Nyolcadik fejezet

(Avagy: Jani biciklitúrája)

 Jani a nagymamájához utazott el, egy tanyára az Alföldön. A tanya egy kisváros mellett volt pár kilométernyire. Vele volt még két unokatestvére is, Attila és Paula. A lány ugyan nem volt vér szerinti rokon, Jani nagybátyja másodszor is megnősült, a lány az új asszony lánya volt. Attila vagy egy fejjel volt magasabb, és egy évvel idősebb is, mint Jani, vékony, izmos, barna, félhosszú hajú, barna szemű fiú. Paula is magas, nyúlánk lány volt, szőke, zöld szemű, finom-szép arcú, kellemes, izmos alkatú. Pár hónappal volt fiatalabb Janitól, és nagyon bírták egymást, örültek, hogy ezt a pár hetet együtt tölthetik. Janinak volt egy nővére is, de ő épp a fiújával hajókázik a Dunán, lévén a srác matróz. Jani, Attila és Paula elég sokat kóboroltak a környéken. Bringával. Lóra ugyanis Jani nem akar ülni. Két-három éve már kipróbálta, de az állat nem rajongott az ötletért, így szerény négyméteres dobással adta tudtára a fiúnak nemtetszését. Disznója volt, hogy a szénakazal ott állt, ahol, de így is fejre állt, mint a jancsiszeg. A ló persze, szinte fütyörészve legelni kezdett. Ezért van az, hogy Jani szívesebben megül egy biciklit, mint egy lovat. Attila és Paula csak merő szolidaritásból tart vele mindig biciklin, ők tudnak, mernek és szeretnek is lovagolni. Ismertek néhány korukbelit is a városkából, gyakran leveleztek, olykor telefonon értekeztek, és amikor a nagymamánál töltöttek egy-egy hétvégét, vagy nyarat, találkoztak is. Egyik reggel a tornácon állva Jani oldalba bökte Attilát.

 - Mi lenne, ha holnap elbringáznánk a holtághoz?

 - Nem rossz! - csettintett Attila. - Marha meleg van már most is!

 - Persze hívnánk csajokat! - vigyorgott Jani.

 - És fiúkat! - szólt bele Paula, aki mögöttük ült egy nyugágyban.

 - Ja, persze, fiúkat! - néztek össze a srácok.

 - Most mi van? - duzzogott a lány.

 - Csak nem viszket? - gúnyolódott Jani.

 - Bunkó vagy! Különben is, én nem fiúzhatok?

 - Ülj már le! Azt sem tudod, mi az az orgazmus!

 - Kopj le! - sértődött meg Paula, és bement.

 - Te mekkora tetű vagy! - nevetett Attila Janira.

 - Csak egy kis reggeli osztogatás. Megyek, megvigasztalom! - bement Paula után. A szobájukban meg is találta. Az ágy szélén ült meztelenül. Kicsi koruk óta nem öltöznek túl, ha a tanyán voltak, gyakran mostanság sem…

 - Ne haragudj rám, Paula, csak hülyéskedtem - ült le a lány mellé az ágyra.

 - Nagyon hülyére sikerült!

 - Jól van, bocsánat, ezzel tényleg nem fogok többé viccelni… Egyébként tényleg nem tudod, mi az…?

 - Nos, attól függ… - enyhült meg Paula. - Természetesen tudom, mi az, csak fiúval nem tudom, milyen lehet…

 - Ha jól értelmezem, te még nem voltál fiúval? - hüledezett Jani.

 - Voltam már, csak sosem jutottam el odáig.

 - Ne mondd! Csak nem impotens volt?

 - Idióta! Megdugott, és kész. Ő elment, nekem meg le sem tojta a fejem.

 - Másképp működik? - mutatta Jani a kezét.

 - Persze!

 - Na, akkor majd meglátjuk, mit tehetünk az érdekedben - mondta a fiú. - Öltözz fel, meglátogatunk néhány havert!

 Kiléptek a tornácra. A tanya bekötőútján egy furgon jött.

