Harmincadik fejezet

(Avagy: találkozás, üzlet, szex…)

 - Vajon megérkeztek már a gyerekek? – sóhajtott fel Juli a kocsiban. A találkahelytől már nem jártak messze.

 - Minden bizonnyal felállították a sátrakat, és most belakják! – nevetett Dugó a volán mellől.

 - Na, igen, az almák, és a fájuk! – epéskedett Kriszta.

 - Most mi a baj, mamka? Mi nem ezt csináltuk húsz éve?

 - Nincs ebben semmi baj, inkább az zavar, hogy most teljesen egyedül, nélkülünk mennek…

 - Aggódsz, hogy nagymama leszel, mi? – vigyorgott Gábor.

 - Idióta! – fakadt ki Kriszta. – Nem hülyék a lányok, ilyen téren tudnak magukra vigyázni! Más minden egyébre gondoltam…

 - Inkább arra gondolj, hova is kellene mennünk, kicsim! – szakította félbe Dugó.

 - Azt mondta Barbara, hogy a kikötőnél fog minket várni.

 - Jó, és az merre van?

 - Menj csak itt tovább, egyenesen, át a vasúton, és már ott is van! – mutatta Kriszta az irányt.

 Dugó leparkolt, és csak bambán meredt barátjára, aki vágtatva rohant illemhelyet keresve.

 - Minek iszik, aki nem bírja? – csóválta a fejét Gábor.

 Megvárták Jocót, aki kielégült arccal, szinte lebegve tért vissza barátaihoz, kis híján átesve egy dekoratív, vörös nőn. Barbara próbálta magára felhívni a figyelmet, de nem ez volt az alapötlete.

 - Meg sem ismersz? – köszönt a férfira.

 - Ne haragudj, de amennyire kellett, én csak egy dolgot voltam képes felismerni!

 Az elmúlt húsz év szinte alig változtatott rajta valamit. Asszonyosan kerekebb lett, ám egy csepp felesleg sem volt rajta. Vörös hajzuhataga hullámokban ömlött a vállára, laza, vakítóan fehér blúzára, mely kellemesen-mélyen dekoltált, kebleknél izgatóan feszült. Öltözéke szintén fehér, középhosszú szoknyában, és fehér cipőben folytatódott, illetve ért véget. Természetes vörössége ellenére bőre gyönyörű, napbarnítottan csillogott. A hapsik pont olyan mohó vággyal gusztálták, mint annak idején. Barbara, hosszadalmas üdvözlés után egy büfébe hívta barátait, és elcseverésztek egy kör hűsítő fölött.

 - Bocsássatok meg, hogy még húzom az időt, de Móni és Jenő még az utolsó simításokat végzi a nyaralón! - mentegetőzött Barbara.

 - Nélküled úgysem találnánk oda – jegyezte meg Szandra.

 - Na, igen, ezért is találkoztunk itt. Egyébként tegnap lettek készen a felújítással, Móniék rendet raknak.

 Tilinkózás-szerű hang hallatszott.

 - Ez ő lesz! – és Barbara egy mobiltelefont vett elő. – Igen, megérkeztek… Kész?… Nagyon jó, akkor néhány perc, és ott vagyunk!

 Rövid, tízperces partmenti autókázás után egy Pazar, villaszerű ház előtt álltak meg. A gondosan ápolt gyepet bukszus-sövénnyel szegélyezett, díszkővel kirakott út szelte ketté, mely az épület előtt elkanyarodva egy garázsba torkollott. A garázs előtt parkolták le autóikat, volt helyük bőven, és a villa bejáratához sétáltak. Móni sietett eléjük, sötét selyemruhája halkan susogott, férje, Jenő fehér vászonöltözékben követte. Teste jó másfél fejjel magasodott felesége fölé. Meleg üdvözlések, barátságos mosolyok, tartózkodó bemutatkozások repkedtek az egyre erősödő délelőtti napfényben, aztán Móni megmutatta barátainak a szobáikat. A délutánt a vízparton töltötték.

 Viszonylag korán ébredt mindenki. Gyorsan lezuhanyoztak, és a Barbara által roskadásig pakolt asztal mellé ültek. Könnyű, egészséges reggelit kaptak, melyet elrontottak azzal, hogy a férfiak cigarettára gyújtottak, Jenő kivételével, aki egy pipát csiholt füstre.

