Hatvanegyedik fejezet

(Avagy: a fogadás)

 Nem kis tömeg gyűlt össze a kikötőben, nem kis hajó várt rájuk. A búcsúestére bérelték a közel ötvenfős kompániának.

 A hajó kifutott, a társaság vidáman iddogált, eddegélt, gyönyörködött a kivilágított városban, és a kukksötét tengerben.

 Sokan felderítőútra indultak a hajón. Kisniki és Lali megpróbált észrevétlenül megpattanni, de a sasszemű Szilvitől nem lehetett meglépni. Sebaj, sok jó ember ki helyen is kefél, csendben csukódott mögöttük egy kicsiny kajüt ajtaja…

 Barna és Berni szerencsésebb volt, kettecskén leltek egy másik apró helyiséget, mint később kiderült, a trió szomszédját. A motorzajon kívül hallottak mást is (az "isteni" Laliról, például), de legalább volt, ami serkentse őket.

 Egy priccs és egy asztalka volt minden berendezés, de semmi személyes, valószínűleg lakatlan kajütöt találtak. Zárható volt az ajtó, amit üzembe is helyeztek, kicsukva ezzel egy újabb zavaró körülményt. Még alig kattant a zár, Barna ajkaira máris menyasszonya tapadt, mohó és fékevesztett csókokkal árasztva el a meglepett fiatalembert. Kicsit érthetetlen volt számára a helyzet, mert alig két-három órája szeretkeztek utoljára, de nem volt ellenére egy újabb.

 - Még sosem csináltuk hajón! - suttogta Berni. Vőlegénye figyelmeztette a fehér sziklás öbölre, de erre azt a választ kapta, hogy: "Ekkora hajón!". Persze a fülke itt is szűkös, mégis akadt hely az egyre növekvő ruhakupacnak, és Bernadett egyszercsak a fekvőalkalmatosságon találta magát. Nyitott combjai közt Barnával, annak is a képesebbik felével. Ujjai a szőrtelen ajkakat húzták szét, nyelve a rózsaszín kéjgombot kereste. Meglelvén alaposan megkergette, de természetesen a környezetét is jól körbenyalogatta. Fel és lesiklott a sima nagyajkakon, befickándozott a selymes-nedves hüvelybe, ismét visszatért a vérbő klitoriszra. Kisnikivel ellentétben Berni csak halkan sóhajtozott, ám legalább annyira élvezte, és hamarosan suttogva követelt többet. Tövig. Vőlegénye még elbíbelődött volna így egy orgazmusig, de az imádott kérése számára parancs volt. Kicsit fészkelődni kellett a helyszűke miatt, de végül megoldották. Berni a priccs szélére ült, a srác térdelve könnyedén felérte, lassan hatolt a szoros vaginába. Megjött a lány hangja is, bár még mindig halkabb volt, mint a szomszédság. Szorosan keblére ölelte szerelmét, aki rögtön kihasználta, és Bernadett örömére fordította a helyzetet. Ágyékával lassan, határozottan döfött, csókjai, apró, huncutkodó harapásai, nyelvmozdulatai pedig felváltva jelentkeztek a telt melleken. A lány nem is bírta sokáig, megmerevedett, Barna fülébe-hajába suttogta közelgő gyönyörét, és elélvezett.

 Nem volt elég, és ahhoz képest Barna is messze járt, így feltérdelt a fekvőhelyen. Pazar-formás popsiját fordította a srác felé. Barna nem tétovázott, a nedvektől fénylő ajkak közé vezette dorongját. A keskeny derékba kapaszkodva gyorsan mozgott, csődöri vehemenciával hágta a kéjtől nyöszörgő lányt. Herezacsija minden döfésnél a csiklón csattant, és nemsokára úgy érezte, itt a "vég". Igen ám, de a lánynak sem kellett túl sok. Védekező-ösztöne győzött, kihúzta "kardját" a hüvelyből.

 - Ne… ne húzd ki! - nyöszörögte Berni.

 - De mindjárt jövök!

 - Szeretnék… egy babát tőled!

 Barna egy pillanatra ellágyult, ugyanakkor nem túl finoman újra tövig mélyesztette farkát az orgazmus küszöbén könyörgő lány testébe. Két, talán három mozdulat, ágyékuk összefeszült, Bernadett gyönyörtől lüktető vaginájába lövellt és fröcskölt Barna meleg spermája.

 Hosszan pihegtek egymás hegyén-hátán, utóbb azon tanakodva, hogyan oldják meg a helyzetet árulkodó és kellemetlen foltok nélkül. Barna nagy nehezen elérte nadrágjának zsebét, papírzsebkendőt nyerve ki belőle. A lány, amennyit lehetett, felitatott, és viszonylag tisztára törölte magát…

 Éjfél felé Barbara a hallnak nevezett nagyobbacska helyiségbe hívta félrészeg családját, és barátait. Elégedetten állapította meg, hogy ugyan mindenki ott van, de páran a ruháikat igazgatták - vajon miért?

 - Tisztel egybegyűltek! - köszöntötte őket Barbi. - Egy hete érkezett hozzánk vendégségbe a Gyémánt család. Köszönöm, hogy úgy fogadtátok őket, ahogy illik, és úgy összebarátkoztatok, ahogy talán már nem is illik…

 Derültség hullámzott át a termen. Mindenki tudta, mire gondol Piroska mama.

 - Egy hete ünnepeltük sokadik születésnapunkat Mónival, most egy másik alkalomból ünneplünk. Bizonyára tudjátok, az utóbb időben nem mentek úgy a dolgaink, ahogy azt szeretnénk. Nem untatlak benneteket a részletekkel, a lényeg az, hogy a RED Kft életében új fejezet kezdődik. Móni és Jenő már megbeszélte velem, most rajtatok a gondolkodás sora!

 Tartott egy kis hatásszünetet.

 - Költözünk, méghozzá a Diamond Kft szomszédságába!

 A döbbent csendet először csak a hajó halk dohogása, a hullámok csobogása törte meg. Aztán álmélkodó moraj. Barbara felvázolta, hogy mindenkinek egy hónapja van eldönteni, akar-e költözni, újabb egy hónap pedig a csomagolásra, hurcolkodásra. A városka határában épülő, új lakóparkban mindenkinek lesz lakása. Az este többi része vidám tervezgetéssel telt, a Piroskák családtagjai örömmel fogadták a költözés hírét, az adriai nyaralókat megtartják.

 Eltelt két hónap. A Diamond Kft kapujánál egy felvirágzott lakóbusz állt. Barna elegáns frakkban, cilinderben, Bernadett csipkés-habos menyasszonyi ruhában egy limuzin mellett állt. Túlzás nélkül közel százötvenen éljenezték, és indultak el a megfelelő hivatalokba. A ceremóniák végeztével a nagymamák sírtak, a szülők pityeregtek, a haverok és unokatesók hangosan be-beszólogattak. Ők pedig bepattantak a virágos lakóbuszba, és konzervdobozokat húzva maguk után elsöpörtek nászútra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.