Wackond 2012.12.31. 18:00

Lovaglóleckék 2

 

 - Hej, Mel, látod, amit én?

 - Egen!

Káromkodás hallatszott tisztán.

 - Gyere, nézzük meg, mekkorát pandázott Lambert!

 

 Két lány napozott a kövér fűvel benőtt rét szélén, a karámtól tizenöt-húszméternyire. Egyetlen falatnyi tanga volt csupán viseletük, ám a tompa puffanás, durva, éles káromkodás hallatán pólót, kaján vigyort öltöttek. Lassan a karámfáig sétáltak, szemük szomjasan itta a látványt, mely a következő volt. Koromfekete, szépen felszerelt, türelmesen álló kanca, dús bokaszőrrel, a körül porfelhővel, Darien Lamberttel. A jóképű pasas amortizáltan, homok- és szitokszemcséket ropogtatva próbált feltápászkodni.

 - Hát, nem vagy valami kecses! – jegyezte meg Mel. A férfi köpött hármat.

 - Ez a teve!…

 - Két hónapos lovaglótudománnyal a helyedben én már az epsomi derbyre mennék! – epéskedett Edna. – Ezt hogy’ gondoltad, aranyos?

 - Valahogy így… - mutatta a pasas kézzel. – De a lóval valahogy nem akart így sikerülni!

 - Mel, vállalod a leckét, vagy tanítsam meg én?

 - Hagyd, Edna, majd én kézbe veszem a díjugrató urat! – mászott a karámfák között be Mel.

 

 A pasas két hónapja tűnt fel a lányok életében, akik lovászok voltak egy meglehetőst balfék, ám könnyen befolyásolható fickó lovardájában. Lambert nem volt igazán herceg típus, már csak azért sem, mert hatalmas, fekete lova volt, és különben is, Harley Davidsonon érkezett a lányokhoz. A pasi vonzó tulajdonságokkal bírt (ló, Harley, húszon-pár centi), hát a lányok lecsaptak rá. Hol egyikük, hol másikuk, hol pedig mindketten igénybe vették Lambertet egy-egy kósza ivarzásra. Mindeközben persze folytatódtak a lovaglóleckék is, mivel a férfi gyermekkori álmát óhajtván megvalósítani, házat vett a kisvárosban, helyet bérelt kancájának, s oktató(ka)t, kik lovagolni tanítják. A vágta ment a leghamarabb, később lóháton is. Mindenesetre meglepően jól haladt a lóleckékkel, a mai napig tán ha egyszer-kétszer esett lóról. Ekkorát azonban még nem. Reggeli kijövetelekor nem említette a lányoknak tervét, miszerint ő (érzése szerint) jól lovagol, jöhet hát mindenféle akadály. A lányoktól ellesett már néhány dolgot, azt hitte, könnyű az akadályt átugratni, és Selma a harminc centire rakott rúdon át is ment. Az első, tán nyolcvanas ugrás azonban kemény dió volt. A ló megállt, Lambert pedig Superman lett a levegőben, hykomat a földön. Porig sújtva tápászkodott fel, és figyelt Melre.

 A két lány szorgalmasan tanította a férfit, aki minden igyekezetével azon volt, hogy profi legyen. Nos, bajnokságon ugyan még sokáig nem indulhatna, ám a két csaj legnagyobb ámulatára két hét múlva a pasas hibátlanul ment végig az általuk összeállított könnyű kis pályán. Selmát a karámfához kötötte, majd két oldalról fogadta Mel és Edna gratulációit, csókjait, vállveregetéseit. A meghitt pillanatokat a „God gave rock ’n roll to you” című Kiss-siker mobiltelefon változata zúzta szét. A döbbent lánytekintetek kereszttüzében üdvözölt egy Mitch nevű fószert, örült, hogy hallja a hangját, helyeselt neki, majd elhívta magához estére, vacsorázni.

 - Mitch egy régi, gyerekkori barátom – magyarázta Lambert. – Van vele egy közös ügyem, amiről most nem szeretnék többet beszélni. Rázós dolog… Ha megbocsátotok, most elpályáznék.

 - Persze, menj csak!

 - Hagyd Selmát, majd mi rendbe tesszük!

 - Kösz, lányok!

 - Majd délután átkukkantunk!

Lambert elporzott.

 

 Délután, olyan öt óra tájban, ígéretükhöz híven a lányok beviharzottak Lambert házába. A férfi a konyhában tett-vett, vacsoraszerűséget próbált összeütni. Mel érkezése megváltás volt számára, aki azonnal kizavarta a pasit, mondván, a kaját csak bízza rá. Darien takarítani indult, ám ott Ednát találta fejkendőben, kötényben, tollseprűvel. Jobb híján kiment a garázsba Harleyt fényesíteni. Mikor a motor már Salamon bizonyos testrészéhez volt hasonlatos, bement a házba. Csillogó lakás, ínycsiklandó illat fogadta, s két csapzott lány. Megdicsérte őket, és a fürdőszobába ment, mert ő is koszlott volt. Bár fürdőszobájában volt egy szép sarokkád is, a férfi inkább a zuhanytálca gyorsaságát használta ki. Behúzta maga mögött az ajtót, és élvezkedve állította erősre a vízsugarat. Tusfürdőjével tetőtől talpig behabozta szőrös-izmos testét, majd sampont nyomván pöndör-göndör hajába, tíz ujjal esett a fejének. Csukott szemmel, fütyörészve masszírozta fejbőrét, nem vette észre, hogy nyílik a zuhanykabin ajtaja. Még akkor sem eszmélt, mikor ujjainak száma tizenötre emelkedett, ám mikor két keze másik kettőt, majd hármat, négyet tapintott, már megszakadt dallamos füttye. Szemet nem nyitott, kockázatos lett volna, így is tudta, kik a kezek gazdái.

 - Lányok, nem szűk itt nekünk hárman? – mosolyodott el a pasas, majd a zuhanyrózsáért nyúlva leöblítette a haját.

 - A kádban jobban elférnénk! – búgta Mel.

 - De sietnék… még borotválkoznom is kellene…

 - Nekünk is! – kacsintott Edna.

 - Ott?

 - Ott… - de Mel már engedte is a kádba a meleg vizet, öntötte bele az illatos habfürdőt. Edna kézen fogva vonta maga után a csöpögő testű Darient. A férfi vonakodott ugyan, de hamar meg lehetett győzni.

 - Edna, téged még megértelek, hogy szőrtelenítesz, de Mel! Neked minek?

 - Mert már serceg a borostától! – dorombolt Mel. Beléptette Lambertet a kádba, s így szólt. – Szeretnéd, ha te csinálnád?

 - Hát… nem is tudom… inkább nem.

 - Na jó – vont vállat Mel, telt keblei csak lágyan beleremegtek. A férfi nyelt egyet. Edna borotvát nyomott Mel kezébe, a sajátjába habot. Barátnője a kád szélére ült, de Darien felé fordulva, hogy az mindent jól láthasson. Ha az ádámcsutkának a makkig kéne mennie nyeléskor, akkor Dariené nagy utat járt most be. Edna behabozta Mel halványan borostás nagyajkait, Mel pedig gyors, ám óvatos mozdulatokkal mindössze kétujjnyi pamacsot hagyott punciján. A férfi csak nyelt, de ült, nem tett semmit, pedig szívesen nekiesett volna már a lányoknak! Barátnője végeztével Edna következett. Ő is színes, szélesvásznú előadást kínált a gyöngyöző homlokú férfinak. Lassú, gyakorlatlan mozdulatai nyomán egyre fogyatkozott szőre, már csak egy csík maradt. Hirtelen ötlettől vezérelve leszedte azt is. Ekkor eldobva a borotvát Mellel együtt becsobbantak a vízbe, és Darienhez simultak. Cirógatták izmos hátát, göndör szőrű mellkasát, finoman harapdálták fülcimpáját, valamelyikük keze pedig már a lényeget is megmarkolta. Ez már sok volt a férfinak, finoman leállította a lányokat, mondván, vendéget vár, s megpróbált elegánsan megpattanni közülük. Sikertelenül. Mel és Edna piócaként ragadt rá, széles vízágyáig is alig tudott eljutni. Itt végképp feladta az egyenlőtlen küzdelmet, s mohón borult Edna cseresznyemagnyi bimbójú, hersegő húsú mellére. Felváltva csókolgatta a kebleket, rózsaszín nyelve ötletszerűen cirógatott néha a bimbókon, a lány nagy örömére. Edna csukott szemmel cirógatta a pasas vizes, göndör fürtjeit, és halkan nyögdécselt.

 Mel egy szinttel lejjebb helyezkedett. Arcát a tiszta férfitest illatát lehelő, dús bundájú, izmos mellkashoz szorította, erős lovászkeze a gerendamerev, egyenes, és forró pénisz derekára szorult. A körülmetélt szerszám végén lilásvörösen, fénylőn, és Mel-ajak-csábítón ült a makk. A lány egy darabig ellenállt a hívogatásnak, átszellemülten csókolgatta a férfi mellkasát, apró mellbimbóit rágcsálta gyengéden, s kezét mozgatta fel-le a kéjrúdon. Amikor Darien halkan felnyögött a finom kéjérzettől, Mel sem várt tovább. Az ágy szélén ülő pasas mellől lecsusszant a földre, s az öle elé térdelt. A teljes pompájában meredő farokban gyönyörködött néhány pillanatig, majd gyengéd csókokat hintett fallosszerte. A gyengéd csókok mindegyre a fénylő makkra sikeredtek, majd Mel ajkai puhán szétnyílva köréfonódtak. A lány hegyes-fürge nyelve lágy körözésbe fogott, míg ajkai fel-alá siklottak a kéjrúdon.

 Ezalatt Edna és Lambert egymáshoz viszonyított helyzete is megváltozott. A pasas ujjai már a lány csupasz ölét derítették fel, többé-kevésbé be is nedvesítették a nedvesítendőt, de már többet akart. A férfi hanyattfeküdt, s frissen borotvált arca fölé frissen borotvált puncit követelt. Megkapta. Edna lovagló ülésben helyezkedett Darien arca fölé, és hogy még jobban megkönnyítse a pasi dolgát, ujjai szétfeszítették csupasz nagyajkait. Húsos, rózsaszín nyelv siklott a finom nedvvel bevont kisajkak közé, majd felcsapva a csiklóra. A rózsaszín gombocska megremegett, idegvégződései kéj jeleit küldték Edna gerincén át az agyába. A lány felnyögött, szaporította légzését, pulzusát, háta hátrahajlott, belucskosodott öle majdhogynem fojtogatón feszült a férfi arcához. Lambert mind a levegővételt, mind a megduzzadt, bíbor csikló nyaldálását megoldotta, és milyen jól! A már egyébként sem izgalmi nulláról indult lány hamarosan izgalmi csúcsra pördült, halk nyöszörgések, kicsiny sikkantásokkal kísérve hirtelen görcsösen megfeszült. Még szerencse, hogy a pacák tüdőkapacitása igen nagy volt, mert az orgazmus pillanatában önmagáról megfeledkezett lány csak szorított combjaival, s picit fröcskölt nedveivel. Lassan ernyedt el, Lambert már alig várta, de a lány bocsánatkérésére csak legyintett.

 Mel is abbahagyta a daliás dákó finom kényeztetését, s Ednát (akit fogai közt sziszegve „Gyilkos”-nak nevezett az előbbiért,) leintette Darien arcáról, hogy az ő fogkefényi pamaccsal díszített punciját tartsa oda. Ednának demonstratíve nem lovagló pózban kínálta nedveskéjét férfinyelvnek, hanem kissé féloldalasan, félig ülve, félig térdelve, ám kezei aktív segedelmével szinte méhszájig feltárva. Dús, husi kisajkai közé cikkant Lambert nyelve, fel-e, sőt, ki-be járatta másodlagosnak nevezhető, ám elsőrangúnak minősíthető kéjszervét. Néhány csapással meg-megbizgette a gyönyörgombocskát, mely keményen, ruganyosan állta a csapásokat. Még akkor is, mikor a nyelv már csak a piros, sima, érzékeny testén táncolt, egyre inkább hajtva azt az édes beteljesedés felé. Mel sem tudott már nagyon parancsolni testének, bár ő nem akarta megfojtani partnerét, de a hirtelen, nagy erősséggel lecsapó orgazmus bizony másfajta nedűt is kicsalt a forró punciból. Mel is bocsánatot kért, Darien megbocsátott.

 A lány ellépett a férfi fölül, és az ágy elé, a földre térdepelt-ült. Edna ugyanis nem akarta parlagon hagyni a pasit, csupa lucsok hüvelyébe tolta a fénylő makkú, izmos-merev péniszt. Háttal Melnek és Lambertnek, de arccal a kéj felé, halk nyögésekkel, csukott szemmel tornáztatta izmos tomporát fel-alá a rúdon. Mel elélveztével, s előrejövetelével kicsit előrehajolva gyorsított a tempón, altestét annyira megemelve, hogy éppen még ne csússzon ki forró vaginájából a lágyan lüktető makk. Néha becsúszott egy-egy gikszer, hogy kicsúszott a fasz, ilyenkor Mel nyalintott kettőt a makkon, s visszaigazította Edna puncijába. Ezért mindketten hálásak voltak, Lambert főleg, mert Mel néha megnyalintotta a zacsiját, farkának testét is. A pasas erős tenyere Edna feneke alá csúszott, s egyre gyorsuló ütemben taszajgatta felfelé, mély hördülései Edna nyikkanásaival keveredtek. Hirtelen Edna felnyüszített, és Lambert nagy élvezetére görcsösen összeszorította hüvelyét, finoman megrándult, ahogy elélvezett. Az, hogy a vastag dorong kicsusszant a forrón nedves punciból, nem volt egyértelmű, hogy a férfi emelte-e le, avagy az összeránduló vagina lökte ki magából… Tulajdonképpen mindegy volt. A szemfüles Mel elcsippentette ajkával a makk nedvfényes hegyét, mely szinte azonnal rángatózva fröcskölni kezdte fehér, ragacsos, elképesztő mennyiségű magját, Lambert hördülései közepette.

 

 Halkan duruzsoló Pontiac fékezett a ház előtt. Sudár, napszemüveges, fehér inges, nyakkendős fiatalember szállt ki belőle. Pár másodpercnyi habozás után puhán becsukta maga mögött a kocsiajtót, lezárta, majd az ajtóhoz lépett. A csengőgombot ugyan nyomhatta, mert Darien Lambert leszerelte a csengőt, gyűlölvén a hangját. Újat persze még nem szerzett. A jövevény lenyomta hát a jól olajozott kilincset. Az nem nyikkant, ám az odabent hallható nyikkanások más, szintén jól olajozott dolgokra engedtek következtetni. A pasi növekvő gyanakvással haladt egyre beljebb a lakásba, inkább a fülére hagyatkozva, mígnem hirtelen a nappali ajtajának félfáján találta magát. A látvány nem volt mindennapi, és bár nem volt sem kukkolós, sem megfutamodós fajta, most mégis inkább kiosont a házból, beugrott az autóba, dudált kettőt, majd hangosan becsapta az ajtót.

 

 - Jesszusom, lányok! Itt a vendégünk! – és Darien Lambert másodpercek alatt felöltözve sietett Mitch Parker elé. – Gyere be, kérlek, már nagyon vártunk…

 - Azt meghiszem! – nevetett, és belépett a házba.

Elismeréssel adózott a két lány gyorsaságának, majd szépségének, főleg Ednáénak. Persze a dolog kölcsönös volt. Mel teljes közönnyel, ám Edna ölbizseregve figyelt fel a 193 centis magasságra, a rövid, göndör, barna hajra, égszínkék szempárra, s a borostaszürke arcra. Az izmos, göndör, barna szőrrel bevont test nem látszott az ing alatt, Edna így is majdnem elolvadt, és bármit megadott volna néhány órácska édeskettesért – Mitchcsel.

 A vacsora könnyed csevegés közepette zajlott le, kiderült Mitchről, hogy Darien osztálytársa volt a gimiben, majd pár évig együtt béreltek egy házat, de aztán Darien eljött, lakrészét átadva Mitch ügyvédi irodájának. Az iroda mindenfélével foglalkozott, Mitch maga azonban csak ritkán vállalt el ügyet, az igazgatást vitte. Most viszont barátja kérését nem volt képes visszautasítani, saját maga vette kézbe a dolgot. A két csajt a rosseb megette, mi lehet az a „rázós ügy”, de a pasasok csak titkolóztak.

 Este, miután Mitch kivételével túl voltak a kaja utáni borocskán, elbúcsúztak, és az ügyvéd visszaporzott a motelbe, ahol szállást bérelt. Lassan a lányok is szedelőzködtek, hazatértek. Darien mosolyogva nézett utánuk, majd felhívta Smallt, és átment hozzá.

 Másnap reggel a két lány korán kiment a lovardába, minél előbb végezni akartak az etetéssel, takarítással, mert délelőttre már borzalmas meleg lett. Az öreg Moby már egy hónapja elment, állítólag Alaszkába költözött a lányához, de ezt Mel és Edna hitte is, meg nem is.

 Erőst délelőttre járt az idő, a lányok csak várták legalább az egyik pasit, Darient, de Edna szíve mélyén Mitchet is remélte. Senki. Egy lélek sem járt arra, még az idióta Small sem. Unalmukban a kiszáradó félben levő tónál kerestek felüdülést.

 

 - Nos, Mr. Small. Tehát Ön el szeretné adni az Ön kizárólagos tulajdonát képező lovardát – kezdte Mitch száraz, hivatalos hangon a reggel kilenc órára megbeszélt találkozón. Small házában voltak.

 - Igen, Mr. Parker. Úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy eladjuk az egész kócerájt Mr. Lambernek.

 - Puszta érdeklődés: miért?

 - Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeimet. Nem ment úgy az üzlet, ahogy azt szerettem volna.

 - Úgy tudom, amióta a lányok ott vannak, azóta javult a helyzet.

 - Ez igaz, Mr. Parker…

 - Maradjunk a Mitchnél.

 - Rendben, Mitch, szólítson Chuck-nak. Szóval, már jóval Mel és Edna érkezte előtt el akartam adni az istállót, de a kutyának sem kellett. Mr. Lambert…

 - Darien…

 - Igen, Darien ajánlotta fel, hogy megvenné, ha adnám.

 - Tehát adja.

 - Igen, a vételáron is sikerült megegyeznünk, már csak a hivatalos papírokat kell megcsinálni.

 - Darien? – fordult az ügyvéd a barátjához.

 - Chuck-kal már mindent megbeszéltünk. Egy kérdés maradt, mikorra lesznek meg a papírok?

 - Rendben akkor én most elmegyek a hivatalos szervekhez, este megírom a szerződést, te pedig menj a bankba a pénzért, és holnap akár már alá is írhatjuk.

 A két üzletfél számára megfelelő volt a feltétel, kezet ráztak, és Darien Mitchcsel hazament.

 

 - Mel! Edna! – rikoltozott Lambert a lovardába érve. Csak Selma nyihogott vissza. Nem csüggedt, kereste őket tovább, a tónál rájuk is lelt. A falatnyi tangák láttán megmozdult benne a férfias érdeklődés, de elnyomta magában, és jövetele célját tartotta szem előtt.

 - Csak egy pillanatra jöttem, annyit kérnék, mozgassátok le Selmát, mert valószínűleg estig nem tudok jönni.

 - A biznisz, mi? – epéskedett Mel.

 - Igen, ne haragudjatok, de szeretnélek holnap estére meghívni benneteket vacsorára.

 - Addigra kötitek meg a boltot?

 - Igen, addigra mindent tudni fogtok ti is.

 - Most nem? – faggatózott Edna.

 - Sajnos többet nem mondhatok! – ezzel visszaindult a pacák.

 Szerencséjére, ugyanis az ösvényen Small közeledett elégedett vigyorral. Belékarolt, és visszafordította.

 - Chuck, kérem, ne szóljon róla a lányoknak.

 - De hát miért?

 - Mert meglepetésnek szánom.

 - Nos, jól van, nem mondom meg nekik, önre bízom, de ha nem haragszik, a lovakkal kapcsolatban volna pár kérdésem…

 Megbeszélték, hogy Small három gehercse maradhat, az eddig őáltala beszedett díj fejében.

 - Csak egy-két hónapról lenne szó, mert lehet, hogy elköltözünk. Esetleg, ha érdekli, eladnám a lovakat is önnek.

 - Lehet róla szó.

 Ezzel elváltak, Lambert a bankba, Small pedig hazament.

 

 Este a két spinkó hazament, miután rendbe tették az istállót, keresték Lambertet, de ő nem akart tőlük semmit. Bántva is érezték magukat, de beletörődtek a sorsba. Jobb híján Mitch Parker került elő beszédtémájukként.

 - Jóképű fazon – jegyezte meg Edna.

 - Igen, az, de nekem Darien jobban tetszik

 - Hát, igaz, de ha nincs barátnője…

 - Tudod mit? Legyen a tiéd! – legyintett Mel. Azt persze már nem vallotta be, hogy a két hónap alatt beleszeretett Lambertbe, és Edna jelenlétét egyre terhesebbnek érezte. Nagy kérdés maradt azonban, hogy a férfi kit választ.

 - És mi van, ha nem kellek neki? – aggályoskodott Edna.

 - Tekerj rá, és majd kiderül! – részéről Mel befejezte a beszélgetést.

 

 Másnap az üzlet némi változtatásokkal ugyan, de megköttetett. Lambert újfent megkérte Smallt, ha még aznap kimegy, ne szóljon a lányoknak, majd ők este, díszvacsora keretein belül. Small megígérte, s elváltak útjaik.

 Késő délután csörömpölt Lambert telefonja, épp Mitchcsel beszélgetett. Felvette, Mel volt az.

 - Drága Darien! Azt mondtad, hogy vacsora lesz nálad, de azt nem, hogy ki főz, ki takarít, meg egyéb apróságok…

 - Gondoltam, rendelek négy ünnepi pizzát, és kész.

 - Vicces vagy, akkor most komolyan válaszolj!

 - Ha van kedvetek, megcsinálhatjátok, esetleg Mitch segít nekem, de az olyan is lesz. Legvégső esetben elmehetünk egy étterembe. A „Nagy Fal”-nak kiváló a konyhája.

 - Brr. Kínai, akkor majd mi főzünk. Megyünk, mondjuk, hogy mi kell, ti megveszitek!

 - Rendben, pá!

 

 Mel és Edna megérkezett, a pasikat bevásárolni küldték, ők rendet raktak, mire azok visszaértek. Pazar vacsorát készítettek, melynek elfogyasztása után Mitch bort, Darien poharakat hozott. Töltött mindenkinek, barátjával szivarra gyújtott, s így szólt.

 - Van egy jó, és egy még jobb hírem, lányok.

 - Csak sorjában! – szólt Edna. – Kíváncsi vagyok.

 - Mától új főnökötök lett.

 - Igen? – húzta fel szemöldökét Mel.

 - Ki az? – ült tűkön Edna.

 - Nos… tartott egy kis hatásszünetet a megszólaló Mitch. – Darien.

 - És Mitch… - szólt az ujjongó lányoktól hangosabban Lambert.

 - És Edna… - így Parker.

 - És Mel… - fejezte be Darien.

 Csend lett. A csajok meglepetten csendesedtek el.

 - Micsoda? – talált szavakat Mel.

 - Mi?

 - Igen, ti! – bólogattak a pasik.

 - Erre inni kell! – töltött Mel, és már itta is. Utána körbezsezsegték, ölelték, puszilták Darient.

 - Hé, hé, ne fojtsatok meg! Különben is, Mitch is fizetett, nemcsak én!

 Parkert is körbeölelgették, de Mel hamar visszatért Lambert nyakába. Nem kellett sok, már nem csak puszilgatta, hanem szemből az ölébe ülve vadul csókolta a férfi ajkait. Melre alig lehetett ráismerni, olyan hevesen ölelte-csókolta Darient, s valami olyasmit nyögött-súgott, hogy „erre dugni kell!”. Abszolúte nem érdekelte a férfi „de Mitch…”-e, leszállt róla, s vonszolta maga után. Darien rávigyorgott barátjára a válla fölött, és eltűnt a hálószoba ajtaja mögött.

 

 Edna és  Mitch egyedül maradtak. Feszült csend szállt rájuk.

 - Ez csak így megy? – törte meg a csendet a férfi rápillantva a közben az asztalra ült Ednára.

 - Igen, csak így… - vont vállat a lány, s vágyteli pillantásokat lövellt Mitchre.

 - Irigylem a pacákot, tudod, mesélt nekem rólatok, de nem akartam elhinni.

 - Most már elhiszed?

 - Igen, főleg, hogy tegnapelőtt véletlenül láttam is…

 - Akkor tudod, hogy mire számíthatsz… - húzódott közelebb a lány, mozdulataiból sütött az erotika és a vágy.

 - Azt hiszem, igen. Tudom, mire számíthatok… - vette a lapot Mitch.

 - És, számítasz?

 - Nehéz ellenállni ilyen invitálásnak… - vigyorgott a férfi.

 Edna Mitchhez simult, kék körmű ujjai követhetetlen mozdulatokkal vették le a nyakkendőt, gombolták ki az inget. Izmos, dús, göndör szőrrel benőtt mellkas tárult fel, a lány kedvelte ezt a típust, Lambert is ilyen volt, de Mitchet látva egy okkal több szólt az ügyvéd mellett. Az ing messzire szállt, Edna cirógatva bújt a szőrös cicikre, valamint Baywatchos Mitch illúziót keltett benne a pasi. Hirtelen kedvet érzett, hogy ellenőrizze az alsót, vajon piros fürdőgatya-e. Picit csalódott a fehér, egyszerű boxer láttán, de a benne feszülő forró rúd bőséggel kárpótolta. Előhalászta a tekintélyes hosszúságú és vastagságú péniszt, melynek hegyén fitymamentesen, bíborszínben tündöklött a makk. Gondosan ápolt ujjai a rúd köré fonódtak, csücsöri ajkai puszit nyomtak a végére néhányat, majd megnyílva puhán simultak rá. Nyelve mozdult, a selymes érzésű szervet simította körül néhányszor, közben fel-le mozgatta ajkait, minél jobb, intenzívebb érzést óhajtva elérni. Erőfeszítéseit siker koronázta, Mitch nagyon hamar nagyon jól érezte magát, és bár eleinte tartózkodott a hangos „tetszésnyilvánítástól”, később csak-csak felnyögött. Néhány perc múlva kénytelen volt leállítani Ednát, ha a lány nem akart idő előtt nyelni, ellenben akart volna huzamosabb ideig mást is. Persze, hogy akart! Felállt, a poharakat lekapkodta az asztalról, s felült az asztal szélére. Ezalatt a pasi is felemelkedett, kilépett a nadrágból, és mohón átölelte a lányt. Edna ritkán öltözött fel úgy, ahogy azon az estén. Krémszínű blúzt, melltartót, rövid, fekete szoknyát viselt, ám harisnyát nem húzott, mert utálta. Ezzel persze megkönnyítette Mitch dolgát is, míg csókolóztak, a pasi jobb keze a blúzt gombolta ördögi ügyességgel, ballal merészen a szoknya alá nyúlt, és a fehér, apró tangán átsütő dombocskát masszírozta. A selyem finom suhogással csúszott az asztalra, Edna előzékeny-gyorsan kikapcsolta a „kebelkalodát”, és a blúzra dobta. Mellei ruganyosan, csábítón gömbölylöttek a férfi elé. Mitch megmarkolta a kemény halmokat, ajkai a bimbókra cuppantak, hol egyikre, hol a másikra. Nyelve vadul kergette a merev, duzzadt gombokat, nem kis örömet okozva Ednának, aki ezalatt már kicipzárazta a szoknyát is, ne kelljen vele veszkődni, ha arra kerül a sor. Néhány percen belül került is, Mitch, a lány segítségével megszabadult a szoknyától, és a tanga pántjaiba akasztotta az ujjait. Lassan húzta le a bugyit, és Edna is ügyelt rá, hogy öle csak az utolsó pillanatban váljon láthatóvá. A már érezhetően türelmetlen pasi előtt lassan nyitotta meg felhúzott térdeit, csupasz puncija nedvesen csillogva tárult ki. Mitch bolondult a borotvált nőkért, fiatalabb korában csak az ilyenekkel feküdt le, és ha a csaj nem akart szőrteleníteni, bizony nem volt szex, bármilyen jó volt is a nő. Érkezése napján már látott ízelítőt Edna minden porcikájából, de ez mégiscsak testközelibb volt annál. Odahajolt a forró ölhöz, ujjaival kissé szétfeszítette a nagyajkakat, nyelve hegye épp felfogta a legördülő nedűcseppet. Finom, selymes íze volt, a legkedvesebb számára, lassú fel-le mozdulatokkal indult meg nyelve, hogy még többet facsarjon a hüvely mélyéről. Edna hátradőlt alkarjára, halkan szuszogva-nyögve élvezte, ahogy Mitch nyelve hol a duzzadt, vérbő csiklóján, hol a kisajkai között befurakodva pörög, kergetve őt egyre feljebb a kéj csúcsa felé. A férfi hirtelen abbahagyta, és bár Edna már nem járt messze az „igazságtól”, mégis örült, hogy a nyelv helyett valami vastagabb szervet érzett kisajkai között. Mitch lassan, óvatosan igazította, majd tolta be kőkemény farkát a szoros, ám tágulékony vagina mélyére. A lány kéjesen nyögött fel, és csak egyre nyögdécselt, ahogy a férfi lassan mozgásba lendült. Nem is kellett sokáig vonogatnia, Edna görcsösen megkapaszkodott az asztal szélébe, a bútordarab diszkrét nyikkanásaiba a lányé keveredett, akin hirtelen, gyorsan vágtatott át a kéj. Mitch lelassított, majdnem meg is állt, hiszen a satuként összeszoruló, bőven nedvező punci nagyot lódított az ő gyönyörérzetén is. Edna percekig kekkegett, mire szóhoz, levegőhöz tudott jutni. Először is kérte a pasit, folytassa csak, de a végén húzza ki, mert nemibajtól ugyan nem fél, de a gyermekáldást későbbre halasztaná. Másrészt szereti a kifröccsenő ondó látványát, és az íze sem utolsó. Mitch bólintott, részéről rendben, de a lánynak még egy orgazmust át kellett élnie, mire a vágyott gejzírt megkapta. A második, jóval hamarabb bekövetkezett, jóval erőteljesebb csúcspont után cuppant ki hüvelyéből a nedvesen csillogó pénisz. A makk bíbor hegyéből hatalmas adag, elképesztő erejű sperma lövellt ki, állcsúcstól vénuszdombig betakarva a lányt. Edna előrehajolt, a még lassan csordogáló, maradék cseppeket lenyalta, majd csókolózott egy levezető sort a kissé megizzadt, egyetlen hang nélkül elélvezett férfivel. Aztán bocsánatot kérve a fürdőbe szaladt.

 

 Másnap reggel a lovardában találkoztak ismét. Edna épp Tristant pucolgatta, mikor Mitch rátalált.

 - Jól laudtál? – érdeklődött a pasi.

 - Hát… valamelyest… - emelkedett fel a lány, és lépett oda.

 - Hogyhogy valamelyest? Nem jól?

 - Te, figyelj, van barátnőd? – kérdezte kissé hűvösen Edna. Ezt a kérdést ugyanis elfelejtette tisztázni, és a tegnap esti, igen kellemes együttlét emlékét igen megsavanyította volna a gondolat, hogyha volna „vetélytársa”.

 - Nos, jó ideig nem volt… - sejtelmeskedett Mitch, de a lány nem volt vicces kedvében-

 - És most van?

 - Úgy gondolom, van. Tegnap óta – tette hozzá gyorsan, látván az elkedvetlenedő lány arcát. Mitch néhány hónapja szakított egy lánnyal, akiről kiderült, hogy a farkán kívül még a pénzét is nagyon szerette, ellenben Mitchcset, mint embert, egyéniséget nem igazán. A férfi, mikor rájött, hogy a lány megcsalta két emberrel is (boldoggal és boldogtalannal), ráadásul alaposan megcsapolta a bankszámláját, rövid úton kivágta. Lambert hívása a lovardavásárlással kapcsolatban felrázta, úgy érezte, jobb, ha ő is beszáll a buliba, és elköltözik a városból, ahol addig élt.

 

 Később Lambert is befutott, üdvözölte barátját, aki a karámfát támasztotta. Ednát nézte, ahogy üget Tristan hátán, és mindenféle bűnös gondolatok jártak a fejében. Darien cinkos kacsintására bólintott, majd hozzátette:

 - Azért nem szeretném elkapkodni. Alakul valami, de az a tegnap este csak egy ünnepi hangulatú, elhamarkodott, ám gyönyörteli szex volt.

 - Miért, nem tetszik?

 - Hülye vagy, Darien, nagyon is tetszik, de nehéz elfelejtenem Amandát…

 - Te vagy a hülye, Mitch! Amanda egy kurva volt! Hagyd a francba, és foglalkozz Ednával!

 - Rendben van, de még egyet árulj el. Eddig ugyebár… ti… izé… hármasban…

 - Ide figyelj, arany barátom! Mi csak a szex miatt voltunk együtt. Edna jó csaj, nagyokat lehet kettyinteni vele, de ennyi! Tetszettünk egymásnak, de én soha nem voltam belé szerelmes, és azt hiszem ő sem belém. Te kellesz neki!

 - Biztos?

 - Tuti, na, megyek, megnézem, mit csinál Mel!

 

 Az elkövetkező egy-két nap ingatlanközvetítőtől ingatlanközvetítőig, apróhirdetéstől apróhirdetésig vándorolva telt el. Bár konkrétan csak Edna ajánlotta fel segítségét, Mel és Darien is velük tartott. Jó néhány házat megnéztek, de Mitchnek egyik sem tetszett, mígnem Darien szomszédja be nem csöngetett egy este.

 - Hallottam, hogy házat keresnek… - tördelte a kezét a fazon.

 - Igen, ez így van.

 - Nos, ha nem haragszik, és van ideje, megnézhetné az enyémet… Tudja, nemrég halt meg az apám, és az anyámhoz költöznék, ne legyen olyan egyedül…

 - Rendben, uram, máris megyünk.

 Lambert háza egy viszonylag újonnan épült soron állt, egyik épület sem volt ötévesnél régebbi, a szomszédé sem. Ez volt az egyik pozitívuma. Padlófűtés, légkondi mindenhol, a földszinten tágas étkező-konyha, beépített szekrények, háztartási gépek. Nagy, világos nappali, szolid vécé, pezsgőfürdős, zuhanykabinos fürdőszoba. A tetőtérben két hálószoba, egy gyerekszoba, gardrób. Garázs az épület mellett, medence, univerzális tűzrakó a gondosan ápolt gyepű kertben, körben örökzöldek, cserjék. Az ár is megfelelő volt.

 Az adásvétel megköttetett, Mitch Parker hazautazott a cókmókjaiért, a szomszéd már másnap kiköltözött, a kulcsot Lambertnek adta.

 Mitch pár nap múlva visszatért, és négyesben, három nap alatt berendezkedtek, tipp-topp lett a ház. Csak egy kérdés maradt nyitva…

 

 - Edna! – lépett ki Mel a zuhanyzóból, a lakásukban.

 - Mondd!

 - Most, hogy Mitch is ideköltözött, mi lesz?

 - Mire gondolsz? – hüledezett a lány. Megbeszélték már a pasikhoz való viszonyukat, de többről nem volt szó.

 - Hát, hogy ti szeretitek egymást Mitchcsel, mi pedig Dariennel. Nem lenne célszerűbb hagyni ezt a lakást, és húzzon mindenki a pasijához?

 - Nem is tudom, Mel. Darien szerintem örülne neked, de Mitch mit szólna?

 - Szerintem teljesen odalenne!

 Edna ajakbiggyesztve vállat vont, de beleborzongott abba a kéjes gondolatba, hogy minden este együtt lehetnének. Problémáját a bátortalan-tétova Mitch oldotta meg másnap reggel.

 - Edna, szeretnék tőled kérni két dolgot…

 - Mit?

 - Először is azt, hogy taníts meg engem is lovagolni!

 - Ezer örömmel! – vigyorgott a spinkó.

 - Lovon! – hangsúlyozta Mitch nevetve.

 - Gondoltam! – kacérkodott Edna.

 - Jó… a másik dolog pedig… nincs kedved hozzám költözni?

 A lány az ügyvéd nyakába ugrott.

 - Ezt vehetem igennek? – fuldoklott boldogan Mitch.

 Újabb hercehurca vette kezdetét, melynek végén mindenki jól járt. Darien örült Melnek, Mitch Ednának, utóbbi férfiből kibújt az ügyvéd is. Javasolta ugyanis, hogy a lányok lakását ne el, csak bérbeadják. Úgy lett.

 

 Teltek a hetek, a hónapok, a lovarda virágzott, jól ment minden. Lehullott az első hó, december eleje volt. Mikulások jöttek-mentek, pulykák haltak halomra, közelgett a karácsony.

 - Hej, Mel, látod, amit én?

 - Egen?

 Hókupac repült, Mel nem túl illendőn utánaköpött. Fekete Pontiac csúszkálta a nem takarított úton, a végén majdnem fejreállt.

 - Úgy vezetsz autót, ahogy lóval ugrasz! – kiáltott epésen a kikászálódó, rossebező Dariennek Mel.

 - Az még csak hagyján, de ma ugrott az ugrólecke, kicsim, dolgunk akadt Mitchcsel, úgyhogy majd otthon találkozunk!

 - Már megint titkolóztok! – dohogott Edna.

 - Ez az! Legutóbb lovardát vettetek nekünk, most mire készültök? Indián rezervátum musztángokkal? – toldotta meg Mel.

 - Jaj, lányok! Előttetek nem lehetnek titkok! – tárta szét kezeit Lambert. – De most van! Pá! – bepattant a kocsiba, ki híján ismét borult vele, és elszánkázott.

 - Bolondok ezek! – legyintett Mel. – Ha még egyszer születek, leszbi leszek!

 - Engem akkor hagyjál ki! – rémüldözött barátnője.

 - Hülye!

 

 December 24-e, este. Feldíszítve a fa, a lányok vadul csomagolták a pasiknak, és az egymásnak szánt ajándékokat, a pasik csak elégedetten ücsörögtek.

 - Gyere, Edna, átmegyünk szomszédolni!

 - De az ajándékok…

 - Hozzuk azokat is, majd ott átadjuk!

 - Na jó…

 Átmentek, összeült a négyes. A lányok átadták az ajándékokat, ám a pasik hozzájuk sem nyúltak. Cinkosan összekacsintottak, és eltűntek Lamberték hálószobájában, hogy egy pillanat múlva titokzatos mosollyal előkerüljenek.

 - Edna…

 - Mel…

 Szólt ki-ki a párjához.

 - Szeretném, ha mostantól megváltozna a viszonyunk… - mondták egyszerre. – Szeretném, ha hozzámjönnél feleségül!

 E kijelentés örömsikolyt, diszkrét fuldoklást, csókok cuppanását vonta maga után, a feltáruló egyszerű, de gyönyörű aranygyűrűk csillogása el is törpült mellette.

 

 A karácsony többi napjai a maroknyi családok látogatásával töltődtek el, jártak mind a lányok, mind a fiúk szüleinél. Természetesen mindenhol örömmel fogadták őket is, kötendő esküvőjük hírét is. A menyegző pontos dátuma nem volt ugyan meghatározva, de a szándék volt a fontos, a többi meg jött magától.

 Már szilveszter volt, mikor a „többi” egy része bekövetkezett.

 Kora délután lovagoltak egy nagyot a térdig érő hóban, Mitch fel is vetette, hogy szerezhetnének egy lovasszánt, és mehetnének azzal is mindenfelé. Ha már kitalálta, utána is járhatna… - vélték a többiek vigyorogva, de a pasi nem kedvetlenedett el.

 - Majd az ünnep után! – mondta, miközben nyergelte le Blackyt, egy sötétpej herélt telivért.

 - Ezt te komolyan gondolod? – kérdezte Edna Tristan hasa alól, a hevedert kicsatolva.

 - Miért ne? – vont vállat nyergestül Mitch. Ha még szivarozott volna, nagyon macsósan nézett volna ki.

 - És kit fognál be elé? Blackyt? – nyihogott Mel, mert tudta, Blacky nem az a befoghatós fajta.

 - Az már legyen a ti dolgotok! – és bement.

 - Csak Dozer lenne a jó, vagy Selma… - vélte Lambert, és utánament.

 - Igaza van! – néztek össze a csajok, s követték vőlegényeiket.

 

 Az esti buli a Parker-házban tartották, ahová meghívták néhány újdonsült bértartójukon, barátjukon kívül Smallékat is, akiknek még mindig nem sikerült elköltözniük. Népes volt a társaság, jó a hangulat, éjfélkor koccintottak, és hajnali kettő-három óra tájékára minden vendég elszállingózott-támolygott.

 - Istenem, ez a Chuck Small milyen hülye! – nézett a lányai-felesége által támogatott, mattrészeg ürge után Mitch.

 - Ugye? Ennek dolgoztam két évig! – tette hozzá Edna.

 - Már rég csődbe ment volna, ha ti nem vagytok! – dobta le zakóját  és nyakkendőjét az ügyvéd.

 - Bizony! Ha nincsenek a lányok, ki tudja, mi lett volna ! – paskolta meg Darien Mel formás, hosszú, fekete szoknyába bújtatott fenekét.

 - De itt vagyunk, és tudjuk, hogy mi lesz! – kacérkodott Mel.

 - Mi?

 - Buli! – és odalépett Lamberthez, csábító mosollyal rúzspiros ajkain, vetkőztetni kezdte. Nem érdekelte vőlegénye erőtlen ellenállása, sőt, még a fülébe is súgta: - Nincs kedved cserélni?

 - Hát… ha akarod… - Darien kedvelte Ednát, de félt attól, hogy Mitch hogyan reagálna erre.

 Mel csak egy szemvillanással jelezte barátnőjének szándékát, aki szintén beleegyezőn vigyorodott el, és Mitchre nézett. Az semmit sem értett. Mel mellésimult, és belebúgta a fülébe az óhaját. Kényszeredett mosoly, és halk „És Edna…?”- válasz volt, ami akár beleegyezést is jelentett. Mel felbátorodva maga után vonta Ednát, és nyomukban a pasikkal az emeleti hálószobába vonultak.

 - Sztriptíz! – adta ki halkan az ukázt barátnőjének, és a lányok érzéki-izgató tánc közben lassan megváltak ruháiktól. Blúzok suhogása, melltartópántok pattanása, szoknyák libbenése volt hallható. Mikor a bugyik is lecsúsztak, mindenki a másik pasijához lépett.

 - Rég dugtunk! – súgta Edna Darien fülébe, mialatt befejezte azt, amit Mel elkezdett. Kigombolta a helyeslő férfi nadrágját, és szemtelenül megmarkolta a lüktető forróságot. Méretben és formában hasonlított a kést pasi, de most mégis jólesett a lánynak, hogy nem az „övét” markolássza. Dariennek speciel mindegy volt, ki vesz róla „mértéket”, csak ne Mitch legyen az.

 Az említett férfi kezdeti idegessége is elmúlt, látva menyasszonya helyeslését a cserére. No meg persze Mel is tett róla, hogy egy kivételével minden merevségét feloldja. Ebben a helyzetben kétségkívül Mel volt a legjobb pozícióban. Az újdonság érzése kétszeresre fokozta izgalmát, és bár Mitch és Mel még sosem érintkezett szexuálisan, a pasi már egyszer láthatta, mi várható Meltől. A lány viszont tudta. Nem akarta felülmúlni Ednát (Mitch szerint nem is lehetett!), de a maximumot akarta nyújtani. A pasas már nyújtotta, Mel finom kezében nyújtózkodott a tisztességes hosszúságú, és vastagságú, kemény kéjrúd. Ez csak a szolgáltatás egyik része volt. Mitch, ha már a lány ilyen nyíltan „kihívta”, átvette az irányítást. Finoman az ágyhoz terelte Melt, és leültette. Eléguggolt, csókolóztak egy izgató sort, majd Mitch tért is délebbre. A nagy, feszes cicihalmokra vetült, ajkai a cseresznyemag keménységű, és méretű bimbókra cuppantak, nyelve propellerként kergetőzött velük.  Mel felnyögött halkan, szerette, ha birizgálják a melleit, de hamarosan arra eszmélt, hogy feje a párnára zuhan, térdei felhúzódnak, combjai nyílnak. Fekete pamacskája fölött fekete, göndör fürtök jelentek meg. Mitch kissé szétfeszítette a csupasz nagyajkakat, a pirosló hüvelyből nedűcseppek csillantak. Rózsaszín csikló bújt meg a lyuk fölött szégyenlősen, a kisajkak fölső redőinek takarásában. A férfi nyelve előficcent. Kezdetnek mélyen a hüvelybe tolult, megízlelni a selymes-finom harmatot, majd onnan elő- és felfelé csúszva végigsiklott a kéjgombocskán. Mel ismét felnyögött, jóval hangosabban. A férfi folytatta. Néhányszor megismételte a „be-ki-fel”- mozdulatsort, ám aztán ráállt a csikló hegyére. Kíméletlen-gyors nyalakodásba fogott, a nyelve heves táncot járt a pecek hegyén, lentről föl, és föntről le simogatva. Mel nyöszörgött, nyögdécselt, sikongatott, időnként megemelte altestét, hogy a férfi alig tudta követni. Hirtelen megrándult, combjai, alteste megremegett, és egy nyikkanással, nedvei bő árasztásával kísérve óriásit élvezett. Szinte még el sem csillapodott testében az utolsó kis kéjhullám, már ugrott is fel, helyet adva a pasinak, akit hanyattfektetett. Marokra fogta a forró péniszt, ajkai közé vette a lilás színű, fényes makkot. Nem sokáig szopogatta, mert ugyan jólesett mindkettejüknek a nyelvmunka, érezni akarta magában a rudat, és a másik végén. Fölétérdelt hát, és gyors, precíz mozdulatokkal igazította lucskos hüvelyébe a faszt. Felnyögött, ahogy tövig ült bele, de a férfi is, ahogy a pamacsos punci a farka köré szorult. Mel rátért a „lovaglólecke” első pontjára. Mitch arcához hajolt, és megkérte, ne spriccelje tele, szóljon időben. A férfi bólintott, következett a második pont. Lépésben, kissé hátradőlve ülte meg „lovát” a lány, egyik kezével húsos kisajkait húzta szét, hadd lássa a fickó, ahogy csiklója alatt csúszkál a szerszám! Vizuálisan is ingerlő volt, hát még érezni! Mitch majdnem azt érezte, elspriccel, de tudott magán uralkodni. Következett az ügetés, melyre egyikük sem talált szavakat, jobb híján nyögdécseltek. Két „kör” megtétele után vágtába ugratott a lány, mely a legjobb érzést nyújtotta nekik. Mel alteste előre-hátra mozgott, míg felsőteste jóformán alig moccant, csak szépséges keblei remegtek. Hogy fokozza az élményt, még hüvelyizmaival is szorított, ennek egyenes következménye az lett, hogy lecsapott rá egy második orgazmus. Arca picit eltorzult, felsikkantott, de nem hagyta abba, csak lassított. Ekkor jelzett Mitch. Akadály, ugrás! Vágtából, ahogy kell! A lány elkapta a nedvektől csatakos, pirosló kéjrudat, de már szájba venni nem volt ideje. A bíbor makk hegyéből áttetsző-fehér, hatalmas mennyiségű sperma robbant ki, repülve szerteszét, amerre utat talált. Melnek már csak az utója maradt, melyet viszont mohón nyelt le, az utolsó cseppeket is kimasszírozva a lassan lenyugvó, lüktető farokból.

 Darien és Edna hasonlóan élvezeteset dugtak, és Mitch minden fenntartása elszállt a párcserés szexet illetően. Mel azért alátett még egy picit.

 - Ismered azt a viccet, mikor két házaspár elhatározza, partnert cserélnek éjszakára? – törölgette száját.

 - Nem – hüledezett Mitch.

 - Reggel így szól az egyik faszi: „Remélem, a lányoknak jobb éjszakájuk volt!”

 Mitch kis híján elsírta magát.

 Mindenesetre ettől kezdve, ha valamelyiküknek kedve szottyant a másikéra, nem volt gond.

 

 Másfél év telt el szeretetben, békességben, szexben, lovaglásban. Kitűzték az esküvőt, és, hogy ne legyen egyszerű a dolog, mindkettejükét egyszerre. A két férfi kitett magáért, hintót küldtek a lányokért, hogy az vigye őket a templomba, de ők maguk sehol sem voltak. A násznép, élükön a két aggodalmas menyasszonnyal, már kezdett kételkedni, jönnek-e, mire az utcasarok felől gyerekrikoltás harsant.

 - Jönnek!

 A sarkon felbukkanó két férfi láttán nevetés hullámzott végig a tömegen, a lelkiekben pedig oly erős, vidám, és kiegyensúlyozott lányok bizony elpityeredtek a gesztustól.

 - Óh, én hercegem, fehér lovon! – suttogta boldogan, könnyeit nyelve Edna, a szótlan, sírva mosolygó Mel mellett.

 A szertartás rendben, a lagzi zajosan telt el, mindenki jól érezte magát.

 

 December volt. Hullott a hó, télapó, száncsengő, és a többi. Esteledett, a lovak rendben, záráshoz készülődött Mrs. Parker és Mrs. Lambert.

 - Hej, Mel, látod, amit én?

 - Egen?

 Mrs. Parker bugyiban, felhúzott pólóval állt a tükör előtt, keze a hasa alatt. Mel szó nélkül melléállt, ő is felhúzta a pulóverét, és a tükörbe nézett.

 - Az enyém nagyobb! – mondta Edna.

 - Akkor biztos fiú lesz! – és összenevettek.

 

Wackond 2012.12.24. 18:00

Lovaglóleckék 1

 

 - Hej, Mel, látod, amit én?

 - Egen!

Füttyszó harsant élesen.

 - Gyere, nézzük meg, mit akar az öreg!

 

 Két lány napozott a kövér fűvel benőtt rét közepén. Egyetlen falatnyi tanga volt rajtuk, ám a füttyentésre felöltöztek. Lovaglócsizmát és -nadrágot, pólót, és a közelben legelésző lovakat kapták fel. Nem kekeckedtek, fűcsomók repkedtek utánuk, s néhány gyalázkodó fürj. Nagyon hamar odaértek az épülethez. A kétszárnyú tolóajtóban ritka ronda fickó rágta a bagót. Az épület mellett poros terepjáró, mögötte lószállító utánfutó. Bár a jármű már állt, lakója most ficergett igazán. Pata-, és oldalfalrepesztő rúgásokkal jelezte leszállási szándékát. Az utánfutó mögött káromkodó emberek igyekeztek épségben levezetni a lovat.

 - Ez mi? - förmedt az öregre Mel.

 - Ló. Mr. Lambert lova. Az új bérló.

 - Nem azt mondta ez az idióta Small, hogy csak holnaputánra várható? - háborgott Edna, a másik lány.

 - De, úgy volt, én is úgy tudtam... - vont vállat az öreg.

 - Ezt a Smallt jól tökön kéne rúgni! - morgott Edna.

 - Ja, bizony! - röhögött idétlenül az öreg.

 - Magát is! - förmedt Mel, és befordult az épületbe.

 

 Ez a kis jelenet valahol az Államokban, Texasban játszódott le, egy kisvárostól két-három kilométernyire. Hatalmas épület terjeszkedett itt, egy nagy istálló, negyven ló számára elegendő hellyel, fedeles pályával, takarmány- és trágyatárolóval. A lovarda mellett karámok sorakoztak katonás rendben, némelyikben csak legelésző lovak voltak, de egy-kettő díjugrató pályának volt berendezve, volt egy jártató, és egy futószáras kör is.

 A komplexum egy bizonyos Grant Small nevű balfék tulajdonában volt, de ha minden világtól elrugaszkodott ötlete megvalósult volna, a lovarda már réges-régen tönkrement volna. Mikor Melanie és Edna odakerültek, már így is dózerek álltak a kapuban. Small ugyan nem vette észre, de a két lovászlánynak volt köszönhető a lovarda felvirágzása.

 Melanie volt az idősebb, huszonnyolc éves, izmos, nem túl sovány, nem is kövér, magas, fekete hajú, fekete szemű, barna bőrű, nagy mellű, kerek fenekű, izmos combú lány. Nem volt néger, csak nagyon hamar lebarnult a napon.

 Edna fiatalabb, huszonhárom éves volt, ő is sportosan izmos, valamelyest kerekdedebb, alacsonyabb, sötétbarna, majdnem fekete hajú, kék szemű, telt keblű, kerek fenekű, izmos combú. Az ő bőrszíne minden napozás ellenére halványabb maradt.

 Az öreg valaha nagymenő lehetett, de az évek folyamán elfogyasztott alkohol megtette a hatását. Mielőtt a lányok odakerültek volna, ő volt a főlovász és oktató, ám egy napon sok borókapálinkát nyelt, és ettől kissé furcsa lett a látása. Nem látta, hogy a heveder nincs jól meghúzva, a ló is nyugtalan fajta volt, a kettő együtt hetekig tartó gipszet, heveny nyakcsigolyatörést okozott. Edzettségének és élni akarásának köszönhetően úgy-ahogy felépült, és kezdett dolgozni lovászként ismét. A gyógyulása azért nem volt teljes, a csigolyatörés helyén otromba púp éktelenkedett, bal lábára sántított, és kevés esze is elment, de nem teljesen. Alkatváltozása miatt hívták Moby-nak.

 

 - Ez a box jó lesz! - állt meg Melanie. - Ide hozzák! - kiáltott a három marcona fickónak, akik jóformán a hátukon hozták a nyehegő, koromfekete, csillogó szőrű kancát. A pasasok egetrengető káromkodással belökték a lovat a boxba, és elporoztak.

 - Mi a neve? - jelent meg Edna egy táblával, s egy krétával.

 - Nemtom... - vont vállat Mel és az öreg.

 - F*sza, akkor csak annyit írok: „Lambert”

 - És mikor jön a gazdája? - kérdezte Moby.

 - Hé, azt hittük, maga tudja!

 - Hááát... Mr. Small mondta pedig, de már... elfelejtettem...

 - Na, magával is kivagyunk a vízből! Tolja ki a taligát, aztán menjen a dolgára!

 

 Másnap délelőtt. A reggeli etetés már megvolt, a lovakat kitrágyázták, Moby eltolta a ganét, majd elillant.

 - Mel, menjünk le a tóra! - javallotta Edna. Szakadt róla a víz.

