Wackond 2015.07.20. 18:00

Baráti segítség 1

A következő történet nem az én fejemből pattant ki, egy barátom kért meg arra, hogy segítsek neki ezt az írást formába önteni. Természetesen megtettem Neki, és amikor megmutattam a formázott változatot, újabb kéréssel fordult hozzám.

 Megjelentetném-e az én történeteim között?

 Mi sem természetesebb, így hát az ezt követő bejegyzés értelmi szerzője NEM én vagyok, így az elismerés is a barátomat illeti, én mindössze - ahogy azt szóban kérte tőlem - megjelentetem.

 Fogadjátok hát az ő művét:

Wackond 2015.07.20. 17:59

Baráti segítség 2

Baráti segítség

 

 Mindig jólesik találkozni rég nem látott barátokkal, ismerősökkel, még akkor is, ha telefonon, interneten van lehetőség a kapcsolattartásra. Az érzést különösen fokozza, ha az illető valamikor jóval többet jelentett, mint egy barát.

 Ez az érzés engem is megtalált, amikor meghívást kaptam attól a lánytól, akit egykor a páromnak tudhattam. Azóta eltelt néhány hosszú év, ő férjhez ment, gyermekeket szült, és úgy tűnik, boldog életet él.

 Egy pénteki nap kora délutánján, munka után buszra ültem hát, és gyermeki izgalommal vártam, míg elzötyögtünk abba a városba, ahová a férjével költözött. A buszállomáson várt rám, mert – ahogy mondta – onnan nem egyszerű eltalálni hozzájuk. Az út alkalmat adott arra is, hogy sok olyan dolgot is szóba hozzunk, amit telefonon, vagy interneten nem tennénk meg.

 A gyerekek kitörő örömmel fogadtak, hisz régen találkoztunk már, szinte lépni sem tudtunk tőlük, a férje pedig a szokásos egykedvű, már-már flegma modorában üdvözölt. Arról semmit sem tudott, hogy annak idején milyen természetű volt a kapcsolatom a nejével, de talán jobb is így. Különösebben az sem érdekelte, hogy az egész hétvégét ott szándékozom tölteni.

 A csipogó gyerekhad (kettő volt, de egy egész ovis csoportot kitettek hemzsegésükkel) közepette letettem a holmimat a kijelölt helyre, majd a srácok unszolásának engedve leültem velük játszani. Még vacsora közben sem nagyon jutottunk szóhoz, a gyerekzsivaj akkor ült el végképp, mikor fürdetésre, lefekvésre került a sor, melyeken kötelező volt részt vennem, ha azt akartuk, hogy elaludjanak végre (még mesét is kellett olvasnom!).

 Végre nyugodtan lehetett beszélgetni! A kanapéra telepedve, a hűvös időre tekintettel egy takaróba burkolózva tárgyaltuk ki a közeli, és a régmúlt eseményeit. Annyira belefeledkeztünk, hogy észre sem vettük, már csak magunk vagyunk, a férje elment aludni. Gyorsan pizsamába öltöztünk, és visszabújtunk a pléd alá, folytattuk a beszélgetést. Szorosan hozzám simult, ami jólesett, bár nem volt szokatlan közöttünk. A téma önkéntelenül is az intim szféra felé tolódott. Elpanaszolta, hogy látszólag boldog a házassága, de a férje nem túlzottan aktív „azon” a téren, ő pedig gyakrabban vágyna a gyengédségre.

 - És veled mi a helyzet?

 Kényesebb kérdést fel sem tehetett volna. Régóta nem volt barátnőm, másfél éve pedig még alkalmi partner sem akadt. Bánatos képpel emeltem fel a jobb kezem.

 - El tudod képzelni, ha már ez sem esik jól…

 Mosolya kifürkészhetetlen volt, képtelen voltam eldönteni, hogy cseppnyi gúny volt-e benne, vagy jó adag irónia, esetleg szánalom. Megkockáztattam egy poénnak szánt kérdést.

 - Nincs kedved segíteni?

 Még szélesebb lett a mosolya, nem szólt semmit, de kezét megéreztem a combomon, ujjai gyengéd matatását, ahogy a pizsamám szélét keresik. Másodpercek alatt jutott keze a gatya alá, és méltatlanul mellőzött szervemet kezdte cirógatni.

 - Mit csinálsz?

 - Ha nem tudod, tényleg régen voltál nővel!

 - De…

 - Semmi de! Hallgass!

 - És a…

 - És a szádat, ha nem fogod be, megyek inkább aludni!

 Csak a szemöldökömet mertem mozdítani helyeslőn, mire eltűnt arcáról a színpadias szigor. Keze megmarkolta az első érintése óta tetszhalott álmából felébredt, kőmerev szervemet, és hátrahúzta a „kabátját”. Finom, gyengéd mozdulatokkal izgatott, én félig lehunyt pillákkal élveztem munkáját. Kisvártatva suttogva törte meg a csendet.

 - Mire gondolsz?

 - Hej, ha én azt elmondanám!

 - Azért kérdeztem…

 - Örülnék, ha most beleülnél…

 Válaszul kibújta a pizsamájából, és rólam is letornázta az alsót. Egy gyors láblendítéssel máris az ölemben termett. Átkaroltam a derekát, de hamar a formás fenekére csúsztattam kezeimet, közben szemérme a szerszámomhoz szorult.

 - Biztos ezt akarod?

 Nehezemre esett a szemeibe néznem, kerekded keblei szinte az orrom előtt hullámoztak. Nagyot nyelve bólintottam, és finoman megpaskoltam a popsiját. Tudtam, hogy ez izgatólag hat rá. Izegni-mozogni kezdett, nem valami nagy mozdulatokkal, azt hittem, a paskolás által életre kelt gyönyör miatt teszi, aztán kikerekedett a szemem. Farkamat puha, forró punci fogta szoros ölelésbe… Ilyen gyorsan hogyan nedvesedhetett be?

 - Azt tudod, hogy nincs rajtam gumi?

 - Tudom… - suttogta kéjesen. – Elég nekem ez a két gyerek, gondoskodtam róla, hogy ne legyen több…

 Fejét a vállamra hajtotta, én pedig tudtam, ha simogatni kezdi a mellkasomat, vagy csókolgatni a nyakamat, én elveszett ember vagyok. Kemény mellbimbóinak szurkálását így is nehéz volt kizárni a tudatomból, minden lélegzetvételénél újra és újra böködtek, karistoltak. Előtörtek a régi emlékek, tökéletesen ismertük egymás testét, az ilyet sosem lehet feledni, és most, évekkel később hatványozottan jelentkeznek. Ezzel ő is tökéletesen tisztában volt, ujjai a mellkasomat szántották olyan alig-érintésekkel, ahogyan csak ő tudott cirógatni. Nem maradtam adósa, kezeim a derekától a combjaiig bejárták minden részét, amit csak elértem.

 - Most mi legyen? – kérdezte borzongató-halkan.

 - Nem tudom. Félek, h így folytatjuk, én nagyon hamar „elmegyek”, és nem tudom, mikorra leszek újra tettre kész…

 Ajkai a nyakamon molyoltak. Szólni akartam, de finoman belém harapott, meg kellett adnom magam a gyengéd erőszaknak. Lehunyt szemmel adtam át magam a közelgő kéjnek, melyet a nyakam, olykor ajkaim csókolásával, forró hüvelyének szorításával váltott ki belőlem a kedves. Szinte szégyenletes gyorsasággal robbant ágyékom, lélegzetelakadva pumpáltam magom az ő filigrán testébe, melyet szorosan magamhoz ölelve tartottam, míg le nem csillapodtam kissé.

 Nem szállt le rólam azonnal, mellkasomat, arcomat cirógatta, a hajamba túrt, mosolya oly elégedettséget sugárzott, mintha ő élvezett volna el az előbb, nem pedig én. Gyengéd csókot váltottunk, majd egy olyan gyors mozdulattal, mint amikor az ölembe került, kiszállt onnan. Felkapott egy kósza zsebkendőt, melyet az öléhez szorított, és a szoba egyik szekrényéhez lépett. Igaza volt, hogy valamelyest tisztulni szeretne, példáját követtem, csak én a fürdőszobába mentem.

 Visszatérve a szobába szívet melengető látvány fogadott. Lehajolva a padlón keresett valamit, popsija gömbjei épp annyira nyíltak szét, hogy szeméremajkai kidomborodtak. Függőleges mosolyuk vérpezsdítően hatottak rám, különösen a közülük éppen kikandikáló kisajkak, amik nyelvöltögető csúfondárosságot kölcsönöztek a helyzetnek. Mögé osontam, deréktól combig megcirógattam.

 - Hát neked még nem volt elég? – emelkedett fel, és fordult felém.

 - Szó, ami szó… de most inkább viszonoznám az előbbit. Mire vágynál leginkább?

 - Arra, hogy újra kemény legyél!

 - Akkor ez a kívánságod hamarosan teljesülni fog! – éreztem, ahogy mind több vér áramlik a farkamba.

 Ő leguggolt elém, kezébe vette éledező szervemet, és csókjaival borította hegyéről tövire, és a zacsimat sem hagyta ki. Meglepett, milyen gyorsan regenerálódtam, dorongom perceken belül cövekként állt. Hátrahúzta rajta a fitymát, puha ajkai a makkom köré simultak, és lassan, erőteljesen szívta be, szinte tövig. Röpke játék után elengedte, és feltérdelt a kanapéra, tomporát felém tolta, közel ugyanaz a látvány volt, mint az imént. Mögé álltam, egyik kezemmel a punciajkait nyitottam szét, míg másikkal a szerszámomat igazítottam a rózsaszínen nyíló vaginájába. Óvatosan hatoltam be, majd a derekát ölelve kezdtem lassú, egyenletes tempóban mozogni. Olyan halkan sóhajtott fel, hogy alig hallottam, keze viszont egyre jobban markolt a háttámlába. Előrenyúltam, két tenyerembe vettem selymes, kerek kebleit, gyengéden cirógattam őket, néha a duzzadt-kemény gombjaival játszottam. Jóllehet, nemigen adott ki hangot magából, mégis megéreztem rezdüléseiből, hogy közeleg a beteljesülés felé. Taktikát váltva felegyenesedtem, rudamat majdnem teljesen kihúztam, de a következő pillanatban már döftem is vissza tövig. Nem kellett sokszor megismételnem, ujjai a kanapé támlájába mélyedtek, fejét lehajtotta, fenekét pedig ágyékomhoz szorította, Finom remegés futott át rajta, forró hüvelye lüktetve szorongatta meg a farkamat, én pedig türelmesen megvártam, míg csitul az utolsó hullám.

 Lassan kihúztam a szerszámom, ő megfordult, hogy leüljön, a félhomályban megcsillant rózsaszín háromszöge, mintha csak rám kacsintana. Elvesztettem a fejemet. Megfogtam a térdeit, és nem durván, de határozottan szétnyitottam. Őt ugyan meglepte a mozdulat, de nem állt ellent, kényelmesen elhelyezkedve produkált akkora terpeszt, amekkorát tudott. Combjai közé ékeltem a vállaimat, két tenyerem a combok belső felére simultak, hüvelykujjaim a nagyajkain pihentek. Nyelvem a csiklójára csapott, a vérbő-duzzadt, érzékeny gombocskának nem sok esélye volt elbújni, jóllehet, folyton kitért nyalószervem elől, nem hagytam annyiban, és mindig rátaláltam. Néha engedtem „pihenni”, végignyaltam kisajkait, bekígyóztam nedves hüvelyébe, de aztán mindig visszatértem a klitoriszra. Testén egyre görcsösebb remegések futottak végig, aztán egy tompa nyikkanást hallottam, megfeszült, valami folyadék állon spriccelt, ő pedig ismét elélvezett.

 Felnéztem, a kispárnám mögül pislogott rám, azt szorongatta görcsösen, valószínűleg abba nyöszörögte iménti gyönyörét. Mellételepedtem, átkaroltam.

 - Tudod, hogy profi a nyelvtechnikád? – suttogta.

 - Másfél éve nem tudtam ily módon tesztelni, a beszélőkém pedig mindig jó volt! A teljes repertoáromat pedig be sem tudtam mutatni…

 - Hidd el, jó lenne, de már nagyon késő van, ideje lenne most már aludni!

 Nehéz szívvel kísértem az előszobáig, egy röpke csókkal kívántam neki jó éjszakát, ő ment a már régóta alvó férje mellé, én pedig vissza, a kanapéra. Kellemes fáradtság nehezítette a fejem, szinte azonnal elaludtam, ahogy a kispárnához ért a fejem.

 Az ébredés szokatlanul érintett. Mintha tornádó csapott volna le rám, és mindjárt kettő. A gyerekek korán keltek, és nem nagyon érdekelte őket, hogy én még horkoltam volna. A nevemet kiabálva ugráltak körülöttem, valamint rajtam, közben áldottam az eszemet, hogy még az éjjel visszamásztam a pizsamámba, és a szerencsémet, hogy egyik gyerkőc sem találta el nemesb szervemet.

 A fürdőszobában némi emberi külsőt varázsoltam magamra, a konyhában pedig már várt a reggeli. Ő teljesen úgy viselkedett velem újra, mint egy régi baráttal, mintha az éjszaka semmi sem történt volna.

 A délelőtt beszélgetéssel telt, már amennyire a gyerekektől lehetett. Le is ültem velük játszani, hátha így könnyebben „szabadulok” tőlük, de nehéz feladat volt. Rég nem kisautóztam már ennyit, és betekintést nyertem Barbie baba világába is. Az utóbbi nélkül meglettem volna életem végéig is, de nem akartam megbántani a kislányt, aki rendes volt, mert Ken figuráját adta oda nekem – most már azt is tudom, hogy hívják a csajbaba pasiját.

 Az ebéd utáni program séta volt, és, mintegy véletlenül, útba esett egy játszótér is. Végre kicsit magunk tudtunk lenni, persze fél szemmel a srácokat figyelve. Beszélgetésünk felszínes volt, bár lett volna mit mondanom neki, és éreztem, hogy ő is más témát hozna szóba, mint a bágyadt napsütést, vagy kisfia mozgó tejfogát. Legalább arra jó volt a játszótér, hogy a gyerekek lefárasztották magukat, így mikor visszaértünk, nem mentek senki idegeire, és könnyebben lehetett őket fürdetni, lefektetni – kötelező részvételem mellett.

 A tévében valami akcióvígjáték ment, amit hárman kezdtünk el nézni, de igazából egyikünk sem figyelt a történetre. Férjuram öt perc után már be-bebólintott, a felénél feladta, és felkelt.

 - Azt hiszem, jobb, ha lefekszem aludni! – megigazította a pizsamáját, és a hálóba slattyogott.

 - Jó éjszakát! – néztem fel a telefonomból, amin épp egy beszélgetést folytattam.

 - Jó éjt! Majd megyek én is! – nézett fel a Kedves is, szintén a kütyüjét nyomkodta. Velem dumált rajta, mikor karnyújtásnyira volt tőlem…

 Félredobtuk a telefonokat, felkeltem, és kimentem, hogy utolsóként én is megtisztuljak. Gondolataimba mélyedve mostam magam, alig hallottam meg, hogy nyílik az ajtó.

 - Segítsek? – kérdezte vérpezsdítően búgó hangon.

 - Köszönöm, ez még megy egyedül is, és úgyis mindjárt készen vagyok!

 - Azt tudod, hogy a karima alatt is meg kell mosni!

 - Alapos munkát végeztem! – büszkélkedtem, nem nagyon lehet kétségbe vonni, hogy a kelleténél többet fordítottam az intim higiéniámra, farkam úgy állt, mint a vitorlaárbóc.

 - A minőségellenőrzést pedig rám bízhatod!

 Azzal a lendülettel először a kezébe vette az irányítást, és amikor szemrevételezéssel rendben talált mindent, a szájába is. Ajkai közt tövig tűnt el tagom, aztán lassan újra egyre több látszott belőle. Rám mosolygott, gyöngyfogai közül nyelve cikázott elő, vöröslő kalapomon rótta köreit, nem hagyta ki a tisztaság szempontjából kényes peremet sem, de az élvezet miatt a makkom háromszögletű, alsó, érzékeny területét sem. Nemsokára újra ajkai közé vette szerszámom, és amíg halkan szuszogva szopogatta, ujjai szája ütemét követve mozgatták fitymámat. A váratlan élvezet miatt mindössze annyira voltam képes, hogy a mosdókagylóba kapaszkodjak, és hang nélkül adjam át magam a közelgő viharnak. A vihar pedig legalább oly gyors váratlansággal jött, mint előidézője, egy tompa nyögés, megfeszülő izmok kíséretében tört ki belőlem az áradat, mely mindkettőnket meglepett. Megállíthatatlanul folyt magom, szegénykém képtelen volt egyszerre elnyelni, jutott a melleire is.

 - Te lopod a spermát… - gyanúsított meg tréfásan, ahogy felemelkedett, majd a mosdó felé fordult, hogy rendbe tegye magát.

 - Kezdem azt hinni, hogy ez így van – válaszoltam, míg én is megmostam magam újra.

 - És most hogyan tovább? – nyomott fogkrémet a fogkeféjére.

 - Fogalmam sincs… Eddig sem én irányítottam…

 Törölközőt csavartam a derekam köré, mögé léptem, és megfogtam a vállait, mintha masszíroznám.

 - Juj! Az nagyon jó! Csináld még! – kiáltott fel fogkefével a szájában.

 - Hát, nem pont erre gondoltam!

 - Mert te mindig arra gondolsz!

 - Na, jó, egye pénisz, megmasszírozlak! Gyere!

 Tudta jól, hogy szeretek masszírozni, és bár sosem tanultam, jó érzékem volt hozzá. A hátizsákomban lapult egy üvegcse masszázsolaj, előkotortam, ő pedig a kanapéra hasalt. Közel olyan hangokat adott ki, mintha nem a kezemmel dolgoztam volna, és nem a hátán-derekán, hiába csitítottam. Percekkel később megjelent a férje, álmos ábrázatán értetlenség ült.

 - Hát ti, mit csináltok?

 - Arany keze van! – nyögte exkedvesem. – Olyan jól tud gyúrni! Megtanulhatnád tőle!

 - Oké, majd holnap! – mordult. – Jó éjt!

 A vécén leengedte fölös folyadékát, némi levegőt is kifújt – nem tüdőből –, majd visszament aludni. Mi összekuncogtunk, és még tíz percig gyürmöltem az izomkötegeit.

 - Mondd, mi lesz, ha elalszom? – motyogta.

 - Semmi. Aludni fogsz.

 - És te?

 - Majd melléd kunkorodok, és együtt alszunk.

 - Nem használnád ki a helyzetemet?

 - Eszemben se lenne!

 - Na, igen, persze…

 Mellé heveredtem, és egyik kezemmel még cirógattam.

 - Mit gondolsz a tegnap estéről? – kérdezte.

 - Csodálatos volt, ha arra gondolsz. A szex már nagyon hiányzott, és az, hogy ez veled történt, csak hab a tortán!

 - Te most ebbe érzelmeket is tettél!

 - Ha annak érezted… Nézd, mindketten tudjuk, mi a jó a másiknak, ismerjük az elvárásainkat, az igényeinket… Ezért is esett olyan jól a tegnap este!

 - Hidd el, nekem is nagyon jó volt, csak attól félek, te többet akarsz, mint egy egyszerű szex!

 - Azért az nem volt egyszerű… Persze, én sem vágytam többre.

 - Tényleg? Akkor mi lesz a ma estével?

 - Héder!

 Igyekeztem a lehető legközömbösebb hangomon kimondani, de kezem már a derekán is túljutva, a falatnyi rövidnadrágjában domborodó popsiján matatott.

 - Te, ebből nem lesz így alvás! – búgta.

 - Akkor nem alszunk! Hogyan szeretnéd folytatni?

 - Rád bízom, te vagy a vendég!

 Ha ő úgy gondolja… Finoman a hátára fordítottam, a combjai fölé ültem lovaglóülésben, s egy pillanatig elgyönyörködtem két gyerek után is karcsú alakjában. A félhomály különös árnyakat vetett rá, megfűszerezve számomra az ő szépségét. Odahajoltam az arcához, és csókot leheltem ajkaira. Ő mohón viszonozta, karjait a nyakam köré fonta lazán, és jóllehet, nem szorított magához, de mégis nehezen akarta elengedni hosszú percekkel később. A nyakát molyoltam, tudván, ez eléggé felizgatja, és lassan haladtam a mellei felé. A selymes gömböket két tenyerembe fogtam, cirógattam, gyúrogattam, ujjaimmal rögvest-kemény bimbóival játszottam, olykor a számhoz irányítottam őket. Éreztem, ahogy mellkasa emelkedik-süllyed hangtalan, kéjes sóhajai alatt. Megcsókoltam, -nyalintottam sötét gombjait, majd lassan innen is továbbálltam. Kár szépíteni, kissé türelmetlenné lettem, kényelmetlenné vált törölköző-ágyékkötőm, és már nem esett jól a combjain kuporogni. Felkeltem hát, ledobtam a frottírt, és levettem a falatka sortot is róla. Vénuszdombja ívén keskeny, sötét szőrcsík futott fel ajkai résétől pár centi hosszban, és kicsit szégyelltem magam, hogy ezt a látványt tegnap kihagytam, mikor kifejezetten észbontó volt. Nyíló térdei közé ékeltem magam, jobbomba markoltam merev dorongomat, ballal gyengéden megdörzsöltem punciját. Túlcsordulóan nedves volt, hátrahúzott bőrkém alól előfénylő makkomat szeméremajkai közé igazítottam. Majdhogynem beszippantott forró vaginája, határozottan, és tövig hatoltam bele. Hangtalanul sóhajtott ismét, én pedig lassan mozogni kezdtem. Valami nyekergés mégis hallatszott, de nem ő volt.

 - Ez tegnap nem nyikorgott! – bosszankodott. – Jobb lenne, ha máshol folytatnánk.

 Igaza volt. Kihúztam a farkamat, ő azonnal felpattant, rámarkolt, és húzott annál fogva maga után. Mivel a későbbiekben is igényt tartottam volna hímtagomra, engedelmesen követtem őt. Szerencsére nem ment messzire, félrehajított törölközőmet lapogatta el a szőnyegen, s rátelepedett. Nyíló combjai, ujjaival széthúzott szemérme szemernyi kétséget nem hagyott afelől, hogy hol kívánja folytatni. Leginkább ott, ahol abbahagytuk. Fölétornyosulva hatoltam újra szűk és forró testébe, ő a nyakam köré fonta karjait, magához ölelt szorosan, és mohón, szenvedélyesen megcsókolt. Természetes volt, hogy viszonoztam, és valószínűleg ki is kapcsoltak a feltörő régi emlékek, mert sok-sok pillanattal később arra lettem figyelmes, hogy a hátamon fekszem, ő pedig egyenletes, heves tempóban lovagol rajtam. Összemosolyogtunk, de arcáról hamar eltűnt a mosoly, helyét a közelgő gyönyör váltotta fel, ami, mi tagadás, bennem is fokozódott. Kezeimet finoman a combjaira csúsztattam, hüvelykujjaim két oldalról a kéjgombjához szorultak. Sikerült ezzel némi pluszt adnom neki, és nem kellett amiatt szégyenkeznem, hogy már megint hamarabb fejezem be… Rendületlenül emelgette magát rudamon, légzése kapkodó, rendszertelen lett, ajkát néma nyögések hagyták el, miközben én is a szám szélét rágtam, hogy ne ordítsak fel az ágyékomban forrongó gyönyörtől. Abban a pillanatban, amikor már végképp nem tudtam magam tovább tartani, és vulkánként tört ki belőlem az élvezet magja, az ő teste is megfeszült, mélyen magába feszítette farkamat, és szinte az érzéketlenségig szorította lüktető vaginájával.

 Mellkasomra omolva kapkodott hosszan levegő után, és mi tagadás, nekem is sok időbe telt, mire helyreállt a légvételem. Lassan leszállt rólam, hirtelenjében a törölközőmet kapta el, hogy letörölje öléből a nedveket, gyengéden az én ágyékomat is megtisztogatta, majd mellém bújt.

 - Nem jó ez így sehogy! – mondta.

 - Most mi a baj? – tényleg nem értettem.

 - Neked is jó volt, nekem is, naponta el tudnám ezt viselni…

 - Ideköltözhetek, csak azt nehéz lenne megmagyarázni…

 Nem válaszolt, tekintete tanácstalan volt. Röpke, feszültségoldó csókot adtam neki, miközben bennem egy kényes kérdés formálódott.

 - Szeretném, ha őszintén válaszolnál egy kérdésemre! – tettem fel végül.

 - Mondd!

 - Megbántad, hogy anno, akkor szétmentünk?

 - Akkor nem… - felelt rövid gondolkodás után. – Azóta viszont többször is…

 - Ezt csak a szex miatt mondod!

 - Nem. Látom, hogy mindazok ellenére hogyan viselkedsz velem, hogyan bánsz a gyerekekkel…

 - Tudod, van egy titkom, amit még te sem tudsz.

 - Azt hittem, minden titkodat ismerem!

 - Ezt annak idején megfogadtam, hogy még neked sem mondom el… de attól még van…

 - Akkor most mondd el, kérlek!

 - Amióta csak ismerlek, szeretlek, és történjék bármi, ez nem fog elmúlni soha!

 - Ezt sose mondtad…

 - Nem, mert megfogadtam, hogy amíg boldognak látlak, addig én is megpróbálok az lenni, és hogy azzal be is kell, hogy érjem… Legalább az egyikünk legyen boldog! Volt azóta néhány kapcsolatom, de mindegyikben téged kerestelek, mert tudtam, hogy veled sosem jöhet igazán rossz, melletted mindent túl lehet élni…

 Hosszan emésztette vallomásomat, néha végigsimított rajtam itt-ott, végül csendesen ennyit mondott.

 - Tudom…

 Újra csend telepedett közénk, már az álmosság kezdett kerülgetni, amikor újra megszólalt.

 - Azt mondtad, nem akarsz érzelmeket belevinni – hangja inkább kijelentő volt, mint szemrehányó.

 - Tudom, mit mondtam, de sajnos gyenge vagyok! Nemcsak a testem élvezte ezt az egészet, hanem a lelkem, és tudom, hogy ezért a pár csepp boldogságért milliónyi fájdalom lesz a büntetésem, de bármi történjék is, elviselem, mert rád, a barátomra mindig szükségem lesz!

 - A barát mindig itt lesz neked! – mosolygott. – A többit majd meglátjuk!

 Felkelt mellőlem, rendbe szedte magát, és nesztelenül kilibbent a szobából. Visszakucorodtam én is a fekhelyemre, és az eseményektől kótyagosan, kusza gondolatoktól kísérve vártam a megváltó, ájulatszerű álmot.

 A vasárnap nehezen megszokható, hurrikánszerű ébredéssel indult, hiába az anyai erély, a gyerekek odavoltak értem. Nem bántam, gyorsan embert varázsoltam magamból, és pesztráltam a srácokat, míg a szülők elugrottak vásárolni. A Pazar reggelit még pazarabb ebéd követte, újabb tőr a szívembe, hogy ez a csodálatos nő nem az enyém…

 Könyörtelenül eljött az ideje, hogy hazainduljak, elköszöntem hát a családtól, a gyerekek lefeküdtek egy kis csendes pihenőre, az apjuk a számítógépen dolgozott valami határidős munkán.

 Szerencsére nem egyedül kellett kibaktatni a vasútállomásra – úgy döntöttem, haza vonttal megyek –, ő is velem jött. Titkon reménykedtem, de nem hozta szóba a hétvégét. Az időjárástól kezdve a piaci árakig minden téma volt, csupa érdektelen dolog.

 Közeledett a vonat.

 - Mit szeretnél, mi legyen ezután? – kérdezte.

 - Én csak annyit tudok, hogy fontos vagy nekem, mint barát, és mint társ is. Neked kell eldönteni, hogy akarod-e folytatni az eddigi életed, vagy változtatsz rajta. Akárhogy is lesz, én melletted állok, és támogatlak!

 - Jó, át fogom gondolni!

 - Kérlek, vigyázz magadra addig is!

 - Hát… azt nem ígérhetem!

 A vonat csikorogva megállt.

 A szokásos, baráti puszival búcsúztam tőle, de ő a végén átkarolta a nyakamat, és hosszan megcsókolt.

 - Csak, hogy el ne felejtsd ezt a hétvégét!

 - Míg élek, nem fogom elfelejteni! Köszönöm!

 - Köszönöm, hogy itt voltál!

 Nehéz szívvel szálltam fel a szerelvényre, kerestem egy szabad helyet, és gondolatoktól kavargó fejjel néztem az elsuhanó tájat, míg hazafelé csattogott velem a vonat.

 Életünk, és kapcsolatunk sajnos azóta sem változott, de a barátok mindig segítik egymást…

Wackond 2015.07.06. 18:00

A stopos tizedes

A stopos tizedes

  

 Fiatal, húsz év körüli srác igyekezett a lejtős utcán lefelé. Az utca végén a főút látszott, a srác minden alkalommal idegesen rezdült össze, ahányszor egy elhaladó járművet meglátott. A buszhoz sietett, nem akarta lekésni, mert egy óra múlva indult csak a következő, és a mínusz egynéhány fokban utált ácsorogni. Sikeresen kikerült néhány álnok jégtócsát, és már egész jól érezte magát, ám az utcasarkon tányérsapkás alak fordult be. „A rosseb ebbe a Szokolaiba! Pont most kell erre jönnie!” - morgott. A férfi kikerülhetetlenül közelgett, és meglátva a srácot egyre jobban elvigyorodott.

 - Áh, Kovács őrvezető! - nyájaskodott a férfi.

 - Főtörzs úr, én a Petrik vagyok, és tizedes... - javította ki a srác. A főtörzs vigyora nem szűnt.

 - Bocsánat, de mindig összekeverem magukat. Olyan egyformák! Nem rokona véletlenül?

 - Nem. Semmi közöm hozzá - topogott a hidegtől és a türelmetlenségtől a srác. Tudta jól, a főtörzs direkt tartja fel. Valamiért pikkel rá.

 - Pedig azt hihetnénk, hogy az öccse, vagy ilyesmi... Na, mindegy... Hazafelé igyekszik?

 - Igen.

 - Hát akkor jó utazást kívánok, Kovács!

 - Petrik.

 - Ööö... igen, Petrik. - kis szünetet tartott a tiszt. - Nos, akkor kellemes pihenést kívánok, üdvözlöm az édesanyját! - ezzel Szokolai főtörzs útjára engedte a leplezetlenül türelmetlen tizedest.

„Én meg a tiedét!” - gondolta a srác, és szinte futva ment lefelé az utcán. Pár méternyire járt már csak a saroktól, mikor méltóságteljesen egy sárga E94-es robogott el Vác felé. A busz, amihez már nem kell sietnie. „A dögvész vigye el ezt a Szokolait!” - mérgelődött. A következő busz egy óra múlva indul Pestre, vonat meg a fene tudja, mikor. Kikanyarodott a főútra, és elindult a város határa felé.

 Az út lejtett, a völgyben vasút szelte ketté az utat. Az átjáró lámpája pirosan villogott, de mire a srác észlelte, egyáltalán felfogta volna a látványt, a piros „Bzmot” már el is haladt az átjáróban Diósjenő felé. Talán egyszer, ha ment haza vonattal onnan, Rétságról, de az életét is elunta, mire Vácra ért, és még ott is át kellett szállni. Eldöntötte, stoppolni fog. Ilyet sem tett még sokszor, de most sietett, fázott, haza akart jutni minél hamarabb.

 Igen, sietett. Igyekezett, hogy lássa a szüleit, nővérét, és Őt. Kingát. Egy hete látta utoljára, ami nem is olyan nagy idő, tekintve, hogy volt, aki havonta járt haza. Hiányzott a lány simogató közelsége, testének forrósága, illata.

 Félig révedten fordult meg és tette ki az ujját, de nem nagyon jutott el tudatáig a forgalom, gondolatai Kingácska körül jártak.

 Sötétkék Ford KA fékezett mellé, és türelmesen bevárta az odabaktató fiút. Az bekukkantott, vele korabeli lány ült mosolyogva a volánnál.

 - Csüccs!

 - Köszi, merre felé mész?

 - Pestre megyek, és te?

 - Én is.

 - Akkor kötözd be magad, és indulás!

Elindultak hát a főváros felé. Az autó csendesen vette az emelkedőt s a kanyarokat, utasai percekig némán ültek, a srác fázósan összehúzódva melegedett.

 - Rohadt hideg van odakinn, mi? - nézett a srácra a lány. Szolid, szürke kosztüm volt rajta, rövid szoknyával, csillogó, szürke harisnyával. Könnyen beszélt, fűtött irodából fűtött autóba ült, azóta ki sem szállt.

 - Hát, eléggé! A busz az orrom előtt ment el!

 - Nem irigyellek! Merről jöttél?

 - Csak innen, Rétságról, a laktanyából.

 - Katona vagy? Sok van még?

 - Kábé két hónap - direkt nem mondta, hogy „hatvanhét”, nem szerette az ilyet, ő csak azt várta, hogy vége legyen.

 - Akkor már nincs is olyan messze...

 - Február elején.

 - Most a szüleidhez mész?

 - Igen, meg a barátnőmhöz.

 - És hol laksz Pesten?

 - Sashalmon, te?

 - Mátyásföldön. Azt hiszem ezt nevezik háztól házig fuvarnak, ugye? - mosolyodott el a lány.

 - Disznóm van, az biztos! - nevetett a srác, és gúnyosan integetett a busznak, mikor Szendehelynél megelőzték.

 

 Csengetés. Szőke hajú lány nyit ajtót.

 - Gyere, muterék nincsenek itthon, elutaztak a hétvégére a nagyanyámhoz.

 - Tomi?

 - Még nem jött, és különben is, ha most indult is, még legalább két-három óra, mire ideér!

 - Biztos vagy te ebben?

 - Mindig így jön haza, gyere, ne totojázz!

A lány becsapta az ajtót, a belépett vékony, magas, nem túl jóképű srácot csak úgy vonszolja maga után. Franciaágy előtt állnak meg, a lány ajkai mohón falják a srác keskeny, borostás arcát, nyakát, és ajkaira tapadnak. Már nem aggódik a fiú sem, egyre határozottabban viszonozza a csókokat, keze a lány melegítőnadrágjára simul, az ormótlan nadrág alatt kemény félgömböket tapint. A lány, mint egy tüzelő szuka, vonaglik a karjaiban, szinte széttépi a srácon lógó vastag inget, alatta a pólót. Vadul az ágyra löki, és villámgyorsan alsóneműre vetkőzteti őt is, magát is.

 - Kívánlak, Tibi, kívánlak! - nyögi a szöszi, pirosra lakkozott körmei a keshedt mellkast karmolják finoman.

 - Én is kívánlak, Kinga, én iiis! - nyögött fel Tibi. A lány ujjai a hasán lecirógva a rettentő duzzanatú alsónadrágra értek, és pattintották elő a jókora, vékony vitorlarudat. Az alsónadrág messze szállt, Kinga ujjai a vékony dákóra szorulva lehúzták a fitymát. Sima, lila makk vált láthatóvá, piros rúzsos, mohó lányajkak szorultak a nyakára. Nyelv pördült, Tibi hördült. Imádta, ha szájjal kényeztetik, másra úgysem volt jó. Nagyon sok lány volt már az ágyában, de mindannyian azt mondják, Tibi csapnivalóan dolgozik a szerszámával. Hiába hosszú, ám vékony. Minderről a srác mit sem sejtett, és óriási szerencséje volt, hogy Kingával megismerkedett. Neki mindegy volt a méret, csak a meleg, kispriccelő ondót szerette. Most is azon volt, hogy Tibi elélvezzen, utána esetleg jöhet más is.

 - Kinga, ne! Meg... meg akarlak...

 - Majd, Tibi, majd utána! - nyögte Kinga, és folytatta a számára oly drága nedű előcsalogatását. Nyelve egyre a makkon, annak nagyon érzékeny alsó részén keringett, mialatt ajkai fel-alá csúszkáltak a vékony, erezett rúdon. Nemsokára finom, sós nedvességet nyalintott. Az előnedv. Mindjárt és máris... nem, azonnal kilövellt a fehér, nyúlós, sós sperma. Tibi levegő után kapkodva tikácsolt az élvezettől, Kinga szuszogva, gyors nyelvcsapásokkal habzsolta és nyelte a nedűt. Vékony, hosszú ujjaival az utolsó cseppeket is kipréselte a zsugorodó péniszből, és elengedte.

 - Na, milyen volt? - bájolgott a lány.

 - Csodálatos! - ez igaz volt. Tibi sok nője közül kevés akadt ilyen szájtechnikával.

 - Ez még csak a kezdet volt, Tibikém! - emelkedett fel a lány, és állt az ágy végéhez.

 - Na de Tomi...

 - Kit érdekel már Tomi! Hetente, kéthetente hazajön, és állandóan ide megyünk, oda megyünk! Moziba, sétálni, állatkert, kirándulás, vízitúra a Tiszán! Holt uncsi. Utálom az ilyet. Nem mondom, ő is szeret kettyinteni, de hol van ő énhozzám! Csak azért vagyok mellette, mert rengeteg pénze van! Ne is törődj vele, inkább velem foglalkozz!

 

 Csendben ültek az autóban, közeledtek a város felé. A lány Szécsényből jött, könyvesboltba vitt néhány új könyvet, ilyennel foglalkozó cégnél dolgozik, és sűrűn jár arrafelé. Mártának hívták, ami miatt külön sopánkodott egy sort a fiúnak. A kétezredik év küszöbén még ilyen nevet adnak egy lánynak. Tamás, a srác bizonygatta ugyan, hogy nagyon jó név, Mártit nem sikerült meggyőznie. A srác, mint azt már eddig megtudtuk, katona volt, civilben pedig a szüleivel lakott, és a családi vállalkozásban dolgozott.

 A sötétkék autó szolid, rendezett családi ház elé kanyarodott.

 - Hát, kösz a fuvart - köszönt el Tamás. - És boldog karácsonyt.

 - Nincs mit, és neked is boldog karácsonyt.

Alig másfél hét volt hátra e jeles ünnepig, és egyikük sem gondolta volna, hogy találkoznak még.

 Tamás bement a házba, üdvözölte szüleit, az üzlet iránt érdeklődött, aztán lezuhanyozott, és a szürke Golfba vágta magát. „Hogy fog örülni Kinga, ha meglát!” - gondolta, miközben a Centenáriumi lakótelep felé kotort.

 

 Fokhagymagerezd popsi tolatott a merev rúd végén bíborló, feszülő makk felé. Piros körmű, vékony lányujjak fonódtak rá, finoman izgatva barnásszőke szőrrel dúsan benőtt, fejlett nagyajkak közé bújtatták. Forró és nedves barlang fogadta magába, Kinga majdnem tövig ült Tibi dákójába. Mindketten halkan, de kéjtelin nyögtek fel. A lány gyorsan mozgásba lendült, és hogy jobban élvezze, jobb keze ujjai dús punciajkai közé nyomulva a duzzadt csiklóját kezdte nyomorgatni. Igen, ez már határozottan élvezetesebb volt neki, hiába lovagolt, Tibi hímtagja vékony volt az ő vaskosabb kéjrudakhoz szokott hüvelyének. Ezzel a módszerrel azonban ő is a megfelelő ütemben ért a csúcsra. Hüvelye összehúzódott, alteste megrándult, és halk sikkantással elélvezett. Kéjesen súgta Tibinek.

 - Hol jársz?

A fiú csak annyit nyögött „Itt!” Vékony szerszáma összehúzódva, lüktetve fröcskölte az ondót Kinga forró hüvelyébe. Amint Tibi elélvezett, a lány leszállt róla, és a zsugorodó péniszből kéjesen nyalogatta le a még előcsordogáló cseppeket.

 

 Csengőszó. Kinga éppen befejezte az öléből visszaszivárgó nedvek letörlését. Intett a srácnak, és pillanatok alatt felöltöztek.

 - TOMI! - sikított Kinga, mikor kilesett az ajtón. A következő pillanatban a srác nyakában volt. Meggyőző alakítás volt.

 - Szia, tizedes! - jött elő Tibi. - Kösz a CD-ket, majd, a jövő héten hozom őket! - és a vékony srác ilyképpen kivágva magát elillant.

 - Hello, Tibi!

 Kinga bezárta mögöttük az ajtót, gyorsan lezuhanyozott, és szenvedélyesen esett a fiú karjaiba. Hatalmasat szeretkeztek, mindketten nagyot élveztek, még annak ellenére, hogy Kinga egyszer, az orgazmus bódulatában Tibi nevét nyögte, de a srác félrehallotta, Tomit értett, így nem tűnt fel neki semmi.

 

 A karácsonyi ünnepek hétköznapra estek, így Tomi az előtte való hétvégén nem, csak közvetlenül a karácsony előtti napon mehetett haza, bár 26-án éjfélre vissza kellett térnie a laktanyába. Ez még nem is zavarta volna a tizedest, az viszont már igen, hogy az indulás napján reggel Szokolai főtörzs körletszemlét tartott. Tamással kötözködött egy sort, éppen csak annyit, hogy a fiú még rohanvást se érje el a buszt. A srác gondolatai minősíthetetlenek voltak Szokolai felé, őt Ödipuszhoz, anyját ősi mesterségű hölgyhöz hasonlítgatta, néha kétségbe vonva a főtörzs nemi hovatartozását. Dühösen indult a vasút felé, hátha. Mérgelődéséből dudálás, kiabálás riasztotta. Sötétkék Ford KA letekert ablakából ismerős arc mosolygott rá.

 - Márti!

 - Hello, Tomi! Ráérsz egy kicsit? - épp az ellenkező irányba állt az autó.

 - Végül is...

 - Akkor gyere!

Tamás beült.

 - Most megyek, a változatosság kedvéért Balassagyarmatra, viszek egy doboz könyvet, aztán hazaviszlek, jó?

 - Persze, a busz úgyis megint elment az orrom előtt.

Régi barátokként csevegték végig az utat Gyarmatig, ott a lány leadta a könyveket az üzletben, majd körbenéztek egy kicsit. Tomi betért egy ékszerüzletbe, Kingának vett egy arany karkötőt karácsonyra, Márti elismerően csettintett.

 - Szép darab! Kár, hogy nekem nincs ilyen pasim!

 - Miért, milyen van?

 - Semmilyen. Nincs még pasim.

Tomi nehezen, de elhitte. Beültek az autóba, és irány Budapest.

 A srácék háza előtt Márti még megkérdezte.

 - Mikor jössz legközelebb?

 - Szilveszter előtti délután.

Márti a naptárját böngészte: - Az jó. Szécsénybe kell menjek, akkor elhozlak megint, jó? Hánykor leszel ott?

 - Hánykor? Durván négykor.

 - Akkor boldog karácsonyt!

 - Neked is! - ezzel elváltak útjaik.

 

 A karácsony hamar eltelt, Kinga megint hajszál híján úszta meg a lebukást Tomi előtt, de az még mindig nem vett észre semmit. A lány örült ugyan a karkötőnek, a lelke mélyén azonban a „Csak ennyi?” fortyogott. Nem is nagyon bánta, hogy a fiúnak vissza kell mennie a laktanyába.

 

 A következő eltávozás alkalmával Tomi jót mulatott magában, mikor a hernyóskodó főtörzs előtt nyugodt derűvel állt, nem sietett. Ez olyannyira felbosszantotta Szokolait, hogy viszonylag időben elengedte a fiút. Az nem sietett. A sarkon várt, s nemsokára a KA melléállt.

 - Szia, Márti.

 - Szia, Tomi.

Elindultak. Sokáig szótlanul ültek egymás mellett, szemük sarkából a másikat figyelve.

 - Szép vagy! - szólt a fiú néhány perc után.

 - Köszönöm, de azt hiszem, neked barátnőd van, nem? Nem lenne helyes az én külsőmmel foglalkoznod.

 - Igazad van, de én hűséget fogadtam...

 - És nem vakságot! Közhely, brr...

 - Ebben is igazad van, de én szeretem Kingát... igen, szeretem.

 - És ő? Szeret téged?

 - Hát... persze, igen... azt hiszem...

 - Nem vagy túl meggyőző, csak nem bizonytalan vagy Kingát illetően?

 - Nem is tudom. Most megfogtál. Az utóbbi egy, másfél hónapban valami nem stimmel vele. Mintha nem szeretne úgy, mint régen.

 - Miből gondolod?

 - Tetteti magát. Nyal-fal, ölelget, cirógat, de valahogy hamisan cseng az egész. Volt hogy még izé... azt is megjátszotta...

 - Az orgazmust?

 - Igen, pedig igyekeztem, de mintha unta volna...

 Márti vállat vont, nem faggatta a fiút, és hazáig csak csupa huszadrangú témáik voltak. Tomiék háza előtt még feltett egy kérdést.

 - Nem jöttök el bulizni szilveszterkor?

 - Sajnos már elígérkeztünk egy barátunkhoz, de azért kösz.

 - Ha esetleg meggondolnátok, csak hívj! - egy névjegykártyát adott a lány. - Búék!

 - Neked is!

 

 Szilveszter délelőttje. Tomi átruccant Kingához, csak mert hiányzott neki, és nem akarta megvárni az estét. Még látta, amikor a lány szülei és nővére elmennek otthonról. Csengetésére Kinga nyitott ajtót, s beengedte. Csókolóztak, ölelkeztek egy sort, aztán a lány kibontakozott Tomi karjából.

 - Még le akarok zuhanyozni.

 - Csak nyugodtan, de siess!

 - Nem jössz be?

 - Szeretnéd?

Kinga kézenfogta Tomit, és bevonszolta az apró fürdőszobába. Alig-alig fértek el, de nem zavarta őket. Kinga kibújt a szürke pólóból, és a szabadidőnadrágból. Fehér, egyszerű bugyi maradt csak rajta, és szembefordult a fiúval. Szőke haja egyenesen omlott a vállaira, sötétkék szeme furcsán csillogott Tomira, orra pisze, szája eperpiros rúzstól csillog, kicsit kihangsúlyozza keskeny ajkait. Helyes, kicsit sápadt és keskeny arca volt, feje vékony nyakon ült, vállai a vékony alkatú lányokra jellemzően csontosak és csapottak voltak. Mellkasán almányi, feszes, hetyke cicik ültek, ám alattuk néhány borda kilátszott. Kinga vékonysága ellenére alig látható hájat eresztett a hasára, de ez elhanyagolható volt. Dereka keskeny, ám csípője sem volt sokkal szélesebb, feneke fokhagymagerezd formájú, feszes, kemény húsú, combjai karcsú, mérsékelten izmoltak, és a vádlija is hosszúkás, formás. Tomi gyönyörködve nézte, tegnapi fenntartásai elszálltak.

 - Van egy meglepim! - mosolygott Kinga, és reakciót sem várva letolta a bugyit. Tamás szemei csigaszerűen guvadtak ki a lány ölére tekintve. Ahol eddig göndör, szőkésbarna szőrháromszög terjengett, most kislányos, húsos, csupasz nagyajkak virítottak.

 - Tetszik? - kekeckedett a lány. - Tudom, hogy igen!

 - Csodás! - nyögte nagy sokára a srác.

 - Lezuhanyzok, és a tiéd lehet! - megnyitotta a tusolót, és pillanatok alatt tusfürdőbe habozódott. Lemosta magát, egyik lábát a kád szélére téve kéjesen mosdatta csupasz ölét, és figyelte a pasi reakcióját. Tomi arcizmait még csak-csak fegyelmezte, de ágyékával nem tudott mit kezdeni. Szűk farmerja alatt merevvé vált a szerszáma, lepleznie hiábavaló is lett volna. A lány kéjesen mosolygott, és folytatta az alapos mosdatást. Tomi nyeldeklését látva a meleg vízsugárral leöblítette a habot, ujjai szétfeszítették a csupasz husikat, a piros, már felizgatva duzzadt csikló hetykén emelkedett ki. Ez tett be a srácnak. Vadul lehányta ruháit, és Kinga mellett termett. Gyorsan végigmosta magát, de forró és merev rúdját Kinga vette kezelésbe. Tusfürdőt folyatva rá alaposan behabozta, és kéjes, lassú mozdulatokkal tetejétől talpáig végigmosta, a végén leöblítette. A fiú ezalatt sem volt rest, kifacsarodva, de gyönyörködve és mohón csókolta először Kinga vékony, rúzsos ajkait, majd onnan letérve a halvány udvarú, piciny, ám kemény bimbócskákra cuppant. Nyelve hol lassan, hol gyorsan körözött az ajkaival finoman, de határozottan rögzített göböcskéken. Kinga eközben leöblítette Tomi méretes farkát, behunyt szemmel, halkan sóhajtozva, ujjaival a fitymát húzogatva élvezte cickói kényeztetését. Azon sem sértődött meg, hogy a fiú egyre lejjebb és lejjebb kalandozik a nyelvével. Már a hasán fickándozik, a köldökébe lobban, s mint a csík, tűnik is el, hogy a csupasz, tusfürdőtől illatozó szeméremdombon kerüljön elő. Tetszik neki, hogy nem érzi még a serkedő szálak szúrását, a körözés a domb alján, ahol a vágat kezdődik, ott áll meg. Kinga nem áll terpeszbe, ahogy Tomi várná, hanem finoman böködve felállítja a fiút. Halk, rövid szavakkal mondja el, mit is szeretne, a srác bólint. Kinga terpeszben ül a kád szélére, csupasz öle még kislányosan összezáródva, de a piros lakkos ujjai széthúzzák a kelyhet. Piros, nagy gombocska alól pici kisajkak és pirosan vérbő hüvely tárul ki. A srác fürge nyelve ostorként csap a gyönyör apró, kemény gombjára, csúszós és sikamlós mozdulataival pótméterként tekeri a lány testében a kéjszintet. Nem játszik rá, tényleg beindult, Kinga testében a halvány bizsergés remegve fokozódik, érzi már, hogy egyre jobb és jobb lesz, de mielőtt még átcsapna rajta a bódító hullám, ismét böki a fiút. Bökné már belé. Böki. A merev pénisz gyorsan, olajozottan siklik a forró, nedvektől csúszós, engedelmesen körészoruló hüvelybe. Felnyögnek. A srác mély hangja egyszerre hallatszik a lány magas hangjával. A kéj dala ez, üteme egyre gyorsul, ahogy erősödik bizsergésük, és gyengül a türelmük. Már csak az a fontos, hogy a csúcsra jussanak, és Kinga már ott is van! Fénylő, piros körmei belevájnak Tomi izmos hátába, hüvelye összehúzódik, satuként szorítja a péniszt. Halkan felsikkantva elélvezett, és bár a fiú sem járt messze, mégis elhúzódott, nem hagyta, hogy a hüvelyében élvezzen el. A nedvektől sikamlós, kemény dákót a szájába vette, mohón mozgatva ajkait és nyelvét, hajszolta Tomit a csúcsra. Néhány pillanat múlva a fiú egész alteste megfeszült, vastag kéjrúdja erőteljes összehúzódásokkal, lüktetve lövellte hófehér, hatalmas adag magját. Kinga szája megtelt, néhány csepp kiszabadult ajkai közül, de a lány gyakorlott és villámsebes mozdulattal szippantotta be az utolsó fellelhető cseppeket is.

 

 Nyolcat mutat az óra, mikor Tomi Golfja fékez Feri, egy közös barátjuk háza előtt. Nem ők az elsők, parkolóhelyet csak távolabb találnak. A ház felé sétálva az egyik autó, egy sötétkék Ford KA nagyon ismerősnek tűnik, de Tomi nem törődik többet ezzel a kelleténél. Belépnek a házba. Feri siet eléjük, üdvözli őket, kabátjukat egy gardróbszobába teszi. Összefutnak Tibivel, Kinga cinkosan villant felé szemöldökkel, Tomi nem veszi észre. Még néhány haverral találkoznak, jópofiznak, röhincsélnek. A sráchoz Feri lép.

 - Gyertek, bemutatom az unokatesómat! - és már vonszolja is egy középmagas, átlagos, de szolidan csinos lány felé. Tomi a homlokát ráncolja. „De ismerős!”

 - Ő Márti, az unokatesóm...

 - Sziasztok, mi már találkoztunk! - üdvözölte őket a lány. Hosszú, sötét színű selyemszoknyát, és ujjatlan, fehér blúzt viselt, mely alól szolid melltartó fehérlett át. Barna, fénylő haja egyenesen omlott a hátára, keskeny szemöldöke alól csokoládészínű szempár futott végig Kingán. Sima, haloványan sminkelt, fiatalos, már-már kislányos arca nem árulta el véleményét, pedig így, első látásra is megvolt Tomi barátnőjéről. Halványan mosolyogva elegyedett velük beszélgetésbe, és egyre inkább lesújtó véleménnyel volt Kingáról. A szőke pitye persze nem vette észre magát, roppant jól elvolt a népes társaság férfitagjainak „vetkőztető” pillantásaiban. Volt is mit nézni rajta. Fehér selyemtop feszült cicifixbe rejtett almányi mellein, hasa fedetlen volt, és senkit nem érdekelt az a leheletnyi hájörv, inkább a fekete, testhez simuló csípőnadrág, mely a fokhagymagerezd-feneket hangsúlyozta ki. A húszcentis talpú cipő csak arra volt jó, hogy Tibinek vagy Ferinek (mikor melyiknek) ne kelljen lehajolnia, ha a gerezdekbe akarnának csippenteni. Akartak, meg is tették sűrűn, persze úgy, hogy Tomi ne vegye észre.

 Telt-múlt az este. Közelgett az éjfél, a társaság jó része már a padló felé hajlott a szesztől. Eljött a pezsgődurrantás pillanata, éljeneztek pár sort, és folytatták a bulit.

 Kinga egy darabig Tomi mellett táncolt, vagy iddogált, de hamarosan csak iddogált, így eltűnt párja mellől. Tomi észre sem vette, Mártival táncolt és beszélgetett. Kinga előbb az italospulthoz ment, egymás után keverve magának a vodka-narancs koktélokat. Jól bírta a szeszt, mert már legalább négyet-ötöt megivott, mire szédelegni kezdett, bedöntött hát még egyet. Ettől, mint minden ivás alkalmával, megnőtt a szexuális étvágya. A mellésodródott Feri és Tibi unszolásának sem tudott ellenállni, a fürdőszobába vonultak, mert a lány zuhanyozni akart. Kinga odabenn azonnal vetkőzni kezdett, de a tangánál megállt.

 - Meglepetés! - és lassan lehúzta.

 - Nekünk szól! - örvendezett a két srác a csupasz öl láttán.

 - Vá... várjá’, előbb lezuhanyzok! - tolta el a mohó Tibit a lány, s megnyitotta a vizet. Kicsit bevizezte magát, mikor leengedte a rózsát, lábát a kád szélére tette, másik kezével szétfeszítette nagyajkait.

 - Láttatok má’ ilyet? - nyelve nehezen állt beszédre. - Akko’ most figyejjetek! - kisajkai közül sárga sugár fröccsent ki, alig elhibázva a kád szélét. Dolga végeztével Kinga gyorsan befejezte a mosdást, és kilépett a kádból, de nem ment attól messze. Időközben mindkét srác meztelenre vetkőzött, Kinga Tibi vékony, de kemény farkához hajolt. Feri a lány mögé guggolt, aki az egyik lábát a kád szélére helyezve enyhe terpeszbe állt, és kidomborította alfelét. A srác azonnal csókokkal borította a nedves, csupasz ajkakat, később nyelvét kidugva körbesiklott a résben. Rátalált a pici gombocskára, kéjesen nyalogatta fel-le. Kinga ajkai ezenközben Tibi vékony rúdja végén, a liláskék, duzzadt makkra fonódtak, nyelve izgatóan cikázott a makk végi lyuk körül. A lány is, Tibi is diszkrét nyögésekkel kísérte a nyelvek munkáit, de Feri hamarosan abbahagyta a nyalást. Felemelkedett Kinga mögött, és rövid, vastag, merev péniszét a felizgatott hüvelybe tolta lassan, óvatosan. Mindketten egyszerre nyögtek fel, Feri az engedelmesen szoruló barlangtól, a lány pedig a vastag szerszámtól, mely végre teljesen kitölti, úgy, ahogy ő szereti. A srác vad lökődésbe fogott, lagymatagon lengő heréi minduntalan a lány csupasz szeméremdombján koppantak. Kinga megindult a csúcs felé, nyögdécselése egyre hangosabb és kéjesebb lett, mindamellett egyetlen pillanatra nem tévesztette száj elől Tibi erektől duzzadó farkát. Tibi is erősen bizsergett már, és Feri sem járt túl messze, mégis Kinga élvezett el először. Amint alábbhagyott testében a gyönyör remegése, hátsóját elhúzta Feri elől, annak nem kis bánatára, hiszen néhány lökésnyire volt már csak ő is a csúcstól. Kinga terpeszben a kád szélére ült, és a melléállt fiúkat izgatta szájával, felváltva. Feri nyögött fel elsőként, hogy jön, s pillanatok múlva bíbor makkja lávaként ontotta magából a hófehér, zselészerű magot, mely rengeteg lévén a lány ajkain túlcsordulva az almányi, duzzadt bimbójú cicikre csöpögött-folyt. A lány lenyelve a meleg ondót, Tibi farkához fordult, és az eddig sem pihent kezének, illetve néhány célirányos nyelvcsapásnak köszönhetően hamar a csúcsra juttatta a vékony, csúnya pasit. Tibi felhördült, lüktető pénisze vadul lövellte magából a ragacsos, Kinga számára oly drága nedűt.

 Ekkor az ajtó kitárult, egy Norbi nevű srác esett be kezet mosni. Bár volt benne alkohol, a helyzetet pillanatok alatt átlátván már fordult is volna ki, de Kinga visszahívta. Nem kellett kétszer mondani neki, másodpercek alatt lett ruhátlan, és lógatta petyhüdten is elismerésre méltó péniszét Kinga elé. A lány hamar merev kocsirúddá változtatta fürge nyelvével, és már ajkai közé vette a dákót, mikor egy Józsi nevű, szintén félrészeg pasi nyitott be. Ő sem lett kiküldve.

 

 - Nem láttad Kingát? - kérdezte Tomi Mártitól.

 - Nem, legalább fél-, ha nem háromnegyed órája, hogy eltűnt. Hogy hova, azt nem tudom... - vont vállat a lány.

 - Nem mintha hiányozna, mert elég kiábrándító, ha iszik, de érdekel, hogy hová lett.

 - Mintha Ferivel láttam volna az italospultnál... - tűnődik Márti, majd elnézést kér, és ellibben illemhelyiránt. Dolga végeztével a fürdőszobába nyit, kezet mosna, de nyomban ki is fordul a látványtól. A mély hangtól összerezzen.

 - Valami gond van? - mosolyog rá Tomi, keze az ajtó kilincsén.

 - A helyedben nem mennék be! - suttogja Márti.

 - Csak kezet mosok, semmi egyéb! - vont vállat a srác, és benyitott.

A látvány magáért beszélt. Kinga terpeszben ült a kád szélén, testén ondófolyamok csíkjai, körülötte öt meztelen srác, köztük Feri és Tibi. A lány is észrevette őt, de semmi reakciója nem volt, csak egy kéjes mosoly futott át az arcán. Tomi paprikavörösen kifordult, Mártiba botlott.

 - Kell még kezet mosnod? - kérdezte a lány.

 - Hánynom kell, bocs! - félretolta Mártit, és kirobogott a házból.

 

 Eljött a leszerelésének napja, hat héttel szilveszter után. Az alatt az idő alatt is volt otthon, de nem találkozott Mártival. Amikor hátán hátizsákkal kilépett a laktanya kapuján, utoljára visszatekintett rá. Visszafordult, az utca végén sötétkék Ford KA állt. Ráérősen mellé ballagott, elbúcsúzott a kocsmába igyekvő társaitól, s beült a kocsiba.

 - Hello, kopasz civil!

 - Szia, Márti.

 - Hát, letelt!

 - Hát le.

Szendehelyig csönd.

 - Régen láttalak.

 - Busszal mentem. Nem genyóskodott a főtörzs.

Katalinpusztáig ismét hallgatás.

 - Ne haragudj a szilveszteri eset miatt! - szólt a lány.

 - Te vagy az utolsó, aki tehet erről, s akinek szégyenkeznie kell emiatt!

 - De Feri az unokatestvérem...

 - És? Volt egy jó napja. Volt egy csaj az életében, akinek valaki ha kevés szeszt ad, sok szexet kap. Ennyi. Tibi nyerte meg magának Kingát. Majd ő viseli a következményeit.

 - Azért jó, hogy így fogod föl.

 - Miért, lehet ezt máshogy? Olcsó kurvának híg a nedve! Tibi meg lakjon jól vele!

Lassan beértek a városba.

 - Bocs, hogy nem egyből hazaviszlek, de egy nagyobb lélegzetvételű beszédem lenne veled, gondolom nem sietsz az, ugye?

 - Nem, anyámék úgy sincsenek otthon.

 - Akkor rendben van, legalább meglátod, hogy milyen a lakásom.

 - Lakásod? - hüledezett Tomi.

 - Igen. A bátyámnak már családja van, vidéken él, a szüleim meghaltak két éve...

 - Sajnálom, nem mondtad...

 - Nem dicsekszem vele... Na, már itt is vagyunk.

 Kívülről teljesen jellegtelen négyemeletes ház előtt fékezett Márti. A negyedikre vonszolta Tomit, és rövid ideig bíbelődve a zárral kitárta az ajtót. Helyes, ízlésesen berendezett, csendes lakásba léptek. Az előszoba egyben kicsiny étkezőként is szolgált, balra a konyha és a spejz. A fürdőszoba az étkezőből induló folyosócska egyik végén, a szobák a másik végén voltak, egymásba nyíltak. A lány gyorsan megmutatta, mit hol talál, és mi micsoda. Tomi érdeklődve nézte a polcokon a képeket. Egyiken Márti volt, valószínű érettségi kép volt, másikon minden bizonnyal a lány családja lehetett. Kezébe vette, elnézegette, majd lassan megfordulva indult a lányhoz, közben feltette a kérdést.

 - Ők a szüleid?

 - Kik? - lépett mellé Márti, a fiú annyira a képet nézte, észre sem vette, hogy a lány átöltözés címén alsóneműre vetkőzött.

 - Ők - mutatta a srác.

 - Igen, a szüleim, a bátyám, ez pedig én volnék...

 - Ez is te vagy! - bökött a srác Márti mellkasa felé, de a szolid, fehér melltartót, és a sima, bársonyos bőrt megpillantva leblokkolt.

