Huszadik fejezet

(Avagy: hullámzó Balaton!)

 Reggel hét óra. Az étkezde csillog-villog. Igaz, ehhez Kati mindenkit hajnali ötkor kiparancsolt az ágyból, és takarításra rendelte a díszes társaságot. Nem volt őszinte a mosolyuk, de az osztályfőnököt ez nem hatotta meg.

 Kora délután, már úgy fél négy tájban Dugóéknál. A srác félig kómásan támolygott elő, és mászott be derékig a hűtőbe. A többieket iszonyú üvöltés ébresztette.

 - HOL VAN A SÖR? – a hűtő majd’ leolvadt ijedtében.

 - Micsoda? – fogta a fejét Juli.

 - Csak a malátával és komlóval készített, szénsavas és habzó, kesernyés, ám üdítő, alkoholos ital holléte felől érdeklődöm… - malmozott a fiú.

 - Ha kinyitod a szemed, akkor talán észreveheted! - ripakodott rá Kriszta. – Itt van az asztalon!

 - Azt hiszem, jobb, ha lezuhanyozok! Feltennétek addig egy kávét? – és elslattyogott.

 - Kicsit flúgos a sógor! – kocogtatta meg a homlokát Juli.

 - Majd helyrerázódik az a kevés esze! – legyintett Kriszta. – Egyébként egy zuhany nekünk sem ártana!

 Mire a lányok, legvégül pedig Gábor végzett, Dugó egy fotelben csücsült, mindössze a cigarettájának füstjébe burkolózva.

 - Azért nem volt szép Katitól, hogy olyan korán felzargatott minket! – pöfékelte.

 - Abban viszont igaza volt, hogy rendet kellett rakni, mire a reggelit kiosztják! – szúrta oda Kriszta.

 - De akkor is! Alig aludtunk másfél – két órát, már kelni kellett!

 - Aztán végighorkoltad az egész napot! – mondta Juli epésen.

 - Horkolok?! – ült fel Dugó hüledezve.

 - Mint a gép! – bólintott Juli.

 - Ne már! – nézett barátnőjére kétségbeesetten a srác.

 - De… - aztán Kriszta nem tudta tovább megőrizni komolyságát, és kirobbant belőle a nevetés.

 - Menjetek a sunyiba! – legyintett Dugó.

 - Én inkább a partra mennék! – mondta Gabesz.

 - Bolond vagy? Mindenki jön el onnan, te meg most akarsz menni?

 - Ide figyelj! Átaludtuk az egész napot, most keltünk fel. Másrészt meg tök buli lehet este fürödni!

 - Ráadásul Gábornak ígértem valamit! – mosolygott Juli. – Nos, ha jössz, ha nem, mi megyünk!

 Mentek. Öt óra tájban, és már mindenki visszafelé, néztek is rájuk furcsán. Kiválasztottak egy csendes, félreeső helyet, letelepedtek, kipakoltak, de a vízbe bemenni egyiküknek sem akarózott. Szép csendben, észrevétlenül beköszöntött az este, még mindig csak ültek a nyugágyban.

 - Már szürkül. Nem csobbanunk? – kérdezte Gábor, már a lámpákat is felkapcsolták a sétányon.

 - Mehetünk! – tápászkodott fel Dugó. A lányok, mintha puskából lőtték volna ki, berohantak a sötét vízbe. Úszkáltak, fröcskölődtek, és nagyon jól elvoltak, míg Gábor félre nem vonta Julit.

 - Van egy ötletem, elkísérsz?

 Nem kellett kétszer mondani, a szöszi hűségesen követte párját, egészen a bejáratig. Dugóék nem is foglalkoztak velük, a nyugágyból nézték a balatoni naplementét. Gábor a bejárat melletti telefonfülkéhez ment, és amíg Juli a naplementét bámulta, ő pár szóban elintézte, amit akart. Mire a lány felocsúdott, újra mellette állt.

 - Kit hívtál?

 - Milyen jó, hogy odafigyeltél!

 - Bocs, de olyan gyönyörű a naplemente!

 - Jól van! Egyébként Mónit és Barbit hívtam, nincs-e kedvük egy esti fürdéshez.