 - Itt a Mama! - szaladt elé Paula, a fiúk követték. Körbevették a Mamát, aki alig tudott bejutni tőlük a konyhába. A fiúk vitték utána a pakkot. Megreggeliztek, közben elővezették aznapi, és másnapi terveiket. Mama erre még egy pár darab szendvicset készített, és részéről le volt tudva minden.

 - Mamóka! Csak holnap megyünk a holtághoz! - figyelmeztette Paula.

 - Jaj, de bolond vénasszony vagyok! - kapott a fejéhez a néni. - Mindegy, elfogy… de elmehettek ma is, megoldom a lovakat.

 - Hagyd, Mama, majd mi segítünk! - ajánlotta Attila. - Jössz, Jani?

 - Tudod jól, hogy utálom őket! Megbütykölöm inkább a bringákat.

 - Oké, oké! Majd, ha készen vagyunk, betekerhetünk a városba… - mondta Attila, és kiment az istállóba. Paula elmosogatott, rendet rakott a konyhában, és ment a szobájukat is kitakarítani. Jani a fészerben nekiugrott a kerékpárok átvizsgálásának, és meglepően hamar végzett. Legyőzte ellenérzését, és ment segíteni Attilának, talicskázta kifelé a trágyát, hozta a szénát-szalmát, ami kellett. Ebédre készen lettek. Egy órás, napon, pőrén eltöltött szieszta után felkerekedtek, és a városkába bicikliztek. Ismertek néhány korukbeli fiatalt ahhoz, hogy tudjanak "válogatni". Először Jóskát látogatták meg, aki örült ritkán látott barátainak, és azonnal igent mondott a hívásra. Utána Angéla következett, ő is ígérte magát, végül Andreát invitálták. Többeknél is voltak, de nem jártak sikerrel, vagy nem voltak otthon, vagy nem értek rá. A találkát másnap reggel hétre beszélték meg.

 Este lázas izgalomban voltak, de aztán megnyugodtak a kedélyek, nyugovóra tértek. Mamóka ugyan kijelentette, ő nem kel fel hatkor a túra miatt (ötkor kel a lovak miatt).

 A "gyerekszoba" is elcsendesedett… volna, ha Paula bírt volna magával. Abban a boldog hitben, hogy a fiúk már alszanak, jobb keze a barnásszőke pamacskája alatt rejtőző csiklójára simult. Nyomkodta, dörzsölte, olykor középső ujja nedves-forró puncijának mélyére siklott. Olyan csendes próbált lenni, amennyire csak tudott, de az egyenletes légzés nem ment. Egyre szaporább, szaggatottabb, rendszertelenebb lett, és a csúcsponton hosszú pillanatra elakadt. Lassan engedte ki a levegőt, és ernyedt el a teste.

 - Na, ez orgazmus volt! - mormogta Jani.

 - Te rohadt! Hallgatóztál!

 - Nem, kicsim, csak hallottam…

 - Azt hittem, alszol!

 - Buktad! - szólt Attila is kuncogva. - Legközelebb alaposabban mérd fel a helyzetet!

 - Jól van, jól van, csak hagyjatok békén! 'Cakát!

 Két percen belül tényleg mindenki aludt.

 Iszonyú berregésre riadtak reggel. Paula felhúzta az öreg vekkert, ami még fénykorában sem adott ki szebb hangot, ugyanakkor a célnak tökéletesen megfelelt. Úgy ugrottak fel mindannyian, mintha bolha csípte volna őket. Megmosakodtak, felöltöztek, indultak a konyhába. A reggeli után Jani és Attila előszedték a bicikliket, Paula pedig becsomagolt. Előálltak a kerékpárok, a lány rátette a táskákat, amik kegyetlenül meg voltak tömve, és még a hátizsákjában is volt pár holmi…

 - Jól vagy, hugicám? - vijjogott Attila. - Nem Szegedre készülünk, csak a holtághoz!

 - Tudom.

 - Hogy fogsz te ezzel elindulni? - csodálkozott Jani.

