Ötvenötödik fejezet

 (Avagy: sí, sí, pisi…)

 Múltak az unalmas, szürke hétköznapok. Viki gyakran találkozott Rudival, Kisniki sűrűn randizott Lalival, Bernadett és Barnabás pedig összeköltözött.

 November végén leesett az első hó, amit még sok követett. A legifjabb Gyémánt-csemeték nagyon élvezték a havat, szüleik és nagyszüleik már kevésbé. Akadozott a szállítás, törtek a teherautók, Barna néha a haját tépte. Egy különösen szarul sikerült nap délutánján (lemondtak egy megrendelést, belecsúszott az egyik kamion az árokba, és még Móni is rászállt), az asztalra csapott.

 - Ez így nem mehet tovább! Ki kell kapcsolódni!

 - És mégis hogyan? – mordult Berni cvíder hangulatban.

 - Elmegyünk síelni!

 - Kik?

 - Hát, mi ketten, az biztos, meg még aki akar…

 Berni arckifejezése csekély lelkesedést sem árult el, Barna meg is ingott egy percre, de aztán egérre, Internetre kapott, és keresett.

 - Legalább lefoglalod magad! – mondta Berni.

 Egy óra múlva négy-öt olyan helyet talált Barna, ahol jó minőségű sípályák, kellemesnek ígérkező szállodák vannak, nem túl drágák, és még viszonylag közel is vannak. Húsz perc telefonálgatás után a srác egy „jelöltet” hagyott, és csak azért nem tudta elújságolni menyasszonyának, mert az „járt egyet”. Ismét telefonált egy kört, és össze is verbuválta a csapatot. Berni és ő biztos volt, ahogy Kisniki és Lali is. Viki visszahívást ígért, megbeszéli Rudival, Robi és Zsuzsa örömmel csatlakozott, ha hozhatják Stefit. Ezt megtudta a kis Lívia, és addig nyaggatta nővérét, míg az rá nem bólintott, természetesen Alíz is jönni akart…

 A fiatalok annyira már nem voltak elragadtatva a gyerekektől, de Zsuzsa vállalta a pesztra szerepét.

 Karácsony előtt tíz nappal indult egy kisebb konvoj a kiszemelt osztrák síparadicsom felé. Barnának nem kevés utánajárásába került, hogy megfelelő helyet találjon, de megérte. Fából épült, gyönyörű panzióban szálltak meg, egy lankás hegyoldalban, pazar kilátással a szemközti havas fenyvesre. A szobák tágasak, kellemesen hangulatosak voltak, saját fürdőszobával, minibárral, hatalmas tévével. Utóbbi senkit nem érdekelt, Robit is csak harmadnaptól, miután sikeresen lábát törte. Legközelebb ügyesebben síel, addig meg gondolkodhat, hol tolta el…

 A többiek azonban felhőtlen boldogsággal élvezték a havas játékokat, úgy is, mint fenyőágról hóleverés, amit úgy kell játszani, hogy nem tudjuk irányítani a szánkót. A többi megy magától. Alíz azért megpróbálta, orra két napig duzzadt és vörös volt, de nem maradandó. További játékként síléccel való megfordulás… Szebbnél fájdalmasabb foltok szerezhetők be ezáltal, és ágak elől elhajlás is szerepelt a mókák között. Ha valaki olyan ostoba, hogy pályát tévesztve ezerrel berongyol a fák közti tökig érő hóba, az megérdemli! Kisniki volt olyan ostoba, így pár napig hunyorgott, de a szemdoki megnyugtatta, hogy rosszabbul is járhatott volna. A lány mosolya nem volt őszinte.

 Történtek persze jó dolgok is, mint például Zsuzsa esténként barátilag leszopta Robit, mivel a pasas nem volt se mobil, se hajlékony a bokától combig érő gipszben. Alíz orrát is csak jó adag süteménnyel lehetett igazán „kikezelni”, más lehetőség fiatal korára való tekintettel nem jöhetett szóba. Viszont attól kezdve Lívi kormányzott a szánkón. Neki jobban ment.

 Rudi pedig új, meglepő, és első pillanatban bizarr oldaláról mutatkozott be barátnőjének, aki először mókázásnak vette a dolgot, ám a pasi komolyan gondolta. Úgy volt vele, ha ez örömet okoz a pasinak, és ő sem idegenkedik, akkor az már nem is perverz.

 A véletlen műve volt, mint sok minden az életben. Rudi alkalmas csurrantóhelyet keresett, ám rátalálva arra lett figyelmes, hogy azt bizony már más is felfedezte. Míg ő a bokrok egyik oldaláról keresgélt, Viki a másik feléről be is tolatott. Rudi tehát egy szép fehér popsit látott, és bő sugárban folyó sárga folyadékot. Hirtelen el is felejtette, miért is jött, meglepte, és felizgatta a látvány. Néha rájött a „vizes játék”, csak nem minden barátnője tolerálta. Egyik sem. Azt persze figyelmen kívül hagyták, hogy az ondót, jó esetben az utolsó cseppig elnyelték, rossz esetben (volt már ilyen!) kéjesen kenegették testük majd’ minden felületén, ahová épp ment. Némelyiktől Rudi hányni tudott volna, mikor az arcon folyt le… Brr!

 Vissza Viki csupasz puncijából csepegő nedvekhez! A lány csak akkor vette észre pasiját, mikor megtörölve szervecskéjét hátrafordult, hogy hová is dobja a zsepit.

 - Jaj, de megijesztettél! De jó, hogy te vagy itt, nem valami idegen! Én hülye, körül sem néztem!