 - A ti gyerekeitek most otthon vannak? – fordult Juli Mónihoz.

 - Igen, valami barátaikat hívták meg a hétvégére, kihasználva a távollétünket. És a tieitek?

 - Ó, ők nem voltak elragadtatva attól, hogy mi idejöttünk! – füstölt egyet Dugó.

 - Hogyhogy?

 - Tudjátok, minden hónapban egyszer, van, hogy kétszer is elmegyünk egy hétvégére kempingezni, síelni, mikor mit… - magyarázta Glória.

 - Az éppen soron következő most lett volna, ezen a hétvégén, és… - vette át a szót Jocó.

 - És a lányaink kiverték a balhét! – vágott közbe Kriszta, megelőzendő Jocó kaján megjegyzéseit.

 - Miért? – értetlenkedett Barbara.

 - Talán mert imádnak velünk eljárni – vélte Gabesz.

 - Most akkor nélkületek mentek – szögezte le mély hangján Jenő. Komótosan kitakarította a pipáját, közben folytatta. – Voltak már nyaralni nélkületek?

 - Az iskolai kirándulásoktól eltekintve nem – vallotta be Szandra.

 - Lehet, hogy ez a bajuk? – szólt Móni.

 - Talán… Lehet, hogy el kellene engedni a kezüket… - tűnődött Kriszta.

 - Igen! Elvégre bizonyos tekintetben nagyon önállóak! – vigyorgott Jocó, végig sem gondolva, mennyire belegázolhat Krisztába. A nő mérgesen nézett rá, és a Piroskákhoz fordulva az ő gyerekeik után érdeklődött.

 - Gondolom, nálatok nincs ilyen probléma!

 - Ó, a mi csemetéink roppant önállóak! – vigyorodott el Jenő.

 - Majd hazamegyünk, és meglátjátok, mennyire! – nevetett Móni, és komolyra fordította a szót. – De talán térjünk az üzletre!

 A délelőtt el is ment a tárgyalásokkal, megtekintették az üzemet is, mindenki elégedett volt mindennel, kora délutánra az üzlet megköttetett.

 Úgy beszélték meg, hogy este egy elegáns étteremben, kis ünnepi vacsora keretében írják alá a papírokat. Addig úsztak egy-két sort a Magyar-tengerben, hat-hét óra tájban tértek vissza a villába. Lezuhanyoztak, s visszavonultak, mindenki a maga szobájába.

 Dugó egy fürdőköntösben terpeszkedett egy fotel mélyén, pohárka konyakkal a kezében. Kriszta egy törölközőbe burkolva lépett a szobába. A férfi felpattant, és átölelte feleségét, aki épphogy csak a sarkával tudta berúgni az ajtót, úgy szorongatta a férje.

 - Ez szuper üzlet volt, mami! – csókolgatta a nőt Dugó, ahol érte.

 - Az, drágaságom! – fuldoklott kissé Kriszta.

 - Ezt meg kell ünnepelni! – vonszolta a pasas az ágyra.

 - Rendben, de nem ér rá vacsora után?

 - Nem!

 - Jól van, nem vitatkozom! – dobta le a törölközőt a nő. Elheveredett az ágyon, férje csak állt az ágy végében, és konyaktól homályos tekintettel nézte őt.

 - Gyönyörű vagy! – lötyögtette meg az italt a pohárban, és lehajtotta. Azzal a mozdulattal, ahogy a poharat az asztalkára tette, a köntös zsinórját is kioldotta. Vállrándítással szabadult meg a lepeltől, merev szerszámmal lendült asszonya mellé, átölelve csókolgatta üzlettől, alkoholtól, szerelemtől mámorosan. Kriszta nem szerette, ha Dugó iszik, olyankor romlott a teljesítménye, de most más volt a helyzet. Nem érdekelte a lágy konyakfelhő, csak a bizsergetően izgató csókok, simogatások foglalkoztatták. Engedelmesen, sőt, követelőzve nyitotta meg combjait, férje ajkai már a csupasz szeméremdombján cuppantak. Dugó egyre szenvedélyesebb, eszementebb lett, a meleg asszonyi öl serkentette, a csiklóra zárta ajkait, szopogatta, szívogatta, nyalogatta. Kezeit is igénybe vette, szétfeszítette a puncit, a szétnyílt kisajkak közül felcsillant a kis patak, s gátja elhárulván, gyöngyözve csordult fenékiránt. Dugó nyelve lecsapott. Fel-alá vagdalkozott a forró hüvelyben, ízlelte, izgatta a számára oly kedves, csodás puncit. Mit szólt ehhez a nő? Csukott szemmel, résnyire nyílt ajkakkal csak zihálni, nyögdécselni tudott, és a csúcs közeledtével is csak halk jajszavakat suttogott rekedten, végül azt: „Jövök!”. Jött. Csiklóját Dugó állának feszítette, vaginája lüktetve ontotta a nedűt férje nyelvére. Elernyedt, kapkodta a levegőt. Halk kopogás zavarta meg őket, Dugó szólt ki.

