangja felerősödött, mikor Tibi nyelve siklott a mellére. Csókolt, nyalt, csókolt, nyalt, teljesen véletlenszerűen, átérezve, milyen jó dolgot is művel a lánnyal. Anikó hangosan nyögött, és bizony hamarosan olyan dolog esett meg vele, ami ily módon még soha. Elakadt a lélegzete, teste megmerevedett, gerincén borzongás futott végig. Elélvezett. Nem volt olyan, mint a „hagyományos” módszer, de nagyon-nagyon jólesett. Tibi érezte, mi történt a lánnyal, abbahagyta hát, és kedves mosollyal megkérdezte.

 - Jól vagy?

 - Soha jobban! – pihegte, és arra gondolt, Márk miért nem ilyen gyengéd, legalább néha. Tovább nem tudott gondolkodni, mert Tibi visszatért csókjaival a testéhez. Ajkai, arca, nyaka, hersegő húsú keblei, kemény bimbói után lapos hasára terelődött a csók. Anikó hátrébb dőlt, hiszen jólesett neki, de nem adta meg magát teljesen. Viszonozni akarta a fiú eddigi tevékenységét. Ezt jelezte is, mikor a csókok forró, átázott bugyija szegélyéhez értek. Tibi örült is, meg nem is. Szerette volna befejezni, amit elkezdett, meg jól esett volna, ha őt is izgatják. Döntött, Anikó feltérdelt, és mohón csókolni kezdte a fiú arcának minden részét. Ajkait, fülét, nyakát, amit ért, közben kezei is mindenfelé matattak. Leginkább „délre” húztak, rátaláltak a normál körülmények között normál szabású alsónadrágra. A szabás nem változott, csak a körülmény. Anikó finom ujjai forró, hengeres valamin tapogatóztak. A srácon kéjes borzongás futott végig, akkor meg főleg, mikor az ujjak kiszabadították azt a valamit. Gyors mozdulatokkal szabadult meg Tibi az alsótól, később percekig kereste. A lány hanyattfektette, és fölé hajolt Tibi ágyékának. Barna, leomló haja eltakarta a srác elől a kilátást, így csak érezte Anikó áldásos tevékenységét. Megmarkolta a jókora, vaskos, merev kéjrudat, felhúzta rajta a fitymát. Lilán, fényesen bukkant elő a makk, hegyén apró, átlátszó cseppel. Volt valami olyan tulajdonsága Tibi péniszének, mely Anikót is dédelgetésre, finom izgatásra ösztönözte, csakúgy, mint Zitát is szokta. Lassan, gyengéden húzogatta a bőrt, gyönyörködött az előtűnő makk látványában, néha puszilgatta a hegyét, forró testét, szőrös tövét, volt, hogy finoman végignyalta töviről hegyire. Később ajkai köréfonódtak, lassan csúszott egyre lejjebb, nyelve ezalatt lassan körözött a „kalap” alsó, igen érzékeny részén, nagy élvezetet okozva ezzel Tibinek. Nem is tudta nyögés nélkül hagyni, és nagy sokára meg is érezte, hogy három-négy mozdulat hiányzik a „happy-end”-hez. Már éppen szólt volna, hogy ne lepődjön meg, ha spriccel, de ő lepődött meg. A lány megszorította, szájával elengedte, és megrázta sűrű, sötétbarna haját. Úgy helyezkedett, hogy Tibi mindent láthasson, és folytatta. Kidugott nyelve végigcsúszott a rúdon, körözött kicsit a makkon, és újra csúszka. A fiú, átmeneti „lankadás” után ugyanúgy érezte magát, mint pillanatokkal azelőtt. Csak annyit tudott kinyögni: „Jövök!”. Anikó kinyújtotta a nyelvét, hegyével izgatta a makk érzékeny, alsó részét. Hirtelen, nagy erővel tört elő a lyukból a meleg, nyúlós, fehér ondó, egyenest Anikó szájába, aki bekapta ekkor az egész faszt, ujjaival pedig finoman-ügyesen préselte ki az utolsó cseppeket is. Tibi szerint még a másnapi adagot is kiszívta. A lány lenyelte, és tisztára nyalva engedte csak el a dorongot.