 - És volt?

 - Van, kicsim, van! Átöltöznek, és jönnek! – vigyorgott Gábor, miközben ők is lassan andalogtak vissza a part felé.

 - Na, merre jártatok? – érdeklődött Dugó, Kriszta helyett egy üveg Balatoni Világost ölelgetett.

 - Telefonálni voltunk… - válaszolt Gábor.

 - Kinek telefonálgatsz te ilyenkor?

 - Nem mindegy az neked? Akár haza is telefonálhattam volna, tudod, hogy Nagyi milyen bagoly!

 - Tudom, de nem haza telefonáltál!

 - Nem… Ki a túró az ott?  - intett oda Gábor. A parton egy magas, vékony alak jelent meg, és egy kicsit távolabb leült a homokba.

 - Tudja a hóhér! – vont vállat Dugó. Szürkületben borzasztó rosszul látott.

 - Pedig ismerősnek tűnik! – hunyorgott Kriszta.

 - Szerintem ez Tóni! – ugrott fel, és szaladt az alak felé Juli.

 - Ki?! – néztek össze a fiúk.

 - Az artistafiú, aki tegnap éjjel a vendégünk volt! - magyarázta Kriszta.

 - Mit kereshet itt? – Gábor hangjából a „ne zavarjátok köreimet” – érződött.

 - Miért ne jöhetne le? – korholta Kriszta, közben Tóni megérkezett Julival.

 - Sziasztok!

 - Helló, Tóni, mi ez a nagy csend és magány?

 - Csendre és magányra vágytam. Ezektől nem lehet nyugton lenni.

 - Mi nyomaszt annyira? – faggatta Juli.

 - Semmi különös – legyintett a srác.

 - Ne tettesd magad! – mosolygott Kriszta. – Tudom, hogy nem a Hold fénye érdekel!

 - Tényleg semmi bajom! – bizonygatta Tóni, és sóhajtott egy akkorát, mint a tó, aminek partján ült.

 - Szerintem szerelmes! – vetette oda Dugó.

 - Nem vagyok szerelmes! – reagált a srác olyan hevesen, hogy azzal mindent elárult.

 - Aha, persze! – bólintott Dugó.

 - De…

 - Drága bogaram! Téged ugyan alig ismerlek, de a tüneteket igen! Nekem nem kell kamuznod!

 - Jó, rendben. Tényleg nő van a dologban, de nem tudom, hogy mi a helyzet vele. Komolyan megzavart.

 - Szereted?

 - Nem tudom.

 - Legalább helyes lány? – érdeklődött Juli ártatlan, mit sem sejtő arccal, és nem értette Kriszta rosszalló pillantását.

 - Nagyon helyes, aranyos és szép!

 - És ki az a helyes, aranyos és szép lány? – tolakodott Gábor. Bátyja oldalba csípte. Még nem vette észre azt, amit Dugó és Kriszta igen.

 - Itt kezdődik a baj! – tápászkodott fel Tóni, tett két lépést, mint aki távozni készül, a válla fölött szólt vissza. – Juli…

 Gabesz félrenyelte a cigarettafüstöt, bátyja ütötte hátba párszor, Juli is ledöbbent. Aztán, mint a rugó, pattant fel, és indult Tóni után. Juli utánakapott, de Kriszta lefogta.

 - Hagyd! Nem fogja bántani!

 - De minek kérdezett rá?

 - Felebaráti érdeklődés volt. Egyébként mindenki észrevette, csak ti nem! – magyarázta Dugó.

 Ezalatt Gábor utolérte Tónit, aki hazudott volna, ha azt állítja, nem ijedt meg. A Gábor egyébként sosem szerette, ha a barátnőjére szemet vetettek, de csak a bunkó és illetlen megjegyzésektől ment fel a pumpája. Tóni vallomása meglepte, és úgy gondolta, kulturáltan kell rendbe tenni. Türelmesen elmagyarázta, hogy Juli őt szereti, Tónit csak megkívánta. Furcsa dolog ez egy kapcsolatban, de ők az ilyesmit nem megcsalásnak tekintik, egyszerűen a szükségletüket elégítették ki. Olykor cserélnek is a barátaikkal.

