Ötvenkettedik fejezet

 (Avagy: problémamegoldás)

 Gyémánt Tibor nagyon otthon volt a számítógépek világában, ám egyik lányát sem érdekelte az ilyesmi. A "futóbolond" bátyjának Vilmos, vagy Vili, Vilike, stb. nevű fia azonban odavolt ezekért. Amint végzett - természetesen számítástechnikai - iskoláival, azonnal Tibi bácsi informatikai cégénél helyezkedett el.

 Ifjabb Gyémánt Vilmos középmagas, szőke hajú, kék szemű, sportos és vidám természetű volt, ám olykor érződött rajta Juli nagymamájától örökölt, pánikszerű aggódási hajlama. Rendszeresen követte apját a futásban, bringázásban, amikor csak tehette. Sokszor az egész család útra kelt, és ilyenkor teljesen ki tudott kapcsolni a bitek és bájtok szövevényéből.

 Aggodalmaskodása a munkájában is megnyilvánult, szerencsére az alapos alaposságban, addig nem nyugodott, míg minden tökéletesen nem ment.

 - Barna, baj van! - szólt a telefonba Mária. - Ledöglött a rendszer!

 - Megyek! - sóhajtotta a pasas. Azt hitte, ez megint olyan ürügy, amivel már egy hete piszkálta. Mária szerette volna megismételni a múltkori, raktárbeli kefélést, ám Barna húzódozott. A nő azonban a tényleg tök hulla komputer fölött sápítozott. A srác valamelyest konyított a géphez, ám ezúttal csődöt mondott tudománya. Félóra töketlenkedés után hívta Mikit, aki a rendszer gazdája volt. Késő estig hívogatta, de a mobilját nem vette fel, otthon pedig nem tudták, hol kujtorog. Reggel tett még egy próbát. Miki mama vette fel, aki azt sírta, hogy az ő ártatlan (másodállásban drogdíler) kisfiát gonoszul megböködték egy húszcentis bicskával. Meghalt. Barna kevéssé tudta átérezni Miki mama bánatát, a saját problémája jobban izgatta, mert a komputeres hálózaton volt rengeteg fontos anyag. Hab a tortán: Berni gépe is bedöglött, majd sorra-rendre az egész Diamond Kft-n belül az összes összeomlott. Barna állt a "romok" fölött, és törte (a falba) a fejét, mit tegyen. Két púp után Berninek beugrott.

 - Tibi bá'! - és már hívta is.

 Tíz perc után Tibi bá', és Vili ott volt.

 - Akkor talán lássuk a beteget! - kedélyeskedett Tibi. Leült Bernadett gépe elé, és elkomorodott. - Honnan indult a baj?

 - A rakiból.

 - Vilikém, megnéznéd?

 - Meg.

 Mária dühösen püfölte a monitort, és épp egy jegyzetfüzetet próbált meg felvenni az íróasztal mellől, mikor Vili és Barna belépett. A nő, szokása szerint miniben volt, és pont a képesebbik felét mutatta a fiatalemberek felé. A két pasi tekintete összevillant a fehér tanga láttán.

 - Helló, Marika, ő ifjabb Gyémánt Vilmos, megnézné a számítógépet.

 - Itt van, de az egy szar, nem nagy látnivaló! - morrant Mari oda sem fordulva, ám amikor mégis megtette, egy pillanatra kihagyott a szíve. Szebbnek tartotta Barnánál, és ez a véleménye csak erősödött az alatt a pár óra alatt, míg ifjabb Vilmos a géppel prüntyögött. Természetesen Barna egész idő alatt nem mozdult Vili nyomából, és hamarosan világossá vált számukra, hogy a rendszert egy különösen makacs vírus tette hidegre.

 Késő délutánra újra működőképes volt miden. Ekkor pattant ki Barna fejéből a szikra, miszerint Vili lehetne a rendszergazda. Úgyis megüresedett az állás késelés által, arról nem beszélve, hogy családban marad. Kezet ráztak rá, Tibinek sem volt kifogása, és ezzel, bár még nem sejthették, egy időre Vili szexuális élete rendeződött.

