Huszonegyedik fejezet

 (Avagy: nászút)

 Dél volt. Forrón, szinte perzselőn sütött a júniusi nap. Két év telt el a siófoki nyaralás óta, húszévesek voltak a fiatalok. Egy autó, csillogó-villogó Zsiguli kanyarodott be a szokásos kis csendes utcába, s megállt Dugóék háza előtt. Elegáns fiatalember szállt ki belőle, szépen meg volt borotválkozva, fekete öltönyben, csokornyakkendőben, diszkrét rózsával a gomblyukában ment be a lakásba. Nagy fejetlenség kellős közepébe lépett.

 - Helló! – köszönt rá Kriszta egy szál köntösben. Épp készült a frizurája.

 - Szia. Mi ez a nagy sürgés-forgás még mindig? – kérdezte Jani.

 - Hogyhogy mi ez? Nem tudom, ki találta ki a közös esküvőt, de letépem a tökeit, ha ilyen hülyeségeket kérdez!

 - Oké, oké! Dugó hol van?

 - Elment a tortákat intézni… Na, megyek, ne haragudj!

 - Persze, menj csak!

 - Szia, Jani! – vette észre a srácot Klára, Dugó anyja. - Nálatok is ilyen kaotikus a helyzet?

 - Már lecsillapodtak a kedélyek…

 - Az igaz, hogy nálatok nem is ketten házasodnak…

 - Ki tudja? Gina is elgondolkodott, hogy hozzámenjen Edéhez!

 - Na, mi a szösz? – csodálkozott a nő. – Na, de már ők milyen régen járnak!

 - Persze, Szandi meg én három éve, ők meg három és fél éve. Nagy különbség!

 - Te, ne bolondozz! – nevetett Klára.

 - Bocsánat!

 - Mindjárt jobban hangzik!

 - Azt hiszem, megyek, beszerzek még egy kevéske üdítőt. Hozzak még valamit?

 - Nem kell, köszönjük!

 - Csókolom!

 - Szia, Jani! Négykor a templomnál!

 Négykor a templomnál…

 Ritka nagy vendégsereg, négy fiatal pár kívánta kimondani a boldogító igent. Már egy órája, az anyakönyvvezetőnek is komoly lelki törést okozott levezényelni az egyáltalán nem sablonszerű esküvőt. Péter atya pedig tisztes kora ellenére rugalmasan, frappánsan és nagyon szépen megoldotta a szertartást. A szülők (főleg az anyák) szipogtak, szegény Nagyika sem tudta eldönteni, melyik unokáját ölelgesse meg először.

 A környék legnagyobb éttermébe préselték be magukat, majdhogynem szó szerint, teljesen megtelt az épület. Szerencsére a kerthelyiség üzembe helyezésével a zsúfoltság enyhült. Menyasszonytáncból csak egyet tartottak, a négy lány egyszerre ropta, ám négy hatalmas, gyönyörű tortát vágtak, mind különböző ízesítésű és díszítésű volt.

 Dugó szerint, aki a nászéjszakán gyereket csinál, az vagy hazudik, vagy nagyon strapabíró. Erre a megállapításra másnap reggel jutott, amikor felébredt a hajnalig tartó dorbézolás után. A „megpróbáltatásoknak” még nem volt vége, a nap java része a csomagolással telt el, nászútra készültek. Dugó apja, aki egy szállítmányozási cégnél kapott igazgatói állást az algériai kiküldetés után, a cég legújabb kisbuszát adta az ifjúságnak, hogy azzal menjenek a mézeshetekre. A jugoszláv tengerpart volt az úti cél, és nem akartak szállodával flancolni, kempinget kerestek maguknak. Este minden holmit berámoltak a buszba, kora hajnalban indultak el. Dugó és Gábor vezetett felváltva, de így is fárasztóan hosszú volt az út. Késő délutánra értek ahhoz a kempinghez, ahová tervezték, ám valahogy nem volt kedvük oda telepedni. Egy tengerparti úton pár kilométerrel arrébb csendesebb helyet találtak. Estére elkészültek az utolsó sátor felállításával is, boldog fáradtsággal vetették be magukat, és aludtak késő délelőttig. Pót-nászéjszaka elmaradt.