 - Igen?

 - Barbara vagyok, bejöhetnék?

 - Gyere csak, gyere! – tépte fel a férfi az ajtót.

 - Hoppá, bocsánat, látom, zavarok. Csak a vacsorát akartam… - de a pasas már húzta is be kedvesen, vetkőztette rendesen.

 - Barbi, drágám, nem ér még rá?

 - De… - lépett ki a vörös hajú nő a bugyijából, és kérdőn nézett az ágyon heverő Krisztára.

 - Boldog, és részeg – magyarázta az. – Boldog a részegségtől, és részeg a boldogságtól. Te tetted boldoggá, most ő fog téged. Hagyd magad, nem bánod meg! Ha még emlékszel…

 Barbara mosolyogva heveredett Kriszta helyére. Combjai közé Dugó feje furakodott, nyelve a gombocskán, ujjai az ajkacskákon. Nyalt, kegyetlen, vad tempóban nyalt. Barbarában felszabadultak a húsz évvel ezelőtti emlékek, valamint a rég nem tapasztalt gyönyör, átadta magát a viharsebesen közelgő-erősödő kéjnek. Csendesen, ám rendesen elélvezett. Utolsó gátlásmorzsája is tovaszállt. Feltérdelt, Krisztát hanyattfektette, a csupasz puncin nyalakodott, fenekét feltartva Dugó farkának kínálta. A két nő pont végigért az ágyon, Barbara popsija pont kellő magasságban volt ahhoz, hogy a férfi az ágy végéhez állva tövig mélyeszthesse kemény kéjrúdját a csupasz ajkú, vörös pamacsos pinába. A férfi egyenletes, határozott tempót diktált, olykor teljesen kihúzta csillogó péniszét, hogy újra a forró hüvelybe döfje. Barbara nyelve Kriszta peckén pörgött, ujjai rásegítően siklottak a vaginába. Hamarosan egy újabb orgazmus miatt kiesett a ritmusból, de Kriszta nem neheztelt rá. Kézzel fejezte be, már neki sem volt sok hátra. A hullámok csillapodtával elhúzódott a vörös nő elől, amaz is Dugótól, a férfi farka halkan cuppanva csusszant ki a vaginából. A két nő az ágy mellé guggolva fogta közre a hapsit, és a csillogó dorongot. Hol Barbara, hol Kriszta nyelte be tövig a dákót, és mikor már érezték, hogy Dugó közeleg, nyelvük a makk alá csapódott. Dugó hangos nyögéssel spriccelt, lüktető farka egyre csak ontotta az ondót. Felesége, és Barbi alig győzte lenyalogatni és behabzsolni.

 Gábor is virágos kedvében volt. Boldogan ölelgette-csókolgatta Julit, aki mosolyogva tűrte egy darabig, aztán kacéran kibújt férje kezei közül, és kilibbent a szobából. Gábor ledobta magáról a ruháit, farka félmereven lengett, ahogy tett-vett a szobában. Kopogtattak.

 - Ieeen? – szólt ki negédesen, Julira számítva.

 - Zavarok? – kukkantott be Jenő.

 - Gyere, nem zavarsz!

 - Ó, bocs, azt hiszem, nem engem vártál! – tétovázott a nagydarab fickó.