 Márk is halkan kopogtatott Zitánál, és az engedélyt megkapva benyitott. A lány az ágyon ülve, bő pólóban várta. A pasi fehér köntöst viselt, szőke haja frissen mosva lebegett a válla körül. Zita majd’ elolvadt a vizuális gyönyörtől, és megkérte, maradjon az ajtóban egy kicsit.

 - Mióta gyúrsz? – kérdezte.

 - Nem is tudom, néhány éve – válaszolt meglepve Márk.

 - Volna még egy kérésem a megállapodásunkon kívül.

 - Igen?

 - Nem mutatnál be egy kis chippendale-show-t?

 - Ha akarod… - vigyorodott el némi tétovázás után Márk. – Zenére, vagy anélkül?

 - Hát, csak úgy, csendesen…

 Márk bólintott, elkezdte magát illegetni, mialatt magában dúdolta a jól ismert Joe Cocker-számot. Bemutatta magát elölről, hátulról, majd ismét szembefordult a „közönséggel”, és kioldotta a köntös övét. Kidolgozott felsőteste villant ki, és fehér alsónadrágja. Úgy is tekergett néhányszor, le-lecsúsztatta válláról a köntöst, végül egy röpke mozdulattal röptette. Most tánca konditermi beállásokra váltott, ugráltatta izmait a mellén, karján, combján és fenekén. Zita nem bírta tovább nézni. Felállt, pólója térdig leszaladt, ő pedig Márkhoz. Féloldalasan átölelte, balja a hátát, jobbja a nyaktól derékig terjedő és lelhető izomzatot cirógatta. Vállára hajtotta a fejét, megcsippentette a fehérnemű gumiját, és megkérdezte.

 - Ezzel mi lesz?

 - Legyen, ahogy akarod! – mosolygott Márk.

 - Akkor le vele! – és mire a srác feleszmélt, Zita lehúzta róla az utolsó leplet is, és előtte térdelt. Gondosan nyírt-borotvált szőrzet háromszöge barnállott a vaskos, merev, Tibiénél valamelyest rövidebb kéjrúd fölött. Alatta szőrtelen zacsi függött lazán. A lány mohón vetette magát a dorongra, ajkai kéjsóváran nyíltak, nyelve megsimogatta a hegyét. Felhúzta a bőrt, a makk fényes-bíbor, nem kicsi nagyságában derült fényre. A nyelve ezt is megsimogatta, többször is, majd ajkai között félig eltűnt a szerszám. Szája fel-alá, nyelve jobbra-balra mozgott, a lány teljesen úgy viselkedett, mint egy kiéhezett szuka. Volt is némi igazságalapja ennek, hiszen első pillanatoktól kezdve szexuális vonzalmat érzett Márk iránt, délutáni beszélgetésük óta pedig ki sem száradt a puncija. Bugyijából most is éppen csavarni lehetett volna a nedveket. Az a tény pedig, hogy egy rövidebb, de vastagabb faszt kényeztet, sőt, nemsokára el is mélyülhet benne, hát… elvette minden gátlását. Szenvedélyesen szopogatott hát, minél előbb elő akarta csalogatni a számára oly kedves-finom nedűt. Fáradozását siker koronázta, gyorsabban, mint azt Márk gondolta volna. Anikó ritkán vette szájába a farkát, azt pedig, hogy oda is spricceljen, végképp nem hagyta. Élvezte hát Zita ajak- és nyelvjátékát, aztán egyre erősebb, gyönyörűbb lett a kéj, és hirtelen elélvezte. Izmos fara összeszorult, vádlija is megfeszült, felnyögött, és a zárt, selymes ajkak közé lövellte hófehér ondóját. A lánynak tetszett a hevesség, a melegség, ahogy száját ellepi a gyönyör nedve, és mind lenyelte. Egy cseppet sem hagyott benne, tökéletesen tisztára nyalta, mielőtt elengedte.

 Tibi hamar magához tért az orgazmus okozta bódulatból, felült, és átölelte Anikót. Csókolóztak egy sort, mialatt gyengéden, ám határozottan fektette hanyatt. Ismét csókolózni kezdtek, a pasi néha más régiókba is elkalandozott, végül már vissza se tért. Eljutott a már eddig is érzékenynek bizonyult mellekig, de itt is csak néhány csók-csatt erejéig maradt. Most már a lényegre kell térni! Sima hasra tért, közepén köldökkel, akörül alig látható pihékkel. Nem úszták meg, kaptak a cuppanósból. Anikó megint felnyögött, mint az imént, a cicijeinél. Tibi újabb erogén zónát talált. „Hát mennyi van még?” – gondolta meglepve. Zita nem volt ennyire érzékeny. Nem volt a „durrbele-szex”-híve sem, de azt szerette, ha a punciját izgatják.

