Aznapra tízen voltak az „utaslistán”. Lívia, Sanyi, Stefi, Döme, Thomas, Réka, Kisniki, Lali és a kapitány, Kristóf, és elmaradhatatlan párja, Anna. Az ötletnek mindenki örült, Kristóf pedig le nem szállt az időjárás-jelentésekről. Szerencsére tiszta, felhőtlen éjszakát ígértek. Sógornőjének mondania sem kellett az úticélt, egyértelmű volt, az öbölbe mennek. Kivétel nélkül mindenkit lenyűgözött a hely. Évtizedek óta ugyanolyan szépségben pompázott, mint amikor Kristóf apja felfedezte. A Gyémánt-nővérek a legidősebb vezetésével a kristálytiszta vízbe csobbantak a náluk tradicionálisnak mondható fürdőruhában: semmiben. Kristóf lehorgonyozta a hajót, összeszedett pár dolgot, és a Lali által felfújt gumicsónakba pakolva partra úsztak a sógorok, szintén meztelenül. Végül Sanyi is követte barátnőjét, otthagyva Stefiéket és Thomasékat a hajón. Szegény srác, nem tudta, mi vár rá odakinn.

 Kisniki már előző nap felmérte legkisebb húgának pasiját, és úgy gondolta, jó lenne kipróbálni. Lali nem volt ellene, ha ő pedig Líviával… Már csak a kivitelezés volt hátra, de a megoldás könnyebb volt, mint gondolták. Kisniki még az odaút alatt beszélt Líviával, akinek felcsillant a szeme. Látta Lalit a filmen, a strandon, még örült is nővére ajánlatának. Anna azonban picit bezavart, mert ő is szeretett volna részt kérni Sanyiból.

 - Elbírsz kettővel? – kérdezte Kisniki.

 - Menni fog… - vont vállat Lívia. – Te már csináltál ilyet…

 - Ja, nem rossz, de semmi olyat ne tegyél, amit nem akarsz! Lali ügyes, vigyázni fog!

 - Kristóf is… - tette hozzá Anna.

 Jó testvérek voltak a lányok, és szüleik azt tanították nekik, mindenen meg kell osztozni, igaz, a pasikra külön nem tértek ki.

 A gondos, mindenre odafigyelő Kristóf eközben kipakolt a gumicsónakból. Szivacsokat, plédet, kaját, üdítőt, és a rádiót. Volt még más is a tarsolyában, de azt egyelőre csak kézközelbe tette. A három lány és a lemaradt Sanyi is partot ért, utóbbi barátnőjéhez húzódva nézett körül.

 - Gyönyörű ez a hely!

 - Bizony! – mondta Lívia. Ő is most volt itt először.

 - Elég gyakran járunk ide! – feszített büszkén Kristóf, mintha az övé lenne itt minden.

 - Meg tudom érteni… Az ember itt kedvet kap mindenféléhez… - vigyorgott Sanyi Líviára.

 - A lényeget akkor már érted is! – nevetett Lali, és nem kerülte el figyelmét felesége szemöldökvillanása.

 - Akkor gyakran jártok ide… dugni… - Lívia már Lali és Kristóf között állt.

 - Ahogy mondod, hugi! – nevetett Anna Sanyi mellől.

 - És én nem hoztam a gitárt, hogy addig ihletetten zenét szerezzek! – sopánkodott Sanyi a két idősebb Gyémánt-lány közül.

 - Hát, aranyom, most csak kellemes perceket szerezhetsz… velünk… - búgta Kisniki.

 Sanyi Líviára pillantott.

 - Nem bánod meg! – mondta a lány, és megmarkolta a másik két fickó fütykösét. – Én most síelek egy kicsit!

 A gitáros fiatalember alig hitte el, mi történik vele. Már a múltkori csere is legmerészebb álmait váltotta valóra, most pedig úgy tűnik, ez lesz a non plus ultra. Kisniki két gyerek után is jó csaj, Anna szintén kellemes példány, és alapvetően mindhárman hasonlítottak egymásra, tehát úgy is felfogható, mintha ő most két Líviával lenne. Azok máris a gondosan leterített habszivacsok felé terelték. Sanyit négy gyengéd női kéz cirógatta, birizgálta, ingerelte. Négy, közel egyforma, súlyos-nagy kebel ért hozzá hol itt, hol ott, a bimbók izgatóan bökdösték. A hideg víztől kissé összehúzódott bögyörőjét böngyörgette alkalmanként tíz ujj is. Bámulatos gyorsasággal vált szervéből kőkemény, merev fasz. A csajok lefektették, két oldalról melléheveredtek, először felsőtestéhez szorongatták kebleiket, hol egyik csókolta, hol másik, és természetesen valaki keze mindig markolta a rúdját. Kisniki indult hamarabb „délre”, de húga szinte azonnal követte. Két oldalról, egyszerre csókolgatták a szőrös-bozótos ágyékot, Sanyi időnként megrándulva felvihogott, mert az aljas Kisniki megtalálta a csiklandós pontját. Anna szintén, de később megsajnálták szegényt, és a golyóbisokon keresztül egyre feljebb nyalakodtak a rúdon. Az ifjabbik lány felhúzta a bőrkét, nyelveik a vöröslő makkon portyáztak. Kisniki maga felé billentette a szerkezetet, és az idősebb jogán szájába véve szopogatta, míg húga cirógatta a hozzáférhető részeket. Később cseréltek, és arra nagyon vigyáztak, ne legyenek túl intenzívek.