 Mária már lassan három váltás fehérneműt hordhatott magánál, mert a rendszer ugyan működött, Vili egyrészt folyamatosan ellenőrzött minden gépet, így a raktárit is, másrészt egy új programon dolgozott, melyet tesztelt is. A nő a találkozások alkalmával soha nem mulasztotta el előnyösebbik oldalát diszkrét keretek között bemutatni. Sokan nem az eszéért szerették…

 Vili figyelmét ugyan nem kerülték el a kapitális keblek, ám még egyelőre a munkája kötötte le. Mária nem adta fel, és az idő neki dolgozott.

 Egy nap, mikor vége volt már a munkaidőnek, és kifelé kanyarodtak a telep kapuján, Marikát látták meg a buszmegállóban. Vili vezetett, Barna és Berni ballasztként ücsörgött mellette-mögötte. A járda mellé állt, és kiszólt a nőnek.

 - Elvihetünk egy darabon?

 Fél siker volt, mert ugyan két darab zavaró körülmény is csücsült a kocsiban, de legalább észrevette őt! Boldogan pattant Berni mellé, és mondta be az útirányt.

 - Az jó, én is arra megyek, csak előbb kiteszem a főnökeinket!

 Kitette a két főnököt, Mária melléült, és "észrevétlenül" csúsztatta fel rövid szoknyáját.

 - Szerinted megdugja? - nézett Berni a távolodó kocsi után.

 - Remélem, igen! - sóhajtott Barna. - Ha mégsem, akkor kirúgom!

 - Innen már nem lakom messze… itt jó lesz, ha kiteszel! - pihegte Mária.

 - Ugyan, hazaviszlek! - és hazavitte.

 - Bejössz egy kávéra? - kérdezte a nő.

 Vili elfogadta az ajánlatot, arról nem beszélve, hogy már igen ki volt éhezve a női testre. Első pillantásra Mária meg is felelt a kívánalmainak, aztán másodikra is. Bukott a bögyös macákra, ez pedig sárló kancaként pucsított be neki. Bűn lett volna kihagyni ezt a "kávézást".

 A forró, fekete ital végigperzselte Vili torkát, ám szeme nemcsak ettől könnyesedett, eközben Mária lezuhanyozott, és az utolsó kortyra egy törölközőbe csavarva, vizes tincsekkel jelent meg.

 - Nem haragszol, hogy megfürödtem?

 - Nem, dehogy… de azt hiszem, mennem kéne… - állt fel nem minden hátsó szándék nélkül a pasi.

 - Maradj még! - feszítette törölköző mögé rejtett kebleit a srácnak. - Ráérsz, nem?

 - Nos, ami azt illeti…

 Marika lágyan, de határozottan lesmárolta a hapsit, nyelve szemtelenül tett egy kört Vili fogai között.

