A lányok még egyszer látták Totót, a játszótéren, épp hevesen vitatkozott a másik néggyel, majd vöröslő arccal, meglepő módon a csendes Döme ugrott elé, és száz méterről is tisztán hallhatóan küldte oda, ahonnan csak egyszer jött ki. Tettlegességre nem került sor, de csak azért, mert Laci résen volt.
A következő programon már csak heten voltak, mint a gonoszok. Lívia vetette fel, hogy van valami film, amit meg szeretne nézni, ráadásul 3D-s, hívhatnák a fiúkat is. Azok egy pillanatra fellelkesültek, de a piszkos anyagiak újra problémát jelentett. A lányok ezen nem akadtak fenn, meghívták a fiúkat. Most először lehetett észrevenni az erőviszonyokat, és valami rejtélyes okból azonnal mindenki megtalálta a maga párját. Laci és Alíz viszonya már a legelején tudható volt, Döme egyre több időt töltött Stefi társaságában, a „szintén zenész” Sanyi pedig Líviával találta meg a közös hangot. Szegény Öcsi volt csak pár nélkül. A mozi végén a párok már kézenfogva jöttek ki.
Telt a nyár. Mindenki bemutatott mindenkit a szüleinek, igaz, Alíz parázott egy kicsit, hogy Laci vajon felismeri-e az anyját, de vagy valóban nem tudott Gabi „munkásságáról”, vagy nem akart tudni. Nem mondta neki, hogy „Örülök, hogy megismerhettem, művésznő!”.
Ezen a nyáron fordult elő először az, hogy a három lány nem vett részt a családi nyaralásokon, amit egyedül Zsuzsa nehezményezett kissé, de be kellett látnia, Stefi már nagylány. A biztonság kedvéért Alízra bízta. Kecskére káposztát!
Ezen a nyáron történt először az is, hogy Laci az öccse nélkül, de a baráti társaságával tervezett programot. Nagyon komolyan elbeszélgetett Csabival, és megkérte, hogy ebből maradjon ki. Öcsi megértette, hogy ő most a felesleges sokadik, és sok sikert kívánt neki.
A három pár néhány napos kirándulást talált ki, erre spóroltak-kunyeráltak pénzt. Sokáig törték a fejüket, hová menjenek, milyen szállást keressenek, végül összeadták minden forintjukat, ahhoz mérten kerestek. Balaton szóba sem jöhetett, végül a Mátra mellett döntöttek, egy faházas kempingben. Két négyszemélyes házikót kaptak, de csak az épületek előtt állva bizonytalanodtak el, most akkor hogyan, és miképp. Mindhárom pár hamar eljutott a kézfogástól az első csókig, tehát tulajdonképpen bevallották egymásnak érzelmeiket. Mindannyian a következő lépésen törték a fejüket, melynek része volt ez a négynapos kirándulás.
- Na, Stefi, anyád rám bízott, tehát te biztos, hogy velem jössz. Lívi tud vigyázni magára! – indult meg Alíz az egyik házikó felé. – Aki akar, velem tart, még van két hely!
Alíz és Stefi eltűnt az ajtó mögött. Lívia és Laci összenézett, végül a lány megfogta Sanyi gitárját, rájuk mosolygott, és a másik házikóba ment.
- Hát, fiúk, elvitte a gitárom, anélkül meg nem tudok élni! – vigyorgott Sanyi a barátaira, és követte Líviát.
- Ez úgy látszik, el van döntve. Te hová mész? – kérdezte Laci Dömét.
- Én eldugtam a hátizsákomban egy mandolint, gondoltam, nyomunk valami zenét Sanyival, hadd halljon Lívi valami jót!
- Te igen hülye! Na, gyere, az utolsó csukja be az ajtót!
Döme hamarabb bent volt.
- Úgy látom, jól döntöttetek – mondta Alíz az egyik ágy széléről.
A házikók nagyon egyszerűen voltak építve. A bejáratnál volt két gardróbszekrény a motyóiknak, bentebb két oldalt, a fal mellett egy-egy emeletes ágy, a bejárati ajtóval szembeni falon pedig egy kétszárnyas ablak. Nem egy nászutas lakosztály, de megteszi. Az ágyak kiválasztása nem volt vitatéma, a lányok önként mentek az emeletre.
