Hetedik fejezet
(Avagy: egy sátorozás emlékei)
Június utolsó hetében Jocó a szüleivel, és két húgával a Kiskörei-víztározó (Tisza-tó) mellé ment nyaralni. Igazi kempingezős-sátoros nyaralás volt, az egész család imádta az ilyesmit. Megérkezvén, valahová Abádszalók környékére az első dolguk volt a sátor felállítása, és a ki-bepakolás. Négyszemélyes, két hálófülkés sátor volt, tágas előtérrel, egyik részben a szülők fekhelye, másikban a három gyerek.
A szomszédos sátorban egy lány lakott a szüleivel, akik csak egy-két órával előbb érkeztek, mint Jocóék. A srác két húga azonnal összebarátkozott vele, és egész nap rajta lógtak. A lányt Glóriának hívták, szokatlan név, de megbarátkozott vele. Vállig érő, szőke, Kleopátra-frizurát viselt, egyidős volt Jocóval, kékséges kék szeme, kellemes-karcsú alakja, nagyon helyes arca, fitos orra, és kedvesen fejlett-kerek mellei voltak, Jocó-tekintet-vonzók. A srác azonnal kiszúrta magának, nagyon tetszett neki a lány, de elfogta a kétség. Dórival az évzáró után jó, ha kétszer találkoztak, kapcsolatuk haldoklott, ráadásul a lány egy hete Ausztriába utazott a rokonsághoz. Jocó komolyan átértékelte érzelmeit. Másnap reggel, egy véletlen találkozás a közeli vegyesboltban hozta meg a végleges döntést. Szóba elegyedett Glóriával, kiderült, hogy nem is olyan messze, tán negyven kilométernyire laknak egymástól, egy kisebb községben. Szinte azonnal szimpatikusak lettek egymásnak, és a nap további részét is együtt töltötték. Jocó bánatára, a húgai aktív részvételével.
Azért az ő ideje is eljött. Igaz, már húsz perc után, hogy meglátta Glóriát, le akart vele feküdni, de ez csak a hormonok tombolása volt. Két nappal később, mikor már jóformán állandóan kéz a kézben járkáltak mindenfelé, érzelmi alapon kívánta ugyanezt. Sikerült megbeszélnie vele egy randit este fél nyolcra, a stégeknél.
Fél hétkor már lázasan készülődött, de csak szép csendesen, nehogy feltűnő legyen. A szüleit azonban nem ejtették a fejükre, tudták, mire készül a fiú, de hagyták kibontakozni. Rövidnadrágot és pólót öltött, húgait lekoptatta, és elindult. A stégeknél történő randinak két előnye volt. Egyfelől nem állt fenn a „tesóroham” veszélye, másfelől itt csend volt, nyugalom, romantika. Viszont bosszantóan sokan horgásztak, tíz percbe telt, mire megtalálta a megfelelő helyet. Leült a padra, és a vizet nézte. Időnként felugrott egy-egy hal, néhány béka. A fiú csendben, gondolataiba mélyedve ült, természetesen a lány járt a fejében, így történt, hogy Glória észrevétlenül került Jocó háta mögé. Leült mellé egy „Helló”, meg valami „Nehezentaláltamrád” kíséretében. Tekintetük hosszú percekig a másikét fürkészte, majd jó darabig ismét a vizet, halakat, békákat, környező nádast. Szorosan ültek egymás mellett, a fiú kicsit még hadakozott magban Dóri miatt, aztán Glória kékséges szemeibe tekintve szépen lassan megcsókolta a lányt. Szétváltak ajkaik, és csak mosolyogtak, mondhatni bután, ám rettenetesen szerelmesen. Jocón (és persze a lányon is) oly mértékű izgalom lett úrrá, hogy képtelenség volt leplezni (persze, a lányoknak könnyű!). Farka csőre töltve, a könnyű nadrágon „sátrat” képezve meredezett. Glória természetesen észrevette, a következő, jóval hevesebb, nyelvesebb csókpárbajt már ő kezdeményezte. Kezeik is szerephez jutottak, kezdetben csak egymás viszonylag „semleges” területeit simogatták, ám lassan az erogén zónák