(Avagy: egy stewardess full extrás szolgáltatásai)

 Egyre közeledett az a nap, amikor Dugó, Gabesz és Nagyi repülőre szállnak, és irány Algéria!

 Addig is sűrűn kilátogattak a strandra, ahol természetesen mindig ott volt Kriszta és Juli. A fivérekkel olykor kiment Nagyi is, de akkor jó fiúk voltak.

 Az utazásuk előtt egy héttel megérkezett Juli anyja, a lány azonnal bemutatta neki a fiúkat. Mindannyian szimpatikusnak találták egymást.

 Pár nappal az út előtt Kriszta csöngetett Dugóéknál, kora reggel. Nagyi nyitott ajtót.

 - Szia, kicsim. Alszik még mindkét lókötő, de máris szólok nekik! - tessékelte be Nagyi a lányt.

 - Jaj, Nagyika, csak azt ne!

 - Miért? - csodálkozott Nagyi.

 - Ezt meglepetésnek szánjuk Julival! Az a helyzet, hogy… - és Kriszta elsustorgott mindent a tervéről.

 - Nem rossz ötlet, de a szüleitek megbíznak egy ilyen öreglányban, mint én?

 - Persze, minden meg van beszélve, de ma délután mi kimegyünk a fiúkkal a strandra, anyámék átjönnének megbeszélni mindent, jó?

 - Rendben van, Kriszta, akkor várom őket!

 - Köszönöm, Nagyika, maga egy angyal!

 Péntek este volt, másnap hajnalban indultak a fiúk. Dugó és Gábor átment a lányokhoz elbúcsúzni. Térdig könnyes volt mindkét lány.

 - Látlak-e még valaha? - hüppögött Kriszta.

 - Majd gyakran fogunk írni, oké? - ölelgette kedvesét Dugó.

 - Jó, de nagyon fogtok ám hiányozni! - "nyugodott meg" Kriszta.

 Másnap hajnalban a vasútállomás peronján állva várták a srácokat.

 - Ott vannak! - szúrta ki őket Juli a forgalomban.

 - Te, ezek nem Juliék? - hunyorgott Gabesz.

 - Hülyeség! - kételkedett Dugó. - Még alszanak!

 - Hát, nem éppen! Ezek ők! - ismerte fel most már teljes bizonyossággal a lányokat Gábor, és a nagy csomagja ellenére odaszaladt. - Hát ti? - ölelte át Julit.

 - Gondoltuk, elkísérünk a reptérig! - mosolygott Kriszta.

 - Csak így, egyedül?

 - Szüleink a reptérig Nagyikára bíztak! - válaszolt Juli.

 - Bizony, srácok, na, gyorsan szedelődzködjetek, már itt is a vonat! - intette Nagyi a srácokat, túlkiabálva a fékező szerelvényt.

 A két fiú annyira örült a lányoknak, hogy fel sem tűnt nekik a nagy csomag, amit hoztak magukkal. Ferihegyen már gyanússá vált a dolog, de csak a gépen ücsörögve lett a két fiú teljesen biztos abban, a lányok velük tartanak Algériába. Nem volt kis mutatvány a lányok szüleitől, de Nagyika is segédkezett.