A nap további részét a közvetlen környék felderítésével töltötték, megkeresték a fontosabb kommunális helyiségeket, mint a vécé, és a fürdő. Találtak még tűzrakóhelyet is, amit előzetes egyeztetés után bárki használhatott. Mivel aznap estére nem volt foglalás, ők megtették, és el is mentek beszerezni a szükséges hozzávalókat. A vacsora tehát sült szalonna volt, jóízűen elfogyasztották, halkan beszélgetve ültek. Sanyi ölében a gitár, Líviával szakmai eszmecserét folytatott, olykor lefuttatott egy akkordot a húrokon.
Sanyi hasonlóképp volt zenebolond, mint választottja, csak ő a kemény rockzenei irányzatot kedvelte. Az első pillanatoktól kezdve megtalálták az alaphangot a gitározni is tudó lánnyal. A srác nem volt kiemelkedően magas, viszonylag izmos, jó kötésű, rövid, barna frizurát viselt, arca kisfiúsan sima, jóképű, barna szeme mindig élénken csillogott. Gitárját mindenhová magával vitte, ahová csak tudta. Folyton járt valami ritmus, valami dallam a fejében, és ha valami lejegyzésre méltót talált, azonnal beírta a noteszébe.
- Zavarna a zene? – kérdezte Sanyi a többiektől.
- Oké, de ha nem tetszik, legközelebb a gitárodból rakunk tábortüzet! – mondta Laci, de Líviától olyan vasvilla-tekintetet kapott, hogy jobbnak látta visszakozni.
Sanyi egy nemzetközi ujjmozdulattal fejezte ki megvetését, és lassan végigfuttatta ujjait a húrokon. Elővette a noteszét, és Stefi elé tolta. A „szent notesz” volt, amibe jegyzetelni szokott.
- Te szépen tudsz énekelni, ugye?
- Nem tudom, hogy szép-e, elnyekergek valamennyire - szerénykedett az apró lány.
- Mindegy. Az utolsó lapon van egy dal, el tudnád énekelni? Majd kísérlek a gitárral.
Stefi fellapozta a megadott oldalt, pár perc türelmet kért, dudorászott egy kicsit, és így szólt Sanyihoz.
- Ezt te írtad? Nagyon szép!
- Köszönöm, elénekelném, de most kapar egy kicsit a torkom. Kezdhetjük?
- Tőlem…
Sanyi a húrokba csapott, Stefi pedig a srác jelére elkezdte a dalt. A „közönségnek” nagyon tetszett, sokáig tapsolták a duót, a zeneszerző szerényen lesütötte a szemét. Lívi meghatottan ölelte meg szerelmét, a dal neki szólt, és hosszasan kérlelte, hogy adja elő ő. Sanyi végül beadta a derekát, és mély átéléssel énekelte el. Még jobban tetszett mindenkinek. Alíz zavarában hangosan orrot fújt, elrontva ezzel a hangulat varázsát. Még sokáig maradtak, beszélgettek, vagy csak hallgatták Sanyi játékát, akitől néha barátnője is elkérte a hangszert. Késő éjszakáig maradtak, és csak induláskor vették észre, hogy a tábor többi lakójának zöme tisztes távolságban ülve hallgatta a „koncertet”.
Durván éjfél volt, mikor fürdés után, alvási céllal a faházakba vonultak vissza. A zenész párnak nagy szerencséje volt, hogy nem voltak lakótársaik, csúnya nagy veszekedést rendeztek volna. Lívia a fejébe vette, hogy megtanulja a dalt, addig nem fekszik le. Ölébe vette a hangszert, maga elé a kottát, és az ágyon, törökülésben, Sanyival szemben csak pengetett. Hajnali fél három volt, mire hibamentesen rögzült benne, és tudta kísérni a fiú énekét.
- Nem tudom elhinni, hogy ezt nekem írtad! – nézett Lívia Sanyira.
- Én legalább ennyire meg vagyok lepődve. Három hónapja még azt sem tudtam, hogy a világon vagy, most meg dalban vallok neked szerelmet!