 - A legszebb az, hogy én tulajdonképp Kingáért voltam oda, de amikor láttam, hogy ti ketten… ugye… Azt gondoltam, esélyem sincs.

 - Akkor jött Juli… - bökte oda Gábor.

 - Igen, és teljesen letaglózott.

 - Összetett probléma!

 - Ráadásul Kinga egész délután rólad áradozott! Teljesen beléd zúgott!

 - MIII? – visított Gabesz.

 - Lizi mondta…

 A srác előkotort egy újabb Szofit, és pillanatok alatt elszívta. Megfordultak, és visszaindultak a többiekhez. Azok újabb jövevénnyel bővültek. Kinga kereste Gábort, nem látta, hogy merre ment Tónival, és nem is tudott Tóniról.

 - Meg akarod mondani, hogy szereted! – fújta ki a füstöt Dugó. Juli feje fölött kis fekete felhő, de úrinő maradt.

 - Honnan tudod?

 - Látom. Mellesleg az öcsémnek van barátnője, Juli, csak bizonyos dolgokhoz lazán állnak hozzá – a srác élvezte a helyzetet.

 Kinga sokáig hallgatott, emésztette a hallottakat, és mikor megpillantotta Gabeszt és Tónit, önkéntelenül is felkiáltott. – Tóni, te mit keresel itt?

 - Ő is hasonló cipőben jár, mint te! – mondta Kriszta csendesen.

 Kinga egy pillanatnyi hallgatás után őszinte, ártatlan döbbenettel megkérdezte.

 - Belezúgott Gáborba?

 A poén ült, nevettek egy nagyot, oldódott a feszültség.

 - Nem, azt hiszem nem! – mondta nevetve Tóni. – Bár most, hogy így elnézem, egész szimpatikus srác…

 - Mint az kiderült, foglalt vagyok! – ugrott Juli karjaiba Gábor a csábos pillantások elől.

 - Jó nektek! – sóhajtottak az artisták, és Tóni panaszosan hozzátette. – Most mi lesz velem?

 - Bolond! – kacsintott rá Gabesz, és súgva kérdezte Julitól. – Kinga mit akar?

 - Téged, hosszú távra – súgta a lány.

 - Eredetileg Tónival akart összejönni, már jó ideje, de nem igazán sikerült. Erre mi jól beleköptünk a levesükbe…

 Gábor a hasát fogta nevettében, és a társaság nem értette, mi volt a kacaj tárgya.

 - Tóni meg Kingával akarna járni!

 - Pazar! Akkor össze kell őket hozni.

 - Bízd ide! – súgta Gábor, majd fennhangon a többiekhez szólt. – Nincs kedvetek pancsolni?

 - Volna… - jegyezte meg Kinga. – Csak nincs rajtam fürdőruha.

 - Rajtam sincs – tette hozzá Tóni.

 - Hát az is probléma? – azzal Gábor kilépett a fürdőgatyájából. Bátyjáék és Juli gondolkodás nélkül, Tóni és Kinga tétován követte példájukat, bár nehezen érthető a habozásuk, hiszen előző este ennél cifrább helyzetben is látták egymást, bár nem egymással törődtek akkor.

 A feszültség utolsó cseppje is feloldódott, ahogy a hat meztelen fiatal beszaladt a meleg habok közé. Messze a parttól, ahol már derékig ért a víz, fröcskölődtek, ugrándoztak, és nagyon jól érezték magukat a sápadt holdfényben. Tóni és Kinga megtalálták egymást, méternyinél messzebbre nem távolodtak el a másiktól. Szinte meg is szűnt számukra a külvilág, nem figyelték, a másik két pár merre jár. A gyenge szél némi hullámzást is okozott, Kinga megpróbált ráhasalni. Sokra nem ment vele, a hullám alig vitte a hátán. Tóni még közelebb húzódott, attól tartott, hogy ha a lány így folytatja, kiissza a fél tavat. Akadt is dolga azonnal. Kinga mellkasa alá nyúlva emelte ki a köhécselő, prüszkölő lányt. Kinga nem az előnyös arcát mutatta a fiúnak. Fekete haja csapzottan tekergett mindenfelé, erőteljes vízpárát lövellt tüdejéből, és tébolyultan próbálta arcát vízmentesíteni. Tóni ottfelejtette a kezét a karcsú derékon. Kinga átkarolta a nyakát, amint rendezte arcvonásait.

