Wackond 2011.11.28. 18:00

Gyémántok 51

 Ötvenegyedik fejezet

 (Avagy: népszerűség)

 

 

 Mint arról a korábbiakban szó esett, Bernadett és Barnabás a Diamond Kft-nél kapott munkát. Mindketten bele is vetették magukat, egyrészt, mert érdekelte őket a téma, másrészt nem akartak szégyenben maradni az öregek előtt.

 A Diamond Kft az évek alatt kicsiny szállítmányozó cégből nagyobbacska logisztikai központtá terebélyesedett. Ennek megfelelően száz-egynéhány dolgozójuk volt, teherautó-sofőrök, raktárosok, irodai alkalmazottak, szerelők.

 Berni humánügyi előadó volt, akit régen személyzetisnek hívtak, Barna pedig logisztikai menedzserként gyakorlatilag egy mindenes főnök munkáját látta el. Mindketten nagy népszerűségnek örvendtek, a srác egy kicsit nagyobbnak, bár erről egyelőre fogalma sem volt.

 Mónika harmincéves, szőke, kék szemű nő volt. A Diamond Kft-nél dolgozott már vagy hat éve, kisteherautót vezetett, tulajdonképpen kényszerből. Elvált, egyedül nevelte nyolcéves kisfiát, a logisztikai központ jól fizetett, és távolsági fuvarokat csak ritkán kapott. A nő, bár nem volt a kor divatjának ceruzavékonyságú alkata, szép volt, legszembetűnőbb vonása a vállára omló, dús, szőke hajzuhataga volt. Ezen hajviselete védjegyszámba ment, de hatalmas kék szemei is taglóként hatottak a férfiakra. Többi paramétere a jókora cicijein kívül eltörpült az eddigiek mellett, bár minden egyebe is megfelelő, kellő arányban állt rendelkezésre. A nő valódi férfifaló hírében állt. Nagyon kevés sofőr volt, akivel még nem töltött legalább egy intim órát.

 Barna is felfigyelt rá, át is futott a fején a gondolat, hogy egy laza kunkorra jó lenne, ám elhessegette magától a gondolatot, lévén ő gyűrűs vőlegény. A fiatalember ott faragott rá, hogy Mónika is felfigyelt rá, és úgy gondolta, megszerzi magának.

 Mária roma apa, magyar anya, már harmincéves lány volt. A Diamond Kft-nél dolgozott a raktárban. Ő csak két éve volt ott a cégnél, ám nagyon igyekezett mindennek megfelelni, mert egy nyolc-, és egy hatéves kislányt kellett eltartania, gyakran még túlórázott is. A nő nem volt egy jelentéktelen megjelenésű csaj, haját vörösre festette, bőre hibátlan barnasággal csillogott a rövidke ruhák alól. Hatalmas őzikeszemeivel nem egy pasit vadított meg, ám ő nem volt könnyű préda. A targoncásfiú ugyan gyakran álmodozott arról, hogy egyszer még Mária kapitális mellei közé veri a farkát… A nő azonban köpött a girhes, pattanásos csókára, neki más falatra fájt a teste.

 Barna gyanútlanul végezte mindennapi munkáját, mialatt kettővel több bugyi ázott el érte. Egy idő után viszont csak feltűntek neki az egyre félreérthetetlenebb mozdulatok, "véletlen" hozzáérések kényesebb testrészekhez, mélyülő dekoltázsok, rövidülő ruhák. Eljött az a nap is, mikor Berninek szóvá tette.

 - Drágám, a raktáros Mari ma fekete bugyit hord.

 - Biztos gyászol… - vont vállat menyasszonya. - Amilyen régen elvált, jó ideje dugatlan lehet!

 - Ahogy észrevettem, velem szeretné bepótolni a lemaradást…

 - Akkor csak óvatosan, nehogy megránduljon a derekad!

 - Hát, nem is tudom… - tétovázott a fiú, meglepve ezzel Bernit. Menyasszonya ismerte Marit, aki, bár nem volt egy bombázó, nem is volt rossz nő.

 - Csak úgy, kíváncsiságból! - bíztatta a lány, és visszatért a legfrissebb Közlöny tanulmányozásához.

 Barnabás baját csak fokozta, hogy másnap tudatosult benne, Mónika is rajong érte.

 - Vele nagyon vigyázz! Azt mondják, csak ketten dugták meg. Boldog és boldogtalan! - nézett fel Berni a papírjaiból. - Még Laci nagypapáért sem tenném tűzbe a kezem, pedig az ő korában…

 - Igazából őt is csak úgy, egy kanyarra…

 - Lelked rajta, szívem, de engem hagyj ki ezekből!

 - Pedig már éppen hívni akartalak… - nevetett a pasi.

 Az alkalom, mely a szexet szüli, már a következő héten bekövetkezett. A szokásos, évenkénti készletellenőrzés, vagyis leltár, mely nem kevés munkát igényelt. Barna, mint mindenes főnök, ezt is kellett csinálnia, a raktáros csajok pedig hát adva voltak. Már három napja cicmötöltek a papírokkal, a kamionok és teherautók alkatrészeivel, mikor Mari átlátszónak tűnő kéréssel állt elő. Inkább túlórázik csütörtökön, de pénteken korábban szeretne hazamenni, a gyerekek miatt. Barna nem bánta, túl sok már nem volt hátra, unta is az egészet, beleegyezett. A többi csaj nem akart túlórázni, titkon azt remélték, hogy ők ketten délután végeznek, péntekre már nekik semmi nem marad. Hogy rápacsáltak!

 Késő tavasz volt, szép, meleg idő, a nő rövid, bő ruhában volt, a kötelező köpenyt levette. Mint egy tüzelő szuka, úgy illegette magát a kissé fáradt srác előtt, akinek időbe telt, mire felfogta, nemcsak köpeny nincs a nőn.

 - Marika, légy kedves, ellenőrizd még egyszer a téli gumikat! - kérte Barna.

 A nő készségesen hajolt le, rövid szoknyája alól barna bőrű feneke villant… Jól látta, bugyi nincs. Itt az alkalom!

 - Azt hiszem, valami mégis hiányzik… rólad! - mosolygott a nőre, akin kéjes borzongás futott át. Nem hiába pucsított naphosszat!

 - Hát, azt hiszem, pótolható a hiány! - és kidomborította nem csekély méretű kebleit. Ha ezt a targoncásfiú látta volna!

 - Akkor légy szíves pótolni! - utasította műszigorral a fiatalember, alig tudva leplezni vigyorát, mikor a nő hosszas tétovázás után a bugyiját kotorta elő.

 - Nem úgy gondoltam…

 Mária egyetlen másodperc alatt lett anyaszült meztelen. Barna két lépéssel a raktárajtónál termett, és ráfordította a kulcsot.

 - Milyen régen vártam ezt a pillanatot! - lehelte izgatottan a nő, átölelve a pasit.

 - Azt ugye tudod, hogy menyasszonyom van?

 - Tudom, és ne is törődj vele, most csak mi ketten vagyunk. Nem kell megtudnia…

 Mohó, telt ajkaival Barna ajkait kereste, szinte felfalta őt, érződött rajta a kiéhezettség. Jókora mellei keményen a srác mellkasának feszültek, bimbói majdnem átlyukasztották az ingét. Fürge ujjak siettek az efféle balesetek megelőzésére, ámde nem érve be ennyivel, a nadrág és az alsó következett. Meztelenek voltak mindketten.

 A nő végigcsókolta a selymes bundás pasi testét, megállapodva a délceg dákó előtt. A rúd megnyerte Mária tetszését, ujjai a forró, kemény testrészre fonódtak, lágyan hátrahúzva a fitymát. Bíbor makk fénylett fel, rózsaszín nyelv simított rajta végig. Tövig nyelte az impozáns példányt, és míg telt ajkai lassan mozogtak fel-le, nyelve vad csapásokkal izgatta. Barnát meglepte e hevesség, ám meglepetése helyébe a gyönyör lépett, majd a kéjes kín, mellyel próbálta visszatartani a lövést, ám végül letett róla. Halk nyögéssel spriccelte tele Mária száját, torkát a meleg, nyúlós ondóval. A nő lenyelte az utolsó cseppig.

 - Ne okozz nekem csalódást, hogy csak ennyi volt! - búgta negédesen, felegyenesedve.

 - Ja, kérlek, ha ilyen erővel veted rám magad, és az első öt percben leszívod az akksit, akkor ne csodálkozz! - tárta szét karját Barna, mindeközben az árukiadó pulthoz léptette a nőt. Észrevétlenül terítette oda a nő nem használt köpenyét, majd kérte, üljön rá. Mária megtette, így arca kissé magasabban volt a srácénál, de nem kellett sokáig lehajolva csókolóznia. Barna hamarosan elveszett a hatalmas, barna és feszes bőrű keblek halmában. Súlyuknál fogva, na meg két gyerek után nem álltak úgy, mint Berninek, de a mennyiség elfödte a minőség csekély hiányosságait. A sötétbarna bimbók szilvamagnyi méretben és keménységben meredtek, kecsesen kislisszolva a hapsi erős nyelvcsapásai alól, csak azért, hogy újra hetykén nyalakodásra késztessenek. Mária cicije érzékeny volt az efféle izgatásra, főleg a sokhavi megtartóztatás után. Kéjesen nyögdécselve túrt a fiú hajába, szinte feszítette még jobban a keblére. A pasi lassan továbbhaladt a fullasztó halmokról, a kövérkés hason át a fekete, göndör háromszögig. Fazonra volt igazítva az erős szőrzet, a szeméremajkakról le is volt borotválva, ám a serkenő "borosta" máris kékesre színezte. A nő hátradőlt, combjait megnyitotta, tökéletes hozzáférést biztosítva nedves és éhes puncijához. Barna ujjaival picit megnyitotta az ajkakat, hogy jobban nyelvügyre vehesse a nem is apró, de nem is túl nagy klitoriszt, mely a sötétbarna kisajkak redői közül bújt ki. A rózsaszín nyelv a rózsaszín gombocskára siklott, és lágy körözésekkel izgatta. Márián rég nem érzett kéj száguldott át, majdnem felsikoltott a gyönyörtől, ám eszébe jutván, hol is vannak, visszafogta magát. Félhangos nyögésekkel kísérte, hogy Barna gyorsan csapkodó nyelve a csiklóját kergeti, és elharapott egy kis sikolyt, mikor forró és lucskos vaginája mélyére két ujj hatolt. Ezek után a srácnak már alig akadt dolga, talán hármat húzott ujjain, mikor a nő teste megrándult, hüvelye összeszorult, nedvei kicsordultak, és hosszú másodpercekig az orgazmus "görcsébe" merevedett.

 A pult mellett állt egy láda. Mintha csak neki lett volna odakészítve, Barna közelebb rugdosta, ráállt. Tökéletes volt. Máriát a pult széléhez irányította, kemény, merev farkát pedig lyukra. Fénylő makkja hegyével megbirizgálta a duzzadt, csillogó csiklót, majd finom mozdulattal a barna kisajkak közé helyezte. Lassan tolta be a hüvelybe, ami puhán, lágyan és vágyakozva ölelte át az acélkemény rudat, mely lassú, ám erőteljes, hosszú mozdulatokkal munkához is látott. Mária megint csak felnyögött a régen várt érzésre, lábait átkulcsolta Barna derekán, és hevesebb döfésekre ösztökélte. A srác gyengéden lefejtette a lábakat, a gyors döfködés helyett hüvelykujját vetette be, mint bevált módszert. Az ujj rányomódott a gyönyörgombocskára, és a szinte lusta lökdösést kísérve erősen kergette. Máriának vagy szegényes volt az eddigi szexuális élete, vagy már elfelejtette ezt a trükköt, mert alig tudta visszafojtani kéjes sikolyát. Nedveinek azonban nem tudott parancsolni, a komótosan dolgozó dákó köré szoruló hüvely megtalálta a módját, hogy csak úgy spricceljen. Alig pár percen belül a nő másodszor is elélvezett. Barna épp annyira függesztette fel mozdulatait, míg a hullámok lecsillapodnak kissé, és ott folytatta, ahol abbahagyta. Érezte, megtalálta a megfelelő tempót, a nő már alig foglalkozott a körülményekkel, hangosan nyögött, sikongatott, és nemsokára harmadszor is elélvezett. Ezt már Barna sem tudta fapofával átélni, ő is közelgett a csúcshoz. Még meg tudta várni, ahogy a gyönyör csillapodik Máriában, és óvatosan kihúzta nedvektől csillogó farkát. A nem kicsinyre duzzadt csiklóhoz dörzsölte makkját, amiből pillanattal később kilövellt egy adagnyi fehér ragacs. Szép lövés volt, melltől szőrzetig takarta be a barna bőrű nő hasát.

 Mária kifulladva, lihegve nyúlt el a pulton, nagy mellein a bimbók a fénycsőbúrákra meredtek hullámozva.

 - Bezársz majd? - szedte rendbe magát Barna, ám választ sem várva kiment a raktárból. Nem volt tisztességes húzás, de nem is akart az lenni.

 

 - Volt már jobb délutánom is! - panaszkodott este Berninek.

 - Miért? - csodálkozott menyasszonya. Úgy tudta, túlórázott a raktárban. Ha ezt kihagyta, megbuzult. Barna biztosította, nem hagyta ki…

 - De nem volt nagy durranás… - tette hozzá.

 - Ki lett elégítve a kíváncsiságod?

 - Kétszer is…

 - Az jó, már csak az a kérdés, az én kíváncsiságom ki lesz-e elégítve?

 Barna huszárosan meghágta, Bernadett elégedetten dorombolva aludt el…

 Barna, szegény, egy nap alatt leadott néhány kilót, másnap pedig eljött Mónika ideje.

 A nő minden talpraesettsége ellenére lerobbant. A fiatalember (mert nem volt más) bevontatta a telephelyre, és mivel a munkaidő rég lejárt, előzékenyen hazafuvarozta.

 - A fiad hol van ilyenkor? - kérdezte Barna belépve az aprócska, ám takaros lakásba.

 - Felhívtam anyámat, vigye haza magához, nem számítottam rá, hogy elhozol…

 - Igen, de már mennék is…

 - Maradj még, összeütök valami vacsorát! - kérte a nő, hatalmas kék szemein rezegtetve a hosszú pillákat. Kétségkívül vonzó volt.

 - Nos, talán annyira még maradhatok.

 - Egyáltalán, van miért sietned? - célzott a nő Bernadettre, illetve arra, együtt laknak-e.

 - Nos, a menyasszonyom…

 - Felejtsd el most kis időre, egy kicsivel később mész haza, nem lehet gáz…

 - Igazad van… - Barna tudta, itt az alkalom. A vacsora tényleg hamar elkészült, és finom volt, a srác nem győzte dicsérni. A kaja végeztével Móni elszaladt zuhanyozni, Barna ezt a pillanatot használta ki Berni értesítésére.

 - Ügyes légy! - intette a lány. - Szeretlek!

 - Én is! Hajnalban… talán…

 Mónika egy törölközőbe csavarva jelent meg, egy másikat Barnának nyújtott. Mire a fiú visszatért a szobába, csak egy hangulatlámpa adott szerény világosságot. A nő a franciaágyon, egy pólóban ülve várta.

 - Ülj le, kérlek!

 Barna szorosan Móni mellé telepedett, a gyér fényben alaposan szemügyre vette a nőt. Sokkal szebb volt, mint a raktáros Marika, ám Berninek nyomába sem ért. Szép, hosszú, hullámos és szőke haja a vállára-hátára-mellére omlott, kék szemeiben mérhetetlen vágy csillogott. Lassan közeledtek ajkaik, de amint összeértek, Mónika mohón csókolta Barnát, mintha fel akarná falni. A fiatalembert meglepte ez a hevesség megpróbált vele lépést tartani. Arra az eredményre jutott, hogy pillanatok alatt elzsibbadt a szája, viszont felállt a farka. Mindenesetre hosszan, nagyon hosszan csókolóztak így, Mónika minden vágyát beleadta, Barna pedig minden kíváncsiságát. A pasi csak sokára mert a szoros ölelésből tapogatózó simogatásba váltani. Kezdetnek felmérte, a nőn van melltartó, sőt, bugyi is! Nem értette, minek vette fel zuhanyzás után, de lelke rajta, legalább lesz mit levenni. Tenyerei lassan a jókora cicikre simultak, lágyan masszírozták a nagy halmokat, és szépen araszoltak a póló szegélye felé. Mónika nem állt ellen, karjait engedelmesen a mennyezet felé nyújtotta, ezáltal a póló messzire szállt. Bordó melltartó fogta kordába a kebleket, melyekre a srác ráborult, a ruhadarabot addig piszkálta, míg szabadon engedte rabjait. Súlyuktól ereszkedtek meg kicsinykét a cicik, a fiút pedig cseppet meglepte, hogy a bimbók az udvarukba süllyedtek. Ettől függetlenül rávetette magát, nyalogatta, csókolgatta, cirógatta őket, mire ruganyosan és keményen előugrottak. Mónika mellei igen érzékenyek voltak az ilyesmire, a nő hátravetett fejjel, kéjesen sóhajtozva élvezte Barna minden nyelvcsapását. A pasi azonban nemsokára odébbállt, a kövérkés hasra próbált lejutni izgatónak szánt csókjaival, ám Móni leblokkolt, és a komának húszperces győzködésébe telt, mire a nő hanyattfeküdt. Az volt a problémája, hogy kövér a hasa, meg terhességi csíkos, meg egyáltalán! Barna biztosította, hogy mindez nem zavarja, és talán folytatná, amit elkezdett. Móni hanyattfeküdtével úgy gondolta, illik az elejéről kezdeni, tehát melléheveredett, tenyere az egyik nagy kebelgömbre szorult, közben hosszas, "felfalós" csókolózásba bonyolódtak. A "csata" alatt Barna tenyere szép óvatosan a bordó bugyira simult. Ellenállást nem tapasztalt, ám amit igen, azt még tán sohasem. A ruhadarab forró volt, és ronggyá ázott. Nem kicsit, nagyon. Első csodálkozásán túljutva Barna simogatni kezdte a domború halmot, míg ajkai újra bimbócsalogatóan időztek el a hatalmas ciciken. Folytatta útját, megtorpant a köldöknél, de Mónika erre nem reagált különösebben, így innen továbbállt. A bugyi szegélyéhez. Szembehelyezkedett a nő altestével, és lassan legöndörítette a végső beteljesedés útjában álló bordóneműt. Hangos, nedves csattanással esett le a földre, a srác előtt csillogó, húsos ajkú, izgatott-piros punci nyílt. A vénuszdombon rövid, szőkésbarna szőrzet növekedett, már régen borotválhatta. Cseppet szúrós volt, de Barnát nem zavarta. Csókjai a borostás dombon, csupasz ajkakon csattantak, fürge nyelve a résbe furakodva kereste a csiklót. Aprócska gombocskát talált, de amilyen kicsi volt, olyan érzékeny. Ekkor indultak be igazán mindketten. A srác hevesen nyalakodott a már így is jócskán elázott puncin, még mutatóujját is bevetette a siker érdekében. Mónika hangos nyögésekkel, sikongatásokkal, valamint heves és kéjes mozdulatokkal kísérte gyönyörét, Barna alig bírta követni a hánykolódó ölet, míg végül egyik kezével lefogva viszonylag fixálta a nő testét. Néhány pillanat múlva magától is megmerevedett, és görcsös rándulásokkal kísérve hatalmasat élvezett.

 Barna mellékúszott, elcsattant néhány csók, Móni felült, és kezébe vette az irányítást. Na, meg Barna alsóneműjét, amin kemény és forró halom jelezte a pasi izgatottságát. Nagyon gyorsan váltak meg a ruhától, és Mónika szőke fürtjei elfödték Barna ölét. Hogy ott mi történt, nem láthatta, de az érzés! Akárhányszor visszagondolt rá, mindig egy porszívó képe jelent meg lelki szemei előtt. Móni úgy szopott, ahogy csókolt, mohón, elnyelni akarón. Öt perc múlva a srác leállította, mondván: "Ha nem akarod, hogy lelőjem a poént, akkor jobb, ha abbahagyod!" A csaj nem volt saját gyönyörének ellensége, gondolkodás nélkül hanyattfeküdt, nedves punciját széttárta. A fiú nyalintott rajta kettőt a biztonság kedvéért, ám fölöslegesen. Bíborló makkját a picike kisajkak közül nyíló vöröses vaginába igazította. Finoman tolta be, és határtalan kéjjel töltötte el, ahogy a hüvely nedvesen és forrón, szorosan öleli át kőkemény farkát. Lassan mozdult, kiélvezte a punci minden porcikáját, tetszett neki a puha szorossága. Mónikának óriási élvezetet okozott, hogy hosszú idő után végre egy péniszt érzett ölében, tetejébe nem is kicsit. Cseppet sem lehetett hát csodálkozni azon, hogy Barna még jóformán alig lendült bele a mozgásba, a hüvely pillanatok múlva szinte satuba fogta, kéjesen lüktetett, Móni teste az orgazmus görcsébe rándult egy sikollyal.

 - Most, ha nem haragszol, folytassuk úgy, ahogy én szeretem! - pihegte az éppen folytatáshoz mozduló Barnának.

 Az ágy szélére ültette a pasit, és szemből az ölébe ült. Szorosan ölelte, hatalmas mellei izgatóan nyomódtak a srác mellkasához, ajkaik vad, lihegő, "felfalós" csókcsatába mélyedtek. Mónika alteste rafinált táncot járt a kemény dákón. Majdnem egyszerre nyögték egymásnak, hogy közelednek a csúcshoz, a nő eloszlatta a srác aggodalmát, ő gondoskodott a megfelelő védelemről. Mindez idő alatt meg sem torpantak, Mónika feneke fel-alá riszált, ringott, mozgott. Szorosan ölelte a már izzadó hapsit, nagy mellei a szőrös mellkasnak feszültek, mikor a következő pillanatban az egész csaj megmerevedett. Fenekét-altestét Barna combjaira feszítette, így a merev kéjrúd tövig mélyedt csatakos, forró és szoros vaginájába. Az orgazmus gyönyörteli lüktetése fogta szorosan a dákót, ami egyetlen törtmásodperccel lemaradva pumpálta teli a nő testének élvező mélyét.

 Fáradtan gabalyodtak össze levezető, gyengéd csókokkal, és nagyon sokára váltak csak ketté, hogy a szivárgó nedveket felitassák…

 Egy órán keresztül pihegtek, beszélgettek, gyorsan zuhanyoztak, és megint összebújtak. Mónika felfaló-csókjai ismét felhevültek és felhevítettek…

 A nő még két orgazmust könyvelhetett el magának, mire Barna fáradtan csorgatta ondóját a rövid, szőke szőrzetre…

 Hajnali négyre ért haza, holtfáradt volt, és Bernadett elmeséltette vele az egészet, majd együttérzően megbabusgatta a dolgos szerszámot.


Wackond 2011.11.21. 18:00

Gyémántok 50

Ötvenedik fejezet

(Avagy: Robi romantikája)

 

 

 Unalmas, szürke hétköznapok vonultak a Gyémánt-család ünnepi kirándulása után. Barna és Berni, mivel jól fizető munkahelyük lett, pár hónap múlva közös lakásba terveztek költözni.

 Kisniki és Lali is gyakran randizgatott, bár ezt mindketten kevesellték, legszívesebben mindig együtt lettek volna, de a távolság! Száz kilométer elég volt, hogy hetente csak egyszer-kétszer találkozzanak, na de akkor!

 Robi, Berni bátyja egy darabig együtt járt Natasával, már majdnem sikerült az ágyába vinnie, mikor a lány családjának el kellett utaznia. Hirtelen és gyorsan. Oroszországba, lévén, az apuka odavalósi. A srác lelki beteg volt egy darabig, de szépen lassan elhomályosult a lány emléke.

 A felejtésbe besegített egy másik lány, akit a konditeremben ismert meg, ahova néha lejárt. Nem volt fanatikus testépítő, de úgy vélte, jobb, mintha a kocsmában ücsörögne. A szoláriumba és a szaunába is bejárt, szerette az a helyet, mert soha nem volt tömeg, és kellemesen igényesen volt berendezve. Szinte mindenkit ismert ott, kedves, segítőkész társaság volt. Eszébe sem jutott, hogy onnan válasszon partnert magának.

 Mikor Zsuzsa először belépett, minden tekintet odafordult. Nem csoda, új volt, egy hónapja költözött a kisvárosba. Kedvesen köszönt, felvilágosítást kért, kapott, három alkalom után már fel sem néztek az érkezésekor. Beilleszkedett. Egyedül Robit nem hagyta nyugodni a lány. Még magának sem tudta megmagyarázni, miért érdekli, csak kereste a társaságát. Egy alkalommal a közeli gyorsétteremben futottak össze, Robi kapva az alkalmon, meghívta enni. Azután az első hűvös zuhany érkezett, a lány férjnél van. Még. Éppen válnak. Következő zuhé, huszonöt éves, miközben Robi húsznak is alig nézte.

 - Nem is néztelek annyinak! - csúszott ki a kissé illetlen megjegyzés a srác száján.

 - Semmi baj. Sokan csak a személyim megtekintése után hisznek nekem. Rengeteg ilyen történetem van, de ha nem haragszol, sietnék, mennem kell a kislányomért az óvodába.

 - Persze, menj csak! - Robi pedig csak ült a harmadik hideg zuhany alatt.

 Napok teltek el, de Zsuzsa továbbra is foglalkoztatta. A nővére lehetne, elvált, gyereke van, mit akarhat tőle ő, a húszéves suhanc? Nem talált rá magyarázatot, de azon kapta magát, hogy randit kér a nőtől.

 Egy menőbb étteremben fenséges vacsorát fogyasztottak el, minden teljesen úgy ment, mint a filmekben, a végén lágy csók a kocsiban, majd a nő kiszáll, és bemegy az ajtón, ahonnan még visszaint.

 Zsuzsa huszonöt éves korára már úgy érezte, kellő tapasztalatot szerzett a pasik terén, Robi azonban kilógott közülük. István, a férje, akitől éppen válik, sosem volt ilyen kedves és tapintatos, bár a kapcsolatuk elején még összeszedte magát valahogy. Később sokkal jobban kezdte érdekelni a sör, a foci és a kocsmatündérek. Zsuzsát még ez nem zavarta volna, de mikor egy nap a férje elé állt, és kifejtette azon nézetét, hogyha ő csajozhat, akkor neki is van (volna) joga pasizni… Nos, néhány napig napszemüvegben volt kénytelen járni, mert nem vette észre István véralkohol-szintjét. Szerencsére a kis Stefi nem vett észre semmit, mert a nagyszüleinél nyaralt. Azt azonban lehetetlen volt titkolni, hogy a családja javíthatatlanul szétesett. A sors fintora, hogy a pasizást Zsuzsa csak mint lehetőség vetette fel, senkije nem volt a szülein és a férjén, lányán kívül, de ez a verés megváltoztatta az Istvánhoz fűződő érzelmeit.

 Szülői segítséggel, ugyan, de elköltözött a kislánnyal. Férje még csak utána sem füttyentett.

 Zsuzsa tulajdonképp a nullán állt, egy kis lakást bérelt a gyerekkel, kettejüknek pont elegendőt. Egy orvosi kutatólaborban volt asszisztens, hála a képzettségének, hamar talált jól fizető állást, az ovi meg pont útba esett. A laborban azonnal akadt két-három rajongója, de egyik sem nyerte meg a tetszését. A konditeremben Robi azonban valamiért szimpatikus volt neki, maga sem tudta, miért. Örömmel fogadta el a vacsorameghívását, kicsit csodálkozott, hogy a srác saját (és nem is valami öreg, szakadt) autón jön érte, elegáns étterembe viszi, a kapu előtt félénken megcsókolja, és még csak le sem akarta fektetni. Arra gondolt, legközelebb lehetőséget ad rá.

 Két hét múlva ő hívta meg Robit a lakására, vacsorázni. Az alkalom Stefi óvodai színi bemutatója volt, ahová a fiatalember is elkísérte őket. Találkoztak már ugyan, de ez volt az első közös programjuk. A kislány nagyon jól szerepelt, büszke is volt magára, a finom vacsora után úgy kellett neki imádkozni, hogy menjen fürödni, és aludni. Zsuzsa szabadkozott Robinak, hogy hát, ugye még csak ötéves, meg, hogy mennyire fel van dobva, és a többi. A hapsi mindezeken átsiklott, ő Gabi Alíz nevű kislányát vette alapul, és Stefit ehhez képest jónak ítélte.

 Mikor Zsuzsa abbahagyta a magyarázkodást, Robi átölelte a vékony, izmos nőt. Lassan, lágyan megcsókolta, egyrészt, hogy fogja be, másrészt meg majd' megőrült a nőért. Nem akart tolakodónak látszani, de addig el akart menni Zsuzsánál, ameddig lehetett. Hosszan, nagyon hosszan és önfeledten ölelkeztek, csókolóztak. Nem vették észre azt sem, hogy a kislány elégedett mosollyal figyeli őket egy darabig. Szerencsére becsukta maga mögött az ajtót, és nem látta a folytatást.

 Zsuzsa olyan szorosan ült Robi mellé, hogy az már szinte az öle volt. Hirtelen ötlettől vezérelve odacsüccsent. Nem tudta figyelmen kívül hagyni a kemény és forró halmot, ami kéjes kényelmetlenséget okozott. A srác tenyere a hátára simult, a hűvös selyemblúzon keresztül simogatva meggyőződött arról, hogy van melltartó a nőn, Zsuzsa viszont nem hosszú, színtelenre lakkozott körmű ujjai lágy mozdulataival az ing gombjait feszegette, arra lévén kíváncsi, hord-e Robi atlétát. Nem, atlétát nem hordott, szolid szőrzetet viszont igen, ami nagyon tetszett Zsuzsának. Bármilyen hihetetlen, a pasit nem látta félmeztelenül a teremben, mint a többi krapekot. A szőrös férfit nagyon vonzónak tartotta, és Robi e tulajdonsága csak újabb pozitívum volt. Le is vetette a sráccal az inget, és lágyan cirógatta a mellkasszőrt. Ez felbátorította Robit, és a blúzt babrálta óvatosan. Zsuzsa segített neki, fehér, divatos melltartó tűnt fel, egyelőre rejtve az almányi kebleket. Összeölelkeztek ismét, csókolóztak, szinte felfalták egymást, és a sráccal még az is megtörtént, ami eddig még soha. A nő rövidre nyírt, majdnem fekete hajába súgta: "Szeretlek!" Zsuzsa válasz nyögött rá, alig érthetőt, de egyértelműt. Testét hátrafeszítette, nyakát kínálta a fiú lágy és gyengéd csókjainak, kéjesen zihálva vette a levegőt. Nagyon érzékeny volt a nyaka az ilyesmire. Robi elidőzött ott egy kicsit, ám odébbállt, amit a nő nem is bánt. Gyors mozdulattal kikapcsolta a melltartót, és kibújt belőle, hogy a ruhadarab ne gátolja a pasit semmiben. Almányi, telt, ruganyos mellek ugrottak elő a sportos "kalodából", hegyein apró pontokként keménylettek a bimbók. Volt benne valami kislányos, ami még jobban izgatta Robit. Félénken hajolt oda, de Zsuzsa nem ellenkezett, rácuppant hát a vonzó halmocskákra, és nyalta-falta-csókolta sokáig. Ezek után azonban elakadt. A zsírtalan, enyhén kockás has közepén igézően kereklő, pihével körülnőtt köldökig lehajolni kényelmetlen mutatvány lett volna, és még annyi bátorsága sem volt. Zsuzsa azonban már régen eldöntötte, hogy neki kell Robi, szőröstül-bőröstül. A dolgokat most a kezébe, később a szájába vette. Felállt a srác öléből, eléállva csókolta végig arcon, szájon, nyakon, szőrös mellkason. Pár ujjmozdulat, nadrág megnyit, levesz, elhajít. Rejthetetlen izgalom maradt csupán, ami már így, alsónadrágon keresztül is impozáns látvány. No persze, Zsuzsa a férje tizenöt centis vékonykáján kívül nemigen tapasztalt mást, ami meg nagyobb volt, már rég volt, el is felejtette. Szinte mohón vette elő a forrón meredőt. Vastag volt és nagy, húszcentis, lenyűgöző. Végigcsókolta lágyan, végül megnyalintotta a makkot. A rúdon finom remegés jelezte, talált a mozdulat, ismételhetné. Ismételte hát, hol a nyelve hegye körözött, hol elnyelte az egész rudat. A nő annyira beleélte magát a dolgába, hogy bal kézzel a bugyijára simulva izgatta magát, nem kicsit fokozva ezzel a srác örömét. Annak hamarosan rá is kellett szólni Zsuzsára, hogy ha nem akarja lelőni a poént, akkor most hagyja abba. Nyomatékképp előrehajolt, finoman álló helyzetbe emelte a lányt, és annak bal kezét az ő jobbja vette át. Hogy a szoknya mikor tűnt el, lényegtelen volt, a forró és átnedvesedett bugyin volt a hangsúly. Tenyere rásimult a dombra, dörzsölte így egy darabig, majd jóformán türelmetlenül lehúzta a nőről. Kétujjnyi széles, fekete szőrcsík, borotvált punciajkak váltak láthatóvá. Nedvesen fénylett, éhesen várta, hogy valami eljuttassa a csúcsra. Robi gyorsan kilépett a nadrágból, felállva a helyére ültette Zsuzsát. Nem kellett kérni, a combok automatikusan nyíltak, a csikló alól, piciny kisajkak közül rózsaszín hüvely nedvezett. A srác nyelve megkereste az aprócska gombocskát, és nagyon megkergette, míg középső ujja a forró vaginába siklott. Nem telt bele sok idő, Zsuzsa alteste a gyönyör görcsébe rándult, finoman a srác tudtára adta, elélvezett.

 - Tudod, ha a lányod a szomszéd szobában alszik, megtanulsz egyetlen nyikkanás nélkül elmenni! - magyarázta a meglepett pasinak. - És, ha nem bánod, folytassuk a hálóban, ágyban, párnák közt!

 Robinak nem volt kifogása, hiányos öltözékben, álló szerszámmal követte Zsuzsát a jókora franciaágyig. A nő lefektette a srácot, néhányat nyalintott a bíborszínű makkon, és óvatos, apró, már-már körülményes mozdulattal igazította nedves puncijába a péniszt. Tövig ült bele, izmaival gyengéden megszorongatta a fiút, akinek kikerekedett a szeme, mert ilyesmivel még nemigen találkozott, mindazonáltal jólesett neki, át is adta a munka java részét a nőnek. Zsuzsa élt is vele, fel-alá mozgatta altestét, hüvelyizmaival masszírozva segített Robinak eljutni a csúcs közelébe. A pasi egy pillanatra elbizonytalanodott, mert a megfelelő óvintézkedésről nem gondoskodott, ám a nő megnyugtatta, ő viszont mindent megtesz a bébi ellen.

 Ez az aprócska közjáték épp elegendő volt, hogy Zsuzsa "utolérje" a hapsit, és a hatalmas orgazmus egyetlen görcsévé olvadjanak össze hosszú pillanatokra.

 Reggel egymás karjaiban ébredtek egy Stefi nevű, ötéves hurrikán csapásaira, mely takarón keresztül sem tévesztette el Robi nemesb szerveit, ezzel feltéve a pontot a gyönyörű éjszaka "i"-jére. A kislány ettől kezdve apjaként szerette a pasast.

Wackond 2011.11.14. 18:00

Gyémántok 49

 Negyvenkilencedik fejezet

 (Avagy: eljegyzés és bosszú)

 

 

 A kirándulás után egy kis szállóba utaztak, maradt még néhány napjuk, hogy kipihenjék magukat. Na, persze, ki mit ért kipihenés alatt. Berni és Barna például derékszaggató napokat töltött el.

 Kisniki és Lali kapcsolata szépen haladt, a fiú tette a szépet, a lány a szende szüzet, de már alig várták az alkalmat, hogy féktelen, vad szeretkezés formájában teljesedjék ki alakuló szerelmük.

 Utolsó előtti napon majdnem volt rá alkalom, ám nem tudták véghezvinni tervüket, mert Lívia és Alíz idő előtt visszatért a szobába. Puff neki! Nem estek ugyan kétségbe, de Kisnikinek már nagyon viszketett.

 Az utolsó napra a felnőttek eltűntek. Lefoglalták a szálló éttermét a fiataloknak, ők pedig a városka egyik elegáns vendéglőjében foglaltattak asztalt.

 Kisniki kapott az esti buli lehetőségén, és Bernihez fordult segítségért. Az Gabihoz küldte, aki boldogan állt a lány rendelkezésére. Lívia és Ancsa el volt távolítva arra az estére, bár utóbbinak nem volt őszinte a mosolya.

 Nem Kisniki volt az egyetlen, aki meglepetést akart szerettének. Barna is külön utakon járt egész délelőtt. Hosszasan keresgélt, de végül megtalálta, amit keresett.

 Eljött az este, az étteremben az egész kompánia ott zajongott, majd Dugó nagypapa szót kért, és pár mondatban ecsetelte az eltelt napok eseményeit, külön megemlítve Bernit és Barnát, szerepet szánva nekik a cégben. A srác meglepve hallotta a nevét, egy hirtelen ötlettől vezérelve felállt, és odament Dugóhoz.

 - Laci bácsi…

 - Parancsolj!

 - Izé… - fordult a sok-sok szempár felé. - Ez egy olyan helyzet, ami, hát, hogy is mondjam, számomra kissé kényelmetlen. Nem azért, amit mondani szeretnék, hanem, hogy ilyen sok ember előtt.

 - Ne zavarjon, fiam! - nyugtatta Dugó.

 - Először is szeretném megköszönni a belém vetett bizalmat, igyekszem is megfelelni az elvárásoknak. A másik dolog pedig Bernadettel kapcsolatos… - ránézett a meglepett lányra. - Idejönnél?

 Odament.

 - Kösz. Szóval… csak kérni szeretnék tőled egy apróságot… - ezalatt Barna a zsebében turkált, majd valamit a döbbent lány orra alá dugott, közben letérdelt. - Legyél a feleségem!

 A légyszellentés egy hangrobbanással ért volna fel ott, abban a helyzetben, abban a másodpercben. Bernadett továbbra sem tudott megszólalni, levegőt venni is alig, csak bólintott. Kisniki kiáltott fel először, éltetve az ifjú jegyeseket. Könnyű neki, ő volt az egyetlen beavatott, ő segített kiválasztani az egyszerű, de mégis szép aranygyűrűket, és ő szerzett Berni ujjáról méretet.

 A teremben boldog ujjongás zaja nyomta el Berni halk, igenlő válaszát, Barna hallotta, és az elég volt. Felhúzta a gyűrűt, és megcsókolta a lányt. Szép volt és megható.

 Később a szülők körében fogadták a gratulációkat, néhány csipkelődő megjegyzésre hasonló stílusban válaszoltak, és lassan magára maradt a fiatalság.

 Az étterem észrevétlenül alakult át. Nagy tér, gyér világítás, hangos zene lett, kezdődhetett a buli!

 - Hát, öregem, ügyes húzás volt most bejelenteni az eljegyzést! - veregette hátba Lali Barnát.

 - Igyekszik az ember! - szerénykedett a fiú.

 - Jól választott! Remek csaj a húgom! - szólt bele Robi is egy sörösüveggel a kezében. Nem az volt az első.

 Másik kezében egy lányt szorongatott, akit e kirándulás alatt ismert meg. A lány Jani papa nővérének, Ginának volt az unokája, és Natasának hívták. Huszonhárom éves volt, facér és gyönyörű. Magas, vékony volt, szinte már csontos, de ifjabb Robinak pont ez a típus jött be. Szőke is volt, kék szemű, a srácnál tuti befutó. A lánynak sem volt közömbös Robi, jelenléte félénk izgalommal töltötte el, így a buli kezdetekor örömmel ment vele táncolni.

 Egyre telt az idő, erősen az éjszakában jártak, a DJ azt vette észre, hogy hárman-négyen, ha maradtak.

 Berni és Barna volt az első, talán, aki lelépett, de szinte azonnal utánuk Kisniki és Lali.

 Lali követte barátnőjét a szobájába, ami végre-végre üres volt! Annyira várták már ezt a percet, hogy mindjárt az ajtó becsukódása után mohón egymásnak estek. Falták, harapdálták, csókolták egymást nagyon-nagyon sokáig, összeölelkezve az egyik ágyhoz lavíroztak. Eközben ruháik repkedtek szerteszét a levegőben, de ők csak egymással törődtek. Kisniki hatalmas keblei a srác mellkasához nyomódtak, keményre izgult bimbói jóformán átbökték Lali bőrét, akinek, mi tagadás, jólesett. Csókjaival lassan el is hagyta a lány ajkait, kicsit elidőzött a nyakán, de mivel nagyon csiklandozta Kisnikit, hamar továbbállt. Gömbölyű váll, mellkas, cici. Helyben volt. A jókora, hersegő húsú halmokon tobzódott a srác. Már Berni mérete is lenyűgözte, de ez volt neki a csúcs. Kezeivel lágyan gyúrogatta, míg nyelve a kemény gombokkal kergetőzött. Azok gonoszul elsiklottak alóla, hogy újra hetykén meredezzenek, ám Lali nyelve nem adta fel könnyen. Már Kisniki jelezte, hogy ugyan nem rossz, amit csinál, de szeretne más testtája felől is izgulni. Ennek érdekében az ágy felé araszolt, a srác pedig engedelmesen követte. Végigheveredett az ágyon, Lali pedig az ágy mellé térdelve folytatta a mellek csókolgatását, határozottan a lapos has, a csupasz öl felé tendálódva. Belenyalintott a köldökbe is, ám csiklandós sikkantás volt rá a válasz, ezt inkább hanyagolta. Csupasz vénuszdombra ért. Kislányosan árt, domború és szőrtelen puncin kalandozott a nyelve. Egyetlen sörtét sem érzett, profi és friss munka volt. Nyelve a résbe furakodott, kéjes nyögés, combnyílás volt a válasz. Lali most úgy helyezkedett, hogy szemből folytathassa a nyalakodást. Egy tizedmásodpercre eltűnődött a punci forróságán és nedvességén, magában elismerően vállat vont, és fürge nyelvével máris a csiklót kereste-kergette, míg mutatóujja lassan a szoros hüvely mélyére siklott. E kettős tökéletesen megtette hatását, a már jócskán felizgatott Kisniki percek múlva finoman megrándult, és apró sikolyt hallatva nagyot élvezett.

 Lali gyorsan a széttárt lábak közé térdelt, bíborvörös makkját a nem kicsit nedves punciajkak közé igazította. Lassan, óvatosan hatolt be, míg ágyékszőrzete a csiklót nem csiklandozta. Kisniki felnyögött, ahogy szoros vagináját a jókora dorong feszítette, és persze, ahogy az lassan dolgozni kezdett. Egyre gyorsult, egyre hevesebben döfött, tövig lökte minden alkalommal annyira, hogy az már szinte fájt, ám Kisniki érzékei olyannyira fel voltak izgatva, hogy az apró fájdalomhullámok is gyönyörcseppekként hatottak rá. Be is következett a cseppekből felépülő hatalmas hullám, ami percek alatt átcsapott a lányon. Teste megfeszült, lélegzete elakadt, hüvelye összeszorult. Hosszú másodpercek múlva ernyedt csak el a kéjes görcsből.

 Lali még bírta, bár a lány orgazmusa bizony neki is jólesett, de elterelte róla a figyelmét, így sikerült úrrá lenni érzésein. Na, nem olyan sokáig, de kellő ideig.

 Kisniki pozitúraváltást javasolt, a srác nem vitatkozott. A lány feltérdelt, fenekét domborítva kínálta magát. Lali egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy a barnásrózsaszín, szűk popsilyukba hatoljon, de a gondolatot egy későbbi alkalomra hessentette. A nedves, diszkréten kinyílt punci mélye is elég hívogató volt. Bele is döfte hát a nedvektől fénylő farkát, nem volt valami gyengéd, de nem is túl durva. A lánynak mindenesetre jólesett, arcát a lepedőbe fúrva nyögdécselt és sikongatott. Lali lendületes tempót diktált, heréi sűrűn "kopogtak" a csatakos csiklón. Ennek egy újabb, elsöprő erejű orgazmus lett a vége, a lány nem fogta vissza magát, párnájába sikította gyönyörét. Lali sem járt már messze attól, hogy hatalmasat spricceljen, amint csillapodott a lány kéjhulláma, ki is húzta szerszámát, hogy két-három húzás után…

 Berni és Barna hevesen csókolózva csukta be az ajtót. Hirtelen a lány elég illúzióromboló módon elnevette magát. A pillanat varázsa odalett, ám mikor elárulta, min is vigyorgott ekkorát, már Barnának is tetszett a dolog… Az ugyan kevésbé, hogy Berni kukucskálással óhajtotta kivárni a legmegfelelőbb pillanatot, ráadásul őrködni állította őt a folyosó végére, hogy zavartalanul leskelődhessen. Unalmas percek után Berni pisszegésére riadt.

 Kisniki, mikor Lali kihúzta a farkát, gyorsan megfordult, hogy nyelvjátékával az utolsó cseppet is kicsalogassa a lövésre kész dákóból.

 - Niki, hallom, te is leborotváltad… - vágódott ki az ajtó, Berni és Barna tökéletesen látta, ahogy a lány orra előtt tekintélyes mennyiségű ondó süvít el. Az arcokra kiült döbbenet gonosz vigyort csalt az érkezők ajkára, akik halk "Bocsi!" - sikkantással ki is léptek a szobából. Hangtalanul röhögve borult össze a jegyespár, és még jobban nevettek, mikor megjelent tűzvörös arccal Kisniki.

 - Remélem, van samponod! - jutott bőven a hajába is…

Wackond 2011.11.07. 18:00

Gyémántok 48

 Negyvennyolcadik fejezet

 (Avagy: gyalogtúra, úgyis, mint maci a málnásba…)

  

 Másnap reggel kezdetét vette a túra. Akik részt akartak venni a vadvízi evezésben, egy furgonba szállva máris indultak a folyó felé. A többiek szétváltak. A lustábbak, valamint a köszvénnyel küszködő Jocó a célnál lévő szállodába utazott, a maradék sátrakat, mindenféle kempingfelszerelést cipelve a folyó mentén gyalogtúrázott. Követték öt napon át a raftingosok útvonalát, természetesen vezető is volt velük.

 Barna, hogy bizonyítsa, mennyire tökös gyerek, az evezősökkel tartott, miként Berni is, ám a srácnak másnapra elege lett. Kiitta a fél folyót, úszott vagy ezer métert, még tán a klinikai halál állapotába is került. Gondolta arról a két kortyról, a négy méterről, és az ájulásról, ami egyszerűen a kimerültségtől volt. Ráadásul még este is helyt kellett álljon Berninél!

 Harmadik nap reggel a gyaloglást választotta. Szerencsére megvolt a lehetősége, mert mindig együtt táboroztak a gyaloglókkal.

 A túrázók közt volt Kisniki is, aki nagyon örült a srác döntésének. Szinte azonnal elkezdett nyomulni, de igyekezett mindezt finoman tenni, ne legyen túl feltűnő. Barna három perc alatt levette, miről is szól ez a dolog, világossá vált számára az is, hogy a pár nappal ezelőtti benyitás sem volt teljesen véletlen. A csaj egyszerűen „méretet vett” róla. Büszkén vigyorodott el magában, hogy megfelelőnek találtatott. Egyetlen bibi volt csupán, Berni. Félt, hogy mi lesz, ha rájön. Jobb a békesség-alapon puhatolódzott nála.

 - Szerintem Niki akar tőlem valamit – jegyezte meg este, tisztálkodás közben.

 - Csak a vak nem látja, meg a kis Alíz! – mosolygott Bernadett.

 - Mit csináljak, én téged szeretlek!

 - Tégy, amit jónak látsz! Én is szeretlek!

 A srác úgy érezte, ezzel a válasszal kint van a vízből, aztán még röpke tépelődés után úgy gondolta, belemegy a játékba egy kósza ivarzás erejéig.

 Kisniki örökölte anyja és nagyanyja kékesfekete haját, büszke is volt rá, hogy barátnői irigylik természetes színe miatt. Viszont nem volt hajlandó hosszúra növeszteni. Nem túl röviden, de fiúsan viselte haját. Arca szép volt, és tulajdonképpen illett hozzá a frizurája, barna szeme. Nem volt magas, de nem is alacsony, se nem kövér, se nem sovány. Távol állt tőle napjaink keshedt trendje. Cicivel viszont bőven el volt látva, sokan alig hitték, hogyan fér el a mellkasán, és barátnői erre is irigyek voltak. Feneke és combjai feszességét és formáját sok bringázással és gyaloglással érte el, előbbi szeretetét Vili bácsikája érte el nála. A pasikhoz furcsán állt, és amiért barátnői megrökönyödtek, mindig a „legszebb példányt” hajtotta el a retekbe. Volt ugyan egy-két hosszabb-rövidebb kapcsolata, de talán, ha kettővel feküdt le. Az igazira várt, fehér lovon, de nem tudhatta, hogy fehér ló nincs, csak szürke.