 A gép bő félórája a magasban repült Algír felé. A stewardess felszolgálta a frissítőket, Nagyi elszenderedett. Dugó kézenfogta Krisztát, és kisétáltak az utastérből. A fiú az egyik vécébe kísérte kedvesét, és becsukta az ajtót. Összeölelkeztek, csókolóztak, Dugó keze szinte azonnal Kriszta miniszoknyája alá csúszott, és azt felhajtván a bugyit tornázta le. Rövidke előjáték után a punci már nedvesen várta, hogy a fiú szerszáma is kiszabaduljon, és egymásba olvadván együtt indultak a kéj csúcsára. Csakhamar Dugóról is lekerült a nadrág, dákója daliásan állt. Kriszta elővett egy gumit, feltekerte a faszra, aztán a vécé lehajtott fedelére ült, lábait széttárta. Az enyhén szőrös ajkak közül nedvesen csillogott a rózsaszín hüvely, fölötte a csikló. A zöldes színű "védőruhába" bújtatott szerszám azonnal behatolt, ám Dugónak meglehetősen kényelmetlen volt ez a helyzet. Amint tövig volt a lányban, az átkarolta a nyakát, a fiú a feneke alá nyúlt, és felemelte. Ezt a pózt még nem próbálták, emlékeik szerint, és némi erőnlétet igényelt Dugótól, bár Kriszta nem volt olyan nehéz. A lány lassan megmozdította a fenekét, a srác is próbált valamit mozdulni, az eredmény meglepően kellemes volt, ugyanakkor kétségkívül hosszadalmas. Igaz, a kőkemény, daliás dákó nem sokat mozdult a forró hüvelyben, de Kriszta fészkelődése megmozgatta a gyönyörgombocskát annyira, hogy a lány lehunyt szemmel a fiú fülébe nyöszörgött halkan. Erősödött a kéj, és hosszú percek után Kriszta olyan szorosan ölelte magához Dugót, hogy az jószerével levegőt is alig kapott. A lány elélvezett, és mikor csillapodott a remegés, szép óvatosan a földre tette a lábait, és elengedte a fiút. Megfordult a szűk helyiségben, egyik lábát a vécéfedélre tette, és pucsított a fiúnak, már amennyire tudott. Dugó hátulról vezette hát be a lucskos "barlangba" szerszámát. Végre valami gyorsabb tempó! Villámsebesen húzta-vonta, aztán hirtelen, gumirepesztő erővel tört ki belőle az ondó. Ekkor…

 Az egyik stewardess, húsz év körüli, dúskeblű, néger lány felkelt a helyéről, és körbenézett az utastéren. Frissítőket kínált körbe, és feltűnt neki a jó ideje üres két ülőhely. Az egyik illemhely ajtaja alól fény szűrődött ki. Kicsit illetlenség, de hallgatózott is. Meglódult a fantáziája egyből. Halkan bekopogott, de már nyitott is be. Dugó éppen akkor húzta ki a farkát, az ajtónyitódásra megpördült.

 - Azért az ajtót bezárhattátok volna! - mosolygott a fekete lány, némi akcentussal. - Még jó, hogy én vettelek észre titeket, és nem egy másik utas!

 - Oké, bocs! - rendezgették ruháikat az ifjak. - És kösz…

 - Igazán nincs mit, de ha kedvetek van folytatni, csak szóljatok, egy óra múlva ráérek!

 Dugóék bólintottak, és leültek a helyükre. Nagyi felébredt a mozdulatra, megkérdezte, merre voltak, a válasz után ismét elszenderedett. Gábor és Juli összeölelkezve aludtak az előző széksorban. Dugó és Kriszta pedig egy órán keresztül tanakodtak, menjenek-e hátra a stewardess-hez, vagy sem. Végül úgy döntöttek, mennek, győzött a kíváncsiság.

 Az illemhelyek felé indultak, a fekete bőrű utaskísérő lány már várta őket.

 - Most a kolléganőm fog felszolgálni, így van egy szabad félóránk! - közölte a cseppet meglepett párral. - Gyertek utánam!