 - Mivel?

 - Mivel melegem van.

 - Hülye. Lóval, motorral, vagy gyalog?

 - Hááát... Tristan lába nem az igazi...

 - Akkor inkább sétáljunk le! - és elpályáztak.

 Az említett tó pár száz méternyire volt csupán, egy keskeny erdősáv mögött. Nem volt túl mély, és a nagyon aszályos időben néha ki is száradt, ám most még elegendő víz volt benne. Szerettek ide járni, mert szinte teljesen kihalt volt a környéke, nagy ritkán vetődött erre valaki a lovardából.

 Az árnyékban pakolták le a ruháikat, és a vízbe futottak. Úszkáltak, pancsoltak egy sort, aztán kifeküdtek napozni a partra.

 

 Piszkosan elegáns Harley chopper dübörgött a lovarda mellé. Vezetője leszállt, a bukósisakot az ülésre tette, és tanácstalanul körbenézett. Sehol senki. Bement az istállóba, de hallózására nyehegés volt a válasz. Legalább a lova megvan, de a lovászoknak hűlt helyük. Körbejárta az épületet, így pillantotta meg a fák mögött a tavat. Ösvény is vezetett oda, elindult hát arra. Ebben a döglet hőségben meg is tudta érteni a lányokat, ha pacsálnak. A látvány finoman szólva is megdöbbentette. A lányok a parton napoztak, arcukon kalap, más semmi. A férfi lépteinek neszére megmozdult először Mel, majd Edna is.

 - Segíthetünk, uram? - pattant fel az utóbbi.

A férfi férfi volt a javából, szeme egy pillanatra kidülledt, látva a ringó, feszes halmokat, aztán közölte. - Igen, a lovászokat keresem a lovardából.

 - Mi volnánk azok. Ő Melanie, én Edna vagyok.

 - És Önben kit tisztelhetünk? - emelkedett fel Mel.

 - A nevem Darien Lambert...

 - Csak nem Lambert százados? 2193-ból? - mókázott öltözés közben Edna.

 - Nem, ez csak egy véletlen egybeesés! - szabadkozott a férfi.

 - Pedig nagyon hasonlít rá! - vigyorgott Mel is.

 - Sokan mondták már, akik látták a sorozatot, de tényleg nem én vagyok az! - sétáltak visszafelé.

 - Fogadok, a hitelkártyáját pedig Selmának hívják! - lépett az istállóba Edna.

 - A lovamat hívják így... - mondta halkan a pasi. A szóban forgó ló hároméves, koromfekete kanca volt, dús sörénnyel és bokaszőrökkel. Szőre csillogott, nagy szeme értelmesen, érdeklődve figyelte őket.

 - Még nincs belovagolva?

 - Nem tudom, én nem tudok lovagolni.

 - Óriási, akkor minek neked a ló?

 - Hogy megtanuljak lovagolni... és úgy hallottam, hogy ti jók vagytok az ilyesmiben...

 - Meg még mi minden másban is! Edna, mit szólsz hozzá? Elvállaljuk?

 - Jó pénzért mindent, Mel.

 - A pénz nem számít! - mondta a férfi.

 - Rendben, Lambert százados, elvállaljuk! - bólintottak a lányok.

 A lányok elvállalták a férfi oktatását, és a ló belovaglását. Többé-kevésbé simán is ment minden, hanem egy hónap után felütötte fejét a kisördög.

 - Mel, szerinted is jóképű ez a Lambert? - kérdezte Edna egyik este.

 - Igen, magamra bírnám rángatni!

 - Én is! - sóhajtotta Edna.

 - Akkor mi tart vissza?

 - Hát... azt nem tudom...

 - Miattam? - nézett a szemébe Mel.

 - Igen.

 - Emiatt ne rágd magad, Edna! Tudod mit? Kapjuk el mindketten a pasast!

 - Hogyan?

 - Amelyikünknek előbb lesz rá alkalma, azé lesz előbb. Azt hiszem, így a legegyszerűbb, nem?

 - Igazad van, Mel, Ez lesz a legjobb...

 

 A szerencse Melnek kedvezett először. Korán végzett a többi ló kitakarításával, és elővezette Selmát. Darien és Edna a futószáras körbe igyekeztek, Tristant, egy pej heréltet vezetve. A paci tökéletes volt az abszolút kezdők oktatására, lévén birkatürelmű, könnyen kezelhető. Míg Edna a férfi tanításával foglalkozott, Mel a fekete fríz kancát szerelte fel, ahogy kell. Meglepően jól haladt vele, de nem akarta nagyon leterhelni sem, egy óra foglalkozás után visszavezette a boxba, és megpucolta. Dolga végeztével úgy döntött, lezuhanyzik, és bemegy a városba valami kajáért.

 

 Második órája nyúzták egymás idegeit, de Darien sosem azt csinálta, amit Edna kért. Először a lány türelme fogyott el, majd ennek akaratlan következményeként Tristané is. Lambert addig-addig bénázott, míg a ló megunván a dolgot megugrott. A pasas nem figyelt oda, fejreállt, mint a jancsiszeg. Edna mérgesen kaparta össze, kikötötte Tristant, és a férfi arcához hajolt.

 - Csúnya! - ráncolta homlokát a felszakadt szemöldököt látva. - Gyere, majd Mel ellátja a bajodat!

 Bevonszolta a lovászhelyiségbe, a döbbent Mel egy törölközőben kapta nyakába a pasast.

 - Bekötöd? Én addig leszerelem Tristant! - szólt Edna.

 - Oké! - Mel szeme felcsillant, Edna elvigyorodott, és kiment.

 - Nna, nézzük csak ezt a fránya bibit!... Oppá! - hajolt Mel a férfi elé, majd leültette egy székre. Kötszeres dobozt vett elő, abból egy csomag gézt. A felszakadt szemöldökhöz hajolt, dús keblén a törölköző centire a pasas szájától. A frottír akkor esett le, mikor Mel „Oppá!”-t mondott. Mindössze ennyi megjegyzése volt hozzá, az nem zavarta, hogy selymes, feszes, kemény és nagy melle, fázósan összeugrott bimbója Darien arcába nyomódik.

 - Bofánat, kifednéd a fifidet a fámból?

 - Zavar? - húzódott el hangyányit a lány.

 - Csak a levegővételben - tikácsolt Lambert.

 - Lélegzetelállító, mi? - rázta meg. A mellek lágyan ringtak.

 - Úúú! De még hogy! - szűkölt fel a pasas. Sebébe jód cseppent.

 - Bocsi, csak ilyen van... Na, egész jó lett! - állt egy szál semmiben a férfi elé.

 Lambert végiggusztálta a lányt, nem mintha nem látta volna már egyszer ruhátlanul, s többször egyetlen tangában, most más volt a helyzet. Észrevette, hogy tetszik a két lánynak, hogy akarnak tőle valamit, és úgy döntött, belemegy a dologba. Ez az alkalom neki is kapóra jött, noha némi fájdalommal is járt.

 Melanie fekete haja még a válláig sem ért, most vízcseppek csöpögtek belőle, Fekete, mintha metszett szeme fölött keskeny, gondosan karbantartott szemöldök ívelt, a két szem közül egyenesen és mérsékelten lefutó orr, halvány, keskeny ajkak, kicsit erősebb áll. A lány feje karcsú, izmos nyakban folytatódott, az széles vállban ért véget. A lány keblei súlyosan, de hetykén ringtak, alattuk lapos, feszes has, karcsú derék, kiszélesedő csípő, izmos combok, és vádli. Ágyékán kétujjnyi pamacs feketéllett. Vonzó látvány volt, ezt még Darien is elismerte.

 Melanie odalépett ismét a pasashoz, és gyengéden gombolni kezdte az ingét. Nem tiltakozott. Kicsit szögletes, ám jóképű, mindig frissen borotvált arca, barna szemei mosolyra húzódtak. A lány végzett az inggel, a lovaglónadrágot szerette volna levenni, de az már kemény dió volt. Lambert előzékenyen, és villámgyorsan kilépett belőle, de a törleszkedő lányt eltolta magától.

 - Bocsi, bűzlök, mint egy haláruda! Egy perc, és jövök! - ezzel elillant a zuhanyozóba.

 Edna bekukkantott Melhez.

 - Na?

 - Fürdik, majd jön, és „elmegyünk”.

 - Oké, én hazamegyek, rittyentek vacsit, otthon várlak!

 - Persze, menj csak! A lovakat majd Lambert után rendezem le!

 

 Lambert derekán törölközővel, vizes, csigákba göndörödő hajjal, csábító mosollyal lépett be. Mel a heverőn várta, de felugorva a pasashoz lépett. Átölelte, sima, bársonyos bőrét jólesően csiklandozta a férfi mellkasán göndörödő szőrzet, és érezte a bőr alatti kidolgozott izmok finom játékát, ahogy Darien tenyere a kemény lányfenékre simult-markolt. Mel mélyen beszívta a frissen mosott férfitest illatát, szolid körmeivel végigkarmolta lágyan az izmoktól egyenetlen hátat. Mintha csak véletlenül tette volna, követhetetlen ujjmozdulattal oldotta ki a fehér törölközőt. Halk surranással esett le, mikor szoborról hullik a lepel. Mel ujjai a férfi ágyékába surrantak, cirógatva kapva marokra az ott lelt szervet. Valamelyest hasonlított egy szoborra, nemcsak keménysége (a gyémánt ahhoz képest csak gyurma), hanem mérete is impozáns volt. A lánynak még nem volt dolga ekkorával, kéjetegen simogatta, izgatta hát. Lambert nem szeretett lemaradni, kicsit meggörbedve, de nem nagyon eltávolodva Meltől, előbb az izmos-karcsú nyakát, széles vállát, majd dinnyényi melleit csókolgatta finom-izgatón. Hatott. Mel felsóhajtott, imádta, ha a cickóival foglalkoznak, és Darien mohón vetette ajkait a barnás, keményre duzzadt bimbókra. Szívogatta és szopogatta, de a lány nemsokára elhúzódott tőle. Mire megkérdezhette volna, hogy miért, Darien tettleg kapott választ. Mel csókot nyomott a körülmetélt, vastag szerszám végén feszülő érzékeny, lila makkra, s nyelvével is végigsiklott a selymesen egyenletes bőrű szerven. Most a férfi hangja volt nyögő, hát még akkor, mikor dorongja köré lányajkak simultak, makkján a lyuk körül forró nyelv cikázott. Mel élvezettel vette szájába, és halkan szuszogva siklatta ajkait fel-le a kéjrúdon, míg ujjai az ölébe furakodtak. Guggolt, s míg szopogatta Lambert farkát, ujjai a csiklóján táncoltak hüvelynedvesítendő. Elég hamar benedvesedett, elengedte hát a vaskos szerszámot, felemelkedett, s a férfi fülébe súgta.

 - Imádom, ha rámspriccelnek! - és a heverőre térdelve bepucsított Lambertnek. Szépen borotvált nagyajkai közül barnás színben játszó, nagy, húsos kisajkak buktak ki. Közöttük csillogott a szivárgó nedű, egyik találkozási pontjuknál rózsás-piros, hercig gombocska kellette magát. Lambert odahajolt, nyelve besurrant a fejlett kisajkak közé, a forró nedvességbe. Fel-alá csapdosva nyalakodott, de Mel másra bíztatta. Eleget tett hát a kérésnek, ujjaival szétfeszítette a nedves puncit, és lila makkját a forró hüvelybe igazította. Lassan tolta be, nehogy fájdalmat okozzon a lánynak, de tévedett. Hatalmas kéjt sikerült elérnie, ami Melanie testében futótűzként terjedt el. Ahogy Darien ráállt a megszokott mozdulatokra, bár lassú tempóban húzta-vonta szerszámát, Mel mégis nagyon hamar felpörgött. Nyögéseit néha sikkantással kísérte, fenekét még jobban a férfi ágyéka felé emelte, és jobb kezének ujjait is bevetette a siker érdekében. A csiklórásegítéstől nagyon hamar a csúcsra ért, összehúzódott hüvellyel, szolid nedvezéssel kísérve élvezett el. Lambert halk cuppanással húzta ki vaskos kéjrúdját a forró barlangból, Mel már meg is fordult, markolta volna meg a fénylő, eres dákót, de a férfi finoman eltolta a kezét. Hanyattfektette a lányt, az engedelmesen nyitotta combjait, fekete pamacskája alól hetykén emelkedett ki a csiklója. Lila, csillogó makk simult rá, sikamlósan birizgálta kissé, aztán a kisajkak közé furakodott. Benyomult, ameddig csak tudott, és egyre gyorsulva csúszkált ki-be. A lány ismét felnyögött. Csodálatos érzés volt, ahogy a vastag dugattyú mozgott, s egyre gyorsult. Nem sokkal azután, hogy az előbb elélvezett, már a következőhöz közelgett. Ritkán fordult elő vele két orgazmus egymás után, ez a mostani fergetegesnek ígérkezett. Megfeszült, a férfi derekába, majd izmos, szőrös fenekébe markolt, ütemesen húzva magához. Hangos zihálása betöltötte a szobát, ajkán csak szótöredékek jutottak ki, de könnyen megfejthetők voltak.

 - Most! Jövök! - feszítette ágyékát a férfiéhez, teste megrándult, puncija lüktetett. Ismét elélvezett, és most már Darien sem járt messze. Néhány lassú vonással kirántotta a nedvektől szinte csöpögő, vastag farkát, lila makkja néhány másodperc múlva hatalmas adag spermát lövellt a lány hasára és fekete pamacskájára. Lambert Mel melle mellett nyúlt el tikácsolva. A lány megcirógatta.

 - Csodálatos voltál!

 - Te is...

 Mel végigcirógatta a pasast, és kibújva mellőle a lassan zsugorodó farkát vette szájába, kipréselte belőle az utolsó néhány cseppet, s tisztára nyalta.

 - Mindjárt jövök, csak lezuhanyozom! - és Mel kilibbent az ajtón.

 

 Mikor Mel este hazaért, Edna nem kérdezgetett sokat, csak annyit: - Jó volt?

 - Jó... - barátnője nem áradozott, nem mondott semmit. - A többit úgyis meg fogod tudni, és döntsd el magad, milyen a pasas!

 - Ez így igaz! Gyere vacsizni! - hagyta rá Edna.

 

 Edna nem is gondolta volna, de nagyon hamar eljött az ő napja is Darient illetően. Nem egészen egy hét múlva telefonált Small, hogy rodeó lesz Dallasban, és lóvásárt is rendeznek, örülne, ha valaki vele tartana, mondjuk Moby, és valamelyik lány. Mel ajánlkozott a kétnapos programra, Edna tartotta a frontot.

 A szombati napja egy ideggyogyó volt számára. Bár előző este alaposan kitakarítottak mindhárman, a lovak éjjel azért termeltek. Délre lett kész a kitrágyázással, már épp kitette volna a nyugágyat, megérkezett Small szintén balfék haverja a három égedelem rossz kölykével. Edna haja kifehéredett egy perc alatt. Small két lánya is kikerekezett, és bár ők nem rohangáltak fel-alá vízipisztollyal a kezükben visítozva, idegesítő kérdésekkel koslattak a nyomában. Lambert is kidübörgött a Harley-vel, a visítozó gyerekek közül a két kisfiú azonnal a motoron termett. A férfi mosolyogva nézte őket, és nem értette Edna gyűlölködő tekintetét. Épp vigasztalta volna, mikor arra fordult vissza, hogy a kölkek a tükröket bizergálják, a tankot rugdossák, a motort rázzák. Lambert az öklét. A srácok eltakarodtak, Edna ránézett.

 - Na ugye?

 - Jó, igazad van. Kezdhetjük a mai leckét?

 - Öltözz át, aztán meglátjuk.

 Small haverja ezalatt összeszedte az átkokat, és Ednáétól kísérve elment. Végre. Kihozta Tristant, feltette Lambertet, és a karámba indultak. Ment is egy darabig a dolog, bár a ló nagyon figyelmetlen és ideges volt (persze, amikor a gyerekek visítva célbalőttek rá a boxban a vízipisztollyal. Edna erről nem is tudott, Tristan meg elmondani nem volt képes). Sokat botlott, egy normális kört nem tudott végigmenni. Small idősebb, tizenhárom éves lánya meg állandóan kérdezgette a karám fáján ülve.

 - Hogy kapna el Phil! - rikkantotta oda Edna. - Ne kérdezősködj folyton!

 - Milyen Phil?

 - Pedo-Phil! - mordult Edna, Lambert majdnem leesett a lóról a röhögéstől, a lány hangosan ennyit mondott. - Mára hagyjatok békén, jó?

 Békén hagyták.

 

 A vasárnap jóval nyugodtabban indult. Egy lélek nem járt arra, Edna gyorsan elintézte a lovakat, majd déltájban kiment a tóra. Minden ruhadarabjától megvált, úgy úszkált a meleg vízben. Mikor kellőképpen kiáztatta és kiúszta magát, az egyik fa árnyékába heveredett. El is alhatott, mert motordübörgésre riadt fel. Darien érkezett meg a délutáni lovaglóleckére. Edna elvigyorodott. Most ő fog lovagolni! Gyorsan ellenőrizte lovasnadrágjának zsebét. Megvan, amit még a tóra indulása előtt beletett.

 - Á, hát itt vagy! - szólt a férfi, mikor rálelt.

 - Igen, kicsit úsztam, levezettem a tegnapi feszültséget.

 - Meg tudlak érteni. Nem olyan régóta ismerlek, de ilyen idegesnek még nem láttalak! - guggolt mellé a pasi.

 - Hát, ne haragudj, ha bunkó voltam, de...

 - Nem történt semmi.

 - Nem jössz úszni egyet?

Lambert tétovázott egy sort, majd úgy döntött, hogy a végén „dönt”. Ledobálta ruháit, és a csodálkozó Edna kék tekintetétől kísérve a vízbe futott. A lány utána. Úsztak, pancsoltak, fröcskölődtek, mint a gyerekek, aztán Edna kiment a partra.

 - Megtörölnéd a hátamat? - nyújtotta a törölközőt az érkező férfinek. Az átvette, és gyorsan, finoman szárazra törölte a lány java részét.

 - Itt nem? - állt terpeszbe kihívóan. - Azt akarod, hogy befülledjen, és büdös legyen?

Mire Lambert Edna ölét is megtörölte (egy perc nem volt az egész), vaskos dorongja merevvé lett.

 - Kész! - állt elé Darien.

 „Mindjárt én is!” - gondolta a lány, ahogy végigsiklott tekintete a férfi izmos, szőrös testén, szögletes arcán, kisfiús mosolyán, nagyfiús farkán. Megborzongott a gyönyörűségtől, telt, kissé széttartó, nagyobb almányi mellein fázósan húzódtak össze, és keményedtek meg a halvány bimbók.

 - És most? - kérdezte a pasas. Nyilvánvaló volt mindkettejük számára a folytatás, csak cukkolta a lányt. Az odalépett hozzá, átölelte, egyik kezével a férfi balját fogta meg, és húzta az öléhez, másik kezével a vastag, forró hímtagot markolta meg.

 - Izgass fel, és hágj meg!

 Darien a törölközőhöz lavírozott, s lassan lenyomta rá Ednát, aki engedelmesen feküdt hanyatt, s terpesztett be. A pasi tekintete végigsvenkelt egy pillanatra a lányon. Izmos, de alacsonyabb volt, mint barátnője, és az arca is lágyabb vonású, helyesebb. Mellei kisebbek voltak ugyan, mint Melé, de nem elhanyagolható méretűek. Hasán csupán leheletnyi felesleg volt, csak mint bárkinek. Köldöke körül alig látható szálak, lentebb is ritkás, fekete szőrháromszög, mely a rés kezdetén véget is ért. Barnás, húsos nagyajkain csak mutatóba leledzett egy-egy rövidke szál. Lambert odahajolt a finom izgatott illatot árasztó, elbűvölő puncihoz. Először ujjaival térképezte fel, cirógatta centinként, majd az ujjak kissé szétfeszítették a fejlett kisajkakat. Nyelve ízlelgette a selymes, átlátszó harmatot, és ahogy kóricált, ráakadta kemény, rózsaszín gyönyörgombocskára. A két szerv pajkos táncba, kergetőzésbe fogott, minduntalan kitértek azonban egymás elől. Edna teste először csak bizsergett az első nyelvcsapások után, de a bizsergés szépen lassan fokozódott, a kéj egyre erősebb és erősebb lett. Piros, finom ajkai résnyire nyílva engedték ki a halk nyögéseket. Hirtelen ötlettől vezérelve állította le a férfit. Nem rajongott általában azért, ha egy férfi farkát a szájába kell vennie, de most valahogy megkívánta. Darien eleget tett a kérésnek, ő szerette az ilyet. Hanyattfeküdt, vastag álló dorongja az égnek meredt. Edna átvetette combjai a pasas arca fölött, pucsított, nedves puncija nyelvnyújtásnyira tárult Lambert elé. Az ápolt férfiujjak ismét szétfeszítették a lucskos ajkakat, a csikló ruganyosan ugrott elő közülük. Nyalni kezdte gyengéd, ám határozott körözéssel.

 Edna megnyalintotta a liláskék makkot. Most kedvére való volt a dolog, piros ajkai között teljesen eltűnt a makk, csak a nyelve pörgését lehetett érezni. Teljes átéléssel szopogatta a vastag péniszt, de addig a férfi sem tétlenkedett a szájával, aminek az lett a következménye, hogy a lány egyre kevesebbet nyalt, s egyre többet nyögött. Közelgett a csúcs felé, pirosló, nyitott hüvelyéből egyre jobban csorgott a lé. Hirtelen Edna megrándult, erősen magához szorította a férfit, punciját az arcának feszítette, és zihálva, levegő után kapkodva elélvezett.

 Szinte azonnal le is kászálódott Lambert nedvfényes arcáról, s a lovaglónadrág zsebéből gumit vett elő. A vaskos kéjrúdra göngyölte, és nagyon gyorsan föléguggolva forró, sikamlós barlangjába igazította. Lassan ereszkedett lejjebb, az ő vaginája jóval szűkebb volt, mint Melé, és több idő kellett, míg kellően kitágul. Edna bájos arcán torzan ült a kicsit fájó, de finom és jóleső gyönyör. Hiába mozgott továbbra is lassan és óvatosan, próbálva elhúzni mindkettejük közelgő csúcspontját, Lambert arcán látható volt, hogy nagyon, de nagyon élvezi a dolgot. Sajnos Edna minden igyekezete hiábavaló volt, egyszerre, és nagyon hamar teljesült be mindkettejükön a gyönyör. Nyögve és zihálva, lüktető, forró ágyékkal élveztek el.

 Mikor a lány leszállt a vastag, daliás rúdról, vált láthatóvá, mennyire áradtak gyönyörnedveik. A gumiban hatalmas adag ondó lötyögött, s a férfi ágyéka, herezacsija úszott a lány hüvelynedveiben.

 - Bocs, ne haragudj! - szabadkozott Edna. - De olyan jó volt.

 - Nincs semmi baj, ekkora orgazmus után nem is csodálkozom.

 - Gyere, ússzunk egyet! - húzta a lány Darient, aki enerváltan követte.

 

 Késő este volt, mikor Mel beesett. Edna már ágyban, de ébren volt, olvasott.

 - Ez az öreg kiborító! Kitekerem a nyakát, ha még egyszer huzamosabb időt kell vele eltöltenem!

 - Ivott?

 - Ivott is, meg az ifjúkori baromságaival jött mindég! - leült az ágy szélére. - Lambert hogy van?

 - Nagyon jól. Neked milyen volt?

 - Szóval elkaptad... Nos, nekem... - Edna lélegzetvisszafojtva figyelte Melt. - Nekem csodálatos volt! Sosem volt ilyen jó még senkivel! És neked?

 - Hát... király volt! Csúcs! A legjobb... egyszerűen leírhatatlan!

 - Te Edna! Van egy óriási ötletem! - és a két lány összesúgott.

 

 Az elkövetkező héten megváltoztak egy kicsit a dolgok. Egyikük mindig később végzett, hol Edna, hol Mel, csak egyvalaki végzett minden alkalommal később. Darien Lambert. Valamelyik lány minden este elcsábította a férfit a lovászszobában, de szombat reggel Mel odalépett a kicsit mintha gyűröttnek látszó Lamberthez.

 - Ráérsz ma este?

 - Igen.

 - Akkor meghívlak hozzánk vacsorára... is.

 - Edna?

 - Ne foglalkozz vele, meg van vele beszélve minden, gyere nyugodtan.

 - Hányra?

 - Nyolcra jó lesz?

 - Persze.

 

 Háromnegyed nyolckor terített asztal mellett, görcsbe ugrott gyomorral ültek a lányok. Meghallották az ismerős motordübörgést, majd kisvártatva a csengőt.

 Nyílt az ajtó. Darien majdnem elejtette a szorongatott csokrot. Mel nyitott ajtót, akire számított. Az öltözékére azonban nem. Fehér melltartóban és bugyiban várta a lány. A pasas megrökönyödve lépett be. Edna hasonló öltözékét meglátva eldobta a virágot, kezét megadóan emelte fel...

 

Wackond 2012.06.18. 18:00

Gyémántok 80

Nyolcvanadik fejezet

(Avagy: nyugodjék békében…)

 

 

 A főváros egyik legnagyobb temetője, október, borongós idő, és dél volt…

 Fekete öltönyös férfiak, fekete ruhás nők gyülekeznek a szóróparcella előtt.

 A mindig gyönyörű Glória most még annál is idősebbnek tűnt, mint amennyi valójában volt. Robi és Marcsi ügyintéz a szertartásvezetővel, az asszonyt barátnője, Szandra, és annak férje, Jani támogatja.

 Megjelent egy fiatal, de már kopaszodó férfi. Zengő hangon elevenít fel néhány emléket, többek között egy ötvenhét évvel ezelőtti kempinget. Név szerint említi az elhunyt búcsúzó feleségét, Glóriát, a két húgát, Máriát és Dianát. Gyermekeit, Robit és Marcsit, unokáit, Robit, Bernadettet, Vilit és Vikit, és a dédunokákat, Stefit, a kis Józsikát, Bencét, Bogit, Bálintot, Petrát, és Almát. Búcsúzik még tőle a Piroska-család is, és minden jó ismerős.

 A temetőszolgák a helyére teszik a speciális urnát, adott jelre erőteljes vízsugár szökik azon keresztül a magasba. Szürke hamufelhő röppen, majd fokozatosan kitisztul a víz. Glória hangosan felzokog, ahogy férje, Jocó hamvai tovaszállnak a levegőben.

 - Nyugodj békében, öreg barátom! - nyeli mormogva könnyeit Dugó.

 A gyászoló család lassan szétszéled…

Wackond 2012.06.11. 18:00

Gyémántok 79

Hetvenkilencedik fejezet

(Avagy: az első számú rajongó)

 

 

 Orsi szerette barátnője bandáját, a zenéjüket, és nagyon örült Lívia meghívásának. Az este minden várakozását felülmúlta. Nemcsak, hogy találkozott Sanyival és Stefivel, utóbbitól, és annak pasijától még szexuális úton terjedő gyönyöröket is kapott.

 Az éjféli koccintás után arra számított, a társaság elhervad, de nem úgy történt. Felhörpintették a pezsgőt, körbepuszilták-csókolták egymást, tartottak egy félórás technikai szünetet. A mellékhelyiség és fürdőszoba meglátogatása után a nappaliban verődött össze a társaság java része. Lívia, Sanyi és Orsi a fürdőszobában maradt. A pár lánytagja rémülten fedezte fel még az este folyamán, hogy intim borotválkozása nem sikerült tökéletesre. Ez rajta kívül senkit sem zavart, fel sem tűnt, de ő nem nyughatott, kért Alíztól egy borotvát, és Sanyi segítségével orvosolta a problémát. Orsi pedig elintézte illemhelyi dolgait, és tisztálkodott volna, ha a kád szabad lett volna. Sebaj, addig fogat mosott a mindig nála levő "úti fogkeféjével".

 - Na, most már jó lesz? - kérdezte Sanyi, kezében a borotvával, tükröt tartva a kérdéses terület elé. Lívia leöblítette, és csak azután vette alaposan szemügyre szőrtelen szemérmét.

 - Szerintem most jó. Orsi, mi a véleményed?

 A szólított szájában megállt a fogkefe. Háttal állt nekik, megfordult hát. Jó barátnők voltak, de még nem ennyire. Habzó szájjal bólintott, kezével jelezte, hogy tökéletes, aztán visszafordult öblíteni.

 - Készen vagytok? Mert még zuhanyoznék… - fordult vissza a párhoz, már beszédképesen.

 - Gyere! - húzódott arrébb Lívia, de nem mutatott hajlandóságot kimászni a kádból.

 Orsi melléállt, megnyitotta a csapot, és mikor a kellő hőfokot elérte a víz, átkapcsolt a zuhanyra. Lívi egy tusfürdőt vett az egyik kezébe, melyből egy adagot a másik tenyerébe nyomott. Barátnője meg sem lepődött, hagyta, hadd fürdessék, sőt, nemsokára ő is viszonozta, igaz, Lívia már tiszta volt. A srác csak állt mellettük, nemigen tudott részt venni a dologban. Hármuknak már szűk volt a kád, jobb híján csak karbafont kézzel nézte a csajokat. Lívia alapos volt, Orsi egyetlen porcikáját sem hagyta ki, és ugyanezt az "ellátást" ő is megkapta. Kétségkívül izgató volt mindkettejüknek, de azt is felismerték, ott, a fürdőkádban tovább nem folytathatják. Lívi még annyit tett, miután Orsit tisztának ítélte, hogy közelebb hívta a gyanútlan Sanyit. A fiatalember arra eszmélt, hogy barátnője még egyszer, alaposan megmossa a farkát.

 Megtörölköztek, és visszamentek a nappaliba. Nem römiparti zajlott, Lívi visszafojtotta a vigyorát a közben fényképező Laci láttán, aki rájuk is villantott egy kockát.

 A fotel most foglalt volt, Lívia a kanapéra telepedett, Orsi mellé, Sanyi pedig előttük állt meg. Lívi előrehajolt, kezébe vette szerelme félárbócon levő szerszámát. Felhúzta a bőrét, megcsókolta-nyalintotta a kalapkát, majd odakínálta barátnőjének.

 - Ti aztán önzetlenek vagytok! - nevetett fel Orsi.

 - Miért? - döbbent Lívi.

 - Stefi ugyanilyen kedvesen kínálta Dömét!

 - Nem kopik az el! - dörmögte Sanyi.

 - Milyen igaz, köszi! - és Orsi máris rámart az éledező kukira.

 Természetesen ő sem volt önző, viszonylag gyakran adta vissza Líviának, aki addig a fiú zacsiját cirógatta, vagy éppen Orsi melleit gyúrogatta gyengéden. A lányok mindamellett figyeltek arra is, hogy Sanyi kemény maradjon, de idő előtt ne "lője el a tárat". Mivel az est folyamán már történt egy és más, a fiatalember ettől nem tartott. Végül Lívia unta el ezt az "adogatósdit", és javasolt váltást. Lefektette Orsit a kanapéra, ő maga fölétérdelt, fordítva. A vékony combok közé fúrta a fejét. A pamacs mutatta az irányt, amit magától is tökéletesen tudott. A punci felé nyújtott nyelve megállt félúton.

 - És most én mit csináljak? - siránkozott Sanyi a csajok fölött.

 - Verd ki, ha nem tudod! - mordult rá Lívia.

 A srác végül a kényelmesebb megoldást választotta. Barátnője feneke volt olyan magasságban, amit könnyen felért, és az volt közelebb a kanapé széléhez (karfa szerencsére nem volt). Orsi, aki addigra már nyalintott párat a frissen epilált szeméremajkakon, és nyelve hegye már a kéjgombra simult, észlelve a közeledő rudat, kezeivel szétnyitotta a puncit. A pasi könnyedén beletalált a forró, nedves hüvelybe, de csak lassan mozgott, nehogy zavarja Orsit. Mindegy volt, mert lagymatagon lengő zacsija majd' szemen ütötte a lányt, aki a látása érdekében inkább csak ujjaival segített Líviának. Néha nyakatekert módon próbált nyelvvel is odaférni, esélytelen volt. Maradt az ujjainál. Barátnője azonban teljesen magáénak tudhatta a pamacsdíszes ölet, és a testében egyre erősödő élvezet ellenére, hevesen pörgette nyelvét. Ujjaival hátrahúzta a csiklót takaró bőrt, a piros, duzzadt szervecske nedvesen fénylett. Ruganyosan próbált ugyan kitérni, de Lívia mindig megtalálta. Néha finoman ajkai közé szívta, hogy aztán hangos cuppanással engedje el. Mindkét lány testében fokozódott a gyönyör, Orsi már ki-kihagyott, megfeledkezett a "dolgáról", mígnem hátrahajtott fejjel, halkan nyögdécselve, megfeszülő testtel el nem élvezett. Nedveit képtelen volt uralni, összeránduló vaginájából fröcskölt elő egy jó adag, Lívi orra hegyére. Sanyi ezt a pillanatot kihasználva lassan kihúzta farkát, és rövid időre eltűnt. Orsi végre ismét hozzáfért Lívia öléhez, pörgette-forgatta nyelvét a most elérhető klitoriszon, és túl az orgazmuson végre kellő figyelmet tudott fordítani Lívire. Legnagyobb sajnálatára azonban Sanyi visszatért. Farkán ezúttal gumi feszült, és diszkréten helyet kért. Orsi ismét széthúzta a nedves ajkakat, a dákó tövig siklott a vöröslő vaginába. Lívia felnyögött, mindamellett bosszankodott, hogy folyton félbehagyják az izgatását, pedig ketten is vannak ott. Érezte a gumit Sanyi farkán, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Végre megint a testében érezte a fütyköst, a fiú mozgatta is, ahogy kell, de pár perc múlva…

 "Hé, mit csinálsz? Ne húzd ki!… Te, az nem az a lyuk!" - futott át Lívi fejében, miközben Sanyi a lány fenekének ráncos, szűk bejáratához illesztette a síkos gumiba rejtett farkát. Nagyon lassan hatolt a jóval szűkösebb helyre, ahová már nagyon régen vágyott, csak eddig nem merte megtenni. Lívia meglepődött ettől a fordulattól, viszont Orsinak több helye lett. A lány ismét kihasználta az alkalmat, a szabaddá vált csiklót alaposan megkergette nyelve hegyével, a lassan mozgó Sanyi-fütyi pedig nem zavarta. Lívia merőben új érzéssel lett gazdagabb. Nem volt rossz, hogy pasija a popsijában dolgozik, de jó sem, amolyan semleges. Orsi nyalakodása azonban elnyomta minden ellenérzését, és gyorsan közelgett a várva vágyott csúcshoz. Pár perc után teste megrándult, nedvei áradtak, felnyüszítve élvezett el.

 Sanyi a lehető legóvatosabban húzta ki a farkát, és már vette is le a gumit. Némi kavarodás következett, mert a fiú most Orsira pályázott, ám a lányok addigi pozitúrája nem volt annyira jó. Hárman topogtak a kanapé körül, míg Orsi fejéből kipattant a szikra. A hátulról behatolást javasolt, de oldalt fekve. Az újabb óvszert nem hagyta, hogy Sanyi feltekerje, nemi baja nincs, szerinte a srácnak sem. Bébi ellen tablettázott, a popsija pedig tabu. A hapsi a kanapéra heveredett oldalvást, elé pedig rajongója. Lívia eléjük guggolt, barátnője felemelte a fölül levő combját. A pamacsdíszes punci újabb gyönyörökre éhesen nyílt, de a fiú egyelőre nem hatolhatott be, mert nem volt elég nedves. Lívi boldogan segített ezen a problémán, nyelve hegye gyorsan végigsiklott a szeméremajkakon, Sanyi odanyúlva még jobban szétfeszítette őket, a lány már a rózsaszín hüvelyhez és a csiklóhoz is odafért. Hosszan izgatta a pina minden részét, gyakran elidőzve a duzzadó klitoriszon, viszont gondoskodva a majdani aktus másik résztvevőjéről, néha szájába vette a kemény fütyköst is. Hamarosan (a halk nyögésekből és a nedvességből ítélve) létrejöhetett a behatolás. Lívia felhúzta a fitymát, a bíborló makkot a forró vaginába irányította. Sanyi kicsit mocorogva megtalálta a valóban sokkal kényelmesebb pózt, keze elengedte Orsi szemérmét, és felemelt combját fogta meg, magasra tartva azt. Lassan mozgatta ágyékát, izmos farka ki-be siklott a kisajkak között. Lívia pedig nyelvével kóricált, jobbára az ujjai segítségével bőrredői közül előbújtatott csiklón. Néha kitért a színizom faszra is, vagy még odébb, a golyóbisokra, de gyorsan visszament a kiindulópontra. Orsi már minden visszafogottságát elhagyta, nyögött, nyüszített, és levegőért kapkodott. Most, hogy kétfelől is kapta az izgatást, hamar a csúcsra ért, ölébe nyúlva elhessentette barátnője kezét, és feszítette szét ajkait, csiklója úgy emelkedett ki, mint egy apró fütyi. Lívia nyelve erősen kergette a ruganyos szervet, közben keze saját ölébe mozdult, Orsi váratlanul megmerevedett, lélegzete elakadt, és ahogy testén átcsaptak a gyönyör hullámai, úgy engedte ki hangos sóhajjal. Lívia abbahagyta a nyalakodást, keze pedig nem kifejezetten a saját érdekében simult puncijára, hanem a villogó vaku miatt.

 Orsi elhúzódott az ismét nekilendülő Sanyi elől, és Líviát hívta a helyébe. Annak sem kellett kétszer mondani, odafarított a párja elé, előtte megjegyezve neki: "Ha a seggembe mered dugni, kitököllek!" Sanyi nem volt a saját golyóinak ellensége, a megfelelő lyukba döfte, amint az előttük guggoló Orsi megfelelő nedvességűre nyalta. Az imént jelenet megismétlődött, csak a csajok cserélődtek fel. A srác már nem volt lassú, egyre hevesebben mozgatta ágyékát, és néhány pillanattal később lövésre készült. Az előttük térdelő lány azonban magáénak akarta, és ezt egyértelműen jelezte is. A fiatalember eleget tett a kérésnek, és kihúzta a farkát. Orsi a szájába vette, és szinte dolga sem volt, a makkból erőteljesen fröcskölt az ondó. A mohó lány mind lenyelte, lágy nyelvkörzésekkel tisztára varázsolta a dorongot, és hogy Lívi se maradjon gyönyör nélkül, a csupasz ölhöz hajolt. Barátnője megnyitotta előtte szeméremajkait, Orsi nyelve pedig a csiklón pörgött pár percig. Nem kellett sok a basszusgitáros lánynak, nyögései egyre szabálytalanabbakká váltak, majd megmerevedett, felnyikkant, és elélvezett. Hosszan csókolta Sanyit levezetésképpen, és Orsi is hozzájuk bújt, hogy ne unatkozzanak.

 Mindannyiuk számára feledhetetlen volt ez a szilveszter éjszaka. Orsi nagyon hálás volt Lívinek a meghívásért, és a későbbi "zártkörű rendezvények" állandó résztvevője lett. Márciusban megismerkedett egy fiúval, akit első dolga volt a baráti társaságnak bemutatni. Azok szimpatikusnak találták, és "bevették a bandába".

 A Diamonds pedig újra a Kisniki által bérelt helyiségben dolgozott. Sanyi és Thomas naphosszat körmölt, dudorászott, olykor Lívia és Stefi is beleszólt a készülő dalokba, ám így is hónapok teltek el, mire a demó elkészült.

 Július volt, mikor az első albumuk megjelent. Az átütőtől ugyan távol állt, de kétségtelen volt a siker, a kiadott mennyiség java része elfogyott.

Wackond 2012.06.04. 18:00

Gyémántok 78

Hetvennyolcadik fejezet

(Avagy: a videoklip)

 

 

 A horvátországi nyaralásnak vége volt, kezdődhetett a munka. Alíz nem véletlenül szerezte meg a dal szövegét, és oka volt arra is, hogy külön kivágta magának Sanyi „Gyémánt”-ját. Elég sokat sertepertélt ő Gabi stúdiójában ahhoz, hogy ne csak a puncikat és fütyiket lássa, hanem a technikai hátteret is. Utóbbi érdekelte jobban, hogyan lesz film a kamerából. Nem pont pornó volt a fontos, sőt, nem nagyon izgatta, de remek tanulóterep volt neki. Szerencsés volt, sokan ismerték és szerették, ahol tudták, segítették. A gondolat, hogy a dalból klipet csinál, a koncerten formálódott meg benne, a népszerűségi index emelkedése csak erősítette elhatározását. A nyaralás alatt is ötlött, agyalt, és újabb lendületet kapott, mikor meghallotta az „Éjféli öböl” demóját.

 - Tök jó! – mondta Sanyinak. – Romantikus hely az!

 - Ja, kinn a parton, a két nővérem között nekiáll dalt írni! – vihogott Lívia.

 - Az zúzós lehetett! – mondta Alíz.

 - Hát igen. Ahhoz képest egy kétórás koncert tiszta pihenés! – hagyta annyiban a fiú. – „Utána” már volt idő dudorászni!

 - Te minden dugás után írsz egy dalt?

 - Alíz, te olyan hülye vagy! – nevetett fel Lívia. – Két hónap alatt utolérné dalmennyiségben a Guns ’N Rosest!

 - Az igen! Annyit még anyu sem, míg aktívabban forgatott! – füttyentett a csaj.

 - Na, jó, kis lódítás azért van benne…

 - Kicsi! Na, a lényegre! – zárta le az eddigi témát Alíz. – Próbáltam értelmezni a „Gyémánt”-ot…

 - Nehéz lehetett… - jegyezte meg a szerző.

 - Persze. Nő vagyok, látod? Szóval, Lívihez írtad, ez tök világos, bár a neve egyszer sem hangzik el.

 - Így van.

 - Szerelem első látásra, kéz a kézben, meg a többi…

 - A „meg a többi” nincs benne!

 - Nem baj, pornósíthatjuk, ha akarod! Tehát viszonylag sablonos történet, kurva jó zenével.

 - Kösz…

 - Nincs mit. Ebből kellene egy videoklipet csinálni, nekem van ötletem, inkább a tiétek érdekelne.

 Lívia és Sanyi a vállukat vonogatták.

 - Akartok benne szerepelni? – kérdezte közbe Alíz.

 - Kellene?

 - Nos, mivel teli vagytok ötletekkel…

 - Bocs, nagyon punnyadt az agyam! – legyintett Sanyi.

 - Felélénkítselek? – kérdezte mérgesen Alíz, a fejrázás után pedig előadta az ő verzióját. A zenekar szerelmespárjának nagyon tetszett, Alíz munkához is látott. A klipet amolyan vizsgamunkának szánta, és mindent ő akart benne csinálni, de később rájött, csak annyit szerepelhet benne, amennyire Sanyi a szövegben engedte. Ottó, a vajszívű operatőr segített neki, ugyanakkor hagyta, hadd érvényesüljön a csajszi. Alíz vért izzadt. Állítgatta a lámpákat, a kamerát, a szereplőket, közben folyamatosan hallgatta a számot, hogy minden részlete pontosan rögzüljön. Majdnem egy hónapos szívás után ismét megszegte a szabályt, rágyújtott a szobájában. A laptopon pedig a kész klip ment.

 - Anyu, tudnál jönni egy kicsit? – rikkantott ki az ajtaján. Gabi tudott menni.

 - Mondtam, hogy ne gyújts rá itt! – dohogott Gabi megérezve a füstöt, és ablakot nyitott.

 - Ezt nézd meg!

 Három percig szótlanul nézték a képernyőt, aztán Gabi a konyhába húzta a lányát. Rágyújtottak.

 - Kicsim, nagyon ügyes vagy! – ölelte meg.

 - Ugye, milyen jó lett?

 - Nagyon ügyes vagy! A többiek látták már?

 - Nem. Te vagy az első. Ha azt mondod, hogy jó, akkor az valóban jó!

 - Köszönöm, de én kicsi vagyok ehhez.

 - Nekem akkor is a te véleményed számít!

 - Jól van, és most menj, mutasd meg Líviéknek!

 Néhány perces körtelefon után a „Diamonds” tagjai Alízék konyhájában ültek.

 - Profi vagy! – dicsérte Thomas, aki valamivel tapasztaltabb volt a zenei életben, és látott már néhány videoklipet.

 - Köszönöm, köszönöm! – hajlongott Alíz.

 - Ahogy elnézem, mindenki jó munkát végzett – szólt bele Gabi. – Sanyikám, téged legalább akkora dicséret illet, mint Alízt!

 - És most hogyan tovább? – kérdezte Lívia.

 - Fel kellene tenni a Netre, hogy mennyire tetszik másoknak, aztán ráérünk még ezen gondolkodni – javasolta Thomas, és egy borítékot adott Alíznak.

 - Ez mi?

 - Az „Éjféli öböl”. Ez lenne a következő javaslatom.

 - Nem mondasz hülyeséget, majd töröm rajta a fejem!

 A klip másnap felkerült az egyik legnagyobb videomegosztó oldalra, és Alíz tízpercenként ellenőrizte, mennyien látták. Sikeres volt, így a lány újult erővel vetette magát a következő munkába. Az egy kicsit húzósabb, költségesebb volt, hiszen oda kellett utaznia, és forgatási engedélyt is kért a horvát hatóságoktól, ami nem volt egyszerű. Szeptember közepére lett kész, a siker pedig ugyanolyan nagy volt, mint az előzőnél.

 A fősuliban is megmutatta az egyik tanárának, aki azzal fogadta, hogy ő is látta a klipet, nagyon tetszett neki, és hosszas szakmai beszélgetést folytattak Alíz munkájáról.

 Egy nap a tanár félrevonta a lányt.

 - Megmutattam egy barátomnak a klipeket, és találkozni akar veletek.

 - Hol és mikor?

 - Megadom a számát, egyeztessetek, mert nagyon elfoglalt ember, de várja a hívásod!

 - Köszönöm, tanár úr!

 - Ennyi jár a legtehetségesebb tanítványomnak! Egyébként látom, hogy nem először van kamera a kezedben!

 - Van egy operatőr barátunk, szinte a harmadik nagyapánk, tőle rengeteget tanultam!

 - Így könnyű, ha van egy mentorod, akkor én nem ajánlom magamat…

 Alíz az első adandó alkalommal tárcsázta a megadott számot, sikerült azonnal elérnie a tanár barátját, két nappal később a zenekar Alízzal kiegészülve a színe előtt ült. A férfi szimpatikus negyvenes volt, rengeteg összeköttetéssel. Tetszett neki, amiket látott, és öt perc múlva már szerzői jogok, meg ilyesmi repkedett.

 - Állj! – szólt közbe Thomas. – Ha jól értelmezem, úgymond piacra dobná a klipet?

 - Klipeket! – helyesbített a fószer. – Meg a maxi CD-t, és ha lesz album, azt is!

 - Tehát szerződést ajánl?

 - Valami olyasfélét… Na, azért nem kell nagyon előreszaladni, de ahogy néztem az anyagot, nekem tetszik, és úgy gondolom, megér egy misét.

 - Jól van, megrágjuk – mondta Thomas.

 - Nem ártana szereznetek egy ügyvédet is! – figyelmeztette őket a férfi. – Tudok ajánlani, ha kell!

 - Köszönjük, az van! – vágta rá Alíz, és ha már nála volt a szó, kérdezett. – És én miért kellettem ide? Nem vagyok a zenekar tagja…

 - Nem, te Gyémánt Gabi lánya vagy.

 Alíz ledöbbent. – Honnan tudja?

 - Vannak barátaim mindenhol. Édesanyádat egyébként nagyon tisztelem, és becsülöm. Jó pár évet lehúzott amellett a bolond Frédi mellett. Gwendoline Diamond óta léteznek igényes „ilyen” filmek. Ottó pedig kitűnő szakember, kár, hogy erre pazarolja a tehetségét! Tanulási és bizonyítási lehetőséget adok neked a suli mellett, mit szólsz?

 - Meg kell beszélnem az ügyvédemmel! – vigyorodott el Alíz.

 - Oké, srácok, itt vannak a papírok, nem kell most semmit aláírnotok, rágjátok át, és hívjatok, ha segítség kell!

 - Köszönjük!

 Alíz egyenesen az apjához ment, és a többieket is magával cipelte, nem hagyta, hogy az első kocsmában „ünnepeljenek”. Péter örömmel hallgatta a fiatalok boldog csivitelését, és amikor kiderült a lényeg, barátját, Harvey-t hívta fel. A férfi könyvelőként kezdte, de az évek során ügyvédi vizsgát is tett, kitanulta a szakma fortélyait. Tíz perccel Peti hívása után hümmögve olvasta a paksamétát. Alapos volt, kétszer is átszaladt rajta, még az apróbetűs részt is. Az együtteshez fordulva érthetőre fordította a jogi szöveget.

 - Elvállalod? – kérdezte Alíz. Imádta a pasast.

 - Természetesen!

 - Egyelőre nincs pénzünk! – szólt közbe Thomas.

 - Lőjetek le, ha ezért pénzt kérek! – mondta megbántottan Harvey.

 - Majd én megteszem! – nevetett Peti.

 A szerződés napokkal később megköttetett.

 - Na, most ünnepelhetünk! – huppant le Alíz az ágyára, Laci átölelte.

 - De csak ketten vagyunk…

 - Akkor most ketten ünnepelünk!

 Nagyon jót „ünnepeltek”, a srác mindent megtett azért, hogy barátnője élvezze az „ünnepséget”.

Wackond 2012.06.04. 17:59

Gyémántok 78

  Lazításra csak télen adhattak maguknak pár napot, a karácsony és újév közötti időszakban, amikor a „fű se nő”. A szilveszter a Gyémánt-családnál évtizedek óta hagyományos házibuli (orgia) volt, lehetőség az ünnepségre. Alíz szülei Laurához és Robihoz mentek át, szintén hagyományszerűen. A lány meghívta hát barátait bulizni.

 Laci alapbeállítás volt, lassan többet volt a lánynál, mint otthon. Meghívót kapott Öcsi és Fanni, Stefi és Döme, Lívia és Sanyi, valamint Thomas és Réka, de az utóbbi páros nem tudott elmenni, mert a vidéki rokonságnál voltak. Lívia az utolsó pillanatban kérdezte Alíztól, hozhat-e még valakit. Unokatesójának mindegy volt, de azt előre jelezte, nem jelmezbál lesz, még ruha sem lesz rajtuk.

 A megbeszélt időben szállingózni kezdtek a vendégek. Alíz és Laci volt a házigazda. A lány ötletére mindkettejükön tréfás konyhai kötény volt, a rájuk nyomtatott ábrák úgy mutatták, mintha alattuk meztelenül lettek volna. Ez valóban így volt, de elsőre nem volt észrevehető a valódi pőreség. Lívia egy barátnőjét hívta el, akivel rengeteg dolga ellenére gyakran találkozott, és már két hónapja nincs pasija. Lívia úgy gondolta, szerez neki egy kellemes estét, ha már szegénynek nincs kivel. A lányt Orsolyának hívták, Lívia középiskolai osztálytársa, és első számú rajongója az együttesnek. Személyesen csak Sanyival találkozott, és fájlalta Thomas hiányát, ugyanakkor örült, hogy van kivel buliznia. Még az sem tartotta vissza, hogy Lívia előre megmondta neki, a rendezvény nem lesz megszokott, Orsi csak vállat vont. Ha senki nem féltékeny, akkor semmi baj nincs.

 Alíz és Laci örömmel fogadta az új jövevényt, a többiek pedig jót mulattak a kötényeken. A redőnyöket, biztos, ami biztos, leengedték, nem kellett mindenkinek tudni, mi folyik bent.

 - Alíz! Dögmeleg van, majd megsülök! – sopánkodott egy negyedóra múlva Stefi, a blúzával legyezgetve magát.

 - Kicsit feljebb csavartam a fűtést, nehogy megfázzunk! – illegette meg Alíz a fenekét, amit a kötény nem takart.

 - Igaza van! – mondta flegmán Döme. Az inge teljesen ki volt gombolva. – Azt mondta, vetkőzzünk le!

 - De nem nudi-buliról volt szó!

 - Nem is, de vetkőzést említettem…

 - Rajtad is van ruha!

 - Ő a házigazda! – ölelt egy poharat Sanyi.

 - Látod, ez alatt nincs semmi! – emelte fel Laci a leplet, természetesen „ott”.

 - Ez nem semmi! – nevetett Stefi, és a nappaliba ment, hogy szépen összehajtva letegye a ruháját. Döme követte, hogy egy helyen legyen a holmijuk.

 Lívia és Sanyi szintén levetkőzött. Orsi tétovázott egy picit, végül megtette ő is. A lány szép volt, tizenkilenc éves, vékony, nem túl magas. Sötétszőke haját hol lófarokba kötötte, hol pedig kibontva hordta, mint ezen az estén. Kerek, nagy szemeinek színe szürke és kék között volt valahol, orra nem túl határozott, kerekded, ajkain halvány, csókálló rúzs, arca selymes-helyes. Vállai kicsit csontosnak tűntek (Dömének), keblei feszesek voltak, egy erős középméretet képviselve Alíz és Stefi között. Hasa lapos, kerek köldökében piercing, ahogy mindenki megállapította, illett is oda. Combjai, lábai vékonyabbak voltak a fiúk által kedveltnél, de ez a megállapítás csak a jelenlévők véleményét tükrözte. Ölében rövidre nyírt, keskeny, sötét színű pamacs virított. Friss munka volt, indulás előtt készült, és egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy szív alakúra formázza meg, végül a szolidabb megoldás mellett maradt. Végigtekintve a társaságon megállapította, hogy a fiúk egészen helyesek, megfelelnek a szexuális igényeinek. Lívia azt mondta, valaki biztosan akad, aki kielégíti vágyait.

