Hetvenharmadik fejezet
(Avagy: a szürke kisbusz titka)
A kempingből Gyöngyösre eleve egy bő félóra volt az út, a bevásárlóközpont pedig a város túlsó szélén volt, tehát legalább egy óra kellett, mire odaértek. Hamar összeszedték a szükséges dolgokat, és Alíz még nagyobbat nőtt Laci szemében, mert a lány egy felesleges másodpercet sem bámészkodott, sőt, a női részlegeket ki is kerülte.
Visszafelé menet Laci meg is jegyezte a lány gyorsaságát.
- Igen. Nem véletlenül hagytam ki Lívit ebből!
- Mert?
- Mert nem az áruházban óhajtok megöregedni!
- Annyira lassú?
- Ja. Mindent hatszor megnéz, válogat, de nemcsak a ruháknál, vagy az illatszernél, a sajttal és a felvágottal is így csinál.
- És Stefiék?
- Ahogy a hangjából kivettem, épp most szereztünk egy jó estét nekik…
- Hát, legalább nekik jó… - állapította meg Laci.
- Nincs még veszve semmi! – mosolygott Alíz a fiúra, aki egy kissé értetlenül nézett rá.
A lány indulás előtt alaposan felmérte a környéket, eszébe véste, merre lehet a főútról lekanyarodni az erdészeti utakra. Egyet megpillantott, lelassított, és bekanyarodott. Sorompó nem állta az útját, eldöcögött e kátyús úton az első kanyarig, és megállt. Leállította a járgányt, lekapcsolta a fényszórókat, és kiszállt. Laci csak pislogott utána, mintha a lány meghibbant volna. Két perc után kiszállt ő is, és melléállt.
- Te most mit csinálsz?
- Pszt! – csitította Alíz. – Vadállatokat lesek!
Laci tízig számolt magában, miközben meresztette a szemét, de a lányon kívül semmilyen élőlényt nem látott.
- Én nem látok semmit! – suttogta.
- Vadmacskát se?
- Vadmacska, itt? – hüledezett a srác. Úgy tűnik, Alíz valóban biológia-órára készül este tizenegykor, az erdőben.
- Nem látod?
- Nem!
- Pedig itt vagyok! – bújt hozzá a lány.
- Ez csak cica – vette a lapot Laci. – És nem is olyan vad!
- Dehogynem. Tud vad lenni! – ölelte Alíz még szorosabban. Laci viszonozta, egymás karjában vizslatták az erdőt.
- Mondd, meddig ácsorgunk még itt? – kérdezte a fiú öt perc után. A hideg kirázta a csendtől.
- Visszamehetünk a kocsiba, ha akarsz.
Akart. Nem azért, amiért Alíz, de pillanatok alatt meggyőzhető volt.
A lány a hátsó ajtót nyitotta ki, elpakolta a szatyrokat az útból, észrevétlenül kivett az egyikből valamit. Az ülésekkel babrált utána, és amikor képesebbik felét tudta szerelme irányába fordítani, behívta őt.
- Ez igen, mintha a Hilton nászutas lakosztálya lenne! – füttyentett a fiú. Az üléstámlákat ledöntve Alíz ággyá alakította a kisbusz majdnem teljes hátulsó részét. Még egy plédet is terített rá. Kényelmesnek tűnt, a lány lazán ráheveredett, szoknyája felcsúszott, bugyija hívogatóan villant ki.
- Te most… - nyekergett Laci. – Komolyan itt akarsz…
- Ha arra gondolsz, igen Dugni akarok.
- Na, de az erdő közepén vagyunk!
- És, félsz, hogy elvisz a rézfaszú bagoly?
- Nem, csak…
- Édesem, gondolkozz egy kicsit! – húzta maga mellé Lacit Alíz. – Lívi és Sanyi külön faházban lakik, nekik megvan az intim kettes. Mi? Kénytelenek vagyunk más megoldást kitalálni, nem? Most Stefiéknek is jó, és remélem, nekünk is az lesz…
A lány halk duruzsolása, és érvelése megtette hatását, Laci Alíz mellé feküdt. A lány gyorsan magukra zárta a kocsit, nehogy mégis meglepje őket valaki, belátni meg csak az első szélvédőn, és az első oldalablakon lehetett, a többi üvegen sötétítő fólia volt. Ráadásul úgy parkolta le a járgányt, hogy ha mégis jönne valaki, el lehessen mellette férni. Mi tagadás, előrelátó csaj volt.
