Negyvenharmadik fejezet

(Avagy: Barnabás álma)

 Egy lány kanyarodott a még szokatlan, de csendes utcába. Fiatal volt, tizenhét elmúlt, tizennyolc még nem. Mint az összes korosztályabeli, jó alakú lány, ő is falatnyi, mélyen dekoltált topot, és testhezálló csípőgatyát hordott, sportcipővel. Vállig érő, világosbarna haja lobogott a néha-néha feltámadó szélben, bájos pofikáját, homlokát erős koncentrálás ráncolta, barna tekintete ide-oda cikázott. Hirtelen kisimultak a ráncok, felcsillant a szempár. Megigazította hátizsákját, és határozott léptekkel vette célba az egyik házat. Első blikkre nem látott életre utaló jeleket, így megpróbálkozott a kapuval, sikerrel. A bejárati ajtó is engedett. Csengő nem volt.

 Öt ujj csúszott az egyenes, barna szőrrel benőtt, körülölelt köldök fölött.

 Két szürke szem delejezte a tévét. A képernyőn kreol bőrű nő csupasz, lucskos ölében dolgozott egy méretes dorong.

 Az öt ujj továbbcsúszott, alsónadrágra, annak forró és kemény halmára tapintottak. Megigazították, markolászták, gyürmölték. Kényelmetlen volt, előhalászták hát azt a forró, és kemény halmot. Barnásfekete, egyenes szálú szőrkoronás, vastag, és elismerésre méltó hosszúságú pénisz húzta ki magát délcegen. Olyan tartása volt, mintha csak ezt mondaná: „Ide nekem minden puncit!” Kívánsága csak vizuálisan teljesült. A galád távirányító kimerevítette a képet.

 Csupasz punci, totál plánban, nem is akármilyen, nem is akárkié!

 Az öt ujj marokká szorult a forró dákón, kezdetben lassan, ám nagyon gyorsuló tempóban húzogatta a fitymát fel-le a maga útján. Minden lehúzáskor makkja bíborvörösen, duzzadtan tűnt elő. Hamar, igen hamar közelgett a pillanat, amikor a másik kézre is szükség lesz. Zsebkendőt tartott bizsergő farka végéhez, ám a végkifejlet nem várt fordulatot vett.

 - Helló, Barna! – állt a lány a nyitott ajtóba.

 - Bernadett?! – a fiú arca kicsit eltorzult. Hogy mitől, azt nem tudni, az viszont biztos, hogy lohasztólag megmarkolni a farkát már késő volt. Mindössze annyi hatást ért el, hogy a már becélzott zsebkendő helyett bokától combig spriccelte végig a lábát. Tulajdonképpen nem esett rosszul, csak a helyzet. A lány diszkréten kifordult az ajtóból, és a falnak támasztotta a hátát. Hangtalanul nevetett.

 Barna kétségbeesetten kapkodott, de még az alsónadrágját is összeragacsozta. Dühödten kapta fel a köntösét, és „egy perc!” – odarikkantásával a fürdőszobába viharzott. Bernadett leült egy fotelbe, rápillantott a képernyőre, ahol még mindig ki volt merevítve a nő.

 - Ja, bocs! – jelent meg ismét Barna, kinyomta a tévét és a videót.

 - Engem nem zavar, láttam már egyszer-kétszer.

 - Igen?

 - Elfelejtetted, hogy van egy bátyám?

 - Tényleg… Nos, minek köszönhetem a látogatást?

 - Hallottam, hogy beteg vagy, legalábbis Robi szerint.

 - És? Szerinted is az vagyok?

 - Hát, nem is tudom, az előbb mintha görcseid lettek volna!

 - Haha! Milyen humorod van!

 - Az van, de tudok hernyó is lenni! Ide figyelj! Rossz lett a matekod már megint. Juhász nem fog engedni érettségizni!

 - Hogy gebedne meg!

 - Ez igaz, de az is, hogy nem kéne itthon verned… - itt elhallgatott, fülig pirult, és lesütötte a szemét. Nem mintha álszent lenne, csak látta Barnán, milyen ciki volt neki a helyzet. Pedig lelke mélyén de szerette volna még ennél is „cikibb” helyzetbe hozni! Csak a fiú alkalmankénti idiótasága volt az egyetlen akadálya. Folyton elkerülték egymást az érzelmeikkel, mindig olyankor ébredt fel egyikükben a szerelem a másik iránt, mikor az „foglalt” volt. Most éppen olyan stádiumban voltak, mikor akadálytalanul közeledhetnek egymáshoz. Bernadett jó ideje komolyan érdeklődött Barnabás iránt, de a srác olykor kihozta a lányból az agresszívet, vagy a tartózkodót. Barnának így persze fogalma sem volt a lány érzései felől, de azt sejtette, hogy kapcsolatuk egy ideje több, mint barátság. Ő a maga részéről szerette a lányt, igen vonzónak tartotta, csak a bátorság hiányzott belőle, hogy ezt Berninek is bevallja.

 Csendben nézték egymást.