 Sanyi zenét csiholt, Laci tompított a fényeken, de csak annyira, hogy látni lehessen, közben Alíz behozott egy tálca szendvicset, üdítőt, és poharakat. Orsi hiányolta az alkoholt, de mivel senki sem élt vele, ő sem ivott, bár Alíz kínálta. A hangulat lassan oldódott, a kötényes házigazdák is megváltak „öltözéküktől”, és csatlakoztak barátaikhoz. A nappaliban egy kis táncteret alakítottak ki, az ülőgarnitúrát, a kanapét és az asztalt a fal mellé, illetve a szekrények elé tolták, a zene pedig a házimozi hangszóróiból szólt. Kicsit szokatlan volt, hogy máris meztelenül lófrálnak, a zenére pedig táncolni illett volna, legalább egy kicsit. Alíz próbálta egy kissé felpiszkálni a kedvet, Laci és Orsi nyomban csatlakozott. Utóbbival megspórolták a diszkógömböt, a lány köldökpiercingje legalább annyira csillogott minden mozdulatánál. Stefi, Öcsi és Fanni állt később melléjük, Döme nem volt oda a riszáért. Elterpeszkedve egy fotelben, almalét kortyolgatva nézte a többit. Lívia és Sanyi a kanapén, ugyanezen okból gubbasztott, csak egymás kezét szorongatták. Stefi időnként odatáncolt szerelméhez, de az hajthatatlan volt. Egy óra múlva, miután majdnem az összes lány, de még Laci is próbálkozott, Stefi Orsit zavarta oda, mondván, rá talán hallgat, mégiscsak „újonc”. Orsi csodát tett. Döme felállt, de ülve maradt. A lány két percig állt előtte, enyhe terpeszben, nem szólt semmit, csak a kezét nyújtotta. Szemmagasságban volt a pamacska, a fiú nem tudta róla levenni a tekintetét. Reakciója nyilvánvaló volt. Orsi észre is vette, lassan előredomborította ölét, hátha ez új lendületet ad a fiúnak. Döme letette a poharát, megfogta a lány hosszú ujjú, keskeny kacsóját, és felemelkedett.

 - Te Döme, te nem is táncolni akarsz! – nevetett rá Laci.

 - Veled nem is! – vigyorgott vissza a srác, hiába próbálta leplezni lokális vérbőségét.

 - Stefire már fel sem áll? – csatlakozott a gonoszkodásban Alíz.

 - Dehogynem, csak…

 - Értem én, kicsim! – bújt Döméhez az apró lány. – Én nem így próbáltalak rávenni!

 - Hát… na, igen… - hebegett a srác. A baráti körben nem zavarta már, ha másik lány kezd ki vele, de Orsi lefagyasztotta, holott annak nem volt más szándéka, mint valóban táncolni.

 - Na, már le is engedett! – jegyezte meg Orsi halkan.

 - Ne hagyjuk! – hívta Stefi Orsit, és leguggolt a talpáig elvörösödött koma elé. Orsi nem az a fajta lány volt, aki szeret kimaradni a mókából (és a faszból), Stefivel szemközt Döme vérvesztes fütyije elé guggolt. Rövid, és kölcsönös udvariaskodás után („Tessék, hiszen a te pasid!”, „Parancsolj, elvégre te vagy a vendég!”) Orsi hosszú ujjai megbirizgálták a lelógó, ritkás szőrzetű zacsit. A pénisz nem hervadhatott tovább, főleg, mikor az ujjak végigmatatva rajta, már a bőrét is felhúzták. Kínálólag odabillentette Stefinek a makkot.

 - Köszönöm! – és az aprócska lány gyengéd csókot lehelt a hegyére. Dömén kéjes borzongás futott át, érintett testrésze pillanatokkal később keményen dagadozott a lányok előtt. Most Orsi csókolta végig a rudat, majd ismét Stefi következett. Testvériesen megosztoztak, nyelvük is szerephez jutott, felváltva nyalakodtak és szopogattak. Már az sem zavarta őket, ha nyalószervük olykor összeakadt a másikéval. Csóró Döme pedig csak állt, mint önmaga farka, és nagyon élvezte a helyzetét, pedig eleinte orrolt barátaira, főleg Lacira, aki hangtalanul mutogatva „irigykedett” rá a két lány végett. Alíz arrébb húzta a gonoszkodó pasiját, Döme végre zavartalanul törődhetett saját élvezetével, ami lassan a tetőpontjához közelített. Halkan sóhajtozva nyögdécselt, és figyelmeztette a lányokat a lövésre.

 - Kéred? – kérdezte Stefi Orsitól úgy, hogy meg sem szólalt.

 Kérte. Szájába vette a péniszt, hosszú, finom ujjai lassan mozgatták a bőrét, nyelve a makkon körözött. Döme kissé előrefeszítette ágyékát, megremegett, felnyögött, és erőteljesen lövellte magját a lány szájába. Orsi lágy mozdulatokkal fejte ki minden cseppjét, lenyelte, és elengedte a lassan lankadó fütyit.

 Körülnéztek, hogy hol tudnák folytatni, de a fotel, amelyből Döme felállt, már foglalt volt, Laci és Alíz ült ott. Maradt a másik, távolabbi fotel, a két lány oda hívta Dömét. Az ülőalkalmatosság elég terebélyes volt ahhoz, hogy a kis Stefi, és a vékony Orsi elfért egymás mellett. Lábaikat igyekeztek úgy elhelyezni, hogy Döme izmos válla közéjük férhessen. A fiú egyelőre nem élt ezzel a lehetőséggel, alapos ember lévén fentről akart kezdeni. Ezzel a lendülettel merült fel benne a probléma, kivel is kezdje? Ötlete volt arra, mit kellene tenni, csak Stefi volt a hivatalos barátnő, viszont Orsi „újdonsága” is vonzotta. Stefiben nem voltak kételyek, mint ahogy irigység sem, átkarolta a mellette heverő lányt, és amelyik mellét elérte, azt cirógatta meg, kínálta a tétova pasasnak. A helyzet meg lett oldva, Döme térdre ereszkedett, megpuszilta a kínált keblet. Tetszett neki ez a méret, mely nagyobb volt, mint Stefié, amiért ugyan rajongott, de azért jólesett néha egy kicsivel nagyobbal foglalkozni. Az egyenlőségre törekedve a kisebbekre is igyekezett hasonló időt fordítani. A lányok nem panaszkodtak, halk, kéjes sóhajokkal kísérték, ahogy a fiú a négy cickó között cikázva csókolt, nyalt, vagy finoman harapdált. Orsi először furcsállotta, hogy Stefi is megérinti ott, ahol lány még nemigen tette, de ez az ellenérzése hamar tovaszállt. Döme végezte a „munka oroszlánrészét”, Stefi (eddig) csak segített. A srác hosszasan eljátszott a lányok „északi” régióiban, de egyre lejjebb kívánkozott. Hol Stefi pocakján, hol Orsi piercingje környékén molyolt ajkaival, egyre többször ütközve valamelyik térdbe. Végül megérkezett a pamacskához. Világosbarna, rövidre nyírt, ápolt csík vezette őt az érezhetően felizgatott ölbe. A szőrmentes nagyajkak telt ívei közül élénkrózsaszín, apró kisajkak váltak láthatóvá. Stefi segítségével. Orsi már meg sem lepődött, félig lehunyt pillákkal, szinte remegve várta a következő lépést. Nem kellett sokáig várnia. Döme végigcsókolta a felizgult-forró puncit. Nyelve körbecirógatta, kellő alapossággal siklott mindkét, húsos nagy-, majd a fényes-pici kisajkakon. Néha megérintette a kéjgombocskát, eleinte csak ritkán, ám egyre sűrűbben időzött el rajta. A kicsi szerv egyre jobban megduzzadt, Stefi pedig széthúzta Döme előtt a punciajkakat annyira, hogy a srác kényelmesen nyalhassa. Orsi lehunyt szemmel élvezte, hogy ketten is arra törekednek, neki minél jobb legyen. Közeledett a csúcs felé, és magában azon imádkozott, abba ne hagyja Döme. Imája meghallgattatott, a fiúnak eszében sem volt ilyesmi, mindössze annyi változás történt, hogy Stefi elengedte Orsi punciját, hogy másképp járuljon hozzá a közelgő orgazmushoz. A srác rendületlenül pörgette-forgatta nyelvét a pirosló, síkos klitoriszon, az énekes lány pedig Orsi melleit kényeztette csókjaival, ajkaival. A rajongó csajszinak máris eggyel több oka volt az együttes tagjait szeretni. Pár perc múlva ritkán tapasztalt erősségű orgazmus kéjes görcse rántotta meg a testét, nedvei bőven áramlottak…

 Orsi még szinte meg sem pihent, Döme már Stefi combjai közé ékelte izmos vállait. A kistermetű lány örömmel fogadta, igaz, nem erre a folytatásra számított. Orsi is tartogatott neki meglepetést, aki abból kiindulva, hogy jólesett, amit Stefitől kapott, nem lehet rossz, ha viszonozza. Félénken, először csak ujjheggyel érintette meg a cici bimbóit, később egyre jobban felbátorodva simogatta, gyúrogatta, sőt, csókolgatta és nyalogatta is a kicsiny kebleket. Stefinek már több „alapja” volt, tehát jóval kevesebb idő alatt ért a csúcs közelébe. Orsi azonban annyira belejött a nyalakodásba, hogy egy kicsit belezavart a dolgokba. Feje összekoccant Döméével, aki meglepetten nézett fel.

 - Odaengedsz? – kérdezte Orsi.

 - Természetesen! – a srác már ott sem volt.

 Stefi kinyitotta a szemét. Combjai közé Orsi sötétszőke fürtjei kerültek, a csaj feneke pedig Döme felé pucsított. Pasijára vigyorgott cinkosan, és pilláit lehunyta ismét, ahogy partnernője nyelve a csiklójára csapott. Nem volt ügyetlen, bár nem is gyakorlott. Mindenesetre jól forgatta nyalószervét, sőt, ujjait is. A nyögdécselő énekesnő forró és nedves hüvelyébe élvezetfokozásnak két ujj is hatolt. A kihagyást követő érzés szinte hatványozott erősséggel jelentkezett ismét, perceken belül erőteljes orgazmust eredményezett. A fotelben alig látszó Stefi felnyögött, teste megrándult, nedvei bőségesen áramlottak.

 Döme pedig élt a lehetőséggel, mely Orsi fenekének gömbjei közül fénylett rá a szőrtelen, nedves szilvácskák képében. Farka már jó ideje ismét keményen meredt, fitymáját felhúzva vörös makkját az ajkak közé igazította. Kezével kicsit segítenie kellett, de hamarosan tövig mélyedt a nyalakodó lány szoros-szűk hüvelyében. Lassan lendült mozgásba, nehogy bezavarjon Stefi közeledő gyönyörének. Ezt a feladatot is könnyen megoldotta, és amint barátnője elélvezett, a köztük térdeplő lány csípőjébe kapaszkodva begyorsított. Szinte vadul, hevesen mozgott, élvezte a forró szorítást, az ütemre hallható nyögéseket. Orsi két hónap után végre faszt érzett a testében, és a csiklóján „csattanó”, lengeteg herék még jobban fokozták benne a kéjt. A srác jól tette, hogy megvárta Stefit, mert a térdelő csajszi nyögött és sóhajtozott, csak nagy ritkán nyalintott egyet az előtte pirosló puncin. Percekkel később Orsi a végkifejlet felé közeledett. Egyre szaporábban kapkodta a levegőt, felnyüszített, megrándult, vaginája megszorongatta a dolgos dorongot. A srác lelassított, de amikor elcsitult az utolsó hullám is, gyengéden kihúzta farkát. Stefi csak erre várt. Szélsebesen átrendezte hármójuk formációját. Dömét a fotelbe ültette, ő maga pedig szerelmének háttal a kemény pénisz fölé guggolt. Orsi aktív segítségével a szőrmentes punci ajkai közé igazították a nedvektől csillogó szerszámot. Stefi lassan ült bele, tövig. Mozdulataival sem kapkodott, szinte lustán emelgette testét, de minek is sietett volna! Az öle előtt térdelő lány tökéletesen tudta a dolgát, most pedig nem volt még „hátulról zavaró körülmény” sem. Orsi kiválóan tudta követni a nedves puncit, a piros, pici pecket. Gyors csapásokkal izgatta, nemcsak a gyönyörszervet, hanem az ajkakat, és a nedvektől fénylő rudat, csapzott zacsit is. Stefi testében újult erőre kapott az alig csillapodott kéj, percekkel később, pedig mélyen beleült, szinte feszítette magába az imádott fütyit, és hüvelye alaposan meg is szorongatta azt. A nagy erejű orgazmustól nedvei spricceltek, némileg orrhegyen találva Orsit, aki ezt a lövellést kihagyta volna, más jellegűre pályázott. Mintha összebeszélt volna Dömével, aki az elpilledt Stefit a feneke alá nyúlva leemelte „robbanás közeli” dákójáról. A fényes szerv, mintha mágnes vonzotta volna, már billent is Orsi szájába. Azért a mozdulatsor mégsem volt tökéletes, az első lövés mellément. Sebaj, az a lényeg, hogy a többit Orsi be tudta habzsolni, Stefi nedvei miatt pedig úgyis meg kellett törölnie az orrát, az a pár csepp ondó már nem oszt, nem szoroz.

 Később a kielégült Döme mellé ültek a lányok, aki úgy feszített közöttük, mint egy háremúr.

 Addigra a társaság többi tagja is kellőképpen lefáradt, körültekintve mindenki észrevette „Dömötör pasát”. Alíz, Lívia és Laci összesúgott, barátnője ötletétől a fiú inkább a nyelvét harapta volna el, de nem röhögött fel, pedig igen kellett neki. Kiosont, addig Alízék „intézték a többit”. Alíz és Lívi, a két legbögyösebb Döme mögé osont, Fanni az „úr” lábai elé. Sanyi és Öcsi pedig farkukat combjaik közé csapva elrejtették „ékességüket”, mintha nemtelenek lennének. Laci fényképezője elé a következő jelenet tárult: Döme a fotelben elterpeszkedve, a karfákon Stefi és Orsi hozzábújva, a fiú feje mellett két oldalról Alíz és Lívi jókora keblei, lábai előtt Fanni, alázatos pózban ülve, két oldalt pedig Sanyi és Öcsi, mint eunuch. A harsány röhögés csak a vaku villanása után tört ki, és Döme egy ideig nem is értette, mi történt. A kép láttán elküldte barátait a búsba. Alíz fogadott csak szót, ő is részben. A konyhába ment, mert az órára pillantva megállapította, hogy hamarosan pezsgőtájm lesz. Laci segített neki, de a fényképezőt már nem tette le aznap éjszakára.

 Éjfélkor koccintottak, ruházatuk hiányával mit sem törődve, és az éj folyamán már Laci amatőr fotós tevékenysége sem zavart senkit.

Wackond 2012.05.28. 18:00

Gyémántok 77

Hetvenhetedik fejezet

(Avagy: éjjel a napozóteraszon)

 

 

 A Gyémánt-lányok, és a hozzájuk tartozó férfiak „partraszállása” után négyen maradtak a hajón. Thomas és Réka a hajó korlátjának támaszkodva gyönyörködött az öbölben, később megmártóztak ugyan a meglepően meleg vízben, de nem kívánkoztak ki. Döme jóval prózaibb okból maradt a fedélzeten. Fenntartásai voltak a sötét vízzel kapcsolatban. Tudott úszni, de nem valami jól. Nem érezte magát biztonságban, de férfiúi büszkesége ezt nem engedte bevallani. Még a lábujját sem tette a vízbe.

 - Naaa! Gyere már! – prüszkölt vizet Stefi, mint egy apró sellő.

 - Kösz, maradok! – támasztotta Döme a korlátot.

 - Csak a kedvemért! – könyörgött a lány.

 - Még a sajátomért sem! Különben is, megjött!

 - Ezt a sok bolond havibajos pacákot! – úszott Réka Stefi mellé. Kisniki nudistastrand-terápiája sokat javított szemérmességén, meztelenül taposta a vizet.

 - Te is azzal védekeztél a múltkor, jól emlékszem? – szólt Thomas, rajta sem volt semmi.

 - De még aznap este meggyőződhettél róla, hogy kamu volt az egész! – vágta oda Réka.

 - Szerencsére… - heherészett a dobos.

 - A sós víz árt a bőrömnek! – szólt oda Döme.

 - Inkább hintőporozod, mi? – Stefi egyre közelebb keveredett a hajóhoz. Valamit forralt.

 - Milyen hintőporról mesélsz?

 - A pékség liszteszsákjairól, édes! – a cseppnyi sellő a fedélzetre kapaszkodott, és fürgén odaszaladt a fiúhoz. Vizes testével átölelte a rövidnadrágos gyanútlant.

 - Háááhhh! – kiáltott fel Döme a hideg test szorításában.

 - Szeretlek! – mosolygott rá Stefi a gyönyörű kék szemeivel, és harminckét hibátlan, hófehér fogával.

 A srác nadrágja azonnal elázott, a libabőrös lány formás teste azonban végül felforrósította a pasi vérét.

 - Tiszta víz lett a gatyám! – sopánkodott a srác.

 - Akkor gyorsan le vele, még megfázol! – kiáltották a vízből. Még éjszaka is húsz fok fölött volt a hőmérséklet. Döme letolta, barátnője pedig újra hozzábújt. Már száradt valamennyit, de még mindig libabőrös volt. Mindenhol. A fázós-kemény bimbók izgatóan szúrták, és nem vették észre, hogy merénylet készül ellenük. Réka, mint Vénusz a habokból, a hajóra emelkedett. Ügyesen mögéjük lopózott, és Döme másik oldala felől simult a sráchoz.

 - Ilyen hideg a… - már késő volt visszakozni. Stefi, bármilyen kicsi volt, részben takarta Réka elől a víziszonyos srác egy darabját. Az a darab kemény volt, és merev, és izgatóan lengett, ahogy a gazdája ugrált.

 - A víííz! – rikkantotta Döme az újabb hidegsokktól.

 Már négy kemény bimbó bökte a fiút. Réka akaratlanul is látott, amit látott, ám később sem tudott elvonatkoztatni tőle, tekintete folyton odatévedt. Kezdeti szégyenlőssége teljesen elmúlt, hogy átadja helyét az erotikus kíváncsiságnak. A zárt ajtók mögött aktív és kezdeményező volt, de ez csak az aktuális párjára vonatkozott. Többszereplős játékban sosem vett még részt, ám titkon vágyott rá, bár nem így tervezte a mai estét. Döme ölelése valóban játéknak indult, a merev dorong láttán azonban feltámadt benne a remény. A másik pár a koncert estéje óta gyakorlottabbnak számított, de ők sem gondolták, hogy az este ilyen fordulatot vesz. Már csak Thomas volt a vízben, ő még javában a tréfán törte a fejét, míg fent a hajón a lányok már csak egészen kis felületen voltak nedvesek. Az osonó „gőzmozdony” macskaléptekkel cserkészte be Stefit. Több oka volt rá, ő volt a legkisebb, a száznyolcvan magas pacák jól be tudta teríteni, a lány volt az ötletgazda, hát majd jól visszanyal neki a fagyi, végül azért, mert már megszáradt, amióta kint van a vízből. Stefi reakciója először az elvárt volt, pattant, mint a nikkelbolha, de aztán hátra sem fordulva megjegyezte.

 - Milyen hideg a kukacka!

 A lány megfordult, és a harminc centi különbségnek köszönhetően a hasa előtt vizet csöpögtető szőrzet közül lógó szervet kezébe vette.

 - Felmelegítem! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő mosollyal. Thomas nem mert ellenkezni, legnemesebb szerve túszként volt fogva tartva. A túsz a gyengéd érintéstől hamarosan nem fért el Stefi egy tenyerében, persze a lány mindent megtett, hogy felmelegedjen a fütyi.

 Nos, az izgalom már megvolt mindannyiukban, gátlás már csak egy kevés, és a kérdés, hol. Stefi javaslatára a hajó elején levő napozóteraszra mentek. Egy generációval korábban ez a terasz már láthatott hasonló négyest, csak akkor két Gyémánt-lány volt. Másik problémát jelentett, hogy ki kivel, de Thomasnak az volt az érzése, hogy egyedült Döme nem lesz meg neki aznap este.

 Réka ment elöl, nyomában Döme és Stefi, a végén Thomas lépkedett, igen óvatosan, mert az apró lány még mindig fogta a csatlórúdját. Megálltak a terebélyes placcon, és tanácstalanul néztek össze. Stefi vállat vont, eddig markolta a magas fiatalember farkát, úgy gondolta, felesleges lenne szemérmeskedni, álszenteskedni, mindenki megkívánta a másikét, hát engedjenek vágyaiknak. Térdre omlott Thomas vaskos, átlagos, és ácsorgó farka előtt. Felhúzta a bőrét, a piros-fényes makkot nyalogatta, ritkás szőrzetű zacsiját simogatta. Szájába vette az egész rudat, a tenger vizétől kicsit sósnak érezte, de még jól is esett neki. Thomasnak még jobban, félig lehunyt szemmel, halkan nyögve élvezte Stefi tevékenységét. A lány elszopogatta így egy ideig, de mindketten úgy érezték, nem tartható ez az állapot sokáig, Stefi hanyattfektette a hórihorgas dobost, egy másodpercig azon filózott, hogy beleül a faszba, végül úgy döntött, nedvesítteti magát egy kicsit. Thomas teste fölé térdelt, de fordítva, rózsaszínje a fiú orra elé került, ő pedig a merev dorongba markolt. Nyalogatta, szopogatta, izgatta, de ahogy Thomas munkához látott a másik végén, egyre romlott a teljesítménye. A srác megcsókolta a szőrtelen, zárt ajkacskákat, nyelvével végigsimította néhányszor, aztán dobverőkkel is ördögi ügyességgel bánó, hosszú ujjaival picit megnyitotta a puncit. Fürge nyalószerve rálelt a cseppnyi csiklóra, és alaposan megkergette. A létező összes irányból táncolt rajta, néha mélyen benyalt az egyre nedvesebb hüvelybe. Stefi már csak fogta-ölelte a faszt, halkan nyögdécselt, és egyre közeledett a csúcshoz. Néhány pillanattal később felnyikkant, teste megremegett, nedvei bőven áradtak, mikor elélvezett.

 Döme sem veszített „harci kedvéből”, miközben Réka mögött a terasz felé haladt. A lányt vonzónak tartotta, és mikor meglátta, hogy bozótját levágta, még vonzóbb lett számára. Nem akart vele mindenáron lefeküdni, de most, hogy így alakult az este, nem volt ellenére. A teraszon közöttük is volt egy kevés tétovaság, amit végül a srác oldott. Átölelte a lányt, végigcirógatta, és szépen lassan a földre kényszerítette. Réka így Thomas mellé feküdt, másik oldalán Döme ügyködött. Kezdetnek a nagy és formás cicikkel bíbelődött. Erős kezeivel lágyan gyúrta a Stefiétől majd kétszer nagyobb halmokat, arcát közéjük temette. Nyelvével és ajkaival a bimbókat piszkálta, megpróbálta visszaállítani a hideg víz okozta keménységüket. Sikerült. Később otthagyta a ciciket, a pihés- puhos hason molyolt, köldök körül körözött a nyelve, de a lány nem úgy reagált rá, mint a melleire. Nem volt erogén, a srác továbbállt, gyorsan a partnere combjai közé helyezkedett. Következő csókja a holdfényben csillogó, sima szeméremdombon cuppant. Réka lábai úgy megnyíltak, hogy Döme mellé simán odafért volna még valaki. A fiú lejjebb siklatta ajkait, közben egy pillanatra végigtekintett a puncin. Érdekesnek tartotta, mert kisajkai fejlettebbek, húsosabbak voltak a megszokottaktól, ki is lógtak a nagyajkak közül. A csikló is nagyobb volt az átlagnál, de nem extrém módon. Csók helyett más technikát választott először. Ajkaival beszippantotta, amit be tudott, vigyázva arra, hogy ne legyen nagyon erős, és minden részére kiterjedjen. A redők közt meglelte a klitoriszt, nemcsak szívogatta, hanem nyelvével kergette, és néha meg is harapdálta. Mikor lejjebb haladt, a „fülecskék” közül selymes folyadék finom ízét érezte. Réka nagyon élvezte, és nagyon diszkréten. Döme technikája hamar az egekbe repítette, és alig pár perc múlva halkan nyögdécselve, nedveit bőven árasztva elélvezett.

 Az apró lány remegve lemászott a magas pasiról, de felülni nem hagyta. A jócskán összenyálazott fütyi bőrét felhúzta, föléguggolva jócskán összenyálazott gombocskájához dörgölte. Ezt csak kétszer-háromszor ismételte meg, utána vaginájába igazította. Nagyon lassan ült bele egyre mélyebben, szűkös puncija a megfelelő méretre tágult, de Thomasnak így is szoros volt. Stefi térdre ereszkedve találta meg a számára kényelmes pózt, lassan lovagolt a fickón. Az előrenyúlt, hosszú kezeivel minden erőlködés nélkül elérte a rajta mozgó lány testét, és mint aki nem tudja eldönteni, mit akar, felváltva izgatta-markolta a pici ciciket, és dörgölte ujjával a piros pecket. A lány az utóbbit részesítette előnyben, úgyhogy a harmadik váltásnál finoman, de határozottan visszatette Thomas kezét délre, és nem engedte el addig, amíg pár perccel később megremegve el nem élvezett. Hosszú pillanatokig csak ült a faszban, felsőtestét hátrahajtotta, hüvelyizmai csak szorították a srácot. Lassan ismét megmozdult, és most már partnere csúcsra juttatása volt a cél. Ezzel az erővel maradhatott volna nyugodtan a fenekén, Thomas két felemelkedés után Stefi derekába kapaszkodott, és erős lökésekkel lövellte magját a lány testébe. Arca kipirult, nyakán duzzadt egy ér, szemmel látható volt, hogy ritkán élvez ekkorát.

 Döme bajban volt. A fejlett ajkak közé kellett volna becentiznie kemény farkát, és azt még a nyalás előtt látta, hogy nehéz lesz. Réka viszont tisztában volt adottságaival, így amikor partnere „lyukra” helyezkedett, jobb kezével síkos ajkait feszítette szét, baljával pedig a kéjrudat igazította. A fiú roppant hálás volt ezért, lassan hatolt a forró mélységbe. Megtámaszkodott a két szép mell mellett, és egyre gyorsulva mozgatta izmos fenekét. Eleinte lassan dolgozott, farkát majdnem kihúzta, aztán ismét tövig hatolt. Minden belső”holtponton” szeméremdombjaik összeértek, ami különösen kellemes volt Rékának. A lány érzékei alig csillapodhattak az előbbi nyalakodás után, a testében mozgó fasz újra egyre intenzívebb, erősebb gyönyört okozott neki. Döme nem lassult, de nem is gyorsított, és ez az egyenletes tempó tökéletes volt mindkettőjüknek. A fiú célja az volt, hogy partnere előbb elélvezzen, mint ő, ugyanis közeledett neki is a „vég”. Réka átölelte Dömét a fenekénél, és csak arra bíztatta, le ne álljon. Hirtelen, a fiúnak váratlanul merevedett meg a lány, ágyékát Döméhez feszítette, és felsikkantva élvezett el. A fiatalember lelassult, mikor a hullámok elszabadultak, a végén pedig kihúzta farkát, hogy három kézmozdulat után…

 Stefi Thomas farkában ült még mindig, és azon törte a fejét, hogyan szálljon le róla balesetmentesen, mikor átpillantott a másik párra. A látvány egyszerre volt érdekes, izgató, és felháborító. Döme épp lövésre készült, szemét behunyta, vörös makkjából pedig repült az ondó Réka melleitől vérbő puncijáig. Stefi minden óvatosságról megfeledkezve kúszott a szeretett péniszhez, hogy ha már minden cseppjét nem is, legalább a maradékot hadd kaparintsa meg. Szájába vette a gyönyörtől lüktető rudat, és lágy nyelv- és kézmozdulatokkal préselt ki belőle mindent. Nem elégedve meg ennyivel, mindent felnyalt, ami mellément. Réka megdöbbenve nézett fel, és szeme még jobban elkerekedett, mikor a szőke fej az ölébe ért. Stefi alapos volt, a punciról is eltávolította a szökevény cseppeket. Ő sem látott ilyen női nemi szervet, egy ferde ötlettől vezérelve nem hagyta abba nyelvének pörgetését, hanem alaposan megkergette a klitoriszt, a kisajkakat. Réka passzívan tűrte, úgy érezte, nem lenne jó, ha most leállítaná. Valóban butaság lett volna, mert bizony nagyon ügyesen, finoman, mégis határozottan nyalt Stefi, a másik lány testében megint fokozódott a gyönyör. Döme is elképedt, ugyanakkor izgatta is a látvány. Farkából nem illant el a merevség, így gondolta, besegít. A húsos ajkakat széthajtva a hüvely bejáratához illesztette makkját, rögvest kapott is egy nyalintást. Óvatosan hatolt ismét Réka testébe, ügyelve Stefire. Igazándiból sokat nem is kellett mozdulnia, a kétfelől izgatott lány hamar elélvezett, harmadszorra. Stefi felemelkedett, és Döme is kihúzta szerszámát.

 - Na, elégedett vagy? – mosolygott Rékára.

 - Ez full extrás szolgáltatás volt, köszönöm! – pihegett a kérdezett.

 - És van papírzsepid? – tette hozzá az apró lány, de felesleges volt, a ragacs java része a combjára száradt. Jobb híján megmártózott a tengerben.

 A hajón maradtak reggel arra ébredtek, hogy visszatértek a fedélzetre a parton éjszakázók, és a kikötőig a gitár hangját lehetett hallani a motor dohogása mellett. Sanyi és Lívia Thomasnak mutatta új elképzelésüket, aki azonnal valami ütögethető után nézett…

 Kisniki szervezésében mindenki eljutott az öbölbe, és ugyanazt az elfoglaltságot választották. Az utolsó kirándulás volt csak eltérő, akkor a gyerekeket vitték, és napközben.

Wackond 2012.05.21. 18:00

Gyémántok 76

Hetvenhatodik fejezet

(Avagy: Az éjféli öböl)

 

 

 Egy hét múlva Alíz és Kisniki egy DVD-t szorongatva állított be Líviához. Az előzőleg értesített Sanyi, Thomas, és Stefi már ott ült a házigazda ágyán. Korong a lejátszóba. Ottó ismét profi munkát végzett. Nem volt annyira látványos, mint egy híres banda koncertje, de kétségkívül jól sikerült. A zenekar újra átélte az előadást, ám a felvétel után úgy tűnt, nincs vége. Kisniki felütötte húga laptopját, ördögi gyorsasággal ütve a billentyűket, egy videómegosztó oldalra lépett.

 - Utólagos engedelmetekkel feltette ide is… A hozzászólásokat érdemes elolvasni! – mutatta nekik.

 - Diamonds? – képedt el a zenekar össznépileg.

 - Ja, igen. Gondoltam, ez a név jó lesz elsőre a csapatnak, majd ha kitaláltok mást, szóltok!

 - Nem rossz… - jegyezte meg Sanyi. Thomas vállat vont, neki mindegy volt.

 Ahhoz képest, hogy a videó aznap reggel került fel, sok, túlnyomórészt pozitív hangvételű komment érkezett. Sanyi dala mindent vitt.

 - Ja, ezt pedig Ottó küldi, a múltkor elfelejtettem odaadni! – nyújtotta át Kisniki az operatőrnek szánt borítékot Líviának. – A csapaté…

 A négy tag csak ámult és bámult. Néhány Deák Ferenc arcképével díszített bankó sorakozott a borítékban.

 - Akkor… akkor még ő fizetett azért, mert felvette a műsort? – kérdezte Stefi nagysokára.

 - Inkább úgy mondanám, hogy visszautasította a javatokra – mondta Kisniki, szeme könnybe lábadt, mert másnap csak elkapta ezért az operatőrt. Ottó elárulta neki, hogy se kutyája, se macskája, a Gyémánt lányokat viszont nagyon megszerette, szinte sajátjaiként tekint rájuk. Gabi jó fizetést ad neki, így a velük forgatott filmért kapott pénzt félretette. Nekik. Kisnikinek, Vikinek és Bernadettnek.

 - Ha feldobom a prakkert, tiétek a lé! – mondta Ottó.

 Kisniki húsz percig bőgött a nyakában.

 

 Az együttes tehát örvendezve ült a legyezőszerűen kiterített pénz fölött.

 - Na, akkor most mihez kezdünk ezzel? – tette fel Sanyi a nehéz kérdést.

 - A szerkónk egyelőre megfelel… - tűnődött Thomas.

 - Ez igaz… - mondta Lívia.

 - Persze, mindig van jobb… - szúrta közbe Sanyi.

 - Ez is igaz… - helyeselt Stefi.

 - Szerintem várjatok egy hetet – javasolta Kisniki, - addig figyelni kellene a nézettséget az oldalon, mert szerintem az sokat számít!

 - Nem rossz ötlet! – mutatott rá Thomas. – Akkor lenne érdemes csak továbblépni, ha tetszik másoknak is.

 Ennyiben maradtak. A következő héten a zenekar tagjai árgus szemekkel figyelték növekvő népszerűségi indexüket. A rendelkezésükre álló összes módon (telefon, SMS, chat, közösségi portálok) megtárgyalták az aktuális helyzetet. Alíz sem tétlenkedett. Kisnikivel összedugták a fejüket, Stefitől megszerezték Sanyi dalának szövegét, és naphosszat afölött kotlottak. A megbeszélt napon újra összeültek, most Alíz szobájában. Laptop, képernyőn a koncert oldala.

 - Azt hiszem, az eredmény önmagáért beszél! – elnökölt Kisniki.

 - Nem gondoltuk volna! – mondta Sanyi.

 - Tehát, innen ezennel a felvételt törlöm! – és megtette, de igyekezett hozzátenni: - Egy másik oldalon viszont megvan. Az fizetős, itt pedig hagytam egy kis ingyenes ízelítőt.

 - Niki, te egy istennő vagy! – ugrott nővére nyakába Lívia.

 - Kösz, igyekszem, de majd alkalomadtán Vilit is körbecsókolhatjátok! Nos, pénzügyekre ezentúl sok gondotok nem lesz, már csak az a kérdés maradt, hogy dolgozni akartok, vagy pihenni?

 - Ezt hogy érted? – kérdezte Thomas.

 - Nyár van, jó idő, és Niki néni ajándékos zacskója még tartogat nektek meglepetéseket!

 Alíz, a beavatott, már az öklét rágta izgalmában. A többiek még mindig értetlenkedtek, csak ki kellett játszania az adu ászt.

 - Lököttek, előbb nyaralni akartok, vagy videoklipet forgatni?

 Alíz nem bírta tovább, rágyújtott, pedig a szobájában sose szokott. A mindig higgadt Thomas szólalt meg.

 - Ha jól értem, vár ránk egy nyaralás, és videót akarsz csinálni, nekünk csak a sorrendet kell eldöntenünk?

 - Igen.

 - Milyen klipet?

 - Sanyi dalából.

 - Van egy pár… - bökte közbe Lívia.

 - Hülye! „Abból” a dalból!

 - Nyaralás hol?

 - Horvátország.

 - Oké. Részemről előbb pihi – dőlt hátra Thomas a kérdezz-felelek végén.

 - Rendben, legyen így! – értettek egyet a zenekar tagjai, Alíz és Kisniki pedig elmondta nekik a részleteket.

 A banda megfelezte a boríték tartalmának összegét, és egyik részét a pihenésre fordították. A szállásra nem volt gondjuk, Piroska-mamáék nyaralóiban akadt hely bőven, csak a kaját, és az utazást kellett megoldaniuk. Egyeztették az időpontot, és mikor minden klappolt, útra keltek. Alíz elkérte szüleitől a kisbuszt, nyolcuknak volt benne hely, csakhogy Thomasszal és barátnőjével már tízre bővült a csapatuk. Végül a dobos srác oldotta meg a problémát. Voltak rokonai Pécs környékén, így ők ketten, a horvátországi nyaralás előtt beiktattak egy párnapos látogatást, és a megbeszélt napon indultak a zenekar, és barátaik után, külön autóval. A kisgyerekes családtagok is akkor mentek nyaralni, amitől a fiatalok nem voltak elragadtatva, de ügyes szervezéssel minden gond áthidalható volt.

 Andrea és Vili ugyanabba a nyaralóba ment, ahol annak idején megismerkedtek, Dani és Natália hatalmas házába. Velük tartott Zsuzsa és Robi Józsikával, valamint Viki, Rudi, és a gyerekek, Bálint és Petra. Anna Kristóf révén előnyben volt, a fiú szüleinek nyaralójában mindig volt hely a számukra, Kisniki, Lali, és a srácok, Peti és Patrícia ment még velük, és Berni, Barna, Bence és Bogi. A zenekar megkapta a harmadik pecót.

 Érkezésük másnapján Kisniki szervezésében strandra indultak. Az Interneten kotorászva találta, alig pár kilométerre esik csak északabbra, és a képek alapján nagyon megtetszett neki. A tőle megszokott gyengéd meggyőzést alkalmazta: „Jössz, vagy igen!” Ment mindenki, mert azért alapvetően kíváncsiak voltak, mit talált a csaj. Nudista strandot. Tíz percig azon röhögött mindenki, hogy feleslegesen hoztak fürdőruhát, csak ketten topogtak a bejárat előtt. Thomas, és barátnője, Réka. Alíz kedves mosolyának nem tudtak ellenállni, főleg, hogy a kedves mosoly közepette azt sziszegte:

 - Ha nem jöttök, szólok Nikinek, ő behoz titeket!

 Thomas annyira megismerte a basszusgitáros nővérét, hogy higgyen Alíznak. Aggodalmuk akkor múlt el végleg, mikor két óra múlva Stefi, Józsika, Bence és Peti kövekből, kavicsokból várat épített elmélyülten, Döme irányította őket, és hordta össze nekik az alapanyagot. Lali egy gumicsónakban hajókáztatta Patríciát és Bogit, Petra az apja, Rudi hátán ülve kekszet rágott, és csorgatott maga alá, Viki hangosan nevetett rajtuk. Alma és Vili aludt, a többiek a vízben pacsáltak, és azzal voltak elfoglalva, hogy feloszlassák a zenekart, vagyis vízbe fojtsák egymást. Thomasszal és Rékával alig törődött valaki, ruhátlanságukkal pedig egyáltalán nem. Barna üdítővel, sörrel kínálta őket is, Zsuzsa szendvicseket hozott nekik, Kisniki arra volt kíváncsi, kérnek-e fagyit. A gyerekek igen, és Rudi háta később már nemcsak pisis, hanem vaníliafagyis is lett. A pacákot nem zavart. Alíz déltájban odafutott a szemérmes párhoz, jönnek-e a vízbe.

 - Kösz, nem… - utasította vissza a fürdőbugyis Réka. – Megjött…

 - És te? – kérdezte Thomast, akin ugyan nem volt semmi, de hason fekve takarta azt is, amije volt.

 - Kösz, én sem… nekem is megjött…

 - Akkor ti valóban csak nyaraltok egy hétig! – vigyorodott el a csaj, és otthagyta őket.

 Délután kettőre szedték össze a bátorságukat annyira, hogy kibújjanak szalmakalapjuk alól, és a vízbe merészkedjenek. Nem volt pedig semmi szégyellnivalójuk, Thomas közel száznyolcvan centi magas volt, jóképű, kicsit borzas, barna hajú, barna szemű, ápolt kecskeszakállas. Karja izmos volt, mint ahogy egész felsőteste, mellkasán néhány szál fekete szőr lengett, köldökétől lefelé pedig egyre sűrűbben burjánzott, bokáig. Lábai közt sem volt mire szégyenkezzen, teljesen átlagos pénisz lógott ott. Réka tíz centivel volt alacsonyabb párjánál, sötétszőke haja hullámosan hullott a vállára, zöldeskék szeme kicsit kerekded (szerinte krumpli) orra, halvány, telt ajkai voltak, arca is, teste is szintén szögletmentes, nem kövér, ám hízásra hajlamos. Vigyázott is a vonalaira, és már órák óta megette a rosseb a vízért, az úszásért. Havibaja kamu volt, gátlásai erősebbek voltak, eddig. Kibújt fürdőbugyijából, és párja nyomában a sós habokba vetette magát. Úsztak egy húsz percig, utána csatlakoztak a labdázó és vízibirkózó többihez. Laci épp az imént fejelte le az öccsét, persze nem az idősebb jogán, hanem mert egyszerre repültek rá a feléjük szálló szivacslabdára. Alíz és Fanni azonnal ott termett a károkat felmérni, de egy gyengéd gyógypuszival orvosolható volt a baj. Természetesen mindenki a saját párját részesítette elsősegélyben. Réka később csatlakozott tanítványához, Stefihez, és a gyerekekhez. Építészeti hajlama előtört, dudorászva segített a kővárat egy komoly erődítmény-rendszerré átalakítani. Sanyi elővette a gitárját, fejébe szalmakalapot csapott, törökülésben futtatta ujjait a húrokon. Először csak minden rendszer nélkül, olykor jegyzetelt, félóra múlva Thomas ült mellé, és üres műanyag ételdobozokat püfölt. Az egészből kezdett összeállni valami dallam, valami egység. Lívia magához vette Sanyi „szent füzetét”, és buzgón körmölt, nehogy szerelmének le kelljen tennie a gitárt. Először a gyerekek gyűltek köréjük, egész napos csivitelésük alábbhagyott, végül teljesen elhallgattak. Szorosan nyomukban az anyák, akik először csak Polifoam-matracot toltak a csupasz popsik alá, aztán ők is ottragadtak, végül a távolabb beszélgető, cigarettázó férfiak, ifjak is csatlakoztak a közönséghez. Új dal volt születőben, és amikor a két zenész felpillantott, hogy mi ez a nagy csönd, meglepődtek.

 - Zenéljetek még! – kérte őket Petike. Amióta járni tudott, most ült meg a fenekén először húsz percig.

 - Igeeen! Még! Zenéljetek! – csipogtak fel a gyerekek egyszerre.

 - Jó, de mit? – nézett össze a két pasas.

 - Szerintem valami gyerekdalt kéne! – suttogta Réka.

 - Kösz! Limp Bizkit jobban megy!

 - Kottát olvasni tudtok, nem? Vagy improvizáljatok! – az „énektanárnő” a táskájából egy füzetet tett ki eléjük, ő maga pedig a gyerekek közé ülve énekelt nekik, velük.

 A naplemente még ott érte őket, a gyerekek plédekbe burkolva aludtak, a zene pedig csak szólt, szinte megállás nélkül. A strandnak akkorra már illett volna elnéptelenednie, ennek ellenére kisebb tömeg állt köréjük, korra, nemre és öltözékre való tekintet nélkül. Az ingyenkoncert végén a nézők tapssal köszönték meg az élményt. Laci és Döme pedig talpra segítette a zsibbadt lábú zenészeket.

 - Pisilni kell! – nyavalygott Sanyi, Döme Líviával arrébb vonszolta a srácot, és a lány előzékenyen irányította-fogta az ernyedt kukacot.

 Másnap ugyanezt a strandot választották, és már senkit nem feszélyezett a meztelenség, csak Thomas lepődött meg, hogy Réka, aki eddig csak bikinivonalig tartotta karban ölét, reggelre teljesen szőrtelenített.

 - Nem akartam kilógni a lányok közül – utalt a többi csaj szőrmentességére. – Hozzájuk képest ápolatlannak tűnt…

 Az igazán zavaró az volt, hogy páran felismerték őket tegnapról. Tinilányok mutogattak rájuk vihogva, hüvelykujjukat feltartva, és legalább hat nyelven kaptak (valószínűleg) dicsérő szavakat. Két magyar lány is elkapta őket, hogy milyen cukik voltak a gyerekekkel, és később is tök jól nyomták, meg minden. Közben igyekeztek úgy domborítani, ahogy csak tudtak. Sanyi és Thomas meglépett előlük.

 - Ma is fogtok gitározni? – penderült Petike Sanyi elé.

 - Nem, kisfiam, megbeszéltük, hogy ma este dolguk lesz, és anyuéknak is el kell menniük, Zsuzsinál lesztek mindannyian! – magyarázta Kisniki a kisfiúnak.

 - De anyúúú!

 - Kicsikém, emlékszel? Tegnap mind elaludtatok rajta, pedig csak hallgattátok! Nehéz munka ám a zenélés, nagyon fáradtak!

 - Majd kerítek nektek estére valami mesét! – szólt oda Andrea, aki az almái nélkül sehova sem ment. A könnyebben hordozható memóriájában volt pár mese, amit a gyerekek nézhette.

 - Tom és Jerry van?

 - Több, mint száz!

 - És Thomas, a gőzmozdony?

 - Az is van!

 - Akkor megyek én is! – szólt oda a róla elnevezett.

 - Neked más dolgod lesz! – ripakodott rá Kisniki.

 A nő ugyanis kis éji kirándulást szervezett mindannyiuknak, de mivel a hajó befogadóképességénél jóval többen voltak, több részletben kellett lebonyolítania. Az egészből középső húga járt a legjobban, a kapitány barátnőjeként minden estét a hajón töltött.

Wackond 2012.05.21. 17:59

Gyémántok 76

  Aznapra tízen voltak az „utaslistán”. Lívia, Sanyi, Stefi, Döme, Thomas, Réka, Kisniki, Lali és a kapitány, Kristóf, és elmaradhatatlan párja, Anna. Az ötletnek mindenki örült, Kristóf pedig le nem szállt az időjárás-jelentésekről. Szerencsére tiszta, felhőtlen éjszakát ígértek. Sógornőjének mondania sem kellett az úticélt, egyértelmű volt, az öbölbe mennek. Kivétel nélkül mindenkit lenyűgözött a hely. Évtizedek óta ugyanolyan szépségben pompázott, mint amikor Kristóf apja felfedezte. A Gyémánt-nővérek a legidősebb vezetésével a kristálytiszta vízbe csobbantak a náluk tradicionálisnak mondható fürdőruhában: semmiben. Kristóf lehorgonyozta a hajót, összeszedett pár dolgot, és a Lali által felfújt gumicsónakba pakolva partra úsztak a sógorok, szintén meztelenül. Végül Sanyi is követte barátnőjét, otthagyva Stefiéket és Thomasékat a hajón. Szegény srác, nem tudta, mi vár rá odakinn.

 Kisniki már előző nap felmérte legkisebb húgának pasiját, és úgy gondolta, jó lenne kipróbálni. Lali nem volt ellene, ha ő pedig Líviával… Már csak a kivitelezés volt hátra, de a megoldás könnyebb volt, mint gondolták. Kisniki még az odaút alatt beszélt Líviával, akinek felcsillant a szeme. Látta Lalit a filmen, a strandon, még örült is nővére ajánlatának. Anna azonban picit bezavart, mert ő is szeretett volna részt kérni Sanyiból.

 - Elbírsz kettővel? – kérdezte Kisniki.

 - Menni fog… - vont vállat Lívia. – Te már csináltál ilyet…

 - Ja, nem rossz, de semmi olyat ne tegyél, amit nem akarsz! Lali ügyes, vigyázni fog!

 - Kristóf is… - tette hozzá Anna.

 Jó testvérek voltak a lányok, és szüleik azt tanították nekik, mindenen meg kell osztozni, igaz, a pasikra külön nem tértek ki.

 A gondos, mindenre odafigyelő Kristóf eközben kipakolt a gumicsónakból. Szivacsokat, plédet, kaját, üdítőt, és a rádiót. Volt még más is a tarsolyában, de azt egyelőre csak kézközelbe tette. A három lány és a lemaradt Sanyi is partot ért, utóbbi barátnőjéhez húzódva nézett körül.

 - Gyönyörű ez a hely!

 - Bizony! – mondta Lívia. Ő is most volt itt először.

 - Elég gyakran járunk ide! – feszített büszkén Kristóf, mintha az övé lenne itt minden.

 - Meg tudom érteni… Az ember itt kedvet kap mindenféléhez… - vigyorgott Sanyi Líviára.

 - A lényeget akkor már érted is! – nevetett Lali, és nem kerülte el figyelmét felesége szemöldökvillanása.

 - Akkor gyakran jártok ide… dugni… - Lívia már Lali és Kristóf között állt.

 - Ahogy mondod, hugi! – nevetett Anna Sanyi mellől.

 - És én nem hoztam a gitárt, hogy addig ihletetten zenét szerezzek! – sopánkodott Sanyi a két idősebb Gyémánt-lány közül.

 - Hát, aranyom, most csak kellemes perceket szerezhetsz… velünk… - búgta Kisniki.

 Sanyi Líviára pillantott.

 - Nem bánod meg! – mondta a lány, és megmarkolta a másik két fickó fütykösét. – Én most síelek egy kicsit!

 A gitáros fiatalember alig hitte el, mi történik vele. Már a múltkori csere is legmerészebb álmait váltotta valóra, most pedig úgy tűnik, ez lesz a non plus ultra. Kisniki két gyerek után is jó csaj, Anna szintén kellemes példány, és alapvetően mindhárman hasonlítottak egymásra, tehát úgy is felfogható, mintha ő most két Líviával lenne. Azok máris a gondosan leterített habszivacsok felé terelték. Sanyit négy gyengéd női kéz cirógatta, birizgálta, ingerelte. Négy, közel egyforma, súlyos-nagy kebel ért hozzá hol itt, hol ott, a bimbók izgatóan bökdösték. A hideg víztől kissé összehúzódott bögyörőjét böngyörgette alkalmanként tíz ujj is. Bámulatos gyorsasággal vált szervéből kőkemény, merev fasz. A csajok lefektették, két oldalról melléheveredtek, először felsőtestéhez szorongatták kebleiket, hol egyik csókolta, hol másik, és természetesen valaki keze mindig markolta a rúdját. Kisniki indult hamarabb „délre”, de húga szinte azonnal követte. Két oldalról, egyszerre csókolgatták a szőrös-bozótos ágyékot, Sanyi időnként megrándulva felvihogott, mert az aljas Kisniki megtalálta a csiklandós pontját. Anna szintén, de később megsajnálták szegényt, és a golyóbisokon keresztül egyre feljebb nyalakodtak a rúdon. Az ifjabbik lány felhúzta a bőrkét, nyelveik a vöröslő makkon portyáztak. Kisniki maga felé billentette a szerkezetet, és az idősebb jogán szájába véve szopogatta, míg húga cirógatta a hozzáférhető részeket. Később cseréltek, és arra nagyon vigyáztak, ne legyenek túl intenzívek.

 Lívia pedig fordított, mégis könnyebb helyzetben volt, neki kellett gondoskodnia a két pacák élvezetéről, ugyanakkor mindegy, hányszor élvez el. Kezdetnek az ácsorgó pasik közé térdelt, és életet lehelt a fütykösökbe. Míg Sanyi két hasonló kaliberű lánnyal foglalkozhatott, Lali és Kristóf szinte semmiben nem hasonlítottak. Lali maga, vékony, viszonylag izmos, ugyanakkor alig-alig szőrös, jókora, és körülmetélt farkú férfi volt, Kristóf majd’ egy fejjel volt alacsonyabb nála, köpcösebb, pocakosodásra hajlamos, testszerte szőrös, valamivel kisebb férfidísszel rendelkezett, amin rajta volt a bőr. Lívia nem válogatott, bár filmen már látta Lalit, ugyanakkor Anna meg Kristófot isteníti. Szájjal és kézzel egyformán próbált dolgozni, a két dorong máris merev lett. Hosszasan elszórakozott így, picit erőteljesebben odahatva Lalira, mert nővére szerint nagyon jól bírja. A fiúk viszont már őrajta akartak osztozni, amit egyértelműen a tudomására hoztak. Nem volt mese, hanyatt kellett feküdjön. Szép, nagy, kerek melleit izgatták, nyalogatták először, és nem volt harag, ha olykor összekoccant a fejük. Kezeik sem vesztek össze a szőrmentes, húsos háromszögön, közös erővel nedvesre izgatták. Ezután azonban dönteni kellett, ki hova, mert ketten nem férnek oda. Lali udvariasan Kristófnak engedte át a puncit. A köpcösebbik sógor a combok közé furakodott, elhelyezett pár cuppanós csókot ölszerte, és végül nyelve pördült fel. Végigszambázott a kisajkakon, a gondosan szőrtelenített nagyobbakon, olykor az egyre nedvesebb hüvelybe kígyózott, ám legtöbbet mégis a vérbő klitoriszon kóricált. Lívia eközben az arca előtt meredező Lali-fütyivel foglalatoskodott. Igyekezett minden általa ismert trükköt és fogást bevetni. A jókora, vaskos, és részben fitymamentes szerszámot hol teljesen a szájába vette, mohón, hevesen szopogatta, néha nyelve hegyével cirógatta a makkot, épphogy érintve az érzékeny pontját. Sajnos egyre gyakrabban jött ki a ritmusból. Kristóf nyelvmunkája egyre magasabbra emelte a gyönyörben, míg végül már majdnem elélvezett. Kristóf abbahagyta a nyalást, fel- és odatérdelt a lucskos ágyékhoz, és farkát tövig mélyesztette a lány forró testébe. Lassan, határozottan mozgatta altestét, és nem egészen egy perccel később a lány el is élvezett. Mikor csillapodott egy kicsit, újra intenzíven mozgásba lendült, Lívia pedig ismét több figyelmet szentelt Lali farkának. Szuszogva szopogatta, nyalogatta, ameddig teljesen oda tudott koncentrálni, de a puncijában dolgozó dorong egy újabb csúcspont felé kergette. Percek múlva, kicsit újra elfeledkezve Laliról, teste ismét görcsösen megrándult, és erőteljes orgazmust élt át. Kristóf úgy gondolta, illene cserélniük, farkát kihúzta, és intett Lalinak, hogy tessék. A bajuszos férfi udvariasan megköszönte, de Líviának is volt egy közbevetése. Más pózban akarta folytatni, megfordult, feneke pedig Lalinak pucsított. A pasiknak szinte alig kellett mozdulniuk, Lali már igazíthatta is a makkját a szeméremajkak közé, a lány pedig Kristóf farka bőrét felhúzva nyalakodott a puncinedves makkon. Lali, minden strapabírása ellenére már igen fel volt izgatva, és most, hogy végre behatolhatott a szoros-szűk vaginába, kicsit önző módon a saját élvezeti szintjének növelése érdekében dolgozott. Ezzel természetesen Líviának is örömet okozott, és a lány hamarosan újra elélvezett. A pasik sem bírták már sokáig, Lalinak a gyönyörtől lüktető hüvely szorítása adta meg az utolsó löketet, ágyékát a lány fenekéhez szorította, és a csípőjébe kapaszkodva lövellte ondóját Lívia testébe. Kristófnak pedig pont az nyújtotta még el az élvezetét, hogy Lívia a csúcsponton nem az előtte meredővel törődött. A magához térő lány néhány ajakmozdulata emelte őt a tetőpontra, felnyögve produkálta élete egyik legerőteljesebb, legintenzívebb spriccelését. Lívia száját nem kevés ondó lepte el, de hősiesen megküzdve, mindet lenyelte.