 Nos, az első nap, mikor Barna a túrázókkal tartott, Kisnikire vigyorgott a szerencse. A lány sosem bírt megmaradni a csoporttal, mindig bebarangolta a környéket, amerre jártak. Annyi esze azért volt, hogy megkérdezze a túravezetőt, veszélyes-e. Most sem tett másképp, ám azt a választ kapta, hogy egyedül semmiképpen se menjen, mert előfordulhat egy-egy portyázó medve. Nosza, vitte magával Barnát, aki már megadta magát, sőt, várta az alkalmat, hogy teljesíthesse a lány vágyait.

 A túravezetővel megbeszélték, hol és mikor találkoznak, a lány egy térképpel a kezében, egy Barnával a nyomában megindult. Úgy egy órája sétálgattak így a csendes erdei ösvényen, mikor a lány megtorpant, majd eszét eldobva futni kezdett visszafelé. Egyenesen a srácba botlott, aki azonnal átlátta a helyzetet, és szorosan magához ölelte a lányt, nehogy elfuthasson. Valami halvány emléke volt egy természetfilm-csatornáról, ahol ez volt a téma, mit kell tenni egy ekkora medve láttán. Maga mögé parancsolta a lányt, és szemüket le nem véve a békésen bogyót szedő maciról, araszoltak visszafelé az ösvényen. Húszpercnyi hangtalan osonás után mertek csak normális túratempóra váltani, és hamarosan arra az útra értek, amin az elhagyott csapat is haladt, valahol a távolban.

 - Megmentetted az életemet! – rebegte Kisniki szembeállva a sráccal.

 - Ugyan már, ezt bárki megtette volna! – ám belül hízott a mája a büszkeségtől. A lány átölelte, és hosszan megcsókolta. Nem kifejezetten hálából, mint a pasi vágyainak felébresztésére. Szorosan ölelte, nagy mellei csak besegítettek a vágykeltésbe.

 - Niki, mi lesz, ha Berni megtudja? – ugratta Barna a lányt, bár viszonozta ölelését, csókjait.

 - Nem szól semmit! – és Kisniki ajka Barnáéra tapadt. Ölelkezve topogtak egy darabig egy helyben, végül a felizgult srác egy bokorba húzta a lányt. Ölelte, csókolta, a pólón keresztül hatalmas melleit markolta, és közben átvillant az agyán a melltartó hiánya, és a feszesség, hogy nem lógnak, de később meggyőződött arról, hogy picit meg vannak ereszkedve. Nyelve ekkor már a keményre duzzadt bimbókon kalimpált, és néha lágyan fogai közé is vette őket. Percek múlva elhagyta a kebleket, és a lapos has közepére, a köldökhöz ért. Vajon ki, és mikor gombolta ki a farmersortot? Lényegtelen. A finom pihék övezte lyukacskán volt a hangsúly, mivel Kisniki kéjes sóhaja elárulta, igen fincsi neki, mikor a srác nyelve, ajkai ott kalandoznak. Barna pedig igyekezett minden erogén zónát felfedezni, megadni a lánynak azt, amit kért. Nemsokára úgy gondolta, innen is ideje továbbállni, lejjebb csókolt. Fehér tanga, rendben. Forróságot áraszt, rendben. Farmersort… mikor tűnt el? Észre sem vette, magában legyintett rá, és határozott puszit nyomott a fehér háromszög csúcsára. Ez csúcs volt. Kisniki legszívesebben szaggatta volna le magáról a bugyit, de uralkodott magán. Jobban is tette, a pasi ujjai a pántot ostromolva lassú mozdulatokkal indította a föld felé a fehérneműt. Az összezárt combok miatt a dombocska csak az utolsó pillanatban vált láthatóvá, akkor is egy szál szőr, nem sok, annyi sem volt rajta. Még aznap este megborotválta, mikor Berniékre „törte” az ajtót. Barnának igen kedvére való volt, hát még, mikor Kisniki enyhe terpeszbe állt. Rózsaszín, húsos nagyajkai közül már szivárgott a nedű. Most a fiú mutatóujja szorult a rés tetejébe, és lassan csúszott az aljáig, benyomódva az ajkak közé. A lány felnyögött, de a srác nem folytatta. Levette a pólóját, amit Kisniki félreértett, és már ölelte volna át Barnát, hogy a szőrzetébe túrva némileg izgassa őt, ám az eltolta. Egy kényelmesnek tűnő helyre leterítette a pólót, és oda ültette a lányt. Kisnikinek időbe telt, mire kapcsolt, engedelmesen dőlt hátra, és tárta szét a lábát. Nagyajkai résnyire nyíltak, alig észrevehetően kivillantva a csiklót, és a nedves hüvelyt. Elétérdelt, ujjaival szabaddá tette a kéjgombocskát, és nyalakodott. A lány szaporán kapkodta a levegőt, sóhajtozott, nyögdécselt. Közeledve ahhoz a ponthoz, amit talán csak kétszer, vagy háromszor ért el pasival, és halkan nyögve magában azon imádkozott, abba ne hagyja. Barna egyetlen pillanatban állt csak le, míg mutatóujját a forró és nedves vaginába tolta, nyelve és ujja egy ütemre dolgozott. Meg is lett az eredménye. Kisniki felsikkantott, és lélegzetvisszafojtva hatalmasat élvezett. A lány remegve ült fel egyenes helyzetbe. Szinte el volt ájulva Barnától, és már kapott is a felemelkedő srác nadrágja felé. Nem tapasztalt ellenállást, bokáig rántotta le a melegítőt, és már halászta is elő a kőkemény falloszt. Törökülésben, szinte áhítattal nézte a vágyott rudat. Felhúzta a bőrt, nyelve lágyan siklott végig a fénylő makkon, egyetlen részét sem hagyva ki az izgatásból, majd a szájába vette. Elnyelte mélyen, de nyelve nem pihent, finoman cirógatta a makk alsó, érzékeny részét. A fiú magában elismerte, Kisniki technikája versenyképes Berniével. Vagy csak családi vonás? Mindegy, arra koncentrált, hogy a testében egyre erősödő kéjes érzést valahogy elnyomja. Nem akarta hamar „ellőni a poént”, de a lány sem akarta abbahagyni, még a srác kérésére sem. Barna így hát vállat vont, vádlija megfeszült, és halk nyögés kíséretében hatalmasat spriccelt Kisniki szájába. A lány az utolsó cseppig lenyelte, és tisztára nyalva engedte csak el a fütyköst. Kiléptette a pasit a nadrágból, felállt, és átölelte, simogatta, csókolgatta.

 Barna nem fűzött vérmes reményeket ahhoz, hogy belátható időn belül ismét fel fog állni, ám farka hamarosan éledezni kezdett. A lány hol a zacsit simogatta, hol a péniszt cirógatta, fel-felhúzogatta a fitymát, de ezt csak ritkán, mert érzékeny volt. Tíz perc után, kár is tagadni, ismét keményen állt a rudi. Ekkor a szájába vette, és finoman nyalogatta egy kicsit, elengedte, hanyattfeküdt, lábait felhúzva tárta szét combjait. Nedves barlangocska rózsaszín bejárata nyílt szolid résnyire, a kemény, csupa izom dorong lassan belécsúszott. A forró és síkos, szoros punci engedelmesen tágult a megfelelő méretre, nem kis gyönyörűségére mindkettőjüknek. A srác lassú mozgásba kezdett, minden mozdulatnál szinte teljesen „bejárta” a hüvelyt, a „mélyponton” alaposan megnyomva a csiklót. Kisniki kéjesen sóhajtozott, egyáltalán nem úgy viselkedett, mint akinek rosszul esik, ha tövig mélyed testébe egy jókora dákó. Olyannyira nem rosszul, hogy néhány perc múlva a lány már fel is sikkantott egyszer-egyszer, jelezve, közeleg a csúcspont felé. Barna nem változtatott a tempón, és jól is tette. Kisniki nemsokára átölelte szorosan, aprót rándult, lélegzete elakadt.

 - Most! – suttogta elhalón, és elélvezett.

 Barna kihúzta gyönyörnedvektől fénylő farkát, a lány szusszant egyet, négykézlábra állva tolatott a fiú elé. Meg is könnyítette a dolgát, ujjaival szétfeszítette pirosló punciját, kéjbarlangja fütykösre éhesen tárult. Az éhség tárgya nem is tétovázott sokat, belecsúszott, ameddig bírt. Most a szőrös zacsi kolompolt a nedvektől csúszós csiklón, és a pasi sem volt olyan kéjes-lassú. Belekapaszkodott Kisniki formás csípőjébe, és amúgy csődörösen hágta meg. A lány hatalmas cicijeit a földre nyomta, farát mind jobban domborította, és csukott szemmel zihált, nyögött, és élvezett el hangosan ismét. Ezt azonban a fiú sem bírta már ki, ahogy Kisniki testében elszabadult az első kéjhullám, ki kellett húzza a farkát, és a formás popsigömbökre lövellte fehér ondóját. A lány azért az utolsó cseppeket még megkaparintotta, és elégedetten nyúlt el­… Barna leterített pólóján, amitől az tiszta ragacs lett, ugye, Kisniki fenekétől…

 - Hú, bocsi! – szabadkozott a lány, mikor kiderült a „baleset”

 - Semmi baj! – legyintett Barna lemondóan. – Most már törölközz meg benne, majd a pataknál kimossuk!

 Még szerencse, hogy jó idő volt, és viszonylag hamar megszáradt.

 

 - Megdugtad Kisnikit? – inkább kijelentette, mint kérdezte Berni este a sátorban.

 - Igen – a srác válasza alig volt hallható.

 - Jól van, nem csalódtam benned! Remélem ügyes voltál!

 - Nem panaszkodott… - a hapsi arca egy tanulmány volt. Azt hitte, balhézni fog, legalább egy kicsit, ehelyett még büszke is, hogy Barna háromszor elélveztette az unokatesóját! Mindenesetre tetszett ez a hozzáállás.

 - Szeretlek! – suttogták egymásnak szorosan összeölelkezve. Természetesen Bernadett is megkapta a betevőjét.

Wackond 2011.11.07. 17:59

Gyémántok 48

 Másnap reggel az egész tábor tudta, mi történt Kisniki és Barna között, ám öt percnél több figyelmet senki sem tulajdonított neki. Minden jó, ha a vége jó, Kisniki is megkapta, amit akart, és már nem nyomult olyan erősen, bár Barna mellől nem maradt el túl gyakran. A srácot sem feszélyezte már a dolog, tisztázták a viszonyokat, minden oké.

 A csónakban azonban nem volt minden rendben. Nem feltűnően, de akadt egy Lali nevű koma, aki bizony szemet vetett Bernadettre. A srác félig cigány származású volt, Glória nagymama családjában fogadta örökbe valaki. Apja fegyveres kéregetésért csücsül egy fegyintézet ódon falai közt, anyja elkényeztetett milliomoslány, aki csak szülőpukkasztásból feküdt le fia apjával. Még jó, hogy a gyereket árvaházba adta, és nem fojtotta meg a születése után, ahogy tervezte.

 A fiú nagyon jó nevelést kapott, semmit sem titkoltak el előtte, így saját magától nem kíváncsi vér szerinti szüleire.

 Tizennyolc évesen már nagy nőfaló hírében állt, de nem nagyon volt két hónapnál tovább tartó kapcsolata. Azt vallotta, most élje ki magát, míg fiatal, mert családdal a háta mögött már nemigen ugrálhat. A lányok pedig ragadtak rá. Volt mire, száznyolcvan centis magasságához arányos, izmos test tartozott, fekete haj, fekete szem, fekete bajusz, barna bőr, mindamellett még jóképű is!

 A túra során mindössze két lány nem vette észre őt, Bernadett és Kisniki. Előbbi köpött rá, egy darabig, hiszen ott volt neki Barna. Utóbbi szintén Barnával volt elfoglalva, és nem is evezett vele egy csónakban. Ám ami késik, nem múlik!

 Lali, nem tudva, mi vár rá, ha a Gyémánt-unokák rászabadulnak, egyelőre halványan tette a szépet Berninek, akinek az evezés utolsó napjának reggelén esett le a tantusz, mire is megy ki a játék. Ekkor nézte meg alaposabban, és találta úgy, hogy a srácra érdemes odafigyelni.

 Utolsó napra rövid szakasz volt előirányozva, jóval korábban értek a táborhelyre, mint a túrázók, és a segítők, akik arra a helyre vitték őket, ahol a nyaralás utolsó napjait pihenéssel, bulizással tölthetik.

 A partra húzták a csónakokat, és összeszedtek mindent egy kupacba, hogy már csak be kelljen tenni a buszba, ami értük jön. Tűzrakáshoz fát gyűjteni indultak néhányan, köztük Lali is. Már jó adagot összegyűjtött, amit le is szállított. Kezet mosott, és újabb ölnyi fáért indult.

 Bernadett elindult egy kicsit feljebb a folyón, majd be a bokrok, fák közé. Eleinte semmi célja nem volt, aztán rájött a pisilés. Körül sem nézett, csak letolta a nadrágját, és dolga végeztével húzta volna fel. Ahogy felegyenesedett, Lali fekete szemébe pillantott.

 - Asszem, ezt most kár is lenne felhúzni… - mondta a fickónak zavartan.

 - Ha akarod, felhúzhatod – hökkent meg Lali a lány félmeztelensége és fesztelensége láttán. Meg akarta ő dugni a lányt, de nem ezért jött erre, nem is tudta, hogy Berni itt van.

 - És, ha nem akarom? – évődött a lány, ha már így alakult. A pasi jóképű, tulajdonképpen szellemes, aranyos, Barna pedig még messze jár. Kilépett hát a nadrágból, és a fickóhoz húzódott. Lali csak egyetlen pillanatra tétovázott, átölelte a lányt, és mohón megcsókolta. Berni viszonozta, bár nem teljes átéléssel, de a srác nem érzékelte. Nyelveik kergetőztek egy kicsit, kezeik indultak vándorútra. Lali jobb helyzetben volt, a lányon már nem volt nadrág, a formás fenék gömbjeit simogatta a tenyere. Berni a melegítőnadrág gumis derekával küzdött elszántan, míg azt le nem hámozta a hapsiról, a pólóval együtt. Az alsónadrágon igéző halom jelezte, hogy meglepetés lehet a tarsolyban. Hamarosan kibújta a szög a zsákból, amely így, első ránézésre is volt vagy kétszázas. A lány térdre omlott, a körülmetélt kukit bámulta. Eddig még csak filmen látott ilyet. A makk fényesen piroslott előtte. Megnyalintotta, a kéjrúd finoman megremegett, majd teljesen a szájába vette. Picit vékonyabb, de hosszabb volt, mint Barnáé. Ajkai lassan mozogtak fel-alá, nyelve a makkot cirógatta. Lali egyetlen arcizma sem árulta el, élvezi-e a dolgot, de testének apró mozdulatai, rezdülései, a farka rándulásai árulkodtak. Berni úgy érezte, kellően benedvesedett, elengedte hát a dorongot, és bepucsított a srácnak. Az, hogy leellenőrizze, odanyúlt, és középső ujját lágyan a csupasz punciajkak közé vezette. Kellő nedvességet tapasztalt, rövid ficergés után majdnem tövig mélyesztette farkát a lányba. Berni kis híján felnyikkant, de türtőztette magát, és megpróbálta egyetlen hang nélkül kibírni, ahogy testében egyre erősödik a kéj. Nem igazán sikerült, halkan felnyögött, mikor először vágtatott át rajta a kéjes hullám. Lali tapintatosan leállva megvárta, míg csillapodik Berni hüvelyének forró pulzálása, és folytatta. A lány elhűlve érezte, hogy nemcsak kőkeményen dolgozik benne a dákó, hanem újra, szinte alig csökkent intenzitással hatalmasodik el rajta a gyönyör. Most már aztán nem fogta be a száját, nyögött és sikongatott, míg ismét elélvezett.

 Lali kihúzta fénylő, nedvek áztatta farkát, Berni pedig megfordult, és elétérdelt. Nyelve hegyével megcsiklandozta a vöröslő makkot, majd ajkai között eltüntette. Egy darabig szopogatta, nyalogatta, ám egy hirtelen ötlettől vezérelve meggondolta magát. Leültette a pasit, ő pedig óvatosan, a nyakába fogódzkodva belecsüccsent a merev kéjrúdba.

 „Akkor is a puncim által fogsz elélvezni!” – gondolta Bernadett kissé mérgesen, hogy a srác ilyen jól bírja. Gyorsan emelgette farát, a dákóra satuként szorította hüvelyét, megtett mindent, hogy a srác elélvezzen. Az már elvesztette zavaró önuralmát, behunyta a szemét, ajkai a fel-alá ringó, jókora kebleket próbálták eltalálni, és mindemellé aprókat nyögött. Berni, bármennyire is arra koncentrált, hogy partnerének jó legyen, mégis megelőzte őt, harmadszor is sikerült farokszorító lüktetéssel a csúcsra jutnia. Lali ekkor lágyan leemelte fütyköséről, mikor a lány hirtelen fürgeséggel siklatta nyelvét a makkra. Nagy adag sós-kesernyés, meleg ondó lepte el száját a lövellő faszból.

 „Na, végre!” – gondolta a lány, és tisztára nyalva engedte csak el a zsugorodó fütyit.

 Gyorsan felöltöztek, és fordultak volna vissza a folyópart felé, mikor a bokorból kilépve ismerős alakot pillantottak meg. Kisniki megtorpant, majd Berni nyakába ugrott. A srác diszkréten odébbállt.

 - Jó volt? – kérdezte, de szemét nem vette le Laliról.

 - Bizony! Basszus, háromszor mentem el, mire ő is!

 Kisniki halkan füttyentett.

 - Állítom, lopja a spermát! Úgy telelőtte a számat, hogy két napra is elég lenne!

 - Add kölcsön!

 - Tiéd lehet, nekem van Barnám. Tényleg, hol van az én egyetlenem?

 - Dob egy sárgát a bozótban. Elmondod neki?

 - Persze!

 Az unokatesók ennyiben is maradtak. Lali lekopott Berniről, mikor a lány később félrevonva felvázolta neki, mi a helyzet. A srác cseppet sem bánkódott, megismerkedett Kisnikivel. Természetesen Bernadett mutatta be neki.

Wackond 2011.10.31. 10:00

Gyémántok 47

Negyvenhetedik fejezet

(Avagy: az évforduló, és eseményei)

 

 

  

 A Gyémánt-családnak mindig volt mit a tejbe aprítania, ám sohasem hivalkodott vele. A jól menő szállítmányozó céget még László és Gábor, a két Gyémánt-fivér alapította, vejeik, fiaik csak tovább emelték a cég jó hírét, és nem utolsósorban a bevételeit. Különleges alkalom közeledett, a család java része bőszen szervezkedett, rendezkedett. A Gyémánt-nagyszülők a negyvenedik házassági évfordulójukat ünnepelték, és mivel a céget pár hónappal az esküvőjük után indították, így az is mostanság ünnepel. A család legifjabb tagjai mindebből csak annyit szűrtek le, hogy vadvízi túrára mennek, két hétre, Ausztriába. Lesznek páran, ha minden meghívott megy!

 

 - Barnamaci! Van kedved túrázni, vagy evezni? - kérdezte egy randijuk alkalmával Bernadett.

 - Persze, mikor? - kérdezte a fiú szórakozottan. Jó ideje együtt jártak, rendszeresen találkoztak, a lehető legtöbb időt igyekeztek egymással eltölteni. Berni úgy gondolta, ez a két hét csak javítani fog amúgy is kitűnő kapcsolatukon. Nagypapáék mindenkit meghívtak, hatalmas családi buli lesz! A java részét, hogy a Gyémánt-lányok is jönnek, elhallgatta Barna elől. Legyen meglepetés a srácnak.

 Az indulás napjára Dugó a Diamond Kft tanácstermébe rendelte a családtagokat, dolgozókat.

 - Köszönöm, hogy eljöttetek! Máris kezdeném azzal, hogy cégünk negyven éves lett!

 Taps, fütty, ováció.

 - Mindenkinek köszönöm, hogy jóban-rosszban kitartott mellettünk, és Gáborral úgy döntöttünk, itt az ideje kiszállnunk az üzletből, és átadni a stafétát az ifjúságnak.

 Dugó öt percig taglalta, milyen jó is volt ez a negyven év, Barna már majdnem Berni vállára borult az unalomtól, mikor barátnője nevét hallotta. Bizony, a lány is szerepet kapott a Diamond Kft vezetésében, még ha nem is nagyot.

 - És most mindenki fogja a holmiját, és pakoljon be a parkolóban álló buszba!

 Pazarszép E98-as állt a parkolóban. Barna csak lesett, hogy az öreg Gyémánt nagyfater milyen szép buszt bérelt az ünnepi nyaralásra. A színes forgatagban már eddig is kibökött néhány ismerős arcot: Csapó Laura és Róbert, Bernadett szülei mellett Gyémánt Gabriella, és férje, Péter, kislánya, Alíz. Akiket pedig nem ismert: Gyémánt Vilmos és Tibor, Gábor fiai, feleségeikkel, Marcsival és Nikivel, valamint az ifjú Gyémántokkal. Róluk később.

 Volt ott még két Gyémánt László-korú házaspár, meg körülöttük csapatnyi fiatal, ők János és József, a két "csendestárs" rokonságába tartoztak, Barna infói szerint az öreg Józsi bácsi mintha Berni apai nagyapja lenne… A srác itt vesztette el a fonalat.

 A forgatag színes mivoltát mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy meghívást kapott Harvey és Rita, akik magukkal hozták egy barátjukat is.

 - Kitty? - hörrent Barna, felismerve a nővérét, akit eddig észre sem vett. - Mi a fenét keresel te itt?

 - És te?

 - Nekem a barátnőm…

 - Nekem pedig… a barátaim!

 Az út hosszú volt, és eseménytelen, de nem eredménytelen. Sok, eddig ismeretlennel kötött barátságot, Barna többek között tisztába került Gábor bá' unokáival. Tibi és Niki három lányt nemzett, tíz, tizennégy és tizennyolc évesek éppen, egyik szebb, mint a másik. A férfi néha ugyan sajnálta, hogy nincs fia, leginkább, mikor a három szárcsa hajba kap valamiért, de ha dicsérik őket, csak hízik a mája.

 Vilinek egy fiút és egy lányt szült Marcsi, a srác tizenkilenc, a lány tizenhét éves.

 Jani és Jocó bácsi családját egyelőre meg sem próbálta követni. Majd idővel…

 Az első éjszakát egy kisváros moteljében töltötték. A földszintes, nem túl szép épület viszonylag igényes belsőt takart. Egy hosszú folyosóról nyíltak két oldalra a két- és háromágyas szobák. Barna és Berni a Gyémánt-lányokkal szemközti szobát kapta, egyik szomszédjuk Laura és Robi, másik Harvey, Rita és Kitty. Berni szülei hamar elhagyták a szobát, és késő estig egy közeli étteremben vacsoráztak, beszélgettek a maguk korosztályával. Az ifjúság magára maradt.

 Barna egy törölközővel, papuccsal, tusfürdővel felszerelkezve indult zuhanyozni. Dolga végeztével a frottírt dereka köré csavarva slattyogott vissza kedveséhez, miközben belegyalogolt Kisnikibe, Tibi legidősebb lányába. Meg sem fordult a fejében, hogy miért is nézheti a csajszi. Azt gyorsan leellenőrizte, hogy mindene rendben van-e, nem lóg ki semmije. Magában vállat vont, és sietett imádott Bernadettjéhez.

 A lány éppen kipakolta az éjszakára felvenni kívánt holmiját, és vetkőzött is le, mikor Barna belépett.

 - Te fel akarsz öltözni alváshoz? - hüledezett. Ez az első éjszaka, amit elejétől végéig együtt kívántak tölteni, együtt elaludni, és együtt is ébredni (eltekintve attól az ominózus Gwen Diamond-os esettől).

 - Hát… csak egy póló… és egy bugyi… - szabadkozott a lány.

 - És a szex? - mosolyodott el a srác.

 - Ma ne, ma úgy fáj a fejem!

 - Van nálam nyeles Kalmopyrin!

 - Ide vele azonnal!

 A törölköző lehullott, Barna talpig szőrzetében állt a lány rendelkezésére. Az azonnal térdre omlott előtte, és szájába vette a még petyhüdt, ám gyorsan merevedő szerszámot. Mire a lány elengedte, a farok teljes pompájában díszelgett. Berni felhúzta a fitymát, bíborlila makk fénylett az orra előtt. Nyelve lágyan végigsiklott az alján, a tetején, végül a hegyén. A kéjrúd megremegett. A nyelv gyorsult, ám még mindig gyengéden érintve a szervet, izgatta, csapdosott rajta. Barna felnyögött. Jó pár napja, hogy még alkalmuk sem volt egy kis kósza ivarzásra, örült, hogy most aztán kitombolhatják magukat. Berni teljesen a szájába vette a délceg péniszt, ajkai fel-alá csúszkáltak rajta, ujjai pedig a fitymát tartották mozgásban, amennyire lehetett. A srác kissé hátradőlt, behunyta a szemét, amikor is a lány abbahagyta a szopást. Pont, amikor a legjobb volt! Tulajdonképp csak egyetlen pillanatig bánta, aztán arra gondolt, milyen jó lesz, ha minél tovább húzza. A lány az ágy felé húzta, a pasit akarta leültetni, de az nem hagyta, így Bernadett csüccsent le. Barna letérdelt elé, a csupasz szeméremajkakra nyomott néhány puszit, mire a combok – csodák csodája! – megnyíltak annyira, hogy a srác még kényelmesebben odaférhessen. A sima, rózsaszín szirmok kissé eltávolodtak, közöttük a bőrredő alatt megbújt csikló, a kisajkak közül a kéj nedvének cseppje csillant. Barna nyelve a gombocskára, ujja a hüvely bejáratára surrant. Előbbi lassan gyorsulva körözött a kipirult, megduzzadt szervecskén, míg ujja percekig csak a bejáratot izgatta, és amikor kellő síkosságot tapasztalt, óvatosan benyomult. Bernadettnek nem is kellett több. Pár percnyi, ám intenzív izgatás után hatalmasat élvezett.

 Felült, most már a srác forró, és kemény rúdját akarta magában érezni. Barna fölékúszott, a széttárt, lucskos, piros-vérbő ajkak közé igazította makkját, finoman betolta. A lány felnyögött. Ezt szerette, mikor lassan hatolt a testébe, és tökéletesen ki is töltötte a pénisz. Barna gyengéden kezdte, de minden mozdulatával szinte teljes hosszában végigjárta a nedves, szoros barlangot, igyekezett minél mélyebbre hatolni minden lökésnél. Berni nem nagyon tudta visszafogni magát, később nem is akarta, hangos nyögésekkel, sikongatásokkal kísérte pasija minden döfését. Ebből hamarosan újabb görcsösen remegős, lélegzetelakadós orgazmus lett. A fiatalember nem mozdult e gyönyörteli pillanatban, de amint csitultak a hullámok, folytatta. Ő sem járt már messzire a spricceléstől, Bernadett is szerette volna, ha Barna elélvez, bár nem kifejezetten oly módon, ahogy az bekövetkezett…

 A Gyémánt-lányok szemközt laktak Barnáékkal. A legidősebb, Kisniki azon gondolkodott, leborotválja-e öléből a fekete szőrzetet. Tizennyolc évesen odáig azért eljutott, hogy a bikinivonalát karbantartsa, ám egyre több barátnője szedi le teljesen, vagy pamacsra. Kikérte húga, a tizennégy éves Anna véleményét, de Lívia, a tízéves „kicsi” is beleszólt.

 - Szedd le!

 - Ne szedd le!

 - Most miért?

 - Szerintem tök jó csupaszon!

 - Szerintem meg nem! Alig várom, hogy kinőjön!

 - Kis hülye! Nemhogy örülnél neki, míg kopasz! Nekem nem tetszik szőrösen!

 - Már nem is kopasz! Van már rajta néhány szál!

 - Ugyan, pelyheske!

 Nos, lényeg az, hogy (szokás szerint) veszekedtek, míg az egyikük, talán Anna beköpte.

 - Kérdezd meg Bernit!

 - Igazad van! – vágta rá Kisniki. – Lehet, hogy ő is borotválja. Megyek, meg is kérdezem! – nem volt túlöltözve, csak úgy bugyiban, és pólóban…

 A lány eltökélten kiment a szobából, és benyitott Bernadettékhez. Nos, már eddig is látott Barnából egy-két bugyiizzasztó részletet…

 - Berni, ugye te borotválod a… - torkán akadt a folytatás a látványtól. Bernadett épp ült volna fel, lucskos és csupasz öléből épp akkor húzta ki Barna a délceg farkát, amiből pillanatok múlva fröcskölni kezdett a sűrű, jókora mennyiségű ondó. Mondani sem kell, szerteszét. A pasi arca külön tanulmány volt, a kéj, a meglepetés, a harag, végül az elkeseredés ült ki rá, ebben a sorrendben.

 Kisniki becsukta maga mögött az ajtót, és vihogva rogyott a folyosó szőnyegére.

 Barna csak térdelt, hápogott, farka csöpögött, kókadt. Berni az utolsó két cseppet lenyalintotta, és átkarolta a srácot.

 - A családtagjaid kitűnően értenek hozzá, hogyan hozzanak engem szar helyzetbe! – morgott a srác, letörölgette a foltokat, megcsókolta a lányt, megtömte a pipáját, és rágyújtott.

 Bernadett magára kapott egy köntöst, és kiviharzott a folyosóra Kisnikit keresve. Szinte átesett a lányon, akit vállon ragadva vont kérdőre.

 - Csak arra voltam kíváncsi, borotválod-e – remegte Kisniki.

 - Láttál mindent, nem?

 - Bizony! Irigyellek is érte!

 - Szóval Barna kellene, mi?

 - Hát…

 - Na, ide figyelj! Tudod, hogy nagyon szeretlek, a legkedvencebb unokatesóm vagy, de a pasimat nem adom! – Bernadett várt egy kicsit, és folytatta: - Csak kölcsön!

 Kisniki átölelte Bernit, és megpuszilta, de ezzel még nem volt megbocsájtva a tette, Barnától is bocsánatot kell kérnie, ráadásul unokatesója azt mondta, a srácért neki kell „megküzdenie”.

 Kisniki a lábujja hegyéig pirult el, mikor a pipáját tisztogató Barna színe elé járult. A srác nagy kegyesen megbocsájtott, és csak azért sem öltözött fel.

Wackond 2011.10.24. 18:00

Gyémántok 46

Negyvenhatodik fejezet

(Avagy: Kitty „elveszti szüzességét”)

 

 

 Kicsit furcsán hangzik az alcím, hiszen a lány szűzhártyája már az idők homályába veszett, ám csak különféle segédeszközök hatására, hús-vér-színizom pénisz még nem járt szeméremajkai között.

 A lelki élete is helyrebillenni látszott a Ritával töltött néhány este után, aztán az a „feka kígyó” összejött a főnökkel! Szabályosan féltékeny lett, pedig barátnője egyetlen szóval nem mondott semmilyen pozitívat, vagy negatívat kettejük jövőjét illetően. Rita ugyanolyan kedvesen bánt vele, mint mindig, mint mindenkivel. Még a kolléganők sem érezték, hogy változott volna valami, bár látták, amit láttak, és örültek is neki. Csak Kitty öröme nem volt teljes.

 Rita érezte, hogy grimbusz van Kittyvel, eleinte hallgatott, ám amikor huzamosabb ideig nem változott a helyzet, úgy gondolta, lépnie kell. Először Harvey volt a célpont.

 Egy este, fergeteges hancúr után odabújt a göndör szőrzetre…

 - Van még egy fontos dolog, amit tudnod kell rólam…

 - Azt hittem, már mindent tudok, mi újat mondhatsz? - szivarozott elégedetten a férfi.

 - Nos, az a helyzet, hogy volt már előtted is néhány kapcsolatom.

 - Nagy dolog, nekem is…

 - Van viszont egy olyan, ami hébe-hóba, de most is előkerül…

 Harvey kérdőn hallgatott.

 - Végleg le akarom zárni valahogy a dolgot, de a te segítségedet kell kérnem. Még ismered is az illetőt.

 - Nem szeretek verekedni, de ha kell…

 - Nem bunyózni kell! – nevetett a lány, szeme gonoszul csillant. – Meg kell dugni!

 Szivarfüstöt még így félrenyelni senki nem tudott, mint Harvey. Köhögött is rendesen.

 - Ki az? – harákolta könnyes szemmel.

 - Bálint Kitty.

 Harvey végképp nem értett semmit, a nő elmesélte, mi történt közte és Kitty között, majd felvázolta a tervét.

- Ó, csak ennyi? Ha gondolod, mehetsz hozzá bármikor, és ha hagyja, örömmel megdugom!

 Eltelt néhány nap a beszélgetés óta, mikor Kitty ismét szóba hozta Ritának, mire is vágyik. A nő is élvezte az együttléteket, ám mióta Harvey-val járt, egyre zavaróbbnak tartotta a bujkálást. Igaz, a férfi úgy volt vele, bármikor lefekhet Kittyvel, mégis feszélyezte a dolog. Úgy döntött, ezt az estét még végigcsinálja, azután lesz, ami lesz.

 - Rendben, kicsim, de néhány kérésem lenne.

 - Oké!

 - Az egyik, hogy nálam nagy kupi van, mert Harvey-hoz költözöm, így hozzám nem mehetünk. A másik, hogy ő is ott lehessen.

 Nem ugrált az örömtől a lány, de annyira beleélte magát Ritába, hogy igent mondott.

 Szombat estére beszélték meg, Kittynél. Barna úgyis moziba megy Bernivel, anyja meg éjszakás. Vacsorát is főzött, rokonai csodálkozva örültek, hogy vannak barátai. Azok a megbeszélt időben be is futottak. Dicsérve a vacsorát, el is pusztították becsülettel, majd a férfi engedélyt kért egy szivarra, míg a lányok a desszertet csipegették. Rita azt javasolt, az édesség után menjenek el Kittyvel közösen zuhanyozni, bemelegítésnek, görcsoldásnak, tisztálkodásnak jó. Fürdőlepedőbe burkolózva mentek vissza a szobába, ahol a hapsit hagyták. A pasas ez idő alatt behúzta a függönyöket, lekapcsolta a mennyezeti világítást, csak az állólámpát hagyta égni. Sejtelmes fény uralkodott a szobán, ahhoz elegendő, hogy az ember láthassa, amit látni akar. A férfi diszkréten meghúzódott egy fotelben, a sarokban. A két lány először észre sem vette, Rita ügyelt arra, hogy Kitty minél később szúrja ki. Szorosan átölelte a lányt, lágyan megcsókolta, előbb az arcát nyugtatólag, utóbb piros ajkait izgatólag. Hamar belefeledkeztek a játékba, kezeik elindultak, és először a törölközőt távolították el. Egymásnak feszült négy kebel, kettő barna, kettő fehér. Bimbóik keményre duzzadva ingerelték egymást míg csókolóztak, és egyre lejjebb térve simogatták egymást. Eleinte az izmos, kerek popsik jutottak főszerephez, ám Kitty átsiklatta ujjait Rita csupasz vénuszdombjára. A félvér lánynak tetszett, hogy barátnője ujja máris a résébe nyomulva kereste a csiklóját. Rálelt, és finom erőteljességgel dörzsölte, amíg ujja nem úszott a nedvességben. Még mélyebbre nyomult, bedugta ujját, ameddig lehet, gyors mozdulatokkal dolgozott a nyögdécselő Rita forró vaginájában. A félvér lányt hamar fel lehetett izgatni, már nem is kellett volna neki sok, de mégis gyengéden leállította a belendült Kittyt, hogy a fotelbe ülve-fekve szélesre tárja lucskos ölét, és nyalhassa őt a barátnője. Nem is kellett kétszer mondani, Kitty széthúzta a tejeskávészín ajkakat, a felizgatott-vérbő csikló kiemelkedett, Kitty nyelve lecsapott. Hol lágy gyengédséggel, hol vad kéjsóvársággal kergette a pecket, mely folyton meg akart szökni, ám hasztalan. A „fogócska” vége az lett, hogy Rita, aki eddig sem használt hangfogót, váratlanul megremegett, felsikkant, és hosszú másodpercekre kihagyó lélegzettel elélvezett.

 Autó állt meg a ház előtt, fiatal pár lépett ki belőle.

 - Mindjárt jövök! – nyomott puszit Bernadett arcára Barna.

 - Megyek én is!

 - Jó, gyere! A fene a hülye fejemet, hogy itthon hagytam a pénztárcámat! Ne haragudj a mozi miatt! – mentegetőzött a srác.

 - Nincs semmi baj, majd nézünk egy későbbi időpontot, hátha vetítik még, legrosszabb esetben még akadna ötletem a kellemes időtöltésre! – mosolygott kacéran a lány.

 Csendben beléptek a házba, ahol a hangok félreérthetetlen dologra utaltak.

 „Kittynek pasija van? Nem is mondta. Úgy tudtam, többen jönnek hozzá!” – morfondírozott Barna, míg lábujjhegyen osont el a nappali ajtaja előtt. Kis híján földbe gyökerezett a lába, amint meglátta a két lányt, de hamar összeszedte magát.

 Rita, ahogy lecsillapodott testében a gyönyör hulláma, helyet cserélt Kittyvel, és közben észrevétlenül közelebb húzta a táskáját. A barna pamacska alól előpirosló csiklót simogatta ujjaival, majd a vénuszdombhoz hajolt. Lágyan körözött rózsaszín nyelve, időnként a kisajkak közé furakodva megízlelte a selymes nedűt. Mikor kellően nedvesnek érezte, a táskájából elővett egy rózsaszín, nem túl nagy műkukit. Kitty megörült ennek, szerette, ha Rita gazdag gyűjteményének egyik-másik szerényebb példánya is használva van. Főleg, ha azt Rita irányítja. Finoman igazította be a műrudat, lassan tolta be. Kitty lehunyt szemmel élvezte a hüvelyébe tolódó, eleinte hűvös szerkezetet. Barátnője elkezdte ki-be húzogatni, egyre gyorsult, egyre hevesebben dolgozott, míg a fehér lány szinte már nyüszített a gyönyörtől, és végül egy hirtelen mozdulattal elsöpörte Rita kezét. Szinte tövig nyomta kéjes görcsbe ránduló vaginájába a műszert, hosszú másodpercek múlva, egy sóhaj kíséretében, lassan húzta csak ki.

 Rita átölelte a csukott szemmel pihegő lányt.

 - Ne nyisd ki a szemed! Lazulj el, és élvezd tovább. Bármilyen rossz érzésed van, csak szólj, de ha nem, akkor csak add át magad a gyönyörnek!

 Szinte hipnotizáló szavait Kitty megfogadta, nem nyitotta ki a szemét. Kezeket érzett combjai belső felén, csókok is csattantak, diszkréten, halkan. Hol a keskeny pamacskáján, hol csupasz ajkain, combhajlatában, ahol erogén zóna található. Nyelvek is cikáztak ide-oda, nem tudta, kié lehet, de egy idő után nem is érdekelte. Valaki a klitoriszát nyalta lágyan, míg két ujj gyengéden a nedves és forró hüvelyébe hatolt, és lassan mozgott ki és be. Kéjesen nyögött, megfogta volna almányi, hegyes bimbós cicijét, de már ott is kezet érzett, finoman gyúrogatta a feszes, kemény halmokat. A következő csúcspont felé sodródott, mikor az ujjak kicsusszantak, és a nyelv eltűnt. Pillanatok múlva a bejárathoz nyomult valami hengeres dolog. Hűvös volt, de vaskosabb az előzőnél, műnek saccolta. Hüvelye engedelmesen tágult a rúd méretére, és az a pár másodperces kihagyás mintha nem is lett volna. Újra a csúcs közelébe került, hamarosan el is élvezett egy halk sikoly kíséretében. Barátai nem hagyták sokáig pihenni, lüktető puncijából kihúzták a szerszámot, amivel eddig izgatták, és máris egy újabb, furcsa, de kellemes érzést okozó rúd siklott mohó vaginája mélyére. Igen jó volt, és már majdnem kinyitotta a szemét, hogy megnézze, mi az, de végül nem tette. Ütemesen, lassan mozgott testében, de egyre erősebb lett benne a gyanú. Cselhez folyamodott. Felszisszent, mire megállt benne a szerkezet. Kinyitotta szemét, a sejtése beigazolódott. Harvey gumiba öltöztetett farka volt benne. Elmosolyodott, ám pozitúraváltást kért. A férfit ültette a fotelbe, ő pedig nedves puncijába igazítva a méretes dorongot, óvatosan, ám kis híján tövig ült bele. Annyit kért csak, hogy Harvey ne mozduljon, amit a pasi teljesített is. Csak ült, és állt. Kitty mohón, szinte vadul mozgatta tomporát, hajszolva magát az újabb csúcs felé. Harmadszor élvezett el, jókorát. Remegő lábakkal szállt le a fekete farokról, Harvey gyorsan levette a gumit, barna makkja fölé Rita csiklója került. Nedves, csupasz ajkai gyorsan elnyelték Harvey farkát. A nő is majdnem tövig csüccsent a termetes darabba, és mivel háttal volt a pasinak, Kitty kényelmesen eléjük tudott helyezkedni. Kinyújtott nyelvével megpróbálta a barna bőrredő alatt rózsaszínen-piroslón vérbő csiklót követni. Több-kevesebb sikerrel. Eleinte még csak-csak összejött, mert Rita lassan emelgette az alfelét, de a benne mozgó forró kéjrúd, valamint Kitty nyelve csak gyorsabban röpítette a gyönyör csúcsa felé, és ő is növelte a sebességet. Barátnője egyre nehezebben volt képes utolérni, de Ritának már nem is volt fontos, hogy nyalják is, pillanatokon belül hatalmasat élvezett, lüktető hüvelye kilökte magából az izmos péniszt. Épp jókor. Szinte azonnal bőséges spermaeső lőtte orrba Kittyt. A lány meglepve ízlelte meg, viszonylag finomnak találtatott, és merő spontaneitásból tisztára nyalva engedte el a barna, selymes makkot, és a rudat.

 Rövid pihegés után a házigazda felállt, és a konyha felé indult, hogy üdítőt hozzon. Bele is gyalogolt az ott sertepertélő Barnába.

 - Na, akkor láttál mindent! – jegyezte meg epésen Kitty.

 - Hát, kár lenne tagadnom…

 - Jól van, tudsz is mindent…

 - Nem, semmit nem tudok! – kacsintott Barna, mint gyerekkorukban, ha csibészséget követtek el. Maga után húzva Bernit a kocsihoz indult.

 - Franc a moziba! Ennék egy pizzát! – huppant a kocsiba a srác.

 Barnabás soha senkinek nem árulta el nővére titkát, és nem is talált benne kivetnivalót.

 Kitty, ha nem is gyakran, de olykor összejárt Ritával és Harvey-val. Természetesen fergeteges éjszakáik voltak…

 

Wackond 2011.10.17. 18:00

Gyémántok 45

Negyvenötödik fejezet

(Avagy: a titkárnők gyöngye)

 

 

 A Diamond Kft vezetéséből Dugó és Gábor lassan visszavonulni készült, de még ők irányítottak. Laura, Robi és Peti pedig aktívan kivették részüket a cég ügyeiből. Gabi a pornós sikerei miatt nem dolgozott a családi vállalkozásban.

 Petinek volt egy Harvey nevű barátja, akivel még az egyetemen barátkozott össze, és az iskola végeztével is tartották a kapcsolatot. Harvey is jelen volt például Gyémánt Gabriella (vagyis Gwendoline Diamond) első erotikus filmjének házi bemutatóján, később, még ugyanaznap részt vett egy másik filmjében is, mint szereplő. Ez csak mélyítette barátságukat, és az is, hogy Harvey kiváló szakmai tehetség volt, és hiába volt egy piszkosul jól fizető állása egy jól menő cégnél, onnan egy idő után kilépett. Az ott megkeresett tekintélyes pénz egy részét a Diamond Kft-be fektette, valamint első számú könyvelőjük lett, mindemellett átvett egy könyvelőirodát is az egyik idős barátjától.

 Harvey még mindig nem adta a fejét nősülésre, pedig már a negyven felé közeledett. Családja olykor zaklatta ezzel a témával, ő még kereste az igazit. Persze nem olyan vadul kereste, de mindig akadt olyan nő, akivel hosszabb-rövidebb ideig megosztotta a hálószobáját, és a Pazar lakását. A férfi elve az volt, nem odacuccolni a nőhöz, mert ha elválnak útjaik, akkor esetleg nem tudna hova menni. Figyelemre méltó fizetését egy kényelmesen, modernül berendezett lakásra fordította, ami a kisváros egyik újonnan épült negyedének társasházában volt.

 A könyvelőiroda nem esett messze a Diamond Kft-től, ami abból a szempontból volt előnyös, hogy nem kellett sokat rohangálni a két iroda között. Tíz perces, kényelmes sétával áthidalható volt a távolság. Karbantartotta ő a testét más módon is. A társasház egyik alagsori helyiségében konditermet rendezett be, melyet nagyvonalúan a ház többi lakójának is elérhetővé tett, ingyenesen. Háromszor egy héten izzadva emelgette a súlyokat. Nem akart Schwarzenegger nyomdokaiba lépni, csak a szolidan karbantartott-fejlesztett izomzat végett. Szoláriumot és szaunát is berendeztek, ezt már a lakóközösséggel együtt. Előbbit fekete bőrszíne miatt nem igényelte, utóbbit azonban igen. Nem volt szégyenlős, mint ahogy a többi odajáró sem, egy szál semmiben élvezte a gőzt. Emellett havonta egyszer, egy hétvégére biciklire pattant, és csak tekert.

 Az irodában mindig volt munka, hat-hét, változó korosztályú nő dolgozott neki, és pár savanyú pasas, reggel nyolctól délután háromig. Soha egy panaszuk nem volt, és neki sem volt oka sopánkodni. Legjobban Ritával volt megelégedve, aki a régi főnök „mindenese” volt, „megörökölvén” megtartotta ebben a tisztségében, és nem bánta meg. Hat éve dolgozott már ott, és kollégával, ügyféllel, számítógéppel és kávéfőzővel egyaránt kitűnően bánt. No és persze volt valami furcsa, nagyon erős, erotikus kisugárzása is. Harvey mindeddig nem próbálkozott kolleginával, holott lehetősége nem egyszer lehetett volna, most azonban nem tudta magát türtőztetni. Kerülgette, mint macska a forró kását, de Rita ellenállt. Természetesen kedvesen, ügyesen és szellemesen szerelte le a pasas heves közeledését, de ez még jobban növelte Harvey vágyait.

 Egy napon elé állt Rita, négyszemközt voltak.

 - Főnök, szeretném, ha tisztáznánk néhány magánjellegű dolgot!

 Harvey a meglepetéstől csak a keze széttárásával tudta jelezni, hogy hallgatja a lányt.

 - Szeretném megkérni, hogy hagyja abba ezt a heves széptevést, mert az magának nem áll jól. Nem szeretném, hogy a kollégák között beszédtéma legyek, hogy a „micsodámmal” kerültem feljebb!

 Harvey még mindig hallgatott, csak egyre növekvő tisztelettel figyelt Ritára, aki folytatta.

 - Nem mintha nem érdekelnének a férfiak, mert érdekelnek, sőt, a feketéket előnyben részesítem, hiszen félig én is az vagyok. Ez a helyzet viszont számomra kényelmetlen, ide dolgozni járok. Az irodán kívül minden lehetséges. Remélem, nem okoztam csalódást, de úgy érzem, ezt most el kellett mondanom a későbbi, súlyosabb problémák elkerülése érdekében. Köszönöm! – és a hökkent Harvey még csak utána sem tudott szólni.

 Mindenesetre a monológnak megvolt az a haszna, hogy Harvey visszavett, de nem adta fel. Óvatosabban környékezte Ritát. Első lépésként rögvest összetegeződtek.

 Több, talán négy hónap is eltelt, mire lassan, de biztosan közelebb kerültek egymáshoz, ezen egy átlátszó, de szolid vacsorameghívás lendített még.

 - Látod, ez így már sokkal jobb! – mondta Rita a vacsora utáni borocskáját szopogatva. – Kedvesen, szépen, nem ajtóstul rohanni a házba…

 - Meglepett az őszinteséged! – most került először szóba a négy hónappal azelőtti „beszélgetés”.

 - Pedig attól féltem, hogy kirúgsz!

 - Ugyan már, hogy gondolod!

 - Pedig igen, de egyszerűen nem bírom, ha egy pasas tolakodó, vagy bunkó!

 - Az voltam? Ne haragudj, nem akartam…

 - Inkább az előbbi, de fátylat rá! Végül is megvolt a hatása…

 - Szóval van esélyem? – csillant fel Harvey szeme. Egyre jobban kedvelte a lányt. Önmaga előtt is rejtély volt, miért viselkedett úgy, ahogy négy hónapja, az nem is az ő stílusa, de annyira akarta a lányt, hogy teljesen elvesztette a fejét. Rita egyszerűen gyönyörű volt, nem egy étteremvendég és pincér sóvár tekintetét vonzotta. Kedvessége és határozottsága mindenkit levett a lábáról, legjobban Harvey-t.