 Barna magas, legalább egy nyolcvan volt. Rövid, sötétbarna frizurát, szürke szempárt, egyenes, keskeny orrot, borostás, szintén keskeny arcot viselt. Nem volt túl széles, se nem keskeny válla, teste mértéktartóan izmolt, dúsan szőrözött. Az imént látható méret is vonzó volt. Bernadett odavolt érte.

 - Mondtam már, hogy hasonlítasz valakire? – vizslatta Barna Bernit.

 - Még nem – ez igaz volt.

 - Nem tudom, kire, de nagyon hasonlítasz! – közelített Barna.

 - Fogalmam sincs, kire gondolsz – a mennyezet ugyan nem szakadt le, a válasz viszont óriási kamu volt. „Hát persze, hogy tudod, te lökött!” – gondolta mérgesen Berni. „A nagynénémre… alias Gwendoline Diamond-ra!”

 - Most hirtelen nem ugrik be, de ha eszembe jut, majd szólok!

 - Rendben, Barna, akkor is szólj, ha leérettségiztél matekból. Elhoztam a leckét, tessék… Most mennem kell, ne haragudj! – odahajolt Barna mindig szúrós arcához, gyengéd puszit nyomott rá, és kiment a házból.

 Barna belekukkantott a feladatokba, majd mérgesen lecsapta azokat. Nem volt erre hangulata. Bernadettre volt. Gyönyörű, a legszebb lány, akit valaha látott. Volt, mikor komolyan próbálkozott nála, de a lány foglalt volt, és zűrös. Most, tudomása szerint nem volt senkije, mégis, Barna olykor harsány, de általában is jó kedélyű vidámsága félszeg ügyetlenkedéssé, sutasággá válik Berni közelében. Attól félt, a lány visszautasítja, vagy kineveti. A mostani eset egyenlő volt a totális leégéssel. Amikor meglátta őt az ajtóban, hirtelen azt hitte, mintha csak…

 „Álljunk meg!”

 „Mintha csak… ki állt volna ott az ajtóban?”

 A távirányítóhoz kapott, tekert egy kicsit a képen, és kimerevítette, mikor megtalálta azt, amit keresett.

 „Ő az. Igen.”

 „Őrá hasonlít! Tudtam!”

 „Gwendoline Diamond-ra!”

 Barna nem említette Berninek a felfedezését, de még Robinak, a lány öt-hat perccel idősebb bátyjának sem szólt. Egyelőre még önmaga számára is megmagyarázhatatlan indokból rákapcsolt, nemcsak a matekra, a többi tárgyra is. Néhány hét múlva sikeres, közepes eredményű írásbeli érettségi vizsgát tett.

 Rettenetesen örült magának, minden este hajnalig bulizott a haverokkal, de egy hét részegeskedés után rádöbbent, ez nem az igazi.

 Telefoncsörömpölés.

 - Szia, Berni, Barna vagyok.

 - Szia, mondd!

 - Izé… szóval… csak azt szeretném megkérdezni, hogy… izé… ráérsz szombaton este?

 - Hm… szombat este?

 - Igen… el szeretnélek hívni, izé… vacsorázni. Tudok egy pöpec helyet, még anyámékkal kajáltunk ott, valamikor régen… Ha érted…

 - Persze, Barna, értem! – mosolygott a lány, persze ezt a srác nem láthatta.

 - Akkor eljössz? Ugye el?

 - Nos, van egy rossz hírem, sajnos nem tudok elmenni veled…

 - Kár…

 - Viszont ezennel meghívlak én téged szombat estére. Anyuék megkésett szülinapi bulit tartanak, és szeretném, ha megismernéd őket.

 - Rendben van, ott leszek!

 - Oké, majd olyan öt óra tájban érted megyünk Robival. Lesz egy kis meglepetésem is a számodra!

 - Alig várom már, na helló!

 - Szia!

 Szombaton délelőtt Barna már alig bírt magával. Szokásától eltérően nem a megnyugtató pipázást választotta, hanem egyik staubról a másikra gyújtott. Nővére szóvá is tette a mértéktelen füstölést, de csak vitát eredményezett, a lány otthagyta „bezanzult” öccsét. Barna, amint meglátta a házuk előtt fékező autót, azonnal mellette termett. Szolid illatfelhő fogadta odabenn, Berni kente be magát „pasivadítóval”. Volt is hatása, Barna nyaka hamarosan görcsbe merevült, annyit sandított oldalra, a vezetéssel elfoglalt lányra. Robi nem jött.

 Hamar megérkeztek, és az autóból kiszállva végre végiglegelhette a lányt. Sötétkék, ujjatlan selyemtop feszült szép nagy, feszes, és kerek keblein, barna, sima bőrű, lapos hasa, cuki köldöke kimosolygott a fiúra, alatta suhogó, sötétkék, bokáig érő selyemszoknya. A fiúnak feltűnt az is, amit már eddigi találkozásaik alkalmával észrevehetett ugyan, de most, az autó légkondicionált hűvösében még nyilvánvalóbbá vált. Bernin nem volt melltartó. Nem szerette. Cseresznyemagnyi bimbói a hűvös selymen keresztül is átforrósították Barnát. Nehezen bírt magával, mikor követte a lányt a bejárathoz.