 - Igen, ez is én vagyok! - mosolygott a lány. Nemcsak piros ajkai, bájos arca húzódott mosolyra, de barna szeme is pajkosan csillogott. Tomi rettenetesen zavarban volt. Kinga iránti érzéseitől sem szabadult meg teljesen, Márti iránt sem volt közömbös. A diszkrét közelségben álló lány diszkrét, izgató illatot árasztott, a srác, mint a vadászkopó, szimatolt önkéntelenül. Ösztönei, hormonjai megfelelően reagáltak, ő maga még tétovázott. Lassan letette a képet, mialatt hátrább lépett, s alaposan végigmérte. Hosszú, egyenes szálú barna haja a háta közepét verdeste, csillogott a bágyadt, beáramló februári nap fényében. A hajzuhatag bájos-lányos, kortalan arcot keretezett, barna, mosolygós szemet, keskeny, ívelt szemöldököt, apró, fitos orrot, piros, halványan telt ajkakat. Termete átlagos, vagy talán egy cseppet jobb annál, mérsékelten sportolt, meg is látszott rajta, háj nem volt rajta egy deka sem. Válla, mint a nőké általában, keskeny, dereka darázs, csípője nőiesen formás. A fiúnak határozottan, és egyre jobban tetszett a lány. Hozzálépett, és átölelte, arcuk közvetlen közelbe került egymáshoz, ajkaik résnyire nyílva lassan haladtak az összetapadás felé. Mohó vágytól fűtve forrtak össze a csókban, tenyereik lágyan ölelve, simogatva kóricáltak a másik hátán, derekán, fenekén. Márti lassan az ágya felé terelte Tomit, mialatt egy pillanatra sem szüneteltették a csókolózást. A lány leültette Tomit, finom érzékiséggel kigombolta ingét, nadrágját, és fejtette le róla, csak az alsónadrág maradt rajta. Hanyattnyomta az ágyon, lovagló ülésben a combjára ült, gyönyörködve nézte. Fekete, középütt elválasztott, hangyányit hosszú, fényes haj, keskeny szemöldök, fekete szempár, mérsékelt nagyságú és formájú orr, keskeny, férfias ajkak, kölyökarc, borotvát havonta, ha lát. Széles, izmos váll, mellkas, lapos, halvány barázdás has, izmos, szőrös lábak. Márti szolid, lakktalan körmei gyengéden végigcirógatták a srácot, az nehezen tudta fékezni görcsös vihogását. Akkor persze abbahagyta, mikor a lány ujjai véletlen (?) beleakadtak az alsónadrág gumijába, és szintén véletlen (?) le is leplezték a rejtegetett szervet. Az félig mereven, balra ívelten, lágy, fekete szőrpamaccsal a tövén lendült napvilágra. A lányujjak végiglibbentek rajta, ettől kemény, és vérbő, hetyke és sötét lett. Márti hátranyúlt, halk pattintás hallatszott, a melltartója levált a halmokról. Nagyobb férfiökölnyi, kerek, feszes keblek húzták ki magukat, rajtuk halvány körudvarban a piciny, de duzzadt, és csábító bimbók. Tomi izmos, szőrtelen mellkasára hajolt, mellei kellemes-bizsergetően lapultak a fiúra, nyelvkergetőzős csókba feledkeztek hosszú percekre. Szó nem hangzott el közöttük, még a lélegzetvételnyi szünetekben sem, csak halk szuszogás, nyögés. Lassan a lány csókjai el-elhibázták a fiú ajkait, arcát, nyakát, füle tövét, később mellkasát, hasát, köldökét érték. Tomi csak csukott szemmel élvezte a lány pajkos ajak- és nyelvmunkáját, de egy pillanatra tágra nyitotta, mikor egy nyalintást kapott vörös-forró, érzékeny makkjára. Mikor már az egész makk eltűnt Márti ajkai között, Tomi ismét becsukta a szemét, és csak diszkréten nyögött, ahogy a lány ajkai fel-le csúszkáltak az izmos, vastag kéjrúdon, és ahogy nyelve körözött a selymes bőr közepén, a lyuknál. A fiúnak nagyon-nagyon kevés is elég volt ahhoz, hogy a csúcsra érjen, hiszen legutóbb csak azon a szilveszteri délutánon folyatta magját, azóta nem. Mellesleg ki is volt már „éhezve”.

 - Jaj, ne, Márti, ne! - nyögött fel kétségbeesve. - Mindjárt..., mi..., jövök! - jajdult fel. A lány kivette ugyan szájából a lüktető péniszt, de keze nem állt meg, izgató, lágy mozdulatokkal húzogatta továbbra is a fitymát. Tomi alteste megfeszült, Márti villámsebesen zsebkendőt rántott, és az összehúzódó farokból felfogta a gejzírként kitörő, lávaként áramló tejfehér, híg ondót. A maradék cseppeket fürge nyelvével csalogatta elő, és tüntette el. Ő is szerette a sperma ízét, de csak módjával. Attól meg hátborsózást kapott, ha a testén folyt végig.

 Tomi pihegett egy kicsit, nagyon jólesett a lány nyelvmunkája, de mást is akart. A lány ismét melléfeküdt közben, a srác fölébe kerekedett máris, vad csókolózásba keveredtek. Ajkai résnyire nyíltak, nyelve hol Márti hófehér fogán, hol piros-pajkos nyelvén siklott végig, tenyere az almánál valamivel nagyobb, kerek, hersegő cicikre simult, lágyan masszírozta felváltva hol egyiket, hol másikat. A lány pici, kemény bimbói érzékenyebbek voltak az átlagnál, Tomi magáról megfeledkezve erősen söndörgette őket. Először nagyon finom, kellemes érzés volt a lánynak, de kéjes nyögése, szuszogása hamarosan abbamaradt. Halkan súgta Tomi szájába „Finomabban!”. Válaszképpen Tomi a mellbimbókra cuppant, ajkai közül fürge nyelve elősiklott, izgató kergetőzésbe fogott a kemény gombocskákkal. Márti testében fokozódott a jóleső bizsergés, bár az orgazmushoz még sokat kellett volna dolgoznia a fiúnak, hüvelye benedvesedett, várta a folytatást. Nem kellett sokáig várnia, Tomi ajkai lassan lejjebb csúsztak, becsókoltak a köldökbe, s megtorpantak a szolid bugyi szegélyénél. Rávillantott egy csábmosolyt Mártira, az megemelte a csípőjét, és sürgetően kerekítette szemeit. Tamás műszerészujjai lassan levették a bugyit, melyen átlátszó, nagy terjedelmű folt volt.

 - Felizgattál... - mentegetőzött a lány látván a fehérneműt.

 - Bocs’, direkt volt! - mosolygott a fiú, és odahajolt az engedelmesen széttárt combok közé. Finoman fazonírozott, csupasz ajkú punci tárult elé, a vágy nedvétől csillogón bíztatva Tamást mindenféle jó dologra. A fiú nekilátott a mindenféle jónak. Fürge nyelve ízlelte meg a nedveket, siklott végig először a kisajkakon, majd azok találkozásánál pördült egyet az alig duzzadt csiklón. Márti felnyögött. A fiú ujjaival szétfeszítette cseppet a kisajkakat, a pecek kiduzzadt közülük pirosan. A mellbimbók esetéből tanulva finoman, de határozottan, lentről felfelé nyalintva fogott neki az intenzív izgatásnak. Márti egyre csak nyögdécselt, Tomi nevét suttogta, tenyere a melleit simogatta, ezzel is fokozva

Wackond 2015.06.22. 18:00

Háromszögek

Háromszögek

 

 Kürtszó harsant a hajnali csendben. Az őrbódéban mocorgás támadt.

 - Neked is jó reggelt, Béla! – morogta a fiatal srác, aki a bódéban mocorgott.

 - Anna, ébredj! Fél hat van, hatra jön a váltás! – keltegetett egy szőke, tizennyolc év körüli, kissé zilált, ám szemrevaló lányt.

 - Jaj, máris? – nyavalygott Anna.

 - Igen, mindjárt jön a Laci, nehogy itt találjon! Tudod, milyen vamzer!

 - Jól van, megyek, Matyi, megyek!

 Anna gyors, gyakorlott mozdulatokkal öltözött fel, csókot dobott a pasinak, és elillant. A sarkon még látta Laci autóját bekanyarodni.

 

 - Mizujs, Matyikám, egész éjjel ment a matyi? – ugratta Laci leváltandó társát.

„Ha tudnád…” – gondolta utálkozva Matyi, de fennhangon csak ennyit mondott. – Csendes volt, és nyugalmas, jó szolit! – ezzel elhagyta „ezt a beképzelt majmot”.

 

 Az őrbódé egy kisváros külterületén állt, egy épülő lakópark bejáratánál. Amikor ez létesült, a tervek szerint egy zárt, kibucszerű park lesz, állandó őrző-védő szolgálattal. Matyi, a többiekkel együtt azért is vállalta el ezt a munkát, mert nemcsak az építkezés idejére szólt a megbízás, hanem későbbre, állandó őrzésre. Épül egy őrház is, az már hamarosan birtokba vehető lesz. Nagyon kellemes, csendes környék volt, annak ellenére, hogy a bejárat egy országos főútról nyílt, a lakópark mögött pedig aktív vasúti forgalom folyt.

 

 Matyi huszonkét éves fejére igen messze vetődött a családjától, akik Szabolcsban maradtak, ám ő az érettségi után Pestre jött szerencsét próbálni. Odáig jutott, hogy ebben a Pest környéki kisvárosban talált albérletet, állást. Talán a lakóparkban kedvezménnyel juthat lakáshoz…

 Annával fél éve ismerkedett meg a helyi diszkóban, és azóta úgy is lehet fogalmazni, hogy járnak. Igen érdekes volt, mert Matyi kicsit komolyabban gondolja ezt az egészet, míg Anna nem annyira, nem érett meg egy komoly kapcsolatra.

 

 Esteledett, nyolc óra körül járt az idő, Béla két rövidet kürtölt a mozdonnyal.

 - Szevasz, Matyi! – mormolta az épülő lakópark mögött elhaladva. Barátja ott őrködött, így üdvözölte.

 Lassan megérkezett az állomásra, ahol a vágány elején egy fiatal, szőke lány állt. Béla kinyitotta az ajtót.

 - A következőnél gyere!

 Úgy is lett. A következő megállónál, ahol a forgalmista már nem láthatta, a lány átment a mozdonyba. Nem teketóriázott, a pasas ölébe ült, amúgy is rövid szoknyája még jobban felcsúszott, izgatva ezzel Bélát.

 - Anna, várj még egy kicsit, leteszem ezt a monstrumot, és a tiéd vagyok!

 - Pedig már nagyon bizsereg! – a lány még feljebb húzta a szoknyát, láthatóvá téve a bizsergőt. Bugyi ohne…

 Az a hátralévő néhány állomás, megálló, tízes lassújel a hídon kínszenvedés volt Béla számára, Anna, ahol lehetett, incselkedett vele. Hol a szoknya, hol a top lebbent fel, jelezve a kínálatot. Volt kínálat…

 Kitolatott a tárolótérre, leállította a gépet, és akkor…

 Anna előbújt a géptérből, ahová még akkor rejtőzött, mielőtt beértek volna a pályaudvarra. Semmi sem volt rajta. Nem ez volt az első alkalom, hogy találkoznak, és a többi, de a mozdonyban még sose. Béla meglepetten meredt a lányra, többszörösen.

 - Legalább hadd szálljunk le innen! – könyörgött a pasi, de tulajdonképpen beletörődött, sőt, felizgatta a hely, helyzet. Végignézte Anna almányi, fázós-kemény bimbójú melleit, lapos hasát, csupaszra borotvált, vonásnyi, domború punciját… Szűk volt Béla nadrágja, bizony, nagyon szűk! Anna az ölébe ült, mellei a férfi pólójának feszültek, vad, nyelves csókcsatába feledkeztek. A lány ezalatt, mivel érezte a „bebörtönzött”, forró keménységet, még ficergett rajta, nehogy már jó legyen! Még jobb lett, arról nem beszélve, hogy Anna nedvei már attól termelődni kezdtek, hogy ott, a gépen fog Bélával dugni, a megtalált dudor pont a megfelelő ponton nyomta érzékeny csiklóját. Eredmény: Béla elázott nadrágja. Éppen a megfelelő percben hagyta abba, mert a pasasnak „belsőleg” is elázása lett volna. Anna leszállt a pasiról, reszkető ujjakkal kereste a sliccet, kotorta elő a délceg dákót. Mohó ajkai közt szinte tövig nyelődött el, majd bukkant elő ismét. Nyelve simogatta a bíbor-fényes makkot, alul, felül és körbe-karikába, eljuttatva ezzel Bélát a hetedik mennyországba. A pasitól csak egy nagy nyögésre tellett, de jóval nagyobb spriccre. Még a lány is meglepődött, de csak egy pillanatra, a lüktetve lövellő spermát az utolsó cseppig lenyelte, és tökéletesen tisztára nyalta a makkot.

 - Mi van, Béla, nem akarsz már lemászni arról a dögről? – recsegett a rádió.

 - Anna… le kell adnom a papírokat, várj meg az utolsó kocsinál! – nyögte Béla, és összekapkodta a papírokat.

 Tíz perc múlva ott volt az idegesen cigarettázó lány mögött.

 - Gyere, menjünk hozzám! – hívta, de Annának nem akaródzott.

 - Á, neem, inkább ide menjünk! – mutatott a kocsiajtóra.

 - Ide? Olyan snassz!

 - Tök izgi! Naaa, Béélaa!

 - Ám legyen, csak gyorsan!

 Anna fellépett a lépcsőre, de mivel nem volt peron, nagyot kellett lépnie. Bugyi még mindig nem volt rajta, a szoknya alól villant minden, mi szerszámnak ingere! A pasi azonnal elkapta a lány derekát, nem engedte tovább menni, és odafúrta arcát. Sós ízt érzett, hideg-nedves punciajkakat, ráncos popsilyukat. Anna kiszabadította magát, megfordult, felhúzta a szoknyáját egyik kezével, másikkal pedig nagyajkait feszítette szét. Béla mohó-fürge nyelve odacsapódott, a lány még jobban megdőlt, hogy könnyebben odaférhessen a pasi. Odafért. A duzzadt, pirosló csiklót kereste, meglelte. Határozott csapásokkal nyalakodott, de a lány nem sokáig hagyta. Elhúzódott Bélától, és csábítóan lépett beljebb a vagonba. A pasas utána. Anna levetődött az első ülésre hanyatt, lábait védekezőn felhúzta.

 - Segítség, szatír! – suttogta kéjes vigyorral. Bélának sem kellett több! Gonosz arckifejezéssel, tartással közeledett Annához, aki rúgkapált, ügyelve arra, hogy ne rúgja meg a férfit, ám minél többet mutasson húsos, nedves, csupasz puncijából. Béla kezei a gömbölyded, formás ciciket, ajka a némán „sikoltozó” ajkakat érte. A „sikoly” abbamaradt, mohón falták egymást csókjaikkal, nyelvük vadul kergetőzött. A pasi bal keze lecsúszott a csupasz ölre, ujjai bebizonyították, nemcsak a menetszabályzóhoz értenek. Erősen, de odafigyelve dörzsölték a kemény kéjgombot, feszítették szét a nagyajkakat, szabaddá téve a nedves bejáratot a középső ujjnak. Majdnem tövig mélyült a puha, nedves hüvelybe. Anna felnyögött. Általában képes volt a legnagyobb orgazmust is nyikkanás nélkül átélni, de mikor teste mélyére hatol valami, ahhoz mindig felnyög.

 Csókolóztak hát hangosan szuszogva, a férfi jobb keze a lány melleit gyúrogatta, balja a nedves pinán dolgozott. Az eredmény nem váratott magára sokáig. Anna egyre szaporábban vette a levegőt, hüvelye lüktetett, alteste megrándult, majd a hüvely satuként szorult a benne mozgó ujj köré. Anna elélvezett, de ez nem volt neki elég. Béla farka kellett! Finoman eltolta a pasast, és felült. Lecsúszott úgy az ülésen, hogy feneke a párna szélén legyen, térdeit felhúzta, meg is fogta. Hívogató-pirosan, nedvesen tátongva nyílt puncija. A férfin azonnal nem volt ruha. Tekintélyes méretű, vaskos, bíborlila makkú dákója azonnal a „bejáratnál” volt. Óvatosan tolta egyre mélyebbre, figyelve, ahogy a gyönyör kiül a lány arcára, ahogy a kicsiny kisajkak körülölelik péniszét, és élvezte a szoros forróságot. Kezdetben lágyan, finoman dolgozott, de egyre jobban érezték magukat, légzésük fokozódott, a kéj eláradt testükben, Béla gyorsult. Néha kifejezetten durva volt, de Anna nem szólt, mert hatalmas gyönyört érzett, és nemsokára teste megint görcsösen megrándult, az orgazmus másodszor kerítette hatalmába. Béla még kibírta az élvező hüvely lüktetését, majd kihúzta nedvektől csillogó vesszejét, és lőtte ondóját Anna hasára, csupasz szeméremdombjára…

 

 Reggel nyolc óra, telefoncsörömpölés.

 - Szevasz, Béla, Matyi vagyok! Ráérsz este egy pofa sörre?

 - Persze, Matyikám, úgyse találkoztunk már ezer éve. Hol?

 - A Makk Ászban jó lesz?

 - Persze, este nyolc, oké?

 - Rendben!

 

 Ujjnyi hab a kriglikben, cigarettafüst, zaj, meg minden, ami egy krimóhoz kell.

 Béla és Matyi az egyik sarokasztalnál ücsörög, és épp túlesett a „Hogy vagy, rég láttalak!” - típusú beszélgetésen. Annak idején közösen béreltek lakást, aztán, bár útjaik elváltak, a kapcsolatot tartották.

 - Képzeld, öregem, felszedtem egy csajt, úgy két hónapja, hát az nem semmi, én mondom!

 - Ne mondd!

 - Nem is! Te, az, ha beindul, kész pornófilm! Nagyon jó teste van, aránylag okos is, szőke, természetesen, na, szóval tuti a csaj!

 - Az a lényeg, hogy neked jó legyen! Na, és mennyire komoly?

 - Ha-ha, ismersz engem, Matyi!

 - Persze, azért kérdezem!

 - Áh, nem hiszem, hogy ebből lesz valami, néha felkeres, egy kis ez-az, aztán ennyi!

 - Hát, mindegy, Bélám, egyszer majd csak rátalálsz az igazira!

 - Ja, addig meg… Hú, ezt nem is mondtam, tegnap este felvettem itt, az állomáson, aztán a pályaudvaron a mozdonyban lecumizott, később meg az egyik kocsiban tornáztunk!

 - Csak nem helybeli? – érdeklődött Matyi.

 - Asszem igen, itt lakik valahol.

 - Hogy hívják?

 - Ha jól emlékszem Annának…

 Annak ellenére, hogy Béla pontosabb paramétereket nem közölt, Matyi torkában fordult egyet a korty sör.

 - Jól vagy? – kérdezte a barátja.

 - Igen, Annát mondtál?

 - Ja, úgy hívják… Gáz van vele, ismered?

 - Persze, hogy ismerem, ha egyre gondolunk!

 Röpke jellemzést adott Matyi, Béla mindenben egyetértett, igenlőn bólintott.

 - Na, mondd már, ismered? – türelmetlenkedett Béla.

 - Hogyne, fél éve járunk!

 Most Béla köhögött a foglaltra kijárt sörtől. – Nem mondta, hogy van valakije… Biztos ő az?

 Matyi egy fényképet dugott Béla orra alá. Biztos ő volt. Béla csak hebegett, hogy ő nem tudta, ha tudta volna, akkor nem, meg a barátja nője mégiscsak tabu, ám Matyi félbeszakította.

 - Hagyd ezt a lökött dumát, Béla! Te nem tudtad, ő igen, akkor ki a hunyó?

 - Igazad van…

 - Csak az a kérdés, hogyan büntessük meg!

 Két sörrel később Matyinak támadt egy remek ötlete.

 

Kellemes este volt, Matyi az őrbódé előtt sétálgatott. Félórája ment el az utolsó munkás is, az építkezés aznapra bezárt. Az utcasarkon Anna szőke feje tűnt fel, a barátnője, Tünde társaságában. Néha el szokta kísérni Annát, beszélgetnek egy kicsit, majd Tünde hazamegy. Most is így volt. Mire besötétedett Anna és Matyi kettesben maradt. Körbejárták együtt a telepet, majd a bódéba húzódtak. A lány alig bírt magával. Legszívesebben már a bozótban magára rángatta volna a krapekot, de az makacsul ellenállt. Amint viszont becsukódott az ajtó!

 Annán egy lenge ruhácska volt, abból is hamar kibújt. Tangája pántja mélyen a feneke partjai közé merült. A formás gömbökre Matyi tenyere szorult. Egy pillanatra eszébe jutott, hogy tegnap Béla fogdozta, ám túl is lépett a problémán azzal, hogy van ő olyan jó barátja, hogy akár a nőjét is kölcsönadja.

 Mohón falták egymás ajkait, nyelvük pajkos-erotikusan kergetőzött. Matyi egy idő után Anna hosszú, vékony nyakára tért, csiklandósan csókolta, simogatta, nyalogatta. A lány hangos zihálással kísérte. Szerette, ha a nyakán nyalakodnak, s még jobban, ha a cicijén. Almakerek keblein keményre izgult bimbók meredtek, mint két barnásrózsás gomb, szúrták Matyi izmos-szőrös mellkasát.

 Hopp! Egy nyelv! Olyan hirtelen, olyan gyorsan, olyan ügyesen-izgatóan! Felváltva járta síkos táncát a két bimbón. A lány már nyögött. Gyönyörködött. Élvezte, és akár elélvezni is képest volt ettől, ha lett volna hozzá türelme, ám ilyen fiatalon az ember lánya híján van az ilyesminek.

 Cseppet bosszantva ezzel Matyit, de letornázta magáról a bugyit. Izgalmi állapotát a nedves, halk csattanásnál semmi sem jellemezheti jobban. Azzal még jobban bosszantotta a pasit, hogy az alsónadrágjához akart férkőzni. Amikor ez sikerült, Matyi „mérge” és ellenkezése elpárolgott. Hagyta, hadd vegye Anna kézbe az irányítást. Felnyögött.

 A szájába vette!

 Balra ívelő, átlagosan hosszú, ám vaskos szerszámán felhúzta a fitymát a lány, a bíborvörös makkon nyelve cikázott át. Aztán Anna a szájába vette, lassan, de hatékonyan nyeldekelte, ujjaival lágyan „verte”, míg a sós ízt nem érezte. Egy pillanatra arra gondolt, most abbahagyta, de aztán úgy döntött, befejezi, legalább tovább fog tartani. Szopott hát tovább a srác minden kéjes tiltakozása ellenére, aminek meg is lett az eredménye. Megrándult a pasas teste, vaskos farkából lüktetve lövellt elő egy hatalmas adag, meleg, sűrű ondó. Anna nagyon szerette, ha a testében élvez el a férfi, az már teljesen mindegy volt, melyik nyílásán keresztül. Egyetlen cseppet sem hagyva kárba veszni, teljesen tisztára nyelte-nyalta a lassan zsugorodó rudat, és gyengéden elengedte.

 Matyi félkómában megnézte az órát, ami szerint lassan körül kellene néznie a területen. A lány azonban nem hagyta, polipként tekeredett ruhátlan testével a férfi köré. Csupaszra borotvált öle nedves-hűvösen érintette az érzékeny makkot, aminek az lett a hatása, hogy a pasi letett arról, hogy körbejárjon. Viszonozta Anna csókjait, majd finoman az ágy fölé hajolt vele. A lány puhán lehuppant rá, lábait széttárta. Matyi odahajolt, ujjai megnyitották a domború, húsos nagyajkakat, az előbújó csiklóra csapott a férfi nyelve. Anna felsóhajtott-nyögött, ahogy a gyönyör első intenzív hulláma átvágott a testén, és nem is nagyon hallgatott el. A nyelv pörgött-forgott, a kéjgomb pedig keményre duzzadva, ruganyosan próbált megszökni, ám nem nagyon sikerült. Matyi viszont nem adta fel egykönnyen, így a lány testén hamarosan a kéj hullámai, és görcsös rándulásai futottak át, hangos nyögések kíséretében. Matyi eddig bírta nyelvvel, ismét keményen meredő farkát a nedves-csúszós punciajkak közé illesztette. Lassan, centiről centire tolta egyre beljebb és beljebb a rudat, míg szeméremdombjuk össze nem ért. Az Anna által kiadott hangok le sem írható, ám határozottan a gyönyör és kéj hangjai voltak. Matyi ágyékmozgása gyorsult, egyre hevesebben „döfte” a forró-nedves hüvelyt, mindannyiszor a lehető legmélyebbre hatolva. A lány rettentően élvezte a már-már durva mozdulatokat, és pillanatok alatt hatalmasat élvezett. Matyi, bár érezte az orgazmus görcsös szorítását, csak addig állt le, míg a lányon elcsitult az utolsó hullám is, utána úgy folytatta, ahogy abbahagyta. Eredmény: egy percen belül újabb kéjcsúcs, ám ezúttal Matyi sem bírta tovább. A hullámok közepette kirántotta a farkát, és sugárban fröcskölte fehér magját Anna napbarnított hasára, csupasz puncijára.

 Öt perc pihenő után Matyi felkelt, és körüljárta a telepet. Visszatérve mosolyogva nézte a cigarettázó lányt.

 - Tudod, mi jutott eszembe?

 A lány felvonta kérdőn a szemöldökét.

 - Mit szólnál egy hármas-dologhoz?

 - Ezt hogy érted?

 - Hát Te, meg én, meg még valaki…

 - Bolond! Fiú, vagy lány?

 - Hááát… egyik barátomra gondoltam, tehát két fiú, egy lány…

 Anna egy pillanatra mintha meglepődött volna, aztán elgondolkodó arcot vágott, végül megszólalt.

 - Nem is tudom. Izgatóan hangzik…

 - Szerintem is, és nem is járnál rosszul! Két fütyi mégiscsak több, mint egy!

 - Hát igen, csak ki lenne az a harmadik?

 - Nos, ez egy kényes pont. Egy régi jó barátom, és biztos vagyok benne, hogy neked is tetszeni fog!

 - Oké, rendben van. Max, ha nem tetszik, lelépek, nem?

 - Dehogynem, kicsim! – vigyorgott Matyi elégedetten.

 

 Autó dudált, Anna kilibegett vonzó, ám mégis szolid öltözetben, sminkben. Beszállt Matyi mellé, aki valahogy olyan ismerős környékre vitte. Egy kicsi, öreg ház előtt álltak meg. Míg lépdeltek befelé, Anna agya egyre zakatolt, honnan is ismerős a hely. Matyi kopogást követően már lépett is be, maga után húzva a lányt. Az veszélyt szimatolt, persze helyesen. Ismerős hang hellózott vissza, és jelent meg másodpercek múlva egy ismerős arc is.

 - Hadd mutassam be a barátnőmet, Annát. Ő pedig Béla, a barátom, csak nagyon ritkán találkozunk…

 Ha a lány terhes lett volna, most tuti lebabázott volna, mert annyira meglepődött a férfi láttán. Hamar, és nagyon ügyesen rendbe szedte arcvonásait, s úgy döntött, nem árulja el, hogy ismeri Bélát.

 Beljebb mentek a házba, a nappaliban ültek le, arra a heverőre, amely mintha ismerős lenne Annának. Elnyomta ilyesféle emlékeit, próbált mosolyogni, a beszélgetésre koncentrálni, és inni. Közben kiderült Béláról, hogy agglegény (milyen jó lehet neki!), mozdonyvezető (az csodálatos szakma!), és pont ezen a környéken jár (valóban?). Néhány óra és pohár elteltével már oldottabb lett a hangulat, bár a helyzet még mindig kacifántos volt. A két pasi izgatott volt, amelyben Anna csupasz öle kisebb mértékben szerepelt, mint Béla meg nem ismerése. A lány pedig már eldöntötte, belemegy a kétpasis dologba, de azt is megfogadta magában, el nem árulja magát.

 Ennek szellemében jelent meg fehér topjának elején, balról egy gumibothoz, jobbról egy menetszabályzóhoz szokott tenyér. Ám azok mindketten tudták, elég egy finom érintés, máris keményedik a bimbó. Játszi finom érintések cikáztak az almányi kebleken, néha megsodrintották a „cseresznyemagokat”. Melltartó nem volt rajtuk, a top vékony anyaga pedig mintha ott sem lenne. A két kéz szinte tökéletes összhangban dolgozott, míg a pasasok lágyan csókolgatták Anna nyakát. A két gazfickó tudta, mi kell a nőnek, hát megadták neki! A lány halk sóhajaiba halk nyögések keveredtek, behunyt szemmel élvezte a finom érintéseket. Megadóan nyújtózott, mikor levették róla a topot, és felnyüszített-nyögött, mikor fürge nyelvek váltották fel az ujjakat. Matyi és Béla szuszogva nyalakodott az érzékeny ciciken, kíméletlenül hajszolva Annát az első beteljesülés felé. Tudták a piszkok, hogy nincs az olyan messze!

 Nem telt el pár perc, a lány megrándult, halkan felsikoltott, és elélvezett. Másfajta orgazmus volt ez, de akkor is az volt.

 Alig csitult el az utolsó hullám, Matyi keze már a miniszoknya alá nyúlt. Csak jól látta, mikor beszállt a kocsiba, hogy nem volt rajta bugyi. Erre Béla is rájött, mivel az ellenkező oldalról ő közelített. Egy darabig dörzsölgették a csupa nedv puncit, aztán a szoknya is zavaró lett számukra.

 A ruhadarab levétele azonban már komolyabb akadályba ütközött, mivel Anna mindkét kezét széttárva a nadrágokon matatott, és egyáltalán nem akarta elengedni. Kapkodó, gyors mozdulatokkal jutottak közös nevezőre. Olyan gyorsan vetkőztek, mint még soha. A megkezdett izgatásokat akarták folytatni. Anna megmarkolta a két merev, vaskos faszt, lágyan húzogatta rajtuk a bőrt, míg Matyi és Béla ujjai a csiklóján „veszekedtek”. Ebből a küzdelemből a lány került ki győztesen. Akkorát élvezett perceken belül, mint egy ház.

 Most már Anna adni is akart, eldőlt hát találomra, balra. Matyi balra ívelő farka, bíborlila makkja került ajkára. Két izgató puszi után elnyelte, ameddig lehetett. Tövig. A férfi arca tökéletesen elárulta a nyelvmunka minőségét. Profi volt, ám ezalatt Béla sem tétlenkedett. Addig feszengett, tornázott, amíg Anna kényelmes, oldaltfekvő pozícióban maradt ugyan, de a férfi hátulról-oldalról hozzáfért. Vaskos-eres hímtagja akadálytalanul csusszant a csupasz, nedves punci mélyére. Nem tudta tövig tolni, ám amennyi bejutott, az elegendő volt. Lassan, óvatosan lökdösött a pasi, egyrészt, hogy Annát ne zavarja a szopásban, másrészt a hüvely igen izgató forróságú és szorosságú volt, nem akart idő előtt spriccelni. A lány hangosan szuszogva-nyögve kényeztette pasija farkát, Béla gyengéd lökéseitől egyáltalán nem befolyásolva. Mindössze annyi zavart okozott, hogy gyakran elvétette a nyögés – nyalás - szopás ritmust, kellően megnyújtva ezzel Matyi gyönyörét.

 Ha van csodás dolog a szexben, akkor az egyszerre való elélvezés az az. Ha pedig háromnak sikerül! E trojka most így járt Először Matyi nem bírta tovább, lila makkja hatalmas adag ondót lövellt a máris élvező Anna szájába. A csupasz puncis lány hősiesen, nagyokat nyögve nyelte, mialatt a harmadik erőteljes kéjcsúcs hullámzott át rajta. Hüvelye síkos satuként szorongatta Béla vaskos dákóját, mely lüktetve fröcskölte csordultig Anna kéjenc testét.

 Fáradtan engedték el egymást, majd a lány a fürdőszoba iránt érdeklődött. A pasasok követték egy frissítő fürdőre, utána pedig… Anna nem hagyta magát, pihenni szeretett volna, ami úgy tíz percig tarthatott, addig ugyanis Matyi és Béla megivott egy-egy sört. A lány kólázott, de aztán nem volt menekvés!

 Matyi átölelte barátnőjét, és mohó, felfaló csókokat váltott vele, aminek Anna egyre inkább nem tudott ellenállni, sőt, egyre aktívabban részt is vett benne. Viszonozta a fürge nyelvet igénylő csókokat, cirógatta Matyi hátát, fenekét, majd a farkát. A férfi keze sem volt mozdulatlan, hol valamelyik almácskányi cici gombjait söndörgette, hol pedig nedvességellenőrzésre leszaladt a csupasz, forró „völgybe”. Mikor az elérte a kellő sikamlóssági fokot, Matyi szorosan ölelve Annát, és a heverőhöz sasszézott vele. Leült, majd lassan hátradőlve húzta magára a lányt. Szinte gond nélkül csúszott a felizgult punci mélyére daliás, balra hajló fasza. Anna azonnal mozgásba lendült, tompora fel-alá táncolt, nedvei bőséggel csordogáltak, „elárasztva” Matyi dús szőrzetét is. Béla a táncoló popsihoz nyúlt, a nedvekkel elárasztott, barnásrózsaszínű lyukacskát kereste ujjával. Mikor rátalált, finom körözéssel furakodott egyre mélyebbre, és míg gyengéden készítette elő a popsit, érezte Matyi kemény, dolgos dákóját. Nemsokára kellőképp tágnak bizonyult a lyuk, Béla a párocska fölé-mögé helyezkedett. Anna viszont alig lassított.

 - Várj… - lihegte. – Mindjárt… - hirtelen megmerevedett, tövig ült Matyi farkába, és elakadó lélegzettel élvezett el ismét. Negyedszer.

 Béla várt egy kicsit, de aztán lassan, de határozottan benyomta vastag faszát a tágulékony, ám szűk popsiba. Még érezte az orgazmus „utórezgéseit”, Matyi, és Anna forróságát. Szinte ösztönösen találtak rá a kellő összhangra, a lánynak még mozdulnia sem kellett, a fiúk gondoskodtak mindenről. Anna hangosan nyögött minden döfésnél, így, két lyukból még sosem volt „kitöltve”, az érzés tehát újabb gyönyörcsúcshoz vezette őt. Már nem is számolta, hogy az ötödik rángatja kéjes görcsbe testét, nem érdekelte, hogy fáradt már, hogy a pasik „kíméletlenül” dugják zsibongó alfelét… Kifulladásig akarta a szexet.

 Megkapta, amit kívánt, nem is olyan sokára, mikor hatodszor is elélvezett…

 - Fiúk, ne!… - nyögte. – Nem bírom tovább!

 Béla és Matyi gyengéden kihúzta a farkát az elgyötört, izzadt, kielégült lányból. Anna hanyattfekve pihegett, a két pasi pedig mellette állva verte a répát.

 - Kicsim, nem ismerted véletlenül már régebben Bélát? – kérdezte Matyi szinte unottan.

 - De igen, ismertem… - Anna ellenállása végképp megtört.

 - És ezt nem kellett volna mondanod?

 - De, mondanom kellett… volna…

 - Akkor most meg fogunk büntetni! – kacsintott Matyi Bélára. – Lelövünk!

 A pasi balra ívelő farkából azonnal kilőtt a fehér, ragacsos ondó, beterítve Anna arcának jelentősebb részét. Barátja sem maradt nagyon le, vaskos fasza nagy erővel spriccelte szíven a lányt.

 Fáradtan, nevetgélve nyúltak el szerteszét a szobában…

 

 Anna egy darabig nem felejti el azt az estét, az biztos. Pasija, és annak barátja jóformán kifulladásig dugta.

 A lány megfogadta, nem néz többé más férfire… Matyi tudta nélkül! Az a kis lecke többszörösen is jótékony hatású volt. Belátta, hogy hazudni nem jó dolog, a hármas szex viszont király! Nem mintha Matyi nem tudta volna ellátni „házastársi” kötelességét, de hiányzott Béla vaskos kéjrúdja.

 Barátnőjének, Tündének panaszkodott erről a problémáról, aki hümmögve hallgatta, végül így szólt.

 - Miért nem állsz egyszerűen Matyi elé, és beszéled meg vele?

 - Nem tudom, nem merem! – nyavalygott a szőke lány.

 - Szerintem így lenne fair, de hát te tudod!

 

 - Nézd, Anna, Matyi a barátom. Szívesen megteszem, ha nincs kifogása ellene, benne vagyok én minden jóban, de a barátom háta mögött a nőjével…

 Anna vonakodva vette tudomásul a helyzetet, megpuszilta Bélát, és hazament.

 Nem bírt aludni, rettentően viszketett a puncija, ám hajnal kettő felé támadt egy ötlete, amit úgy érzett, jó lesz, és megnyugodva aludt el.

 

 Tünde Annával volt egyidős, sötétszőke hajú, barna szemű, magas, vékony, átlagos szépségű-, és alakú. Nagyon régóta barátnők voltak, és szinte minden bajukat megosztották egymással. Tünde azonban szolidabb, csendesebb volt Annánál, így ha együtt mentek valahova bulizni, őrá nem ragadtak úgy a pasik. Mindezt cseppet sem bánta, megvolt ő nélkülük, mindazonáltal egészséges vonzalmú volt, sosem gondolt szexpartnerként lányra.

 Azon a meleg, júliusi délelőttön is abszolút gyanútlan volt, mikor a tóparton napozva az egyetlen tangában heverő Anna elővezette ötletét.

 - Hát… hát… - hát, ennyit az első reakcióról.

 - Hát, csak úgy gondoltam… - lendített még egyet rajta a szöszi.

 - Te tiszta bolond vagy! – talált szavakat Tünde. Anna ugyan nem ezeket várta, de sejtette, hogy nehéz dolga lesz.

 Kitartóan, napokon keresztül ostromolta barátnőjét ezzel a témával, mire az rábólintott. Persze Tünde számára nem volt könnyű döntés, hiszen mégiscsak a barátnője pasija, ámde férfi, ergo: farka van. Abból egy ideje hiányt szenvedett, és volt ugyan hiánypótló apparátusa, egy hús-vér kéjrúd!

 

 - Hello, édesem! – lehelt csókot Anna az ajtót nyitó Matyi ajkaira. – Alhatok ma nálad?

 - Hát persze, kicsim, mikor nem? – nevetett a férfi, és a két személyre terített asztalhoz terelte Annát. – Vártalak ám, és van egy jó hírem.

 - Ki vele…! Ez finom!

 - Én főztem, nos, az a helyzet, hogy ma beszéltem a Koltaival, aki az egész építkezés tulajdonosa.

 - Igen, tudom.

 - Aláírtuk a lakásra a szerződést, két hónap múlva be is költözhetünk, ha… gondolod…

 Anna kis híján megfulladt a jobb sorsra érdemes falaton. – Már, mint hogy te meg én?

 - Igen, összeköltözhetnénk! Anyádéknak nem lenne kifogásuk, az öcséd meg még örülne is…

 - Na, az biztos! Te, Matyi, ez csodás! Meg kell ünnepelnünk! – és választ sem várva felugrott, és maga után húzta a férfit a hálószobába.

 Szorosan ölelve csókolóztak, simogatták egymást, nyelveik pajkosan kergetőztek, egyszóval erősen azon voltak, hogy minél hamarabb felizgassák a másikat. Ami azt illeti, Matyin előbb látszott, és érződött a fenti állapot, de ezzel Anna sem volt másként, máris kellőképp benedvesedett. Az ágy mellé tipegtek, végigomlottak rajta, mindvégig hevesen csókolózva.

 Vékonyka ujjak hegyesre reszelt körmökkel cirógatták az izmos férfihátat, persze a póló alatt, és csak annyira érintve a bőrt, hogy bizseregve fokozza a kezdődő gyönyört. Egy idő után feszélyezte a póló, Matyi levette. Cirógatásai azonban hamar mélyebb régiókba tévedtek, itt bizony erősebb akadály is volt. Ketten, együttes erővel megszabadultak a farmer-, és alsónadrágtól is.

 Még mindig ölelkezve csókolóztak, ami Annát ismerve igen meglepő volt, mert már rég rávetette volna magát a faszra. Ehelyett csak finom mozdulatokkal izgatta, húzogatta a fitymát, ezzel elnyújtva Matyi gyönyörét. A férfi nemsokára elvesztette a türelmét, kezébe vette volna az irányítást, és az almányi kebleket, de Anna nem hagyta, határozottan, de finoman eltolta magától a pasit. Ő akarta fogni a gyeplőt, és igaz is volt, bár azt inkább fasznak hívták. Ha már fogta, nem eresztette, fel-le mozgatta kezét, vadul verte. Mikor Matyi arca eltorzult, mely a közelgő „robbanáspontot” jelezte, a dákót a szájába vette. Keze egy percre sem pihent, erre még nyelve is rásegített, a bíborlila, fénylő makkon pörgött.

 Fél percen belül Matyi megrándult, felnyögött, lüktető farkából elemi erővel lőtt ki az ondó. A lány fürge nyelve mohón habzsolta, és az utolsó cseppig lenyelte a számára finom nedűt.

 - Na, most már te jössz! – fenyegetőzött Matyi levegő után kapkodva. Anna nevetett, és lenge ruhácskáját messzire dobta. A férfi nem hitt a szemének. Volt rajta bugyi! Pillanatnyi habozás után átölelte a lányt, vad, harapdálós, nyelvkergetős csókba forrtak össze. Hosszú percek után Matyi óvatosan egyre lejjebb tért, a karcsú nyakra, és közelített a kemény bimbójú cicikhez. Anna hagyta, sőt, felsőtestét Matyi orra elé domborította, megkönnyítendő a munkáját. Némi önzés is volt ebben, mellei érzékenyek voltak az efféle izgatásra, most sem volt ez másként. Az első csók, nyelvcsapás lágyan bizsergette meg a lány gerincét, és ahogy a pasas egyre tempósabban dolgozott, kergette nyelvével a bimbókat, csókolgatta, szopogatta, egyre erőteljesebb lett benne a kéj. Lassan, de biztosan közeledett a gyönyör csúcsa felé, érezte Matyi is, hogy már nem kell sok, és a megérzése nem csalt. Anna magához szorította a férfi fejét, mint anya gyermekét, és finom rándulások szaladta át rajta, fel is nyögött, ahogy elélvezett.

 „A piszok! Tudja, mi a jó nekem!” – gondolta a lány. Csatakosra ázott bugyija pántjánál matatott, de a férfi megelőzte, már türelmetlen mozdulatokkal pöndörítette le az ázott kis tangát. Diszkrét csattanással tapadt a padlóra, Anna puhán vetődött az ágyra, ölét szélesre tárta. Nedvesen csillogtak a csupasz ajkak, a hüvely rózsaszínen, vágyakozva nyílt résnyire, a csikló izgatottan duzzadt. Matyi utóbbit részesítette előnyben, ujjaival még jobban elérhetővé tette a fénylő gombocskát fürge nyelve számára. No, persze, amikor a síkos szervek egymásnak feszültek! Volt olyan csúszkálás, hogy a lány, de még az ágy is beleremegett! Azután, hogy még jobb legyen Annának, Matyi ujja tövig mélyedt a forró hüvelybe. Hihetetlen gyönyör ostorozta a lányt, a fiú nyelve kemény peckét kergette, puncija mélyét két ujja döngette. Nemsokára az egyébként is sikongató Anna felsikoltott kurtán, lélegzete elakadt, testén görcsös remegés futott át, nagyot élvezett.

 Még alig csitultak el rajta az utolsó hullámok, Matyi máris a lucskos ajkak közé igazította kőmerev farkát. Óvatosan, lassan tolta be, ami teljesen fölösleges volt, hiszen az egész hüvely úszott a behatolást megkönnyítő nedvekben. A lány szinte szenvedve a gyönyörtől, felnyögött. Alig volt túl a másodikon, már újra keményen, szinte vadul izgatva, kergetve volt a harmadik felé.

 - Ah, Matyi!… Mélyebben… ahh! Basszál! Jaj! – sikongatott kéjbe torzult arccal Anna, átölelte a férfi derekát-fenekét, és húzta magára. Az gyors és heves mozdulatokkal hágott, kirántva, majd újból tövig mélyesztve a forró pinába farkát.

 - Matyi! Jövök! – sikított hirtelen a lány, magához szorította, hogy minél mélyebben legyen a testében a kéjrúd, hüvelye lüktetve szorult össze, a punci mindenféle folyadékot préselt magából.

 Matyi eddig bírta. Éppen hogy elélvezett a barátnője, kirántotta a lében úszó farkát, ami hatalmas lövelléssel fröcskölte a forró spermát Anna kipirult, kéjtől fáradt testére.

 

 - Jól bírod, édesem! – csókolta meg később a zuhany alatt Matyit.

 - Ez csak véletlen volt, kicsim! – szerénykedett a pasi.

 - Persze, az utóbbi időben mindig, nem? Az jutott eszembe, benne lennél-e egy olyan hármasban, ahová én hoznám a harmadikat?… Lányt! – tette még hozzá.

 - Hogyne, ha téged nem zavar…

 

 Nem zavarta, de ennyiben is maradtak, nem beszéltek meg semmilyen időpontot ezzel a hármassal kapcsolatban. Legalábbis Matyi és Anna között, ám Tündével minden pontosan le volt vajazva, így a megbeszélt nap estéjén Tünde csöngetett elsőként Matyinál.

 - Szia, gyere be! – nyitott ajtót udvariasan a pasi. – Anna még nincs itt, de bármikor itt lehet.

 - Köszönöm, megvárnám, nem baj?

 - Nem, csüccs le, kérsz valamit? – és az ehhez hasonló, szokásos udvariasságok, hangyányit feszélyezett légkörben.

 Egy óra tel el így, Anna persze sehol, a megbeszéltek szerint. Matyin látható volt, hogy kényelmetlenül érzi magát, egyrészt, mert a barátnőjének már rég itt kellene lennie, másrészt Tünde ottléte, öltözéke és külseje alaposan próbára tette a fiúságát. Miniszoknya, fehér top, mélyen kivágva, melltartó nélkül, szolid smink… Arról volt szó, hogy moziba mennek, de Anna még mindig sehol. Tünde elérkezettnek látta a percet, és kiment a fürdőszobába. Azonnal hívta Annát, a megbeszéltek szerint.

 - Itt vagyok a sarkon, megyek már!

 Ugyanezt válaszolta Matyinak is, húsz másodperccel később. Betoppant a lakásba, hadovált valami otthoni balhéról, majd kimentette magát a fürdőszobába.

 - Tünde még… - kiáltott utána Matyi, de hallva a csukódó ajtót, elhallgatott.

 Ott volt, bizony! Izgult, mint az első randin!

 - Kész vagy? – kérdezte Anna. – Mehetünk moziba, ha gondolod!

 - Nem, nem. Megbeszéltük, és különben is! Tök izgi, nem?

 - De! – puszilta meg Anna. – Meglátod, milyen jó lesz!

 

 - Matyii! – kiáltott ki Anna. Gyere egy kicsiit!

 - Jó, de mehetek? – utalt a tapintatos férfi Tündére.

 - Gyere nyugodtan! – ment hát nyugodtan, ám ahogy járólapba gyökerezett a lába, az minden hűvös nyugalmat nélkülözött. Forró erotikában azonban bővelkedett.

 Folyt a forró víz a zuhanyrózsából. A vízsugarak alatt a lányok csízeltek Matyira, természetesen ruhátlanul. A vízcseppek puhán permetezték a selymes bőrű melleket, csillogva ültek meg a fázósan megkeményedett bimbókon.

 Fürdőruha volt eddig a legkevesebb, amit Tündén láthatott a pasi, és már akkor is elismeréssel volt a lány teste, főként formás, nagy és súlyos mellei láttán. Most még izgatóbb volt, mert nem takarta semmi. A hasa eddig is lapos volt, köldökébe piercing kívánkozott, olyan formás vala, popsija izmos-gömbölyű. Szép dolgok ezek, a legszebb azonban az a sima, rózsaszín háromszög, mely a combok tövén bújt meg, szinte kislányosan, szűziesen. Az utóbbi, bár a múlté volt rég, volt igazságalapja, nem sok fasz szántotta még édes mélyét.

 Míg Matyi a látottakat értékelte, próbálta magának hasonlóképpen megfogalmazni, Anna elvesztette a mosolyát és a türelmét.

 - Csinálsz valamit, vagy vízköves legyen a hátunk?

 Igen gyorsan vetkőzött le, és beállt a lányok közé. A fürdésre nem volt nagy szüksége, ha azt vesszük, hogy alig egy órája esett túl rajta, de most nem is a tisztálkodás volt a fontos, hanem a bujálkodás. Tusfürdős flakont kapott a kezébe, megfelelő mennyiséget a tenyerébe nyomva azon mesterkedett, hogy mindkét lány testét síkos hab borítsa. Sikerrel járt, igen hamar, de a lányok viszonzásképpen őt is behabozták. Nem kézzel…

 Matyi nem tiltakozott, „mereven” tűrte. Azt is, hogy valamelyik szemtelen szárcsa előnyben részesített rajta néhány pontot, azt viszont nem átallotta kézzel megtenni! Amikor már négy kéz tülekedett az egyébként nem négykezes testrészén, finoman megállította a lányokat. Megkérte őket, vegyenek el kettőt. Megtették, és mindannyian jól jártak. A lányoknak maradt kezük Matyi más izgatható régióinak cirógatására. Ez percekig „olajozottan” működött, tusfürdőtől behabozva, ám a még mindig zubogó forró víz lemosta lassan. A hegyes körmök ugyan izgatóan cirógatták Matyi hátát, de ő úgy gondolta, a szobában jobb lenne folytatni. A csajok boldogan követték, még megtörölközni is elfelejtettek.

 A férfi megállt az ágy előtt. Tétovázott, hogyan tovább, Anna viszont határozottan leültette, eldöntve ezzel a kérdést, majd Matyit is. Tündével közrefogva heveredtek mellé, Anna vadul csókolózott a pasival, míg barátnője a kőkemény, balra ívelő faszt becézgette. Először csak ujjhegyről simogatta, cirógatta, később megmarkolta, lassan gyorsulva húzogatta. Minden mozdulata nyomán előbukkant a fényes-vörös makk, hegye finoman kicsúcsosodott, bőre a kalap alá pöndörödött, és vissza. Izgató látvány és érzés volt a pasinak és a lánynak egyaránt, főleg, hogy ez a mozdulatsor egyre gyorsult. Tünde „unta” el hamarabb, egyszerűen elpárolgott a „más pasija” – gátlása, érezni akarta magában a faszt, bármilyen módon. Első és egyszerűbb megoldásként lejjebb tornázta testét, a kéjrúd az orra előtt lüktetett. Nyelve siklott a forró szerszámra, alulról fölfelé nedvesítette, izgatta végig. Ezután föntről le, és lentről föl. Körözött néhányat, követve a lágy érintéstől gyönyörében megránduló faszt. Aztán szegény szervnek nem volt menekvése. Puha ajkak gyengéd ölelésébe szorult, míg azok fel-le mozogva dolgoztak, az izmos nyelv alapos munkát végzett a makkon.

 Ezalatt Matyi másik végén abbamaradt a csókolózás, a férfi Anna más részét is szerette volna ajkaival érinteni. A lány engedelmesen térdelt Matyi arca fölé, nedves, csupasz punciját készségge

Wackond 2015.06.08. 18:00

Falusi turizmus 1

Falusi turizmus

 

 

 - Jó reggelt kívánok!

 - Ööö… izé… hello!

 A párbeszéd egy fiatal, alig tizenkilenc éves lány, és egy huszonöt éves fiatalember között zajlott.

 A fiatalember még előző nap este érkezett meg a menyasszonyával az Isten háta mögötti, eldugott kis őrségi faluba. Nehezen találták meg a címet, ahol zimmer-frei-jelleggel foglaltattak maguknak házikót. A srác telefonon beszélt a tulajdonos nénivel, aki este várta is őket, de a lány még újdonság volt számára. A konyhában tett-vett, észrevéve a fiút, máris nekilátott a tálalásnak. Szolid mosollyal tette elé a forró, jókora adag, ínycsiklandó tojásrántottát. A fiatalember nem nyúlt az ételhez, elkerekedett szemmel bámulta a lányt. Magas, karcsú alakját, melyet a takaros köténykéje sem tudott elrejteni, szoros varkocsba font, fényes, sötétbarna haját, finom, kreol bőrét, helyes arcát, sötétbarna szemét.

 - Hozzak esetleg valami mást? – kérdezte a szemmel láthatóan kikapcsolt sráctól.

 - Ja, kösz, jó lesz ez, csak még nem tértem teljesen magamhoz.

 Hogy mitől, azt mindenki döntse el maga.

 

 - Jaj, bocsánat!

 - Semmi baj, tessék bejönni, már itt sem vagyok!

 - Köszi!

 Ez a párbeszéd is egy fiatal, húszéves lány, és egy huszonnégy éves srác között zajlott. Az idő is nagyjából stimmel, a helyzet kevésbé. Annyiból egyezik, hogy ők sem találkoztak eddig, a lány késő este érkezett a vőlegényével, és nem találkozott a házinénin kívül senkivel.

 Később ébredt, mint jövendőbelije, és a fürdőszobába csattogott, ahol belebotlott az éppen takarító, magas, sportos, szőke, kék szemű, napbarnított, igen jóképű pasiba.

 Ahogy elmentek egymás mellett, valami felszikrázott köztük. A lány ilyet még csak a vőlegényével érzett, anno.

 

 - Szia, szívem! – ölelte át kedvesét később a lány, lenn az étkezőben. Szinte ezzel egy időben jelent meg a kötényes lány, kezében újabb tányér rántottával. Mindkét lány megtorpant egy pillanatra, mikor meglátták egymást. Valami hajlam nélküli szimpátia villant fel köztük.

 - Áh, már fel is ébredtetek, lelkecskéim! – érkezett meg Margit néni, a tulajdonos. – Ő Anikó, a kisunokám, a barátjával segít nekem egész nyáron. Ugye, milyen szép lyány?

 A fiatal pár bólogatott, Zita és Tibi néven mutatkozott be a lánynak, majd a pár perc múlva megérkezett, jóképű pasijának, Márknak.

 

 A vendégek délelőtt kipakoltak, berendezkedtek, sétáltak rövidet a faluban. Ebédre visszamentek, Margit néni pontban délben tálalta csodafinom húslevesét, majd rántott csirkéjét. A fiatalok nem győzték dicsérni az ebédet, mely után a néni almás pitét szolgált fel.

 Beszélgetésbe elegyedtek, kiderült, a néni tavaly özvegyült meg, és hiába kérték a gyerekei, hogy költözzön valamelyikükhöz, ő nem akart.

 - Gyerekkorom óta itt élek, és már valószínű, nem is sokáig. Akkor minek menjek el innét? Nyolcvan és a halál között ne ugráljon az ember!

 A lány, aki reggel felszolgált, Margit néni harmadik unokája volt. A két legidősebb már családot alapított, a két kisebb pedig még fiatal volt ahhoz, hogy segíthessen a nagyinak. Maradt Anikó, aki viszont szívesen csinálta Márkkal, a fiújával együtt.

 A vendég pár afféle előnászúton volt, ősszel lesz az esküvőjük, utána még ezer más dolguk lesz, nem is nagyon tudnának melegebb vidéken „nászutazni”, maradtak ennél a megoldásnál.

 

 Már a harmadik nap is délutánba hajlott, mikor Tibi és Zita egy séta alkalmával a bicikliző Anikóba botlott. Mosolyogtak, integettek, a lány már tovább is kerekezett.

 - Helyes lány – jegyezte meg Zita.

 - Bizony! – bólintott Tibi.

 - Szerintem tetszel neki…

 - Hát, amilyen jóképű vagyok, nem is csodálom!

 - Meg szerény! – nevetett össze a pár, ölelésbe, hosszú csókba gabalyodtak, nem törődve a falubeliek rosszalló, és egy barna szempár vágyteli pillantásaival.

 Az elhangzottaknak azért volt némi alapja. Tibi tényleg jóképű, ugyan nem feltűnően, de kellően izmos, barnásszőke hajú, barna szemű, középmagas fiatalember volt. Külső adottságaival tisztában lévén azonban nem élt vissza a sokszor adódó helyzetekkel. Biztosítási ügynökként volt már mindenféle korú és nemű ügyfele, ajánlatot is kapott rendesen, de amióta Zitával volt, egyet sem használt ki a tudta nélkül.

 Zita egyetemista volt, magyar irodalom és történelem szakon, és annak ellenére, hogy mindig ügyelt a szolid, ám csinos megjelenésre, bizony őt is kerülgették kicsik és nagyok, fiúk és lányok. Tibin kívül egyikkel sem élt, vele viszont nagyon.

 Bekanyarodtak Margit néni udvarába. Nem volt még olyan veszedelmesen késő, de a konyhaablakon át látni lehetett, készül a vacsora. Átöltöztek, megették a finom kaját, de nyugovóra térni még nem volt kedvük. Tibi felvetette, kukkantsanak ki az istállóba.

 Margit néni boldogult férje ugyanis bolondult a lovakért, valaha nyolc-tíz lovuk is volt, mára csak kettő maradt, de az élelmes öregasszony a megmaradt helyeket kiadta bértartásba. Márk volt a lovak fő-felügyelője, de a munkából Anikó is kivette a részét, ha kellett.

 - Nézelődjetek nyugodtan, csak arra a szürkére vigyázzatok! Sunyi dög! – figyelmeztette őket Márk. Épp végzett az abrakoltatással, szénáért indult, később vizet hozott a dobogó, horkantgató állatoknak. Mikor készen lett, megállt türelmesen az ajtóban, de látszott rajta, hogy menne.

 - Nem baj, ha maradnánk még? – kérlelte Tibi. – Nagyon szeretem a lovakat, csak ritkán jutok hozzájuk.

 - Rendben, csak arra a szürkére vigyázzatok!

 Mikor Márk elillant, Tibi átölelte Zitát.

 - A lovaknál csak téged szeretlek jobban!

 - Meg a szexet! – mosolygott rá menyasszonya egy hosszadalmas csók után.

 - Ja, össze is köthetnénk a kellemeset az élvezetessel!

 - Jaj, neee! Itt olyan büdös van! – fintorgott a lány.

 - Gyere! – és Tibi már vonszolta is ki Zitát az istállóból.

 A szomszédos épület pajta volt, amolyan igazi, békebeli, romosodó építmény. Egyik része kukoricagóré volt, üresen. Egy másik sarokban zárt rész volt, szemes takarmánynak. A többiben szalma, egy létra tövében pedig néhány bála széna volt.

 - Érzed ezt az illatot? – lelkendezett a srác. Tényleg friss, idei széna illata terjengett, Tibi már tuszkolta is fel jövendőbelijét fel, a padlásra. A lány eleinte berzenkedett, de felérvén teljesen megváltozott a véleménye. A padlás mindkét végén nyitott ajtó volt, egyik előtt nagy, üres tér, a lemenő nap besütött, nagy területet narancsvörösre festve. A bálák között azonban szürke félhomály uralkodott.

 - Érzed-e már? – szívta be Tibi mélyen az illatot. Kicsit olyan volt, mintha füves cigit szívott volna.

 - Igen, ez a Silan! – vigyorodott el Zita.

 - Olyan ünneprontó vagy! – de azért átölelte, és forró, izgató csókba temetkeztek, hosszú percekre. Tibi kétszeresen felizgult, a széna, és Zita hosszú, szőke, szögegyenes hajának illata teljesen elvette az eszét. Melegítőnadrágja bő szabása egyelőre elrejtette izgalmának valódi mértékét, de már nem sokáig… Csókjai néha el-elkalandoztak Zita finom ajkairól, selymes arcán, nyakán csattantak szolidan. A lány kék szemeit lehunyva halk nyögésekkel kísérte, amint párja módszeresen járja végig erogén zónáit. Ez idő alatt persze a kezek sem tétlenkedtek, mindegyik a pólók alatt matatott, és mind a másiké alatt. Tibi kezeinek több dolga volt, meg kellett birkóznia egy melltartóval is, de sikerült. Két-három mozdulat volt csupán, és a lány máris félmeztelen volt.

 - Jaj, úgy szúr ez a széna! – nyafogott, mikor nekidőlt.

 - Egy pillanat! – Tibi már húzta is maga után Zitát, vissza a szabad területre. Jól látta, volt ott egy pokróc, egy kötélen lógott. Leterítette a bálákra, és folytatta, amit elkezdett. Zita nyakáról egyre lejjebb és lejjebb haladt, elért a tartóiktól megszabadult, jókora, formás, körte alakú cicikhez, melyek hegyén fázós-izgatottan megkeményedett, cseresznyemag-bimbók barnállottak. Először csak Tibi-ajkak cuppantak rajtuk, s körülöttük, később Tibi-nyelv is csatlakozott, pajkos kergetőzésbe kezdve a ruganyos gombocskákkal. A kis piszkok mindig elugrottak előle-alóla, de sokáig nem adta fel. Aztán Tibi ismét lejjebb indult, finom, pihés has következett, közepén köldökkel, nem sokkal az alatt melegítőnadrággal. Ez utóbbi igen zavaró volt a fiú számára, nyúlt volna, hogy lerántsa, ám Zita nem engedte neki, kérte, álljon fel. Tibiről már felálltában lekerült a póló, a lány finom ujjai, lakktalan körmei kéjesen cirógatták a barnás, csigákba göndörödő bozontot, melyet Tibi testszerte viselt. A lány vadult a szőrös pasikért, de ha tetszetős darab volt, ám szőrmentes, attól sem viszolygott. Leguggolt a „duplán álló” férfi elé, érezte a forróságot, mely a melegítőből áradt. Gyors mozdulatot követve rogyott a nadrág bokáig. Gazdája kilépett belőle, nehogy a későbbiekben akadályoztatva legyen. Zita már a boxeralsón matatott, a sliccen keresztül kotorta elő a kőkemény, méretes és vastag szerszámot. A lány imádta. Órákig képes volt dédelgetni, cirógatni, de most sikerült olyannyira felizgulnia, hogy nyomban keményebbre vette a figurát. Marokra fogta a kéjrudat, s felhúzta a fitymát. Bíborlila makk fénylett fel, az orrától néhány centire. Megpuszilta a hegyét, kinyújtotta a nyelvét, és megnyalintotta. Imádta ezt a selymes érzést, mohón fonta ajkait is köré. Eleinte lassan, lágyan csúszkált fel-alá, miközben ujjai, és nyelve is dolgozott, aztán felgyorsult. Pornószínésznőt megszégyenítő ügyességgel, és gyorsasággal hajszolta pasiját egyre feljebb, a fellegekbe. Annak ellenére, hogy Tibi sokáig volt képes kibírni, mintha gyorslift vitte volna föl. Zita nyelv-, és kézimunkájának néhány percen belül meg is volt az eredménye. Felnyögött, lábai megfeszültek, és farka hihetetlen erővel lövellte jókora adag ondóját a lány szájába. Zita csak nyelte, és addig fejte, míg az utolsó cseppet is sikerült kipréselnie a lüktető, forró péniszből. Tiszta volt, és némileg leeresztett, mikor elengedte.