A lány hosszasan keresett szavakat, de csak valami sablonos baromság jutott eszébe, inkább nem szólt semmit, csak hosszan magához ölelte a srácot. Később csókolóztak, nagyon sokáig, miközben kezeikkel is próbáltak valamit kezdeni. Jobbára a másik hátát simogatták, és a merészebb Lívia mert először a srác egyébként kifejezetten romantikus, halálfejjel díszített, kinyúlt, alváshoz használt pólója alá nyúlni. Hamarosan levette. A tóparton már nem egyszer megcsodált, szőrös-izmos mellkas vált láthatóvá, a lány körmei itt cirógtak egy kört, megnehezítve Sanyi dolgát, aki szintén a pólót akarta levenni, Líviáról. A lány a gitárt a padlóra fektette, feltérdelt, és levette leplét. A fiú jól érezte, hogy nem volt a lányon melltartó, de a póló volt olyan hosszú, hogy azt sem lehetett megállapítani, bugyi van-e. Az sem volt. Sanyi szava elakadt. Nem számított arra, hogy az este ilyen fordulatot vesz, bár kétségkívül reménykedett benne. Ő is feltérdelt, átölelte a lányt, szőrös mellkasához nyomódott a két nagy kebel. Újra csókolóztak, gitárhoz szokott keze bátortalanul szorult a mellekre. Amilyen ügyesen pengette a hangszert, olyan suta volt a lánnyal, akinek egyszer jeleznie is kellett, mert Sanyi cseppet durva volt.
- Nem mondod, hogy sosem voltál még nővel! – suttogta Lívi.
- Ha azt mondom, igen, elhinnéd?
- Nem… Akkor, ha jól gondolom, ezt sem fogta még más… - a lány az alsónadrág kemény halmába markolt.
- Legutóbb pelenkázáskor…
- Kell ez még rád? – a merev rudat már kikotorta a fényre, az alsónadrágot feszegette lefelé.
Sanyi csak hanyattvágta magát, és olyan gyorsan vette le, ahogy csak tudta. Lívia segített neki, a gatya valahol a házikón belül landolt. A lány megfogta a fekete szőrzetből előmeredő, selymes bőrű, átlagos méretű rudat. Felhúzta a bőrét, vörös-vérbő makk fénylett fel. Lívia, ha nem is kapott tökéletes kiképzést, nővérei alaposan felkészítették erre az éjszakára. Kisniki részletekbe menően magyarázta el, mit kell tennie egy fütyivel. A lány mozdulatainak egy része tehát tanult volt, egy másik része azonban ösztönös. Párszor fel-le húzta a fitymát, tetszett neki a fényes makk, ahogy mindig el-, aztán feltűnik. Másik kezével finoman a herezacskót markolászta, de annyira óvatos volt, hogy aztán abba is hagyta, nehogy kárt tegyen bennük. Sanyi sajnálta, neki jó volt, és később még jobb lett, mikor Lívia zacsinyönyörgetés helyett megnyalta néhányszor a „kalapkát”, még később pedig a szájába vette a fütyköst. Felidézte nővérei instrukcióit, ajkai fel-le csúszkáltak a dorongon, keze egy ütemre mozgott vele. A fiú lehunyt szemmel, halkan nyögve élvezte, és kétségbeesve vette észre magán, hogy annyira ügyesen felizgatta őt a lány, hogy rekordsebességgel közelít a „cél” felé. Akart ő valami úton-módon jelezni Líviának, de az nem reagált. Sanyi hamarosan hangosan felnyögött, teste megfeszült, farkából szinte váratlanul, nagy erővel lövellt ki a sperma. Lívia ekkor lassított csak le, keze erőteljes mozdulatokkal préselte ki a fehér, viszonylag finomnak talált, nagy adag folyadék minden cseppjét, és addig nem engedte el a fütyköst, míg tisztára nem nyalta. A lány a fiú mellé bújt, fejét a mellkasára hajtotta.
- Hogy dobog a szíved! – állapította meg.
- Persze, hogy dobog, élek!
- Ha nem tévedek, jólesett, igaz?
- Á, utálok elélvezni, asszem megyek, el is szívok egy cigit! – kelt fel Sanyi a cseppet csalódottnak tűnő lány mellől, a táskájához lépett, de a dobozka, amit kivett, inkább terhességmegelőző eszköznek tűnt. Visszafordult Líviához. Végignézett a meztelen, még mindig meglepett lányon. Fekete haja szétterült a párnán, arckifejezése még bájosabbá tette, nagy mellei lágyan hullámoztak minden lélegzetvételkor, a bimbók keményen meredtek. Lapos hasán, a szabályosan kerek köldökbe piercing kívánkozott, zárt combjai közt szőrtelen domb háromszöge.
- Azt hiszem, a cigi még ráér! – heveredett a lány mellé.