 - Hmmm… van! – nevetett Rita, de óvatosságra intette a férfit.

 Harvey óvatos volt Ritával, aminek meg is lett a gyümölcse.

 Egy délután Robi hívta fel, azt kérve tőle, hogy mindenképpen tegye szabaddá a hétvégéjét. Valahol, valami eldugott falucskában találtak megbízást a fiúk, és a részleteket megbeszélendő, oda kellene menniük. Viszont, ha már ott vannak, a május elsejei ünnepnap úgyis szerdára esik, kereshetnének a közelben valami szállodát. Neki, mint résztulajdonos, főkönyvelő, anyám kínja, ott kell lennie. Harvey ugyan morgott valamit a kerékpárjával eltölteni szándékozott intim napokról, meg hogy le is van sz… tojva. Megy, de csak ha a titkárnőjét is viheti. Robi vállat vont a telefonban, majd úgy foglalnak szobát. Harvey örült a válasznak, aztán belegondolva Rita várható (nemleges) reakciójának, elkeskenyedett.

 Gyertyafényes, hangulatos kertvendéglőben elköltött vacsora után vezette elő, cseppenként adagolva a hírt. Rita örömmel fogadta. Tetszett neki a pasas jóval visszafogottabb, ám fikarcnyit sem halványult szeretete, rajongása, ez a hétvége alkalmasnak tűnik kapcsolatuk szorosabbra fűzéséhez. Úgy gondolta, és jól, Harvey is erre játszik.

 Elkövetkezett a nap, mikor elindultak, mint utóbb kiderült, egy Miskolc melletti településre, ahol megejtették az üzleti tárgyalást, és Lillafüreden volt a szállásuk. Rita először megrémült, hogy busszal mennek, de meglátta a Diamond Kft kisbuszát, megnyugodott. Velük tartott tehát Laura, Robi, Peti, és tízéves kislánya, Alíz. A gyerek anyja, Gabi épp távol volt, de megígérte, hogy ott csatlakozik hozzájuk. Mindannyian nagyon remélték, hogy ez így is lesz.

 Első útjuk a Lillafüreden lefoglalt szobákba vezetett, de ott éppen csak annyi időt töltöttek, hogy a csomagjaikat kipakolták, máris mentek tovább tárgyalni. Laurát a hotelben hagyták Alízzal. A kislány és nagynénje járt jól, nagyot sétáltak a tó partján, az árnyékos, hűvös erdőben, míg a többiek egy rosszul szellőző irodában koptatták a szájukat, tollaikat, füzeteiket. Az üzlet végül sikeres eredményt hozott, megköttetett, reményeik szerint gyümölcsöző is lesz. Holtfáradtan értek a szállodába. Szerepelt a terveik között egy kis ünneplés, és azt beszélték meg, hogy miután Peti lefektette Alízt, a bárban csapnak egy görbe estét… No, persze, meg ahogy Gyémánték elképzelték!

 Azzal kezdődött, hogy Peti az Istennek sem tudta alvásra bírni lányát, holott régen elmúlt nyolc óra, amikorra megbeszélték Alízzal, hogy lefekszik. Peti minden trükköt bevetett a cél érdekében, még fel is olvasott neki a kedvenc könyvéből, holott a lány kitűnően tudott olvasni. Két snapszerpartit is lejátszottak, Alíz rommá verte az apját. Peti kínjában, elvei ellen cselekedve a tévét kapcsolta be. Szerencsére valami könnyed vígjáték ment, századik ismétlés, Alíz a felénél végre elhervadt… Rongyolt le a bárba, de csak Laura és Robi malmozott az asztalnál.

 - Harvey és Rita? – kérdezte.

 - Tudja a bánat! – vont vállat Robi. – Őket is nyolcra vártuk! – nézett jelentőségteljesen az órájára.

 - Tudom, tudom. Alízka nyavalygott, hogy még nem akar lefeküdni! – legyintett Peti. – De hát ezt tudhatnátok! Berni is ilyen, nem?

 - Amióta ezzel a Barnabás fiúval jár, már le akar feküdni! – nevetett Laura, és belekortyolt a sherryjébe. – Pár év, és te is megtudod!

 És hol van Harvey és Rita?

 Azzal kezdődött, hogy hét óra tájban Rita elindult zuhanyozni, és Harvey is levetkőzött, hogy gyorsabban tudja váltani a lányt. Persze egy törölközőt azért kötött a derekára, de a fürdőből kilépő Rita fantáziáját így is megmozgatta a látvány. Harvey nem volt az a kirívóan kigyúrt pasi, de a kondizás sokat javított megjelenésén, valamint a mellkasán-hasán göndörödő dús, fekete bozont, amiért Rita meg tudott vadulni. Csak egy szemvillanást érzékelt a lányon, gyanútlanul lépett a zuhanytálcába. Hamar végzett, de alaposan megmosta mindenét, és a jó időre való tekintettel alig-alig törölte meg magát. Észre sem vette, hogy ettől csak még vonzóbbá teszi magát Rita szemében, derekára csavart frottírban lépett a csomagja mellé.

 - A fene azt a hülye fejemet, nem vettem ki tiszta alsónadrágot! – zsörtölődött, oda sem figyelve a félig már felöltözött lányra. Leguggolt, és derékig a pakkjába mászott.  Gordiuszi csomója, mely a törölközőt a derekán hivatott tartani, elengedett, a frottír a földre hullott. Rita épp a blúzát gombolta, mikor megpillantotta a számára fenséges látványt. Izmos férfihátsó göndör szőrzettel, s alóla lelógó, petyhüdt, de tekintélyes pénisz. Megállt a kezében a gomb… Harvey valami olyasmit morrant, hogy „Hoppá!”, és megigazította a leplet. Szentül meg volt győződve arról, hogy Rita hátat fordít neki. Megtalálta a gatyeszt, megfordult, és indult volna vissza a fülkébe, hogy intim körülmények között belebújjon, de a lány tartása, arckifejezése azt sugallta, ez szükségtelen lesz. A blúz már sehol nem volt, pedig kifelé jövet mintha látta volna rajta… A szeme, mosolya pedig…

 - Harvey… - a hangja is… olyan furcsa, csak nem…

 - Igen – állt meg, és nézett Ritára. A lány hibátlan, tejcsokoládé-színű bőrét mindössze egy hófehér tanga, és egy szolid melltartó takarta, és meglehetősen kiemelte a nőies idomokat. Egy-két pillanatig álltak így egymással szemben, szinte érezhető volt, ahogy a levegő felszikrázik közöttük. Vágy fogta el mindkettőt, vad hujjogással, sikoltozással estek volna egymásnak, de tétováztak. Harvey egyre kényelmetlenebbül érezte magát, mert annak idején türelemre lett ugyan intve, ám a látvány felettébb izgató volt. Szerszáma félárbocra emelkedett. Rita is habozott, hiszen ő lassította le a pasit, most mégis úgy rángatná magára, mint a huzat! Vaginája máris csordultig telt az ilyen rángatásokat megkönnyítő nedvekkel.

 - Ööö… izé, tök jó a törölköződ… - ennél nagyobb hülyeség már régen jutott eszébe.

 - Hát igen… - mosolygott a könyvelő kényszeredetten. – Itt tök, itt pedig jó!

 Rita nevetett, és közelebb lépett Harvey-hoz. – Azt hiszem, ez most nem fog kelleni. – kikapta perverz hóemberekkel díszített bokszerét a meglepett krapek kezéből, és az ágyra dobta. Átölelte, félig lehunyta szemét, dús-érzéki ajka lassan közelített Harvey ugyancsak duzzadt ajkaihoz. Vad, régóta vágyott csókba forrtak össze, hevesen falták, finoman harapdálták egymás száját, nyelvük pajkosan kergetőzött a másikéval. Szoros ölelésük vagy tíz percre egymáshoz préselte testüket, és a férfiról lehullott volna a törölköző, ha délcegre merevedett farka meg nem fogja. Mikor hosszú idő múlva valamelyest szétváltak, a frottír ott fityegett. Harvey nem tudott mit kezdeni a helyzettel, de Rita igen. Laza sasszéval az ágy felé irányította mindkettejüket, és leheveredtek egymás mellé. Ismét csókcsatába bonyolódtak, ezúttal visszafogottabban és gyengédebben, valamint kezeik is szerephez jutottak. Harvey rózsaszín tenyere Rita szépséges hátát cirógatta, simogatta, olykor a feszes fenékre is le-lecsúszott, bele-belemarkolt. A lányt izgatta a dolog, ugyanakkor idegesítette is, hogy a hapsi keze minduntalan elakad a melltartóban és a bugyiban. Mellesleg a törölköző is zavarta, apró gödröcskéket nyomott a combjába, ahol nekinyomódott. Kihasználta a következő csókszünetet, finoman a derekára tolta Harvey kezét, és követhetetlen mozdulattal messzire hajította melltartóját. A férfi szeme kikerekedett, látva a csodálatos, finom, telt, tejeskávészín halmokat, hegyükön egy-egy kemény, ingerlő bimbóval. Ritának ideje nem maradt visszahajolni Harvey arcához, a duzzadt ajkak már piócaként szívódtak a legközelebbi gombra, a rózsaszín nyelv vadul körözött a hegyén. A lány kedvelte ezt, jólesett neki, de már többet és többet akart. Ismét gyengéd erélyt alkalmazott, lefejtette magáról a „főnökét”. Mosolyogva kászálódott ki mellőle, és a meglepett férfi egyre jobban kerekedő szeme előtt hámozta ki magát a bugyijából. A világos csokibarna, szőrtelenre borotvált háromszög láttán Harvey ágyéki vérnyomása az egekbe szökkent, bár törölközővel lepett, az átlagosnál valamelyest nagyobb, vaskos, kőkemény farka csak megremegni tudott. Rita váratlanul elkapta onnan a frottírt, a kéjrúd, mint a rugó, pattant ismét egyenesbe. Fityma nem borította a barna-fényes makkot, és a lánynak sem állt szándékában lefitymálni. Ehelyett odahajolt, húsos nyelve körülnyalintotta a kicsúcsosodó hegyet, járt egyet a lyuk körül. Harvey nyikkanni sem mert, de arcára volt írva a boldogság, a lány folytatta hát. Még egy-két kört leírt nyelvheggyel, és duzzadt ajkai simultak a fekete pénisz köré. Szinte tövig eltűnt a lány szájában, és lassan bukkant újra felszínre, ám hirtelen ismét majdnem tövig nyelte el. Mindezt Rita lassan, de erőteljesen csinálta, nyelve ezalatt lágyan simogatta a makk alsó peremét, fokozva az élvezetet. Harvey persze csak feszengett, nagyon kellemesen érintette a dolog, ugyanakkor hónapok óta nem volt nővel. Bár olykor megoldja magának ilyen jellegű problémáit, két hete már ezt is hanyagolta. Úgy érezte, nem fogja sokáig bírni, hát még mikor a hosszú körmű ujjak finoman megmarkolták heréi zacskóját, és gyengéden simogatva masszírozták! Rita csak szívta-szopta a dákót, egyre csak fokozódott a tempója, és szeme sarkából figyelte, ahogy a férfi egyre jobban nyög, fintorokat vág, és feszeng. Harvey hiába szólt, hogy hamarjában spricc lesz, Ritának csak ez kellett. Minden gyengédsége elpárolgott, vadul járatta ajkait fel-alá, nyelve gyors tempóban pörgött a makk hegyén. Váratlanul finom, sós ízt érzett. Tudta, még két nyalintás, és huss!… Harvey felsőteste felemelkedett, hasán kockákba szaladtak az izomrostok, és egyetlen hang, de egyetlen lélegzetvétel nélkül, erőteljesen lövellte hatalmas mennyiségű spermáját. Rita szája pillanatok alatt teliszaladt a számára oly finom ondóval, nem is tudta mindet egyből lenyelni, gyors nyelvcsapásokkal igyekezett a rúdon lecsorduló cseppeket is eltüntetni.

 - Úgy érzem, nagyon jó volt! – mosolygott kielégült főnökére a lány, vagy két perccel később.

 - Kár volna tagadnom – vont vállat a pasas. – De ezt is kár volt ilyen hamar kicsalogatnod…

 - Ugyan, szerintem nem bánod te azt! Addig legalább foglalkozol mással! – és Rita már feküdt is hanyatt.

 Karcsú lábait az égnek emelte, és széttárta. Csupasz szeméremajkai kinyíltak, láthatóvá vált a barna bőrredők alól félig kibújt rózsáspiros csikló, és hüvelye is nedvesen csillogott. Harvey-nak tényleg volt néhány ötlete azzal kapcsolatban, mit tegyen addig, míg újból harcrakész nem lesz a cerkája. Odahajolt az izgató, finom illatot és nedveket árasztó puncihoz. Nyelve kisiklott a csikló hegyére, s tett néhány bizonytalan kört. A gombocska folyton kitért alóla, folytatta hát a kergetőzést. A piciny szerv pillanatokon belül kipirult, és majdnem duplájára növekedett. „Ez igen, ezt már szeretem!” – gondolták egyszerre, Harvey nyelve egyre csak cikázott hol fel-le, hol ide-oda, hol pedig körbe-körbe. Néha lesiklott a leírhatatlanul fincsi hüvelybe is, belefetyelt, ameddig csak tudott, de ismét visszatért a duzzadt pecekre. Rita ezt persze nem állta meg hang nélkül, olyan hevesen nyögött és sikongatott, hogy Harvey azt hitte, menten átkopognak a szomszédok (a szomszédok a bárban várták őket!). A férfi az ujjait is bevetette, először csak azért, hogy a kisajkakat széthúzva tartsa, de később nem tudta megállni, hogy legalább egyet tövig ne mélyesszen a lucskos hüvelybe. Ez olaj volt a tűzre, hát még mikor még egy ujja besiklott! A két ujj és a nyelv együttes mozgáskombinációja a mennyekbe repítették a lányt. Hamarosan még sikoltani is elfelejtett, teste megremegett, megfeszült, nedvei bőven áradtak Harvey ujjai körül, amiket a szoros hüvely satuba fogott. Hatalmasat élvezett. Harvey farka ismét kőkeményen meredezett, és már éppen bedugta volna, de tétován megtorpant.

 - Gyere, dugj meg! – nyögte Rita, már ő feszítette szét lucskos punciját a daliás dákó előtt, vaginája rózsaszínen várta, hogy teljes mértékben kitöltse. A pasi nem tétovázott tovább, de lassan, óvatosan tolta fényes makkját a nedves forróságba. A lány felnyögött. Nem volt rossz, amit Harvey az ujjaival művelt, de egy pénisz az más. Pláne az övé! Az átlagnál kicsit nagyobb volt, bár a feketék átlagmérete eleve nagyobb, mint másoké. Ritának volt szerencséje majdnem minden rasszt kipróbálni. Harvey rúdja minden tekintetben megállta a helyét, most pedig a lányt kergeti a bódító, második orgazmus felé. Rita vadul élvezte, ahogy a férfi dákója majdnem tövig mélyedt testében, ütemesen ki-be mozog. Nincs már messze a második, felsikkantott, megvonaglott a gyönyörtől. Harvey tapintatosan megvárta a sikító lányt, és mikor elpilledt, folytatta lassan. Rita gyengéden leállította, az ágyra fektette, és beleült a mennyezetre meredő fekete dákóba. Gyorsan, hevesen lovagolt rajta, a pasas jóformán meg sem mozdult, de nem is kellett, a lány egyértelműen értésére adta, most az ő élvezete fontos. Rita mindent meg is tett ennek érdekében, átölelte Harvey-t, súlyos melleit az arcához nyomta, míg fara fürgén táncolt. A férfi nyalogatta, csókolgatta a barna bimbókat, a nő élvezte. Már megint! A harmadik felé közelített, hátradőlt, egyik tenyere csupasz dombjára simult, csiklóját simogatta, és egyre mélyebben ült bele a faszba. Hamarosan el is élvezett, lüktető hüvelye egy felemelkedéskor kicsúsztatta magából a lucskos rudat, éppen időben. A dákó megremegett, és a makk hegyéből lövellt ki a hófehér, sűrű ondó.

 Rita még elkapta az utolsó cseppeket, tisztára nyalta a kéjrudat, és az órára pillantott.

 - Hűha! Jól elment az idő! – fél kilencet mutatott. Gyorsan lezuhanyoztak még egyszer, de így is csak kilenc előtt néhány perccel értek le a bárba.

 Három türelmetlen barát malmozott az egyik bokszban.

 - Nos, Peti késett – jegyezte meg Robi. – Van mentsége, Alízkát kellett lefektetnie. Oké. Nektek kit kellett?

 - Szerinted? – vigyorgott Harvey.

 - Nem szép dolog így elb… ni az időt! Legalább jó volt? – nevetett Robi.

 - Nincs okunk panaszra – válaszolt Rita, akit először bántott, hogy Robi ilyen nyíltan kimondta, amire gondolt, de voltaképpen igaz volt. Nem mérgelődött rajta tovább.

 - Hát, Rita, azt hiszem előléptettek! – mosolygott Laura. – Isten hozott a Diamond Kft-nél!

 - Rendeljünk! Szomjazom, és kanos is vagyok! Legalább az egyik szükségletem elégüljön ki! – mordult Peti.

 - Inni meg majd hozok én! – ölelte át az éppen megérkező Gabi.

 Italt rendeltek, ünnepeltek, jókat beszélgettek, aztán mindenki ment a maga lakosztályába…

 

Wackond 2011.10.10. 18:00

Gyémántok 44

Negyvennegyedik fejezet

(Avagy: Kitty hajlamai)

 

 

 Barna nővére, Kitty, négy évvel volt idősebb a srácnál. Neki sem volt könnyebb élete gyerekként, részeges apja őt is elverte rendszeresen. Öccse születése után a kiskölyök minden „balhéja” után ő (is) kapott. A kissrác gyakrabban volt ajnározva, ő pedig gyakrabban mellőzve. Anyja szerette ugyan, próbált egyenlően juttatni mindenből mindkét gyereknek, de a tintás apa ezt nem mindig hagyta. A kislány visszahúzódó lett, az óvodában, később az iskolában is sok lánypajtása volt, a fiúkat messzire kerülte. Eleinte csak vágyakozva figyelte az öltözőben barátnőit, jobb-rosszabb testüket, kopaszabb-szőrösebb ágyékukat, kisebb-nagyobb melleiket. Bugyija folyton nedves volt, mígnem aztán egy alkalommal nála aludt egyik barátnője…

 Apja akkortájt éppen nem volt otthon, mikor az eset történt, ami szerencse volt a számára, hiszen az öreg nem nézte jó szemmel a kiscsajokat. A barátnője, polgári nevén Virág, de ő csak Bee-nek hívta, épp túl volt egy szerelmi csalódáson, azt sírta ki Kitty vállán. Tizenhárom éves, „nagy élettapasztalattal” rendelkező „nők” voltak. Bee ugyan ezerszer elnézést kért, hogy ottmarad éjszakára, de másnap reggel már egy szóval sem szabadkozott. Egy ágyban aludtak a lányok, ami elsősorban abból adódott talán, hogy Kitty ágya nagyobb volt az átlagosnál, vendéghelyként azonban csak egy kiszolgált matrac szolgált. Bee inkább a Kitty mellett alvást választotta. Késő estig taglalta Kittynek „azt a nyüvest”, aki csak hallgatta a csajszit, és egy-két vigasztaló szót vetett közbe.

 - Most mondd meg, mit tegyek! – sopánkodott Bee a végén, már éjfélre járt az idő.

 - Nagyon jól tetted, hogy otthagytad! – válaszolta hevesen Kitty. – Az ilyen nem érdemli meg, hogy ilyen jó barátnője legyen!

 - Igazad van… pedig úgy szerettem…

 - Ne is gondolj rá! – cirógatta meg Kitty Bee inkább helyes, mint szép arcát. Talán gyengédebben simogatta arrébb a hosszú, szőke fürtöket, kicsit mélyebben nézett az előbb még krokodilkönnyeket pergető, nagy, zöldeskék szemekbe… Bee nem vette észre Kitty sötét szemében a vágyat, túlontúl el volt foglalva a saját bajával.

 - Pedig olyan szépen indult – nyekergett még Bee.

 - Majd jön másvalaki, egy jobb, kedvesebb, szeretőbb… - duruzsolt szinte hipnotizálón az egyre izgatottabb Kitty.

 Szép lány volt Kitty, vékony, magas és karcsú, már ebben a korban is. Sötétbarna, egyenes haját vállig megnövesztve, copfba fogva hordta. Arcának finom bőrét csak egy-két kósza, jelentéktelen pattanás tisztelte meg, enyhén keskenyre metszett, sötétbarna szeme volt, vékony, piros ajkai, finom, de határozott álla. Fiúk is pedáloztak volna érte, ám…

 - Ugyan ki lenne az! – sóhajtott a szőke, tulajdonképpen jelentéktelen külsejű Bee. Szebb nem volt Kittynél, alakja is tömzsibb, még kialakulatlan, úgy festett, nem is lesz jobb soha, mégis piszkálta barátnője fantáziáját.

 - Hááát… volna egy tippem… - majd a kérdő szemöldökmozdulat után hozzátette: - Én – és már csak centikre volt a két lányarc egymástól. Bee csak egy pillanatra döbbent meg, aztán bölcsen úgy döntött, enged a gyengéd erőszaknak. Tulajdonképpen élvezetes éjszakájuk volt, de Bee magában úgy döntött, inkább a fiúknál marad, nem válik belőle „lesz-Bee”. Titkolt kapcsolatuk csupán néhány alkalom erejéig maradt fenn, jobbára olyankor, mikor Bee egy kicsi „kirándulást” kívánt tenni az azonos nem kínálta gyönyörök közt. Kitty szülei azonban elváltak, így ez a kapcsolat véget ért. Kitty sok minden miatt sírt, de leginkább Bee miatt (ő persze egy könnycseppet sem morzsolt el Kittyért). Aztán megszokta az új helyet, új környezetet. Az a körülmény, hogy kollégiumba került később, csak a kezére játszott. Ott végre kiélhette minden vad, leszboszi álmát. Volt is mit, ugyanis nem egyszer fordult elő, hogy a négyfős szoba lakói éjszakába nyúló csapott.

 A szép időknek is vége lesz egyszer, az érettségi után Kitty hazatért, bár levélben tartotta a kapcsolatot a lányokkal. Mindamellett anyja és öccse mit sem sejtett a lány hajlamairól. Aztán elkövetkezett egy olyan nap, ami Kitty számára mindenképp meghatározó volt a későbbieket tekintve.

 Egy irodában helyezkedett el az érettségi után, vagy hatan-heten voltak a titkárságon nők, meg egy-két pasas, tizennyolctól ötven évig terjedő korúak. Rita huszonnégy éves, csodaszép félvér lány volt, a főnök alig titkolt kedvence. A lánynak mindene ott volt, és annyi, ahol, és amennyi kell. Kávébarna, sima, hibátlan bőr, finom, helyes arc, pisze orr, telt-érzéki ajkak. Lejjebb hosszú nyak, telt, súlyos keblek, lapos, picit kockás has, kerek, izgató csípő, gömbölyű popsi. Karcsú, izmos combok, vádli, szolid lábfej. Gyönyörű volt, mindkét nem szemszögéből. Kitty szinte azonnal testi-lelki vonzalmat érzett iránta, igyekezett összebarátkozni vele. A lányt jóformán kisebbrendűségi érzés fogta el Rita mellett, pedig ő sem volt csúnya, ugyanakkor azt elismerte, az alakján lehetne mit formálni. Szerencsére Rita, hiába volt a főnök kedvence, és élvezett különböző előnyöket, kedves volt, mindenkivel nagyon jól kijött, és talán neki volt köszönhető az, hogy a másik hat spiné nem háborgott a kivételezés miatt. Tény, hogy sokat megtett a béke érdekében. Kittyt is a szokásos kedvességével fogadta, és hamarosan nagyon jó barátnők lettek. Olyannyira, hogy Rita gyorsan észrevette, mire is megy ki Kitty barátságos közeledése. Intelligens volt, nem tette szóvá, sőt, ahogy telt az idő, az ő fantáziáját is kezdte birizgálni a dolog.

 Egyedül élt egy kicsi, de takaros házban, nem messze az irodától. Egy délután úgy döntött, kiugrasztja a nyulat a bokorból. Munka ürügyén elhívta magához Kittyt, és figyelmét nem kerülte el a lány reakciója. Együtt mentek haza, Rita kocsiján. A lakásba érve a félvér nő elnézést kérve gyorsan a fürdőszobába slisszolt. Tíz perc múlva frottírköntösben, felfrissülten ült Kitty mellé az asztalhoz, melyre előzőleg üdítőt pakolt.

 - Azt remélem tudod, hogy most nem munkaügyben vagy itt, ugye? – Rita nem kertelt.

 - Igen… - Kitty tétovázott, elbizonytalanította az, hogy ennyire „átlátszó”.

 - Nézd, én nem akarlak megijeszteni, átérzem, hogy nem könnyű a helyzeted… - fogta meg a félvér lány a félszeg kezet. – De azt is el kell mondjam, hogy én nem szoktam totojázni.

 - Azt észrevettem.

 - Nos, tudod, felkeltetted az érdeklődésemet!

 - Igazán? – derült fel Kitty, megemésztvén a hallottakat. Legmerészebb álmai válnak talán most valóra?

 - Igen. Helyes lány vagy, és bevallom, nem egy ajánlatot kaptam már. Fiúktól is, lányoktól is… most ne nevess! Komolyan, de a te közeledésed valahogy… - egészen közel hajolt a fülig pirult Kittyhez, és leheletfinoman megcsókolta. – Szaladj gyorsan zuhanyozni!

 A kellemesen és ízlésesen berendezett nappaliban várta Rita Kittyt, egy bőrdívány szélén ülve. A törölközőt, melybe bebugyolálta magát, Rita messzire hajította. Végigmérte a lányt, és arra jutott, hogy annak semmi oka arra, hogy csúnyának tartsa magát, ellenkezőleg! Nagyon tetszett neki. Kitty sötétbarna, hosszúra megnövesztett haja kibontva omlott a hátára, barna szeme vágyakozón csillogott, almányi mellei hegyén fázósan meredeztek a sötét bimbók, hasán akadt kevéske lerakódás, ám ez olyan jelentéktelen volt, hogy rajta kívül senki sem vette észre. Ritát leginkább az öltájon található, mintegy ujjnyi széles, rövidre nyírt, ápolt pamacs izgatta fel, és az alatta kezdődő rés. Maga mellé ültette, és azonnal átölelve szájon csókolta. Kitty kezdeti tétovasága hamar szertefoszlott, mohó vággyal fűtve viszonozta a csókot, nyelvével a duzzadt ajkak közt furakodva kereste Rita nyelvét. Izgatta, hogy a félvér lány telt, tejcsokiszín mellei, kemény bimbói az ő cicijeinek nyomódnak, és magában hálatelten érzékelte, hogy partnere még rá is játszik a simuló ölelésre. A duzzadt-piros ajkak hamarosan elhagyták Kitty száját, már a nyakán sertepertéltek izgatóan, majd a finom mellekre találtak. Kitty akaratlanul is felnyögött. Nagyon élvezte a játékot, és bár a koleszes évek alatt sok minden jóban része volt, Rita érintései felülmúltak minden eddigit. Egyszerűen csodálatos volt, ahogy a kebleit csókolgatta, és amikor még lejjebb csúszott! A félvér lány aprócska mozdulatára Kitty hanyattfeküdt, és fogkefepamaccsal ékesített ölét tárta ki. Rita majd’ megvadult. Imádta, ha egy pasi szőrös, és ha egy nő szőrtelen. Ő maga is borotválta a punciját, de ezt a „pamacsos” megoldást is kedvelte. Az pedig még sokat dobott a helyzeten, hogy Kitty puncija csupasz, telt, húsos ajkakkal rendelkezett, így még széttárt combok között is majdhogynem csukott volt, mint egy kislányé. Rita lágy csókot nyomott a pamacs aljára, a rés tetejére. Mivel gazdája széjjelebb nem tárta a lábait, hosszú, fehérre lakkozott körmű ujjaival finoman elválasztotta az ajkakat egymástól. Előtűnt a piciny, rózsaszín csikló, a szolid kisajkak, egy csepp nedű is felcsillant a hüvely bejáratánál. Rita nyelve előcikkant, azonnal a csikló hegyén termett, lassú, ám egyre gyorsuló mozgással körözött. Kitty ismét hangot adott érzéseinek, a bizsergető izgalom kicsit erősebb impulzust adott neki, és ahogy a félvér lány egyre csak nyalta klitoriszát, az impulzusok egyetlen kéjhömpöllyé olvadtak össze. Rita persze nemcsak a pirosló kéjgomb hegyén táncoltatta a nyelvét, néha mélyen belenyalt a nedveit egyre csak termelő és szivárogtató vaginába, nyelve szakadtáig. Na, több se kellett Kittynek! Hamarosan akkorát élvezett, mint annak a rendje! Sosem volt még ekkora orgazmusa. Nem tudta visszafogni magát, a csúcs felé közeledve hirtelen egy görcsös rándulás kapta el, beleremegett, mikor elöntötte a kéj, még fel is sikoltott. Kicsit pihegett, gondolta, most már Rita jön, de nem így lett. A félvér lány szinte követhetetlen mozdulattal egy furcsa valamit halászott elő. Első pillantásra egy kristályüveg dugójának tűnt, majd jobban szemügyre véve egy üvegből készült műbrokira hasonlított. Rita hanyattnyomta a már hozzásimuló Kittyt, egészen a dívány karfájáig, és még jobban megnyitotta a combjait. Az üveg szerkentyű hegyét a szétnyílt kisajkak közé helyezte. Kitty felszisszent, ahogy az a valami finoman, de határozottan csupa lucsok hüvelye mélyére nyomul. Rita kérdő tekintetére csak annyit huhogott, „Hi-hi-hideg!” A félvér lány elmosolyodott, és hagyta, hadd szokjon hozzá partnere teste a hűvös üvegpéniszhez, és lassan mozgásba hozta a szerkezetet. Kittynek már nem volt hideg. Már nagyon, de nagyon jó volt, főleg, mikor Rita ismét az ágyékához hajolt, és nyelvével a csiklóra tapadt. Csodálatos perceket élt át a fehér lány, önkontrollja megszűnt, csak hagyta, hogy a kéj (és Rita) azt tegye vele, amit akar. No, azért nem ragadtatta magát durvaságokra, ám a szolid sikolyokból némelyik igen erősre sikeredett, és amikor ismét elkövetkezett a csúcs…

 Még remegett az iménti gyönyörtől, de már határozottan, ellentmondást nem tűrően, de gyengéden döntötte hanyatt Ritát. Ki volt rá éhezve, mohón csókolta, falta a tejeskávészínű lány ajkait, kőkemény bimbóit, kockás hasát. Rita engedelmesen tárta szét lábait, csupaszra borotvált puncija megnyílt, keskeny szeméremajkai közül nedvesen csillogott a hüvely. A csikló a barnásrózsaszín redők alatt pihent, de Kitty furakodó nyelve rátalált, és nyalta, hol finoman, hol kicsit erőteljesebben. Ritát már az eddigi tevékenysége sem hagyta hidegen (egyszerűen szeretett nyalni), így Kitty már egy jócskán megalapozott gyönyörszintet próbált még feljebb fokozni. Sikerrel. Rita sem türtőztette magát, nagyon élvezte, ahogy barátnője nyelve cikázik duzzadt gombocskáján, nyögdécselt, kiáltozott, sikongatott. Néha sikkantva bíztatta Kittyt, hogy még gyorsabban, és hogy abba ne hagyja, valamint, hogy mindjárt… Jött. Borzasztóan át tudott élni minden orgazmust, olyan hangokat adott ki magából, hogy az Kittyt teljesen megdöbbentette. Rita teste ívben megfeszült, vonaglott párat, nyögéssel kevert sikolyt hallatott, hüvelye bőven nedvezett, elélvezett…

 Jó pár perc kellett, mire a két lány magához tért a gyönyöröktől, akkor is egymáshoz bújva, gyengéd simogatásokkal kedveskedve a másiknak, maradtak még sokáig.

 - Nagyon jó volt! – suttogta Kitty.

 - Nekem is… - mosolygott Rita. – Ha van kedved, megismételhetjük máskor is, csak szólj!

 - Oké! – ragyogott Kitty.

 - És odabent egy szót se!

 Összemosolyogtak.

 

Wackond 2011.10.03. 18:00

Gyémántok 43

Negyvenharmadik fejezet

(Avagy: Barnabás álma)

 

 

 Egy lány kanyarodott a még szokatlan, de csendes utcába. Fiatal volt, tizenhét elmúlt, tizennyolc még nem. Mint az összes korosztályabeli, jó alakú lány, ő is falatnyi, mélyen dekoltált topot, és testhezálló csípőgatyát hordott, sportcipővel. Vállig érő, világosbarna haja lobogott a néha-néha feltámadó szélben, bájos pofikáját, homlokát erős koncentrálás ráncolta, barna tekintete ide-oda cikázott. Hirtelen kisimultak a ráncok, felcsillant a szempár. Megigazította hátizsákját, és határozott léptekkel vette célba az egyik házat. Első blikkre nem látott életre utaló jeleket, így megpróbálkozott a kapuval, sikerrel. A bejárati ajtó is engedett. Csengő nem volt.

 Öt ujj csúszott az egyenes, barna szőrrel benőtt, körülölelt köldök fölött.

 Két szürke szem delejezte a tévét. A képernyőn kreol bőrű nő csupasz, lucskos ölében dolgozott egy méretes dorong.

 Az öt ujj továbbcsúszott, alsónadrágra, annak forró és kemény halmára tapintottak. Megigazították, markolászták, gyürmölték. Kényelmetlen volt, előhalászták hát azt a forró, és kemény halmot. Barnásfekete, egyenes szálú szőrkoronás, vastag, és elismerésre méltó hosszúságú pénisz húzta ki magát délcegen. Olyan tartása volt, mintha csak ezt mondaná: „Ide nekem minden puncit!” Kívánsága csak vizuálisan teljesült. A galád távirányító kimerevítette a képet.

 Csupasz punci, totál plánban, nem is akármilyen, nem is akárkié!

 Az öt ujj marokká szorult a forró dákón, kezdetben lassan, ám nagyon gyorsuló tempóban húzogatta a fitymát fel-le a maga útján. Minden lehúzáskor makkja bíborvörösen, duzzadtan tűnt elő. Hamar, igen hamar közelgett a pillanat, amikor a másik kézre is szükség lesz. Zsebkendőt tartott bizsergő farka végéhez, ám a végkifejlet nem várt fordulatot vett.

 - Helló, Barna! – állt a lány a nyitott ajtóba.

 - Bernadett?! – a fiú arca kicsit eltorzult. Hogy mitől, azt nem tudni, az viszont biztos, hogy lohasztólag megmarkolni a farkát már késő volt. Mindössze annyi hatást ért el, hogy a már becélzott zsebkendő helyett bokától combig spriccelte végig a lábát. Tulajdonképpen nem esett rosszul, csak a helyzet. A lány diszkréten kifordult az ajtóból, és a falnak támasztotta a hátát. Hangtalanul nevetett.

 Barna kétségbeesetten kapkodott, de még az alsónadrágját is összeragacsozta. Dühödten kapta fel a köntösét, és „egy perc!” – odarikkantásával a fürdőszobába viharzott. Bernadett leült egy fotelbe, rápillantott a képernyőre, ahol még mindig ki volt merevítve a nő.

 - Ja, bocs! – jelent meg ismét Barna, kinyomta a tévét és a videót.

 - Engem nem zavar, láttam már egyszer-kétszer.

 - Igen?

 - Elfelejtetted, hogy van egy bátyám?

 - Tényleg… Nos, minek köszönhetem a látogatást?

 - Hallottam, hogy beteg vagy, legalábbis Robi szerint.

 - És? Szerinted is az vagyok?

 - Hát, nem is tudom, az előbb mintha görcseid lettek volna!

 - Haha! Milyen humorod van!

 - Az van, de tudok hernyó is lenni! Ide figyelj! Rossz lett a matekod már megint. Juhász nem fog engedni érettségizni!

 - Hogy gebedne meg!

 - Ez igaz, de az is, hogy nem kéne itthon verned… - itt elhallgatott, fülig pirult, és lesütötte a szemét. Nem mintha álszent lenne, csak látta Barnán, milyen ciki volt neki a helyzet. Pedig lelke mélyén de szerette volna még ennél is „cikibb” helyzetbe hozni! Csak a fiú alkalmankénti idiótasága volt az egyetlen akadálya. Folyton elkerülték egymást az érzelmeikkel, mindig olyankor ébredt fel egyikükben a szerelem a másik iránt, mikor az „foglalt” volt. Most éppen olyan stádiumban voltak, mikor akadálytalanul közeledhetnek egymáshoz. Bernadett jó ideje komolyan érdeklődött Barnabás iránt, de a srác olykor kihozta a lányból az agresszívet, vagy a tartózkodót. Barnának így persze fogalma sem volt a lány érzései felől, de azt sejtette, hogy kapcsolatuk egy ideje több, mint barátság. Ő a maga részéről szerette a lányt, igen vonzónak tartotta, csak a bátorság hiányzott belőle, hogy ezt Berninek is bevallja.

 Csendben nézték egymást.

 Barna magas, legalább egy nyolcvan volt. Rövid, sötétbarna frizurát, szürke szempárt, egyenes, keskeny orrot, borostás, szintén keskeny arcot viselt. Nem volt túl széles, se nem keskeny válla, teste mértéktartóan izmolt, dúsan szőrözött. Az imént látható méret is vonzó volt. Bernadett odavolt érte.

 - Mondtam már, hogy hasonlítasz valakire? – vizslatta Barna Bernit.

 - Még nem – ez igaz volt.

 - Nem tudom, kire, de nagyon hasonlítasz! – közelített Barna.

 - Fogalmam sincs, kire gondolsz – a mennyezet ugyan nem szakadt le, a válasz viszont óriási kamu volt. „Hát persze, hogy tudod, te lökött!” – gondolta mérgesen Berni. „A nagynénémre… alias Gwendoline Diamond-ra!”

 - Most hirtelen nem ugrik be, de ha eszembe jut, majd szólok!

 - Rendben, Barna, akkor is szólj, ha leérettségiztél matekból. Elhoztam a leckét, tessék… Most mennem kell, ne haragudj! – odahajolt Barna mindig szúrós arcához, gyengéd puszit nyomott rá, és kiment a házból.

 Barna belekukkantott a feladatokba, majd mérgesen lecsapta azokat. Nem volt erre hangulata. Bernadettre volt. Gyönyörű, a legszebb lány, akit valaha látott. Volt, mikor komolyan próbálkozott nála, de a lány foglalt volt, és zűrös. Most, tudomása szerint nem volt senkije, mégis, Barna olykor harsány, de általában is jó kedélyű vidámsága félszeg ügyetlenkedéssé, sutasággá válik Berni közelében. Attól félt, a lány visszautasítja, vagy kineveti. A mostani eset egyenlő volt a totális leégéssel. Amikor meglátta őt az ajtóban, hirtelen azt hitte, mintha csak…

 „Álljunk meg!”

 „Mintha csak… ki állt volna ott az ajtóban?”

 A távirányítóhoz kapott, tekert egy kicsit a képen, és kimerevítette, mikor megtalálta azt, amit keresett.

 „Ő az. Igen.”

 „Őrá hasonlít! Tudtam!”

 „Gwendoline Diamond-ra!”

 Barna nem említette Berninek a felfedezését, de még Robinak, a lány öt-hat perccel idősebb bátyjának sem szólt. Egyelőre még önmaga számára is megmagyarázhatatlan indokból rákapcsolt, nemcsak a matekra, a többi tárgyra is. Néhány hét múlva sikeres, közepes eredményű írásbeli érettségi vizsgát tett.

 Rettenetesen örült magának, minden este hajnalig bulizott a haverokkal, de egy hét részegeskedés után rádöbbent, ez nem az igazi.

 Telefoncsörömpölés.

 - Szia, Berni, Barna vagyok.

 - Szia, mondd!

 - Izé… szóval… csak azt szeretném megkérdezni, hogy… izé… ráérsz szombaton este?

 - Hm… szombat este?

 - Igen… el szeretnélek hívni, izé… vacsorázni. Tudok egy pöpec helyet, még anyámékkal kajáltunk ott, valamikor régen… Ha érted…

 - Persze, Barna, értem! – mosolygott a lány, persze ezt a srác nem láthatta.

 - Akkor eljössz? Ugye el?

 - Nos, van egy rossz hírem, sajnos nem tudok elmenni veled…

 - Kár…

 - Viszont ezennel meghívlak én téged szombat estére. Anyuék megkésett szülinapi bulit tartanak, és szeretném, ha megismernéd őket.

 - Rendben van, ott leszek!

 - Oké, majd olyan öt óra tájban érted megyünk Robival. Lesz egy kis meglepetésem is a számodra!

 - Alig várom már, na helló!

 - Szia!

 Szombaton délelőtt Barna már alig bírt magával. Szokásától eltérően nem a megnyugtató pipázást választotta, hanem egyik staubról a másikra gyújtott. Nővére szóvá is tette a mértéktelen füstölést, de csak vitát eredményezett, a lány otthagyta „bezanzult” öccsét. Barna, amint meglátta a házuk előtt fékező autót, azonnal mellette termett. Szolid illatfelhő fogadta odabenn, Berni kente be magát „pasivadítóval”. Volt is hatása, Barna nyaka hamarosan görcsbe merevült, annyit sandított oldalra, a vezetéssel elfoglalt lányra. Robi nem jött.

 Hamar megérkeztek, és az autóból kiszállva végre végiglegelhette a lányt. Sötétkék, ujjatlan selyemtop feszült szép nagy, feszes, és kerek keblein, barna, sima bőrű, lapos hasa, cuki köldöke kimosolygott a fiúra, alatta suhogó, sötétkék, bokáig érő selyemszoknya. A fiúnak feltűnt az is, amit már eddigi találkozásaik alkalmával észrevehetett ugyan, de most, az autó légkondicionált hűvösében még nyilvánvalóbbá vált. Bernin nem volt melltartó. Nem szerette. Cseresznyemagnyi bimbói a hűvös selymen keresztül is átforrósították Barnát. Nehezen bírt magával, mikor követte a lányt a bejárathoz.

 - Ő az apám – állította meg az első útjába tévedt családtagot Bernadett. – Apu, ő Barna, tudod, akiről már beszéltem…

 - Szia, Barna, érezd jól magad! – nyújtott kezet Róbert, a srác megrázta, de a lány már vonszolta is tovább.

 - Ő Péter, a nagybátyám, Laci papa, Gabi bá’, Kriszta és Glória mama, Vili és Tibi…

 Barna feje már zsongott a sok névtől, szeme káprázott a rengeteg új arctól. Berni fáradhatatlanul hurcolta mindenfelé, mígnem a nappaliban kötöttek ki.

 - Anyu, figyelnél egy percre? – kocogtatott egy Barnának nagyon ismerősnek tűnő hölgy vállán.

 - Igen, kicsim? – fordult feléjük a nő.

 - Hadd mutassam be a barátomat, Barnát. Barna, ő az anyám.

 - Szia, Gyémánt Laura vagyok, örülök, hogy megismerhettelek! – tényleg örült. Szimpatikusabb volt, mint az a neonáci Zoli.

 A srác csak hüledezni tudott. Első pillantásra mintha Gwen Diamondot látta volna, de a sokadik pillantásra is megdöbbentő volt a hasonlóság. Egy „Keszcsókolom” kinyekkentésére futotta, keresett egy fotelt, és lerogyott. Bernadett mellésuhant, kezébe nyomott egy pohár narancslét.

 - Rá lehet itt gyújtani? – kérdezte a fiú. Berni meglepve meredt rá. Sosem látta még dohányozni a srácot, holott mintha az említette volna. Cigarettás és szivaros dobozkát tolt elé, Barna elutasította.

 - Ezt jobban szeretem, most erre vágyom leginkább!

 - Ahogy gondolod! – vont vállat a lány, és érdeklődve figyelte a pasi arcvonásait, ahogy a pipát tömködte. Bár „hivatalosan” nem jártak, de egymástól függetlenül úgy tekintettek a másikra, mint a párjukra. Kellemes illatú füst bodorodott.

 - Azért a múltkor nem mondtál igazat! – szortyogta a lánynak.

 - Igen. Nem volt teljesen igaz… - vallotta be Berni.

 - Tudtad, kire gondolok, ugye?

 - Hát persze! – megcirógatta a szürke borostákat. – Az én szeretett nagynénémre gondoltál, akit a videón néztél…

 - Gwendoline Diamond.

 - Lánykori nevén Gyémánt Gabriella. Nemsokára ő is itt lesz.

 - Láttad, mielőtt kikapcsoltam volna?

 - Sok mindent láttam, de nemcsak onnan tudom – és megpuszilta Barnát. – Van egy bátyám, akinek mindig Gabiról áradozol. Robi azt mondta, az álmaidból legalább két filmet lehetne csinálni!

 - Kösz! – rotyogta Barna, feje fölött kis, fekete felhővel, és csendesen elpöfékelte az illatos dohányt, felhajtotta a narancslét.

 Nemcsak ők voltak egyedül fiatalok, hiszen az öreg Gyémánt-fivérek összes unokája és barátai is ott voltak a forgatagban. Barna eleinte megpróbálta fejben tartani a neveket, hogy ki kinek a kicsodája, aztán feladta. Táncolt, evett és ivott, jópofizott a lányokkal, jól érezte magát.

 Észre sem vette, hogy Berni eltűnik a közeléből, és egy újonnan érkezett nőhöz lép.

 - Szia, Gabi! – ölelte át a nőt.

 - Szia, kicsi unokahúgom! Ezer éve nem láttalak! De gyönyörű lettél!

 - Csak nehogy beprotezsáld Frédinél! – nevetett odalépve Laura.

 Az ikrek összeölelkeztek. Régen találkoztak, Gabi két hónapig Olaszországban forgatott, elhatározása szerint az utolsó filmjeit. Miután kölcsönösen kiörvendezték magukat, Bernadett félrevonta Gabit.

 - A segítségedre lenne szükségem.

 - Kicsim, érted mindent! – Gabi úgy szerette Bernit, mintha a sajátja lenne, holott neki is volt egy tízéves lánya, most éppen Aggtelken, barlangi túrán.

 - A pasimról lenne szó… - és a lány elsuttogta Gabinak a tervét.

 - Nem rossz! – nevetett a nő végül, majd Bernire kacsintva eltűnt a forgatagban.

 Későre járt, már alaposan beesteledett, de Lauráék gondoskodtak megfelelő kerti világításról, így a buli csak folyt a maga medrében, szabadtéren is. Bernadett egy időre visszatért Barnához, de csakhamar megjelent Gabi. Unokahúga mosolyogva lekopott.

 - A nevem Gyémánt Gabriella. Berni mondta, hogy nagy rajongóm vagy!

 - Izé… kézcsók… igen…

 - Ne kézcsókozz itt nekem! Tegezz nyugodtan! Csókolgathatsz majd mást!

 - De… én… izé… Berni…

 - Eltűnt. Biztos kiment slozira, vagy ilyesmi. Táncoljunk!

 

Wackond 2011.10.03. 17:59

Gyémántok 43

 

 Barna nem tudott magával mit kezdeni. Mit nem adott volna egy órácskáért Gabival (Gwennel), de most, hogy itt van, és nyilvánvalóan nem felületes ismeretséget akar, már tétovázott. Magának már bevallotta, szereti Bernit, és a lánynak ugyan még nem mondta, következésképp még semmilyen szexuális kapcsolat nem volt közöttük, habozott. Ágyéka nem. Gabi rafinált táncának és közelségének köszönhetően vérbő lett. Barna minden józansága a farkába csúszott. Átadta magát a nőnek, aki mosolyogva vonta egyre kijjebb a bolyból, már a lépcsőházban jártak, és egyszerre egy szobaajtó csukódott mögöttük. A roletták lazára voltak fordítva, az udvarról beáradó fény bőven elég volt. Gabi az ágyhoz lavírozott a fiúval, lenyomta, ő maga pedig eléállt. Lassan kigombolta a blúzát, és egy láblendítéssel megvált miniszoknyájától is. Tanga és melltartó maradt rajta. Barna habzsolta a tekintetével. A nő negyvenéves korára mit sem változott, csak annyit, hogy melltartót kellett hordania, selymes, kerek és feszes cickói az évek alatt teltebbek és súlyosabbak lettek, kissé meg is ereszkedtek. Minden egyebe ugyanott és ugyanolyan maradt, mint akár tizennyolc éve, pályája elején. Gabi büszke volt a testére, és arra, hogy nem sebészkés alakította, mit az egyre divatosabb lett a „szakmában”. Levetette fehérneműit is. A srác szeme kijött, mint a csigának. A nő a fiúhoz hajolt, meglazította a nyakkendőjét, kigombolta az ingét, és a nadrágot. Barna bámulatos sebességgel pucolta magát csontvázfigurás bokszeralsójára, és barna, dús szőrzetére. Gabi elismerően mustrálta, szemrevaló srácnak találta, jót kuncogott a nadrág figuráin (némelyik még neki is gondot okozott volna), végül a lényegre tért. Hosszú körmű, finom ujjai cirógatva szántották a férfias-fanyar illatot árasztó szőrzetet. Barna beleborzongott az érintésbe. Imádta a cirógatást, és hogy mindezt a „nagy Gwentől” kapja! Eddig csak álmodozott erről. A nő ujjai egyre lejjebb kaparásztak. Lágyan birizgálták a lapos hasat, a köldököt, beleakadtak a gumipántba. Először átsiklottak fölötte, a textilen át forró, lüktető és kemény rudat fogtak, aztán némi izgató simogatás után hirtelen mozdulattal lerántották Barnáról az utolsó ruhadarabot is. Gabi halkan és elismerően füttyentett. A kemény farok teljes pompájában állt elé. Vetekedett bármelyik profi pornószínész méretével, csak körülmetélve nem volt. A nő ezt szerette igazán, marokra fogta a kéjrudat, felhúzta a fitymát. Kéjetegen figyelte, ahogy az előbukkanó makk rózsaszínből bíborrá válik, és robbanással fenyegetve megduzzad. Finoman rúzsozott ajkai puhán fonódtak a makkra, hegyes-piros nyelve lágy kört írt a lyuk körül. Barna felnyögött. Hús-vér Gwendoline Diamond térdel előtte, és szívogatja lágy-érzéki módon a farkát. Megcsípte a karját. Az fájt. Gabi nyalogatta a makkját. Az nem fájt. Sőt, hihetetlenül erős kéjt érzett, soha ilyen hamar nem sikerült még felizgulnia. Gabi érezte a fiú feszengését, tudta, hogy mi a baja, de nem hagyta abba. Meg is lett az eredménye. Barna felnyögött, a nő „művésznevét” sóhajtotta, és hogy mindjárt!