 Sanyi izgatásán is változtattak a lányok, Kisniki otthagyta Annának a kemény rudat, tegyen vele, amit akar, csak ne rontsa el. Ő maga a fiatalember arca fölé guggolt, hogy Sanyi ne unatkozzon. Két ilyen csaj között a gitáros fiúnak nem az unalom volt a fő gondja. A nő által előzékenyen szétnyitott puncira öltötte nyelvét. Kényelmesen elérte a klitoriszt, fel-alá csapkodva kergette a duzzadó szervet, olykor tett egy-két kört a szeméremajkakon, és ahogy tudta, megízlelte az egyre szivárgó nedveket is. Anna eközben odalent tevékenykedett. Kétszer-háromszor megszopogatta még a fütyköst, utána föléguggolt, óvatosan nedves puncijába igazította. Lassan ült bele, tövig, és szintén lassan lendült mozgásba. Emelgette alfelét, és hogy még jobban fokozza élvezetét, kezét kéjgombjára simította. Megoldása hamar eredményre vezetett, maga sem gondolta volna, hogy ennyire gyorsan. Mindössze pár perces lovaglás után összehúzódó vaginával, hangosan felnyögve élvezett el. Nővére hamar követte, Sanyi ügyesen pörgette nyelvét Kisniki ölében, különös tekintettel a pirosló klitoriszra. A csaj nedveit bőven árasztva élvezett el.

 Amint túl volt rajta, Kisniki úgy döntött, most már ő is magában akarja érezni azt, amiről kisebbik húga annyit mesélt. Mindezt hátulról, és bepucsított a fiúnak. Sanyi Kisniki mögé térdelt, aki előtte biztosította, hogy harmadik gyereket nem akar, baja meg nincs, tehát ne fogja vissza magát. Ő sem tette, a tétova Annát maga elé parancsolta, és hevesen nyalni kezdte a punciját, Sanyi kis igazítás után egy erőteljes döféssel tolta tövig kemény farkát Kisniki testébe. A fiú azt hitte, két gyerek után egy kicsivel bővebb helyen kell majd dolgoznia, de a lány vaginája ruganyosan szoros, forró és nedves volt. Az élvezettől alig látott, félig lehunyt pillákkal, a csípőbe kapaszkodva mozgatta farkát. Kisniki eközben, az ütemet tartani igyekezve nyalogatta Anna szemérmét. Nyelve gyakran a csiklón táncolt, néha megízlelte a szivárgó nedveket, és közben megnyugodva érezte, nagyjából egyszerre fognak a csúcsra érni. Csak éppen Sanyival nem számolt. Szegény srác már mindent bevetett, hogy késleltesse, amit késleltetni lehet, és végül sikerült is. Lelassult, hosszan húzta-vonta farkát, végül egy döfésnél tövig feszítette magát az orgazmus küszöbén szuszogó Kisnikibe. Lüktető dorongja indította el sógornőjében a lavinát, ivarszerveik szinte egyszerre pulzáltak, az összeszoruló hüvely az ondó minden cseppjét kipréselte a dolgos faszból. Anna azonban kénytelen volt az öléhez kapni, mert mindössze két nyelvcsapásnyira járt ő is, de Kisniki az élvezettől megfeledkezett róla.

 Sanyi óvatosan kihúzta lassan leeresztő farkát, kotort egy pár zsebkendőt, egy részét Kisnikinek adta, a maradékkal „megtörölközött”.

 Izzadtak voltak mind a hatan, Lívia és Sanyi cigarettára gyújtott, később Kristóf is követte példájukat, utána felfrissülésképp úsztak egyet.

 - Ne menjünk vissza a hajóra? – kérdezte Anna.

 - Sietsz? – ölelte át Kristóf.

 - Ez az, hugi, hagyjuk Stefiéket is egy kicsit… - vigyorgott Kisniki.

 - Csodás ez az öböl! – nézett szét Sanyi a holdfényben.

 - Hát, ami az előbbieket illeti, valóban az! – válaszolt Kisniki.

 - Az sem volt rossz, de most nem pont arra gondoltam… - fordult meg Sanyi, Líviát megpillantva ellágyult. – Ó, az én szerelmem, hát elhoztad!

 A legkisebb Gyémánt-lány kezében ceruza, és a fiú szent kottafüzete volt. Leült, kezébe vette a kellékeket, és gitár híján halkan zümmögött magában.

 - Hát, filmet forgatni jobb volt itt! – mormogott elheveredve Kisniki. – Majd kérd el Lívitől!

 Hajnalra már alakulóban volt a dal, míg a többi aludta, Sanyi és Lívia előtt, a füzetben szaporodtak a hangjegyek, két nappal később pedig körvonalazódott a dal. „Az éjféli öböl”…

Wackond 2012.05.14. 18:00

Gyémántok 75

Hetvenötödik fejezet

(Avagy: a koncert)

 

 

 Sanyi és Lívia egyre többet zenélt együtt, ami nem azt jelentette, hogy a srác olykor "meghegedülte" a lányt, vagy éppen a lány "oboázott", hanem valódi hangszeren, gitáron és basszusgitáron játszottak. A pár minden zsebpénzét félretette, bármilyen alkalomra szintén pénzt kértek, így tudtak venni egy megfelelő erősítőt, elektromos és basszusgitárt. Nem profi cuccot, de kezdetnek megfelelőt. Kisniki, Lívia nővére keresett nekik egy helyiséget, ahol gyakorolni tudnak, nagylelkűen előre kifizette az egyéves bérleti díjat. A párral madarat lehetett fogatni. Sanyi rögvest felvetette egy együttes alakításának lehetőségét. Barátnője eleinte vonakodott, gyakorlatlanságára hivatkozott, de a srác meggyőzte, hogy akikre ő gondolt, sem profik. Aggodalmát fejezte ki még iskolaügyben is, de Sanyi azt találta mondani, ha nem megy együtt a kettő, akkor hanyagolják a zenélést. A lány a nyakába ugrott, és csókjai közben azt találta súgni, vágjanak bele.

 Belevágtak. Sanyinak volt egy barátja, aki dobolt, megkérdezte, mit szólna az ötlethez. A koma rábólintott. Thomas gyerekkori pajtása volt Sanyinak, angolos becenevét egyfelől az eredeti Tamás miatt, másfelől pedig a másik hobbija, a vasút után kapta. Egyik születésnapjára vettek neki egy játék Thomas-gőzmozdonyt, a név így végképp rajta maradt.

 Lívia pedig teljes gőzzel tanult. Készült az iskolában, mert év végén érettségi volt, gyakorolt a gitárokon, mert eltökélte, ő lesz az együttesük basszusgitárosa. Elmúlt a karácsony, elmúlt a szilveszter (bár akkor bulizott egy derékszaggatót, olyan Gyémánt-módra), a félévi bizonyítványa pedig majdnem kitűnő lett. Gondolkodott a továbbtanuláson is, keresett valami olyan fősulit, ahol a zenében képezheti tovább magát. Közeledett a szalagavató is, kelletlenül, de részt vett a közös táncpróbákon. Egy gondolat azonban nem hagyta nyugodni, amit végül megosztott Sanyival.

 - Szerintem korai lenne, inkább az érettségi után - vélekedett a srác.

 Volt benne igazsága, úgyhogy a lány még jobban rákapcsolt, szinte megszállottja lett ötletének, és áprilisra már hiba nélkül tudott játszani a zenekar. Időnként Stefi is velük tartott, énekével járult hozzá a csapathoz, és mivel Thomas barátnője énektanárnak tanult, volt kivel gyakorolnia. Betanultak más előadók ismert számait, és Sanyi szerzeményeit is, többek között azt, amit Líviának írt.

 Elérkezett az érettségi vizsga időszaka. Lívia és Sanyi sikeres írásbeli után a szóbelire készült, közben a lány körbeudvarolta osztályfőnökét a bankett ügyében. Tanárának bejáratott helyei voltak, ahová osztályait szokta vinni, a lány ötletét meghallgatva gondolkodott, és telefonált egy sort. Tíz perc múlva közölte Líviával a helyszínt, és, hogy mikor tud odamenni, megnézni.

 A főváros egyik külső kerületében állt a vendéglátóipari egység. Egy nagyobb társaság befogadására alkalmas, hangulatos, szuterénjellegű helyiség, ahol olykor élőzene is előfordult. Lívia osztályfőnöke ismerte a tulajt, valamikor a tanítványa volt. A lány és párja el volt ragadtatva a klubtól, és nem értették, hogy erről eddig miért nem tudtak. Mindenesetre megbeszéltek a főnökkel mindent, a lány pedig titoktartást kért tanárától, meglepetésnek szánta az osztályának.

 A szóbeli is sikeres, majdnem kitűnő lett, Lívia családja pedig fellélegzett, legkisebb lányuk végre egy kicsit lazítani fog, olyan agilitással tanult, és gyakorolt, hogy az már kóros.

 A bankettre, az osztályfőnök engedélyével elhívták Alízt, Lacit, Fannit, Öcsit és Dömét is, Stefi, mint énekes, már a bandához tartozott. A több hónapos, kitartó munka gyümölcse aznap este beérett. Egyórás, jól összeállított rock-koncertet hallhattak a zártkörű rendezvény résztvevői. A zenészek kitettek magukért, és a repertoár végén eljátszották Sanyi Líviához írt dalát, amit a fiú nagy gonddal áthangszerelt. Zajos sikert arattak, még azok is elismerően tapsoltak, akik egyébként ezt a műfajt nem kedvelték.

 A zenekart tagjai boldogan, némiképp becsípve pakolták össze holmijaikat, Lali, Lívia sógora pedig volt olyan kedves, és elszállította a felszerelést.

 A jó hír gyorsan terjed, másnap az egész család tudomást szerzett a banda sikeréről, és mindenki hallani-látni akarta őket. A mindig felkészült Alíz elővett egy kamerát, összedugta a tévével, és annyiszor játszotta le, ahányszor egy csoport családtag megjelent. Zsuzsa büszke volt gyönyörűen éneklő lányára, Tibi és Niki szóhoz sem jutott a basszusgitáros lányuk láttán, és nagyon tetszett nekik Sanyi dala. Gyémánt nagyfaterék pedig az őskort emlegették: „Hej, a Pink Floyd, meg a Deep Purple! Meg a Rolling Stones! Ezek voltak a nagy csapatok!”

 - De papa! Akkor még dinoszauruszok is voltak, nem? - nevetett Lívia.

 - Na, most az egyszer elnézem neked, mert jól nyomtátok! – nevetett erre Gábor is. – És élőben mikor láthatunk?

 Lívia megdöbbent.

 - Családi koncertet akarsz?

 - Nemcsak én, mindenki! Szerintem…

 - Hát… nem is tudom…

 - Kicsim, a csápoláshoz már öreg vagyok, de a jó zenét szeretem! – kedélyeskedett Gábor. – Mi csak a „koncertedet” nézzük meg, a színfalak mögött, buli után meg csináltok, amit akartok!

 - Papus! – szólt rá Juli.

 Gábor rákacsintott legkisebb unokájára. Mindannyian tudtak az almák és a fáik közötti kapcsolatról.

 A feladat adva volt, és vele egy kosár probléma. A hely, ahol gyakoroltak, ahhoz kicsi volt, hogy nagyobb közönséget tudjanak fogadni. Megint a pengeagyú Alíz segítette ki őket a kulimászból. Gyémánt Gabriella filmes stúdiója. Eleget járt, és eleget látott ő ott ahhoz, hogy az apróbb dolgokat is észrevegye. Például azt, hogy a legnagyobb terem pont megfelelne. Anyja erre az ötletre kitért a hitéből.

 Az egy pornófilm-stúdió, lányom!

 - Tudom, anyu, a családban mindenki tudja!

 - Csak éppen a fiúk nem, akikkel jártok! Remélem…

 - Tőlem senki, de szerintem nem is fontos… vagy talán szégyelled?

 Ez tőr volt, szívbe. Gabi sosem tagadta a múltját, munkáját, de nem is tette ki a Facebook-ra.

 - Na, jó. Egy hét múlva üres lesz a terem. Akkorra elkészülnek még a felvételek, amik ott folynak, de pakolni nektek kell, büntiből!

 Alíz, Lívia és Stefi egy hét múlva, melegítőben megjelent a stúdióban. Utóbbi kettő tátott szájjal nézelődött. Még nem jártak itt.

 - Ne tátsátok a szátokat, mert még valamelyik fiú beletesz valamit! – szólt rájuk Gabi. – Tessék nekilátni, Alíz tudja, hová kell menni!

 Nekiláttak, de szégyenszemre fel kellett hívni Kisnikit, hogy Lali ráér-e. Ráért, és hozta magával Barnát, Rudit és Kristófot is. Késő délután, kora este lett, mire olyanná tudták varázsolni a helyet, amilyennek Lívia is elfogadta. Onnantól kezdve ő vette át az irányítást, másfél óra múlva pedig elégedetten tapsolt.

 - Na, akkor már csak a szerkó kell, és csaphatunk a húrok közé!

 - Végül is, mennyien leszünk? – kérdezte Stefi.

 - Jobb, ha meg sem számolod! – nyugtatta Lali.

 - Biztos, hogy többen, mint az érettségi banketten! – közölte Alíz. – Na, itt van már a szerkó?

 Lívia telefonra kapott, félóra múlva Lali, Barna és Rudi Sanyi és Thomas irányításával becipelte a holmikat.

 - Na, mára ennyi, holnap reggel veletek itt találkozunk, - intézte szavait a zenészekhez Alíz, és a férfiakhoz fordult, - nektek pedig kösz a segítséget, és este nyolcra várunk szeretettel! Nekem még Ottóval is beszélnem kell…

 A csoport távozott, Alíz pedig bezárt, és beélesítette a riasztót. Gabi félve bízta lányára a kulcsokat.

 Sanyi és Thomas hüledezett, mikor Lívia felhívta őket, nem gondolták, hogy ekkora sikerük lesz, de úgy tűnt, mégis. Második fellépés egy hét alatt, igaz, ez sem nagy közönség, igaz, a gázsi is csak természetbeli (Kisniki fizette a gyakorlóhelyiséget, ugye), de Stones-ék is így kezdhették valamikor!

 Másnap este nyolckor elkezdődött a koncert. A közönség itt sem volt az az ugrándozós, csápolós fajta, de a hevesebbje, fiatalabbja azért hangos tapssal, füttyel, sikítozással mutatta ki tetszését. Kisniki. A kétgyermekes anyuka, aki az egyik barátnőjére bízta utódait az éjszakára. Időnként Bernibe karolva ugrált, aki Barna mamájának adta el srácait. Lelkesedése Vikire is átragadt, aki sógornőjének passzolta le ikreit. Egy óra múlva a fél család a teremben tombolt, Kisniki úgy viselkedett, mint aki berúgott, pedig józanul is elég lökött tudott lenni. Legutolsóként csendült fel Sanyi dala, Niki pedig elmorzsolt egy könnycseppet, és oldalba bökte férjét.

 - Nekem sosem írtál ilyet!

 - Nem, édesem, igazad van, de bármilyen algoritmusba be tudom illeszteni az érzéseimet! – válaszolt Tibi.

 Az előadás végén hatalmas ovációval éltették a formációt, Niki összevissza ölelgette-puszilgatta legkisebb lányát, majd keblére vonta Sanyit is.

 - Gyerekek, büszke vagyok rátok! – ment oda hozzájuk Tibi is, és átölelte hármukat.

 Mindenki gratulált a srácoknak, akik fáradtan, kicsit izzadtan fogadták, kipirult arcukon boldogság és sikerélmény ült. A háttérben pedig Ottó, az operatőr, lekapcsolta a reflektorokat, felkapcsolta a mennyezeti fényeket, és az ünneplő forgatagban összeszedte holmiját. Kisniki kapta el a lelépni kívánó hapsit.

 - Ottó! Köszönöm, hogy felvetted! – ölelte meg, ahogy tudta. A fickó kezei tele voltak.

 - Igazán nincs mit. Tehetséges, mint a nővére! Csak másban! – mosolyodott el Ottó.

 - Kinek mi megy jobban! Ha kicsit is hasonlít rám, akkor „abban” sincs hiba!

 - Szóljatok, ha azt is fel kell venni! Ahhoz jobban értek!

 - Kösz, még egyszer! – ölelte meg újra Kisniki, és egy borítékot próbált a krapek zsebébe tömni. Az ügyesen kitért előle, és néhány keresetlen szóval elküldte a redvába.

 - Add inkább nekik! Nagyobb szükségük van rá!

 Kisniki, talán életében először állt ott, megszégyenülten, leforrázva, főleg, miután a hapsi elárulta, az ő filmjükért kapott összeget is visszautasította anno. Búcsúzóul megpuszilta Ottót, aki csendben elment vágni.

 A közönség idősebb tagjai lassan elszéledtek, a zenekar összerakta a cuccait, de a buli még nem ért véget, Gabi, Alíz és Laci tálcákon szendvicseket, Peti és Robi innivalót, Laura pedig eldobható poharakat hozott a terem egyik sarkába. Sanyi átkötötte az erősítőt egy CD lejátszóra, és más, vegyes műfajú zenét kapcsolt be. Lassan a szülők is elpályáztak, és Thomas is elnézést kérve távozott, mert utaznia kell barátnője után, annak szüleihez.

 Így is maradtak jó páran, hiszen a Gyémánt-, és a Piroska család között nem egy kapcsolat volt, úgyhogy harminc körül volt a bulizók száma.

 Jó két órával később Laci, pihenésképp a folyosóra ment, hogy eldohányozzon egy cigit. Alíz mellette.

 - Egyébként hogyan sikerült megszerezni ezt a helyet? - kérdezte a srác. A folyosón annyi fény volt, hogy a vécé, és a kijárat megtalálható legyen.

 - Nem volt nehéz. Anyué.

 - Ezt nem is mondtad! – lepődött meg a fiú.

 - Igazad van… - Alíz csak annyit árult el annak idején Lacinak, hogy az anyja egy filmstúdióban dolgozik, de azt nem, hogy az az övé. Kézenfogta pasiját, és kinyitotta az irodát. Megmutatott neki mindent. Laci csak hüledezett és csodálkozott. Másnap Alíz bocsánatot kért az anyjától, hogy megmutatta Lacinak az irodát, és hogy az íróasztalon szeretkeztek. Gabi csak a vállát vonta.

 Sanyi, Lívia és Stefi a koncert után, Gabi útmutatásával lezuhanyozott, és visszatért bulizni a többiekhez. Hangulatuk alkoholmentesen is fel volt dobva. Lívia kötelező jelleggel húsz percet nővérei között töltött, Kisniki elemfogytáig fotóztatta magát „sztár” húgával, Lali, a fotós már agylobot kapott tőle. Sanyi és Stefi sem úszta meg, Thomas is csak azért, mert akkor már nem volt ott. Végül a zenészek egy óvatlan pillanatban olajra, pontosabban a folyosóra léptek. Arra indultak, amerre Gabi a zuhanyzót mutatta, de nemcsak annak az ajtaját találták.

 - Jaj, Döme még ott van! – kapott a fejéhez Stefi.

 - Vissza ne menj! Niki fel van dobva! Hívd inkább fel! - figyelmeztette Lívia.

 Döme egy perc múlva mellettük állt, a sötét folyosón.

 - Jókor, Niki már úgy smárol Lalival, hogy az egy pornófilmbe is beleillik! – mondta a srác.

 Lívia és Stefi sokatmondó pillantást váltott, közben Sanyi benyitott egy ajtón. Fényt csiholt a telefonjával, villanykapcsolót keresett. Kigyúlt egy fénycső. Nagyobbacska nappali szoba méretű, de a berendezés alapján inkább hálószobára hasonlított, ahol voltak. Rengeteg kábel kígyózott mindenfelé, és valahogy olyan színpadi-sterilnek tűnt.

 - Szerintetek most hol vagyunk? – nézett körül Sanyi.

 - Hálószobának tűnik, de olyan… furcsa… - mondta Döme.

 Sanyi körbesétált, lehuppant a legalább hatszemélyes franciaágyra. Kényelmesnek találta.

 - Ez tök jó ágy! Mekkorát lehetne itt dugni! – paskolta meg maga mellett. Belenézett az éjjeliszekrény felső fiókjába. – Basszus! Még gumi is van!… Hö! Ezt nézzétek! – a következő fiók néhány segédeszközt rejtett. Ránézett a lányokra. – Mit mondtatok, kié ez a hely?

 - Alíz anyukájáé… - nyekergett Lívia.

 - És ő, mégis, mit csinál?

 - Pornófilmet… - bökte ki a barátnője.

 - Te most viccelsz? – kérdezte Döme.

 - Ha viccelnék, azt kérdezném, mi a különbség a tátika, és a harangvirág között…

 - Mi? – kérdezték a fiúk.

 - A tátika csak playback…

 - Ááá! – kiáltott Sanyi. – Lívi, te most komolyan azt mondod, hogy itt mindenféle jó csajokat dugnak mindenféle pasik, és ezt filmre veszik?

 - Igen, és az ágyat gyakran tisztítják, a vibrátorokat fertőtlenítik, a gumikat pótolják! – bólintott a lány, és hozzátette: - Alíz mesélte. Eddig még mis sem jártunk itt…

 - Vajon milyen lehet itt dugni? – dobta magát az ágyra Döme. Stefi meglepődött.

 - Te itt akarsz?

 - Most, hogy így eszembe jutattad… Niki, szerintem, már régen azt teszi, ha úgy folytatta, mint amikor eljöttem… Hoppá, akkor a hasonlatom ült, nem?

 - De… - az apró énekesnő ódzkodott. Odáig volt a srácért, sokat szeretkeztek, amikor csak lehetőségük volt rá, de hogy itt…

 - Édeske! – ölelte át Döme. – Ez az ágy látott már egy-két cifra dolgot, nem fog vérig sértődni, ha most mialattunk fog nyiszorogni!

 A lányok összenéztek. A hely tökéletesnek tűnt, csend volt, az a lámpa, amit Sanyi felkapcsolt, nem világított erősen.

 - Akkor mi lépünk… - mondta Lívia nagysokára, de Sanyinak nem akarózott.

 - Én innen egy tapodtat se! – makacskodott, és magához húzva átölelte a lányt.

 - Na, ja. Van itt hely bőven, még Alízék is elférnének! – dörmögte Döme. Megcsókolta a vonakodó Stefit, aki egyre oldottabban viszonozta. Arra gondolt, úgyis biztos kitárgyalnak mindent a fiúk (mert ők, lányok, ezt tették), meztelenül már látták egymást, ergo, kár tétovázni.

Wackond 2012.05.14. 17:59

Gyémántok 75

 Lívia ugyanígy gondolkodva viszonozta pasija csókjait, nyúlt a pólója alá, és már vette is le róla. Végigcirógatta a szőrös-izmos mellkast, és eközben Sanyi is próbált levenni valami felsőt Líviáról, de nehézkes volt. A lány inkább abbahagyta a simogatást, gyorsan kibújt a pólóból, és a nadrágját is meglazította. A fiatalember kihasználta a pillanatnyi szünetet, ő le is tolta magáról a gatyát, és barátnőjéét is lerántotta. Az eddig az ágy mellett ölelkező pár a sokat látott fekvőalkalmatosságra vetette magát. Egyre szilajabbul falták egymást, az utóbbi időben a sok gyakorlás szexuális életük rovására ment. Lívia gyorsan kikapcsolta melltartóját, Sanyi levette, félredobta. Arcát a feszes, kerekded gömbök közé temette, kezeivel gyengéden gyúrogatta, a bimbókat csókolgatta, nyalogatta. Lívia, mivel keze nem ért le az alsónadrágig, jobb híján a fiú frizuráját borzolta össze, közben halkan, kéjesen sóhajtozott. Később már a haját is csak nyújtózva érte el, Sanyi a bugyit pöndörítette le, és fúrta fejét a combok közé. A lány most az egyszer hanyagolta el a borotválkozást, vénuszdombját, és szeméremajkait fekete, serkedő szőrzet borította. Párját mindez cseppet sem zavarta, ujjaival szétnyitotta a puncit, nyelve a kisajkakra és a csiklóra csapott. Hevesen, gyorsan kergette a gombocskát, később ujjai már nem tartották szétnyitva az ajkakat, hanem lassan, gyengéden a hüvelybe hatolt először a mutató-, majd a középső ujja. Lívia egyre hangosabban adta környezete tudtára, hogy merre jár, igaz, csak Sanyit érdekelte. Őt viszont nagyon, ujjai lassan, nyelve gyorsan mozgott, percekkel később a lány aprót rándult, és hatalmasat élvezett. Nyüszítve kísérte orgazmusát, nedvei áradtak.

 Stefi sem maradt sokáig ruhában, a hallgatag Döme egyszerre vetkőztette mindkettejüket, miközben még csókolóztak is. Egymást ölelve heveredtek Líviáék mellé, szuszogva, egymást falva hengeredtek erre-arra, hol egyikük volt felül, hol másikuk. Végül Stefi maradt a topon, fenekét-punciját az alatta heverő srác meredő farkához fente. Később úgy ült Döme ölébe, hogy a ritkás szőrzetű zacsi a szemérméhez ért, megmarkolta a rudat, és úgy tett, mintha az övé lenne. Eljátszott vele egy darabig, húzogatta a bőrét, izgatta. Azután kicsit hátrébb helyezkedett, Döme térdére ült, a vörös makk hegyével megbirizgálta keményedő bimbóit. Végül a szájába vette a szeretett szerszámot. Hosszan incselkedve szopogatta, nyalogatta, bőrét húzkodta. Tudta, hogy Döme nem rajong ezért, de olyan jólesett piszkálni őt. Újra előrébb ült, bébisimára borotvált puncijához dörgölte ismét a merev fütyköst. A srác türelmesen várta a játék végét, mosolyogva nézett szerelme szemébe, bár olykor átsandított a mellettük levő párra. Stefi is megtette ezt, de mást is. Megemelkedett, még előrébb helyezkedett, lyukra igazította a makkot, és lassan tövig ült a rúdba. A fiúnak elkerekedett a szeme, eddig még sosem csinálták gumi nélkül. Stefi előrehajolt, megcsókolta, és suttogva mondta neki: „Gyógyszert szedek!” Ráadásul már negyedik hónapja, de a doki tanácsára még várt. Eddig. Meglepetésnek szánta. Lassan emelgette magát, a húsos punciajkak körülnyalták az egyre nedvesebben csillogó dorongot. Stefi még egy lapáttal rátett, nagyajkait megnyitva egyik ujjával apró csiklójához nyúlt. Óvatosan nyomkodta az érzékeny szervet, ugyanakkor próbált egyre gyorsulni. Döme már idejét nem tudta, mikor dugott utoljára gumi nélkül, így az élmény újszerűen hatott. Az óvszer valamelyest érzéketlenebbé is tette, így a szűk-nedves hüvely szorítása még intenzívebben hatott. Komoly bajban érezte magát, mert sokkal hamarabb került a csúcs közelébe, mint eddig, ugyanakkor fogalma sem volt róla, hol tarthat a lány. Stefi képes hangtalanul, majdnem faarccal elélvezni, és olykor gonoszkodásból előadja magát. Most nemes egyszerűséggel elbambult, a mellettük élvező Líviát, borostás-nedves punciját nézte, és ahogy Sanyi beléhatol. Nagyon izgatta a látvány, hangosan felnyögött, és néhány lovaglómozdulat után mélyen magába feszítette a péniszt, és elélvezett. Döme nem bírta tovább, felsőteste, feje felemelkedett, barátnője csípőjébe kapaszkodott, és csak lőtte, fröcskölte ondóját a lány testébe.

 A baj csak ezután következett. Mivel itassák fel a lét?

 Sanyi a rövid, fekete szőrzetű nagyajkak közé igazította makkját. Lívia is antibébizett, nem olyan régóta, így ők sem használnak gumit. A fiú tövig döfte a farkát. Nagyon fel volt pörögve, a koncert alig vette ki az energiáját, a zuhany csak segített feltöltődni, ugyanakkor már jó ideje nem voltak együtt intime. Hevesen mozgatta ágyékát, figyelte a lány minden rezdülését, és próbálta magában visszafogni az érzést, de nehezen ment. A szexmentes napok, a ma esti pörgés, a gyönyörtől nyögdécselő lány, a nyirkos punci szorítása hamarabb eredményre vezetett, mint várta. Lelassított, hüvelykujjával a csiklót kergette, így sikerült Líviát valamelyest „szintre hoznia”. Aztán már nem volt visszaút. Elengedte a klitoriszt, szerencsére barátnője azonnal odanyúlva folytatta a pluszizgatást. Hármat-négyet mozdult, lassan, és nagyon hosszan, végül tövig feszítette magát a lány testébe. Hideglelősen kúszott végig gerince mentén a kéj, kicsit hátradőlt, és lövellte, spriccelte spermáját a hüvely mélyére. A lány ennek, és a rásegítés hatására ért a csúcsra, halkan nyöszörögve rándult össze, vaginája szinte kiszorította az utolsó cseppeket is a lüktető faszból.

 Sanyi vállán ekkor kopogott Stefi.

 - Bocs, nincs a közeledben valami pézsé, vagy valami, amivel meg tudnám magam törölni?

 - A nadrágzsebemben van – a srác oda sem nézett.

 - Kösz, odáig el kell jutni! – dohogott Stefi a még ki tudja, meddig merev fütyiben ülve.

 - Ja, bocs! – nézett rá Sanyi, a helyzet végre eljutott a tudatáig. Lassan, óvatosan kihúzta a farkát, Lívia befogta tenyerével a „kijáratot”, míg Sanyi nem talált az ondó felitatására alkalmas valamit. A nagy részét sikerült a zsebkendőkbe törölni, Stefi is balesetmentesen szállt le Döméről, és becélozták a zuhanyozót. Meztelenül, mezítláb surrantak a homályos folyosón. Szerencséjükre találtak elegendő törölközőt, és papucsot is. Döme végzett először, a frottírt magára csavarta, és kiállt a folyosóra. Első ötlete az őrködés volt, de mivel a zene még mindig szólt, és egy lélek sem bóklászott arra, más jutott eszébe. Hallotta, hogy a többiek is kifelé készülnek…

 Lívia a kilincsért nyúlt, és kisurrant az ajtón. Dömét kereste, de majd összetojta magát ijedtében. Az idióta balfék széttárta előtte a törölközőt, alatta természetesen nem volt semmi.

 - Te hülye szatír! – kiáltott rá halkan, miután felvette elejtett törölközőjét, és vérnyomása száznyolcvan alá csökkent. Közel lépett hozzá, és jobb alsó madárfogásba vette a koronaékszereket. – Ha még egyszer meg mersz ijeszteni, letépem a pöcsödet!

 Sanyi a háta mögött röhögött. Lívia ballal, fordulásból kapta el őt is.

 - Röhögtél?

 - Nem merek!

 - Lívi, hagyhatnál nekem is valamit! – szólt rá Stefi, de mosolyát nehezen tudta uralni.

 - Tessék, kiröhögött, büntiből most egy ideig nem beszélek vele! – engedte el Lívia Sanyit, de már ő is vigyorgott.

 - De Döme ijesztett meg… - mondta a pasija.

 - Őt pedig büntiből megmogyorózom!

 - Ne! – nyikkant a fogvatartott és barátnője egyszerre.

 - Nem kell félni, nem fog fájni! – vigyorgott kajánul Lívia, elindult, húzva maga után Dömét, aki követte, mert félt, hogy messzire viszi. A többi is utánuk ment.

 A stúdió-hálószobába érve Lívia leült a hatalmas ágyra, és szembeállította magával Dömét. A fiú nem gondolta volna, hogy ilyen hamar bármire is képes lehet szex után, de a lánynak volt néhány aljadék kézmozdulata, amitől vérbő lett a kukac. Lassan felhúzta a bőrét, egy ideig szemezett a tiszta, fényes „bunkócskával”.

 - Hmmm… szépecske… - dünnyögött halkan. – Mit tegyek vele? Talán meg kéne rágcsálni a hegyét? - és már tátotta is ki a száját, villantotta hófehér fogsorát. A fiú nyikkanni sem mert. Végül a fogak közül nyelve pöndörödött elő, és megérintette a szervet. Megkönnyebbült sóhaj hallatszott, több irányból is.

 - Lízingelhetem? – kérdezte végül Lívia Stefitől és Sanyitól.

 Azok a vállukat vonogatták, már az előbbi alkalommal is gyakran sandítottak a másik párra, és igen kíváncsiak voltak, milyen lehet a másikéval. Ebből következik, hogy ne voltak irigyek, csak bátortalanok. Döme szatírkodása adta meg a gátlások leomlásához szükséges kezdőlöketet, Lívia pedig Kisnikit játszva csak folytatta.

 Stefi mindig kevesellte a szőrt Döméről, szíve szerint még ragasztott volna hozzá, itt volt hát a remek alkalom a borzasabb Sanyi szőrzetébe túrni. Érdekes módon a déli területek annyira nem vonzották a fiún, úgy volt vele, hogy fütyi az is. A gitáros gyerek is sokszor gondolt már arra, hogy az aprócska lánnyal egyszer még elmókázna, de csak úgy, kíváncsiságból. Szerelmes volt Líviába, és sosem feküdne le más nővel, hacsak Lívi bele nem egyezik. Ez a szitu azonban fordított volt, a lány kért tőle engedélyt. Egyébként ilyen módon utoljára. Letérdelt az álló Stefi elé, pont kellő magasságba került a pici, sötétrózsaszín bimbós cicikkel. Kezeivel lágyan végigsimogatta, meggyúrogatta, ajkaival megböngyörgette őket. Halkan cuppogva szájába vette a keményedő gombokat, szopogatta, nyalogatta, vagy nyelvheggyel épphogy érintette. Stefi behunyt szemmel, halkan sóhajtozott, beletúrt a srác hajába, és úgy gondolta, nem rossz, amit csinál, de hosszú távra kényelmetlen. Mikor Sanyi lentebb haladt, ő is rájött, hogy a helyzet tarthatatlan. A sarkán ülve adott pár érintőleges puszit a sima háromszögre, aztán felállt, és azon törte a fejét, hova, és hogyan ültesse (vagy fektesse) a lányt. Stefi megoldotta, Lívia mellé ült, combjait terpeszbe téve várta a reakciókat. Döméét, vajon mit szól, hogy most más foglalkozik ővele, és Sanyiét, hogy barátja mellé áll-e, vagy guggolni fog. A gitáros srácnak sem volt életcélja, hogy őt leszopják, magától értetődő volt, hogy folytatja Stefi izgatását. A tárt combok közt is zárt, telt szeméremajkakat csókolgatta, nyalogatta, olykor pedig nyelve a résbe furakodott. Ujjaival is segített, hogy könnyebben megtalálja az apró gombocskát. Meglett. Nyalószerve hegye alaposan megkergette, amitől a lány egyfelől hangosan sóhajtozott és nyögdécselt, másfelől hüvelye alaposan benedvesedett. Sanyinak esze ágában sem volt abbahagyni, pedig partnerének már volt más irányú elképzelése is. A srác még ujjait is bevetette a (jó) ügy érdekében. A szeméremajkakat elengedte, hogy közöttük a résbe vezesse először a mutatóujját, amit pár pillanat múlva a középső is követett. Orra előtt azonban finom, nagyon ismerős ujjak jelentek meg, szemmel láthatóan segítő szándékkal. A husi ajkak közül ismét nyalható lett a csikló. A fiú kihasználta a segítséget, aminek hamarosan Stefi számára gyönyörteli lett a végeredménye. A lány hüvelye az ujjak köré szorult, nedvei áradtak, lélegzete elakadt az érzéstől. Ezek után gondolkodtak el azon, ki is nyújtotta a segítő balt. Lívia, bár éppen nem ért rá szerényen mosolyogni, borostás vénuszdombján Döme orra szuszogott, a vérbő szerven nyelve cikázott. A lány az orgazmus küszöbén is barátnője punciján kotorászott kissé kitekert testtel. Egy perc múlva megvolt az üdvözült mosoly.

 - Kösz a segítséget, kicsim! – nevetett rá Sanyi.

 - Nincs mit… - cirógatta meg a csupasz dombot még egyszer Lívia, és elvette a kezét. – Bocs…

 - Semmi baj… jólesett… - mosolygott Stefi is.

 Ekkor szabadultak el Líviában a Gyémántilag kódolt leszboid hajlamok. Törökülésbe ült a hatalmas hencser közepén, és hosszan törte a fejét. Barátai komolyan aggódtak szellemi épsége felől. Végül szinte letámadta Stefit, és a meglepett lány lábai közé fúrta a fejét. Pozitúrájuk még alakulóban volt, egyelőre csak Lívi feneke volt hozzáférhető, de utóbbi azon volt, hogy Stefi is megkaphassa a betevőjét. Sanyit intette magához, szinte felfalta közben a máris újra nedves puncit, lassan kicsit oldalt fordította Stefit. Az újabb csúcspont felé közelgő lány izgatását felfüggesztette, a hátulról heverő Sanyi kemény farkát a vöröslő hüvelybe segített igazítani. A gitáros srác picit még helyezkedett, végül rátalálva a viszonylag kényelmes pózra, mozgásba lendült. Lívia nyelve felpördült a pici pecken. Stefi a mennyekben járt. Először bosszankodott a pauza miatt, de mikor megérezte testében a vaskos dorongot, később pedig újra a nyalást, mindent megbocsátott. Óriási orgazmus kéjes görcse rántotta meg a testét percekkel később, a lélegzete is elakadt. Sanyi türelmesen lelassított, hogy amint elcsitult az utolsó hullám, annál erőteljesebben döfködhessen. Lívia viszont egyre nehezebben tudott koncentrálni az előtte fekvő feladatra. Persze, hiszen pucsító popsija felől Döme ügyködött. Pár kéz-, és nyelvmozdulattal újra nedvességet varázsolt a borostás ajkak közti résbe. Mögé térdelt, felhúzott fitymája alól fénylő makkjával furakodott a szűkös forróságba. A lány felnyögött, nagyon izgatta a merev, vaskos dákó heves-vad mozgása, az orra előtt nyíló rózsás háromszög, az annak közepét szántó, imádott fasz látványa. Ujjai közé dédelgette a lenge golyóbisokat, megnyalintotta a csiklót, a nedvekben úszó rudat, közben pedig közelgett a csúcsra. Hangosan felnyögött, fenekét Döme ágyékához szorította. Elélvezett. Lívia pár pillanattal később arra lett figyelmes, Sanyi egyre lassul, ám egyre erősebben döf Stefi puncijába. „Mindjárt jön!” – gondolta, és megpróbálta megszerezni a fütyköst magának. Szerelme vette a lapot, az utolsó pillanatban teljesen kihúzta. Lívia azonnal szájába vette a nedves makkot, melyből rögtön lövellt a valamivel csekélyebb mennyiségű ondó. A lánynak ennyi is elég volt, lenyelte mind. Ugyanakkor a másik végén is zajlottak az események. Döme a partnere derekába kapaszkodva lökdösött, és barátja után nem sokkal ő is a csúcsra ért. Felnyögve, behunyt szemmel pumpálta magját Lívia testébe…

 - Sanyi! – szólt Döme később kielégülten heverő barátjához. – Tudsz adni pézsét?

 - Ne mán, meglevesesedett az orrod? – Sanyi fel sem nézett Stefi mögül.

 - Nem az orrom, te ostoba!

 - Nesze, aztán vigyázz, ha foltos lesz, Alíz kinyír minket!

 Balesetmentes volt a kettéválás, és elnyúltak az ágyon.

 A meztelenül alvó négyest Alíz ébresztette, de nem ő volt az első, aki rájuk talált. Kisniki jóval előbb tett egy kört, kisebbik húgát keresvén. Némi nosztalgiával járt körbe a stúdión, mikor rájuk lelt. Szemöldöke elismerően szaladt fel, bár a fiúk méretét Laliéhoz képest kevesellte. Alíz sem azonnal ébresztett, először gyönyörködött a pasikban…

Wackond 2012.05.07. 18:00

Gyémántok 74

 Hetvennegyedik fejezet

(Avagy: Alíz, a kerítőnő)

 

 Lacit, amint hazaért, az öccse azonnal letámadta, de hetvenhat kérdésére csupán lakonikus, tömör választ kapott.

 - Jó volt!

 A játszótéri összeröffenéseken persze azonnal észrevette, mennyire összemelegedett a három pár, és Csabi ilyenkor némi szomorúsággal vegyes irigységgel nézte őket.

 Eljött azonban az ő napja is.

 Éppenhogy elkezdődött az iskola, szeptember közepe volt, amikor Stefinek születésnapja közelgett. Az aprócska lány valami nagyobb rendezvénnyel kívánta megünnepelni a tizenhetediket, de cseppnyi problémába ütközött. Józsika, a négyéves öccse. Imádta a kiskrapekot, de a bulizás még nem neki való volt, tehát otthon nem tarthatta. Majdnem-unokatesója készségesen vállalta a szervezést. Két óra múlva közölte Stefivel, hogy minden oké, szabad a lakás a kiszemelt hétvégére. Kezdődhetett a „műsorterv”, illetve a meghívottak listájának összeállítása. Alíz pedig cenzúrázott. Végül ők maradtak hatan, plusz Laci öccse, Csabi, akit Alíz csak azért hagyott a listán, mert nem akart örökké kitolni vele, hogy minden buliból kihagyják. Maradt még egy Fanni nevű lány, akihez Stefi körmeszakadtáig ragaszkodott, mert a legjobb barátnője volt az osztályban.

 - Van pasija? – kérdezte Alíz.

 - Tudtommal nincs.

 - Hm… korban is nagyjából stimmel…

 - Te készülsz valamire! – fogott gyanút Stefi.

 - Ja. Anyám pornózik, én miért ne lehetnék kerítőnő?

 - Ez igaz – és ennyiben maradtak.

 Alíz, bár nem látta, és nem is ismerte Fannit, a „sógorában” biztos volt. Később egy közösségi oldalon lecsekkolta a csajt. Kellemes, finom darab volt, Csabinak tuti bejönne. Na, de fordítva? Rajta lesz a témán.

 A másik hét bulivágyó fiatal a megbeszélt szombat esti időpontban megjelent Alíznál. Gabi és Peti nem sokkal azelőtt indult Lauráékhoz. Alíz, jó háziasszonyhoz illően szendvicsekkel, sós és édes süteményekkel, üdítővel, és kevés alkohollal fogadta vendégeit. Még arra is volt érkezése, hogy szülei hálószobájában ágyneműhuzatot cseréljen, és a saját szobáját is puccba vágja. Laci és Csabi volt az első, előbbi forró csókkal köszöntötte barátnőjét, utóbbi még a puszinak is örült. Titkon odavolt Alízért, aki tudta ezt, éppen ezért próbálja meg az egyelőre még ismeretlen Fannira akasztani. Befutott Stefi, Döme és Fanni is. A kölcsönös bemutatkozások alatt a boszorkány Alíz elégedetten vette észre Csabi kocsányon lógó szemeit, és mily szerencse! A szimpátia kölcsönös volt. Félóra késéssel a zenész pár is befutott, Sanyi elmaradhatatlan gitárjával.

 - Mint egy rossz metálbanda! - jegyezte meg Laci. - Azok is mindig késnek egy félórát!

 - Igaz, de a jók akár egy egészet is! - mutatta emellé a középső ujját Sanyi. - Úgyhogy örüljetek, hogy csak ennyit késtünk!

 Barátja szendvicses tálcát tolt elé, elvágva ezzel a további szócsatát. A nappali felé intett, ahol már néhányan rázták magukat a zene ütemére. Sanyi a zenére csak legyintett, megpaskolta a gitárját, és tele szájjal vigyorgott.

 Telt az este. Ettek, ittak, jól mulattak. Amikor lassú szám ment, összeölelkeztek, és Alíz magában mulatva fedezte fel Fannit Csabi karjaiban. A zenei lista összeállítása egyre kevesebb "pörgős", viszont annál több andalító számot tartalmazott. A hatás nem maradt el, nyolcuk közül hatan már nem táncolni akartak. Alíz egy óvatlan pillanatban meg is lépett Lacival, meg sem álltak a lány szobájáig. A még be sem csukódott ajtó mögött azonnal egymásnak estek. A kirándulásuk óta volt már alkalmuk "normálisabb" körülmények között lefeküdni egymással, erről a lány ágya sokat tudna mesélni. Hamar megváltak ruháiktól, és hamar Alíz franciaágyán kötöttek ki. A lány gyorsan előkészítette az éjjeliszekrényből az óvszeres dobozt. Nemrég kezdte el a fogamzásgátlót szedni, orvosi tanácsra még alkalmazni kell a gumit.

 Csabi szint le sem szállt Fanniról, amit a lány nem nehezményezett. Hol egy pohár innivaló fölött beszélgettek a konyhában, hol együtt táncoltak az egyre sötétülő nappaliban, éppen csak vécére nem kísérte el a csajt. Fanni valamivel idősebb volt a fiúnál, de ez nem zavarta egyiküket sem. Fanni nyúlánk, karcsú, bár nem valami magas alkatú lány. Sötétszőke, vállig érő haja, zöldeskék szeme, bájos-helyes, finom arca, picit telt ajkai, cseppet erőteljes, határozott orra volt. Divatosan, de nem túl kihívóan öltözött, mostani ruhája sem volt hivalkodó, ugyanakkor kellően kihangsúlyozta adottságait. Pasija nem volt éppen, és álmában sem gondolta volna, hogy ezen a bulin nemcsak párt, de életre szóló élményeket is szerez.

 Csabi valamelyest alacsonyabb volt bátyjánál, haja sötétszőke, rövid, szeme világosbarna, arca ugyanolyan kölykös, és ő borotválta serkedő borostáit. Élt-halt az autókért, szinte mindent meg tudott bütykölni rajtuk, és a gimi után valami olyan sulit akart keresni, ahol még többet megtudhat róluk. Nem állt tőle távol a fizikai munka, izmos alkata is ennek tudható be. Mindemellé szorult bele annyi intelligencia, hogy megpróbálja felmérni a kiszemelt lány kedvenc témáit, és inkább ezt előtérbe helyezni. Nem volt titkolt szándéka az sem, hogy Fannival lefeküdjön, bár úgy gondolta, mindent a maga idején.

 Hatan maradtak a "táncparkett" félhomályában, lassú zene szólt, két pár mohón csókolózott, a harmadik pedig épp kapcsolatuk első mérföldkövéhez érkezett. Körültekintve láthatták, hogy velük senki sem foglalkozik, vágyaik egyre nőttek, míg végül ajkaik egybeforrtak. Gátlásaik bizonyos mértékig felszabadultak, és már nem lógtak ki a csókolózós enteriőrből. Később már nyelveik is szerephez jutottak, pajkos-sikamlósan kergették egymást. Hosszasan nyalták-falták egymást ily módon, míg végül Csabi úgy nem döntött, ideje valahol intim kettesben folytatni. Óvatosan a nappali kijárata felé sasszézott, közben szeme sarkából még látta, hogy Lívia melltartója messzire száll. A fiatalúr azonban elkövetett egy nagy hibát. Nem mérte fel eléggé a terepet. Azt ugyan kisasolta, hogy a szülői hálószoba a földszinten van, de (helytelenül) úgy gondolkodott, oda mentek a bátyjáék. Az emeletre osonva, gyanútlanul nyitogatta az ajtókat, mígnem egy vécé, és egy zuhanyzó után bátyja pislogott rá. Alíz szőrtelen puncija mellől, nedvektől fénylő, meglehetősen bosszús arccal.

 Alíz is felnézett a nyíló ajtóra. Bárki is az, marasztalta volna, "sógorának" még jobban örült.

 - Hékom! Ne menekülj! - szólt a tűzpiros arcú fiú után, és felült. Laci mellé, az ágy szélére. Csabi és Fanni kissé megszeppenve lépett be.

 - Bocs, ne haragudjatok, csak… - magyarázkodott Öcsi. Sosem zavarta a bátyját, ha "dolga" volt.

 - Csak a kopogást nem hallottam! - ripakodott rá Alíz.

 - Még egyszer, bocs, de azt hittem, hogy… izé… ti odalent vagytok…

 - De nem. Hinni pedig olyan helyen kell, ahol a paráznaság bűn! Mi pedig pont azt csináljuk…

 - Már nem is zavarunk! - próbált Csabi kiosonni, miközben az járt a fejében, hogy most jól elásta magát mindenkinél.

 - Ácsi! - dörrent Alíz, lelke mélyén vigyorogva. - Zavarjatok csak nyugodtan! Mintha itt sem lennénk!

 A két fivér komolyan megdöbbent, Fanni pedig csak sodortatta magát az árral. Csabi szimpatikus, mi több, vonzó volt számára, és nem véletlenül követte őt az emeletre. Az intim kettesnek lőttek, de az intim megmaradt, és egyikük sem bánta.

 A franciaágy elé álltak, leszegett fejjel, bűnbánóan. Alíz, mint egy bíró, mondta ki az ítéletet:

 - Na, mi lesz? Vetkőzzetek! Vagy ruhában akartok dugni?

 Öcsi Fannin kívül mindegyiküket látta már meztelenül, csak épp nem ebben a helyzetben. Lassan kigombolta az ingét, levette, valahová a padlóra ejtette, farmernadrágja sliccét is lehúzta, majd kilépett belőle. Odasandított Fannira, aki már a melltartóját kapcsolta ki, és abszolúte nem tűnt feszélyezettnek. Egy élete, egy halála, le az alsóval! Újdonsült barátnője ugyanígy tett a bugyival.

 Laci és Alíz majd' megpukkadt a röhögéstől, végül nem bírták tovább. Kirobbant belőlük a harsány kacaj.

 - Na, gyertek… üljetek már le! - kúszott Alíz Fannihoz, és a kezénél fogva vonta az ágy szélére.

 - Jól van, Öcsi, most az egyszer nem tekerem ki a nyakad! - ölelte meg Laci az öccsét, Fanni mellé nyomta, és visszatért Alízhoz.

 Szorítottak helyet Csabiéknak, és ismét egymással foglalkoztak, mintha ott sem lenne a másik pár, ugyanakkor fél szemmel mégis figyelték őket.

 Csabi a szerényen, összezárt lábakkal ülő, kezét az ölében pihentető Fanihoz fordult. Megpróbálta egyetlen, lopott pillantással felmérni a lány testét, ugyanakkor kereste a tekintetét is. Fanni nem a fiú tekintetére vágyott igazán, ő is inkább délre sandított. Ajkaik eközben közeledtek, és kész csoda, hogy nem hibázták el. Hosszú, a külvilágot egyre jobban kizáró csókolózásba fogtak, és kezeik is egyre több szerephez jutottak. Diszkréten először csak a másik hátát simogatták, de ahogy ölelkezésük szorosbodott, úgy váltak egyre merészebbé. A lány formás-kerek, nem nagy, ám nem is kicsi mellei a fiú még alig-szőrös mellkasához feszültek, az izgatott-kemény bimbók szúrták a fiút. Csabi szinte remegett az izgalomtól, főleg, amikor megmarkolták a farkát. Lesandított, Fanni keze szorult a sötét szőrzetből előmeredő, tekintélyes, vaskos péniszre. Végre valaki más mozgatja a bőrét, nem saját maga! Megpróbálta ő is egyik kezével érinteni a lány valamelyik intim testrészét, egyelőre az egyik cickó, amelyik nem ért a mellkasához, tűnt elérhetőbbnek. A lány halkan felsóhajtott a gyengéd érintéstől. Csabi igyekezett finoman bánni a félgömbbel, lágyan gyúrogatta, bimbóját izgatta, de egy idő után felbátorodva lejjebb kalandozott. Először csak a lány fenekét-combját cirógatta, de egyre jobban tendált az összezárt combok közti háromszög felé. A lábak megnyíltak, szabad volt az út a (frissen) szőrtelenített szemérem felé. Szinte félve érintette az áhítottat. Forróságot érzett. Ebben nem volt gyakorlata, csak a filmekben látottakra, valamint bátyja útmutatására tudott támaszkodni. Tenyerével finom, dörzsölő mozdulatot tett, középső ujja megérezte a rést, a kikandikáló kisajkakat. Picit bentebb nyomta az ujját, nedvességet tapintott. Ezek után, minden megbeszélés nélkül gondolták úgy, ez a pozíció tarthatatlan. Bemérték a másik pár helyzetét, és annak megfelelően feküdtek egymás mellé. Csókolóztak, de nem sokáig, Csaba hamar a szép cicik felé haladt, kicsit Fanni fölé helyezkedve. Belemarkolt a feszes halmokba, csókolta, és nyalogatta a kemény bimbókat, és jobb keze percekkel később már a vénuszdombon cserkészett. Ismét rátalált a résre, de most több helye volt. Könnyedén meglelte a kisajkak redői között rejtőző kéjgombot is. Nem minden mozdulata találta ugyan el, de igyekezet így is eredményes volt. A lány halkan felnyögött. Már a mellei izgatása is kellemes volt, a csiklója érintése csak fokozta az érzést. Csabi nem érte be ennyivel, feje nemsokára Fanni lábai között volt, először a lány mellett térdelve, voltaképpen felülről próbálva valamit alkotni nyelvével, de ez kényelmetlen volt, így szemből ékelte felsőtestét a combok közé. Kinyújtott nyalószerve alaposan körbesiklott a puncin, míg végül meg nem lelte a megfelelő pontot. Fanni némiképp csalódott, hogy Csabi elvitte a keze ügyéből azt a szép fütyijét, de amit a srác a nyelvével művelt, több volt, mint élvezetes. A fiú mindeközben sebesen mozgatta, pörgette, hol az ujjai segítségével széthúzott ajkak közül még elérhetőbbé tett klitoriszon, hol pedig a forró, nedveit szivárogtató vaginában. A lány már nem bírta sokáig. Nagyon hamar az élvezetek olyan magasságára jutott, hogy néhány percen belül a csúcsra is ért. Elakadó lélegzettel, megremegve élvezett el, ilyen módon egyébként először. Az előző kapcsolatában partnere ilyennel, mint nyalás, nem törődött. Csabin látta, hogy tapasztalatlan, aggódott is kicsit emiatt, és most rá kellett döbbennie, még ő tanulhatna tőle. A hullámok csillapodtával arra gondolt, most ő adhatna valamit a fiúnak, de nem pont úgy történt, ahogy elképzelte.

 Laci egy tasakot nyújtott puncinedvektől fénylő arccal vigyorgó öccsének, és egyet ő is használatba vett. A fiúk egyszerre tekerték fel az óvszert kemény farkukra, és irányították a megfelelő helyre. Most először volt közöttük valamiféle kommunikáció, mióta Alíz vetkőzést parancsolt nekik. Egy röpke vigyor, és aztán mindenki újra a maga dolgával törődött.