 Másnap szembesültek azzal igazán, hogy milyen jó helyet is találtak. Igaz, köves part volt, Juli mindjárt ki is fordította majdnem a bokáját, de nem kellett orvoshoz vinni. Mindettől függetlenül elmentek a legközelebbi településre, egyrészt kajáért, másrészt papucsért, ami bírja a kavicsokat. Juli is meg lett nyugtatva. Útközben sok helyen láttak vadkempingezőket, ő pedig tartott az egész dologtól. Látva, hogy azokkal sincs semmi probléma, aggodalma alábbhagyott. A nap folyamán megállapíttatott továbbá még az a tény is, hogy a tenger sós. Erre Glória jött rá egy erőteljesebb hullám által, minek következtében kiitta a fél Adriát. Jocó vízimentősdit játszott vele, ám a szájból szájba lélegeztetés egészen más fordulatot vett a végére.

 Este.

 Végeztek a vacsorával, már a tábortüzet is eloltották, a sátrak intim mélyében készülődött lefeküdni mind a négy pár. E tekintetben a lefekvés több értelmet nyert. Dugó szokásos éjszakai viseletében, azaz meztelenül odabújt a hasonlóképpen öltözött (vetkőzött) ifjú feleségéhez. A romantika sosem hiányzott kettejük közül, de most a fiatalember szokatlan gyengédséggel cirógatta a szeretett nőt. Hosszasan elidőzött az egyáltalán nem unalomig ismert, szépséges testen. Csókjai hol Kriszta ajkain, arcán, füle tövén, vagy éppen a hajánál, ahol a barna, egyenes szálak finom pihékké válnak, olykor a karcsú nyakon, a vállak tövén cuppantak halkan. Érintései a kerek keblektől a lapos hason, és a szőrtelen vénuszdomb alig-érintésével a combokig, térdekig haladtak. Kriszta szeme egy picit elfátyolosodott, mint a szertartásokon, mikor remegő hangon mondott igent Gyémánt Lászlónak, az ő Dugójának. Ez az éjszaka volt az, amire azóta vágyott, mióta tisztában lett az élet ilyetén dolgaival. Az ő finom ujjai is végigcirógatták az egyre szőrösebb, tetszetősen izmos mellkast, beleakadt a kőkemény ösztönszervbe, de folytatta útját az izmos-szőrös combokig. Lehunyt szemmel beleborzongott férje csókleheleteibe, és oly erős vágy fogta el a heves, vad kefélésre, hogy csak nehezen tudta visszatartani. Tíz perccel azután, hogy összejöttek, tudta, Dugó lesz gyermekei apja, és ez fordítva is igaz volt, a srác Krisztát tartotta a tökéletes, leendő anyának. Most, hogy összeházasodtak, természetes volt a védekező eszközök mellőzése. Dugó tenyere a sima dombon nyugodott, középső ujja a résbe nyomódott. Nagyon forró, nagyon nedves. A következő pillanatban az engedelmesen nyíló combok között, a forró hüvely nyirkos bejáratánál kemény nemzőszerv kért bebocsátást. Kriszta az izmos-szőrös farpofákba markolva, enyhén illúziórombolóan vonta magába férjét. A szuszogós csókolózáson kívül hangot nem is adtak ki, bár a felfokozott szerelemmel tüzelt gyönyör megkívánta volna. Dugó lassan, szinte alig-alig mozdult, mégis viharos sebességgel közeledtek mindketten a csúcshoz. Azonos pillanatban merevedtek a kéj édes görcsébe, lélegzetük hosszas másodpercekre elakadt, Dugó spermája fröcskölve lövellt a lüktető vagina mélyére. Sokáig maradtak így, egymást szorosan ölelve, és e gyönyörű helyzetet csak az rontotta el, hogy a fiú szerszáma dolga végeztével lassan összezsugorodott. Kénytelen volt hát kihúzni, a lány pedig néhány odakészített zsebkendőt szorított az öléhez.

 Juli ezt a pillanatot választotta ki, hogy benézzen. Összevonta szemöldökét.

 - Jól látok? – tette fel ostoba kérdését.

 - Miért, mit látsz? – kérdezte Dugó.

 - Van egy sejtésem, mit csináltatok!