 - Ő az apám – állította meg az első útjába tévedt családtagot Bernadett. – Apu, ő Barna, tudod, akiről már beszéltem…

 - Szia, Barna, érezd jól magad! – nyújtott kezet Róbert, a srác megrázta, de a lány már vonszolta is tovább.

 - Ő Péter, a nagybátyám, Laci papa, Gabi bá’, Kriszta és Glória mama, Vili és Tibi…

 Barna feje már zsongott a sok névtől, szeme káprázott a rengeteg új arctól. Berni fáradhatatlanul hurcolta mindenfelé, mígnem a nappaliban kötöttek ki.

 - Anyu, figyelnél egy percre? – kocogtatott egy Barnának nagyon ismerősnek tűnő hölgy vállán.

 - Igen, kicsim? – fordult feléjük a nő.

 - Hadd mutassam be a barátomat, Barnát. Barna, ő az anyám.

 - Szia, Gyémánt Laura vagyok, örülök, hogy megismerhettelek! – tényleg örült. Szimpatikusabb volt, mint az a neonáci Zoli.

 A srác csak hüledezni tudott. Első pillantásra mintha Gwen Diamondot látta volna, de a sokadik pillantásra is megdöbbentő volt a hasonlóság. Egy „Keszcsókolom” kinyekkentésére futotta, keresett egy fotelt, és lerogyott. Bernadett mellésuhant, kezébe nyomott egy pohár narancslét.

 - Rá lehet itt gyújtani? – kérdezte a fiú. Berni meglepve meredt rá. Sosem látta még dohányozni a srácot, holott mintha az említette volna. Cigarettás és szivaros dobozkát tolt elé, Barna elutasította.

 - Ezt jobban szeretem, most erre vágyom leginkább!

 - Ahogy gondolod! – vont vállat a lány, és érdeklődve figyelte a pasi arcvonásait, ahogy a pipát tömködte. Bár „hivatalosan” nem jártak, de egymástól függetlenül úgy tekintettek a másikra, mint a párjukra. Kellemes illatú füst bodorodott.

 - Azért a múltkor nem mondtál igazat! – szortyogta a lánynak.

 - Igen. Nem volt teljesen igaz… - vallotta be Berni.

 - Tudtad, kire gondolok, ugye?

 - Hát persze! – megcirógatta a szürke borostákat. – Az én szeretett nagynénémre gondoltál, akit a videón néztél…

 - Gwendoline Diamond.

 - Lánykori nevén Gyémánt Gabriella. Nemsokára ő is itt lesz.

 - Láttad, mielőtt kikapcsoltam volna?

 - Sok mindent láttam, de nemcsak onnan tudom – és megpuszilta Barnát. – Van egy bátyám, akinek mindig Gabiról áradozol. Robi azt mondta, az álmaidból legalább két filmet lehetne csinálni!

 - Kösz! – rotyogta Barna, feje fölött kis, fekete felhővel, és csendesen elpöfékelte az illatos dohányt, felhajtotta a narancslét.

 Nemcsak ők voltak egyedül fiatalok, hiszen az öreg Gyémánt-fivérek összes unokája és barátai is ott voltak a forgatagban. Barna eleinte megpróbálta fejben tartani a neveket, hogy ki kinek a kicsodája, aztán feladta. Táncolt, evett és ivott, jópofizott a lányokkal, jól érezte magát.

 Észre sem vette, hogy Berni eltűnik a közeléből, és egy újonnan érkezett nőhöz lép.

 - Szia, Gabi! – ölelte át a nőt.

 - Szia, kicsi unokahúgom! Ezer éve nem láttalak! De gyönyörű lettél!

 - Csak nehogy beprotezsáld Frédinél! – nevetett odalépve Laura.

 Az ikrek összeölelkeztek. Régen találkoztak, Gabi két hónapig Olaszországban forgatott, elhatározása szerint az utolsó filmjeit. Miután kölcsönösen kiörvendezték magukat, Bernadett félrevonta Gabit.

 - A segítségedre lenne szükségem.

 - Kicsim, érted mindent! – Gabi úgy szerette Bernit, mintha a sajátja lenne, holott neki is volt egy tízéves lánya, most éppen Aggtelken, barlangi túrán.

 - A pasimról lenne szó… - és a lány elsuttogta Gabinak a tervét.

 - Nem rossz! – nevetett a nő végül, majd Bernire kacsintva eltűnt a forgatagban.

 Későre járt, már alaposan beesteledett, de Lauráék gondoskodtak megfelelő kerti világításról, így a buli csak folyt a maga medrében, szabadtéren is. Bernadett egy időre visszatért Barnához, de csakhamar megjelent Gabi. Unokahúga mosolyogva lekopott.

 - A nevem Gyémánt Gabriella. Berni mondta, hogy nagy rajongóm vagy!

 - Izé… kézcsók… igen…

 - Ne kézcsókozz itt nekem! Tegezz nyugodtan! Csókolgathatsz majd mást!

 - De… én… izé… Berni…

 - Eltűnt. Biztos kiment slozira, vagy ilyesmi. Táncoljunk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.