felé tendáltak. A lány már a „lényegre tapintva” a kemény dákót dörzsölte nadrágon keresztül, és Jocó tenyere is a formás mellek duzzadt bimbóit simogatta, egyelőre a póló felett. A forró kéjrúd egyre jobban piszkálta Glória fantáziáját, ujjai remegve kotorásztak a nadrág alá, és elővette. Megdöbbent. Nem gondolta volna, hogy Jocónak ekkora, bár fürdőnadrágban már volt alkalma felmérni. Akkor is tetszett, most még jobban. Fenekét arrébb helyezte a padon, és a fiú ölébe hajolt. Kinyújtotta nyelvét, s megnyalta a makkot, melyen az izgalom áttetsző cseppje csillant. Ízlelgette, nyalogatta, ahogy a fagyit szokás, ám édes helyett sós-finomat érzett. Az egész rudat elnyelte, nyelve hegye a makkon, ujjai a farok tövén izgattak, néha megmasszírozta lágyan a ritkás szőrű herezacsit. Jocó átadta magát a nem kellemetlen érzésnek, ám tudatában volt annak is, hogy ez mily végkifejlettel jár. Diszkréten előkotorta azt a pár darab papírzsebkendőt, amit előrelátóan magával hozott, jelezvén a lánynak, hová is mehet a „végtermék”. Glória felpillantott a fiúra, de esze ágában nem volt elengedni a faszt, tövig nyelte újra. Nyelve propellerként pörgött a duzzadt-fényes, lilás „bunkón”, melyből pár pillanat múlva hirtelen, erőteljesen kitört fehére, remegőn az ondó. Glória gyorsan lenyelte, lassú mozdulatokkal az utolsó cseppeket is kipréselte, és tisztára nyalogatva engedte el a lassan ernyedő fütyköst. Most a fiún volt a sor. Eltette a farkát, közelebb húzódott a lányhoz, ölelkeztek, csókjai máris a nyakán cuppantak szolid-halkan, és gyorsan haladt a póló felé. Kezei felhajtották a ruhadarabot, feltárult a két helyes cici, melyek oly tökéletes, gyönyörű formájúak voltak, hogy süttői márványból kellene megformálni! Ajkai az egyik, majd a másik, kemény, sötétrózsaszín bimbóra tapadtak, gyengéden kergette nyelvével, lágyan meg-megharapdálta. Glória testén már bizsergett a kéj, lehunyt szemmel halkan sóhajtozott. Jocó, bár bal keze jóval sutább volt, mégis azzal nyúlt a rövidke szoknya alá, mivel így esett kézre. „Odabenn” forróság honolt, a bugyin átütött a puncinedv. Az apró fehérneműt félrehajtva ujjai csupasz ajkakat tapintottak. Nedves volt, de nagyon, az ujjak felfedezték minden porcikáját, rálelve a csiklóra pajkosan megkergették, olykor pedig mélyen megmártóztak a forró hüvely mélyén. Glória egyre szaporábban kapkodta a levegőt, ajkát apró sikkanások hagyták el, végül egy hosszú nyögés-sóhajjal elélvezett. Jocó lassan kihúzta ujjait a nedves punciból, csókolóztak még egy darabig, a lány megigazította a bugyiját, és egymást átölelve visszaballagtak a kempingbe. Jocó húgai már messziről észrevették őket a növekvő félhomály ellenére, és köréjük csoportosultak.
- Hol voltatok?
- A stégeknél - mosolygott Glória.
- És mi jót csináltatok?
- Snóbliztunk!
- Néztük a naplementét, és beszélgettünk… - szakította félbe Jocó csípős válaszát a lány.
- Nem jössz tollasozni? - kérdezte a kisebbik húg, míg a nagyobbik a bátyját ugratva mutogatott mindenféle szemétkedő nemzetközi jeleket. Családi vonás a patkányság…
- Már nem, megfürdök, és bevetem magam a sátorba.
- Ott akarsz megrohadni? - néztek nagyot a kiscsajok.
- Nem ez volt a tervem, remélem, a bátyátok is átjön kártyázni… esetleg snóblizni! - kacsintott Glória Marcsira, az idősb húgra. Nem kerülte el a figyelmét az iménti nemzetközi jelzés.
- Nos… izé… persze... megbeszélem az ősökkel!