 - Gyereket! – vetette oda Dugó. Most először nem örült sógornője érkezésének.

 - Nahát! Hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe!

 Dugó már valami frappáns, csekély módon sértő megjegyzésen törte a fejét, de Juli ismét meglepte.

 - Kell ez még ide? – bökött a szöszi a Dugó farkán fehérellő „maradványokra”.

 - Nem, elég volt egynek célba érnie.

 Juli letérdelt, és gyengéden eltávolította a cseppeket. Nem zsebkendővel, sőt, Kriszta kezéből is kivette, és a szőrtelen punci mélyéről szivárgó ondót behabzsolta. Dugó cigarettát vett elő, és kilépett a sátorból. Az öccsébe. Csak a válla felett bökött át, hogy hol találja a keresettet.

 Juli feneke az égnek meredt, és mivel ő sem volt túlöltözve, a popsigömbök közül csupasz ajkak domborodtak hívogatón. Férjének sem kellett több. Csókot lehelt először a bal, majd a jobb gömbre, végül a pinára. A lány fel sem nézett, míg be nem fejezte a dolgát. Kriszta óvatosan elfészkelődött előle, és kiment a sátorból, átengedve a helyet sógorának és unokatesójának.

 Gabesz és Juli nem törődött a romantikával. A fiú még nyalintott néhányat az egyre nedvesedő puncin, megfogta felesége derekát, és lassan a forró hüvelybe vezette kemény farkát. Egyre gyorsulva, ütemesen mozgatta ágyékát, heréi szinte csattantak az érzékeny csiklón. A lány halkan nyögdécselt, testében egyre erősödött a kéj, és egészen hamar a csúcsra is ért. Férje alig egy ütemmel lemaradva követte, de ha nincs résen, kihúzza. Juli résen volt, kezével hátranyúlva megfogta a fenekét. Végül a nő hüvelyében robbant a mag, elárasztva odabent spermával mindent. Gábor lassan húzta ki a szerszámát, és a Kriszta által otthagyott zsebkendők egyikébe törölte a mindenféle folyadéktól síkos farkát. Julinak is nyújtott belőle.

 Jocó hanyattfekve bámulta a sátor mennyezetét. Az elmúlt napok eseményein töprengett. Már az első pillanatban, hogy meglátta Glóriát, tudta, ő lesz a felesége. Most ambivalens érzések kavarogtak benne. Boldog volt, a szeretett nőt vette feleségül, de azt várta, hogy majd más lesz attól a pillanattól kezdve. Még nem érzett változást. Gondolataiból Glória ébresztette. Szorosan hozzábújt, egyik lábát a férje combjaira helyezte, térddel épp érintve a „koronaékszereket”. Megcsókolta, kezével cirógatva a borostás, markáns arcot. Az első találkozásukra gondolt.

 - Nem gondolod, hogy sorsszerű az, hogy ugyanígy sátoroztunk, mikor megismerkedtünk? Most meg a nászéjszakánkat töltjük? – kérdezte Glória halkan.

 - Pszt! – intette csendre a férje. – Anyám azt mondta, ez lesz életem legszebb éjszakája. Nem szeretném elszalasztani egyetlen pillanatát sem!

 A lány emésztette a hallottakat, majd figyelmeztetőleg megemelte a térdét.

 - Volnál kedves a helyzetnek megfelelően viselkedni?

 - Vicc volt!

 - Elég rossz… - csókolta meg a felesége, ugyanakkor finomított térdmozdulatán. Keze sem tétlenkedett, és gyengéd, felettébb izgató satuba fogta az egyre éledő fütyköst. Már teljes pompájában díszelgett a sátormennyezet kémlelését átvette a gazdájától, aki lehunyt szemmel viszonozta a szerelmes csókot és ölelést. A lány észrevétlenül keveredett egyre jobban a srác teste fölé, végül teljesen rajta feküdt. Kerek mellei a szőrös mellkashoz lapultak, kemény gombjai bökték Jocó bőrét. A formás fenék falatnyit ficergett, a merev rúd lyukra került. Addig-addig mocorgott, amíg a szőrtelen ajkak közt a nedves forróságba nem illeszkedtek. A srác megpróbált előrenyúlva segíteni, de a lány finoman megakadályozta.