 Csókolgatta hát izgatóan az egyébként is izgató köldököt, néha bele is nyalintott, és bár érezhető volt ennek jótékony hatása, már igen vágyott arra, hogy megízlelje a lány punciját. Le a bugyival! Anikó aktív segedelmével a ruhadarab lekerült. Fogkefe sörtéjéhez hasonlatos szőrcsík vált láthatóvá, míg a bugyi ünneprontó-nagyot csattant a padlón. Teljesen el volt ázva szegény. A hanggal egyikük sem törődött, Tibi az előtte résnyire nyílt, csupasz ajkú, csurom nedves puncival foglalkozott, Anikó pedig azzal, hogy ezt élvezze. A srác nyelve a húsos, puha nagyajkak közé furakodott, csiklót keresve. Az duzzadt-szerényen húzódott meg a bőrredők között, de a nyelv elől nem volt menekvése. Kéjes-sikamlós kergetőzésbe fogtak, a gombocska mindig elslisszolt, de a nyelv rátalált, hogy aztán újból kicsusszanjon alóla, és kereshesse. Anikó visszafogottan, halkan nyögdécselve élvezte a szervek játékát, ám a gyönyör egyre erősebb lett, nem tudta megállni, hogy néha fel ne sikkantson. Már-már eljutott arra a pontra, hogy faszért sikítson magába, de a csúcspontra hamarabb ért fel, mintsem kimondta volna kívánságát. Erősebb, és határozottabb volt az előzőnél, alteste finoman meg-megrándult, ahogy a kéj áthömpölygött rajta. Éppen csak fel nem sikkantott, ám amint csitult a hullám, remegő hangon kérte Tibit, ugyan, nem dugná-e meg. Mivel a szerszám ismét délcegen állt, a hüvely pedig csordultig telt nedvekkel, semmi akadálya nem volt. Az Anikó ujjai által szétfeszített punciajkak közé finoman, óvatosan, ámde tövig csúszott a kemény és vaskos szerszám. Felnyögtek mindketten. A lány attól, hogy hüvelye teljesen ki lett töltve, a srácot pedig izgatóan szorongatta. Persze az érzett gyönyör sem volt elhanyagolható, noha Tibinek jóval több kellett a csúcspontig. Lassú mozdulatokkal húzta-vonta dorongját a szoros-forró vaginában, és nem is nagyon gyorsított, hiszen érezte, a lánynak ez is elég, és most csak ő számított. Időnként még lassabbra váltott, hogy aztán hirtelen és gyorsan újra tövig döfhessen. Anikó ettől határozottan jobban érezte magát, Tibinek már nem is volt sok dolga hátra, amit remegő hangon tudatott is vele. A pasi átállt a lassan ki, gyorsan be-mozgásra, mikor meglepetésszerűen szorult farkára a hüvely. Anikó lélegzete elakadt, mikor ismét, azon az éjszakán immár harmadszor, jókorát élvezett…

 Zita Márkhoz simult. Egyik kezével a srác izmos hátát, másikkal lankadó farkát simogatta.

 - Nem hagyom ám sokat pihenni! – dorombolta Márk fülébe.