 Amint kinyögte, dorongja összehúzódott, ágyéka megrándult, és lökődve-lüktetve robbant ki makkjából a hófehér, ragacsos sperma. Gabit meglepte a hevesség, ahogyan kilövellt, és a mennyiség, amennyi megtöltve száját arcán és ajkain csordult le. Minden igyekezetét latba vetve sikerült behabzsolni a számára oly finom nedűt. Barnát az lepte meg, amilyen erősen lüktetve áradt szét testében a kéj, mindene libabőrössé vált, szőrszálai az égnek meredtek, levegő után kapkodott a hatalmas orgazmus után.

 Gabi gyorsan megtörölte az arcát, és a fiú mellé heveredett.

 - Na, hogy tetszett?

 - Óriási, szuper! Csúcs! – áradozott. – Te vagy a legjobb!

 - Ne túlozz, inkább gyere, kezdj ezzel valamit!

 A nő hanyattfeküdt, lábait széttárta. Barna odahajolt. A szétnyílt, csupasz punci felizgatott illatot árasztott, a kisajkak közül nedves csillogás. Bűvölten simogatta a szőrtelen dombot, és a nagyajkakat, közülük apró, rózsaszín gombocska bújt ki fénylőn. Odahajolt, ajkai lágyan, bizsergetőn érintették, néhányszor körbecsókolta a puncit, majd nyelvét kidugva megízlelte. Finomnak találta, hát nyalogatta lassan. Gabi felnyögött. Van mit tanulnia a fiúnak, de nem tehetségtelen. Kis gyakorlás után belejön. Úgy volt. Néhány tapogatózó nyelvcsapás után Barna rátalált arra a pontra, amit nyalván nagyon hamar benedvesedett Gabi hüvelye, és gyorsan orgazmusközelbe került.

 - Várj! – nyögte Gabi eltolva Barna fejét forró ölétől. A srác engedelmesen abbahagyta, s kíváncsian figyelte álmai nőjének gyors, szakavatott mozdulatait. Gumit tekert a srác ismét merev, kőkemény farkára, és hanyattfektette őt. Gabi átvetette lábait Barna combjai fölött, majd ágyékát előredomborítva a forró rúdhoz szorította. Lassan feljebb kúszott, szétfeszítette ujjaival nagyajkait, és lucskos hüvelyébe igazította. Mindketten egyszerre nyögtek fel. Barna a sikamlós szorítástól, Gabi a testét kitöltő kemény dákótól. A nő mozgásba lendült, fel-le liftezett a nyögdécselő fiú merev péniszén, és hogy fokozza saját élvezetét, egyik ujja vöröslőn duzzadt csiklóját izgatta. Hamarosan abbahagyta, ráhasalt a fiúra, mellbimbói keményen csiklandozták Barnát.

 - Figyelj! Mindjárt… mindjárt… - és csak az utolsó pillanatban állt le. Mélyen beleült, vaginája satuként szorult a fiú farkára, nedvei bőséggel áramlottak. Nagyot sóhajtva élvezett el.

 - Hát, ez egészen jólesett… - mosolygott Barnára.

 A fiú csalódottá vált, ahogy Gabi abbahagyta a mozgást, és óvatosan, a gumit is fogva, de később azt is levéve leszállt a merev kéjrúdról. Az óvszert egy zsebkendőbe csomagolta.

 - Nagyon elkeskenyedtél, mi a baj? – mosolygott a komára.

 - Őszintén szólva többet vártam…

 - Gondoltam, de még van egy meglepim a számodra! - titokzatoskodott Gabi, közben egy köntöst kanyarított magára. – Csak egy perc, és jövök, Barna! Vigyázz addig, nehogy lekókadjon ez a bájos kis dorongod! – nyomott Gabi egy puszit a lila makkra, és kiillant a szobából.

 Barna hanyattdobta magát az ágyon. Még mindig hihetetlen volt számára az egész. „Jesszusom! Lefeküdtem Gwendoline Diamonddal!” Fogta a fejét, és közben újra végiggondolta a történteket. Bár nemigen foglalkozott Gabi kérésével, miszerint tartsa mereven, a fejben újraélt események hatása nem engedte kókadni, farka mind a tizenkilenc centije a mennyezetet célozta. Nem hallotta, hogy nyílik az ajtó, azt sem, hogy csukódik, és azt a halk sóhajt sem. Köntösbe burkolt nőalak támasztotta a falat, majd eloldotta a ruha pántját. Egy vállmozdulattal padlóra küldte a leplet, egy cirógatással pedig Barnát.

 - Berni! – kente fel magát a falra. Mélyen szégyellte magát.

 - Nem engem vártál, ugye? – somolygott a lány.

 - Hát, igaz, ami igaz…

 - Gabit vártad?

 A fiú csak bólintott. Kellemetlenül érezte a helyzetet, bár gyanított valami furcsát, mégis aggódott a bőréért.

 - Gabi ma már nem jön be. Megkért, hogy ezt adjam oda neked – ezzel egy képet nyújtott át, ami a nőt ábrázolta széttárt combokkal, Barnának dedikálva. – És ezt is ő küldi! – egy csomag óvszert dobott kettejük közé.

 Ismét kínos csend ereszkedett rájuk. Mindketten unták már ezeket, ám mindketten a másikra vártak. Bernadett az ágy mellé állt, kérdőn nézte a tapétáról lefolyt, lassan lazuló és közelítő Barnát. A srác farka félárbocra ereszkedett, de végiglegelvén Bernin, ágyékába ismét vér tódult. A lányon volt mit nézni. Már eddig is meggusztálhatta pár nappal ezelőtt a strandon, persze csak fürdőruhában, most azonban minden várakozását és elképzelését felülmúlta. Nagy, kerek és feszes cickói végén igézőn-kihívón csücsültek a sötét bimbók, a lapos, halvány pihével és bordákkal díszített has alatt fogkefényi pamacska barnállott (most éppen így hordta), az izmos combok karcsú bokáig futottak a kerek térdeken át. Barnabás térdre emelkedve Bernadett elé járult.

 - Most utálsz? – kérdezte bűnbánóan.

 - Ezek után? – kemény arcvonás, mosolygó szem. Barna bevette.

 - Igazad van. Ne haragudj rám, nem akartalak megbántani, és… izé… meg tudom magyarázni! – ha lett volna egy korbács nála, biztos véresre veri a saját hátát, és a pipájából a hamut is a fejére szórta volna. Tényleg bánta, és tényleg nem vette észre, hogy Berni milyen jól mulat magában.

 - Nem kell magyarázkodni, te bolond! Tudok én mindent! – ölelte meg a lány a fiút.

 - Mindent? – hüledezett az ölelt.

 - Bizony, mindent! Tudod, az az igazság, hogy mindezt én kértem Gabitól, mert tudtam, hogy odavagy érte…

 - Na, hát azért annyira nem! – hőbörgött Barna. – Csak a teste izgatott…

 - És jó volt?

 - Jó.

 - Akkor jó… - fordult el Berni, mintha csalódott lett volna, szeme sarkából azonban figyelte a vívódó fiút.

 - Ööö… Berni…

 - Igen?

 - Izé… csak annyit szeretnék mondani, hogy… nem is volt… izé… annyira jó…

 - Mi nem volt annyira jó?

 - Hát tudod! Izé… Gabival…

 - Neked senki sem jó?

 - De… Te!

 - Én?!

 - Igen… - hatásszünet. Tétova, akadozó, ám őszinte hatásszünet. Barna szavakat keresett, de csak egyet, a legegyszerűbb és legnagyszerűbb szóra talált. Kibökte: - Szeretlek, Berni!

 - Na, végre, te lökött, én is!

 Hevesen ölelkeztek össze, nyirkos ajkaik vágyakozva és türelmetlenül keresték a másikét, és mikor egymásra leltek, ügyetlenül, de forrón, és szerelmesen tapadtak össze. Ez volt az első igazi csókjuk. Résnyire nyílt ajkaik között pajkos, piros nyelvek csúsztak át a másikhoz, sikamlósan kergetőzve. Mindketten kikapcsoltak, a világ megszűnt körülöttük. Szorították és cirógatták egymást, hamar elkövetkezett az a pillanat, mikor Berni az ágyon találta magát. Félig fölötte Barna bundás teste, jobb keze cirógatva indult el a lány testén, szájuk újfent egymásra forrt. A srác ujjai a kemény, hersegő keblek megduzzadt, pajkos bimbóit sodorgatták, azok fickándozva tértek ki mindig. Az ujjak, megunván a gombok kergetését, lejjebb csúsztak. Apró lyukacskára leltek. Köldök. Belekotortak, Berni felnevetett. „Juj, az csikis!”, hasfala megfeszült. A srác elszórakozott egy darabig, de rövid birkózás után a pamacskára szorította tenyerét. Bernadett vágyakozva nézett Barna szemébe, legszívesebben forró ölére vonta volna a pasit mindenestül. A lány nem tette meg, amit akart, a fiú igen. Selymesen szőrtelen ajkakra simultak ujjai. Berni felnyögött, Barna egyre merészebben dörzsölte a puncit, kissé szétfeszítve a kisajkak közé is besimult. Szivárgó, sikamlós nedvesség fogadta, fölül duzzadt, kemény gombocska. A nyirkos forróság, a gerjedelem elvette az eszét. Nagy cuppanással vált el Berni ajkaitól, és hajolt az ölébe. A lány engedelmesen nyitotta izmos-csodás combjait, feszítette szét előzékenyen szemérmét. Csiklója teljes piros-vérbő terjedelmében húzta ki magát az apró kisajkak fölött. Barna két puszit nyomott rá, és nyelvét siklatta a ruganyos szervre. Remegés futott át Bernin, mellbimbói még jobban összeugrottak, felnyögött és sóhajtozott. A nyelv lesiklott a pecekről, a kisajkak közé furakodva megízlelte a kéj oly finom nedűjét. Volt belőle bőven, munkájának köszönhetően, de visszatért a gombtetőre. Vadul nyalta a szervet, minek eredményeképp Bernadett alteste megmerevedett, és szivárgó nedvekkel kísérve elélvezett. A fiú, mintha mi sem történt volna, folytatta, ám a lány a füleinél fogva húzta magához.

 - Dugj meg! – suttogta a nagy, kerek, szürke szempárba. Kezébe nyomta a gumis tasakot, Barna türelmetlen-remegő kézzel tépte le a fóliát, és az óvszert kemény farkára tekerte. Összenézett a lánnyal, megerősítést várt tőle. Az úgy helyezkedett, hogy a fiú a combjai közé kerüljön. Bíztató és sürgető mosolyt küldött felé. Barna lassan, óvatosan igazította Berni szétfeszített kisajkai közé dorongját. Szinte centiről centire hatolt egyre mélyebbre a szoros-nedves punciba. A lány kicsit megfeszült a nem is fájdalmas, hanem csak feszítő érzéstől, ám ezt a gyönyör váltotta fel, mikor ruganyos hüvelye a beléhatolt szerv köré idomult. Kicsit vaskos volt neki. Barna megmozdult. Majdnem teljesen kivonta farkát, hogy aztán újra tövig tolja be a nyögdécselő lány testébe. Mindkettejükben szétáradt a gyönyör, és nem fogva vissza magukat, hangosan nyögdécseltek és ziháltak minden lökésnél. Bernadett öle egy merő lucsok volt, feneke alatt már elázott a lepedő. A lány alig csillapodott érzékei nagyon hamar eljutottak egy újabb csúcspontra, altestét megemelve vagináját még jobban összeszorítva, nedveit csordítva, „Barná”-t sóhajtva elélvezett. Ennyi kellett csak a fiúnak. Az összeránduló punci okozta izgató szorítás elég volt ahhoz, hogy az amúgy is a vége felé járó srác elélvezzen. Berni nevét nyögve lüktető farkából jókora mennyiségű ondót lövellt a makkjára feszülő gumiba.

 Balesetmentesen váltak ismét ketté, vették le a gumit, és csomagolták zsebkendőbe. Szerelmesen összeölelkezve cirógatták, becézgették egymást, és lassan megnyugodva álomba szenderültek.

 Reggel Bernadett ébredt először. Odahajolt az alvó Barna borostás arcához, és gyengéd szeretettel megpuszilta. A srác motyogott valamit, résnyire nyitotta a szemét, és Bernit megpillantva szerelmes mosoly terült el az arcán. A mosoly pillanatok múlva kétségbeesett grimasszá torzult, kipattant az ágyból, s kapkodta magára a ruháit. Berni hiába szólongatta, kérdezgette, Barna kiviharzott a szobából. A fiút Gabi tudta megállítani, ő viszont úgy megrázta, mint Krisztus a vargát.

 - Állj már meg, te ámokfutó!

 - De…

 - Mit de? – érte utol Bernadett.

 - Az anyám! Nem szóltam, hogy itt alszom! Úgy fel fog rúgni, hogy le se esem!

 - Barna, ne kapkodj! Várd meg, míg Berni végigmondja! – feddte meg Gabi.

 - Azt még el kell mondanom… - kezdte a lány. – Tegnap én felhívtam anyukádat…

 - És?

 - A nővéred vette fel, azt kamuztam neki, hogy egy kicsit többet ittál, és itt alszol nálunk…

 - Erre ő?

 - Erre ő epésen megjegyezte, apja fia! Ne haragudj, de valamit ki kellett találnom! – szabadkozott Bernadett.

 - Ugyan, édeske, nem haragszom! – csókolta meg Barna. – Ezért az éjszakáért megérte!

 - Nos, én megyek, rám már nincs szükségetek! – indult el Gabi.

 - Várj még! – szóltak a fiatalok, és kettejük közé vették a döbbent nőt. – Köszönjük, Gabi! – és egyszerre cuppantottak az arcára.

 Gabi mosolyogva hagyta magukra őket.

 - Szeretlek! – suttogták egymásnak, és visszaosontak a szobába.

 

Wackond 2011.09.26. 18:00

Gyémántok 42

Negyvenkettedik fejezet

(Avagy: Csapó Bernadett)

 

 

 Nagy volt az öröm mind a Gyémánt, mind a Csapó családban, mikor megszületett Laura és Robi két szép gyermeke. Egy fiú, egy lány, négy-öt perc különbséggel. A boldog nagyszülők elviccelődtek kicsit az újabb generációs ikreken. Megjegyezték, hogy ez már a második ikerszülés a családban.

 Bernadett és Robika szépen cseperedett, semmiben nem szenvedtek hiányt, és szüleikkel is nagyon jól kijöttek, bár volt időszak, mikor Laura és leánya között nem volt felhőtlen a kapcsolat.

 Úgy esett az eset, hogy az ifjú Bernadett egy iskolai rendezvényen megismerkedett egy Zoltán nevű pasival. Zoli magas, százkilencven magas, kigyúrt, centisre nyírt szőke hajú, tengermély-kék szemű fickó volt. A tizenhat-hét éves lány bugyiját azonnal furcsa dolgok öntötték el. Első látásra beleszeretett, legalábbis úgy érezte. Kereste a srác társaságát, egész este mellette lebzselt, ami nem volt kis teljesítmény, tekintve a Zoli körül legyeskedő lányok számát. Nagy örömére észrevette őt az imádott. Meghívta egy kólára (alkoholt nem fogadott el), hívta táncolni, és hívta volna máshova, más miatt is, de lehetetlen volt ott kivitelezni. Az aznap estéből több ugyan nem lett, de a szerelemtől alig látó Berni ígéretet kapott egy későbbi találkozásra. Hogy a lányszoba rejtekében mi zajlott le aznap éjjel…

 Zoli rettentő sokat sportolt, ami önmagában nem rossz, csak amikor már túlzásba vitték, akkor kezdtek sokan furcsán nézni. Testépíteni, futni és biciklizni járt, emellett szoláriumba, és kutyaiskolába. Ő ugyan nem lett okosabb a fizika, kémia és matematika terén, sőt, az irodalomban sem lett járatosabb, ám pitbullja tökéletes fizikumra, és intelligenciára tett szert. Gazdájából ez utóbbi hiányzott, ám ezt sok, illetve még több, feltűnően okosnak-értelmesnek látszó dumával próbálta leplezni- Huszonhat éves volt, és tíz éve gyakorolta az előbbieket, mindig akadt lány, aki hosszabb-rövidebb időre bevette ezt a maszlagot. Mást is, de erről később…

 Azon a bizonyos estén csajozni ment a diszkóba, és legyezgette a fiúságát a sok ráragadt csitri. A tapadt „hölgyek” életkora tizenöt és harminc között oszlott meg, előbbit fiatalnak, utóbbit öregnek vélte. Aztán megakadt a szeme a nyomuló Bernadetten, aki tizenhét évével még éppen súrolta a pedofília felső határát, de ez külsejét tekintve nem volt egyértelmű. A lány ekkorra már rendelkezett anyjától örökölt szépségével, világosbarna haja a vállát verdeste, barna szeme fátyolosan révedt imádata tárgyára. Telt keblei vágyakozón hullámoztak, feszes feneke csábítón ringott. Zoli IQ-jához mérten próbált kedves lenni a lányhoz, ami úgy nézett ki, sikerül, és lépett volna tovább, de a lány a kései időpontra hivatkozva hazasöpört.

 A következő alkalmat Bernadett már nem úszta meg szűzen. Ha nem lett volna észnél, még a terhességet sem kerülhette el.

 A (roppant!) cseles Zoli a lakására hívta meg a lányt. Berni szinte a föld fölött lebegve tette meg az utat odáig. Félénk csengetésére őrjöngő pitbull volt az első reakció. Ösztönösen hátralépett, féltette a kis életét ettől a fenevadtól, aki hegyomlásnyi gazdájának megjelenésére hallgatott csak el, és farkcsóva.

 - Ne izgulj, csak négert és cigányt eszik! – mondta a sokkos lánynak.

 - Biztos?

 - Persze, Dolfika csak a niggert szereti! – paskolta meg az oldalát a „nigger” szóra izgatottá vált ebnek Zoli. Kicsit gügyögött még a kutyának, és a lakásba léptek.

 Nem volt nagy, de nem is volt kicsi a kégli, egynek épp elég. Kicsi konyha és étkező volt balra, jobb kéz felé nappali, melyből a gardrób- és fürdőszoba nyílt. A lakás híven tükrözte lakóját, melyet a sokkosból ismét szerelmessé lett lány nem is vett észre. Egyszerű, öreg, ritkán portalanított bútorok, a falakon, ahol nem volt ablak, ott képek lógtak. Csendélet Dolfiról, amint épp majdnem vállból tépi le csibészelője karját. Látható volt még ezen kívül Zoli, amint ronggyá izzadva baromi nagy súlyt emel, valamint Hitler, jellegzetes pózban. A többi kép mind ugyanezeket ábrázolta, különböző helyzetekben.

 A lány leült egy kicsike asztal mellé, Zoli pedig sarkig tárta a hűtőajtót.

 - Inni mit adhatok? Van narancslé, kóla, vodka, konyak, vörösbor…

 - Csak egy kis narancslét kérek… - szabadkozott Bernadett, hiába kínálta a srác vodkával. Zoli mindenesetre jókora adagot töltött magának. Felhajtotta, és csalódottan vette tudomásul, ez a fajta lánymegközelítés nem jött be. A véletlen azonban nem tétlenkedett, csakhamar a pasi segítségére sietett.

 Berni megitta a narancslevét, és körül óhajtván tekinteni a lakás többi részén is, lassan elindult a nappali felé. A szoba ajtó nélküli falát hatalmas franciaágy uralta, mellette különféle súlyzók hevertek a földön. A lány leült az ágy szélére, rámosolygott a lazán az ajtófélfának támaszkodó Zolira, és megkérdezte, kipróbálhatja-e valamelyik súlyzót. A bólintásra egy fényesen csillogó, könnyűnek tetsző szerkentyűt vett a kezébe, kicsit előrébb ülve háromszor megemelt, mintha bicepszre gyúrna. Negyedikre nem sikerült, a súlyzó erőtlenül hanyatlott vissza a padló felé. Ám közbejött Bernadett sípcsontja, amit a lány tetézett azzal, hogy a fájdalom hatására el is engedte a nehéz dögöt. Már a lábfeje is fájt…

 Ez kapóra jött mindkettejüknek. Zoli azonnal a fájdalomtól összegörbedt lány mellett termett, gondosan leporolta a súlyzót, és visszatette a helyére. Ezután kezdte masszírozni a vélt „becsapódási helyet”. Bernadettnek jólesett volna, ha tényleg ott is csinálja, ahol fáj. Hogy a pasas könnyebben megtalálja a bibit, már gombolta is ki a nadrágját. Izomagyú imádottja csak másodpercekkel maradt le, de annál lelkesebben segített a lánynak levenni az első réteg ruhát. Nem vette ugyan észre, de ez Bernadettnek is tetszett. Egy darabig csak babusgatta a pórul járt sípcsontot, miközben elismerően fedezte fel, hogy a bibi és környéke szőrmentes, elég formás és izmos. Lopva feljebb tekintett, ágyéktájra, a keskeny bugyi fehér pántja alól sem kandikált ki semmilyen szőrszál. Óvatosan a piros, meglehetősen duzzadt sérüléshez hajolt, és megcsókolta.

 - Fáj még?

 - Hát… már kezd elmúlni – válaszolt mosolyogva Berni.

 - És még hol fáj?

 - Itt, följebb…

 Nagy nehezen végre rávezette a szemlátomást lomha kapcsolású Zolit, mi is most a teendő. Azért sikerült. Heves csókolózásba fogtak. Eleinte csak ajkaik tapadtak erőteljesen egymáshoz, de a lány nyelve merészen siklott át Zoli szájába, az ő nyelvét keresvén. A srácnak határozottan ínyére volt a dolog, csókolózásuk a végére már felért egy nyalás-falással. Zoli lassan lecsúszott csókjaival a lány ajkairól, először finom-bájos arca, kecses nyaka került sorra, amit gazdája különösen izgatónak tartott. Berni halkan felsóhajtott, rettentő érzékeny volt a nyaka az effajta izgatásra. Közben a fiatalember többi testrésze sem tétlenkedett, izmos, erős karjaival átölelte partnerét, keze annak hátát, kisvártatva melleit simogatta. Ellenállást nem tapasztalt, folytatta hát. Felbátorodva nyúlt a póló alá, ott izgatta a keményre duzzadt gombocskákat. Ahogy Zoli csókjai Berni nyakára hullottak, úgy emelkedett a póló szegélye egyre feljebb, majd került egy vonalba a pasas arcával. A lány szinte türelmetlen mozdulattal röptette le magáról a ruhaneműt, és észrevétlenül kilépett a farmerből is. A hetyke, nem kicsi keblek izgatottan ringtak a lapátkezek alatt, és még jobban kihúzták magukat, mikor a bimbók hegyére cuppanós puszi, később erőteljes, sikamlós nyelv került. A lány még kéjesebben nyögött fel, hangja erősödött, még jobban hátradőlt, ezzel lapos hasát is felkínálta a „csókcsatangolónak”. Zoli ki is használta a lehetőséget, és a fincsi hasikát, ott folytatta csókoló-nyaló felderítőútját. Hanem a bugyi szegélye következett, nem annyira váratlanul, mint bizonytalanítóan. A srác attól tartott, ezt a lány már nem hagyja. Tévedett. Berni maga kezdte a pántot feszegetni, és Zoli fejezte be, az ágy mellé dobta a levetett szolid-fehér bugyogót. A fiatalember majd’ eszét vesztette. A husi vénuszdombon egy szál nem sok, annyi szőrszál sem leledzett! Kedvelte a szőrtelen testet, hiszen saját magát is sok helyütt borotválta, például a mellkasán, lábain, sőt, még ágyékszőrzetét is fazonra nyeste. Egyetlen szempillantás alatt vetette le ruháit, és az izgatott lány csak ámulta és bámulta izmosan kidolgozott testét (a szőrhiány fel sem tűnt neki). Zoli újfent a lány teste fölé hajolt, megcsókolta a csupasz dombocskát, és keményre merevedett, átlagos méretű farkát kapta marokra, s közelítette a vágyakozó punci felé. Már a kisajkak közé furakodott volna bíborló makkjával, ám Bernadett annyira résen volt, hogy egy pillanatnyi megálljt parancsoljon. Gumit hiányolt, mert nem kívánt később semmiféle meglepetéssel szembesülni. Zoli nagy nehezen kerített egyet, és szemlátomást csalódottan tekerte végig eres farkán. Berni elégedetten és kéjesen feküdt ismét hanyatt, és némi fájdalommal vegyes örömmel érezte, ahogy a pasi lassan, de határozottan tövig hatol a testébe. A lány, hiába, hogy nem szakadt, nem vérzett, még szűz volt. Bár annyira felizgult, hogy majdnem kicsordult hüvelyéből a nedv, mégis halvány fájdalmat érzett, ahogy Zoli láthatóan jókedvvel mozgatta ki-be immár gumiba bújtatott farkát. Azért kellően kitágult a punci, nem fájt már annyira, sőt, egyre finomabb, sosem tapasztalt kéjérzet kezdett rajta elhatalmasodni. Csodálatos, és sokkal erőteljesebb volt, jobb, mint amikor otthon, a szobája rejtekében jobb keze munkálkodott a „kiskopaszon”. Az érzés erősödött, izgalmát még a rajta dolgozó srác mély hördülései, nyögései is fokozták, és már ő sem állta meg hang nélkül. Kéjesen sikkantgatott, nyögött, sóhajtozott. Utóbb csodálkozott.

 Mikor Zoli a kisajkak közé nyomta dákóját, fel sem merült benne, hogy a lány esetleg szűz. Később, ahogy egyre mélyebbre hatolt, észlelte, de csak a hihetetlen gyönyör áradt szét benne, az eszébe sem jutott, hogy ez tán fájhat. Élvezte a forró, nedves szorítást, ahogy a vagina tágul az ő méretére, és később büszkeséggel töltötte el az elsőség tudata. Csukott szemmel húzta-vonta farkát, időnként lepillantott a széttárult, fénylő puncira, ez csak serkentőleg hatott rá. Még nagyobb tempót diktált, nem figyelt arra, hogy partnerének is jó-e, csak azt észlelte, hogy viszonylag rövid időn belül a csúcs közelébe került. Hirtelen, szinte még számára is váratlanul következett be. Alteste megfeszült, tövig, vagy talán még annál is beljebb nyomult a forró hüvelybe, és makkjából elemi erővel tört ki a sperma. Ahogy lüktetett a kéj, úgy nyomta volna farkát, szeméremdombja a duzzadt-rózsaszín csiklónak feszült, ajkát hangos nyögés hagyta el.

 Berni kis híján csillagokat látott.

 „Ez egyáltalán nem jó!” – gondolta. Már neki sem kellett sok, de ahogy Zoli lökdösve elélvezett, az mindennek a mélypontja volt. Fájt, nagyon mélyre próbált hatolni, és persze ahogy a srác elélvezvén ellazult, már húzta ki a farkát, egyáltalán nem óvatosan. Az pedig szintén nem volt kellemes, hogy a mindez idő alatt leizzadt csávó még mellé-ráfeküdt, petyhüdő dákóján még ott fityegett a ragaccsal telt gumi, ami a combjához nyomódott. Utána persze elhessegette magától a rossz érzést, megcsókolta Zolit, mosolyogva bólogatott, mikor az megkérdezte: „Jó volt?”

 Azt sem tudta, hogyan keveredett haza, s mikor anyja kérdezte, hogy merre járt, csak szűkszavúan ennyit mondott, Zolinál. Felszaladt a szobájába, és a sírás határán tűnődött el azon, mit is tolt el. Lezuhanyozott, és lefeküdt aludni.

 Kapcsolatuk még tartott egy ideig, a kezdeti, aggasztó jelek ellenére is. Berni néhány nap múlva bemutatta a srácot a szüleinek, akik tartózkodó mosollyal üdvözölték őt. Robi tíz, Laura tizenegy perc után jött rá, hogy a pasas dumája mögött semmiféle tartalom, ész és értelem nem leledzik. Ismét tíz-tizenegy percbe tellett, mire a szülőkben tudatosult, hogy Zoli masszív fajgyűlölő, és ez már rémítő volt a két felnőtt számára. Bernit féltették, akinek az első adandó alkalommal fel is próbálták nyitni a szemét, de csak egy kérdést kaptak. „Nem kedvelitek, mi?” Persze, hogy nem, nem akartak ők ilyet a családban, de a lány hajthatatlan volt. Minden délután a fiúval volt, elhanyagolta az iskolát, visszaesett a tanulásban. A veszekedések mindennaposak voltak, főleg Laura és Bernadett között. A lány már azzal is fenyegetőzött, hogy Zolihoz költözik. Erre Laura kis híján lánya előtt sírta el magát, de bölcsen inkább megvárta, míg Robi hazaért, és a hálószobában, az ő imádott vállán pityeregte el bánatát.

 Bernadett „csakazértis” egyre jobban belezúgott a pasiba, főleg, mert a második, vagy a harmadik együttlétük alatt már ő is eljutott a csodálatos és gyönyörű csúcsra, és élvezte szeretkezésük majd’ minden percét. Azokat a perceket, persze kevésbé kedvelte, mikor a szüleivel veszekedett, vagy amikor olykor-olykor elkísérte Zolit és Dolfit a kutyaiskolába. Az eb szinte minden alkalommal leamortizált egy marha vastag csibészkart, ami egyrészt barna színű volt, másrészt „Fogd a niggert/cigányt!” – felszólításokkal lett hergelve a kutya. Ez elborzasztotta a lányt, de Zoli minden alkalommal megnyugtatta valamivel. Az első gyanús jel akkor jelentkezett, mikor egy randira Zoli nem ment el. A kétségbeesett lány a lakáshoz rohanva az alaposan kidekorált fiúra nyitott. Több apró sebből vérzett, több nagyobb folttól kéklett-zöldlött. A lány lelkiismeretesen ápolgatta meglehetősen pokróc módra viselkedő imádottját. Kérdésére csak annyit mondott, hogy négyen kapták el, ki akarták rabolni, és szégyenszemre meg kellett futamodjon, de megkeserülik ezt még! Bernadett hitte is, meg nem is.

 A második, már elgondolkodtató figyelmeztetés akkor történt, mikor Berni egy viharos szócsata után közölte, inkább Zolihoz költözik. Az érintett, bár körme szakadtáig állította határtalan szerelmét, egyből elhervadt, mikor a lány felvázolta eme eshetőséget. Mindjárt szűkös lett a házikó, és hogy neki még tanulnia kellene, és így, meg úgy. Bernadett mindenesetre megütközve tért haza, valami köszönésfélét morrantva szüleinek. Aznap este vizesre sírta a párnáját.

 A harmadik jel tette be kapcsolatuknak a kiskaput, és ébresztette rá Bernit a valós dolgokra. Épp kettesben sétáltatták Dolfit, mikor az egyik utcasarkon egy néger fiatalember kanyarodott be. A kisváros egyik lakónegyedét jobbára feketék lakták, itt tanuló (tanult), dolgozó afrikai bevándorló családok. Zoli fajgyűlölete tudott miből táplálkozni. A fickó, meglátván a gyanútlan áldozatot, elvigyorodott, észrevétlenül eloldotta Dolfi nyakörvét, és azt rikkantotta: „Fogd meg a büdös niggert!” Persze, az uszítottnak sem kellett több, hangos trappolással eredt a fiatalember elé, aki észlelvén a veszélyt, visszafordulva futásnak eredt. A kutya üldözte egy darabig, és úgy látszott, el fogja kapni, de csak egy darabka nadrágot tudott fogai között, trófea gyanánt felmutatni. A lány elhűlten nézte a jelenetet. Volt pár sanda gyanúja Zoliról, de ezt álmában sem gondolta volna. Főleg, mikor az öntelten vigyorgó Zolira nézett.

 - Na, ügyes volt ez a kicsi kutyi, ugye? Apuci kutyája, jól megfingatta a rühes niggerét! Láttad, mi, hogy rongyolt? – fordult a lányhoz. Az sápadtan, hitetlenkedve állt, majd egy meglehetősen fájó, csattanós pofont kevert le neki.

 - Soha többé nem akarlak látni, te tetű! – és a könnyeivel küszködött. Zoli villámgyorsan elkapta a csuklóját, és úgy megszorította, hogy majdnem eltört.

 - Meg ne próbálj még egyszer ilyet tenni! – sziszegte a rettegő Bernadett arcába egy centiről. Nagy kegyesen elengedte végül, a lány sírva futott haza.

 Aznap este Berni nem tudott aludni. Másnap bőgve, magát átkozva kért bocsánatot a szüleitől, akik természetesen megbocsátottak lányuknak.

 Hogy Zolival mi lett? Tényleg nem látták többé egymást, vállat vont, és gyorsan elfelejtette Bernit. Később pár fokkal hűvösebb, meglehetősen puritán egyszerűséggel berendezett szobát kapott valamelyik fegyházban…

Wackond 2011.09.19. 18:00

Gyémántok 41

 Negyvenegyedik fejezet

 (Avagy: Bálint Barnabás)

 

 

 Ez a nap sem indult másképp. Fülsértő horkolás hallatszott a hálószoba felől. Este balhé volt, hallotta, apja kiabált már megint. Be volt tintázva. Rémülten bújt a takaró alá, nehogy bejöjjön az öreg, és kötözködjön a kilencéves, rémült kisfiúval.

 Dél volt. Melegen sütött az április eleji nap. Az iskolából tartott haza, kipirultan, kócosan, mert testnevelés óra volt az utolsó. Már elfeledte esti félelmét, csak a kapun belépve jutott eszébe megint. Az előszobába toppanva bőröndökbe, szatyrokba, kivörösödött szemmel síró anyjába és nővérébe botlott. Kérdésére csak azt a választ kapta: „Elköltözünk apától! Elválunk!” Ambivalens érzelmekkel fogadta a hírt. Örült, mert nem szerette, hogy szülei állandóan marják egymást, és ebből gyakorta neki is kijutott, ellenben szerette az apját, még ha az ilyen vadállat volt is.

 Azóta csak egyszer találkozott az apjával, Bálint Andrással. Az eredménytől nem volt elragadtatva. „A fater megint holt mákony volt!” – mondta később az anyjának. Tizenöt éves volt, mikor táviratot kaptak, apja ittas vezetés közepette vonattal karambolozott. A vonat nyert. Maradék családja tisztelettudóan elment a temetésre, de egyikük sem ejtett egy könnycseppet sem.

 Ezalatt már egy csendes kisváros gimnáziumának padjait koptatta, Molnár Zsuzsa osztályfőnöksége alatt. A srác meglehetősen magasra nőtt, a száznyolcvan centit csapkodta. Sötétbarna, rövid frizurát hordott, nem igazán törődve annak fazonjával, így sokszor megesett, hogy szélfútta, vagy párna-formált benyomást keltett. Finoman ívelt, kicsit dús, sötét szemöldöke alól acélszürke szempár tekintett érdeklődve a nagyvilágra, orra egyenesen, cseppet hegyesen futott ajkai fölé, melyek teljesen átlagosak, szabályosak voltak. Keskeny arca örökké borostától szürkéllett, utált borotválkozni. Magasságához mértéktartó alkat párosult, vállai nem voltak keskenyek, de szélesek sem, izomzata átlagos, nem hivalkodó. Testét tenyere és talpa kivételével sűrű, barna, göndör szőrzet borította, melyet Barna cseppet sem bánt, a lányok még kevésbé…

 Igaz, nem a kisváros szülötte volt, mégis elég régóta lakott itt ahhoz, hogy megismerjék, megszeressék az emberek, a szomszédok, a lányok. Mindig akadt legalább egy, ha nem több ifjú hölgy, aki Barna kegyeibe próbált férkőzni, de kevés sikerrel. Az egyik lány (roppant büszke volt magára!), egészen addig eljutott a fiúnál, hogy az csókolózás közben megsimogatta a cicijeit. A mohó pitye fel is emelintette a pólóját, hogy jobb legyen mindkettejüknek, de Barna leblokkolt. A kapcsolat abbamaradt, a fiú nem bánta, mint mondta, nem is szerette a lányt.

 Később, gimnáziumba kerülve, lassan ő is megváltozott. Benne volt minden buliban, viccben és balhéban, amiben csak egy süldő ifjú benne lehet, épp csak a drogot nem próbálta ki, de volt annyi esze, hogy ne is akarja. A gimi az útjába sodort egy ikerpárt is az osztálytársak között. Csapó Robit és Bernadettet. Nagyon jó barátságba került Robival, míg Bernadett kerülte őt, és Barna sem igen kereste a lány társaságát, mert eleinte nem tetszett neki. Robi viszont nagyon jó barátnak bizonyult, akivel minden marhaságban benne voltak. Együtt nézték a jobbnál jobb filmeket, később a pornófilmeket is, még később már versenyt ragáztak a szereplő csajokra, amit sokan furcsállanának, de őket ez nem zavarta. (Robi még titkon szerelmes is volt Barna nővérébe, de rá kellett jönnie, esélye sincs.)

 Eljárogattak bulikba, ahol persze sok minden megtörtént. Például Barna első „élménye” is valami efféléhez fűződik…

 Egyik osztálytársuk tizenhetedik születésnapját ünnepelték. A szülők jól idomítottak, a srácok féktelenek voltak. Tizenöt-húszfőnyi fiatal gyűlt össze a szombat délutánra megbeszélt, szülőmentes, minden földi jóval (kaja, pia, zene) felszerelt házban. Barna az akkorra már szinte elválaszthatatlan baráttá vált Robival érkezett.

 - Szevasztok! – üdvözölte őket Tivadar, az ünnepelt. – Asszem, a nővéremet nem ismeritek, Hajni, Barna, Robi…

 A két barát egy pillanatra elfeledkezett olyan alapvető dolgokról, mint a levegővétel, a mosolyogva biccentő lány láttán kisebbecske szívroham kerülgette őket. Valami „Szia!”-t kinyögtek, és hosszan bámulták a távozó Hajni popsijának félgömbjeit. Barna mindjárt a pipájáért nyúlt, Robi pedig cigarettára gyújtott. A lány tényleg vadítóan nézett ki. Hosszú, szőke hajú, mélykék szemű, leheletnyi sminkkel feljavított (bár anélkül is csodaszép) arcú, hosszú, kecses nyakú, almányi, de gömbölyű cicikkel, darázsderékkal, formás lábakkal tetézve. Így leírva talán sablonos, de a fiúk számára meglehetőst egyedi.

 Az este nyugodt táncolással, iszogatással, ismerkedéssel telt. Valamelyikük mindig Hajni közelében volt, szóval tartotta. Persze a lánynak is tetszett mindkét srác, leginkább az, hogy tudat alatt versengtek egymással. Mulattató helyzet volt, de csak Hajninak. Egyébként, ha nyíltan falhoz állították volna, nehezen tudott volna választani a kicsit kócos, magas, szürke szemű Barnabás, vagy a valamivel alacsonyabb, (tán szolárium-) barna bőrű, barna szemű, ám szőkésbarna, félhosszú hajú, izmosabb Róbert között.

 A sors persze eldöntötte ezt is, miként Barnát a szesz.

 

 Egyszer az anyja azt mondta neki: „Fiam, olyan vagy, mint én. Nem bírod az alkoholt. És olyan vagy, mint apád, attól még iszod!”

 - Hagyd, majd én hazakísérem! – vette ki Hajni kezéből Robi az elhervadt Barnát.

 - Szerintem jobb lenne, ha itt maradna. Van hely bőven, anyámék úgyis csak holnap este jönnek haza, addigra legalább kialussza magát… - vélte a lány. Pusztán emberbaráti érzületei vezérelték e kijelentése közepette, és Robi vonakodva bár, de otthagyta Barnát.

 - Azért az anyját hívd majd fel, kérlek! – szólt még a hajnali kettőkor távozó Robi után Hajni.

 Borzasztó fejfájásra ébredt Barna. Azt sem tudta, hol van, és hány óra. Nedves rongy rongyolt a homlokára, finom női kézben. Jólesett.

 - Mama? – nyámmogta homályos tekintettel.

 - Nem, Hajni vagyok… tudod, Tivadar nővére.

 - Jaj nekem! – nyögte. – Nagy zűrt csináltam?

 - Nem, csak a vécét csandáztad tele, mást nem…

 - Ne haragudj, nem akartam…

 - Semmi baj, Barni – a finom lányujjak még mindig a fiú arcán cirógtak.

 - Figyelj, megmosom a képem, és már itt sem vagyok, oké?

 - Rendben, de nem kell sietned, a szüleim este jönnek csak, Tivi meg még alszik…

 Barna nehézkesen feltápászkodott, néhány pillanatnyi tétovázás, és egy határozott útbaigazítás után elindult a meglepően nagy, és furcsa fürdőszobába.

 - Le is zuhanyozhatsz, ha gondolod, adok törölközőt – állt meg Hajni az ajtóban. A srác elfogadta az ajánlatot. A lány távoztával ledobta magáról a ruháit, és a hatalmas zuhanykabinba állt, ami tulajdonképpen egy jókora, mennyezetig csempézett, függönnyel védett, akár három személynek is alkalmas sarok volt. Középen, a padlóösszefolyó fölött egy műanyag padszerűség állt. Furcsállotta, de kihasználta, hogy le lehet rá ülni, miközben a falra rögzített rózsából árad rá a forró víz. Boldog bizsergés futott át rajta, csukott szemmel élvezte a vízsugarat. A döbbenet csak akkor érte, mikor finom női kéz cirógatta vízcseppes hátát. Tágra nyílt szemmel ugrott a csempéig (hogy melyikig, azt mindenki döntse el maga). Tenyerével próbálta leplezni egyelőre még „szánalmasan kicsi” szerszámát, de észlelve a lány fesztelen meztelenségét, a takarás merőben felesleges volt. Pirosló makkja az ujjai között Hajni felé nyújtotta nyakát. Cseppet szégyenkezett miatta, de hát az ösztönök, ugyebár…

 A lány észveszejtően jól nézett ki (bár Barna korában minden harminc év alatti meztelen nő észveszejtő). Vékony alkatú volt, melyet Barna nagyra értékelt, szőke (újabb jó pont), almányi, keményre meredt bimbójú cickók (lehetnének nagyobbak is!), kemény, feszes, fokhagymagerezd popsi, kicsit vékony combok (izmosodhatna még!), és ágyéktájt (ó!), fogkefeszerű, sötét pamacs virított, egyéb szőrszál semmi! A lány a fiú vizes testéhez simult, átölelte, és vadul az ajkaira tapadt ajkaival. A felizgult fiú kezdetben félénken, ám egyre magabiztosabbá válva viszonozta a csókot, sőt, résnyire nyílt ajkai közül kisiklatott nyelvével a lány nyelvét kereste. Kezei hasonlóképpen viselkedtek, először szolidan a keskeny vállakon nyugodtak, és egyre merészebben csúsztak le a lány hátára, derekára. Mikor megtorlatlanul a popsigömbökre simultak, lágy masszírozásba fogtak. Hajni felnyögött, szemlátomást élvezte, és még közelebb húzódott Barnához. Ölük összeért, pamacskája tövét a fénylő makk nyomta, és bár legszívesebben már tövig lovagolt volna benne, a lány erőt vett magán, nem sietett. Még mindig csókolózva, hosszú ujjaival megkereste a hetykén meredő hímtagot, és marokra kapta. Barna nem ellenkezett. Hajni csókjai elhagyták a srác arcát, már a nyakán, mellkasán cuppantak, idővel leértek a szőrös hasra. A bíborló „bunkócska” már a lány nyakát érte, de pillanatok múlva már a málnapiros ajkak előtt lüktetett. A lány nyelve kicsusszant, megcsiklandozta a kemény kuki kalapját. Kéjes nyögést eredményezett, ezen felbuzdulva lágyan nyalogatta a makkot, egyetlen négyzetmilliméterét sem hagyva ki. A srác csukott szemmel, halk, mordulás-szerű hanggal kísérte. Hajni ajkai ráfonódtak az izmos farokra, nyelvének munkáját pedig csak érezni lehetett. Fel-le csúszkált az izgató lányajak az izmos-eres dákón, a nyalószerv pedig hol lassan körözött a makk körül, hol alulról felfelé simogatta az alsó, érzékeny részén. Nem is kellett sokáig dolgoznia a lánynak, Barna hirtelen görcsbe rándult, farka lüktetve árasztotta fehér, meleg magját, egyenesen a meglepett Hajni szájába.

 - Bocs… nem tudtam visszatartani! – mentegetőzött Barna.

 - Nincs semmi baj! – nyugtatta a lány. Imádta a sperma ízét, és nem számított ugyan ilyen gyors befejezésre, az eredménnyel így is elégedett volt. Viszont többet is akart a fiútól, ezért, hogy ismét feltámassza a kéjrúdját, elterelő, ugyanakkor felizgató manőverbe fogott. Kezébe vette a tusfürdős flakont, és tetőtől talpig behabozva, érzékin simogatva mosdatta meg Barnát. Cerkája máris éledezett, de a megfelelő minőségtől még elmaradt, hát másik tusfürdős flakon került elő. Most a fiú fürdette a lányt, egyetlen porcikáját sem hagyva ki, és mikor a hab lemosására került a sor, Hajni megelégedésére a srác önálló akcióra ragadtatta magát. A fogkefe-pamacs leöblítésével végezve Barna egészen közel hajolt a lány öléhez. Szemügyre vette a szőrtelenített nagyajkakat, a közülük kibújó csiklót fedő bőrlebernyeget. Megpuszilta a puncit, aztán még egyszer. Ajkaival rászívta magát, nyelvét kidugva ösztönös mozdulatokkal kereste a gyönyörgombocskát, rátalálva, bár még sosem tett ilyet, mégis ügyesen-hevesen nyalakodott. Ezt Hajni sem állhatta meg hang nélkül. Halk nyögései erősödő zihálássá váltak, és a megfelelő pillanatban elhúzódott a fiú elől. A hökkent srácot a padféleségre ültette, enyhén hátradöntötte, megnyalintotta ismét kőkeményen meredező farka hegyét, majd ujjaival szétfeszítette szeméremajkait, lassan a fütykösbe ült. Egyszerre szólt sóhajuk. Hajni azért, mert vastagabb volt a szerkezet, mint gondolta, és ez hihetetlenül fokozta kéjérzetét. Barna pedig a forrón és nedvesen szoruló hüvely okozta gyönyörtől. A lány lassan emelte meg testét, s engedte újra le, de nagyon hamar közelített a csúcsponthoz, gyorsabban, mint várta. A nyalakodás már kellő alapot adott neki, a vaskos kéjrúd pedig minden eddigit felülmúlt, amivel valaha is kapcsolatba került. Esze ágában nem volt már finomkodni, percek múlva teste megrándult, szorosan magához ölelte Barnát, fülébe súgta: - Jövök!