 Csabi a fejlett kisajkak között próbált a hüvelybe találni, kicsit nehezen ment, de Fanni készségesen segített, lassan tövig hatolt a vaskos, kemény szerszám. Felnyögtek. A fiú farka köré most először szorul punci, és valóban szorul, mert a valamivel tapasztaltabb (tehát már szexelt) lány exe szerényebb paraméterekkel rendelkezett. Picit fájt, ahogy Csabi határozottan betolta dorongját, de amint mozgásba lendült, hihetetlen gyönyör áradt szét testében. Lihegve, nyögve kísért minden lökést, karjaival átölelte a dolgos srác derekát, mintha nagyobb tempóra bíztatná. Csabi előrelátóan nem gyorsított. A farkán feszülő óvszer kicsit zavarta, ettől élvezetének szintje is lassabban emelkedett, de lepillantva Fannira, úgy látta, jól is van ez így. Ha oldalra is sandított volna, látta volna azt is, hogy Laci ugyanebben a pózban szeretkezett Alízzal. Fanni egyre szaporábban kapkodta a levegőt, és elengedte pasija derekát. A tőle alig karnyújtásnyira, szintén a csúcs felé közeledő Alíz a feléjük közelebbi kezével Fanni mellébe markolt gyengéden. Az érintett a tetőpont felé száguldva szinte fel sem fogta, hogy egy lány fogja keblét, jó érzés volt, és segített, hogy még hamarabb elélvezzen. A lány megfeszült, hüvelye a fasz köré szorult, nedvei bőségesen áradtak, ahogy az orgazmus átcsapott rajta. Csabi szinte örömmel állt le, mert neki sem kellett már sok, és azt hallotta, ha hamar ellövi a "muníciót", nem lesz olyan élvezetes egyiküknek sem. Mellettük Alíz néhány ütemmel később szintén a csúcsra ért, és amint túl volt az utolsó hullámon, magához vette az irányítást. Laci azért lassan kihúzta a farkát.

 Alíz mindig is érdeklődő és nyitott volt a szexben, látta anyja filmjeit, téblábolt a stúdióban, volt miből ötletet merítenie, most végre alkalma nyílt kipróbálni. Lacinak már beszélt ezekről, a fiú nem ágált ellene. Alíz tehát rendezkedésbe kezdett. A kissé meghökkent párhoz húzódott, halkan, röviden felvázolta, mit is gondolt ki. Fanni eddig azt hitte, tapasztalt lány ilyen téren, de tévedett.

 Csabi a franciaágy szélére ült. Alíz elétérdelt, levette róla a gumit, szájába vette a mindeközben ernyedő fütyit, pár ajakmozdulattal újra keménnyé varázsolta. A lelkére kötötte, hogy mielőtt spriccelne, jelezzen, majd a mellettük álló Fannit ültette a srác ölébe. Előzékenyen irányította a harcrakész péniszt a nedvesen nyíló szeméremrésbe. A lány lassan beleült, Alíz pedig nyelvet öltött. A páros kicsit helyezkedett, Fanni lassan mozgásba lendült, Alíz bepucsított a mögé kerülő Lacinak, miközben nyelve hegyével megérintette a bőrredői közé rejtőzött csiklót. Pasija ezalatt hátulról hatolt puncijába. A kvartett lassan elindult az élvezetek csúcsa felé. Az "újonc" Fanni járt a legjobban, hiszen ő többfelől is izgatva volt, és szemernyit sem érdekelte, hogy ki nyalakodik rajta, egyre gyorsabban közelített. Hamar, önmaga számára is váratlanul élvezett el, sosem tapasztalt erősséggel. Teste megremegett, vaginája összeszorult, nedvei áramlottak, és hangosan felnyikkant. Alíz abbahagyta a nyelvpörgetést, Csabi pedig ekkor jelzett, emelte meg barátnője fenekét. Nedvektől csúszós farka kibillent a vaginából, Alíz pedig rögvest a szájába vette. Egy pillanattal később "robbant". A makkból lüktetve lövellt a mag, Alíz profi módon, kezével lágyan rásegítve csalogatta ki a hatalmas mennyiség utolsó cseppjeit is. Lenyelte, és mivel szerelme eközben csak lassított, de nem állt le, már tudott törődni saját magával is. Azzal a kezével, mellyel eddig sógora farkát fogta, hátranyúlt, sima-nedves punciajkai közt kitapintotta kéjgombját. Laci, megérezve a mozdulatot, belehúzott, barátnője pedig rásegített, ezúttal magának. Jól tette, mert a pasi is közeledett, és percekkel később a derekába kapaszkodva, farkát tövig feszítve, aprókat lökve spriccelte ondóját a gumiba. Ekkor csapott át Alíz testén is a gyönyör, elakadt a lélegzete, és csak pillanatokkal később, egy hatalmas sóhajjal engedte ki a levegőt. Laci óvatosan kihúzta farkát, levette a gumit, és megcsomózva félretette. Mind a négyen az ágyra heveredve pihegtek.

 - Köszönöm, Alíz, ez jólesett! - sóhajtotta később Fanni.

 - Máskor is, ha van kedved! - nevetett rá a lány.

 - De, ugye még én is kellek? - aggódott Laci.

 - Persze! - csókolta meg Alíz. - Te vagy a legfontosabb! - aztán jóval később Csabihoz és Fannihoz fordult. - Akkor ti most jártok?

 A pár összenézett, és egyszerre válaszolt: - Igen!

 Alíz roppant büszke volt magára, hogy sikerült összehoznia őket. Ettől kezdve Öcsi sem maradt ki a közös programokból.


Wackond 2012.04.30. 18:00

Gyémántok 73

Hetvenharmadik fejezet

(Avagy: a szürke kisbusz titka)

 

 

 A kempingből Gyöngyösre eleve egy bő félóra volt az út, a bevásárlóközpont pedig a város túlsó szélén volt, tehát legalább egy óra kellett, mire odaértek. Hamar összeszedték a szükséges dolgokat, és Alíz még nagyobbat nőtt Laci szemében, mert a lány egy felesleges másodpercet sem bámészkodott, sőt, a női részlegeket ki is kerülte.

 Visszafelé menet Laci meg is jegyezte a lány gyorsaságát.

 - Igen. Nem véletlenül hagytam ki Lívit ebből!

 - Mert?

 - Mert nem az áruházban óhajtok megöregedni!

 - Annyira lassú?

 - Ja. Mindent hatszor megnéz, válogat, de nemcsak a ruháknál, vagy az illatszernél, a sajttal és a felvágottal is így csinál.

 - És Stefiék?

 - Ahogy a hangjából kivettem, épp most szereztünk egy jó estét nekik…

 - Hát, legalább nekik jó… - állapította meg Laci.

 - Nincs még veszve semmi! – mosolygott Alíz a fiúra, aki egy kissé értetlenül nézett rá.

 A lány indulás előtt alaposan felmérte a környéket, eszébe véste, merre lehet a főútról lekanyarodni az erdészeti utakra. Egyet megpillantott, lelassított, és bekanyarodott. Sorompó nem állta az útját, eldöcögött e kátyús úton az első kanyarig, és megállt. Leállította a járgányt, lekapcsolta a fényszórókat, és kiszállt. Laci csak pislogott utána, mintha a lány meghibbant volna. Két perc után kiszállt ő is, és melléállt.

 - Te most mit csinálsz?

 - Pszt! – csitította Alíz. – Vadállatokat lesek!

 Laci tízig számolt magában, miközben meresztette a szemét, de a lányon kívül semmilyen élőlényt nem látott.

 - Én nem látok semmit! – suttogta.

 - Vadmacskát se?

 - Vadmacska, itt? – hüledezett a srác. Úgy tűnik, Alíz valóban biológia-órára készül este tizenegykor, az erdőben.

 - Nem látod?

 - Nem!

 - Pedig itt vagyok! – bújt hozzá a lány.

 - Ez csak cica – vette a lapot Laci. – És nem is olyan vad!

 - Dehogynem. Tud vad lenni! – ölelte Alíz még szorosabban. Laci viszonozta, egymás karjában vizslatták az erdőt.

 - Mondd, meddig ácsorgunk még itt? – kérdezte a fiú öt perc után. A hideg kirázta a csendtől.

 - Visszamehetünk a kocsiba, ha akarsz.

 Akart. Nem azért, amiért Alíz, de pillanatok alatt meggyőzhető volt.

 A lány a hátsó ajtót nyitotta ki, elpakolta a szatyrokat az útból, észrevétlenül kivett az egyikből valamit. Az ülésekkel babrált utána, és amikor képesebbik felét tudta szerelme irányába fordítani, behívta őt.

 - Ez igen, mintha a Hilton nászutas lakosztálya lenne! – füttyentett a fiú. Az üléstámlákat ledöntve Alíz ággyá alakította a kisbusz majdnem teljes hátulsó részét. Még egy plédet is terített rá. Kényelmesnek tűnt, a lány lazán ráheveredett, szoknyája felcsúszott, bugyija hívogatóan villant ki.

 - Te most… - nyekergett Laci. – Komolyan itt akarsz…

 - Ha arra gondolsz, igen Dugni akarok.

 - Na, de az erdő közepén vagyunk!

 - És, félsz, hogy elvisz a rézfaszú bagoly?

 - Nem, csak…

 - Édesem, gondolkozz egy kicsit! – húzta maga mellé Lacit Alíz. – Lívi és Sanyi külön faházban lakik, nekik megvan az intim kettes. Mi? Kénytelenek vagyunk más megoldást kitalálni, nem? Most Stefiéknek is jó, és remélem, nekünk is az lesz…

 A lány halk duruzsolása, és érvelése megtette hatását, Laci Alíz mellé feküdt. A lány gyorsan magukra zárta a kocsit, nehogy mégis meglepje őket valaki, belátni meg csak az első szélvédőn, és az első oldalablakon lehetett, a többi üvegen sötétítő fólia volt. Ráadásul úgy parkolta le a járgányt, hogy ha mégis jönne valaki, el lehessen mellette férni. Mi tagadás, előrelátó csaj volt.

 A fiúhoz bújt, gyengéden átölelve leheletfinom csókokat váltottak, miközben cirógatták egymást. Laci aggodalmát legyűrték vágyai, egyre bátrabban, egyre merészebben kotorászott Alíz különböző testtájain, egyre inkább az intimebb zónákban időzve. Látta már a lányt meztelenül, hiszen az nem volt szégyenlős, és egyszer-kétszer Laci is öltözött át előtte, de testi érintkezés még nem volt köztük, leszámítva néhány csókolózás közbeni pajkos érintést. Alíz úgy érezte, kis, galléros, testhez simuló pólója útban van, gyorsan kibújt belőle, és mielőtt pasija ismét magához ölelhette volna, kikapcsolta melltartóját is. A levételt Lacira hagyta, aki élt is a lehetőséggel. Ahogy csókjai egyre lejjebb haladtak szerelme arcáról, nyakáról, kezével úgy billentette le a kerek vállakról a pántokat. Alíz picit mocorgott, hogy minden része kikerüljön a háta alól, csak a kosarak maradjanak meg a helyükön. A pasi odaért az egyik hersegő húsú, feszes, kerekded halomra. Odavolt értük. Nem egy alkalommal csodálhatta már, és bizony, nem a derekába állt a merevedés. Most, hogy csókjaival érinthette őket (közben óvatosan lehúzta a tartókosarakat, a fehérneműt félretette), úgy állt a farka, hogy az már fájt. A barnás bimbóra szívta ajkait. Színét inkább csak emlékezetből tudta, mert nem volt sok fény a kocsiban, néhány led adott valami haloványságot, és a háromnegyedig teli Hold, ám az pont elegendő volt. Felváltva csókolgatta a hamarosan izgatott-keménnyé vált bimbókat, kezével lágyan gyúrogatta a hamvas, kreol bőrű halmokat. Néha meg-megnyalogatta, kergette a kemény gombokat, a gömbök közé temette arcát. Alíz ettől felvihogott, hogy szúr. Laci többet nem tette, inkább lejjebb haladt volna, de a lány elkapta a pólóját. Jobbnak látta megszabadulni a ruhadarabtól, levette. Laci volt a fiúk közül a legmagasabb, sportos alkatú, széles vállú. Úszott, vízilabdázott, bár komoly sikereket még nem ért el. Barna frizuráját rövidre nyíratta, barnászöld szeme vágytól csillogott a lányra, orra egyenes volt, nem túl nagy, de nem is kicsi, férfias jelleget adott kölyökképének, amilyen borotválkozás után lenni szokott. Most, borostásan még jobban odavolt érte a lány. Szerette a szőrös pasikat, Laci pedig az volt. Szakálla a lekerülő póló alatt mellkasán is folytatódott, és tűnt el rövidnadrágja alatt. Most azonban nem a nadrág volt az elsődleges probléma, hanem a szoknya. A fiatalember nagy nehezen újra magához ragadta a kezdeményezést, csókjai már a lány finom pocakján portyáztak, nyelve belekotort a kerek köldökbe, aztán a szoknya szegélye útját állta. Le kéne venni, de nem megy az olyan könnyen, ha a gazdája rajta hever! Tíz másodperccel később már a ruhadarab hevert, máshol, Alíz ölében a tanga fehérje világított. Azt már ő akarta levenni barátnőjéről, de mielőtt megtette volna, tenyerével gyengéden megdörzsölte az intimnemű alatt rejtőző domborulatot. Forróság sütött át alóla, további mozdulatai során apró, nyirkos foltot is tapasztalt. Igen nedves volt, és nem okozott volna sem testi, sem érzelmi problémát, ha egyből belevág a közepébe, de Laci nem akarta rontani a renoméját Alíznál. Hamarosan elkezdte letekerni két oldalt a vékony pántokat, Alíz pedig megemelte fenekét, hogy könnyű dolga legyen. Alsónemű félre. Laci szinte áhítattal nézte a nagyon gyér fényben az amúgy már sokszor látott, sima, rózsaszín háromszöget (középen egy vágással), de ez most csak az övé, és tehet, amit jónak lát. A néhány led fényénél jól ugyan nem látott, ám ez nem is volt annyira fontos. Odahajolt, ajkaik összeértek, halkan cuppant Laci csókja a puncin. Barátnője széttette formás combjait, szemérme minden részét felkínálva. Alíz nem volt a saját élvezetének ellensége, az első ujjdörzsöléstől bizseregve áradt szét testében a kéj, és ahogy picit még összetapadt nagyajkai közé furakodott Laci nyelve, az érzés megsokszorozódott. Halkan, remegve felsóhajtott, a fiú pedig ügyesen forgatta nyalószervét hol a sima nagyajkakon, néha megpiszkálva a piros-fényes apróbbakat, gyakran befurakodott a forró „barlangba” de legfőképp a vérbő gombocskán keresztül kergette szerelmét a csúcs felé. Alíz a srác hajába túrt, olykor a nevét nyögte, biztosította érzéseiről, leginkább arról, hogy mindjárt…

 Valóban nem kellett sok idő, a lány alig észrevehetően megrándult, ajkába harapva, némán élvezett el. Mindebből Laci csak annyit vett észre, hogy a lány határozottan eltolta a fejét, és mintha bőséggel áradó nedvei orron találták volna… Alíz felült, maga mellé vonta a fiút, és gyors mozdulatokkal próbált megszabadulni a rövidnadrágtól. Még mielőtt baja esne a gatyának, az ilyenben (mint kigombolás) rutinosabb Laci megoldotta. Órarugóként pattant elő sötét szőrrel övezett farka. Alíz most találkozott vele először, és nagyon elégedettnek tűnt. Nem egyszer látta már, de szemtől szemben, teljes pompájában csak most, és mind az övé! Megmarkolta a vaskos, kemény példányt, önkéntelenül is összehasonlította az anyja révén látottakkal. Nem volt olyan nagy, mint azok, de ezen rajta volt a bőre, és a gazdájába is szerelmes volt. Ujjaival körbecserkészte a szimpatikus szerszámot, beletúrt a göndör-sprőd szőrzetébe, gyengéden megmorzsolta a golyóbisokat. Később felhúzta a fitymát, odahajolva szájába vette a makkot. Szopogatta kissé, nyelvével tett rajta pár kört, aztán elnyelte ismét. Jó ideig izgatta így a fiút, de később abbahagyta, egészen másképp akarta magában érezni. Kezébe vette az észrevétlenül előkészített tasakot, feltépte, és a tartalmát Laci kemény farkára öltötte. Hanyattfeküdt, combjait széttárva várt a fiúra. Az rövid tétovázás után fölékúszott, és megpróbálta a lucskos hüvelybe igazítani a dorongját. Nem sikerült elsőre, de Alíz segítségével hamar a helyére kerültek a dolgok. Laci tövig hatolt barátnője forró-szűk puncijába. Mindketten felnyögtek, a lány olyan szorosan magához ölelte pasiját, hogy az éppen csak tudott mozdulni ágyékával. Pont elegendő volt, Laci tehát aprókat döfködött, szeméremdombja a lány csiklójának feszült, mozgásban tartva a vérbő-izgatott kéjszervet. Alíz egyre erősebb gyönyört érzett, és eszébe nem volt elengedni Lacit, míg a csúcs közelébe nem ért. Irtó nagy szerencséje volt, mert, ahogy lazult a szorítás, a fiú úgy lendült bele egyre jobban, amivel nemcsak a lány, de a saját maga élvezetét is fokozta. Majdnem teljesen kihúzta farkát, és újra tövig tolta be. Talán három-négy ilyen mozdulat után gerincén hideglelős bizsergés futott végig, tövig feszült a lüktetve összeszoruló punciba. Egyszerre sikerült elélvezniük, Laci farkából óriási mennyiségű ondó fröcskölt a gumiba. Nagysokára, óvatosan húzta ki a fütyköst, és hevert el a kielégülten pihegő lány mellett. Alíz átölelte, és hosszan megcsókolta.

 - Te vagy az első pasi, akivel eljutottam az orgazmusig… - suttogta Lacinak.

 - Nekem meg te vagy az első lány…

 - Nem is mondtad!

 - Nem kérdezted!

 Elnevetgéltek még egy ideig, de aztán Alíz elérkezettnek látta az időt az indulásra. Gyengéden lefejtette Laciról az óvszert, megcsomózta, és egy papírzsebkendőbe rejtette. Magukra kapták ruháikat, és a lány lépett ki elsőnek a kocsiból, hogy az első ülésre szálljon vissza. Közben körülnézett, és lecövekelt.

 - Odanézz, őzek! – mutatta a nekiütköző srácnak. - Mondtam, hogy érdemes vadakra lesni!

 Laci némi érdeklődéssel figyelte a békésen legelésző állatokat, de még mindig az előbbi események hatása alatt volt. Az őzek megriadtak, ők pedig az első ülésekre beülve a tábor felé indultak. Alíznak, miközben megfordult, és kidöcögött az útra, volt gondja arra is, hogy megcsörgesse Stefit.

 Alíz és Laci, amennyire lehetett, diszkrét csendben hordták be a vásárolt holmikat, és tértek nyugovóra. Egymás karjaiban, meztelenül, az alsó ágyon.

 A felkelő nap fénye négy ruhátlan, álmos fiatalra vetült, akik mindössze egyetlen pillanatig érezték feszélyezve magukat emiatt, ugyanakkor megállapították, hogy az estéjük jól sikerült. Lívia és Sanyi pedig arra az idilli életképre érkezett, hogy a pőre Alíz, és a ruhátlan Stefi zsömlés szendvicseket készít a két meztelen fiúnak. Az utolsó előtti gátlás is lehullott hatuk között, nyíltan megtárgyaltak mindent.

 A kirándulásról nagyon jó élményekkel tértek haza, és már alig várták a következő alkalmat, hogy újra együtt lehessenek.

Wackond 2012.04.23. 18:00

Gyémántok 72

Hetvenkettedik fejezet

(Avagy: alkalom szüli a szexet)

 

 

 Alíz ébredt elsőként. Soha olyan gyorsan nem szaladt vécére, mint akkor. Tudta, milyen messze van, nem tétovázhatott. Visszafelé elhaladt Líviáék faháza előtt.

 „Vajon nekik sikerült?” – gondolta. Kicsit irigy volt, mert ha ő maradt volna kettesben Lacival, biztos, hogy derékzsábája lenne mostanra. Nem volt szégyenlős darab, szemrebbenés nélkül öltözött át az este is kedvenc éjszakai viseletébe, azaz meztelenre. A szex azonban, főleg a legelső, az más volt. Rettenetesen kívánta Lacit, éjjel már majdnem le is mászott hozzá, de aztán visszafogta magát. Majd kitalál valamit.

 Visszatért a faházba, már a többiek is ébredeztek, és nem kerülte el a figyelmét a fiúk reggeli merevedése. Kis buták, azt hitték, Alíz és Stefi majd nem veszi észre! Röpke félórán belül tulajdonképp készen álltak, hogy valamivel elüssék az időt aznap. Igen, de hol vannak a zenészek? Semmi életjel nem látszott a faházon. Alíz, a modern, és viszonylag tapintatos, megcsörgette Líviát. Válasz nem jött. Az ajtóhoz ment, kopogott. Még mindig csend. Lenyomta a kilincset, az engedett, belépett hát a kicsit még félhomályos kuckóba. A látvány meg is lepte, meg nem is. A két embernek szűkös ágyikón édesdeden, egymást átkarolva aludt a pár. Meztelenül. A padlón a gitár, mellette a használt óvszer.

 „Akkor nektek jó éjszakátok volt!” – gondolta Alíz, és halkan kiment, csendben csukta be az ajtót maga után.

 - Hadd aludjanak még – mondta a kíváncsi többinek. – Menjünk, szerezzünk addig valami kaját nekik is!

 Egy jó órát elvacakoltak az ennivaló megszerzésével, elkészítésével. Alíz egy tálcán pár szendviccsel újra bekopogott az alvókhoz. Beóvakodott, a helyzet alig változott, csak Lívia nyitotta ki a szemét, mikor Alíz az asztalkára tette a tálcát. Összevigyorogtak, és félóra múlva Lívia és Sanyi is csatlakozott a csapathoz.

 A kempingből kikanyarodtak a kisbusszal, úgy döntöttek, felmennek a Kékesre, megnézik az ország legmagasabb pontját. Később, amint lehetőségük nyílt rá, a fiúk és a lányok különváltak, és kíváncsian faggatták álmos társaikat.

 - Na, mesélj, milyen volt?

 - Hú, nagyon jó! – így Lívia. – Sanyi nagyon aranyos volt, óvatos, „ügyes”, türelmes! Még a dalt is megtanította nekem!

 - Előtte, vagy utána? – kérdezte Stefi.

 - Előtte! Addig nem akartam lefeküdni se aludni, se vele!

 - Minden elismerésem Sanyinak! – mondta Alíz. – A türelméért, meg a méretéért…

 - Ja, te láttad… - állapította meg Lívia. – De te anyád által láthattál nagyobbat is!

 - Hidd el, ez jobbnak tűnt!

 - Jó is volt! – mosolyodott el a fekete hajú lány.

 Közben a fiúknál…

 - Hát, nem unatkoztunk az éjjel! – kacsintott Sanyi.

 - Na, meg… -tad? – mutatta Laci egyértelmű kézmozdulattal.

 - Ahogy ismerem, végiggitározták az éjszakát – szólt közbe blazírtan Döme. Kapott is egy gyilkos pillantást Sanyitól.

 - Az igaz, hogy addig nem hagyott békén, amíg meg nem tanítottam neki a dalt…

 - Mondtam! – szólt bele ismét Döme.

 - De utána már nem zenéltünk! Gyerekek, nem semmi ez a lány! – révedt el Sanyi. – Azt hiszem, szerelmes vagyok!

 - A gitárodba… - Döme kapott egy fülest.

 - Alíz volt bent nálatok, míg aludtatok! – figyelmeztette Laci a barátját.

 - Akkor láthatott mindent… jó, majdnem mindent, miért nem őt kérdezed? – Sanyi részéről lezártnak tekintette a beszélgetést, de még a végére odabökte. – Ő sem szégyenlős, nem?

 Végigkóricálták a napot, Sanyi és Lívia kicsit álmosan, de egymástól másfél centinél jobban el nem távolodva. Ők ketten igen boldogok voltak, az esti elfoglaltságon járt majd’ minden gondolatuk, a gitár mellőzésével. A többiek is ilyesmiben törték a fejüket, csak a kivitelezés volt nehézkesebb. Alíz már ott tartott, hogy nem érdekli a másik kettő, legkésőbb az utolsó este rámászik Lacira, akár van „közönsége”, akár nincs.

 Délután, alaposan leizzadva értek vissza a táborba. Lezuhanyoztak, ettek valamit. Stefi és Döme még sétálni ment a kemping környékére. Nem messze onnét volt egy tó, oda vették az irányt. Nem voltak egyedül, sok pár, vagy többfős csoport sétált-nézelődött a partján. Kézenfogva andalogtak, később egy padra ültek, pontosabban az aprócska lány Döme ölébe. A fiú, polgári nevén Dániel, valamivel több, mint tizenhét éves volt. Ő sem nőtt túlzottan nagyra, már a barátaihoz képest, de választottjánál így is egy fejjel magasabb volt. Rövid, szőke frizurát hordott, melyet olykor némi zselével tüskésített. Alkata nem tűnt nagyon izmosnak, de a valóságban férfiasan arányos volt, csak ezt az általa favorizált bő pólók elrejtették. Nem sportolt hivatalosan, de gyakran biciklizett és túrázott, valamint sokszor segített apja pékségében. Jóképű, csendes, halk fiú volt, és csak barátai közt vált hangosabbá. Stefi nem az első lány volt, akivel járt, valamivel tapasztaltabb a haverjainál, de nem sokkal.

 Stefi a kedvenc, rövid szoknyácskájában, és egy ujjatlan pólóban csücsült, oldalvást Döme combjain. A fiún egy bermudanadrág, és a megszokott bő póló volt. Csendben fürkészték egymás arcát a lemenő nap fényénél, sokáig nem szóltak a másikhoz. Mindketten arra vágytak, amit előző éjszaka Lívi és Sanyi tett, de a „lakótársaik” miatt kivitelezhetetlen volt. Ajkaik lassan összeértek, forró csókba forrtak össze, nagyon hosszú időre. A külvilág megszűnt körülöttük, és nemcsak azért, mert nem törődtek a tóparti sétányon bóklászó emberekkel, hanem mert az alkonyatból lassan este lett, eltűntek a sétálók, csak ők maradtak a padon. Közvilágítás nem volt, a tábor fénye jutott el odáig, meg a majdnem teli holdé. Eljött az a perc, amikor ezt is észre is vették. Stefi elengedte az átkarolt nyakat, pajkos-röpke csókot adott még Döme szájára, és felállt. Kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, körülnézett, és örömmel állapította meg magányosságukat. Pasija már emelkedett volna fel, arra gondolva, a lány indulni akarna, de Stefi gyengéden visszanyomta, ismét az ölébe ült, ám ezúttal szemből, lovaglóülésben. Röpke-rövidke szoknyája a srác térdére hullott. Megint sokáig csókolóztak, a majdnem sötétben pedig kezeik is elindultak. Stefi ujjai először a rövid, szőke, most éppen zselémentes, selymes frizurába túrtak, cirógatta a fiú borostától szúrós arcát, a bő póló alól érezhető, izmos vállát. A lány egyre lejjebb kutatott, míg megtalálta a bézsszínű ruhadarab alsó szegélyét. Alákotort, és addig piszkálta, míg Döme előre nem dőlve megkönnyítette a dolgát a póló levételéhez. Túl sok szőr nem volt a mérsékelten, de érzékelhetően izmos mellkason, csak a nadrág alól a köldökig kúszó csíkot találta. Nem baj, Stefinek ez is tetszett, bár úgy gondolta, lehetne szőrösebb is. Boldogan, és izgatóan cirógatta körmei hegyével. Döme keze is felderítette barátnője testét, és szintén fentről lefelé haladt. Felderítette, hogy az ujjatlan felső alatt melltartó is van. Nem nagy dolog, szemmel is látható volt, de a ruha alá kotorva a pánt kioldószerkezete is meglett. Ellenállást nem tapasztalt, mikor tenyerét előresiklatva az apró halmokra szorult gyengéden a marka. Stefinek nem volt kifogása a kapocs kioldása ellen sem. Amennyire a póló alatt kivitelezhető volt, Döme megpróbálta megérinteni a kosárkák alatt a cickókat. Ujjheggyel sikerült is az izgatott-kemény bimbókat, amit a lány kéjes sóhajjal díjazott, és a kezeit máshová tette. A fiút meglepte a mozdulat. Stefi a nadrág forró és kemény domborulatát dörgölte meg, és altestével addig ficergett, amíg ölük össze nem ért. Most már fenekét billegtetve simította egymáshoz intim szerveiket, a problémát csak a több réteg ruha, és a helyszín jelentette. Az még csak megoldható, hogy a sliccen kibillentik a meredőt, és a bugyit félrehúzva betalálhat a nedvesbe, de mégis a tóparti sétány padján ültek, igaz, kukksötétben. A helyzetet Alíz oldotta meg, a távolból.

 Megcsörrent Stefi telefonja. A lány nem akarta felvenni, de a készülék makacsul csörgött. Mérgesen kotorta elő valahonnan.

 - Elmegyünk bevásárolni Gyöngyösre, jöttök?

 - Nem, ha nem muszáj.

 - Hozzunk valamit? – az apró lány tolmácsolt a fiúnak, az elsuttogta.

 - Valami rágcsát, üdítőt, cigit, rágót, majd odaadom a pénzt! – hadarta Stefi, miközben felpattant a srác öléből, kilogisztikázta a melltartóját, a pasija zsebébe tömte, és húzta maga után a tábor felé. Döme nem értett semmit, de követte, közben a lány orvul egy SMS-t küldött Alíznak, ha mennek visszafelé, csörgesse őt meg. Olyan választ kapott, hogy belepirult.

 Beléptek a csendes faházba, a lány gondosan bezárta, a függönyöket behúzta, és szorosan magához ölelve cuppant Döme szájára.

 - Alíz egy istennő! – suttogta Stefi.

 - Jó csaj, az igaz, de nekem te vagy az istennő! – hangzott a válasz.

 Még hosszasan bizonygatták egymásnak, hogy mennyire szeretik a másikat, milyen fontosak nekik, meg ilyesmi. Közben fejvesztve vetkőztek. A lány ismét megcsodálhatta a számára oly kedves, izmos felsőtestet, a srác pedig végre lepel nélkül szemlélhette az apró, ám ízlésének pont megfelelő cickókat. Kezébe fogta a finom, szabályosan kerek halmokat, tenyerét izgatóan szúrták a rózsás, merev bimbók. Stefi eközben szoknyája alól bugyiját tornázta le, igyekezett mindezt észrevétlenül tenni, ami úgy tűnt, sikerült. Döme jó néhány perccel később ugyanis meglepődött, mikor a kockás szoknya alatt kotorászva csak a „csupasz tényeket” találta. Ekkor már a rövidnadrágja a földön volt, és a lány keze az alsónemű kemény domborulatán cserkelt. Mikor Döme ujjai a punciját érték, ő sem bírt tovább várni, lerántotta a fehér alsónadrágot. Barna szőrháromszög közepéből előmeredő, egész szimpatikus méretű dorong vált láthatóvá a lány előtt. Leguggolt a feszélyezett fiú előtt, marokra fogta a fütyköst, fitymáját felhúzta. Lassan felfénylett orra előtt a vöröslő-vérbő makk. Nyelve hegyével megcirógatta, megállapította, hogy finom, és az egész rudat a szájába vette. Nem sokáig szopogatta, mert önző módon ezt a szerkentyűt egy teljesen másik nyílásán keresztül szerette volna magában érezni. A srác rettentő hálás volt ezért, mert egyrészt nem rajongott azért, ha őt szájjal izgatják, másfelől hamar elélvezett volna, ha Stefi nem fejezi be, végül pedig ő a lány gyönyörét akarta élvezni. Át is vette az irányítást, a felemelkedő lányt átkarolva az ágya felé terelte, ráfektette, a csomagjába kotorva kézközelbe tette a szükségeseket. Végigcsókolta a heverő lányt, ajkainál hosszabb ideig tartózkodott csókjaival, aztán a vékonyka nyakon át az apró, de formás ciciknél állt meg. Nyelve hegye egy kicsit kergetőzött a pajkos bimbókkal, néha pedig szájába véve szopogatta őket, vagy épp harapdálta gyengéden. Nagysokára elillant, a lapos has közepén köldököt talált. A strandon már nem egyszer láthatta, és ellenállhatatlan vágyat érzett belenyalni, most megtehette. Stefi már eddig is lehunyt szemmel élvezte a srác tevékenységét, most remegőn felsóhajtott. Ez is erogén zónája volt, csak eddig nem tudta. Döme boldogan nyalakodott itt is hosszasan, míg egyik kezével a pici ciciket gyúrogatta. Aztán a szoknya szegélye következett. A lány úgy gondolta, nem veszi le, csak alóla a bugyit. Pasija kissé furcsállotta, de nem zavarta. Valahogy azonban alá akart jutni, és az a tény, hogy a ruhadarab könnyen felhajtható, meg sem fordult a fejében. A lány megtette. Szőrmentes vénuszdomb gyönyörű íve vált láthatóvá az egyelőre még összezárt combok között. Döme következő csókja ott cuppant halkan, és mintha Aladdin mondta volna ki a varázsszót, az izmos-formás lábak megnyíltak. A fiú tudta, mit kell tenni, nem az első punci került az orra elé, de megállapította, kétségkívül a legszebb. Domború, telt, sima szeméremajkak, közülük aprócska kicsik, felül szintén cseppnyi csikló. Kényelmesebb pózba, a lábak közé helyezkedett, a lány pedig felhúzta térdeit, úgy tárta ölét a szeretett srác elé. Döme nyelve végigsiklott a gyönyörű kéjszerven. Fentről lefelé haladt az egyik oldalon, a másikon pedig fel, a nagyajkakkal kezdve, de a kicsiket sem hagyva ki. Végül megállapodott a gombocskán. Stefi ujjaival még jobban széthúzta punciját, hogy a fiúnak könnyű dolga legyen. Nem volt az olyan nehéz munka, mint inkább élvezetes. A nyelv egyre gyorsabban pörgött a csiklón, néha lecsapott a pirosló résből szivárgó nedvekre. A lány testében egyre fokozódott a gyönyör, már nem halkan sóhajtozott, hanem egyre hangosabban nyögdécselt. Nem sok híja volt a tetőpontnak, mikor a fiú egy ártatlannak vélt mozdulattal egy időre elrontotta. Mutatóujját a nedves hüvelybe illesztette, és finoman a forró mélységbe tolta. Mire rájött, hogy hibát követett el, már késő volt. Pár csepp vér jelent meg, a fájdalmasan felszisszenő lánytól pedig nem győzött bocsánatot kérni. Stefi megnyugtatta, egyszer úgyis meg kell történnie, még jobb is, hogy most. Egy-két zsebkendővel felitatták a vért, Döme pedig folytatta, és ujját is használta. E közjáték ellenére nem sok dolga volt hátra, az apró lány lélegzete elakadt, teste picit megrándult, és az orgazmus után hosszú sóhajjal engedte ki a levegőt. A fiú óvatosan kihúzta az ujját, megtörölte, mert még maradt egy kis vér rajta, és óvszerért kotort. Gyorsan kőkemény, átlagosan hosszú, átlagosan vastag farkára tekerte, és fordult vissza a lányhoz. Az mögötte állt. Arra kérte Dömét, feküdjön hanyatt az ágyon, a többit majd ő intézi. Stefi gondosan utánajárt a témának, nem egy forrásból szedte össze a dolgok mibenlétét, és most a gyakorlatba kívánta mindezt átültetni. Úgy gondolta, ha ő ül bele a fütyibe, akkor saját magának tudja szabályozni a folyamatot, ha fáj, csak magát okolhatja. Persze Stefi tervez, Döme végez, de a lány maradt eredeti elképzelésénél. Jó döntés volt. A fekete színű (más nem volt) gumiba öltöztetett pénisz fölé helyezkedett. Szoknyáját elöl felemelve visszatűrte a derekához-hasához, hogy meglegyen a vizuális élmény is. Bal kezével szeméremajkait nyitotta meg, jobbja pedig a megfelelő irányba billentette a kissé bizarr látványt nyújtó kukacot. Nagyon lassan, centiről centire ült bele egyre mélyebben, mivel az ujj az imént elvégezte a munka oroszlánrészét, a hímtag feladata már csak a kellő tágítás, és örömokozás volt. Pár pillanatig fájt csupán, és utána eláradt testükben a gyönyör. Döme a könyökére támaszkodva figyelte Stefi minden mozdulatát. Látott már nem egy pornófilmet, de így élőben nézni, ahogy a rózsaszín, nedvektől fénylő punciajkak lassan majdnem tövig nyelik a farkát, több volt, mint izgató. Felnyögtek, a lány óvatosan mozogni kezdett, próbálta megérezni, meddig emelkedhet, egyszer ki is csúszott hüvelyéből a fütykös. Felgyorsult, most már a kellő ütem is megvolt, és hogy kedveskedjen szerelmének, bal kezét a jobbra cserélte, és síkos klitoriszát kergette a mutatóujjával. Igazából ő maga járt jól, mert látványnak sem volt utolsó, de mégis ő érezte (és élvezte) jobban. Mindössze néhány perces „ügetés” után már a hetedik mennyországban járt. Csiklórásegítéssel könnyű volt! Mélyen ült bele a faszba, már szinte fájt, megremegett, és felnyögött, ahogy elélvezett. A kéjhullámok csillapodtával ismét megmozdult, de Döme arra kérte, változtassanak, elvégre ő a fiú, neki kellene dolgozni. Stefi beleegyezett, és leszállt. Hanyattfeküdt, combjait széttárta, nedves punciját széthúzta, még a fütyköst is előzékenyen a lyukra igazította. Döme határozottan döfte tövig szerszámát, és erőteljesen, gyorsan mozgatta ágyékát. Mindketten diszkrét-halkan nyögdécselve kísérték a fiú mozdulatait. Testükben egyre erősödött a gyönyör, Stefi újabb orgazmus felé közelgett, és Dömének sem kellett sok. A srác váratlanul lelassult, majdnem kihúzva farkát erőteljesen döfte ismét tövig. Párszor megismételte ezt, majd teljesen a forró vaginába feszítette fütykösét, és aprókat lökve lövellte spermáját az óvszerbe. Ez volt egyúttal a „kegyelemdöfés” a lány második csúcspontjához. A lüktető pénisz hatására a vagina is megrándult, Stefi pedig talán még az előbbinél is nagyobbat élvezett. Sokára váltak óvatosan ketté, Döme levette a gumit, Stefi pedig megállapította, milyen sok. Zsebkendőbe csomagolva iktatták, a lány lekapcsolta a lámpát, kizárta az ajtót, feleslegesnek ítélte most már a szoknyát, és a faházra boruló homályban szerelméhez bújt.

 - Kösz, Alíz! – suttogta, és lassan elaludt az izmos mellkashoz bújva.

 A jó két óra múlva belépő Alízék így, meztelenül, édesdeden szundítva találták őket.

Wackond 2012.04.16. 18:00

Gyémántok 71

 Hetvenegyedik fejezet

(Avagy: a trubadúr)

 

 

 Alíz, Lívia és Stefi a már szinte törzshelyüknek számító játszótéren ültek. Esteledett, melegen sütött a még kora nyári, lemenő nap. A lányok már gimnazisták voltak, Alíz és Lívia a harmadik (vagy a tizenegyedik, ahogy tetszik) évfolyam végén járt, Stefi eggyel alattuk. Lassan lengtek a hinták, ismét csak szokás szerint a legifjabb középen. A mászókák tetején négy-öt, magukat igen menőnek gondoló fiatalember cigarettázott. Magasról tojtak a tiltó táblára, bár ők nem ezt a szót használták. Talán ugyanazok, mint közel négy éve, mikor Stefi bejelentette, hogy öccse lesz. Értelmi képességeik azonban, a csajok szerint, még mindig ott voltak, mint akkor, de vágyaik meghatványozódtak azóta. Márpedig a "hintalakók" igen szemrevalóak voltak. Alíz, aki a legközelebb ült hozzájuk, gyönyörű nővé érett. Hosszú, egyenes és fénylő haját lófarokba kötve viselte, és ebből csak sátoros ünnepeken engedett. Bőre selymes-kreol, orra egyenes, épp elég nagy ahhoz, hogy még békében éljen vele, ajkai kellően teltek voltak, érzékinek hatottak, barna szempárja egykedvűen, majdhogynem üvegesen nézte az infantilis srácokat. Alkata formás-karcsú, nem túl magas, de nem is alacsony. Gyakran látogatta Viki lovardáját, amitől olyan kemény és kerek popsira tett szert, nem beszélve a combjairól, hogy bárki foga beletörne, pedig harapni való volt. Karjai is izmosabbak voltak az átlagnál, de nem feltűnően. Ami viszont feltűnő volt rajta, az a két nagy, gömbölyű cici. Négy-öt éve egyszer az anyja, Gabi mellé állt, a tükör elé, meztelenül voltak mindketten. Akkor aggódott, hogy mekkora lesz majd, az apja, Péter pedig megígérte, megcsináltatja, ha szüksége lesz rá. Soha nem került rá sor. Büszkén viselte magán gömbjeit, amik csak lovagláskor okoztak kényelmetlenséget, de volt egy tucat sportmelltartója ennek orvoslására. Most a vadítóbb cucc volt rajta, rövid, kockás szoknya, tornacipő, és rafináltan be-(vagy ki?)gombolt, fehér blúz. Alatta csipkés, szintén fehér alsónemű, ami cseppet sem rejtette, hanem inkább sejtette a "kínálatot".

 A másik szélen Gyémánt Tibor legifjabb lánya, Lívia lengett lassan a hintában. Apját sokszor ugratták, hogy Kisniki születése után a másik két lányt csak másolta az elsőről, pedig csak külsőleg volt nagy a hasonlóság. Mindhárom lány valódi egyéniség volt. A legidősebb vagánysága, és a középső csendessége között volt valahol Lívia. Ő valahogy ötvözte magában nővérei tulajdonságait, egészséges mértékben. Fekete, hosszú haját változatos frizurákba rendezve hordta, hol egyszerű lófarokban viselte, mint most, de kontyba is szokta kötni, vagy befonni, rengeteg módon. Sötétbarna szemei voltak, egyenes, hegyes orra, ajkai finom-csókos vonásúak, bánatára elég halovány színűek. Néha egy kis rúzzsal dobja fel, az aktuális helyzetnek megfelelően. Alkata formás-vékony, kellően kerekded azokon a helyeken, ahol szükséges. Fizikumát nagybátyja, Vili, és Stefi társaságában hol biciklizéssel, hol edzőtermi tornázással tartja karban, a lovaktól tisztes távolságot tart, de sokszor kibringázik Vikiék tanyájára Alízzal és Stefivel. Az ő igazi világa azonban a zene. Komoly-, vagy könnyű, mindegy volt neki, szobájában Mozart és Metallica jól megfért egymás mellett. Testhezálló farmernadrágján finom ujjai most is valami zene ritmusát kopogták beszélgetésük közben.

 Stefi már akkor szívébe zárta Robit, mikor először találkoztak. Amikor pedig elment az óvodai színibemutatójára, mindenkinek az apjaként beszélt róla, pedig akkor még az anyja, Zsuzsa sem tudta, lesz-e valami a kapcsolatukból. Később még a férfi vezetéknevét is felvette, és teljes jogú Gyémánt-családtagnak tekintette magát. Az óvodai színjátszás elkísérte őt az iskolában, gimnáziumban is, mellette énekhangját is képezte, sokat gyakorolt Líviával, aki a zenei aláfestést biztosította. Hármuk közül ő volt a legkisebb, nemcsak korban, magasságban is, és tisztán látszott, legfeljebb öt centivel, ha túlnövi a másfél métert. Arányosan-aranyosan volt apró. Hosszú, egyenes szálú szőke haját csak egy hajráffal zabolázta meg, nagy, kerek, kék szemei, fitos orra, piros ajkai, sima-bájos pofija még jobban fiatalították a koránál. Teste arányban volt szinte még gyermekded arcával, pedig már ízig-vérig nő volt. Nagy bánatára nem volt nagy cicije, de azzal nyugtatta magát, ha végképp megunja apróságát, majd megnagyobbíttatja. Alíz és Lívia állította, hogy pont elég nagyok, de Stefi hitte is, meg nem is. Rövidnadrágban, pólóban, és gumipapucsban ücsörgött "testőrei" között.

 A fiúk harsányan felröhögtek valamin.

 - Ezek komplett idióták! - jegyezte meg a kicsi lány középről. Alíz olyan undorral nézett a srácokra, mint egy vödör képlékeny orrváladékra.

 - Hát, azok jobb pasik, akikkel anyukád dolgozik! - jegyezte meg Lívia. Ők is tudták, Gabi mivel foglalkozik.

 - Á, nehogy azt higgyétek! - legyintett Alíz, minden titkok tudója. - Jól mutatnak a filmen, képeken, de egyik sem az esetem. Ráadásul az egyik fele beképzelt bunkó, a másik fele meg egy ostoba f…

 - Hogy tudod! - kajánkodott Stefi.

 - Persze! Voltam már anyunál nem egyszer!

 - És?… Nem szólt?

 - Mit szólt volna? Ő maga mondta el nekem annak idején, de akkor még nem igazán értettem, miről szól ez. Később, mikor bementem a stúdióba, kiakadt egy kicsit, de nem volt vészes, én meg letojtam.

 Stefi megjegyzése akaratlanul is talált. Igaz, senki nem tudott róla, Alíz soha nem árulta el, és a pacák sem, de a lánynak pár hónapja volt egy kis "kalandja". Az egyik pornós srác figyelt fel a lányra, mindössze tájékozódni felejtett el. Azt sem kérdezte, ki ő, mi ő, és mennyi idős. Alíz már felvilágosult lány volt, csak még szűz. Gondolta, jóképű, profi ürge, tudja, mit kell tennie egy lánnyal. Úgy csókolt, mint egy víziló (Alíz szerint), a melleit kékre-zöldre markolászta, és mikor puncinedvesítés gyanánt gyengéden odaköpött, a lány gyomra felfordult. Visszanyelte a savas valamit, összeszorította a fogát, és jól tette. A hapsi minden finomságot, gyengédséget és gumióvszert mellőzve tövig döfte dárdáját a szűk, kívülről összenyálazott, belülről is alig nedves punciba. Alíz ekkor vette elő a körmeit, és helyezte a "profi" szemei elé, négy milliméterre.

 - Szerinted melyik jön ki előbb? A pöcsöd, vagy a szemed? - firtatta a meglepett ipsét.

 - Most mi a bajod?

 - A farkad már talán véres, ne akard, hogy a szemed is az legyen! Kifelé!

 A "művész úr" vonakodva bár, de megtette. Valóban véres volt a "munkaeszköze".

 - Ne bassz ki velem, nem tudtam, hogy szűz vagy!

 - Nem kérdezted, és ha nem tűnt volna fel, nincs sehol kamera, nem annak kell b… ni, hanem magadnak, meg nekem!

 - De nagy szád van!

 - Igen, apukám, nagy szám van, és nem nyitom ki, ha nem bosszantasz tovább. Ismered Gyémánt Gabi lányát?

 - Nem… - a krapek nem értette, hogy jön ez ide. A főnöke stúdiójában ismerkedtek meg, azt hitte, kollegina.

 - És Gyémánt Gabit ismered? - törölte meg magát Alíz egy nedves törlőkendővel.

 - Persze…

 - Nem ismered… - a lány hangja nem sok jót ígért. - Én Alíz vagyok, a lánya. Ha nem akarsz bajt, akkor elfelejtesz, többé nem látsz, nem köszönsz!

 A hapsinak kezdett átérni a szózat, de a kegyelemdöfés még hátravolt. Az időközben felöltözött lány az orra alá tolt egy plasztiklapot.

 - Tudsz kivonni, ugye? Neked is be kellett töltened a tizennyolcat az első hivatalos dugásodhoz…

 Soha többé nem találkoztak.

 

 - Ha elfogadtok egy jó tanácsot, inkább egy ilyen tapasztalatlan kis hülye, mint azok! - fejezte be a témát Alíz, kirúgta maga alól a hintát, és a mászókákhoz ment. Kihúzta magát, kidomborította melleit, és a srácokra nézett. Hárman azonnal félrenyelték a cigifüstöt.

 - Én a ti korotokban már tudtam olvasni!

 A nem köhögő kettőből az egyik a szemébe nézett, a másik kicsit délebbre.

 - Hatévesen én is - vetette oda a farkasszemező. - Te sem tűnsz többnek.

 - Ahhoz képest fejlett vagyok, mi? - és domborított még egyet, picit meg is rázta a felsőtestét.

 - Ja, pöppet… - a srác volt az egyetlen tökös a bandából.

 - Ha megkínálsz egy cigivel, én is dohányzom, de csak odakint!

 - Milyet kérsz?

 - Ha meggyújthatom a végét, akkor mindegy!

 A srác eközben lemászott a magasból, és a lány elé állt. Sleppje nem mert közelebb jönni három lépésnél, és mind Alízt bámult, akinek elege lett ebből. Elnézett a "vezér" válla fölött, és így szólt a többihez.

 - Ha megmutatom a bugyimat, hazatűntök rejszolni?

 A két csaj majd' leesett a hintákról, de a fiúknak is tátva maradt a szájuk.

 - Na, tipli van! - fordult hátra a srác, mire a banda vonakodva, de lelépett.

 Alíz kiment a játszótér kerítése mellé, elfogadta a kínált cigarettát, és amíg tartott, beszélgetett a fiúval. Már nem volt olyan "nagy legény", hanem egy nagyjából vele egyidős, egészen jóképű, magas, szőke, kék szemű srác. Meglepő módon még jó fej is.

 - Lányok, ő Laci, ők pedig az unokatesóim, Lívi és Stefi - mutatta be Alíz később a srácot a lányoknak, akik szintén megállapították pár perc után, a fiú nem is olyan zokni agyilag. Nagyon későig beszélgettek négyesben, és telefonszámcserével váltak el, valamint azzal, hogy másnap este ugyanitt találkoznak.

 - Basszus, Alíz, te nem vagy száz! - mondta később Lívi.

 - Sose tagadtam! - nevetett Alíz. - Viszont pillanatok alatt lekoptak a kis genyók, Laciról meg kiderült, hogy tök jó fej!

 - Te, én kajakra azt hittem, hogy megteszed! - tette hozzá Stefi.

 - Ha azon múlt volna, biztos! Ezek meghallják azt a szót, hogy punci, és már szaladnak is fütyit verni! Láttátok, elég volt domborítanom…

 - Ja, ha van mit… - legyintett az apró lány.

 - Stefi, menj már! Hidd el, ha valakinek kellesz, akkor így fogsz neki kelleni! - bizonygatta a másik kettő. - Na, menjél, aludjál!

 A lányok elköszöntek egymástól, és hazamentek.

 Másnap majdnem ugyanaz a kép fogadta a lányokat, a srácok a mászókákon, ám cigaretta nélkül, és amint megpillantották őket, alapzajuk alábbhagyott. A lányok odaköszöntek, a srácok viszonozták. Alízék elfoglalták a hintákat. Pár perc múlva feltűnt nekik a csend. Laci állt előttük, nyomában a többivel.

 - Helló, engedjétek meg, hogy bemutassam a barátaimat. Sanyi, Totó, Döme és Öcsi, egyébként Csaba, az öcsém.

 - Sziasztok, Lívi, Stefi, én pedig Alíz.

 - Volna kedvetek átülni inkább a mászókákhoz? Kicsit jobban elférünk…

 Mindjárt kulturáltabb volt az indítás, a lányok szívesen velük tartottak. Halkan beszélgettek, csak ritkán röhintett fel egyik-másik fiú. Lassan a lányok is rájöttek, nem is olyan idióták a srácok, és azok is elhitték, nem valami beképzelt csitrikkel haverkodtak össze. Korban egyidősek voltak, tizenhét évesek, csak Öcsi volt tizenöt. Nem egy iskolába jártak, de a srácok egy környékről, a városka másik szegletében épült lakóparkból szoktak ide, mert tetszett nekik ez a játszótér. Nyolcuk közt szépen, lassan kialakult, hogy amikor idejük engedte, találkoztak esténként a játszótéren. Két-három héten belül az iskolának is vége lett, kötetlenebb módon is tudtak találkozni. Egy alkalommal valaki felvetette, elmehetnének valami vízhez. A fiúk csórók voltak, a strand-, és élményfürdőt elvetették, maradt egy viszonylag közeli bányató.

 - Tudtok szerezni kocsit? - kérdezte Laci.

 - Egyáltalán van jogsija valamelyikőtöknek? - szúrta közbe a Totó nevű srác, aki nagyra volt magával, holott az ő papírján sem száradt meg a tinta.

 - Autót, furgont, kamion, vagy buszt? Melyik kell? Utóbbi kettőre nincs jogsim! - vágott vissza a szintén frissen vizsgázott Alíz. - Még! - tette hozzá.

 - Autó is elég! - intette le Laci Totót, mielőtt az megszólalhatott volna. Ő volt a legunszimpatikusabb a csapatban, és Alíz elhatározta, egyszer még tökön rúgja. Sosem gondolta, hogy ez másnap sikerülni fog, még ha nem is pont rúgás lesz.

 - Mikor és hol?

 - Kilenckor itt? Holnap?

 - Rendben, ne hozz kocsit, majd elkérem apuék kisbuszát! - mondta Alíz, elköszöntek a fiúktól, és mindenki indult haza. Útközben még eldohogta unokatesóinak Totó iránti ellenszenvét, akik mélyen egyetértettek vele. Arról viszont nem tudtak, hogy Laci nagyon komolyan elbeszélgetett a sráccal.

 Másnap a megbeszélt időben, hajszálpontosan állt meg a kisbusz, a volánnál Alíz. Kilenc hely nyolcuknak elegendő volt. A tó népszerű volt a környékbeliek körében, félórába telt csak oda az út, de már annyian voltak a parton, hogy csak hosszas keresgélés után találtak megfelelő helyet. Leterítették plédjeiket, törölközőiket, levetkőztek, mindenkin fürdőruha volt alul, csak Alíz kotorászott egyre veszettebb módon.

 - Mi van? - bökte meg a bikinis Stefi.