 Tibi kihasználta az alkalmat, lerántotta a boxert, a lány melegítőjét, és a hófehér, csipkés bugyi elé térdelt. Nedves forróságot árasztott a tenyérnyi ruhadarab, óvatosan állt neki lefejteni. Lassan, de biztosan vált láthatóvá a rózsaszín háromszög. Zita a szőrt csak a pasikon kedvelte, saját magán nem. Amióta az első szálai serkedni kezdtek, borotválta mind az ölét, mind a hónalját. Tibi előtt így csupasz, lucskos, zárt ajkú punci háromszöge jelent meg. Bugyi a bokára, el vele! A lány kilépett belőle, terpeszbe állt, pasija forró-mohó csókjai már odalent cuppogtak. Nyelve is bekacsolódott, selymes-finom nedvet ízlelve csapott lentről fel (vagy bentről ki? Ki tudja ebben a helyzetben!). Hegyével az apró, ám annál érzékenyebb csiklót kereste. Nem kellett sokáig! Duzzadt is ki a kis kéjgomb, ahogy csak bírta! Tibi nyelve pedig tudásának legjavát nyújtotta, egyetlen pillanatra sem hagyott békét a peceknek, melyre a hüvely forró nedvezéssel, Zita ajkai pedig kéjes nyögésekkel, egy-egy apró sikkantással reagáltak. A lány hangja néha érthetővé vált, a vége felé már szinte sikítva kérte a fiút, dugja már meg, de az nem. Szervileg nem volt akadálya, farka ismét keményen, és délcegen állt, egyszerűen csak párjához hasonlóan ő is szerette, ha a másik a szájába élvez. Már nem is volt sok hátra. Zita még előbbre domborította csupasz, lucskos ölét, alteste meg-megrándult, majd hirtelen megmerevedett. Hangja elcsuklott, lélegzete elakadt, teste megremegett. Zárt kisajkai közül átlátszó folyadék bukkant elő, és csordult le, folyt végig Tibi állán, Zita combján. Egyetlen hang nem jött ki a torkán, amikor az orgazmus hullámokban csapott át szép testén.

 Tibi felemelkedett, megtörölte az arcát, megcsókolta menyasszonyát, és megpillantott valamit a létrán. Mintha egy barna varkocsos frizura lett volna, de csak elmosolyodott magában, és folytatta. Zitát leültette a pokróc által takart bálára, ő pedig elétérdelt. A lány széttárt combjai közé igazította bíborlila makkját, a csatakos ajkak engedelmesen nyíltak szét. Gyors mozdulattal hatolt majdnem tövig, egyszerre nyögtek fel. Tibi kihúzta, majdnem teljesen, és újra belökte, kicsit mélyebben. Újabb nyögés. Ezt a mókát megismételte párszor, mindannyiuk nagy örömére. Később már nem húzta ki, hanem gyorsított a tempón, és jobb keze hüvelykujját a piros-nedves, kemény gombocskára szorította. Farka mozgásával egy ütemben nyomkodott a hüvelykujjával, kétszeres örömet okozva ezzel a kéjtől nyüszítő lánynak.

 - Tövig… nyomjad! – nyögte Zita. – Mindjárt… mindjárt!… Most!

 A lány teste megrándult, forró hüvelye satuként szorult a benne dolgozó fasz köré, ha Tibi nem tart ellen, ki is lökte volna magából. Óriásit élvezett. Vőlegénye azonban bírta még, hát pózt váltottak. A lány négykézláb ereszkedett, fenekét magasra tolta, vöröslő puncija epekedve nyílt szét. A vaskos kéjrúd tövig csusszant a nedves hüvelybe, és mint a dugattyú, dolgozott benne keményen. Kihúzta a makk hegyéig, majd újból tövig be. Ez kellett Zita alaposan felkorbácsolt érzékeinek! Alig volt túl a másodikon, már érezte, hogy a harmadik sem késik soká. Felnyikkant egy erősebbre sikeredett lökés után, az apró fájdalom, melyet okozott is kéjjé vált. Nem fogta vissza magát, nyögött hangosan, szavai összefüggéstelenné váltak, de bíztatóak voltak. Bal kezével hátranyúlt, megfogta Tibi szőrös, izmos fenekét, és ezt sikkantotta.

 - Jövök!

 Tibi hasa Zita fenekének feszült, a forró hüvely pedig nedveit fröcskölve, lüktetve szorult a benne nyomuló fasz köré. Megvolt a harmadik, nem kisebb orgazmus, mint az előző kettő.

 - Ide nézz, édes! – szólt a fiú a remegő, megforduló lányhoz. Farka a markában, makkja majd’ kicsattan, és lila. Két-három húzás elég volt, a délceg rúdból nagy erővel, óriási ívben röpült elő a fehér-áttetsző sperma. A szemközti bálán landolt, de Tibi nem vette észre, szemére a gyönyör köde szállt. Zita elétérdelt, a maradék cseppeket kéjes-mohón nyalogatta le…

 

 - Nem láttad a vendégeket? – kérdezte Anikó Márktól, végezve a mosogatással.

 - Kint vannak az istállóban, a lovakat tutujgatják… - vont vállat a srác.

 - Elment az eszed? Tudod, hogy Kalifa harap!

 - Tudom, és mondtam is nekik. A csávó azt mondta, ért a lovakhoz.

 - Akkor sem lett volna szabad otthagynod őket!

 - Jó, megyek!

 - Hagyd, majd megyek én! – csapta le Anikó a konyharuhát és a kötényt. – Te meg addig mossál fel!

 Márk nyelvet öltött a lány hátának.

 

 Anikó kiért az istállóba. A lovakon kívül senki. Alaposan körülnézett, de eredménytelenül. Leoltotta a villanyt, és átment a csűrbe. A padlásról hangokat, mozgást hallott, nesztelenül a létrára hágott. Felpislantott, és azt látta, hogy a két vendég meztelenül hágott. Nem volt egy leskelődős fajta, de egyszerűen képtelen volt elvonni figyelmét a fiatalokról. A szép ívű spriccelés után gyorsan leosont, megtapintotta jócskán nedves bugyiját, és nagy ajtócsapódást keltve szólongatta őket.

 - Itt vagyunk fent, mindjárt megyünk! – hallatszott Tibi hangja.

 Lemászván Tibi megemlítette a szénapadlás romantikáját, az onnan látható csodás naplementét, és elbúcsúzva a szobájukba mentek.

 

 - Na, merre jártak? – kérdezte Márk, mikor Anikó visszatért.

 - A szénapadláson…

 - Csak nem? – mutatta a srác kéjenc vigyorral.

 - De bizony! – kacsintott a lány. – Siess, menjünk lefeküdni!

 

 Anikó már zuhanyozott, mikor Márk belépett a fürdőszobába. A srác szinte azonnal esett volna neki a lánynak, de az eltolta magától.

 - Jaj, Márk, majd odabenn! És ha valaki benyit?

 A pasas némileg elhűtve, de álló farokkal gyorsan megfürdött, és követte barátnőjét. A szobában azonban nem hagyott neki békét, a lánynak pedig nem volt ellene kifogása. Mohón tapadtak egymás ajkaira, szorosan ölelték egymást. Anikó gömbölyű, formás és kemény mellei Márk szépen kidolgozott, szőrtelen mellkasának feszültek, míg keskeny szőrcsíkkal ékesített ölébe a fiú vaskos, fazonborotvált szerszáma nyomakodott be. Egyelőre a célratartást gyakorolta, pillanatnyi testhelyzetük nem engedett meg mást. Márk már a keményen ágaskodó bimbókat csókolta, nyalogatta, míg jobb tenyere a csupasz ajkú puncira simult. Középső ujja szemtelenkedett be a terpeszbe állt lány zárt ajkacskái közé. Nedves volt és forró. Jóval nedvesebb, mint ennyi izgatás után szokott, de Márk figyelmét ez elkerülte. Csak az érdekelte, hogy a lányt minél jobban felizgassa, és elélveztesse. Vonzó perspektíva. Ujja olyan mélyre csusszant a hüvelybe, amennyire tudott, tenyere megnyomta az ajkak mélyén megbújó gyönyörgombocskát. Anikó felnyögött, de aztán csak halk szuszogással kísérte a fiú kézjátékát, később az ágyra feküdt, nedves ölét szélesre tárta pasija előtt. Márk folytatta, ujja dolgozott a puha, forró vaginában, hüvelykujja pedig a bepirosodott, megduzzadt csiklón dolgozott keményen. A lány testében egyre csak erősödött, fokozódott a kéj, de fegyelmezetten viselte, csak szapora lélegzetvétele utalt arra, hogy élvezi. Azt még inkább élvezte volna, ha a srác tövig bedugja, de még várnia kellett. Körülbelül két mozdulat, és három másodperc hiányzott a csúcshoz, mikor Márk az ujját a farkára cserélte. Ez a kis kihagyás visszavetette a lányt, de mikor puncija mélyére szaladt a pirosló makkal, szőrtelen zacsival ellátott vaskos-eres kéjrúd! Főleg, mikor kettőt-hármat mozdult! Anikó fenyüszített, teste megrándult, a lepedőbe markolt. Hullámokban csapott át rajta a gyönyör, puncija görcsösen feszült a megállás nélkül dolgozó faszra, ki is lökve magából egy pillanatra, pár csepp nedv kíséretében. Márk szemrebbenés nélkül visszadugta. Kicsit lassított a tempón, de felesleges volt. Anikó suttogva gyorsításra ösztönözte. Hát akkor gyerünk! Mint a bika, úgy hágott, szőrtelen zacsija neki-nekicsattant a formás, nedvektől csatakos popsinak. A srác érezte, nem sok kell neki, de a lány megelőzte. Felnyikkant, megfogta az izmos Márk-feneket, magához feszítette. Ebben a pillanatban ért a pasi is a csúcsra. Tövig mélyesztette dákóját az orgazmustól pulzáló punciba, és vad lökődések közepette fröcskölte ondóját a lány testébe. Ernyedten omlottak egymás karjaiba, majd rövid pihenés után kiosontak a zuhanyzóba.

 

 Reggel a konyhában Anikó sürgölődött, mikor Tibi és Zita bement.

 - Szia!

 - Sziasztok, jó reggelt! – köszöntötte a vendégeket a lány.

 - A többiek? – érdeklődött Tibi.

 - A Nagyi bement Kőszegre, vásárolni, meg anyuékhoz. Márk eteti a lovakat, aztán kilovagolunk. Nincs kedvetek velünk jönni?

 Tibi, látva Zita berzenkedését, szabadkozott, hogy nem. Majd máskor. Zita hozzátette, hogy csak ő, Tibi egyedül, mert neki nincs kanala hozzá.

 - Azt hiszem, elmegyünk gombászni – mondta Tibi. – Valamelyik nap olyan sok szép gombát láttunk.

 - Van valaki itt a faluban, aki ért hozzájuk? – kérdezte Zita.

 - Igen, majd elkísérlek hozzá, ha visszajöttetek.

 - Köszi! – mindeközben megreggeliztek, a pár átöltözött, magához vett egy szatyrot, és az udvaron belegyalogoltak az időközben lovascuccot öltött Anikóba.

 - Kosárba szedjétek, úgy nem törik össze annyira! – és elszaladt hozni egyet. Sok szerencsét kívántak egymásnak, és mentek az útjukra.

 

 Már néhány órája rótta az erdőt Tibi és Zita, telegetett a kosárkájuk, hócipőjük. Patakpartra leltek, leültek, pihentek. A lány hátizsákjából kaja került elő, ettek.

 - Anikó marha jól nézett ki, abban a lovascuccban! – jegyezte meg Tibi.

 - Máskor is jól néz ki… Letesztelnéd, mi?

 - Hát, szó ami szó… - vigyorodott el a srác. – De hát itt vagy nekem te!

 - Miattam ne aggódj, tesztelgesd csak Anikót, ha akarod!

 - Ne mán! Megengeded? – hüledezett.

 - Persze… - most a lány vigyorodott el. – De ennek ára van!

 - Csak nem… - kombinált és jutott elég egyértelmű végeredményre a párja. – Márk?

 - Naná! Kis szöszi herceg! Magamra rángatnám!

 - Én meg vagyok a kis barna herceg, no de üsse kavics, részemről rendben a dolog. Már csak az a bibi, hogyan kivitelezzük!

 - Ti, férfiak olyan egyszerűek vagytok! – mosolyodott el a lány, felállt, megrázta szőke sörényét, csábosan domborított, Tibi szeme kigúvadt. – Látod?

 - Ja, ti, nők olyan bonyolultak vagytok!

 Ezen filozofáltak még egy kicsit, majd elindultak a patak mentén lefelé. Egy helyen kiszélesedett a meder, egyik oldalon bokrok, kidőlt fa, a másikon a part menti növényzeten túl tisztás. A túloldali bokrok közt volt egy kis hézag, tökéletesen látható volt a tisztás rétjén nyíló rengeteg virág. Tibi azonnal felment a kidőlt fára, mely fénykorában vastag volt, sima kérgű, holtában kényelmes ülő-, akár fekvőhelyet nyújtott embernek, táptalajt és élőhelyet taplógombáknak. Zita a pasi mellé ült, egymást átkarolva nézték a piciny tavacskát, hallgatták, ahogy csörgedezve távozik belőle a víz. Csöpögősen romantikus volt, erről Tibi gondoskodott, hogy még csöpögősebb legyen. Átölelte a lányt a másik kezével is, izgató, kezdetben gyengéd, majd egyre merészebb, érzékibb, nyelvesebb csókokat váltottak. Zita eleinte húzódozott, hogy itt az erdő közepén, de Tibi megnyugtatta, erre a madár se jár. Egyre jobban belebonyolódtak a csókolózásba, Tibi keze már a lány pólóját ostromolta, és alatta a nagy, most éppen tartó nélkül gömbölyödő ciciket. Zongoristát megszégyenítően finom, és érzéki ujjtánc hatására keményen meredeztek a bimbók. Ezt már látni kellett! Lekerült a póló, a fiú ajkai, nyelve máris a halmokon volt. Csókolgatta, nyalogatta, izgatta, Zita pedig nagyon élvezte. Nagyon szerette, ha a melleit becézik, majdnem olyan kéjt okozott, mintha a puncijával tennék ugyanezt. Kényelembe helyezkedett a fán, és halkan sóhajtozva, lehunyt szemmel élvezte, amit Tibi művelt. A fiú egyik keze már a melegítőnadrágban matatott. Egyelőre a lábközén, ahol igen nagy volt a forróság. Zita, hogy könnyebben menjen, megemelte formás fenekét, mire Tibi lehúzta a nacit. Fehér bugyi háromszöge rejtette már csak a „kiskopaszt”. Megdörzsölte először így, a ruhadarabon keresztül. Nem elég, hogy forró volt, nedves is! Ettől végképp elszállt a fiú esze, levetette a bugyit is. Zita kéjesen hátradőlt, sőt, végigheveredett a széles fatörzsön, lábait pedig úgy tárta szét, hogy talpával ki is egyensúlyozza magát. Tibi térdre omlott a csupasz, rózsás-nedves pina előtt, ujjaival picit széjjelebb húzta az ajkakat, hogy nyelve akadálytalanabbul férhessen hozzá a gyönyörgombocskához. Szegénynek nem volt menekvése, Tibi nyelve lecsapott rá, bele is remegett, és már nem is akart menekülni. Hamarosan bepirosodott, megduzzadt, és pajkosan kergetőzött az őt kergető nyelvvel. Amint az rásimult, újra és újra kicsúszott alóla. A két szerv fel sem fogta (hogyan is gondolkodnának!), mit okoznak ezzel, tény, hogy nagyon jót. Zita zihált, halkan nyögött, kezei Tibi hajába túrtak, hüvelye egyre csak termelte nedveit. Testében csak erősödött, fokozódott a kéj, finoman meg-megrándult, de a szokatlan hely miatt nem mert nagyobbakat. Elkövetkezett azonban az a pillanat is, mikor felért a csúcsra. Altestét megemelte, hüvelye összeszorult, csupasz punciajkai közül néhány csepp cseppent. Szabálytalan, kapkodó lélegzettel élvezett el Zita. Fejét hátravetve pihegett, pasija fölékúszott, a lány finoman eltolta.

 - Ne így! – kérte. – Bele akarok ülni!

 Tibinek sem kellett kétszer mondani, lecsüccsent a fára, a lány átlépett fölötte, de nem szembefordulva „foglalt helyet”, hanem formás popsiját domborította a pasi felé. Lassan ereszkedett lejjebb és lejjebb, finoman igazította lyukra a kemény dákót. Felnyögtek, ahogy tövig ült bele a lány, majd hátradőlt kicsit, és lassú mozdulatokkal elkezdte emelgetni alfelét. Néha majdnem kicsusszant a szerszám, de ilyenkor annál határozottabban mozdult Zita lefelé, ezzel hatalmas gyönyört okozva nemcsak magának, de a srácnak is. Tibi megpróbálta valamelyik kezével megkaparintani a pirosló csiklót, de nehezen ment, hát letett róla. A gyönyörük így is nagy volt, de a lány, hogy kedvezzen a párjának, előrenyúlt, és saját maga feszítette ujjait a peckére. Ez már bonyolultabb mozgássorozat volt, kényelmetlenebb is, de már annyira fel voltak piszkálva az érzékei, hogy nem törődött vele. Mozgott, ahogy tudott, simogatta csatakos punciját, ahol érte. A végeredmény azért meglett, és meglepő hamar, meglepő erővel. Hüvelye összerándult, kipréselt magából néhány csepp nedűt, kilökte magából a faszt, és bizony a záróizom sem működött rendesen, kifröccsent némi pisi is. Zita azonnal tolta vissza magába a dorongot, tán ha kettőt csusszant rajta, mikor Tibi leszállíttatta.

 - Ezt figyeld, kicsim, ezt! – ugrott talpra, a kis tó felé fordult, markában a farka. Három lágy húzás, és „robbant”. Szemét behunyta, fejét hátrahajtotta, makkjából pedig hatalmas ívben fröccsent elő a hófehér ondó, nagyot toccsanva a vízben. A maradék cseppeket pedig Zita nyalogatta le lelkesen.

 Horkantásra figyeltek fel.

 Ajjaj!

Wackond 2015.06.08. 17:59

Falusi turizmus 2

 

 Márk és Anikó jó nagyot lovagolt, minden jármódban megdolgoztatták az állatokat, és az „itatóhoz” sétáltak. Csendesen lépegettek a lovak, legeltek, a hátukon ülők beszélgettek.

 - Kíváncsi vagyok, találnak-e gombát a vendégek! – mondta Márk kajánul.

 - Sok gomba van most az erdőben, a múltkori eső jót tett nekik – hűtötte le a lány.

 - Azt mondod?

 - Azt.

 Egyre közelebb értek a patakhoz, már látták a bokrok közti tiszta részt, szemben a kidőlt fával.

 - Jól látom, vannak a fán? – hunyorgott Márk. Persze, jól látott, nem volt az olyan messze.

 - És egész jól vannak! – tette hozzá Anikó.

 - Ez a Zita baromi jó csaj! – jegyezte meg Márk. Eszében sem volt visszafordulni. – És Tibi is szimpatikus.

 - Jó pasi! – bólogatott Anikó, aztán elképedt. Ekkor állt fel ugyanis a másik oldalon a srác, és adta elő óriási spriccelését. Már közel voltak, a lány lova felhorkant. A lovakon kívül mindenki kővé dermedt. Zita, elfeledve meztelenségét, állt Tibi mellé.

 - Jaj, bocsánat, nem vettük észre, hogy itt vagytok, már megyünk is! – fordította lovát Márk, szemét le sem véve Zitáról.

 - Most már minek? – rikkantott oda Tibi, és párját kikerülve lement a fáról. Felöltözött, és átlábalt a túlpartra.

 - Tudod, ide szoktunk járni itatni, de onnan – mutatta ijedten Anikó, - csak az utolsó pillanatban lehet észrevenni, ha van itt valaki…

 Tibi arca kifürkészhetetlen volt, Zita közben felöltözött, és melléállt. Már szólt volna ő is, de a srác megelőzte.

 - Tehát most itatni jöttetek, mert mindig ide jártok.

 - Igen.

 - Akkor viszont volna néhány dolog, amit tisztáznunk kellene.

 Anikó megijedt. Itten verekedve lesz! Márk is felkészült az efféle megoldásra, de Tibi folytatta, s amit mondott, mindenkit meglepett, később bevallotta, még önmagát is.

 - Először is, ha kérhetném, itassátok meg a lovakat, az élvezet jár nekik is!

 - Mire készülsz? – rángatta Zita, míg a másik pár itatott. Tibi cinkosan rámosolyodott, és csendben maradt.

 - Nem mennek el, ha elengeditek őket?

 - Nem, de a kantárt akkor levesszük.

Öt perc múlva a fűben ültek.

 - Néhány napos itt-tartózkodásunk alatt észrevettem néhány dolgot… - kezdte Tibi holt komolyan. – Mégpedig azt, hogy kölcsönös szimpátia alakult ki köztünk.

 Erre mindenki bólogatott, de Márk még mindig feszült volt. Nem tudta, mire megy ki a játék. Zita látványa felcsigázta szexuális érdeklődését, most azonban úszni látta az esélyeit.

 - Ez a kis közjáték azonban némiképp más megvilágításba helyezi a dolgokat. Azt azonban elismerem, tán nem kellett volna itt a fán, hiszen bárki megláthat…

 - Igen – szólalt meg Anikó.

 - És, milyen látvány volt? – vigyorodott el Tibi, ekkor engedett le Márk, leginkább a döbbenettől. – Egyáltalán, tetszünk mi nektek?

 Zita teljesen elhűlt, oldalbabökte pasiját, mire az végképp kinyitotta a száját.

 - Ide figyelj, édesem! Azt mondtad, mikor először megláttad őt, leizzadt a bugyid! Én, mikor Anikó letette elém először a rántottát, majdnem a fülembe raktam a villát! Márk szeme majd’ kisesett az előbb is, mint mindig, mikor téged meglát, és Anikó is köldökig pirul, ha összefutunk! Ne pirulj! – szólt rá a lányra. – Fiatalok vagyunk, egészségesek, értelmesek. Ez az előbbi incidens csak véletlen volt, de ha már így esett, fordítsuk a javunkra! – Márkhoz fordult, Zitára mutatott. – Tetszik?

 - Igen – bólintott meglepett-tétován a szőke srác.

 - És neked? – fordult a párjához.

 - Tudod…

 - Egyáltalán van valakinek valami kifogása bárki ellen? – Tibi ekkor már talpra ugrott. – Gondolkodjatok, mindjárt jövök!

 Zita felugrott, és utánaszaladt. Lehülyézte, elmondta mindennek, de a pasi érvelése helytálló volt, bizony érdekelte őt Márk, sokszor beszélgettek róla, mióta itt voltak.

 Anikó összenézett pasijával, aki csak vigyorgott, mint a vadalma.

 - Részemről oké!

 - Rendben!

 

 Tibiék visszatértek Márkékhoz, akik egyértelmű mosollyal várták őket.

 - Itt, most? – kérdezte Tibi.

 - Nem, vissza kéne vinni a lovakat most már, és etetni is kellene… - felelte Anikó.

 - Nem beszélve gondolom a házimunkáról! – tette hozzá Zita. – Majd én segítek!

 - Aranyos vagy, köszönöm, de… - a szőke lány leintette.

 - A részleteket pedig megbeszéljük útközben – mondta Tibi, és elindultak.

 

 A gombáról azért nem feledkeztek meg, a majdnem teli kosarat elvitték egy helybeli szakértőhöz, aki néhány gyanús egyeden kívül nem talált rosszat, és gratulált a bőséges fogáshoz.

 Amíg a két fickó ellátta a lovakat, és kitakarította az istállót, a lányok vacsorát főztek. Az aprajából leves, a szebbekből rántott gomba lett, isteni tartármártással, hasábburgonyával. Margit néni egy darabig kezét tördelve sopánkodott, hogy a kedves vendég miért dolgozik, de Zita mosolygott, és nem hagyta magát.

 - Ugyan, Margit néni! Tessék csak pihenni, nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha segítek egy kicsit! Szívesen csinálom!

 A néni zsörtölődött még egy kicsit, aztán feladta, és hátrament, a külön bejáratú lakrészébe.

 Megették a finom vacsorát, lezuhanyoztak, és először mindenki a saját szobájába ment.

 - Vigyázz magadra! – ölelte meg izgatottan menyasszonyát Tibi.

 - Te is! – megcsókolta a srácot, aki kiment. A folyosón összefutott Márkkal, vigyorogva hátbaveregették egymást, és kopogtatott a másik szoba ajtaján.

 

 Anikó izgatottan várt, majd „Igen!”-t kiáltott, meghallva a kopogást. Tibi benyitott, látszott rajta az elfojtott izgalom. Leült a lány mellé, sötétkék frottírköntösét zavartan elrendezte, tekintetük találkozott, felszikrázott, mint első találkozásukkor. Borzongatóan kellemes érzés volt, ilyen alig-alig fordult elő vele, az utóbbi években pedig egyáltalán nem. Megfogta Anikó hosszú, finom ujjait, és gyengéden megcsókolta. Egy szó sem hangzott el köztük, felesleges is lett volna. Anikó amúgy is félénk volt ilyen téren, Márk az első, komolyabb kapcsolata, Tibiből pedig délután a düh beszélt. Azért lett dühös, és fakadt ki, mert megunta azt a nyűglődést, ami megy négyük között. Estére sokkal oldottabb lett minden, de itt, Anikó mellett többrendbeli bűntudata is volt. Csakúgy, mint a lánynak, ugyanazon okokból. Végül Tibi vállat vont, elvégre megbeszélték, odahajolt a lányhoz, és gyengéden szájon csókolta, mint az előbb az ujjait. Anikó tétován viszonozta, utóbb felbátorodott, melynek végeredménye hosszú, szenvedélyes, túlfűtött csók lett. Nyelveik is aktívan kivették a részüket, sikamlós kergetőzést csináltak. Ezt még néhányszor megismételték, gátlásaik egyre csökkentek, végül teljesen megszűntek. Ölelgették egymást, Anikó ujjai be-betévedtek a köntös alá, cirógatták a szőrös-bundás mellkast. Tetszett neki, Márkon alig volt szőr, noha izmosabb volt Tibinél, Anikónak jobban tetszett pasin a sok szőr. A lányon is köntös volt, selyemből. Rusnya egy anyag, tökéletesen átveszi a rejtendő formákat, ha egy kicsit is feszül. Na, feszülésben aztán nem volt hiány! A szaggatottan sóhajtozó Anikó kemény, kerek mellei emelkedtek-süllyedtek ütemesen, duzzadt bimbói majd’ átdöfték a hűvös anyagot. Tibi tenyere rájuk is feszült, amitől persze csak még hevesebb lett a fel-le mozgás. Finoman dörzsölni kezdte, a lány már halkan nyögött. A cicik érzékenynek bizonyultak, a srác megpróbálta finoman szabaddá tenni őket. Anikó segítőkészen és gyorsan vette le a köntöst, de bugyi még maradt rajta. Nem baj, majd arra is sor kerül. A fiú tenyerében gömbölyödött mindkét kebel, selymesen, keményen. Ujjai lágy játékba fogtak a cseresznyemagnyi, halványbarnás gombokkal. Anikó nagyon élvezte. Saját magának is új érzés volt ez, Márk keveset foglalkozott a lány melleivel, akkor is kicsit durvábban, inkább az alsó régiókban fejtette ki kéjes tevékenységét. Azért is nem hiányolta a lány, hiszen az ölén keresztül megkapta, ami kellett, önkezével pedig nagyon régen csinálta, azt is „ott lent”. Tibi a nyakát is csókolgatta, míg ujjai dolgoztak, ez csak erősítette Anikóban az érzést. Szolidan, visszafogottan, de egyre szaporábban nyögött, szuszogott, ám hangja felerősödött, mikor Tibi nyelve siklott a mellére. Csókolt, nyalt, csókolt, nyalt, teljesen véletlenszerűen, átérezve, milyen jó dolgot is művel a lánnyal. Anikó hangosan nyögött, és bizony hamarosan olyan dolog esett meg vele, ami ily módon még soha. Elakadt a lélegzete, teste megmerevedett, gerincén borzongás futott végig. Elélvezett. Nem volt olyan, mint a „hagyományos” módszer, de nagyon-nagyon jólesett. Tibi érezte, mi történt a lánnyal, abbahagyta hát, és kedves mosollyal megkérdezte.

 - Jól vagy?

 - Soha jobban! – pihegte, és arra gondolt, Márk miért nem ilyen gyengéd, legalább néha. Tovább nem tudott gondolkodni, mert Tibi visszatért csókjaival a testéhez. Ajkai, arca, nyaka, hersegő húsú keblei, kemény bimbói után lapos hasára terelődött a csók. Anikó hátrébb dőlt, hiszen jólesett neki, de nem adta meg magát teljesen. Viszonozni akarta a fiú eddigi tevékenységét. Ezt jelezte is, mikor a csókok forró, átázott bugyija szegélyéhez értek. Tibi örült is, meg nem is. Szerette volna befejezni, amit elkezdett, meg jól esett volna, ha őt is izgatják. Döntött, Anikó feltérdelt, és mohón csókolni kezdte a fiú arcának minden részét. Ajkait, fülét, nyakát, amit ért, közben kezei is mindenfelé matattak. Leginkább „délre” húztak, rátaláltak a normál körülmények között normál szabású alsónadrágra. A szabás nem változott, csak a körülmény. Anikó finom ujjai forró, hengeres valamin tapogatóztak. A srácon kéjes borzongás futott végig, akkor meg főleg, mikor az ujjak kiszabadították azt a valamit. Gyors mozdulatokkal szabadult meg Tibi az alsótól, később percekig kereste. A lány hanyattfektette, és fölé hajolt Tibi ágyékának. Barna, leomló haja eltakarta a srác elől a kilátást, így csak érezte Anikó áldásos tevékenységét. Megmarkolta a jókora, vaskos, merev kéjrudat, felhúzta rajta a fitymát. Lilán, fényesen bukkant elő a makk, hegyén apró, átlátszó cseppel. Volt valami olyan tulajdonsága Tibi péniszének, mely Anikót is dédelgetésre, finom izgatásra ösztönözte, csakúgy, mint Zitát is szokta. Lassan, gyengéden húzogatta a bőrt, gyönyörködött az előtűnő makk látványában, néha puszilgatta a hegyét, forró testét, szőrös tövét, volt, hogy finoman végignyalta töviről hegyire. Később ajkai köréfonódtak, lassan csúszott egyre lejjebb, nyelve ezalatt lassan körözött a „kalap” alsó, igen érzékeny részén, nagy élvezetet okozva ezzel Tibinek. Nem is tudta nyögés nélkül hagyni, és nagy sokára meg is érezte, hogy három-négy mozdulat hiányzik a „happy-end”-hez. Már éppen szólt volna, hogy ne lepődjön meg, ha spriccel, de ő lepődött meg. A lány megszorította, szájával elengedte, és megrázta sűrű, sötétbarna haját. Úgy helyezkedett, hogy Tibi mindent láthasson, és folytatta. Kidugott nyelve végigcsúszott a rúdon, körözött kicsit a makkon, és újra csúszka. A fiú, átmeneti „lankadás” után ugyanúgy érezte magát, mint pillanatokkal azelőtt. Csak annyit tudott kinyögni: „Jövök!”. Anikó kinyújtotta a nyelvét, hegyével izgatta a makk érzékeny, alsó részét. Hirtelen, nagy erővel tört elő a lyukból a meleg, nyúlós, fehér ondó, egyenest Anikó szájába, aki bekapta ekkor az egész faszt, ujjaival pedig finoman-ügyesen préselte ki az utolsó cseppeket is. Tibi szerint még a másnapi adagot is kiszívta. A lány lenyelte, és tisztára nyalva engedte csak el a dorongot.

 

 Márk is halkan kopogtatott Zitánál, és az engedélyt megkapva benyitott. A lány az ágyon ülve, bő pólóban várta. A pasi fehér köntöst viselt, szőke haja frissen mosva lebegett a válla körül. Zita majd’ elolvadt a vizuális gyönyörtől, és megkérte, maradjon az ajtóban egy kicsit.

 - Mióta gyúrsz? – kérdezte.

 - Nem is tudom, néhány éve – válaszolt meglepve Márk.

 - Volna még egy kérésem a megállapodásunkon kívül.

 - Igen?

 - Nem mutatnál be egy kis chippendale-show-t?

 - Ha akarod… - vigyorodott el némi tétovázás után Márk. – Zenére, vagy anélkül?

 - Hát, csak úgy, csendesen…

 Márk bólintott, elkezdte magát illegetni, mialatt magában dúdolta a jól ismert Joe Cocker-számot. Bemutatta magát elölről, hátulról, majd ismét szembefordult a „közönséggel”, és kioldotta a köntös övét. Kidolgozott felsőteste villant ki, és fehér alsónadrágja. Úgy is tekergett néhányszor, le-lecsúsztatta válláról a köntöst, végül egy röpke mozdulattal röptette. Most tánca konditermi beállásokra váltott, ugráltatta izmait a mellén, karján, combján és fenekén. Zita nem bírta tovább nézni. Felállt, pólója térdig leszaladt, ő pedig Márkhoz. Féloldalasan átölelte, balja a hátát, jobbja a nyaktól derékig terjedő és lelhető izomzatot cirógatta. Vállára hajtotta a fejét, megcsippentette a fehérnemű gumiját, és megkérdezte.

 - Ezzel mi lesz?

 - Legyen, ahogy akarod! – mosolygott Márk.

 - Akkor le vele! – és mire a srác feleszmélt, Zita lehúzta róla az utolsó leplet is, és előtte térdelt. Gondosan nyírt-borotvált szőrzet háromszöge barnállott a vaskos, merev, Tibiénél valamelyest rövidebb kéjrúd fölött. Alatta szőrtelen zacsi függött lazán. A lány mohón vetette magát a dorongra, ajkai kéjsóváran nyíltak, nyelve megsimogatta a hegyét. Felhúzta a bőrt, a makk fényes-bíbor, nem kicsi nagyságában derült fényre. A nyelve ezt is megsimogatta, többször is, majd ajkai között félig eltűnt a szerszám. Szája fel-alá, nyelve jobbra-balra mozgott, a lány teljesen úgy viselkedett, mint egy kiéhezett szuka. Volt is némi igazságalapja ennek, hiszen első pillanatoktól kezdve szexuális vonzalmat érzett Márk iránt, délutáni beszélgetésük óta pedig ki sem száradt a puncija. Bugyijából most is éppen csavarni lehetett volna a nedveket. Az a tény pedig, hogy egy rövidebb, de vastagabb faszt kényeztet, sőt, nemsokára el is mélyülhet benne, hát… elvette minden gátlását. Szenvedélyesen szopogatott hát, minél előbb elő akarta csalogatni a számára oly kedves-finom nedűt. Fáradozását siker koronázta, gyorsabban, mint azt Márk gondolta volna. Anikó ritkán vette szájába a farkát, azt pedig, hogy oda is spricceljen, végképp nem hagyta. Élvezte hát Zita ajak- és nyelvjátékát, aztán egyre erősebb, gyönyörűbb lett a kéj, és hirtelen elélvezte. Izmos fara összeszorult, vádlija is megfeszült, felnyögött, és a zárt, selymes ajkak közé lövellte hófehér ondóját. A lánynak tetszett a hevesség, a melegség, ahogy száját ellepi a gyönyör nedve, és mind lenyelte. Egy cseppet sem hagyott benne, tökéletesen tisztára nyalta, mielőtt elengedte.

 

 Tibi hamar magához tért az orgazmus okozta bódulatból, felült, és átölelte Anikót. Csókolóztak egy sort, mialatt gyengéden, ám határozottan fektette hanyatt. Ismét csókolózni kezdtek, a pasi néha más régiókba is elkalandozott, végül már vissza se tért. Eljutott a már eddig is érzékenynek bizonyult mellekig, de itt is csak néhány csók-csatt erejéig maradt. Most már a lényegre kell térni! Sima hasra tért, közepén köldökkel, akörül alig látható pihékkel. Nem úszták meg, kaptak a cuppanósból. Anikó megint felnyögött, mint az imént, a cicijeinél. Tibi újabb erogén zónát talált. „Hát mennyi van még?” – gondolta meglepve. Zita nem volt ennyire érzékeny. Nem volt a „durrbele-szex”-híve sem, de azt szerette, ha a punciját izgatják.

 Csókolgatta hát izgatóan az egyébként is izgató köldököt, néha bele is nyalintott, és bár érezhető volt ennek jótékony hatása, már igen vágyott arra, hogy megízlelje a lány punciját. Le a bugyival! Anikó aktív segedelmével a ruhadarab lekerült. Fogkefe sörtéjéhez hasonlatos szőrcsík vált láthatóvá, míg a bugyi ünneprontó-nagyot csattant a padlón. Teljesen el volt ázva szegény. A hanggal egyikük sem törődött, Tibi az előtte résnyire nyílt, csupasz ajkú, csurom nedves puncival foglalkozott, Anikó pedig azzal, hogy ezt élvezze. A srác nyelve a húsos, puha nagyajkak közé furakodott, csiklót keresve. Az duzzadt-szerényen húzódott meg a bőrredők között, de a nyelv elől nem volt menekvése. Kéjes-sikamlós kergetőzésbe fogtak, a gombocska mindig elslisszolt, de a nyelv rátalált, hogy aztán újból kicsusszanjon alóla, és kereshesse. Anikó visszafogottan, halkan nyögdécselve élvezte a szervek játékát, ám a gyönyör egyre erősebb lett, nem tudta megállni, hogy néha fel ne sikkantson. Már-már eljutott arra a pontra, hogy faszért sikítson magába, de a csúcspontra hamarabb ért fel, mintsem kimondta volna kívánságát. Erősebb, és határozottabb volt az előzőnél, alteste finoman meg-megrándult, ahogy a kéj áthömpölygött rajta. Éppen csak fel nem sikkantott, ám amint csitult a hullám, remegő hangon kérte Tibit, ugyan, nem dugná-e meg. Mivel a szerszám ismét délcegen állt, a hüvely pedig csordultig telt nedvekkel, semmi akadálya nem volt. Az Anikó ujjai által szétfeszített punciajkak közé finoman, óvatosan, ámde tövig csúszott a kemény és vaskos szerszám. Felnyögtek mindketten. A lány attól, hogy hüvelye teljesen ki lett töltve, a srácot pedig izgatóan szorongatta. Persze az érzett gyönyör sem volt elhanyagolható, noha Tibinek jóval több kellett a csúcspontig. Lassú mozdulatokkal húzta-vonta dorongját a szoros-forró vaginában, és nem is nagyon gyorsított, hiszen érezte, a lánynak ez is elég, és most csak ő számított. Időnként még lassabbra váltott, hogy aztán hirtelen és gyorsan újra tövig döfhessen. Anikó ettől határozottan jobban érezte magát, Tibinek már nem is volt sok dolga hátra, amit remegő hangon tudatott is vele. A pasi átállt a lassan ki, gyorsan be-mozgásra, mikor meglepetésszerűen szorult farkára a hüvely. Anikó lélegzete elakadt, mikor ismét, azon az éjszakán immár harmadszor, jókorát élvezett…

 

 Zita Márkhoz simult. Egyik kezével a srác izmos hátát, másikkal lankadó farkát simogatta.

 - Nem hagyom ám sokat pihenni! – dorombolta Márk fülébe.

 - Nem is szokott „lógni” sokáig, csak erőt gyűjt! – hangzott a megfelelő stílusú válasz. A srác megcsókolta Zitát, nagy tenyere pedig az egyik nagy cicire szorult. Nem túl erős, de nem is gyengéd mozdulatokkal masszírozta, a keményre duzzadt bimbókkal játszott, pólón keresztül. Pár percen belül elunta ezt, finoman az ágy felé kormányozta a lányt, és mielőtt az végigfeküdt rajta, megszabadította a térdig érő lepeltől. A nagy, súlyos, formás keblek picit szétlapultak a hanyattfekvő lány mellkasán, Márk azonnal rájuk vetette magát. Lapáttenyereivel gyúrogatta, gyömöszkölte, élvezte hatalmas méretüket, néha meg-megcsókolta a barnás, kemény bimbókat. Zitának tetszett, jólesett a dolog, erősen fel volt már izgulva, de azt hiányolta, hogy a srác nyelve nem olyan aktív. Időnként megnyalogatta a bimbókat ugyan, de a lány kevesellte. Márk egyre kevesebbet puszilt cicitájékon, a bugyi vonalához közelítette. Szinte észrevétlenül fogta meg a pántot, és húzta le. Szemei egyre jobban kerekedtek ki, ahogy fokozatosan vált láthatóvá a vénuszdomb. Délután már láthatta messziről, de most újfent elfogta a remegős izgalom. Egyetlen szőrszál, még csak sörte, vagy ottfelejtett pihe sem fedte a rózsás háromszöget. Zita felemelte fenekét, megkönnyítve a bugyi útját, mely az ágy lábánál ért földet. Gyönyörű dombocska, közepén a vágattal. Pedofíliával felérő érzés kerítette hatalmába a srácot, szokott darabosságát meghazudtolva gyengéd csókokkal borította a puncit. Még vissza is tartotta a nyíló combokat, hogy hosszú percekig élvezhesse a simaságot. Anikó csak egyszer volt hajlandó neki csupaszra borotválni magát, ő úgy gondolta, legalább egy pamatnak maradnia kell. Márk félmegoldásnak érezte, de így is élvezte. Most azonban teljesülhetett az álma. Nagy sokára helyezkedett úgy, hogy a széttárt combok közé hajolt. A csupasz nagyajkak piros félholdjai közt piciny, nedvektől csillogó, zárt kisajkak váltak láthatóvá, felettük, a bőrredő alatt megbújó csikló. Márk szinte áhítattal csókolta meg jó párszor, és szinte neki okozott gyönyört, holott a lány nyögött fel mindegyik után halkan. Már-már úgy tűnt, a srác sosem hagyja ezt abba, mikor nyelve hegye is előbukkant, és a nedves hasítékba furakodva lentről felfelé haladva nyalt egy erőset. Zita hangosan nyögött fel, amint peckén végigsiklott Márk nyelve. Ez az, ezt már szerette! A mozdulatsor megismétlődött, egyre sűrűbben, egyre gyorsabban, majd a fiú ujjaival széthúzta az ajkakat, hogy az egyre vérbőbb kéjgombhoz hozzáférhessen. Nyelve pörgött, forgott a ruganyos szervecskén, Zita alteste egyre sűrűbben rándult az erősebbnél erősebb gyönyörhullámoktól. Hangját sem tudta uralni, hangosabban nyögdécselt, néha felsikkantott, ám csakhamar elakadt a szava. Lélegzete is. Teste megmerevedett, feneke, puncija felemelkedett, hüvelyéből átlátszó folyadékpatakok lökődtek ki. Szinte beleremegett, ahogy átvágtatott rajta az orgazmus, ám alig csitultak a hullámok, Márk már fölétornyosult. Vaskos, újra kemény farkát igazgatta a csúszós hüvely bejáratába. Tövig lökte be, nem túl finoman, Zita fel is nyikkant, érezve a kéjes fájdalmat. A srác hevesen, vadul mozgatta altestét, dorongja ki-be járt a vaginában, farán vibrálva feszültek az izmok, egész testén finom izzadságfilm fénylett. A szoros-síkos punci teljesen elvette az ítélőképességét, nem vette észre, hogy egy-egy hevesebb lökése bizony fájdalmat okozott a lánynak. Zita ennek ellenére nem szólt rá, mert számára is furcsamód jobb volt, mint rosszabb. Hamarosan pedig ismét egyre jobb és jobb lett, nem érdekelte már semmi, élvezni akart. Ez is bekövetkezett. Csupa lucsok puncija satuként szorult a dolgos fasz köré, ami csak azért nem lökődött ki, mert Márk éppeen méhszájig döfte be. Zita nagyot élvezett.

 

 Anikó magához ölelte Tibit, és a fülébe súgta.

 - Bírod még?

 - Hogyne!

 - Akkor most válthatnánk pózt?

 - Ahogy akarod! – és leszállt a lányról. Anikó megfordult, cicijeit az ágyra szorította, nedvektől csillogó tomporát pedig az égnek emelte. Hátranyúlt, ujjaival szétfeszítette pináját. Vöröslő-csillogó barlang várt Tibire. Még csak igazgatnia sem kellett semmit. A magasság is megfelelt, farka is akadálytalanul mélyedt a forró hüvelybe. Felnyögtek egyszerre, a srác belekapaszkodott a lány csípőjébe, és gyorsan, de odafigyelve hágta meg. Anikó is mozgatta magát, eleinte ugyan rosszul, de hamarjában rátalált a pontos ritmusra, ilyképpen ringatva magát megint csak a gyönyör kapuja felé haladt nagy iramban. Tibi sem volt már sokkal lemaradva, amint érezte, hogy közeleg a „vég”, önkéntelenül is gyorsított. Ettől szegény Anikó eltévesztette a ritmust, a srác finoman le is állította a mozgását, és amikor már csak ő dolgozott, a lány testében megint fölerősödött a kéj. Olyannyira, hogy arcát a párnába temetve nyüszített, azt sikította: „Mindjárt… mindjárt!”. Tibi is ugyanezt hördülte, és pár mozdulat után bizony egyszerre érte őket az orgazmus. A bíbor makk csak úgy fröcskölte áttetsző-fehér ondóját a nedv- és vérbő, forrón lüktető hüvelybe.

 Hosszú percekig pihegtek így, mire szétváltak, és az előkészített zsebkendőkkel a szerteszét csordogáló spermát felitatták.

 

 Zita még éppenhogy csak túl volt a csúcson, de Márk még folytatta. Finoman leállította, megkérte, húzza ki egy kicsit. A srác megtette, látszott rajta, nem szívesen. A lány hanyattfektette, körbecsókolta puncijától nedves farkát, majd föléguggolt. Úgy helyezkedett, hogy Márk kényelmesen mindent jól láthasson. A fényes-vörös makkot a csiklójához dörzsölte, aztán finoman lyukra igazította. Lassan, fokozatosan tüntette el sima gyönyörkelyhében a délceg rudat. Hangosan felsóhajtott, és lassan kezdett fel-alá liftezni, testét hátrabillentette, bal kezével megtámaszkodott, míg jobbjával szétfeszítette nagyajkait, hogy Márk jól láthasson mindent. A tempó lassú volt a pasinak, ám a vizuális élmény, melyet a piros-nedves, szétfeszített punci látványa nyújtott! Az bőven kárpótolt mindent, hát még mikor Zita középső ujja a piciny, de ruganyos-kemény csiklójára simult! Megállíthatatlanul indultak meg a csúcs felé. Zita, hogy ujja is „besegített”, még kellemesebben érezte magát, és mivel érzékei már eddig is fel voltak „pörgetve”, nem is kellett neki sok. Márknak viszont az segített, hogy mindezt szemmel tudta tartani, így aztán szinte egyszerre értek „révbe”. Zita görcsösen megrándult, hüvelyéből nedvpatak csordult, és az egész lány vibrált a hatalmas orgazmustól. Másodpercek múlva Márk arca torzult el, és farka lüktetve pumpálta teli a lány méhét meleg, ragacsos spermájával.

 Ők is csak percek múlva voltak képesek (és hajlandók) szétválni, hogy némiképp szalonképessé tegyék magukat.

 

 A folyosón két ajtó nyílt ki egyszerre. Zita és Anikó először farkasszemet nézett egymással, majd felnevettek. Nyomukban a kielégült, vidám pasikkal. Kölcsönösen kérdőre vonták egymást, milyen is volt nekik, majd bevonultak fesz- és meztelenül a fürdőszobába. Tisztálkodás közben megbeszélték, hogy ha senkinek nincs kifogása ellene, megismételhetik ezt az estét, akár közösen, négyesben is. Kifogás nem volt, így a többi estéjük, ha mindenkinek volt kedve, vad, buja négyesben zajlott, ki-ki a magáéval, vagy a máséval.

 Ámde, mint minden jónak, a nyaralásnak is vége lett egyszer, Anikó és Zita szipogva, Tibi és Márk hátbaveregetve búcsúzott egymástól, mialatt a másik telefonszáma már ott figyelt a telefon memóriájában. Tartották is a kapcsolatot, és amikor idejük engedte, egy-egy hétvégére vagy itt, vagy ott találkoztak is. Még Tibi és Zita esküvőjére is hivatalosak voltak.

Wackond 2015.06.08. 17:58

Falusi turizmus 3

 Teltek-múltak a hetek, hónapok. Mindenkinek ment az élete a normál kerékvágásban. Közeledett a tél, a karácsony, és a szilveszter. Zita vadul készült a vizsgáira, szinte észre sem vette körülötte tébláboló férjét. Tibi nem zavarta, hadd tanuljon, csinálta a maga dolgát. A bili akkor borult ki, mikor a karácsony előtti napokban is Zita éjszakákon át tanult, napközben pedig hullafáradtan takarított, főzött, vagy éppen bevásárolt. Tibi segített neki, ahogy tudott, de nem tetszett a lány túlhajszoltsága, az esti szexről már nem is beszélve. Ha el is fogadta a pasi közeledését, vagy nehezen, vagy egyáltalán nem sikerült a csúcsra érnie.

 Szent karácsony délelőttjén borzasztóan összevesztek. A srác azzal esett a lánynak, hogy túlhajtja magát, semmit sem képes tisztességgel megcsinálni, a lány viszont azzal érvelt, hogy tanulnia kell, hogy le tudjon vizsgázni félévkor.

 - Nem tudnád ezt későbbre halasztani?

 - Nem, ötödikén már kezdődik, és még semmit sem tudok!

 - Ugyan már! Tudsz te mindent!

 - Jaj, hagyjál már békén ezzel! Túl leszek ezen, és újból normális leszek!

 Ettől kezdve egyre emelkedettebb hangon hülyézték egymást, aztán duzzogva arrébb vonultak a dolgukra. Késő délután már állt a fa, kész volt a vacsora, erősen sötétedett, ajándékot csomagoltak. Volt idejük gondolkodni, bocsánatot is kértek egymástól, és a pazar vacsora után hatalmas „lepedőcsatával” bocsátottak meg egymásnak.

 - Kicsim, mit szólnál hozzá, ha holnapután lelépnénk a nagyvilág elől? – kérdezte később Tibi, cirógatva a vállán nyugvó szőke tincseket.

 - Hová? – döbbent meg Zita.

 - Kőszegre…, vagy a környékére…

 - És mennyi időre? – ült fel a lány.

 - Kábé egy hétre, öt napra.

 - Te alávaló, miben sántikálsz?

 - Beszéltem Márkkal és Anikóval. Meghívtak minket, szilveszterezzünk együtt.

 - Te csak így, a hátam mögött szervezkedsz? – szívta fel magát Zita.

 - Rád fér a pihenés! – figyelmeztette Tibi ellentmondást nem tűrő hangon. – A tanulást abbahagyhatnád kicsit. Amit tudsz, tudsz, amit meg nem, azt meg letojjuk! Megyünk telelni, punktum!

 A lány nevetve csókolta meg férjét. Arra az arckifejezésre, melyet az utolsó szónál produkált, mást nem lehetett válaszolni.

 

 - Aztán vigyázni nekem a házra! – búcsúzott Margit néni unokájától a behavazott faluban.

 - Nyugi, Nagyika, nem lesz semmi baj! A Tibiék jönnek, tudod, Pestről!

 - Tudom, akik itt nyaraltak, az a szimpatikus fiatal pár.

 - Meg lehet, hogy Viki és Pali is eljön – tette hozzá Anikó.

 - Ja, ha bulizni kell, akkor jönnek, de szegény öreganyjuk akár fel is fordulhatna tőlük! – dohogott Margit néni.

 - Jaj, Nagyika, tudod, hogy milyen elfoglaltak! – védte a lány a nővérét és a sógorát. – Na, itt a busz, vigyázz magadra!

 Margit néni elutazott hát, Anikó pedig visszament a házba Márkhoz. Délutánra várták a vendégeket, és még néhány apró simítás hátra volt. Megérkezett Tibi és Zita, a hosszú úttól holtfáradtan.

 Reggel szokatlan zsivaj fogadta őket a konyhában. Anikó és Márk mellett egy idegen pár ült, hatéves forma kislánnyal.

 - Sziasztok! – ugrott fel Anikó. – Hadd mutassam be a nővéremet, Vikit, ő pedig a sógorom, Pali. Tibi, Zita, a barátaink, ő pedig Annácska! – mutatott a kislányra.

 Köszöntek, bemutatkoztak, leültek reggelizni. Viki huszonöt éves volt, és hasonlított ugyan a húgára, de Anikó szebb volt. Viki rövid, fekete frizurát hordott, mely valaha hosszú volt, de néhány éve levágatta. Arca nem volt csúnya, de szép sem, amolyan átlagos. Alakja sem kirívó, formás, de látszott rajta, hogy izomtalan. Mindamellett pozitív benyomást keltett Tibiékben.

 Pali sem volt az a feltűnő fazon. Szőke hajú, kék szemű, sasorrú, vékony, szikár fickó, alig valamivel idősebb a feleségénél. Szimpi volt tulajdonképpen, de zavaró, főleg Zita számára.

 Annácska valószínűleg inkább a nagynénjéé lehetett volna, mert hosszú, szőke haját leszámítva teljesen rá hasonlított. Csendesen ült a székében, majszolta a kalácsát, és barna szemei Tibire meredtek.

 Reggeli után Márk és Pali elvonult, míg a lányok rendet tettek a konyhában. Tibire a pesztra feladata hárult, és sikeresen megbirkózott vele.

 - Indulhatunk! – jelent meg Márk fülessapkás feje a bejárati ajtóban.

 - Hová? – kapta fel fejét Tibi és Zita.

 - Kirándulunk egy kicsit a behavazott környékben! – titokzatoskodott Anikó. – Öltözzetek fel melegen, hideg van kinn!

 Öt perc múlva egy hatalmas, gyönyörű lovasszán előtt hüledeztek. Annácska ugrált a boldogságtól, apja és Márk a bakon, két fekete herélt pedig a felszerelést csörgette türelmetlenül. Felszálltak, és elindultak. Mindannyian gyermeki örömmel élvezték az utat, közben Anikó elmesélte, hogy a szánt még az ősszel vették meg az egyik falubeli bácsitól. Nagyon rossz állapotban volt, ám nagyon jó áron. Márk és Pali kipofozta, nagyon szépen helyrehozta, és most használják is. Távlati terveik között szerepel télen a lovasszánkáztatás is.

 Az utazás több, mint egy órán át tartott. Mindössze annyi zavaró körülmény volt, hogy a réteges öltözködés, és a takarók ellenére borzalmasan átfáztak. Mikor visszaértek, a lányok nekiálltak teát, bort forralni, illetve Annácskát megfürdetni, a pasik pedig leszerszámozták, ellátták a lovakat. Mire elkészültek, forró ital várta őket, letelepedtek az asztal köré. Ittak, beszélgettek, megvitatták a profilbővítés körülményeit, később Viki ágyba dugta Annát.

 Még későbbre járt az idő, mikor a felnőttek is úgy döntöttek, ideje lefeküdni, ám Tibiék és Márkék ezt máshogy képzelték el. Megvárták, míg Viki és Pali bemegy az egyik vendégszobába, akkor osontak át a másikékhoz. Mókás jelenet volt, ahogy egyetlen pendelyben összefutott a négy alak a folyosón.

 - Hozzánk? – suttogta valaki.

 - Ti is?

 - Akkor hová?

 - Hozzánk! – nyílt egy ajtó, benyomakodtak mindannyian.

 - Csak nem ki vagytok éhezve? – vigyorgott Márk a halvány fényben.

 - Hát, én maradnék a csajoknál! – szerénykedett Tibi.

 - Akkor, aki kapja, marja?

 - Ha nekik is oké…

 Egyértelmű volt a válasz. Márk nyakába Zita ugrott, Tibit pedig Anikó ölelgette. Hirtelen ötlettől vezérelve Zita magához intette a másik lányt, súgott neki valamit, az bólintott. A két pasit egymás mellé állították, és levetkőztették. Két petyhüdt kuki lógott az orruk előtt. Zita jelt adott, és szabadon választott technikával életet kellett lehelniük a szerszámokba.

 Zita a szájába vette Márk farkát, és nyelve hegyével izgatta a makkot, finom ujjai pedig lágyan mozogtak fel-alá. Ezzel a módszerrel hamarosan keményre és vastagra duzzasztotta a kéjrudat. Ám oldalvást pillantva azt kellett látnia, Tibi farka már kőkemény. Pedig Anikó semmi egyebet nem tett, mint gyengéden felhúzta a fitymát, és míg ujjai dolgoztak, kidugott nyelve hegyével nyalogatta az egyre pirosodó makkot.

 A következő feladat a pasik elélveztetése volt, szintén mindegy, milyen módszerrel. Ebben a témában azonos eszközökhöz folyamodtak. Mindketten majd’ tövig nyelték a répákat, és intenzív ajak- és nyelvmunkával kergették a srácokat a csúcs felé. Zita egyik kezével Márk erős, izmos fenekét és combját is simogatta, rásegítésképpen. Anikó viszont csak olykor megsimogatta az állát verdeső zacsit, golyóbisokat. Már szorosabb volt a küzdelem, ám ismét Tibi győzött. Az utolsó pillanatban megkérte a lányt, vegye ki a szájából, és kézzel fejezze be. Hirtelen, nagy erővel, és jókora ívben röpült ki makkjából az ondó, nagyot csattanva a parkettán. Márk pár pillanat múlva sült el. Nem volt látható a spricc, mivel Zita nem óhajtott egyetlen cseppet sem kihagyni, de a pasi arcáról lerítt a gyönyör.

 

 Viki nyugtalanul aludt, végül felkelt, és azonnal rájött az okára. Átszaladt rajta a tea, és most kifelé kéredzkedik. Halkan, nehogy Annácska felébredjen, kiosont a slozira. Odafelé nem tűnt fel neki semmi, ám vissza már nem hajtotta a szükség. Résnyire nyitva maradt ajtó mellett állt meg. Ejnye, Anikó, milyen figyelmetlen vagy! Nővére bezzeg nagyon is figyelmesen figyelt befelé. Ágyéka megremegett, látva Tibi hatalmas „lövését”. Arra gondolt, Pali néha többször is „igénybe vehetné” őt, néha már úgy kell elzavarnia a pókokat vágyakozó öléről, nehogy befonják hálóikkal. Mindez persze csak képletesen, de a férje tényleg ritkán szeretkezik vele, igényeihez képest. Jobb híján jobb keze segít, vagy féltve őrzött vibrátora. Egyik kéznél volt, másik nem. Szégyen ide, szégyen oda, magához nyúlt. Rövid hálóinge alatt nem hordott semmit, tenyere minden nehézség nélkül szorult hát szőrös, ám némiképp fazonírozott szeméremdombjára. Középső ujja a nagyajkai közti résbe nyomult, megtalálta nagy, duzzadt csiklóját. Eleinte csendesen eljátszogatott vele, szemét pedig nem vette le a szebbnél szebb szerszámokról.

 Odabent fordult a kocka, és a felállás. A lányok levetkőztek, és egymás mellé fekve szemtelenül kínálták puha, bársonyos, csurom nedves puncijukat. Tehettek velük mindent, ami jó, csak gyorsan ám, mert kiszárad! Mivel az előbb említett felállás megváltozott (nem állt fel!), a pasik odahajoltak a forró-nedves puncikhoz. Versenyt nyalakodtak, kergették a pirosló csiklót, nyelték a selymes-finom, átlátszó nedűt, be-benyaltak a hüvelybe. Már ismét ágaskodott mindkettejük farka, ám, miként a lányok velük, most ők versenyeztek, ugyan, melyik élvez el előbb. Nehezebb volt megállapítani, de Anikó picit hamarabb sikkantott fel, mint Zita, ám úgy is lehetett tekinteni a dolgot, hogy egyszerre értek fel a csúcsra. Nedveik folytak, csordogáltak, hüvelyük vibrált, altestük görcsösen megrándult.

 Épp elcsitultak egy pillanatra, pózt keresve mozdultak volna, mikor hangokat hallottak a folyosóról. Kéjhangokat. Viki magáról megfeledkezve dolgozott magán, hüvelyébe mélyesztve középső ujját, míg tenyere a csiklójára lapult. Nyögés nélkül ő sem tudta megállni az orgazmust.

 - Úristen! – ismerte fel Anikó a nővérét, és hibáját.

 - Csak Viki – suttogta Márk, és az ajtóhoz osont. – Most már jól vagy?

 Viki ijedtében felsikoltott volna, de még idejében a szája elé kapta a kezét. Azt, amivel maszturbált. Érdekes látvány volt az ujjáról szétfröccsenő puncinedv az arcán. Márk betessékelte az idegességtől és kéjtől remegő nőt, és különös figyelmet fordítva az ajtóra, becsukta azt. Viki meg sem tudott szólalni a szégyentől, csak állt, mint a faszent.

 - Gyere, nincs semmi baj, ülj le! – ölelte át Zita, a nő leült, kezébe temette arcát.

 - Ne haragudjatok! – szinte zokogta.  – Nem akartam leselkedni, soha nem is szoktam, de… de… - elcsuklott a hangja.

 - De láttál mindent, ugye? – kérdezte Anikó. Az a hat év korkülönbség elegendő volt ahhoz, hogy intim problémáikat ne tudják megbeszélni.

 Pedig bajok voltak Palival, nem úgy állt a szexhez, ahogy Viki elvárta volna, így a nő kénytelen volt más eszközökhöz fordulni.

 - Már a szerető is megfordult a fejemben! – sírta.

 - Az meg sem fordult benne, hogy tán Palit is meg kellene kérdezni? – érdeklődött Zita.

 - Próbáltam csendesen rávezetni, de nem vette a lapot.

 A két pasas eközben összebújva sugdolózott, később magukhoz intették Anikót is.

 - Vagy végleg elcsesszük, vagy szuper éjszakánk lesz! – vélekedett Anikó, majd Márkkal együtt vállalva a feladatot, elindultak Palihoz.