 Jött. Vaginája lüktető satuba fogta a dorongot, hosszú másodpercekig tartotta nedves pulzálásában. Ez az eddig még sosem tapasztalt kéj Barnának is jólesett, de még elég jól bírta, hiszen ő már egy orgazmuson túl volt. Hajni felemelkedve óvatosan megfordult a dákón, most a fiú arcának háttal, viszont a tusolót a kezébe véve lendült ismét lovaglásba. Alig csillapult érzékei megint csak a csúcs felé közelítettek, amiben a simogató-csipkelődő vízsugaraknak is nem csekély szerepük volt. A háta mögül érkező hangokból pedig úgy ítélte, a srác is készül valamire. Jól sejtette, szoros-lucskos hüvelye erőteljes kéjérzetet okozott Barnának. Hiába, hogy alig húsz perce spriccelt egy jócska adagot, újabb, bár csekélyebb mennyiség készült ismét kifröccsenni. Még éppen idejében jutott a srác eszébe a fogamzásgátlás, és a fellendülő lány fokhagymagerezd-popsija alatt átnyúlva marokra fogta puncinedűtől és víztől síkos farkát. Hajni érzékelte a mozdulatot, és zihálva elhadarta, hogy bogyót szed, az Istenért, ki ne húzza! Folytassa! Nagyon közel voltak már mindketten… Halk sikkantás keveredett mély hördüléssel. Az ismételten összeszoruló hüvely nem várt adag ondót csalt ki a tisztességes méretű fütykösből. Halkan pihegve váltak ketté, a lány gyengéden mosta le mindkettőjüket. Nem gondolták volna, hogy ilyen gyorsan kétszer is elélvezhetnek, ráadásul mindkettő ennyire intenzív lesz. Lágy csókokkal, és újabb tusfürdő elhabozásával vezették le ezt a kéjteli félórát…

 Az álmos, megdöbbent Tivadar értetlen tekintetétől kísérve Barna felöltözött, és csókot dobva hazaspurizott…

Wackond 2011.09.12. 18:00

Gyémántok 40

 Negyvenedik fejezet

 (Avagy: a házasság igája…)

 

 

 Kellemes, meleg napsütés áradt. Szeptemberi szombat délelőtt volt. Az ikrek csak annyira voltak nyugodtak, mint mókus az erdőtűzben. Nem éppen huszonéves, úrilányhoz méltóan káromkodtak. Hol itt volt szűk, a fehér menyasszonyi ruha, hol ott bő, Gabinak és Laurának semmi sem volt jó. Végre-valahára, órák múlva ugyan, de elkészültek, mire az ünnepség megkezdődött.

 Nagy bulit rendeztek az ikrek esküvője alkalmával, Gabi és Peti, Laura és Robi eleinte izgatott-örvendezve, később már egyre inkább feszélyezve érezték magukat. A családtagokon kívül még sok barátot, ismerőst is meghívtak. Gabinak még Frédi is felajánlotta jelenlétüket, és Béla megörökítené a nászéjszakát is, de a lány kedvesen elhárította.

 - Nem lesz úgysem semmi azon az éjszakán!

 - Hogyhogy? – hökkent a főnök. – És a kis trónörökös?

 - Nem hinném, hogy örülnél, ha teherbe esnék…

 - De, nagyon örülnék!

 - Bolond vagy, Frédi! – nevetett a lány. – Így is kösz, hogy Béla felveszi az esküvőnket! – azzal elment férjhez, majd nászútra.

 A Frédi által emlegetett éjszakából tényleg nem lett semmi. Hajnaltájt kerültek ágyba, másnap délután madárként szálltak Krétára, nászútra. Gabi ugyan a „karrierje” miatt nem mondott le az antibébi-tablettákról, Lauráék viszont nem kímélték ivarsejtjeiket. Robi szerint ennyi szex után legalább hatos ikreknek kell születniük.

 Jóslata, ha szám szerint nem is, de bevált.

 Júniusi este. Robi kamerával a kezében, tiszta „orvosi” hacukában kísérte be Laurát, akit egy kis gurulós ágyon toltak be a szülőszobába…

 - Adj egy cigit! – lépett Gabihoz egy óra múlva.

 - Na? – remegett sógornője izgatottan. – Mi van?

 - Épek, egészségesek, csodálatosak! – áradozott a fiú.

 - Fiú, lány, tárgy? – rázogatta most már Peti is.

 - Igen… - révedt boldogan az apa.

 Barátait a sikítófrász kerülgette. – MOST MÉK?

 - Is-is… Egy fiú, egy lány. Ikrek! – csuklott el boldogan a hangja.

Wackond 2011.09.05. 18:00

Gyémántok 39

 Harminckilencedik fejezet

(Avagy. Színészi babérok)

 

 

 Mind a négyen a videó előtt ültek. Teljesen normálatlan módon pornófilm pergett.

 Mikor Gabi leült, és elmondta, sőt, meg is mutatta a felvételeket az újságban, Kriszta meglepően reagált.

 - Jól meggondoltad? – kérdezte olyan hangon, hogy nehéz volt eldönteni, közönyös-e, vagy érdeklődő, netán aggodalmas. Nem kiabált, nem rendezett jelenetet, csak első indulatát fojtotta el.

 - Igen.

 - Jól van, te tudod…

 

 Így kerültek a pornófilm elé, melynek egyik főszereplője a stáblista szerint Gwendoline Diamond. A lány pedig a film után elmesélte, hogyan került oda…

 A Rudi nevű pasas, mivel csak ilyen témájú fotókat készített, már másnap megkereste producer barátját. Néha előfordult, hogy együtt dolgoztak, hol egy forgatáson kellett Rudinak fényképeznie, hol Rudi hívta el a producert egy-egy fotózásra.

 Frédi, a producer, az irodájában várta a fotóst. Türelmetlen volt, mint mindig, mikor Rudi telefonált, hogy „új húst” talált. Frédi nem volt olyan távolságtartó, mint a haverja, gyakran előfordult, hogy „letesztelte” a jelentkező lányokat. Azok persze a szerep és a gázsi érdekében mindent…

 Megérkezett Rudi. Kölcsönös üdvözlésük, felszínes hogylétük iránti érdeklődésük tíz-tizenkét másodpercbe sem telt.

 - Anya! – hörrent fel Frédi. Na, nem a saját szülőjét vélte felfedezni a fotókon, csak a meglepetés nyilvánult meg nála mindig ily formában.

 - Helyes lány, mi? – vigyorgott Rudi.

 - Gyönyörű! – ámult a producer. – Meseszép! Micsoda alak, micsoda keblek, milyen helyes arc!

 - Van még más is!

 - Muti!

 Rudi bekapcsolta a tévét, belökte a videóba a szalagot. Csendben nézték. Frédi időnként felnyögött.

 - Na? – érdeklődött a fotós a végén.

- Merevedésem van! – közölte Frédi. Rudi arrébb állt kétlépésnyit. Ismerte a haverját, tudta, hogy nem válogatós.

 - Ne aggódj! Kellesz a rossebnek! – intett a producer. - Inkább azt mondd meg, benne lenne-e a kiscsaj!

 - Kérdeztem már, erre ideadta ezt a kazettát. Szerinted?

 - Nagyon fasza! – dörzsölte tenyerét Frédi. – Egyébként kurva jó a sminkje. Te csináltad? – bökött a képekre.

 - Nem, az apja.

 - Mii? Az is ott volt?! – lepődött meg a producer. Olykor elsiklott Rudi humora felett. – Mi a szart keresett ott? Ő futtatta eddig?

 - Ne idegeskedj, mert kiakad a ketyegőd! – nyugtatta Rudi. – A csaj pedig nem festi magát. Natúr ilyen…

 - Marha jó!

 - Kérdeztem ugyan a sminket, nem kellett neki. Azt mondta, ha így elfogadják, akkor jó, ha nem, marad az eddigi melóhelyén.

 - Mit csinál?

 - Titkárnő az apja irodájában.

 - Mégiscsak ő a stricije!

 - Hülye!

 - Látni akarom!

 - Tessék – mutatta a képet Rudi. – Ha karod, felnagyí…

 - Te barom! Személyesen! – kaparta magát. – Mikor tud jönni?

 - Majd felhívom.

 

 Gabi megörült Rudi telefonjának, másnapra cserélt Laurával, és a megbeszélt időpontban Rudi társaságában megjelent Frédi színe előtt. A lány, így visszagondolva, helyénvalónak ítélte meg a kifejezést. A producer első látásra köpcös, kopaszodó-pocakosodó mandrónak tűnt. Producersége teljes tudatában trónolt az íróasztal mögött. Nem, csúnya nem volt, talán még jóképű is lehetett… valaha. Ötvenesnek saccolta a lány, nem tévedett. Először nagyképűnek tűnt, fennhordta az orrát, de fokozatosan, ahogy beszélgetésük elmélyült, egyre nyájasabbá vált. „Ez meg akar dugni!” – gondolta Gabi nem éppen kedvesen. A manus egyre nyilvánvalóbb lett.

 - Bocsánat, főnök, de le szeretne vizsgáztatni? – kérdezte szende-szűz, ártatlan arccal. Frédi meghökkent. Kiérezte a lány hangjából az „Úgysem fogsz!” – felhangot. Mindenesetre próbálkozott.

 - Igen.

 - Nos, ön is szokott szerepelni a filmjeiben, vagy csak a stáblistán, mint producer? – csengett hidegen a hangja.

 - Ööö… - Frédi menten elbizonytalanodott. Nem szerette az okoskodó, önérzetes csajokat, egy pillanatra arra gondolt, kihajítja a lányt, de a képekre és Gabira pillantva meggondolta magát. Mindenesetre, hogy megtépázott tekintélyét visszaszerezze, hivatalos modort ütött meg.

 - Először is, ebben a világban mindenki tegez mindenkit, ez rád is vonatkozik. Másodszor, a góré én vagyok. Ehhez tartsd magad! Ha azt mondom, hogy a Szabadság-szobor tövében kell csinálnod, akkor ott kell! Ha nem tetszik, mehetsz a konkurenciához, vagy a pi… fenébe! Stimmt?

 - Oké! – bólintott Gabi. Az első pillanatokban észrevette Frédin, hogy nem kell mindig komolyan vennie. Tisztelni nem tisztelte, nem is félt tőle, sokkal inkább a többi „kolléga” miatt aggódott. Vajon elfogadják-e őt? Abban majdnem biztos volt, hogy Frédi felveszi.

 - Jól van, aranyom – lágyult meg a góré. – Ez a beszéd! Fel vagy véve!

 - Köszönöm…

 - A szokásos procedúrát majd később, hanem azt elárulhatnád, mikor óhajtasz kezdeni!

 Gabi felvázolta jelenlegi munkabeosztását, és közölte, hogy egyelőre nem kívánja azt elhagyni. Ezt a gázsival indokolta.

 - Azt ugye tudod, hogy ku… marha jól kereshetsz?

 - Tudom, de ha nem haragszol, megvárnám az első „fizut”.

 - Rafinált egy spinkó vagy, hallod-e! – vigyorodott el Frédi, de nem lett sokkal szebb. A műfog-dokija dolgozhatott volna ügyesebben. – Tetszel nekem!

 - Azt látom…

 - Veszett jó kedvemben találtál, üsse kavics! Akkor jövő héten hétfőn, itt, mondjuk reggel nyolckor. El ne késs! Majd addigra el lesz készítve minden.

 - Kösz, Frédi.

 - Na, ha nincs más, akkor pá!

 - Helló! – és Gabi elment. Örült, hogy így alakultak a dolgok, de a hétfőre gondolva elkomorult.

 Hétfő reggel, nyolc óra. Gabi lenge szoknyában, ujjatlan, testhezálló pólóban, frissen ücsörgött Frédi irodája előtt. A fickó természetesen sehol. Negyed kilenckor esett be. Nem kért bocsánatot.

 - Itt a szerződésed, olvasd el, írd alá! Orvoshoz kell menned ezután, de siess vissza! – nyomott kisebb paksamétát a lány kezébe. – Dögös vagy! – tette hozzá.

 - Pedig nemrég zuhanyoztam! – szaglászta magát Gabi. Kaján somolygással figyelte főnöke egy pillanatra elkomoruló képét.

 - Akkor is! – esett le a tantusz. – Ha átrágtad a szerződést, folytatom!

 - Mondjad! – kanyarított a nevét kisvártatva Gabi a megfelelő helyre.

 - Ez egy most készülő film forgatókönyve. Olvasgasd, tanulmányozd! Ha végeztél a dokival, mondom a többit. Szia!

 A lány hamar túlesett az alapos vizsgálaton, be volt jelentve, már várták. Másfél óra múlva ismét az irodában ült.

 - Ő Béla – bökött Frédi egy vékony, de teljesen átlagos, szivarozó fickóra. A lány harmincasnak saccolta. Fikarcnyit sem volt magasabb nála, göndör, barna hajat viselt, villogó, zöld szempárt, cimpátlan, kicsi füleket, rókaképet. Szikár alakja volt, és bár nem volt annyira csúnya, szép sem. Gabi a pasas szerepén gondolkodott, vajon mit csinálhat a csapatban, mialatt kezet fogtak.

 - Kisasszony, Béla a sofőrünk, egyik operatőrünk, és mindenesünk – mondta Frédi. – Ő fog majd kivinni a forgatások helyszíneire, és ő fogja majd a próbafelvételt is megcsinálni.

 - Rendben – bólintott megkönnyebbülten a lány. Nem szereplő, nem kell lefeküdnie vele. – Mikor?

 - Most. Holnap reggelre elkészülnek a leleteid, és élesben is dolgozhatsz – közölte a főnök.

 - Addig meg ismerkedhetsz a többiekkel – szólalt meg Béla. Hangja furcsán vazelinezettnek tűnt, de a lány már ezen sem csodálkozott.

 - Indulhatunk? – állt fel Gabi.

 - Igen – tápászkodott Béla. – Szevasz, Frédi!

 - Csaó!

 

 - Szóval, még új vagy – próbált meg beszélgetni a kocsiban Béla. Kényelmes tempóban haladtak a város széle felé.

 - Igen.

 - Dolgoztál másnak is?

 - Nézőpont kérdése! – mosolyodott el a lány. – Eddig apám irodájában voltam titkárnő, aztán egy ismerősöm „felfedezett”.

 - Tehát kezdő… - állapította meg Béla. – Nem baj! Profit faragunk belőled! Kurva jó csapat ez, majd meglátod!

 Teljesen jellegtelen, szürke ház előtt fékeztek le.

 - Hát, itt volnánk! Gyere! – pattant ki Béla, és udvariasan, de határozottan terelte maga előtt Gabit. A ház nagyobb volt, mint az első blikkre tűnt. Hatalmas előtérbe léptek. Az ajtó mellett jobbra, falra szerelt, nagy ruhafogas díszelgett, mellette vagy két méter magas tükör.

 - Helló, ő Gabi, az új kollegina! – rikkantott Béla a hatalmas ülőgarnitúrán terpeszkedő népes táraságnak.

 Tizenkét szempár fordult a belépőkre. A lány hat férfit, és hat nőt számlált meg. Az operatőr leültette közéjük, és otthagyta valamilyen elintézendőire hivatkozva.

 - Addig ismerkedj! – és eltűnt.

Wackond 2011.09.05. 17:59

Gyémántok 39

 Gabi illendően bemutatkozott, a többiek is. Végigmustrálta a hat pasast. Kettő szőke, három barna, és egy fekete hajú, de, és ezt örömmel nyugtázta, mind a hat sármos, jóképű volt. Nevüket képtelen volt elsőre megjegyezni, de testüket máris emlékezetébe véste. Valamilyen ruhát csak ketten viseltek, egyikük csak egy ujjatlan pólót, másikuk bokszeralsót, a többi ruhátlanul, szemérmetlenül ült. Hatan egyként vigyorogtak, humorkodtak, és úgy tűnt, nincs a lány ellen kifogásuk. A hat spiné már más volt. Kettő mű-, kettő valódi szőke volt, egy barna és egy fekete hajú nő. Ellentétben a mandrókkal, akik nagyjából egykorúaknak, harmincasnak látszottak, a „dámák” korosztálya saccra húsztól negyvenötig terjedt. A legfiatalabbnak az egyik igazi szöszi, és a barna lány tűnt. Mindketten meztelenek voltak, bőrükön néhány vízcsepp csillant, valószínűleg a nemrég eszközölt zuhanyzástól. Sem arcuk, sem testük nem volt szebb, vonzóbb az átlagnál, de kedvesen őszinte mosolyuk sokat javított Gabi első benyomásain. A két platinaszőke csaj már a harminchoz közelített. Mindkettő mit sem takaró pongyolában ült, melyeket hatalmas, szobrász-kerek szilikonhegyek feszegettek. Alakra, külsőre megütötték a férfiak 90%-ának vágyait, és egyikük megpróbált kedvesnek látszani, másikuk gőgösen felvonta az orrát. Lesírt arcukról a lelki-szellemi üresség, a csekélyke IQ. A másik igazi szőke nő púdertől roskadozott. Kéken csillogó szemei melegséget, érzelmeket sugároztak. Volt benne valami anyai, foglalkozásával ellentétben. Profinak látszott, de az idő már fölötte is haladt. Meztelen testét még jól tartotta, látszott rajta, hogy törődik magával, sportol, de a mellei már plasztikaéretten megereszkedtek. Nos, a fekete hajú nő pedig veteránnak számított. Vékony, már-már girhes alakján rafinált lakkruha feszült, mely a melleit nem, de az ágyékát takarta. A nőn egykedvűség látszott. Fénytelen, barna tekintetét csak egy pillanatra emelte Gabira, aztán ismét apátiába zuhant. Arca ragadozó madár benyomását keltette a lányban. A nő barna szemei mélyen ülők, orra keskeny, ám hatalmas, horgas, szája pengevékony, halvány csík, arca kenceficétől ázott-fénylett. Nyaktól lefelé bőrén finom ráncok térképlettek, szeplők hemzsegtek, a két melle feszesen, gömbölyded-dinnyésen, szilikondúsan ütögették a méteres méretet. Ő volt a legidősebb, negyvenöt éves, mint azt Gabi később megtudta.

 A tapasztalatlan lány feszélyezetten csücsült az egyik fotelben, cigarettája alig láthatóan remegett az ujjai között. Mivel a tájékozódó beszélgetés elakadt, elővette a paksamétát, melyet még Frédi nyomott a kezébe forgatókönyv címén. Túl sok megtanulandó szöveg nem volt a minden értelmes történetet mellőző, leendő filmben, inkább az „akciójeleneteket” nézte át. Volt azokban minden. A normál, megszokott egy pasason kívül két férfival, szendvics, anál, leszbi. A lány úgy gondolta, meg tudja oldani mindet. Már épp a leendő partnerein gondolkodott, mikor mozgolódás támadt. Az egyik ajtó kitárult. Néhány meztelen ember lépett ki. Magas, sportos, verejtékben úszó, hatalmas péniszű néger fickó vezette a sort, nyomában egy szintén fáradtnak látszó pár, szinte eltörpültek az óriás mögött. Őket őzkarcsú, őzszemű, fiatal néger lány követte, testét-mellét fehér pöttyök-patakocskák díszítették. Vidáman nevetgélt egy fehér bőrű, bomba alakú, vörös-bögyös lánnyal, és egy hosszú, barna hajú, jóképű, izmos, magas krapekkal. Mindannyian a fürdőbe vonultak. Visszatért Béla is.

 - Bocs, csak egy kis szakmai megbeszélésem volt - szabadkozott Gabinak. – Kész vagy, mehetünk?

 - Tőlem oké! – állt fel a lány.

 - Gyuszi, gyere, légy szíves! – intett Béla, az egyik szőke pasas emelkedett fel, a bokszeralsós. Követte a lányt, és az operatőrt egy nem túl nagy, nem is kicsi, hálószobának bebútorozott helyiségbe. Az operatőr belelapozott a papírjaiba. Közölte velük, hogy a most készülő film egyik jelenetét kell megcsinálni, próbaképpen. A szöveg egyelőre nem volt fontos, pár mondattal felvázolta a helyzetet, improvizáljanak.

 A jelenet leírása szerint annyi volt a feladat, hogy a Gyula nevű pasas feküdt az ágyon, Gabinak pedig a szobába lépve, rövid beszélgetés után le kellett feküdnie a férfivel. A lány megítélése szerint a pasi éppen hazaérkező barátnőjét kellett alakítania.

 - Kezdhetjük? – kérdezte Béla.

 - Felőlem! – dobta magát az ágyra Gyula.

 - Rendben – bólintott kis habozás után a lány. Gyomra remegve ugrott össze, mikor kilépett az ajtón. Kis folyosón állt, nem látta a hallban ülőket, miként azok sem láthatták őt. Várt egy kicsit, majd benyitott. A kamera halkan zümmögve kísérte lépteit. Az ágyon fekvő pasast nézte. Köszönt, szájon csókolta, röpke beszélgetést produkált. A férfi szemrevaló volt, a lány szívesen játszadozott vele egyet, és privátilag sem dobta volna ki az ágyából. Rövid, szőke frizurát viselt. Vonzón ívelő szemöldöke alól acélszürke szempár gusztálta a lányt. Orra egyenes, szája férfias-érzéki, markáns, megnyerő arca borostától sötétlett. Széles válla, mellkasa kisportolt benyomást keltett, miként bordás hasa is. Szinte minden testrészén barna szőrzet göndörödött, hol dúsabban, hol alig-alig. Mivel előre semmi nem volt megbeszélve, a lány jobb keze megest a bokszer sliccén át becsúszott. Lagymatag, szőrös zacsit talált, tovább kutakodva jókora, forró-merev lőcsöt tapintott. Ha már megfogta, nem eresztette. Kibújtatta a nadrág résén, és leguggolt. Húszcentis, körülmetélt, lilás színben duzzadó makkos pénisz remegett előtte. Jobb keze nem engedte el, lágyan végigizgatta ujjaival, hegyes nyelve pedig pár pördülettel megízlelte a makkot. Néhány nyalintás után tövig szájába vette a vaskos szerszámot. Gyakorlottan szopogatta, nyelve a fényes „bunkócska” alsó részét izgatta finoman, ajkai igézően csúszkáltak fel-alá. Már nem zavarta a kamera, sőt, ismét csak nyelvheggyel cirógatta a szerszámot az optika kedvéért. Béla kézzel jelezte, jól csinálja, Gyula csak halkan nyögdécselt. Az operatőr lassan elhátrált, és intett Gabinak, hogy most ő jön. A lány vette a lapot. Gyengéd mozdulatokkal levette Gyula alsónadrágját, és mindössze egy pillanatra felfüggesztve a szopást, ő is levetkőzött. Felegyenesedett, váltott pár igéző csókot a pasival, és melléfeküdt. Egyetlen pillanatnyi tétovaság volt érezhető Gyulán, máris a kebelhalmaira omlott csókilag. Élvezettel cuppantgatott a ruganyos, sima gömbökön, nyelve vidáman ficánkolt a sötét, merev, pajkos bimbókon. Rövid idő után a feszes hasikán át a szőrmentes dombocskára vetült. Gabi segítőleg szétfeszítette ujjaival a punciját, és közben az villant be neki, hogy a hapsi tölthetett volna több időt odafenn, de minden a kamerának szól, nem is bosszankodott tovább. Gyula nyelve a rózsaszín-fényes csiklójára csapott, mindazonáltal ügyelt arra, hogy Béla kamerája pöpec képet kapjon. A férfi nyelve szakavatott-gyorsan pörgött, Gabinak pedig egy pillanatra sem kellett megjátszania az élvet. Szolidan nyögdécselve kísérte a nyelvmunkát, partnere fáradhatatlanul nyalta, szopogatta vöröslő-duzzadt klitoriszát. Hüvelye csak termelte levét, punciajkai közül átlátszó nedűfolyam csordult ki popsiiránt. Gyula mutatóujja észrevétlenül odasiklott, és lassan a forró vaginába csúszott. A lány szerfelett élvezte a mókát, főleg, mikor még egy ujj nyomult a puncijába. Gyula ezalatt a nyalással sem állt le, és nem is akart, mert érezte, hogy Gabriella közeleg a csúcshoz. A lány alteste finoman megrándult, kezei a combjába kapaszkodtak görcsösen, kéjbarlangja összeszorult. Nedvek fröccsentek a hapsi ujjai közül, Gabi felsikkantott, és elélvezett. A férfi lassú gyengédséggel húzta ki ujjait, és a pihegő lány fölé tornyosult. Egy követhetetlen mozdulattal csavart óvszert lilálló makkjára, vaskos-kemény rúdjára, és határozottan a lucskos hüvelybe döfte. Gabi ismét felnyögött, Gyula pedig ráfeküdt, arcuk közel került egymáshoz.

 - Nagyon jó vagy! – súgta a lány.

 - Ez a munkám… - válaszolt kéjes arccal a férfi. – Nehéz elhinni rólad, hogy kezdő vagy.

 - Pedig igen, és ha nincs ellenedre, váltsunk pózt, jó?

 Nem volt ellenére. Mozdult még néhányat a kamera kedvéért, és elhúzódott a lánytól, hagyva, tegyen, amit akar. Gabi feltérdelt, háttal a kamerának, jókorát pucsított. Gyula félig guggoló testhelyzetben mélyesztette farkát ismét tövig. Nem voltak halkan, egyszerre és hangosan nyögtek fel. A férfi lassan, óvatosan mozgatta ágyékát, megtett mindent, hogy a lány újabb orgazmusra jusson. Igyekezete kis híján kudarcba fulladt, a szűk vagina szorítása igen élvezetes volt számára. Szerencséjére Gabi megoldotta a helyzetet. Jobb kezével hátranyúlva ujjait a síkos gyönyörgombocskájára simította, ily módon hozva be a lemaradását. Szokta alkalmazni ezt a technikát privátilag is, amikor érezte, hogy Peti közelebb jár az „igazsághoz”, másrészt egy kicsit a kamerának is szólt a mozdulat. Pillanatokkal később összerándult vaginával élvezett el másodjára. Alig érezte, hogy Gyula hatalmas hördüléssel kísérve kirántotta farkát, egy mozdulattal megszabadul a gumitól, makkjából hatalmas ívben spriccelt az ondó a lány hátára.

 - Jók voltunk? – kérdezte Gabi a kamerával bíbelődő Bélától. Gyula tikkadtan pihegett mellette.

 - Nos, szerintem nagyon jók voltatok, de nemtom, mi van ezzel a pacákkal! – legyintett az éledező Gyula felé.

 - Miért?! – bődült el a fickó. Láthatóan keresett valamit, amit az operatőrhöz vághatna.

 - Gyors voltál, mint az istennyila!

 - Arról nem volt szó, hogy szűz a kicsike! Szivart! - háborgott a hapsi, löttyedt farkán még fehérlett egy ondócsepp.

 - Cigim van, és nem vagyok szűz… - kínálta bagóval Gyulát szemrebbenés nélkül Gabi, és hozzátette, - …csak „alig használt”. Illetve, kevesebbet keféltem, mint a kolleginák.

 - Bocs, nem akartalak megbántani…

 - Semmi baj, nincs harag, csak az előbb még annyira dicsértél… - mosolygott Gabi, és Bélához fordult. – Most mi következik?

 - Zuhanyozás, pihi. Tanulmányozd a könyvecskét. Holnap nyolckor találkozunk Frédinél. Pá!

 - Sziasztok! – Gabi kilibbent.

 Elégedetten ment haza, és számolt be Petinek a nap eseményeiről. A fiú élvezettel hallgatta, együtt tanulmányozták át a szerepet, és este, amint lehetett, el is próbálták.

 - Most már értem, miért kaptál azonnal szerepet… - cirógatta Peti kielégülten szerelmét később. Boldogan merültek álomba.

 Másnap reggel, nyolc óra. Zárt iroda, Gabi hosszú, tarka selyemszoknyában, fehér, szoros topban, cigarettázva ült a lépcsőn. Negyed kilenckor már bosszús volt. Fél kilencre zabos.

 - Na, végre, már kezdek őszülni! – pattant fel Gabi egy gyönyörű, barna hajtincsét cibálva. Fél kilenc múlt öt perccel.

 - Ne pattogj, kicsim, oké? – morrant Frédi gyűrötten.

 Beléptek az irodába. A góré előkotort egy videókazit, és belökte a lejátszóba. Leültette Gabit, és elindította a felvételt. A tegnapi Gyula-jelenet volt látható, szinte vágatlanul. A műsor végén Frédi a nyugodtan csücsülő lányra virrant.

 - Neked hogy tetszett?

 - Nekem nagyon, és neked? Azt hiszem, ez a lényeges.

 - Hát igen, kisasszony… - szünetet tartott. – Nekem az az érzésem, hogy… - megint szünet, majd karját széttárva rikkantotta. – Fenomenális vagy!

 Gabi nem ugrott a nyakába, Frédi pár pillanatig madárijesztett, aztán csalódottan engedte le karjait.

 - Nem is örülsz?

 - De, csak nem akarok ugrándozni.

 - Oké, kislány, térjünk a tárgyra. Megjöttek az orvosi papírok, rendben találtattál. A doki elküldte a bébimentesítő pirulákat, a cechet én álltam, ne foglalkozz vele. Tanulmányoztad a szerepedet?

 - Igen, Frédi, el is próbáltuk.

 - Et igen! Menni fog?

 - Otthon ment…

 - Csodás, akkor irány a stúdió!

 - Béla nem jön? Arról volt szó, hogy itt találkozunk…

 - Este felhívott, aszonta, nem tud ide jönni reggel, majd ott!

 - És mivel menjek?

 - Nincs kocsid?

 - Nincs. A fateromét mégsem kérhetem el…

 - Rendben, elviszlek.

 Elvitte, a ház előtt kirakta, elsöpört. A lány táskáját szorongatva, szorongva lépett be az ajtón. Köszöntését szórványosan, ímmel-ámmal viszonozták. Két sminkes sürgött-forgott nőtől férfiig, férfitől nőig, rendező lófrált szivarozva, operatőrök buzerálták kameráikat. Gabi ledobta a pakkját, a rendező mellé penderült. Bemutatkozott, a lány azonnal elfelejtette a nevét. A pacák felvázolta az első, felvenni kívánt jelenetet. Orgiáról volt szó, magyarázat közben odaintett egy sminkest. Gabi azzal a lendülettel hessentette tovább szegényt, a rendező nem foglalkozott vele. Mondta, és mondta.

Wackond 2011.09.05. 17:58

Gyémántok 39

 Három lánynak, köztük Gabinak be kellett öltöznie szobalánynak, két pasinak pedig pincérnek. Bementek abba a budoárszerű helyiségbe, ahol előző nap nem járt. Hatalmas, hotelszobának berendezett helyiség volt, egyik falánál terebélyes vízággyal. Gabi megrettenve fedezte fel a fekete hajú, idősebb nőt. Az épp az ágy melletti éjjeliszekrénykében matatott. Arca unott-egykedvű volt. Pakolászása végeztével a rendezőhöz lépett. Pár szót váltottak, majd a rendező tapsolt, és felvételre utasított. Gabit a másik két lánnyal, és az egyik sráccal egy, a Gabi által mindeddig figyelmen kívül hagyott ajtó mögé küldte. Szűkebb folyosó volt, amiről több ajtó is nyílt. Szállodai folyosóra emlékeztetett.

 - Oké, Rozi, kezdhetjük! Márk, mehet? – rikkantott a rendező. A másik pincérruhás „színész” bólintott.

 - Csapó! – csatt.

 A jelenet szerint a Rozi nevű nő fekete köntösben hevert az ágyon, divatlapot nézegetett. Márk, mint szobapincér, zsúrkocsit tolt az ágy mellé. Rozi letette a lapot, és a pacákra nézett. Búgó hangon köszönte meg a kiszolgálást, de visszatartotta a diszkréten lelécelni óhajtó pincért. Finoman odébb taszajtotta az étekkocsit, a palit pedig az ágyra ültette. Tette neki a szépet-jót. Márk (szerepe szerint) vonakodott kissé. Rozi csontos ujjai a pasas ölébe simultak, cirógatva markolászta az ott leledző halmot. Egy darabig tűrte a férfi, vissza-visszacsókolta a begerjedt nőt, de aztán mű-eréllyel felállt az ágyról. Mint fuldokló, kapott utána Rozi. Szakavatott-gyors mozdulattal nyitotta a nadrág sliccét, és előhalászta a forró, merev, jókora „munkaeszközt"” Fityma nem volt rajta, a makk bíboran duzzadozott. Ügyelve a kamerára Rozi vörösre rúzsozott ajkai mohón fonódtak a kéjrúd köré. Arca átszellemülten kéjsóvárrá vált, szája csak úgy falta a hímtagot, de nyelve alig mozdult. Tudta, nem szabad hamar elspricceltetnie a mandrót. Együttes erővel ruhátlanná lett Márk is. Szemeit lehunyva élvezte Rozi szájmunkáját, mely ugyan nem volt igazán gyönyörteli, de a film szempontjából mindez lényegtelen volt. Néhány perc elteltével intett a rendező, elhúzódott a kamera. Rozi elengedte a dorongot. Valami rettenetes módon nézett ki. A nő rúzsa majdnem teljes egészében az eres péniszre kenődött, hátborzongató látvány volt. Se Márkot nem zavarta, sem Rozit. A szikkadt, idősödő nő kioldotta köntöse pántját, kibújt a ruhadarabból. Rafináltan megszerkesztett bőrruha feszült vékony testén. Szilikonpumpált, hatalmas csöcseit hetykén felállva tartotta, elöl fűző szorította majdnem a szeméremdombig. A többi testrésze egyelőre nem volt ugyan látható, de a combok között egy-két kapoccsal az intim szféra hozzáférhetővé vált. Rozi hanyattdobta magát az ágyon, dinnyényi mellei az ággyal együtt hullámoztak. Márk az óriási halmokra vetült. Csókolgatta, nyelvével bizgette a máris kemény, méretes, duzzadt, sötét bimbókat. Kezei csak módjával portyáztak a nő más testtájától eltérően feszes bőrű dombokon, nehogy kárt tegyen a műpárnákban. Rozi, bár alig volt érzékeny mellesleg, úgy nyögdécselt, mintha rögtön orgazmusa lenne. Profi volt, a munkája így követelte. Márk kellő ideig „cicizett”, majd a bőrruhát csókolgatva mind lejjebb ereszkedett. A dombon csókolt még egyet, fürge ujjaival megoldotta a kapcsokat. Felhajtotta a leffentyűt. Simára borotvált, szinte semmi nagyajkak között lelógó kisajkak közül határozottan kiemelkedő, nagy csikló, négy fényes gyűrű, mint ékesítés tárult fel taplószárazon. A férfi a gyűrűknél fogva szétfeszítette. Hosszan, fel-alá szánkázva nyalta, csiklótól végbélnyílásig. Rozi abbahagyta a színészkedést, ami csak az immár őszinte nyögéseiben nyilvánult meg. Ez már tényleg gyönyört okozott neki, mégsem ezt szerette igazán. Röpke nyalakodás után ismét pozitúrát váltottak. Keresztbe fektette Márkot, ő pedig a férfi arca fölé térdelt, fordítva. 69-ben voltak. Rozi Márk színpompás farkát szopogatta, míg a férfi az orra elé került, immár nedves vaginába feledkezett. Nyelve a nagy, duzzadt, vöröslő kéjgombon táncolt, míg jobb kezének ujjai sem tétlenkedtek. Mutató-, és villámgyorsan középső, majd gyűrűs-, végül kisujja csusszant a kellően tocskos, táguló barlangba. Rozi valóban, teljes átéléssel élvezte. Sikongatásai valódiak voltak, de jó időbe telt, mire a csúcsra ért. Furcsán, csak egy nyikkanással kísérte orgazmusát, nedvei alig tódultak. Túl a csúcson ismét pózváltás következett. Márk kimászott Rozi alól, a nő épp csak annyira mozdult ki térdeplő helyzetéből, míg utat és teret engedett a hapsinak. Kezével hátranyúlva szétfeszítette szeméremajkait, a férfi gyors-határozottan tövig döfte belé dákóját. Félig guggoló helyzetbe tornázta magát, hogy a kamera ne maradjon le semmiről, és vad tempóban hágta Rozit. Ismét elő kellett venniük színészi képességeiket, mert a nő hüvelye az előbbi mutatványtól annyira kitágult, hogy hiába volt Márk szerszáma nagy és vastag, voltaképpen lötyögött a nőben. Rozinak az okozott némi élvezetet, hogy minden lökésnél a lenge zacsi a peckéhez koppant. Miután kellően be lett nedvesítve a farka, Márk kihúzta, és eggyel feljebb, a jóval szűkebb végbélnyílásba mélyesztette. Heves, tán még az előbbinél is vadabb sebességgel lökött, minden mozdulatát hangos hördüléssel kísérte. Rozi is nyöszörgött, élvetegen sikongatott, mivel fenékre is érzékeny volt. Hogy fokozza a hatást, bal kezét vetette be, csiklódörzsölésileg. Mindkettejük tetében erősödött a kéj, zihálva, nyögve „dolgoztak”. Kisvártatva Rozi újra felnyikkanva elélvezett. Pillanatokkal később Márk kirántotta dorongját, az idősödő „dáma” korát meghazudtoló fürgeséggel megfordult, „szilikonvölgyébe” irányította a lüktető rudat. A férfi lassú húzásokkal izgatta magát, Rozi pedig nyelve hegyével csapkodta a makkot. Hirtelen, nagy erővel tört ki belőle az ondó, fröcsögve terült szét a nő haján, arcán, nyelvén, száján. Kipréselte, nyalta, szopta az utolsó cseppeket is, és vigyor terült arcára, hogy a fickó kielégülten elnyúlt.

 - Ennyi! – zengett a rendező. – Ügyesek voltatok!

 Ezalatt a folyosón.

 Gabi mellett a tegnap látott, vörös hajú, bomba alakú, bögyös lány, valamint a kedves mosolyú barna állt, és a fekete hajú, Józsi nevű, spanyolos-vonzó férfi. A vörös, Anita nevű bombázó a folyosó vége felől, zsúrkocsit tolva közeledett. Az ominózus ajtónál megállt, meghallva a kiszüremlő hangokat. Fülét tapasztotta a díszes nyílászáróra, s ajkait nyalogatva kagylózott. Kis idő múlva a kedves mosolyú, Vanessza „művésznevű” lány lopakodott Anita háta mögé, kézenfogva Józsival. Anita izgatottan mutogatva hadarta, mit is látott, és az érkezők is bekukkantottak. Gabi következett. Tiszta ágyneműt tolt maga előtt kiskocsiján. Neki is elmondták-hadarták a szobában zajló eseményeket, mi több, utat is engedtek neki a kulcslyukhoz. A látvány nem tartozott a lélekemelő kategóriába, de izgatott arcot vágott hozzá, és örült, mikor Vanessza kért helyet. Gabi odaengedte. A barna, mosolygós lány a lyukra tapadt, és halkan suttogva közvetítette az eseményeket. Józsi mögé állt, a lány formás fenekére simította tenyerét. Vanessza, még jobban kidomborította tomporát, sima, feszes bőre kibukkant a rövidke szoknya alól. Gabi oldalvást állt, szorosan mellette Anita, és úgy tetszett, Vanesszán nincs bugyi. Volt. Rafinált tanga. Józsi feltűrte a kukkoló lány szoknyáját, és kéjes mozdulatokkal lepöndörítette a fehér, falatnyi alsóneműt. Vanessza, ahogy a latinosan sármos srác odahajolt, popsicsókolandó, engedelmesen széjjelebb rakta combjait, hátsóját szinte az égnek domborította. Szétnyílt, simán fénylő fenékpartjai közül a rózsás-barnás, ráncos lyuk, a soványka nagyajkak közül kitüremkedő, jól fejlett kisajkak, kellemes méretű kéjgomb, csíknyi fazonszőr villant elő. Józsi néhány célzott csók után nyelvet öltött. Hegyes-piros „kéjszerve” először az igéző popsirést cirógatta meg, de pár nyalintás után vagina iránt csusszant. Mélyen benyalt a meleg barlangba, végigszánkázott a kisajkakon, és megállapodott a pecken. Vanessza, hogy a pasi (és az operatőr) dolgát megkönnyítse, jobb kezével ügyesen és alaposan szétfeszítette punciját, halványszín csiklója szabadon gömbölyödött elő. Józsi nyelve vad táncot járt a hamarjában megduzzadó, vérbő gombocskán, Vanessza halkan nyögdécselve kísérte.

 Anita bal keze hatalmas kebleire, jobbja az ágyékára szorult. Ő is halk, kéjes hanggal kísérte masztiját, s közben fél szemmel Gabit figyelte. A lány csak állt, érdeklődve nézte a nyalakodó pasast. Szerepe szerint szende-szűzies szobalányt alakított, aki „csak úgy belecsöppen a dologba”. A többiek vagy felületesen olvasták el a forgatókönyvet, vagy sehogy. Az operatőr majdnem eldobta a kamerát, úgy integetett neki, hogy csináljon valamit. Anita oldotta meg a helyzetet, átölelte a révetegen bambuló Gabit. A kreol lány, bár érezte a cirógatást, és jól is esett neki, nem mozdult. Minden reakciója annyi volt, hogy mikor a vöröske keze a melleire tévedt, remegőn felsóhajtott. Anita már épp azon törte nem túl okos fejecskéjét, hogy dühösen kifakadva leállíttassa a felvételt, és jól beolvasson a „jöttment, kezdő szukának”, mikor Gabi halkan suttogva megfogta leereszkedő kezét.

 - Ne hagyd abba! – suttogta. – Nagyon jó…

 Anitának minden erejére szüksége volt, hogy be ne mosson egyet Gabinak, de csak nyelt egyet, és folytatta. Gabiról lassan leolvadt a réveteg, megjelent a kéjeteg arckifejezés, és tétova, ám egyre határozottabbá váló mozdulatokkal ölelgette, simogatta Anitát. Finoman, de határozottan vette át a vezető szerepet. Anita arra eszmélt, hogy az ágyneműs kocsira van hajítva a szobalány-ruhája. Gabi a nyakáról a mellkasára, a cicifix szélére csúszott izgató csókjaival, cirógató kezei egy pillanat alatt kikapcsolták a csipkés kosárka pántját. Anita egy-két vállmozdulattal levetette magáról, hatalmas dinnyekeblei fényes-feszesen húzták ki magukat. A kreol lány a rózsaszín, nagy bimbókra cuppant, ajkai csecsemőket megszégyenítő technikával mozogtak, nyelve lágyan körözött az egyre keményedő gombokon, felváltva. Anita mérge elmúlt, csak érzéki érzékei növekedtek. Gabi magában mosolyogva mulatott partnernőjén, közben tenyerét a falatka, fehér, csipkés szegélyű bugyira szorította. Forróság sütött át a ruhaneműn. A lány lassú észrevétlenséggel a kiskocsihoz léptette Anitát, villámgyors lábmozdulattal befékezte a kerekeket. A vöröske észre sem vette, csak azt, hogy már a bugyit is húzza le róla lefelé. Gabi a fülébe súgott két szót, Anita megtette. Ráült a kocsira, combjait megnyitotta. Gabi előtt ápolt, diszkrét barna szőrcsíkkal ékesített, csupasz, húsos punci tárult fel. A combok kitárulkozásával egyetemben a kicsiny kisajkak is eltávolodtak, fénylő, rózsaszín hüvelyt nyitva maguk között. Gabriella mélyen benyalt, ismerős, finom ízt érzett. Közepes tempóban, lentről felfelé haladva, erős csapásokkal nyalt, egyre jobban beleélve magát a dologba, egyre gyorsulón. Nem hagyott egy cseppet sem kárba cseppenni az egyre szivárgó nedűből, csak úgy habzsolta. Anita nagyon élvezte, hangosan, valódi átéléssel nyögött, hol a melleit gyúrogatta, hol partnernője barna hajába túrt kéjesen. Nyögdécselése, kéjes sóhajai akkor csaptak át sikongássá, mikor Gabi technikát váltott. Két kézzel feszítette szét a nagyajkakat, s nyelvét a szabaddá vált, piros-fényes, ruganyos klitoriszra nyomta. Vad, sikamlós tánc alakult ki a két szerv között, aminek Gabi „itta meg a levét”. Jó néhány körzés után ugyanis Anita az őt nyaló lány hajába markolt, és felsikoltva, nedvárasztva elélvezett.

 Vanessza már nem kukkolt. Az ajtónak támaszkodva domborított, nedves puncijában Józsi eres-izmos, kemény szerszáma dugattyúzott. Halkan, kéjesen nyögtek, ziháltak, teljesen kikapcsoltak, csak a szex maradt.

 Anita lekászálódott a kiskocsiról, és Gabit ültette a helyébe. A lány, bugyijától már jóval előbb megszabadulva, szoknyáját felhúzva, combtárva várta a vörös csajt. Anita a barnás, nyirkos, szőrtelen vénuszdombra borult, nyelve mohón pörgött az ajkakon, és a kéjgombon. Nem csinálta rosszul, de Gabi úgy vélte, hiányzott belőle a mély átélés, csupán kötelességből nyalta őt…

 A történet szerint Rozi az ajtóhoz lépett, a túloldalról. Hallgatózott, majd kikukucskált. Józsi mozgó ágyékát látta, és Vanessza hátának-fenekének egy részét. Kivárt egy kicsit, szeme sarkából az operatőr jelzéseit leste, aztán feltépte az ajtót. Annak ellenére, hogy a „szeretkező” pár tudta, hogy ez fog történni, a lány mégis valódi meglepetéssel zuhant Rozi lábai elé. Józsi épp kihúzni készült a farkát, de ez feleslegessé vált, mikor Vanessza eltűnt előle. Megdöbbenten állt, testén már nem tudott (és nem is kellett) uralkodni. Merev pénisze végén vöröslő makkjából lüktetve tört ki az ondó, jó nagyot csattanva Rozi hasán, és a fekvő lány hátán.

 Az idősödő „díva” szövege nem volt szalonképes, elég annyi, hogy a kukkoló brigádot bevezényelte a szobába…

 - Gabikám, mi volt veled? – dohogott az operatőr a jelenet befejeztével. – Már azt hittem, el sem kezded!

 - Csak vettem a fáradtságot elolvasni ezt – mutatott a papírkötegre a lány flegmán, - és úgy gondoltam, aszerint kell cselekedni.

 - Kevésen múlt, hogy nem kevertem le egyet, - szólalt meg Anita is, - de ahogy nyaltál, az isteni volt! El is múlt a mérgem… Nem vagy te… leszbi?

 - Ne aggódj! Csak szeretem a szex minden kulturált formáját! – mosolygott Gabi, és elillant zuhanyozni.

 

 - Nos, hogy tetszett? – kérdezte Gabi a film végeztével. Családtagjai vegyes érzelmekkel fogadták.

 - Mint pasas, az a véleményem, hogy jó. Apaként szokatlan így látnom téged. Legutóbb pelenkázáskor foglalkoztam tested azon részével… - sóhajtott Dugó.

 - Én inkább arra volnék kíváncsi, neked hogy tetszett, kicsim! – kérdezett vissza Kriszta.

 - Tulajdonképpen tetszett… - vont vállat Gabi.

 - Csak annyit mondanék, hogy vigyázz magadra! Soha ne hagyd ki az orvosi ellenőrzést, és ne vállalj semmit kedved ellen! Az elhatározásodat megváltoztatni nem tudom, csak elfogadni, és jó munkát kívánni! – intette lányát Kriszta. – Na, menjünk a dolgunkra!


Wackond 2011.08.29. 18:00

Gyémántok 38

 

Harmincnyolcadik fejezet

 (Avagy: a karrier kezdete…)

 

 

 Lassan kígyózott a cigaretta füstje a mennyezet felé. Gabi keresztbe tett lábakkal csücsült apja íróasztalával szemben.

 - Valahol Peti ötlete volt ez az egész… - mondta elgondolkodva, és sietve hozzátette: - Na, meg az enyém…

 Hirtelen mozdulattal elvette az asztalról az újságot. Fellapozva megállt az ominózus oldalon. Révetegen nézte a képeket. Gabi selyemköntösben áll, bal melle diszkréten villan elő. Gabi testén szétnyílva a köntös, kreol bőre világít a halvány-vajszínű ruha alól. Gabi tenyere a két mellén, a sötét bimbók érzéki-igézően merednek ujjai közül. Gabi hanyattfekszik, térdei felhúzva, enyhe terpeszben, csupasz puncija rózsásan villan elő. Gabi pucsít, fényes fenekén csillan a vaku fénye. Gabi ujjai szétfeszítik a szőrtelen ajkakat, csiklóját villantja, simogatja, maszturbál, az utolsó kocka csak a nedvektől csillogó háromszöget ábrázolja. A lány megborzong. Az emlékek, vagy apja jelenlétének hatására? Csak ő tudja, de nem árulja el.

 Dugó vár. Feszíti a kíváncsiság, de nyugalmat erőltet magára. Gabi elcsukló hangon a mondókájába kezd…

 Két hónappal azelőtt, július elején történt a dolog, hogy Gabi az újság fotósa elé keveredett, de még egy hónap megelőzte azt. Júniusban Peti továbbképzésre utazott Debrecenbe. Gabi nem tudott vele tartani, mert éppen melózott. Minden este hosszas, érzelemdús telefonbeszélgetéseket váltottak, mivel azokra a napokra esett a menzesze, még jól is jött a srác távolléte. Laura és Robi felajánlotta ugyan a segítségét, de Gabi ezt kedves mosollyal visszautasította. Peti érkezésének napján múlt el a vérzése, addigra fokozódott fel testében a kínzó vágy. Remegés fogta el, mikor pasija rátelefonált, indul. Gyorsan kiszámolta az érkezést, előtte fél órával a fürdőszobába vágódott. Szerencséjére már vége volt a munkaidejének. Gyorsan lezuhanyozott, s mivel meleg volt, kissé libabőrös, ám mezítelen testtel viharzott a szobájukba. Laura és Robi meglepve meredt az izgatott Gabira. Hevesen csókolóztak addig, de a lány érkeztekor szinte "kiköpték" egymást.