- Rendben, akkor én megyek.
- Oké! - vigyorodott el Jocó, és a sátrukhoz vágtatott. Dereka köré csavart egy törölközőt, tusfürdőt vett magához, és a zuhanyozó helyiség felé indult. Glóriát érte utol, talán nem egészen véletlenül. Egymást átkarolva értek el az épülethez. Teremtett lélek nem járt sehol, Jocó bekukkantott a férfi zuhanyzóba. Odabenn is csend honolt, a fiú máris húzta maga után a lányt. Letették a holmijaikat, és bementek a legtávolabbi zuhanyfülkébe. Megnyitották a csapot, ömlött rájuk a meleg víz, lassan gőzbe borult majdnem az egész helyiség. A fiú megcsodálhatta a lányt a maga meztelen és csodálatos valójában, kellemes cickóit, lapos hasát, és a völgyben sötétszőkéllő, gondosan karbantartott pamacskát. Glória kéksége kék tekintete ismét és újra végigjárta a srác testét, izmosnak mondható mellkasát, széles vállát, hosszasan elidőzött az egyre merevedő vesszőn, az alatta függő zacskón. Hirtelen mozdulattal farkon fogta, szájával pedig Jocó szájára tapadt. A srác köpni-nyelni nem tudott, annyira meglepte a jobb alsó madárfogással kombinált csók. Elkerekedett szemmel meredt a lányra. Glória rámosolygott, miután abbahagyta a meglehetősen egyoldalú csókot. Jocó kihúzta magát, dákója vigyázzba állt, picit meg is mozgatta. A lány megsimogatta, s ujjaival körülfonta a vaskos fütyköst. Keze fel-le mozgott, így vele együtt a bőrke is. Apró bizsergések cikáztak át Jocón, Glória keze bámulatos ügyességgel és gyorsasággal mozgott, ennek megfelelően gyorsan közeledett a csúcs is. Kis idő múlva a kéjesen felnyögő fiú makkjából a fehér sperma a lány kezére-testére lövellt. Glória élvezettel, lassan sajtolta ki a maradék cseppeket a fiúból. A meleg víz lassan lemosta a lány kezéről-testéről a fehér lét, ami csomóba összeállva tovatűnt a lefolyó felé. Jocó leguggolt a lány elé, aki máris terpeszbe állva engedte öléhez. A fiú végigcsókolta az egész pamacskát, a csupasz punciajkakat. Glória a zuhanyfülke falának dőlt, altestét előredomborította, a srác kényelmesen hozzáfért a résnyire nyílt puncihoz. Ujjaival picit még jobban megnyitotta, nyelve táncba kezdett a duzzadó csiklón, körbeszambázott a kicsi- és nagyajkakon, aztán fel-alá csapkodott rajta. Amennyire tudott, nyelve a síkos-nedves barlangocskába is becsúszott, amit Glória különösen díjazott. Nem is kellett sok idő, míg a csúcsra ért, halk nyikkanással kísérve élvezett el. Jocó felállt, ismét "harcra kész", kemény farkát a lány ölének "szegezte", makkja a csiklóhoz simult. Kellemes érzés volt mindkettőjüknek, el is játszott ezzel Jocó egy darabig, majd szépen egy picit lejjebb igazította szerszámát. A szűk, ám engedelmesen táguló, nyirkos punci mélyére tolta. Lassan mozgott, egyrészt, mert cseppet be kellett rogyasztani a térdét ehhez a testhelyzethez, így egy kissé kényelmetlen is volt, másrészt pedig lassan mozogva tovább tart. Ami Glóriát illeti, ez ugyan nem volt helytálló, mert alighogy a fiú beléhatolt, azonnal szétáradt benne a gyönyör, és mozoghatott Jocó bárhogy, a kéj csak egyre erősebb és erősebb lett, míg viszonylag hamar elért a csúcsra. Nagyot élvezett, és mindössze az volt az egyetlen zavaró dolog, hogy alteste előre volt domborítva, ugyanakkor az orgazmus