 

 Pali általában nyugodtan aludt, de mindig felébredt, mikor Viki kiment pisilni, és félálomban maradt, míg vissza nem jött. Már épp azt fontolgatta, utánamegy, mert sokáig volt oda, mikor nyílt az ajtó. A férfi azt hitte, a felesége jött vissza, ám csalódnia kellett.

 - Pali, ébredj! – suttogta Anikó, és finoman megrázta a vállát.

A pasas nem akart hinni a szemének. A félhomályban sógornője csodaszép, ám mezítelen alakja rajzolódott ki. Felkattintotta a kislámpát, és több okból is hunyorgott. Szeme nem örült a fénynek, és nem hitt a látványnak. Kicsit rontott a helyzeten, hogy a lány mögött ott tornyosult Márk.

 - Mi van, mi történt? – mormogta.

 - Átjönnél hozzánk egy kicsit? – kérdezte kedvesen mosolyogva Anikó.

 - Háát… nem vagyok úgy öltözve…

 - Dehogynem, Pali, gyere nyugodtan! – nyugtatta meg Márk. A maga módján kedvelte Palit, de néha olyan nehézkes volt.

 - Ha nem zavar… - és kikászálódott az ágyból, követte Anikóékat.

 

 Kisírt szemű Vikit lelt a két (anyaszült meztelen) idegen társaságában. Azonnal odaült felesége mellé, faggatva, mi is a bánat. Viki elrítta baját, Pali meghallgatta, és hümmentett. Intelligens pali volt, vette az adást, sőt, szemlátomást tetszett neki. Szó, ami szó, ellaposodott a szexuális életük az utóbbi időben, nem fordított kellő figyelmet Viki igényeire, ám itt megragadta az alkalmat, és elővezette a saját kis elvárásait is. Most Viki hümmentett, majd kisvártatva bólintott. Felállt, kézenfogta férjét, és kifelé indultak, mikor Tibi utánuk szólt.

 - Csak nem gondoljátok, hogy most itthagytok?

 - Hát, izé… úgy gondoljuk, most rendbehoznánk az… izé… életünket… - nyekergett Viki.

 - Hamar munka ritkán jó! – vigyorgott Tibi. – Most elmentek, dugtok egy jót, és csak részben lesztek elégedettek, ugye?

 - Ööö… - mindössze ennyit tudtak nyögni.

 - Ránk is szükségetek van, látom rajtatok! Ne szégyelljétek kimondani, mi a vágyatok, itt csak az rossz, ami valakinek nem jön be! Márpedig mi bejövünk nektek, igaz?

 - Iiigen – hangzott nagysokára.

 - Ti is nekünk, maradjatok hát!

 - Jó, de hát mégiscsak a húgom! – fakadt ki Viki.

 - Majd nem nyúlsz hozzá! Többieknek szabad a vásár! – rikkantott Márk, és hozzátette. – Bizonyos fokig…

 A pár tétován visszalépdelt az ágyig, és megálltak. Viki lassan levette a hálóingét, ami eddig sem takart valami sokat. Nem túl nagy, de Anikóénál kisebb cicijein fázósan és izgatottan húzódtak össze a bimbók. Pali mellette állt. Szikár, vékony testén azért volt elegendő izom, ami ugyan csak most, így, ruhátlanul vált láthatóvá. Mellkasán és ágyékán barna szőrzet göndörödött, egyébként szőrtelen volt. Átlagos méretű farka félárbocra ereszkedett, nem hagyták hidegen ugyanis a lányok, főképp Zita, de Anikóról is álmodozott már egy-két kéjes figurát.

 Tibi és Márk Vikihez simult, öleléseik, simogatásaik bizony nem estek rosszul a nőnek, ráadásul az imént látottak borzasztóan felcsigázták érdeklődését. A két pasas feje összekoccant, ahogy almányi, kerek, formás melleire vetődtek, és nyelvük-ajkuk kergetőzni kezdett a barna bimbókkal. Viki intim méretei nagyok voltak, volt mit nyalniuk a fiúknak a cicik hegyén. A nagy méret a nő esetében nagy érzékenységet is jelentett, ebben hasonlítottak egymásra Anikóval. Ahogy a pasasnyelvek dolgoztak, Viki élvezete egyre fokozódott, aggályai teljesen megszűntek, halk nyögdécseléssel kísérte Márk és Tibi munkáját. Valamelyikük szemtelen keze már lejjebb is simogatott, a cseppet puhos hason lekúszva a szőrös szeméremdombra feszült. Tibi volt az, a rés közepén a gombocskát kereste. Nem gombocska volt az, hanem gomb! Hozzászokott Zita és Anikó apró, ám érzékeny kéjszervéhez, ekkorát már nagyon régen nem tapintott. Volt valaha egy „ilyen méretű” barátnője, de nem volt hosszú életű a kapcsolat. Az érzés sem volt sokkal hosszabb idejű, melyet tapogatózásával okozott. Az előbbi maszti, meg a mostani dupla izgatás igen-igen jólesett Vikinek, már a fellegekben járt a gyönyörtől. Nemsokára el is élvezett, bőségesen elöntve nedveivel hüvelyét, combját, Tibi ujját.

 - Te aztán jól ki vagy éhezve! – súgta Tibi.

 - Hát… egy kicsit. Meg, ti tudjátok, hova kell nyúlni, mit kell csinálni! – vonogatta mosolyogva a vállát Viki.

 - No, akkor feküdj le szépen ide! – mutatta Márk.

 Viki az ágy szélére ült, majd hanyattfeküdt. Arcához Tibi állt, nyitott combjai közé Márk térdelt. A nő orra előtt kőkemény, bíbor makkos kéjrúd himbálózott. Megmarkolta, és már tapintás alapján is jónak értékelte. Lassan mozgatta a fitymát fel-le, nem bírt betelni az előbújó makk látványával. Élvezkedett alulról-felülről. Persze, mert Márk eközben ujjaival szélesre tárta a rövidre nyírt szőrzetű, nedvektől csatakos nagyajkakat, a pirosló, aprócska kisajkak már maguktól nyíltak, fölöttük a jókora csikló. A pasas nyelve odasurrant, megízlelte. Semmilyen ízbeli eltérés nem volt az eddig nyalt punciktól, de mégis, hogy most sógornőjét kergeti a gyönyörbe, adott valami pluszt. Viki nem törődött azzal, hogy ki, csak hogy mit csinál. Azt viszont nagyon jól. Szeme után szája is be akart telni Tibi farkával, kinyújtotta hát nyelvét, nyalintott néhányat a makkon, aztán eltüntette ajkai között. A nő imádott szopni, ám Pali ezt ritkán használta ki, Tibi viszont azonnal megérezte, és boldogan bocsátotta majd’ húsz centijét Viki rendelkezésére. Ügyességénél már csak mohósága volt nagyobb. Hangosan szuszogva-nyögve csúszkáltatta száját fel-le a rúdon, nyelve hol körözve, hol lágyan csapdosva izgatta a makkot. Ezalatt Márk is kitett magáért. Nyalogatta a csiklót, a kisajkakat, a hüvelyt, még a rövid bundás nagyajkakra is elkalandozott. Viki hangja alapján nem tudott tájékozódni, tele szájjal ő nem sikoltozik, ám alteste olyanokat rándult, puncija oly bőségesen nedvezett, hogy a pasi tudta, nincs messze a cél. Ekkor úgy döntött, eszközt és taktikát vált. Odatérdelt szorosan az ágyhoz, a magasság pont stimmelt, álló farka a lucskos pina bejáratán kopogtatott. Ha tudta volna, mondta volna, hogy „szabad!”, így gazdája adta meg a behatolási engedélyt. Bal kezével ahogy tudta, széthúzta punciját. Márk pici igazítás után finoman, de tövig mélyesztette a forró, csúszós barlangba vaskos dákóját. Meglepően szorosnak bizonyult, ám szinte azonnal a kellő méretűre tágult a vagina. Viki felnyögött, de egy pillanatra sem engedte el Tibi farkát, aki egyre nehezebben bírta. Habár csak húsz perce spriccelt el legutóbb, máris újabb adag gyűlt össze testében „kilövésre” várva. Márk is úgy érezte, nem kell neki sok, ám Viki mindannyiukat megelőzte. Elengedte a szájából a faszt, görcsösen megrándult, és felsikkantott. Puncija lüktető satuként szorult Márk farkára, nedvei fröccsentek. Nagyot élvezett.

 - Verjétek rám! – suttogta kéjesen.

Több sem kellett a pacákoknak! Márk folytatta, ahol egy pillanatra megakadt, és csakhamar, az utolsó pillanatban kihúzta szerszámát, és a szőrös szeméremdombra fektette. Makkjából nagy erővel lövellt ki az ondó, egészen Viki két melle közé. Őt Tibi követte, spriccelése keresztülszelte barátja „folyamát”, így a nő keresztül-kasul le lett ragacsozva. Viki még magához intette mindkét lankadó szerszámot, és az utolsó cseppeket lenyalogatva megtisztította a kéjrudakat.

 

 Pali tétován állt Zita és Anikó között, és ez a tétovaság minden porcikájára kiterjedt. Nem volt kiemelkedően jó pali, de rossz sem. Volt benne valami vonzó, de azt egyik lány sem tudta, hogy mi. Még a szerszáma sem lehetett, mert teljesen átlagos méretű, körülmetélt kéjrúd lengett ágyékán félmereven. Az irányítást Zita vette át, Anikó a háttérben maradt, de besegített, ha kellett. Fenntartásai a sógor-mivoltnak szóltak, nem a férfinak. Mindamellett a Zitával ellentétes oldalról ő is hozzásimult Palihoz, cirógatta, puszilgatta, míg barátnője ujjai már a farkát cirógatták. Zita sosem találkozott körülmetélt pasassal, de Tibi mondta, milyen érzékeny tud lenni a makk, pláne bőr nélkül, hát gyengéd és óvatos volt. Finom keze, mozdulatai hamar merevséget varázsoltak a farokba, és amíg Anikó folytatta fent a cirógatást, Zita térdre omlott. Az orra előtt bíborlott a makk. Nyelve hegye végigsiklott rajta, bonyolult, hosszú utat járva be, míg vissza nem ért a kiindulópontra. Palinak jólesett, halk nyögéssel kísérte, közben tenyere Anikó nagy mellére szorult. Ha már szabad volt! Csókolózni kezdett a lánnyal, akinek nem volt ellenvetése, sőt, pimasz nyelvtekergéssel viszonozta, fokozva ezzel Pali izgalmát. A férfi egyre bátrabb és merészebb lett. Tenyere lecsúszott Anikó melleiről, meg sem állt forró, pamacskás öléig. Középső ujja a résbe nyomult, keresve a gombocskát. Vikinél megszokta a nagy méretet, itt csak sógornője reakciója alapján tájékozódott jobban.

 - Finomabban! – szólt rá Anikó. Pali nagyon erősen nyomkodta a csiklóját, de sokat javult a figyelmeztetés után. Zita mindeközben szorgosan dolgozott alant, melynek hamarosan meg is lett az eredménye. Pali farka nem kevés mennyiségű ondót pumpált a lány szájába, aki élvezettel nyelte. Anikó ezt azonban cseppet sem tartotta élvezetesnek, mivel Pali a csúcs pillanatában erősen belemarkolt a lány puncijába, ami nem volt egy kellemes érzés.

 - Rájöttem, mi a hiba a szexuális életetekben! – súgta a férfinak.

 - Mi? – lepődött meg a pacák.

 - Finom vagy, mint a hétszer rostált bakaszar! – mérgelődött Anikó, és Zitához fordult. – Megtanítjuk, hogyan kell bánni a nőkkel?

 - Persze! Leszel a szemléltető eszköz?

 Válaszul Anikó hanyattfeküdt, és várta Palit, aki bólogatva hallgatta Zitát. Eleinte úgy érezte, csak piszkálás az egész, de aztán elgondolkodott, és belátta, igazuk van. Anikó mellé bújt, Zita a másik oldalról, és figyelte, mit csinálnak. Hosszasan, finom gyengédséggel csókolóztak, míg a férfi tenyere a nagy, érzékeny kebleket cirógatta.

 - Ez az, nagyon jól csinálod! – suttogta Anikó, aki tényleg jobban élvezte, mint az előbb, érzékeny bimbóinak is kellemesebb volt a cirógatás, mint a markolászás. Halk sóhajokkal kísérte a Zita instrukcióit követő Pali mozdulatait. Anikó nyakára, majd melleire tért csókjaival, figyelembe véve Zita tippjét, miszerint sógornője cicije igen érzékeny, használja ki, ha jót akar. Neki. Jót akart, hát csinálta. Csókolta, nyalogatta, kergetőzött a barnás, kemény bimbókkal, keze finoman masszírozta a halmokat. Jó volt. Nagyon jó. Majdnem annyira, mint először Tibivel. A lány két nyögés között meg is állapította magában, tanulékony pali ez a Pali. Barátnője eközben újabb instrukciót súgott a férfinek, aki boldogan követte, miként szája az alatta kéjesen vonagló test vonalát. Belecsókolt a kerek köldökbe, majd a pamacshoz ért. Pali nem rajongott különösebben a borotvált nőkért, de félretette ellenérzéseit. Helyzetet változtatva térdre omlott az engedelmesen nyíló combok között. Ritkán látott ilyen nedves puncit, még pornófilmen is. Zita segített, szétfeszítette a nagyajkakat, pici, piros csikló bújt elő. Pali nyelve odasurrant, finom, tapogatózó köröket rótt rajta. Anikó megrándult a gyönyörtől, a férfi folytatta, egyre gyorsabban kergette nyelvével a duzzadt-kemény szervecskét. Időnként beleízlelt a hüvelybe, az áradó nedvekbe, Zita el is csodálkozott a férfi önálló, pozitív ötletén. Anikó is díjazta, mégpedig úgy, hogy néhány perc múlva halkan felnyikkant, alteste megrándult, és nagyot élvezett.

 Pali abbahagyta, kérdőn nézett a csajokra. Anikó pihegett egy kicsit, majd Zita felsegítette. Hatalmas nyirkos folt maradt utána a lepedőn. Hanyattfektették a pasit, újra merev rúdja a plafont kémlelte. Kis tanakodás után a lányok megegyeztek, Anikó az ágyéka, Zita pedig az arca fölé guggolt. Anikó óvatosan a hüvelyébe igazította a faszt, és felnyögve, lassan tövig ereszkedett bele. Barátnője pedig „vizsgáztatta” a férfit. Segítségképpen széthúzta punciját, a pasas pedig az előbb tanultak alapján finom nyelvmunkába fogott a szabaddá tett, rózsaszín pecken. Zita saját ölén tapasztalhatta tanításának gyümölcsét. Többrendbeli örömmel töltötte el, egyrészt, mert jó ötleteket adott, másrészt, mert jól alkalmazzák, harmadrészt, mert rajta. A két lány, bár halkan és diszkréten, de egymással versenyre kelve nyögdécselt és sikongatott, egyre jobban nőtt bennük az élvezet, és bizony nemsokára majdnem egyszerre csapott át rajtuk az orgazmus. Lélegzetük akadozott, nedveik csordogáltak, hüvelyük vibrált. Remegve szálltak le a csalódott Paliról, akinek már nem volt sok hátra, sógornője finom kis puncija, mozgása, forrósága bizony az egekbe repítette. Volna. Ám a lányok, látván a férfi enyhe rosszallását, körbevették ágyékát. Farka, mint a lakodalmi korsó, szájról szájra járt, néha pedig két oldalról csak úgy „külsőleg” nyalogatták. Hirtelen és váratlanul rándult meg a pénisz, s a bíborlila makk hegyéből gejzírként tört elő egy újabb, nem kis adag sperma, alaposan beterítve a lányok arcát.

 - Arra még megkérnélek, hogy legközelebb, ha ilyen helyzetbe kerülsz, szólj, mielőtt jössz – súgta Palinak később Zita, az arcát törölgetve. – Inkább lenyelné valamelyikünk, most törölgethetjük!

 

 Bő félórás pihegés után a kis csoport megbeszélte a tapasztalataikat, és egybehangzó véleményük szerint király volt.

 - Jesszusom, Anna! – sikkantott fel Viki.

 - Alszik, nem? – nézett Márk ösztönösen a csukott ajtóra.

 - Igen, de fel szokott ébredni éjszakánként.

 - Ti csak maradjatok itt, majd mi átmegyünk oda aludni! – ajánlotta Anikó. – Úgyis van mit megbeszéljetek, nem kellünk mi már ide! – és ezzel a házaspárt magukra hagyták.

 

 Finom megfogalmazás lenne, ha azt mondanám, Viki és Pali éjszakája fergeteges volt. Anikó hajnalig azon rágta a körmét, Annácska ne ébredjen fel. Nem ébredt, de hogy másnap ő volt az egyetlen kipihent ember a házban, az is biztos.

 

 A szilveszter éjszaka is hasonlóképpen zajlott, miként a többi is, míg Tibi és Zita ott telelt.

 

 Kora nyáron, mikor Zita a diplomaosztásra indult, Tibi így szólt.

 - Lesz egy meglepim estére, siess!

 Felesége még heréléssel is fenyegette, de férje nem „köpött”. Lobogtatva papírját jött haza.

 - Szereztem neked állást – így Tibi.

 - Hol?

 - Kőszegen.

 - Megbuggyantál?!

 - Találtam lakást is, a cégnél pedig áthelyeznek – és Tibi átölelve feleségét elmagyarázta, mindezt barátaik miatt tette, no meg azért, hogy kissé összeszedve magukat anyagilag, közösen vezethetnék a panziót, melyet Márkkal és Palival építenének Margit néni házára. Zita el volt ragadtatva.

 Egy hét múlva költöztek.

Wackond 2012.12.31. 18:00

Lovaglóleckék 2

 

 - Hej, Mel, látod, amit én?

 - Egen!

Káromkodás hallatszott tisztán.

 - Gyere, nézzük meg, mekkorát pandázott Lambert!

 

 Két lány napozott a kövér fűvel benőtt rét szélén, a karámtól tizenöt-húszméternyire. Egyetlen falatnyi tanga volt csupán viseletük, ám a tompa puffanás, durva, éles káromkodás hallatán pólót, kaján vigyort öltöttek. Lassan a karámfáig sétáltak, szemük szomjasan itta a látványt, mely a következő volt. Koromfekete, szépen felszerelt, türelmesen álló kanca, dús bokaszőrrel, a körül porfelhővel, Darien Lamberttel. A jóképű pasas amortizáltan, homok- és szitokszemcséket ropogtatva próbált feltápászkodni.

 - Hát, nem vagy valami kecses! – jegyezte meg Mel. A férfi köpött hármat.

 - Ez a teve!…

 - Két hónapos lovaglótudománnyal a helyedben én már az epsomi derbyre mennék! – epéskedett Edna. – Ezt hogy’ gondoltad, aranyos?

 - Valahogy így… - mutatta a pasas kézzel. – De a lóval valahogy nem akart így sikerülni!

 - Mel, vállalod a leckét, vagy tanítsam meg én?

 - Hagyd, Edna, majd én kézbe veszem a díjugrató urat! – mászott a karámfák között be Mel.

 

 A pasas két hónapja tűnt fel a lányok életében, akik lovászok voltak egy meglehetőst balfék, ám könnyen befolyásolható fickó lovardájában. Lambert nem volt igazán herceg típus, már csak azért sem, mert hatalmas, fekete lova volt, és különben is, Harley Davidsonon érkezett a lányokhoz. A pasi vonzó tulajdonságokkal bírt (ló, Harley, húszon-pár centi), hát a lányok lecsaptak rá. Hol egyikük, hol másikuk, hol pedig mindketten igénybe vették Lambertet egy-egy kósza ivarzásra. Mindeközben persze folytatódtak a lovaglóleckék is, mivel a férfi gyermekkori álmát óhajtván megvalósítani, házat vett a kisvárosban, helyet bérelt kancájának, s oktató(ka)t, kik lovagolni tanítják. A vágta ment a leghamarabb, később lóháton is. Mindenesetre meglepően jól haladt a lóleckékkel, a mai napig tán ha egyszer-kétszer esett lóról. Ekkorát azonban még nem. Reggeli kijövetelekor nem említette a lányoknak tervét, miszerint ő (érzése szerint) jól lovagol, jöhet hát mindenféle akadály. A lányoktól ellesett már néhány dolgot, azt hitte, könnyű az akadályt átugratni, és Selma a harminc centire rakott rúdon át is ment. Az első, tán nyolcvanas ugrás azonban kemény dió volt. A ló megállt, Lambert pedig Superman lett a levegőben, hykomat a földön. Porig sújtva tápászkodott fel, és figyelt Melre.

 A két lány szorgalmasan tanította a férfit, aki minden igyekezetével azon volt, hogy profi legyen. Nos, bajnokságon ugyan még sokáig nem indulhatna, ám a két csaj legnagyobb ámulatára két hét múlva a pasas hibátlanul ment végig az általuk összeállított könnyű kis pályán. Selmát a karámfához kötötte, majd két oldalról fogadta Mel és Edna gratulációit, csókjait, vállveregetéseit. A meghitt pillanatokat a „God gave rock ’n roll to you” című Kiss-siker mobiltelefon változata zúzta szét. A döbbent lánytekintetek kereszttüzében üdvözölt egy Mitch nevű fószert, örült, hogy hallja a hangját, helyeselt neki, majd elhívta magához estére, vacsorázni.

 - Mitch egy régi, gyerekkori barátom – magyarázta Lambert. – Van vele egy közös ügyem, amiről most nem szeretnék többet beszélni. Rázós dolog… Ha megbocsátotok, most elpályáznék.

 - Persze, menj csak!

 - Hagyd Selmát, majd mi rendbe tesszük!

 - Kösz, lányok!

 - Majd délután átkukkantunk!

Lambert elporzott.

 

 Délután, olyan öt óra tájban, ígéretükhöz híven a lányok beviharzottak Lambert házába. A férfi a konyhában tett-vett, vacsoraszerűséget próbált összeütni. Mel érkezése megváltás volt számára, aki azonnal kizavarta a pasit, mondván, a kaját csak bízza rá. Darien takarítani indult, ám ott Ednát találta fejkendőben, kötényben, tollseprűvel. Jobb híján kiment a garázsba Harleyt fényesíteni. Mikor a motor már Salamon bizonyos testrészéhez volt hasonlatos, bement a házba. Csillogó lakás, ínycsiklandó illat fogadta, s két csapzott lány. Megdicsérte őket, és a fürdőszobába ment, mert ő is koszlott volt. Bár fürdőszobájában volt egy szép sarokkád is, a férfi inkább a zuhanytálca gyorsaságát használta ki. Behúzta maga mögött az ajtót, és élvezkedve állította erősre a vízsugarat. Tusfürdőjével tetőtől talpig behabozta szőrös-izmos testét, majd sampont nyomván pöndör-göndör hajába, tíz ujjal esett a fejének. Csukott szemmel, fütyörészve masszírozta fejbőrét, nem vette észre, hogy nyílik a zuhanykabin ajtaja. Még akkor sem eszmélt, mikor ujjainak száma tizenötre emelkedett, ám mikor két keze másik kettőt, majd hármat, négyet tapintott, már megszakadt dallamos füttye. Szemet nem nyitott, kockázatos lett volna, így is tudta, kik a kezek gazdái.

 - Lányok, nem szűk itt nekünk hárman? – mosolyodott el a pasas, majd a zuhanyrózsáért nyúlva leöblítette a haját.

 - A kádban jobban elférnénk! – búgta Mel.

 - De sietnék… még borotválkoznom is kellene…

 - Nekünk is! – kacsintott Edna.

 - Ott?

 - Ott… - de Mel már engedte is a kádba a meleg vizet, öntötte bele az illatos habfürdőt. Edna kézen fogva vonta maga után a csöpögő testű Darient. A férfi vonakodott ugyan, de hamar meg lehetett győzni.

 - Edna, téged még megértelek, hogy szőrtelenítesz, de Mel! Neked minek?

 - Mert már serceg a borostától! – dorombolt Mel. Beléptette Lambertet a kádba, s így szólt. – Szeretnéd, ha te csinálnád?

 - Hát… nem is tudom… inkább nem.

 - Na jó – vont vállat Mel, telt keblei csak lágyan beleremegtek. A férfi nyelt egyet. Edna borotvát nyomott Mel kezébe, a sajátjába habot. Barátnője a kád szélére ült, de Darien felé fordulva, hogy az mindent jól láthasson. Ha az ádámcsutkának a makkig kéne mennie nyeléskor, akkor Dariené nagy utat járt most be. Edna behabozta Mel halványan borostás nagyajkait, Mel pedig gyors, ám óvatos mozdulatokkal mindössze kétujjnyi pamacsot hagyott punciján. A férfi csak nyelt, de ült, nem tett semmit, pedig szívesen nekiesett volna már a lányoknak! Barátnője végeztével Edna következett. Ő is színes, szélesvásznú előadást kínált a gyöngyöző homlokú férfinak. Lassú, gyakorlatlan mozdulatai nyomán egyre fogyatkozott szőre, már csak egy csík maradt. Hirtelen ötlettől vezérelve leszedte azt is. Ekkor eldobva a borotvát Mellel együtt becsobbantak a vízbe, és Darienhez simultak. Cirógatták izmos hátát, göndör szőrű mellkasát, finoman harapdálták fülcimpáját, valamelyikük keze pedig már a lényeget is megmarkolta. Ez már sok volt a férfinak, finoman leállította a lányokat, mondván, vendéget vár, s megpróbált elegánsan megpattanni közülük. Sikertelenül. Mel és Edna piócaként ragadt rá, széles vízágyáig is alig tudott eljutni. Itt végképp feladta az egyenlőtlen küzdelmet, s mohón borult Edna cseresznyemagnyi bimbójú, hersegő húsú mellére. Felváltva csókolgatta a kebleket, rózsaszín nyelve ötletszerűen cirógatott néha a bimbókon, a lány nagy örömére. Edna csukott szemmel cirógatta a pasas vizes, göndör fürtjeit, és halkan nyögdécselt.

 Mel egy szinttel lejjebb helyezkedett. Arcát a tiszta férfitest illatát lehelő, dús bundájú, izmos mellkashoz szorította, erős lovászkeze a gerendamerev, egyenes, és forró pénisz derekára szorult. A körülmetélt szerszám végén lilásvörösen, fénylőn, és Mel-ajak-csábítón ült a makk. A lány egy darabig ellenállt a hívogatásnak, átszellemülten csókolgatta a férfi mellkasát, apró mellbimbóit rágcsálta gyengéden, s kezét mozgatta fel-le a kéjrúdon. Amikor Darien halkan felnyögött a finom kéjérzettől, Mel sem várt tovább. Az ágy szélén ülő pasas mellől lecsusszant a földre, s az öle elé térdelt. A teljes pompájában meredő farokban gyönyörködött néhány pillanatig, majd gyengéd csókokat hintett fallosszerte. A gyengéd csókok mindegyre a fénylő makkra sikeredtek, majd Mel ajkai puhán szétnyílva köréfonódtak. A lány hegyes-fürge nyelve lágy körözésbe fogott, míg ajkai fel-alá siklottak a kéjrúdon.

 Ezalatt Edna és Lambert egymáshoz viszonyított helyzete is megváltozott. A pasas ujjai már a lány csupasz ölét derítették fel, többé-kevésbé be is nedvesítették a nedvesítendőt, de már többet akart. A férfi hanyattfeküdt, s frissen borotvált arca fölé frissen borotvált puncit követelt. Megkapta. Edna lovagló ülésben helyezkedett Darien arca fölé, és hogy még jobban megkönnyítse a pasi dolgát, ujjai szétfeszítették csupasz nagyajkait. Húsos, rózsaszín nyelv siklott a finom nedvvel bevont kisajkak közé, majd felcsapva a csiklóra. A rózsaszín gombocska megremegett, idegvégződései kéj jeleit küldték Edna gerincén át az agyába. A lány felnyögött, szaporította légzését, pulzusát, háta hátrahajlott, belucskosodott öle majdhogynem fojtogatón feszült a férfi arcához. Lambert mind a levegővételt, mind a megduzzadt, bíbor csikló nyaldálását megoldotta, és milyen jól! A már egyébként sem izgalmi nulláról indult lány hamarosan izgalmi csúcsra pördült, halk nyöszörgések, kicsiny sikkantásokkal kísérve hirtelen görcsösen megfeszült. Még szerencse, hogy a pacák tüdőkapacitása igen nagy volt, mert az orgazmus pillanatában önmagáról megfeledkezett lány csak szorított combjaival, s picit fröcskölt nedveivel. Lassan ernyedt el, Lambert már alig várta, de a lány bocsánatkérésére csak legyintett.

 Mel is abbahagyta a daliás dákó finom kényeztetését, s Ednát (akit fogai közt sziszegve „Gyilkos”-nak nevezett az előbbiért,) leintette Darien arcáról, hogy az ő fogkefényi pamaccsal díszített punciját tartsa oda. Ednának demonstratíve nem lovagló pózban kínálta nedveskéjét férfinyelvnek, hanem kissé féloldalasan, félig ülve, félig térdelve, ám kezei aktív segedelmével szinte méhszájig feltárva. Dús, husi kisajkai közé cikkant Lambert nyelve, fel-e, sőt, ki-be járatta másodlagosnak nevezhető, ám elsőrangúnak minősíthető kéjszervét. Néhány csapással meg-megbizgette a gyönyörgombocskát, mely keményen, ruganyosan állta a csapásokat. Még akkor is, mikor a nyelv már csak a piros, sima, érzékeny testén táncolt, egyre inkább hajtva azt az édes beteljesedés felé. Mel sem tudott már nagyon parancsolni testének, bár ő nem akarta megfojtani partnerét, de a hirtelen, nagy erősséggel lecsapó orgazmus bizony másfajta nedűt is kicsalt a forró punciból. Mel is bocsánatot kért, Darien megbocsátott.

 A lány ellépett a férfi fölül, és az ágy elé, a földre térdepelt-ült. Edna ugyanis nem akarta parlagon hagyni a pasit, csupa lucsok hüvelyébe tolta a fénylő makkú, izmos-merev péniszt. Háttal Melnek és Lambertnek, de arccal a kéj felé, halk nyögésekkel, csukott szemmel tornáztatta izmos tomporát fel-alá a rúdon. Mel elélveztével, s előrejövetelével kicsit előrehajolva gyorsított a tempón, altestét annyira megemelve, hogy éppen még ne csússzon ki forró vaginájából a lágyan lüktető makk. Néha becsúszott egy-egy gikszer, hogy kicsúszott a fasz, ilyenkor Mel nyalintott kettőt a makkon, s visszaigazította Edna puncijába. Ezért mindketten hálásak voltak, Lambert főleg, mert Mel néha megnyalintotta a zacsiját, farkának testét is. A pasas erős tenyere Edna feneke alá csúszott, s egyre gyorsuló ütemben taszajgatta felfelé, mély hördülései Edna nyikkanásaival keveredtek. Hirtelen Edna felnyüszített, és Lambert nagy élvezetére görcsösen összeszorította hüvelyét, finoman megrándult, ahogy elélvezett. Az, hogy a vastag dorong kicsusszant a forrón nedves punciból, nem volt egyértelmű, hogy a férfi emelte-e le, avagy az összeránduló vagina lökte ki magából… Tulajdonképpen mindegy volt. A szemfüles Mel elcsippentette ajkával a makk nedvfényes hegyét, mely szinte azonnal rángatózva fröcskölni kezdte fehér, ragacsos, elképesztő mennyiségű magját, Lambert hördülései közepette.

 

 Halkan duruzsoló Pontiac fékezett a ház előtt. Sudár, napszemüveges, fehér inges, nyakkendős fiatalember szállt ki belőle. Pár másodpercnyi habozás után puhán becsukta maga mögött a kocsiajtót, lezárta, majd az ajtóhoz lépett. A csengőgombot ugyan nyomhatta, mert Darien Lambert leszerelte a csengőt, gyűlölvén a hangját. Újat persze még nem szerzett. A jövevény lenyomta hát a jól olajozott kilincset. Az nem nyikkant, ám az odabent hallható nyikkanások más, szintén jól olajozott dolgokra engedtek következtetni. A pasi növekvő gyanakvással haladt egyre beljebb a lakásba, inkább a fülére hagyatkozva, mígnem hirtelen a nappali ajtajának félfáján találta magát. A látvány nem volt mindennapi, és bár nem volt sem kukkolós, sem megfutamodós fajta, most mégis inkább kiosont a házból, beugrott az autóba, dudált kettőt, majd hangosan becsapta az ajtót.

 

 - Jesszusom, lányok! Itt a vendégünk! – és Darien Lambert másodpercek alatt felöltözve sietett Mitch Parker elé. – Gyere be, kérlek, már nagyon vártunk…

 - Azt meghiszem! – nevetett, és belépett a házba.

Elismeréssel adózott a két lány gyorsaságának, majd szépségének, főleg Ednáénak. Persze a dolog kölcsönös volt. Mel teljes közönnyel, ám Edna ölbizseregve figyelt fel a 193 centis magasságra, a rövid, göndör, barna hajra, égszínkék szempárra, s a borostaszürke arcra. Az izmos, göndör, barna szőrrel bevont test nem látszott az ing alatt, Edna így is majdnem elolvadt, és bármit megadott volna néhány órácska édeskettesért – Mitchcsel.

 A vacsora könnyed csevegés közepette zajlott le, kiderült Mitchről, hogy Darien osztálytársa volt a gimiben, majd pár évig együtt béreltek egy házat, de aztán Darien eljött, lakrészét átadva Mitch ügyvédi irodájának. Az iroda mindenfélével foglalkozott, Mitch maga azonban csak ritkán vállalt el ügyet, az igazgatást vitte. Most viszont barátja kérését nem volt képes visszautasítani, saját maga vette kézbe a dolgot. A két csajt a rosseb megette, mi lehet az a „rázós ügy”, de a pasasok csak titkolóztak.

 Este, miután Mitch kivételével túl voltak a kaja utáni borocskán, elbúcsúztak, és az ügyvéd visszaporzott a motelbe, ahol szállást bérelt. Lassan a lányok is szedelőzködtek, hazatértek. Darien mosolyogva nézett utánuk, majd felhívta Smallt, és átment hozzá.

 Másnap reggel a két lány korán kiment a lovardába, minél előbb végezni akartak az etetéssel, takarítással, mert délelőttre már borzalmas meleg lett. Az öreg Moby már egy hónapja elment, állítólag Alaszkába költözött a lányához, de ezt Mel és Edna hitte is, meg nem is.

 Erőst délelőttre járt az idő, a lányok csak várták legalább az egyik pasit, Darient, de Edna szíve mélyén Mitchet is remélte. Senki. Egy lélek sem járt arra, még az idióta Small sem. Unalmukban a kiszáradó félben levő tónál kerestek felüdülést.

 

 - Nos, Mr. Small. Tehát Ön el szeretné adni az Ön kizárólagos tulajdonát képező lovardát – kezdte Mitch száraz, hivatalos hangon a reggel kilenc órára megbeszélt találkozón. Small házában voltak.

 - Igen, Mr. Parker. Úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy eladjuk az egész kócerájt Mr. Lambernek.

 - Puszta érdeklődés: miért?

 - Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeimet. Nem ment úgy az üzlet, ahogy azt szerettem volna.

 - Úgy tudom, amióta a lányok ott vannak, azóta javult a helyzet.

 - Ez igaz, Mr. Parker…

 - Maradjunk a Mitchnél.

 - Rendben, Mitch, szólítson Chuck-nak. Szóval, már jóval Mel és Edna érkezte előtt el akartam adni az istállót, de a kutyának sem kellett. Mr. Lambert…

 - Darien…

 - Igen, Darien ajánlotta fel, hogy megvenné, ha adnám.

 - Tehát adja.

 - Igen, a vételáron is sikerült megegyeznünk, már csak a hivatalos papírokat kell megcsinálni.

 - Darien? – fordult az ügyvéd a barátjához.

 - Chuck-kal már mindent megbeszéltünk. Egy kérdés maradt, mikorra lesznek meg a papírok?

 - Rendben akkor én most elmegyek a hivatalos szervekhez, este megírom a szerződést, te pedig menj a bankba a pénzért, és holnap akár már alá is írhatjuk.

 A két üzletfél számára megfelelő volt a feltétel, kezet ráztak, és Darien Mitchcsel hazament.

 

 - Mel! Edna! – rikoltozott Lambert a lovardába érve. Csak Selma nyihogott vissza. Nem csüggedt, kereste őket tovább, a tónál rájuk is lelt. A falatnyi tangák láttán megmozdult benne a férfias érdeklődés, de elnyomta magában, és jövetele célját tartotta szem előtt.

 - Csak egy pillanatra jöttem, annyit kérnék, mozgassátok le Selmát, mert valószínűleg estig nem tudok jönni.

 - A biznisz, mi? – epéskedett Mel.

 - Igen, ne haragudjatok, de szeretnélek holnap estére meghívni benneteket vacsorára.

 - Addigra kötitek meg a boltot?

 - Igen, addigra mindent tudni fogtok ti is.

 - Most nem? – faggatózott Edna.

 - Sajnos többet nem mondhatok! – ezzel visszaindult a pacák.

 Szerencséjére, ugyanis az ösvényen Small közeledett elégedett vigyorral. Belékarolt, és visszafordította.

 - Chuck, kérem, ne szóljon róla a lányoknak.

 - De hát miért?

 - Mert meglepetésnek szánom.

 - Nos, jól van, nem mondom meg nekik, önre bízom, de ha nem haragszik, a lovakkal kapcsolatban volna pár kérdésem…

 Megbeszélték, hogy Small három gehercse maradhat, az eddig őáltala beszedett díj fejében.

 - Csak egy-két hónapról lenne szó, mert lehet, hogy elköltözünk. Esetleg, ha érdekli, eladnám a lovakat is önnek.

 - Lehet róla szó.

 Ezzel elváltak, Lambert a bankba, Small pedig hazament.

 

 Este a két spinkó hazament, miután rendbe tették az istállót, keresték Lambertet, de ő nem akart tőlük semmit. Bántva is érezték magukat, de beletörődtek a sorsba. Jobb híján Mitch Parker került elő beszédtémájukként.

 - Jóképű fazon – jegyezte meg Edna.

 - Igen, az, de nekem Darien jobban tetszik

 - Hát, igaz, de ha nincs barátnője…

 - Tudod mit? Legyen a tiéd! – legyintett Mel. Azt persze már nem vallotta be, hogy a két hónap alatt beleszeretett Lambertbe, és Edna jelenlétét egyre terhesebbnek érezte. Nagy kérdés maradt azonban, hogy a férfi kit választ.

 - És mi van, ha nem kellek neki? – aggályoskodott Edna.

 - Tekerj rá, és majd kiderül! – részéről Mel befejezte a beszélgetést.

 

 Másnap az üzlet némi változtatásokkal ugyan, de megköttetett. Lambert újfent megkérte Smallt, ha még aznap kimegy, ne szóljon a lányoknak, majd ők este, díszvacsora keretein belül. Small megígérte, s elváltak útjaik.

 Késő délután csörömpölt Lambert telefonja, épp Mitchcsel beszélgetett. Felvette, Mel volt az.

 - Drága Darien! Azt mondtad, hogy vacsora lesz nálad, de azt nem, hogy ki főz, ki takarít, meg egyéb apróságok…

 - Gondoltam, rendelek négy ünnepi pizzát, és kész.

 - Vicces vagy, akkor most komolyan válaszolj!

 - Ha van kedvetek, megcsinálhatjátok, esetleg Mitch segít nekem, de az olyan is lesz. Legvégső esetben elmehetünk egy étterembe. A „Nagy Fal”-nak kiváló a konyhája.

 - Brr. Kínai, akkor majd mi főzünk. Megyünk, mondjuk, hogy mi kell, ti megveszitek!

 - Rendben, pá!

 

 Mel és Edna megérkezett, a pasikat bevásárolni küldték, ők rendet raktak, mire azok visszaértek. Pazar vacsorát készítettek, melynek elfogyasztása után Mitch bort, Darien poharakat hozott. Töltött mindenkinek, barátjával szivarra gyújtott, s így szólt.

 - Van egy jó, és egy még jobb hírem, lányok.

 - Csak sorjában! – szólt Edna. – Kíváncsi vagyok.

 - Mától új főnökötök lett.

 - Igen? – húzta fel szemöldökét Mel.

 - Ki az? – ült tűkön Edna.

 - Nos… tartott egy kis hatásszünetet a megszólaló Mitch. – Darien.

 - És Mitch… - szólt az ujjongó lányoktól hangosabban Lambert.

 - És Edna… - így Parker.

 - És Mel… - fejezte be Darien.

 Csend lett. A csajok meglepetten csendesedtek el.

 - Micsoda? – talált szavakat Mel.

 - Mi?

 - Igen, ti! – bólogattak a pasik.

 - Erre inni kell! – töltött Mel, és már itta is. Utána körbezsezsegték, ölelték, puszilták Darient.

 - Hé, hé, ne fojtsatok meg! Különben is, Mitch is fizetett, nemcsak én!

 Parkert is körbeölelgették, de Mel hamar visszatért Lambert nyakába. Nem kellett sok, már nem csak puszilgatta, hanem szemből az ölébe ülve vadul csókolta a férfi ajkait. Melre alig lehetett ráismerni, olyan hevesen ölelte-csókolta Darient, s valami olyasmit nyögött-súgott, hogy „erre dugni kell!”. Abszolúte nem érdekelte a férfi „de Mitch…”-e, leszállt róla, s vonszolta maga után. Darien rávigyorgott barátjára a válla fölött, és eltűnt a hálószoba ajtaja mögött.

 

 Edna és  Mitch egyedül maradtak. Feszült csend szállt rájuk.

 - Ez csak így megy? – törte meg a csendet a férfi rápillantva a közben az asztalra ült Ednára.

 - Igen, csak így… - vont vállat a lány, s vágyteli pillantásokat lövellt Mitchre.

 - Irigylem a pacákot, tudod, mesélt nekem rólatok, de nem akartam elhinni.

 - Most már elhiszed?

 - Igen, főleg, hogy tegnapelőtt véletlenül láttam is…

 - Akkor tudod, hogy mire számíthatsz… - húzódott közelebb a lány, mozdulataiból sütött az erotika és a vágy.

 - Azt hiszem, igen. Tudom, mire számíthatok… - vette a lapot Mitch.

 - És, számítasz?

 - Nehéz ellenállni ilyen invitálásnak… - vigyorgott a férfi.

 Edna Mitchhez simult, kék körmű ujjai követhetetlen mozdulatokkal vették le a nyakkendőt, gombolták ki az inget. Izmos, dús, göndör szőrrel benőtt mellkas tárult fel, a lány kedvelte ezt a típust, Lambert is ilyen volt, de Mitchet látva egy okkal több szólt az ügyvéd mellett. Az ing messzire szállt, Edna cirógatva bújt a szőrös cicikre, valamint Baywatchos Mitch illúziót keltett benne a pasi. Hirtelen kedvet érzett, hogy ellenőrizze az alsót, vajon piros fürdőgatya-e. Picit csalódott a fehér, egyszerű boxer láttán, de a benne feszülő forró rúd bőséggel kárpótolta. Előhalászta a tekintélyes hosszúságú és vastagságú péniszt, melynek hegyén fitymamentesen, bíborszínben tündöklött a makk. Gondosan ápolt ujjai a rúd köré fonódtak, csücsöri ajkai puszit nyomtak a végére néhányat, majd megnyílva puhán simultak rá. Nyelve mozdult, a selymes érzésű szervet simította körül néhányszor, közben fel-le mozgatta ajkait, minél jobb, intenzívebb érzést óhajtva elérni. Erőfeszítéseit siker koronázta, Mitch nagyon hamar nagyon jól érezte magát, és bár eleinte tartózkodott a hangos „tetszésnyilvánítástól”, később csak-csak felnyögött. Néhány perc múlva kénytelen volt leállítani Ednát, ha a lány nem akart idő előtt nyelni, ellenben akart volna huzamosabb ideig mást is. Persze, hogy akart! Felállt, a poharakat lekapkodta az asztalról, s felült az asztal szélére. Ezalatt a pasi is felemelkedett, kilépett a nadrágból, és mohón átölelte a lányt. Edna ritkán öltözött fel úgy, ahogy azon az estén. Krémszínű blúzt, melltartót, rövid, fekete szoknyát viselt, ám harisnyát nem húzott, mert utálta. Ezzel persze megkönnyítette Mitch dolgát is, míg csókolóztak, a pasi jobb keze a blúzt gombolta ördögi ügyességgel, ballal merészen a szoknya alá nyúlt, és a fehér, apró tangán átsütő dombocskát masszírozta. A selyem finom suhogással csúszott az asztalra, Edna előzékeny-gyorsan kikapcsolta a „kebelkalodát”, és a blúzra dobta. Mellei ruganyosan, csábítón gömbölylöttek a férfi elé. Mitch megmarkolta a kemény halmokat, ajkai a bimbókra cuppantak, hol egyikre, hol a másikra. Nyelve vadul kergette a merev, duzzadt gombokat, nem kis örömet okozva Ednának, aki ezalatt már kicipzárazta a szoknyát is, ne kelljen vele veszkődni, ha arra kerül a sor. Néhány percen belül került is, Mitch, a lány segítségével megszabadult a szoknyától, és a tanga pántjaiba akasztotta az ujjait. Lassan húzta le a bugyit, és Edna is ügyelt rá, hogy öle csak az utolsó pillanatban váljon láthatóvá. A már érezhetően türelmetlen pasi előtt lassan nyitotta meg felhúzott térdeit, csupasz puncija nedvesen csillogva tárult ki. Mitch bolondult a borotvált nőkért, fiatalabb korában csak az ilyenekkel feküdt le, és ha a csaj nem akart szőrteleníteni, bizony nem volt szex, bármilyen jó volt is a nő. Érkezése napján már látott ízelítőt Edna minden porcikájából, de ez mégiscsak testközelibb volt annál. Odahajolt a forró ölhöz, ujjaival kissé szétfeszítette a nagyajkakat, nyelve hegye épp felfogta a legördülő nedűcseppet. Finom, selymes íze volt, a legkedvesebb számára, lassú fel-le mozdulatokkal indult meg nyelve, hogy még többet facsarjon a hüvely mélyéről. Edna hátradőlt alkarjára, halkan szuszogva-nyögve élvezte, ahogy Mitch nyelve hol a duzzadt, vérbő csiklóján, hol a kisajkai között befurakodva pörög, kergetve őt egyre feljebb a kéj csúcsa felé. A férfi hirtelen abbahagyta, és bár Edna már nem járt messze az „igazságtól”, mégis örült, hogy a nyelv helyett valami vastagabb szervet érzett kisajkai között. Mitch lassan, óvatosan igazította, majd tolta be kőkemény farkát a szoros, ám tágulékony vagina mélyére. A lány kéjesen nyögött fel, és csak egyre nyögdécselt, ahogy a férfi lassan mozgásba lendült. Nem is kellett sokáig vonogatnia, Edna görcsösen megkapaszkodott az asztal szélébe, a bútordarab diszkrét nyikkanásaiba a lányé keveredett, akin hirtelen, gyorsan vágtatott át a kéj. Mitch lelassított, majdnem meg is állt, hiszen a satuként összeszoruló, bőven nedvező punci nagyot lódított az ő gyönyörérzetén is. Edna percekig kekkegett, mire szóhoz, levegőhöz tudott jutni. Először is kérte a pasit, folytassa csak, de a végén húzza ki, mert nemibajtól ugyan nem fél, de a gyermekáldást későbbre halasztaná. Másrészt szereti a kifröccsenő ondó látványát, és az íze sem utolsó. Mitch bólintott, részéről rendben, de a lánynak még egy orgazmust át kellett élnie, mire a vágyott gejzírt megkapta. A második, jóval hamarabb bekövetkezett, jóval erőteljesebb csúcspont után cuppant ki hüvelyéből a nedvesen csillogó pénisz. A makk bíbor hegyéből hatalmas adag, elképesztő erejű sperma lövellt ki, állcsúcstól vénuszdombig betakarva a lányt. Edna előrehajolt, a még lassan csordogáló, maradék cseppeket lenyalta, majd csókolózott egy levezető sort a kissé megizzadt, egyetlen hang nélkül elélvezett férfivel. Aztán bocsánatot kérve a fürdőbe szaladt.

 

 Másnap reggel a lovardában találkoztak ismét. Edna épp Tristant pucolgatta, mikor Mitch rátalált.

 - Jól laudtál? – érdeklődött a pasi.

 - Hát… valamelyest… - emelkedett fel a lány, és lépett oda.

 - Hogyhogy valamelyest? Nem jól?

 - Te, figyelj, van barátnőd? – kérdezte kissé hűvösen Edna. Ezt a kérdést ugyanis elfelejtette tisztázni, és a tegnap esti, igen kellemes együttlét emlékét igen megsavanyította volna a gondolat, hogyha volna „vetélytársa”.

 - Nos, jó ideig nem volt… - sejtelmeskedett Mitch, de a lány nem volt vicces kedvében-

 - És most van?

 - Úgy gondolom, van. Tegnap óta – tette hozzá gyorsan, látván az elkedvetlenedő lány arcát. Mitch néhány hónapja szakított egy lánnyal, akiről kiderült, hogy a farkán kívül még a pénzét is nagyon szerette, ellenben Mitchcset, mint embert, egyéniséget nem igazán. A férfi, mikor rájött, hogy a lány megcsalta két emberrel is (boldoggal és boldogtalannal), ráadásul alaposan megcsapolta a bankszámláját, rövid úton kivágta. Lambert hívása a lovardavásárlással kapcsolatban felrázta, úgy érezte, jobb, ha ő is beszáll a buliba, és elköltözik a városból, ahol addig élt.

 

 Később Lambert is befutott, üdvözölte barátját, aki a karámfát támasztotta. Ednát nézte, ahogy üget Tristan hátán, és mindenféle bűnös gondolatok jártak a fejében. Darien cinkos kacsintására bólintott, majd hozzátette:

 - Azért nem szeretném elkapkodni. Alakul valami, de az a tegnap este csak egy ünnepi hangulatú, elhamarkodott, ám gyönyörteli szex volt.

 - Miért, nem tetszik?

 - Hülye vagy, Darien, nagyon is tetszik, de nehéz elfelejtenem Amandát…

 - Te vagy a hülye, Mitch! Amanda egy kurva volt! Hagyd a francba, és foglalkozz Ednával!

 - Rendben van, de még egyet árulj el. Eddig ugyebár… ti… izé… hármasban…

 - Ide figyelj, arany barátom! Mi csak a szex miatt voltunk együtt. Edna jó csaj, nagyokat lehet kettyinteni vele, de ennyi! Tetszettünk egymásnak, de én soha nem voltam belé szerelmes, és azt hiszem ő sem belém. Te kellesz neki!

 - Biztos?

 - Tuti, na, megyek, megnézem, mit csinál Mel!

 

 Az elkövetkező egy-két nap ingatlanközvetítőtől ingatlanközvetítőig, apróhirdetéstől apróhirdetésig vándorolva telt el. Bár konkrétan csak Edna ajánlotta fel segítségét, Mel és Darien is velük tartott. Jó néhány házat megnéztek, de Mitchnek egyik sem tetszett, mígnem Darien szomszédja be nem csöngetett egy este.

 - Hallottam, hogy házat keresnek… - tördelte a kezét a fazon.

 - Igen, ez így van.

 - Nos, ha nem haragszik, és van ideje, megnézhetné az enyémet… Tudja, nemrég halt meg az apám, és az anyámhoz költöznék, ne legyen olyan egyedül…

 - Rendben, uram, máris megyünk.

 Lambert háza egy viszonylag újonnan épült soron állt, egyik épület sem volt ötévesnél régebbi, a szomszédé sem. Ez volt az egyik pozitívuma. Padlófűtés, légkondi mindenhol, a földszinten tágas étkező-konyha, beépített szekrények, háztartási gépek. Nagy, világos nappali, szolid vécé, pezsgőfürdős, zuhanykabinos fürdőszoba. A tetőtérben két hálószoba, egy gyerekszoba, gardrób. Garázs az épület mellett, medence, univerzális tűzrakó a gondosan ápolt gyepű kertben, körben örökzöldek, cserjék. Az ár is megfelelő volt.

 Az adásvétel megköttetett, Mitch Parker hazautazott a cókmókjaiért, a szomszéd már másnap kiköltözött, a kulcsot Lambertnek adta.

 Mitch pár nap múlva visszatért, és négyesben, három nap alatt berendezkedtek, tipp-topp lett a ház. Csak egy kérdés maradt nyitva…

 

 - Edna! – lépett ki Mel a zuhanyzóból, a lakásukban.

 - Mondd!

 - Most, hogy Mitch is ideköltözött, mi lesz?

 - Mire gondolsz? – hüledezett a lány. Megbeszélték már a pasikhoz való viszonyukat, de többről nem volt szó.

 - Hát, hogy ti szeretitek egymást Mitchcsel, mi pedig Dariennel. Nem lenne célszerűbb hagyni ezt a lakást, és húzzon mindenki a pasijához?

 - Nem is tudom, Mel. Darien szerintem örülne neked, de Mitch mit szólna?

 - Szerintem teljesen odalenne!

 Edna ajakbiggyesztve vállat vont, de beleborzongott abba a kéjes gondolatba, hogy minden este együtt lehetnének. Problémáját a bátortalan-tétova Mitch oldotta meg másnap reggel.

 - Edna, szeretnék tőled kérni két dolgot…

 - Mit?

 - Először is azt, hogy taníts meg engem is lovagolni!

 - Ezer örömmel! – vigyorgott a spinkó.

 - Lovon! – hangsúlyozta Mitch nevetve.

 - Gondoltam! – kacérkodott Edna.

 - Jó… a másik dolog pedig… nincs kedved hozzám költözni?

 A lány az ügyvéd nyakába ugrott.

 - Ezt vehetem igennek? – fuldoklott boldogan Mitch.

 Újabb hercehurca vette kezdetét, melynek végén mindenki jól járt. Darien örült Melnek, Mitch Ednának, utóbbi férfiből kibújt az ügyvéd is. Javasolta ugyanis, hogy a lányok lakását ne el, csak bérbeadják. Úgy lett.

 

 Teltek a hetek, a hónapok, a lovarda virágzott, jól ment minden. Lehullott az első hó, december eleje volt. Mikulások jöttek-mentek, pulykák haltak halomra, közelgett a karácsony.

 - Hej, Mel, látod, amit én?

 - Egen?

 Hókupac repült, Mel nem túl illendőn utánaköpött. Fekete Pontiac csúszkálta a nem takarított úton, a végén majdnem fejreállt.

 - Úgy vezetsz autót, ahogy lóval ugrasz! – kiáltott epésen a kikászálódó, rossebező Dariennek Mel.

 - Az még csak hagyján, de ma ugrott az ugrólecke, kicsim, dolgunk akadt Mitchcsel, úgyhogy majd otthon találkozunk!

 - Már megint titkolóztok! – dohogott Edna.

 - Ez az! Legutóbb lovardát vettetek nekünk, most mire készültök? Indián rezervátum musztángokkal? – toldotta meg Mel.

 - Jaj, lányok! Előttetek nem lehetnek titkok! – tárta szét kezeit Lambert. – De most van! Pá! – bepattant a kocsiba, ki híján ismét borult vele, és elszánkázott.

 - Bolondok ezek! – legyintett Mel. – Ha még egyszer születek, leszbi leszek!

 - Engem akkor hagyjál ki! – rémüldözött barátnője.

 - Hülye!

 

 December 24-e, este. Feldíszítve a fa, a lányok vadul csomagolták a pasiknak, és az egymásnak szánt ajándékokat, a pasik csak elégedetten ücsörögtek.

 - Gyere, Edna, átmegyünk szomszédolni!

 - De az ajándékok…

 - Hozzuk azokat is, majd ott átadjuk!

 - Na jó…

 Átmentek, összeült a négyes. A lányok átadták az ajándékokat, ám a pasik hozzájuk sem nyúltak. Cinkosan összekacsintottak, és eltűntek Lamberték hálószobájában, hogy egy pillanat múlva titokzatos mosollyal előkerüljenek.

 - Edna…

 - Mel…

 Szólt ki-ki a párjához.

 - Szeretném, ha mostantól megváltozna a viszonyunk… - mondták egyszerre. – Szeretném, ha hozzámjönnél feleségül!

 E kijelentés örömsikolyt, diszkrét fuldoklást, csókok cuppanását vonta maga után, a feltáruló egyszerű, de gyönyörű aranygyűrűk csillogása el is törpült mellette.

 

 A karácsony többi napjai a maroknyi családok látogatásával töltődtek el, jártak mind a lányok, mind a fiúk szüleinél. Természetesen mindenhol örömmel fogadták őket is, kötendő esküvőjük hírét is. A menyegző pontos dátuma nem volt ugyan meghatározva, de a szándék volt a fontos, a többi meg jött magától.

 Már szilveszter volt, mikor a „többi” egy része bekövetkezett.

 Kora délután lovagoltak egy nagyot a térdig érő hóban, Mitch fel is vetette, hogy szerezhetnének egy lovasszánt, és mehetnének azzal is mindenfelé. Ha már kitalálta, utána is járhatna… - vélték a többiek vigyorogva, de a pasi nem kedvetlenedett el.

 - Majd az ünnep után! – mondta, miközben nyergelte le Blackyt, egy sötétpej herélt telivért.

 - Ezt te komolyan gondolod? – kérdezte Edna Tristan hasa alól, a hevedert kicsatolva.

 - Miért ne? – vont vállat nyergestül Mitch. Ha még szivarozott volna, nagyon macsósan nézett volna ki.

 - És kit fognál be elé? Blackyt? – nyihogott Mel, mert tudta, Blacky nem az a befoghatós fajta.

 - Az már legyen a ti dolgotok! – és bement.

 - Csak Dozer lenne a jó, vagy Selma… - vélte Lambert, és utánament.

 - Igaza van! – néztek össze a csajok, s követték vőlegényeiket.

 

 Az esti buli a Parker-házban tartották, ahová meghívták néhány újdonsült bértartójukon, barátjukon kívül Smallékat is, akiknek még mindig nem sikerült elköltözniük. Népes volt a társaság, jó a hangulat, éjfélkor koccintottak, és hajnali kettő-három óra tájékára minden vendég elszállingózott-támolygott.

 - Istenem, ez a Chuck Small milyen hülye! – nézett a lányai-felesége által támogatott, mattrészeg ürge után Mitch.

 - Ugye? Ennek dolgoztam két évig! – tette hozzá Edna.

 - Már rég csődbe ment volna, ha ti nem vagytok! – dobta le zakóját  és nyakkendőjét az ügyvéd.

 - Bizony! Ha nincsenek a lányok, ki tudja, mi lett volna ! – paskolta meg Darien Mel formás, hosszú, fekete szoknyába bújtatott fenekét.

 - De itt vagyunk, és tudjuk, hogy mi lesz! – kacérkodott Mel.

 - Mi?

 - Buli! – és odalépett Lamberthez, csábító mosollyal rúzspiros ajkain, vetkőztetni kezdte. Nem érdekelte vőlegénye erőtlen ellenállása, sőt, még a fülébe is súgta: - Nincs kedved cserélni?

 - Hát… ha akarod… - Darien kedvelte Ednát, de félt attól, hogy Mitch hogyan reagálna erre.

 Mel csak egy szemvillanással jelezte barátnőjének szándékát, aki szintén beleegyezőn vigyorodott el, és Mitchre nézett. Az semmit sem értett. Mel mellésimult, és belebúgta a fülébe az óhaját. Kényszeredett mosoly, és halk „És Edna…?”- válasz volt, ami akár beleegyezést is jelentett. Mel felbátorodva maga után vonta Ednát, és nyomukban a pasikkal az emeleti hálószobába vonultak.

 - Sztriptíz! – adta ki halkan az ukázt barátnőjének, és a lányok érzéki-izgató tánc közben lassan megváltak ruháiktól. Blúzok suhogása, melltartópántok pattanása, szoknyák libbenése volt hallható. Mikor a bugyik is lecsúsztak, mindenki a másik pasijához lépett.

 - Rég dugtunk! – súgta Edna Darien fülébe, mialatt befejezte azt, amit Mel elkezdett. Kigombolta a helyeslő férfi nadrágját, és szemtelenül megmarkolta a lüktető forróságot. Méretben és formában hasonlított a kést pasi, de most mégis jólesett a lánynak, hogy nem az „övét” markolássza. Dariennek speciel mindegy volt, ki vesz róla „mértéket”, csak ne Mitch legyen az.