 - Mi a baj? - érdeklődött Robi.

 - Mindjárt megjön! - suttogta Gabi.

 - Nem most múlt el? - nevetett Laura.

 - PETI! - kaparta arcát a nővére. - Ő fog mindjárt megérkezni!

 - Hja, már értjük! - derült fel a "rokonsága", Robi folytatta. - Tűnjünk el, ugye?

 - Valami ilyesmi…

 - Jó, rendben! Kidobjuk Nikit… - fogta karon barátnőjét Robi. - Szia, kellemes együttlétet! - és elmentek.

 Gabi viharsebesen megágyazott a tágas franciaágy tetején. Szülei nem voltak otthon (vajon miért?). Leült az ágy szélére, de nem bírta türelemmel. Felpattant, járkált egy sort, leült. Húsz perc telt el így, egyik cigiről a másikra gyújtott, nem találta a helyét. Hanyattdobta magát az ágyon. Nyugalmat erőltetett magára, sikerrel. Úgy döntött, bemelegít. Tenyere szép, selymesen gömbölyded, meredt bimbójú kebleire simult. Lassan, lágyan cirógatta a hersegő, feszes halmokat, évezettel csipkedte a még jobban összeugrott, ruganyos, sötét mellbimbóit. Elengedte magát, teljesen ellazult, képzeletében Peti lágy keze jelent meg, mintha ő cirógatná érzékien testét. Hangyányit csalódva vette észre saját, finom ujjait. Megteszi. Folytatta. Feszes hasa következett, hegyes körmei cirógatva kóricáltak köldöke körül, jobb keze csupasz dombocskájára ugrott. Mindjárt jobb lett, ahogy középső ujja a nagyajkak közé nyomódva a csiklójára lelt. Teljesen kikapcsolt. Ujja gyengéd határozottsággal nyomkodta a gombocskát, mely máris vérbőn duzzadt, színe vörösre vált. Ujja a kisajkak közé tülekedett, forró nedvesség áradt közülük. Nem bírta már, hangot adott érzéseinek. Kéjes-vágyakozó sóhaj-nyögés szállt piros ajkai, hófehér fogai közül. Középső ujja ekkorra tövig merült vágy-forró vaginája mélyére…

 Peti a garázsuk előtt parkolta le az autót, kis táskát emelt ki az anyósülésről, és egyenesen szerelme ajtajához rohant. Az ajtót nagyon halkan nyitotta ki, és már slisszolt is a lány szobája felé. A résnyire nyitva maradt ajtón át Gabit látta, amint csupasz vénuszdombjára simult a tenyere. Pasija sátáni vigyorral egy kamerát szedett elő a táskájából. Az ajtó széléhez támaszkodva a lencsével a maszturbáló barátnőjét vette célba.

 Gabi annyira el volt merülve a saját testével való játszadozásban, hogy semmit sem vett észre. Elmélyülten mártogatta lucskos puncijába az ujját, hangja halk sikongatásokká vált, ahogy egyre közelebb és közelebb került a csúcshoz. Ujja ismét a csiklójára tért vissza, a pirosló, duzzadt szerv pajkosan-ruganyosan siklott ki alóla folyton. Hamarosan bekövetkezett a várva várt, hatalmasan óriási, elsöprő erejű orgazmus. Gabi Peti nevét nyögve-nyüszítve, nedveit bőségesen árasztva elélvezett.

 A fiú halkan megszólalt.

 - Itt vagyok!

 - Ó, Peti! - csókolta vadul, szenvedélyesen Gabi.

 - Kicsim! - ölelte a srác. - Nézd, mit ho…

 - Majd később! - szabályosan tépte le róla a lány a ruhát. - Most nem! Gyere! Nagyon ki vagyok éhezve!

 Tényleg ki volt. Ahogy a ruhátlan fiú az ágyra került, merev farkába máris beleült. Vaginája mohón fogadta magába a kéjrudat, vadul liftezett rajta, mintha ez lenne életének utolsó szeretkezése. Mindemellett szíve választottjának sem kellett sok, hogy felizguljék, mély nyögései keveredtek a lány magas sikkanásaival. Ajkaik szenvedélyes, vágytól fűtött csókba forrtak össze, miközben a lány még mindig táncoltatta kellemes tomporát. Hamar a csúcs közelébe keveredtek. A fiú aggódott ugyan a védekezés hiánya miatt, de a lány lehurrogta, mondván, hogy most múlt el, nem lehet baj. Egyszerre élveztek el. A lány hüvelye kéjtől görcsösen összehúzódva, szabályosan kipréselte a lüktető péniszből a fehéren ragacsos ondót.

 - Szeretlek! - sóhajtotta Gabi szorosan ölelve Petit.

 - Én is nagyon szeretlek! - zihálta a barna fürtökbe a srác.

 Hosszú logisztikai percek után Peti és Gabi viszonylag tisztává és szabaddá vált annyira, hogy a fiú bemutathatta a lánynak a kamerát.

 - Szép darab, mi? - feszített a büszke tulajdonos.

 - Jó, szupi kis ketyere! - forgatta a lány elismerően. - Van benne kazetta?

 - Persze.

 - Hol kell ezt bekapcsolni?

 Peti megmutatta. - És így vesz fel… - sorolta a kismillió opciót, amire a gép képes volt.

 - Tök jó! - hunyorogta Gabi, az optikát mezítelen pasijára irányította. - Most felveszlek meztelenül! - kajánkodott, de Peti fel sem vette. Szinte egykedvűen nézett a kamerába.

 - Nem is zavar? - hökkent rá szerelme percek múlva.

 - Miért zavarna? - vont vállat Peti. - És téged nem zavar?

 - Hááát… - állította és engedte le a műszert Gabi. - Nem is tudom…

 - Próbáld ki! - ajánlotta a fiú.

 - Meg tudjuk majd nézni?

 - Hát persze!

 - Akkor jó! - és nyújtotta is Petinek a kamerát.

 A fiú elindította, de Gabi csak tétován állt.

 - Ne állj úgy, mint egy faszent! - szólt rá a pasi. - Csinálj valamit!

 - Mit? - lámpalázadt Gabi.

 - Nem láttál még pornófilmet?

 - De…

 - Hát akkor?

 - Jó - vont vállat a lány. Kicsit félszegen, idegesen, de gátlásait hamar ledobva pózolt Peti kamerája előtt.

 Mikor a videóba tették a szalagot, és visszanézték a felvételt, a lány a fiúnak támadt.

 - Te alávaló! Te felvettél, mikor…

 Peti nem tagadta, csak mosolygott, mint a vadalma. - Baj?

 Na, erre Gabi szólni sem tudott. Tiltakozásra nyílt szája lassan becsukódott. Visszatekerte a filmet, és újra megnézte.

 - Tetszik? - kérdezte Peti.

 - Most, hogy így elnézem… roppant izgató! Látom, nem hagy hidegen!

 - Nem bizony!

 - Szerinted Laura mit szólna hozzá, ha meglátná?

 - Az ugyan semmit, de apád nagyot nézne! - hangosan összenevettek. - Megyek, szólok Lauráéknak! - kapkodta magára ruháit Peti.

 - Nem sürgős! Most inkább szeretgetni akarlak! - bújt hozzá cicásan Gabi.

 Szeretgették egymást.

 Később megmutatták Lauráéknak is a kamerát, meg a vele készített felvételeket. Őket is felizgatták a látottak, és meg is örökítették néhány fergeteges "akciójukat". Megelégedéssel nézték vissza a "filmeket", Peti gondosan átmásolta normál videokazettákra, mivel a kamera nem olyan típusúval működött. Amatőr "művészi" tevékenységüket roppant kussban tartották… a legközelebbi házibuliig.

 Két hét múlva a szülők leléptek Siófokra, az ifjúság otthon maradt. Szombaton este rendeztek hát egy kis haveri összejövetelt. Nemcsak a nyolc fiatal "csapattag" volt jelen, még hat volt iskolatárs, barát is meg volt invitálva, fiúk-lányok vegyesen. Ez a kis banzáj azon ritka alkalmak egyike volt, mikor nem a kezdés után két órával gabalyodtak orgiába. Nyolckor indították a zenét, addigra minden meghívott befutott. Tizenegy óra körül csillapodtak le annyira, hogy, bár szólt a zene, már senki sem táncolt, hanem kis csoportokba verődve, szerteszét a lakás helyiségeiben beszélgettek, viháncoltak.

 Gabi és Peti az ikrek szobájában ült. Társaságukban volt még egy Harvey nevű, fekete srác. Peti barátja volt a könyvelői tanfolyamról, és egy Anna nevű lány, akit Tibi hívott meg, az osztálytársa volt a gimiben. A két fiatalember valamilyen szakmai vitába bonyolódott, a lányok a divatról beszélgettek.

 Harvey velük egykorú, húszas éveinek elején járt. Se nem nagydarab, se nem vékony, átlagos alkatú, állandóan szélesen mosolygó srác volt. Valamelyik afrikai országból származott a családja, tíz éve élt már Magyarországon, és nagyon jól állt neki, hogy enyhe akcentussal beszélt. Elképesztő szellemi képességekkel volt megáldva, intelligens és ravasz volt, kitűnően vizsgázott, és nemcsak egy cég ígéretes, biztos jövő előtt álló alkalmazottja volt, másodállásban is vállalt könyvelést, tanácsadást. Peti nagyra tartotta őt, problémáival rendszeresen fordult hozzá. Magánemberként mindig jókedélyű, humoros, kellemes beszélgetőpartner, a világ dolgaiban alaposan jártas. Nagy nőcsábász hírében állt, ami nem volt teljesen igaz. Nem vetette meg ugyan a szép nőket, egzotikumának sok nő udvarolt, keveset használt ki közülük. Általában egy-két randi erejéig elment náluk, tovább nem. Független, nőtlen férfi volt.

 Anna huszonegy éves, főiskolás lány volt, divattervezőnek tanult, elég tehetségesnek mondható. A suli mellett még fotózni is tanult, csekélyebb sikerrel. Külseje teljesen átlagos, amolyan tizenkettőből egy tucat típus. Fehér bőrű, barna hajú, zöld szemű, helyes arcú, okos lány. Gyakran a saját maga tervezte-kreálta ruhákban járt, amivel olykor alaposan megdöbbentette környezetét. Egy-két ötlete viszont nagy sikert aratott nemcsak az iskolai, de nevesebb szakmai körökben is. Természetes nyíltsága és nyitottsága miatt - főleg az irigyei - sok gusztustalan pletykát terjesztettek róla, de Anna ezeket nem vette fel. Intelligensebb volt ő annál, mintsem a szexuális, vagy szellemi életét, képességeit érintő híreket hitelesítse, avagy megcáfolja. Anna élte világát, életét, tanult, tervezett, ötlött. Pasit nem tartott, mondván, minek! Csak idegesítené egy állandó mandró, ha meg alkalomra kell, hát talál egyet!

 Beszélgettek, vitatkoztak, kekszet, ropit rágcsáltak. Időnként beleszóltak a másik szövegébe, jól elvoltak.

 Anna elnyomta a csikkjét a hamvvederben, és a videóhoz, valamint a mellette sorakozó kazettákhoz lépett. A rájuk írt szövegeket tanulmányozta, és magában bosszankodott a sok felcímkézetlen kazin. Bekapcsolta a tévét, és elindította a lejátszást, közben Gabihoz fordulva csicseregte.

 - Nem baj, ha bekapcsolom?

 A kérdezett hullasápadt lett, kihúzta magát ültében, szeme óriásira nyílt. Képtelen volt Annának válaszolni, Petit bökte csak oldalba. A fiú szava elakadt, mikor barátnőjéhez fordultában tekintete a tévé képernyőjére siklott. Harvey is odakukkantott.

 Légyzümmögést is meg lehetett hallani, a készülék ugyan le volt halkítva, de még némán is élvezhető volt a képernyőt betöltő csupasz punci látványa, melyet finom kéz izgatott. A kép távolodott, láthatóvá vált teljesen a franciaágyon elmélyülten önkielégítő lány. Gabi…

 A falfehérből pipacsvörössé színeződött lány azt sem tudta, mit csináljon. Hagyja, hadd menjen a "film", avagy kapcsolja-e ki. Anna és Harvey babonázottan meredt a képernyőre. Előbbi inkább (fotós) szakmai szempontból, utóbbi meg csak azért, mert egyszerűen férfi volt. Hirtelen Anna leállította a videót, és a rákszín vendéglátó, "főszereplő" lányhoz fordult.

 - Bocs, ne haragudj, ez elég bunkóság volt tőlem, de…

 - Áh, izé… nem történt semmi…

 - Nem haragszol?

 - Ööö… most erre mit mondjak? - talált szavakat Gabi.

 - Ne mondj semmit, majd én! - jelentette ki Anna. - Nos, azt eddig is tudtuk, láttuk, hogy jó alakod van, szép vagy, nem?

 - Deee… - bizonytalankodott Petivel egyszerre Gabi.

 - Na, tessék! Ez a felvétel azt bizonyítja, hogy igen! Kár lenne megfosztani a nagyközönséget ettől! Nem gondoltál még soha a modellkedésre?

 - Milyen modellkedésre?

 - Vasútmodellkedésre! - oldotta a hangulatot Harvey.

 - Amilyet csak akarsz! - Anna lelkesedését nem lehetett kizökkenteni. - Megnézhetjük végig?

 - Nézzük! - legyintett Gabi, és rágyújtott.

 Nézték. Növekvő izgalom járta át testüket, ahogy nézték Gabi masztishow-ját, Peti meztelen egykedvűségét, ismét a lány félszeg kezdet után felszabaduló pózolását, végül pedig az ikrek és a fiúk féktelen négyesét.

 - Ez baromi jó volt! - szólt Anna végezetül. - Gondolom, nektek is tetszett, ugye?

 Gabi és Peti csak bólogatott, Harvey szélesen vigyorogva közölte.

 - Már belefájdult az állóeszközöm!

 - Gabi! Zavarna, ha készítenék rólatok egy fotósorozatot?

 A lány kérdőn nézett Petire, aki csak a vállát vonogatta. - Itt az ideje, kicsim, hogy karriert csinálj!

 - Tényleg nem bánod?

 - Nem, nem bánom. Én ugyan nem kívánok benne részt venni, de büszke lennék rád, ha befutnál!

 - Imádlak! - omlott a kreol lány a fiúja nyakába. Ölelte, csókolta, simogatta. Kikapcsolt. Nem törődött tovább a két másik jelenlévővel, lefejtette Petiről az inget, és saját blúza is kinyílt. Ledobta a lenge, fehér anyagot, és pasija felsőjét is. Csókolózás közben kutakodó ujjai máris a forró, kőkemény nadrágdombon feszülő sliccet rángatták le.

 Harvey elérkezettnek látta az időt a lelépésre, az ajtóhoz osont, de Gabi és Peti egyetlen villámként csapódott szoros fogásra fekete karján.

 - Sietsz valahová? - néztek rá.

 - Ööö… nem szeretnék zavarni… - pedig de szeretett volna! Csak hát a jólneveltség, ugye…

 - Zavarj! - szólt rá Gabi, és Annához fordult. - Felveszed?

 - Ha akarod…

 - Ott van! - mutatta a kamerát a lány. - Tudod kezelni?

 - Igen - és a gép mögé bújt.


Wackond 2011.08.29. 17:59

Gyémántok 38

 Gabi levetette a szoknyáját. Harvey csak bámulta, annak ellenére, hogy percekkel ezelőtt már megtekinthette Gabriella csodás testét a képernyőről. Most más volt. Hús-vér Gabi állt közte és Peti között, fehérneműben. A lány lassan kicsatolta melltartóját, és messzire dobta. Szépséges-nagy keblei virgonc-hetykén húzták ki magukat. Bugyija következett, elszállt az is. Harvey szemei dülledtek, nadrágja szintén. Gabi az öléhez hajolt, popsiját Peti felé irányította. Lehúzta a néger pasas sliccét, és finoman, gyorsan kirántotta a jókora, húsz centinél is tekintélyesebb példányt. Megmarkolta, sötét makk fénylett-dagadozott, minden pillanatban szétdurranással fenyegető. Lágyan és gyengéden cirógatta kicsinyég a dákót, majd a srác segédletével letornázta a nadrágot. Harvey leült egy fotelbe, combjait enyhe terpeszbe tette, melyben Gabi is állt. A lány egy pillanatig elgyönyörködött az impozáns méretű fekete rúd, és a göndör, ritka, fekete szőrrel borított, lagymatagon csüngő herezacsi látványában. A zacskó a lány éppen-alig- érintéseire lassan, borzongva összehúzódott. Gabi úgy érezte, elég volt a játékból. Közelebb hajolt a fekete ágyékhoz, fenekét még jobban domborította. Piros ajkai a fényes makkra cuppantak, nyelve csak egy apró résen furakodott ki, röpkén cikázva a makk hasonlóan apró lyukánál. Harvey felsóhajtott, és Gabi sem tehetett másként, mivel combjai közé Peti feje furakodott be olyképp, hogy a kamerát kezelő, látszólag nyugodt Anna mindent jól láthasson. Peti ujjaival a csupasz, résnyire nyílt puncit annyira szétfeszítette, hogy a csikló kiemelkedett a bőrredői közül, és a csillogó hüvelybemenet is vöröslőn láthatóvá vált. Nyelve a sima gombocskára perdült, ezért nyögött fel a gazdája. Gabi csak ennyi kihagyást engedélyezett mind Harvey, mind saját maga számára. Nem törődve a peckén pergő Péter-nyelvvel, az általa okozott élvezettel, ráborult a néger srác jókora farkára. Szájába vette, ameddig csak bírta, Harvey nem kis örömére. Gabi nemcsak ajkaival, de gyengéd kezeivel is markolva masszírozta a "csoki rudat", nyelve gyorsan körözött a makkon. A fekete fiatalember elég nehezen tudott uralkodni magán, hamar a csúcs közelébe került. Két hete nem volt nővel, az önkielégítésről már régen leszokott. Finoman szólva is tele volt a töke. Gabi, hallva Harvey hangjait, lelassított, és felnézett.

 - Jól vagy? - mosolygott kajánul.

 Harvey csak bólogatott. A lány ismét szájába vette a sudár hímtagot, de most kicsit lassabban kezelte. Volt rá oka, mert ezalatt, mivel kéjbarlangja már jócskán árasztotta nedveit, Peti felhagyott a nyalással. Előkapott egy gumit, ágaskodó farkára tekerte, és a szeméremajkak közé vezette lassan. Kéjes mozdulatokkal húzta-vonta Gabi vaginájában kőkemény rúdját. A lány átvette a ritmust, egy ütemre szopta Harvey dákóját. Petinek eszébe jutott, hogy most "filmre" kefélnek, így egy húzásnál kivonta farkát, és gyorsan levette az óvszert. Visszadugta ismét, de már gyorsabb tempóban lökdöste barátnőjét. Néhány perc telt el, mire a jól ismert, kellemes, egyre erősödő bizsergés úrrá lett rajta. Belehúzott. Jól tette. Gabi testében is fokozódott a kéj, nedvei csak áramlottak, egész vénuszdombja fénylett tőle. Hamar elérte a vágyva várt csúcsot, hüvelye összehúzódott, szinte kinyomta magából az izmos rudat, halkan felsikkantva nagyot élvezett. Peti nem keseredett el, hogy szerelme puncija kitaszajtotta farkát, a formás-fényes félgömbök partjai közé fektette makkját, két-három kézmozdulat… Szívbemarkolóan kéjes nyögés, lüktető pénisz… Peti is hatalmasat élvezett, ondója kecses ívben lövellt Gabriella háta közepéig. A lány már nem a szájában tartotta Harvey dákóját, kezébe vette az irányítást, ami sebesen mozgott. Szerette, ha már az első kilövellő adag a szájába érkezik, de a kamera kedvéért lemondott erről. A könyvelő pasas "állóeszköze" eddig bírta. Apró rándulással fröccsent ki makkjából a sperma. Gabi lágy mozdulatokkal préselte ki a lassúbb cseppeket, és nem tudta megállni, bekapta a lüktető faszt, hogy legalább a maradékot behabzsolhassa, és tisztára nyalja a rudat.

 - Ahogy elnézem, ez már csak fogyóeszköz! - cirógatta meg Gabi Harvey zsugorodó farkát nevetve.

 - Kikérem magamnak! - háborodott fel a könyvelő. - Csak egy kis átmeneti amortizáció!

 - És mikor lesz értéknövelő felújítás? - nevetett Peti is.

 - Nem kell aggódni, nemsokára!

 - Milyen voltam? - fordult közben Gabi Annához, aki leállította a kamerát.

 - Szerintem nagyon jó! - szúrta közbe az értékcsökkent álló-fogyóeszközű.

 - Nos, asszem minden szempontból tökéletes! - jelentette ki Anna.

 - Szerinted felvételnek elég ennyi? Úgy belejöttem…

 - Folytathatom, ha gondolod…

 - Gondolom, de most hagyjuk a fiúkat regenerálódni!

 - Rendben - tette le a kamerát gyanútlanul Anna, és leült. Peti már Gabi szeme villanásából látta, mire készül, óvatosan a géphez osont.

 - És te hogy bírtad? - faggatózott tovább Gabi.

 - Hááát… nem tagadom, benedvesedtem…

 - És?…

 - Mit és? - gyanakodott Anna. Háta mögött Peti már a kezében tartotta a kamerát, készen a felvételre.

 - Nem szeretnél élvezkedni egy kicsit?

 - De… de hát a fiúk…

 - Még hadd pihenjenek! - és Anna mellé húzódott szorosan. Tenyere máris a mellére simult. - Addig bemelegíthetsz! - Gabi gyengéden cirógatta a ruganyos halmokat. Anna tétovázott kissé, de a kreol bőrű lány már a blúzát gombolgatta. Passzívan tűrte, hogy "felfedezettje" levegye róla a blúzát, szoknyáját, melltartóját. Minden pletyka ellenére Anna még sosem volt nővel.

 Anna egész teste átlagos volt. Arca nem túl szép, de nem is csúnya. Átlagossága lentebb is folytatódott. Tartói börtönéből szabadult mellei megtermett narancsnyi, feszes hetykeséggel, ruganyosan ugrottak elő. Hasán volt némi felesleg, miként derekán is, de mindez csak elenyésző mennyiségben. Ölét ölelő, fehér bugyija alól nem kandikált ki szőrszál, mindannyian bíztató jelnek vették.

 Gabi tenyere Anna egyik formás cicijére simult, ajka a másik halom rózsaszín, szégyenlősen udvarába bújt bimbójára. Mindazonáltal a bimbó szinte azonnal előugrott, képtelen volt ellenállni a fickándozó nyelv, és puha ajkak okozta kellemes érzésnek. Anna feladta berzenkedését, hogy testét nő izgatja, és el kellett ismernie magában, hogy jólesik. Lehunyta a szemét, hanyattfeküdt, teljesen átadta magát Gabinak. Engedelmesen megemelte ágyékát, mikor a lány lehúzta róla a bugyiját. A kreol bőrű lány kicsit remegett az izgalomtól, mikor teljes ruhátlanságában elé került partnernője teste. A hersegő húsú, finom mellekről a hasra vándorol izgató csókjaival. A bugyi eltűntével előbukkant a sötétbarna, egyenes, ritkás szőrű, fazonborotvált, izgalomillatot lehelő punci. Anna terpeszbe tette combjait, feltárva csupasz szeméremajkait, melyek még így is húsosan, szűziesen zárva maradtak. Gabriella tenyere odasimult, Anna remegőn felsóhajtott. Gabi cirógatta még egy kevéskét, szemtelenül az ajkak közé mélyesztve a középső ujját. Körmén nedvesség csillant, midőn kihúzta. Másik kezével is odanyúlva szétfeszítette az ajkakat, hogy Peti meg tudja örökíteni a kamerával. Pár másodpercig tartotta így, aztán fürge nyelve lépett akcióba. Kitapintotta a pici, rózsaszín-fényes csiklót, mely eddig lapított a szép nagyajkak rejtekében. Kicsiny mérete ellenére rendkívül érzékenynek bizonyult. Anna még erőteljesebben sóhajtott fel, mikor a nyelv megérintette a klitoriszát. Lassan cserkelt rajta, és Gabi élvezettel vette észre, ahogy az aprócska gombocska megduzzad, és élénkpiros színbe vált. Belegyorsított. Ujjai széthúzva tartották a puncit, nyelve már vadul csapkodott. Anna sóhajai állandósultak, olykor felnyögött, míg "felfedezettje" nyalakodva leste az olykor összehúzódó hüvelybejáratot, és az onnan löketszerűen csorduló-távozó nedveket. Nyalt, egyre csak nyalt. Nyelve már nemcsak a csiklón táncolt, gyakorta végigszaladt a szintén cseppnyi kisajkakon, és alkalomadtán beslisszolt a vöröslő, forró vaginába is, megízlelendő. Anna ettől hamarosan a csúcsra ért, lélegzete el-elakadt, halkan felnyüszített, ölét megemelte, ezzel mintegy odafeszítve peckét a nyalakodó lány nyelvének. Hüvelye kilökött pár cseppet, és egy görcsszerű rándulás, hatalmas sóhaj-nyögés közepette Anna elélvezett.

 Gabi felemelte fejét, arca nedvektől csillogott. Bájos mosollyal nézett a kamerába.

 - Jó voltam?

 - Igen! - válaszolt-sóhajtott három különböző hang.

 "Főszereplőnk" a még mindig csukott szemmel tikácsoló Annához fordult. - Tetszett?

 - Nem volt rossz, de ha nem haragszol, inkább fütyire vágynék… - tekintett fel.

 - Nézd, ott egy! - mókázott a másik csaj szeme fölé tett kézzel. - És ott is egy!

 - Melyik kell? - állt egymás mellé a két könyvelő.

 - Mindegy, csak jöjjön, és tövig! - könyörgött a divattervező lány. - Gumi nem kell, nemi bajom nincs, gyógyszer megvolt, GYERÜNK!

 Harvey és Peti összenézett. Peti maradt Anna vágyakozó ágyékánál, kemény, jókora farkát a dundi, csupasz ajkak közé tolta.

 - Aaahhh! Ez isteni! - nyögött fel a lány, mikor megérezte a keménységet szoros-szűk hüvelyében. További szavai átszellemülten gyönyörtelin hangzottak ugyan, mégsem voltak nyomdafesték-kompatibilisek. Kár szépíteni, zajosan szenvedélyes volt a lány. Petit nem zavarta, a vagina szorítása őrá is serkentőleg hatott, csendesen zihálva, lehunyt szemmel, gyors tempóban dugattyúzott ágyékával. Munkájának hamar termő gyümölcse lett. Anna sebesen száguldott a csúcsra, hüvelye lüktetett, hatalmasat élvezett.

 - Ez igeeennn… - suttogta kéjbódulva. - Ez az! Ne hagyd abba! - a végét már szinte sikoltotta. Peti szófogadó fiú volt. A hangmagasságából mit sem veszített lány szolidságát régen elhajította, teste csak úgy vonaglott, öle ütemesen emelkedett-süllyedt. A srácban lassan, bizseregve indult útjára egy újabb adag sperma.

 - Mindjárt jövök… - súgta a lánynak.

 - Én… én… most! - sikította Anna, vaginája összehúzódott, alteste megrándult az erős gyönyörhullámtól. - Verd a hasamra! - lihegte szóhoz és levegőhöz jutva, megcáfolva negyedórával azelőtt elhangzott mondatát. Peti tette, amit kért. Farkát az utolsó pillanatban kihúzta, megmarkolta volna, de a lány megelőzte. Művészi ujjak fonódtak makkja tövére, lassan mozgatta a bőrét, és szakavatottan csalogatta ki a hófehér, ragacsos folyadékot. Az iméntinél kevesebb, és sűrűbb adag halkan csattanva terült szét a sima bőrű hason. Peti lihegve nyúlt el Anna mellett.

 - Nem, mintha betegséget sejdítenék, de gyermekre sem vágyom! - jelentette ki Gabi, míg a gumit tekerte fel Harvey fekete, jókora és kemény farkára. - Gyere! - pucsított be. A néger srác alig láthatóan reszkető kézzel nyúlt a résnyire vigyorodott, csupasz puncihoz. Megdörzsölte, nedves volt. Nem, nem dugta még be szerszámát, duzzadt ajkaival izgató csókot nyomott csiklókörnyékre. Pár izgató cuppantás után nyelvét dugta be a nyirkos résbe. Finom volt, nyalt hát kevéskét. Fürgén végigsimította a sima, helyre klitoriszt, rózsás körmű, ápolt ujjai segítségével szétfeszítette a kisajkakat. A kéjgombocska előbukkant. Villámként csapott rá a nyelve, igen nagy élvezetet okozva a lánynak, kergetőzni kezdett a két szerv. Gabriella nem bírta sokáig.

 - Harvey… gyere már… dugd be! - nyöszörögte kéjtelin. A könyvelő engedelmeskedett, odaigazította, lassan betolta kemény farkát a szőrtelen, lucskos pinába.

 - Aaahhh! Mindjárt… el… - sikoltott fel a lány, fenekét még jobban megemelte, hüvelye a fekete szerszámra szorult lüktetve.

 - …élvezek… - fejezte be remegve-suttogva Gabi, mikor túljutott a csúcson, de élvetegen felnyögött ismét, mikor partnere finoman megmozdult. Fehér színű gumiba bújtatott dorongja egyre gyorsabb és gyorsabb tempót diktált az izgató, szoros barlangban. A lány vaginája csapzott volt, de állta a rohamot, mely egyre hevesebbé vált. Gabi minden lökést hangos nyögéssel kísért, mind kevéssé volt képes ellenállni a közelgő orgazmusnak. Az érzés pedig jött. Viharsebesen. Képtelen volt kontrollálni testét, a gyönyör hullámainak záróizma sem tudta tartani magát, pár csepp sárga folyadék bizony kifröccsent, súrolva a lengő, fekete zacsit.

 - Most a fenekembe! - lihegte Gabi a szemlátomást közelgő Harvey-nak. A néger fiatalember eleget tett ennek a kérésnek is. Gyors mozdulattal rántotta ki farkát a punciból, hogy utána nagyon finoman egy lyukkal odébb irányítsa. Nehéz lett volna megmondani, melyikük volt zajosabb, Harvey-nak mindenesetre fokozta érzékeit a jóval szorosabb popsi. Kettőt-hármat húzhatott mindössze, termetes, fekete pénisze lövellte-spriccelte makkjából a nem csekély adag magot a gumiba. Óvatosan, vigyázva húzta ki farkát, és lihegve nyúlt el a kielégült Gabriella mellett.

 - Na, hogy érzed magad? - kérdezte a lány jó húszpercnyi pihenő után.

 - Csúcs vagy, kislány! - sóhajtott Harvey.

 - Hát, nem gyenge, az biztos! - nyögte Anna.

 - Mindent felvettél, szívem, amit kellett? - mosolygott Petire.

 - Amit csak tudtam!

 - Megnézzük?

 - Nézzük! - és újra megtekintették, ahogy Gabi Anna húsos muffján nyalakodik.

 - Hétfőn, ha nem haragszol, elvinném a kazit, és megmutatnám egy ismerősömnek is, jó? - gyújtott rá Anna.

 - Rendben, odaadom Laurának, én melózni fogok az irodában.

 - Oké, remélem, tetszeni fog a pasasnak…

 - Én is… - fújta ki Gabi a füstöt.

 Kedd délelőtt. Anna, ahogy ígérte, elvitte a kazettát az ismerőséhez. Felcsörrent a telefon. Egy Rudolf nevű fickó jelentkezett, Gyémánt Gabriellát kereste. Személyes találkozóra hívta a lányt.

 

 - Már az első találkozás alkalmával csinált egy sorozat képet - mondta Gabi.

 Apja csendesen hallgatta lánya "élménybeszámolóját". Néha belehümmentett, olykor a fejét csóválta.

 - És, hogy ment a fényképezkedés? - kérdezte végül.

 - Hát… hol is kezdjem? - tűnődött a lány. - A pasas nem volt nagy szám, de rendes, türelmes. Nem akart lefektetni, nem pattogott, nem idegeskedett. A beállításokkal nem vacakolt sokat, profinak látszott az ipse…

 - Aztán leadta a lapnak, igaz?

 - Persze csak a beleegyezésemmel!

 - Miért csak most jelent meg?

 - Átfutási idő, nyomda… - vont vállat Gabi, és folytatta. - A képek és a videó viszont nem maradt Rudinál…

 - Hanem? - húzta fel csodálkozva szemöldökét Dugó. Azt hitte, ezzel vége, lánya fotómodellé vált.

 - Ezt majd inkább otthon… - mondta Gabi. - Azt hiszem, el kellene mondanunk anyunak is, nem?

 - Hááát… nem is tudom… - Dugó tényleg nem tudta. Félt elmondani Krisztának, bár azt is tudta, ezt nem lehet örökké titokban tartani. - Menjünk! - tápászkodott fel sóhajtva. - Jöjjön, aminek jönnie kell! - és Gabit átkarolva kimentek a Diamond Kft telephelyéről.

Wackond 2011.08.22. 18:02

Gyémántok 37

 Harminchetedik fejezet

 (Avagy: Gabi munkát talál)

 

 

 - Gabi, bejönnél egy percre? - reccsent a hangszóró a Diamond Kft titkárnői pultján.

 - Természetesen! - Gyémánt Gabriella kirúgta maga alól a gurulós széket, és besétált apja irodájába. Gyémánt László zordonan ült foteljában, a hatalmas íróasztalával szemközti fotelre mutatva, némán kínálta lányát ülőhellyel.

 - Valami baj van? - kérdezte gyanútlanul Gabi, látva apja ráncolt homlokát.

 - Nézőpont kérdése, lányom.

 - Miért?

 Dugó nem válaszolt, az előtte heverő mappából egy színes magazint húzott elő. Átnyújtotta Gabinak. A lány átfutotta, egy oldalnál megakadt, néhány szín átcsörtetett az arcán, végül az újságot becsukva, némi maradék arcpírral visszaadta apjának. Dugó nyugodt mozdulatokkal nyitotta szét ismét, annál az oldalnál, ahol a lánya elszíneződött.

 Feszült csend telepedett az irodára. Gabi idegesen, Dugó hűvös nyugalommal gyújtott cigarettára.

 - Honnan van? - kérdezte elhalón, kaparó torokkal Gabi.

 - A sofőrök nézegették, csak úgy belepillantottam, és úgy gondoltam, megveszem én is… - a férfi mintha csak csevegett volna. Zord arckifejezése már rég eltűnt róla, ám fegyelmezett vonásai vészjósló közönyt árasztottak.

 - Haragszol? - rekedt a lány nagysokára.

 - Nem… - mintha szomorúság csengett volna Dugó hangjából. - Én nem haragszom… de Peti mit szól ehhez?

 - Semmit, tulajdonképp az ő ötlete is volt…

 Ismét kínos, feszült csend. A már nem is lány, hiszen felnőtt, huszonkét éves nő volt, éppen erőt gyűjtött, hogy egy szuszra elhadarva megmagyarázza a történteket, de apja megelőzte.

 - Határozottan jól áll neked ez a fehér cucc! - és elismerő vigyorral bökött a lapra. Kirobbant belőle a nevetés, ahogy a lányára nézett. Egyszerre álltak fel, és Dugó megölelte lányát. Gabi köpni-nyelni nem tudott, csak állt, tűrte-viszonozta apja ölelését, és később járkálva előadott lelkifröccsét.

 - Kérdezted, haragszom-e? - lépett Dugó az ablakhoz, bár kitekintett rajta, lelki szemei máshol jártak. Révetegen bámészkodva folytatta: - Nos, erre nem tudok mit válaszolni. Apaként szíven ütött, hogy az én kicsi lányomat egy újságban látom pózolni, mint férfi, viszont keményen ágyékon talált a dolog. Be kell vallanom, jól sikerült képek, de…

 Visszafordult, és Gabi szemébe nézett. Lánya várt, feszülten nézte az apját. Már jó ideje el akarta mondani neki, de nem volt elég mersze hozzá. Határozottan pácban érezte magát. Ismét szóra nyitotta száját, Dugó ismét félbeszakította.

 - Szóval nem haragszom. Felnőtt nő vagy, azt csinálsz, amit akarsz. Szokványos sablonduma, de ez így van. Ha te úgy érzed, hogy így akarsz érvényesülni, ám legyen, lelked rajta!

 - Kirúgsz? - kérdezte Gabi.

 - Innen, vagy otthonról?

 - Is-is.

 - Ezt te döntöd el. A lányom és a beosztottam vagy. Ha menni akarsz, nem tarthatlak vissza, de a lakás és az iroda ajtaja mindig nyitva áll előtted!

 - Köszi, apu! - ugrott a lány a nyakába.

 - Egyébként tetszik a "művészneved"! Gwendoline Diamond! - mosolygott Dugó. - Tudod, hogy mindig is Gwendoline-nak akartalak hívni?

 - Szerinted miért ezt a nevet vettem fel?

 - Nagyon ügyes!… És Laura?… Ő nem?…

 - Hát, nem egy ártatlan bárányka, de ebben a buliban nem vett részt.

 - Pedig jól mutatnátok a karácsonyi kiadás poszterén!

 - Majd megbeszéljük!

 - Azt is elmeséled, hogyan kezdődött?

 

 Először az is tisztázásra szorul, Gabi hogyan keveredett titkárnőként a Diamond Kft-be. Egy évvel ezelőtt ugyanis…

 

 Dél volt. Melegen sütött a szeptemberi nap. Szombat volt, csend és nyugalom. A nagy család még pénteken elutazott kirándulni, de Dugó nem tartott velük, mert valami határidős munkájával el volt maradva. Pénteken éjfélig körmölt az irodájában, és minden igyekezete ellenére képtelen volt másnap reggel hatkor felkelni. Ezen felül még a könyvelője is lelécelt két héttel azelőtt, semmi oka nem volt tehát a jókedvre.

 Klári nyolckor kinyitotta az irodát. Elintézte azt a pár telefont, ami volt, és a magával hozott könyvbe feledkezett. Néhányszor felkukkantott hozzá Lajcsi, de a nő mindannyiszor visszautasította a pasas közeledését, Dugó várható érkezésére hivatkozva.

 Múltak az órák. A járműforgalom nem volt nagy, és a főnök sem jött még be. Klári úgy gondolta, megkockáztat egy pásztorórát. Ismerte Lajcsi állandó "harckészültségét", előrelátóan először önmagát "hevítette" fel, és csak a kellő izgalmi szint elérése után tervezte magához hívni a portást. Bugyiját levette, táskájába gyűrte, két kézzel simogatta, masszírozta csupasz vénuszdombját. Belemerült a játékba, ujjai hol a csiklóján táncoltak, hol felforrósodott, benedvesedett vaginájába siklottak. Nem pörgette magát jobban, férfire vágyott, és már emelte volna fel a telefonkagylót Lajcsi-hívón, mikor léptek csusszanását hallotta a lépcső irányából.

 - Helló, Klári! – köszönt rá lehangoltan Dugó.

 - Szia, Laci!

 - Hogyhogy még bent vagy? – bíbelődött az irodaajtóval a férfi.

 - Téged vártalak, hátha szükséged lesz rám – emelkedett fel ültéből a titkárnő kicsit ijedten, attól félve, lebukott a főnöke előtt, ám az ügyet sem vetett rá. Belépett az irodába, titkárnője a nyomában. Leült az íróasztalhoz, Klári a túloldalon állt, utasításra várva.

 - Baj van? – törte meg a csendet a nő.

 - Akad, de nem vészes, inkább fáradt vagyok.

 Klári hallgatott, Dugó folytatta.

 - Az a tetű is pont most pattant meg, mikor a legjobban kellene a munkája! – utalt undorral a hűtlen könyvelőre.

 - És Péter? – puhatolózott óvatosan Klári.

 - Mi van vele?

 - Ő nem tudna segíteni?

 - Minden bizonnyal tudna, hiszen most tette le a mérlegképes vizsgát…

 - Hát akkor?

 - Nem akartam zavarni. Most végzett a vizsgákkal, hadd pihenje ki magát!

 - Neked is pihenned kellene…

 - Nincs már sok hátra, be tudom fejezni!

 - Rendben van, kint leszek, ha kellenék! – és Klári kiment. Nem vette észre, hogy Dugó arca előbb megnyúlik, majd vigyorba torzul. Rövidke szoknyájának hátsó felén tenyérnyi nedves folt virított. A férfi sejtett valamit titkárnője fura dolgairól, jóllehet, Laura és Robi soha nem árulta el senkinek, amikor a nőt rajtakapták a portással. Az viszont Dugó figyelmét sem kerülte el, hogy olykor összefutott Lajcsival a lépcsőn, amint az ruháját igazítva jött lefelé Kláritól. A nő szoknyáján látott folt csak erősítette gyanakvását, sejtése szerint épp a „bemelegítési” fázisban érkezett. Gondolatait pajzánságról a munkájára terelte, önmagát is meglepő sikerrel. Másfél óra múlva készen is lett. Irodájából kilépve búcsút intett titkárnőjének.

 - Maradsz még, Klári?

 - Igen, még van egy kis dolgom! Előkészülök hétfőre… Akkor, minden jót, Laci, kellemes pihenést! Gondolom, mész a család után? – érdeklődött nem minden ok nélkül Klári.

 - Azt hiszem, igen. Szia! – és Dugó lelécelt. Esze ágában sem volt még hazamenni! Elköszönt a portástól is, és hazafelé vette lépteinek irányát.

 A portán megcsörrent a telefon.

 - Tíz perc múlva, a garázs ajtajánál! – reccsent Lajcsira Klári. – Zárd be a kaput, már úgysem jön senki!

 - Rendben! – és a figura letette a kagylót.

 Dugó kényelmesen cigarettázva megkerülte a tömböt, és jó húsz perc múlva ért vissza telephelyének kapuja elé. Sehol senki. Kinyitotta kulcsával a kaput, és a portásfülke ajtajához osont észrevétlenül. Csend. Gondolhatta volna! Annyi eszük azért lesz, hogy nem az utca melletti épületben fognak kufircolni! Az irodaépület felé tekintett. Most bánta, hogy annak idején színezett üvegeket szereltetett be. A burjánzó növényzet takarásában mégis sikerült odaslisszolnia. A bejárat is zárva volt, csendesen kinyitotta. Körbeóvakodott mindent, de még mindig semmi. A garázs! Amekkora hangár az, könnyen el lehet rejtőzni mindenféle okból! Dugó most az egyszer áldotta Lajcsi tyúkeszét, aki több hete nem nyírt füvet, és a gaz is helyenként derékig ért. A férfi hangtalanul a garázs egyik ablakához kúszott, belesett. Már épp le akarta magát szidni, hogy mindenféle, talán alaptalan gyanú miatt leselkedik itt, mikor Lajcsi jelent meg odabenn. Egy táskát kapott fel, és már el is tűnt a mosóhoz vezető ajtó mögött. Dugó egy oldalbejáraton keresztül surrant utána.

 A megbeszélt helyen, a megbeszélt időben találkozott a bizarr párocska.

 - A mosóba menjünk! – jelentette ki a nő, táskáját a férfi kezébe nyomta.

 - Igen, Klárika! – és hűséges kiskutyaként indult utána.

 - Itt várj! – torpant meg Klári a mosóajtóban. – Majd szólok, ha gyere! – és bement. A kezelőhelyiségből két vastag, ottfelejtett, bár tisztának látszó pokrócot vett elő. A padlón lévő, rácsos vízelvezető mellé terítette, a betonra. Blúzát kigombolva lassan eresztette le a ruhaneműt a földre, amit a szoknyája követett, már megszáradt rajta a folt. Mikor főnöke irodáját elhagyva észlelte a „balesetet”, aggodalommal vegyes izgalom fogta el. Igaz, valamikor rövidre zárták ezt a kérdést a két főnökével, az utóbbi hetekben mégis felébredt a nőben a vágyteljes kíváncsiság, főleg Dugó iránt. Klári titkon reménykedett, hogy a férfi „utánajár” a szoknyafoltnak, és esetleg még be is száll harmadiknak. Nem is sejtette, álma mennyire közel jár az igazsághoz… Réveteg-kéjeteg mozdulatokkal kapcsolta ki melltartóját, keblei feszesen, felszabadultan húzták ki magukat, ledobva a szoros, börtönszerű fehérneműt. Két tenyere két mellére simult, a mosó hűvös levegőjétől fázósan összeugrott mellbimbók szinte szúrták a kezeit. Nem zavarta, mint inkább izgatta, gyengéden simogatta, gyúrogatta a gömböket, böngyörgette, sodorgatta a bimbókat, élvezte azok pajkos ruganyosságát. Jobb tenyere lassan lecsúszott halványan puhos, de még mindig igencsak igéző-izgató hasán át csupasz ölébe. Terpeszbe állt, résnyire nyíló szeméremajkai közül előbukkant a rózsaszín csiklóját takaró bőrredő. Az egész tenyerét vénuszdombjára simította, középső ujja a jól fejlett kisajkai között kutatta a gyönyör alagútjának bejáratát, míg a hüvelykujja alatti tenyérpárna erőteljesen, aprókat mozdulva nyomkodta peckét. Remegőn felsóhajtott. Matató ujja tövig csusszant a máris forró, máris nedves vaginájába. Tudata már a kikapcsolás szélén állt, hogy átadja magát a maszturbáció gyönyöreinek, mikor eszébe jutott az ajtó mögött várakozó Lajcsi. Halkan szólt ki, de a pasas így is meghallotta, eszeveszetten viharzott be a nőhöz. Klári mogyorószín tekintetével végigmérte a láthatóan felizgult portást. Elégedetten tekintett annak duzzadó nadrágjára, és vágyakozó-várakozó, rusnya arcára, végül üres kezeire.

 - Hol a táska? – reccsent rá.

 - Jaj! – kiáltott fel Lajcsi. – Máris hozom! – és kirohant. Izgalmában visszatértekor elfelejtette becsukni az ajtót, akaratlanul is kedvezve ezzel Dugónak.

 A főnök ki is használta az alkalmat, és villámgyorsan a nyitva hagyott ajtó réséhez surrant. Döbbenet uralkodott el rajta, mikor meglátta beosztottai ténykedését…

 Klári térdre ereszkedett, fenekét Lajcsi felé domborította. A rút mandró a nő kedvenc pálcáját tartotta a kezében, és suhogva, ám vigyázva sújtott le a pirosló bőrű, kerek, remegő félgömbökre. Minden halk csattanás után megemelte az altestét, fenekének partjai még jobban szétnyíltak, láthatóvá téve a nem csekély kisajkakat, és a közülük csillogva szivárgó kéjnedveket. Klári nagyon élvezte a gyenge, de csípős ütéseket, a bizarr kéj egyre jobban hatalmába kerítette. Nyögött, zihált, emelgette farát, sürgette Lajcsit, hogy folytassa. Nem kellett bíztatni, tette az a dolgát, ütései mind záporoztak Klári már jócskán vörös, csíkos hátsójára. Váratlanul a nő felsikkantott, valami olyasmit, hogy „Most…! Jövök…!”, és nedvei cseppentek combjaira, remegve-rángva a gyönyörtől.

 - Gyere, Lajcsi, hágjál meg! – suttogta, amint szóhoz jutott. A pasast sem kellett kétszer utasítani! Pillanatok alatt ledobta magáról kopottas gönceit, vékony szerszáma mereven billegett, mikor Klári mögé térdelt. A nő mellkasát a földre eresztette, hogy hátsója még jobban kidomborodjon, kezeivel hátranyúlva úgy szétfeszítette gömbjeit, hogy mind végbélnyílása, mind hüvelye feltárult. Lajcsi a nyitott lyukak mögé helyezkedve akár választhatott is volna, hevesen, mohón döfte vékony dákóját Klári vaginájába. Tövig hatolt a nő testébe, és vad lökésekkel csődörként hágta, mint azt Klári el is várta. Óriási kéj áradt szét mindkettejükben, nyüszítéseik, nyögéseik összekeveredve visszhangoztak a teremben. Nemi szerveik tocsogva súrlódtak egymásban és körül, a férfi lagymatagon lengő herezacskója minden lökésnél nagyot koppant-csattant a már vörösben játszó, alaposan megduzzadt, bőrredői közül kiemelkedett csiklón. Nagyon rapid, nagyon vad futam után egyszerre élveztek el. Dugó elhűlten hallgatta ezt a hangorkánt. Klári felsikkantott, Lajcsi felhördült, amikor a nő hüvelye satuként szorítva összerándult, nyelte magába a lüktető faszból fröcskölő ondót. Hangosan zihálva nyúltak el egymás mellett, miután a férfi lemászott Kláriról.

 - Jó voltál! – lihegte Klári.

 - Igyekeztem… - vigyorgott rút képével a portás.

 - Bírod még? – kis szünet után a titkárnő törte meg a rájuk ereszkedő csendet. Légvételük lassult.

 - Igen, Klárika, bírom.

 - Bírnod is kell! Ki vagyok éhezve!