 - Nézd, így! - pattant nyeregbe a lány a legtündéribb mosolyával, a fiúk követték. Háromnegyed hétre odaértek a megbeszélt helyre. Jóska már ott várta őket. Velük egykorú, szőke, rövid, tüskehajú, sötétkék szemű, kicsit alacsony termetű, kifejezetten jóképű srác volt, Paula ezért vetett rá szemet. Néhány perccel később Angi és Andrea is befutott. Angi fekete hajú, fekete szemű, kreol bőrű, tökéletes testű lány volt, kicsit idősebbnek nézett ki a valódi életkoránál. Attila már jó ideje próbálkozott nála, leveleztek, telefonálgattak, és ahogy tudtak, találkozgattak is. Magától értetődő volt, hogy jön.

 Andrea szőkésbarna, rövid hajú szépség volt. A haja tökéletesen illett az arcához, az egész megjelenéséhez, egyéniségéhez. Mosolygós, vidám lány volt, kék szeme is vidáman, huncutul csillogott. Jani nagyon tetszett neki, azért is mondott igent a hívásra.

 Elindultak tehát a holtág irányába. Útközben valahogy mindenki a kiszemeltje mellé keveredett, beszélgetve taposták a kilométereket. Annyira belefeledkeztek a beszélgetésbe, hogy szinte észre sem vették, amikor a holtághoz értek. Attila kiáltott fel elsőnek.

 - Nézzétek, már itt is vagyunk!

 A többiek megnézték, és le voltak nyűgözve. Talán attól, hogy az előző, legalább húsz alkalommal is gyönyörűnek találták a holtágat, és ez mostanra sem változott. A holtág mindkét partján sűrűn álltak a fák, olyan is volt, amelyik a vízből nőtt ki. Az erdősáv egy részen megszakadt egy kövér fűvel benőtt rét kedvéért, hogy aztán ismét a fák uralják a terepet. A víz tiszta, meleg és sekély volt, ráadásul rajtuk kívül a kutya sem szokott arra járni. A rét sarkán megálltak, a bicikliket a fákhoz támasztották, mindenki lepakolta a cuccait. Paula a hátizsákjából egy plédet, és három törölközőt varázsolt elő. A plédet kiterítette, és rátelepedett.

 - Na, nem ültök le? - kérdezte a többieket.

 - Dehogynem! - válaszolták, mialatt Jóska, Andrea és Angi leterítette a törölközőjét.

 - Nem csobbanunk egyet? - érdeklődött Andrea.

 - Nekem még korán van ehhez, majd később megyek - mondta Angi.

 - Hoppá! - csapott a homlokára Jani.

 - Mi történt? - néztek rá.

 - Csak annyi, hogy nem hoztunk fürdőnadrágot! Attila!

 - Tényleg…

 - Csakhogy, ha Paula nem tett volna be reggel a motyóba néhány apróságot… - vigyorgott a lány.

 - És mit tett be, Paula kedves? - tudakolták a fiúk.

 - Például fürdőruhát…

 - Hah! - csaptak le rá. - Az kell nekünk!

 - Nyugalom, srácok, még beszélgessünk, ráértek öltözködni!

 - És miről? - nyugodott meg Jani.

 - Mondjuk a suliról…

 - Örülök, hogy végre szünet van! - nyafogott Andi.

 - Azért van az iskolának jó oldala is­… - somolygott Jani. - A kirándulások különösen jók!

 - Na, azokat én is szeretem - mondta Jóska. - Na, de azon kívül!

 - Az én osztálykirándulásom egészen spéci volt!

 Jani tartott egy kis hatásszünetet, végül belekezdett a másfél hónappal ezelőtti éjszakák eseményeinek szinte szőrszálhasogatóan részletes ismertetésébe. Előadása oly sikert aratott, hogy Jóska és Attila rövidnadrágján szemmel látható volt az elismerés.

 - Janikám, ez nem volt semmi! - füttyentett Jóska.

 - Szép barátaid vannak! - csodálkozott Angi.

 Jani mosolyogva zsebelte be a gratulációkat, és folytatta. Andrea egyre szorosabban simult hozzá, szinte itta a szavait.

 - Már elázott a bugyim! - suttogta a fiúnak.