 - Még szerencse… Egyébként én is ezért jöttem…

 - Akkor intézd el gyorsan, és menjünk csúszkálni! – és a lány várt.

 Rudi zavartan vette elő a kelléket, ám látva a lány érdeklődését, bíztató jelnek vette, és megnyugodva eresztette a lét.

 - ilyen messzire én is tudok! – fitymálta a végén Viki, és otthagyta a hökkent pasit, aki e megjegyzéstől jóformán azt sem tudta, hova tegye el a brét.

 Egészen estig csúszkáltak, ki ezzel, ki azzal. Síléc, szánkó, orr, saját takony, a téli játékokba minden belefért.

 Este Rudi épp a hatalmas sarok-fürdőkádba próbált megfelelő hőmérsékletű vizet beállítani, már ruha sem volt rajta, mikor Viki váratlanul a kád szélére penderült.

 - Na, versenyezzünk! – és szőrtelen punciját szétnyitotta „lövésre készen”.

 - De… izé… nekem most nem nagyon kell… - hebegett a pasi, de azért odaállt a lány mellé.

 Vikiből hatalmas ívben tört elő a sárga sugár, és bizony versenyképes volt Rudi teljesítményével! Azért annyi turpisság volt a dologban, hogy a lány késő délután óta „spórolt”, és mielőtt bement volna „versenyezni”, megivott másfél liternyi ásványvizet. Rudinak a végén már nehezen ment a pisilés… Hja, kérem, álló dákóval! Mindenesetre nem maradt szégyenben. A dákó meg, ha állt, először kapott egy kis langyos zuhanyt, utána meleg, fürge nyelvet. A vöröslő makk hegyén cikázott, végigsimogatta a színizom rudat, rányalintott a petyhüdten függő zacsira, és ismét visszatért a hegyébe, hogy teljesen elnyelje. Ajkai fel-alá csúszkáltak a forró kéjlécen, nyelve izgatóan pörgött. Rudi lehunyt szemmel élvezte a profihoz méltó nyelvmunkát, ám egy idő után megelégelte. Két okból. Vikinek köszönhetően olyan szintre jutott, hogy pár percen belül spermáját folyatta volna. Másrészt pedig dugni akart. Finoman leállította hát a lányt, visszaültette a kád szélére, ő pedig a porcelánba guggolva rövid csókolózás után máris a lényegre tért. A szőrmentes ajkak közt nyelve a rózsaszín csiklót kereste, kergette. Ujjaival gyengéden széthúzta a puncit, hogy még jobban hozzáférhessen a gyönyörgombocskához. Fel-alá mozogva simogatta, néha körbecsúszott a kisajkakon, bele-belenyalintott a harmatos kehelybe. Vikinek hamarjában orgazmusközeli élménye lett, és egy pillanatra kizökkent a kellemes kerékvágásból, mert bizony az ásványvíz kezdte éreztetni hatását. Nyöszörögte ugyan, hogy pisilnie kell, de Rudi nem (akart) tudomást venni róla. Persze megtörtént a baj, bár nézőpont kérdése. Rudi nyelve tovább cikázott a már pirosló csiklón, Viki teste megrándult, és mikor gerincén végigkúszott a hideglelős, hatalmas kéjhullám, bizony nem figyelt a testére. Egy elhaló sikkantással bepisilt a gyönyörtől.

 A férfi mindössze annyival reagált, hogy a még mindig folyó zuhanyt magára irányította, belülről viszont majd’ szétfeszítette az élvezet.

 Helyet cseréltek, a hapsi ült a kád szélére, Viki szopogatott egy kicsit, hogy biztos legyen a keménység, és némi csetlés-botlás után Rudi ölébe ült. Kis gikszer folytán a vöröslő makk még mindig kettejükre nézett, de a lány ügyesen korrigált. Tövig ült bele, szorosan összeölelkezve, egyszerre nyögtek fel. Viki lassan mozgásba lendült, ám a csúszós kádszél hevesebb mozgást nem engedélyezett. A feszülő hólyag sem. Mindenesetre ezek az óvatos, apró mozdulatok is elegendőek voltak a boldogsághoz, hiszen a dákó teljesen kitöltötte, a forró hüvely pedig eléggé szorította a másikét. Hosszú ideig tartott így eljutni a csúcsra, de talán ez volt benne a különleges. Viki egy kicsit jobban fel volt ajzva, ráadásul ő már egyen túl volt, így kevesebb kellett, hogy hirtelen megmerevedjen, szorosan átölelje szerelmét, és a fülébe sikkantva, lüktető puncival elélvezzen. Megint nem bírt visszatartani pár cseppet, amit Rudi megérzett.

 - Pisilni kell? – suttogta.

 - Nagyon!

 - Akkor… - és közben lehetőségeihez képest beleerősített. – Ereszd el!

 Viki tétovázott keveset, és mikor kéjes mosollyal engedte ki hólyagja tartalmát, Rudi farka kicsúszott a puncusból, az első cseppek a lilálló makk hegyét érték, ami hatalmas ívben fröcskölte hófehér magját. Rudi szinte remegett a gyönyörtől, percekig megszólalni sem bírt.

 Később alaposan lezuhanyoztak, lemosták egymást, aminek a vége majdnem egy újabb „menet” lett, ám a lány fáradtságra hivatkozva ellenállt.

 Az este idilljét már csak egy apróság zavarta meg, amikor Zsuzsa kopogtatott, és már viharzott is be. A bárba hívta volna őket, de Rudi félárbocon is tekintélyes szerszámát látva még a nevét is elfelejtette.

 Később hajnalig iddogáltak és beszélgettek a bárban (Viki átlag húszpercenként rohant vécére), és Zsuzsa alig mert Rudira nézni…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.