A fiúhoz bújt, gyengéden átölelve leheletfinom csókokat váltottak, miközben cirógatták egymást. Laci aggodalmát legyűrték vágyai, egyre bátrabban, egyre merészebben kotorászott Alíz különböző testtájain, egyre inkább az intimebb zónákban időzve. Látta már a lányt meztelenül, hiszen az nem volt szégyenlős, és egyszer-kétszer Laci is öltözött át előtte, de testi érintkezés még nem volt köztük, leszámítva néhány csókolózás közbeni pajkos érintést. Alíz úgy érezte, kis, galléros, testhez simuló pólója útban van, gyorsan kibújt belőle, és mielőtt pasija ismét magához ölelhette volna, kikapcsolta melltartóját is. A levételt Lacira hagyta, aki élt is a lehetőséggel. Ahogy csókjai egyre lejjebb haladtak szerelme arcáról, nyakáról, kezével úgy billentette le a kerek vállakról a pántokat. Alíz picit mocorgott, hogy minden része kikerüljön a háta alól, csak a kosarak maradjanak meg a helyükön. A pasi odaért az egyik hersegő húsú, feszes, kerekded halomra. Odavolt értük. Nem egy alkalommal csodálhatta már, és bizony, nem a derekába állt a merevedés. Most, hogy csókjaival érinthette őket (közben óvatosan lehúzta a tartókosarakat, a fehérneműt félretette), úgy állt a farka, hogy az már fájt. A barnás bimbóra szívta ajkait. Színét inkább csak emlékezetből tudta, mert nem volt sok fény a kocsiban, néhány led adott valami haloványságot, és a háromnegyedig teli Hold, ám az pont elegendő volt. Felváltva csókolgatta a hamarosan izgatott-keménnyé vált bimbókat, kezével lágyan gyúrogatta a hamvas, kreol bőrű halmokat. Néha meg-megnyalogatta, kergette a kemény gombokat, a gömbök közé temette arcát. Alíz ettől felvihogott, hogy szúr. Laci többet nem tette, inkább lejjebb haladt volna, de a lány elkapta a pólóját. Jobbnak látta megszabadulni a ruhadarabtól, levette. Laci volt a fiúk közül a legmagasabb, sportos alkatú, széles vállú. Úszott, vízilabdázott, bár komoly sikereket még nem ért el. Barna frizuráját rövidre nyíratta, barnászöld szeme vágytól csillogott a lányra, orra egyenes volt, nem túl nagy, de nem is kicsi, férfias jelleget adott kölyökképének, amilyen borotválkozás után lenni szokott. Most, borostásan még jobban odavolt érte a lány. Szerette a szőrös pasikat, Laci pedig az volt. Szakálla a lekerülő póló alatt mellkasán is folytatódott, és tűnt el rövidnadrágja alatt. Most azonban nem a nadrág volt az elsődleges probléma, hanem a szoknya. A fiatalember nagy nehezen újra magához ragadta a kezdeményezést, csókjai már a lány finom pocakján portyáztak, nyelve belekotort a kerek köldökbe, aztán a szoknya szegélye útját állta. Le kéne venni, de nem megy az olyan könnyen, ha a gazdája rajta hever! Tíz másodperccel később már a ruhadarab hevert, máshol, Alíz ölében a tanga fehérje világított. Azt már ő akarta levenni barátnőjéről, de mielőtt megtette volna, tenyerével gyengéden megdörzsölte az intimnemű alatt rejtőző domborulatot. Forróság sütött át alóla, további mozdulatai során apró, nyirkos foltot is tapasztalt. Igen nedves volt, és nem okozott volna sem testi, sem érzelmi problémát, ha egyből belevág a közepébe, de Laci nem akarta rontani a renoméját Alíznál. Hamarosan elkezdte letekerni két oldalt a vékony pántokat, Alíz pedig megemelte fenekét, hogy könnyű dolga legyen. Alsónemű félre. Laci szinte áhítattal nézte a nagyon gyér fényben az amúgy már sokszor látott, sima, rózsaszín háromszöget (középen egy vágással), de ez most csak az övé, és tehet, amit jónak lát. A néhány led fényénél jól ugyan nem látott, ám ez nem is volt annyira fontos. Odahajolt, ajkaik összeértek, halkan cuppant Laci csókja a puncin. Barátnője széttette formás combjait, szemérme minden részét felkínálva. Alíz nem volt a saját élvezetének ellensége, az első ujjdörzsöléstől bizseregve áradt szét testében a kéj, és ahogy picit még összetapadt nagyajkai közé furakodott Laci nyelve, az érzés megsokszorozódott. Halkan, remegve felsóhajtott, a fiú pedig ügyesen forgatta nyalószervét hol a sima nagyajkakon, néha megpiszkálva a piros-fényes apróbbakat, gyakran befurakodott a forró „barlangba” de legfőképp a vérbő gombocskán keresztül kergette szerelmét a csúcs felé. Alíz a srác hajába túrt, olykor a nevét nyögte, biztosította érzéseiről, leginkább arról, hogy mindjárt…