 - Minden rendben? - nézett rá Jani.

 - Egészen jól bírod!

 - Hát igen… Nem megyünk fürödni?

 - Rám férne a hűtés! - pattant fel Jóska, levette a cipőjét és a zokniját, és a vízbe gázolt térdig. - Egészen kellemes a víz! - kiáltotta.

 - No, Paula, kérjük a gatyát!

 - Minek? - szólt bele Andrea. - Fürödjetek úgy, ahogy én! - és levetkőzött. A pólója maradt rajta, alul semmi. Elindult a víz felé. A többiek összenéztek.

 - Igaza van! - és már kapkodták is le a pólón kívül minden ruhájukat. Beszaladtak a vízbe, ami sehol nem volt másfél méternél mélyebb, és az iszapréteg az alján sem volt kellemetlen vastagságú. Az egyik fa, ami a holtág partján nőtt, a víz fölé nyúló ágával, támasztógyökereivel tökéletes volt arra, hogy vagy az ágról, vagy a gyökérzetről ugrálni lehessen. Jani fel is mászott az ágra, onnan ugrott fejest. Talán még kecses is lett volna, de mivel nem volt rajta gatya, alsó berendezései mókásan lengedeztek az ugrástól. Andrea nem a vicces szemszögből nézte csendesen vágyakozva, partközelben, nyakig.

 - Jól alámerültél - tapadt Jani szorosan a lány mellé.

 - Szeretek nyakig ülni a vízben.

 - A pácban nem?

 - Jaj! - nevetett Andi. - Olyan lökött vagy!

 - Ugyan, Andi, kedves… - búgta a fiú.

 - Ugyan, Jani kedves… - hunyta le szemeit a lány, ajkai csókra csücsörödtek. Találkoztak Jani ajkaival, röviden összeforrtak, majd mikor szétváltak, összemosolyogtak. A lányt elöntötte a szerelem (annak ellenére, hogy tudta, a fiúnak komoly kapcsolata van), és úgy csókolta megint a fiút, hogy az alig kapott levegőt. Jani keze ezalatt azonnal felfedezőtúrára indult, simogatta a lány feszes fenekét, a gömböket, majd azok között, a vágaton és a ráncos lyukon át a forró, nedvesnél is nedvesebb puncira. Az ölelkezést úgy módosította, hogy kezével minél kényelmesebben tudja dörzsölni Andrea ölét. A lány, mindamellett, hogy halkan nyögdécselt, kezével megmarkolta a fiú farkát, és lassan húzogatta a fitymát. Jani is legalább annyira élvezte a lány kézimunkáját, mint fordítva, de úgy gondolta, jobban meg kell adni a módját a dolognak. Elengedte hát Andrea ajkait, punciját, és kezét is finoman eltolta.

 - Inkább a pléden folytassuk, jó? - mondta a lánynak.

 - Mi van, ha a többiek észrevesznek? - aggódott Andrea.

 - Ugyan! Mit gondolsz, Attila mit akar Angitól? Paula miért ölelgeti Jóskát?

 - Tényleg! - nézett szét jobban Andrea. Jóska nyakában Paula csüngött, Angi és Attila pedig vadul csókolóztak. - Menjünk ki! - kimentek. A másik két pár is követte példájukat, bár egy szót sem szóltak egymáshoz már jó néhány perce. Paula is csak tett egy megjegyzést arra a másik két plédre utalva, melyet a hátizsákjából varázsolt elő. Kiosztotta őket, és mindenki törődött a maga dolgával.