 - Menni fog, hidd el! – suttogta csók közben Glória. – Bízd rám!

 Jocó rábízta, felesége testében hamarosan tövig mélyedt kéjrúdja. Kezeik gyengéden simogatták egymást, a fiú olykor élvezetfokozóként a formás popsiba markolt. Sokáig ölelgették így egymást, testükben lassan erősödött a kéj, de a szerelmes szenvedély később meghatványozta a végeredményt. Glória tulajdonképp minden előjel nélkül ért a csúcsra, magában azon aggódva, hogy Jocó ne előzze meg. Magához szorította férjét, arcát a borostához szorította, el-elakadó lélegzettel, lüktető altesttel élvezett el. Oly nagyra és intenzívre sikeredett, hogy csak az utolsó, csillapodó hullámok között érezte meg a pulzálást, ahogy az ondó elönti belsejét. Ötperces pihegés után döbbentek arra, hogy ami befolyt, az ki is folyhat. Szerencsére még nem váltak ketté, de az idő, és a kielégült péniszből kiáramló vér sürgette őket. Glória akrobatákat megszégyenítve tekergett valami olyan eszközért, amivel felitathatja a folyadékot. Egy törölköző akadt a kezébe, azzal oldotta meg.

 Jani és Szandi egymással szemben, a könyökükre támaszkodva merültek el egymás tekintetében. A lány szemeiben egyre kövéredett egy könnycsepp, végül a gravitációnak engedve kibukott, és végigszaladt az orrnyergén, és a hegyén állt meg. Jani gyengéden felfogta az ujjával. Mosolyt villantott felé, vigasztaló, megnyugtató, szerelmest. Lassan közeledtek ajkaik, mígnem teljesen összeértek. Hosszan, nagyon hosszan csókolóztak így, lassan Szandra hanyattfeküdt, férje pedig fölébe. A fekete pamacska alatt nyílt ajkak közé igazodott a kemény dákó. Jani óvatosan tövig tolta, altestével pedig gyengéd lustasággal mozgott. Csókolózásuk egyetlen pillanatra sem szünetelt, hangot is alig-alig adtak ki, eltekintve a szuszogástól. Szandi nagyon hamar, és nagyon erősen felpörgött. Az elmúlt napok izgalmai, érzelmi hullámai, melyeknek jobbára csúcsai voltak, völgyei alig, a szexmentes éjszakák mind erősítették testében Jani mozdulatai által a gyönyört. Soha ilyen gyorsan még nem ért a végére, hüvelye megrándult, lélegzete elakadt. Hatalmasat, férjajak-harapdálóst élvezett. Jani „szégyenszemre” követte. Büszke volt rá, hogy milyen sokáig képes bírni, most Szandi orgazmusa jókora mennyiségű spermát csalt ki belőle. Hosszasan pihegtek egymást szorosan ölelve, aztán Jani felmarkolt pár zsebkendőt, egy részével zsugorodó farkáról itatta fel a nedveket, a többit eközben a pirosló puncira szorította.

 Éjfélre járt az idő. A tűz ismét pattogott a sátrak előtt. Két meztelen alak ült mellette összeölelkezve. Újabb pár csatlakozott hozzájuk, félórán belül már nyolcan ültek körülötte. Csak a hullámok zaja törte meg a csendet, később Dugó is.

 - Ez életem legcsodálatosabb éjszakája!

 - Szerintem ezzel mind így vagyunk – felelt Szandra.

 - Olyan furcsa, hogy most már Gabesz a férjem! – jegyezte meg Juli.

 - Hát, szokni kell az érzést! – nevetett a férje.

 - Más érzést is meg kell majd szokni – szólt Kriszta csendesen.

 - Mire gondolsz? – kérdezte Jocó.

 - Vajon mit csináltunk ma este? Ráadásul mindenki a maga párjával?

 - Ami minket illet, az utódlásra tettünk gyönyörteli kísérleteket! – mondta Szandi és Jani majdnem egyszerre, majdnem ezekkel a szavakkal.

 - Mi is! – nevettek a barátaik.

 A tűz lassan elhamvadt, a hajnal hűvöse nem kedvezett ruhátlanságuknak, aludni tértek.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.