 Az említett férfi kezdeti idegessége is elmúlt, látva menyasszonya helyeslését a cserére. No meg persze Mel is tett róla, hogy egy kivételével minden merevségét feloldja. Ebben a helyzetben kétségkívül Mel volt a legjobb pozícióban. Az újdonság érzése kétszeresre fokozta izgalmát, és bár Mitch és Mel még sosem érintkezett szexuálisan, a pasi már egyszer láthatta, mi várható Meltől. A lány viszont tudta. Nem akarta felülmúlni Ednát (Mitch szerint nem is lehetett!), de a maximumot akarta nyújtani. A pasas már nyújtotta, Mel finom kezében nyújtózkodott a tisztességes hosszúságú, és vastagságú, kemény kéjrúd. Ez csak a szolgáltatás egyik része volt. Mitch, ha már a lány ilyen nyíltan „kihívta”, átvette az irányítást. Finoman az ágyhoz terelte Melt, és leültette. Eléguggolt, csókolóztak egy izgató sort, majd Mitch tért is délebbre. A nagy, feszes cicihalmokra vetült, ajkai a cseresznyemag keménységű, és méretű bimbókra cuppantak, nyelve propellerként kergetőzött velük.  Mel felnyögött halkan, szerette, ha birizgálják a melleit, de hamarosan arra eszmélt, hogy feje a párnára zuhan, térdei felhúzódnak, combjai nyílnak. Fekete pamacskája fölött fekete, göndör fürtök jelentek meg. Mitch kissé szétfeszítette a csupasz nagyajkakat, a pirosló hüvelyből nedűcseppek csillantak. Rózsaszín csikló bújt meg a lyuk fölött szégyenlősen, a kisajkak fölső redőinek takarásában. A férfi nyelve előficcent. Kezdetnek mélyen a hüvelybe tolult, megízlelni a selymes-finom harmatot, majd onnan elő- és felfelé csúszva végigsiklott a kéjgombocskán. Mel ismét felnyögött, jóval hangosabban. A férfi folytatta. Néhányszor megismételte a „be-ki-fel”- mozdulatsort, ám aztán ráállt a csikló hegyére. Kíméletlen-gyors nyalakodásba fogott, a nyelve heves táncot járt a pecek hegyén, lentről föl, és föntről le simogatva. Mel nyöszörgött, nyögdécselt, sikongatott, időnként megemelte altestét, hogy a férfi alig tudta követni. Hirtelen megrándult, combjai, alteste megremegett, és egy nyikkanással, nedvei bő árasztásával kísérve óriásit élvezett. Szinte még el sem csillapodott testében az utolsó kis kéjhullám, már ugrott is fel, helyet adva a pasinak, akit hanyattfektetett. Marokra fogta a forró péniszt, ajkai közé vette a lilás színű, fényes makkot. Nem sokáig szopogatta, mert ugyan jólesett mindkettejüknek a nyelvmunka, érezni akarta magában a rudat, és a másik végén. Fölétérdelt hát, és gyors, precíz mozdulatokkal igazította lucskos hüvelyébe a faszt. Felnyögött, ahogy tövig ült bele, de a férfi is, ahogy a pamacsos punci a farka köré szorult. Mel rátért a „lovaglólecke” első pontjára. Mitch arcához hajolt, és megkérte, ne spriccelje tele, szóljon időben. A férfi bólintott, következett a második pont. Lépésben, kissé hátradőlve ülte meg „lovát” a lány, egyik kezével húsos kisajkait húzta szét, hadd lássa a fickó, ahogy csiklója alatt csúszkál a szerszám! Vizuálisan is ingerlő volt, hát még érezni! Mitch majdnem azt érezte, elspriccel, de tudott magán uralkodni. Következett az ügetés, melyre egyikük sem talált szavakat, jobb híján nyögdécseltek. Két „kör” megtétele után vágtába ugratott a lány, mely a legjobb érzést nyújtotta nekik. Mel alteste előre-hátra mozgott, míg felsőteste jóformán alig moccant, csak szépséges keblei remegtek. Hogy fokozza az élményt, még hüvelyizmaival is szorított, ennek egyenes következménye az lett, hogy lecsapott rá egy második orgazmus. Arca picit eltorzult, felsikkantott, de nem hagyta abba, csak lassított. Ekkor jelzett Mitch. Akadály, ugrás! Vágtából, ahogy kell! A lány elkapta a nedvektől csatakos, pirosló kéjrudat, de már szájba venni nem volt ideje. A bíbor makk hegyéből áttetsző-fehér, hatalmas mennyiségű sperma robbant ki, repülve szerteszét, amerre utat talált. Melnek már csak az utója maradt, melyet viszont mohón nyelt le, az utolsó cseppeket is kimasszírozva a lassan lenyugvó, lüktető farokból.

 Darien és Edna hasonlóan élvezeteset dugtak, és Mitch minden fenntartása elszállt a párcserés szexet illetően. Mel azért alátett még egy picit.

 - Ismered azt a viccet, mikor két házaspár elhatározza, partnert cserélnek éjszakára? – törölgette száját.

 - Nem – hüledezett Mitch.

 - Reggel így szól az egyik faszi: „Remélem, a lányoknak jobb éjszakájuk volt!”

 Mitch kis híján elsírta magát.

 Mindenesetre ettől kezdve, ha valamelyiküknek kedve szottyant a másikéra, nem volt gond.

 

 Másfél év telt el szeretetben, békességben, szexben, lovaglásban. Kitűzték az esküvőt, és, hogy ne legyen egyszerű a dolog, mindkettejükét egyszerre. A két férfi kitett magáért, hintót küldtek a lányokért, hogy az vigye őket a templomba, de ők maguk sehol sem voltak. A násznép, élükön a két aggodalmas menyasszonnyal, már kezdett kételkedni, jönnek-e, mire az utcasarok felől gyerekrikoltás harsant.

 - Jönnek!

 A sarkon felbukkanó két férfi láttán nevetés hullámzott végig a tömegen, a lelkiekben pedig oly erős, vidám, és kiegyensúlyozott lányok bizony elpityeredtek a gesztustól.

 - Óh, én hercegem, fehér lovon! – suttogta boldogan, könnyeit nyelve Edna, a szótlan, sírva mosolygó Mel mellett.

 A szertartás rendben, a lagzi zajosan telt el, mindenki jól érezte magát.

 

 December volt. Hullott a hó, télapó, száncsengő, és a többi. Esteledett, a lovak rendben, záráshoz készülődött Mrs. Parker és Mrs. Lambert.

 - Hej, Mel, látod, amit én?

 - Egen?

 Mrs. Parker bugyiban, felhúzott pólóval állt a tükör előtt, keze a hasa alatt. Mel szó nélkül melléállt, ő is felhúzta a pulóverét, és a tükörbe nézett.

 - Az enyém nagyobb! – mondta Edna.

 - Akkor biztos fiú lesz! – és összenevettek.

 

Wackond 2012.12.24. 18:00

Lovaglóleckék 1

 

 - Hej, Mel, látod, amit én?

 - Egen!

Füttyszó harsant élesen.

 - Gyere, nézzük meg, mit akar az öreg!

 

 Két lány napozott a kövér fűvel benőtt rét közepén. Egyetlen falatnyi tanga volt rajtuk, ám a füttyentésre felöltöztek. Lovaglócsizmát és -nadrágot, pólót, és a közelben legelésző lovakat kapták fel. Nem kekeckedtek, fűcsomók repkedtek utánuk, s néhány gyalázkodó fürj. Nagyon hamar odaértek az épülethez. A kétszárnyú tolóajtóban ritka ronda fickó rágta a bagót. Az épület mellett poros terepjáró, mögötte lószállító utánfutó. Bár a jármű már állt, lakója most ficergett igazán. Pata-, és oldalfalrepesztő rúgásokkal jelezte leszállási szándékát. Az utánfutó mögött káromkodó emberek igyekeztek épségben levezetni a lovat.

 - Ez mi? - förmedt az öregre Mel.

 - Ló. Mr. Lambert lova. Az új bérló.

 - Nem azt mondta ez az idióta Small, hogy csak holnaputánra várható? - háborgott Edna, a másik lány.

 - De, úgy volt, én is úgy tudtam... - vont vállat az öreg.

 - Ezt a Smallt jól tökön kéne rúgni! - morgott Edna.

 - Ja, bizony! - röhögött idétlenül az öreg.

 - Magát is! - förmedt Mel, és befordult az épületbe.

 

 Ez a kis jelenet valahol az Államokban, Texasban játszódott le, egy kisvárostól két-három kilométernyire. Hatalmas épület terjeszkedett itt, egy nagy istálló, negyven ló számára elegendő hellyel, fedeles pályával, takarmány- és trágyatárolóval. A lovarda mellett karámok sorakoztak katonás rendben, némelyikben csak legelésző lovak voltak, de egy-kettő díjugrató pályának volt berendezve, volt egy jártató, és egy futószáras kör is.

 A komplexum egy bizonyos Grant Small nevű balfék tulajdonában volt, de ha minden világtól elrugaszkodott ötlete megvalósult volna, a lovarda már réges-régen tönkrement volna. Mikor Melanie és Edna odakerültek, már így is dózerek álltak a kapuban. Small ugyan nem vette észre, de a két lovászlánynak volt köszönhető a lovarda felvirágzása.

 Melanie volt az idősebb, huszonnyolc éves, izmos, nem túl sovány, nem is kövér, magas, fekete hajú, fekete szemű, barna bőrű, nagy mellű, kerek fenekű, izmos combú lány. Nem volt néger, csak nagyon hamar lebarnult a napon.

 Edna fiatalabb, huszonhárom éves volt, ő is sportosan izmos, valamelyest kerekdedebb, alacsonyabb, sötétbarna, majdnem fekete hajú, kék szemű, telt keblű, kerek fenekű, izmos combú. Az ő bőrszíne minden napozás ellenére halványabb maradt.

 Az öreg valaha nagymenő lehetett, de az évek folyamán elfogyasztott alkohol megtette a hatását. Mielőtt a lányok odakerültek volna, ő volt a főlovász és oktató, ám egy napon sok borókapálinkát nyelt, és ettől kissé furcsa lett a látása. Nem látta, hogy a heveder nincs jól meghúzva, a ló is nyugtalan fajta volt, a kettő együtt hetekig tartó gipszet, heveny nyakcsigolyatörést okozott. Edzettségének és élni akarásának köszönhetően úgy-ahogy felépült, és kezdett dolgozni lovászként ismét. A gyógyulása azért nem volt teljes, a csigolyatörés helyén otromba púp éktelenkedett, bal lábára sántított, és kevés esze is elment, de nem teljesen. Alkatváltozása miatt hívták Moby-nak.

 

 - Ez a box jó lesz! - állt meg Melanie. - Ide hozzák! - kiáltott a három marcona fickónak, akik jóformán a hátukon hozták a nyehegő, koromfekete, csillogó szőrű kancát. A pasasok egetrengető káromkodással belökték a lovat a boxba, és elporoztak.

 - Mi a neve? - jelent meg Edna egy táblával, s egy krétával.

 - Nemtom... - vont vállat Mel és az öreg.

 - F*sza, akkor csak annyit írok: „Lambert”

 - És mikor jön a gazdája? - kérdezte Moby.

 - Hé, azt hittük, maga tudja!

 - Hááát... Mr. Small mondta pedig, de már... elfelejtettem...

 - Na, magával is kivagyunk a vízből! Tolja ki a taligát, aztán menjen a dolgára!

 

 Másnap délelőtt. A reggeli etetés már megvolt, a lovakat kitrágyázták, Moby eltolta a ganét, majd elillant.

 - Mel, menjünk le a tóra! - javallotta Edna. Szakadt róla a víz.

 - Mivel?

 - Mivel melegem van.

 - Hülye. Lóval, motorral, vagy gyalog?

 - Hááát... Tristan lába nem az igazi...

 - Akkor inkább sétáljunk le! - és elpályáztak.

 Az említett tó pár száz méternyire volt csupán, egy keskeny erdősáv mögött. Nem volt túl mély, és a nagyon aszályos időben néha ki is száradt, ám most még elegendő víz volt benne. Szerettek ide járni, mert szinte teljesen kihalt volt a környéke, nagy ritkán vetődött erre valaki a lovardából.

 Az árnyékban pakolták le a ruháikat, és a vízbe futottak. Úszkáltak, pancsoltak egy sort, aztán kifeküdtek napozni a partra.

 

 Piszkosan elegáns Harley chopper dübörgött a lovarda mellé. Vezetője leszállt, a bukósisakot az ülésre tette, és tanácstalanul körbenézett. Sehol senki. Bement az istállóba, de hallózására nyehegés volt a válasz. Legalább a lova megvan, de a lovászoknak hűlt helyük. Körbejárta az épületet, így pillantotta meg a fák mögött a tavat. Ösvény is vezetett oda, elindult hát arra. Ebben a döglet hőségben meg is tudta érteni a lányokat, ha pacsálnak. A látvány finoman szólva is megdöbbentette. A lányok a parton napoztak, arcukon kalap, más semmi. A férfi lépteinek neszére megmozdult először Mel, majd Edna is.

 - Segíthetünk, uram? - pattant fel az utóbbi.

A férfi férfi volt a javából, szeme egy pillanatra kidülledt, látva a ringó, feszes halmokat, aztán közölte. - Igen, a lovászokat keresem a lovardából.

 - Mi volnánk azok. Ő Melanie, én Edna vagyok.

 - És Önben kit tisztelhetünk? - emelkedett fel Mel.

 - A nevem Darien Lambert...

 - Csak nem Lambert százados? 2193-ból? - mókázott öltözés közben Edna.

 - Nem, ez csak egy véletlen egybeesés! - szabadkozott a férfi.

 - Pedig nagyon hasonlít rá! - vigyorgott Mel is.

 - Sokan mondták már, akik látták a sorozatot, de tényleg nem én vagyok az! - sétáltak visszafelé.

 - Fogadok, a hitelkártyáját pedig Selmának hívják! - lépett az istállóba Edna.

 - A lovamat hívják így... - mondta halkan a pasi. A szóban forgó ló hároméves, koromfekete kanca volt, dús sörénnyel és bokaszőrökkel. Szőre csillogott, nagy szeme értelmesen, érdeklődve figyelte őket.

 - Még nincs belovagolva?

 - Nem tudom, én nem tudok lovagolni.

 - Óriási, akkor minek neked a ló?

 - Hogy megtanuljak lovagolni... és úgy hallottam, hogy ti jók vagytok az ilyesmiben...

 - Meg még mi minden másban is! Edna, mit szólsz hozzá? Elvállaljuk?

 - Jó pénzért mindent, Mel.

 - A pénz nem számít! - mondta a férfi.

 - Rendben, Lambert százados, elvállaljuk! - bólintottak a lányok.

 A lányok elvállalták a férfi oktatását, és a ló belovaglását. Többé-kevésbé simán is ment minden, hanem egy hónap után felütötte fejét a kisördög.

 - Mel, szerinted is jóképű ez a Lambert? - kérdezte Edna egyik este.

 - Igen, magamra bírnám rángatni!

 - Én is! - sóhajtotta Edna.

 - Akkor mi tart vissza?

 - Hát... azt nem tudom...

 - Miattam? - nézett a szemébe Mel.

 - Igen.

 - Emiatt ne rágd magad, Edna! Tudod mit? Kapjuk el mindketten a pasast!

 - Hogyan?

 - Amelyikünknek előbb lesz rá alkalma, azé lesz előbb. Azt hiszem, így a legegyszerűbb, nem?

 - Igazad van, Mel, Ez lesz a legjobb...

 

 A szerencse Melnek kedvezett először. Korán végzett a többi ló kitakarításával, és elővezette Selmát. Darien és Edna a futószáras körbe igyekeztek, Tristant, egy pej heréltet vezetve. A paci tökéletes volt az abszolút kezdők oktatására, lévén birkatürelmű, könnyen kezelhető. Míg Edna a férfi tanításával foglalkozott, Mel a fekete fríz kancát szerelte fel, ahogy kell. Meglepően jól haladt vele, de nem akarta nagyon leterhelni sem, egy óra foglalkozás után visszavezette a boxba, és megpucolta. Dolga végeztével úgy döntött, lezuhanyzik, és bemegy a városba valami kajáért.

 

 Második órája nyúzták egymás idegeit, de Darien sosem azt csinálta, amit Edna kért. Először a lány türelme fogyott el, majd ennek akaratlan következményeként Tristané is. Lambert addig-addig bénázott, míg a ló megunván a dolgot megugrott. A pasas nem figyelt oda, fejreállt, mint a jancsiszeg. Edna mérgesen kaparta össze, kikötötte Tristant, és a férfi arcához hajolt.

 - Csúnya! - ráncolta homlokát a felszakadt szemöldököt látva. - Gyere, majd Mel ellátja a bajodat!

 Bevonszolta a lovászhelyiségbe, a döbbent Mel egy törölközőben kapta nyakába a pasast.

 - Bekötöd? Én addig leszerelem Tristant! - szólt Edna.

 - Oké! - Mel szeme felcsillant, Edna elvigyorodott, és kiment.

 - Nna, nézzük csak ezt a fránya bibit!... Oppá! - hajolt Mel a férfi elé, majd leültette egy székre. Kötszeres dobozt vett elő, abból egy csomag gézt. A felszakadt szemöldökhöz hajolt, dús keblén a törölköző centire a pasas szájától. A frottír akkor esett le, mikor Mel „Oppá!”-t mondott. Mindössze ennyi megjegyzése volt hozzá, az nem zavarta, hogy selymes, feszes, kemény és nagy melle, fázósan összeugrott bimbója Darien arcába nyomódik.

 - Bofánat, kifednéd a fifidet a fámból?

 - Zavar? - húzódott el hangyányit a lány.

 - Csak a levegővételben - tikácsolt Lambert.

 - Lélegzetelállító, mi? - rázta meg. A mellek lágyan ringtak.

 - Úúú! De még hogy! - szűkölt fel a pasas. Sebébe jód cseppent.

 - Bocsi, csak ilyen van... Na, egész jó lett! - állt egy szál semmiben a férfi elé.

 Lambert végiggusztálta a lányt, nem mintha nem látta volna már egyszer ruhátlanul, s többször egyetlen tangában, most más volt a helyzet. Észrevette, hogy tetszik a két lánynak, hogy akarnak tőle valamit, és úgy döntött, belemegy a dologba. Ez az alkalom neki is kapóra jött, noha némi fájdalommal is járt.

 Melanie fekete haja még a válláig sem ért, most vízcseppek csöpögtek belőle, Fekete, mintha metszett szeme fölött keskeny, gondosan karbantartott szemöldök ívelt, a két szem közül egyenesen és mérsékelten lefutó orr, halvány, keskeny ajkak, kicsit erősebb áll. A lány feje karcsú, izmos nyakban folytatódott, az széles vállban ért véget. A lány keblei súlyosan, de hetykén ringtak, alattuk lapos, feszes has, karcsú derék, kiszélesedő csípő, izmos combok, és vádli. Ágyékán kétujjnyi pamacs feketéllett. Vonzó látvány volt, ezt még Darien is elismerte.

 Melanie odalépett ismét a pasashoz, és gyengéden gombolni kezdte az ingét. Nem tiltakozott. Kicsit szögletes, ám jóképű, mindig frissen borotvált arca, barna szemei mosolyra húzódtak. A lány végzett az inggel, a lovaglónadrágot szerette volna levenni, de az már kemény dió volt. Lambert előzékenyen, és villámgyorsan kilépett belőle, de a törleszkedő lányt eltolta magától.

 - Bocsi, bűzlök, mint egy haláruda! Egy perc, és jövök! - ezzel elillant a zuhanyozóba.

 Edna bekukkantott Melhez.

 - Na?

 - Fürdik, majd jön, és „elmegyünk”.

 - Oké, én hazamegyek, rittyentek vacsit, otthon várlak!

 - Persze, menj csak! A lovakat majd Lambert után rendezem le!

 

 Lambert derekán törölközővel, vizes, csigákba göndörödő hajjal, csábító mosollyal lépett be. Mel a heverőn várta, de felugorva a pasashoz lépett. Átölelte, sima, bársonyos bőrét jólesően csiklandozta a férfi mellkasán göndörödő szőrzet, és érezte a bőr alatti kidolgozott izmok finom játékát, ahogy Darien tenyere a kemény lányfenékre simult-markolt. Mel mélyen beszívta a frissen mosott férfitest illatát, szolid körmeivel végigkarmolta lágyan az izmoktól egyenetlen hátat. Mintha csak véletlenül tette volna, követhetetlen ujjmozdulattal oldotta ki a fehér törölközőt. Halk surranással esett le, mikor szoborról hullik a lepel. Mel ujjai a férfi ágyékába surrantak, cirógatva kapva marokra az ott lelt szervet. Valamelyest hasonlított egy szoborra, nemcsak keménysége (a gyémánt ahhoz képest csak gyurma), hanem mérete is impozáns volt. A lánynak még nem volt dolga ekkorával, kéjetegen simogatta, izgatta hát. Lambert nem szeretett lemaradni, kicsit meggörbedve, de nem nagyon eltávolodva Meltől, előbb az izmos-karcsú nyakát, széles vállát, majd dinnyényi melleit csókolgatta finom-izgatón. Hatott. Mel felsóhajtott, imádta, ha a cickóival foglalkoznak, és Darien mohón vetette ajkait a barnás, keményre duzzadt bimbókra. Szívogatta és szopogatta, de a lány nemsokára elhúzódott tőle. Mire megkérdezhette volna, hogy miért, Darien tettleg kapott választ. Mel csókot nyomott a körülmetélt, vastag szerszám végén feszülő érzékeny, lila makkra, s nyelvével is végigsiklott a selymesen egyenletes bőrű szerven. Most a férfi hangja volt nyögő, hát még akkor, mikor dorongja köré lányajkak simultak, makkján a lyuk körül forró nyelv cikázott. Mel élvezettel vette szájába, és halkan szuszogva siklatta ajkait fel-le a kéjrúdon, míg ujjai az ölébe furakodtak. Guggolt, s míg szopogatta Lambert farkát, ujjai a csiklóján táncoltak hüvelynedvesítendő. Elég hamar benedvesedett, elengedte hát a vaskos szerszámot, felemelkedett, s a férfi fülébe súgta.

 - Imádom, ha rámspriccelnek! - és a heverőre térdelve bepucsított Lambertnek. Szépen borotvált nagyajkai közül barnás színben játszó, nagy, húsos kisajkak buktak ki. Közöttük csillogott a szivárgó nedű, egyik találkozási pontjuknál rózsás-piros, hercig gombocska kellette magát. Lambert odahajolt, nyelve besurrant a fejlett kisajkak közé, a forró nedvességbe. Fel-alá csapdosva nyalakodott, de Mel másra bíztatta. Eleget tett hát a kérésnek, ujjaival szétfeszítette a nedves puncit, és lila makkját a forró hüvelybe igazította. Lassan tolta be, nehogy fájdalmat okozzon a lánynak, de tévedett. Hatalmas kéjt sikerült elérnie, ami Melanie testében futótűzként terjedt el. Ahogy Darien ráállt a megszokott mozdulatokra, bár lassú tempóban húzta-vonta szerszámát, Mel mégis nagyon hamar felpörgött. Nyögéseit néha sikkantással kísérte, fenekét még jobban a férfi ágyéka felé emelte, és jobb kezének ujjait is bevetette a siker érdekében. A csiklórásegítéstől nagyon hamar a csúcsra ért, összehúzódott hüvellyel, szolid nedvezéssel kísérve élvezett el. Lambert halk cuppanással húzta ki vaskos kéjrúdját a forró barlangból, Mel már meg is fordult, markolta volna meg a fénylő, eres dákót, de a férfi finoman eltolta a kezét. Hanyattfektette a lányt, az engedelmesen nyitotta combjait, fekete pamacskája alól hetykén emelkedett ki a csiklója. Lila, csillogó makk simult rá, sikamlósan birizgálta kissé, aztán a kisajkak közé furakodott. Benyomult, ameddig csak tudott, és egyre gyorsulva csúszkált ki-be. A lány ismét felnyögött. Csodálatos érzés volt, ahogy a vastag dugattyú mozgott, s egyre gyorsult. Nem sokkal azután, hogy az előbb elélvezett, már a következőhöz közelgett. Ritkán fordult elő vele két orgazmus egymás után, ez a mostani fergetegesnek ígérkezett. Megfeszült, a férfi derekába, majd izmos, szőrös fenekébe markolt, ütemesen húzva magához. Hangos zihálása betöltötte a szobát, ajkán csak szótöredékek jutottak ki, de könnyen megfejthetők voltak.

 - Most! Jövök! - feszítette ágyékát a férfiéhez, teste megrándult, puncija lüktetett. Ismét elélvezett, és most már Darien sem járt messze. Néhány lassú vonással kirántotta a nedvektől szinte csöpögő, vastag farkát, lila makkja néhány másodperc múlva hatalmas adag spermát lövellt a lány hasára és fekete pamacskájára. Lambert Mel melle mellett nyúlt el tikácsolva. A lány megcirógatta.

 - Csodálatos voltál!

 - Te is...

 Mel végigcirógatta a pasast, és kibújva mellőle a lassan zsugorodó farkát vette szájába, kipréselte belőle az utolsó néhány cseppet, s tisztára nyalta.

 - Mindjárt jövök, csak lezuhanyozom! - és Mel kilibbent az ajtón.

 

 Mikor Mel este hazaért, Edna nem kérdezgetett sokat, csak annyit: - Jó volt?

 - Jó... - barátnője nem áradozott, nem mondott semmit. - A többit úgyis meg fogod tudni, és döntsd el magad, milyen a pasas!

 - Ez így igaz! Gyere vacsizni! - hagyta rá Edna.

 

 Edna nem is gondolta volna, de nagyon hamar eljött az ő napja is Darient illetően. Nem egészen egy hét múlva telefonált Small, hogy rodeó lesz Dallasban, és lóvásárt is rendeznek, örülne, ha valaki vele tartana, mondjuk Moby, és valamelyik lány. Mel ajánlkozott a kétnapos programra, Edna tartotta a frontot.

 A szombati napja egy ideggyogyó volt számára. Bár előző este alaposan kitakarítottak mindhárman, a lovak éjjel azért termeltek. Délre lett kész a kitrágyázással, már épp kitette volna a nyugágyat, megérkezett Small szintén balfék haverja a három égedelem rossz kölykével. Edna haja kifehéredett egy perc alatt. Small két lánya is kikerekezett, és bár ők nem rohangáltak fel-alá vízipisztollyal a kezükben visítozva, idegesítő kérdésekkel koslattak a nyomában. Lambert is kidübörgött a Harley-vel, a visítozó gyerekek közül a két kisfiú azonnal a motoron termett. A férfi mosolyogva nézte őket, és nem értette Edna gyűlölködő tekintetét. Épp vigasztalta volna, mikor arra fordult vissza, hogy a kölkek a tükröket bizergálják, a tankot rugdossák, a motort rázzák. Lambert az öklét. A srácok eltakarodtak, Edna ránézett.

 - Na ugye?

 - Jó, igazad van. Kezdhetjük a mai leckét?

 - Öltözz át, aztán meglátjuk.

 Small haverja ezalatt összeszedte az átkokat, és Ednáétól kísérve elment. Végre. Kihozta Tristant, feltette Lambertet, és a karámba indultak. Ment is egy darabig a dolog, bár a ló nagyon figyelmetlen és ideges volt (persze, amikor a gyerekek visítva célbalőttek rá a boxban a vízipisztollyal. Edna erről nem is tudott, Tristan meg elmondani nem volt képes). Sokat botlott, egy normális kört nem tudott végigmenni. Small idősebb, tizenhárom éves lánya meg állandóan kérdezgette a karám fáján ülve.

 - Hogy kapna el Phil! - rikkantotta oda Edna. - Ne kérdezősködj folyton!

 - Milyen Phil?

 - Pedo-Phil! - mordult Edna, Lambert majdnem leesett a lóról a röhögéstől, a lány hangosan ennyit mondott. - Mára hagyjatok békén, jó?

 Békén hagyták.

 

 A vasárnap jóval nyugodtabban indult. Egy lélek nem járt arra, Edna gyorsan elintézte a lovakat, majd déltájban kiment a tóra. Minden ruhadarabjától megvált, úgy úszkált a meleg vízben. Mikor kellőképpen kiáztatta és kiúszta magát, az egyik fa árnyékába heveredett. El is alhatott, mert motordübörgésre riadt fel. Darien érkezett meg a délutáni lovaglóleckére. Edna elvigyorodott. Most ő fog lovagolni! Gyorsan ellenőrizte lovasnadrágjának zsebét. Megvan, amit még a tóra indulása előtt beletett.

 - Á, hát itt vagy! - szólt a férfi, mikor rálelt.

 - Igen, kicsit úsztam, levezettem a tegnapi feszültséget.

 - Meg tudlak érteni. Nem olyan régóta ismerlek, de ilyen idegesnek még nem láttalak! - guggolt mellé a pasi.

 - Hát, ne haragudj, ha bunkó voltam, de...

 - Nem történt semmi.

 - Nem jössz úszni egyet?

Lambert tétovázott egy sort, majd úgy döntött, hogy a végén „dönt”. Ledobálta ruháit, és a csodálkozó Edna kék tekintetétől kísérve a vízbe futott. A lány utána. Úsztak, pancsoltak, fröcskölődtek, mint a gyerekek, aztán Edna kiment a partra.

 - Megtörölnéd a hátamat? - nyújtotta a törölközőt az érkező férfinek. Az átvette, és gyorsan, finoman szárazra törölte a lány java részét.

 - Itt nem? - állt terpeszbe kihívóan. - Azt akarod, hogy befülledjen, és büdös legyen?

Mire Lambert Edna ölét is megtörölte (egy perc nem volt az egész), vaskos dorongja merevvé lett.

 - Kész! - állt elé Darien.

 „Mindjárt én is!” - gondolta a lány, ahogy végigsiklott tekintete a férfi izmos, szőrös testén, szögletes arcán, kisfiús mosolyán, nagyfiús farkán. Megborzongott a gyönyörűségtől, telt, kissé széttartó, nagyobb almányi mellein fázósan húzódtak össze, és keményedtek meg a halvány bimbók.

 - És most? - kérdezte a pasas. Nyilvánvaló volt mindkettejük számára a folytatás, csak cukkolta a lányt. Az odalépett hozzá, átölelte, egyik kezével a férfi balját fogta meg, és húzta az öléhez, másik kezével a vastag, forró hímtagot markolta meg.

 - Izgass fel, és hágj meg!

 Darien a törölközőhöz lavírozott, s lassan lenyomta rá Ednát, aki engedelmesen feküdt hanyatt, s terpesztett be. A pasi tekintete végigsvenkelt egy pillanatra a lányon. Izmos, de alacsonyabb volt, mint barátnője, és az arca is lágyabb vonású, helyesebb. Mellei kisebbek voltak ugyan, mint Melé, de nem elhanyagolható méretűek. Hasán csupán leheletnyi felesleg volt, csak mint bárkinek. Köldöke körül alig látható szálak, lentebb is ritkás, fekete szőrháromszög, mely a rés kezdetén véget is ért. Barnás, húsos nagyajkain csak mutatóba leledzett egy-egy rövidke szál. Lambert odahajolt a finom izgatott illatot árasztó, elbűvölő puncihoz. Először ujjaival térképezte fel, cirógatta centinként, majd az ujjak kissé szétfeszítették a fejlett kisajkakat. Nyelve ízlelgette a selymes, átlátszó harmatot, és ahogy kóricált, ráakadta kemény, rózsaszín gyönyörgombocskára. A két szerv pajkos táncba, kergetőzésbe fogott, minduntalan kitértek azonban egymás elől. Edna teste először csak bizsergett az első nyelvcsapások után, de a bizsergés szépen lassan fokozódott, a kéj egyre erősebb és erősebb lett. Piros, finom ajkai résnyire nyílva engedték ki a halk nyögéseket. Hirtelen ötlettől vezérelve állította le a férfit. Nem rajongott általában azért, ha egy férfi farkát a szájába kell vennie, de most valahogy megkívánta. Darien eleget tett a kérésnek, ő szerette az ilyet. Hanyattfeküdt, vastag álló dorongja az égnek meredt. Edna átvetette combjai a pasas arca fölött, pucsított, nedves puncija nyelvnyújtásnyira tárult Lambert elé. Az ápolt férfiujjak ismét szétfeszítették a lucskos ajkakat, a csikló ruganyosan ugrott elő közülük. Nyalni kezdte gyengéd, ám határozott körözéssel.

 Edna megnyalintotta a liláskék makkot. Most kedvére való volt a dolog, piros ajkai között teljesen eltűnt a makk, csak a nyelve pörgését lehetett érezni. Teljes átéléssel szopogatta a vastag péniszt, de addig a férfi sem tétlenkedett a szájával, aminek az lett a következménye, hogy a lány egyre kevesebbet nyalt, s egyre többet nyögött. Közelgett a csúcs felé, pirosló, nyitott hüvelyéből egyre jobban csorgott a lé. Hirtelen Edna megrándult, erősen magához szorította a férfit, punciját az arcának feszítette, és zihálva, levegő után kapkodva elélvezett.

 Szinte azonnal le is kászálódott Lambert nedvfényes arcáról, s a lovaglónadrág zsebéből gumit vett elő. A vaskos kéjrúdra göngyölte, és nagyon gyorsan föléguggolva forró, sikamlós barlangjába igazította. Lassan ereszkedett lejjebb, az ő vaginája jóval szűkebb volt, mint Melé, és több idő kellett, míg kellően kitágul. Edna bájos arcán torzan ült a kicsit fájó, de finom és jóleső gyönyör. Hiába mozgott továbbra is lassan és óvatosan, próbálva elhúzni mindkettejük közelgő csúcspontját, Lambert arcán látható volt, hogy nagyon, de nagyon élvezi a dolgot. Sajnos Edna minden igyekezete hiábavaló volt, egyszerre, és nagyon hamar teljesült be mindkettejükön a gyönyör. Nyögve és zihálva, lüktető, forró ágyékkal élveztek el.

 Mikor a lány leszállt a vastag, daliás rúdról, vált láthatóvá, mennyire áradtak gyönyörnedveik. A gumiban hatalmas adag ondó lötyögött, s a férfi ágyéka, herezacsija úszott a lány hüvelynedveiben.

 - Bocs, ne haragudj! - szabadkozott Edna. - De olyan jó volt.

 - Nincs semmi baj, ekkora orgazmus után nem is csodálkozom.

 - Gyere, ússzunk egyet! - húzta a lány Darient, aki enerváltan követte.

 

 Késő este volt, mikor Mel beesett. Edna már ágyban, de ébren volt, olvasott.

 - Ez az öreg kiborító! Kitekerem a nyakát, ha még egyszer huzamosabb időt kell vele eltöltenem!

 - Ivott?

 - Ivott is, meg az ifjúkori baromságaival jött mindég! - leült az ágy szélére. - Lambert hogy van?

 - Nagyon jól. Neked milyen volt?

 - Szóval elkaptad... Nos, nekem... - Edna lélegzetvisszafojtva figyelte Melt. - Nekem csodálatos volt! Sosem volt ilyen jó még senkivel! És neked?

 - Hát... király volt! Csúcs! A legjobb... egyszerűen leírhatatlan!

 - Te Edna! Van egy óriási ötletem! - és a két lány összesúgott.

 

 Az elkövetkező héten megváltoztak egy kicsit a dolgok. Egyikük mindig később végzett, hol Edna, hol Mel, csak egyvalaki végzett minden alkalommal később. Darien Lambert. Valamelyik lány minden este elcsábította a férfit a lovászszobában, de szombat reggel Mel odalépett a kicsit mintha gyűröttnek látszó Lamberthez.

 - Ráérsz ma este?

 - Igen.

 - Akkor meghívlak hozzánk vacsorára... is.

 - Edna?

 - Ne foglalkozz vele, meg van vele beszélve minden, gyere nyugodtan.

 - Hányra?

 - Nyolcra jó lesz?

 - Persze.

 

 Háromnegyed nyolckor terített asztal mellett, görcsbe ugrott gyomorral ültek a lányok. Meghallották az ismerős motordübörgést, majd kisvártatva a csengőt.

 Nyílt az ajtó. Darien majdnem elejtette a szorongatott csokrot. Mel nyitott ajtót, akire számított. Az öltözékére azonban nem. Fehér melltartóban és bugyiban várta a lány. A pasas megrökönyödve lépett be. Edna hasonló öltözékét meglátva eldobta a virágot, kezét megadóan emelte fel...

 

Wackond 2012.06.18. 18:00

Gyémántok 80

Nyolcvanadik fejezet

(Avagy: nyugodjék békében…)

 

 

 A főváros egyik legnagyobb temetője, október, borongós idő, és dél volt…

 Fekete öltönyös férfiak, fekete ruhás nők gyülekeznek a szóróparcella előtt.

 A mindig gyönyörű Glória most még annál is idősebbnek tűnt, mint amennyi valójában volt. Robi és Marcsi ügyintéz a szertartásvezetővel, az asszonyt barátnője, Szandra, és annak férje, Jani támogatja.

 Megjelent egy fiatal, de már kopaszodó férfi. Zengő hangon elevenít fel néhány emléket, többek között egy ötvenhét évvel ezelőtti kempinget. Név szerint említi az elhunyt búcsúzó feleségét, Glóriát, a két húgát, Máriát és Dianát. Gyermekeit, Robit és Marcsit, unokáit, Robit, Bernadettet, Vilit és Vikit, és a dédunokákat, Stefit, a kis Józsikát, Bencét, Bogit, Bálintot, Petrát, és Almát. Búcsúzik még tőle a Piroska-család is, és minden jó ismerős.

 A temetőszolgák a helyére teszik a speciális urnát, adott jelre erőteljes vízsugár szökik azon keresztül a magasba. Szürke hamufelhő röppen, majd fokozatosan kitisztul a víz. Glória hangosan felzokog, ahogy férje, Jocó hamvai tovaszállnak a levegőben.

 - Nyugodj békében, öreg barátom! - nyeli mormogva könnyeit Dugó.

 A gyászoló család lassan szétszéled…

Wackond 2012.06.11. 18:00

Gyémántok 79

Hetvenkilencedik fejezet

(Avagy: az első számú rajongó)

 

 

 Orsi szerette barátnője bandáját, a zenéjüket, és nagyon örült Lívia meghívásának. Az este minden várakozását felülmúlta. Nemcsak, hogy találkozott Sanyival és Stefivel, utóbbitól, és annak pasijától még szexuális úton terjedő gyönyöröket is kapott.

 Az éjféli koccintás után arra számított, a társaság elhervad, de nem úgy történt. Felhörpintették a pezsgőt, körbepuszilták-csókolták egymást, tartottak egy félórás technikai szünetet. A mellékhelyiség és fürdőszoba meglátogatása után a nappaliban verődött össze a társaság java része. Lívia, Sanyi és Orsi a fürdőszobában maradt. A pár lánytagja rémülten fedezte fel még az este folyamán, hogy intim borotválkozása nem sikerült tökéletesre. Ez rajta kívül senkit sem zavart, fel sem tűnt, de ő nem nyughatott, kért Alíztól egy borotvát, és Sanyi segítségével orvosolta a problémát. Orsi pedig elintézte illemhelyi dolgait, és tisztálkodott volna, ha a kád szabad lett volna. Sebaj, addig fogat mosott a mindig nála levő "úti fogkeféjével".

 - Na, most már jó lesz? - kérdezte Sanyi, kezében a borotvával, tükröt tartva a kérdéses terület elé. Lívia leöblítette, és csak azután vette alaposan szemügyre szőrtelen szemérmét.

 - Szerintem most jó. Orsi, mi a véleményed?

 A szólított szájában megállt a fogkefe. Háttal állt nekik, megfordult hát. Jó barátnők voltak, de még nem ennyire. Habzó szájjal bólintott, kezével jelezte, hogy tökéletes, aztán visszafordult öblíteni.

 - Készen vagytok? Mert még zuhanyoznék… - fordult vissza a párhoz, már beszédképesen.

 - Gyere! - húzódott arrébb Lívia, de nem mutatott hajlandóságot kimászni a kádból.

 Orsi melléállt, megnyitotta a csapot, és mikor a kellő hőfokot elérte a víz, átkapcsolt a zuhanyra. Lívi egy tusfürdőt vett az egyik kezébe, melyből egy adagot a másik tenyerébe nyomott. Barátnője meg sem lepődött, hagyta, hadd fürdessék, sőt, nemsokára ő is viszonozta, igaz, Lívia már tiszta volt. A srác csak állt mellettük, nemigen tudott részt venni a dologban. Hármuknak már szűk volt a kád, jobb híján csak karbafont kézzel nézte a csajokat. Lívia alapos volt, Orsi egyetlen porcikáját sem hagyta ki, és ugyanezt az "ellátást" ő is megkapta. Kétségkívül izgató volt mindkettejüknek, de azt is felismerték, ott, a fürdőkádban tovább nem folytathatják. Lívi még annyit tett, miután Orsit tisztának ítélte, hogy közelebb hívta a gyanútlan Sanyit. A fiatalember arra eszmélt, hogy barátnője még egyszer, alaposan megmossa a farkát.

 Megtörölköztek, és visszamentek a nappaliba. Nem römiparti zajlott, Lívi visszafojtotta a vigyorát a közben fényképező Laci láttán, aki rájuk is villantott egy kockát.

 A fotel most foglalt volt, Lívia a kanapéra telepedett, Orsi mellé, Sanyi pedig előttük állt meg. Lívi előrehajolt, kezébe vette szerelme félárbócon levő szerszámát. Felhúzta a bőrét, megcsókolta-nyalintotta a kalapkát, majd odakínálta barátnőjének.

 - Ti aztán önzetlenek vagytok! - nevetett fel Orsi.

 - Miért? - döbbent Lívi.

 - Stefi ugyanilyen kedvesen kínálta Dömét!

 - Nem kopik az el! - dörmögte Sanyi.

 - Milyen igaz, köszi! - és Orsi máris rámart az éledező kukira.

 Természetesen ő sem volt önző, viszonylag gyakran adta vissza Líviának, aki addig a fiú zacsiját cirógatta, vagy éppen Orsi melleit gyúrogatta gyengéden. A lányok mindamellett figyeltek arra is, hogy Sanyi kemény maradjon, de idő előtt ne "lője el a tárat". Mivel az est folyamán már történt egy és más, a fiatalember ettől nem tartott. Végül Lívia unta el ezt az "adogatósdit", és javasolt váltást. Lefektette Orsit a kanapéra, ő maga fölétérdelt, fordítva. A vékony combok közé fúrta a fejét. A pamacs mutatta az irányt, amit magától is tökéletesen tudott. A punci felé nyújtott nyelve megállt félúton.

 - És most én mit csináljak? - siránkozott Sanyi a csajok fölött.

 - Verd ki, ha nem tudod! - mordult rá Lívia.

 A srác végül a kényelmesebb megoldást választotta. Barátnője feneke volt olyan magasságban, amit könnyen felért, és az volt közelebb a kanapé széléhez (karfa szerencsére nem volt). Orsi, aki addigra már nyalintott párat a frissen epilált szeméremajkakon, és nyelve hegye már a kéjgombra simult, észlelve a közeledő rudat, kezeivel szétnyitotta a puncit. A pasi könnyedén beletalált a forró, nedves hüvelybe, de csak lassan mozgott, nehogy zavarja Orsit. Mindegy volt, mert lagymatagon lengő zacsija majd' szemen ütötte a lányt, aki a látása érdekében inkább csak ujjaival segített Líviának. Néha nyakatekert módon próbált nyelvvel is odaférni, esélytelen volt. Maradt az ujjainál. Barátnője azonban teljesen magáénak tudhatta a pamacsdíszes ölet, és a testében egyre erősödő élvezet ellenére, hevesen pörgette nyelvét. Ujjaival hátrahúzta a csiklót takaró bőrt, a piros, duzzadt szervecske nedvesen fénylett. Ruganyosan próbált ugyan kitérni, de Lívia mindig megtalálta. Néha finoman ajkai közé szívta, hogy aztán hangos cuppanással engedje el. Mindkét lány testében fokozódott a gyönyör, Orsi már ki-kihagyott, megfeledkezett a "dolgáról", mígnem hátrahajtott fejjel, halkan nyögdécselve, megfeszülő testtel el nem élvezett. Nedveit képtelen volt uralni, összeránduló vaginájából fröcskölt elő egy jó adag, Lívi orra hegyére. Sanyi ezt a pillanatot kihasználva lassan kihúzta farkát, és rövid időre eltűnt. Orsi végre ismét hozzáfért Lívia öléhez, pörgette-forgatta nyelvét a most elérhető klitoriszon, és túl az orgazmuson végre kellő figyelmet tudott fordítani Lívire. Legnagyobb sajnálatára azonban Sanyi visszatért. Farkán ezúttal gumi feszült, és diszkréten helyet kért. Orsi ismét széthúzta a nedves ajkakat, a dákó tövig siklott a vöröslő vaginába. Lívia felnyögött, mindamellett bosszankodott, hogy folyton félbehagyják az izgatását, pedig ketten is vannak ott. Érezte a gumit Sanyi farkán, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Végre megint a testében érezte a fütyköst, a fiú mozgatta is, ahogy kell, de pár perc múlva…

 "Hé, mit csinálsz? Ne húzd ki!… Te, az nem az a lyuk!" - futott át Lívi fejében, miközben Sanyi a lány fenekének ráncos, szűk bejáratához illesztette a síkos gumiba rejtett farkát. Nagyon lassan hatolt a jóval szűkösebb helyre, ahová már nagyon régen vágyott, csak eddig nem merte megtenni. Lívia meglepődött ettől a fordulattól, viszont Orsinak több helye lett. A lány ismét kihasználta az alkalmat, a szabaddá vált csiklót alaposan megkergette nyelve hegyével, a lassan mozgó Sanyi-fütyi pedig nem zavarta. Lívia merőben új érzéssel lett gazdagabb. Nem volt rossz, hogy pasija a popsijában dolgozik, de jó sem, amolyan semleges. Orsi nyalakodása azonban elnyomta minden ellenérzését, és gyorsan közelgett a várva vágyott csúcshoz. Pár perc után teste megrándult, nedvei áradtak, felnyüszítve élvezett el.

 Sanyi a lehető legóvatosabban húzta ki a farkát, és már vette is le a gumit. Némi kavarodás következett, mert a fiú most Orsira pályázott, ám a lányok addigi pozitúrája nem volt annyira jó. Hárman topogtak a kanapé körül, míg Orsi fejéből kipattant a szikra. A hátulról behatolást javasolt, de oldalt fekve. Az újabb óvszert nem hagyta, hogy Sanyi feltekerje, nemi baja nincs, szerinte a srácnak sem. Bébi ellen tablettázott, a popsija pedig tabu. A hapsi a kanapéra heveredett oldalvást, elé pedig rajongója. Lívia eléjük guggolt, barátnője felemelte a fölül levő combját. A pamacsdíszes punci újabb gyönyörökre éhesen nyílt, de a fiú egyelőre nem hatolhatott be, mert nem volt elég nedves. Lívi boldogan segített ezen a problémán, nyelve hegye gyorsan végigsiklott a szeméremajkakon, Sanyi odanyúlva még jobban szétfeszítette őket, a lány már a rózsaszín hüvelyhez és a csiklóhoz is odafért. Hosszan izgatta a pina minden részét, gyakran elidőzve a duzzadó klitoriszon, viszont gondoskodva a majdani aktus másik résztvevőjéről, néha szájába vette a kemény fütyköst is. Hamarosan (a halk nyögésekből és a nedvességből ítélve) létrejöhetett a behatolás. Lívia felhúzta a fitymát, a bíborló makkot a forró vaginába irányította. Sanyi kicsit mocorogva megtalálta a valóban sokkal kényelmesebb pózt, keze elengedte Orsi szemérmét, és felemelt combját fogta meg, magasra tartva azt. Lassan mozgatta ágyékát, izmos farka ki-be siklott a kisajkak között. Lívia pedig nyelvével kóricált, jobbára az ujjai segítségével bőrredői közül előbújtatott csiklón. Néha kitért a színizom faszra is, vagy még odébb, a golyóbisokra, de gyorsan visszament a kiindulópontra. Orsi már minden visszafogottságát elhagyta, nyögött, nyüszített, és levegőért kapkodott. Most, hogy kétfelől is kapta az izgatást, hamar a csúcsra ért, ölébe nyúlva elhessentette barátnője kezét, és feszítette szét ajkait, csiklója úgy emelkedett ki, mint egy apró fütyi. Lívia nyelve erősen kergette a ruganyos szervet, közben keze saját ölébe mozdult, Orsi váratlanul megmerevedett, lélegzete elakadt, és ahogy testén átcsaptak a gyönyör hullámai, úgy engedte ki hangos sóhajjal. Lívia abbahagyta a nyalakodást, keze pedig nem kifejezetten a saját érdekében simult puncijára, hanem a villogó vaku miatt.

 Orsi elhúzódott az ismét nekilendülő Sanyi elől, és Líviát hívta a helyébe. Annak sem kellett kétszer mondani, odafarított a párja elé, előtte megjegyezve neki: "Ha a seggembe mered dugni, kitököllek!" Sanyi nem volt a saját golyóinak ellensége, a megfelelő lyukba döfte, amint az előttük guggoló Orsi megfelelő nedvességűre nyalta. Az imént jelenet megismétlődött, csak a csajok cserélődtek fel. A srác már nem volt lassú, egyre hevesebben mozgatta ágyékát, és néhány pillanattal később lövésre készült. Az előttük térdelő lány azonban magáénak akarta, és ezt egyértelműen jelezte is. A fiatalember eleget tett a kérésnek, és kihúzta a farkát. Orsi a szájába vette, és szinte dolga sem volt, a makkból erőteljesen fröcskölt az ondó. A mohó lány mind lenyelte, lágy nyelvkörzésekkel tisztára varázsolta a dorongot, és hogy Lívi se maradjon gyönyör nélkül, a csupasz ölhöz hajolt. Barátnője megnyitotta előtte szeméremajkait, Orsi nyelve pedig a csiklón pörgött pár percig. Nem kellett sok a basszusgitáros lánynak, nyögései egyre szabálytalanabbakká váltak, majd megmerevedett, felnyikkant, és elélvezett. Hosszan csókolta Sanyit levezetésképpen, és Orsi is hozzájuk bújt, hogy ne unatkozzanak.

 Mindannyiuk számára feledhetetlen volt ez a szilveszter éjszaka. Orsi nagyon hálás volt Lívinek a meghívásért, és a későbbi "zártkörű rendezvények" állandó résztvevője lett. Márciusban megismerkedett egy fiúval, akit első dolga volt a baráti társaságnak bemutatni. Azok szimpatikusnak találták, és "bevették a bandába".

 A Diamonds pedig újra a Kisniki által bérelt helyiségben dolgozott. Sanyi és Thomas naphosszat körmölt, dudorászott, olykor Lívia és Stefi is beleszólt a készülő dalokba, ám így is hónapok teltek el, mire a demó elkészült.

 Július volt, mikor az első albumuk megjelent. Az átütőtől ugyan távol állt, de kétségtelen volt a siker, a kiadott mennyiség java része elfogyott.

Wackond 2012.06.04. 18:00

Gyémántok 78

Hetvennyolcadik fejezet

(Avagy: a videoklip)

 

 

 A horvátországi nyaralásnak vége volt, kezdődhetett a munka. Alíz nem véletlenül szerezte meg a dal szövegét, és oka volt arra is, hogy külön kivágta magának Sanyi „Gyémánt”-ját. Elég sokat sertepertélt ő Gabi stúdiójában ahhoz, hogy ne csak a puncikat és fütyiket lássa, hanem a technikai hátteret is. Utóbbi érdekelte jobban, hogyan lesz film a kamerából. Nem pont pornó volt a fontos, sőt, nem nagyon izgatta, de remek tanulóterep volt neki. Szerencsés volt, sokan ismerték és szerették, ahol tudták, segítették. A gondolat, hogy a dalból klipet csinál, a koncerten formálódott meg benne, a népszerűségi index emelkedése csak erősítette elhatározását. A nyaralás alatt is ötlött, agyalt, és újabb lendületet kapott, mikor meghallotta az „Éjféli öböl” demóját.

 - Tök jó! – mondta Sanyinak. – Romantikus hely az!

 - Ja, kinn a parton, a két nővérem között nekiáll dalt írni! – vihogott Lívia.

 - Az zúzós lehetett! – mondta Alíz.

 - Hát igen. Ahhoz képest egy kétórás koncert tiszta pihenés! – hagyta annyiban a fiú. – „Utána” már volt idő dudorászni!

 - Te minden dugás után írsz egy dalt?

 - Alíz, te olyan hülye vagy! – nevetett fel Lívia. – Két hónap alatt utolérné dalmennyiségben a Guns ’N Rosest!

 - Az igen! Annyit még anyu sem, míg aktívabban forgatott! – füttyentett a csaj.

 - Na, jó, kis lódítás azért van benne…

 - Kicsi! Na, a lényegre! – zárta le az eddigi témát Alíz. – Próbáltam értelmezni a „Gyémánt”-ot…

 - Nehéz lehetett… - jegyezte meg a szerző.

 - Persze. Nő vagyok, látod? Szóval, Lívihez írtad, ez tök világos, bár a neve egyszer sem hangzik el.

 - Így van.

 - Szerelem első látásra, kéz a kézben, meg a többi…

 - A „meg a többi” nincs benne!

 - Nem baj, pornósíthatjuk, ha akarod! Tehát viszonylag sablonos történet, kurva jó zenével.

 - Kösz…

 - Nincs mit. Ebből kellene egy videoklipet csinálni, nekem van ötletem, inkább a tiétek érdekelne.

 Lívia és Sanyi a vállukat vonogatták.

 - Akartok benne szerepelni? – kérdezte közbe Alíz.

 - Kellene?

 - Nos, mivel teli vagytok ötletekkel…

 - Bocs, nagyon punnyadt az agyam! – legyintett Sanyi.

 - Felélénkítselek? – kérdezte mérgesen Alíz, a fejrázás után pedig előadta az ő verzióját. A zenekar szerelmespárjának nagyon tetszett, Alíz munkához is látott. A klipet amolyan vizsgamunkának szánta, és mindent ő akart benne csinálni, de később rájött, csak annyit szerepelhet benne, amennyire Sanyi a szövegben engedte. Ottó, a vajszívű operatőr segített neki, ugyanakkor hagyta, hadd érvényesüljön a csajszi. Alíz vért izzadt. Állítgatta a lámpákat, a kamerát, a szereplőket, közben folyamatosan hallgatta a számot, hogy minden részlete pontosan rögzüljön. Majdnem egy hónapos szívás után ismét megszegte a szabályt, rágyújtott a szobájában. A laptopon pedig a kész klip ment.

 - Anyu, tudnál jönni egy kicsit? – rikkantott ki az ajtaján. Gabi tudott menni.

 - Mondtam, hogy ne gyújts rá itt! – dohogott Gabi megérezve a füstöt, és ablakot nyitott.

 - Ezt nézd meg!

 Három percig szótlanul nézték a képernyőt, aztán Gabi a konyhába húzta a lányát. Rágyújtottak.

 - Kicsim, nagyon ügyes vagy! – ölelte meg.

 - Ugye, milyen jó lett?

 - Nagyon ügyes vagy! A többiek látták már?

 - Nem. Te vagy az első. Ha azt mondod, hogy jó, akkor az valóban jó!

 - Köszönöm, de én kicsi vagyok ehhez.

 - Nekem akkor is a te véleményed számít!

 - Jól van, és most menj, mutasd meg Líviéknek!

 Néhány perces körtelefon után a „Diamonds” tagjai Alízék konyhájában ültek.

 - Profi vagy! – dicsérte Thomas, aki valamivel tapasztaltabb volt a zenei életben, és látott már néhány videoklipet.

 - Köszönöm, köszönöm! – hajlongott Alíz.

 - Ahogy elnézem, mindenki jó munkát végzett – szólt bele Gabi. – Sanyikám, téged legalább akkora dicséret illet, mint Alízt!

 - És most hogyan tovább? – kérdezte Lívia.

 - Fel kellene tenni a Netre, hogy mennyire tetszik másoknak, aztán ráérünk még ezen gondolkodni – javasolta Thomas, és egy borítékot adott Alíznak.

 - Ez mi?

 - Az „Éjféli öböl”. Ez lenne a következő javaslatom.

 - Nem mondasz hülyeséget, majd töröm rajta a fejem!

 A klip másnap felkerült az egyik legnagyobb videomegosztó oldalra, és Alíz tízpercenként ellenőrizte, mennyien látták. Sikeres volt, így a lány újult erővel vetette magát a következő munkába. Az egy kicsit húzósabb, költségesebb volt, hiszen oda kellett utaznia, és forgatási engedélyt is kért a horvát hatóságoktól, ami nem volt egyszerű. Szeptember közepére lett kész, a siker pedig ugyanolyan nagy volt, mint az előzőnél.

 A fősuliban is megmutatta az egyik tanárának, aki azzal fogadta, hogy ő is látta a klipet, nagyon tetszett neki, és hosszas szakmai beszélgetést folytattak Alíz munkájáról.

 Egy nap a tanár félrevonta a lányt.

 - Megmutattam egy barátomnak a klipeket, és találkozni akar veletek.

 - Hol és mikor?

 - Megadom a számát, egyeztessetek, mert nagyon elfoglalt ember, de várja a hívásod!

 - Köszönöm, tanár úr!

 - Ennyi jár a legtehetségesebb tanítványomnak! Egyébként látom, hogy nem először van kamera a kezedben!

 - Van egy operatőr barátunk, szinte a harmadik nagyapánk, tőle rengeteget tanultam!

 - Így könnyű, ha van egy mentorod, akkor én nem ajánlom magamat…

 Alíz az első adandó alkalommal tárcsázta a megadott számot, sikerült azonnal elérnie a tanár barátját, két nappal később a zenekar Alízzal kiegészülve a színe előtt ült. A férfi szimpatikus negyvenes volt, rengeteg összeköttetéssel. Tetszett neki, amiket látott, és öt perc múlva már szerzői jogok, meg ilyesmi repkedett.

 - Állj! – szólt közbe Thomas. – Ha jól értelmezem, úgymond piacra dobná a klipet?

 - Klipeket! – helyesbített a fószer. – Meg a maxi CD-t, és ha lesz album, azt is!

 - Tehát szerződést ajánl?

 - Valami olyasfélét… Na, azért nem kell nagyon előreszaladni, de ahogy néztem az anyagot, nekem tetszik, és úgy gondolom, megér egy misét.

 - Jól van, megrágjuk – mondta Thomas.

 - Nem ártana szereznetek egy ügyvédet is! – figyelmeztette őket a férfi. – Tudok ajánlani, ha kell!

 - Köszönjük, az van! – vágta rá Alíz, és ha már nála volt a szó, kérdezett. – És én miért kellettem ide? Nem vagyok a zenekar tagja…

 - Nem, te Gyémánt Gabi lánya vagy.

 Alíz ledöbbent. – Honnan tudja?

 - Vannak barátaim mindenhol. Édesanyádat egyébként nagyon tisztelem, és becsülöm. Jó pár évet lehúzott amellett a bolond Frédi mellett. Gwendoline Diamond óta léteznek igényes „ilyen” filmek. Ottó pedig kitűnő szakember, kár, hogy erre pazarolja a tehetségét! Tanulási és bizonyítási lehetőséget adok neked a suli mellett, mit szólsz?

 - Meg kell beszélnem az ügyvédemmel! – vigyorodott el Alíz.

 - Oké, srácok, itt vannak a papírok, nem kell most semmit aláírnotok, rágjátok át, és hívjatok, ha segítség kell!

 - Köszönjük!

 Alíz egyenesen az apjához ment, és a többieket is magával cipelte, nem hagyta, hogy az első kocsmában „ünnepeljenek”. Péter örömmel hallgatta a fiatalok boldog csivitelését, és amikor kiderült a lényeg, barátját, Harvey-t hívta fel. A férfi könyvelőként kezdte, de az évek során ügyvédi vizsgát is tett, kitanulta a szakma fortélyait. Tíz perccel Peti hívása után hümmögve olvasta a paksamétát. Alapos volt, kétszer is átszaladt rajta, még az apróbetűs részt is. Az együtteshez fordulva érthetőre fordította a jogi szöveget.

 - Elvállalod? – kérdezte Alíz. Imádta a pasast.

 - Természetesen!

 - Egyelőre nincs pénzünk! – szólt közbe Thomas.

 - Lőjetek le, ha ezért pénzt kérek! – mondta megbántottan Harvey.

 - Majd én megteszem! – nevetett Peti.

 A szerződés napokkal később megköttetett.

 - Na, most ünnepelhetünk! – huppant le Alíz az ágyára, Laci átölelte.

 - De csak ketten vagyunk…

 - Akkor most ketten ünnepelünk!

 Nagyon jót „ünnepeltek”, a srác mindent megtett azért, hogy barátnője élvezze az „ünnepséget”.

Wackond 2012.06.04. 17:59

Gyémántok 78

  Lazításra csak télen adhattak maguknak pár napot, a karácsony és újév közötti időszakban, amikor a „fű se nő”. A szilveszter a Gyémánt-családnál évtizedek óta hagyományos házibuli (orgia) volt, lehetőség az ünnepségre. Alíz szülei Laurához és Robihoz mentek át, szintén hagyományszerűen. A lány meghívta hát barátait bulizni.

 Laci alapbeállítás volt, lassan többet volt a lánynál, mint otthon. Meghívót kapott Öcsi és Fanni, Stefi és Döme, Lívia és Sanyi, valamint Thomas és Réka, de az utóbbi páros nem tudott elmenni, mert a vidéki rokonságnál voltak. Lívia az utolsó pillanatban kérdezte Alíztól, hozhat-e még valakit. Unokatesójának mindegy volt, de azt előre jelezte, nem jelmezbál lesz, még ruha sem lesz rajtuk.

 A megbeszélt időben szállingózni kezdtek a vendégek. Alíz és Laci volt a házigazda. A lány ötletére mindkettejükön tréfás konyhai kötény volt, a rájuk nyomtatott ábrák úgy mutatták, mintha alattuk meztelenül lettek volna. Ez valóban így volt, de elsőre nem volt észrevehető a valódi pőreség. Lívia egy barátnőjét hívta el, akivel rengeteg dolga ellenére gyakran találkozott, és már két hónapja nincs pasija. Lívia úgy gondolta, szerez neki egy kellemes estét, ha már szegénynek nincs kivel. A lányt Orsolyának hívták, Lívia középiskolai osztálytársa, és első számú rajongója az együttesnek. Személyesen csak Sanyival találkozott, és fájlalta Thomas hiányát, ugyanakkor örült, hogy van kivel buliznia. Még az sem tartotta vissza, hogy Lívia előre megmondta neki, a rendezvény nem lesz megszokott, Orsi csak vállat vont. Ha senki nem féltékeny, akkor semmi baj nincs.

 Alíz és Laci örömmel fogadta az új jövevényt, a többiek pedig jót mulattak a kötényeken. A redőnyöket, biztos, ami biztos, leengedték, nem kellett mindenkinek tudni, mi folyik bent.

 - Alíz! Dögmeleg van, majd megsülök! – sopánkodott egy negyedóra múlva Stefi, a blúzával legyezgetve magát.

 - Kicsit feljebb csavartam a fűtést, nehogy megfázzunk! – illegette meg Alíz a fenekét, amit a kötény nem takart.

 - Igaza van! – mondta flegmán Döme. Az inge teljesen ki volt gombolva. – Azt mondta, vetkőzzünk le!

 - De nem nudi-buliról volt szó!

 - Nem is, de vetkőzést említettem…

 - Rajtad is van ruha!

 - Ő a házigazda! – ölelt egy poharat Sanyi.

 - Látod, ez alatt nincs semmi! – emelte fel Laci a leplet, természetesen „ott”.

 - Ez nem semmi! – nevetett Stefi, és a nappaliba ment, hogy szépen összehajtva letegye a ruháját. Döme követte, hogy egy helyen legyen a holmijuk.