Valóban nem kellett sok idő, a lány alig észrevehetően megrándult, ajkába harapva, némán élvezett el. Mindebből Laci csak annyit vett észre, hogy a lány határozottan eltolta a fejét, és mintha bőséggel áradó nedvei orron találták volna… Alíz felült, maga mellé vonta a fiút, és gyors mozdulatokkal próbált megszabadulni a rövidnadrágtól. Még mielőtt baja esne a gatyának, az ilyenben (mint kigombolás) rutinosabb Laci megoldotta. Órarugóként pattant elő sötét szőrrel övezett farka. Alíz most találkozott vele először, és nagyon elégedettnek tűnt. Nem egyszer látta már, de szemtől szemben, teljes pompájában csak most, és mind az övé! Megmarkolta a vaskos, kemény példányt, önkéntelenül is összehasonlította az anyja révén látottakkal. Nem volt olyan nagy, mint azok, de ezen rajta volt a bőre, és a gazdájába is szerelmes volt. Ujjaival körbecserkészte a szimpatikus szerszámot, beletúrt a göndör-sprőd szőrzetébe, gyengéden megmorzsolta a golyóbisokat. Később felhúzta a fitymát, odahajolva szájába vette a makkot. Szopogatta kissé, nyelvével tett rajta pár kört, aztán elnyelte ismét. Jó ideig izgatta így a fiút, de később abbahagyta, egészen másképp akarta magában érezni. Kezébe vette az észrevétlenül előkészített tasakot, feltépte, és a tartalmát Laci kemény farkára öltötte. Hanyattfeküdt, combjait széttárva várt a fiúra. Az rövid tétovázás után fölékúszott, és megpróbálta a lucskos hüvelybe igazítani a dorongját. Nem sikerült elsőre, de Alíz segítségével hamar a helyére kerültek a dolgok. Laci tövig hatolt barátnője forró-szűk puncijába. Mindketten felnyögtek, a lány olyan szorosan magához ölelte pasiját, hogy az éppen csak tudott mozdulni ágyékával. Pont elegendő volt, Laci tehát aprókat döfködött, szeméremdombja a lány csiklójának feszült, mozgásban tartva a vérbő-izgatott kéjszervet. Alíz egyre erősebb gyönyört érzett, és eszébe nem volt elengedni Lacit, míg a csúcs közelébe nem ért. Irtó nagy szerencséje volt, mert, ahogy lazult a szorítás, a fiú úgy lendült bele egyre jobban, amivel nemcsak a lány, de a saját maga élvezetét is fokozta. Majdnem teljesen kihúzta farkát, és újra tövig tolta be. Talán három-négy ilyen mozdulat után gerincén hideglelős bizsergés futott végig, tövig feszült a lüktetve összeszoruló punciba. Egyszerre sikerült elélvezniük, Laci farkából óriási mennyiségű ondó fröcskölt a gumiba. Nagysokára, óvatosan húzta ki a fütyköst, és hevert el a kielégülten pihegő lány mellett. Alíz átölelte, és hosszan megcsókolta.
- Te vagy az első pasi, akivel eljutottam az orgazmusig… - suttogta Lacinak.
- Nekem meg te vagy az első lány…
- Nem is mondtad!
- Nem kérdezted!
Elnevetgéltek még egy ideig, de aztán Alíz elérkezettnek látta az időt az indulásra. Gyengéden lefejtette Laciról az óvszert, megcsomózta, és egy papírzsebkendőbe rejtette. Magukra kapták ruháikat, és a lány lépett ki elsőnek a kocsiból, hogy az első ülésre szálljon vissza. Közben körülnézett, és lecövekelt.
- Odanézz, őzek! – mutatta a nekiütköző srácnak. - Mondtam, hogy érdemes vadakra lesni!
Laci némi érdeklődéssel figyelte a békésen legelésző állatokat, de még mindig az előbbi események hatása alatt volt. Az őzek megriadtak, ők pedig az első ülésekre beülve a tábor felé indultak. Alíznak, miközben megfordult, és kidöcögött az útra, volt gondja arra is, hogy megcsörgesse Stefit.
Alíz és Laci, amennyire lehetett, diszkrét csendben hordták be a vásárolt holmikat, és tértek nyugovóra. Egymás karjaiban, meztelenül, az alsó ágyon.
A felkelő nap fénye négy ruhátlan, álmos fiatalra vetült, akik mindössze egyetlen pillanatig érezték feszélyezve magukat emiatt, ugyanakkor megállapították, hogy az estéjük jól sikerült. Lívia és Sanyi pedig arra az idilli életképre érkezett, hogy a pőre Alíz, és a ruhátlan Stefi zsömlés szendvicseket készít a két meztelen fiúnak. Az utolsó előtti gátlás is lehullott hatuk között, nyíltan megtárgyaltak mindent.
A kirándulásról nagyon jó élményekkel tértek haza, és már alig várták a következő alkalmat, hogy újra együtt lehessenek.
Utolsó kommentek