 - Rámérhetnél egy órácskát… - búgta a nő, és magával vonta a szobába. Vilit nem kellett noszogatni, örömmel követte a nőt. Mária alig észrevehető mozdulattal padlóra küldte a törölközőt. Vilit is. A srác majd' eszét vesztette a kreol bőrű, nagy mellű, csókos ajkú, telt, buja női test láttán. Átölelte, és mohó, nyelvkergető, nyalakodó, cuppogó csókolózásba gabalyodtak. A nő a nyakát átölelve karolta Vilit, hatalmas melleit a könnyen gyűrődő ingnek feszítette. Bármilyen finom és strapabíró anyag is volt, a szilvamagnyira keményedett bimbóknak alig-alig tudott ellenállni. Még mielőtt átszakadt volna, pirosra lakkozott körmök ördögi gyorsasággal gombolták ketté, hogy végül halk suhogással a földön kössön ki. Igaz, hogy szőrzete elmaradt Barnáétól, Vili izmos mellkasán is volt néhány barnás csimbók, köldöktől göndör, terebélyesedő háromszög bújt a nadrág mögé. Marika mindezt még nem látta, hiszen csukott szemmel, mohón falta rendszergazdája ajkait, viszont ujjai szorgalmasan matattak, épp ott, ahol a szőrzet eltűnt. Gomb ki, slicc le, nadrágharmonika a bokán, röhejes bokszer. Ami pedig a bokszer mögött rejtőzött, nem volt nevetnivaló. Még mindig csókolózva tapintott a nő a lényegre. Forró, vastag, és kemény. Kicsit behatóbb taperolás után: mérete sem szerény. Ekkor már elengedte a pasi ajkait, és elétérdelt, hogy ne csak a kezébe vegye az irányítást. A dákó már az orra előtt lengedezett, ám Vili másképp gondolta. Gyengéden felállította Marikát, s a kanapé felé irányította. Leültette a nőt, aki a bokszer sliccén kikandikáló rúd felé nyúlt. Vili megint csak "elvette" tőle, és hanyattfektette, mialatt az utolsó ruhadarabjától is megszabadult. Újfent csókolóztak, de a srác keze közben izgató munkába fogott a barna, telt női testen. Először a jókora cicikkel szöszmötölt, gyúrogatta őket, a bimbókat söndörgette, játszadozott velük. Kezeit szája, és fürge nyelve követte. Rácuppant a "szilvamagokra", nyelve a ruganyos gombokkal kergetőzött, míg ujjai délebbre osontak. Göndör, fekete szőrzet pamacsát találták, csupaszra borotvált punciajkakat, forróságot. Ahogy az ujjak komolyabban is nyomultak, nedvességet is, és ekkor nyögött fel Mária először hangosan. Na, persze, hiszen a fürge ujjak a csiklójára nyomódtak, megkergették az érzékeny szervecskét. A nő első nyögését innentől kezdve számtalan követte. Főleg akkor, mikor az ujjak kis időre eltűntek, hogy átadják helyüket a mozgékony, sikamlós nyelvnek. Na, volt ám nyögdécselés, meg sikongatás, meg mindenféle! Vili megtalált egy igen-igen érzékeny pontot az amúgy is érzékeny csiklón, ahol nyelvét alig mozdítva az egekbe korbácsolhatta a nő érzékeit. Rásegítésképpen mutató- és középső ujját a nedves hüvelybe nyomta, lassan ki-be mozgatta. Marika körülbelül eddig bírta. Teste megfeszült, lélegzete elakadt, vaginája összeszorult. Vili leállt, hogy a nő az utolsó pillanatáig élvezhesse a gyönyör hullámait.

 A pasas a másodperc töredéke alatt egy ultra vékony gumit kanyarított kőkemény, vaskos dorongjára. Az imígyen "felöltöztetett" farkát a lucskosra nyalt punci ajkai közé igazította. Lassan, gyengéden tolta tövig a forró mélységbe, mely engedelmesen szorult az átlagnál kicsit vastagabb rúd köré. Marika még sikkantani is elfelejtett a fájdalommal határos, hihetetlen kéj éreztekor, csak tompa, halk nyögésekre futotta. Ifjabb Gyémánt Vilmos nagyon finom mozdulatokkal dolgozott, azt lehetett hinni, elaludt, de a nő mást, hatalmas élvezetet tapasztalt, és megállíthatatlanul közelített a csúcs felé. Nemsokára be is következett, hüvelye lüktetve szorongatta meg a benne dolgozó péniszt, Marika lélegzete el-elakadt, hatalmas mellei igézően hullámoztak.

 Alig csitult el Mária testében a második orgazmus utolsó hulláma, Vili nekilendült. Gyorsabb tempót diktált, már ő is a tetőpontra készült, és nem is járt olyan messze. A nő alaposan "fel volt pörgetve", a gyors "huzavona" neki is jólesett. Megtörtént hát, amire tulajdonképpen egyikük sem számított. Vili az utolsó pillanatban kihúzta farkát a punciból, és gumiba bújtatott bíbor makkját a vöröslő csiklóra nyomta. Néhány pillanat múltán hideglelős gyönyör kúszott végig Vili gerince mentén, lüktető rúdjából hatalmas adag ondó lövellt ki, a gumi végét teljesen kitöltve. A pulzáló pénisztől Marika sem tudta, és nem is akarta visszafogni magát. Harmadszorra is hatalmasat élvezett, vaginájából a kéj nedvének cseppjei csordultak ki.

 Kellemes fáradsággal nyúltak el egymás mellett, a fiú gyorsan megszabadult a "védőeszköztől". Még az sem rontott Vili hangulatán, mikor Mária az órára pillantva felkiáltott.

 - A lányok!

 - Valami baj van? - érdeklődött a srác.

 - Már értük kellett volna mennem!

 - Jól elb… tuk az időt! Menjünk, mutasd az utat!

 Vili ezzel a gesztusával jó időre biztosította magának a szex- (és talán érzelmi) partnert. Mária nem nagyon engedte a "karmaiból", és a fiú sem nagyon akart "menekülni".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.