 Lívia pedig fordított, mégis könnyebb helyzetben volt, neki kellett gondoskodnia a két pacák élvezetéről, ugyanakkor mindegy, hányszor élvez el. Kezdetnek az ácsorgó pasik közé térdelt, és életet lehelt a fütykösökbe. Míg Sanyi két hasonló kaliberű lánnyal foglalkozhatott, Lali és Kristóf szinte semmiben nem hasonlítottak. Lali maga, vékony, viszonylag izmos, ugyanakkor alig-alig szőrös, jókora, és körülmetélt farkú férfi volt, Kristóf majd’ egy fejjel volt alacsonyabb nála, köpcösebb, pocakosodásra hajlamos, testszerte szőrös, valamivel kisebb férfidísszel rendelkezett, amin rajta volt a bőr. Lívia nem válogatott, bár filmen már látta Lalit, ugyanakkor Anna meg Kristófot isteníti. Szájjal és kézzel egyformán próbált dolgozni, a két dorong máris merev lett. Hosszasan elszórakozott így, picit erőteljesebben odahatva Lalira, mert nővére szerint nagyon jól bírja. A fiúk viszont már őrajta akartak osztozni, amit egyértelműen a tudomására hoztak. Nem volt mese, hanyatt kellett feküdjön. Szép, nagy, kerek melleit izgatták, nyalogatták először, és nem volt harag, ha olykor összekoccant a fejük. Kezeik sem vesztek össze a szőrmentes, húsos háromszögön, közös erővel nedvesre izgatták. Ezután azonban dönteni kellett, ki hova, mert ketten nem férnek oda. Lali udvariasan Kristófnak engedte át a puncit. A köpcösebbik sógor a combok közé furakodott, elhelyezett pár cuppanós csókot ölszerte, és végül nyelve pördült fel. Végigszambázott a kisajkakon, a gondosan szőrtelenített nagyobbakon, olykor az egyre nedvesebb hüvelybe kígyózott, ám legtöbbet mégis a vérbő klitoriszon kóricált. Lívia eközben az arca előtt meredező Lali-fütyivel foglalatoskodott. Igyekezett minden általa ismert trükköt és fogást bevetni. A jókora, vaskos, és részben fitymamentes szerszámot hol teljesen a szájába vette, mohón, hevesen szopogatta, néha nyelve hegyével cirógatta a makkot, épphogy érintve az érzékeny pontját. Sajnos egyre gyakrabban jött ki a ritmusból. Kristóf nyelvmunkája egyre magasabbra emelte a gyönyörben, míg végül már majdnem elélvezett. Kristóf abbahagyta a nyalást, fel- és odatérdelt a lucskos ágyékhoz, és farkát tövig mélyesztette a lány forró testébe. Lassan, határozottan mozgatta altestét, és nem egészen egy perccel később a lány el is élvezett. Mikor csillapodott egy kicsit, újra intenzíven mozgásba lendült, Lívia pedig ismét több figyelmet szentelt Lali farkának. Szuszogva szopogatta, nyalogatta, ameddig teljesen oda tudott koncentrálni, de a puncijában dolgozó dorong egy újabb csúcspont felé kergette. Percek múlva, kicsit újra elfeledkezve Laliról, teste ismét görcsösen megrándult, és erőteljes orgazmust élt át. Kristóf úgy gondolta, illene cserélniük, farkát kihúzta, és intett Lalinak, hogy tessék. A bajuszos férfi udvariasan megköszönte, de Líviának is volt egy közbevetése. Más pózban akarta folytatni, megfordult, feneke pedig Lalinak pucsított. A pasiknak szinte alig kellett mozdulniuk, Lali már igazíthatta is a makkját a szeméremajkak közé, a lány pedig Kristóf farka bőrét felhúzva nyalakodott a puncinedves makkon. Lali, minden strapabírása ellenére már igen fel volt izgatva, és most, hogy végre behatolhatott a szoros-szűk vaginába, kicsit önző módon a saját élvezeti szintjének növelése érdekében dolgozott. Ezzel természetesen Líviának is örömet okozott, és a lány hamarosan újra elélvezett. A pasik sem bírták már sokáig, Lalinak a gyönyörtől lüktető hüvely szorítása adta meg az utolsó löketet, ágyékát a lány fenekéhez szorította, és a csípőjébe kapaszkodva lövellte ondóját Lívia testébe. Kristófnak pedig pont az nyújtotta még el az élvezetét, hogy Lívia a csúcsponton nem az előtte meredővel törődött. A magához térő lány néhány ajakmozdulata emelte őt a tetőpontra, felnyögve produkálta élete egyik legerőteljesebb, legintenzívebb spriccelését. Lívia száját nem kevés ondó lepte el, de hősiesen megküzdve, mindet lenyelte.