 - Mi nincs, bakker! - dühöngött a lány. - Nem találom a bikinifelsőmet!

 - Ennyi eszed van! - tromfolt Lívia, de leguggolt segíteni keresni.

 - Akkor ez van! - állt fel a feledékeny. - Napozni úgyis akartam, pólóban fürödni nem fogok, marad a bugyi!

 A kék, tanga fazonú fürdőbugyit a markába vette, hátat fordított a fiúknak, és letolta a nadrágját, alsóneműjét, belebújt a tangába, és megfordult. Tudta, hogy pólója nem sokat takart. Később még kevesebbet, mert levette. Kapitális kebleit nem tartotta semmi.

 - Na, jöttök? - gázolt a vízbe.

 Társai követték. A fiúk már megtanultak Alíz szemébe nézni, ha hozzá beszélnek, de a látvány most kellemesen sokkolta őket. Úszkáltak, fröcskölődtek és játszottak. Még Alíz is jól érezte volna magát, ha az a bunkó Totó nem azzal szórakozott volna, hogy vízbefojtogatós játék közepette nem tapizta volna le, vagy hatvanszor. Kimenekült a partra, hasra vágta magát, hogy napozik.

 - Bekenhetlek? - jelent meg Totó.

 - Nem, most hámlasztok, kösz.

 - Pedig hoztam naptejet!

 Alíz, kulturáltsága maradékával hárított ismét. Közben kiszállingóztak a többiek is, de a nyomuló nyomi gyerek nem tágított Alíz mellől, átlag két percenként ajánlotta fel elsőrangú kenési technikáját. Hamar betelt a pohár, és már Laci is rászólt, nem egyszer. Váratlanul a monokinis lány felállt, kezébe vette a saját naptejét, és odaszólt a tahó Totónak.

 - Tudod, mit? Mégis be kellene kenni, itt elöl, megtennéd?

 - Hogyne! - pattant fel a koma, elvette a lánytól a flakont, és Alízzal szemben állva nyomott egy akkora adagot, hogy azzal mindannyian vastagon megkenekedhettek volna. Totónak ideje nem volt letenni a dobozkát, Alíz egy jobb alsó madárfogással marokra kapta a tökeit.

 - Ha szépen megkérhetlek, soha többé ne érj hozzám, jó? - nyomatékképpen szorított egy picit. - Nem azért tettem közszemlére, hogy aljas módon letapogasd, ha kérted volna, megkaphattad volna… talán, de úgy látszik, nem ért át. Akkor most én is hozzád nyúlok úgy, ahogy te nem akarod. Még így sem vagyunk egálban, de mindegy. Most azt kérem tőled, utoljára, hogy velem többé ne találkozz, lassan add oda a naptejet Stefinek, és miután elengedtelek, tíz másodperced van látótávolságon kívül kerülnöd!

 Totó még soha nem érezte magát ennyire megalázó helyzetben, dühös volt, de magának kereste a bajt. Nagyon óvatosan nyújtotta ki a flakont, féltette a golyóbisait. Alíz elengedte, egy pillanatig tétovázott, megfordult a fejében, hogy üssön, de a lány mellé húzódott Laci és Lívia tekintete nem sok jót ígért. Összeszedte a holmiját, és elment.

 - Kromofággal kéne kezet mosnom! – dohogott Alíz, és Laci nyakába borult. – De jó, hogy mellettem álltál!

 A többiek nevetve tapsolták meg, az egy talpáig vörösödött Laci kivételével, és amikor a lány elengedte, azonnal elfordult, hogy ne legyen látható rajta, mennyire jólesett az ölelés.

 - Na, most már bekenheti a hátamat egy önként vállalkozó Laci! – mondta Alíz, és újra hasra feküdt. A srác megtette. Utána ő is gyorsan a lány mellé heveredett, mire az felült, és bekente őt is.

 A nap többi része nyugodt eseménytelenségben telt, és már alkonyodott, mikor elindulta hazafelé, megállva útközben egy pizzériánál.

Wackond 2012.04.16. 17:59

Gyémántok 71

  A lányok még egyszer látták Totót, a játszótéren, épp hevesen vitatkozott a másik néggyel, majd vöröslő arccal, meglepő módon a csendes Döme ugrott elé, és száz méterről is tisztán hallhatóan küldte oda, ahonnan csak egyszer jött ki. Tettlegességre nem került sor, de csak azért, mert Laci résen volt.

 A következő programon már csak heten voltak, mint a gonoszok. Lívia vetette fel, hogy van valami film, amit meg szeretne nézni, ráadásul 3D-s, hívhatnák a fiúkat is. Azok egy pillanatra fellelkesültek, de a piszkos anyagiak újra problémát jelentett. A lányok ezen nem akadtak fenn, meghívták a fiúkat. Most először lehetett észrevenni az erőviszonyokat, és valami rejtélyes okból azonnal mindenki megtalálta a maga párját. Laci és Alíz viszonya már a legelején tudható volt, Döme egyre több időt töltött Stefi társaságában, a „szintén zenész” Sanyi pedig Líviával találta meg a közös hangot. Szegény Öcsi volt csak pár nélkül. A mozi végén a párok már kézenfogva jöttek ki.

 Telt a nyár. Mindenki bemutatott mindenkit a szüleinek, igaz, Alíz parázott egy kicsit, hogy Laci vajon felismeri-e az anyját, de vagy valóban nem tudott Gabi „munkásságáról”, vagy nem akart tudni. Nem mondta neki, hogy „Örülök, hogy megismerhettem, művésznő!”.

 Ezen a nyáron fordult elő először az, hogy a három lány nem vett részt a családi nyaralásokon, amit egyedül Zsuzsa nehezményezett kissé, de be kellett látnia, Stefi már nagylány. A biztonság kedvéért Alízra bízta. Kecskére káposztát!

 Ezen a nyáron történt először az is, hogy Laci az öccse nélkül, de a baráti társaságával tervezett programot. Nagyon komolyan elbeszélgetett Csabival, és megkérte, hogy ebből maradjon ki. Öcsi megértette, hogy ő most a felesleges sokadik, és sok sikert kívánt neki.

 A három pár néhány napos kirándulást talált ki, erre spóroltak-kunyeráltak pénzt. Sokáig törték a fejüket, hová menjenek, milyen szállást keressenek, végül összeadták minden forintjukat, ahhoz mérten kerestek. Balaton szóba sem jöhetett, végül a Mátra mellett döntöttek, egy faházas kempingben. Két négyszemélyes házikót kaptak, de csak az épületek előtt állva bizonytalanodtak el, most akkor hogyan, és miképp. Mindhárom pár hamar eljutott a kézfogástól az első csókig, tehát tulajdonképpen bevallották egymásnak érzelmeiket. Mindannyian a következő lépésen törték a fejüket, melynek része volt ez a négynapos kirándulás.

 - Na, Stefi, anyád rám bízott, tehát te biztos, hogy velem jössz. Lívi tud vigyázni magára! – indult meg Alíz az egyik házikó felé. – Aki akar, velem tart, még van két hely!

 Alíz és Stefi eltűnt az ajtó mögött. Lívia és Laci összenézett, végül a lány megfogta Sanyi gitárját, rájuk mosolygott, és a másik házikóba ment.

 - Hát, fiúk, elvitte a gitárom, anélkül meg nem tudok élni! – vigyorgott Sanyi a barátaira, és követte Líviát.

 - Ez úgy látszik, el van döntve. Te hová mész? – kérdezte Laci Dömét.

 - Én eldugtam a hátizsákomban egy mandolint, gondoltam, nyomunk valami zenét Sanyival, hadd halljon Lívi valami jót!

 - Te igen hülye! Na, gyere, az utolsó csukja be az ajtót!

 Döme hamarabb bent volt.

 - Úgy látom, jól döntöttetek – mondta Alíz az egyik ágy széléről.

 A házikók nagyon egyszerűen voltak építve. A bejáratnál volt két gardróbszekrény a motyóiknak, bentebb két oldalt, a fal mellett egy-egy emeletes ágy, a bejárati ajtóval szembeni falon pedig egy kétszárnyas ablak. Nem egy nászutas lakosztály, de megteszi. Az ágyak kiválasztása nem volt vitatéma, a lányok önként mentek az emeletre.

 A nap további részét a közvetlen környék felderítésével töltötték, megkeresték a fontosabb kommunális helyiségeket, mint a vécé, és a fürdő. Találtak még tűzrakóhelyet is, amit előzetes egyeztetés után bárki használhatott. Mivel aznap estére nem volt foglalás, ők megtették, és el is mentek beszerezni a szükséges hozzávalókat. A vacsora tehát sült szalonna volt, jóízűen elfogyasztották, halkan beszélgetve ültek. Sanyi ölében a gitár, Líviával szakmai eszmecserét folytatott, olykor lefuttatott egy akkordot a húrokon.

 Sanyi hasonlóképp volt zenebolond, mint választottja, csak ő a kemény rockzenei irányzatot kedvelte. Az első pillanatoktól kezdve megtalálták az alaphangot a gitározni is tudó lánnyal. A srác nem volt kiemelkedően magas, viszonylag izmos, jó kötésű, rövid, barna frizurát viselt, arca kisfiúsan sima, jóképű, barna szeme mindig élénken csillogott. Gitárját mindenhová magával vitte, ahová csak tudta. Folyton járt valami ritmus, valami dallam a fejében, és ha valami lejegyzésre méltót talált, azonnal beírta a noteszébe.

 - Zavarna a zene? – kérdezte Sanyi a többiektől.

 - Oké, de ha nem tetszik, legközelebb a gitárodból rakunk tábortüzet! – mondta Laci, de Líviától olyan vasvilla-tekintetet kapott, hogy jobbnak látta visszakozni.

 Sanyi egy nemzetközi ujjmozdulattal fejezte ki megvetését, és lassan végigfuttatta ujjait a húrokon. Elővette a noteszét, és Stefi elé tolta. A „szent notesz” volt, amibe jegyzetelni szokott.

 - Te szépen tudsz énekelni, ugye?

 - Nem tudom, hogy szép-e, elnyekergek valamennyire - szerénykedett az apró lány.

 - Mindegy. Az utolsó lapon van egy dal, el tudnád énekelni? Majd kísérlek a gitárral.

 Stefi fellapozta a megadott oldalt, pár perc türelmet kért, dudorászott egy kicsit, és így szólt Sanyihoz.

 - Ezt te írtad? Nagyon szép!

 - Köszönöm, elénekelném, de most kapar egy kicsit a torkom. Kezdhetjük?

 - Tőlem…

 Sanyi a húrokba csapott, Stefi pedig a srác jelére elkezdte a dalt. A „közönségnek” nagyon tetszett, sokáig tapsolták a duót, a zeneszerző szerényen lesütötte a szemét. Lívi meghatottan ölelte meg szerelmét, a dal neki szólt, és hosszasan kérlelte, hogy adja elő ő. Sanyi végül beadta a derekát, és mély átéléssel énekelte el. Még jobban tetszett mindenkinek. Alíz zavarában hangosan orrot fújt, elrontva ezzel a hangulat varázsát. Még sokáig maradtak, beszélgettek, vagy csak hallgatták Sanyi játékát, akitől néha barátnője is elkérte a hangszert. Késő éjszakáig maradtak, és csak induláskor vették észre, hogy a tábor többi lakójának zöme tisztes távolságban ülve hallgatta a „koncertet”.

 Durván éjfél volt, mikor fürdés után, alvási céllal a faházakba vonultak vissza. A zenész párnak nagy szerencséje volt, hogy nem voltak lakótársaik, csúnya nagy veszekedést rendeztek volna. Lívia a fejébe vette, hogy megtanulja a dalt, addig nem fekszik le. Ölébe vette a hangszert, maga elé a kottát, és az ágyon, törökülésben, Sanyival szemben csak pengetett. Hajnali fél három volt, mire hibamentesen rögzült benne, és tudta kísérni a fiú énekét.

 - Nem tudom elhinni, hogy ezt nekem írtad! – nézett Lívia Sanyira.

 - Én legalább ennyire meg vagyok lepődve. Három hónapja még azt sem tudtam, hogy a világon vagy, most meg dalban vallok neked szerelmet!

 A lány hosszasan keresett szavakat, de csak valami sablonos baromság jutott eszébe, inkább nem szólt semmit, csak hosszan magához ölelte a srácot. Később csókolóztak, nagyon sokáig, miközben kezeikkel is próbáltak valamit kezdeni. Jobbára a másik hátát simogatták, és a merészebb Lívia mert először a srác egyébként kifejezetten romantikus, halálfejjel díszített, kinyúlt, alváshoz használt pólója alá nyúlni. Hamarosan levette. A tóparton már nem egyszer megcsodált, szőrös-izmos mellkas vált láthatóvá, a lány körmei itt cirógtak egy kört, megnehezítve Sanyi dolgát, aki szintén a pólót akarta levenni, Líviáról. A lány a gitárt a padlóra fektette, feltérdelt, és levette leplét. A fiú jól érezte, hogy nem volt a lányon melltartó, de a póló volt olyan hosszú, hogy azt sem lehetett megállapítani, bugyi van-e. Az sem volt. Sanyi szava elakadt. Nem számított arra, hogy az este ilyen fordulatot vesz, bár kétségkívül reménykedett benne. Ő is feltérdelt, átölelte a lányt, szőrös mellkasához nyomódott a két nagy kebel. Újra csókolóztak, gitárhoz szokott keze bátortalanul szorult a mellekre. Amilyen ügyesen pengette a hangszert, olyan suta volt a lánnyal, akinek egyszer jeleznie is kellett, mert Sanyi cseppet durva volt.

 - Nem mondod, hogy sosem voltál még nővel! – suttogta Lívi.

 - Ha azt mondom, igen, elhinnéd?

 - Nem… Akkor, ha jól gondolom, ezt sem fogta még más… - a lány az alsónadrág kemény halmába markolt.

 - Legutóbb pelenkázáskor…

 - Kell ez még rád? – a merev rudat már kikotorta a fényre, az alsónadrágot feszegette lefelé.

 Sanyi csak hanyattvágta magát, és olyan gyorsan vette le, ahogy csak tudta. Lívia segített neki, a gatya valahol a házikón belül landolt. A lány megfogta a fekete szőrzetből előmeredő, selymes bőrű, átlagos méretű rudat. Felhúzta a bőrét, vörös-vérbő makk fénylett fel. Lívia, ha nem is kapott tökéletes kiképzést, nővérei alaposan felkészítették erre az éjszakára. Kisniki részletekbe menően magyarázta el, mit kell tennie egy fütyivel. A lány mozdulatainak egy része tehát tanult volt, egy másik része azonban ösztönös. Párszor fel-le húzta a fitymát, tetszett neki a fényes makk, ahogy mindig el-, aztán feltűnik. Másik kezével finoman a herezacskót markolászta, de annyira óvatos volt, hogy aztán abba is hagyta, nehogy kárt tegyen bennük. Sanyi sajnálta, neki jó volt, és később még jobb lett, mikor Lívia zacsinyönyörgetés helyett megnyalta néhányszor a „kalapkát”, még később pedig a szájába vette a fütyköst. Felidézte nővérei instrukcióit, ajkai fel-le csúszkáltak a dorongon, keze egy ütemre mozgott vele. A fiú lehunyt szemmel, halkan nyögve élvezte, és kétségbeesve vette észre magán, hogy annyira ügyesen felizgatta őt a lány, hogy rekordsebességgel közelít a „cél” felé. Akart ő valami úton-módon jelezni Líviának, de az nem reagált. Sanyi hamarosan hangosan felnyögött, teste megfeszült, farkából szinte váratlanul, nagy erővel lövellt ki a sperma. Lívia ekkor lassított csak le, keze erőteljes mozdulatokkal préselte ki a fehér, viszonylag finomnak talált, nagy adag folyadék minden cseppjét, és addig nem engedte el a fütyköst, míg tisztára nem nyalta. A lány a fiú mellé bújt, fejét a mellkasára hajtotta.

 - Hogy dobog a szíved! – állapította meg.

 - Persze, hogy dobog, élek!

 - Ha nem tévedek, jólesett, igaz?

 - Á, utálok elélvezni, asszem megyek, el is szívok egy cigit! – kelt fel Sanyi a cseppet csalódottnak tűnő lány mellől, a táskájához lépett, de a dobozka, amit kivett, inkább terhességmegelőző eszköznek tűnt. Visszafordult Líviához. Végignézett a meztelen, még mindig meglepett lányon. Fekete haja szétterült a párnán, arckifejezése még bájosabbá tette, nagy mellei lágyan hullámoztak minden lélegzetvételkor, a bimbók keményen meredtek. Lapos hasán, a szabályosan kerek köldökbe piercing kívánkozott, zárt combjai közt szőrtelen domb háromszöge.

 - Azt hiszem, a cigi még ráér! – heveredett a lány mellé.

 Újra csókolóztak, a srác szabad keze végigcirógatta Líviát. A bájos-sima arcától indulva, hosszabban elidőzve a kemény-kerek kebleken, nagy sokára onnan továbbállva a fincsi hasikán át a „dombtetőre” ért. A combok engedelmesen nyíltak. A fiú tenyere a szőrtelen ajkakra simult. Forróságot és nedvességet érzett. Fütyköse vérrel telt. Lágyan dörzsölgette jó sokáig a puncit, míg csókolóztak, ám úgy gondolta, ideje még tovább lépni. Csókjai a két cicire hullottak, finoman megnyalogatta, megszopogatta a bimbókat. A lány lehunyt szemmel, halkan szuszogva-nyögve élvezte az összehangolt kéz- és nyelvmunkát. Sanyi később még lejjebb siklott, teste szép lassan a formás combok közé ékelődött, Lívia még nagyobb terpeszbe tette lábait, résnyire nyílt hüvelyéből már szivárgott a nedű. A fiú ajka odacuppant. Igaz, nem tudta pontosan, mi is a teendő, de látott már néhány „felvilágosító” filmet. Alkalmazta a „tanultakat”. Lívia hangjából ítélve jól. Nyelve megkereste a pirosló-vérbő klitoriszt, és hosszasan elidőzött rajta. Igyekezett minden irányból jól körbenyalni, és néha-néha lentebb, a hüvelynél is tett egy csapást. Annyit tudott, hogy a lánynak ettől (is) el kell majd élveznie, csak azt nem, hogy mikor. Nem sietett, tette a dolgát, amiből már nem volt sok hátra. Lívia halkan nyögdécselt, egyre közelebb került a csúcshoz pasija kitartó nyelvcsapásainak köszönhetően, mígnem váratlanul aprót rándult a teste, és át nem csapott fölötte a gyönyör erőteljes hulláma. Oda kellett nyúlnia, hogy leállítsa a buzgó fiút, aki immár azt is tudta, mik a jelei az orgazmusnak. Feltérdelt, arca nedvektől fénylett. Elérkezettnek látta az időt, hogy a markában szorongatott dobozka tartalmát alkalmazza. Kibontotta a tasakot, merev farkára csévélte az óvszert. Mozdulatai gyakorlottnak tűntek, valóban, nem először húzott fel gumit, ám „rendeltetésszerűen” most debütál. Közelebb húzódott Lívia öléhez, a réshez illesztette a sárgás anyaggal bevont rúdját. Némi ügyetlenkedés után sikerült a helyére tenni a dolgokat. A lány fölé tornyosult, lassan tövig hatolt. Nem vérzett, de először nem volt kellemes a lánynak. Sanyi igyekezett gyengéd lenni, Lívia pedig tudta, ezt a kis kellemetlenséget ki kell bírnia. Mindkettejükben szétáradt a gyönyör. A fiú lassan mozgásba lendítette ágyékát, inkább ösztönösen, mint a filmekből „tanulva”. Lívia felnyögött. Mondták a nővérei, hogy jó lesz, de hogy ennyire! Sanyi egyenletes tempót diktált, és ugyan kellemes volt a forró szorítás, még nagyon jól bírta. Barátnője már kevésbé. Igyekezett halk maradni, de nagyon nehéz volt, olykor egy-egy hangosabb sikkantást eleresztett. Néhány perccel később elakadt a lélegzete, teste megmerevedett, és szorosan magához ölelte a fiút. Az óvszerbe bújtatott fütyit alaposan megszorongatta az élvező punci.

 - Bírod még? – kérdezte Lívia percekkel később, levegőhöz jutva.

 - Úgy tűnik… - azért izzadt volt kicsit.

 Líviát a nővérei kiokosították a különféle pozitúrákból is, a lány váltani akart. Cseppnyi gondolkodás után feltérdelt, hátat fordított Sanyinak, úgy kínálta magát. A fiú mögé térdelt, picit megnyitotta a nedves szeméremajkakat, és közéjük döfte dárdáját. Meglepte, mennyire kényelmes volt, a lány csípőjébe kapaszkodva egyre gyorsabban hágott. Testükben újult erőre kapott a gyönyör, és végül majdnem egyszerre értek a csúcsra. A lány a párnába nyögte orgazmusának hangjait, hüvelye ontotta nedveit. Két pillanattal később Sanyi feszítette ágyékát a lány fenekének, makkjából lövellt-áradt az ondó a gumiba.

 Percekkel később egymás mellett heverve pihegtek. A gumi egy zsebkendőbe csomagolva a földre hajítva.

 - Szerintem le kellene kapcsolni a villanyt! – szólt Sanyi.

 - Aki kíváncsi volt, már úgyis láthatott mindent! – nevetett a lány, és szépséges kebleire ölelte a lámpaoltásból visszabotorkált fiút. Hajnali négy óra volt, ájultan aludtak el.

Wackond 2012.04.09. 18:00

Gyémántok 70

Hetvenedik fejezet

(Avagy: bébibumm)

 

 

  Rudi a lovak körül tett-vett. Sokáig nem érdekelték őt ezek az állatok, de amióta Vikit megismerte, valahogy megfogta őt a lovas világ. Felesége autója állt meg a ház mellett. Pár hónapja voltak házasok.

 Elébe indult, a fiatal asszonyka pedig őelé, félúton futottak össze.

 - Na, mi volt, mesélj! - ölelte sportos mellkasára Rudi Vikit.

 - Nikinek lánya lesz, Berninek nem tudni, mije… - csigázta a férfit kis szünetet tartva. - És nekünk sem tudni, mi lesz, de…

 Rudi tombolt magában, de arcizma sem rezdült.

 - De nekünk is lesz. Nyolchetes bogyóca. Itt a képe!

 A fickó olyat rikkantott, hogy azt bármelyik cowboy megirigyelhette volna.

 Andrea szokás szerint a monitor előtt találta élete párját. Átölelte hátulról, és hosszasan csókolóztak.

 - Van egy kis dolgod - súgta Vilinek.

 - Mi lenne az?

 - Nevet találni neki! - és egy ultrahang-fotót bökött a billentyűzetre. Nem volt kifejezetten céljuk a gyermekvállalás, de Andi (közös megegyezéssel) egy ideje nem szedte a tablettákat baba ellen.

 - Ha lány lesz, Almának fogjuk hívni! - jelentette ki a fiatalember. Párja jelentőségteljesen nézett a komputer logójára.

 - Végül is, mit lehet várni két informatikustól! - nevettek fel, és újra hosszan összeölelkeztek-csókolóztak.

 Alíz, Lívia és Stefi a játszótéri hintákban ücsörögtek. Alíz és Lívia, mint a két rangidős, a szélsőkben, Stefi, a tizenkettőt épphogy betöltve, középen. A téma (süldő lányok közt mi más is lehetne?) a mászókákon, lopva a lányokat stírölő fiúk voltak.

 - Remélem, az öcsém nem lesz ilyen nyomi! - jegyezte meg Stefi. Alíz és Lívi majdnem leestek a mozdulatlan hintáról.

 - Milyen öcséd?

 - Ja, nem mondtam? Ma derült ki, hogy anyu fiút vár.

 - Hülye! Azt sem mondtad, hogy terhes! - háborgott Alíz. - Tényleg, Nikinek lánya lesz?

 - Igen, de még nem találtak neki nevet! - válaszolt Lívia.

 - Legalább lesz kin gyakorolni a babázást! - nevetett Alíz.

 Kisniki és Bernadett ismét majdnem egyszerre szült, ezúttal Kisniki Patrícia nevű kislánya érkezett előbb. Egy hét múlva Berni ölelhette keblére a kis Bogit. Jó néhány nap múlva Zsuzsa hozta ki Robinak és Stefinek a békésen szuszogó Józsikát.

 - Hát… nem valami szép… - jegyezte meg a kamaszlány.

 - Te sem voltál az, de mostanra kinőtted! - nevetett az anyja.

 Unokatesói már egy ideje babáztak, mire Vikinél is megindult a szülés.

 - Ezt nem apróztad el, öregem! - lapogatta Rudit Barna. - Mindjárt kettőt! Ez igen!

 A pénzügyileg is ügyes krapek csak idiótán vigyorgott, karjain Bálintkával és Petrával.

 - Tuti, benézte először a doki, tuti! - motyogta.

 Másnap, jellemző módon, egy e-mail járt körbe a Gyémánt-család minden generációjának elektronikus postafiókjában. Világra jött Vili és Andrea kislánya, Alma. A rosszmájú Kisniki rögvest meg is jegyezte.

 - Ha fiú lett volna, AMD-nek neveznétek?

 Kapásból elküldték a retekbe, de bevallották, van igazságalapja a piszkálódásnak.

 

Wackond 2012.04.02. 18:00

Gyémántok 69

Hatvankilencedik fejezet

(Avagy: a vizesnyolcas)


 

 "Gyémánt Viktória, és Lázár Rudolf szeretettel meghívja Önt, és kedves családját, ekkor és ekkor, itt és itt tartandó esküvői szertartására, valamint az azt követő vacsorára!"

 A szolid kártyácska, melyet a család tagjai és barátai kaptak, nem sokkal a film elkészülte után lett postázva, a rajta szereplő dátum pedig Frédi temetése után alig egy héttel.

 - Kicsit morbid véletlen, de a halál nem vár, és nem válogat! - dörmögte Gabi a sminkjét készítve.

 A fiatalok pazar lakodalmat csaptak, volt miből. Hajnalig tartott a mulatozás, de a java tulajdonképp azután következett. Ha nem is rögvest másnap, de a következő hétvégén nem nyilvános ünnepséget is tartottak.

 Rudi és Viki egy, a kisváros határában vásárolt lovastanyára költözött, megvalósítva ezzel a lány régi álmát. A tanyához szép nagy ház is tartozott annyi szobával, hogy egy tizenhat fős buli tagjai szinte eltűntek bennük. Az a tizenhat fő egy erősen zártkörű rendezvény keretein belül volt ott, nem igazán zenés-táncos, ám kétségkívül mulatság végett.

 Viki szervezte az egészet, férje tudott róla ugyan, de korántsem mindent, mint ahogy azt sem tudta, valójában mekkora munka volt ez a nejének. Nem a meghívottakkal volt gond, hiszen ők adva voltak, hanem amire Viki kérte a lányokat. Volt, aki idegenkedett, ám végül mindenki igent mondott a szöszinek. Zsuzsa volt a legnehezebb feladat, mert ők Robival ritkán vettek részt efféle bulikon, de most ő is benne volt.

 Minden meghívott megérkezett hát a tanyára, a kisgyermekesek a nagyszülőkre bízták porontyaikat. Hamarosan, ahogy telt az idő, kis csoportokra szakadva széledtek szét a résztvevők, előtte persze alaposan felmérték a tágas házat.

 A tanyát még jó fél éve vette meg a fiatal pár, de a szükséges átalakításokkal az esküvő előtti napokban sikerült végezni. Az istálló volt még a legjobb állapotban, valamint a hozzá tartozó melléképületek, de a ház nagyon le volt lakva. Külsejében megtartották régies jellegét, de belül teljesen modernizálták az utolsó szögig. A szobák légkondicionálást kaptak, mindenhol korszerű, műanyag nyílászárókat, központi, de akár egyedileg szabályozható fűtést, energiatakarékos világítást. A vendég-, és gyerekszobák az emeleten kaptak helyet, melyekhez két fürdőszoba, és ugyanennyi illemhely is tartozott. A földszinten volt a konyha, a tágas-hatalmas ebédlő, a szintén nagy nappali, egy pazar fürdőszoba jókora fürdőkáddal, illemhely, valamint a hálószoba, egy hamisítatlan szerelmi fészek.

 A házigazdák mindenféle jóval, vagyis egy hosszú svédasztallal kedveskedtek vendégeiknek, és szokásuk szerint alkohol épp annyi volt, hogy rásegítsen a hangulatukra. A zene halkan-szolidan szólt, nem kifejezetten táncra csábító, inkább olyan aláfestésként.

 Kisniki örömmel ölelte Szilvit, Szabolcsot, Brigit és Balázst. Igaz, egy hete találkoztak az esküvőn, de akkor nem tudtak ennyire felszabadultan társalogni, Kisniki a három koszorúslányt, valamint első lépéseit próbáló kisfiát felügyelte. Most meg tudták beszélni, kinek mekkora sikere volt az elmúlt fél-egy évben. Szilvi változatlanul fotómodellkedett, Brigi pedig Gabinál filmezett. Elismerően nyilatkoztak a Gyémánt-lányok egyetlen, ám nagy sikert (és nagy pénzt) hozott „alkotásáról”, kérdezték, lesz-e folytatás, de a válasz egyértelmű és határozott „nem” volt.

 - Én nem is tudtam, hogy Rudi mi mindenre izgul! – súgta Kisnikinek Brigi.

 - Egy ideig én sem, de amikor kiderült, felajánlottam, hogy ez ügyben is szívesen segítek – nevetett a fekete, rövid hajú lány.

 - Viki valami ilyet kért tőlem most, erre az estére…

 - Légy erős, minden lánytól ezt kérte!

 - Az jó, de hogyan gondolta ezt kivitelezni?

 - Még nem tudom, majd kialakul. Egy biztos, nem itt, a nappaliban kell megtenni!

 A csajok jót nevettek, és egyelőre elváltak útjaik. A tizenhat fiatalból tizenöt tudta, mi készül, és meglepő módon egyik pasi, férj sem tiltakozott a dolog ellen, amikor úgy hozza a lányok szüksége, tegyék meg.

 Az este a már megszokottnak mondható módon folytatódott, kialakultak a kisebb-nagyobb csoportok.

 Vili, Andi, Robi és Zsuzsa felfedezőútra indult a házban. A két pár különböző irányba ment, nem is tudtak egymásról. Vili és Andi az egyik vendégszobában ragadt hosszabb időre, az ablakból egész jó kilátás nyílt a lovardára. A nyílászáró előtt állva először csak ölelkezve nézelődtek, később azon kapták magukat, hogy csókolózva szedik egymásról a ruhát. Már meztelenek voltak, Vili keményen ágaskodó dorongja a barátnője köldökének szegeződött. Andi marokra fogta a szeretett fütyköst, és ekkor nyílt az ajtó. Kézenfogva lépett be Robi és Zsuzsa. A szobában csak annyi fény volt, amennyi kintről beszűrődött. A jövevények nem is vették észre először a korábban érkezetteket, valamelyikük, talán Zsuzsa a villanykapcsolót kereste azonnal. Fény borult a helyiségre.

 - Ó, bocsánat, nem tudtuk, hogy itt vagytok! – szabadkozott Zsuzsa.

 - Semmi probléma, elvégre nem volt kiírva – válaszolt Andi, még mindig fogva a megmarkoltat. – Gyertek be, érezzétek jól magatokat!

 Robi és Zsuzsa bement. Andi eléjük lépett, de egy pillanatra elbizonytalanodott. Sosem zavarta, ha nővel szexel, volt, hogy ő választott, és volt, hogy őt választották, de hogy fiú és lány közül ne tudjon dönteni, még nem fordult elő. Eddig. Pedig ismerte őket, találkoztak már sokszor, csak a szex valahogy nem került velük kapcsolatban előtérbe. Nem akarva kellemetlen helyzetet teremteni, végül Robit fogta kézen, és húzta a heverő felé.

 Zsuzsa előtt pedig ott állt a kínálat. Gyémántkeményen, ahogy az elvárható volt a családja végett. A nő lassan kezdte megszokni, hogy kész csoda, ha egy ilyen összejövetelen a saját pasijával is le tud feküdni.

 - Üdvözöllek, Zsuzsa vagyok! – markolta meg a dorongot, mintha kezet fogna bemutatkozáskor.

 - Ő pedig Vili… - mondta a srác. – Tudod, nem szeret beszélni, ő a tettek embere…

 - Ezek szerint inkább tenne most valamit?

 - Andival épp arra készültünk…

 - De nem bánjátok, hogy jöttünk, ugye?

 Zsuzsa máris kibújt abból a hosszú, fekete ruhából, amit külön az esküvőre csináltatott, és nagyon jól állt sportos alakján. Melltartót nem viselt alatta, formás keblei ehhez a ruhához nem igényelték. Egy fekete tanga maradt rajta, már vette volna le azt is, de Vili egyelőre nem hagyta. A fiatalember a kanapé szabadon maradt részére irányította, és leültette.

 Mellettük Robi foglalt helyet az ágyon, már az alsónadrágot húzta le róla Andi. Félkemény fütykös szabadult elő. A lány a srác szőrös mellkasát cirógatta meg, közben kerek-nagy cickói a félrebillent péniszhez értek. A hatás nem maradt el. A bimbók megkeményedtek, mint ahogy hamarosan a rúd is. Mire Andi simogatása odaért, kellő keménységű volt. A lány felhúzta a selymes bőrt, vöröslő makk fénylett fel. Nyelvet öltött rá, de két-három körözés után teljesen elnyelte. Ujjai a forró rúd köré szorultak, ütemesen mozgatták a fitymát, ajkai fel-alá csúszkáltak.

 Vili térdre ereszkedett az ülő Zsuzsa előtt, először tenyerébe fogva dédelgette a kerekded melleket, majd kezét ajkai, csókjai váltották fel. Nyelve megkergette kissé a pajkos-ruganyos gombocskákat, de nemsokára odébbállt. A majdhogynem bordás hason át a bugyi szegélyéhez ért. Forróság áradt a „völgyből”. Vili lassan lehúzta a „feketeneműt”, partnere engedelmesen emelte fenekét az ügy megkönnyítése érdekében. Kiült az ágy szélére, lábait terpeszbe tette. Vili következő csókja a keskeny csíkkal koronázott, szőrmentesített szeméremajkakon cuppant. A nő még jobban megnyitotta combjait, a hapsi még kényelmesebben odafért a puncihoz. Ujjaival széthúzta az ajkakat, nyelve pedig lecsapott a rózsás csiklóra. Hevesen kergette, mihamarabb be akarta nedvesíteni a hüvelyt. Ha csak azt szerette volna elérni, akkor sok dolga nem volt, Zsuzsi már a mellei izgatásától is nyirkosodott. Vili elképzelését jócskán túlteljesítette, nyelve egyre csak pörgött a már vérbő pecken, két ujja pedig mélyen a vaginába hatolva lassan mozgott. A nő csak nagyon halkan sóhajtozott, néha fel-felnyögött. Meg is zavarta ezzel partnerét, aki egy fokkal „zajosabb” lány(ok)hoz van szokva. Dolgozott hát rendületlenül, mígnem Zsuzsa finoman eltolta a fejét, teste megremegett, hangja elakadt, és egy nyikkanással elélvezett.

 Andi nagyjából Zsuzsa orgazmusával egy időben hagyta abba Robi orális kényeztetését, közben gondosan ügyelt arra, hogy a pasi ne lövelljen idő előtt. Szeme sarkából látta, hogy szerelme pózváltásra készül, gyorsan elengedte a péniszt, cseppnyi rendezkedésbe fogott. Vilit ültette az ágy szélére, ölébe pedig Zsuzsát. A nő engedelmeskedett a kérésnek, de először fordítva, Vilivel szemben csüccsent a kemény rúdba. Még mielőtt Andi korrigálhatott volna, Vili már el is mondta, miért kellene Zsuzsának megfordulnia.

 - Nem fogod megbánni! – mosolygott egy bíztatót.

 A nő megtette, és nem bánta meg. Mindkettejük széttárt lábai közé Andi furakodott, térden állva, fenekét Robinak domborítva. A srác előbb megdörzsölte a csupasz ajkakat, de már bőségesen nedves volt ott minden, így jókora, vaskos, és merev dorongját óvatosan a punciba tolta. Zsuzsa lassan emelgette magát Vili farkán, kéjesen megállapította magában, van olyan jó, mint Robié, elvégre rokonok. Andi nyelve az előtte egyesült nemi szervekre siklott, hol csak a ritkás szőrzetű herezacsit érintette, olykor a gyönyörnedvektől síkos barlangos testet, de ahogy csak tudta, a csiklót tartotta mozgásban. Robi pedig Andrea csípőjébe kapaszkodva hosszú, határozott mozdulatokkal járatta farkát a szoros-szűk punciban. Mindannyiukban egyre erősödött a gyönyör, de a csúcsra Zsuzsa jutott fel elsőnek. Könnyű volt neki, hiszen kétfelől is kapta az „áldást”. Szokása szerint csak halkan nyögött egyet, orgazmustól összeszoruló hüvelye szinte satuba fogta Vili farkát. Őt Andrea követte, nem sokkal lemaradva, és jóval hangosabban. Pillanatokkal később Robi rántotta ki rúdját, nedves-síkos makkja hatalmas mennyiségű ondót lövellt partnere hátára-fenekére. Végezetül Vili nyúlt a lassan újra mozgásba lendülő Zsuzsi feneke alá, és emelte le lövésre kész farkáról. Andi rámart a rúdra, szájába vette, így már oda lövellt pasija magja. Minden cseppjét lenyelte, és tisztára nyalva engedte el a lassan zsugorodó fütyköst.

 - Azt hiszem, itt az ideje meglátogatni Rudit! – mondta Andrea, és feltápászkodott a fotelből, ahová negyedórával ezelőtt ült le.

 - Szerintem is! – csatlakozott hozzá Zsuzsa.

 - Mi a nappaliban várunk! – szóltak utánuk a pasik.

  Kisniki, Lali, Szilvi és Szabolcs a ház lakóinak hálószobájába szerettek volna félrevonulni, de ott már találtak valakiket.

 - Hugi, te mit csinálsz itt? – ismerte fel Annát Kisniki.

 - Pókerezünk! – kapta csípőből a csípős választ. – Épp most tartunk a vetkőzős részénél!

 - Vesztésre állsz! – állapította meg Szabolcs. Annán csak egy bugyi volt… még…

 - Nem baj, csak álljon! – villantott egy mosolyt a lány.

 - Abban hiba nincs! – vetkőzött le teljesen Kristóf.

 A jövevények hasonlóképp cselekedtek, csakhamar mindhárom pár meztelen volt.

 - Megdughatom a húgodat? – suttogta Lali a felesége fülébe.

 - Megdughatom a nővéredet? – suttogta Kristóf Annának.

 - Felőlem! – mutatott Kisniki a húgára.

 - Felőlem! – mutatott Anna a nővérére.

 A két pasi a sógornője mellé húzódott. Mindketten régóta ki akarták már próbálni, milyen lehet a másikkal, és ez most remek alkalom volt. A lányok is így voltak ezzel, de ők nem merték szóvá tenni, ami Kisnikit ismerve szokatlan volt. Egyszerű a magyarázat, félt, hogy Anna balhézni fog. Annának esze ágában nem lett volna balhézni, amióta látta a „Filmet”, még jobban odavolt azért, hogy legalább egyszer Lalival lehessen. A Gyémánt-lányok kívánsága ily módon teljesült, Szilvi és Szabi mintha el lett volna felejtve, de nem így történt. Szabolcsot Kisniki vonta magával, nehogy unatkozzék, Szilvit pedig Lali fogta karon, hogy csatlakozna-e. Nem volt kérdés.

 A rövid, fekete hajú lány a terebélyes franciaágy egyik felébe hevert, a két pacák követte. Némi tétova topogás után Kisniki az előtte álló Kristófot részesítette előnyben, már amennyire előnynek számít, hogy farkán fogta, és egy ideig nem eresztette. Szabolcs maradt a lány másik végére, aminek örült, mert jobban szeretett adni, mint kapni. Amíg Kisniki halkan szuszogva szopogatta Kristóf (Laliénál kisebb, ám) merev, kemény farkát, addig Szabolcs a széttárt combok közé tette az arcát. A lány féloldalasan feküdt, így Szabi térdelve találta meg a megfelelő pozíciót a nyalakodáshoz. Ujjaival szétfeszítette a puncit, nyelve hegye pedig hol vadul körözött a rózsás csiklón, hol lassan cirógatta végig a sima, húsos nagyajkakat, néha besiklott az egyre nedvesebb hüvelybe. Ifjabb Nikolett eközben finom kezével megmarkolva a faszt, lassan mozgatta annak bőrét, nyelve pedig izgatóan csapkodta a kalapját. Egyre nehezebben, de tudta tartani a ritmust, Szabolcs nyalakodásának hála, testében erősödött a gyönyör. Egyre jobban hanyagolta Kristófot, néhány percen belül pedig felnyögött, elengedte a dorongot, teste megremegett, ahogy a csúcsra ért.

 Lali a franciaágy másik felén helyezkedett el. Hanyattfekve várta, hogyan döntenek a lányok. Anna „délre” ment, megmarkolta Lali hervadtan is tekintélyes farkát, így Szilvi maradt „északon”. Lábait átvetette a fiatalember teste fölött, ujjaival széthúzta szőrtelen szeméremajkait, közvetlenül klitoriszát kínálva. Lali igazított egy kicsit a lányon, hogy kényelmesebb legyen, és nyelvet nyújtott. Hegyével először lassan körözött, a fényes, rózsaszín gomb mindig kisiklott alóla, később egyre „dühödtebben”, vadul kergette. Közben Anna sem tétlenkedett, lassan, lágyan mozgatta Lali farkának bőrét, már amennyi maradt rajta a körülmetélés után. Gyönyörködött a vérrel telítődő pénisz látványában, ahogy hamarosan acélkeményen, húszcentis valójában mered előtte. Irigyelte egy kicsit a nővérét ezért a példányért, de csak egy kicsit. Végignyalintotta a termetes testrészt, töviről hegyire, és vissza. Alapos lány volt. Nyelve egyre többször időzött el a vöröslő-fénylő makkon, körbe-körbe siklott rajta, különösen az alsó részén. Végre-valahára a szájába vette. Nagynak érezte, de azért megbirkózott vele, és míg ajkai fel-alá siklottak, keze is azonos ütemre mozgott. Lalinak megvolt az a jó tulajdonsága, hogy képes volt magában szétválasztani azt, amit csinált, és azt, amit vele csináltak. Természetesen érezte Anna egyébként igen ügyes szájmunkáját, de nem jött ki a ritmusból, ugyanúgy nyalakodott Szilvi punciján. A lány kissé hátradöntött felsőtesttel, melleit simogatva-gyúrogatva nyögdécselt, testében hamarosan tetőfokára ért az élvezet. Lélegzete elakadt, teste megremegett, hüvelye bőségesen nedvezett, amikor az orgazmus hullámai átcsaptak fölötte.

 Kisniki már túl volt a csúcson, elhúzódott Szabolcs elől, nagyon gyors mozdulattal a retiküljéből két csomagocskát vett elő, és szétosztotta a srácok között, és visszaheveredve úgy helyezkedett, hogy nedvektől csillogó öle Kristóf felé essen. Szabolcs jobbnak látta még később felhúzni az óvszert, a másik pasas azonban megtette. Védőöltözetbe bújtatott, ettől röhejes rózsaszínben tündöklő farkát a csupasz punci ajkai közé illesztette. Némi igazítás után óvatosan, lassan hatolt a szűkös hüvely mélyére. Eközben Kisniki az arca mellé térdeltetett Szabolcs fütykösét vette a szájába, és halkan szuszogva szopogatta. Persze ismét abba a hibába esett, hogy szépen lassan, ahogy emelkedett a gyönyörszintje, úgy hanyagolta el a szájában duzzadó péniszt. Kristóf kitett magáért, egyre hevesebben hágott, hüvelykujja a lány csiklójára szorult, hogy fokozza az érzést. Sikerült. Nemsokára Kisniki már csak markolta a dorongot, nyögdécselt, vaginája görcsösen szorult a lelassító fasz köré. A kecskeszakállas hapsi már folytatta volna tovább a műveletsort, de a lány finoman eltolta magától. Felcsavarta Szabolcsra a gumit, a helyére fektette, ő pedig fölé mászva, egy apró igazítással billentette helyére a szerszámot. Felnyögött, ahogy tövig ült a rúdba, kicsit lovacskázott rajta, de aztán előredőlt, súlyos-nagy mellei szinte Szabolcs arcába nyomódtak. A srác azonnal ajkaihoz irányította őket a kezével, és nyalogatta, csókolgatta a bimbókat, ahogy érte. Kristóf némi tanácstalansággal ült a sarkán, feszült a gumi álló farkán. Kisniki kénytelen volt a válla fölött visszanézni, hogy mi lesz már. A srác végre kapcsolt, a pár mögé helyezkedett, és a nedvektől csillogó popsi gyűrűjéhez igazította a még síkos óvszerbe rejtett dorongját. Alig akarta elhinni, cumi, punci és popsi egyetlen este alatt! Óvatosan mozgott, nehogy kellemetlenséget okozzon, de egyáltalán nem volt az Kisnikinek. A nagyjából egy ütemre mozgó két fütyi szinte meghatványozta benne a gyönyört, hiába dolgoztak lassan a srácok, ő hamar felért a csúcsra. Perceken belül átvágtatott rajta az orgazmus, remegve feszítette fenekét a fütyiknek. Összehúzódó, lüktető hüvelye nem volt hatástalan a srácokra, először Szabi rándult meg egy kissé, és lövellte magját a gumi védelmébe, őt pedig egy pillanattal később Kristóf követte. A hármas óvatosan szétvált, a fiúk megszabadultak az óvszerektől, és pihegtek egy sort.

 

Wackond 2012.04.02. 17:59

Gyémántok 69

 Szilvi, elélvezvén, valamivel többet akart már, csakhogy az a valami még Anna szájában volt. Cserét javasolt a lánynak, aki nem ellenkezett. A két csaj tehát pózt váltott a szinte mozdulatlan Lalin, Anna szőrtelen puncija került most a srác nyelve fölé, Szilvi pedig először rámarkolt, szopogatta kicsit, utóbb föléguggolva nedves hüvelyébe igazította a sudár fütyköst. Lali hosszú nyelvcsapásokkal simogatta a már nedveket szivárogtató, húsos-szép punci minden részét, sógornője előzékenyen még szét is nyitotta neki az ujjaival. A nyelv a vérbő klitoriszon kötött ki végül, de nem állapodott meg rajta, gyorsan körözve kergette a már pirosló, ruganyos szervecskét. Néha lelassítva körbesiklott a sima szeméremajkakon, mélyen benyúlt a forró vaginába, de aztán újra a kéjgomb hegyén kötött ki. Anna lehunyt szemmel, halkan sóhajtozva-nyögve adta tudtára környezetének, mennyire élvezi. A környezetét abszolúte nem érdekelte ez, kivéve Lalit, aki viszont arra törekedett, hogy a lány mihamarabb megkapja, ami jár neki. A „betevőjét” majd később. Szilvi eközben vadul vágatott az igen strapabíró dorongon, hol melleit simogatta emellé, hol pedig csiklóját dörzsölte, hogy fokozza élvezetét. Nem sok dolga volt, az előző orgazmus még alig csitulhatott el testében, máris a következő felé lovallta magát. Ő sem tudta hang nélkül megállni, különös duettet nyögdécselt Annával. Néhány percen belül elért oda, ahonnét már nem volt visszaút. Mélyen beleült a kemény faszba, puncija lüktetve szorult köré, és ismét nagyot élvezett. Anna két pillanattal lemaradva követte, halkan felnyikkant, nedvei bőséggel áradtak a csúcsponton. Lali, bár egyre nehezebben, de még bírta, és alapelképzelése szerint, hogy megdugja a sógornőjét, átvette az irányítást. Annát az ágy szélére fektette, ő maga pedig az ágy mellett térdelve vezette farkát a forró és nedves punci mélyére. Letekintve gyönyörű és serkentő látvány volt a lucskos ajkak közt mozgó szerve, de Szilvi gyorsan eltakarta. Először finom ujjaival kergette a csiklót, később odahajolva nyelve hegyével próbálta elérni. Többé-kevésbé sikerült, annyit elért, hogy megsokszorozta Anna gyönyörét. Lali is hevesebben mozgatta csípőjét, már ő is élvezni akart, és úgy érezte, jó úton halad, hogy a lány után ő következzen. Szilvi egy picit bezavart, de csak Anna javára. A lány a melleibe markolt, altestét a hapsinak feszítette, és újra elélvezett. Lali még mozdult párat, és kihúzta a farkát. Szilvi rutinos gyorsasággal elkapta, szájába vette a puncinedves makkot, pár nyelvkörzéssel óriási adag ondót csalt ki a felnyögő pasiból. Minden cseppjét lenyelte, és szép tisztára nyalva engedte el. Anna, amint tudott, felült.

 - De jó, már majdnem bepisiltem! – Szilvi olyan helyen nyomta meg párszor a hasát, ahol nem kellett volna.

 - Ne haragudj, véletlen volt! – mentegetőzött a másik lány.

 - Tudod, hol a fürdőszoba, Vikiék szeretettel várnak! – intette Lali.

 - Oké, már megyek is!

 A lány elsietett.

 Barnabás, Bernadett, Balázs és Brigitta a nappaliban maradt, mindenki más eltűnt mellőlük, mint szürke szamár a ködben.

 - Ezek itt hagytak! – állapította meg Brigi.

 - Ja. A négy „B” betűst! – tette hozzá Barna.

 - Nahát, tényleg! – gondolt bele a „pornósztár”.

 - Ezt, ha akartuk volna, sem intézhettük volna jobban! – szólt Bernadett.

 - És most mihez kezdünk? – tette fel a nap kérdését Balázs.

 - Römi, snapszer, póker? – válaszolt Barna.

 - Az utóbbit csak vetkőzős alapon! – szólt be Brigi.

 - Én pedig póker nélkül! – mosolygott Balázsra Bernadett.

 - Ahogy gondolod! – gombolta máris az ingét a kosaras.

 Berni rávillantott egy „mindjárt jövök” - mosolyt a férjére, nagyon gyorsan megvált a ruháitól, és egy fotelbe vetette magát. Balázs a fotel elé térdelt, hosszú kezével a két szép, nagy ciciért nyúlt. Azok szinte eltűntek a lapáttenyerek alatt. A fiatalember lágyan gyúrogatta a formás halmokat, és szépen, lassan föléjük hajolt. Kezei az ajkaihoz irányították a már megkeményedett bimbókat, csókolgatta, nyalogatta a sötét gombokat. Bernadett halkan sóhajtozva „köszönte meg”, Balázs pedig még jó ideig elszöszölt itt, megspékelve cseppnyi harapdálással. Végül mégis továbbállt a mellektől, meg sem állt a csupasz háromszögig. Bernadett mindkét térdhajlata ekkorra már a fotel karfáin nyugodott, punciajkai résnyire nyíltak. A srác megcirógatta hosszú ujjaival, aztán megnyitotta az ajkakat. Nyelve rásiklott az előbújt csiklóra, és lassan körözve kergette. Bernadett kéjes nyögést hallatott. A srác egyre gyorsulva mozgatta a nyelvét, másik kezének mutatóujja pedig lassan a már bőségesen nedvező hüvely rózsaszín mélyére hatolt. Igyekezett ujját (később ujjait, mert a középső is csatlakozott), és nyelvét azonos ritmusban mozgatni. Sikerrel, melynek mértékét legjobban Bernadett reakcióin keresztül mérhette le. Abból pedig pontosan követhető volt, hogy a lány egyre gyorsabban közeleg a csúcsponthoz. Pár pillanattal később megrándult, felnyikkant, és remegő testtel nagyot élvezett. Lassan kihúzta nedvektől fénylő ujjait, és feltérdelve már helyezkedett volna a „lyukra”, de a lány másképp gondolta. A fiút ültette a fotelbe, combjai mellé térdelt szemből, némi igazítás után a termetes, kemény példányba ült. Még megkérte, jelezzen, ha spriccelni készül, mert most másképp nem védekezik, és könnyed ügetésbe kezdett.

 Barnabás és Brigitta a kanapéra telepedett, miután közösen megváltak ruháiktól. Némi kavarc támadt közöttük, mert mindketten elsőként akarták izgatni a másikat, végül kompromisszumos megoldást választottak. A fiatalember hanyattfeküdt a kanapén, a lány pedig fölé mászott, fordítva. Brigi arcát a még ernyedten heverő fütykös tövén terjengő szőrzetbe fúrta, csókolgatta a szárát, függelékét, kezével pedig ide-oda billegtette, hogy kényelmesen körbe tudja „járni”. Egy perc múlva már délcegen állt a dákó, nehéz volt bármely irányba elfektetni, egyre csak felfelé törekedett. Megmarkolta, felhúzta a bőrét. Imádta az előbukkanó, vérbő makk látványát, de sajnos csak privátban élvezkedhetett ilyen téren, mert a pornós fiúk nagy része „blankolt” volt, ahogy ő nevezte a körülmetélt péniszt. Még jó néhányszor megismételte lassú kézmozdulatát, és mindig tett hozzá egy kis pluszt. Hol gyengéd puszi cuppant a fényes „bunkócskán”, és előfordult, hogy nyelve siklott rajta körbe. Végül elnyelte, ajkai egyre gyorsabban csúszkáltak fel-le, keze egy ütemben mozgott velük, mindehhez halkan szuszogott. A pasi sem maradt adósa. Alaposan megpuszilgatta a sima ajkakat, néha megszívogatta a kicsiket, a csiklót. Nyelvét kidugva tett egy pár kört a résben, vagy a kéjgombon, azután két kezével széthúzta a fogkefepamaccsal ékesített puncit. A még jobban kigömbölyödött klitoriszt alaposan megkergette nyalószerve, gyakran besiklatva az egyre bővebben nedvező hüvelybe. Később maradt nyelve a gombon, viszont két ujja lassan tövig merült a forró és nedves hüvelyben. Sokat mozdítani nemigen tudta, mert nem volt kényelmes, de ahhoz épp eleget, hogy ezzel is fokozza Brigi élvezetét. Az pedig csak egyre erősödött a lány testében, bár sok jelét nem adta, mert semmi pénzért nem engedte volna el a délceg faszt. Mindössze erősödő szuszogása árult el valamit, de amikor az orgazmus erőteljesen magával ragadta, elengedte szájából azt, ami addig benne volt, fejét hátravetve nyögött fel, hüvelye pedig bőven nedvezve szorult a lassú ujjak köré.