 - Nem is szokott „lógni” sokáig, csak erőt gyűjt! – hangzott a megfelelő stílusú válasz. A srác megcsókolta Zitát, nagy tenyere pedig az egyik nagy cicire szorult. Nem túl erős, de nem is gyengéd mozdulatokkal masszírozta, a keményre duzzadt bimbókkal játszott, pólón keresztül. Pár percen belül elunta ezt, finoman az ágy felé kormányozta a lányt, és mielőtt az végigfeküdt rajta, megszabadította a térdig érő lepeltől. A nagy, súlyos, formás keblek picit szétlapultak a hanyattfekvő lány mellkasán, Márk azonnal rájuk vetette magát. Lapáttenyereivel gyúrogatta, gyömöszkölte, élvezte hatalmas méretüket, néha meg-megcsókolta a barnás, kemény bimbókat. Zitának tetszett, jólesett a dolog, erősen fel volt már izgulva, de azt hiányolta, hogy a srác nyelve nem olyan aktív. Időnként megnyalogatta a bimbókat ugyan, de a lány kevesellte. Márk egyre kevesebbet puszilt cicitájékon, a bugyi vonalához közelítette. Szinte észrevétlenül fogta meg a pántot, és húzta le. Szemei egyre jobban kerekedtek ki, ahogy fokozatosan vált láthatóvá a vénuszdomb. Délután már láthatta messziről, de most újfent elfogta a remegős izgalom. Egyetlen szőrszál, még csak sörte, vagy ottfelejtett pihe sem fedte a rózsás háromszöget. Zita felemelte fenekét, megkönnyítve a bugyi útját, mely az ágy lábánál ért földet. Gyönyörű dombocska, közepén a vágattal. Pedofíliával felérő érzés kerítette hatalmába a srácot, szokott darabosságát meghazudtolva gyengéd csókokkal borította a puncit. Még vissza is tartotta a nyíló combokat, hogy hosszú percekig élvezhesse a simaságot. Anikó csak egyszer volt hajlandó neki csupaszra borotválni magát, ő úgy gondolta, legalább egy pamatnak maradnia kell. Márk félmegoldásnak érezte, de így is élvezte. Most azonban teljesülhetett az álma. Nagy sokára helyezkedett úgy, hogy a széttárt combok közé hajolt. A csupasz nagyajkak piros félholdjai közt piciny, nedvektől csillogó, zárt kisajkak váltak láthatóvá, felettük, a bőrredő alatt megbújó csikló. Márk szinte áhítattal csókolta meg jó párszor, és szinte neki okozott gyönyört, holott a lány nyögött fel mindegyik után halkan. Már-már úgy tűnt, a srác sosem hagyja ezt abba, mikor nyelve hegye is előbukkant, és a nedves hasítékba furakodva lentről felfelé haladva nyalt egy erőset. Zita hangosan nyögött fel, amint peckén végigsiklott Márk nyelve. Ez az, ezt már szerette! A mozdulatsor megismétlődött, egyre sűrűbben, egyre gyorsabban, majd a fiú ujjaival széthúzta az ajkakat, hogy az egyre vérbőbb kéjgombhoz hozzáférhessen. Nyelve pörgött, forgott a ruganyos szervecskén, Zita alteste egyre sűrűbben rándult az erősebbnél erősebb gyönyörhullámoktól. Hangját sem tudta uralni, hangosabban nyögdécselt, néha felsikkantott, ám csakhamar elakadt a szava. Lélegzete is. Teste megmerevedett, feneke, puncija felemelkedett, hüvelyéből átlátszó folyadékpatakok lökődtek ki. Szinte beleremegett, ahogy átvágtatott rajta az orgazmus, ám alig csitultak a hullámok, Márk már fölétornyosult. Vaskos, újra kemény farkát igazgatta a csúszós hüvely bejáratába. Tövig lökte be, nem túl finoman, Zita fel is nyikkant, érezve a kéjes fájdalmat. A srác hevesen, vadul mozgatta altestét, dorongja ki-be járt a vaginában, farán vibrálva feszültek az izmok, egész testén finom izzadságfilm fénylett. A szoros-síkos punci teljesen elvette az ítélőképességét, nem vette észre, hogy egy-egy hevesebb lökése bizony fájdalmat okozott a lánynak. Zita ennek ellenére nem szólt rá, mert számára is furcsamód jobb volt, mint rosszabb. Hamarosan pedig ismét egyre jobb és jobb lett, nem érdekelte már semmi, élvezni akart. Ez is bekövetkezett. Csupa lucsok puncija satuként szorult a dolgos fasz köré, ami csak azért nem lökődött ki, mert Márk éppeen méhszájig döfte be. Zita nagyot élvezett.

 Anikó magához ölelte Tibit, és a fülébe súgta.

 - Bírod még?

 - Hogyne!

 - Akkor most válthatnánk pózt?