 Egy félhomályos folyosón egy, az illemhelyeknél valamivel tágasabb, csendes helyiségbe nyitott. Egy fekvőalkalmatosság volt benne, meg egy kisszekrény. Amolyan személyzeti pihenőnek tűnt. A stewardess bezárta az ajtót, és villámgyorsan levetkőzött. Dugó arra gondolt, gyakorlott lehet a lány, olykor még a pilótákkal is ide vonulhat el. A néger lány rettenetesen bővérű volt, és tényleg szokott egy-egy kellemes félórát beiktatni ebben a szobácskában a kapitánnyal, de egy órával ezelőtt Dugó farkára indult be. Kriszta sem volt zavaró körülmény, elvolt ő a lányokkal is. Az utaskísérő rövid, fiús, göndör frizurát viselt, gyönyörű, nagy, barna szemei, származásához képest formás orra, és nem is olyan dús ajkai voltak, utóbbin halványpiros rúzs. Alakja is egészen formás, kerek, feszes mellei, vékony dereka, karcsú, hosszú combjai voltak. A lány a kis fekvőalkalmatosságra heveredett, Kriszta az egyik oldaláról, Dugó a másikról bújt mellé, kezeik azonnal a feszes mellek duzzadt-kemény bimbóin cirógtak. A fiú keze kisvártatva már lejjebb csúszott. Tükörsima vénuszdombot érintett, az ajkak közül nem kicsiny csikló kandikált elő. Dugó kezdte elveszíteni a fejét. Azonnal nyelve hegyére kívánta a jókora pecket. A stewardess lábai között termett, kezeivel megnyitotta a barnásrózsaszín, húsos kisajkakat, szabaddá, láthatóvá, és könnyen nyalhatóvá téve a kéjszervet. Odahajolt, és fel-alá, jobbra-balra pörgetve a hegyes nyelvét, csak nyalt, nyalt, mint a gép. Hol a csiklón táncolt, hol a kis-, vagy a nagyajkakon, olykor mélyen beficánkolt a "fekete lyukba", megízlelve a bőségesen áradó nedűt. A stewardess nyögdécselése, kéjes sikolyai csak serkentették a srácot, és nem állt meg, míg a lány másodjára is el nem élvezett. Ezután módosítottak a helyzetükön. Kriszta az ágyacska végére ült-feküdt, széttárt combjai közé az utaskísérő lány hajolt, és az enyhén szőrös puncit nyalogatta elképesztő hozzáértéssel. Az égnek meredő fekete popsi gömbjei alá pedig Dugó vezette acélkemény farkát. Forró és nagyon nedves punci szorította a szerszámot, és bizony előjött a fiúból az állat. Hágott, mint egy csődör, heréi minden alkalommal "koppantak" a nagy, rózsaszín klitoriszon. A két lány is kellemesen érezte magát, Kriszta, bár már volt ilyen irányú tapasztalata, most mégis sokkal jobban élvezte, ahogy a néger lány nagyon ügyesen forgatta a nyelvét. Nyögdécselésük, sikongatásaik egybeolvadtak, és néhány percen belül, szinte egyszerre élveztek el. Dugó, mikor a fekete lány hüvelye összerándult a gyönyörtől, lassan kihúzta a farkát, ami előtt azonnal a stewardess nyelve lett. Kettőt-hármat nyalintott, és a bíborló makk elemi erővel fröcskölte magját a néger lány nem is olyan dús ajkai közé.

 Pihegni sem volt sok idejük, az utaskísérő lány az órájára pillantott.

 - Egész jó időt futottunk! - jegyezte meg öltözködve. - Van még pár percünk visszamenni.

 Dugó és Kriszta is gyorsan felöltözött, és a stewardess nyomában kisurrantak. Visszalopóztak a helyükre, és bár Gabesz érdeklődött, hogy hol jártak, egyelőre nem voltak hajlandóak nyilatkozni.

 Alig félóra múlva az utastájékoztató berendezés megkért mindenkit, kapcsolják be biztonsági öveiket, hamarosan leszállnak. Mire elült a pilótákat éltető tapsvihar, mely a sima leszállásért "járt", már a gépmadár a helyére gurult, és megkezdődhetett a kiszállás.

 - Látod a néger stewardesst? - bökte oldalba Dugó az öccsét.

 - Finom anyag! Bevállalnám! - csettintett elismerően Gabesz.

 - Bevállaltuk…

 - ?

 - Nos, töltöttünk egy kellemes félórát itt hátul!

 - Krisztával?

 - Ott volt ő is.