 - Nem akarok csalódást okozni! – ígérte a pasas, Klári le is csapott rá. A pokróc szélénél levő rács közelébe állt terpeszben. Utasítására Lajcsi a nő lába közé-aláült, áhítattal nézett fel a pirosló, mindenféle nedveket szivárogtató, csöpögtető, résnyire nyílt puncira. Nyelve végigsiklott a szeméremajkakon, nem zavartatta magát attól, hogy puncinedvet, avagy saját visszaszivárgó spermáját nyalja-e. Átszellemülten rusnya képpel, élvezettel habzsolta az ujjaival szétfeszített hüvelybejáratot, nyelvét gyakran a kéjgombon siklatva. Klári határtalanul élvezte a nyalakodást, bal keze a melleit gyúrogatta, jobbja Lajcsi hajába túrt bíztatólag. Nyögött, nyüszített, az ágyékában nyaldosó mandró nevét ismételgette lihegve. Nem telt bele sok idő, ismét a csúcs közelébe került, de nem engedte, hogy a pasas befejezze. Kiküldte maga alól, és hanyattfeküdt a pokróc szélén.

 - Ujjazz! – lihegte a portásnak. Az boldogan tett eleget az utasításnak. Tenyerét ráfeszítette a ruganyos csiklóra, középső ujját a vöröslő kisajkak közé vezette. Ki-be mozgatta a forró nedvességben, de ez a nőnek nem volt elég.

 - Még… még… egy… ujjadat! – sípolta. Még mindig kevés! A portás már három ujjal dolgozott a táguló lyukban, de Klári egyre sürgette, hajtotta. A férfi már-már dühösen az egész kézfejét bevetette, nyelvét is a csiklóra nyalta, mikor hirtelen megrándult a nő teste, és hatalmasat élvezett. Puncija fröcskölve árasztotta kéjnedveit, a hüvely fala „spanyolkesztyűvé” vált, majdhogynem megropogtatva Lajcsi ujjait. Ha már ott volt a keze, nem hagyta abba az öklözést, és a nyelvpörgetést, amint Kláriban csillapodtak a hullámok, folytatta, ahol abbahagyta. A titkárnő is. Mikor Lajcsi újra kezdte, ő ismét hamar csúcsközelbe került. Határtalanul csodálatos volt ez számára, még sosem próbálták az effajta „kényeztetést”. Ahogy egyre repült a cél felé, érezte, nem tudja testét visszafogni. Hólyagjának záróizma engedett, ahogy testét ismét orgazmus járta át, Lajcsi nyelve alatt pirosló, duzzadt pecke alól erős, nagy ívű sugárban fröccsent sárgán a vízsugár. Leállította a manust.

 - Pihenjünk kicsit! – zihálta hullámzó keblekkel. – A táskámban van egy üveg… üdítő. Idehoznád?

 Lajcsi már ugrott is, Dugó visszahúzódott, nehogy észrevegyék őt. Nem vették észre. A titkárnő mohón fonta tikkadt ajkait az üveg szájára. Majdnem a felét kiitta egy húzásra.

 Bő húsz percig csak ült, nem foglalkozott a feneke alatti nedves folt hidegével, pihent. A portás kérdőn ült mellette, tekintete hol a nő arcát, hol testét vizslatta. Egyre többször tévedt a testére, intim tájaira, és már a látványtól lassan vér tódult ágyékába. Klári figyelmét nem kerülte el a vékony, de merev hímtag. Lassan hajolt a fickó ölébe. Az menten hanyattfeküdt, a nő dolgát megkönnyítendő. Klári ajkai a vörösen duzzadó makkra, ujjai a fasz köré fonódtak. Keze, szája, nyelve mozgásba lendült. Lassan gyorsuló tempóban szopogatta a kifogyhatatlannak ismert péniszt. A torz, rusnya képű manus halkan felnyögött, tétován cirógatta az ágyékában dolgozó titkárnő haját. Teste bizsergett, ahogy a kényeztetés tempója erősödött, de a nő most nem akart ondót nyelni. Másfajta élvezetre vágyott. Föléguggolt a rúdnak. Csupasz, nedves, mindig szexre kész puncijába igazítva Lajcsi farkát, beleült. Tövig. Megint lassú sebességgel lifteztette magát. Nem érdekelte a saját testét egyre inkább hatalmába kerítő gyönyör, Lajcsi arcát figyelte, vajon milyen messze járhat. Nem túl messze, Klári gyorsan le is emelte magát a férfi testéről. Négykézlábra ereszkedve pucsított elé. Lajcsi vette a lapot, de csak részben. Már lökte volna nedvesen csillogó, vérbő-fénylő makkját a szolidan nyílt, jókora kisajkak közé, de a nő határozott mozdulattal a ráncos-barnás gyűrűhöz irányította a dákót. A gnóm figura óvatosan nyomta hát a felnyögő nő fenekébe farkát. Amint bent volt, lehullott róla minden gyengédség. Vad tempóban, nagyon hamar a csúcsra jutva hágta meg Klárit. Az utolsó pillanatban cuppanva rántotta ki szerszámát, és sugárban fröcskölte magját partnere izzadt-selymes hátára, fenekének gömbjeire.

 Dugó úgy érezte, elég volt. Tépelődött ugyan, lebuktassa-e az üzekedő párt, esetleg beszálljon-e ő is egy szaftos menetbe, végül úgy döntött, nem szól semmit, és nem is tesz semmit. Lábujjhegyen lopakodva osont el az autómosóból.

 

 Hétfő reggel. Se Lajcsi, se Klári. „Hol a rákban lehetnek?!” – tajtékzott magában Dugó. Idegesen tépte fel a visongó telefon kagylóját. A gnóm portás volt az. Közölte, autóbalesetet szenvedtek. Neki csak a lába tört, a titkárnőnek viszont koponyaalapja és medencéje. Kómában van még, az orvos szerint, ha magához is tér, lábra többé nem áll. Ő ezennel tisztelettel felmond, hogy Klári mellett lehessen, hogy ápolhassa. Nem, ne tartóztassa Laci, jó főnök volt, de úgy érzi, Klárinak nagyobb szüksége van rá. Dugó hiába kérte, Lajcsi hajthatatlan volt. Gábort magával rángatva a kórházba téptek.

 A portás arca rettenetes volt. A betört szélvédő üvegszilánkjai nagyon csúf nyomot hagytak. Megtekintették a távolról sem szebben festő, halottsápadt Klárit. Gépek sziszegése, pittyegése között, szomorúan aggódtak az életéért.

 Dugó este lehangoltan ültette le családját a nappaliban.

 - Sajnálom szegény lányt! – szipogott Kriszta. – Kijutott neki nagyon a rosszból.

 - Bizony! – bólogattak az ikrek.

 - Nagyon rendes, megbízható volt! – kesergett Dugó.

 - Túléli? – kérdezte Gabi.

 - A doki szerint jó esélye van rá, a gyaloglásra már kevésbé…

 - Szegény­…

 - Úgy döntöttem, segíteni fogok neki, ahogy csak lehet…

 - Ha jól hallottam, Lajcsi is ezért mondott fel – bökte ki Laura.

 - Igen… - suttogta Dugó letörten.

 - Akkor most se könyvelő, se portás, se titkárnő! – sóhajtott a neje.

 Pár perc gyászos szünet után Dugó rekedt hangja reccsent.

 - Lányok, szomorúan, de kényszeredetten teszem fel a kérdést. Melyikőtök vállalná el a titkárnői állást, amíg nem tudunk meg valami bíztatót Kláriról?

 Az ikrek összenéztek, majd így szóltak: - Tudsz várni holnapig?

 - Tudok jobbat?

 Még aznap este az ikrek maguk között, másnap pedig a szülőkkel beszélték meg a dolgokat. Gabi és Laura egyszerre, pontosabban váltásban vállalták el az állást. Megkörnyékezték Petit is, hogy legyen ő a könyvelő. Boldogan mondott igent.

 Klári három nap múlva tért magához, de legalább egy hét telt bele, mire valamelyest beszédképessé vált. Sírva köszönte meg a Gyémánt-família önzetlen segítségét, és bár a munkáját valószínűleg sosem lesz képes ellátni, megígérte a lányoknak, hogy probléma esetén, ha tud, segít.

 Így lett hát Gyémánt Gabriella és Laura a Diamond Kft titkárnője. És hogyan kerültek Gabi fotói egy szexmagazinba?

 Az is kiderül…

Wackond 2011.08.15. 18:00

Gyémántok 36

Harminchatodik fejezet

(Avagy: nem harap a cápa!)

 

 

 - A pofám leszakad! - fakadt ki Vili, mikor kilépett a partra, és a hajó felé pillantva meglátta, amint Gabiék az izmos fiúkat "versenyeztetik".

 - Ugyan, drága, ne is törődj ezzel! - ölelte át Marcsi. - Eljön majd a mi időnk is!

 Úgy lett, ahogy mondta. Igaz, a hajón maradtak, Flóra kivételével, jól kifárasztották egymást, késő délutánra valamennyien regenerálódtak. Viliéket annyira elbűvölte a part, hogy úgy döntöttek, estefelé megint kiúsznak.

 - Tüzet lehet rakni a parton? - kérdezte Vili a mindentudó Pannitól.

 - Még mindig nem! - szólt a kékhajú olyan hangsúllyal, amit az ostobáknak tartogatott.

 - Picit se? - alkudozott a srác, merőben feleslegesen.

 - Nem én hoztam a szabályt, de ha nagyon világítani akarsz, vigyél zseblámpát!

 - Az nem fog kelleni! - vetette közbe Kinga. - Telihold lesz!

 - Az nagyon jó! - tapsolt Sári. - Olyankor annyira gyönyörű minden!

 - Te is! - ölelte át barátnőjét Max, mire a lány elhúzódva, csodálkozva rámeredt.

 - Csak teliholdkor vagyok szép?

 - Nem, nem, dehogy… Mindig!

 - Na azért! - enyhült meg Sári, és Vilihez fordult. - Mikor szándékoztok kimenni?

 - Majd kaja után - válaszolt pasija helyett Marcsi.

 - Nem vagyok éhes… most mennék! - nyavalygott Vili.

 - Nekem viszont kopog a szemem, és gondolom, a többiek is flamósak az egész napi szextorna után! - jelentette ki a lány.

 - Tényleg, mi lesz a menü? - rikkantott Peti.

 - Azt javaslom, razziázzunk a hűtőben! - mondta Panni.

 Ha nem is egy emberként, de határozottan egymás nyakára hágva tülekedtek a szerencsétlen készülék ajtajában. Gabi és Laura, megelégelve a fejetlenséget, halk üvöltéssel az asztalhoz parancsolták a csürheként viselkedő társaikat, és gyors szendvicsgyártásba fogtak. A vacsora végeztével már nem is volt olyan sürgős Vilinek a partra úsznia, de ahogy ment le a nap, úgy jutott eszébe ismét. Meginterjúvolta társait, Sári, Flóra, Max, Niki, Tibi és Marcsi jelezte csatlakozási szándékát.

 Viliék tehát partra úsztak az alkonyban. Elnyúltak a kavicsokon, kicsit kényelmetlen volt, de nem megoldhatatlan, gyönyörködtek az ezerszínű naplementében, és egymásban. Flóra kivételével mindenki a párját ölelgette.

 - Jössz úszni? - fogta kézen Nikit Tibi, és már húzta is maga után.

 - Próbálnék csak nemet mondani! - bukdácsolt a lány. - Várjál már egy kicsit! - torpant meg. - Ez nem fog kelleni! - és laza mozdulattal elhajította a fürdőruháját, Tibihez lépve a fiút is lepucolta bő, vizesen tapadó bermudanadrágjától. - És ez sem!

 Mindjárt jobb lett. Belegázoltak a sekély, már a felkelő Hold fényétől csillogó, sötét vízbe. Jócskán meg kellett közelíteniük a hajót, hogy úszható mélységbe kerüljenek. Körbe is tempózták a ringatózó járművet, integettek Lauráéknak, akik a korlátnak támaszkodva gyönyörködtek a holdfényes öböl szépségében. Pancsolás közben találkoztak Sárival, aki a hajó felé úszott.

 - Meguntad a kavicsokat? - kérdezte tőle Niki.

 - Nem mondom, jutott oda is, ahova nem kéne! - válaszolt a lány. - Csak pár apróságért ugrom fel, és megyek vissza! - ezzel elúszott jachtiránt.

 Nikiék nem is törődtek vele tovább, partközelben, ahol a lábuk már éppen leért, gyengéd, szerelmes csókolózásban forrtak össze, kezük simogatva bizsergette egymás vizes bőrét. Lehunyták szemeiket, tudatuk jóformán kikapcsolt. Tibi még szorosabban ölelte szerelmét, pihés mellkasát izgatóan bökték a lány ki tudja, mitől megmerevedett, ruganyos bimbói. A fiú érzelmes csókjai Niki finom ajkairól selymes, napbarnított arcára, és nyakára cuppantak. Niki behunyt szemmel kissé félrehajtotta a fejét, nagyon izgatónak érezte Tibi csókjait. A testében fokozódó nemi vágy azonban jeges rémületbe váltott, mikor halk csobogást hallva kinyitotta a szemét. Súlyos másodpercekbe telt, mire ki tudta venni a csobogást okozó dolog alakját. A Hold ezüstcsíkjában háromszögletű valami közeledett feléjük lassan, célirányosan. "CÁPA!" - sikoltotta magában. Rémülten húzódott el a meglepett Tibitől, és remegve, hangtalanul mutatott a most már határozottan cápauszonyra emlékeztető cápauszonyra. Tibinek elkerekedett a szeme felfogva a közelgő veszélyt, nem túl finoman megtaszajtotta Nikit.

 - SPURI!

 Testük szinte nem érte a vizet, csúcsot úsztak százméteres menekülésben, tajtékot csapva, zihálva futottak partra. Döbbent társaik holdkorongnyi szemekkel nézték a lihegő, káromkodó párt. Még jobban megrökönyödtek, mikor Tibi összefüggéstelen szavakkal, ám egyértelmű mutogatással utalt menekülésük okára. Max volt az egyetlen, aki elmosolyodva gázolt be a vízbe. Fittyet hányva az elemállapotát firtató kérdésekre, az uszony közelébe ment. Combig ért neki a víz, az izmos fiú harsányan röhögött.

 - Ez a cápa ugyan nem harap! - és volt is benne valami. Az iszonyú uszony megemelkedett, napbarnított, csillogó hát, vizes, sötétszőke hajfonatok tekergőztek rajta, és egy Max magasságú, bizony emberi, mi több, meztelen női alak emelkedett ki a vízből. Kiköpte a légzőcsutorát, vele egy korty vizet, és Maxszal kézenfogva lassan a partra sétált. Búvárszemüvegét a homlokára tolva, műuszonyát a hátáról levéve Sári Nikihez és Tibihez lépett.

 - Hogy a rosseb… - remegett Tibi a dühtől. - A bőr hűljön rád!

 - Bocs, de nem tudtam kihagyni! Ugye, nincs harag? - mentegetőzött Sári.

 - Izé… - motyogott Tibi a kövekre tekintve. - Cseppet megijesztettél minket… de, na, jó, nincs harag!

 - Te tudtad? - fordult Niki Maxhoz.

 - Persze!

 - Honnan? - csodálkozott Marcsi és Vili.

 - Én már sejtem! - mosolygott közbe Flóra.

 - Két okból… - magyarázta a srác. - Az egyik, hogy még valószínűleg nem láttatok élő cápát…

 Felismerhetetlen motyogás.

 - Az öböl vize elég sekély, amelyik dögnek ekkora uszonya van, az nem merészkedik be ide, ráadásul az Adriában nem is élnek ekkora példányok. Másfelől ez a poén az én barátnőm kedvenc trükkje.

 - Marha jó poén… - dünnyögte Tibi. - Majd' összetojtam magam!

 - Ne haragudj! - kérlelte Sári.

 - Nem haragszom… - de nem volt túl meggyőző.

 - Volna egy tippem, mivel engesztelhetnélek ki… - vonta félre a fiút a magas lány. - Ha nincs ellene kifogásod! - fordult Niki felé. A fekete hajú lány vállat vont, és Maxra nézett. Az is csak a vállát vonogatta, és felé csippentett a szemével. Szent lett tehát a béke, a trauma után más izgalmak után néztek.

 Tibi máris másképp tekintett Sárira. Nála majdnem egy fejjel volt magasabb, az ezüst, erős holdfényben tökéletesen ki tudta venni a lány arcának vonásait. Szemöldöke vékonyan ívelt zöld, kerek, csillogó szemei fölött, arca sima, piros - talán a naptól, kissé kerekded volt, álla csak annyira volt határozott, hegyes, hogy arcát széppé tegye. Tekintete elidőzött az almácska-kebleken, és az ágyéktájt, ujjnyi szélességű pamacson. A lány mindehhez csábosan mosolygott, különösen lefelé, jóval a fiú arca alá. Szorosan mellélépett, cirógatta kedvesen minden porcikáját, különös figyelemmel a még petyhüdten lógó, a hideg víztől szánalmasan összement fütyire. A hosszú, simogató ujjak azonban melegséget, és sok-sok vért csábítottak a barlangos testbe, percekkel később büszkén dagadozott a dorong.

 - Hmm… nem rossz! - jegyezte meg a lány elismerően.

 - Hááát… ezt tudom nyújtani… - tárta szét karjait Tibi.

 - Ja, ha nyújtani tudod! - nevetett Sári, és leguggolt Tibi elé. Kedvtelve szemlélte, cirógatta a dákót, lassan felhúzta a bőrét, élvetegen bámulta, ahogy a makk sima felülete előbukkan, pirosból vöröslőbe változik, és még jobban megduzzad. Sári imádta ezt a látványt, de sajnos pasijával nem tudta megtenni, mert Max körül volt metélve. Eme vonzalmát most Tibin élte ki, a srác türelmes volt, nem tiltakozott. Ő is szerette, ha így "fitymálják" őt, Sári még jó párszor eljátszotta ezt a fel-le húzogatást, aztán az egy varázslattal odakerült törölközőre fektette a fiút. Mintha imához készülne, úgy térdelt le Tibi ágyékához, már nemcsak kezei, de vonzó ajkai is szerephez jutottak. Bal keze a kéjrúdra szorult, szája izgatásképp eleinte csak csókokat lehelt a makkra, de hamarosan köréfonódva tűnt el benne, nyelve siklott rá sikamlósan, jobbja pedig a lagymatag, ritka szőrzetű herezacsit böngyörgette. Tibi remegőn felsóhajtott, maradék haragját is elfeledte, kellemesen érezte magát, sóhajtozott, nyögött. Sári rástartolt, kezet váltott, jobb keze szorult a rúdra, erősen mozgott fel-le, míg nyelve siklásból pörgésbe gyorsult. A srác bizsergése egyre fokozódott, bár próbálta visszafogni magát, kevés sikerrel. Úgy érezte, csinálnia kell valamit közben, egyszerűen nem bírta elviselni, hogy csak őt krenkölik. Karját kinyújtva Sári felé csápolt, a lány megértette a célzást, és csak egy pillanatra hagyta abba a szopást. Kerek és formás fenekével kézközelbe sasszézott, de Tibinek ez kevés volt. Ő imádta a 69-et, Sári viszont még sosem csinált ilyet. Eddig úgy gondolta, színes a szexuális élete, de eszerint mégsem.

 - Gyere fölém! - kérte suttogva a fiú. Sári tétován, remegő izgalommal várakozva tett eleget a kérésnek. Kéjes-hangos sóhajt hallatott. Tibi nyelve a szőrtelen, résnyire nyílt ajkú puncin simított végig, egyelőre tájékozódásképpen. Elégedetten ízlelte meg a harmatcseppeket, vékony ujjai szétfeszítették a szeméremajkakat. Mindketten egyszerre láttak neki a nyalásnak, szopásnak, mozdulataikat orrhangon kísérték. A srác nyelve gyors tempóban táncolt, legtöbbször a gyönyör piros gombocskáján, ám olykor nem átallotta a forró, nedves barlangba is mélyeszteni! Sárinak nagyon nagy élvezetet okozott ezzel, a lány is igyekezett szájtechnikáját maximálisan bevetni, de az érzés erősödtével meggondolta magát. A péniszt elengedve a mellettük heverő cápauszonyért nyúlt. Rafinált darab volt, vízhatlan zsebekkel. Az egyikből óvgumit vakart ki, miközben Tibi egy másodpercre sem szüneteltette a nyalást. Sári keze-teste megremegett, míg kotorászott, és mire a gumi a markába került, a kéj csúcsa is rátalált. A mozdulat közepén megmerevedve, elakadó lélegzettel élvezett el. Terve nem jött be. Gumit akart húzni Tibire, és a farkán lovagolva akart a kéjbe vágtázni… Majd legközelebb. Az óvszert, amint mozdulni tudott, feltekerte az ágaskodó dorongra, és felállt.

 - Hogy tetszett eddig? - vigyorgott rá Tibi, kézfejével törölgette arcát a nedvektől.

 - Szerintem eléggé észrevehető volt, nem? - suttogta Sári, közben visszanyomta a felülni készülő srácot. - Maradj csak úgy!

 A daliás-délceg dákó fölé guggolt, egy darabig elszórakozott azzal, hogy a hegyével csiklandozta csiklóját, végül széthúzva szeméremajkait, óvatosan beleült. Arcukon a gyönyör kifejezése terült el, lassan, sóhajtva engedték ki a levegőt. A lány tövig csücsült a keménységben, keze a vénuszdombjáról el sem mozdult, feneke emelkedett-süllyedt, ujjai pedig még mindig nyitva tartották az ajkakat. Gyönyörűen látható volt, ahogy a leheletvékony latexbe öltöztetett rudat körbenyalja a punci, és középtájt ott piroslott a vérbő klitorisz. Tibi nem tudott betelni a látvánnyal, és kézzel is segíteni akart a lánynak, hüvelykujja a kemény-ruganyos gombocskára szorult. Egyre nehezebben tudta követni az egyre sebesebben vágtázó lányt, aki még ujjait is elkergetve onnan saját kezét helyezte a dombjára. Koncentrálnia is problémássá vált, gerince mellett erősödött a bizsergető-hideglelő gyönyör, egyre jobban kúszott felfelé. Altestét kicsit megemelte, olykor próbált lökni is, és előfordult, hogy jó ütemben. Sári néha felnyögött, lehunyt szemmel mozgatta és dörzsölte ágyékát, ő sem járt már messze. Tibi szégyenkezve érezte, hogy ezt a "csatát" ő fogja nyerni, igyekezett másra gondolni, de a szoros nedvesség nem eresztette. Képtelen volt tovább tartani, megmerevedett, és a testén átfutó hullámokkal aprókat lökve lövellte lüktető farka a spermát. Ezzel adta meg a lánynak a "kegyelemdöfést". Sári a fütykös első lüktetésének hatására "robbant". Mélyen magába feszítette a hímtagot, megremegett, hüvelye összehúzódva préselte ki az ondócseppeket. Halkuló-lassuló levegőkapkodással omlottak egymásra…

 Max Nikire vetette a szemét, de a sarkából a közeledő Flóra alakját vélte felfedezni. "Mindjárt kettő, nem is rossz!" - füttyentett magában. Átölelte a lányokat, tetszett, hogy izomzatát kemény bimbók csiklandozzák. Felváltva csókolta hol Flóra, hol Niki nyakát, vállát, feneküket simogatta, gyúrogatta. A lányok is viszonozták mozdulatait, Niki pimaszul máris a még petyhüdt, de már vérbővülő fütyköst, a sima bőrű zacsit simogatta. A srác terpeszbe állt, hogy a fekete hajú lány munkáját megkönnyítse. Az első meglepetés akkor érte, mikor a feneke alól támadott egy kéz, combjai belső felét, és heréit cirógatta. A második, mikor Flóra popsiján cirkáló ujjai akadtak össze más ujjaival.

 - Zavarunk? - vigyorgott Marcsi és Vili a fejét összevissza kapkodó Maxra.

 - Sok jó ember… - vont vállat az izomkolosszus, és áldotta Sári eszét a plédekért, és a gumikért, valamint bízott abban, hogy az előbb nem Vili ujjai cserkeltek a tökein. A gondolatot elhessegette, egyébként nyugodt lehetett, Marcsi nyúlt alá. Cseppet tétovázva tekintett körbe, hogyan is kezdjék. Niki hozzásimult, lefektette a plédre, lábait terpeszbe tette. Niki az egyik, Flóra a másik oldalról térdelt mellé, felváltva dédelgették teljes pompájába a bájdorongot. Vili Flóra égnek meredő popsija alól kivillanó, ritkás-barnás szőrzetű vénuszdombját simogatta meg, a lány az érintéstől rögvest nagyobb terpeszbe térdelt. A srác hanyattfekve alákúszott, nyelvhegyére tűzte a csiklót. Marcsi pasijának imádott acélkeménységébe markolt. Mind az ötük nyelve felpördült, mert Niki szinte azonnal "összeveszett" Flórával Max farkán, így úgy döntött, inkább profitál a dologból. A pasas arca fölé tárta fazonírozott, kéjsóvár ölét. Max örömmel vetette nyelvét a csupaszon csillogó ajkakra, a ruganyosan sikló csiklóra. Teljes volt köztük az összhang, de Flóra nem sokáig bírt magával. Gumi után kotort, lemászva Viliről, feltekerte Max farkára. Csapzott szőrű ajkai közé igazította, és valami egészen hosszú kéjsóhaj kíséretében tövig ült a rúdba. Magából kivetkőzve, fékevesztetten lovagolt, keze a sikamlós csiklójára szorult, úgy hajszolta magát az egyre közelgő gyönyörbe. Mindenkinél hamarabb jutott a csúcspontra, nagyot kiáltva élvezett el. Remegő testét épp csak annyira emelte meg, hogy a kemény rúd a nedvektől csatakos punciból kicsússzon, utánakapva egy lyukkal arrébb, egy jóval szűkebb nyíláshoz illesztette. Lassan ült le ismét le, figyelte a fiú reakcióit, nem okoz-e fájdalmat. Óvakodása ellenkező hatást, kellemes, gyönyörteli, szorító izgalmat váltott ki az élvetegen felnyögő srácból. Egyetlen pillanatra meg is feledkezett Niki finom, fekete pamacsos puncijáról, ám gyorsan pótolta a hiányt. Flóra nagyon gyengéd lassúsággal mozgatta magát a rúdon, Marcsi pedig úgy vette észre, nincs kihasználva a lány teljesen. Flóra lábai közt nedveit szivárogtatva, ritkás-barnás szőrzetével, üresen nyílt a punci. Marcsi úgy helyezkedett, hogy könnyebben oda tudjon férni a parlagon hagyott ágyékhoz, fenekét kidomborítva pedig a sajátját kínálta Vilinek. Pasija természetesen azonnal elfogadta, gyorsan óvszert varázsolt kőkemény farkára, megdörzsölte a lány szeméremajkait, és közéjük illesztette a rúdját.

 Haladtak mind az öten a csúcs felé, nem voltak túl csendesek, csak az volt a fontos, hogy a saját, és partnerük élvezete meglegyen.

 Flóra villámgyors "elszállása" után nagysokára elsőként Nikinek sikerült elélveznie. Max ugyan korántsem volt olyan ügyes, mint Tibi, de az igyekezete érezhető volt. Kezével odanyúlva szabaddá tette csiklóját a fiú nyelve előtt, és végre megremegett a teste, hideglelős borzongás futott végig rajta, és levegő után kapkodva élte meg a csúcspont gyönyörteli pillanatait. Flóra már a másodikhoz közeledett, feneke is érzékeny volt, klitoriszát Marcsi nyelve kergette rendületlenül, ám sajnos képtelen volt folytatni. Még a nyelvét is kint felejtette, annyira csak az erősödő, közelgő kéj érdekelte, és végül nyögve, vibráló testtel adta át magát a beteljesülésnek. Vele egy időben érkezett Vili is. Farka lüktetve lövellte, spriccelte spermáját a makkon feszülő gumiba. Flóra bosszankodva vette észre, hogy Marcsi elhanyagolja, pedig már milyen közel volt! Jobb keze síkos-lucskos puncijára simult, és azt vadul dörzsölve-izgatva fejezte be. Hosszú pillanatokra megmerevedett, mint ahogy alatta megemelte Max a fejét, nyakizmai kidagadtak. Niki már régen nem volt fölötte, az izmos hapsi előrenyúlt, és belekapaszkodott az élvező-felsikoltó Flóra csípőjébe. Aprókat rándulva spriccelte magját az óvszerbe, az élvező lány popsijába…

 Bár Sári a továbbiakban volt szíves mellőzni a cápauszonyos viccét, a napi betevő szexe mindannyiuknak megvolt.

 Kis csapatunk derékszaggató hét után tért haza az Adriáról.

Wackond 2011.08.08. 18:00

Gyémántok 35

 

Harmincötödik fejezet

 

 

(Avagy: a szexhajó)

 

 

 Viliék hazaérve sajnos nem tudták elmesélni tóparti kalandjaikat, mert unokatesóik aznap hajnalban, kisebb porfelhőt kavarva elkotortak Siófok felé. Panni hívta meg őket egy kellemes hajókázásra, a horvát tengerpartra, Siófoktól együtt mennének tovább. Vili azonnal utánuk telefonált, egyeztették az úti célt, és megkérték őket, várják meg, míg odaérnek. Megígérték, hogy várni fogják.

 Gabriella, megérkezvén Panniék horvátországi nyaralójába, amit még az ősszel vettek hajóstul, így szólt kék hajú vendéglátójához.

 - Ezek úgyis csak estére érnek ide. Nem mehetnénk ki addig?

 - Tőlem! - vont vállat Panni.

 - Ki lesz a kapitány? - érdeklődött Laura.

 - Karcsi - Panni nem volt bőbeszédű hangulatban. Szóvá is tették, mire így felelt: - Meg fog jönni…

 - Na, akkor ezt b*szhatod! - kedélyeskedett Peti cigarettára gyújtva.

 - Nem kell aggódni! - vigyorodott el végre a kékhajú. - Egyrészt mindenre van megoldás, másrészt még négy napom hátravan.

 - Fúj, lecsósan! - fintorgott Gabi.

 - Külsőleg működik! - mutatta fel középső ujját Panni. - Legfeljebb a tampont kell sűrűbben cserélni.

 - Á, a kis "kékmadzag-rendes"! - virult Peti.

 - O.K., O.B.! - csiviteltek az ikrek.

 - Ez itt a reklám helye! - rikkantott Robi.

 - Gusztustalanok vagytok! - mordult Dani a kávéját kevergetve. Egyre kevesebb kedve volt hozzá.

 - De határozottan jókedvűek! - nevetett Karcsi. - Felőlem cuccolhatunk a bárkára!

 - Aztán óvatosan a tengeren! - intette fiát az éppen érkező Mónika.

 - Nyugi, mami! Karcsi nagyon jól kezeli a hajót! - kelt bátyja védelmére Nóra.

 - Azt elhisszük! - szólt Jenő asszonya mellől. - De szerintem jobb lenne partközelben maradnotok!

 - Rendben! - bólintott Karcsi.

 - És fürdésnél figyeljetek a medúzákra! - intelkedett Mónika.

 - És legyen bekapcsolva a rádió! - így Jenő.

 - És ne borítsátok fel a hajót! - mosolygott Mónika, majd végigpillantva a döbbenten rámeredő ifjúságon, hozzátette: - Én is voltam fiatal…

 - Most is az vagy! - smúzolt az ifjúság.

 - Na, jól van, menjetek, és vigyázzatok magatokra!

 Félóra múlva már eloldották a köteleket a mólótól, és a part mentén délnek vették az irányt.

 - Hová megyünk? - érdeklődött Gabi.

 - Azt majd meglátod! - vigyorgott Karcsi, szájában szivar, fején fehér tányérsapka. Csak az uniformis hiányzott róla.

 Nem egészen negyven perc múlva egy nem túl nagy, elhagyatott, ám varázslatosan gyönyörű, tiszta vizű öbölbe siklottak. Az alig pár méternyi széles, kavicsos part fölött hófehér sziklák emelkedtek. Talán erről énekelt Zorán? Elhűlve nézték a csodálatot.

 - Nos, itt volnánk! - állította le a hajót Karcsi.

 - Ez gyönyörű! - suttogta Laura áhítatosan.

 - Csodás! - rebegte nővére.

 - Lehet itt sátorozni? - érdeklődött Robi.

 - Nem. Természetvédelmi terület! - jelentette ki Panni. - Az öbölbe be lehet jönni, de már a motorosokért sem rajonganak. A parton lehet sétálni, a vízben fürödni, de szemetelni, tüzet gyújtani, horgászni tilos.

 - Cápák vannak? - rettegett Laura.

 - Előfordulnak, de csak kicsik, ártalmatlanok - mosolygott Nóra. - A medúzákra jobban oda kell figyelni, nincsenek sokan, de olykor előfordul, hogy egy-egy idetéved.

 Ezen dolgok ismeretében úszkáltak, pancsoltak, nagyokat sétáltak a parton. Észrevétlenül suhant el a nap, mire Gabinak eszébe jutott az unokatestvére, már alkonyodott. Kérésére Karcsi horgonyt rántott, és a kikötőbe pöfögött a hajóval.

 Viliék éjjel érkeztek meg, hullafáradtan hurcolkodtak be a kajütbe. Unokatesói érkeztével Gabi már indult is volna vissza, hiszen úgy beszélték meg Karcsival, ám az aludni küldte, mondván, van még egy kis elintéznivalója. Néhány alak érkezett még a hajóra, csak azután röffentette be a gépet.

 Fülledt melegre ébredt mindenki. Gyorsan megtisztálkodtak, megreggeliztek. Viliék is ájuldoztak az öböl és környéke szépségétől, és túrázó ösztönük azonnal feltámadt. Vili, Marcsi, Tibi és Niki partra úszott, és megmászták a fehér sziklákat. Az ikrek megmártóztak a kékeszöld, kristálytiszta vízben, majd a hajó orrán levő napozóplaccra heveredtek süttetni magukat kedvenc fürdőruhájukban, saját, szépséges kreol bőrükben, enyhe terpeszben. Arcukra szalmakalapot tettek, és úgy tűnt, elaludtak…

 Peti és Robi Pannival és Csillával zsugázott a hűvös fülkék egyikében. Snapszeroztak vadul. Mindannyian csak a legszükségesebb ruhadarabokat viselték, fürdőruhát, pólót. Üdítőt, sört iszogattak, cigarettáztak, verték a blattot. Karcsi kukkantott be.

 - Zavarhatok?

 - Nyugodtan!

 - Akkor engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a barátaimat! - intézte szavait Robihoz és Petihez. Nagydarab, olyan Karcsi méretű, kigyúrt izomzatú, csillogó, napbarnított bőrű, jóképű, huszonéves srác lépett be elsőként. Valódi neve Sándor volt, de mindenki Maxnak hívta. Karcsival jár egy edzőterembe, és gúnynevét onnan kapta, hogy a végletekig maximalista, nem titkolt szándéka Schwarzenegger Nyomdokaiba lépni. Jó úton haladt, de még volt mit fejlődnie. Kezében karcsú, szintén napbarnított, kerek fenekéig érő szőke hajú, zöld szemű, szép arcú lányt szorongatott, barátnőjét, Sára néven. Mögöttük hollófekete hajú, copfos, apró termetű lány szerénykedett. Kinga, Csilla nővére, akiről Panni nem is tudott, hogy jön, a nővérek pedig nem szóltak neki. Kellemes meglepetés. A kölcsönös bemutatkozás után Karcsi csak annyit kért, az ikreknek ne szóljanak a vendégekről. Felesleges kérés volt. A négy zsugás játékra invitálta őket, eszükbe sem jutott a napozó lányokat piszkálni. Kinga és Sára beszállt a játékba, Max és Karcsi nem-tudásukra hivatkozva kimaradt.

 - Egyébként Dani és Nóri hol vannak? - érdeklődött Robi.

 - Dani nem szeret hajókázni. Egy napnál tovább nem bírja, Nóri pedig Marcellel van. Nem volt kedve eljönni! - adott választ Panni.

 

 - Mit szólsz? - kérdezte barátját Karcsi. Hangtalanul léptek le barátaiktól, a hajó orránál, de tisztes távolságból figyelték a napozó, szundító ikreket. A lányok "véletlenül" pont feléjük fordulva, enyhe terpeszben hevertek. A pajkos napfény csillogott a két szőrmentes vénuszdombon. A két fiatalember ágyékában egyre csak nőtt a vérnyomás, az a fürdőnadrág, mely összruházatukat képviselte, nem tudta rejteni, kordában tartani merevedő péniszüket. Nem is nagyon próbálták, hiszen abban a naiv tévedésben voltak, hogy mindkettő alszik. Élvezetes tévedés volt. Laura ugyan valóban nem volt tudatánál, nővére azonban igen, a szalmakalap és az orra közötti résen át mindent tökéletesen látott. Úgy gondolta, játszik a fiúkkal egy kicsit.

 - Hm… igen kellemes a két hölgy! - vélekedett Max.

 - Bizony! Meséltem már párszor róluk, ha jól emlékszem! - vigyorgott Karcsi a barátjára nézve, akinek arcára döbbenet ült ki. Tekintete a hökkenet irányába fordult, és ő is felnyögött. Gabi félálomszerű nyújtózást produkált, és felhúzva térdeit még jobban megmutatta ölét. A lány a kalap jótékony takarásában betegre nevette magát. A fiúk arca, ahogy ágyékukhoz kaptak, több volt, mint röhejes. Nem sokáig vihorászhatott magában, Laura mocorogni kezdett mellette, majd oldalára fordulva, magában motyogva átölelte őt. Gabi halkan, mozdulatlan ajkakkal éberré pisszegte húgát. Elsuttogta a "fenn álló helyzetet", Laura azonnal vette a lapot, és követte nővére példáját. Kalapjuk alól mosolyogva figyelték, ahogy Max és Karcsi egyre csak feszengve, ám leplezetlenül markolva igazgatták kényelembe vérbő, merev rúdjaikat a fürdőnadrág börtönében.

 - Maszti! - súgta Gabi Laurának halkan, a két lány keze egyszerre simult testükre, és mintha csak álmodnának, lassan izgató öncirógatásba kezdtek. A cicibimbók hamar megduzzadva hegyesre ugrottak össze, az átsikló kezek után keljfeljancsiként pattantak ismét égbolt iránt. Kellő bevezetést követően a két lány tenyere a csupasz, résnyire nyílt puncikra csúszott. Gabi mutató- és gyűrűsujja a kisajkakat feszítette szét, középsője pedig a csiklójára szorulva gyengéden körözött rajta. Laura nem volt ennyire szemérmetlen, teljes tenyerét simította dombocskájára, és addig masszírozta magát, míg meg nem érezte a hüvelyéből kicsorduló kéjnedvet. Gabriella módszere is hamari nedvesedéshez vezetett, az ikrek halkan sóhajtozva nyomkodták és simogatták puncijukat. A fiúk láthatóan nehezen bírtak ösztöneikkel, egyre izgatottabban topogva, gyanakodva araszoltak közelebb a lányokhoz. Gabi megelégelte a töketlenkedést, kalapját hátrapöccintve felült.

 - Bírjátok még?

 - Nem nagyon! - nevettek fel a srácok, és az ikrekhez léptek. Már hajolt volna le mindkettő, de a lányok nem hagyták. Gabi Max öle elé, Laura Karcsi repedező fürdőnadrágjához térdepelt.

 Gabi felnézett, hosszú, barnásszőke hajú, simára borotváltan jóképű, szürke, kerek szemű, egyenes, halványan hegyes orrú, vékony ajkú, széles vállú, izmos pasas tekintett rá.

 - Egyébként Gabi vagyok! - rebegte a lány.

 - Szólíts Maxnak! - egymásra mosolyogtak, a lány szemérmetlenül a nadrág dombjába markolt. Lüktető forróság áradt a falatnyi ruhaneműből. Elismerően cirógatta egy kicsit, de mohó ujjai nem bírták tovább. Kutakodva surrantak a gumicsík alá, erősen fonódtak a jókora rúd köré, és egy mozdulattal a csillámló, erős napfényre rántották. Gabi gyönyörködve simogatta a húsz centinél is termetesebb, vastag és vérbő példányt, melynek tövében gondosan nyírt mogyoróbarna szőrzet pamacslott, alatta szőrtelen zacsi függött. A lány nyelve hegye megcsiklandozta a lilás-kékes makkot, és ajkai fonódtak a petrencére…

 Laura sem tett másképp, ő is szájjal izgatta Karcsit, de szájába alig-alig tudta venni a péniszt, annak vastagsága miatt. Egyszer már megküzdött vele, most is ügyesen oldotta meg a problémát. Nyelve a makk alsó, érzékeny részén kalandozott, keze fel-alá húzogatta a fitymát. A kis masztibemutató miatt jócskán felizgult fiúval már sok dolga nem akadt volna. Karcsi teste meg-megremegett, vádlija megfeszült, de a spriccelés elmaradt. Laura abbahagyta a nyalakodást, amint megérezte, hogy a srác közelít a kéjponthoz, és erősen megszorította a rúd tövét. A fiú nem vette jó néven, a lány nemigen foglalkozott ezzel.

 - Ne siesd el! - búgta. - Tartogasd még egy kicsit a nedűt!

 Laura visszafeküdt az előbbi, napozó pózba, combjait széttárva kínálta szőrtelen ölét Karcsinak. Tegyen, amit akar. Tett. Ujjai szétfeszítették a kisajkakat, a piros csikló hetykén meredt ki fölöttük. Nyelve simult a kéjgombra, síkos-nedves kergetőzésbe fogtak, hol lassú osonással siklott el a pecek, hol ruganyosan, ide-oda cikázva, lélekszakadva, egyre kipirultabban menekült Karcsi nyelve elől. Laura, testében fokozódó gyönyörrel élvezte a játékot, forró hüvelye egyre csorgatta nedveit, már közelgett a csúcshoz, de a fiú bosszantó módon abbahagyta a nyalakodást. Nyelve helyett kőkemény, vaskos és hatalmas farkát nyomta a lucskos klitoriszhoz. Laura félig ülő helyzetbe tornázta magát, tekintete összevillant Karcsiéval. A fiú összeráncolt homlokának "kérdőjeleire" a lány közölte a problémát. Gumihiány. Lent hagyták a fülkében. A lány legyintett, és arra kérte a partnerét, időben húzza ki. Karcsi beleegyezett, a lány segítőkészen szétfeszítette szeméremajkait, a vastag, jókora kéjrúd lassan csúszott be egyre mélyebbre a szoros vaginába. Laura elengedte punciját, fejét hátravetette, és alighogy a fiú tövig behatolván mozdult néhányat, máris elélvezett. Karcsi óvatos vonásokkal kezelte a még lüktető, össze-összehúzódó vaginát, mert bizony neki is gyönyörteli érzést okozott, ám nem kívánta idő előtt megszakítani együttlétüket…

 Gabriella elengedte Max farkát, és felé fordítva fenekét, felkínálta magát. Hogy nyomatékot adjon tettének, kezeivel formás félgömbjeit feszítette szét, feltárva a kéjvágyó, rózsaszín barlangocskát. Max is gumira hivatkozott, Gabi "khp"-t javallott. Több sem kellett az izmos fickónak, viszonylag finoman a vörösen-nedvesen, vágyakozva-tárulkozva, húsra éhes puncusba mélyesztette húsát. Gabi halkan felnyögött, Max úgyszintén. Gyengéd mozdulatai gyorsultak, a lány egyre szaporábban kapkodta a levegőt, nyögdécselő hangjai erősödtek. Max technikát váltott. Néhány gyors lökés után szünetet tartott, dákóját jóformán méhszájig benntartva a forró nedvességben. Megismételte, partnernője halkan felsikkantott. Max aggódó-suttogó kérdésére csak ennyit válaszolt: - Nagyon jó! Folytatta hát, amíg Gabi diszkrét és halk sikongatásai majdnem állandósultak. Mindketten érezték, a csúcshoz közelednek, de Max mindenképpen szerette volna a lányt előbb elélveztetni. Huzavonájával lelassult, ágyékával aprókat körözött. Gabi ezt is élvezte, de nem értékelte.

 - Húzz bele! - lihegte. - Mindjárt… jövök!

 Max belehúzott, a lánynak igaza volt, talán négy-öt mozdulat után remegve, fojtottan felsikkantva óriásit élvezett. Max kihúzta nedvektől csillogó, erektől duzzadó farkát, jobb keze már markolta is rúdját, hogy pár rántással ő is a csúcsra érjen, de Gabi nem hagyta. Hevesen, de nem durván, villámgyorsan megfordulva levette a fiú kezét. Gyors oldalpillantással felmérte húga helyzetét, s mikor az néhány pillanattal később elélvezett, a fülébe súgott valamit. Laura kaján vigyorral adta nővére tudtára a beleegyezését. Leállította Karcsit, halk cuppanás hallatszott, ahogy a vaskos rúd kicsusszant a bőségesen nedves kéjbarlangból. Gabi ajánlata szerint az ikrek közelebb vonszolták a kigyúrt, már erősen spriccelni vágyó srácokat a hajó orra felé. Gabi szemöldökvillanására egyszerre vették szájukba a fénylő-vöröslő bunkócskákat, már amennyire megoldható volt, és gyors nyelvmunkát produkáltak. A heveny izgatás meglepte a fiúkat, de nem maradt idejük ilyesmivel törődni, mert a ficánkoló leánynyelvek, a hosszú ujjak fonódása, fitymamozgatása nagyon hamar csúcsközelbe juttatták őket. A Gabriella által javallott verseny abszolút győztese Max lett. A lány, mikor megérezte a "lövésközeli" állapotot, már csak a kezével izgatta a termetes darabot, másodpercekkel később hatalmas mennyiségű ondó fröccsent el az orra előtt, melyet még vagy három hasonló löket, és több kisebb is követett. Max hangosan nyögdécselt, repülő magja a korláton átlibbenve a vízben csattant, a maradék nyúlósan csordult le bíborló makkjáról. Természetesen Karcsi sem maradt le, de Gabi már Max faxát nyalogatta tisztára, mikor a vastag kéjrúd közel akkora adagot, de rövidebb távolságra lövellte a sűrű, fehér spermát. Néhány csepp a korlátra is jutott. A fiú kissé megfeledkezve magáról, félhangos kiáltással kísérte fröcskölését. Kigyúrt, tehát strapabírónak tűnő testük ellenére a fiúk remegve estek térdre, az ikerlányok simogató ölelésébe…

Wackond 2011.08.08. 17:59

Gyémántok 35

 Eközben Robiék vadul zsugáztak. Max és Karcsi lelépése után bekukkantott Flóra is, ám azonnal vissza is vonult, hogy álmos. Valóban gyűröttnek nézett ki, a kártyások elnézték neki. A hat fiatal csak játszott. A snapszert römire, később pókerre váltották, közben rágcsáltak és iddogáltak, beszélgettek. A két újonnan megismert lány is jó hangulatban volt, ami Kingát tekintve szokatlan, mert igen zárkózottként nagyon szűk baráti körén kívül senkivel sem barátkozott. Csendesen, láthatóan jókedvűen, felszabadultan játszott, az sem zavarta, hogy szinte zsinórban vesztett. Sára amúgy is vidám lány volt, és ördögi pókerjátékos. Tíz körből hatot-hetet ő nyert. Ellenfelei még nem tudták, kivel ülnek szemben, csak Panni mulatott magában, nemcsak Sári poénjain, hanem a várható, törvényszerűen bekövetkező javaslatán. Húsz percen belül következett be.

 - Nem lenne jobb, ha volna tétje is?

 - Mire gondoltál? – kérdezte Peti.

 - Mondjuk, hogy a vesztes vetkőzik!

 - Na, szegény Kinga! – nevetett fel Robi. – Már csak a csontjai lennének itt néhány kör után!

 - Ugyan, ez csak egy játék! – mosolygott az érintett.

 - Te benne vagy? – hökkent nővérére Csilla.

 - Miért, te nem?

 - Dehogynem, de te, ilyenben?

 - Mi a baj? Szerintem tök jó! – lelkendezett Peti.

 - Főleg a végén! – jegyezte meg Panni.

 - Csak nem erre… - mutatta Robi. - … gondolsz?

 - Lehet róla szó! – pillantott körbe Sári.

 - Kinga, mit szólsz ehhez? – kérdezte nővérét Csilla.

 - Nem akarok semmi jónak elrontója lenni, játsszunk, a többi meg majd jön magától.

 Folytatták az immár tétre menő játékot. Sára, nehogy feltűnő legyen a tudása, olykor hagyta magát veszíteni. Minden igyekezete ellenére a végére, bár fehér, testhezálló nadrágja maradt csak rajta, ám ő került ki győztesen. Mindenkit levetkőztetett, anélkül, hogy egy ujjal is hozzájuk nyúlt volna.

 - Nyertél! – fordultak felé. - Játsszunk még egyet?

 - Miért, ti szeretnétek? – nézett végig partnerein. Vállukat vonogatták, szemeiket meresztgették, másra vágytak már, és ez lerítt róluk.

 - Nekem már nem a kártyához volna kedvem! – pillantott Robira. A fiú kihívó vigyorral állta a szőke lány tekintetét.

 - És Max mit szól hozzá? – kajánkodott a lánnyal.