 Jani kibújt a vizes pólóból, kissé nedves teste csillogott a napfényben, dorongja peckesen állt. Andrea szintén vetkőzött, kerek, apró mellein csak úgy hegyesedtek a bimbók. Ölében rendezett, melegbarna pamacs rejtőzött, sima ajkai közül kikandikált a csikló és a kisajkak. A lány hanyattfeküdt, térdét felhúzva tárta szét a lábait. A csillogó vagina epedve várt, ám ahelyett, hogy (szíve szerint) Jani tövig mélyesztette volna a farkát, letérdelt a vágyakozó punci elé, és nyelve siklott a nemi szervre. A nyelv alapos munkát végzett. Végigszaladt a szőrtelen nagyajkakon, alul finoman megkóstolta a szivárgó nedűt, meglefetyelte a húsos-nagy kisajkakat, közéjük mélyedve mélyebben nyalt be a forró hüvelybe, és a nem kis csiklón táncolt nem keveset. A gombocska nagyobb volt az átlagnál, szinte bíbor a vérbőségtől, és duzzadt, ruganyos, valamint iszonyatosan érzékeny. Jani nyalt, finoman, gyorsan, mélyen, vagy csak épphogy érintve… Andrea apró, formás melleit simogatva kéjes nyöszörgéssel élvezte a nyalakodást, és még számára is meglepő gyorsasággal került fel a csúcsra. Elakadó lélegzettel élvezett el, és már arra számított, hogy a fiú bedugja neki, ám fél siker lett az eredmény. Jani a középső, majd a mutatóujját dugta be a forró, szűk punciba, hüvelykujja pedig a gombocskát kergette-dörzsölte. Olykor nyelve vette át hüvelykje szerepét, de a hüvelyben mozgó ujjait addig nem cserélte másra, míg Andrea ismét el nem élvezett. Lassan húzta ki ujjait a lucskos, még gyönyörremegő vaginából, és acélkemény farkát vezette be lassan. Az aprócska lány teste fölé tornyosult, finom ágyékmozgással húzta-vonta szerszámát a punciban. Andrea halkan nyögdécselt minden lökésnél, fejlett-nagy, érzékeny csiklóját a fiú farka megmozgatta-nyomta, hamar megindult felfelé a kéjlétrán. Egyre hangosabban ziháltak, és a lány csakhamar újra, harmadszor is, satuként összeszoruló hüvellyel, megránduló testtel hatalmasat élvezett. Jani néhány pillanattal később követte. Kihúzta az utolsó másodpercben nedvektől csillogó, vaskos, eres farkát, és ráengedte-spriccelte ondóját a melegbarna pamacsra. Végül lassan Andrea mellé heveredett.

 Attila és Angi már régóta várta ezt a pillanatot, bár nem pont ezt a szitut, miszerint a holtág partján, voltaképp a barátok szeme láttára… Körbetekintve a többieken azonban minden gátlásuk és ellenérzésük lepergett. Boldogan ölelték és vetkőztették egymást a pléden. Csókban forrtak össze, Attila keze hol a lány hátát simogatta, hol pedig a formás, kerek, nem túl nagy, ám nem is kicsi cickókat. Ujjai olykor finoman megsodorták a fázó-izgatott-kemény bimbókat. Csókjai a lány nyakára csúsztak, onnan a hersegő húsú mellekre. Nyelvheggyel megkergette a gombokat, egyiket a másik után, aztán nagysokára Angi hasa felé haladt. Közben a lány egyre jobban hajolt hátra, teret engedve Attilának, ám még mielőtt hídba tekeredett volna, kibújt a kényelmetlen testhelyzetből, és hanyattfeküdt. A fiú ismét visszatért csókjaival a lány hasára, de ezúttal kicsit oldalvást térdelt mellette. Elért a dús, fekete szőrzetig. Angi épp csak a bikinivonalat "tartotta karban", így punciajkain is bőségesen terjengett a szőrzet. Attilát nem zavarta, könnyedén megtalálta, amit keresett. A pirosló kisajkak, és a bőrredő alól előbukkant a fényes-piros csikló. Ujjai szabaddá tették a nedves rést, nyelve a kéjgombocskára siklott. Angi felnyögött a gyönyörtől, mely a nyelvcsapástól átszaladt a testén, a fiú pedig lassan a két láb közé hasalt, hogy kényelmesebb legyen. A lány hosszú, finom ujjai a segítségére siettek, még jobban szétfeszítették a puncit. Azért Attila ujjai sem maradtak munka nélkül, a nyelvmunkája mellé a forró, szűk hüvelybe csúsztak, fokozva a gyönyört. Volt is hatás, pár percen belül hatalmas, erős orgazmus rántotta kéjes görcsökbe a lány hüvelyét, és egész testét. Az utolsó hullám elcsitultával Attila kemény, vaskos farkát illesztette a nedvdús bejárathoz. Makkja lassan tűnt el a szőrös punciban. Angi ismét felnyögött a gyönyörtől. A fiú nagyon-nagyon lassan mozdult meg, szinte teljesen kihúzta, és ismét csigalassúsággal mélyesztette tövig. Újra nyögés volt a "válasz". Sokáig folytatta ezt így, mert attól tartott, hamarabb el fog élvezni, mint Angi. Nem volt sok ok az aggodalomra, hiszen a lány megint egy nagy erejű orgazmus felé tartott, nem csekély sebességgel, bár a forró és szűk vagina szorítása Attilán is éreztette hatását. Pár perc múlva Angi szorosan magához ölelte a fiút, és elakadó lélegzettel, megremegő testtel újra elélvezett. Attila kihúzta nedvektől csillogó dorongját, és már csak az a két-három húzás volt neki is hátra, mikor Angi egy villámgyors mozdulattal nyelve hegyére vette a bíborló makkot. Két csapásával elsöprő erejű spermaesőt csalt ki belőle. Picit el is hibázta az első lövést, az arcára is jutott bőséggel, ám a java részét ajkai ügyes mozdulataival kicsalogatta, és lenyelte. Pár papírzsebkendővel megtörölközött…