 - Te mázlista szemét! - szidta Gábor a bátyját, de ahogy mindeközben haladtak a csarnokban várakozók felé, tekintetük a szüleiket kereste. Meg is látták azt a negyvenes éveik elején járó, fehér vászonruhába öltözött, napbarnított, egymásba karoló párt. Dugó és Gabesz mindent hátrahagyva ugrottak szüleik nyakába. Hosszú percekig csak örültek és csodálkoztak.

 - Hogy megnőttetek, fiúk! - csodálkozott Klári, az anyjuk.

 - Kész férfiak! - így József, az apjuk.

 - Csak a barátnőiket kell nekem hozni! - dohogott tréfásan Nagyi.

 - Jaj, Nagyi, ne haragudj! - kapott észbe Dugó. - Hadd mutassam be a hölgyeket! Ő Juli, ő pedig Kriszta. Ők pedig a szüleink, Klári néni, és Józsi bá'.

 Könnyed bájcsevely közepette indultak a csomagjaikért, majd a parkolóban álló szedánba pakoltak, és elindultak a szülők lakásához.

 Felhőtlenül boldog egy hónap várt rájuk. Sok emberrel ismerkedtek meg, sok helyre utaztak, és sok helyen kerítettek alkalmat a kettyintésre. Egy sivatagi kirándulás alkalmával pedig Julit meg akarták venni tíz tevéért. Nem adták, bár Dugó erősen elgondolkodott a tizenöt tevén is. Kapott egy fülest Julitól.

 Az utolsó napok egyik estéjén. Kriszta és Juli a teraszon ültek, üdítőt kortyolgattak, a fiúk pedig a fürdőszobában tettek-vettek.

 - Gondolod, mire hazamegyünk, el lesz intézve anyunak a hely? - kérdezte Juli.

 - Biztos! Egyelőre nálunk laktok majd, aztán majd csak adódik valahol a városban egy lakás! Legfeljebb az újtelepen - válaszolt Kriszta.

 - A pasiknak nem mondjuk el?

 - Frászt! - csapott az asztalra mérgesen Kriszta, és elvigyorodott. - Szépen leteszed a különbözeti vizsgát, beiratkozol a suliba, és az évnyitón találkozol Dugóval és Gabesszal.

 - Kíváncsi leszek az arcukra! - kuncogott Juli.

 Józsi bá' a fürdőszobából kilépő fiaiba botlott.

 - Á, jó, hogy jöttök, srácok, van pár percetek?

 - Természetesen!

 - Mennyire komoly a dolog a lányokkal?

 - Hát, eléggé… - válaszolt Dugó, Gábor bólogatott.

 - Ha jól tudom, Juli nem helybeli, igaz?

 - Debrecenben lakik, a nyár végén utazik vissza… - mondta Gabesz némi sajnálattal a hangjában.

 - Nagy áldozatot hoztak értetek most, erre a "nyaralásra", remélem, ezt értékelitek!

 - Debrecen még mindig közelebb van, mint Algéria, talán meg tudom hozni a kellő áldozatot Juliért.

 - Szereted? - fogas kérdésnek szánta József, ismervén a kamasz fiúk érzelemvilágát. Meglepődött.

 - Nagyon! És ő is engem! - vágta rá Gábor gondolkodás nélkül.

 - Istenem! - révedt el a férfi. - Huszonegy éve ismertem meg anyátokat! Ugyanilyen szerelmesek voltunk! Mindig együtt lógtunk!

 - Ha tehetjük, mi is! - vigyorogtak a srácok.

 - Azért csak ésszel!

 Hamar elrepült a maradék néhány nap, azon vették észre magukat, hogy a reptéren búcsúzkodnak.

 - Jók legyetek, gyerekek, vigyázzatok Nagyira és a lányokra! - ölelte át Klára a fiait. - Jövőre már mi is hazamegyünk!

 - Jók leszünk! - integetett a négy fiatal, és a fiúk könnyeikkel küszködve szálltak a repülőbe.

 Az ormótlan acélmadár hazafelé vette velük az irányt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.