 - Engem várt, de te is csatlakozhatsz! – nyúl Juli Jenő alá. A férfi meglepetten nézett a nőre. El kellett ismernie, vendégük igen jól néz ki. Még így, egy törölközőben is. Udvariasan maga elé engedte, de a nő határozottan vonszolta magával. Lendületesen becsapta az ajtót, s megállt az ágy, és az ülő Juli előtt. Mire észbe kapott, a nadrágja a bokáján volt, pólója valahol szoba körüli pályán, és csak Juli áhítatos suttogása térítette magához.

 - Jesszusom, mekkora!

 Hát igen. Jenő kétméteres, nagydarab fickó volt, kellemesen sportos, szögletes vonású, ám megnyerő, borostától szürkéllő arcú, szürke szemű, világosbarna, rövid hajú férfias férfi állt Juli előtt. A testét szinte mindenütt sötétbarna, sprőd szőrzet borította, de amitől a nő igazán elhűlt, az a hatalmas, vaskos dorong volt, ami még csak félmereven lendült az orra elé. Nincs mit szépíteni, még Gáboron is túltett. Juli a szájába vette, ám egyre fullasztóbb lett a dolog, ahogy Jenő farka teljes pompájába keményedett, duzzadt Juli lágy ajkainak simogatásától. A nő testhelyzetet változtatott, hanyattfeküdt az ágyon, combjait széttárta, közéjük Gábor hajolt, míg a nő kezelésbe vette Jenő petrencéjét, már amennyire tudta. Gabesz szétfeszítette a szőke pamacs alatti szőrtelen ajkakat, nyelve finoman siklott az előbújt csiklóra. Lágyan körözve érzékelte az apró kéjhullámok hatására beindult nedvtermelést, és a megnyílt hüvely bejáratánál átlátszó, kövér csepp jelent meg. Gábor csak erre várt. Nyelvével odacsapva megízlelte a harmatot, majd visszatérve az egyre pirosodó pecekre, gyorsított a tempón. Szinte neki is testi örömöt nyújtott az, ahogy felesége tompán nyögdécselve nyalakodott Jenő farkán, illetve, hogy hamarosan elengedve a kapitális példányt, átadva magát az érzésnek, egyre hangosodva, sikongatva, remegő testtel, bőségesen nedvezve elélvezett.

 Juli felhevülten térdelt fel, fordította formás fenekét férjének, és ismét szájába vette Jenő irdatlanját. Gábor finoman igazította péniszét a lucskos ajkak közé, tövig hatolt az imádott testbe. Lassan mozgásba lendült, Juli csípőjébe markolt, és ügyelt rá, hogy a nő ne jöjjön ki a ritmusból, de a gyönyörszintje fennmaradjon. Igyekezete felemásra sikerült. Juli felkorbácsolt érzékei hamarosan, alig pár percen belül újra csúcsra juttatták a nőt, aki újra „elhanyagolta” az orra előtt meredő kéjrudat, ám összeránduló, gyönyörtől lüktető hüvelye alaposan megszorongatta férjéét. Megint váltott. Jenőt az ágyra fektette, és nedves vaginájába igazította a mennyezetet kémlelő, vaskos rudat. Lassan ült bele, fájdalommal vegyes nagyon kellemes érzés volt, ahogy a szokatlan méret beléhatol. Gábort maga mellé állította, és most az ő farkát vette a szájába, nyalogatta vöröslő makkját, húzogatta fitymáját. Jenő Juli feneke alá nyúlt, egyrészt segítve a mozgást, másrészt a szűkös punci szorítása miatt gyorsan közeledő orgazmusa végett. A nő perceken belül harmadszorra is elélvezett. A nagydarab férfi is leemelte Julit, aki egy pillanatra sem tévesztette szája elől Gábor farkát, viszont megmarkolta Jenő vaskos dorongját, kezével segítve a lilás-duzzadt makkból előtörő, jókora mennyiségű, fehér ondót, mely alaposan összeragacsozta Juli hasát, fehérszőke pamacskáját, szeméremajkait. Férje két pillanattal lemaradva lövellte magját a szeretett ajkak közé, a nő mohón habzsolva nyelte minden cseppjét…

 - Ennyit a fürdésről! – nevetett levegőhöz jutva Juli, és kilibbent a szobából.

 Az étterem valóban elegáns volt, a vacsora fejedelmi, a szerződést aláírták, és piszkos mód berúgtak hajnalra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.