 - Szerintem b*szik rá! – szólt bele Peti. – Ha meglátták Gabiékat napozni…

 - És nem zavar? – kérdezte Kinga remegő hangon.

 - Tud vigyázni magára! – ezzel Sári felállt a székéről. Vonzó látvány volt, meg kell hagyni! Magas termetét a kabin alacsony mennyezete csak kihangsúlyozta. Arca napbarnított volt, mint egész teste, de orcái piros foltban világítottak, haja szőkén omlott a hátára. Szép lány volt, nem túl vékony, kerekded arcformával, hegyes, egyenes orral, kerek, zöld szemekkel, vonzó, alig telt, halvány rúzspiros ajkakkal. Robi és Peti egyre közelebb húzódott hozzá. Nyaka izmos, hosszú, válla széles, talán az úszástól, mint azt Sári említette, no és keblei, melyek termetéhez képest nem voltak túl nagyok, ám szép formájúak, vonzóak. Nagyobbacska almákhoz voltak hasonlatosak, amint kereken, feszesen, selymesen feszítettek, a bimbók diszkréten csücsültek barnás udvaruk közepén. Darázsderékhoz közeli-vékonyságú testét csípőnél már a nadrág rejtette tovább, a ruhadarab így is tökéletesen kihangsúlyozta a lány minden dombját és völgyét. A fiúk meredő szemekkel, és pénisszel nézték a nem minden hátsó gondolat nélkül nyújtózó lányt.

 - Nem szűk ez a kabin egy kicsit? – búgta.

 - Ha így folytatod, akkor lehetséges! – válaszolt Robi.

 - Akkor én átmegyek a sajátomba! – mondta a szőke lány, az ajtóból, még visszakérdezett. – Jön még valaki?

 - Megyek! – ugrott fel Csilla, és már ott sem volt. Robi némán követte.

 

 - Nem egyszerű lány ez a Sári! – jegyezte meg Peti, mikor már csak Panni és Kinga maradt mellette.

 - Úgy veszem észre, nagyon szereti a szexet! – bólintott Kinga.

 - Miért, te nem? – mosolygott rá Panni.

 - De… - bizonytalanodott el az apróka lány, Petire nézett, és elpirult.

 - Kimehetek, ha gondolod! – ugrott fel a fiú, eszébe jutva Kinga hajlama.

 - Ne, maradj! Tudok kivételt tenni… - sütötte le a szemét. Jóllehet, biológiai értelemben már elvesztette szüzességét, de fiúval még sosem volt. Különböző műanyag megoldásokkal pótolta eddig a pasikat, de most úgy döntött, Petinek (is) adja magát. Maga sem tudta, milyen vonzalom támadt benne a fiú iránt, de nem sokáig gondolkodott a magyarázaton. A bátorságát kereste…

 - Ne aggódj, nem lesz semmi baj! – simogatta meg Panni biztatóan.

 Peti is megnyugtató mosolyt villantott, karbafont kézzel, „félárbocon” levő farokkal nézte a lányokat. Kinga apró termetű volt, mint Csilla, a húga, hollófekete haját szoros varkocsba fonva viselte, mandulavágású szemréséből koromfekete szempár villogott, orra kicsi, szája, ajkai szintén kicsiny-pirosak voltak. Arca kerekded, ám keskeny, nyaka vékony, madárszerű. Vállai csapottak, karja halványan izmos, mellei kisebb mandarinra emlékeztettek méretben, feszesen, kereken emelkedtek ki mellkasából, hegyén hetyke, barna bimbók. Hasa lapos, szeméremdombja valószínűtlenül nagy ívben emelkedett ölében. A fekete, egyenes szálú, ritkás pamacs csak kiemelte hasának laposságát. Percnyi idő sem kellett ehhez a mustrához, Peti lassan Kinga másik oldalához simult. A fiú nem, de Panni megérezte a lány bizonytalanságát.

 - Nyugi! – súgta a fülébe. – Nem lesz baj!

 - Vigyázni fogok, ne félj! – duruzsolta Peti is, jobb keze Kinga fenekére, balja a helyre cickóira, ajka az arcára simult.  Bal keze lágy simogatásba moccant, kergetőzve Panni ujjaival, és a megmerevedett, sötét és hegyes mellbimbókkal. Nem sokáig bírta a cirógatást, Pannit szinte elhessegetve átkarolta a lassan oldódó Kingát, arcát, nyakát csókolta, és fokozatosan csúszott le a mandarinkeblek pajkos bimbóihoz. Kinga félig lehunyta a szemét, kezei Peti hajába túrtak.

 - Na, ugye, milyen jó? – suttogta Panni.

 - Igennn… - lehelte Kinga teljesen megfeledkezve a kék hajú lányról, akit eddig csodálatos partnerként tartott számon. Teste ugyanolyan bizsergő, halovány kéjjel nyugtázta Peti lágy nyelvkörzéseit, finom csókjait, mintha csak Panni tette volna ugyanezt. Panni nem ezt tette, óvatosan az asztal melletti padhoz vezette barátnőjét, és leültette. Peti egy pillanatra sem hagyva abba a bimbók birizgálását, melléült, és a lassan hátradőlő lányhoz alkalmazkodva guggolt-térdelt inkább elé. Csókjai lassan a selymes hason, parányi köldökön át a fekete pamacsos dombhoz értek. A vékony combok lassan, tétován, de engedelmesen nyíltak meg Peti előtt. A keskeny, csupaszra borotvált nagyajkak közül pici, bőrredővel borított csikló, a redők folytatásaként vékony, cseppnyi kisajkak futottak le, hogy a rés alján találkozzanak ismét. A fiú nyelve először a szőrtelenített nagyajkakon siklott végig, megízlelve-simogatva, utána ujjai segedelmével szétfeszítette a harmatos kisajkakat. Nyelve ismét végigsiklott, a pici pecket alig érintve, majdnem a szűk, barna popsiráncokig, a másik oldali ajkakon pedig fel. Megállapodott a kéjgombocskán. Elégedetten vette tudomásul Kinga kéjnyögéseit, na és azt, hogy míg ő a puncinyalással volt elfoglalva, Panni addig tornázott, míg Peti alá nem került. Először a ritkás szőrű zacsit puszilgatta, nyalogatta, majd még jobban aláfurakodva marokra fogta a dákót. Eleinte csak kéjesen cirógatta, de ahogy meghallotta Kinga visszafogott, gyönyörteli sóhajait, ajkaival szinte rászívta magát az eres rúdra. A makk teljesen eltűnt a szájában, csak nyelve pörgött szinte megállás nélkül. Peti testén remegés futott végig, s egyre gyorsabb tempóra ösztökélte magát. Ujjaival még jobban szétfeszítette a puncit, nyelvheggyel a fénylő gombocskát táncoltatta. Kinga elfeledte korábbi aggodalmát, megszűnt számára a külvilág, testében egyre erősebb lett a kéj, míg végül viharossá fokozódva, az orgazmus tájfunként söpört át rajta. Az utolsó pillanatban elharapott sikollyal elélvezett. Még remegett a lány, még picit bódultan ült a padon, amikor Panninak köszönhetően Peti is felért a csúcsra. Ágyéka megrándult, makkjából áradt és hömpölygött az ondó. Panni alig győzte lenyelni, de azért megbirkózott a jókora mennyiséggel, csakhamar tisztára lett nyalva a pénisz. Kikászálódott a fiú alól, és a még mindig pihegő Kingához fordult.

 - Na, ugye, hogy nem volt vészes!

 - Hű! – fújt egyet Kinga. – Pasi létére jól csinálja!

 - Látod? Lesz ez még jobb is! – egy pillanatra kisurrant, egy doboz gumival tért vissza. Peti kezébe nyomta, és Kingához lépett. Átölelte a lányt, lágy simogatásokkal izgatta fel újra, ám most inkább Kinga kívánta átvenni a vezető szerepet. A lány vékony ujjai Panni dús kebleit cirógatták, pajkosan kergették a megmerevedett, sötéten ruganyos bimbókat, és az ajkai is rájuk simultak, hol egyikre, hol a másikra. Tenyere a bimbócsókolgatás alatt fokozatosan Panni domború, csupasz puncijára simult, tapadt. Középső ujja a nagyajkak közé furakodott, lassan ki-be mozogva csúszkált csiklóizgatva. Panni félig lehunyt szemmel sóhajtozott, ám pillái alól figyelte Peti minden mozdulatát. A fiú megigazította lazán függő zacsiját, egyre harcrakészebb rúdját megmarkolta. A kék hajú lány finoman eltolta magától az egyre jobban beinduló Kingát. Az először meglepődött, de amikor meglátta, hogy barátnője lefekszik a padlóra, örömmel hajolt a csupasz ölhöz. Combjait átvetve Panni arca fölött, pazarszép 69-es pózban nyalakodtak tovább. Kinga gyengéden megnyitotta a húsos, sima ajkakat, a hüvely vörösen és nedvesen csillant. Hegyes nyelve egy csepp kéjnedűre csapott le, élvezettel ízlelte meg. Következő célpont a vérbő csikló volt. Keringő, kánkán, vagy más, mindegy volt, nyelve csak táncolt a ruganyos pecken. Panni sem maradt adósa, nyelvét fel-alá siklatta a klitorisz bőrredőitől majdnem a popsiig, végig a szűk gyönyörkapu résén. A két lány mind jobban beleélte magát a kéjteli nyalakodásba, nyögdécselésük az egész kabint betöltötte, jelentősen fokozva a még tétovázó Peti izgalmát. Nagyon piszkálta fantáziáját Kinga puncija, de a lány hajlamai visszatartották. Problémáját Panni oldotta meg, aki leállította barátnőjét, halkan suttogva rábeszélte, fogadja magába a fiút, nem fogja megbánni. Kinga már minden ellenérzését leküzdötte, kezeivel hátranyúlva megnyitotta szemérmét, jelezve, készen áll. Peti gyorsan gumira kapott, és a lány mögé térdelt, Panni aktív segítségével lyukra igazodott a kéjrúd. A fiú lehetőségeihez képest nagyon óvatosan vezette be farkát a szűk, sikamlós hüvelybe. Kinga felszegte a fejét, nyöszörgésszerű hangot adott ki.

 - Fáj? – aggódott a srác megállva a mozdulat közben. Ostoba kérdés volt. Műanyag példány már járt ott, ahol most Peti húsa-vére.

 - Istenem… nagyon jó… - lehelte Kinga elhalón. – Told csak be!

 Petinek sem kellett több. Óvatosan tövig hatolt Kinga szoros testébe. Várt egy kicsit, heréin érezte Panni leheletét, nyelvének cikázását, ahogy a vérbő gombocskán táncol. Még mindig lassan megmozdult, feszülten figyelte a Panni lucskos öléről teljesen megfeledkezett, az önkívület határán nyüszítő lányt. Nem fájt annak semmi, hacsak nem a nagyon erős kéj. Peti finom lökdösésbe mozdult, golyói Panni orra előtt-fölött himbálóztak, a kék hajú lány néha végignyalta azt is. Ezalatt Kinga egyre csak sodródott az extatikus csúcs felé, maradék fegyelmezettségét is levetette magáról. Fikarcnyit sem érdekelte a környezete, hangosan sikongatott, összefüggéstelen, talán bíztató szavakat nyögött. Hirtelen megfeszült, bal kezét csatakos vénuszdombjára feszítette, Panni alig tudott elhajolni. Görcsösen megrándult, felnyikkant, hüvelye rászorult a dorongra, és hatalmasat élvezett. Petinek nem kis nehézséget okozott ezzel, szegény próbálta magát bent tartani, és nem elélvezni a gyönyörteli lüktetéstől. Kingának úgy tűnt, elegendő volt ennyi a férfiakból egy időre, elhúzódott Petitől, és most ő rendezgette partnereit. A srácot a padra ültette, a merev rúdba pedig Pannit. Ő maga kék hajú barátnőjének szőrmentes dombocskájához furakodott, nem zavartatva magát a fel-le liftező puncitól, hegyes nyelve mindig megtalálta a piros pecket. Panni hamar belejött, különösen élvezte a kettős izgatást, és bizony hamar közelgett az élv is. Tényleg nem tartott soká, minden késleltetési igyekezete hiábavaló volt, hogy megvárja Petit, nagyot élvezett. Nem akarta abbahagyni, még tornázott volna a péniszen, de Kinga finoman megbökte. Arra kérte, szálljon le. Panni megtette Peti legnagyobb bánatára. Kinga csüccsent a helyébe alaposan meglepve partnereit, méghozzá közel sem olyan gyengédséggel, mint a fiú volt hozzá az imént. Az apró lány vadul vágtatott, mivel szemből ült Peti ölébe, hegyes mellei csak úgy ugráltak a srác szemei előtt. Nagyon izgató volt, meg is próbálta nyelvével illetni a gumilabdaként pattogó mandarinokat, nem sok sikerrel. A lány csak vágtázott a farkán, úgy tűnt, egyikük sem bírja sokáig. Egyszerre élveztek el, kéjhangjaik betöltötték a kabint, testük egy ütemben pulzált, a fehér ondó a gumiba lövellt.

 - Na, hogy tetszett? – kérdezte Panni cigarettára gyújtva az éppen Petiről lekászálódó Kingát. Az elég megviseltnek látszott.

 - Hú! Nem bántam meg, hogy még egyszer beleültem! - lihegte Kinga.

 - Látod, azért egy pasas is lehet nagyon jó!

 Az említett egyed csak szerény mosollyal zsebelte be az elismerést, levette hervadozó ékességéről a fóliát, és kidobta a szemétbe.

Wackond 2011.08.01. 18:00

Gyémántok 34

 Harmincnegyedik fejezet

 

(Avagy: kerék-páros túra)

 

 

 Vilit barátai még mindig futóbolondnak tartották, és titulálták. A srác leszokott a dohányzásról, az alkalmankénti alkoholizálásról, de a futásról nem. Akkor sem, amikor komputerbolond öccse rávette a biciklizésre. Volt nap, hogy nyolcvan-száz kilométer tekerés után még ötöt-tízet futott. Hülyének nézték, nem tagadta.

 Már régen érlelődött benne egy jókora, többnapos túra, de a kivitelezéshez nem volt érkezése eljutni. Ha Tibi nem piszkálja, sosem lett volna az egészből semmi. Piszkálta. Pünkösd környékére kész túratervük volt, öt napra, hatvan-hetven kilométeres napi átlagtekerés, sátor, meg minden. Tibi és Vili felváltva ostromolta az ikreket, és pasijaikat, de azok maximális érdektelenséget tanúsítottak kerékpáriránt. Csak Marcsi és Niki volt hajlandó velük tartani. A szükséges előkészületek után pénteken reggel útra is keltek. Nem túl megerőltető, túlnyomórészt sík terepen, közepes tempóban haladtak a tájékozódó művész Tibi útmutatásával. Nem siettek, minek is! Gyönyörködtek a körülöttük állandóan változó tájban. Hol egy csábítóan zöldellő rét szélén dobták el bringájukat, csomagjaikat, magukat, hol egy sejtelmesen susogó fenyőligetben pihentek meg. Délután öt óra tájban érték el a terv szerinti első kempinget, ahol az éjszakájukat szándékoztak eltölteni. Eldugott, aprócska település határában, a főúttól pár száz méternyire volt. Idilli környezetét csak a főúton robogó, meglehetőst zajos forgalom, az annál cseppet sem halkabb motel és közvetlen környéke, a bár, a parkoló, és az éppen dologtalan, vagy pont dolgukat végző hölgyek rontották. Apró, Tibit és Nikit érintő atrocitástól eltekintve nyugodt volt az estéjük. A fiú üdítőért ballagott át a krimóba, Nikivel az oldalán, egy részeg, cingár, emberi mivoltát régen elvesztett ürge utcalánynak nézte az egyébként teljesen kulturáltan öltözött leányzót. Niki fel sem vette az obszcén szöveget, szerelme visszatartásával foglalkozott, mert az bizony kész lett volna elégtételt venni a megjegyzésért. Tibi csillapodtával visszatértek a kempingbe, és alig nyolc óra körül már el is aludtak. Veszett fáradt volt mindegyikük…

 Másnapi etapjuk már nehezebbnek bizonyult. Úttalan utakon, dimbes-dombos, erdős helyeken tekeregtek.

 - Melyikőtöket heréljem ki ezért? - mutatott Marcsi előre, egy kellemetlenül meredek kaptató felé.

 - Csak nem fáradt vagy, anyuci? - fékezett a lány mellé Vili.

 - Á, dehogy, csak annyira elzsibbadt az alfelem, hogy hármasikreket sem éreznék meg!

 - Befelé, vagy kifelé? - patkánykodott Tibi.

 - Genyó! - intett rá Marcsi. - Biztos te voltál ebben a ludas!

 - Ezt nem én tettem ide! - vigyorgott a srác a domb felé intve. Persze, hogy ő tervezte az útvonalat.

 - Gyere, Niki, üljünk le egy kicsit! - legyintett Marcsi lemondóan, és az út szélére telepedett.

 - Ne haragudj, kicsim! - ült barátnője mellé Vili. - Még van tizenöt kilométer, sok lejtő, és ott lesz a következő kemping.

 - Muszáj mindig kempingbe menni? - kérdezte Niki.

 - Az legalább valamelyest biztonságos… - jegyezte meg Tibi.

 - Mennyivel? - epéskedett Marcsi. - Annyira, mint tegnap az a tahódék?

 - Hááát… - bizonytalanodtak el a srácok.

 - Na, tessék! Nikinek igaza van! Vadkempingezzünk!

 - No, és hol? - kérdezte Tibi.

 - Majd valahol, útközben. Na, indulhatunk? - állt fel Niki.

 - Jaaaj, Niki, te hóhér! - nyavalygott Marcsi, de feltápászkodott. Az emelkedő után tényleg lankásabb, pihentetőbb vidékre kerekeztek. Marcsi nem panaszkodott tovább, ha megálltak is, maximum csak pisilni, inni, stb.

 - Ez lenne a kemping… - fékezett a bejárat előtt Vili.

 - Innen merre? - érdeklődtek a lányok.

 - Arra - mutatta Tibi.

 Elindultak hát arra. csendben tekertek, még a lányok sem nyávogtak az alfelük végett, csak a szemük járt, mint a sublótfiók, ideális sátorozóhelyet keresve. Elbűvölő liget mellett álltak meg. A fák között kicsiny tó kacsingatott. Az idő estére járt, fél hét-hét óra körül. Megnyúltak az árnyak, a tavacska másik partján már csak a homály volt.

 - Ez cuki! - csapta össze tenyerét Niki.

 - Itt fogunk táborozni! - jelentette ki Marcsi.

 - Akkor pakolás! - és Vili egy alig kivehető, ám kétségkívül gyalogösvényen becsörtetett a susnyásba. Félóra múlva állt a két sátor, a kerékpárok egy fához láncolva.

 - Te, Vili, nem tűz ég ott? - bökte oldalba pasiját Marcsi. Amaz menten félrenyelte taplószáraz szendvicsét.

 - Nemtom, bittos! - felelt harákolva.

 - Gyere, sétáljunk el arra, addig Tibiék vigyáznak a cumóra! - és már állt is fel. Nem zavarta, hogy a maga után vonszolt srác kétségbeesetten kapaszkodik a kólásüvegbe, vagy levegőért, sorrend mindegy.

 - Tényleg vannak odaát! - böffentette Vili két korty, és pár percnyi séta után, túl az életveszélyen. - Egyébként nagyon viharos vagy most, mi bajod?

 - Biztos havi… - vont vállat Marcsi oda sem füttyentve.

 - Miii? - sikoltott halkan Vili. - Még az éjszakát is tönkretennéd?

 - Csak vicceltem… - torpant meg a lány egy ötperces csókra. - Használható vagyok!

 Mellesleg jól látták a túloldalról, a tó másik partján egy szintén négyfős csoport vert tanyát. A vígan lobogó tábortűznél három lány, és egy fiú csevegett. Odaléptek a velük egykorú csoporthoz, bemutatkoztak, beszédbe elegyedtek. Ők is biciklitúrán voltak, és nekik is elegük lett a kempingekből, nem sokkal Viliék előtt érkeztek ehhez a tóhoz, mivel nekik is nagyon megtetszett. Vili és Marcsi alaposan szemügyre vette a társaságot. A fiú barna bőrű, rasta-frizurás, nem túl izmos felsőtestű, ám viszonylag szimpatikus arcberendezésű, valamint széles mosollyal és jókora vádlival rendelkezett. Miki néven mutatkozott be. A társaságában levő lányok közül az egyik hasonló rasta-frizurát viselt, Miki barátnője, Lilla. A hölgy, mint utóbb kiderült, huszonöt éves volt, de amíg nem mondta, Viliék észre sem vették. Fiatalos, már-már kislányos arcán sokat rontott a hajviselete. Egyszerű, testhezálló nadrág és póló összeállítású öltözéke hol elrejtette, hol kiemelte a lány testének vonalait. A fényes, fekete naci formás, kerek feneket, izmos combokat, domború dombocskát emelt ki, a bő póló pedig takarta a kicsiny, elég lapos melleit. Vanda, a másik lány napbarnított, alacsony és vékony volt. Összehúzott szemmel méregette Vilit, Kleopátra-stílusú, sötétbarna haja a szemébe hullott, de nem söpörte el onnan. Szintén testhezálló nadrág volt rajta, és majdnem köldökig kigombolta flanelingét. Az ing szárnyai alól jórészt kilátszottak vékony alkatához képest jó formájú, telt keblei. A harmadik lány igen érdeklődve figyelte a jövevényeket, és azok is alaposan végigmérték. Volt is miért. Átlagosan magas, de erős alkatú, tejfölszőke hajú, ami legalább a derekáig ért, sötétkék szemű, pirospozsgás hölgy ücsörgött törökülésben. Nadjának hívták, az apja svéd volt. Nemcsak hűvös, északi szépsége, és forró tekintete miatt pislantott rá gyakran Vili, hanem a lány kihívó tartása, öltözete miatt is. Nadja egyetlen, kék-fekete kockás flanelinget viselt, mindössze hastájékon begombolva. Az ing szárnyait combján átvetette, testét hátradőlve támasztotta ki. Ezen póz kitűnő rálátást biztosított szöszi pamacskájára, rózsaszín szeméremajkaira, és a ruhanemű felül is alig takart valamit fehér, hamvas, labdányi kebleiből.

 Miki ellenállhatatlan vigyorának és kérésének engedve Marcsi és Vili a tűz mellé telepedett. Kiderült, hogy a hippiszerű srác egy bárban mixerkedik, jelenlegi szabadságát két szenvedélyének, a biciklizésnek és Lillának szenteli. Lilla és Nadja abban a bárban táncosnő, ahol a srác dolgozik, Vanda pedig Lilla barátnője, így került a csapatba. Viliék csak annyit árultak el, hogy főiskolások, és a túlparton az öccse és barátnője várja őket.

 - Miért nem jönnek ide ők is? - vigyorogta Miki.

 - Ott van minden cuccunk, ők vigyáznak rá… - felelte Marcsi.

 - Sokáig tartana idehozni? - csízelt Lilla is.

 - Neeem…

 - Akkor menjünk! - pattant fel máris a hippi srác. - Segítek pakolni, oké?

 Oké volt. Negyedóra múlva már a másik tábor felé bandukoltak.

 - Nem vagytok fáradtak? - kérdezte Miki Vilitől, kissé lemaradva, tervei szerint halkan.

 - Nem különösebben… - vont vállat a fiú. - Miért?

 - Hááát… Nem is tudom, hol kezdjem… - vakarta a fejét Miki.

 - Talán az elején.

 - Nos, ti rendes srácoknak látszotok… Asszem szólnom kellene valamiről…

 - Miről? - gyanakodott Vili.

 - Vandával és Nadjával jobb, ha vigyáztok!

 - Miért, lopnak? - szólt bele Marcsi, aki véletlen fültanúja volt a beszélgetésnek, mire Miki mosolya hűlt egy keveset.

 - Nem, csak az a helyzet, hogy cseppet nimfomániásak, és nem válogatósak, ha érted…

 - Az nagyon jó! - fordult hátra Niki. Miklós arcáról a maradék mosoly is lefagyott.

 - Jó a hallásunk! - nevetett Tibi.

 - Folytasd! - intette le öccsét Vili.

 - Nem mintha nehezemre esne egynél több nő, tudjátok, szabadság, szex, rock 'n roll! Lilla és Nadja már nem egyszer volt velem, egyszerre is. Erre Lilla elhívta Vandát is, és már két éjszakán keresztül ezek hárman csak szipolyoznak! Azt hiszik, lopom az anyagot!

 - Akkor most pont jókor jöttünk! - kacsintottak mind a négyen a mixerre. - Besegítünk neked!

 Miki mosolya visszatért.

 - Kösz, nagyon kösz! Egyébként semmi baj a potenciámmal, de három csajt már megérez! Láttátok Nadját! Minden este így öltözik fel, húsz perc múlva pedig jaj nekem!

 A húsz percből egy óra lett, de csak azért, mert keveset elbíbelődtek a sátorveréssel. A tűz köré ültek, beszélgetve ismerkedtek, és szimpatikusnak találtatott a másik két jövevény is. Vanda megörült négyüknek, hamar délvidéki témákra terelte a szót, ravasz és agyafúrt keresztkérdésekkel mindannyiójukat kifaggatta a témához való hozzáállásukról. A kezdő lépést azonban Nadja tette meg.

 - Azt hiszem, pancsolok egyet a vízben! - jelentette ki. Jobb kezére támaszkodva kinyitotta a mögötte guggoló sátor villámzárját, és derékig elmerült benne. Kint maradt, meztelen alsótestét úgy ficergette, hogy azt csak egy homoszexuális pasas ne vegye észre. Térdei kényelmesen laza terpeszben, feneke erősen kidomborítva, az izmos combok közül csalogatóan mosolygott elő a szép, borotvált punci. Vili és Tibi farka azonnal csőre töltött, Marcsi felhúzta a szemöldökét, Miki csak vigyorgott, a többieknek arcizma sem rezdült. Nadja két törölközőt halászott elő, az egyiket Vandának dobta. Flanelinge egyetlen használt gombját is kioldotta, a ruhadarabot a háta mögé ejtette. Kihúzta magát izgatásképpen, jókora mellei feszesen, ruganyosan remegtek meg a mozdulattól, bimbói fázósan húzták össze magukat. Vili és Tibi ágyéka megrándult. Amikor Vanda is kigombolta ingét, a fiúknak már egyre jobban nehezükre esett visszafogni reakcióikat. Vanda megvált a szűk nadrágtól is. Ez felért egy tökönrúgással, mint azt később Vili megjegyezte. A vékony combok közül finom, barna pihével borított vénuszdomb kellette magát. Vanda csábmosolyt villantva a válla fölött, követte a szőke Nadját a tóba.

 - Talán igazat szóltál! - mondta feszengve Vili Mikinek.

 - Na, ugye? - virult a mixer.

 - Mi az a na ugye? - érdeklődött Lilla.

 - Csak elregéltem, hogy mire számítsanak…

 - Nem volt rossz ötlet - hagyta helyben a táncoslány. - Most izgatják fel a kedélyeinket, és bevallom, jól csinálják! Tetszik!

 - Nekem is! - jegyezte meg csendben Niki.

 Tibi meglepve nézett rá, mire a lány vállat vont. - Olykor nekem is jólesik egy kis kirándulás!

 - Igeeen? - 64 fogú mosoly villant a rastakorona közül.

 - Háát… - játszotta a szende kislányt Niki. Benyúlt a bugyijába, és Marcsira kacsintott. - Ha van kedved megtudni, mekkorát ugrik egy alamuszi cicus…

 - Hááát… volna! - állt fel Miki is. Nadrágján nyilvánvaló volt a szándéka. Marcsi és Niki két oldalról a srácba karolva arrébb sasszézott a tűztől. Vili és Tibi Lillával maradt.

 - Úgy látom, hasonló az érdeklődési körünk! - jegyezte meg a hippiszerű lány hamiskás mosollyal.

 - Bocs, mi a lányokat szeretjük! - emelte fel ujját Vili, fél szemével a pacsáló lányokat leste. - Bár Tibi cseppet kilóg közülünk, ő inkább info-, mint nimfomániás…

 - Nana! - kérte ki magának az öccse. - Azért egy kósza kunkort én sem hagyok ki!

 - És most mi a terved? - kacérkodott Lilla. - Kihagynád, vagy sem?

 - Gondoltam, szundítok egyet… utána!

 - Megyek a tóhoz, nem kihagyni! - tápászkodott fel Vili, mint aki roppant nagy áldozatot hoz.

 Nadja és Vanda önfeledten pancsoltak, és úszkáltak a tóban, jó időbe tellett, mire a parton álló, ruháitól közben megvált Vilit észrevették. Nevetve a parthoz úsztak, és az előzékeny fiú karjairól lekapván, lúdbőröző testüket a lepedőnyi törölközőkbe bugyolálták.

 - Huhh, ez jólesett! - borzongta Nadja.

 - Látod, ilyen hideg a víz! - simult a sráchoz Vanda. Összerándult bimbói szúrták, fagyasztották és izgatták Vili bőrét.

 - Van kedved felmelegíteni minket? - csimpaszkodott Vilibe Nadja is a másik oldalon.

 - Hoztam törölközőt…

Wackond 2011.08.01. 17:59

Gyémántok 34

 A két lány nevetve ölelgette, a következő pillanatban már szaladtak is a tűz melletti szabad plédre. Rávetették magukat, és először egymásnak szembefordulva, könyökükre támaszkodva figyelték Vili lassú lépteit. Amikor a közelükbe ért, hanyattfeküdtek, térdeiket felhúzva tárták elé ölük rejtekét. Vili megállt a pléd szélénél, s míg fütyköse félárbocról teljes pompájába meredt, gyönyörködve nézte a hívogató mosolyú lányokat. Néhány vízcsepp még tündökölt testükön, egy különösen nagy csepp Nadja összeugrott, ám nagy, rózsaszín mellbimbóján trónolt királyi fenséggel. Tekintete felváltva ugrált egyre lejjebb. Vanda lapos, már-már beesettnek tűnő hasáról a félsvéd lány halvány, sima, se nem duci, se nem lapos pociján át ismét Vandára. Keskeny csípőjére, kislányosan telt ajkú, széttárva is zárt, pihés puncijára, mely halványpiros-rózsásan virult, majd Nadja kerek, széles csípőjén folytatva a mustrát, a szétnyitott combok közül megnyílt, borotvával fazonírozott, fejlett kisajkak fölött duzzadó, halványszín csiklóval, résnyire nyílt hüvelybemenettel ékesített, vonzó szemérmére. Zászlórúdja, nevéhez hűen, gyémántkeménységűvé vált, elérkezett az idő, hogy a kéjbe vesse magát. Térdre ereszkedett Vanda öle előtt. Szája csókra csücsörítve cuppogott a pihés dombocskán, s a finoman redőzött nagyajkakon. Jobb keze ujjai siettek a bevezető ajakérintések után szája segítségére. Hüvelyk-, és mutatóujjai a szeméremajkakat széthúzva hozzáférhetővé tették a kicsiny, ám annál érzékenyebb csiklót. Ide is elhelyezett néhány gyengéd cuppot, és nyelve csapódott a klitoriszra. Vanda felnyögött, teste megborzongott. Vili óvatosan körözött nyelvével, ízlelgette az érintések hatására vérbővé vált, duzzadó gombocskát.

 Nadja, mikor a fiú Vanda ölét részesítette előnyben, felkelt, és tapogatózva, kíváncsian markolta meg Vili farkát. Elégedett volt a pénisz paramétereivel, finom bökdöséssel helyet kért magának, és oldalról-alulról férkőzött a fiú teste alá. Jobb keze mohó ajkaihoz billentette a merev szerkezetet. A fitymát felhúzva egy pillanatra elgyönyörködött a lilásra duzzadt makk izgató látványában, aztán ajkaival rászívta magát. Először éppen csak a hegyét vette szájába, nyelve a keskeny rés körül körözött, de hamarosan tövig elnyelte. Rettenetesen izgató technikája volt a lánynak, Vili próbált is koncentrálni, nyelvét fel-le táncoltatni Vanda vöröslőre nyalt csiklóján. Nehezen tudta kordában tartani érzéseit, először csak a gondolatait próbálta semleges irányba terelni, de amikor már egyre erősebbé vált ágyékában a bizsergés, már nyögve, el-elcsukló hangon kérte Nadját, hogy lassítson, vagy álljon le. Az északi szépség mintha meg sem hallotta volna, egyre csak szopogatta a kéjrudat. Vili már nagyon csúcsmentén érezte magát, de nem hanyagolta el Vandát sem. A vékony lány húsos puncija már szinte úszott a nedvektől, hangosan nyögdécselt, és ficánkolt.

 - Jaj, jaj… mindjárt jö… most, Vili, most!! - szinte sikította, két keze a srác tarkójára kulcsolódott, mintegy odafeszítve lucskos, kéjtől vibráló ölét Vili arcának. Teste megfeszülve remegett az orgazmustól. Nadja szájtechnikájának köszönhetően ugyanebben a pillanatban hangosan felnyögve, lüktető dákóval a fiú óriásit lövellt. A szőke lány mohón szívta, nyelte a meleg ondót, alaposan kimasszírozta az utolsó cseppeket is…

 Lilla másodpercek alatt szabadította meg mind Tibit, mind önmagát egyébként sem sok ruhadarabjaitól. Meglátva a srác meredten ácsingózó szerszámát, a táncoslány elismerően húzta fel szemöldökét. Tibi szerényen mosolyogva értette félre a lány megnyilvánulását, jelezvén, ez van, csak ekkora. Mindössze egyetlen pillanata volt szerénykedni, a következőben Lilla már szinte a nyakában volt. Szemből ült az ölébe, magához szorította a srácot, és hevesen csókolgatta, finoman harapdálta a nyakát. Tibi jóleső, bizsergő érzés közepette viszonozta, kezei hol az izmos háton, hol a kerek, feszes popsin cirkáltak cirógva. A kellemes érzést még fokozta, hogy Lilla apró, ámde tűhegyesre meredt bimbói erősen szúrták ritkás szőrzetű mellkasát. Fokozódó szenvedéllyel folytatta a nyaki izgatást, és kellemes meglepetéssel figyelt fel arra, miszerint ez lehet Lilla egyik erogén zónája. A táncoslány már nem csókolt, nem harapdált, fejét, később egész felsőtestét hátradöntve hangosan nyögött, zihált. Ez kellett csak Tibinek! Csókjai rögvest lecsúsztak a karcsú nyakról, és a pici ciciken állapodtak meg. Csecsemő módjára szívta szájába a játszi bimbókat, mindannyiszor hangos cuppanást hallatott, mikor azok kicsusszantak ajkai közül. Lilla ezt is nagyon élvezte, bár érezhetően a nyaka volt érzékenyebb. Addig legalábbis.

 - Mit szólnál egy jó kis 69-hez? - nyögte a lány. Nem kellett kétszer kérdeznie, Tibi igent bólintott. Erre a lány felpattant az öléből, és hanyattnyomta a fiút. Arca fölé térdelve két marokra fogta kemény rúdját. Rasta-racka frizurája jótékonyan takarta el a kíváncsi tekintetek elől, mivel foglalatoskodik. Fenekét jól kidomborította, muffja teljes szépségével és méretével tárult Tibi orra elé. A szétnyílt, keskeny, vékonynak tetsző nagyajkak közül jókora, húsos, kissé gyűröttnek tűnő, barnás kisajkak buktak elő, melyek felső találkozásánál, a bőrredők közül nagyméretű, hercig pecek ágaskodott rózsaszín-nedves pompában. A srác két kezével húzta el egymástól a fejlett kisajkakat, vöröslő, nem éppen szűkös kéjbarlang nyílt meg. Nyelve a hüvelybe furakodott, gondosan simára borotvált állát a csiklónak feszítette. Fel-le, ki-be csapkodó nyalószervével nemcsak az egyre szivárgó, termelődő nedveket habzsolta, ügyelt arra is, hogy mindez idő alatt álla se maradjon mozdulatlan. Az annak feszülő csiklót is erőteljes mozgásra késztette. A táncoslány annak ellenére, hogy imádta szájjal kényeztetni a pasikat, ráadásul most különösen ki akart tenni magáért, nem sokáig volt képes kamatoztatni tudását Tibin. Miklós sosem tudott, vagy nem akart neki ekkora élvezetet okozni, magáról, és az előtte meredező dákóról teljesen megfeledkezve egyre csak nyögdécselt. Fejét hátrahajtotta, szemeit behunyta, bár a kéjrudat kezei közül nem eresztette el. Tibi technikát váltott. Ujjait a nem csekély klitorisz körüli bőrredőket feszítették szét, nyelve pedig hol körbe-körbe a csiklón, hol pedig fel-le, a tág rés vonalában csúszkált. Ajkaival olykor rászívta magát, mintha egy aprócska fütyi lenne, és fürge nyelve hegyével ostorozta. És akkor bekövetkezett!

 - Jaj… most… JÖVÖK! - Lilla szinte sikította, tomporát feljebb emelte, Tibi már alig érte el, de hátra is feszítette, felsőtestével extatikusan ölelte a fiú lábait. Hatalmasat élvezett, vaginája bőséggel árasztotta nedveit, és Tibinek szent meggyőződése volt, hogy Lilla a záróizmain sem tudott uralkodni. A srác orra felett centikkel spriccelt el pár cseppnyi vízsugár…

 Marcsi és Niki pillanatokon belül vált ruhátlanná, és Mikiről is szinte leszaggatták a cuccait. Némi csalódással vették észre az alsónadrágból előpattanó merev szerszámot, ami méretben bizony elmaradt a fivérekétől. A mixer mindettől függetlenül vigyorogva és boldogan vetette magát hanyatt, várva a csodát. Niki azonnal marokra kapta a fütyit, és ajkait köréfonta. Gonosz gondolat villant át az agyán, miszerint Tibinek tizenkét évesen volt ekkora, kókadtan, de aztán elhessegette magától. Nem sokáig nyalakodott a rúdon, a keze ügyébe készített óvszerek közül egyet felcsévélt. Föléguggolt, és a csiklóját birizgálta a makk hegyével.

 Marcsi Miklós hatvannégy fogú mosolya fölé térdelt. A srác nyelve a ritkás, barnán göndörödő szőrzettel borított, húsos punciajkak közé ékelődött, máris a csiklót keresve. Rátalálván gyorsan mozgatta fel-le, minél előbbi orgazmust elérendő. Marcsi csak halkan szuszogva juttatta kifejezésre erősödő gyönyörét, és mikor Niki végre nedvesen forró hüvelyébe fogadta a felejthető fütyit, Marcsi előrébb, Niki hátrébb dőlt. Marcsi még talán sosem csinált ilyet, de most nagyon megkívánta, hogy nyalhassa Niki keskenyre igazított pamacskája alól előmeredő, pirosan duzzadó gombocskáját. Mindjárt jobb lett Nikinek is, bár a csekélyke szerszámot is érezte, közel sem okozott akkora kéjt, mint azt Tibitől már megszokta. Felnyögött, ahogy barátnője nyelve a peckéhez érve mozgásba lendült, mindemellett lassan csúszkált a dákón is. A lányoknak jóval hamarabb is sikerült a csúcsra érni, a pergő nyelveknek köszönhetően. Miki azonban még bírta, talán ez kompenzálta szerény méreteit. A két lány úgy döntött, cserélnek. Pozitúrájuk annyiban változott, most Niki nyelve kereste-kergette Marcsi klitoriszát, ami alatt a gumiba bújtatott rúd mozgott, Niki pamacskája alatt pedig a mixersrác nyelve pörgött. Talán a barátnője nyelve is segített Marcsinak, tény, hogy nemsokára újabb, egyre erősebb hullámok áradtak el testében, és majdnem egyszerre nyikkant fel Nikivel. Ismét elélvezett a két lány. Elérkezettnek látták az időt, hogy Mikiből is kicsalogassanak némi nedveket. Marcsi megfordult a dákón, hihetetlenül gyorsan mozgatta altestét, Niki pedig a zacsit cirógatta rásegítésképpen. Az eredmény gyors volt. Miklós belekapaszkodott Marcsi csípőjébe, felemelt fejjel követte, ahogy a gyér szőrzetű szeméremajkak nyalogatják kéjrúdját. Nem engedte mozdulni a lányt, ő irányított, eltorzult arccal, kidagadó nyakizmokkal döfködte a nedves vaginát. Egy hangos nyögés kíséretében szeméremdombját a lány fenekéhez szorította, és apró rángásokkal lövellte magját a gumiba. Marcsi óvatosan leszállt a lassan ernyedő péniszről, a gumit levette, és félretette, Nikivel felváltva nyalták le róla a még csordogáló, maradék spermát. Miki csak ernyedten feküdt…

 Nadja és Vanda nem hagyta sokáig pihenni Vilit, az pedig nem nagyon akart pihenni. A szőke lány szájába vette az ernyedten is tekintélyesen himbálózó szerszámot, és ügyes nyelvcsapásokkal életre varázsolta. Mikor úgy érezte, merevebb már nem lehet, négykézlábra állva fenekét domborította a fiú elé. Nem kellett kétszer mondani, Vili óvszerre kapott, és lassan a csupasz, domború ajkak közé vezette dorongját. A hüvely éhesen, mohón és forrón felizgulva fogadta lucskos mélyébe a méretes rudat. Nadját megremegtette a gyönyör, egy pillanatra el is feledkezett az előtte nyíló Vanda-punciról, hangosan nyögött. A fiú gyengéd mozdulatainak megindultával Nadja nyelve is munkába kezdett. Egyre csak pörgette, forgatta nyalószervét Vanda piros peckén, a lány előzékenyen szétfeszítette nedvektől csatakos szeméremajkait, hogy Nadjának minél könnyebb dolga legyen. Ennek volt köszönhető, hogy Vanda nagyon hamar a csúcs közelébe ért, ám Vili is dolgozott rendületlenül, így Nadja testében is erősödött a kéj. Vanda csak másodpercekkel előzte meg barátnőjét, teste megrándult, forró vaginája nedveit ontva csapott át testén az orgazmus, kéjhangjai messzire szálltak. Amint túljutott a csúcson, Nadja abbahagyta a nyalakodást, fejét hátraszegte, hátát behomorítva popsiját Vili ágyékának szorította, remegve, nyögve élvezett el. Nadja hanyattfeküdt, barátnője előtte térdelve a szőrmentes szeméremajkakra cuppant, míg Vili ismét a térdeplő lány, most tehát Vanda hüvelyébe igazította farkát. Újra lökdösött, eközben Vanda nyelve a félsvéd lány punciját habzsolta. Felkorbácsolt érzékeiknek már kevesebb izgatás is bőven elég volt, hangos zihálásuk, nyögdécselésük kéjes hangzavart alkotott. Vili gerince mentén újfent az ismerős-kéjes bizsergés kúszott egyre feljebb, gyorsabban mozgatta alfelét, csak döfött és lökött, gyengédségéből is sokat veszített. Vanda elhanyagolta Nadjával kapcsolatos "feladatait", ahogy szinte szuperszonikus sebességgel közelgett a csúcs felé. A szőke lány kreatív volt, jobb kezének fürge ujjai segítségével fejezte be, nagyot élvezett. Vanda testét i megrángatta a gyönyör, puncija lüktetve szorult a gyors, kemény rúd köré. A lány orgazmusa jókora spriccelésre késztette Vilit, ágyékát a félgömböknek feszítve lövellte ondóját a gumi védelmébe. Hangosan zihálva, levegő után kapkodva nyúltak el egymás mellett…

 Lilla lekászálódott Tibiről, az imént gyönyörtől remegő testtel és kézzel egy óvszer után matatott. Rátalálván vadul tépte fel a csomagolást, és tekerte fel a zászlórúdként meredő péniszre. Röpke cirógatást eresztett csak meg, máris föléguggolt. Fejlett-nagy kisajkait megnyitotta, másik kezével a kéjrudat markolta, félig lehunyt pillákkal, halkan nyögve izgatta jókora csiklóját a gumiba bújtatott, bíborló makkal. Tibi magában hálát adott a csajszinak, mert az előbb nem járt már messze az "igazságtól", ez a mostani tevékenysége kevésbé volt élvezetes számára. Lillának annál jobban tetszett a csiklóját csapkodó makk, ám nem sokáig izgatta így magát. Nedvesen csillogó, vöröslő barlangjába igazította a gumis rudat. Óvatosan engedte altestét egyre lejjebb, forró mélye sikamlósan fogadta a betolakodót, és meglepő erősséggel szorult köré. Egyszerre nyögtek fel, Tibi még emelt is egy keveset altestén, hogy minél jobban hatoljon be Lilla testébe Fájdalmas gyönyört okozott a lánynak, de ez csak egy pillanatnyi kellemetlenség volt csupán. A lány mozgásba lendült, fel-le mozgatta fénylő fenekét, szőrtelen punciajkai nyaldosták a merev faszt. Közeledtek, szinte egymás mellett kapaszkodtak egyre feljebb, a kéj szédítő csúcsára. Tibi már egyre kevésbé bírta cérnával, az eddig guggoló Lillát térdre kényszerítette, aki ezzel együtt ráhasalt a fiú pelyhedző mellkasára. Most már az ő kezében (ágyékában) volt az irányítás. Bal karjával szorosan magához ölelte Lillát, a kemény-barna bimbók szúrták-bökték a bőrét. Jobb tenyere a kerek, izmos félgömbök valamelyikét gyúrogatta felváltva. Néha lejjebb csúsztatva kutató ujjait, saját szerszámát érintette, visszafelé haladva pedig egy ráncos lyukba botlott. Hirtelen-kéjes ötlettől vezérelve finoman betolta oda a középső ujját. Az eddig szolid-halkan lihegő lány hangosan felnyögött. Testük megremegett és egymáshoz feszült, görcsösen szorították a másikat, ahogy egyszerre értek a csúcsra. Lilla hüvelyizmai pulzálva préselték Tibi örömfolyadékának minden cseppjét.

 Az átélt élmények hosszú percekre pihenésre kárhoztatták a párocskát, ráadásul úgy, ahogy az orgazmus hagyta őket, egymáson. Lilla óvatosan leszállt a lassan zsugorodó péniszről, gyengéden levette róla a gumit, amiben nagy adag ondó lötyögött. Ajkai finoman simultak az érzékeny, vérbő makkra, és tisztára nyalogatta a szerszámot.

 - Ez nagyon jó volt! - hevert a félalélt Tibi mellé dolgavégzetten.

 - Nekem is! - lihegte a srác elhaló hangon.

 - Sosem élveztem még ennyire! Mikivel sem…

 A kielégült csoport tagjai lassan álomba zuhantak.

 Kora délelőtti csivitelésre ébredtek. Gyanúsan hangosak voltak a madarak, aztán hamarosan megtudták ennek okát is. Hőseink nemigen foglalkoztak olyan apróságokkal, mint ruha, meztelenül fogtak neki reggeli teendőiknek. A három fiú, valószínűleg a hólyagjukat feszítő vizelet miatt, álló fütyivel vonult el egy bokor mögé pislantani. Vanda is velük tartott, és mivel általában szeretett bolondozni, versenyre hívta a fiúkat. Melyikük tud messzebbre… Az első döbbenet akkor érte őket, mikor a lány guggolva, ám hátradőlt felső-, megemelt alsótesttel, szétfeszített puncival lekörözte mindhárom pacákot. A második döbbenet pedig egy barna inges, zöld nyakkendős, pattanásosan rusnya cserkészlány arca volt. A négy vizelő jót mulatott magában, és visszatért a sátrakhoz. Itt derült fény arra, hogy miért is zajosak a madárkák. Egy egész csapat cserkész útja vezetett el a sátrak mellett a tópartra. Halk mormogás, arcpirulás közepette ösztökélte gyorsabb haladásra a láthatóan érdeklődő, folyton csipogó, viháncoló, változatos életkorú és nemű csoportját a két felnőtt kísérő. Minél messzebbre az erkölcstelen, undorító, nemtörődöm hippiktől! Micsoda fertő! Biztosan nem voltak kisdobosok, vagy úttörők, de cserkészek sem!

 Azok nyugodtan lebontották sátraikat, megreggeliztek, felöltöztek, rendet téve maguk után, elbúcsúztak egymástól. Bringára pattanva elindultak, ki-ki úti célja felé.

 - Nem értem, miért panaszkodott ez a Miki! - csóválta fejét később Marcsi.

 - Mert? - pillantott rá pasija.

 - Ahogy elnéztelek benneteket, azok a lányok csak annyira voltak nimfomániásak, mint Niki, vagy én!

 - Az biztos! - bólogatott hevesen Vili, és hozzáfűzte. - Nem voltatok megelégedve, mi?

 - Ami azt illeti, elég vézna pózna volt… - vont vállat Niki.

 - Valahogy jobbat vártunk tőle, na! - magyarázta Marcsi. - Gondolom, ti jobban élveztétek!

 - Elboldogultunk velük… - vallotta be Vili kaján mosollyal.

 - Nem volt semmi az a Lilla, de maradnék az én Nikim mellett! Ő a legjobb! - jelentette ki Tibi.

 A túra további napjai is kellemesen teltek el, és jó élményekkel gazdagodva tértek haza…