 - Megmentettél!

 - Ez csak természetes!

 - Én hősöm! – tekintetük mélyen egymáséba feledkezett, a holdfény, a langyos víz, a távoli, tompa zajok… Romantika a köbön, és titkos vágyaik végre kiteljesedtek, ahogy ajkaik lassan összeértek. Hosszan csókolóztak, és amikor végre különváltak, Kinga pajkosan kicsúszott Tóni öleléséből, és a part felé inalt, a sekélyesbe. A srác követte, ám mire utolérte, Kinga már az egyébként bokáig érő vízben hevert a könyökére támaszkodva. Tóni négykézlábra ereszkedett, lassan a lány teste fölé kúszott, és újabb hosszadalmas csókolózásba feledkeztek. Halihózás csengő, női hangja zavarta meg őket.

 - Hát ezek meg kik? – nézett fel Tóni.

 - Barbi és Móni – futott el mellettük Kriszta, nyomában a többiekkel. Körülállták a Piroskákat, csak ők voltak felöltözve, de éppen annyira, amennyire muszáj volt.

 - Hogyhogy itt? – érdeklődött Kriszta két puszi között.

 - Hívtak, jöttünk.

 - Kicsoda?

 - Én hívtam őket, hogy ne legyen olyan unalmas az éjszakájuk! – szólt közbe Gábor.

 - Szerintem akkor a miénk sem lesz az! – jegyezte meg Juli.

 - Bocs, hogy közbeszólok, de olyasmi várható, mint tegnap este? – érdeklődött Tóni.

 - Olyasmi… - nyugtatta meg Kriszta.

 - Szóljunk Janiéknak is! – vetette fel Gábor.

 - Arról nem is beszélve, hogy itt észrevehetnek, és az nem lenne jó dolog! – tette hozzá Kriszta.

 - Igazad van, kicsim! – ölelte át Dugó.

 Belebújtak a ruháikba, és Janiék faháza felé indultak. Dugó kopogtatott, és lépett be elsőnek.

 - Ti kártyáztok? – felejtette el üdvözlő szövegét a látottaktól. Tényleg zsugáztak. Nem voltak túlöltözve, az igaz, de a blattot verték, nem mást.

 - Vártunk titeket, hogy majd átjöttök, de eddig hiába! – bökte oda Jocó.

 - Akkor most pótoljuk a lemaradást, és hoztunk néhány kiegészítőt is!