gyönyörteli görcse elhúzta volna a fiú farka elől. Azért ügyes lány volt, megoldotta, és pár pillanat után támadt egy ötlete, melyet azonnal megosztott Jocóval. Nem kellett kétszer mondani. A fiú kivonta farkát, a lány pedig hátat fordított neki. Most a fenekét domborította, punciajkai közé pedig újra besiklott a kőkemény dorong. Jocó a darázsderékba kapaszkodott, mozgása gyors, heves, szinte állati volt, mindazonáltal hatásos. Glória alig-alig csillapodott gyönyörhullámai újra felerősödtek, és csak azért nem nyögdécselt hangosan, nehogy kihallatsszon. Jocó is már egyre nehezebben tudta késleltetni az élvezetét, ám szerencséjére a lány megelőzte. Pillanatnyival később a srác kihúzta vesszejét a kéjremegő vaginából, és a formás popsi finom gömbjeire lövellte magját halk nyögésekkel kísérve. Néhány percig hátulról ölelve csókolta a lányt, majd a szappanért nyúlt, és teljes körű tisztítási szolgáltatást végzett Glórián. Újdonsült barátnője sem maradt adósa, ő is megmosta a hapsit. Kezeik olykor összegabalyodtak a nagy igyekezetben, továbbá több időt töltöttek el az intim tájakon, aztán Glória megálljt parancsolt, hivatkozva az idő múlására. Elzárták a vizet, megtörölköztek, Jocó az ajtóból szétnézett, tiszta-e a levegő. Tiszta volt, kiosontak, és kéz a kézben slattyogtak vissza a sátrakhoz. Mindenki ment a sajátjába.
- Hol voltál eddig? És mi ez az illat? - kérdezte Dia (a kisebbik tesó) Jocót.
- Fürödtem - vett fel egy alsónadrágot a bátyja.
- Szerintem nem egyedül…
Jocó felvonta a szemöldökét.
- Olyan finom illatod van! Kár, hogy női! - vigyorgott a tizenkét évesen igen fejlett, jól kikupált kisebbik húg. - Szerintem összekevertétek a szappanokat!
- Na ja! - morgott Jocó. Nincs mese, lebukott.
- Jó, jó, közöm nincs hozzá, csak ha ezt Dóri megtudja… - zsarolt Diána.
- Ide figyelj, Dius! Egy: tényleg nincs hozzá közöd! Kettő: Dóri és énköztem már vége. Nincs! Szakítottunk!
- Oké, oké! - mosolyodott el Dia. - Egyébként szerintem Glória sokkal helyesebb lány! Én nagyon bírom!
- Végre valami, amiben egyetértünk! - azzal Jocó kiment.
„Bekopogott” Glóriáék sátrának „ajtaján”, a lány egy aprócska köntösben beengedte. A szülők épp Jocó szüleivel készültek elmenni egy sörözőbe, üdvözölték kedvesen a fiút, és leléptek. Kisvártatva megjelent Marcsi és Dia.
- Anyuék átküldtek minket, hogy ne érezzétek olyan jól magatokat! - köszönt a tizennégy éves Marcsi.
- Azt mondták, hogy a szüleiddel mennek bulizni - tette hozzá Dia.
- Akkor nincs mese, itt alusztok! - csapta össze tenyerét a házigazda.
- Jó, de előtte tollasozhatánk! - örvendezett Dia.
- Túrót! Már sötétedik, és ha jól látom, ti még nem fürödtetek! - törte le a lelkesedést Glória. A két lány lába igen retkes volt, és többi testrészük sem volt tisztább.
- Bezzeg Jocónak milyen finom illata van! - szaglászott a levegőbe Marcsi, és ugrott el a lendülő maflás elől. Dia, rutinosabb lévén eleve távolabb állt, és mérges volt a nővérére, mert ezt a poént ő akarta elsütni. Így jár, akinek jár a szája. Glória pedig hajthatatlan volt, elpályáztak a fürdőbe.
- Észrevették, hogy a te szappanodat használtuk! - magyarázkodott Jocó.
- Annyi baj legyen! - legyintett a lány. - Szerintem már mindenki rég rájött.