 Paula, levetvén a pólóját, először csak Jóska mellé ült a plédre, később úgy helyezkedett, hogy egymással szemben legyenek, végül a srác ölében találta magát. Mindezt úgy adta elő, hogy folyamatosan csókolóztak, és amennyire megoldható volt, ölelték, simogatták egymást. A nyúlánk lány egy hangyányit volt magasabb a fiúnál, ám ez nem volt zavaró, sőt, megvolt Jóska részére az az előny, hogy a nem túl nagy, kerek, fázósan libabőrös cicikhez nem kellett lehajolnia, szinte az arcához értek. Csókjai egy idő után elhagyták Paula piros-finom ajkait, és a karcsú nyakon át az izmos vállhoz értek. A lány félig lehunyt pillákkal kihúzta magát, cseresznyemagnyi bimbóit kínálva választottjának. Jóska csókjai a feszes, lúdbőrös melleken cuppantak, gyakran csattanva a "gombokon" is. Paula keze ezalatt a fiú ölében matatott, hosszú és vaskos faszt talált, mely kettejük között kémlelt felfelé. Ujjai köréfonódtak, és amíg a srác a melleivel bíbelődött, ő gyengéden fel-le húzogatta a fitymát. Elvoltak így egy darabig, de Paula már többet akart. Felemelte altestét, sötétszőke pamacskája alól nyíló nedves puncijába igazította a fényes makkot. Lassan ült bele, és mindketten halkan felnyögtek, ahogy eláradt testükben a kéj. Paulának hihetetlen gyönyört okozott a vastag, kemény rúd, és egyre gyorsuló tempóban vágtatott rajta. Lovaglásban profi volt, így nem volt számára problémás a mozgássorozat. Még jobb kezét is rásimította duzzadt csiklójára, fokozva az élvezetét. Olyan jól sikerült a kézrásegítés, hogy néhány perc múlva teljesült a vágya, orgazmus érte egy kőkemény szerszám által. Nem is kicsi. Hosszú pillanatokig ölelte (majd' megfojtotta) Jóskát, puncija remegett, miként az egész teste is a gyönyörtől. Nemsokára újból megmozdította izmos fenekét, újabb vágtába kívánt lendülni, de Jóska finoman leemelte a puncinedves dákóról, ami néhány másodperc múlva a lány hasától szemérempamacskájáig fröcskölte nagy adag magját. Óvatosan összeölelkezve csókolóztak még hosszan.

 Jani és Andrea, látván, hogy Attiláék is túl vannak a dolgokon, melléjük telepedtek, nem zavartatva magukat ruhátlanságuk miatt. Paula és Jóska is csatlakozott, miután a lány valamelyest megtörölte magát papírzsebkendővel.