 A „nappali” zsúfolásig megtelt, a két „hálószobába” is jutott belőlük. Mindenki nagyon örült mindenkinek, és mivel Jocóék előző éjszaka kimaradtak az artisták „külön bemutatójából”, igyekeztek Kinga közelében maradni. Tóni pedig azon vette észre magát, hogy duplán lát. Nem az alkohol miatt, hiszen nem is ivott ilyesmit soha, ám jobbról is, balról is egy-egy tökegyforma vörös csaj bújik hozzá. Fekete fürdőnadrágján a hajszínekhez illő színűre lakkozott körmök kószáltak. Tizenhét centis forró keménységet varázsoltak a rugalmas anyag alatt. Valaki finoman megrágcsálta a bal fülét, nem is próbálta megkülönböztetni, ki Barbi, és ki Móni. Jobb karjának két feszes cici nyomódott, fürdőnadrágjának gumija erős szakítópróbának lett alávetve. Tíz ujj osztozott a tizenhét centin. Megoldották. Fürdőgatya bokáig, Tóni kilépett belőle. Az ikerlányok átrendeződtek. Baljáról (egyébként Barbi) eltűnt, a heverőn ücsörgő Tóni elé guggolt, jobbján (tehát Móni) viszont szorosabban ölelte a srácot. Keményre izgult, rózsaszín bimbói bökdösték a szőrtelen, izmos mellkast, és nagyon jól mutatott a kreol bőrű fiatalember teste a két jóval fehérebb lány alatt-mellett. Barbara finoman megmarkolta a szálfaegyenes, forró péniszt, lassan húzta fel rajta a fitymát. Szerette az előbukkanó, fénylő-bíborló makk látványát. Nyelvheggyel végigsimította itt-ott az érzékeny szervet. Ajkai a rúd köré szorultak, fel-alá mozogva szopogatta a faszt. Tóni kezei pedig Móni feszes kebleinek halmaira simultak, lágyan gyúrogatva izgatta, és mohón csókolóztak. A srác azonban hamarosan többet akart, egyre feljebb irányította Mónit, míg a cicik „csókvonalba” kerültek. Majd’ megfulladt rajtuk, de hevesen fúrta rájuk-közéjük a fejét. Felváltva nyalogatta, harapdálta a bimbókat, ám egyre többször tévesztette el a ritmust. Barbi szája és nyelve rendületlenül dolgozott, és határozottan úgy tűnt, nem is akarja abbahagyni. A fiúban egyetlen pillanatra felmerült a kétely, hogy talán másképp kellene folytatni, mert így hamar elsül. Végül úgy gondolta, van idő feltöltődnie, és nem is olyan sokára el is engedte Móni melleit, hogy lehunyt szemmel nyögve közeledjen a „fináléhoz”. Móni azonnal a nővére mellé ereszkedett, aki előzékenyen engedett neki helyet. Ha Tóni kinyitotta volna a szemeit, látta volna, ahogy két (egyforma) lány két nyelve simogatja farkát-makkját. Felnyögött, alteste megrándult, ondója pedig nagy erővel lövellt, amerre csak tudott. Az ikrek mohó igyekezettel habzsolták a fehér folyadékot, és mindenhonnan maradéktalanul eltávolították…

 Kinga sem úszta meg a kétpartneres élvezeteket, a másik szoba heverőjén hevert meztelenül. Jocó és Jani vette „kezelésbe” a vékony lányt. Jocó váltott néhány szenvedélyes csókot a lánnyal, de hamarosan a karcsú nyakon át az apró halmok nagyra és keményre duzzadt bimbóin kötött ki. A méreteivel arányosan érzékeny gombok nyalásának hatására Kinga halkan felnyögött. A következő hang pedig jóval erőteljesebbre sikeredett. Jani ugyanis az engedelmesen megnyílt, izmos combok közé furakodott fejével. A szőrtelen, selymes vénuszdombot, a sima ajkakat, a piciny kisajkakat, és az aprócska csiklót simogatta nyelve hegyével. Ettől hangosodott Kinga, de csak a jó ízlés határain belül. Jobb kezével Jocó ágyéka felé nyúlt, de sajnos nem érte el célját. A srác észrevette a mozdulatot, és mivel nem volt a saját élvezetének ellensége, elengedte a ciciket, és odaállt Kinga arcához. A lány azonnal a szájába vette a tekintélyes példányt, nyelve lassan körözött a fénylő „bunkón”. Olykor mélyen elnyelve szopogatta a szerszámot, majd ismét lágy nyelvcsapások következtek. Jani nyelve gyakran benyalt a nedves-forró hüvelybe, aztán taktikát váltva két ujja siklott a mélységbe. Nyelve a pirosló pecek hegyén csapkodott, egyre csak hajtva, űzve a lányt a csúcs felé. Kinga már elfeledkezett az orra előtt meredező szerszámról, a közelgő gyönyörre koncentrált. Teste megrándult picikét, lélegzete elakadt, nedvei bőven áradtak az orgazmus pillanataiban. Jocó még örült is, hogy a lány abbahagyta a szopást, mert ő is erősen közelített a „végállomáshoz”. Cserét javasolt Janival, és némi pózváltást. Az eddig hanyattfekvő lányt az oldalára billentette, mögé feküdt, kemény farkát hátulról, kicsit fészkelődve a nedves punciajkak közé vezette. Nem is volt olyan kényelmetlen, és a lánynak sem, mert a fiú tartotta a combját. Finom, lassú vonásokkal mozgatta kéjrúdját, és átkukkantott Kinga válla felett, mert volt egy furcsa érzése. Glória szőke tincseit pillantotta meg, az ő leheletét érezte a mogyoróin. Barátnője is részt kért Kingából, ez a póz tökéletesen megfelelt neki. Az orgazmuson épphogy átesett artistalány gyönyörét megduplázta Glória nyelve, ami a dugattyúként működő fütykös munkájára csiklókergetéssel segített rá. Kinga megpróbált ugyan a szájában feszülő makkra is kellő figyelmet fordítani, ám egyre nehezebben akart összejönni. Vékony ujjai rendszertelenül húzogatták a fitymát, nyelve hosszú pillanatokra leállt, ajkait ismét nyögés-nyüszítés hagyta el, miként Jani farka is. Újra elélvezett, nagyot, erőset, összehúzódó vaginája ki is taszította Jocó szerszámát. Annyi baj legyen, Glória nyalintott rajta párat…

