Negyvenkilencedik fejezet

 (Avagy: eljegyzés és bosszú)

 A kirándulás után egy kis szállóba utaztak, maradt még néhány napjuk, hogy kipihenjék magukat. Na, persze, ki mit ért kipihenés alatt. Berni és Barna például derékszaggató napokat töltött el.

 Kisniki és Lali kapcsolata szépen haladt, a fiú tette a szépet, a lány a szende szüzet, de már alig várták az alkalmat, hogy féktelen, vad szeretkezés formájában teljesedjék ki alakuló szerelmük.

 Utolsó előtti napon majdnem volt rá alkalom, ám nem tudták véghezvinni tervüket, mert Lívia és Alíz idő előtt visszatért a szobába. Puff neki! Nem estek ugyan kétségbe, de Kisnikinek már nagyon viszketett.

 Az utolsó napra a felnőttek eltűntek. Lefoglalták a szálló éttermét a fiataloknak, ők pedig a városka egyik elegáns vendéglőjében foglaltattak asztalt.

 Kisniki kapott az esti buli lehetőségén, és Bernihez fordult segítségért. Az Gabihoz küldte, aki boldogan állt a lány rendelkezésére. Lívia és Ancsa el volt távolítva arra az estére, bár utóbbinak nem volt őszinte a mosolya.

 Nem Kisniki volt az egyetlen, aki meglepetést akart szerettének. Barna is külön utakon járt egész délelőtt. Hosszasan keresgélt, de végül megtalálta, amit keresett.

 Eljött az este, az étteremben az egész kompánia ott zajongott, majd Dugó nagypapa szót kért, és pár mondatban ecsetelte az eltelt napok eseményeit, külön megemlítve Bernit és Barnát, szerepet szánva nekik a cégben. A srác meglepve hallotta a nevét, egy hirtelen ötlettől vezérelve felállt, és odament Dugóhoz.

 - Laci bácsi…

 - Parancsolj!

 - Izé… - fordult a sok-sok szempár felé. - Ez egy olyan helyzet, ami, hát, hogy is mondjam, számomra kissé kényelmetlen. Nem azért, amit mondani szeretnék, hanem, hogy ilyen sok ember előtt.

 - Ne zavarjon, fiam! - nyugtatta Dugó.

 - Először is szeretném megköszönni a belém vetett bizalmat, igyekszem is megfelelni az elvárásoknak. A másik dolog pedig Bernadettel kapcsolatos… - ránézett a meglepett lányra. - Idejönnél?

 Odament.

 - Kösz. Szóval… csak kérni szeretnék tőled egy apróságot… - ezalatt Barna a zsebében turkált, majd valamit a döbbent lány orra alá dugott, közben letérdelt. - Legyél a feleségem!

 A légyszellentés egy hangrobbanással ért volna fel ott, abban a helyzetben, abban a másodpercben. Bernadett továbbra sem tudott megszólalni, levegőt venni is alig, csak bólintott. Kisniki kiáltott fel először, éltetve az ifjú jegyeseket. Könnyű neki, ő volt az egyetlen beavatott, ő segített kiválasztani az egyszerű, de mégis szép aranygyűrűket, és ő szerzett Berni ujjáról méretet.

 A teremben boldog ujjongás zaja nyomta el Berni halk, igenlő válaszát, Barna hallotta, és az elég volt. Felhúzta a gyűrűt, és megcsókolta a lányt. Szép volt és megható.

 Később a szülők körében fogadták a gratulációkat, néhány csipkelődő megjegyzésre hasonló stílusban válaszoltak, és lassan magára maradt a fiatalság.

 Az étterem észrevétlenül alakult át. Nagy tér, gyér világítás, hangos zene lett, kezdődhetett a buli!

 - Hát, öregem, ügyes húzás volt most bejelenteni az eljegyzést! - veregette hátba Lali Barnát.

 - Igyekszik az ember! - szerénykedett a fiú.

 - Jól választott! Remek csaj a húgom! - szólt bele Robi is egy sörösüveggel a kezében. Nem az volt az első.

 Másik kezében egy lányt szorongatott, akit e kirándulás alatt ismert meg. A lány Jani papa nővérének, Ginának volt az unokája, és Natasának hívták. Huszonhárom éves volt, facér és gyönyörű. Magas, vékony volt, szinte már csontos, de ifjabb Robinak pont ez a típus jött be. Szőke is volt, kék szemű, a srácnál tuti befutó. A lánynak sem volt közömbös Robi, jelenléte félénk izgalommal töltötte el, így a buli kezdetekor örömmel ment vele táncolni.

 Egyre telt az idő, erősen az éjszakában jártak, a DJ azt vette észre, hogy hárman-négyen, ha maradtak.

 Berni és Barna volt az első, talán, aki lelépett, de szinte azonnal utánuk Kisniki és Lali.