 - Nos, megérte eljönni? - vigyorgott Jani.

 - Bizony! - bólogattak a többiek.

 - Akkor erre csobbanhatnánk! - rikkantott a srác, és beiramodott a vízbe. Pancsoltak, ugrándoztak, úszkáltak, élvezték a hűsítő hullámokat. Jani, Attila és Angi a fáról ugráltak, idővel a többiek is követték példájukat. Később kiültek a plédekre, Paula és három másik barátjuk elemózsiát vett elő, alaposan belakmároztak, ittak a magukkal hozott üdítőkből, majd rendrakás után a lányok, és Attila elnyúltak a napon. Jóska és Jani viszont nem bírták sokáig a napot, így inkább a holtág partján üldögélve beszélgetett az árnyékban.

 Egy-két óra elteltével a két különc koma is a napozók mellé heveredett, de csak azért, hogy tekintetükkel ők is végigcirógassák a lányok testét, miként teszik azt a napsugarak is. Paula hason feküdt, lábai enyhe terpeszben voltak, Jóska alaposan végigmustrálta az izmos-pihés félgömböket, a combok között diszkréten zárt, csupasz punciajkakat, melyek közül a kisajkak picikét kibukkantak. Tetszetős látvány volt, és ha a pénisz nagysága lenne ennek fokmérője, bizony, Jóskának egyre jobban tetszett. Nagysokára azt is meg merte tenni, amit már először is meg akart. Végigcirógatta a formás popsit, majd ujjai lesiklottak a puncira. Paula, aki eddig szunyókált, felébredt az érintésre, és oda sem sandítva nyitotta meg combjait. Tudta, kinek az ujja dörzsöli immár a csiklóját, és nyomódik egyre a pici-formás kisajkai közé. A srác is észrevette, hogy Paula felébredt, és magában megköszönte, hogy jobban hozzáférhetőbbé tette ölét. Sajnálta ugyan, hogy nyelvével odafurakodni nem lett volna könnyű, nem is próbálkozott. Maradt az ujjainál, és a formás popsigömbök csókolgatásánál. A csiklódörzsölés hatására a lány feneke időnként meg-megmozdult az erősödő kéjérzéstől, ám egyre kevésbé ereszkedett vissza "alaphelyzetbe". Rövidesen Paula popsiját az égnek pucsította, míg mellkasa a pléden nyugodott, és halkan nyögdécselt, ahogy Jóska már a nyelvével is hozzáfért a rózsaszín, nedves ajkakhoz. A lány teste megremegett, a fiú nyelve gyengéden, ám határozottan kergette a kéjgombot, néha befurakodott a szeméremajkak közé. Paula egyre szaporábban kapkodta a levegőt, ehhez fogható érzésben még sosem volt része, az az egy hapsi, akivel eljutott a szexig, nem törődött a lány érzékeivel. Pedig most jócskán fel volt már húzva, pár perc után bőséges nedvezés, halk kéjnyögés kíséretében elélvezett. Jóska csak annyira hagyta abba a lány izgatását, míg az első gyönyörhullámok nem csitulnak, és míg nyelvét fénylő-bíbor makkjára nem cserélte. Lassan a nedves punciajkak közé tolta be merev rúdját. A szűk-forró hüvely engedelmesen fogadta magába a faszt. Jóska tövig hatolt Paulába, néhány pillanatig úgy maradt, apró nyögésekkel élvezkedve a szorításon, aztán lassan megmozdult. A karcsú derékba kapaszkodva tempója egyre gyorsult, élvezte, hogy minden lökésnél heréi "koppannak" az érzékeny csiklón, hogy minden lökésnél Paula kéjesen felnyög, és hogy minden lökés olyan "olajozottan", simán megy, és jó szoros… Nagyon kellemes érzés volt, és a lányt hallgatva-érezve, neki sem volt rossz. Hirtelen Paula lélegzete újra elakadt, puncija összeszorult, és lüktetve élvezett el másodjára. Jóska lelassítva megvárta, míg elülnek a hullámok, ám sokáig már ő sem tudta folytatni, három-négy húzás után kénytelen volt kivonni a kemény dákóját. A lány erre villámsebesen megfordult, és szájába vette a makkot. Párat nyalintott rajta fürge nyelvével, amikor, mint egy vulkán, tört elő egy nem csekély adag, meleg magma. Jóska lehunyt szemmel élvezte, ahogy Paula minden cseppet eltüntet a nyelvével.