 Tóni nem nyugodhatott, az ikrek nem hagyták. A kielégült mosollyal ülő fiú arra nyitotta a szemét, hogy közvetlenül mellette vörös pamacska alól rózsaszín, húsos ajkak mosolyognak rá. Függőlegesen. Móni ujjaival résnyire nyitotta, felvillantva a nedves bejáratot. A fiú azonnal oldalvást heveredve cuppantotta száját a puncira. Víszintesen. Fura csók, ám kétségkívül hatékony, és kellemes. Barbi pedig a petyhüdten pihenő péniszt pátyolgatta. A lassan újra vérrel telítődő szerszám rövidesen kőkeményen meredt a lány előtt. A vörös hajú lány gyengéd köröket tett nyelvével a fényes-bíbor makkon, olykor mélyen elnyelte a rudat. Tóni csókjai elmaradtak, ő is nyelvhegyre váltott. Móni még jobban szétfeszítette punciját, a srác könnyebben fért a duzzadt kéjgombhoz. Néha annyira belefeledkezett, és annyira alapos akart lenni, hogy a lány ujjait is végignyalta. Móni halkan sóhajtozott, és annak ellenére, hogy egyre jobban érezte magát, nem hangoskodott. Pár perces nyalakodás után a lány teste finoman megremegett, és elakadó lélegzettel nagyot élvezett. Ezt a pillanatot használta ki Barbi, egy gumit tekert a fiú farkára, picit arrébb fektette, és hanyatt. A mennyezet felé meredő rúdba ült, gyorsan, kéjre és gyönyörre éhezve mozgatta alfelét. Még a kezével is rásegített, ujja a csiklójára szorult, dörzsölte a még jobb hatás kedvéért. Sikerrel járt, alig néhány perces, vad vágta után mélyen, tövig ült a faszba, összehúzódó izmai alaposan megszorították azt, jókora orgazmust élt át. Cseppet remegő lábakkal mászott le Tóni testéről, a fiúnak esélye sem volt feltápászkodni, vagy ilyesmi, Móni csüccsent Barbi helyébe. Ezt már a srác is nehezebben bírta. Az ikrek tempója, szoros-forró vaginája, valamint ahogy mindezt élvezték, Tónit is egyre jobban felizgatták. Az a kis kihagyás, míg a lányok cseréltek, elegendő volt arra, hogy Móni a csúcsra érjen. Alig két ütemmel lemaradva, megránduló altesttel lövellte tele Tóni magjával a gumit…

 Természetesen a többiek sem snapszeroztak ez idő alatt, és a hosszú éjszaka folyamán mindenki megkapta a maga betevőjét. Kora hajnalig kergették egymást a gyönyörbe.

 Lassan lejárt a nyaralóidő, Tóni és Kinga végre boldog pár lett, és később alkalmuk volt intim kettesben is együtt lenni.

 Gábor teljesítette Juli kívánságát, az utolsó éjszaka, messze a parttól, a mellkasig érő vízben szeretkeztek egy nagyon élvezeteset.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.