 Brigi, amint elélvezett, lekászálódott a fiúról, és a fotelben szeretkező párhoz lépett. Súgott valamit Bernadett fülébe, aki bólintott. Berni óvatosan felemelkedett, megfordult, és úgy engedte vissza altestét a Brigi által fixen tartott rúdba. A pornós lány a fotelben ülő pár előtt térdelt, fenekét Barnabás felé domborította, nyelvét pedig az előtte levő ivarszervekre öltötte. Barna nem volt rest, szélsebesen termett Brigi mögött, egy mozdulattal máris a lucskos szilvácskák közé igazította dorongját. A lány csípőjébe kapaszkodott, és hosszú, határozott mozdulatokkal hágott. Brigi nyelve megpróbálta Berni csiklóját követni-kergetni. Viszonylag sikeresen, a hangokból ítélve, na meg abból, hogy a lovagló lány nemsokára mélyen beleült a faszba, és nagyot nyögve-nyüszítve elélvezett. Balázs ekkor látta itt az idejét, hogy leemelje partnerét, a puncinedves pénisznek elbillenni nem volt ideje, mert Brigi máris marokra fogta, szájába vette. Két kört írhatott le nyelvével a makkon, már lövellt is belőle a fehér, ragacsos anyag. Lenyelte, a fütyit megtisztítva engedte csak el, és végre a saját élvezetére is tudott koncentrálni. Barna rendületlenül mozgatta ágyékát, heréi minden alkalommal a klitoriszhoz ütődtek. Brigi nyögdécselve bíztatta a fiatalembert, hogy gyorsabban, hát az belehúzott, az utolsó pillanatokig szinte állatias vadsággal mozogva. Brigi felkiáltott, fenekét Barnabás ágyékához szorította, gyönyörtől összeránduló vaginája szinte satuba fogta a kemény dorongot. A srác alig várta, hogy enyhüljön partnere kéjes görcse, kihúzta farkát, marokra fogva húzott a bőrén kettőt. Csukott szemmel, és szent meggyőződése volt, hogy Brigi fenekén landol a sperma, a lány viszont villámsebesen megfordult, és nyelvét a makk alá simította. Itt is lenyelt minden cseppet, a fütyit pedig tisztára nyalta.

 - Helló, Rudit hol találjuk? – köszönt Andi pár perccel később a pihenő kvartettre.

 - Őszintén szólva mi sem tudjuk – válaszolt Berni, - de valószínűleg a fürdőszobában.

 Tényleg, Viki és Rudi hová tűnt? Az ifjú házaspár, mikor a vendégek majd’ minden tagja lelépett valahová „társasjátékozni”, ők a földszinti, hatalmas fürdőszobába mentek. Annak ellenére, hogy a rendezvény előtt alig egy órával fürödtek, az újdonsült feleség megnyitotta a csapot, kevés habfürdőt öntött mellé, és félig engedte a jókora sarokkádat vízzel. Belemerülve hosszasan ölelkeztek, csókolóztak, egymás erogén zónáin kotorásztak. Viki később kiült a kád egyik sarkára, ahol egy mélyedés volt pont ebből a célból. Kicsit hátradőlt, lábait szanaszét tárta, habos ujjaival megnyitotta szeméremajkait. Rudi habmentes vizet lögybölt oda, elétérdelve először gyengéden végigcsókolta felesége frissen epilált punciját, később nyelvével cirógatta végig. A csiklóról kezdte, lefelé siklott a bal oldali „szilvácskán”, bekotort a hüvely nyílásába, majd jobbra fel, a „gombtetőre”. Megismételte a nyalássorozatot, de ezúttal a kisajkakat kényeztetve. Végül csak megállapodott a klitoriszon, túlnyomórészt itt pörgött a nyelve. Viki élvezte a dolgot, méghozzá olyannyira, hogy majdnem bepisilt, de uralkodott magán, későbbre tartogatta. Nyögdécselése visszhangzott a teremnyi helyiségben, egyre szaporábban kapkodta a levegőt, néhány pillanattal később pedig felsikkantva elélvezett. Rudi abbahagyta a nyalakodást, és amire az utolsó hullámok is elcsitultak felesége szépséges testében, kőkemény farkát a bőven nedves vagina bejáratához illesztette. Vöröslő makkja lassan tűnt el a forró mélységben, és megpróbált ráállni a kényelmes, ütemes ritmusra, de ez a habfürdőtől csúszós vízben térdelve nagyon nehezen ment. Mérgesen leengedte a vizet, és ehhez egy kis időre távolabb kellett húzódjon asszonyától. Mire visszatért, Viki is megfordult, formás fenekét fordította férje felé, egyelőre térdelve, melyeket a háromszög széleihez ékelt, így ő fixen tudott maradni. Rudi mögé állva könnyedén tudta tövig döfni a farkát, bár meggondolatlan mozdulatokat nem tehetett, a talpa még kicsit csúszott. A célnak viszont tökéletesen megfelelt. Viki a csempének támaszkodott, altestét szeretett hitvesének homorítva, Rudi pedig előrenyúlva a két kerekded kebellel játszott. Néha gyúrogatta hersegő halmaikat, és olykor csak a bimbókat söndörgette. Eközben farka ki-be csúszkált a szoros-nedves hüvelyben, és mivel talpa egyre biztosabban ottmaradt, ahová tette, gyorsított. Érezte, hogy Viki egyre közeledik, és bizony neki sem kell már sok.

 - Ki ne húzd, kicsim! Ki ne húzd! – nyögte Viki az orgazmus küszöbén. – Babát… szeretnék…

 - Tudom… - zihálta Rudi válaszul. Két hónapja indult el náluk a bébiprojekt.

 - Gyere! – sikkantott a lány, holott ő ért a csúcsra, fenekét még jobban férje ágyékának szorította, hüvelye a dolgos dorong köré szorult. Egy-két ütemmel lemaradva követte a pasas. A cicikbe markolt, szinte rángatózva-döfködve lövellte spermáját a lány testébe. Talán valamelyik célba ér…

 Sokáig maradtak így, de a lankadó szerszám végül lassan kicsusszant, a zuhanyozó megnyitásával pedig szépen ki-, és lemosták a felesleget. Hosszan csókolóztak még, majd kisvártatva Viki kajánul Rudira vigyorgott.

 - Fogadjunk, hogy megint felállítom a farkad úgy, hogy nem nyúlok hozzá!

 - Amúgy sem lenne sok dolgod…

 Viki lesandított, lenyúlt a jobb kezével, bemérte a féléber rudat, és elengedte. Egy lövetnyi sárga sugár találta telibe a fütyköst. Rudi felnyögött, Viki pedig folytatta. Hosszasan pisilt, a férje már azt hitte, sosem áll el, de sajnos minden jónak vége szakad egyszer.

 - Nyertél! – állapította meg Rudi.

 - Nem véletlenül tartogattam idáig!

 Halkan kopogtak, az ajtónyitást engedélyező szóra pedig Andrea és Zsuzsa lépett be.

 - Á, úgy látom, Rudi pont ráér! – állapította meg Andi.

 - Állok rendelkezésetekre! – csízelt rájuk a pasi.

 - Azt látjuk… - jegyezte meg Andi. – Szóval, csak néhány percre zavarnánk…

 - Maradjatok, ameddig jólesik!

 - Ha neked jólesik… - tette hozzá Zsuzsa. Még mindig idegenkedett a dologtól, de már nagyon kellett.

 - Ülj csak vissza! – kérte Andi a már emelkedő Rudit, Zsuzsát pedig a kádba segítette. A sportos nő félszegen megállt a pasas fölött, aki még nem értett semmit. Viki súgta az instrukciókat Zsuzsának, aki ennek megfelelően leguggolt, kicsit hátradőlt, bemérte a célt, ujjaival megnyitotta punciját, és mérnöki pontossággal találta el a sárga folyadékkal a kemény péniszt. Rudi értetlen arca kéjeteggé vált, ahogy a bőséges vizeletsugár végigcsorgott az alfelén. Zsuzsa végzett, helyébe Andi pattant fürgén, és miközben feszülő hólyagja tartalmát ürítette, ismét érkezett valaki.

 - Gyertek, itt vannak! – szólt Kisniki az ajtóból, és nyomában Annával és Szilvivel belépett.

 Andi végzett, Kisniki követte, szinte rutinosan elégítette ki Rudi efféle vágyait. Anna guggolt a helyébe, befutott Bernadett és Brigi. A lány kicsit idegesen, szégyenlősen pisilt, eleinte alig akart csöpörészni, pedig nagyon kellett. Végül csak összejött, bokától a hasa közepéig beterítette a fickót. Rudi teljesen odavolt, farka állt, mint a cövek, marokra fogva néha mozdított egyet a bőrén. Szilvi volt a következő pisilő, akit húga, Brigi követett, végül pedig Bernadett állt-guggolt a „célpont” fölé. Dolga végeztével megmarkolta a lövésre kész faszt, és kéjesen izgatta.

 - Hogy bírod? – mosolygott rá.

 - Már sehogy… - nyögte Rudi, makkjából lávaként röppent elő a fehér ondó, folyt végig az eres rúdon, és a lány kezén.

 Viki megnyitotta a zuhanyrózsát, behívta a többi lányt, és mind a kilencen gyorsan tisztára mosták egymást, és magukat.

 Rudi a nyolc meztelen lány gyűrűjében ment ki a nappaliba.

 - Köszönöm nektek ezt a remek „ajándékot”! Ezt máskor is megismételhetjük, ha nem probléma!

 A hét másik, időközben a nappaliban lazító barát hangosan nevetett.

Wackond 2012.03.26. 18:00

Gyémántok 68

Hatvannyolcadik fejezet

(Avagy: főszerepben: a Diamond-lányok)

 

 

 A három Gyémánt-lány tudomásul vette Gabi kikötését filmezési vágyaikat illetően. Az idő, és a kismamák állapotának előrehaladtával úgy tűnt, el is felejtődik a dolog, de Kisniki nem hagyta annyiban. Folyton járt az agya a témán, mígnem babája megszületésére majdnem kész forgatókönyve volt.

 Szíve szerint már a szülőszoba után ment volna a stúdióba, de volt annyi esze, hogy ezt még ne tegye. Később, ahogy hazakerült a kicsivel, nem is nagyon lett volna ilyesmire ideje, ráadásul orvosilag is tiltva volt a szex egy időre.

 Pár hónap telt el, családtagok jöttek-mentek, megcsodálták gyermeküket, őt és Lalit is dicsérték. Pelenkázott, szoptatott, valamint megpróbálta visszanyerni csodás alakját. Sikerrel. Gyakran töltötte idejét Berni társaságában, legalább nem unatkozott, és nem csavarodott be. Utóbbit egyébként egyikük sem értette, olvastak, hallottak a szülés utáni depresszióról, de őket az ilyesmi messzire kerülte. Kisniki persze újfent felvetette a filmet, mire unokatesója az előszobába húzta, a tükör elé. Megálltak előtte, egymás mellett.

 - Vélemény? – néztek össze egy kis illegetés után.

 Kisniki hümmögött, és szó nélkül levetkőzött. Berni követte a példáját.

 - Na? – kérdezgették egymást.

 - Varjúfészkes, de az a legkevesebb! – bólintott Kisniki unokatesója intésére, mely a lány öle felé irányult. - Te csak ne szólj semmit! – Bernadett is borostás volt.

 - Egyébként meg úgy látom, minden a legnagyobb rendben… - leltározott Kisniki. – Popsi, pocak, csípő, derék, cickók…

 Mindezt, mintha eladásra menne, alaposan végigtaperolta Bernin.

 - Tejed is van! – spriccelt ki egy kicsit a tükörre.

 - Niki, te hülye vagy! – nevetett a másik lány.

 Ekkor ért haza Barna a munkából. Finoman szólva is meglepte a látvány.

 - Miért nem szóltatok, hogy hiányotok van? Jöttem volna korábban!

 - Hidd el, kicsim, szóltunk volna! – bújt hozzá felesége, és gyengéd, hitvesi csókot váltottak, összetejezte férje ingét.

 - Bizony, Barnus, szóltunk volna! – bújt hozzá Kisniki is, a másik oldalról. Ő is tejfoltot hagyott az ingen. Váratlanul felsírt az egyik kisfiú, így az idill odalett, a két anya szaladt megnézni, melyiküké az. Jól tették, mert mire odaértek, rázendített a másik is. Kajaidő volt. A kismamák karjukba vették csemetéiket, a két kis „éhező” mohón szívta magába a tejet. Barna megtámaszkodott az ajtókereten, onnan nézte őket.

 - Hej, pár év múlva már nem a tejcsi miatt akarjátok majd a cicit!

 - És te, kérsz? – kínálta felé szabad mellét Kisniki.

 - Niki, te hülye vagy! – jelentette ki a pacák. – Ez ugye nem öröklődik?

 - Nincs kizárva, elvégre hozzád mentem, ő pedig az unokatesóm, tehát rokon! – nevetett Berni.

 - Na, jó, van valami kaja… nekem? – tette hozzá, mielőtt a tejkínálás megismétlődne.

 - A hűtőben van, Bencus mindjárt megtelik, és megyek!

 - Maradj csak!

 Már tolta arcába a bolognait, mikor a lányok csatlakoztak hozzá, vállukon a kissrácokkal.

 - Ez az, Petike, nyomjad csak! – szurkolt Barna tele szájjal Kisniki fiának, akiből alulról-felülről jött a zaj. A kiskölyök elégedett arcot vágott. Két falattal később Bálint Bence is böffentett egy irgalmatlan nagyot.

 - Ha meg én csinálom, bunkónak tartanak! – dohogott a hapsi a száját törölgetve.

 - Gyere, kicsim, büfikézzél csak! – vonta szabad vállára asszonya. Férje megtette.

 - Na, fiúk, így kell ezt csinálni! – büszkélkedett.

 - És még engem hülyéznek le… - morgott Kisniki.

 A csajok később átcserélték a pelenkákat, és a kiságyba tették a máris álmosodó lurkókat. Felöltöztek, és kiültek a teraszra. Barna megtömte a pipáját, Kisniki pedig elmondta, miért találta őket úgy, ahogy.

 - Ezek szerint van ötleted… - állapította meg a fiatalember, cseppet sem zavartatva magát attól, hogy feleségét pornófilmezni csábítják.

 - Van, méghozzá nem is egy! Először is, amit biztosan meg kell csinálnunk, az az, amikor Tomival kitoltunk. Aztán még eszembe jutott a Piroskák horvátországi nyaralója, vagy akár a hajó…

 - Gabi tud ezekről?

 - Még nem beszéltem vele…

 - Szerintem érdemes lenne!

 - Igazatok van, este felhívom.

 Kisniki így is tett. Gabi türelmesen hallgatta egy ideig, majd arra kérte, inkább személyesen. Öt perc múlva náluk volt. A lány elmondta neki az elképzelését.

 - És te ehhez mit szólsz? – fordult Gabi Lalihoz.

 - Semmit, miért, kéne?

 - Hááát…

 - Szerintem Petinek sem volt egy szava sem, igaz? – Lali bedobta az ászt.

 - Na, jó, akkor vissza a témához, tehát. A dolog nem könnyű, de nem kivitelezhetetlen. Körbenézek, hogy lehet megoldani, átgondolom, hogy mit kellene finomítani, vagy ilyesmi. Na, akkor maradjunk annyiban, ha sikerült helyszínt találnom, akkor jelentkezem. Sziasztok!

 Gabi vegyes érzelmekkel indult haza. Azt hitte, ennyi idő alatt ez a lökött lány elfelejti, mit akart, vagy a szülés után nem fog olyan jól kinézni, mint annak előtte, de sajnos egyik sem jött be. Sokadszorra átgondolva úgy döntött, megcsinálja. Amíg megfelelő szállodát keresett a megfelelő adottságokkal, a három lányt a saját orvosához küldte, egy alapos vizsgálatra. Következő találkozásuk alkalmával azt beszélték meg, hogy mennyire mutassák be az előzményeket, végül abban maradtak, elég egy szexjelenetet lejátszani, utána jöhet a bosszú. A hajón elgondolkodtak, egyrészt már ősz volt, másrészt meg baromi messze volt, és a babákra is gondolni kellett. Kisnikinek eszébe jutott a hegyi kirándulás, amikor Barnával akart egy kicsit…

 - Ezt nem is hallottam! – törölte könnyeit a nevetéstől Gabi.

 - Méltó bosszút álltam! – nevetett Bernadett.

 - Tiszta ragacs lett a hajam! – nyávogott Kisniki.

 - Kis extra mehet? – kérdezte Viki.

 - Mire gondolsz?

 - Hát… izé… - kicsit már bánta, hogy megszólalt. – Rudi szereti, ha pisilek… Őt… le… csak a farkára…

 - Ne már! Ezt eddig miért nem mondtad? – kérdezték unokatesói.

 - Ő kérte. Olyan édes volt, mikor ezt bevallotta nekem!

 - Én is szívesen megteszem neki, ha kéri! – mondta Kisniki.

 - Kösz, majd jelzem neki…

 - Te, Gabi, szoktál még szerepelni? – kérdezte Berni.

 - Á, már régóta nem! Két-három éve forgattam az utolsót, azóta a másik oldalon állok…

 - Emlékszel, Barna hogy odavolt érted? Láttad volna, mikor bementem hozzá, ő meg a te filmedre verte a répát! Úgy térden lőtte magát ijedtében, azt hittem, eltöri!

 - Pedig milyen jó kis répa az! – bólintott a nagynéni. – Na, elég a nosztalgiából, dologra! Ja, Viki, még nem csináltunk kimondottan pisilős filmet, csak olyan fordult elő, hogy némelyik lány nagyon felpörgött, és olyankor ugye előfordul, hogy jobban nedvezik, ha értitek…

 - Oké, csak kérdeztem… - szabadkozott a szöszi.

 - Ám mivel a film rólatok fog szólni, úgy gondolom, ez még belefér… Holnap, ha ráértek, hoznék nektek valamit.

 - Rendben!

 Gabi elköszönt, és az irodájába ment. Egy nagy dossziét vett magához, utóbb kiderült, feleslegesen. Gondosan elrejtette a táskája mélyén, nehogy Alíz megtalálja, és másnap délelőtt elvitte a lányoknak.

 - Nos, ebben a dossziéban tartom azoknak a fiúknak a fotóit, akik jelenleg nekem dolgoznak. Nézegessétek, válogassatok, és jelöljétek meg, aki szimpatikus, akire szükségetek van. Nikinek már úgyis, gondolom, kész tervei vannak! – mosolygott Gabi az érintettre.

 - Van bizony! – csízelt az vissza, de azért összebújt a két másikkal, hogy átlapozza a fotóalbumot.

 - Te, Gabi! Mennyi jó pasival dolgozol együtt! – mondta végül Viki. – Mondd, te szoktál lenni a „felvételi vizsgabiztos”?

 - Neeem, én csak ott vagyok, és kész. Egyébként van köztük jó pár, akikkel dolgoztam együtt… Na, ha kitaláltátok, szóljatok, én megyek, mert dolgom van!

 - Jó, de egyelőre úgy néz ki, csak ő kell! – mutatott Kisniki egy fickóra.

 - Hogyhogy?

 - A többit hozzuk mi! – majd látva Gabi értetlen arcát, hozzátette: - Lali azt mondta, szívesen jön, ha akarom, és Barna is, ha jól tudom, igaz?

 - Igen – bólintott Bernadett.

 - És én sem véletlenül kérdeztem azt a pisis dolgot… - szólt halkan Viki.

 - Akkor ezt fölöslegesen cipeltem?

 - Annyira nem! Köszönjük neked ezt a sok szép kukit! Csak ez az egy fog kelleni…

 Gabi megnézte a kiválasztottat, összecsukta a dossziét, és elment.

 Másnap felhívta a pasast, akit a csajok kiválasztottak. Szerencsére épp nem forgatott, úgyhogy ráért.

 - Szia, Ricsi, volna számodra egy kis meló, mikor érsz rá?

 - Neked bármikor!

 - Jó, akkor mikor tudnál idejönni?

 - Akár máris!

 - Rendben, maradjunk inkább a délutánban!

 Abban maradtak, addig pedig Gabi elintézett még pár telefont, és Vikiért ment.

 - Délutánra összehívtam a csapatot, az egyik viszonylag könnyű jelenetet még meg is tudjuk csinálni!

 - Az jó! – tapsolt a szöszi, felhívta Rudit, és elmondta, hová megy.

 Húsz perccel később a stúdió egyik helyiségében álltak, ami egy kellemes hálószobának volt berendezve. Még ablaka is volt. Viki teljesen el volt hűlve.

 - Bocs, de vízágyat nem tudtam szerezni ilyen rövid idő alatt, de szerintem ez is megteszi – mondta Gabi.

 - Nem is baj, szerintem elég, ha a szitu egyezik… - vélekedett Viki. – Viszont kéne egy családi fotó az éjjeliasztalkára.

 - Igazad van, majd montírozok egyet.

 - Kösz…

 - Még valami, ha gondolod, megcsinálhatjuk a külső jeleneteket először, utána pedig itt, a bentit, vagy fordítva, ahogy szeretnéd. Nem tudom, mennyi előzményt csináljunk…

 - Azt én sem, de szerintem az ilyen filmekben nem sokat adnak az ilyesmire… - vélte Viki.

 - Kicsim, ez a ti filmetek lesz, olyan lesz, amilyet akartok!

 - Szerintem az lenne a legjobb, ha úgy adnánk elő, hogy járunk, de külön élünk, és ő… hogy is hívják?

 - Ricsi, de a filmen lehet Jóska-Pista is.

 - Mindegy, most Ricsi, felvisz a lakásába, megtörténik, én megtalálom a képet. Esetleg be lehet vágni olyan snittet, hogy kémkedek utána, aztán jöhet a kitolás.

 - Rendben, jó ötlet, most már csak azt találd ki, mivel kezdjünk.

 - Megismerkednék Ricsivel, és szerintem haladjunk sorjában. Hátha berezelek, és meggondolom magam…

 - Nem olyan lány vagy te! – nevetett Gabi.

 Ricsi megérkezett, a főnökasszony bemutatta Vikinek, és egy jó órára magukra hagyta őket. A két fiatal szimpatikusnak találtatott, és Viki tíz perc múlva nevetve mesélte el a sztorit, aminek főszereplőjének választották őt. Ricsinek tetszett az ötlet, bár a korai magömlést nem biztos, hogy tudja produkálni, hiszen eddig mindig késleltetnie kellett.

 - Szerintem megoldható, legfeljebb kivágják! – vélte a lány.

 - Jó, rendben. Mivel kezdünk?

 - Még maradnék külső helyszínen, picit még tartoka a dologtól…

 - Ugyan, ha jól tudom, te választottál, akkor engem már láttál…

 - Jó, igaz, de…

 - Na, figyu! Dobjuk le a cuccot, beszélgessünk még úgy egy kicsit, ha menni fog, akkor már jöhet a többi is!

 Viki igazat adott neki. Szinte szégyenlősen vetkőzött le a szimpatikus, de vadidegen férfi előtt.

 - Hát ti, mit csináltok? – nyitott be Gabi egy jó húsz perc múlva.

 - Próbálunk! – nevettek rá egyszerre.

 - Na, jó, nemsokára sötétedik, szerintem menjünk ki, és legalább annyit vegyünk fel, hogy kéz a kézben sétáltok, esetleg a ház elé érkezve megálltok csókolózni.

 Gabi fejében egy térkép veszett el. Amit egyszer látott valahol, többé nem felejti el, és mindig odatalál. Azt a fasort, ahová az operatőrt, és a „színészeit” kivitte, még évekkel azelőtt fedezte fel. Annyira hangulatosnak tartotta ehhez a szituhoz. A fasor végén ódon utcácska nyílt egy régies, de szépen felújított házsorral. Kiértek, a fasor nem volt túl forgalmas, két idős ember macskányi kutyáit sétáltatta, néhány fiatal pár sétált, vagy éppen egy padon ült. Két kisfiú és egy kislány biciklizett. Ricsi és Viki kézenfogva, olykor röpke csókot váltva szemernyit sem lógtak ki az összképből. Legfeljebb annyira, hogy háromszor sétáltak fel és le, és az operatőr mindig más szögből veszi őket. Gabi eközben a házsor egyik ajtajánál állt. Felhívta Ottót, az operatőrt, hogy sétáljanak arrafelé. Mikor odaértek, gyorsan elmondta az instrukcióit, és felvették, ahogy Ricsi (Jóska-Pista) felhívja magához a lányt, aki végül egy kis tétovázás után bemegy a nehéz tölgyfa ajtón, a férfi pedig utána. Ügyesek voltak, de megismételték a felvételt. Az első jobb volt.

Wackond 2012.03.26. 17:59

Gyémántok 68

 Visszatértek a stúdióba. Gabi és Ricsi várakozva néztek rá.

 - Van lámpaláz-oltó konyakom… - duruzsolta Gabi cigarettára gyújtva.

 - Inkább adj egy slukkot! – Viki sosem dohányzott.

 - Büdös lesz tőle a szád! – tagadta meg tőle a nő.

 - A konyaktól is! – vágott vissza Viki.

 - De attól nekem nem kell hánynom! – szólt Ricsi.

 - Na, jó, menjünk! – ugrott fel Viki.

 Gyorsan mindenki elhelyezkedett, Viki még sietve megtudakolta Gabitól, hogy meg lehet-e úgy vágni a filmet, ahogy gondolta. Meg. Ricsi tehát ennek szellemében állt a kérdéshez. Hozott két pohár vörösbort, megkínálta a kissé riadt Vikit, aki nem játszott rá, valóban az volt. A férfi melléült, és halkan duruzsolva imádkozta le róla a ruhát. Hamarosan meztelen voltak mindketten. Ricsi néhány csók után hanyattfektette gyengéden Vikit, majd viszonylag hamar áttért ajkairól a lány melleire. A férfi szerette az új lányokat, sokkal több minden volt rajtuk természetes, mint ahogy most is, Viki gömbölyded, szép mellei. Beléjük markolt, finoman megdolgozta őket, és szájával is besegített. Halkan cuppantva csókolta, szopogatta az izgatott-kemény bimbókat felváltva, olykor nyelve hegyével megkergette, picikét megharapdálta őket. Vikinek tetszett a dolog, lehunyt szemmel élvezte a dolgot, cseppet sem kellett megjátszania magát. Partnere lejjebb haladt, ő pedig megnyitotta combjait. Ricsi egy apró testhelyzet-igazítás után az ölébe temette a fejét. Ujjaival máris szétfeszítette a szőrtelen szeméremajkakat, a nedveit szivárogtató hüvely rózsaszínen nyílt. A férfi nyelve a redői közt bújó csiklóra siklott, alaposan megzargatta az apró szervecskét. Viki remegve felnyögött, testében egyre erősödött a gyönyör, és arra gondolt, ha Tomi annak idején elegendő időt szánt volna erre, talán másképp alakul minden. Most azonban úgy alakult, hogy partnere már annyira széthúzta a punciját, hogy gombocskája vérbő-duzzadt hegyként emelkedett ki. Viki megborzongott, egyre hangosabban nyögdécselt, és hamarosan átcsapott testén a gyönyörhullám.

 „Na, Tomi, így kellett volna ezt csinálni!” – gondolta később, mikor már csitultak testében a hullámok. A srác felemelkedett, és ismét egy apró igazítás után a lány combjai közé térdelt. Egyik kezével a magasba emelte a lány lábát, másikkal szeméremajkait nyitotta meg, Viki alteste egy kicsit oldalra fordult. Nem ok nélkül. Ricsi gyors mozdulattal billentette vaskos-kemény, jókora, körülmetélt farkát a nedves hüvely bejáratához. Határozott mozdulattal vezette be. Viki most nem látott csillagokat, mint ahogy nem is fájdalmat, hanem erőteljes gyönyört érzett. Kéjesen felsóhajtott, partnere pedig mozgásba lendült. Meg sem próbáltak diszkréten nyögdécselni, bár arra sem törekedtek, hogy hangosak legyenek. Ricsi egyre erőteljesebben dolgozott, érezte, hogy a lány hamar felér ismét a csúcsra, ha így folytatja. Ujjai, melyek még mindig széthúzva tartották az ajkakat, most megváltoztatták helyzetüket, hüvelykje a kéjszervecskére szorult, eképpen rásegítve Vikinek. A lány testén hamarosan újabb orgazmushullám csapott át. Felsikkantva élvezett el, vaginája erőteljesen megszorongatta a lelassult péniszt. Ricsi megvárta, míg a gyönyör szorítása kicsikét alábbhagy, kezét elvette a sima dombról, a lány fölé tornyosult, aki élete talán legnagyobb terpeszét produkálva tette szét lábait. Ricsi megtámaszkodott Viki mellei mellett, és nagyon gyorsan mozgatta alfelét, alaposan borotvált, kemény farka dugattyúként dolgozott a nedvektől fénylő punciban, heréi folyton a formás fenéknek ütköztek. Ricsi hamarosan elérkezettnek látta az időt, viszont érezte Vikin is, hogy nem sok kell neki. Tökéletes időzítés! Kihúzta dorongját, és néhány kézmozdulattal csalogatta ki folyós-fehér, nem kevés ondóját, melyet gondosan a vöröslő puncira folyatott. Vikinek szemernyit sem kellett megjátszania a meglepettséget, már elfeledkezett a megbeszéltekről, annyira belejött a dologba, és úgy érezte, Ricsi bírta volna még addig. A srácnak még arra is volt esze, hogy a szerep szerint megkérdezze, jó volt-e. Vikinek eltartott egy ideig, mire tudott válaszolni, és teljes bizonyossággal állítani, hogy igen. Gabi a leállást kihasználva az éjjeliszekrényre csempészett egy családi fotót, jobb híján az övét, és abban maradtak, közeli képet akkor vesznek fel, ha meglesz a retusált fotó.

 - Nagyon ügyi voltál! - dicsérte a nő. – Igazán kár, hogy egy csomót ki kell majd vágni!

 - Nem tudom, mennyi múlt rajtam, de azért igyekeztem… Ráadásul elfelejtettem, hogy mit beszéltünk meg a végére, és olyan mérges lettem Ricsire! Van egy pézséd?

 - Nagyon jól jött ki – nyújtotta az „itatóst” Vikinek.

 Még néhány nap eltelt a különböző egyéb jelenetek felvételével, mire a Vikit érintő történet minden részlete a helyére került. Újabb pár nap múlva Gabi egy laptoppal állított be Vikihez, és mutatta meg rajta a jelenetét. Tetszett a lánynak, és kért egy másolatot, hogy megmutathassa Rudinak, és a kismamáknak. Volt sikere.

 A jacuzzis, háromcsajos kitolás már nehézkesebben ment. Gabi először azt a szállodát kereste fel, ahol az eredeti eset megtörtént, de nem adták neki bérbe a szobát. Ilyenre nem.

 - Rohadjatok meg! – mérgelődött a nő lecsapva a telefont. Két napja ezzel telt, mire talált egy megfelelő, viszonylag közeli szállodát, ahová bármikor mehetett a stáb, és még a bérleti díj sem volt veszedelmes. A következő probléma a lányok összehangolása volt. Hol az egyik baba betegeskedett, hol a másik, míg végre-valahára az ősz vége felé sikerült összeszervezni mindenkit. A három férj is velük tartott, leginkább a srácok miatt. Míg a lányok forgattak, az apukák vigyáztak a babákra.

 Maga a forgatás pedig ment, mint a karikacsapás. Itt is megcsináltak néhány külső jelenetet, aztán következhetett az akció. A régi esetet felidézve egyiküknek sem rémlett, hogy Tomi bármelyiküket is megdugta volna, de amikor Kisniki látta a Ricsivel készült felvételt, ő is magában akarta érezni a fütyköst.

 - Olyan szép! – érvelt.

 - És milyen jól bírja! – tette hozzá Viki.

 - De akkor már nem kitolás az egész! – világított a problémára Berni.

 - Majd kitaláljuk! – legyintett a fekete hajú lány. – Lássunk neki, mert ha a fiúk megéheznek, lesz nemulass!

 - Fejtél le?

 - Ja, a hűtőben van, de jut nektek is, ha kevés lenne!

 Bementek a lakosztályba, ahol a felvételt fogják elkészíteni. Még egy utolsó megbeszélés, és a lányok belekezdtek izgató táncukba. Ricsi elismerően nézte. Dolgozott már jó néhány lánnyal, de a Gyémánt-lányok bizony a legjobbak közé tartoztak. Műsoruk valóban lélegzetelállító volt, és magában sajnálta a fickót, akivel ezt megcsinálták, és egy kicsit magát is, mert most egyikkel sem dughat, és valószínűleg nem is fog. Régen tévedett ekkorát.

 Mindenesetre sikeresen felvettek mindent, a feleség szerepére pedig Gabi az egyik sminkeslányt kérte meg, aki vállalta. Ügyesen sikerült a végjáték is, bár Ricsi egy kissé megalázónak tartotta. A kamera leállása után prüszkölve törölgette arcát saját spermájától. Kisniki, Bernadett, és Viki vigasztalóan ölelték-törölték.

 - Ricsi, ráérsz majd később? – suttogta Kisniki. - Segítséget szeretnék kérni tőled!

 - Természetesen, amikor csak neked megfelel!

 - Akkor majd este átkopogtatok.

 A lányt nem hagyta nyugodni a fiatalember, és végül csak talált megoldást arra, hogy lefeküdjék vele. Mivel a másnapot nyugis pihenésre szánták, úgy gondolta, egy kis esti-éjszakai különmunka nem okozhat problémát. Az jutott eszébe, hogy a férje, Lali is fog majd szerepelni, de neki nincs az ilyesmiben gyakorlata, és esetleg a „művész úr” mutathatna egy-két trükköt, technikát, természetesen ő vállalja, hogy mindezt rajta mutassa be. Elképzelését felskiccelte Lalinak, aki még örült is, hogy egy profitól tanulhat. Kisniki nem állt meg ennyinél, Bernit és Barnát is megkérdezte, akik szintén jó ötletnek tartották.

 A srácok esti programja után, mikor már mindkettő telekajált pocakkal, tiszta pelenkában és rugdalózóban aludta álmát Gabinál, a profi pornós átment az amatőrökhöz. Kisniki hívta. Ricsi szimpatikus volt a férjeknek is, sokáig beszélgettek, mire eljutottak végre oda, amiért jött.

 - Viki? – kérdezte a férfi, felfedezve a szöszi hiányát.

 - Meg sem kérdeztük, mert vele már voltál, és mivel a filmen velünk nem fogsz, így ezt a megoldást találtam ki… - közölte Kisniki.

 - Vegyem úgy, hogy ez most privát?

 - Vedd úgy, hogy betanítás. Ezt a filmet jól akarjuk megcsinálni.

 - Ám legyen – vont vállat Ricsi. Tetszettek neki a lányok, és az a leszbi műsor, amit délután leadtak, valami Pazar volt!

 Kezdetnek levetkőzött. Viki nem véletlenül választotta őt. Szőke haját félhosszúra hagyta, teste sportos-izmos, szőr egy szál se, sehol, egyedül arcvonásai tértek el az általa megszemélyesített férfitől, valamint a „mérete”, és annak kitartása. Fitymamentes farka még ernyedten is nagyobb volt, mint Tomié. Olyan természetességgel beszélt, elsősorban a fiúkhoz, mintha szmokingban csevegne az Operabálon. Szavai közben Lali és Barna összenézett, és követte a hapsi példáját, levetkőztek ők is, rövidesen a lányok is. Kisnikit a kanapéra ültette, ő pedig mellé. Folyamatosan magyarázva simogatta meg a hatalmas, gömbölyű melleket.

 - Ez valódi? – kérdezte meg, mert egyszerűen nem hitt a szemének, és a kezének.

 - Most éppen tej is van benne, alaphelyzetben kisebb, de igen, valódi.

 Ricsi elismerő megjegyzést tett, és folytatta az „oktatást”. Előre elnézést kérve megcsókolta a lányt, résnyire nyílt ajkai közül nyelve szinte erőszakosan kígyózott át a lány szájába. Az vette a lapot, hosszú pillanatokig csinálták. A férfi intett a „nézőknek”, hogy valaki hajoljon oda, egészen közel. Kisniki hamarosan elnevette magát, megpillantva Lali arcát, az övékétől két centire.

 - Látod, erről beszéltem! – mondta Ricsi.

 - Jó, de Lali más, mint a kamera, és az olyan könnyen ment nekem! Inkább neki magyarázd!

 - Cseréljünk helyet!

 Kisniki ezúttal megállta nevetés nélkül, talán mert ő már délután megszokta, hogy bámulják, de Lalinak eleinte furcsa volt, tíz percbe telt, mire el tudott vonatkoztatni Ricsi arcától. Közben a „tanár úr”, hogy gyorsabban haladjanak, megcsináltatta ezt a másik párral. Amikor már egyikük szeme sem rebbent, bármit csinált is, folytatta. A cicik izgatásáról beszélt, leginkább azt hangsúlyozta, mindent tegyenek úgy, hogy ő a kibuggyanó tejcseppet is lássa. A férjek tökéletesen teljesítették a feladatot. Még délebbi téma következett, Bernit az egyik fotelbe ültette, hogy kényelmesebb legyen Kisnikiéknek a kanapén. Nyalni kellett. Nevetségesen hangzott, de ha azt akarták, hogy senki se bénázzon, akkor muszáj volt. A technika szabadon választott volt, de a „kameraként” ide-oda ugrándozó „oktató” könyörtelenül igazított, javított, ha valami neki nem tetszőt talált. Ment minden, mint a karikacsapás, már az aktussal sem volt probléma, hanem a spriccelésre Ricsi külön felhívta a figyelmet. Lali és Barna kitett magáért, tanítójuk meg is dicsérte őket a szépen kivitelezett ejakulációért.

 - Na, most már mindent tudunk, nem lehetne, hogy te is…? - türelmetlenkedett Kisniki, az iménti orgazmustól még egy kicsit remegve.

 - Ahogy gondoljátok! – mosolyodott el Ricsi.

 Lali és Barna nem ellenkezett, így hamarosan a „tanár úr” már ugyanolyan résztvevője volt az aktusnak, mint bármelyikük. A lányok gyorsan lezuhanyoztak, és amikor visszatértek, három meztelen, álló farkú férfit találtak. Kisniki, mint ahogy a gyerekdalban is szerepel, a szőkét legelébb, aztán feketét, Berni pedig Barnát fogta ki magának. A rövid, fekete hajú lány Ricsi és Lali közé furakodott, nehezen tudott köztük dönteni, melyikkel is kezdjen. A profi oldotta meg a helyzetét, tenyere máris a szőrmentes vénuszdombra simult. A húsos ajkak közt ujja a gombocskát kereste, rálelve finom határozottsággal dörzsölte. Közben Kisniki elkapta férjét a farkánál fogva, kettőt-hármat húzott rajta, aztán mélyen elnyelte ajkai között. Kényelembe helyezkedtek a kanapén, Kisniki középen ült, kicsit oldalvást fordulva, szájában Lali kemény dorongjával, lábai közt pedig Ricsi tevékenykedett, kezét nyelve váltotta fel. A férfi alsótestével az ágy mellett térdelve-guggolva nyalakodott a csupasz ajkakon, valamint közöttük, hol a csiklót kergetve, hol a hüvelybe hatolva. Ujjaival tartotta nyitva a puncit. A meglepetés akkor érte, mikor valaki elkapta a farkát. Odapillantott, megkönnyebbült, mikor Bernadett mosolygott rá. Cseppnyi helyezkedés után több hely jutott a lánynak, de Barnának már semennyi. Végül ezt a problémát is elhárították. Lali az ágy végébe ült, felesége az öle előtt térdelve kényeztette őt a szájával. A profi színész alulról kúszott Kisniki combjai közé, a lány kitolta a fenekét, hogy könnyen hozzáférhessen. A férfi ismét nyelvet öltött a már jócskán nedves puncira, farkára pedig Berni borult. A lány alteste pont az ágy másik végéhez esett, Barna akár választhatott is, hogyan, miképp izgassa feleségét. Először fejét fúrta a formás gömbök közé, nyelve a szeméremajkak közötti résben siklott fel-alá, olykor el-elidőzve a csiklón. Bernadett nem is emlékezett arra, hogy volt-e dolga Lalin kívül fitymamentes fütyivel, szinte mohón szopogatta, mintha egész nap nem ezt tette volna a kamera előtt. Ricsi ismét ujjai segítségével tette nyelvének elérhetővé a fekete hajú csaj kéjgombját, és hegyes nyelvének csapásaival kergette őt a gyönyörbe. Kisniki egyre erősebben szuszogva nyalta-szopogatta férje farkát, aki csak lehunyt szemmel élvezte mindezt. A sor végén levő hapsi kellő nedvességet tapasztalt, kemény, merev dorongját finoman felesége szeméremajkai közé vezette. Gyengéden, nehogy kibillentse őt a ritmusból, mozgásba lendült. Berni néhány perc után azonban mást akart. Elhúzódott férjétől, az izmos pornószínész teste fölé helyezkedett, és annak farkába csücsült. Maga mellé húzta Barnát, hogy azért ő se maradjon ki a jóból, és ahogy tudta, izgatta őt. A hapsinak nem volt őszinte a mosolya, de beletörődött. Bernadett egyre hevesebben lovagolt Ricsin, aki minden tudását latba vetette, hogy Kisniki közelgő orgazmusára is oda tudjon figyelni, ne csak a farkát szorongató puncira. Lali ennek megfelelően el lett hanyagolva, felesége már csak szorongatta dorongját, mellé kéjesen nyögdécselt. Pár pillanattal később megremegett, és felnyikkanva elélvezett. Valamivel később unokatesója is követte, igaz, ő még rá is segített a kezével. Alakzatuk felbomlott, Kisniki, észlelve, hogy Bernadett már lovagolt egy kört Ricsin, ő is kért belőle. Berni előzékenyen leszállt, és átengedte a nedvektől fénylő rudat. Kisniki rácsüccsent. A férfi gyengéden a hatalmas keblekbe markolt, és próbálta követni, de amilyen hevesen mozgott a lány, bizony nehéz volt. Megpróbálta közelebb húzni Kisniki felsőtestét, az sikerült, így szájába vette a kemény bimbókat. Lali bosszút forralt, amiért felesége elhanyagolta, mögéjük osont, és még az előbbi szopogatástól síkos farkát a félgömbök közül nyíló ráncos lyukhoz illesztette. Ricsi és Kisniki megérezte a mozdulatot, megálltak hát, amíg Lali óvatosan és lassan felesége fenekébe nem vezette vesszejét. A lány felnyögött. Ő sem emlékezett rá, hogy volt-e valaha ilyenben része, de most kifejezetten jó volt, ahogy a két vaskos fütykös kitölti alfelét. Nyögései egyre szabálytalanabbakká váltak, és nemsokára lélegzete, hangja elakadt, altestét a dolgos fiúknak feszítette, és vaginája szorításával kísérve elélvezett. Óvatosan váltak háromfelé, és Ricsinek jól jött ez a kis helyezkedés, mert bizony már ő is a közelben járt. Kisniki az ágy szélére ült, két oldalról maga mellé intette a két férfit. Tervébe hiba csúszott, Bernadett, aki fél szemmel csak azt leste, a hármas, főleg Ricsi hol tart. Az, hogy közben Barna a kezével, szájával, vagy a farkával izgatta a punciját, lényegtelen volt. Azért egy orgazmust elkönyvelhetett magának…

 A két lány tehát a heverőn ült, körülöttük a pasik, lövésre készen. Ricsi spriccelte elsőként fehér magját, Kisniki és Berni szinte tülekedtek a cseppjeiért, és így esett, hogy a történelem megismételte önmagát. Lali lövése éppenhogy elhibázta felesége kiöltött nyelvét, javarészt orrhegyen találta, de jutott a hajába is. Berni „rutinosan” inkább szájába vette Barnáét, így az nem is fröcskölt összevissza.

 - Remélem, van samponod! – morgott Kisniki végül a hasát fogó Berninek.

Wackond 2012.03.26. 17:58

Gyémántok 68

 Bő félóra múlva, lezuhanyozva mondtak köszönetet Ricsinek, és az anyák a bébiszitter Gabihoz mentek a kicsikért.

 - Na, jól viselkedtek? – kérdezték.

 - Ők igen. Tíz perce kajáltak, tiszta a pelus, most héder… És Ricsi? Jól viselkedett?

 - Nagyon! Tényleg tök jó a srác! Olyan jól elmagyarázta Laliéknak a dolgokat!

 - És még dugtatok is…

 - Bizony!

 - Na, jól van, lányok, most már aludjatok, mert még sok munka vár ránk!

 Gabi csak a fejét ingatta, mikor unokahúgai mögött becsukódott az ajtó. Még jó, hogy ezt mókának fogják fel…

 Másnap pihenőt tartottak, de csak a kamerák nem dolgoztak, a Gyémánt-lányok a nagynénjükkel beszélgették át majdnem az egész napot. Azon vitatkoztak, leforgassák-e azt, amikor újra eljátsszák hármas jelenetüket, ezúttal a férjeiknek.

 - Szerintem most a leszbit kihagyhatjuk, fel lehet használni a másikat… - vélte Gabi, nem kifejezetten a spórolás miatt.

 - Á, az nem ugyanaz! Az kitolásból ment, és nem volt szabad dugni, itt pedig épp az a lényeg, hogy magunkra csábítsuk őket! – érvelt Kisniki.

 - Ahogy gondolod! – adta meg magát Gabi.

 A másik két lány, és a három fiatalember is egyetértett, megbeszélték, kidolgozták a részleteket, és még a délután folyamán, az előzetes tervektől eltérően fel is vettek pár külső, valamint szexmentes belső jelenetet. Elégedetten tértek nyugovóra a „szereplők”, Gabi és Ottó késő éjszakáig dolgozott az eddig elkészültek utómunkálatain.

 Másnap ismét dologhoz láttak, a három lány valódi átéléssel izgatta fel a három pasit, akik szemernyi lámpaláz nélkül (na, jó, Barna és Rudi cseppet tétovázott), szinte profi módon mozogtak a kamera előtt. Gabi mellett Ricsi ült, és magában mormolva adta az instrukciókat.

 - Nagyon jól megtanítottad őket! – súgta a főnöke.

 - Igyekeztem… - szerénykedett a férfi.

 Később Ricsi boldogan ölelte mind a hat, meztelen, izzadt „tanítványát” (igaz, Rudinak csak verbális oktatásra futotta). Azok hálásan visszaölelték, és elmentek fürödni.

 Mire minden felvétel készen lett, ismét este lett. Gabi másnap délelőttre a szobájába hívta a stábot. Az éjszaka folyamán megvágott, és tulajdonképpen elkészült jelenetet játszotta le nekik.

 Mindenki nagyon elégedett volt, a főnökasszony pezsgőt bontva ünnepelte a részeredményt.

 A stáb némi pihenőt kapott, míg a rendezőség ki nem dolgozta a következő esemény menetét. Ősz volt már, közelgett a tél. A síelős kirándulás felidézésére teljesen reális, Rudinak halovány elképzelése nem volt arról, hogy vizes vonzalma a „vásznon” is ki lesz elégítve. Gabi ismét kiválasztott egy szállodát, ami egy síparadicsomban volt, de ezúttal csak a külső felvételeket csinálták meg ott, stúdiójában alakította ki a fürdőszobát, ami az „akcióhoz” kellett. Viki ennek megfelelően egész nap ivott, mint a gödény, de csak a felvétel suttogta pasija fülébe, mire készül. Rudi e nem örömhírre akkorát élvezett, mint még soha. Természetesen miközben csorgott farkára a meleg folyadék az imádott punciból.

 A fürdőszoba mellé Gabinak volt egy szállodai szobája, így az ausztriai kirándulás eseményei is felidézhetőek voltak, részben legalábbis. Kisniki, a hitelesség kedvéért hagyta megnőni kékesfekete bozontját. Utálta, nem is engedte addig magához Lalit, míg újra meg nem borotválkozott. Azt a helyzetet kihagyták, mikor a három nővér (Kisniki, Anna és Lívia) a legidősebb ágyékfazonja kapcsán vitatkozik, egyszerű monológgá alakították át. A filmen viszont tökéletesen sikerült visszaadni, ahogy a fekete hajú lány haja ismét telimegy ondóval.

 - Niki, te milyen csúnyán tudsz nézni! – nevetett Gabi, és átnyújtotta neki a samponos flakont.

 - Kapjátok be! – dohogott, és valami nagyon csúnyát mutatott a nevetéstől fetrengő Vikinek.

 - Kicsim, neked bármikor! – ölelte Lali, és a fürdőbe kísérte.

 Múlt a tél. Várták a jó időt, mert két „akciót” szabadban kellett leforgatni. Közelgett a március, Gabi és Laura, Bernadett anyjának születésnapja.

 - Drága nénikém! – hízelgett Gabinak Berni. – Emlékszel, hogy pár éve, mikor a szülinapotokat ünnepeltük, kértem tőled valamit?

 - Igen? – vonta fel a szemöldökét kérdőn a nagynéni. Rosszat sejtett.

 - Akkor is Barnával kapcsolatos volt, most is az…

 - Na neee…

 - Úúúgy örülnék! – smúzolt a lány. – A többieknek nem is kellene tudni!

 - Berni, én már öreg vagyok ehhez!

 - Nem vagy még az! Tök jól nézel ki!

 Bernadett igazat mondott, Gyémánt Gabi még negyven-egynéhány évesen is, vagy tízet letagadhatott. Mindehhez persze sokat is tett, ugyanakkor ő mindig a fiatalokat preferálta a filmjeiben, ezért is nem szerepelt már évek óta. Egyelőre nemet mondott, de egy este csak odaállt a tükör elé meztelenül. Azt hitte, családja már tévét néz, vagy olvas.

 - Szép vagy! – osont el mögötte Peti húsz másodperc múlva, csókot lehelve az arcára. A nő döbbenten állt önmagával szemben, mikor a tizenkét-három éves Alíz állt mellé. Ledobta a köntösét, ami alatt nem volt semmi.

 - Nekem is ilyen nagy lesz majd? – kérdezte az anyjától, aki végképp nem tudott megszólalni, csak nézte önmagát, és egyre nőiesedő leányát, aki így bókolt neki a maga módján. Lánya a cickóira utalt.

 - Ha nem, akkor majd fizetek, hogy ekkorák legyenek! – érkezett vissza Peti, kezében üdítővel. – Egyébként miért is álltok itt?

 - Anyu volt itt előbb! – szabadkozott a csitri.

 - Szerintetek jól nézek ki? – talált hangjára Gabi.

 - És én? – illegette magát Alíz.

 - Persze, lányok, de most megyek, mert kezdenek egy filmet!

 - Apu! – nyivákolt utána a lány, aztán durcásan folytatta az anyjának. – Persze, hogy ezt mondja, mert ezt kell mondania! Te a felesége vagy, én meg a lánya!

 - Ja, na, öltözz, és menj a dolgodra! – zavarta el Gabi Alízt.

 Később, a film után, Peti karjaiban elmondta, miért állt a tükör elé. Férje felnevetett.

 - Ezen problémázol? Ezen ugyan felesleges! Nyugodtan megteheted!

 - De Peti! Már elmúltam negyven!

 - És? Versenyképes vagy velük!

 - De Barna a fiam lehetne!

 - Gondolj a rajongóidra! Még mindig keresettek a filmjeid…

 A férfinak igaza volt. Végül is, pár évvel ezelőtt is megtette, most is menni fog.

 Barna ezzel szemben egy másodpercig nem hezitált, mikor Bernadett felvázolta előtte tervét, még örült is, hogy „ismételhet”.

 Gabi a forgatás napján jobban izgult, mint az első próbafelvételén. Maga sem értette, miért, hiszen pár éve gondolkodás nélkül teljesítette unokahúga kérését, és volt annyi rutinja a kamera előtt, mégis összeugrott a gyomra aznap reggel. A gátlásoldó üveget most ő húzta meg legelőször.

 - Gabi, te iszol? – kapta rajta Bernadett.

 - Nem, kicsit, izgulok!

 - Pont te?!

 - Pont én!

 Ennyiben maradtak. Mindenesetre a korty kerítésszaggató megtette a hatását, sikerült úgy megcsinálni a jelenetet, ahogyan ő elvárta. Mindenki elégedett volt, Barna különösen, nem gondolta volna, hogy még egyszer az életben lefekszik Gabival.

 Ahogy jobb idő lett, pár napot „terepen” töltöttek, két olyan „akciót” kellett leforgatni, ami a tél miatt elmaradt. A film jól alakult, bár Gabi megjegyezte, ez a leglassabban készülő produkciója.

 Kisniki felvetette még a hajókázást, a producer asszony megadóan hívta fel Jenőt. A hajó még megvolt, boldogan, és ingyen, bérmentve a rendelkezésükre bocsájtja. Tudta, mire kell, és még kapitányt is biztosított, Ferit.

 A „stáb” tehát utazhatott az Adriára. Egy hetet adtak maguknak, hogy mindennel elkészüljenek. Sikerült három nap alatt még az utolsó kockákat is rögzíteni, utána Gabi másfél napig nem mozdult ki kabinjából, csak a legszükségesebb dolgai végett. Utolsó este mindenki a laptopja előtt ült. A nő teátrális mozdulattal egy lemezt villantott fel, igaz, feleslegesen, mert az egész anyag a gépen volt. Elindította a kész filmet. A „közönség” soraiban nagy sikert aratott, különösen a „kapitány” barátnőjénél, Zsófinál, aki egészen addig gyanútlanul kísérte el Ferit, míg meg nem látta a meztelen szereplőket.

 Gabi nem tervezte hagyományos úton piacra dobni a „művet”, csak és kizárólag internetes terjesztésre szánta. Hivatalosan mindössze annyi DVD készült, amennyit a szereplőknek, Ottónak, az operatőrnek, Frédinek, az időközben megbetegedett producernek, és az archívumnak adott.

 Fél évvel később Frédi a kórházi betegágyához hívta, sokan voltak már ott.

 - Gabi! – suttogta. A halálán volt. – Te vagy a legjobb csaj, akivel valaha is együtt dolgoztam!

 A nő meg sem tudott szólalni. Az évek alatt megszerette a vén kujont.

 - Az úr közjegyző… - mutatott egy öltönyös férfira. – Azért hívtam, hogy most, míg büntetőjogi blabla birtokában… - köhögött egy sort. – Ezennel teljes joggal átadjam neked az egész produkciós irodát, a céget, mindent!

 - Jaj, Frédi! – pityeredett el Gabi, és megfogta a kezét.