 Lali követte barátnőjét a szobájába, ami végre-végre üres volt! Annyira várták már ezt a percet, hogy mindjárt az ajtó becsukódása után mohón egymásnak estek. Falták, harapdálták, csókolták egymást nagyon-nagyon sokáig, összeölelkezve az egyik ágyhoz lavíroztak. Eközben ruháik repkedtek szerteszét a levegőben, de ők csak egymással törődtek. Kisniki hatalmas keblei a srác mellkasához nyomódtak, keményre izgult bimbói jóformán átbökték Lali bőrét, akinek, mi tagadás, jólesett. Csókjaival lassan el is hagyta a lány ajkait, kicsit elidőzött a nyakán, de mivel nagyon csiklandozta Kisnikit, hamar továbbállt. Gömbölyű váll, mellkas, cici. Helyben volt. A jókora, hersegő húsú halmokon tobzódott a srác. Már Berni mérete is lenyűgözte, de ez volt neki a csúcs. Kezeivel lágyan gyúrogatta, míg nyelve a kemény gombokkal kergetőzött. Azok gonoszul elsiklottak alóla, hogy újra hetykén meredezzenek, ám Lali nyelve nem adta fel könnyen. Már Kisniki jelezte, hogy ugyan nem rossz, amit csinál, de szeretne más testtája felől is izgulni. Ennek érdekében az ágy felé araszolt, a srác pedig engedelmesen követte. Végigheveredett az ágyon, Lali pedig az ágy mellé térdelve folytatta a mellek csókolgatását, határozottan a lapos has, a csupasz öl felé tendálódva. Belenyalintott a köldökbe is, ám csiklandós sikkantás volt rá a válasz, ezt inkább hanyagolta. Csupasz vénuszdombra ért. Kislányosan árt, domború és szőrtelen puncin kalandozott a nyelve. Egyetlen sörtét sem érzett, profi és friss munka volt. Nyelve a résbe furakodott, kéjes nyögés, combnyílás volt a válasz. Lali most úgy helyezkedett, hogy szemből folytathassa a nyalakodást. Egy tizedmásodpercre eltűnődött a punci forróságán és nedvességén, magában elismerően vállat vont, és fürge nyelvével máris a csiklót kereste-kergette, míg mutatóujja lassan a szoros hüvely mélyére siklott. E kettős tökéletesen megtette hatását, a már jócskán felizgatott Kisniki percek múlva finoman megrándult, és apró sikolyt hallatva nagyot élvezett.

 Lali gyorsan a széttárt lábak közé térdelt, bíborvörös makkját a nem kicsit nedves punciajkak közé igazította. Lassan, óvatosan hatolt be, míg ágyékszőrzete a csiklót nem csiklandozta. Kisniki felnyögött, ahogy szoros vagináját a jókora dorong feszítette, és persze, ahogy az lassan dolgozni kezdett. Egyre gyorsult, egyre hevesebben döfött, tövig lökte minden alkalommal annyira, hogy az már szinte fájt, ám Kisniki érzékei olyannyira fel voltak izgatva, hogy az apró fájdalomhullámok is gyönyörcseppekként hatottak rá. Be is következett a cseppekből felépülő hatalmas hullám, ami percek alatt átcsapott a lányon. Teste megfeszült, lélegzete elakadt, hüvelye összeszorult. Hosszú másodpercek múlva ernyedt csak el a kéjes görcsből.

 Lali még bírta, bár a lány orgazmusa bizony neki is jólesett, de elterelte róla a figyelmét, így sikerült úrrá lenni érzésein. Na, nem olyan sokáig, de kellő ideig.

 Kisniki pozitúraváltást javasolt, a srác nem vitatkozott. A lány feltérdelt, fenekét domborítva kínálta magát. Lali egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy a barnásrózsaszín, szűk popsilyukba hatoljon, de a gondolatot egy későbbi alkalomra hessentette. A nedves, diszkréten kinyílt punci mélye is elég hívogató volt. Bele is döfte hát a nedvektől fénylő farkát, nem volt valami gyengéd, de nem is túl durva. A lánynak mindenesetre jólesett, arcát a lepedőbe fúrva nyögdécselt és sikongatott. Lali lendületes tempót diktált, heréi sűrűn "kopogtak" a csatakos csiklón. Ennek egy újabb, elsöprő erejű orgazmus lett a vége, a lány nem fogta vissza magát, párnájába sikította gyönyörét. Lali sem járt már messze attól, hogy hatalmasat spricceljen, amint csillapodott a lány kéjhulláma, ki is húzta szerszámát, hogy két-három húzás után…

 Berni és Barna hevesen csókolózva csukta be az ajtót. Hirtelen a lány elég illúzióromboló módon elnevette magát. A pillanat varázsa odalett, ám mikor elárulta, min is vigyorgott ekkorát, már Barnának is tetszett a dolog… Az ugyan kevésbé, hogy Berni kukucskálással óhajtotta kivárni a legmegfelelőbb pillanatot, ráadásul őrködni állította őt a folyosó végére, hogy zavartalanul leskelődhessen. Unalmas percek után Berni pisszegésére riadt.

 Kisniki, mikor Lali kihúzta a farkát, gyorsan megfordult, hogy nyelvjátékával az utolsó cseppet is kicsalogassa a lövésre kész dákóból.

 - Niki, hallom, te is leborotváltad… - vágódott ki az ajtó, Berni és Barna tökéletesen látta, ahogy a lány orra előtt tekintélyes mennyiségű ondó süvít el. Az arcokra kiült döbbenet gonosz vigyort csalt az érkezők ajkára, akik halk "Bocsi!" - sikkantással ki is léptek a szobából. Hangtalanul röhögve borult össze a jegyespár, és még jobban nevettek, mikor megjelent tűzvörös arccal Kisniki.

 - Remélem, van samponod! - jutott bőven a hajába is…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.