 Lívia és Sanyi szintén levetkőzött. Orsi tétovázott egy picit, végül megtette ő is. A lány szép volt, tizenkilenc éves, vékony, nem túl magas. Sötétszőke haját hol lófarokba kötötte, hol pedig kibontva hordta, mint ezen az estén. Kerek, nagy szemeinek színe szürke és kék között volt valahol, orra nem túl határozott, kerekded, ajkain halvány, csókálló rúzs, arca selymes-helyes. Vállai kicsit csontosnak tűntek (Dömének), keblei feszesek voltak, egy erős középméretet képviselve Alíz és Stefi között. Hasa lapos, kerek köldökében piercing, ahogy mindenki megállapította, illett is oda. Combjai, lábai vékonyabbak voltak a fiúk által kedveltnél, de ez a megállapítás csak a jelenlévők véleményét tükrözte. Ölében rövidre nyírt, keskeny, sötét színű pamacs virított. Friss munka volt, indulás előtt készült, és egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy szív alakúra formázza meg, végül a szolidabb megoldás mellett maradt. Végigtekintve a társaságon megállapította, hogy a fiúk egészen helyesek, megfelelnek a szexuális igényeinek. Lívia azt mondta, valaki biztosan akad, aki kielégíti vágyait.

 Sanyi zenét csiholt, Laci tompított a fényeken, de csak annyira, hogy látni lehessen, közben Alíz behozott egy tálca szendvicset, üdítőt, és poharakat. Orsi hiányolta az alkoholt, de mivel senki sem élt vele, ő sem ivott, bár Alíz kínálta. A hangulat lassan oldódott, a kötényes házigazdák is megváltak „öltözéküktől”, és csatlakoztak barátaikhoz. A nappaliban egy kis táncteret alakítottak ki, az ülőgarnitúrát, a kanapét és az asztalt a fal mellé, illetve a szekrények elé tolták, a zene pedig a házimozi hangszóróiból szólt. Kicsit szokatlan volt, hogy máris meztelenül lófrálnak, a zenére pedig táncolni illett volna, legalább egy kicsit. Alíz próbálta egy kissé felpiszkálni a kedvet, Laci és Orsi nyomban csatlakozott. Utóbbival megspórolták a diszkógömböt, a lány köldökpiercingje legalább annyira csillogott minden mozdulatánál. Stefi, Öcsi és Fanni állt később melléjük, Döme nem volt oda a riszáért. Elterpeszkedve egy fotelben, almalét kortyolgatva nézte a többit. Lívia és Sanyi a kanapén, ugyanezen okból gubbasztott, csak egymás kezét szorongatták. Stefi időnként odatáncolt szerelméhez, de az hajthatatlan volt. Egy óra múlva, miután majdnem az összes lány, de még Laci is próbálkozott, Stefi Orsit zavarta oda, mondván, rá talán hallgat, mégiscsak „újonc”. Orsi csodát tett. Döme felállt, de ülve maradt. A lány két percig állt előtte, enyhe terpeszben, nem szólt semmit, csak a kezét nyújtotta. Szemmagasságban volt a pamacska, a fiú nem tudta róla levenni a tekintetét. Reakciója nyilvánvaló volt. Orsi észre is vette, lassan előredomborította ölét, hátha ez új lendületet ad a fiúnak. Döme letette a poharát, megfogta a lány hosszú ujjú, keskeny kacsóját, és felemelkedett.

 - Te Döme, te nem is táncolni akarsz! – nevetett rá Laci.

 - Veled nem is! – vigyorgott vissza a srác, hiába próbálta leplezni lokális vérbőségét.

 - Stefire már fel sem áll? – csatlakozott a gonoszkodásban Alíz.

 - Dehogynem, csak…

 - Értem én, kicsim! – bújt Döméhez az apró lány. – Én nem így próbáltalak rávenni!

 - Hát… na, igen… - hebegett a srác. A baráti körben nem zavarta már, ha másik lány kezd ki vele, de Orsi lefagyasztotta, holott annak nem volt más szándéka, mint valóban táncolni.

 - Na, már le is engedett! – jegyezte meg Orsi halkan.

 - Ne hagyjuk! – hívta Stefi Orsit, és leguggolt a talpáig elvörösödött koma elé. Orsi nem az a fajta lány volt, aki szeret kimaradni a mókából (és a faszból), Stefivel szemközt Döme vérvesztes fütyije elé guggolt. Rövid, és kölcsönös udvariaskodás után („Tessék, hiszen a te pasid!”, „Parancsolj, elvégre te vagy a vendég!”) Orsi hosszú ujjai megbirizgálták a lelógó, ritkás szőrzetű zacsit. A pénisz nem hervadhatott tovább, főleg, mikor az ujjak végigmatatva rajta, már a bőrét is felhúzták. Kínálólag odabillentette Stefinek a makkot.

 - Köszönöm! – és az aprócska lány gyengéd csókot lehelt a hegyére. Dömén kéjes borzongás futott át, érintett testrésze pillanatokkal később keményen dagadozott a lányok előtt. Most Orsi csókolta végig a rudat, majd ismét Stefi következett. Testvériesen megosztoztak, nyelvük is szerephez jutott, felváltva nyalakodtak és szopogattak. Már az sem zavarta őket, ha nyalószervük olykor összeakadt a másikéval. Csóró Döme pedig csak állt, mint önmaga farka, és nagyon élvezte a helyzetét, pedig eleinte orrolt barátaira, főleg Lacira, aki hangtalanul mutogatva „irigykedett” rá a két lány végett. Alíz arrébb húzta a gonoszkodó pasiját, Döme végre zavartalanul törődhetett saját élvezetével, ami lassan a tetőpontjához közelített. Halkan sóhajtozva nyögdécselt, és figyelmeztette a lányokat a lövésre.

 - Kéred? – kérdezte Stefi Orsitól úgy, hogy meg sem szólalt.

 Kérte. Szájába vette a péniszt, hosszú, finom ujjai lassan mozgatták a bőrét, nyelve a makkon körözött. Döme kissé előrefeszítette ágyékát, megremegett, felnyögött, és erőteljesen lövellte magját a lány szájába. Orsi lágy mozdulatokkal fejte ki minden cseppjét, lenyelte, és elengedte a lassan lankadó fütyit.

 Körülnéztek, hogy hol tudnák folytatni, de a fotel, amelyből Döme felállt, már foglalt volt, Laci és Alíz ült ott. Maradt a másik, távolabbi fotel, a két lány oda hívta Dömét. Az ülőalkalmatosság elég terebélyes volt ahhoz, hogy a kis Stefi, és a vékony Orsi elfért egymás mellett. Lábaikat igyekeztek úgy elhelyezni, hogy Döme izmos válla közéjük férhessen. A fiú egyelőre nem élt ezzel a lehetőséggel, alapos ember lévén fentről akart kezdeni. Ezzel a lendülettel merült fel benne a probléma, kivel is kezdje? Ötlete volt arra, mit kellene tenni, csak Stefi volt a hivatalos barátnő, viszont Orsi „újdonsága” is vonzotta. Stefiben nem voltak kételyek, mint ahogy irigység sem, átkarolta a mellette heverő lányt, és amelyik mellét elérte, azt cirógatta meg, kínálta a tétova pasasnak. A helyzet meg lett oldva, Döme térdre ereszkedett, megpuszilta a kínált keblet. Tetszett neki ez a méret, mely nagyobb volt, mint Stefié, amiért ugyan rajongott, de azért jólesett néha egy kicsivel nagyobbal foglalkozni. Az egyenlőségre törekedve a kisebbekre is igyekezett hasonló időt fordítani. A lányok nem panaszkodtak, halk, kéjes sóhajokkal kísérték, ahogy a fiú a négy cickó között cikázva csókolt, nyalt, vagy finoman harapdált. Orsi először furcsállotta, hogy Stefi is megérinti ott, ahol lány még nemigen tette, de ez az ellenérzése hamar tovaszállt. Döme végezte a „munka oroszlánrészét”, Stefi (eddig) csak segített. A srác hosszasan eljátszott a lányok „északi” régióiban, de egyre lejjebb kívánkozott. Hol Stefi pocakján, hol Orsi piercingje környékén molyolt ajkaival, egyre többször ütközve valamelyik térdbe. Végül megérkezett a pamacskához. Világosbarna, rövidre nyírt, ápolt csík vezette őt az érezhetően felizgatott ölbe. A szőrmentes nagyajkak telt ívei közül élénkrózsaszín, apró kisajkak váltak láthatóvá. Stefi segítségével. Orsi már meg sem lepődött, félig lehunyt pillákkal, szinte remegve várta a következő lépést. Nem kellett sokáig várnia. Döme végigcsókolta a felizgult-forró puncit. Nyelve körbecirógatta, kellő alapossággal siklott mindkét, húsos nagy-, majd a fényes-pici kisajkakon. Néha megérintette a kéjgombocskát, eleinte csak ritkán, ám egyre sűrűbben időzött el rajta. A kicsi szerv egyre jobban megduzzadt, Stefi pedig széthúzta Döme előtt a punciajkakat annyira, hogy a srác kényelmesen nyalhassa. Orsi lehunyt szemmel élvezte, hogy ketten is arra törekednek, neki minél jobb legyen. Közeledett a csúcs felé, és magában azon imádkozott, abba ne hagyja Döme. Imája meghallgattatott, a fiúnak eszében sem volt ilyesmi, mindössze annyi változás történt, hogy Stefi elengedte Orsi punciját, hogy másképp járuljon hozzá a közelgő orgazmushoz. A srác rendületlenül pörgette-forgatta nyelvét a pirosló, síkos klitoriszon, az énekes lány pedig Orsi melleit kényeztette csókjaival, ajkaival. A rajongó csajszinak máris eggyel több oka volt az együttes tagjait szeretni. Pár perc múlva ritkán tapasztalt erősségű orgazmus kéjes görcse rántotta meg a testét, nedvei bőven áramlottak…

 Orsi még szinte meg sem pihent, Döme már Stefi combjai közé ékelte izmos vállait. A kistermetű lány örömmel fogadta, igaz, nem erre a folytatásra számított. Orsi is tartogatott neki meglepetést, aki abból kiindulva, hogy jólesett, amit Stefitől kapott, nem lehet rossz, ha viszonozza. Félénken, először csak ujjheggyel érintette meg a cici bimbóit, később egyre jobban felbátorodva simogatta, gyúrogatta, sőt, csókolgatta és nyalogatta is a kicsiny kebleket. Stefinek már több „alapja” volt, tehát jóval kevesebb idő alatt ért a csúcs közelébe. Orsi azonban annyira belejött a nyalakodásba, hogy egy kicsit belezavart a dolgokba. Feje összekoccant Döméével, aki meglepetten nézett fel.

 - Odaengedsz? – kérdezte Orsi.

 - Természetesen! – a srác már ott sem volt.

 Stefi kinyitotta a szemét. Combjai közé Orsi sötétszőke fürtjei kerültek, a csaj feneke pedig Döme felé pucsított. Pasijára vigyorgott cinkosan, és pilláit lehunyta ismét, ahogy partnernője nyelve a csiklójára csapott. Nem volt ügyetlen, bár nem is gyakorlott. Mindenesetre jól forgatta nyalószervét, sőt, ujjait is. A nyögdécselő énekesnő forró és nedves hüvelyébe élvezetfokozásnak két ujj is hatolt. A kihagyást követő érzés szinte hatványozott erősséggel jelentkezett ismét, perceken belül erőteljes orgazmust eredményezett. A fotelben alig látszó Stefi felnyögött, teste megrándult, nedvei bőségesen áramlottak.

 Döme pedig élt a lehetőséggel, mely Orsi fenekének gömbjei közül fénylett rá a szőrtelen, nedves szilvácskák képében. Farka már jó ideje ismét keményen meredt, fitymáját felhúzva vörös makkját az ajkak közé igazította. Kezével kicsit segítenie kellett, de hamarosan tövig mélyedt a nyalakodó lány szoros-szűk hüvelyében. Lassan lendült mozgásba, nehogy bezavarjon Stefi közeledő gyönyörének. Ezt a feladatot is könnyen megoldotta, és amint barátnője elélvezett, a köztük térdeplő lány csípőjébe kapaszkodva begyorsított. Szinte vadul, hevesen mozgott, élvezte a forró szorítást, az ütemre hallható nyögéseket. Orsi két hónap után végre faszt érzett a testében, és a csiklóján „csattanó”, lengeteg herék még jobban fokozták benne a kéjt. A srác jól tette, hogy megvárta Stefit, mert a térdelő csajszi nyögött és sóhajtozott, csak nagy ritkán nyalintott egyet az előtte pirosló puncin. Percekkel később Orsi a végkifejlet felé közeledett. Egyre szaporábban kapkodta a levegőt, felnyüszített, megrándult, vaginája megszorongatta a dolgos dorongot. A srác lelassított, de amikor elcsitult az utolsó hullám is, gyengéden kihúzta farkát. Stefi csak erre várt. Szélsebesen átrendezte hármójuk formációját. Dömét a fotelbe ültette, ő maga pedig szerelmének háttal a kemény pénisz fölé guggolt. Orsi aktív segítségével a szőrmentes punci ajkai közé igazították a nedvektől csillogó szerszámot. Stefi lassan ült bele, tövig. Mozdulataival sem kapkodott, szinte lustán emelgette testét, de minek is sietett volna! Az öle előtt térdelő lány tökéletesen tudta a dolgát, most pedig nem volt még „hátulról zavaró körülmény” sem. Orsi kiválóan tudta követni a nedves puncit, a piros, pici pecket. Gyors csapásokkal izgatta, nemcsak a gyönyörszervet, hanem az ajkakat, és a nedvektől fénylő rudat, csapzott zacsit is. Stefi testében újult erőre kapott az alig csillapodott kéj, percekkel később, pedig mélyen beleült, szinte feszítette magába az imádott fütyit, és hüvelye alaposan meg is szorongatta azt. A nagy erejű orgazmustól nedvei spricceltek, némileg orrhegyen találva Orsit, aki ezt a lövellést kihagyta volna, más jellegűre pályázott. Mintha összebeszélt volna Dömével, aki az elpilledt Stefit a feneke alá nyúlva leemelte „robbanás közeli” dákójáról. A fényes szerv, mintha mágnes vonzotta volna, már billent is Orsi szájába. Azért a mozdulatsor mégsem volt tökéletes, az első lövés mellément. Sebaj, az a lényeg, hogy a többit Orsi be tudta habzsolni, Stefi nedvei miatt pedig úgyis meg kellett törölnie az orrát, az a pár csepp ondó már nem oszt, nem szoroz.

 Később a kielégült Döme mellé ültek a lányok, aki úgy feszített közöttük, mint egy háremúr.

 Addigra a társaság többi tagja is kellőképpen lefáradt, körültekintve mindenki észrevette „Dömötör pasát”. Alíz, Lívia és Laci összesúgott, barátnője ötletétől a fiú inkább a nyelvét harapta volna el, de nem röhögött fel, pedig igen kellett neki. Kiosont, addig Alízék „intézték a többit”. Alíz és Lívi, a két legbögyösebb Döme mögé osont, Fanni az „úr” lábai elé. Sanyi és Öcsi pedig farkukat combjaik közé csapva elrejtették „ékességüket”, mintha nemtelenek lennének. Laci fényképezője elé a következő jelenet tárult: Döme a fotelben elterpeszkedve, a karfákon Stefi és Orsi hozzábújva, a fiú feje mellett két oldalról Alíz és Lívi jókora keblei, lábai előtt Fanni, alázatos pózban ülve, két oldalt pedig Sanyi és Öcsi, mint eunuch. A harsány röhögés csak a vaku villanása után tört ki, és Döme egy ideig nem is értette, mi történt. A kép láttán elküldte barátait a búsba. Alíz fogadott csak szót, ő is részben. A konyhába ment, mert az órára pillantva megállapította, hogy hamarosan pezsgőtájm lesz. Laci segített neki, de a fényképezőt már nem tette le aznap éjszakára.

 Éjfélkor koccintottak, ruházatuk hiányával mit sem törődve, és az éj folyamán már Laci amatőr fotós tevékenysége sem zavart senkit.

Wackond 2012.05.28. 18:00

Gyémántok 77

Hetvenhetedik fejezet

(Avagy: éjjel a napozóteraszon)

 

 

 A Gyémánt-lányok, és a hozzájuk tartozó férfiak „partraszállása” után négyen maradtak a hajón. Thomas és Réka a hajó korlátjának támaszkodva gyönyörködött az öbölben, később megmártóztak ugyan a meglepően meleg vízben, de nem kívánkoztak ki. Döme jóval prózaibb okból maradt a fedélzeten. Fenntartásai voltak a sötét vízzel kapcsolatban. Tudott úszni, de nem valami jól. Nem érezte magát biztonságban, de férfiúi büszkesége ezt nem engedte bevallani. Még a lábujját sem tette a vízbe.

 - Naaa! Gyere már! – prüszkölt vizet Stefi, mint egy apró sellő.

 - Kösz, maradok! – támasztotta Döme a korlátot.

 - Csak a kedvemért! – könyörgött a lány.

 - Még a sajátomért sem! Különben is, megjött!

 - Ezt a sok bolond havibajos pacákot! – úszott Réka Stefi mellé. Kisniki nudistastrand-terápiája sokat javított szemérmességén, meztelenül taposta a vizet.

 - Te is azzal védekeztél a múltkor, jól emlékszem? – szólt Thomas, rajta sem volt semmi.

 - De még aznap este meggyőződhettél róla, hogy kamu volt az egész! – vágta oda Réka.

 - Szerencsére… - heherészett a dobos.

 - A sós víz árt a bőrömnek! – szólt oda Döme.

 - Inkább hintőporozod, mi? – Stefi egyre közelebb keveredett a hajóhoz. Valamit forralt.

 - Milyen hintőporról mesélsz?

 - A pékség liszteszsákjairól, édes! – a cseppnyi sellő a fedélzetre kapaszkodott, és fürgén odaszaladt a fiúhoz. Vizes testével átölelte a rövidnadrágos gyanútlant.

 - Háááhhh! – kiáltott fel Döme a hideg test szorításában.

 - Szeretlek! – mosolygott rá Stefi a gyönyörű kék szemeivel, és harminckét hibátlan, hófehér fogával.

 A srác nadrágja azonnal elázott, a libabőrös lány formás teste azonban végül felforrósította a pasi vérét.

 - Tiszta víz lett a gatyám! – sopánkodott a srác.

 - Akkor gyorsan le vele, még megfázol! – kiáltották a vízből. Még éjszaka is húsz fok fölött volt a hőmérséklet. Döme letolta, barátnője pedig újra hozzábújt. Már száradt valamennyit, de még mindig libabőrös volt. Mindenhol. A fázós-kemény bimbók izgatóan szúrták, és nem vették észre, hogy merénylet készül ellenük. Réka, mint Vénusz a habokból, a hajóra emelkedett. Ügyesen mögéjük lopózott, és Döme másik oldala felől simult a sráchoz.

 - Ilyen hideg a… - már késő volt visszakozni. Stefi, bármilyen kicsi volt, részben takarta Réka elől a víziszonyos srác egy darabját. Az a darab kemény volt, és merev, és izgatóan lengett, ahogy a gazdája ugrált.

 - A víííz! – rikkantotta Döme az újabb hidegsokktól.

 Már négy kemény bimbó bökte a fiút. Réka akaratlanul is látott, amit látott, ám később sem tudott elvonatkoztatni tőle, tekintete folyton odatévedt. Kezdeti szégyenlőssége teljesen elmúlt, hogy átadja helyét az erotikus kíváncsiságnak. A zárt ajtók mögött aktív és kezdeményező volt, de ez csak az aktuális párjára vonatkozott. Többszereplős játékban sosem vett még részt, ám titkon vágyott rá, bár nem így tervezte a mai estét. Döme ölelése valóban játéknak indult, a merev dorong láttán azonban feltámadt benne a remény. A másik pár a koncert estéje óta gyakorlottabbnak számított, de ők sem gondolták, hogy az este ilyen fordulatot vesz. Már csak Thomas volt a vízben, ő még javában a tréfán törte a fejét, míg fent a hajón a lányok már csak egészen kis felületen voltak nedvesek. Az osonó „gőzmozdony” macskaléptekkel cserkészte be Stefit. Több oka volt rá, ő volt a legkisebb, a száznyolcvan magas pacák jól be tudta teríteni, a lány volt az ötletgazda, hát majd jól visszanyal neki a fagyi, végül azért, mert már megszáradt, amióta kint van a vízből. Stefi reakciója először az elvárt volt, pattant, mint a nikkelbolha, de aztán hátra sem fordulva megjegyezte.

 - Milyen hideg a kukacka!

 A lány megfordult, és a harminc centi különbségnek köszönhetően a hasa előtt vizet csöpögtető szőrzet közül lógó szervet kezébe vette.

 - Felmelegítem! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő mosollyal. Thomas nem mert ellenkezni, legnemesebb szerve túszként volt fogva tartva. A túsz a gyengéd érintéstől hamarosan nem fért el Stefi egy tenyerében, persze a lány mindent megtett, hogy felmelegedjen a fütyi.

 Nos, az izgalom már megvolt mindannyiukban, gátlás már csak egy kevés, és a kérdés, hol. Stefi javaslatára a hajó elején levő napozóteraszra mentek. Egy generációval korábban ez a terasz már láthatott hasonló négyest, csak akkor két Gyémánt-lány volt. Másik problémát jelentett, hogy ki kivel, de Thomasnak az volt az érzése, hogy egyedült Döme nem lesz meg neki aznap este.

 Réka ment elöl, nyomában Döme és Stefi, a végén Thomas lépkedett, igen óvatosan, mert az apró lány még mindig fogta a csatlórúdját. Megálltak a terebélyes placcon, és tanácstalanul néztek össze. Stefi vállat vont, eddig markolta a magas fiatalember farkát, úgy gondolta, felesleges lenne szemérmeskedni, álszenteskedni, mindenki megkívánta a másikét, hát engedjenek vágyaiknak. Térdre omlott Thomas vaskos, átlagos, és ácsorgó farka előtt. Felhúzta a bőrét, a piros-fényes makkot nyalogatta, ritkás szőrzetű zacsiját simogatta. Szájába vette az egész rudat, a tenger vizétől kicsit sósnak érezte, de még jól is esett neki. Thomasnak még jobban, félig lehunyt szemmel, halkan nyögve élvezte Stefi tevékenységét. A lány elszopogatta így egy ideig, de mindketten úgy érezték, nem tartható ez az állapot sokáig, Stefi hanyattfektette a hórihorgas dobost, egy másodpercig azon filózott, hogy beleül a faszba, végül úgy döntött, nedvesítteti magát egy kicsit. Thomas teste fölé térdelt, de fordítva, rózsaszínje a fiú orra elé került, ő pedig a merev dorongba markolt. Nyalogatta, szopogatta, izgatta, de ahogy Thomas munkához látott a másik végén, egyre romlott a teljesítménye. A srác megcsókolta a szőrtelen, zárt ajkacskákat, nyelvével végigsimította néhányszor, aztán dobverőkkel is ördögi ügyességgel bánó, hosszú ujjaival picit megnyitotta a puncit. Fürge nyalószerve rálelt a cseppnyi csiklóra, és alaposan megkergette. A létező összes irányból táncolt rajta, néha mélyen benyalt az egyre nedvesebb hüvelybe. Stefi már csak fogta-ölelte a faszt, halkan nyögdécselt, és egyre közeledett a csúcshoz. Néhány pillanattal később felnyikkant, teste megremegett, nedvei bőven áradtak, mikor elélvezett.

 Döme sem veszített „harci kedvéből”, miközben Réka mögött a terasz felé haladt. A lányt vonzónak tartotta, és mikor meglátta, hogy bozótját levágta, még vonzóbb lett számára. Nem akart vele mindenáron lefeküdni, de most, hogy így alakult az este, nem volt ellenére. A teraszon közöttük is volt egy kevés tétovaság, amit végül a srác oldott. Átölelte a lányt, végigcirógatta, és szépen lassan a földre kényszerítette. Réka így Thomas mellé feküdt, másik oldalán Döme ügyködött. Kezdetnek a nagy és formás cicikkel bíbelődött. Erős kezeivel lágyan gyúrta a Stefiétől majd kétszer nagyobb halmokat, arcát közéjük temette. Nyelvével és ajkaival a bimbókat piszkálta, megpróbálta visszaállítani a hideg víz okozta keménységüket. Sikerült. Később otthagyta a ciciket, a pihés- puhos hason molyolt, köldök körül körözött a nyelve, de a lány nem úgy reagált rá, mint a melleire. Nem volt erogén, a srác továbbállt, gyorsan a partnere combjai közé helyezkedett. Következő csókja a holdfényben csillogó, sima szeméremdombon cuppant. Réka lábai úgy megnyíltak, hogy Döme mellé simán odafért volna még valaki. A fiú lejjebb siklatta ajkait, közben egy pillanatra végigtekintett a puncin. Érdekesnek tartotta, mert kisajkai fejlettebbek, húsosabbak voltak a megszokottaktól, ki is lógtak a nagyajkak közül. A csikló is nagyobb volt az átlagnál, de nem extrém módon. Csók helyett más technikát választott először. Ajkaival beszippantotta, amit be tudott, vigyázva arra, hogy ne legyen nagyon erős, és minden részére kiterjedjen. A redők közt meglelte a klitoriszt, nemcsak szívogatta, hanem nyelvével kergette, és néha meg is harapdálta. Mikor lejjebb haladt, a „fülecskék” közül selymes folyadék finom ízét érezte. Réka nagyon élvezte, és nagyon diszkréten. Döme technikája hamar az egekbe repítette, és alig pár perc múlva halkan nyögdécselve, nedveit bőven árasztva elélvezett.

 Az apró lány remegve lemászott a magas pasiról, de felülni nem hagyta. A jócskán összenyálazott fütyi bőrét felhúzta, föléguggolva jócskán összenyálazott gombocskájához dörgölte. Ezt csak kétszer-háromszor ismételte meg, utána vaginájába igazította. Nagyon lassan ült bele egyre mélyebben, szűkös puncija a megfelelő méretre tágult, de Thomasnak így is szoros volt. Stefi térdre ereszkedve találta meg a számára kényelmes pózt, lassan lovagolt a fickón. Az előrenyúlt, hosszú kezeivel minden erőlködés nélkül elérte a rajta mozgó lány testét, és mint aki nem tudja eldönteni, mit akar, felváltva izgatta-markolta a pici ciciket, és dörgölte ujjával a piros pecket. A lány az utóbbit részesítette előnyben, úgyhogy a harmadik váltásnál finoman, de határozottan visszatette Thomas kezét délre, és nem engedte el addig, amíg pár perccel később megremegve el nem élvezett. Hosszú pillanatokig csak ült a faszban, felsőtestét hátrahajtotta, hüvelyizmai csak szorították a srácot. Lassan ismét megmozdult, és most már partnere csúcsra juttatása volt a cél. Ezzel az erővel maradhatott volna nyugodtan a fenekén, Thomas két felemelkedés után Stefi derekába kapaszkodott, és erős lökésekkel lövellte magját a lány testébe. Arca kipirult, nyakán duzzadt egy ér, szemmel látható volt, hogy ritkán élvez ekkorát.

 Döme bajban volt. A fejlett ajkak közé kellett volna becentiznie kemény farkát, és azt még a nyalás előtt látta, hogy nehéz lesz. Réka viszont tisztában volt adottságaival, így amikor partnere „lyukra” helyezkedett, jobb kezével síkos ajkait feszítette szét, baljával pedig a kéjrudat igazította. A fiú roppant hálás volt ezért, lassan hatolt a forró mélységbe. Megtámaszkodott a két szép mell mellett, és egyre gyorsulva mozgatta izmos fenekét. Eleinte lassan dolgozott, farkát majdnem kihúzta, aztán ismét tövig hatolt. Minden belső”holtponton” szeméremdombjaik összeértek, ami különösen kellemes volt Rékának. A lány érzékei alig csillapodhattak az előbbi nyalakodás után, a testében mozgó fasz újra egyre intenzívebb, erősebb gyönyört okozott neki. Döme nem lassult, de nem is gyorsított, és ez az egyenletes tempó tökéletes volt mindkettőjüknek. A fiú célja az volt, hogy partnere előbb elélvezzen, mint ő, ugyanis közeledett neki is a „vég”. Réka átölelte Dömét a fenekénél, és csak arra bíztatta, le ne álljon. Hirtelen, a fiúnak váratlanul merevedett meg a lány, ágyékát Döméhez feszítette, és felsikkantva élvezett el. A fiatalember lelassult, mikor a hullámok elszabadultak, a végén pedig kihúzta farkát, hogy három kézmozdulat után…

 Stefi Thomas farkában ült még mindig, és azon törte a fejét, hogyan szálljon le róla balesetmentesen, mikor átpillantott a másik párra. A látvány egyszerre volt érdekes, izgató, és felháborító. Döme épp lövésre készült, szemét behunyta, vörös makkjából pedig repült az ondó Réka melleitől vérbő puncijáig. Stefi minden óvatosságról megfeledkezve kúszott a szeretett péniszhez, hogy ha már minden cseppjét nem is, legalább a maradékot hadd kaparintsa meg. Szájába vette a gyönyörtől lüktető rudat, és lágy nyelv- és kézmozdulatokkal préselt ki belőle mindent. Nem elégedve meg ennyivel, mindent felnyalt, ami mellément. Réka megdöbbenve nézett fel, és szeme még jobban elkerekedett, mikor a szőke fej az ölébe ért. Stefi alapos volt, a punciról is eltávolította a szökevény cseppeket. Ő sem látott ilyen női nemi szervet, egy ferde ötlettől vezérelve nem hagyta abba nyelvének pörgetését, hanem alaposan megkergette a klitoriszt, a kisajkakat. Réka passzívan tűrte, úgy érezte, nem lenne jó, ha most leállítaná. Valóban butaság lett volna, mert bizony nagyon ügyesen, finoman, mégis határozottan nyalt Stefi, a másik lány testében megint fokozódott a gyönyör. Döme is elképedt, ugyanakkor izgatta is a látvány. Farkából nem illant el a merevség, így gondolta, besegít. A húsos ajkakat széthajtva a hüvely bejáratához illesztette makkját, rögvest kapott is egy nyalintást. Óvatosan hatolt ismét Réka testébe, ügyelve Stefire. Igazándiból sokat nem is kellett mozdulnia, a kétfelől izgatott lány hamar elélvezett, harmadszorra. Stefi felemelkedett, és Döme is kihúzta szerszámát.

 - Na, elégedett vagy? – mosolygott Rékára.

 - Ez full extrás szolgáltatás volt, köszönöm! – pihegett a kérdezett.

 - És van papírzsepid? – tette hozzá az apró lány, de felesleges volt, a ragacs java része a combjára száradt. Jobb híján megmártózott a tengerben.

 A hajón maradtak reggel arra ébredtek, hogy visszatértek a fedélzetre a parton éjszakázók, és a kikötőig a gitár hangját lehetett hallani a motor dohogása mellett. Sanyi és Lívia Thomasnak mutatta új elképzelésüket, aki azonnal valami ütögethető után nézett…

 Kisniki szervezésében mindenki eljutott az öbölbe, és ugyanazt az elfoglaltságot választották. Az utolsó kirándulás volt csak eltérő, akkor a gyerekeket vitték, és napközben.

Wackond 2012.05.21. 18:00

Gyémántok 76

Hetvenhatodik fejezet

(Avagy: Az éjféli öböl)

 

 

 Egy hét múlva Alíz és Kisniki egy DVD-t szorongatva állított be Líviához. Az előzőleg értesített Sanyi, Thomas, és Stefi már ott ült a házigazda ágyán. Korong a lejátszóba. Ottó ismét profi munkát végzett. Nem volt annyira látványos, mint egy híres banda koncertje, de kétségkívül jól sikerült. A zenekar újra átélte az előadást, ám a felvétel után úgy tűnt, nincs vége. Kisniki felütötte húga laptopját, ördögi gyorsasággal ütve a billentyűket, egy videómegosztó oldalra lépett.

 - Utólagos engedelmetekkel feltette ide is… A hozzászólásokat érdemes elolvasni! – mutatta nekik.

 - Diamonds? – képedt el a zenekar össznépileg.

 - Ja, igen. Gondoltam, ez a név jó lesz elsőre a csapatnak, majd ha kitaláltok mást, szóltok!

 - Nem rossz… - jegyezte meg Sanyi. Thomas vállat vont, neki mindegy volt.

 Ahhoz képest, hogy a videó aznap reggel került fel, sok, túlnyomórészt pozitív hangvételű komment érkezett. Sanyi dala mindent vitt.

 - Ja, ezt pedig Ottó küldi, a múltkor elfelejtettem odaadni! – nyújtotta át Kisniki az operatőrnek szánt borítékot Líviának. – A csapaté…

 A négy tag csak ámult és bámult. Néhány Deák Ferenc arcképével díszített bankó sorakozott a borítékban.

 - Akkor… akkor még ő fizetett azért, mert felvette a műsort? – kérdezte Stefi nagysokára.

 - Inkább úgy mondanám, hogy visszautasította a javatokra – mondta Kisniki, szeme könnybe lábadt, mert másnap csak elkapta ezért az operatőrt. Ottó elárulta neki, hogy se kutyája, se macskája, a Gyémánt lányokat viszont nagyon megszerette, szinte sajátjaiként tekint rájuk. Gabi jó fizetést ad neki, így a velük forgatott filmért kapott pénzt félretette. Nekik. Kisnikinek, Vikinek és Bernadettnek.

 - Ha feldobom a prakkert, tiétek a lé! – mondta Ottó.

 Kisniki húsz percig bőgött a nyakában.

 

 Az együttes tehát örvendezve ült a legyezőszerűen kiterített pénz fölött.

 - Na, akkor most mihez kezdünk ezzel? – tette fel Sanyi a nehéz kérdést.

 - A szerkónk egyelőre megfelel… - tűnődött Thomas.

 - Ez igaz… - mondta Lívia.

 - Persze, mindig van jobb… - szúrta közbe Sanyi.

 - Ez is igaz… - helyeselt Stefi.

 - Szerintem várjatok egy hetet – javasolta Kisniki, - addig figyelni kellene a nézettséget az oldalon, mert szerintem az sokat számít!

 - Nem rossz ötlet! – mutatott rá Thomas. – Akkor lenne érdemes csak továbblépni, ha tetszik másoknak is.

 Ennyiben maradtak. A következő héten a zenekar tagjai árgus szemekkel figyelték növekvő népszerűségi indexüket. A rendelkezésükre álló összes módon (telefon, SMS, chat, közösségi portálok) megtárgyalták az aktuális helyzetet. Alíz sem tétlenkedett. Kisnikivel összedugták a fejüket, Stefitől megszerezték Sanyi dalának szövegét, és naphosszat afölött kotlottak. A megbeszélt napon újra összeültek, most Alíz szobájában. Laptop, képernyőn a koncert oldala.

 - Azt hiszem, az eredmény önmagáért beszél! – elnökölt Kisniki.

 - Nem gondoltuk volna! – mondta Sanyi.

 - Tehát, innen ezennel a felvételt törlöm! – és megtette, de igyekezett hozzátenni: - Egy másik oldalon viszont megvan. Az fizetős, itt pedig hagytam egy kis ingyenes ízelítőt.

 - Niki, te egy istennő vagy! – ugrott nővére nyakába Lívia.

 - Kösz, igyekszem, de majd alkalomadtán Vilit is körbecsókolhatjátok! Nos, pénzügyekre ezentúl sok gondotok nem lesz, már csak az a kérdés maradt, hogy dolgozni akartok, vagy pihenni?

 - Ezt hogy érted? – kérdezte Thomas.

 - Nyár van, jó idő, és Niki néni ajándékos zacskója még tartogat nektek meglepetéseket!

 Alíz, a beavatott, már az öklét rágta izgalmában. A többiek még mindig értetlenkedtek, csak ki kellett játszania az adu ászt.

 - Lököttek, előbb nyaralni akartok, vagy videoklipet forgatni?

 Alíz nem bírta tovább, rágyújtott, pedig a szobájában sose szokott. A mindig higgadt Thomas szólalt meg.

 - Ha jól értem, vár ránk egy nyaralás, és videót akarsz csinálni, nekünk csak a sorrendet kell eldöntenünk?

 - Igen.

 - Milyen klipet?

 - Sanyi dalából.

 - Van egy pár… - bökte közbe Lívia.

 - Hülye! „Abból” a dalból!

 - Nyaralás hol?

 - Horvátország.

 - Oké. Részemről előbb pihi – dőlt hátra Thomas a kérdezz-felelek végén.

 - Rendben, legyen így! – értettek egyet a zenekar tagjai, Alíz és Kisniki pedig elmondta nekik a részleteket.

 A banda megfelezte a boríték tartalmának összegét, és egyik részét a pihenésre fordították. A szállásra nem volt gondjuk, Piroska-mamáék nyaralóiban akadt hely bőven, csak a kaját, és az utazást kellett megoldaniuk. Egyeztették az időpontot, és mikor minden klappolt, útra keltek. Alíz elkérte szüleitől a kisbuszt, nyolcuknak volt benne hely, csakhogy Thomasszal és barátnőjével már tízre bővült a csapatuk. Végül a dobos srác oldotta meg a problémát. Voltak rokonai Pécs környékén, így ők ketten, a horvátországi nyaralás előtt beiktattak egy párnapos látogatást, és a megbeszélt napon indultak a zenekar, és barátaik után, külön autóval. A kisgyerekes családtagok is akkor mentek nyaralni, amitől a fiatalok nem voltak elragadtatva, de ügyes szervezéssel minden gond áthidalható volt.

 Andrea és Vili ugyanabba a nyaralóba ment, ahol annak idején megismerkedtek, Dani és Natália hatalmas házába. Velük tartott Zsuzsa és Robi Józsikával, valamint Viki, Rudi, és a gyerekek, Bálint és Petra. Anna Kristóf révén előnyben volt, a fiú szüleinek nyaralójában mindig volt hely a számukra, Kisniki, Lali, és a srácok, Peti és Patrícia ment még velük, és Berni, Barna, Bence és Bogi. A zenekar megkapta a harmadik pecót.

 Érkezésük másnapján Kisniki szervezésében strandra indultak. Az Interneten kotorászva találta, alig pár kilométerre esik csak északabbra, és a képek alapján nagyon megtetszett neki. A tőle megszokott gyengéd meggyőzést alkalmazta: „Jössz, vagy igen!” Ment mindenki, mert azért alapvetően kíváncsiak voltak, mit talált a csaj. Nudista strandot. Tíz percig azon röhögött mindenki, hogy feleslegesen hoztak fürdőruhát, csak ketten topogtak a bejárat előtt. Thomas, és barátnője, Réka. Alíz kedves mosolyának nem tudtak ellenállni, főleg, hogy a kedves mosoly közepette azt sziszegte:

 - Ha nem jöttök, szólok Nikinek, ő behoz titeket!

 Thomas annyira megismerte a basszusgitáros nővérét, hogy higgyen Alíznak. Aggodalmuk akkor múlt el végleg, mikor két óra múlva Stefi, Józsika, Bence és Peti kövekből, kavicsokból várat épített elmélyülten, Döme irányította őket, és hordta össze nekik az alapanyagot. Lali egy gumicsónakban hajókáztatta Patríciát és Bogit, Petra az apja, Rudi hátán ülve kekszet rágott, és csorgatott maga alá, Viki hangosan nevetett rajtuk. Alma és Vili aludt, a többiek a vízben pacsáltak, és azzal voltak elfoglalva, hogy feloszlassák a zenekart, vagyis vízbe fojtsák egymást. Thomasszal és Rékával alig törődött valaki, ruhátlanságukkal pedig egyáltalán nem. Barna üdítővel, sörrel kínálta őket is, Zsuzsa szendvicseket hozott nekik, Kisniki arra volt kíváncsi, kérnek-e fagyit. A gyerekek igen, és Rudi háta később már nemcsak pisis, hanem vaníliafagyis is lett. A pacákot nem zavart. Alíz déltájban odafutott a szemérmes párhoz, jönnek-e a vízbe.

 - Kösz, nem… - utasította vissza a fürdőbugyis Réka. – Megjött…

 - És te? – kérdezte Thomast, akin ugyan nem volt semmi, de hason fekve takarta azt is, amije volt.

 - Kösz, én sem… nekem is megjött…

 - Akkor ti valóban csak nyaraltok egy hétig! – vigyorodott el a csaj, és otthagyta őket.

 Délután kettőre szedték össze a bátorságukat annyira, hogy kibújjanak szalmakalapjuk alól, és a vízbe merészkedjenek. Nem volt pedig semmi szégyellnivalójuk, Thomas közel száznyolcvan centi magas volt, jóképű, kicsit borzas, barna hajú, barna szemű, ápolt kecskeszakállas. Karja izmos volt, mint ahogy egész felsőteste, mellkasán néhány szál fekete szőr lengett, köldökétől lefelé pedig egyre sűrűbben burjánzott, bokáig. Lábai közt sem volt mire szégyenkezzen, teljesen átlagos pénisz lógott ott. Réka tíz centivel volt alacsonyabb párjánál, sötétszőke haja hullámosan hullott a vállára, zöldeskék szeme kicsit kerekded (szerinte krumpli) orra, halvány, telt ajkai voltak, arca is, teste is szintén szögletmentes, nem kövér, ám hízásra hajlamos. Vigyázott is a vonalaira, és már órák óta megette a rosseb a vízért, az úszásért. Havibaja kamu volt, gátlásai erősebbek voltak, eddig. Kibújt fürdőbugyijából, és párja nyomában a sós habokba vetette magát. Úsztak egy húsz percig, utána csatlakoztak a labdázó és vízibirkózó többihez. Laci épp az imént fejelte le az öccsét, persze nem az idősebb jogán, hanem mert egyszerre repültek rá a feléjük szálló szivacslabdára. Alíz és Fanni azonnal ott termett a károkat felmérni, de egy gyengéd gyógypuszival orvosolható volt a baj. Természetesen mindenki a saját párját részesítette elsősegélyben. Réka később csatlakozott tanítványához, Stefihez, és a gyerekekhez. Építészeti hajlama előtört, dudorászva segített a kővárat egy komoly erődítmény-rendszerré átalakítani. Sanyi elővette a gitárját, fejébe szalmakalapot csapott, törökülésben futtatta ujjait a húrokon. Először csak minden rendszer nélkül, olykor jegyzetelt, félóra múlva Thomas ült mellé, és üres műanyag ételdobozokat püfölt. Az egészből kezdett összeállni valami dallam, valami egység. Lívia magához vette Sanyi „szent füzetét”, és buzgón körmölt, nehogy szerelmének le kelljen tennie a gitárt. Először a gyerekek gyűltek köréjük, egész napos csivitelésük alábbhagyott, végül teljesen elhallgattak. Szorosan nyomukban az anyák, akik először csak Polifoam-matracot toltak a csupasz popsik alá, aztán ők is ottragadtak, végül a távolabb beszélgető, cigarettázó férfiak, ifjak is csatlakoztak a közönséghez. Új dal volt születőben, és amikor a két zenész felpillantott, hogy mi ez a nagy csönd, meglepődtek.

 - Zenéljetek még! – kérte őket Petike. Amióta járni tudott, most ült meg a fenekén először húsz percig.

 - Igeeen! Még! Zenéljetek! – csipogtak fel a gyerekek egyszerre.

 - Jó, de mit? – nézett össze a két pasas.

 - Szerintem valami gyerekdalt kéne! – suttogta Réka.

 - Kösz! Limp Bizkit jobban megy!

 - Kottát olvasni tudtok, nem? Vagy improvizáljatok! – az „énektanárnő” a táskájából egy füzetet tett ki eléjük, ő maga pedig a gyerekek közé ülve énekelt nekik, velük.

 A naplemente még ott érte őket, a gyerekek plédekbe burkolva aludtak, a zene pedig csak szólt, szinte megállás nélkül. A strandnak akkorra már illett volna elnéptelenednie, ennek ellenére kisebb tömeg állt köréjük, korra, nemre és öltözékre való tekintet nélkül. Az ingyenkoncert végén a nézők tapssal köszönték meg az élményt. Laci és Döme pedig talpra segítette a zsibbadt lábú zenészeket.

 - Pisilni kell! – nyavalygott Sanyi, Döme Líviával arrébb vonszolta a srácot, és a lány előzékenyen irányította-fogta az ernyedt kukacot.

 Másnap ugyanezt a strandot választották, és már senkit nem feszélyezett a meztelenség, csak Thomas lepődött meg, hogy Réka, aki eddig csak bikinivonalig tartotta karban ölét, reggelre teljesen szőrtelenített.

 - Nem akartam kilógni a lányok közül – utalt a többi csaj szőrmentességére. – Hozzájuk képest ápolatlannak tűnt…

 Az igazán zavaró az volt, hogy páran felismerték őket tegnapról. Tinilányok mutogattak rájuk vihogva, hüvelykujjukat feltartva, és legalább hat nyelven kaptak (valószínűleg) dicsérő szavakat. Két magyar lány is elkapta őket, hogy milyen cukik voltak a gyerekekkel, és később is tök jól nyomták, meg minden. Közben igyekeztek úgy domborítani, ahogy csak tudtak. Sanyi és Thomas meglépett előlük.

 - Ma is fogtok gitározni? – penderült Petike Sanyi elé.

 - Nem, kisfiam, megbeszéltük, hogy ma este dolguk lesz, és anyuéknak is el kell menniük, Zsuzsinál lesztek mindannyian! – magyarázta Kisniki a kisfiúnak.

 - De anyúúú!

 - Kicsikém, emlékszel? Tegnap mind elaludtatok rajta, pedig csak hallgattátok! Nehéz munka ám a zenélés, nagyon fáradtak!

 - Majd kerítek nektek estére valami mesét! – szólt oda Andrea, aki az almái nélkül sehova sem ment. A könnyebben hordozható memóriájában volt pár mese, amit a gyerekek nézhette.

 - Tom és Jerry van?

 - Több, mint száz!

 - És Thomas, a gőzmozdony?

 - Az is van!

 - Akkor megyek én is! – szólt oda a róla elnevezett.

 - Neked más dolgod lesz! – ripakodott rá Kisniki.

 A nő ugyanis kis éji kirándulást szervezett mindannyiuknak, de mivel a hajó befogadóképességénél jóval többen voltak, több részletben kellett lebonyolítania. Az egészből középső húga járt a legjobban, a kapitány barátnőjeként minden estét a hajón töltött.

Wackond 2012.05.21. 17:59

Gyémántok 76

  Aznapra tízen voltak az „utaslistán”. Lívia, Sanyi, Stefi, Döme, Thomas, Réka, Kisniki, Lali és a kapitány, Kristóf, és elmaradhatatlan párja, Anna. Az ötletnek mindenki örült, Kristóf pedig le nem szállt az időjárás-jelentésekről. Szerencsére tiszta, felhőtlen éjszakát ígértek. Sógornőjének mondania sem kellett az úticélt, egyértelmű volt, az öbölbe mennek. Kivétel nélkül mindenkit lenyűgözött a hely. Évtizedek óta ugyanolyan szépségben pompázott, mint amikor Kristóf apja felfedezte. A Gyémánt-nővérek a legidősebb vezetésével a kristálytiszta vízbe csobbantak a náluk tradicionálisnak mondható fürdőruhában: semmiben. Kristóf lehorgonyozta a hajót, összeszedett pár dolgot, és a Lali által felfújt gumicsónakba pakolva partra úsztak a sógorok, szintén meztelenül. Végül Sanyi is követte barátnőjét, otthagyva Stefiéket és Thomasékat a hajón. Szegény srác, nem tudta, mi vár rá odakinn.

 Kisniki már előző nap felmérte legkisebb húgának pasiját, és úgy gondolta, jó lenne kipróbálni. Lali nem volt ellene, ha ő pedig Líviával… Már csak a kivitelezés volt hátra, de a megoldás könnyebb volt, mint gondolták. Kisniki még az odaút alatt beszélt Líviával, akinek felcsillant a szeme. Látta Lalit a filmen, a strandon, még örült is nővére ajánlatának. Anna azonban picit bezavart, mert ő is szeretett volna részt kérni Sanyiból.

 - Elbírsz kettővel? – kérdezte Kisniki.

 - Menni fog… - vont vállat Lívia. – Te már csináltál ilyet…

 - Ja, nem rossz, de semmi olyat ne tegyél, amit nem akarsz! Lali ügyes, vigyázni fog!

 - Kristóf is… - tette hozzá Anna.

 Jó testvérek voltak a lányok, és szüleik azt tanították nekik, mindenen meg kell osztozni, igaz, a pasikra külön nem tértek ki.

 A gondos, mindenre odafigyelő Kristóf eközben kipakolt a gumicsónakból. Szivacsokat, plédet, kaját, üdítőt, és a rádiót. Volt még más is a tarsolyában, de azt egyelőre csak kézközelbe tette. A három lány és a lemaradt Sanyi is partot ért, utóbbi barátnőjéhez húzódva nézett körül.

 - Gyönyörű ez a hely!

 - Bizony! – mondta Lívia. Ő is most volt itt először.

 - Elég gyakran járunk ide! – feszített büszkén Kristóf, mintha az övé lenne itt minden.

 - Meg tudom érteni… Az ember itt kedvet kap mindenféléhez… - vigyorgott Sanyi Líviára.

 - A lényeget akkor már érted is! – nevetett Lali, és nem kerülte el figyelmét felesége szemöldökvillanása.

 - Akkor gyakran jártok ide… dugni… - Lívia már Lali és Kristóf között állt.

 - Ahogy mondod, hugi! – nevetett Anna Sanyi mellől.

 - És én nem hoztam a gitárt, hogy addig ihletetten zenét szerezzek! – sopánkodott Sanyi a két idősebb Gyémánt-lány közül.

 - Hát, aranyom, most csak kellemes perceket szerezhetsz… velünk… - búgta Kisniki.

 Sanyi Líviára pillantott.

 - Nem bánod meg! – mondta a lány, és megmarkolta a másik két fickó fütykösét. – Én most síelek egy kicsit!

 A gitáros fiatalember alig hitte el, mi történik vele. Már a múltkori csere is legmerészebb álmait váltotta valóra, most pedig úgy tűnik, ez lesz a non plus ultra. Kisniki két gyerek után is jó csaj, Anna szintén kellemes példány, és alapvetően mindhárman hasonlítottak egymásra, tehát úgy is felfogható, mintha ő most két Líviával lenne. Azok máris a gondosan leterített habszivacsok felé terelték. Sanyit négy gyengéd női kéz cirógatta, birizgálta, ingerelte. Négy, közel egyforma, súlyos-nagy kebel ért hozzá hol itt, hol ott, a bimbók izgatóan bökdösték. A hideg víztől kissé összehúzódott bögyörőjét böngyörgette alkalmanként tíz ujj is. Bámulatos gyorsasággal vált szervéből kőkemény, merev fasz. A csajok lefektették, két oldalról melléheveredtek, először felsőtestéhez szorongatták kebleiket, hol egyik csókolta, hol másik, és természetesen valaki keze mindig markolta a rúdját. Kisniki indult hamarabb „délre”, de húga szinte azonnal követte. Két oldalról, egyszerre csókolgatták a szőrös-bozótos ágyékot, Sanyi időnként megrándulva felvihogott, mert az aljas Kisniki megtalálta a csiklandós pontját. Anna szintén, de később megsajnálták szegényt, és a golyóbisokon keresztül egyre feljebb nyalakodtak a rúdon. Az ifjabbik lány felhúzta a bőrkét, nyelveik a vöröslő makkon portyáztak. Kisniki maga felé billentette a szerkezetet, és az idősebb jogán szájába véve szopogatta, míg húga cirógatta a hozzáférhető részeket. Később cseréltek, és arra nagyon vigyáztak, ne legyenek túl intenzívek.

 Lívia pedig fordított, mégis könnyebb helyzetben volt, neki kellett gondoskodnia a két pacák élvezetéről, ugyanakkor mindegy, hányszor élvez el. Kezdetnek az ácsorgó pasik közé térdelt, és életet lehelt a fütykösökbe. Míg Sanyi két hasonló kaliberű lánnyal foglalkozhatott, Lali és Kristóf szinte semmiben nem hasonlítottak. Lali maga, vékony, viszonylag izmos, ugyanakkor alig-alig szőrös, jókora, és körülmetélt farkú férfi volt, Kristóf majd’ egy fejjel volt alacsonyabb nála, köpcösebb, pocakosodásra hajlamos, testszerte szőrös, valamivel kisebb férfidísszel rendelkezett, amin rajta volt a bőr. Lívia nem válogatott, bár filmen már látta Lalit, ugyanakkor Anna meg Kristófot isteníti. Szájjal és kézzel egyformán próbált dolgozni, a két dorong máris merev lett. Hosszasan elszórakozott így, picit erőteljesebben odahatva Lalira, mert nővére szerint nagyon jól bírja. A fiúk viszont már őrajta akartak osztozni, amit egyértelműen a tudomására hoztak. Nem volt mese, hanyatt kellett feküdjön. Szép, nagy, kerek melleit izgatták, nyalogatták először, és nem volt harag, ha olykor összekoccant a fejük. Kezeik sem vesztek össze a szőrmentes, húsos háromszögön, közös erővel nedvesre izgatták. Ezután azonban dönteni kellett, ki hova, mert ketten nem férnek oda. Lali udvariasan Kristófnak engedte át a puncit. A köpcösebbik sógor a combok közé furakodott, elhelyezett pár cuppanós csókot ölszerte, és végül nyelve pördült fel. Végigszambázott a kisajkakon, a gondosan szőrtelenített nagyobbakon, olykor az egyre nedvesebb hüvelybe kígyózott, ám legtöbbet mégis a vérbő klitoriszon kóricált. Lívia eközben az arca előtt meredező Lali-fütyivel foglalatoskodott. Igyekezett minden általa ismert trükköt és fogást bevetni. A jókora, vaskos, és részben fitymamentes szerszámot hol teljesen a szájába vette, mohón, hevesen szopogatta, néha nyelve hegyével cirógatta a makkot, épphogy érintve az érzékeny pontját. Sajnos egyre gyakrabban jött ki a ritmusból. Kristóf nyelvmunkája egyre magasabbra emelte a gyönyörben, míg végül már majdnem elélvezett. Kristóf abbahagyta a nyalást, fel- és odatérdelt a lucskos ágyékhoz, és farkát tövig mélyesztette a lány forró testébe. Lassan, határozottan mozgatta altestét, és nem egészen egy perccel később a lány el is élvezett. Mikor csillapodott egy kicsit, újra intenzíven mozgásba lendült, Lívia pedig ismét több figyelmet szentelt Lali farkának. Szuszogva szopogatta, nyalogatta, ameddig teljesen oda tudott koncentrálni, de a puncijában dolgozó dorong egy újabb csúcspont felé kergette. Percek múlva, kicsit újra elfeledkezve Laliról, teste ismét görcsösen megrándult, és erőteljes orgazmust élt át. Kristóf úgy gondolta, illene cserélniük, farkát kihúzta, és intett Lalinak, hogy tessék. A bajuszos férfi udvariasan megköszönte, de Líviának is volt egy közbevetése. Más pózban akarta folytatni, megfordult, feneke pedig Lalinak pucsított. A pasiknak szinte alig kellett mozdulniuk, Lali már igazíthatta is a makkját a szeméremajkak közé, a lány pedig Kristóf farka bőrét felhúzva nyalakodott a puncinedves makkon. Lali, minden strapabírása ellenére már igen fel volt izgatva, és most, hogy végre behatolhatott a szoros-szűk vaginába, kicsit önző módon a saját élvezeti szintjének növelése érdekében dolgozott. Ezzel természetesen Líviának is örömet okozott, és a lány hamarosan újra elélvezett. A pasik sem bírták már sokáig, Lalinak a gyönyörtől lüktető hüvely szorítása adta meg az utolsó löketet, ágyékát a lány fenekéhez szorította, és a csípőjébe kapaszkodva lövellte ondóját Lívia testébe. Kristófnak pedig pont az nyújtotta még el az élvezetét, hogy Lívia a csúcsponton nem az előtte meredővel törődött. A magához térő lány néhány ajakmozdulata emelte őt a tetőpontra, felnyögve produkálta élete egyik legerőteljesebb, legintenzívebb spriccelését. Lívia száját nem kevés ondó lepte el, de hősiesen megküzdve, mindet lenyelte.

 Sanyi izgatásán is változtattak a lányok, Kisniki otthagyta Annának a kemény rudat, tegyen vele, amit akar, csak ne rontsa el. Ő maga a fiatalember arca fölé guggolt, hogy Sanyi ne unatkozzon. Két ilyen csaj között a gitáros fiúnak nem az unalom volt a fő gondja. A nő által előzékenyen szétnyitott puncira öltötte nyelvét. Kényelmesen elérte a klitoriszt, fel-alá csapkodva kergette a duzzadó szervet, olykor tett egy-két kört a szeméremajkakon, és ahogy tudta, megízlelte az egyre szivárgó nedveket is. Anna eközben odalent tevékenykedett. Kétszer-háromszor megszopogatta még a fütyköst, utána föléguggolt, óvatosan nedves puncijába igazította. Lassan ült bele, tövig, és szintén lassan lendült mozgásba. Emelgette alfelét, és hogy még jobban fokozza élvezetét, kezét kéjgombjára simította. Megoldása hamar eredményre vezetett, maga sem gondolta volna, hogy ennyire gyorsan. Mindössze pár perces lovaglás után összehúzódó vaginával, hangosan felnyögve élvezett el. Nővére hamar követte, Sanyi ügyesen pörgette nyelvét Kisniki ölében, különös tekintettel a pirosló klitoriszra. A csaj nedveit bőven árasztva élvezett el.

 Amint túl volt rajta, Kisniki úgy döntött, most már ő is magában akarja érezni azt, amiről kisebbik húga annyit mesélt. Mindezt hátulról, és bepucsított a fiúnak. Sanyi Kisniki mögé térdelt, aki előtte biztosította, hogy harmadik gyereket nem akar, baja meg nincs, tehát ne fogja vissza magát. Ő sem tette, a tétova Annát maga elé parancsolta, és hevesen nyalni kezdte a punciját, Sanyi kis igazítás után egy erőteljes döféssel tolta tövig kemény farkát Kisniki testébe. A fiú azt hitte, két gyerek után egy kicsivel bővebb helyen kell majd dolgoznia, de a lány vaginája ruganyosan szoros, forró és nedves volt. Az élvezettől alig látott, félig lehunyt pillákkal, a csípőbe kapaszkodva mozgatta farkát. Kisniki eközben, az ütemet tartani igyekezve nyalogatta Anna szemérmét. Nyelve gyakran a csiklón táncolt, néha megízlelte a szivárgó nedveket, és közben megnyugodva érezte, nagyjából egyszerre fognak a csúcsra érni. Csak éppen Sanyival nem számolt. Szegény srác már mindent bevetett, hogy késleltesse, amit késleltetni lehet, és végül sikerült is. Lelassult, hosszan húzta-vonta farkát, végül egy döfésnél tövig feszítette magát az orgazmus küszöbén szuszogó Kisnikibe. Lüktető dorongja indította el sógornőjében a lavinát, ivarszerveik szinte egyszerre pulzáltak, az összeszoruló hüvely az ondó minden cseppjét kipréselte a dolgos faszból. Anna azonban kénytelen volt az öléhez kapni, mert mindössze két nyelvcsapásnyira járt ő is, de Kisniki az élvezettől megfeledkezett róla.

 Sanyi óvatosan kihúzta lassan leeresztő farkát, kotort egy pár zsebkendőt, egy részét Kisnikinek adta, a maradékkal „megtörölközött”.

 Izzadtak voltak mind a hatan, Lívia és Sanyi cigarettára gyújtott, később Kristóf is követte példájukat, utána felfrissülésképp úsztak egyet.

 - Ne menjünk vissza a hajóra? – kérdezte Anna.

 - Sietsz? – ölelte át Kristóf.

 - Ez az, hugi, hagyjuk Stefiéket is egy kicsit… - vigyorgott Kisniki.

 - Csodás ez az öböl! – nézett szét Sanyi a holdfényben.

 - Hát, ami az előbbieket illeti, valóban az! – válaszolt Kisniki.

 - Az sem volt rossz, de most nem pont arra gondoltam… - fordult meg Sanyi, Líviát megpillantva ellágyult. – Ó, az én szerelmem, hát elhoztad!

 A legkisebb Gyémánt-lány kezében ceruza, és a fiú szent kottafüzete volt. Leült, kezébe vette a kellékeket, és gitár híján halkan zümmögött magában.

 - Hát, filmet forgatni jobb volt itt! – mormogott elheveredve Kisniki. – Majd kérd el Lívitől!

 Hajnalra már alakulóban volt a dal, míg a többi aludta, Sanyi és Lívia előtt, a füzetben szaporodtak a hangjegyek, két nappal később pedig körvonalazódott a dal. „Az éjféli öböl”…

Wackond 2012.05.14. 18:00

Gyémántok 75

Hetvenötödik fejezet

(Avagy: a koncert)

 

 

 Sanyi és Lívia egyre többet zenélt együtt, ami nem azt jelentette, hogy a srác olykor "meghegedülte" a lányt, vagy éppen a lány "oboázott", hanem valódi hangszeren, gitáron és basszusgitáron játszottak. A pár minden zsebpénzét félretette, bármilyen alkalomra szintén pénzt kértek, így tudtak venni egy megfelelő erősítőt, elektromos és basszusgitárt. Nem profi cuccot, de kezdetnek megfelelőt. Kisniki, Lívia nővére keresett nekik egy helyiséget, ahol gyakorolni tudnak, nagylelkűen előre kifizette az egyéves bérleti díjat. A párral madarat lehetett fogatni. Sanyi rögvest felvetette egy együttes alakításának lehetőségét. Barátnője eleinte vonakodott, gyakorlatlanságára hivatkozott, de a srác meggyőzte, hogy akikre ő gondolt, sem profik. Aggodalmát fejezte ki még iskolaügyben is, de Sanyi azt találta mondani, ha nem megy együtt a kettő, akkor hanyagolják a zenélést. A lány a nyakába ugrott, és csókjai közben azt találta súgni, vágjanak bele.

 Belevágtak. Sanyinak volt egy barátja, aki dobolt, megkérdezte, mit szólna az ötlethez. A koma rábólintott. Thomas gyerekkori pajtása volt Sanyinak, angolos becenevét egyfelől az eredeti Tamás miatt, másfelől pedig a másik hobbija, a vasút után kapta. Egyik születésnapjára vettek neki egy játék Thomas-gőzmozdonyt, a név így végképp rajta maradt.

 Lívia pedig teljes gőzzel tanult. Készült az iskolában, mert év végén érettségi volt, gyakorolt a gitárokon, mert eltökélte, ő lesz az együttesük basszusgitárosa. Elmúlt a karácsony, elmúlt a szilveszter (bár akkor bulizott egy derékszaggatót, olyan Gyémánt-módra), a félévi bizonyítványa pedig majdnem kitűnő lett. Gondolkodott a továbbtanuláson is, keresett valami olyan fősulit, ahol a zenében képezheti tovább magát. Közeledett a szalagavató is, kelletlenül, de részt vett a közös táncpróbákon. Egy gondolat azonban nem hagyta nyugodni, amit végül megosztott Sanyival.