 Sanyi izgatásán is változtattak a lányok, Kisniki otthagyta Annának a kemény rudat, tegyen vele, amit akar, csak ne rontsa el. Ő maga a fiatalember arca fölé guggolt, hogy Sanyi ne unatkozzon. Két ilyen csaj között a gitáros fiúnak nem az unalom volt a fő gondja. A nő által előzékenyen szétnyitott puncira öltötte nyelvét. Kényelmesen elérte a klitoriszt, fel-alá csapkodva kergette a duzzadó szervet, olykor tett egy-két kört a szeméremajkakon, és ahogy tudta, megízlelte az egyre szivárgó nedveket is. Anna eközben odalent tevékenykedett. Kétszer-háromszor megszopogatta még a fütyköst, utána föléguggolt, óvatosan nedves puncijába igazította. Lassan ült bele, tövig, és szintén lassan lendült mozgásba. Emelgette alfelét, és hogy még jobban fokozza élvezetét, kezét kéjgombjára simította. Megoldása hamar eredményre vezetett, maga sem gondolta volna, hogy ennyire gyorsan. Mindössze pár perces lovaglás után összehúzódó vaginával, hangosan felnyögve élvezett el. Nővére hamar követte, Sanyi ügyesen pörgette nyelvét Kisniki ölében, különös tekintettel a pirosló klitoriszra. A csaj nedveit bőven árasztva élvezett el.

 Amint túl volt rajta, Kisniki úgy döntött, most már ő is magában akarja érezni azt, amiről kisebbik húga annyit mesélt. Mindezt hátulról, és bepucsított a fiúnak. Sanyi Kisniki mögé térdelt, aki előtte biztosította, hogy harmadik gyereket nem akar, baja meg nincs, tehát ne fogja vissza magát. Ő sem tette, a tétova Annát maga elé parancsolta, és hevesen nyalni kezdte a punciját, Sanyi kis igazítás után egy erőteljes döféssel tolta tövig kemény farkát Kisniki testébe. A fiú azt hitte, két gyerek után egy kicsivel bővebb helyen kell majd dolgoznia, de a lány vaginája ruganyosan szoros, forró és nedves volt. Az élvezettől alig látott, félig lehunyt pillákkal, a csípőbe kapaszkodva mozgatta farkát. Kisniki eközben, az ütemet tartani igyekezve nyalogatta Anna szemérmét. Nyelve gyakran a csiklón táncolt, néha megízlelte a szivárgó nedveket, és közben megnyugodva érezte, nagyjából egyszerre fognak a csúcsra érni. Csak éppen Sanyival nem számolt. Szegény srác már mindent bevetett, hogy késleltesse, amit késleltetni lehet, és végül sikerült is. Lelassult, hosszan húzta-vonta farkát, végül egy döfésnél tövig feszítette magát az orgazmus küszöbén szuszogó Kisnikibe. Lüktető dorongja indította el sógornőjében a lavinát, ivarszerveik szinte egyszerre pulzáltak, az összeszoruló hüvely az ondó minden cseppjét kipréselte a dolgos faszból. Anna azonban kénytelen volt az öléhez kapni, mert mindössze két nyelvcsapásnyira járt ő is, de Kisniki az élvezettől megfeledkezett róla.

 Sanyi óvatosan kihúzta lassan leeresztő farkát, kotort egy pár zsebkendőt, egy részét Kisnikinek adta, a maradékkal „megtörölközött”.

 Izzadtak voltak mind a hatan, Lívia és Sanyi cigarettára gyújtott, később Kristóf is követte példájukat, utána felfrissülésképp úsztak egyet.

 - Ne menjünk vissza a hajóra? – kérdezte Anna.

 - Sietsz? – ölelte át Kristóf.

 - Ez az, hugi, hagyjuk Stefiéket is egy kicsit… - vigyorgott Kisniki.

 - Csodás ez az öböl! – nézett szét Sanyi a holdfényben.

 - Hát, ami az előbbieket illeti, valóban az! – válaszolt Kisniki.

 - Az sem volt rossz, de most nem pont arra gondoltam… - fordult meg Sanyi, Líviát megpillantva ellágyult. – Ó, az én szerelmem, hát elhoztad!

 A legkisebb Gyémánt-lány kezében ceruza, és a fiú szent kottafüzete volt. Leült, kezébe vette a kellékeket, és gitár híján halkan zümmögött magában.

 - Hát, filmet forgatni jobb volt itt! – mormogott elheveredve Kisniki. – Majd kérd el Lívitől!

 Hajnalra már alakulóban volt a dal, míg a többi aludta, Sanyi és Lívia előtt, a füzetben szaporodtak a hangjegyek, két nappal később pedig körvonalazódott a dal. „Az éjféli öböl”…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.