Hatvankettedik fejezet

 (Avagy: gólyahír)

 Egy-két hónapos házasként Berni és Barna jól elvolt. Élték mindennapjaikat, míg egy reggel a lány átölelte férjét.

 - Mondd, te fiút szeretnél, vagy lányt?

 - Miért, lesz?

 Bernadett csak elmosolyodott.

 Egy meleg, augusztusi estén Barna megilletődötten állt egy vöröslő, ordító emberke fölött, és remegő kézzel vágta el az addigi életet jelentő köldökzsinórt. Egy óra múlva a nagyhasú Kisniki állította meg a folyosón.

 - Mi lett?

 - Fiú, Bence, 56 centi, 3400 gramm - darálta a boldog apa.

 Négy nap múlva Lali ücsörgött a folyosón. Felesége szerette volna, ha ott van a közös gyermekük érkezésekor, de a fiatalember nem bírta az ilyesmit. A "tapasztalt" Bernadett fogta Kisniki kezét. Valamivel később lehuppant az izgatott Lali mellé.

 - Fiad van… - közölte halkan, és sokáig nem kapott levegőt az őt ölelgető férfitől.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.