 - Szerintem korai lenne, inkább az érettségi után - vélekedett a srác.

 Volt benne igazsága, úgyhogy a lány még jobban rákapcsolt, szinte megszállottja lett ötletének, és áprilisra már hiba nélkül tudott játszani a zenekar. Időnként Stefi is velük tartott, énekével járult hozzá a csapathoz, és mivel Thomas barátnője énektanárnak tanult, volt kivel gyakorolnia. Betanultak más előadók ismert számait, és Sanyi szerzeményeit is, többek között azt, amit Líviának írt.

 Elérkezett az érettségi vizsga időszaka. Lívia és Sanyi sikeres írásbeli után a szóbelire készült, közben a lány körbeudvarolta osztályfőnökét a bankett ügyében. Tanárának bejáratott helyei voltak, ahová osztályait szokta vinni, a lány ötletét meghallgatva gondolkodott, és telefonált egy sort. Tíz perc múlva közölte Líviával a helyszínt, és, hogy mikor tud odamenni, megnézni.

 A főváros egyik külső kerületében állt a vendéglátóipari egység. Egy nagyobb társaság befogadására alkalmas, hangulatos, szuterénjellegű helyiség, ahol olykor élőzene is előfordult. Lívia osztályfőnöke ismerte a tulajt, valamikor a tanítványa volt. A lány és párja el volt ragadtatva a klubtól, és nem értették, hogy erről eddig miért nem tudtak. Mindenesetre megbeszéltek a főnökkel mindent, a lány pedig titoktartást kért tanárától, meglepetésnek szánta az osztályának.

 A szóbeli is sikeres, majdnem kitűnő lett, Lívia családja pedig fellélegzett, legkisebb lányuk végre egy kicsit lazítani fog, olyan agilitással tanult, és gyakorolt, hogy az már kóros.

 A bankettre, az osztályfőnök engedélyével elhívták Alízt, Lacit, Fannit, Öcsit és Dömét is, Stefi, mint énekes, már a bandához tartozott. A több hónapos, kitartó munka gyümölcse aznap este beérett. Egyórás, jól összeállított rock-koncertet hallhattak a zártkörű rendezvény résztvevői. A zenészek kitettek magukért, és a repertoár végén eljátszották Sanyi Líviához írt dalát, amit a fiú nagy gonddal áthangszerelt. Zajos sikert arattak, még azok is elismerően tapsoltak, akik egyébként ezt a műfajt nem kedvelték.

 A zenekart tagjai boldogan, némiképp becsípve pakolták össze holmijaikat, Lali, Lívia sógora pedig volt olyan kedves, és elszállította a felszerelést.

 A jó hír gyorsan terjed, másnap az egész család tudomást szerzett a banda sikeréről, és mindenki hallani-látni akarta őket. A mindig felkészült Alíz elővett egy kamerát, összedugta a tévével, és annyiszor játszotta le, ahányszor egy csoport családtag megjelent. Zsuzsa büszke volt gyönyörűen éneklő lányára, Tibi és Niki szóhoz sem jutott a basszusgitáros lányuk láttán, és nagyon tetszett nekik Sanyi dala. Gyémánt nagyfaterék pedig az őskort emlegették: „Hej, a Pink Floyd, meg a Deep Purple! Meg a Rolling Stones! Ezek voltak a nagy csapatok!”

 - De papa! Akkor még dinoszauruszok is voltak, nem? - nevetett Lívia.

 - Na, most az egyszer elnézem neked, mert jól nyomtátok! – nevetett erre Gábor is. – És élőben mikor láthatunk?

 Lívia megdöbbent.

 - Családi koncertet akarsz?

 - Nemcsak én, mindenki! Szerintem…

 - Hát… nem is tudom…

 - Kicsim, a csápoláshoz már öreg vagyok, de a jó zenét szeretem! – kedélyeskedett Gábor. – Mi csak a „koncertedet” nézzük meg, a színfalak mögött, buli után meg csináltok, amit akartok!

 - Papus! – szólt rá Juli.

 Gábor rákacsintott legkisebb unokájára. Mindannyian tudtak az almák és a fáik közötti kapcsolatról.

 A feladat adva volt, és vele egy kosár probléma. A hely, ahol gyakoroltak, ahhoz kicsi volt, hogy nagyobb közönséget tudjanak fogadni. Megint a pengeagyú Alíz segítette ki őket a kulimászból. Gyémánt Gabriella filmes stúdiója. Eleget járt, és eleget látott ő ott ahhoz, hogy az apróbb dolgokat is észrevegye. Például azt, hogy a legnagyobb terem pont megfelelne. Anyja erre az ötletre kitért a hitéből.

 Az egy pornófilm-stúdió, lányom!

 - Tudom, anyu, a családban mindenki tudja!

 - Csak éppen a fiúk nem, akikkel jártok! Remélem…

 - Tőlem senki, de szerintem nem is fontos… vagy talán szégyelled?

 Ez tőr volt, szívbe. Gabi sosem tagadta a múltját, munkáját, de nem is tette ki a Facebook-ra.

 - Na, jó. Egy hét múlva üres lesz a terem. Akkorra elkészülnek még a felvételek, amik ott folynak, de pakolni nektek kell, büntiből!

 Alíz, Lívia és Stefi egy hét múlva, melegítőben megjelent a stúdióban. Utóbbi kettő tátott szájjal nézelődött. Még nem jártak itt.

 - Ne tátsátok a szátokat, mert még valamelyik fiú beletesz valamit! – szólt rájuk Gabi. – Tessék nekilátni, Alíz tudja, hová kell menni!

 Nekiláttak, de szégyenszemre fel kellett hívni Kisnikit, hogy Lali ráér-e. Ráért, és hozta magával Barnát, Rudit és Kristófot is. Késő délután, kora este lett, mire olyanná tudták varázsolni a helyet, amilyennek Lívia is elfogadta. Onnantól kezdve ő vette át az irányítást, másfél óra múlva pedig elégedetten tapsolt.

 - Na, akkor már csak a szerkó kell, és csaphatunk a húrok közé!

 - Végül is, mennyien leszünk? – kérdezte Stefi.

 - Jobb, ha meg sem számolod! – nyugtatta Lali.

 - Biztos, hogy többen, mint az érettségi banketten! – közölte Alíz. – Na, itt van már a szerkó?

 Lívia telefonra kapott, félóra múlva Lali, Barna és Rudi Sanyi és Thomas irányításával becipelte a holmikat.

 - Na, mára ennyi, holnap reggel veletek itt találkozunk, - intézte szavait a zenészekhez Alíz, és a férfiakhoz fordult, - nektek pedig kösz a segítséget, és este nyolcra várunk szeretettel! Nekem még Ottóval is beszélnem kell…

 A csoport távozott, Alíz pedig bezárt, és beélesítette a riasztót. Gabi félve bízta lányára a kulcsokat.

 Sanyi és Thomas hüledezett, mikor Lívia felhívta őket, nem gondolták, hogy ekkora sikerük lesz, de úgy tűnt, mégis. Második fellépés egy hét alatt, igaz, ez sem nagy közönség, igaz, a gázsi is csak természetbeli (Kisniki fizette a gyakorlóhelyiséget, ugye), de Stones-ék is így kezdhették valamikor!

 Másnap este nyolckor elkezdődött a koncert. A közönség itt sem volt az az ugrándozós, csápolós fajta, de a hevesebbje, fiatalabbja azért hangos tapssal, füttyel, sikítozással mutatta ki tetszését. Kisniki. A kétgyermekes anyuka, aki az egyik barátnőjére bízta utódait az éjszakára. Időnként Bernibe karolva ugrált, aki Barna mamájának adta el srácait. Lelkesedése Vikire is átragadt, aki sógornőjének passzolta le ikreit. Egy óra múlva a fél család a teremben tombolt, Kisniki úgy viselkedett, mint aki berúgott, pedig józanul is elég lökött tudott lenni. Legutolsóként csendült fel Sanyi dala, Niki pedig elmorzsolt egy könnycseppet, és oldalba bökte férjét.

 - Nekem sosem írtál ilyet!

 - Nem, édesem, igazad van, de bármilyen algoritmusba be tudom illeszteni az érzéseimet! – válaszolt Tibi.

 Az előadás végén hatalmas ovációval éltették a formációt, Niki összevissza ölelgette-puszilgatta legkisebb lányát, majd keblére vonta Sanyit is.

 - Gyerekek, büszke vagyok rátok! – ment oda hozzájuk Tibi is, és átölelte hármukat.

 Mindenki gratulált a srácoknak, akik fáradtan, kicsit izzadtan fogadták, kipirult arcukon boldogság és sikerélmény ült. A háttérben pedig Ottó, az operatőr, lekapcsolta a reflektorokat, felkapcsolta a mennyezeti fényeket, és az ünneplő forgatagban összeszedte holmiját. Kisniki kapta el a lelépni kívánó hapsit.

 - Ottó! Köszönöm, hogy felvetted! – ölelte meg, ahogy tudta. A fickó kezei tele voltak.

 - Igazán nincs mit. Tehetséges, mint a nővére! Csak másban! – mosolyodott el Ottó.

 - Kinek mi megy jobban! Ha kicsit is hasonlít rám, akkor „abban” sincs hiba!

 - Szóljatok, ha azt is fel kell venni! Ahhoz jobban értek!

 - Kösz, még egyszer! – ölelte meg újra Kisniki, és egy borítékot próbált a krapek zsebébe tömni. Az ügyesen kitért előle, és néhány keresetlen szóval elküldte a redvába.

 - Add inkább nekik! Nagyobb szükségük van rá!

 Kisniki, talán életében először állt ott, megszégyenülten, leforrázva, főleg, miután a hapsi elárulta, az ő filmjükért kapott összeget is visszautasította anno. Búcsúzóul megpuszilta Ottót, aki csendben elment vágni.

 A közönség idősebb tagjai lassan elszéledtek, a zenekar összerakta a cuccait, de a buli még nem ért véget, Gabi, Alíz és Laci tálcákon szendvicseket, Peti és Robi innivalót, Laura pedig eldobható poharakat hozott a terem egyik sarkába. Sanyi átkötötte az erősítőt egy CD lejátszóra, és más, vegyes műfajú zenét kapcsolt be. Lassan a szülők is elpályáztak, és Thomas is elnézést kérve távozott, mert utaznia kell barátnője után, annak szüleihez.

 Így is maradtak jó páran, hiszen a Gyémánt-, és a Piroska család között nem egy kapcsolat volt, úgyhogy harminc körül volt a bulizók száma.

 Jó két órával később Laci, pihenésképp a folyosóra ment, hogy eldohányozzon egy cigit. Alíz mellette.

 - Egyébként hogyan sikerült megszerezni ezt a helyet? - kérdezte a srác. A folyosón annyi fény volt, hogy a vécé, és a kijárat megtalálható legyen.

 - Nem volt nehéz. Anyué.

 - Ezt nem is mondtad! – lepődött meg a fiú.

 - Igazad van… - Alíz csak annyit árult el annak idején Lacinak, hogy az anyja egy filmstúdióban dolgozik, de azt nem, hogy az az övé. Kézenfogta pasiját, és kinyitotta az irodát. Megmutatott neki mindent. Laci csak hüledezett és csodálkozott. Másnap Alíz bocsánatot kért az anyjától, hogy megmutatta Lacinak az irodát, és hogy az íróasztalon szeretkeztek. Gabi csak a vállát vonta.

 Sanyi, Lívia és Stefi a koncert után, Gabi útmutatásával lezuhanyozott, és visszatért bulizni a többiekhez. Hangulatuk alkoholmentesen is fel volt dobva. Lívia kötelező jelleggel húsz percet nővérei között töltött, Kisniki elemfogytáig fotóztatta magát „sztár” húgával, Lali, a fotós már agylobot kapott tőle. Sanyi és Stefi sem úszta meg, Thomas is csak azért, mert akkor már nem volt ott. Végül a zenészek egy óvatlan pillanatban olajra, pontosabban a folyosóra léptek. Arra indultak, amerre Gabi a zuhanyzót mutatta, de nemcsak annak az ajtaját találták.

 - Jaj, Döme még ott van! – kapott a fejéhez Stefi.

 - Vissza ne menj! Niki fel van dobva! Hívd inkább fel! - figyelmeztette Lívia.

 Döme egy perc múlva mellettük állt, a sötét folyosón.

 - Jókor, Niki már úgy smárol Lalival, hogy az egy pornófilmbe is beleillik! – mondta a srác.

 Lívia és Stefi sokatmondó pillantást váltott, közben Sanyi benyitott egy ajtón. Fényt csiholt a telefonjával, villanykapcsolót keresett. Kigyúlt egy fénycső. Nagyobbacska nappali szoba méretű, de a berendezés alapján inkább hálószobára hasonlított, ahol voltak. Rengeteg kábel kígyózott mindenfelé, és valahogy olyan színpadi-sterilnek tűnt.

 - Szerintetek most hol vagyunk? – nézett körül Sanyi.

 - Hálószobának tűnik, de olyan… furcsa… - mondta Döme.

 Sanyi körbesétált, lehuppant a legalább hatszemélyes franciaágyra. Kényelmesnek találta.

 - Ez tök jó ágy! Mekkorát lehetne itt dugni! – paskolta meg maga mellett. Belenézett az éjjeliszekrény felső fiókjába. – Basszus! Még gumi is van!… Hö! Ezt nézzétek! – a következő fiók néhány segédeszközt rejtett. Ránézett a lányokra. – Mit mondtatok, kié ez a hely?

 - Alíz anyukájáé… - nyekergett Lívia.

 - És ő, mégis, mit csinál?

 - Pornófilmet… - bökte ki a barátnője.

 - Te most viccelsz? – kérdezte Döme.

 - Ha viccelnék, azt kérdezném, mi a különbség a tátika, és a harangvirág között…

 - Mi? – kérdezték a fiúk.

 - A tátika csak playback…

 - Ááá! – kiáltott Sanyi. – Lívi, te most komolyan azt mondod, hogy itt mindenféle jó csajokat dugnak mindenféle pasik, és ezt filmre veszik?

 - Igen, és az ágyat gyakran tisztítják, a vibrátorokat fertőtlenítik, a gumikat pótolják! – bólintott a lány, és hozzátette: - Alíz mesélte. Eddig még mis sem jártunk itt…

 - Vajon milyen lehet itt dugni? – dobta magát az ágyra Döme. Stefi meglepődött.

 - Te itt akarsz?

 - Most, hogy így eszembe jutattad… Niki, szerintem, már régen azt teszi, ha úgy folytatta, mint amikor eljöttem… Hoppá, akkor a hasonlatom ült, nem?

 - De… - az apró énekesnő ódzkodott. Odáig volt a srácért, sokat szeretkeztek, amikor csak lehetőségük volt rá, de hogy itt…

 - Édeske! – ölelte át Döme. – Ez az ágy látott már egy-két cifra dolgot, nem fog vérig sértődni, ha most mialattunk fog nyiszorogni!

 A lányok összenéztek. A hely tökéletesnek tűnt, csend volt, az a lámpa, amit Sanyi felkapcsolt, nem világított erősen.

 - Akkor mi lépünk… - mondta Lívia nagysokára, de Sanyinak nem akarózott.

 - Én innen egy tapodtat se! – makacskodott, és magához húzva átölelte a lányt.

 - Na, ja. Van itt hely bőven, még Alízék is elférnének! – dörmögte Döme. Megcsókolta a vonakodó Stefit, aki egyre oldottabban viszonozta. Arra gondolt, úgyis biztos kitárgyalnak mindent a fiúk (mert ők, lányok, ezt tették), meztelenül már látták egymást, ergo, kár tétovázni.

Wackond 2012.05.14. 17:59

Gyémántok 75

 Lívia ugyanígy gondolkodva viszonozta pasija csókjait, nyúlt a pólója alá, és már vette is le róla. Végigcirógatta a szőrös-izmos mellkast, és eközben Sanyi is próbált levenni valami felsőt Líviáról, de nehézkes volt. A lány inkább abbahagyta a simogatást, gyorsan kibújt a pólóból, és a nadrágját is meglazította. A fiatalember kihasználta a pillanatnyi szünetet, ő le is tolta magáról a gatyát, és barátnőjéét is lerántotta. Az eddig az ágy mellett ölelkező pár a sokat látott fekvőalkalmatosságra vetette magát. Egyre szilajabbul falták egymást, az utóbbi időben a sok gyakorlás szexuális életük rovására ment. Lívia gyorsan kikapcsolta melltartóját, Sanyi levette, félredobta. Arcát a feszes, kerekded gömbök közé temette, kezeivel gyengéden gyúrogatta, a bimbókat csókolgatta, nyalogatta. Lívia, mivel keze nem ért le az alsónadrágig, jobb híján a fiú frizuráját borzolta össze, közben halkan, kéjesen sóhajtozott. Később már a haját is csak nyújtózva érte el, Sanyi a bugyit pöndörítette le, és fúrta fejét a combok közé. A lány most az egyszer hanyagolta el a borotválkozást, vénuszdombját, és szeméremajkait fekete, serkedő szőrzet borította. Párját mindez cseppet sem zavarta, ujjaival szétnyitotta a puncit, nyelve a kisajkakra és a csiklóra csapott. Hevesen, gyorsan kergette a gombocskát, később ujjai már nem tartották szétnyitva az ajkakat, hanem lassan, gyengéden a hüvelybe hatolt először a mutató-, majd a középső ujja. Lívia egyre hangosabban adta környezete tudtára, hogy merre jár, igaz, csak Sanyit érdekelte. Őt viszont nagyon, ujjai lassan, nyelve gyorsan mozgott, percekkel később a lány aprót rándult, és hatalmasat élvezett. Nyüszítve kísérte orgazmusát, nedvei áradtak.

 Stefi sem maradt sokáig ruhában, a hallgatag Döme egyszerre vetkőztette mindkettejüket, miközben még csókolóztak is. Egymást ölelve heveredtek Líviáék mellé, szuszogva, egymást falva hengeredtek erre-arra, hol egyikük volt felül, hol másikuk. Végül Stefi maradt a topon, fenekét-punciját az alatta heverő srác meredő farkához fente. Később úgy ült Döme ölébe, hogy a ritkás szőrzetű zacsi a szemérméhez ért, megmarkolta a rudat, és úgy tett, mintha az övé lenne. Eljátszott vele egy darabig, húzogatta a bőrét, izgatta. Azután kicsit hátrébb helyezkedett, Döme térdére ült, a vörös makk hegyével megbirizgálta keményedő bimbóit. Végül a szájába vette a szeretett szerszámot. Hosszan incselkedve szopogatta, nyalogatta, bőrét húzkodta. Tudta, hogy Döme nem rajong ezért, de olyan jólesett piszkálni őt. Újra előrébb ült, bébisimára borotvált puncijához dörgölte ismét a merev fütyköst. A srác türelmesen várta a játék végét, mosolyogva nézett szerelme szemébe, bár olykor átsandított a mellettük levő párra. Stefi is megtette ezt, de mást is. Megemelkedett, még előrébb helyezkedett, lyukra igazította a makkot, és lassan tövig ült a rúdba. A fiúnak elkerekedett a szeme, eddig még sosem csinálták gumi nélkül. Stefi előrehajolt, megcsókolta, és suttogva mondta neki: „Gyógyszert szedek!” Ráadásul már negyedik hónapja, de a doki tanácsára még várt. Eddig. Meglepetésnek szánta. Lassan emelgette magát, a húsos punciajkak körülnyalták az egyre nedvesebben csillogó dorongot. Stefi még egy lapáttal rátett, nagyajkait megnyitva egyik ujjával apró csiklójához nyúlt. Óvatosan nyomkodta az érzékeny szervet, ugyanakkor próbált egyre gyorsulni. Döme már idejét nem tudta, mikor dugott utoljára gumi nélkül, így az élmény újszerűen hatott. Az óvszer valamelyest érzéketlenebbé is tette, így a szűk-nedves hüvely szorítása még intenzívebben hatott. Komoly bajban érezte magát, mert sokkal hamarabb került a csúcs közelébe, mint eddig, ugyanakkor fogalma sem volt róla, hol tarthat a lány. Stefi képes hangtalanul, majdnem faarccal elélvezni, és olykor gonoszkodásból előadja magát. Most nemes egyszerűséggel elbambult, a mellettük élvező Líviát, borostás-nedves punciját nézte, és ahogy Sanyi beléhatol. Nagyon izgatta a látvány, hangosan felnyögött, és néhány lovaglómozdulat után mélyen magába feszítette a péniszt, és elélvezett. Döme nem bírta tovább, felsőteste, feje felemelkedett, barátnője csípőjébe kapaszkodott, és csak lőtte, fröcskölte ondóját a lány testébe.

 A baj csak ezután következett. Mivel itassák fel a lét?

 Sanyi a rövid, fekete szőrzetű nagyajkak közé igazította makkját. Lívia is antibébizett, nem olyan régóta, így ők sem használnak gumit. A fiú tövig döfte a farkát. Nagyon fel volt pörögve, a koncert alig vette ki az energiáját, a zuhany csak segített feltöltődni, ugyanakkor már jó ideje nem voltak együtt intime. Hevesen mozgatta ágyékát, figyelte a lány minden rezdülését, és próbálta magában visszafogni az érzést, de nehezen ment. A szexmentes napok, a ma esti pörgés, a gyönyörtől nyögdécselő lány, a nyirkos punci szorítása hamarabb eredményre vezetett, mint várta. Lelassított, hüvelykujjával a csiklót kergette, így sikerült Líviát valamelyest „szintre hoznia”. Aztán már nem volt visszaút. Elengedte a klitoriszt, szerencsére barátnője azonnal odanyúlva folytatta a pluszizgatást. Hármat-négyet mozdult, lassan, és nagyon hosszan, végül tövig feszítette magát a lány testébe. Hideglelősen kúszott végig gerince mentén a kéj, kicsit hátradőlt, és lövellte, spriccelte spermáját a hüvely mélyére. A lány ennek, és a rásegítés hatására ért a csúcsra, halkan nyöszörögve rándult össze, vaginája szinte kiszorította az utolsó cseppeket is a lüktető faszból.

 Sanyi vállán ekkor kopogott Stefi.

 - Bocs, nincs a közeledben valami pézsé, vagy valami, amivel meg tudnám magam törölni?

 - A nadrágzsebemben van – a srác oda sem nézett.

 - Kösz, odáig el kell jutni! – dohogott Stefi a még ki tudja, meddig merev fütyiben ülve.

 - Ja, bocs! – nézett rá Sanyi, a helyzet végre eljutott a tudatáig. Lassan, óvatosan kihúzta a farkát, Lívia befogta tenyerével a „kijáratot”, míg Sanyi nem talált az ondó felitatására alkalmas valamit. A nagy részét sikerült a zsebkendőkbe törölni, Stefi is balesetmentesen szállt le Döméről, és becélozták a zuhanyozót. Meztelenül, mezítláb surrantak a homályos folyosón. Szerencséjükre találtak elegendő törölközőt, és papucsot is. Döme végzett először, a frottírt magára csavarta, és kiállt a folyosóra. Első ötlete az őrködés volt, de mivel a zene még mindig szólt, és egy lélek sem bóklászott arra, más jutott eszébe. Hallotta, hogy a többiek is kifelé készülnek…

 Lívia a kilincsért nyúlt, és kisurrant az ajtón. Dömét kereste, de majd összetojta magát ijedtében. Az idióta balfék széttárta előtte a törölközőt, alatta természetesen nem volt semmi.

 - Te hülye szatír! – kiáltott rá halkan, miután felvette elejtett törölközőjét, és vérnyomása száznyolcvan alá csökkent. Közel lépett hozzá, és jobb alsó madárfogásba vette a koronaékszereket. – Ha még egyszer meg mersz ijeszteni, letépem a pöcsödet!

 Sanyi a háta mögött röhögött. Lívia ballal, fordulásból kapta el őt is.

 - Röhögtél?

 - Nem merek!

 - Lívi, hagyhatnál nekem is valamit! – szólt rá Stefi, de mosolyát nehezen tudta uralni.

 - Tessék, kiröhögött, büntiből most egy ideig nem beszélek vele! – engedte el Lívia Sanyit, de már ő is vigyorgott.

 - De Döme ijesztett meg… - mondta a pasija.

 - Őt pedig büntiből megmogyorózom!

 - Ne! – nyikkant a fogvatartott és barátnője egyszerre.

 - Nem kell félni, nem fog fájni! – vigyorgott kajánul Lívia, elindult, húzva maga után Dömét, aki követte, mert félt, hogy messzire viszi. A többi is utánuk ment.

 A stúdió-hálószobába érve Lívia leült a hatalmas ágyra, és szembeállította magával Dömét. A fiú nem gondolta volna, hogy ilyen hamar bármire is képes lehet szex után, de a lánynak volt néhány aljadék kézmozdulata, amitől vérbő lett a kukac. Lassan felhúzta a bőrét, egy ideig szemezett a tiszta, fényes „bunkócskával”.

 - Hmmm… szépecske… - dünnyögött halkan. – Mit tegyek vele? Talán meg kéne rágcsálni a hegyét? - és már tátotta is ki a száját, villantotta hófehér fogsorát. A fiú nyikkanni sem mert. Végül a fogak közül nyelve pöndörödött elő, és megérintette a szervet. Megkönnyebbült sóhaj hallatszott, több irányból is.

 - Lízingelhetem? – kérdezte végül Lívia Stefitől és Sanyitól.

 Azok a vállukat vonogatták, már az előbbi alkalommal is gyakran sandítottak a másik párra, és igen kíváncsiak voltak, milyen lehet a másikéval. Ebből következik, hogy ne voltak irigyek, csak bátortalanok. Döme szatírkodása adta meg a gátlások leomlásához szükséges kezdőlöketet, Lívia pedig Kisnikit játszva csak folytatta.

 Stefi mindig kevesellte a szőrt Döméről, szíve szerint még ragasztott volna hozzá, itt volt hát a remek alkalom a borzasabb Sanyi szőrzetébe túrni. Érdekes módon a déli területek annyira nem vonzották a fiún, úgy volt vele, hogy fütyi az is. A gitáros gyerek is sokszor gondolt már arra, hogy az aprócska lánnyal egyszer még elmókázna, de csak úgy, kíváncsiságból. Szerelmes volt Líviába, és sosem feküdne le más nővel, hacsak Lívi bele nem egyezik. Ez a szitu azonban fordított volt, a lány kért tőle engedélyt. Egyébként ilyen módon utoljára. Letérdelt az álló Stefi elé, pont kellő magasságba került a pici, sötétrózsaszín bimbós cicikkel. Kezeivel lágyan végigsimogatta, meggyúrogatta, ajkaival megböngyörgette őket. Halkan cuppogva szájába vette a keményedő gombokat, szopogatta, nyalogatta, vagy nyelvheggyel épphogy érintette. Stefi behunyt szemmel, halkan sóhajtozott, beletúrt a srác hajába, és úgy gondolta, nem rossz, amit csinál, de hosszú távra kényelmetlen. Mikor Sanyi lentebb haladt, ő is rájött, hogy a helyzet tarthatatlan. A sarkán ülve adott pár érintőleges puszit a sima háromszögre, aztán felállt, és azon törte a fejét, hova, és hogyan ültesse (vagy fektesse) a lányt. Stefi megoldotta, Lívia mellé ült, combjait terpeszbe téve várta a reakciókat. Döméét, vajon mit szól, hogy most más foglalkozik ővele, és Sanyiét, hogy barátja mellé áll-e, vagy guggolni fog. A gitáros srácnak sem volt életcélja, hogy őt leszopják, magától értetődő volt, hogy folytatja Stefi izgatását. A tárt combok közt is zárt, telt szeméremajkakat csókolgatta, nyalogatta, olykor pedig nyelve a résbe furakodott. Ujjaival is segített, hogy könnyebben megtalálja az apró gombocskát. Meglett. Nyalószerve hegye alaposan megkergette, amitől a lány egyfelől hangosan sóhajtozott és nyögdécselt, másfelől hüvelye alaposan benedvesedett. Sanyinak esze ágában sem volt abbahagyni, pedig partnerének már volt más irányú elképzelése is. A srác még ujjait is bevetette a (jó) ügy érdekében. A szeméremajkakat elengedte, hogy közöttük a résbe vezesse először a mutatóujját, amit pár pillanat múlva a középső is követett. Orra előtt azonban finom, nagyon ismerős ujjak jelentek meg, szemmel láthatóan segítő szándékkal. A husi ajkak közül ismét nyalható lett a csikló. A fiú kihasználta a segítséget, aminek hamarosan Stefi számára gyönyörteli lett a végeredménye. A lány hüvelye az ujjak köré szorult, nedvei áradtak, lélegzete elakadt az érzéstől. Ezek után gondolkodtak el azon, ki is nyújtotta a segítő balt. Lívia, bár éppen nem ért rá szerényen mosolyogni, borostás vénuszdombján Döme orra szuszogott, a vérbő szerven nyelve cikázott. A lány az orgazmus küszöbén is barátnője punciján kotorászott kissé kitekert testtel. Egy perc múlva megvolt az üdvözült mosoly.

 - Kösz a segítséget, kicsim! – nevetett rá Sanyi.

 - Nincs mit… - cirógatta meg a csupasz dombot még egyszer Lívia, és elvette a kezét. – Bocs…

 - Semmi baj… jólesett… - mosolygott Stefi is.

 Ekkor szabadultak el Líviában a Gyémántilag kódolt leszboid hajlamok. Törökülésbe ült a hatalmas hencser közepén, és hosszan törte a fejét. Barátai komolyan aggódtak szellemi épsége felől. Végül szinte letámadta Stefit, és a meglepett lány lábai közé fúrta a fejét. Pozitúrájuk még alakulóban volt, egyelőre csak Lívi feneke volt hozzáférhető, de utóbbi azon volt, hogy Stefi is megkaphassa a betevőjét. Sanyit intette magához, szinte felfalta közben a máris újra nedves puncit, lassan kicsit oldalt fordította Stefit. Az újabb csúcspont felé közelgő lány izgatását felfüggesztette, a hátulról heverő Sanyi kemény farkát a vöröslő hüvelybe segített igazítani. A gitáros srác picit még helyezkedett, végül rátalálva a viszonylag kényelmes pózra, mozgásba lendült. Lívia nyelve felpördült a pici pecken. Stefi a mennyekben járt. Először bosszankodott a pauza miatt, de mikor megérezte testében a vaskos dorongot, később pedig újra a nyalást, mindent megbocsátott. Óriási orgazmus kéjes görcse rántotta meg a testét percekkel később, a lélegzete is elakadt. Sanyi türelmesen lelassított, hogy amint elcsitult az utolsó hullám, annál erőteljesebben döfködhessen. Lívia viszont egyre nehezebben tudott koncentrálni az előtte fekvő feladatra. Persze, hiszen pucsító popsija felől Döme ügyködött. Pár kéz-, és nyelvmozdulattal újra nedvességet varázsolt a borostás ajkak közti résbe. Mögé térdelt, felhúzott fitymája alól fénylő makkjával furakodott a szűkös forróságba. A lány felnyögött, nagyon izgatta a merev, vaskos dákó heves-vad mozgása, az orra előtt nyíló rózsás háromszög, az annak közepét szántó, imádott fasz látványa. Ujjai közé dédelgette a lenge golyóbisokat, megnyalintotta a csiklót, a nedvekben úszó rudat, közben pedig közelgett a csúcsra. Hangosan felnyögött, fenekét Döme ágyékához szorította. Elélvezett. Lívia pár pillanattal később arra lett figyelmes, Sanyi egyre lassul, ám egyre erősebben döf Stefi puncijába. „Mindjárt jön!” – gondolta, és megpróbálta megszerezni a fütyköst magának. Szerelme vette a lapot, az utolsó pillanatban teljesen kihúzta. Lívia azonnal szájába vette a nedves makkot, melyből rögtön lövellt a valamivel csekélyebb mennyiségű ondó. A lánynak ennyi is elég volt, lenyelte mind. Ugyanakkor a másik végén is zajlottak az események. Döme a partnere derekába kapaszkodva lökdösött, és barátja után nem sokkal ő is a csúcsra ért. Felnyögve, behunyt szemmel pumpálta magját Lívia testébe…

 - Sanyi! – szólt Döme később kielégülten heverő barátjához. – Tudsz adni pézsét?

 - Ne mán, meglevesesedett az orrod? – Sanyi fel sem nézett Stefi mögül.

 - Nem az orrom, te ostoba!

 - Nesze, aztán vigyázz, ha foltos lesz, Alíz kinyír minket!

 Balesetmentes volt a kettéválás, és elnyúltak az ágyon.

 A meztelenül alvó négyest Alíz ébresztette, de nem ő volt az első, aki rájuk talált. Kisniki jóval előbb tett egy kört, kisebbik húgát keresvén. Némi nosztalgiával járt körbe a stúdión, mikor rájuk lelt. Szemöldöke elismerően szaladt fel, bár a fiúk méretét Laliéhoz képest kevesellte. Alíz sem azonnal ébresztett, először gyönyörködött a pasikban…

Wackond 2012.05.07. 18:00

Gyémántok 74

 Hetvennegyedik fejezet

(Avagy: Alíz, a kerítőnő)

 

 Lacit, amint hazaért, az öccse azonnal letámadta, de hetvenhat kérdésére csupán lakonikus, tömör választ kapott.

 - Jó volt!

 A játszótéri összeröffenéseken persze azonnal észrevette, mennyire összemelegedett a három pár, és Csabi ilyenkor némi szomorúsággal vegyes irigységgel nézte őket.

 Eljött azonban az ő napja is.

 Éppenhogy elkezdődött az iskola, szeptember közepe volt, amikor Stefinek születésnapja közelgett. Az aprócska lány valami nagyobb rendezvénnyel kívánta megünnepelni a tizenhetediket, de cseppnyi problémába ütközött. Józsika, a négyéves öccse. Imádta a kiskrapekot, de a bulizás még nem neki való volt, tehát otthon nem tarthatta. Majdnem-unokatesója készségesen vállalta a szervezést. Két óra múlva közölte Stefivel, hogy minden oké, szabad a lakás a kiszemelt hétvégére. Kezdődhetett a „műsorterv”, illetve a meghívottak listájának összeállítása. Alíz pedig cenzúrázott. Végül ők maradtak hatan, plusz Laci öccse, Csabi, akit Alíz csak azért hagyott a listán, mert nem akart örökké kitolni vele, hogy minden buliból kihagyják. Maradt még egy Fanni nevű lány, akihez Stefi körmeszakadtáig ragaszkodott, mert a legjobb barátnője volt az osztályban.

 - Van pasija? – kérdezte Alíz.

 - Tudtommal nincs.

 - Hm… korban is nagyjából stimmel…

 - Te készülsz valamire! – fogott gyanút Stefi.

 - Ja. Anyám pornózik, én miért ne lehetnék kerítőnő?

 - Ez igaz – és ennyiben maradtak.

 Alíz, bár nem látta, és nem is ismerte Fannit, a „sógorában” biztos volt. Később egy közösségi oldalon lecsekkolta a csajt. Kellemes, finom darab volt, Csabinak tuti bejönne. Na, de fordítva? Rajta lesz a témán.

 A másik hét bulivágyó fiatal a megbeszélt szombat esti időpontban megjelent Alíznál. Gabi és Peti nem sokkal azelőtt indult Lauráékhoz. Alíz, jó háziasszonyhoz illően szendvicsekkel, sós és édes süteményekkel, üdítővel, és kevés alkohollal fogadta vendégeit. Még arra is volt érkezése, hogy szülei hálószobájában ágyneműhuzatot cseréljen, és a saját szobáját is puccba vágja. Laci és Csabi volt az első, előbbi forró csókkal köszöntötte barátnőjét, utóbbi még a puszinak is örült. Titkon odavolt Alízért, aki tudta ezt, éppen ezért próbálja meg az egyelőre még ismeretlen Fannira akasztani. Befutott Stefi, Döme és Fanni is. A kölcsönös bemutatkozások alatt a boszorkány Alíz elégedetten vette észre Csabi kocsányon lógó szemeit, és mily szerencse! A szimpátia kölcsönös volt. Félóra késéssel a zenész pár is befutott, Sanyi elmaradhatatlan gitárjával.

 - Mint egy rossz metálbanda! - jegyezte meg Laci. - Azok is mindig késnek egy félórát!

 - Igaz, de a jók akár egy egészet is! - mutatta emellé a középső ujját Sanyi. - Úgyhogy örüljetek, hogy csak ennyit késtünk!

 Barátja szendvicses tálcát tolt elé, elvágva ezzel a további szócsatát. A nappali felé intett, ahol már néhányan rázták magukat a zene ütemére. Sanyi a zenére csak legyintett, megpaskolta a gitárját, és tele szájjal vigyorgott.

 Telt az este. Ettek, ittak, jól mulattak. Amikor lassú szám ment, összeölelkeztek, és Alíz magában mulatva fedezte fel Fannit Csabi karjaiban. A zenei lista összeállítása egyre kevesebb "pörgős", viszont annál több andalító számot tartalmazott. A hatás nem maradt el, nyolcuk közül hatan már nem táncolni akartak. Alíz egy óvatlan pillanatban meg is lépett Lacival, meg sem álltak a lány szobájáig. A még be sem csukódott ajtó mögött azonnal egymásnak estek. A kirándulásuk óta volt már alkalmuk "normálisabb" körülmények között lefeküdni egymással, erről a lány ágya sokat tudna mesélni. Hamar megváltak ruháiktól, és hamar Alíz franciaágyán kötöttek ki. A lány gyorsan előkészítette az éjjeliszekrényből az óvszeres dobozt. Nemrég kezdte el a fogamzásgátlót szedni, orvosi tanácsra még alkalmazni kell a gumit.

 Csabi szint le sem szállt Fanniról, amit a lány nem nehezményezett. Hol egy pohár innivaló fölött beszélgettek a konyhában, hol együtt táncoltak az egyre sötétülő nappaliban, éppen csak vécére nem kísérte el a csajt. Fanni valamivel idősebb volt a fiúnál, de ez nem zavarta egyiküket sem. Fanni nyúlánk, karcsú, bár nem valami magas alkatú lány. Sötétszőke, vállig érő haja, zöldeskék szeme, bájos-helyes, finom arca, picit telt ajkai, cseppet erőteljes, határozott orra volt. Divatosan, de nem túl kihívóan öltözött, mostani ruhája sem volt hivalkodó, ugyanakkor kellően kihangsúlyozta adottságait. Pasija nem volt éppen, és álmában sem gondolta volna, hogy ezen a bulin nemcsak párt, de életre szóló élményeket is szerez.

 Csabi valamelyest alacsonyabb volt bátyjánál, haja sötétszőke, rövid, szeme világosbarna, arca ugyanolyan kölykös, és ő borotválta serkedő borostáit. Élt-halt az autókért, szinte mindent meg tudott bütykölni rajtuk, és a gimi után valami olyan sulit akart keresni, ahol még többet megtudhat róluk. Nem állt tőle távol a fizikai munka, izmos alkata is ennek tudható be. Mindemellé szorult bele annyi intelligencia, hogy megpróbálja felmérni a kiszemelt lány kedvenc témáit, és inkább ezt előtérbe helyezni. Nem volt titkolt szándéka az sem, hogy Fannival lefeküdjön, bár úgy gondolta, mindent a maga idején.

 Hatan maradtak a "táncparkett" félhomályában, lassú zene szólt, két pár mohón csókolózott, a harmadik pedig épp kapcsolatuk első mérföldkövéhez érkezett. Körültekintve láthatták, hogy velük senki sem foglalkozik, vágyaik egyre nőttek, míg végül ajkaik egybeforrtak. Gátlásaik bizonyos mértékig felszabadultak, és már nem lógtak ki a csókolózós enteriőrből. Később már nyelveik is szerephez jutottak, pajkos-sikamlósan kergették egymást. Hosszasan nyalták-falták egymást ily módon, míg végül Csabi úgy nem döntött, ideje valahol intim kettesben folytatni. Óvatosan a nappali kijárata felé sasszézott, közben szeme sarkából még látta, hogy Lívia melltartója messzire száll. A fiatalúr azonban elkövetett egy nagy hibát. Nem mérte fel eléggé a terepet. Azt ugyan kisasolta, hogy a szülői hálószoba a földszinten van, de (helytelenül) úgy gondolkodott, oda mentek a bátyjáék. Az emeletre osonva, gyanútlanul nyitogatta az ajtókat, mígnem egy vécé, és egy zuhanyzó után bátyja pislogott rá. Alíz szőrtelen puncija mellől, nedvektől fénylő, meglehetősen bosszús arccal.

 Alíz is felnézett a nyíló ajtóra. Bárki is az, marasztalta volna, "sógorának" még jobban örült.

 - Hékom! Ne menekülj! - szólt a tűzpiros arcú fiú után, és felült. Laci mellé, az ágy szélére. Csabi és Fanni kissé megszeppenve lépett be.

 - Bocs, ne haragudjatok, csak… - magyarázkodott Öcsi. Sosem zavarta a bátyját, ha "dolga" volt.

 - Csak a kopogást nem hallottam! - ripakodott rá Alíz.

 - Még egyszer, bocs, de azt hittem, hogy… izé… ti odalent vagytok…

 - De nem. Hinni pedig olyan helyen kell, ahol a paráznaság bűn! Mi pedig pont azt csináljuk…

 - Már nem is zavarunk! - próbált Csabi kiosonni, miközben az járt a fejében, hogy most jól elásta magát mindenkinél.

 - Ácsi! - dörrent Alíz, lelke mélyén vigyorogva. - Zavarjatok csak nyugodtan! Mintha itt sem lennénk!

 A két fivér komolyan megdöbbent, Fanni pedig csak sodortatta magát az árral. Csabi szimpatikus, mi több, vonzó volt számára, és nem véletlenül követte őt az emeletre. Az intim kettesnek lőttek, de az intim megmaradt, és egyikük sem bánta.

 A franciaágy elé álltak, leszegett fejjel, bűnbánóan. Alíz, mint egy bíró, mondta ki az ítéletet:

 - Na, mi lesz? Vetkőzzetek! Vagy ruhában akartok dugni?

 Öcsi Fannin kívül mindegyiküket látta már meztelenül, csak épp nem ebben a helyzetben. Lassan kigombolta az ingét, levette, valahová a padlóra ejtette, farmernadrágja sliccét is lehúzta, majd kilépett belőle. Odasandított Fannira, aki már a melltartóját kapcsolta ki, és abszolúte nem tűnt feszélyezettnek. Egy élete, egy halála, le az alsóval! Újdonsült barátnője ugyanígy tett a bugyival.

 Laci és Alíz majd' megpukkadt a röhögéstől, végül nem bírták tovább. Kirobbant belőlük a harsány kacaj.

 - Na, gyertek… üljetek már le! - kúszott Alíz Fannihoz, és a kezénél fogva vonta az ágy szélére.

 - Jól van, Öcsi, most az egyszer nem tekerem ki a nyakad! - ölelte meg Laci az öccsét, Fanni mellé nyomta, és visszatért Alízhoz.

 Szorítottak helyet Csabiéknak, és ismét egymással foglalkoztak, mintha ott sem lenne a másik pár, ugyanakkor fél szemmel mégis figyelték őket.

 Csabi a szerényen, összezárt lábakkal ülő, kezét az ölében pihentető Fanihoz fordult. Megpróbálta egyetlen, lopott pillantással felmérni a lány testét, ugyanakkor kereste a tekintetét is. Fanni nem a fiú tekintetére vágyott igazán, ő is inkább délre sandított. Ajkaik eközben közeledtek, és kész csoda, hogy nem hibázták el. Hosszú, a külvilágot egyre jobban kizáró csókolózásba fogtak, és kezeik is egyre több szerephez jutottak. Diszkréten először csak a másik hátát simogatták, de ahogy ölelkezésük szorosbodott, úgy váltak egyre merészebbé. A lány formás-kerek, nem nagy, ám nem is kicsi mellei a fiú még alig-szőrös mellkasához feszültek, az izgatott-kemény bimbók szúrták a fiút. Csabi szinte remegett az izgalomtól, főleg, amikor megmarkolták a farkát. Lesandított, Fanni keze szorult a sötét szőrzetből előmeredő, tekintélyes, vaskos péniszre. Végre valaki más mozgatja a bőrét, nem saját maga! Megpróbálta ő is egyik kezével érinteni a lány valamelyik intim testrészét, egyelőre az egyik cickó, amelyik nem ért a mellkasához, tűnt elérhetőbbnek. A lány halkan felsóhajtott a gyengéd érintéstől. Csabi igyekezett finoman bánni a félgömbbel, lágyan gyúrogatta, bimbóját izgatta, de egy idő után felbátorodva lejjebb kalandozott. Először csak a lány fenekét-combját cirógatta, de egyre jobban tendált az összezárt combok közti háromszög felé. A lábak megnyíltak, szabad volt az út a (frissen) szőrtelenített szemérem felé. Szinte félve érintette az áhítottat. Forróságot érzett. Ebben nem volt gyakorlata, csak a filmekben látottakra, valamint bátyja útmutatására tudott támaszkodni. Tenyerével finom, dörzsölő mozdulatot tett, középső ujja megérezte a rést, a kikandikáló kisajkakat. Picit bentebb nyomta az ujját, nedvességet tapintott. Ezek után, minden megbeszélés nélkül gondolták úgy, ez a pozíció tarthatatlan. Bemérték a másik pár helyzetét, és annak megfelelően feküdtek egymás mellé. Csókolóztak, de nem sokáig, Csaba hamar a szép cicik felé haladt, kicsit Fanni fölé helyezkedve. Belemarkolt a feszes halmokba, csókolta, és nyalogatta a kemény bimbókat, és jobb keze percekkel később már a vénuszdombon cserkészett. Ismét rátalált a résre, de most több helye volt. Könnyedén meglelte a kisajkak redői között rejtőző kéjgombot is. Nem minden mozdulata találta ugyan el, de igyekezet így is eredményes volt. A lány halkan felnyögött. Már a mellei izgatása is kellemes volt, a csiklója érintése csak fokozta az érzést. Csabi nem érte be ennyivel, feje nemsokára Fanni lábai között volt, először a lány mellett térdelve, voltaképpen felülről próbálva valamit alkotni nyelvével, de ez kényelmetlen volt, így szemből ékelte felsőtestét a combok közé. Kinyújtott nyalószerve alaposan körbesiklott a puncin, míg végül meg nem lelte a megfelelő pontot. Fanni némiképp csalódott, hogy Csabi elvitte a keze ügyéből azt a szép fütyijét, de amit a srác a nyelvével művelt, több volt, mint élvezetes. A fiú mindeközben sebesen mozgatta, pörgette, hol az ujjai segítségével széthúzott ajkak közül még elérhetőbbé tett klitoriszon, hol pedig a forró, nedveit szivárogtató vaginában. A lány már nem bírta sokáig. Nagyon hamar az élvezetek olyan magasságára jutott, hogy néhány percen belül a csúcsra is ért. Elakadó lélegzettel, megremegve élvezett el, ilyen módon egyébként először. Az előző kapcsolatában partnere ilyennel, mint nyalás, nem törődött. Csabin látta, hogy tapasztalatlan, aggódott is kicsit emiatt, és most rá kellett döbbennie, még ő tanulhatna tőle. A hullámok csillapodtával arra gondolt, most ő adhatna valamit a fiúnak, de nem pont úgy történt, ahogy elképzelte.

 Laci egy tasakot nyújtott puncinedvektől fénylő arccal vigyorgó öccsének, és egyet ő is használatba vett. A fiúk egyszerre tekerték fel az óvszert kemény farkukra, és irányították a megfelelő helyre. Most először volt közöttük valamiféle kommunikáció, mióta Alíz vetkőzést parancsolt nekik. Egy röpke vigyor, és aztán mindenki újra a maga dolgával törődött.

 Csabi a fejlett kisajkak között próbált a hüvelybe találni, kicsit nehezen ment, de Fanni készségesen segített, lassan tövig hatolt a vaskos, kemény szerszám. Felnyögtek. A fiú farka köré most először szorul punci, és valóban szorul, mert a valamivel tapasztaltabb (tehát már szexelt) lány exe szerényebb paraméterekkel rendelkezett. Picit fájt, ahogy Csabi határozottan betolta dorongját, de amint mozgásba lendült, hihetetlen gyönyör áradt szét testében. Lihegve, nyögve kísért minden lökést, karjaival átölelte a dolgos srác derekát, mintha nagyobb tempóra bíztatná. Csabi előrelátóan nem gyorsított. A farkán feszülő óvszer kicsit zavarta, ettől élvezetének szintje is lassabban emelkedett, de lepillantva Fannira, úgy látta, jól is van ez így. Ha oldalra is sandított volna, látta volna azt is, hogy Laci ugyanebben a pózban szeretkezett Alízzal. Fanni egyre szaporábban kapkodta a levegőt, és elengedte pasija derekát. A tőle alig karnyújtásnyira, szintén a csúcs felé közeledő Alíz a feléjük közelebbi kezével Fanni mellébe markolt gyengéden. Az érintett a tetőpont felé száguldva szinte fel sem fogta, hogy egy lány fogja keblét, jó érzés volt, és segített, hogy még hamarabb elélvezzen. A lány megfeszült, hüvelye a fasz köré szorult, nedvei bőségesen áradtak, ahogy az orgazmus átcsapott rajta. Csabi szinte örömmel állt le, mert neki sem kellett már sok, és azt hallotta, ha hamar ellövi a "muníciót", nem lesz olyan élvezetes egyiküknek sem. Mellettük Alíz néhány ütemmel később szintén a csúcsra ért, és amint túl volt az utolsó hullámon, magához vette az irányítást. Laci azért lassan kihúzta a farkát.

 Alíz mindig is érdeklődő és nyitott volt a szexben, látta anyja filmjeit, téblábolt a stúdióban, volt miből ötletet merítenie, most végre alkalma nyílt kipróbálni. Lacinak már beszélt ezekről, a fiú nem ágált ellene. Alíz tehát rendezkedésbe kezdett. A kissé meghökkent párhoz húzódott, halkan, röviden felvázolta, mit is gondolt ki. Fanni eddig azt hitte, tapasztalt lány ilyen téren, de tévedett.

 Csabi a franciaágy szélére ült. Alíz elétérdelt, levette róla a gumit, szájába vette a mindeközben ernyedő fütyit, pár ajakmozdulattal újra keménnyé varázsolta. A lelkére kötötte, hogy mielőtt spriccelne, jelezzen, majd a mellettük álló Fannit ültette a srác ölébe. Előzékenyen irányította a harcrakész péniszt a nedvesen nyíló szeméremrésbe. A lány lassan beleült, Alíz pedig nyelvet öltött. A páros kicsit helyezkedett, Fanni lassan mozgásba lendült, Alíz bepucsított a mögé kerülő Lacinak, miközben nyelve hegyével megérintette a bőrredői közé rejtőzött csiklót. Pasija ezalatt hátulról hatolt puncijába. A kvartett lassan elindult az élvezetek csúcsa felé. Az "újonc" Fanni járt a legjobban, hiszen ő többfelől is izgatva volt, és szemernyit sem érdekelte, hogy ki nyalakodik rajta, egyre gyorsabban közelített. Hamar, önmaga számára is váratlanul élvezett el, sosem tapasztalt erősséggel. Teste megremegett, vaginája összeszorult, nedvei áramlottak, és hangosan felnyikkant. Alíz abbahagyta a nyelvpörgetést, Csabi pedig ekkor jelzett, emelte meg barátnője fenekét. Nedvektől csúszós farka kibillent a vaginából, Alíz pedig rögvest a szájába vette. Egy pillanattal később "robbant". A makkból lüktetve lövellt a mag, Alíz profi módon, kezével lágyan rásegítve csalogatta ki a hatalmas mennyiség utolsó cseppjeit is. Lenyelte, és mivel szerelme eközben csak lassított, de nem állt le, már tudott törődni saját magával is. Azzal a kezével, mellyel eddig sógora farkát fogta, hátranyúlt, sima-nedves punciajkai közt kitapintotta kéjgombját. Laci, megérezve a mozdulatot, belehúzott, barátnője pedig rásegített, ezúttal magának. Jól tette, mert a pasi is közeledett, és percekkel később a derekába kapaszkodva, farkát tövig feszítve, aprókat lökve spriccelte ondóját a gumiba. Ekkor csapott át Alíz testén is a gyönyör, elakadt a lélegzete, és csak pillanatokkal később, egy hatalmas sóhajjal engedte ki a levegőt. Laci óvatosan kihúzta farkát, levette a gumit, és megcsomózva félretette. Mind a négyen az ágyra heveredve pihegtek.

 - Köszönöm, Alíz, ez jólesett! - sóhajtotta később Fanni.

 - Máskor is, ha van kedved! - nevetett rá a lány.

 - De, ugye még én is kellek? - aggódott Laci.

 - Persze! - csókolta meg Alíz. - Te vagy a legfontosabb! - aztán jóval később Csabihoz és Fannihoz fordult. - Akkor ti most jártok?

 A pár összenézett, és egyszerre válaszolt: - Igen!

 Alíz roppant büszke volt magára, hogy sikerült összehoznia őket. Ettől kezdve Öcsi sem maradt ki a közös programokból.


Wackond 2012.04.30. 18:00

Gyémántok 73

Hetvenharmadik fejezet

(Avagy: a szürke kisbusz titka)

 

 

 A kempingből Gyöngyösre eleve egy bő félóra volt az út, a bevásárlóközpont pedig a város túlsó szélén volt, tehát legalább egy óra kellett, mire odaértek. Hamar összeszedték a szükséges dolgokat, és Alíz még nagyobbat nőtt Laci szemében, mert a lány egy felesleges másodpercet sem bámészkodott, sőt, a női részlegeket ki is kerülte.

 Visszafelé menet Laci meg is jegyezte a lány gyorsaságát.

 - Igen. Nem véletlenül hagytam ki Lívit ebből!

 - Mert?

 - Mert nem az áruházban óhajtok megöregedni!

 - Annyira lassú?

 - Ja. Mindent hatszor megnéz, válogat, de nemcsak a ruháknál, vagy az illatszernél, a sajttal és a felvágottal is így csinál.

 - És Stefiék?

 - Ahogy a hangjából kivettem, épp most szereztünk egy jó estét nekik…

 - Hát, legalább nekik jó… - állapította meg Laci.

 - Nincs még veszve semmi! – mosolygott Alíz a fiúra, aki egy kissé értetlenül nézett rá.

 A lány indulás előtt alaposan felmérte a környéket, eszébe véste, merre lehet a főútról lekanyarodni az erdészeti utakra. Egyet megpillantott, lelassított, és bekanyarodott. Sorompó nem állta az útját, eldöcögött e kátyús úton az első kanyarig, és megállt. Leállította a járgányt, lekapcsolta a fényszórókat, és kiszállt. Laci csak pislogott utána, mintha a lány meghibbant volna. Két perc után kiszállt ő is, és melléállt.

 - Te most mit csinálsz?

 - Pszt! – csitította Alíz. – Vadállatokat lesek!

 Laci tízig számolt magában, miközben meresztette a szemét, de a lányon kívül semmilyen élőlényt nem látott.

 - Én nem látok semmit! – suttogta.

 - Vadmacskát se?

 - Vadmacska, itt? – hüledezett a srác. Úgy tűnik, Alíz valóban biológia-órára készül este tizenegykor, az erdőben.

 - Nem látod?

 - Nem!

 - Pedig itt vagyok! – bújt hozzá a lány.

 - Ez csak cica – vette a lapot Laci. – És nem is olyan vad!

 - Dehogynem. Tud vad lenni! – ölelte Alíz még szorosabban. Laci viszonozta, egymás karjában vizslatták az erdőt.

 - Mondd, meddig ácsorgunk még itt? – kérdezte a fiú öt perc után. A hideg kirázta a csendtől.

 - Visszamehetünk a kocsiba, ha akarsz.

 Akart. Nem azért, amiért Alíz, de pillanatok alatt meggyőzhető volt.

 A lány a hátsó ajtót nyitotta ki, elpakolta a szatyrokat az útból, észrevétlenül kivett az egyikből valamit. Az ülésekkel babrált utána, és amikor képesebbik felét tudta szerelme irányába fordítani, behívta őt.

 - Ez igen, mintha a Hilton nászutas lakosztálya lenne! – füttyentett a fiú. Az üléstámlákat ledöntve Alíz ággyá alakította a kisbusz majdnem teljes hátulsó részét. Még egy plédet is terített rá. Kényelmesnek tűnt, a lány lazán ráheveredett, szoknyája felcsúszott, bugyija hívogatóan villant ki.

 - Te most… - nyekergett Laci. – Komolyan itt akarsz…

 - Ha arra gondolsz, igen Dugni akarok.

 - Na, de az erdő közepén vagyunk!

 - És, félsz, hogy elvisz a rézfaszú bagoly?

 - Nem, csak…

 - Édesem, gondolkozz egy kicsit! – húzta maga mellé Lacit Alíz. – Lívi és Sanyi külön faházban lakik, nekik megvan az intim kettes. Mi? Kénytelenek vagyunk más megoldást kitalálni, nem? Most Stefiéknek is jó, és remélem, nekünk is az lesz…

 A lány halk duruzsolása, és érvelése megtette hatását, Laci Alíz mellé feküdt. A lány gyorsan magukra zárta a kocsit, nehogy mégis meglepje őket valaki, belátni meg csak az első szélvédőn, és az első oldalablakon lehetett, a többi üvegen sötétítő fólia volt. Ráadásul úgy parkolta le a járgányt, hogy ha mégis jönne valaki, el lehessen mellette férni. Mi tagadás, előrelátó csaj volt.

 A fiúhoz bújt, gyengéden átölelve leheletfinom csókokat váltottak, miközben cirógatták egymást. Laci aggodalmát legyűrték vágyai, egyre bátrabban, egyre merészebben kotorászott Alíz különböző testtájain, egyre inkább az intimebb zónákban időzve. Látta már a lányt meztelenül, hiszen az nem volt szégyenlős, és egyszer-kétszer Laci is öltözött át előtte, de testi érintkezés még nem volt köztük, leszámítva néhány csókolózás közbeni pajkos érintést. Alíz úgy érezte, kis, galléros, testhez simuló pólója útban van, gyorsan kibújt belőle, és mielőtt pasija ismét magához ölelhette volna, kikapcsolta melltartóját is. A levételt Lacira hagyta, aki élt is a lehetőséggel. Ahogy csókjai egyre lejjebb haladtak szerelme arcáról, nyakáról, kezével úgy billentette le a kerek vállakról a pántokat. Alíz picit mocorgott, hogy minden része kikerüljön a háta alól, csak a kosarak maradjanak meg a helyükön. A pasi odaért az egyik hersegő húsú, feszes, kerekded halomra. Odavolt értük. Nem egy alkalommal csodálhatta már, és bizony, nem a derekába állt a merevedés. Most, hogy csókjaival érinthette őket (közben óvatosan lehúzta a tartókosarakat, a fehérneműt félretette), úgy állt a farka, hogy az már fájt. A barnás bimbóra szívta ajkait. Színét inkább csak emlékezetből tudta, mert nem volt sok fény a kocsiban, néhány led adott valami haloványságot, és a háromnegyedig teli Hold, ám az pont elegendő volt. Felváltva csókolgatta a hamarosan izgatott-keménnyé vált bimbókat, kezével lágyan gyúrogatta a hamvas, kreol bőrű halmokat. Néha meg-megnyalogatta, kergette a kemény gombokat, a gömbök közé temette arcát. Alíz ettől felvihogott, hogy szúr. Laci többet nem tette, inkább lejjebb haladt volna, de a lány elkapta a pólóját. Jobbnak látta megszabadulni a ruhadarabtól, levette. Laci volt a fiúk közül a legmagasabb, sportos alkatú, széles vállú. Úszott, vízilabdázott, bár komoly sikereket még nem ért el. Barna frizuráját rövidre nyíratta, barnászöld szeme vágytól csillogott a lányra, orra egyenes volt, nem túl nagy, de nem is kicsi, férfias jelleget adott kölyökképének, amilyen borotválkozás után lenni szokott. Most, borostásan még jobban odavolt érte a lány. Szerette a szőrös pasikat, Laci pedig az volt. Szakálla a lekerülő póló alatt mellkasán is folytatódott, és tűnt el rövidnadrágja alatt. Most azonban nem a nadrág volt az elsődleges probléma, hanem a szoknya. A fiatalember nagy nehezen újra magához ragadta a kezdeményezést, csókjai már a lány finom pocakján portyáztak, nyelve belekotort a kerek köldökbe, aztán a szoknya szegélye útját állta. Le kéne venni, de nem megy az olyan könnyen, ha a gazdája rajta hever! Tíz másodperccel később már a ruhadarab hevert, máshol, Alíz ölében a tanga fehérje világított. Azt már ő akarta levenni barátnőjéről, de mielőtt megtette volna, tenyerével gyengéden megdörzsölte az intimnemű alatt rejtőző domborulatot. Forróság sütött át alóla, további mozdulatai során apró, nyirkos foltot is tapasztalt. Igen nedves volt, és nem okozott volna sem testi, sem érzelmi problémát, ha egyből belevág a közepébe, de Laci nem akarta rontani a renoméját Alíznál. Hamarosan elkezdte letekerni két oldalt a vékony pántokat, Alíz pedig megemelte fenekét, hogy könnyű dolga legyen. Alsónemű félre. Laci szinte áhítattal nézte a nagyon gyér fényben az amúgy már sokszor látott, sima, rózsaszín háromszöget (középen egy vágással), de ez most csak az övé, és tehet, amit jónak lát. A néhány led fényénél jól ugyan nem látott, ám ez nem is volt annyira fontos. Odahajolt, ajkaik összeértek, halkan cuppant Laci csókja a puncin. Barátnője széttette formás combjait, szemérme minden részét felkínálva. Alíz nem volt a saját élvezetének ellensége, az első ujjdörzsöléstől bizseregve áradt szét testében a kéj, és ahogy picit még összetapadt nagyajkai közé furakodott Laci nyelve, az érzés megsokszorozódott. Halkan, remegve felsóhajtott, a fiú pedig ügyesen forgatta nyalószervét hol a sima nagyajkakon, néha megpiszkálva a piros-fényes apróbbakat, gyakran befurakodott a forró „barlangba” de legfőképp a vérbő gombocskán keresztül kergette szerelmét a csúcs felé. Alíz a srác hajába túrt, olykor a nevét nyögte, biztosította érzéseiről, leginkább arról, hogy mindjárt…

 Valóban nem kellett sok idő, a lány alig észrevehetően megrándult, ajkába harapva, némán élvezett el. Mindebből Laci csak annyit vett észre, hogy a lány határozottan eltolta a fejét, és mintha bőséggel áradó nedvei orron találták volna… Alíz felült, maga mellé vonta a fiút, és gyors mozdulatokkal próbált megszabadulni a rövidnadrágtól. Még mielőtt baja esne a gatyának, az ilyenben (mint kigombolás) rutinosabb Laci megoldotta. Órarugóként pattant elő sötét szőrrel övezett farka. Alíz most találkozott vele először, és nagyon elégedettnek tűnt. Nem egyszer látta már, de szemtől szemben, teljes pompájában csak most, és mind az övé! Megmarkolta a vaskos, kemény példányt, önkéntelenül is összehasonlította az anyja révén látottakkal. Nem volt olyan nagy, mint azok, de ezen rajta volt a bőre, és a gazdájába is szerelmes volt. Ujjaival körbecserkészte a szimpatikus szerszámot, beletúrt a göndör-sprőd szőrzetébe, gyengéden megmorzsolta a golyóbisokat. Később felhúzta a fitymát, odahajolva szájába vette a makkot. Szopogatta kissé, nyelvével tett rajta pár kört, aztán elnyelte ismét. Jó ideig izgatta így a fiút, de később abbahagyta, egészen másképp akarta magában érezni. Kezébe vette az észrevétlenül előkészített tasakot, feltépte, és a tartalmát Laci kemény farkára öltötte. Hanyattfeküdt, combjait széttárva várt a fiúra. Az rövid tétovázás után fölékúszott, és megpróbálta a lucskos hüvelybe igazítani a dorongját. Nem sikerült elsőre, de Alíz segítségével hamar a helyére kerültek a dolgok. Laci tövig hatolt barátnője forró-szűk puncijába. Mindketten felnyögtek, a lány olyan szorosan magához ölelte pasiját, hogy az éppen csak tudott mozdulni ágyékával. Pont elegendő volt, Laci tehát aprókat döfködött, szeméremdombja a lány csiklójának feszült, mozgásban tartva a vérbő-izgatott kéjszervet. Alíz egyre erősebb gyönyört érzett, és eszébe nem volt elengedni Lacit, míg a csúcs közelébe nem ért. Irtó nagy szerencséje volt, mert, ahogy lazult a szorítás, a fiú úgy lendült bele egyre jobban, amivel nemcsak a lány, de a saját maga élvezetét is fokozta. Majdnem teljesen kihúzta farkát, és újra tövig tolta be. Talán három-négy ilyen mozdulat után gerincén hideglelős bizsergés futott végig, tövig feszült a lüktetve összeszoruló punciba. Egyszerre sikerült elélvezniük, Laci farkából óriási mennyiségű ondó fröcskölt a gumiba. Nagysokára, óvatosan húzta ki a fütyköst, és hevert el a kielégülten pihegő lány mellett. Alíz átölelte, és hosszan megcsókolta.