Újra csókolóztak, a srác szabad keze végigcirógatta Líviát. A bájos-sima arcától indulva, hosszabban elidőzve a kemény-kerek kebleken, nagy sokára onnan továbbállva a fincsi hasikán át a „dombtetőre” ért. A combok engedelmesen nyíltak. A fiú tenyere a szőrtelen ajkakra simult. Forróságot és nedvességet érzett. Fütyköse vérrel telt. Lágyan dörzsölgette jó sokáig a puncit, míg csókolóztak, ám úgy gondolta, ideje még tovább lépni. Csókjai a két cicire hullottak, finoman megnyalogatta, megszopogatta a bimbókat. A lány lehunyt szemmel, halkan szuszogva-nyögve élvezte az összehangolt kéz- és nyelvmunkát. Sanyi később még lejjebb siklott, teste szép lassan a formás combok közé ékelődött, Lívia még nagyobb terpeszbe tette lábait, résnyire nyílt hüvelyéből már szivárgott a nedű. A fiú ajka odacuppant. Igaz, nem tudta pontosan, mi is a teendő, de látott már néhány „felvilágosító” filmet. Alkalmazta a „tanultakat”. Lívia hangjából ítélve jól. Nyelve megkereste a pirosló-vérbő klitoriszt, és hosszasan elidőzött rajta. Igyekezett minden irányból jól körbenyalni, és néha-néha lentebb, a hüvelynél is tett egy csapást. Annyit tudott, hogy a lánynak ettől (is) el kell majd élveznie, csak azt nem, hogy mikor. Nem sietett, tette a dolgát, amiből már nem volt sok hátra. Lívia halkan nyögdécselt, egyre közelebb került a csúcshoz pasija kitartó nyelvcsapásainak köszönhetően, mígnem váratlanul aprót rándult a teste, és át nem csapott fölötte a gyönyör erőteljes hulláma. Oda kellett nyúlnia, hogy leállítsa a buzgó fiút, aki immár azt is tudta, mik a jelei az orgazmusnak. Feltérdelt, arca nedvektől fénylett. Elérkezettnek látta az időt, hogy a markában szorongatott dobozka tartalmát alkalmazza. Kibontotta a tasakot, merev farkára csévélte az óvszert. Mozdulatai gyakorlottnak tűntek, valóban, nem először húzott fel gumit, ám „rendeltetésszerűen” most debütál. Közelebb húzódott Lívia öléhez, a réshez illesztette a sárgás anyaggal bevont rúdját. Némi ügyetlenkedés után sikerült a helyére tenni a dolgokat. A lány fölé tornyosult, lassan tövig hatolt. Nem vérzett, de először nem volt kellemes a lánynak. Sanyi igyekezett gyengéd lenni, Lívia pedig tudta, ezt a kis kellemetlenséget ki kell bírnia. Mindkettejükben szétáradt a gyönyör. A fiú lassan mozgásba lendítette ágyékát, inkább ösztönösen, mint a filmekből „tanulva”. Lívia felnyögött. Mondták a nővérei, hogy jó lesz, de hogy ennyire! Sanyi egyenletes tempót diktált, és ugyan kellemes volt a forró szorítás, még nagyon jól bírta. Barátnője már kevésbé. Igyekezett halk maradni, de nagyon nehéz volt, olykor egy-egy hangosabb sikkantást eleresztett. Néhány perccel később elakadt a lélegzete, teste megmerevedett, és szorosan magához ölelte a fiút. Az óvszerbe bújtatott fütyit alaposan megszorongatta az élvező punci.
- Bírod még? – kérdezte Lívia percekkel később, levegőhöz jutva.
- Úgy tűnik… - azért izzadt volt kicsit.
Líviát a nővérei kiokosították a különféle pozitúrákból is, a lány váltani akart. Cseppnyi gondolkodás után feltérdelt, hátat fordított Sanyinak, úgy kínálta magát. A fiú mögé térdelt, picit megnyitotta a nedves szeméremajkakat, és közéjük döfte dárdáját. Meglepte, mennyire kényelmes volt, a lány csípőjébe kapaszkodva egyre gyorsabban hágott. Testükben újult erőre kapott a gyönyör, és végül majdnem egyszerre értek a csúcsra. A lány a párnába nyögte orgazmusának hangjait, hüvelye ontotta nedveit. Két pillanattal később Sanyi feszítette ágyékát a lány fenekének, makkjából lövellt-áradt az ondó a gumiba.
Percekkel később egymás mellett heverve pihegtek. A gumi egy zsebkendőbe csomagolva a földre hajítva.
- Szerintem le kellene kapcsolni a villanyt! – szólt Sanyi.
- Aki kíváncsi volt, már úgyis láthatott mindent! – nevetett a lány, és szépséges kebleire ölelte a lámpaoltásból visszabotorkált fiút. Hajnali négy óra volt, ájultan aludtak el.
Utolsó kommentek