 - Ahogy akarod! – és leszállt a lányról. Anikó megfordult, cicijeit az ágyra szorította, nedvektől csillogó tomporát pedig az égnek emelte. Hátranyúlt, ujjaival szétfeszítette pináját. Vöröslő-csillogó barlang várt Tibire. Még csak igazgatnia sem kellett semmit. A magasság is megfelelt, farka is akadálytalanul mélyedt a forró hüvelybe. Felnyögtek egyszerre, a srác belekapaszkodott a lány csípőjébe, és gyorsan, de odafigyelve hágta meg. Anikó is mozgatta magát, eleinte ugyan rosszul, de hamarjában rátalált a pontos ritmusra, ilyképpen ringatva magát megint csak a gyönyör kapuja felé haladt nagy iramban. Tibi sem volt már sokkal lemaradva, amint érezte, hogy közeleg a „vég”, önkéntelenül is gyorsított. Ettől szegény Anikó eltévesztette a ritmust, a srác finoman le is állította a mozgását, és amikor már csak ő dolgozott, a lány testében megint fölerősödött a kéj. Olyannyira, hogy arcát a párnába temetve nyüszített, azt sikította: „Mindjárt… mindjárt!”. Tibi is ugyanezt hördülte, és pár mozdulat után bizony egyszerre érte őket az orgazmus. A bíbor makk csak úgy fröcskölte áttetsző-fehér ondóját a nedv- és vérbő, forrón lüktető hüvelybe.

 Hosszú percekig pihegtek így, mire szétváltak, és az előkészített zsebkendőkkel a szerteszét csordogáló spermát felitatták.

 Zita még éppenhogy csak túl volt a csúcson, de Márk még folytatta. Finoman leállította, megkérte, húzza ki egy kicsit. A srác megtette, látszott rajta, nem szívesen. A lány hanyattfektette, körbecsókolta puncijától nedves farkát, majd föléguggolt. Úgy helyezkedett, hogy Márk kényelmesen mindent jól láthasson. A fényes-vörös makkot a csiklójához dörzsölte, aztán finoman lyukra igazította. Lassan, fokozatosan tüntette el sima gyönyörkelyhében a délceg rudat. Hangosan felsóhajtott, és lassan kezdett fel-alá liftezni, testét hátrabillentette, bal kezével megtámaszkodott, míg jobbjával szétfeszítette nagyajkait, hogy Márk jól láthasson mindent. A tempó lassú volt a pasinak, ám a vizuális élmény, melyet a piros-nedves, szétfeszített punci látványa nyújtott! Az bőven kárpótolt mindent, hát még mikor Zita középső ujja a piciny, de ruganyos-kemény csiklójára simult! Megállíthatatlanul indultak meg a csúcs felé. Zita, hogy ujja is „besegített”, még kellemesebben érezte magát, és mivel érzékei már eddig is fel voltak „pörgetve”, nem is kellett neki sok. Márknak viszont az segített, hogy mindezt szemmel tudta tartani, így aztán szinte egyszerre értek „révbe”. Zita görcsösen megrándult, hüvelyéből nedvpatak csordult, és az egész lány vibrált a hatalmas orgazmustól. Másodpercek múlva Márk arca torzult el, és farka lüktetve pumpálta teli a lány méhét meleg, ragacsos spermájával.

 Ők is csak percek múlva voltak képesek (és hajlandók) szétválni, hogy némiképp szalonképessé tegyék magukat.

 A folyosón két ajtó nyílt ki egyszerre. Zita és Anikó először farkasszemet nézett egymással, majd felnevettek. Nyomukban a kielégült, vidám pasikkal. Kölcsönösen kérdőre vonták egymást, milyen is volt nekik, majd bevonultak fesz- és meztelenül a fürdőszobába. Tisztálkodás közben megbeszélték, hogy ha senkinek nincs kifogása ellene, megismételhetik ezt az estét, akár közösen, négyesben is. Kifogás nem volt, így a többi estéjük, ha mindenkinek volt kedve, vad, buja négyesben zajlott, ki-ki a magáéval, vagy a máséval.

 Ámde, mint minden jónak, a nyaralásnak is vége lett egyszer, Anikó és Zita szipogva, Tibi és Márk hátbaveregetve búcsúzott egymástól, mialatt a másik telefonszáma már ott figyelt a telefon memóriájában. Tartották is a kapcsolatot, és amikor idejük engedte, egy-egy hétvégére vagy itt, vagy ott találkoztak is. Még Tibi és Zita esküvőjére is hivatalosak voltak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.