 Mikor kicsit pihegve omlottak egymás karjaiba, akkor jutott eszükbe a külvilág, akkor néztek körül. A többiek sem unatkoztak. Jani hanyattfeküdt, farkán Andrea tompora táncolt, Angi lábai között Attila ágyéka serénykedett. Paula és Jóska diszkréten bement a vízbe, hogy felfrissüljenek, és hogy ne zavarjanak. Hamarosan azon kapták magukat, hogy hatan zsinatolnak a vízben. Késő délutánig pancsoltak, aztán összeszedték a holmijaikat, és biciklinyeregbe pattantak. Meztelenül. A városka határa előtt álltak meg, hogy felöltözzenek, addig mellőztek mindenféle ruhanemű viselését. A lányok nyergein volt is nedvesség!

 Janiék hazakísérték barátaikat, és a tanya felé vették az irányt. Nagymamájuk már várta őket.

 - Na, milyen volt, gyermekeim?

 - Tök jó, Mamóka! - csízelt Paula.

 - Nagyon jólesett! - bólogattak a fiúk.

 - Ennek örülök! - mosolygott Mamóka, és elindult a dolgára. - A vacsora az asztalon van!

 A fiatalság pillanatok alatt felfalta az odakészített kaját, Paula jó kislány volt, elmosogatott, mialatt Jani már a fürdőszobába kotort. Attila és Paula valamivel később követte őt. Benyitva a helyiségbe gőz, pára, és rettenetesen hamis fütyörészés felhője terjengett. Jani fürdött. Nem kicsit, nagyon. Kisebb Balaton terjengett a kád körül, teste habos volt a szappantól, szerszáma félmereven lengett. Láthatóan jól érezte magát.

 - Remélem, nem verted ide! - mordult rá Attila. - Még mi is fürödnénk!

 - Neeem! Hogy gondolhatsz ilyesmire! - hökkent Jani, miközben öblítette magát. - Csak, tudod, az emlékek… - vigyorodott el.

 - Na, az igaz. Kellemes nap volt! - bólintott Attila, és helyet cserélt Janival.

 - Megismételhetnénk! - nyújtott törölközőt Paula Janinak.

 - Részünkről bármikor!

 A fiatalok nyugovóra tértek, nagyanyjuk még bekukkantott egy jóéjt-puszira, és becsukta maga mögött az ajtót. Csend telepedett… volna a szobára, ha Paula jobb keze bírt volna magával! Ismét abban a boldog hiszemben, hogy a fiúk alszanak, keze egy orgazmusnyira az ölébe tévedt.

 - Neked nem volt elég mára? - dörmögte Jani, amikor elhalkultak az amúgy is halk sóhajok.

 - Nő! Sosem elég neki semmi! - válaszolt Attila a lány helyett.

 Paula elhajtotta őket a retekbe. Tíz másodperc múlva aludtak.

 A nyár a tanyán még további kellemes kerékpáros, holtágas, szexes, vagy bulis napokkal telt el, és mindannyian azt szerették volna, hogy ez még sokáig így tartson… Persze elkövetkezett a távozás napja. Paula és Jóska számára igen nehéz volt az elválás, de levélben tartották a kapcsolatot, és majd' minden hétvégét együtt töltöttek. Attila és Angi már egyenesen a közös jövőt tervezték, bár abban megállapodtak, hogy mindketten leérettségiznek, munkába állnak, a többit meg majd meglátják. Andrea is elmorzsolt egy könnycseppet Janiért, holott tudta, többé nem fognak találkozni, annak ellenére, hogy a fiú megígérte…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.