Marcsi és Diána, a meleg estére való tekintettel nem vitték túlzásba az öltözködést, egy póló volt minden öltözékük. Ezzel pusztán az volt a baj, hogy leültek snapszerozni. A három csajszi törökülésben, Jocó pedig egy lámpát akasztott a sátor merevítőjére. Soha nem játszott még ilyen rosszul. A kevés ruha sem takart semmit, a fiú elmondta magát mindenféle vérfertőző baromnak, de nehezen tudott a lapjárásra koncentrálni a lányok láttán. Sok-sok vesztett parti, és két szőrös bunkó után az órájára nézett.
- Tíz óra elmúlt, csajok, jó éjt! - szólt az ifjabbakhoz.
- Ne mán! Nyaralunk! - nyarvogott Dia.
- Mi van? Savanya a szőlő? Nem ment a játék, és most bosszút állsz? - támadott Marcsi.
- Ki szerencsés a kártyában, szerencsétlen a szerelemben - mosolygott Glória, - és ez fordítva is igaz!
- Szerencsétlen ez mindenhogy! - legyintett Dia. - Gyere, Marcsi, menjünk héderelni!
Marcsi még incselkedve nyelvet öltött, és bement húga után a hálófülkébe Jocó és Glória magukra maradtak, még egy darabig hallották, ahogy a csajok dohogva sutyorognak, aztán lassan elcsendesedtek. A fiú és a lány még maradtak. Elpakolták a kártyát, lekapcsolták az elemlámpát, és a növekvő sötétségben beszélgettek. Kiderült, hogy Glóriának van egy bátyja, aki egy büfében dolgozott, ám mivel szezon van, nem tudott szabadságra jönni, így távol maradt a családi nyaralástól. Fény derült arra is, hogy a lány épp egy kapcsolaton lett túl, mikor eljöttek nyaralni. Viszonylag sokáig tartott, több mint egy évig, de ahogy megkezdődött a szünidő, a srác úgy eltűnt, hogy utána már csak akkor találkoztak, mikor újra megjelenve közölte, vége, különben is elköltöznek. Glória egy napig sírdogált utána, aztán úgy gondolta, kár itatnia az egereket. Jocó teljes mértékben elfeledtette vele Ferit. Erre csókolóztak egy sort. Most a fiún volt a sor. Elmesélte, hol laknak, milyen suliba jár, szóba hozta vele együtt nem túl szentéletű barátait, és hogy mi mindent csináltak eddig. Egyetlen szőrszálat sem hagyott ki.
- Nem semmi egy pasas vagy, hallod! - nézett elismerően a lány.
- Gondoltam, jobb, ha tudod, kivel jársz.
- Egyre jobb! - oldotta meg Glória a köntös pántját. - Örülök, és büszke vagyok, hogy találtam egy nekem való pasit!
Erre ismételten csókolóztak, immár két sort. Jocónak melege lett, levette hát a ruháját, és Glória is ledobta a köntöst. Egymással szemben, szerelmesen álltak a majdnem teljes sötétségben, csak a körvonalaik látszottak. Jocó már azon törte a fejét, szorosabban is ölelkezhetnének, mikor mozgolódás hallatszott a húgai felől. Marcsi kócos, álmos feje jelent meg.
- Csak nem rosszalkodni készültök? - kérdezte motyogva.
- Miért, te? - kérdezett vissza Jocó.
- Nem olyan rossz az… - mondta Glória.
- Ja. Egyébként csak pislantani megyek.
- Így? - mutatott bátyja Marcsi egy szál pólójára.
- Így! - vont vállat a lány. - Mellesleg ennél kisebb nekem sem kéne! - mutatott Jocó merev szerszámára, azzal otthagyta a hüledező párt.
Marcsi visszaérkezte után ők is nyugovóra tértek. Nem ébredtek fel arra sem, mikor hajnalban a megérkező szülők létszámellenőrzésre bekukkantottak hozzájuk. Jót mulattak magukban a fiatalokon, pár gondolat erejéig elnosztalgiáztak, és a másik sátorban ők is aludni mentek. A nyaralás többi napjára már így is maradtak, a gyerekek az egyik, a szülők a másik sátorban. A srácoknak fogalmuk sem volt arról, hogy a szüleik milyen mértékben barátkoztak össze, a hazaút java részén Jocó és Glória egymás mellett ült az autóban, ám a búcsú, bizony eljött. Címet cseréltek, megbeszélték, mikor találkoznak legközelebb, és elváltak…
Utolsó kommentek