 - Ne szabadkozz! Az utóbbi néhány évben már így is te vitted a válladon az egészet!

 Gabi a könnyeit nyelte.

 - Ha elfogadsz egy utolsó tanácsot, szerződteted a lányaidat! Milliomos lehetsz általuk! Amióta odaadtad a filmeteket, rojtosra néztem, és rojtosra vertem! – a pasas szünetet tartott, és folytatta. – Minden papír elő van már készítve, minden költség ki van már fizetve, már csak annyit kérek, ezt… - és a takaró alól elővette a Gyémánt-lányok lemezét, - temessétek mellém!

 Gabi szipogva megígérte, könnyeitől alig látva aláírt mindent, amit a halálmadár-szerű fickó, mint közjegyző, az orra elé tolt. Három nappal később Frédi örökre lehunyta a szemét.

 A temetésen Gabi állt elöl, mintha ő lett volna az özvegye, holott Frédi évtizedekkel azelőtt elvált, egyetlen lány pedig azt sem tudta, hogy a világon volt. A szertartásra sem jött el, a búcsúztató ember csak annak a pár barátnak, kollégának mondta el beszédét.

Wackond 2012.03.19. 18:00

Gyémántok 67

Hatvanhetedik fejezet

(Avagy: a próbafelvétel, producer: Gwendoline Diamond)

 

 

 A fotózástól felzaklatott Gyémánt-lányok élete lassan visszaállt a normál kerékvágásba.

 Szilvi maradt a fotózásnál, Natália stúdiójával kötött szerződést, nála modellkedett, amíg csinálta. Brigi azonban továbbra is filmezni akart.

 Gabinak tetszett, amit eddig Brigiről látott, de jó darabig nem volt kapacitása próbafelvételre hívni a lányt. Egy hónap múlva tudta csak felhívni, már erősen ősz volt. Megbeszélték az időpontot.

 Brigit Balázs is elkísérte, aminek Gabi nem örült, de később még kapóra jött.

 - Sziasztok! – üdvözölte a fiatalokat a nő, és gyorsan arra kérte őket, tegezzék viszont.

 - Helló! – tettek eleget a kérésnek.

 - Nos, vágjunk is bele! Brigi, gyere, kérlek, erre van a zuhanyozó, bent van minden, ami kell, a törölköző tiszta, nemrég tettem ki! – a lány eltűnés után a fiúhoz fordult. – Nem kertelek, nem örülök, hogy eljöttél. Biztosan itt akarsz maradni?

 - Igen, mi ezt már megbeszéltük otthon…

 - Hát jó, legyen… - megcsörrent a nő mobilja. Elnézést kérve felvette. – Igen?… Szia, Csabikám… tessék?… Ne már… Na, jó, maradj akkor, és gyógyulj meg! – letette a telefont, és cirkalmasat káromkodott.

 - Valami baj van? – kérdezte Balázs.

 - Semmi különös, leszámítva, hogy a srác, akinek most kellene érkezni, hogy Brigivel meg lehessen csinálni a próbafelvételt, épp az imént mondta le! Azt mondta, megfázott… na, mindegy!

 - És most?

 - Öt perc múlva kiderül… - és Gabi lázas telefonálásba fogott. Arckifejezése csalódottságról árulkodott. Visszament a sráchoz, aki mellett épp akkor állt meg a frissen mosott lány.

 - Két eset van, srácok. Vagy máskor jöttök vissza, vagy beugrasz… - intézte utolsó szavát Balázshoz.

 - Tessék? – hüledezett a fiú. Ő, aki sosem rajongott igazán azért, hogy a barátnője pornózzon, most vele kell próbafelvételt csinálni!

 - Jól hallottad! – nézett rá Gabi. – Meg kell dugnod a barátnődet, csak nagyobb lesz a közönség… Ja, és fel is vesszük!

 - De hát…

 - Figyelj! – karolta át Gabi, és egy kicsivel arrébb sétált Balázzsal. – Ottó az operatőr, öreg róka, naponta több csajt lát, mint te, akár egész életedben. Rohadtul nem élvezkedni fog Brigin, hanem a dolgát végzi, ráadásul szabadidőből jött be. A sminkes csajt sem a kukacod érdekli, és ő is puszira van itt. A harmadik én leszek, és néha beleszólok, ha úgy érzem, hogy bele kell. Végül: amikor ezt a felvételt én megnéztem, és úgy gondolom, hogy Brigi jó volt benne, elteszem az archívumba, de látni nem fogja senki. Ne aggódj, ez nem fog betenni a kosaras karrierednek, erről kezeskedem!

 Balázs végighallgatta Gabi beszédét.

 - Van egy konyakod?

 - Kerítésszaggatóm van, törölközőt meg találsz a fürdőszoba-szekrényben.

 Balázs kapott egy féldeci jóféle pálinkát, lezuhanyozott, és a fürdőlepedőbe csavarva magát, jelent meg ismét. Gabit követve mentek be egy másik helyiségbe, ahol egy ötvenes, jellegtelen fickó ült, és egy huszonéves, csúnyácska, de formás csajjal beszélgetett.

 - Helló! – köszöntek az érkezőkre, és a pasas még hozzátette: - Csabi nem jön?

 - Beteget jelentett! – legyintett a főnökasszony.

 - Biztos megint bepiált! – vigyorgott a sminkes csaj, miközben elkapta Brigit, és a helyiség egyik sarkában álló asztalka elé ültette.

 - Nem érdekel! Egy castingra kértem, és még erre sem képes! Nos, tehát, bemutatnálak egymásnak benneteket, a kameránál Ottó, profi a srác, a legjobbat hozza ki belőletek, ha ti is a legjobbat adjátok. A sminkasztalnál Léna tevékenykedik, én vagyok most a főnök, de engem már ismertek. A két ifjú pedig Brigitta, aki most először próbálkozik a szakmában, a fiatalúr pedig Balázs, aki csak beugró, főállásban Brigi pasija.

 A bemutatás után Gabi részletesen elmagyarázta, mit is vár a pártól, hogyan és miképp helyezkedjen, hogy Ottó ne a nyakát törje, ha valamit látni akar. A nő levetkőztette a párt, úgy magyarázott tovább. Azok egy idő után észre sem vették pőreségüket, amit Gabi máris cseppnyi sikernek könyvelt el.

 - Fog ez menni! – summázta a végén, és egy székre telepedve intett Lénának, aki a mennyezeti világítást le, a kamerákat segítő reflektorokat pedig felkapcsolta. Egy egyszerű heverő látszott a fényben. A felskiccelt terv szerint a fiú fürdőlepedőben heverészett az ágyon, a lány pedig hozzálépve… a szokásos. Beszélgetni nem fontos, csak játsszák el, hogy szerelmesek, és a többi. Előbbi hibátlanul ment, mert valóban szerelmespár voltak, de a többi már nehézkesebb volt.

 „Mintha itt sem lennénk!” – emlékeztek Gabi szavaira, és úgy is tettek. Csókkal üdvözölték egymást, váltottak pár szót, a teljesség kedvéért, és néhány percen belül el is feledkeztek a kameráról.

 A fiatal pár gyengéden ölelte egymást, lágyan csókolóztak, majd a lány lassan hanyattfektette a fiút, lovaglóülésben helyezkedett el rajta, észrevétlenül lejjebb tornázva a törölközőt. Brigi csókolta még egy kicsit Balázs ajkait, ölében érezte, nem hiába kergette nyelve a pasiét. Lejjebb haladt, nagy léptekkel ugrott át az izmos, szőrtelen mellkas fölött, és már odébb kellett helyezkednie egész testével ahhoz, hogy szája a srác ölével kerüljön egy vonalba. Rafinált módon úgy oldotta meg, hogy mire odaér, combjaival lesodorja a törölközőt. Balázs kemény farka a nyakát böködte, ahogy elhaladt fölötte, jobb kezével megmarkolta, bőrét felhúzta, és az orra elé billentette a szeretett szerszámot. A fénylő-piros makk hegyére nyomott egy puszit, de nyomban kidugta hegyes nyelvét is. Végignyalintotta néhányszor nemcsak az érzékeny „kalapkát”, hanem a merev fütykös minden porcikáját. Balázs nem gondolta volna, hogy egyáltalán fel fog állni, vagy a lány ügyessége, vagy az iránta érzett szerelme, netán a kezdés előtti kupicának köszönhetően, de működött, sőt, kifejezetten élvezte is. Brigi a szájába vette a jókora péniszt, és ajkait fel-le mozgatva szopogatta, kezével a bőrét húzogatta. A lány gondosan ügyelt arra, hogy pasijának jó legyen, de ne élvezzen el idő előtt. Míg halkan szuszogva szopott, megpróbált minél több ruhájából kibújni, de elég nehézkesen ment. Kénytelen volt abbahagyni, és felülni, hogy a blúzától megszabadulhasson. Balázs is felült, ismét csókolóztak egy sort, miközben hosszú ujjaival kibabrálta a melltartót. A szolid, fehér anyagot elhajították, a fiatalember a kerek halmok közé temette az arcát. Beléjük markolt, lassan és kéjesen gyúrogatta őket, nyelve hegyével a sötét, kemény bimbókat nyalogatta, kergette, olykor foghegyről megharapdálta. Brigi, valódi átéléssel az arcán, lehunyt szemmel élvezte, néha beletúrt szerelme hajába. A fiú lassan megpróbált lejjebb haladni, de testhelyzetük ezt nem engedte, így hanyattfeküdt, húzta magával a lányt is, és váratlanul átfordítva, ő került felülre. Folytatta ott, ahol az előbb elakadt, de még megállt a szép, nagy melleknél. Újra gyúrogatta, nyalogatta, és harapdálta, csak ezután indult lejjebb…

 Gabi mozdulatlanul ült, meglátva a srác dorongját, arra gondolt, ezzel a mérettel itt is karriert csinálhat. Mindazonáltal eddig is elégedett volt. Ottó, az operatőr sem kényszerült trükkökre, de a java még csak ezután következik…

 Balázsa a nadrághoz ért. Kicsit remegő ujjaival kioldotta a zárját, és lehúzta. A fehér bugyit direkt hagyta meg. Az alsóneműn már átsütött a forróság, mikor alaposan körbemolyolta ajkaival. A lány enyhe terpeszbe tette lábait, hogy még jobban odaférjen, de a fiú másképp gondolta. Fogai közé csippentette a lány utolsó ruhadarabját, és úgy próbálta meg lehúzni. Briginek ugyan segítenie kellett, de sikerült. Sima vénuszdomb fénylett a mesterséges megvilágításban. Brigi egy pillantással felmérte Ottó helyzetét, és arra fordította testét. Balázs alkalmazkodott az új pozícióhoz, a széttárt combok közé fúrta a fejét. Eleinte letojta, mit lát a kamera, csókolta és nyalogatta a szeretett puncit, és amikor úgy érezte, kellően fel lett már izgatva, picit arrébb húzódott. Két hosszú ujja segítségével megnyitotta a nagyajkakat, nyelve a már piroslón duzzadó klitoriszra csapott. Gyors és erőteljes mozdulatokkal kergette a kéjgombot, néha-néha befickándozva a nedves hüvelybe is. Brigi felnyögött. Nem színpadiasan, csak ahogy szokott. Nagyon jólesett neki a srác tevékenysége, aki viszont nem akarta abbahagyni, sőt, szabadon maradt kezének két ujját is bevetette a minél hamarabbi siker érdekében. A nedveit bőven termelő hüvely vöröslő mélyére tolta mutató-, és középső ujját, és egyre gyorsuló tempóban mozgatta őket. Nyelve sem lassult, hamarosan megérezte, Brigi már nem jár messze. A lány nyögései egyre szaporodtak, míg végül lélegzete elakadt, felsikkantott, és elélvezett. Balázs kihúzta ujjait, ekkor vette észre a mellette kukucskáló Ottót. Szempillantás alatt felmérve ismét a férfi hollétét, igazított barátnője altestén, és a heverő elé térdelve cseppet sem lankadt dorongját a csapzottra nyalt puncihoz illesztette. Brigi előzékenyen megnyitotta szeméremajkait, a fiú fitymáját felhúzva fénylő makkját a klitoriszhoz dörzsölte. Eljátszadozott egy kicsit, így hergelve a lányt, valamint az őket figyelőket, majd lassan a hüvelybe tolta. Brigi ismét felnyögött. Pasija egyre gyorsulva mozgatta ágyékát, amennyire lehetett, tövig hatolva a lány testébe. Nem sok idő telt el, ismét közeledett a csúcspont, ismét Briginél. Balázs újabb trükköt dobott be, felsőtestével kicsit hátrébb dőlt, kamerától távolabbi kezének hüvelykujját pedig a csiklóra szorította. Ezzel a kis plusszal adta meg Brigi nyüszítő, vonagló orgazmusának erejét. A lány csillapodtával kihúzta strapabíró farkát, és szinte gondolkodás nélkül rendeződtek újabb pozitúrába. Brigi feltérdelt, fenekét fordította fiúja felé, popsigömbjeinek partjai közül nedvei patakja csillant. Balázs egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy a barnás, ráncos nyílásba hatoljon, de a lány kézmozdulata, mellyel megint csak puncijának ajkait nyitotta, minden kétséget kizárt. Hevesen a felkínált résbe döfött. Brigi felnyikkant, nem esett valami jól, de két orgazmus után ez nem is volt olyan nagy fájdalom. Mellkasát az ágyra szorította, egyik kezével hátranyúlva pedig hol az ütemesen lengő herezacsit próbálta meg érinteni-simogatni, hol pedig gyönyörgombocskáját dörzsölgetni. Végül maradt az utóbbi tevékenységnél, az élvezetesebb volt. Balázs, úgy tűnt, nem bírja már sokáig, érezte, ahogy az egyre erősödő kéj végigbizsereg a gerince mentén. Beleerősített, hátha Briginek összejön még egy. Összejött, de ő azt már nem érezhette. Egyre lassabban, és egyre mélyebbre lökött, míg végül az elején kapott instrukcióknak megfelelően kirántotta farkát. Markának két-három határozott mozdulatával élete első kamera előtti ejakulációját produkálta. Vöröslő makkjából erőteljesen lövellt ondója a barátnője fenekére, és csordult végig lassan a csillogó, csupasz ajkakon. Brigi egy pillanattal később ért a csúcsra, hála csiklóját dörzsölő kezének. Szinte önkívületben nyögdécselt, de annyira azért volt érkezése, hogy mozdulatait lelassítsa, de le ne állítsa, ahogy megérezte a meleg ondó „becsapódását”. Kéjesen kenegette még altestén a nedveket, míg a srác minden cseppet ki nem préselt, illetve amíg Gabi meg nem szólalt.

 - Ennyi!

 - Ennyi! – ismételte Ottó, és leállt. Felegyenesedett, és szótlanul egy állványra rögzítette gépét.

 - Nagyon jók voltatok! – lépett hozzájuk a nő. – Kezdő létetekre, profikat is megszégyenítő ügyességgel csináltátok! – közben egy törölköző-szerűséget adott a fiúnak, aki gondosan letörölgette a lány fenekét.

 - Nem gondoltam, hogy ilyen jól bírod! – szólt a lány Balázshoz.

 - Csaltam… - somolygott a srác. – Rárántottam a zuhany alatt…

 Gabi nagyot nevetett a módszeren.

 - Azt hittem, Viagrát szedtél be!

 - Még nincs rá szükségem! – büszkélkedett Balázs.

 - Nos, srácok, komolyra fordítva a szót - csapta össze tenyerét a nő, - az egyik szemem sír, a másik nevet. Mindketten nagyon ügyesek voltatok, tehát örülök, hogy egy újabb lánnyal gyarapodott az embereim sora. Sajnálom viszont, hogy nem lett újabb fiú közöttük. Balázs, ha gondolod, az ajtóm bármikor nyitva áll előtted! – mosolygott Gabi.

 - Azért van mit tanulniuk, de elsőre nagyon jó volt! - szólalt meg Ottó is, talán harmadjára, mióta a fiatal pár ott volt.

 - Bizony! – bólintott a főnökasszony. – Ezt a felvételt csak ti láthatjátok, de azt bármikor, mert megkapjátok DVD-n, és előtte még megmutatom Frédinek, meg persze az archívum…

 A fiatal pár egymásra mosolygott, Brigi boldog volt, és együtt indultak zuhanyozni…

 Másnapra elkészült a lemez, Gabi Frédi kezébe nyomta, hogy nézze meg, ő addig megy a dolgára. Pár órával később a vén kéjenc vigyorogva adta vissza.

 - Gabikám, neked mindig kurva jó volt az ízlésed!

 - Mert?

 - A csaj is egész jól néz ki, de a srácnak isteni pöcse van, egyszerűen gyönyörű! És milyen jól bírta! – lelkendezett a nem túl válogatós fickó.

 - Nos, le kell lombozzalak, de a srác beugró volt, a lány hapsija, és ő nem akar filmezni!

 - Kár…

 - Szerintem is, de ez van!

 Gabi gondosan eltette a lemezt, kitöltött és kinyomtatott egy szerződést Briginek, valamint elővett még pár papírt, amit „új felvételes” esetén szoktak használni. A nő másfél órával később Brigivel ült a lány szobájában, teregette ki előtte a paksamétát, és adta oda a végén a lemezt.

Wackond 2012.03.12. 18:00

Gyémántok 66

 Hatvanhatodik fejezet

(Avagy: a családi fotómodellkedés)

 

 

 Gyémánt Gabriella, vagy, ahogy a sok százezer pornórajongó ismerte: Gwendoline Diamond elfoglalt nő volt. Első producerének ügyeit voltaképpen teljesen átvette, bár papíron még Frédi volt a főnök. Gabi intézett mindent, és olykor, hogy megóvja a vén kujon egészségét, a legszebb, legígéretesebb lányokat be sem mutatta neki, nehogy a „felvételi vizsga” közben kapjon szívrohamot. A kész filmeket azonban mindig lemeózta, mielőtt piacra dobták volna. Ilyenkor persze kiderült Gabi turpissága az új lányt illetően, de csak ritkán volt nagy balhé, mert Frédi addigra már levezette a feszültségét. Jobb kézzel. Ha jó volt a csaj, akkor háromszor is. Gyakran mondogatta Gabinak:

 - Hej, de kár,  hogy a húgod sosem vállalt filmet veled!

 - Az! - legyintett ilyenkor a nő, és folytatta a dolgát.

 - Legalább egy fotósorozatot!

 - Én benne lennék, Frédi, de Laura nem akarja! Most meg már családja van, gyerekei, sőt, ha jól tudom, már hamarosan unokája is lesz!

 - De még mindig kurva jól néztek ki! - erősködött Frédi.

 - Ugyan már! Kiöregedtem én is! Különben is, ha meglátnál minket egy ilyen sorozaton, elvinne téged a szívroham! - nevetett rá Gabi, és újra a dolgaiba mélyedt.

 

 Brigitta és Szilvia nehezen szabadult a „házavató” emlékeitől, és minden alkalmat megragadtak, hogy megismételhessék az eseményeket. Balázs és Szabolcs ugyan rendelkezésre állt, amikor tudott, és olykor, ha egyikük épp nem ért rá, a másik szívesen „helyettesítette”. Igazi jó barátok lettek a srácok. A kapcsolatukat Szabolcs egyik megjegyzése árnyékolta be, de Balázs csak rövid ideig orrolt rá.

 A nem túl barátságos beszólás egy olyan hajnalban történt, mikor a nővérek, és pasijaik már az összes létező figurát kipróbáltak, épp csak a „fiú-fiú”-t nem, de úgy tűnt, Brigitta még bírna egyet.

 - Miért nem mész pornószínésznőnek? Ott biztos mindig van egy pihent pasi! - fakadt ki Szabolcs pihegve, miután annyira fáradt volt már, hogy a makkjából szivárgó ondócseppeket sem volt kedve letörölni, de a lány szemtelenül piszkálta.

 - Azért kurvának ne nézd! - háborodott fel Balázs.

 - Ahogy most viselkedik! - dohogott Szabi. - Különben meg nem hiszem, hogy kurvásabb az, ha kamera előtt csinálja, mintha a nővére pasijával…

 Brigi sértődött arccal emésztette a hallottakat, Balázshoz bújt menedékért. A kosaras srác kénytelen volt igazat adni a barátjának, de még nem volt teljesen meggyőzve.

 - Na, jó, de ott ugye azzal fekszik le, akit oda tesznek, mi meg barátok vagyunk!

 - Ők is, csak többen vannak.

 - De pénzért!

 - Na, bumm! Szeretsz dugni, és még pénzt is kapsz érte! Nem lennék ilyen szerény, én is csinálnám, de tudod, mit? Kérdezd meg Vilit, ha jól tudom, valakije pornózik, de, ha ezt is jól tudom, a ti családotokban is akad fotómodell!

 Brigi bajban volt. Szabolcs rátapintott a lényegre, csak Balázsnak nem tetszett a dolog. Hosszú idő után komolyan is elbeszélgetett a fiúval. Annyiban maradtak, megérdeklődik Vilitől, kije pornózik. A fiú megadta Kisniki számát, mert neki nem volt meg Gabié. Kisniki boldogan ajánlotta fel segítségét a lánynak, pár nap múlva ő kísérte el Gabihoz, az irodába. A nőnek halvány fogalma sem volt arról, Kisnikiék mi járatban, így nem tudta idejében leépíteni Frédit. Kisniki, szokása szerint, kertelés nélkül felvázolta a helyzetet. Gabi, mielőtt még a vén fószer megszólalhatott volna mellette, felpattant, és kiterelte a lányokat. Az előtérben elmondta Briginek, mire is számítson, majd útjukra engedte őket.

 - Ki volt ez a két csaj? - érdeklődött később a vén kujon. Szerencsére nem hallott semmit.

 - A sógornőm lánya, és a barátnője… - hangzott a tömör válasz.

 - Az a fekete, rövid hajú, bögyös egy istennő!

 - Ugyan, mit akarhatnál tőle!

 - Megnézném közelebbről is!

 - Nem hiszem, ha jól tudom, most derült ki, hogy babát vár, és ő az unokahúgom!

 - Az nem baj! Terhes-pornót úgysem csináltunk még!

 - Ha rajtam múlik, nem is fogunk!

 - Ugyan már, Gabi!

 - Frédi, hagyjuk ezt!

 - Jól van, na! És a másik?

 - Családi ügyben voltak, nyugodj már le!

 Gabi egyébként, miután elmesélte Briginek, hogy ez mi mindennel jár, Natáliához irányította a lányt. Sokszor dolgoztak együtt, ha Gabinak fotósra volt szüksége, de ha Nati egyik modellje „többre vágyott”, gyakran Gabinál kötött ki. Abban maradtak, hogy Nati csináljon Brigiről egy sorozatot, a többit majd utána.

 A problémák ott kezdődtek, mikor Kisniki és Brigi összefutott Vikivel, Rudival, és Bernivel. Elújságolták, honnan jönnek, és hová tartanak. Berni elmesélte Barna esetét Gabival, ezen jót nevettek.

 - Egyszer én is kipróbálnám… - mondta halkan Bernadett. - Csak sosem volt hozzá bátorságom… Most meg nem is nagyon lehet… - simogatta meg a hasát. Még nem látszott, de már tudták.

 - Ja, ezzel én is így vagyok! - jegyezte meg Kisniki. - Bár szülés után még megtehetjük!

 - Nem tudom… - tétovázott Bernadett. - Először inkább privátban kellene…

 - Nem rossz! - vetette közbe Viki. - Mondjuk azt lett volna érdemes videóra venni, amikor Tomival kitoltunk!

 Általános kacaj hallatszott, és amikor végre szóhoz jutottak, Kisniki a könnyeit törölgetve elmesélte Briginek a sztorit.

 - Na, gyere, menjünk Natihoz! - állt fel a végén.

 - Mehetünk mi is? - kérdezték a többiek.

 Mentek mindannyian. Natália megdöbbent, mikor a fiatalok beözönlöttek a stúdiójába, és még jobban, mikor Brigi elmondta, mi járatban van.

 - Anyu tud róla? - kérdezte végül.

 - Nem, de nagykorú vagyok, nem kell az engedélye! - válaszolt önérzetesen a lány.

 - Megjegyzem, tizennyolc év alattival szóba sem állok ez ügyben, csak azért kérdeztem, hogy mit szól hozzá.

 - Hááát… nem tudom…

 - Na, jó, egyezzünk ki egy döntetlenben. Ma már semmi szín alatt nem érek rá, és, ha nem haragszol, másra nem akarlak bízni. Nézzük csak… - lapozgatta a határidő-naplóját. - A holnaputánom nyugis lesz, egész délelőtt ráérek, jöhetsz bármikor, de! Addig mondd el otthon, hogy mire készülsz, jó?

 - Rendben! - sóhajtott Brigi.

 Két nappal, és egy beszélgetéssel később Brigitta Natália irodájában ült. Nem egyedül. Szilvi, Kisniki és Viki elkísérte őt, utóbbi volt a sofőr is.

 - Na, mit intéztél? - szólt Nati Brigihez a kölcsönös üdvözlések után.

 - Nem volt őszinte a mosolya, fel is hívta Gabit, aztán belenyugodott.

 - Ugye nem versz át? - gyanakodott kicsit a nő, ismerte a lányok viselt dolgait. Végül is, nagykorú volt, de mégiscsak családtag…

 - Eszünkben sincs! - bizonygatta Szilvi.

 - Te is, lányom? - nézett rá mindenki a húgán kívül.

 - Nos, felvázoltam anyunak én is ezt a lehetőséget, de úgy gondolom, egyelőre fotó, a többit meglátom. Kell egy kis plusz a fősuli mellé!

 Nati igazat adott neki. Sok olyan modellje volt, aki csak kiegészítésnek vállalta ezt a munkát.

 - Hát, akkor gyertek! - hívta a lányokat, és meg sem fordult a fejében, hogy jóval több dolga akad majd.

 - Először Brigit kérte. Leültette egy sminkasztalka elé, mögéállt, és kínosan hosszú ideig nézte a lányt a tükörben. Végül nekilátott, és gyors, szakavatott mozdulatai nyomán a lány még jobban megszépült. A ruházatával egyelőre nem foglalkozott, hadd szokja, hogy kamera előtt kell vetkőznie. Könnyebben ment, mint várták, Natália instrukcióit követve Brigi lassan lemeztelenedett. Elsőre nem akart semmi keményet, mindössze annyit, hogy látszódjék, ami kell. Mindketten elégedetten fejezték be, és amíg Brigi felöltözött, Nati gyorsan lementette a képeket a laptopjára. Utána hasonló gyorsasággal és profizmussal készítette ki Szilvi szintén szépséges pofiját. Picit bíbelt a lámpákkal és az ernyőkkel, majd szorgosan csattogtatta a gépet, miközben folyamatosan mondta, mit tegyen. Nemsokára elkészültek.

 - Kértek valamit inni? - kérdezte a házigazda, aztán hozzátette. - Alkohol nincs!

 - Kösz, valami ücsit kérünk! - nevettek a lányok, és az almalé kiporciózása után Kisniki odasompolygott a nőhöz. Előadta a kérését, az gondolkodott egy sort, aztán maga után intette az egész kompániát. Egy másik helyiségben egy valódi baldachinos ágy foglalta el a terület nagy részét.

 - Ez gyönyörű! Nem is tudtam, hogy ilyened is van! - csodálkozott Brigi.

 - Sokba került, de megérte! - büszkélkedett Nati. - A legjobb sorozataim itt készülnek!

 A négy lány szinte egymást taposta, hogy vele készüljön el az első sorozat az ágyon, de mivel Kisniki kérte, övé volt az elsőség, őt pedig Viki követte. Végül, nagy kegyesen Szilviről és Brigiről is lőtt még egy-egy sorozatot. Az egész pikantériáját pedig a mindig vagány Kisniki adta meg. Az utolsónak fényképezett Szilvi mellé bújt, és később maga mellé intette a másik két csajszit is. Oly természetességgel játszottak el egy dupla leszboszi szeretkezést, mintha pasival sosem foglalkoztak volna. Nati szó nélkül kattintgatott.

 - A mindenit! - csettintett elismerően Natália a végén. - Profin csináljátok! Gabi örülni fog nektek!

 Az elkészült képanyagot DVD-re írta, és Brigi kezébe nyomta a lemezt. Később minden lány készített még magának másolatot, és Kisnikiéknél ültek össze, hogy megnézzék, természetesen Lali és Rudi is ott volt.

 - Hú, de jól nézel ki! - kommentálta Lali Brigi első képeit.

 - Kösz, de a java még hátra van!

 - Basszus! Niki! Ez… ez… kib… szott jó! - lelkendezett Lali a baldachinos „csatajelenetnél”. - Olyan átéléssel csinálod, mint egy valódi leszbi! Ha nem tudnám, hogy gyerekünk lesz, el is hinném, hogy leszbi vagy!

 - Terhes vagy?! - lepődtek meg a pornóvágyó nővérek.

 - Miért, nem látszik? - húzta fel a pólóját Kisniki. Valóban, aki jobban megnézte, láthatta, de nyilvánvaló még nem volt.

 Brigi beadta Gabinak a DVD-t, és mivel a fotózás elhúzódott, a nőnek más dolga is akadt, csak késő délután, Gabi lakásán került erre sor. A színésznőből producerré lett nő pedig elkövette azt a hibát, hogy a korongot csak bepottyantotta a táskájába, és másnap, az irodában nézte meg. A következő probléma az volt, mikor mindezt úgy tette, hogy Frédi is láthassa. Persze nem szándékosan, egyszerűen elfeledkezett arról, hogy volt - még - főnöke ott van. A vén szivar sem figyelte, hogy Gabi mit csinált, kérdezni akart tőle valamit, amikor odafordulva észrevette a monitort. Hangtalanul tette fel a szemüvegét, és egész sokáig bírta csendben, de a négy csajt megpillantva felnyögött. Gabi már tehetetlen volt, meg kellett mutatnia az egész lemez tartalmát.

 - Gabi! - nyögte az öreg. - Felállt a vén cerka! Meg akarok dugni valakit!

 - Tudod, mit? Kimegyek, elszívok egy cigit, te meg arra vigyázz, nehogy lefröcsköld a laptopot! - nevetett a nő, de tényleg magára hagyta egy félórára a fickót, közben magát átkozta, hogy Frédi meglátta a képeket.

 - Kösz, ez jólesett! - vigyorgott a fickó, mikor a nő később visszament. - Ezek tök jó csajok, főleg a szőke, meg a rövid hajú fekete!

 

 „Viki és Niki!” - gondolta Gabi. – „Van ízlésed, Frédi!”

 - Te, nem ezek voltak itt a múltkor? - mutatta a monitoron a pacák.

 - De, ők ketten - sóhajtott Gabi.

 - A szentségit! Látni akarom őket! Le kell tesztelnem mindet!

 - Na, nyugi, még a végén elpatkolsz! - vette ki Gabi a lemezt, és biztonságba helyezte. - Na, megyek, megnézem, hogy haladnak a többiek!

 Hazament, és magához hívta két unokahúgát. Leteremtette őket, de igazából magára volt mérges. Kisniki meg is mondta neki, hogy nem érdekli, nem akart ő semmi mást, mint ezt kipróbálni, de most már csak azért is filmezni akar. Gabi rávilágított a lány állapotára, valamint arra, hogy ez a képeken is látszik, ő pedig eddig sem forgatott terhes nővel, ezután sem fog. Végül abban maradtak, hogy ha meglesz a baba, utána esetleg filmezhet. Kisniki, ha kelletlenül is, de tudomásul vette.

 - Szerintem megcsinálhatnánk majd azt a jelenetet, amit Tomival csináltunk… - szólalt meg Viki csendesen.

 - Te is filmeznél? - nyögött fel Gabi.

 - Nem tudom… - vont vállat a szöszi. - Ezt szívesen megcsinálnám…

 - És szerintem Berni is benne lenne! - vigyorgott Kisniki. - Elvégre ott volt ő is!

 - De ő is…

 - Tudom, terhes! - forgatta a szemét szemtelenül Kisniki. - Majd utána! Addig legalább lesz időnk kitalálni a forgatókönyvet!

 Gabit az idegbaj kerülgette, végül a ház előtt eldohányzott cigaretta valamelyest megnyugtatta. Elgondolkodott a forgatókönyvön, végül sátáni vigyorral az arcán bement a lányokhoz.

 - Oké, csajok, babázás után megcsináljuk a filmet, igazi Diamond-produkció lesz!

 Kisniki és Viki hosszan ölelte-puszilta a nőt, és elsöpörtek Bernihez, elújságolni a terveiket.

 Az örökké nyughatatlan Kisniki azonban nem állt meg itt, felhívta Natáliát, és időpontot kért tőle a stúdióban, valamint néhány ötletet. Pár nap múlva Berni, Kisniki és Viki két megtermett bőröndöt maguk után húzva jelentek meg a stúdió előtt. Nati betessékelte őket, alaposan megnézte a lányokat, szolid-természetes sminket varázsolt rájuk, és kezdődhetett a munka…

 Három hónap múlva diszkrét borítékot hozott a postás. Viki vette át, a kismamák ultrahangon voltak. Kibontotta, három újság volt benne, egy erotikus magazin három egyforma példánya. Remegett az izgalomtól, ahogy belelapozott. A címlapon ők mosolyogtak, a három Gyémánt-lány. Az újság alap-tematikája a szép női testekre volt beállítva, olykor előfordult benne egy kis leszboszi sorozat is, ami kimerült a gyengéd érintések imitációjával, kemény pornót nem jelentetett meg. Az első oldalon Berni volt, ahogy áttetsző, hófehér hálóingében a fehér selyemmel szegélyezett, szintén fehér selyem ágyneművel bevetett baldachinos ágyhoz lép. Lassan leveti a ruhaneműt, feszes-kerek mellein megcsillan valami lágy fény, és szépen, kéjesen elnyújtózik az ágyon, combjait épp annyira megnyitva, hogy szőrtelen szemérmének domborulatai láthatóvá váljanak. Pár oldallal később Kisniki áll az ágy másik oldalán. Fekete hajához illően fekete, természetesen áttetsző hálóingben. Ahogy lehullik a lepel, feltűnik két kapitális keble, melyek állapota miatt jóval nagyobbak voltak az átlagnál. A mosolyogva rátekintő Berni mellé telepedik, elégedetten elnyújtózva, ő is csak annyira közszemlére téve csupasz ölét, hogy az erotikusnak látszódjon. Viki szíve kihagyott egy pillanatra, pedig a lemezen, melyet a fotózás után kaptak, ennél jóval több kép is volt, és már sokszor megnézték Rudival. Viki vörös hálóingben lépett oda az ágy mellé, a szőke lány észbontóan nézett ki. Ő is kibújt a csábos cuccból, melyet két ujja közé csippentve ejtett végül a padlóra. Unokatesói mellé hevert, kerek mellei szépen gömbölyödtek, enyhe terpeszbe tett combjai közül rózsaszínen mosolygott a szőrtelen háromszög.

 Viki büszke volt magukra. Megkapták a címlapot, az újság több mint a felét is elfoglalták, és a szokatlanul nagy poszteren is ők hárman mosolyogtak. Büszkeségtől dagadt a mellkasa. Megmutatta Rudinak is, és az egész családnak. Mindenki elismerően lapozta, még Kriszta mama is, pedig ő sosem rajongott lánya munkájáért, és az unokái fotósorozatának sem örült.

 A képek tehát elkészültek, az értük kapott pénzt a két kismama a születendő gyermekeiknek tette félre, Viki pedig a Rudival kötendő esküvőjére. Gabi egy fizetős honlapra is feltette a sorozatokat, és az onnan befolyt összegeket is nekik utalta.

Wackond 2012.03.05. 18:00

Gyémántok 65

 

Hatvanötödik fejezet

(Avagy: a házibuli folytatódik)

 

 Pontosabban fogalmazva, a Piroska családok másik két lakásában, az ifjabb generáció is igen jól érezte magát.

 A tűzijáték után, főleg, mikor már a kicsik is lekoptak, kezdődött az igazi „tánc”.

 Az ifjak valamivel többen voltak, mint a szüleik, és nem is rendeződtek párokba (még csak nem is a saját párjukkal). A bulimeghívás érvényes volt mindenki aktuális partnerére, különös tekintettel a friss házas Bernadettre és Barnabásra.

 A két lakás közötti ajtó tárva-nyitva állt, nagy volt a vándorlás rajta, eleinte még „gálába” öltözött tizen-huszonévesek osontak, siettek, lopakodtak, vagy sétáltak át, később egyre lazábban, szemérmetlenebbül hiányos öltözékben, végül már ruhátlanul.

 Barna és Berni mellett szinte elválaszthatatlanul ott volt Kisniki és Lali, valamint Viki és Rudi is. Berni bátyja, Robi Zsuzsával érkezett, közösen nevelt kislányuk Kriszta mamánál tévézett. Kisniki középső húga, Anna az egyik házigazda, Kristóf árnyéka volt, még a horvátországi nyaraláson jöttek össze. Gyémánt Lívia, a három lány közül a legkisebb, szintén Kriszta és Juli mama, valamint a korban hozzá közelebb álló Alíz és Stefi társaságát élvezte.

 Ami a házigazdák és vendégek közötti összefonódást illeti, Andrea, és ifjabb Vilmos sem tágított egymás mellől. Volt viszont pár új, idegen arc is a társaságban. Egy fekete bőrű, magas, vékony lány rítt ki legjobban közülük, egyrészt magasságával, másrészt a bőrszínével. Alex barátnője volt, tizenkilenc éves, hosszú hajú, nyúlánk, hibátlan bőrű, helyes arcú lány. A srác odavolt érte, egyrészt, mert vadult a feketékért, másrészt közös érdeklődésük a rapzene iránt hamar közel hozta egymáshoz őket. A lányt Lizának hívták, mint ahogy a nagymamáját becézték, neki már engedélyezték, hogy ezt a nevet anyakönyvezzék. Alexa mellett egy jóképű, izmos, barna hajú, barna szemű srác volt. Norbinak hívták, két hónapja járnak, de úgy istenigazából még semmi komoly nem történt közöttük, a lány erre az éjszakára tervelt ki neki egy kis meglepit. Feri egy alacsony, barna hajú, formás-helyes lányt hívott meg, Zsófi nevűt, akivel már itt ismerkedett meg, és ők sem régóta képeznek egy párt. Szilvi és Brigi, mai, divatos szóval élve szingli volt, amióta ide költöztek, még nem találtak maguknak párt, bár volt mindkettejüknek „kiszemeltje”, akiket meg is hívtak.

 Kétségtelenül Kisniki adta meg az alaphangulatot. A kicsik eltűntével első dolga volt a zenét felhangosítani, fenékig ürítette koktélos poharát, és blúzát kigombolva, feltartott kézzel, csípőjét riszálva táncolt. Anna azt hitte, nővére berúgott, pedig az alig ivott alkoholt, egyszerűen jó kedve volt. Viki csatlakozott hozzá Rudival, és Alexáék is, némi habozás után. Robi és Zsuzsa egy sarokba húzódva figyelte az eseményeket, de Kisniki rájuk talált. Nem úszták meg a táncot.

 Anna és Kristóf azonban úgy tűnt, igen, egy csendesnek tűnő szobába oldalaztak. Utóbb kiderült, a szoba már foglalt volt. Bernadett és Barnabás egy apró éjjeli lámpa fényénél vette le egymásról az utolsó ruhadarabot, mikor a szerelemtől rövidlátó pár csókolózva becsukta maguk mögött az ajtót.

 - Ti sem szerettek táncolni, ugye? – kérdezte Berni törökülésben, az ágyról.

 Anna ijedtében ugrott egy métert, Kristóf kapta el a pánikoló lányt.

 - Bocs, azt hittük, itt nyugtunk lesz… - mondta a kecskeszakállas srác.

 - Nézőpont kérdése… - szólt Barna. – Ez az este nem a nyugalomról szól, ezt tudjuk mind. A kérdés az, hogy csak Kisniki táncától menekültök, vagy mindenkitől.

 - Hát… - Anna tétovázott.

 - Mi sem fogunk békén hagyni, de ígérem, más jellegű mutatványokat alkalmazunk, mint Kisniki táncnak csúfolt kapálózása! – mosolygott Barna.

 Kristóf szemmel láthatóan döntött. Kigombolta az ingét, farmerjába már Bernadett is besegített. Barnabás megfogta Anna mindkét kezét, és gyengéden a franciaágy másik oldalához vezette. A lány alig tudott a szemébe nézni, a még egyelőre lagymatagon lengő dorong vonzotta a tekintetét. Látta már Barnát meztelenül, sőt, teljes „harci díszben” is, de valahogy akkor más kötötte le a figyelmét. Őt most Berni vetkőztette. Annáról a bugyi, Kristófról az alsónadrág pöndörödött le éppen, amikor erősödött kintről a zaj. Újabb két alak vélt ott menedéket találni.

 - Gyere! – suttogta egy pasihang. – Ez a Karcsiék hálószobája, de most mi fogunk benne dugni! – Alex volt, és fekete bőrű barátnőjének vázolta fel a tervét.

 - Csak akkor, ha minket nem hagytok ki! – szólalt meg Kristóf.

 A hatás nem maradt el. Négy meztelen fiatal ücsörgött már odabent, szemlátomást nem römihez készültek. Alex és Liza összenézett, a lány halkan becsukta az ajtót, és egy mozdulattal vette le hosszú ruháját. Egy fehér tanga maradt rajta, szinte világított a sötét bőrén.

 - Akkor maradunk, hogy jól elmehessünk! – rikkantott fel Alex, és villámgyorsan megvált bő cuccaitól.

 Barna mindig irigy volt a nővérére, akinek már volt dolga feketékkel, nemtől függetlenül. Nem csoda hát, ha megpróbálta levadászni magának Lizát erre az alkalomra. Komoly problémába ütközött, akit Kristófnak hívtak. Ő is irigykedett, csak ő Alexre, de most itt volt az alkalom! Mivel Lizának szemmel láthatóan nem volt kifogása a két krapek ellen, felebaráti szeretetben megosztoztak a néger lányon. A srácok két oldalról simultak a magas lány mellé, de ez még jól is jött nekik, mert így nem kellett lehajolniuk a hegyes bimbós, nem túl nagy, de azért formás, kerekded mellekhez. Néha összekoccant a fejük, de észre sem vették, a fekete, sima bőrű halmokat simogatták, nyalogatták. Liza halkan nyögve élvezte a hapsik ügyködését, mialatt ő sem volt tétlen, két keze két kemény kukit kutatott. Tapintás alapján sem igen tudott volna választani, lepillantva még jobban tetszett neki a látvány. Sokáig elvoltak így, de Barna még többet akart, és váratlanul a fehér tanga elé-melléguggolt, vigyázva, ne kerüljön félreérthető közelségbe Kristóf farkához. Nem volt jó sehogy, Lizát az ágyra kellett fektetni. A bugyijától megszabadított lány úgy helyezkedett, hogy kényelmes legyen mindenkinek. Kristóf előtte állt, a telt ajkak eleinte éppenhogy érintették bőréből kibújtatott, vérbő-vörös makkját, később teljesen eltűnt a lány szájában. A vékony, finom, fekete ujjak sem tétlenkedtek, az ajkak mozgásával egy ütemben mozogva fokozták az izgató érzést Kristóf testében. Barnabás csak pár pillanatnyi vizuális gyönyörködést engedélyezett magának. Gondosan szőrtelenített vénuszdomb, keskenyke nagy-, ugyanakkor fejlett kisajkak várták a srácot. Lágyan végigcsókolta a sötét színű puncit. Liza még nyitott a combjain, Barna kényelembe helyezte magát köztük. Végigcuppogott a kéjháromszögben mindent, megszopogatta a húsos kisajkakat, a jókora csiklót, nyelve a rózsaszín rést keresve furakodott. Ujjaival még jobban eltávolította egymástól a kisajkakat, hogy nyalószerve a rózsaszín-duzzadt klitoriszt érhesse. Olykor a hegyével cirógatta, épphogy érintve, néha erősen rányomult, azzal játszva, hogy az minduntalan ruganyosan kitér alóla, és néha-néha mélyen bekígyózott a már alaposan átforrósodott, átnedvesedett hüvelybe is. Liza egyre gyakrabban jött ki a ritmusból, egyre többször hanyagolta el Kristóf farkát, bár keze folyamatosan mozgott, ajkai közül egyre erősödő sóhajok, nyögések és sikolyok szűrődtek ki. Pár perc után a néger lány felnyögött, teste aprót rándult, majd megmerevedett. Liza elélvezett, a két fiatalember pedig helyet cserélt. Barna egy csomagocskát dobott Kristófnak. Az vigyorogva kibontotta, és villámgyorsan farkára csévélte. A lány sem akart ebben a helyzetben maradni, feltérdelt. Arca elé Barna állt, Liza pár nyalintás után tövig nyelte a vaskos, kemény dákót. A kecskeszakállas pasas szintén nyalintott párat, csak ő a barna bőrű puncin, hogy utána, némi izgatást követően tövig hatoljon bele. A keskeny-formás csípőbe kapaszkodott, a fekete félgömbök diszkréten csattantak szőrös pocakján. Mindhármukban erősödött a kéj, Liza nem akarta még egyszer elkövetni az előbbi, fütyimellőzős hibáját. A lány szuszogva-nyögve szopott, a két hapsi halkan nyögdécselve élvezkedett. Barnabás ért elsőként a csúcsra, vádlija megfeszült, makkja jókora adag ondót lövellt Liza szájába, aki minden cseppet gondosan kiszívott, és lenyelt. Kristóf volt a második, és ahogy magához szorította a lány fenekét, ahogy dorongja lüktetve lőtte magját az óvszer védelmébe, úgy rándult meg a lány teste ismét, vaginája a kéjrúd köré szorulva csalogatta ki a maradékot…

 Bernadett hallott már egyet, s mást Alexről, forrása természetesen Viki volt. Anna pedig kicsit csalódott, mikor Kristóf rámozdult a néger lányra, de Alex és Berni feledtette a rossz érzést. A kreol bőrű, laza csávó fülig érő vigyorral vetette magát a lányok közé. Leheveredett a franciaágy másik végébe, a csajok két oldalról mellé. Négy nagy és kerek, formás és telt cici négy bimbója bökte bőrét, két finom kacsó cserkészte be fekete szőrzetű (Viki szerint fantasztikus) farkát. Még nem volt teljes készültségben, de Bernadett és Anna gondoskodott róla. Utóbbi némi tétovázással, mert ugyan nem ez a második fütyi, amit fog, de úgy, hogy közben van valakije, az első. Valakije pont mással volt elfoglalva, és amúgy sem tette volna szóvá. A két lány keze tehát egymás után nyúlt Alex ölébe, egyik a ritkás szőrű zacsit cirógatta, másik pedig a fütyköst birizgálta. Három, vagy négy fitymahúzás után elmúlt a lagymatagság, a hatodikra az elvárt keménység volt érezhető. Közben a rap-rajongó fiatalember sem lustálkodott, felváltva tobzódott a kerek-nagy ciciken, hol Anna fehérebb, hol Berni kreolabb halmait simogatta. Olykor „délebbre” is próbált nyúlni, de kevesebb sikerrel. Nem baj, az idő neki dolgozott. A lányok, majdnem egyszerre, lejjebb helyezkedtek. A vöröslő makk két oldaláról néztek farkasszemet.

 - Menj fel! – mosolygott Bernadett Annára. – Viki szerint nagyon jól nyal! Ezzel elbírok egyedül is!

 Kisebbik unokatesója nem igazán értette.

 - Ejnye, hát térdelj a feje fölé, a többit, hidd el, megoldja!

 Anna úgy tett, ahogy Berni mondta, Alex arca elé-fölétérdelt, altestét domborítva kínálta magát a srácnak. Alex már kiöltött nyelvvel várta. Orra előtt keskeny, fekete szőrcsíkkal ékesített, egyébként csupaszra epilált punci ajka ívelt. A pasi hosszú ujjaival megnyitotta a nagyajkakat, elérhetővé téve az apróbb kicsiket, és a csiklót, valamint a máris nedves bejáratot. Nyelve tekergőzött pár óvatos kört. Fentről indulva leszaladt az egyik szilvácskán, beleízlelt a szivárgó harmatba, végül fel a másikon. Az ujjak még feszítettek a puncin, a nyelv pedig a csiklóra csapott. Már nem finomkodott, gyors, pergő ritmusban mozgott, kergette a vérbő gombocskát, mely folyton megpróbált kitérni az útjából. Nagy ritkán mélyen, amennyire tudott, benyúlt a forró vaginába is, fokozva ezzel Anna amúgy sem csekély élvezetét. A szolid lányka aprókat nyögve, felsikkantva kísérte Alex tevékenységét, ami elismerésre méltó volt annak tudatában, hogy ez idő alatt Berni erőteljesen szopogatta a srác farkát. Percekkel később Anna elélvezett. Nem volt zajos, a srác mindössze annyit vett észre, hogy fekete hajú partnere megmerevedik, teste aprókat rándul, puncija mélyéről pedig úgy áradnak a nedvek, mintha pisilne. Ekkor engedte el Berni is a farkát, de csak azért, hogy „fóliát” tekerjen rá. Látva Anna orgazmusát, mást gondolt. Unokatesóját ültette a dorongba, és ő térdelt a pasi fénylő képe fölé. Alex boldogan nyalakodott a most teljesen szőrtelen, barnás puncin, nagyjából az előzőz, hatékony módszere szerint. Berni behunyt szemmel, picit hátradőlt felsőtesttel, melleit izgatva-gyúrogatva adott még egy kis pluszt a srác okozta élvezetnek. Mögötte Anna lovagolt, hevesen hajszolva magát egyre feljebb. Hamarosan Bernadettet hatalmába kerítette a boldog beteljesülés, sikkantva megemlítette a pillanatot: „Most!”, és ha nem is „özönvízszerűen”, ám azért bőségesen nedvezve elélvezett. Tőle alig lemaradva ért a csúcsra a másik lány. Mélyen beleülve feszítette gyönyörtől összeszoruló puncijába a termetes dákót, nedveivel alaposan eláztatta a fekete szőrzetet. Ismét Berni javasolt váltást. Annát fektette Alex helyére, ő maga a lány rettenetesen elázott öle elé helyezkedve pucsított a kreol bőrű „rappernek”. A komának sem kellett több bíztatás, hevesen, szinte türelmetlenül szúrta szerszámát a nedves barlangba. Nem nagyon érdekelte, hol is „jár” a lány, önző módon már csak a saját élvezetét hajtotta. Bernadett ugyanakkor nem is várta el tőle, hiszen már mindkét lánynak megvolt a magáé, a többi csak bónusz. Anna mindössze egyetlen pillanatra emelte fel a szemöldökét, punciját még sosem érintette („úgy”) másik lány, de magában megállapította, egészen jó így is. Berni nyelve Anna csiklójára simult, változó intenzitással pörgött a vérbő kéjszerven. A fekete hajú szépség nagyon gyorsan került ismét a csúcsra, nedveit ismét bőséggel árasztva. Alex lehunyt szemmel kapaszkodott a térdeplő Bernadett csípőjébe, hangosan nyögve döfte a nedves puncit, melyre a lány tenyere is rásimult, fokozva saját gyönyörét. Végül majdnem egyszerre értek célba, az orgazmustól összeránduló hüvely alaposan megszorongatta az ondót lövellő, lüktető, gumiba bújtatott faszt. A hat kielégült fiatal egymás hegyén-hátán hevert el a franciaágyon.

 - Anna, ugye tudod, hogy pisilni dugás előtt illene, nem közben! – szólt Alex valamivel később.

 - Voltam előtte! – válaszolt Anna. – Bocs, hogy ennyire élveztem!

 Alex elnézést kért a lánytól.

 Kisniki néhányszor körbevonatozta a nappalit, és nemcsak róla, hanem „utasairól” is egyre több ruha potyogott szanaszét. Végül Alexa „kalauz” irányításával az egyik emeleti szobába vezette társait. Kristófé volt a szoba, mint utóbb kiderült.

 A Kisniki nevű „mozdony” azonnal a heverőre telepedett, Lali nevű „szerkocsija” pedig mellé, a többiek pedig, ahol helyet találtak. Volt ott még két fotel, és a heverőn is annyi hely, hogy még egy pár odaülhessen.

 Mivel az egész „szerelvény” alaposan fel volt „fűtve”, párokra bomolva azonnal egymásnak estek. Alaphelyzetben mindenki a magáéval, de Kisniki kíváncsi volt a heverő másik végén ölelkezőkre. Alexa és Norbi mit sem sejtve csókolózott, mikor a rövid, fekete hajú lány mosolya megjelent a képben.

 - Zavarhatok? – csízelt a viszonylag jóképű fiatalemberre. Az ijedtében jóformán kiköpte barátnőjét. Számított rá, hogy az est folyamán lesz szex is, de többes számra nem.

 - Zavarhatsz – fordult meg Alexa. – Még válogathatsz is!

 - Először a pasidat kérném kölcsön…

 A Norbert nevű fiatalember csak pislogott. Barna, rövidre nyírt frizurát hordott, melyet az alkalomra tüskére zselézett, barna szemei majdnem kiestek Kisniki keblei láttán, viszonylag helyes arcát mindig simára borotválta, mint ahogy arányosan izmos, gondosan karbantartott testének minden porcikáját. Valamilyen tévedés folytán az izompólója, és száras, testhezálló alsónadrágja rajta maradt, de sebaj. Kisniki előtt nem volt akadály, Alexa is úgy tűnt el közülük, mint a kámfor. A bögyös csajt cseppet zavarta a hapsi szőrtelensége, és majdnem felröhögött, mikor szemtelenül az alsóba kotorva epilált péniszt lelt. Legalább a méret kárpótolta. Ez nem volt olyan apróka, mint azé a színészé. A lány levette Norbiról a maradék ruhaneműt is, egymással szemben térdelve ölelgették a másikat, elcsattant egy-egy csók is. Kisniki jókora mellei az izmos mellkashoz szorultak, keményedő bimbói böködték a srácot. Norbinak tetszett a dolog, és egyre jobban, ahogy azt partnernője érezte. Szőrtelen szeméremdombjához egy forró, vaskos rúd nyomódott. Jobb kezével elnyúlva újra méretet vett a már teljes pompájában feszítő rúdról. Tetszett neki, térdre ereszkedett, elgyönyörködött a kékes erezetén, szálfa-egyenességén, a bőrét felhúzva makkja fényességén. Helyes, szabályos kis darabnak tartotta, megnyalintotta, szájába vette, szopogatta. Közben tenyér simult a fenekére…