 - Te vagy az első pasi, akivel eljutottam az orgazmusig… - suttogta Lacinak.

 - Nekem meg te vagy az első lány…

 - Nem is mondtad!

 - Nem kérdezted!

 Elnevetgéltek még egy ideig, de aztán Alíz elérkezettnek látta az időt az indulásra. Gyengéden lefejtette Laciról az óvszert, megcsomózta, és egy papírzsebkendőbe rejtette. Magukra kapták ruháikat, és a lány lépett ki elsőnek a kocsiból, hogy az első ülésre szálljon vissza. Közben körülnézett, és lecövekelt.

 - Odanézz, őzek! – mutatta a nekiütköző srácnak. - Mondtam, hogy érdemes vadakra lesni!

 Laci némi érdeklődéssel figyelte a békésen legelésző állatokat, de még mindig az előbbi események hatása alatt volt. Az őzek megriadtak, ők pedig az első ülésekre beülve a tábor felé indultak. Alíznak, miközben megfordult, és kidöcögött az útra, volt gondja arra is, hogy megcsörgesse Stefit.

 Alíz és Laci, amennyire lehetett, diszkrét csendben hordták be a vásárolt holmikat, és tértek nyugovóra. Egymás karjaiban, meztelenül, az alsó ágyon.

 A felkelő nap fénye négy ruhátlan, álmos fiatalra vetült, akik mindössze egyetlen pillanatig érezték feszélyezve magukat emiatt, ugyanakkor megállapították, hogy az estéjük jól sikerült. Lívia és Sanyi pedig arra az idilli életképre érkezett, hogy a pőre Alíz, és a ruhátlan Stefi zsömlés szendvicseket készít a két meztelen fiúnak. Az utolsó előtti gátlás is lehullott hatuk között, nyíltan megtárgyaltak mindent.

 A kirándulásról nagyon jó élményekkel tértek haza, és már alig várták a következő alkalmat, hogy újra együtt lehessenek.

Wackond 2012.04.23. 18:00

Gyémántok 72

Hetvenkettedik fejezet

(Avagy: alkalom szüli a szexet)

 

 

 Alíz ébredt elsőként. Soha olyan gyorsan nem szaladt vécére, mint akkor. Tudta, milyen messze van, nem tétovázhatott. Visszafelé elhaladt Líviáék faháza előtt.

 „Vajon nekik sikerült?” – gondolta. Kicsit irigy volt, mert ha ő maradt volna kettesben Lacival, biztos, hogy derékzsábája lenne mostanra. Nem volt szégyenlős darab, szemrebbenés nélkül öltözött át az este is kedvenc éjszakai viseletébe, azaz meztelenre. A szex azonban, főleg a legelső, az más volt. Rettenetesen kívánta Lacit, éjjel már majdnem le is mászott hozzá, de aztán visszafogta magát. Majd kitalál valamit.

 Visszatért a faházba, már a többiek is ébredeztek, és nem kerülte el a figyelmét a fiúk reggeli merevedése. Kis buták, azt hitték, Alíz és Stefi majd nem veszi észre! Röpke félórán belül tulajdonképp készen álltak, hogy valamivel elüssék az időt aznap. Igen, de hol vannak a zenészek? Semmi életjel nem látszott a faházon. Alíz, a modern, és viszonylag tapintatos, megcsörgette Líviát. Válasz nem jött. Az ajtóhoz ment, kopogott. Még mindig csend. Lenyomta a kilincset, az engedett, belépett hát a kicsit még félhomályos kuckóba. A látvány meg is lepte, meg nem is. A két embernek szűkös ágyikón édesdeden, egymást átkarolva aludt a pár. Meztelenül. A padlón a gitár, mellette a használt óvszer.

 „Akkor nektek jó éjszakátok volt!” – gondolta Alíz, és halkan kiment, csendben csukta be az ajtót maga után.

 - Hadd aludjanak még – mondta a kíváncsi többinek. – Menjünk, szerezzünk addig valami kaját nekik is!

 Egy jó órát elvacakoltak az ennivaló megszerzésével, elkészítésével. Alíz egy tálcán pár szendviccsel újra bekopogott az alvókhoz. Beóvakodott, a helyzet alig változott, csak Lívia nyitotta ki a szemét, mikor Alíz az asztalkára tette a tálcát. Összevigyorogtak, és félóra múlva Lívia és Sanyi is csatlakozott a csapathoz.

 A kempingből kikanyarodtak a kisbusszal, úgy döntöttek, felmennek a Kékesre, megnézik az ország legmagasabb pontját. Később, amint lehetőségük nyílt rá, a fiúk és a lányok különváltak, és kíváncsian faggatták álmos társaikat.

 - Na, mesélj, milyen volt?

 - Hú, nagyon jó! – így Lívia. – Sanyi nagyon aranyos volt, óvatos, „ügyes”, türelmes! Még a dalt is megtanította nekem!

 - Előtte, vagy utána? – kérdezte Stefi.

 - Előtte! Addig nem akartam lefeküdni se aludni, se vele!

 - Minden elismerésem Sanyinak! – mondta Alíz. – A türelméért, meg a méretéért…

 - Ja, te láttad… - állapította meg Lívia. – De te anyád által láthattál nagyobbat is!

 - Hidd el, ez jobbnak tűnt!

 - Jó is volt! – mosolyodott el a fekete hajú lány.

 Közben a fiúknál…

 - Hát, nem unatkoztunk az éjjel! – kacsintott Sanyi.

 - Na, meg… -tad? – mutatta Laci egyértelmű kézmozdulattal.

 - Ahogy ismerem, végiggitározták az éjszakát – szólt közbe blazírtan Döme. Kapott is egy gyilkos pillantást Sanyitól.

 - Az igaz, hogy addig nem hagyott békén, amíg meg nem tanítottam neki a dalt…

 - Mondtam! – szólt bele ismét Döme.

 - De utána már nem zenéltünk! Gyerekek, nem semmi ez a lány! – révedt el Sanyi. – Azt hiszem, szerelmes vagyok!

 - A gitárodba… - Döme kapott egy fülest.

 - Alíz volt bent nálatok, míg aludtatok! – figyelmeztette Laci a barátját.

 - Akkor láthatott mindent… jó, majdnem mindent, miért nem őt kérdezed? – Sanyi részéről lezártnak tekintette a beszélgetést, de még a végére odabökte. – Ő sem szégyenlős, nem?

 Végigkóricálták a napot, Sanyi és Lívia kicsit álmosan, de egymástól másfél centinél jobban el nem távolodva. Ők ketten igen boldogok voltak, az esti elfoglaltságon járt majd’ minden gondolatuk, a gitár mellőzésével. A többiek is ilyesmiben törték a fejüket, csak a kivitelezés volt nehézkesebb. Alíz már ott tartott, hogy nem érdekli a másik kettő, legkésőbb az utolsó este rámászik Lacira, akár van „közönsége”, akár nincs.

 Délután, alaposan leizzadva értek vissza a táborba. Lezuhanyoztak, ettek valamit. Stefi és Döme még sétálni ment a kemping környékére. Nem messze onnét volt egy tó, oda vették az irányt. Nem voltak egyedül, sok pár, vagy többfős csoport sétált-nézelődött a partján. Kézenfogva andalogtak, később egy padra ültek, pontosabban az aprócska lány Döme ölébe. A fiú, polgári nevén Dániel, valamivel több, mint tizenhét éves volt. Ő sem nőtt túlzottan nagyra, már a barátaihoz képest, de választottjánál így is egy fejjel magasabb volt. Rövid, szőke frizurát hordott, melyet olykor némi zselével tüskésített. Alkata nem tűnt nagyon izmosnak, de a valóságban férfiasan arányos volt, csak ezt az általa favorizált bő pólók elrejtették. Nem sportolt hivatalosan, de gyakran biciklizett és túrázott, valamint sokszor segített apja pékségében. Jóképű, csendes, halk fiú volt, és csak barátai közt vált hangosabbá. Stefi nem az első lány volt, akivel járt, valamivel tapasztaltabb a haverjainál, de nem sokkal.

 Stefi a kedvenc, rövid szoknyácskájában, és egy ujjatlan pólóban csücsült, oldalvást Döme combjain. A fiún egy bermudanadrág, és a megszokott bő póló volt. Csendben fürkészték egymás arcát a lemenő nap fényénél, sokáig nem szóltak a másikhoz. Mindketten arra vágytak, amit előző éjszaka Lívi és Sanyi tett, de a „lakótársaik” miatt kivitelezhetetlen volt. Ajkaik lassan összeértek, forró csókba forrtak össze, nagyon hosszú időre. A külvilág megszűnt körülöttük, és nemcsak azért, mert nem törődtek a tóparti sétányon bóklászó emberekkel, hanem mert az alkonyatból lassan este lett, eltűntek a sétálók, csak ők maradtak a padon. Közvilágítás nem volt, a tábor fénye jutott el odáig, meg a majdnem teli holdé. Eljött az a perc, amikor ezt is észre is vették. Stefi elengedte az átkarolt nyakat, pajkos-röpke csókot adott még Döme szájára, és felállt. Kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, körülnézett, és örömmel állapította meg magányosságukat. Pasija már emelkedett volna fel, arra gondolva, a lány indulni akarna, de Stefi gyengéden visszanyomta, ismét az ölébe ült, ám ezúttal szemből, lovaglóülésben. Röpke-rövidke szoknyája a srác térdére hullott. Megint sokáig csókolóztak, a majdnem sötétben pedig kezeik is elindultak. Stefi ujjai először a rövid, szőke, most éppen zselémentes, selymes frizurába túrtak, cirógatta a fiú borostától szúrós arcát, a bő póló alól érezhető, izmos vállát. A lány egyre lejjebb kutatott, míg megtalálta a bézsszínű ruhadarab alsó szegélyét. Alákotort, és addig piszkálta, míg Döme előre nem dőlve megkönnyítette a dolgát a póló levételéhez. Túl sok szőr nem volt a mérsékelten, de érzékelhetően izmos mellkason, csak a nadrág alól a köldökig kúszó csíkot találta. Nem baj, Stefinek ez is tetszett, bár úgy gondolta, lehetne szőrösebb is. Boldogan, és izgatóan cirógatta körmei hegyével. Döme keze is felderítette barátnője testét, és szintén fentről lefelé haladt. Felderítette, hogy az ujjatlan felső alatt melltartó is van. Nem nagy dolog, szemmel is látható volt, de a ruha alá kotorva a pánt kioldószerkezete is meglett. Ellenállást nem tapasztalt, mikor tenyerét előresiklatva az apró halmokra szorult gyengéden a marka. Stefinek nem volt kifogása a kapocs kioldása ellen sem. Amennyire a póló alatt kivitelezhető volt, Döme megpróbálta megérinteni a kosárkák alatt a cickókat. Ujjheggyel sikerült is az izgatott-kemény bimbókat, amit a lány kéjes sóhajjal díjazott, és a kezeit máshová tette. A fiút meglepte a mozdulat. Stefi a nadrág forró és kemény domborulatát dörgölte meg, és altestével addig ficergett, amíg ölük össze nem ért. Most már fenekét billegtetve simította egymáshoz intim szerveiket, a problémát csak a több réteg ruha, és a helyszín jelentette. Az még csak megoldható, hogy a sliccen kibillentik a meredőt, és a bugyit félrehúzva betalálhat a nedvesbe, de mégis a tóparti sétány padján ültek, igaz, kukksötétben. A helyzetet Alíz oldotta meg, a távolból.

 Megcsörrent Stefi telefonja. A lány nem akarta felvenni, de a készülék makacsul csörgött. Mérgesen kotorta elő valahonnan.

 - Elmegyünk bevásárolni Gyöngyösre, jöttök?

 - Nem, ha nem muszáj.

 - Hozzunk valamit? – az apró lány tolmácsolt a fiúnak, az elsuttogta.

 - Valami rágcsát, üdítőt, cigit, rágót, majd odaadom a pénzt! – hadarta Stefi, miközben felpattant a srác öléből, kilogisztikázta a melltartóját, a pasija zsebébe tömte, és húzta maga után a tábor felé. Döme nem értett semmit, de követte, közben a lány orvul egy SMS-t küldött Alíznak, ha mennek visszafelé, csörgesse őt meg. Olyan választ kapott, hogy belepirult.

 Beléptek a csendes faházba, a lány gondosan bezárta, a függönyöket behúzta, és szorosan magához ölelve cuppant Döme szájára.

 - Alíz egy istennő! – suttogta Stefi.

 - Jó csaj, az igaz, de nekem te vagy az istennő! – hangzott a válasz.

 Még hosszasan bizonygatták egymásnak, hogy mennyire szeretik a másikat, milyen fontosak nekik, meg ilyesmi. Közben fejvesztve vetkőztek. A lány ismét megcsodálhatta a számára oly kedves, izmos felsőtestet, a srác pedig végre lepel nélkül szemlélhette az apró, ám ízlésének pont megfelelő cickókat. Kezébe fogta a finom, szabályosan kerek halmokat, tenyerét izgatóan szúrták a rózsás, merev bimbók. Stefi eközben szoknyája alól bugyiját tornázta le, igyekezett mindezt észrevétlenül tenni, ami úgy tűnt, sikerült. Döme jó néhány perccel később ugyanis meglepődött, mikor a kockás szoknya alatt kotorászva csak a „csupasz tényeket” találta. Ekkor már a rövidnadrágja a földön volt, és a lány keze az alsónemű kemény domborulatán cserkelt. Mikor Döme ujjai a punciját érték, ő sem bírt tovább várni, lerántotta a fehér alsónadrágot. Barna szőrháromszög közepéből előmeredő, egész szimpatikus méretű dorong vált láthatóvá a lány előtt. Leguggolt a feszélyezett fiú előtt, marokra fogta a fütyköst, fitymáját felhúzta. Lassan felfénylett orra előtt a vöröslő-vérbő makk. Nyelve hegyével megcirógatta, megállapította, hogy finom, és az egész rudat a szájába vette. Nem sokáig szopogatta, mert önző módon ezt a szerkentyűt egy teljesen másik nyílásán keresztül szerette volna magában érezni. A srác rettentő hálás volt ezért, mert egyrészt nem rajongott azért, ha őt szájjal izgatják, másfelől hamar elélvezett volna, ha Stefi nem fejezi be, végül pedig ő a lány gyönyörét akarta élvezni. Át is vette az irányítást, a felemelkedő lányt átkarolva az ágya felé terelte, ráfektette, a csomagjába kotorva kézközelbe tette a szükségeseket. Végigcsókolta a heverő lányt, ajkainál hosszabb ideig tartózkodott csókjaival, aztán a vékonyka nyakon át az apró, de formás ciciknél állt meg. Nyelve hegye egy kicsit kergetőzött a pajkos bimbókkal, néha pedig szájába véve szopogatta őket, vagy épp harapdálta gyengéden. Nagysokára elillant, a lapos has közepén köldököt talált. A strandon már nem egyszer láthatta, és ellenállhatatlan vágyat érzett belenyalni, most megtehette. Stefi már eddig is lehunyt szemmel élvezte a srác tevékenységét, most remegőn felsóhajtott. Ez is erogén zónája volt, csak eddig nem tudta. Döme boldogan nyalakodott itt is hosszasan, míg egyik kezével a pici ciciket gyúrogatta. Aztán a szoknya szegélye következett. A lány úgy gondolta, nem veszi le, csak alóla a bugyit. Pasija kissé furcsállotta, de nem zavarta. Valahogy azonban alá akart jutni, és az a tény, hogy a ruhadarab könnyen felhajtható, meg sem fordult a fejében. A lány megtette. Szőrmentes vénuszdomb gyönyörű íve vált láthatóvá az egyelőre még összezárt combok között. Döme következő csókja ott cuppant halkan, és mintha Aladdin mondta volna ki a varázsszót, az izmos-formás lábak megnyíltak. A fiú tudta, mit kell tenni, nem az első punci került az orra elé, de megállapította, kétségkívül a legszebb. Domború, telt, sima szeméremajkak, közülük aprócska kicsik, felül szintén cseppnyi csikló. Kényelmesebb pózba, a lábak közé helyezkedett, a lány pedig felhúzta térdeit, úgy tárta ölét a szeretett srác elé. Döme nyelve végigsiklott a gyönyörű kéjszerven. Fentről lefelé haladt az egyik oldalon, a másikon pedig fel, a nagyajkakkal kezdve, de a kicsiket sem hagyva ki. Végül megállapodott a gombocskán. Stefi ujjaival még jobban széthúzta punciját, hogy a fiúnak könnyű dolga legyen. Nem volt az olyan nehéz munka, mint inkább élvezetes. A nyelv egyre gyorsabban pörgött a csiklón, néha lecsapott a pirosló résből szivárgó nedvekre. A lány testében egyre fokozódott a gyönyör, már nem halkan sóhajtozott, hanem egyre hangosabban nyögdécselt. Nem sok híja volt a tetőpontnak, mikor a fiú egy ártatlannak vélt mozdulattal egy időre elrontotta. Mutatóujját a nedves hüvelybe illesztette, és finoman a forró mélységbe tolta. Mire rájött, hogy hibát követett el, már késő volt. Pár csepp vér jelent meg, a fájdalmasan felszisszenő lánytól pedig nem győzött bocsánatot kérni. Stefi megnyugtatta, egyszer úgyis meg kell történnie, még jobb is, hogy most. Egy-két zsebkendővel felitatták a vért, Döme pedig folytatta, és ujját is használta. E közjáték ellenére nem sok dolga volt hátra, az apró lány lélegzete elakadt, teste picit megrándult, és az orgazmus után hosszú sóhajjal engedte ki a levegőt. A fiú óvatosan kihúzta az ujját, megtörölte, mert még maradt egy kis vér rajta, és óvszerért kotort. Gyorsan kőkemény, átlagosan hosszú, átlagosan vastag farkára tekerte, és fordult vissza a lányhoz. Az mögötte állt. Arra kérte Dömét, feküdjön hanyatt az ágyon, a többit majd ő intézi. Stefi gondosan utánajárt a témának, nem egy forrásból szedte össze a dolgok mibenlétét, és most a gyakorlatba kívánta mindezt átültetni. Úgy gondolta, ha ő ül bele a fütyibe, akkor saját magának tudja szabályozni a folyamatot, ha fáj, csak magát okolhatja. Persze Stefi tervez, Döme végez, de a lány maradt eredeti elképzelésénél. Jó döntés volt. A fekete színű (más nem volt) gumiba öltöztetett pénisz fölé helyezkedett. Szoknyáját elöl felemelve visszatűrte a derekához-hasához, hogy meglegyen a vizuális élmény is. Bal kezével szeméremajkait nyitotta meg, jobbja pedig a megfelelő irányba billentette a kissé bizarr látványt nyújtó kukacot. Nagyon lassan, centiről centire ült bele egyre mélyebben, mivel az ujj az imént elvégezte a munka oroszlánrészét, a hímtag feladata már csak a kellő tágítás, és örömokozás volt. Pár pillanatig fájt csupán, és utána eláradt testükben a gyönyör. Döme a könyökére támaszkodva figyelte Stefi minden mozdulatát. Látott már nem egy pornófilmet, de így élőben nézni, ahogy a rózsaszín, nedvektől fénylő punciajkak lassan majdnem tövig nyelik a farkát, több volt, mint izgató. Felnyögtek, a lány óvatosan mozogni kezdett, próbálta megérezni, meddig emelkedhet, egyszer ki is csúszott hüvelyéből a fütykös. Felgyorsult, most már a kellő ütem is megvolt, és hogy kedveskedjen szerelmének, bal kezét a jobbra cserélte, és síkos klitoriszát kergette a mutatóujjával. Igazából ő maga járt jól, mert látványnak sem volt utolsó, de mégis ő érezte (és élvezte) jobban. Mindössze néhány perces „ügetés” után már a hetedik mennyországban járt. Csiklórásegítéssel könnyű volt! Mélyen ült bele a faszba, már szinte fájt, megremegett, és felnyögött, ahogy elélvezett. A kéjhullámok csillapodtával ismét megmozdult, de Döme arra kérte, változtassanak, elvégre ő a fiú, neki kellene dolgozni. Stefi beleegyezett, és leszállt. Hanyattfeküdt, combjait széttárta, nedves punciját széthúzta, még a fütyköst is előzékenyen a lyukra igazította. Döme határozottan döfte tövig szerszámát, és erőteljesen, gyorsan mozgatta ágyékát. Mindketten diszkrét-halkan nyögdécselve kísérték a fiú mozdulatait. Testükben egyre erősödött a gyönyör, Stefi újabb orgazmus felé közelgett, és Dömének sem kellett sok. A srác váratlanul lelassult, majdnem kihúzva farkát erőteljesen döfte ismét tövig. Párszor megismételte ezt, majd teljesen a forró vaginába feszítette fütykösét, és aprókat lökve lövellte spermáját az óvszerbe. Ez volt egyúttal a „kegyelemdöfés” a lány második csúcspontjához. A lüktető pénisz hatására a vagina is megrándult, Stefi pedig talán még az előbbinél is nagyobbat élvezett. Sokára váltak óvatosan ketté, Döme levette a gumit, Stefi pedig megállapította, milyen sok. Zsebkendőbe csomagolva iktatták, a lány lekapcsolta a lámpát, kizárta az ajtót, feleslegesnek ítélte most már a szoknyát, és a faházra boruló homályban szerelméhez bújt.

 - Kösz, Alíz! – suttogta, és lassan elaludt az izmos mellkashoz bújva.

 A jó két óra múlva belépő Alízék így, meztelenül, édesdeden szundítva találták őket.

Wackond 2012.04.16. 18:00

Gyémántok 71

 Hetvenegyedik fejezet

(Avagy: a trubadúr)

 

 

 Alíz, Lívia és Stefi a már szinte törzshelyüknek számító játszótéren ültek. Esteledett, melegen sütött a még kora nyári, lemenő nap. A lányok már gimnazisták voltak, Alíz és Lívia a harmadik (vagy a tizenegyedik, ahogy tetszik) évfolyam végén járt, Stefi eggyel alattuk. Lassan lengtek a hinták, ismét csak szokás szerint a legifjabb középen. A mászókák tetején négy-öt, magukat igen menőnek gondoló fiatalember cigarettázott. Magasról tojtak a tiltó táblára, bár ők nem ezt a szót használták. Talán ugyanazok, mint közel négy éve, mikor Stefi bejelentette, hogy öccse lesz. Értelmi képességeik azonban, a csajok szerint, még mindig ott voltak, mint akkor, de vágyaik meghatványozódtak azóta. Márpedig a "hintalakók" igen szemrevalóak voltak. Alíz, aki a legközelebb ült hozzájuk, gyönyörű nővé érett. Hosszú, egyenes és fénylő haját lófarokba kötve viselte, és ebből csak sátoros ünnepeken engedett. Bőre selymes-kreol, orra egyenes, épp elég nagy ahhoz, hogy még békében éljen vele, ajkai kellően teltek voltak, érzékinek hatottak, barna szempárja egykedvűen, majdhogynem üvegesen nézte az infantilis srácokat. Alkata formás-karcsú, nem túl magas, de nem is alacsony. Gyakran látogatta Viki lovardáját, amitől olyan kemény és kerek popsira tett szert, nem beszélve a combjairól, hogy bárki foga beletörne, pedig harapni való volt. Karjai is izmosabbak voltak az átlagnál, de nem feltűnően. Ami viszont feltűnő volt rajta, az a két nagy, gömbölyű cici. Négy-öt éve egyszer az anyja, Gabi mellé állt, a tükör elé, meztelenül voltak mindketten. Akkor aggódott, hogy mekkora lesz majd, az apja, Péter pedig megígérte, megcsináltatja, ha szüksége lesz rá. Soha nem került rá sor. Büszkén viselte magán gömbjeit, amik csak lovagláskor okoztak kényelmetlenséget, de volt egy tucat sportmelltartója ennek orvoslására. Most a vadítóbb cucc volt rajta, rövid, kockás szoknya, tornacipő, és rafináltan be-(vagy ki?)gombolt, fehér blúz. Alatta csipkés, szintén fehér alsónemű, ami cseppet sem rejtette, hanem inkább sejtette a "kínálatot".

 A másik szélen Gyémánt Tibor legifjabb lánya, Lívia lengett lassan a hintában. Apját sokszor ugratták, hogy Kisniki születése után a másik két lányt csak másolta az elsőről, pedig csak külsőleg volt nagy a hasonlóság. Mindhárom lány valódi egyéniség volt. A legidősebb vagánysága, és a középső csendessége között volt valahol Lívia. Ő valahogy ötvözte magában nővérei tulajdonságait, egészséges mértékben. Fekete, hosszú haját változatos frizurákba rendezve hordta, hol egyszerű lófarokban viselte, mint most, de kontyba is szokta kötni, vagy befonni, rengeteg módon. Sötétbarna szemei voltak, egyenes, hegyes orra, ajkai finom-csókos vonásúak, bánatára elég halovány színűek. Néha egy kis rúzzsal dobja fel, az aktuális helyzetnek megfelelően. Alkata formás-vékony, kellően kerekded azokon a helyeken, ahol szükséges. Fizikumát nagybátyja, Vili, és Stefi társaságában hol biciklizéssel, hol edzőtermi tornázással tartja karban, a lovaktól tisztes távolságot tart, de sokszor kibringázik Vikiék tanyájára Alízzal és Stefivel. Az ő igazi világa azonban a zene. Komoly-, vagy könnyű, mindegy volt neki, szobájában Mozart és Metallica jól megfért egymás mellett. Testhezálló farmernadrágján finom ujjai most is valami zene ritmusát kopogták beszélgetésük közben.

 Stefi már akkor szívébe zárta Robit, mikor először találkoztak. Amikor pedig elment az óvodai színibemutatójára, mindenkinek az apjaként beszélt róla, pedig akkor még az anyja, Zsuzsa sem tudta, lesz-e valami a kapcsolatukból. Később még a férfi vezetéknevét is felvette, és teljes jogú Gyémánt-családtagnak tekintette magát. Az óvodai színjátszás elkísérte őt az iskolában, gimnáziumban is, mellette énekhangját is képezte, sokat gyakorolt Líviával, aki a zenei aláfestést biztosította. Hármuk közül ő volt a legkisebb, nemcsak korban, magasságban is, és tisztán látszott, legfeljebb öt centivel, ha túlnövi a másfél métert. Arányosan-aranyosan volt apró. Hosszú, egyenes szálú szőke haját csak egy hajráffal zabolázta meg, nagy, kerek, kék szemei, fitos orra, piros ajkai, sima-bájos pofija még jobban fiatalították a koránál. Teste arányban volt szinte még gyermekded arcával, pedig már ízig-vérig nő volt. Nagy bánatára nem volt nagy cicije, de azzal nyugtatta magát, ha végképp megunja apróságát, majd megnagyobbíttatja. Alíz és Lívia állította, hogy pont elég nagyok, de Stefi hitte is, meg nem is. Rövidnadrágban, pólóban, és gumipapucsban ücsörgött "testőrei" között.

 A fiúk harsányan felröhögtek valamin.

 - Ezek komplett idióták! - jegyezte meg a kicsi lány középről. Alíz olyan undorral nézett a srácokra, mint egy vödör képlékeny orrváladékra.

 - Hát, azok jobb pasik, akikkel anyukád dolgozik! - jegyezte meg Lívia. Ők is tudták, Gabi mivel foglalkozik.

 - Á, nehogy azt higgyétek! - legyintett Alíz, minden titkok tudója. - Jól mutatnak a filmen, képeken, de egyik sem az esetem. Ráadásul az egyik fele beképzelt bunkó, a másik fele meg egy ostoba f…

 - Hogy tudod! - kajánkodott Stefi.

 - Persze! Voltam már anyunál nem egyszer!

 - És?… Nem szólt?

 - Mit szólt volna? Ő maga mondta el nekem annak idején, de akkor még nem igazán értettem, miről szól ez. Később, mikor bementem a stúdióba, kiakadt egy kicsit, de nem volt vészes, én meg letojtam.

 Stefi megjegyzése akaratlanul is talált. Igaz, senki nem tudott róla, Alíz soha nem árulta el, és a pacák sem, de a lánynak pár hónapja volt egy kis "kalandja". Az egyik pornós srác figyelt fel a lányra, mindössze tájékozódni felejtett el. Azt sem kérdezte, ki ő, mi ő, és mennyi idős. Alíz már felvilágosult lány volt, csak még szűz. Gondolta, jóképű, profi ürge, tudja, mit kell tennie egy lánnyal. Úgy csókolt, mint egy víziló (Alíz szerint), a melleit kékre-zöldre markolászta, és mikor puncinedvesítés gyanánt gyengéden odaköpött, a lány gyomra felfordult. Visszanyelte a savas valamit, összeszorította a fogát, és jól tette. A hapsi minden finomságot, gyengédséget és gumióvszert mellőzve tövig döfte dárdáját a szűk, kívülről összenyálazott, belülről is alig nedves punciba. Alíz ekkor vette elő a körmeit, és helyezte a "profi" szemei elé, négy milliméterre.

 - Szerinted melyik jön ki előbb? A pöcsöd, vagy a szemed? - firtatta a meglepett ipsét.

 - Most mi a bajod?

 - A farkad már talán véres, ne akard, hogy a szemed is az legyen! Kifelé!

 A "művész úr" vonakodva bár, de megtette. Valóban véres volt a "munkaeszköze".

 - Ne bassz ki velem, nem tudtam, hogy szűz vagy!

 - Nem kérdezted, és ha nem tűnt volna fel, nincs sehol kamera, nem annak kell b… ni, hanem magadnak, meg nekem!

 - De nagy szád van!

 - Igen, apukám, nagy szám van, és nem nyitom ki, ha nem bosszantasz tovább. Ismered Gyémánt Gabi lányát?

 - Nem… - a krapek nem értette, hogy jön ez ide. A főnöke stúdiójában ismerkedtek meg, azt hitte, kollegina.

 - És Gyémánt Gabit ismered? - törölte meg magát Alíz egy nedves törlőkendővel.

 - Persze…

 - Nem ismered… - a lány hangja nem sok jót ígért. - Én Alíz vagyok, a lánya. Ha nem akarsz bajt, akkor elfelejtesz, többé nem látsz, nem köszönsz!

 A hapsinak kezdett átérni a szózat, de a kegyelemdöfés még hátravolt. Az időközben felöltözött lány az orra alá tolt egy plasztiklapot.

 - Tudsz kivonni, ugye? Neked is be kellett töltened a tizennyolcat az első hivatalos dugásodhoz…

 Soha többé nem találkoztak.

 

 - Ha elfogadtok egy jó tanácsot, inkább egy ilyen tapasztalatlan kis hülye, mint azok! - fejezte be a témát Alíz, kirúgta maga alól a hintát, és a mászókákhoz ment. Kihúzta magát, kidomborította melleit, és a srácokra nézett. Hárman azonnal félrenyelték a cigifüstöt.

 - Én a ti korotokban már tudtam olvasni!

 A nem köhögő kettőből az egyik a szemébe nézett, a másik kicsit délebbre.

 - Hatévesen én is - vetette oda a farkasszemező. - Te sem tűnsz többnek.

 - Ahhoz képest fejlett vagyok, mi? - és domborított még egyet, picit meg is rázta a felsőtestét.

 - Ja, pöppet… - a srác volt az egyetlen tökös a bandából.

 - Ha megkínálsz egy cigivel, én is dohányzom, de csak odakint!

 - Milyet kérsz?

 - Ha meggyújthatom a végét, akkor mindegy!

 A srác eközben lemászott a magasból, és a lány elé állt. Sleppje nem mert közelebb jönni három lépésnél, és mind Alízt bámult, akinek elege lett ebből. Elnézett a "vezér" válla fölött, és így szólt a többihez.

 - Ha megmutatom a bugyimat, hazatűntök rejszolni?

 A két csaj majd' leesett a hintákról, de a fiúknak is tátva maradt a szájuk.

 - Na, tipli van! - fordult hátra a srác, mire a banda vonakodva, de lelépett.

 Alíz kiment a játszótér kerítése mellé, elfogadta a kínált cigarettát, és amíg tartott, beszélgetett a fiúval. Már nem volt olyan "nagy legény", hanem egy nagyjából vele egyidős, egészen jóképű, magas, szőke, kék szemű srác. Meglepő módon még jó fej is.

 - Lányok, ő Laci, ők pedig az unokatesóim, Lívi és Stefi - mutatta be Alíz később a srácot a lányoknak, akik szintén megállapították pár perc után, a fiú nem is olyan zokni agyilag. Nagyon későig beszélgettek négyesben, és telefonszámcserével váltak el, valamint azzal, hogy másnap este ugyanitt találkoznak.

 - Basszus, Alíz, te nem vagy száz! - mondta később Lívi.

 - Sose tagadtam! - nevetett Alíz. - Viszont pillanatok alatt lekoptak a kis genyók, Laciról meg kiderült, hogy tök jó fej!

 - Te, én kajakra azt hittem, hogy megteszed! - tette hozzá Stefi.

 - Ha azon múlt volna, biztos! Ezek meghallják azt a szót, hogy punci, és már szaladnak is fütyit verni! Láttátok, elég volt domborítanom…

 - Ja, ha van mit… - legyintett az apró lány.

 - Stefi, menj már! Hidd el, ha valakinek kellesz, akkor így fogsz neki kelleni! - bizonygatta a másik kettő. - Na, menjél, aludjál!

 A lányok elköszöntek egymástól, és hazamentek.

 Másnap majdnem ugyanaz a kép fogadta a lányokat, a srácok a mászókákon, ám cigaretta nélkül, és amint megpillantották őket, alapzajuk alábbhagyott. A lányok odaköszöntek, a srácok viszonozták. Alízék elfoglalták a hintákat. Pár perc múlva feltűnt nekik a csend. Laci állt előttük, nyomában a többivel.

 - Helló, engedjétek meg, hogy bemutassam a barátaimat. Sanyi, Totó, Döme és Öcsi, egyébként Csaba, az öcsém.

 - Sziasztok, Lívi, Stefi, én pedig Alíz.

 - Volna kedvetek átülni inkább a mászókákhoz? Kicsit jobban elférünk…

 Mindjárt kulturáltabb volt az indítás, a lányok szívesen velük tartottak. Halkan beszélgettek, csak ritkán röhintett fel egyik-másik fiú. Lassan a lányok is rájöttek, nem is olyan idióták a srácok, és azok is elhitték, nem valami beképzelt csitrikkel haverkodtak össze. Korban egyidősek voltak, tizenhét évesek, csak Öcsi volt tizenöt. Nem egy iskolába jártak, de a srácok egy környékről, a városka másik szegletében épült lakóparkból szoktak ide, mert tetszett nekik ez a játszótér. Nyolcuk közt szépen, lassan kialakult, hogy amikor idejük engedte, találkoztak esténként a játszótéren. Két-három héten belül az iskolának is vége lett, kötetlenebb módon is tudtak találkozni. Egy alkalommal valaki felvetette, elmehetnének valami vízhez. A fiúk csórók voltak, a strand-, és élményfürdőt elvetették, maradt egy viszonylag közeli bányató.

 - Tudtok szerezni kocsit? - kérdezte Laci.

 - Egyáltalán van jogsija valamelyikőtöknek? - szúrta közbe a Totó nevű srác, aki nagyra volt magával, holott az ő papírján sem száradt meg a tinta.

 - Autót, furgont, kamion, vagy buszt? Melyik kell? Utóbbi kettőre nincs jogsim! - vágott vissza a szintén frissen vizsgázott Alíz. - Még! - tette hozzá.

 - Autó is elég! - intette le Laci Totót, mielőtt az megszólalhatott volna. Ő volt a legunszimpatikusabb a csapatban, és Alíz elhatározta, egyszer még tökön rúgja. Sosem gondolta, hogy ez másnap sikerülni fog, még ha nem is pont rúgás lesz.

 - Mikor és hol?

 - Kilenckor itt? Holnap?

 - Rendben, ne hozz kocsit, majd elkérem apuék kisbuszát! - mondta Alíz, elköszöntek a fiúktól, és mindenki indult haza. Útközben még eldohogta unokatesóinak Totó iránti ellenszenvét, akik mélyen egyetértettek vele. Arról viszont nem tudtak, hogy Laci nagyon komolyan elbeszélgetett a sráccal.

 Másnap a megbeszélt időben, hajszálpontosan állt meg a kisbusz, a volánnál Alíz. Kilenc hely nyolcuknak elegendő volt. A tó népszerű volt a környékbeliek körében, félórába telt csak oda az út, de már annyian voltak a parton, hogy csak hosszas keresgélés után találtak megfelelő helyet. Leterítették plédjeiket, törölközőiket, levetkőztek, mindenkin fürdőruha volt alul, csak Alíz kotorászott egyre veszettebb módon.

 - Mi van? - bökte meg a bikinis Stefi.

 - Mi nincs, bakker! - dühöngött a lány. - Nem találom a bikinifelsőmet!

 - Ennyi eszed van! - tromfolt Lívia, de leguggolt segíteni keresni.

 - Akkor ez van! - állt fel a feledékeny. - Napozni úgyis akartam, pólóban fürödni nem fogok, marad a bugyi!

 A kék, tanga fazonú fürdőbugyit a markába vette, hátat fordított a fiúknak, és letolta a nadrágját, alsóneműjét, belebújt a tangába, és megfordult. Tudta, hogy pólója nem sokat takart. Később még kevesebbet, mert levette. Kapitális kebleit nem tartotta semmi.

 - Na, jöttök? - gázolt a vízbe.

 Társai követték. A fiúk már megtanultak Alíz szemébe nézni, ha hozzá beszélnek, de a látvány most kellemesen sokkolta őket. Úszkáltak, fröcskölődtek és játszottak. Még Alíz is jól érezte volna magát, ha az a bunkó Totó nem azzal szórakozott volna, hogy vízbefojtogatós játék közepette nem tapizta volna le, vagy hatvanszor. Kimenekült a partra, hasra vágta magát, hogy napozik.

 - Bekenhetlek? - jelent meg Totó.

 - Nem, most hámlasztok, kösz.

 - Pedig hoztam naptejet!

 Alíz, kulturáltsága maradékával hárított ismét. Közben kiszállingóztak a többiek is, de a nyomuló nyomi gyerek nem tágított Alíz mellől, átlag két percenként ajánlotta fel elsőrangú kenési technikáját. Hamar betelt a pohár, és már Laci is rászólt, nem egyszer. Váratlanul a monokinis lány felállt, kezébe vette a saját naptejét, és odaszólt a tahó Totónak.

 - Tudod, mit? Mégis be kellene kenni, itt elöl, megtennéd?

 - Hogyne! - pattant fel a koma, elvette a lánytól a flakont, és Alízzal szemben állva nyomott egy akkora adagot, hogy azzal mindannyian vastagon megkenekedhettek volna. Totónak ideje nem volt letenni a dobozkát, Alíz egy jobb alsó madárfogással marokra kapta a tökeit.

 - Ha szépen megkérhetlek, soha többé ne érj hozzám, jó? - nyomatékképpen szorított egy picit. - Nem azért tettem közszemlére, hogy aljas módon letapogasd, ha kérted volna, megkaphattad volna… talán, de úgy látszik, nem ért át. Akkor most én is hozzád nyúlok úgy, ahogy te nem akarod. Még így sem vagyunk egálban, de mindegy. Most azt kérem tőled, utoljára, hogy velem többé ne találkozz, lassan add oda a naptejet Stefinek, és miután elengedtelek, tíz másodperced van látótávolságon kívül kerülnöd!

 Totó még soha nem érezte magát ennyire megalázó helyzetben, dühös volt, de magának kereste a bajt. Nagyon óvatosan nyújtotta ki a flakont, féltette a golyóbisait. Alíz elengedte, egy pillanatig tétovázott, megfordult a fejében, hogy üssön, de a lány mellé húzódott Laci és Lívia tekintete nem sok jót ígért. Összeszedte a holmiját, és elment.

 - Kromofággal kéne kezet mosnom! – dohogott Alíz, és Laci nyakába borult. – De jó, hogy mellettem álltál!

 A többiek nevetve tapsolták meg, az egy talpáig vörösödött Laci kivételével, és amikor a lány elengedte, azonnal elfordult, hogy ne legyen látható rajta, mennyire jólesett az ölelés.

 - Na, most már bekenheti a hátamat egy önként vállalkozó Laci! – mondta Alíz, és újra hasra feküdt. A srác megtette. Utána ő is gyorsan a lány mellé heveredett, mire az felült, és bekente őt is.

 A nap többi része nyugodt eseménytelenségben telt, és már alkonyodott, mikor elindulta hazafelé, megállva útközben egy pizzériánál.

Wackond 2012.04.16. 17:59

Gyémántok 71

  A lányok még egyszer látták Totót, a játszótéren, épp hevesen vitatkozott a másik néggyel, majd vöröslő arccal, meglepő módon a csendes Döme ugrott elé, és száz méterről is tisztán hallhatóan küldte oda, ahonnan csak egyszer jött ki. Tettlegességre nem került sor, de csak azért, mert Laci résen volt.

 A következő programon már csak heten voltak, mint a gonoszok. Lívia vetette fel, hogy van valami film, amit meg szeretne nézni, ráadásul 3D-s, hívhatnák a fiúkat is. Azok egy pillanatra fellelkesültek, de a piszkos anyagiak újra problémát jelentett. A lányok ezen nem akadtak fenn, meghívták a fiúkat. Most először lehetett észrevenni az erőviszonyokat, és valami rejtélyes okból azonnal mindenki megtalálta a maga párját. Laci és Alíz viszonya már a legelején tudható volt, Döme egyre több időt töltött Stefi társaságában, a „szintén zenész” Sanyi pedig Líviával találta meg a közös hangot. Szegény Öcsi volt csak pár nélkül. A mozi végén a párok már kézenfogva jöttek ki.

 Telt a nyár. Mindenki bemutatott mindenkit a szüleinek, igaz, Alíz parázott egy kicsit, hogy Laci vajon felismeri-e az anyját, de vagy valóban nem tudott Gabi „munkásságáról”, vagy nem akart tudni. Nem mondta neki, hogy „Örülök, hogy megismerhettem, művésznő!”.

 Ezen a nyáron fordult elő először az, hogy a három lány nem vett részt a családi nyaralásokon, amit egyedül Zsuzsa nehezményezett kissé, de be kellett látnia, Stefi már nagylány. A biztonság kedvéért Alízra bízta. Kecskére káposztát!

 Ezen a nyáron történt először az is, hogy Laci az öccse nélkül, de a baráti társaságával tervezett programot. Nagyon komolyan elbeszélgetett Csabival, és megkérte, hogy ebből maradjon ki. Öcsi megértette, hogy ő most a felesleges sokadik, és sok sikert kívánt neki.

 A három pár néhány napos kirándulást talált ki, erre spóroltak-kunyeráltak pénzt. Sokáig törték a fejüket, hová menjenek, milyen szállást keressenek, végül összeadták minden forintjukat, ahhoz mérten kerestek. Balaton szóba sem jöhetett, végül a Mátra mellett döntöttek, egy faházas kempingben. Két négyszemélyes házikót kaptak, de csak az épületek előtt állva bizonytalanodtak el, most akkor hogyan, és miképp. Mindhárom pár hamar eljutott a kézfogástól az első csókig, tehát tulajdonképpen bevallották egymásnak érzelmeiket. Mindannyian a következő lépésen törték a fejüket, melynek része volt ez a négynapos kirándulás.

 - Na, Stefi, anyád rám bízott, tehát te biztos, hogy velem jössz. Lívi tud vigyázni magára! – indult meg Alíz az egyik házikó felé. – Aki akar, velem tart, még van két hely!

 Alíz és Stefi eltűnt az ajtó mögött. Lívia és Laci összenézett, végül a lány megfogta Sanyi gitárját, rájuk mosolygott, és a másik házikóba ment.

 - Hát, fiúk, elvitte a gitárom, anélkül meg nem tudok élni! – vigyorgott Sanyi a barátaira, és követte Líviát.

 - Ez úgy látszik, el van döntve. Te hová mész? – kérdezte Laci Dömét.

 - Én eldugtam a hátizsákomban egy mandolint, gondoltam, nyomunk valami zenét Sanyival, hadd halljon Lívi valami jót!

 - Te igen hülye! Na, gyere, az utolsó csukja be az ajtót!

 Döme hamarabb bent volt.

 - Úgy látom, jól döntöttetek – mondta Alíz az egyik ágy széléről.

 A házikók nagyon egyszerűen voltak építve. A bejáratnál volt két gardróbszekrény a motyóiknak, bentebb két oldalt, a fal mellett egy-egy emeletes ágy, a bejárati ajtóval szembeni falon pedig egy kétszárnyas ablak. Nem egy nászutas lakosztály, de megteszi. Az ágyak kiválasztása nem volt vitatéma, a lányok önként mentek az emeletre.

 A nap további részét a közvetlen környék felderítésével töltötték, megkeresték a fontosabb kommunális helyiségeket, mint a vécé, és a fürdő. Találtak még tűzrakóhelyet is, amit előzetes egyeztetés után bárki használhatott. Mivel aznap estére nem volt foglalás, ők megtették, és el is mentek beszerezni a szükséges hozzávalókat. A vacsora tehát sült szalonna volt, jóízűen elfogyasztották, halkan beszélgetve ültek. Sanyi ölében a gitár, Líviával szakmai eszmecserét folytatott, olykor lefuttatott egy akkordot a húrokon.

 Sanyi hasonlóképp volt zenebolond, mint választottja, csak ő a kemény rockzenei irányzatot kedvelte. Az első pillanatoktól kezdve megtalálták az alaphangot a gitározni is tudó lánnyal. A srác nem volt kiemelkedően magas, viszonylag izmos, jó kötésű, rövid, barna frizurát viselt, arca kisfiúsan sima, jóképű, barna szeme mindig élénken csillogott. Gitárját mindenhová magával vitte, ahová csak tudta. Folyton járt valami ritmus, valami dallam a fejében, és ha valami lejegyzésre méltót talált, azonnal beírta a noteszébe.

 - Zavarna a zene? – kérdezte Sanyi a többiektől.

 - Oké, de ha nem tetszik, legközelebb a gitárodból rakunk tábortüzet! – mondta Laci, de Líviától olyan vasvilla-tekintetet kapott, hogy jobbnak látta visszakozni.

 Sanyi egy nemzetközi ujjmozdulattal fejezte ki megvetését, és lassan végigfuttatta ujjait a húrokon. Elővette a noteszét, és Stefi elé tolta. A „szent notesz” volt, amibe jegyzetelni szokott.

 - Te szépen tudsz énekelni, ugye?

 - Nem tudom, hogy szép-e, elnyekergek valamennyire - szerénykedett az apró lány.

 - Mindegy. Az utolsó lapon van egy dal, el tudnád énekelni? Majd kísérlek a gitárral.

 Stefi fellapozta a megadott oldalt, pár perc türelmet kért, dudorászott egy kicsit, és így szólt Sanyihoz.

 - Ezt te írtad? Nagyon szép!

 - Köszönöm, elénekelném, de most kapar egy kicsit a torkom. Kezdhetjük?

 - Tőlem…

 Sanyi a húrokba csapott, Stefi pedig a srác jelére elkezdte a dalt. A „közönségnek” nagyon tetszett, sokáig tapsolták a duót, a zeneszerző szerényen lesütötte a szemét. Lívi meghatottan ölelte meg szerelmét, a dal neki szólt, és hosszasan kérlelte, hogy adja elő ő. Sanyi végül beadta a derekát, és mély átéléssel énekelte el. Még jobban tetszett mindenkinek. Alíz zavarában hangosan orrot fújt, elrontva ezzel a hangulat varázsát. Még sokáig maradtak, beszélgettek, vagy csak hallgatták Sanyi játékát, akitől néha barátnője is elkérte a hangszert. Késő éjszakáig maradtak, és csak induláskor vették észre, hogy a tábor többi lakójának zöme tisztes távolságban ülve hallgatta a „koncertet”.

 Durván éjfél volt, mikor fürdés után, alvási céllal a faházakba vonultak vissza. A zenész párnak nagy szerencséje volt, hogy nem voltak lakótársaik, csúnya nagy veszekedést rendeztek volna. Lívia a fejébe vette, hogy megtanulja a dalt, addig nem fekszik le. Ölébe vette a hangszert, maga elé a kottát, és az ágyon, törökülésben, Sanyival szemben csak pengetett. Hajnali fél három volt, mire hibamentesen rögzült benne, és tudta kísérni a fiú énekét.

 - Nem tudom elhinni, hogy ezt nekem írtad! – nézett Lívia Sanyira.

 - Én legalább ennyire meg vagyok lepődve. Három hónapja még azt sem tudtam, hogy a világon vagy, most meg dalban vallok neked szerelmet!

 A lány hosszasan keresett szavakat, de csak valami sablonos baromság jutott eszébe, inkább nem szólt semmit, csak hosszan magához ölelte a srácot. Később csókolóztak, nagyon sokáig, miközben kezeikkel is próbáltak valamit kezdeni. Jobbára a másik hátát simogatták, és a merészebb Lívia mert először a srác egyébként kifejezetten romantikus, halálfejjel díszített, kinyúlt, alváshoz használt pólója alá nyúlni. Hamarosan levette. A tóparton már nem egyszer megcsodált, szőrös-izmos mellkas vált láthatóvá, a lány körmei itt cirógtak egy kört, megnehezítve Sanyi dolgát, aki szintén a pólót akarta levenni, Líviáról. A lány a gitárt a padlóra fektette, feltérdelt, és levette leplét. A fiú jól érezte, hogy nem volt a lányon melltartó, de a póló volt olyan hosszú, hogy azt sem lehetett megállapítani, bugyi van-e. Az sem volt. Sanyi szava elakadt. Nem számított arra, hogy az este ilyen fordulatot vesz, bár kétségkívül reménykedett benne. Ő is feltérdelt, átölelte a lányt, szőrös mellkasához nyomódott a két nagy kebel. Újra csókolóztak, gitárhoz szokott keze bátortalanul szorult a mellekre. Amilyen ügyesen pengette a hangszert, olyan suta volt a lánnyal, akinek egyszer jeleznie is kellett, mert Sanyi cseppet durva volt.

 - Nem mondod, hogy sosem voltál még nővel! – suttogta Lívi.

 - Ha azt mondom, igen, elhinnéd?

 - Nem… Akkor, ha jól gondolom, ezt sem fogta még más… - a lány az alsónadrág kemény halmába markolt.

 - Legutóbb pelenkázáskor…

 - Kell ez még rád? – a merev rudat már kikotorta a fényre, az alsónadrágot feszegette lefelé.

 Sanyi csak hanyattvágta magát, és olyan gyorsan vette le, ahogy csak tudta. Lívia segített neki, a gatya valahol a házikón belül landolt. A lány megfogta a fekete szőrzetből előmeredő, selymes bőrű, átlagos méretű rudat. Felhúzta a bőrét, vörös-vérbő makk fénylett fel. Lívia, ha nem is kapott tökéletes kiképzést, nővérei alaposan felkészítették erre az éjszakára. Kisniki részletekbe menően magyarázta el, mit kell tennie egy fütyivel. A lány mozdulatainak egy része tehát tanult volt, egy másik része azonban ösztönös. Párszor fel-le húzta a fitymát, tetszett neki a fényes makk, ahogy mindig el-, aztán feltűnik. Másik kezével finoman a herezacskót markolászta, de annyira óvatos volt, hogy aztán abba is hagyta, nehogy kárt tegyen bennük. Sanyi sajnálta, neki jó volt, és később még jobb lett, mikor Lívia zacsinyönyörgetés helyett megnyalta néhányszor a „kalapkát”, még később pedig a szájába vette a fütyköst. Felidézte nővérei instrukcióit, ajkai fel-le csúszkáltak a dorongon, keze egy ütemre mozgott vele. A fiú lehunyt szemmel, halkan nyögve élvezte, és kétségbeesve vette észre magán, hogy annyira ügyesen felizgatta őt a lány, hogy rekordsebességgel közelít a „cél” felé. Akart ő valami úton-módon jelezni Líviának, de az nem reagált. Sanyi hamarosan hangosan felnyögött, teste megfeszült, farkából szinte váratlanul, nagy erővel lövellt ki a sperma. Lívia ekkor lassított csak le, keze erőteljes mozdulatokkal préselte ki a fehér, viszonylag finomnak talált, nagy adag folyadék minden cseppjét, és addig nem engedte el a fütyköst, míg tisztára nem nyalta. A lány a fiú mellé bújt, fejét a mellkasára hajtotta.

 - Hogy dobog a szíved! – állapította meg.

 - Persze, hogy dobog, élek!

 - Ha nem tévedek, jólesett, igaz?

 - Á, utálok elélvezni, asszem megyek, el is szívok egy cigit! – kelt fel Sanyi a cseppet csalódottnak tűnő lány mellől, a táskájához lépett, de a dobozka, amit kivett, inkább terhességmegelőző eszköznek tűnt. Visszafordult Líviához. Végignézett a meztelen, még mindig meglepett lányon. Fekete haja szétterült a párnán, arckifejezése még bájosabbá tette, nagy mellei lágyan hullámoztak minden lélegzetvételkor, a bimbók keményen meredtek. Lapos hasán, a szabályosan kerek köldökbe piercing kívánkozott, zárt combjai közt szőrtelen domb háromszöge.

 - Azt hiszem, a cigi még ráér! – heveredett a lány mellé.

 Újra csókolóztak, a srác szabad keze végigcirógatta Líviát. A bájos-sima arcától indulva, hosszabban elidőzve a kemény-kerek kebleken, nagy sokára onnan továbbállva a fincsi hasikán át a „dombtetőre” ért. A combok engedelmesen nyíltak. A fiú tenyere a szőrtelen ajkakra simult. Forróságot és nedvességet érzett. Fütyköse vérrel telt. Lágyan dörzsölgette jó sokáig a puncit, míg csókolóztak, ám úgy gondolta, ideje még tovább lépni. Csókjai a két cicire hullottak, finoman megnyalogatta, megszopogatta a bimbókat. A lány lehunyt szemmel, halkan szuszogva-nyögve élvezte az összehangolt kéz- és nyelvmunkát. Sanyi később még lejjebb siklott, teste szép lassan a formás combok közé ékelődött, Lívia még nagyobb terpeszbe tette lábait, résnyire nyílt hüvelyéből már szivárgott a nedű. A fiú ajka odacuppant. Igaz, nem tudta pontosan, mi is a teendő, de látott már néhány „felvilágosító” filmet. Alkalmazta a „tanultakat”. Lívia hangjából ítélve jól. Nyelve megkereste a pirosló-vérbő klitoriszt, és hosszasan elidőzött rajta. Igyekezett minden irányból jól körbenyalni, és néha-néha lentebb, a hüvelynél is tett egy csapást. Annyit tudott, hogy a lánynak ettől (is) el kell majd élveznie, csak azt nem, hogy mikor. Nem sietett, tette a dolgát, amiből már nem volt sok hátra. Lívia halkan nyögdécselt, egyre közelebb került a csúcshoz pasija kitartó nyelvcsapásainak köszönhetően, mígnem váratlanul aprót rándult a teste, és át nem csapott fölötte a gyönyör erőteljes hulláma. Oda kellett nyúlnia, hogy leállítsa a buzgó fiút, aki immár azt is tudta, mik a jelei az orgazmusnak. Feltérdelt, arca nedvektől fénylett. Elérkezettnek látta az időt, hogy a markában szorongatott dobozka tartalmát alkalmazza. Kibontotta a tasakot, merev farkára csévélte az óvszert. Mozdulatai gyakorlottnak tűntek, valóban, nem először húzott fel gumit, ám „rendeltetésszerűen” most debütál. Közelebb húzódott Lívia öléhez, a réshez illesztette a sárgás anyaggal bevont rúdját. Némi ügyetlenkedés után sikerült a helyére tenni a dolgokat. A lány fölé tornyosult, lassan tövig hatolt. Nem vérzett, de először nem volt kellemes a lánynak. Sanyi igyekezett gyengéd lenni, Lívia pedig tudta, ezt a kis kellemetlenséget ki kell bírnia. Mindkettejükben szétáradt a gyönyör. A fiú lassan mozgásba lendítette ágyékát, inkább ösztönösen, mint a filmekből „tanulva”. Lívia felnyögött. Mondták a nővérei, hogy jó lesz, de hogy ennyire! Sanyi egyenletes tempót diktált, és ugyan kellemes volt a forró szorítás, még nagyon jól bírta. Barátnője már kevésbé. Igyekezett halk maradni, de nagyon nehéz volt, olykor egy-egy hangosabb sikkantást eleresztett. Néhány perccel később elakadt a lélegzete, teste megmerevedett, és szorosan magához ölelte a fiút. Az óvszerbe bújtatott fütyit alaposan megszorongatta az élvező punci.

 - Bírod még? – kérdezte Lívia percekkel később, levegőhöz jutva.

 - Úgy tűnik… - azért izzadt volt kicsit.

 Líviát a nővérei kiokosították a különféle pozitúrákból is, a lány váltani akart. Cseppnyi gondolkodás után feltérdelt, hátat fordított Sanyinak, úgy kínálta magát. A fiú mögé térdelt, picit megnyitotta a nedves szeméremajkakat, és közéjük döfte dárdáját. Meglepte, mennyire kényelmes volt, a lány csípőjébe kapaszkodva egyre gyorsabban hágott. Testükben újult erőre kapott a gyönyör, és végül majdnem egyszerre értek a csúcsra. A lány a párnába nyögte orgazmusának hangjait, hüvelye ontotta nedveit. Két pillanattal később Sanyi feszítette ágyékát a lány fenekének, makkjából lövellt-áradt az ondó a gumiba.

 Percekkel később egymás mellett heverve pihegtek. A gumi egy zsebkendőbe csomagolva a földre hajítva.

 - Szerintem le kellene kapcsolni a villanyt! – szólt Sanyi.

 - Aki kíváncsi volt, már úgyis láthatott mindent! – nevetett a lány, és szépséges kebleire ölelte a lámpaoltásból visszabotorkált fiút. Hajnali négy óra volt, ájultan aludtak el.

Wackond 2012.04.09. 18:00

Gyémántok 70

Hetvenedik fejezet

(Avagy: bébibumm)

 

 

  Rudi a lovak körül tett-vett. Sokáig nem érdekelték őt ezek az állatok, de amióta Vikit megismerte, valahogy megfogta őt a lovas világ. Felesége autója állt meg a ház mellett. Pár hónapja voltak házasok.

 Elébe indult, a fiatal asszonyka pedig őelé, félúton futottak össze.

 - Na, mi volt, mesélj! - ölelte sportos mellkasára Rudi Vikit.

 - Nikinek lánya lesz, Berninek nem tudni, mije… - csigázta a férfit kis szünetet tartva. - És nekünk sem tudni, mi lesz, de…

 Rudi tombolt magában, de arcizma sem rezdült.

 - De nekünk is lesz. Nyolchetes bogyóca. Itt a képe!

 A fickó olyat rikkantott, hogy azt bármelyik cowboy megirigyelhette volna.

 Andrea szokás szerint a monitor előtt találta élete párját. Átölelte hátulról, és hosszasan csókolóztak.

 - Van egy kis dolgod - súgta Vilinek.

 - Mi lenne az?

 - Nevet találni neki! - és egy ultrahang-fotót bökött a billentyűzetre. Nem volt kifejezetten céljuk a gyermekvállalás, de Andi (közös megegyezéssel) egy ideje nem szedte a tablettákat baba ellen.

 - Ha lány lesz, Almának fogjuk hívni! - jelentette ki a fiatalember. Párja jelentőségteljesen nézett a komputer logójára.

 - Végül is, mit lehet várni két informatikustól! - nevettek fel, és újra hosszan összeölelkeztek-csókolóztak.

 Alíz, Lívia és Stefi a játszótéri hintákban ücsörögtek. Alíz és Lívia, mint a két rangidős, a szélsőkben, Stefi, a tizenkettőt épphogy betöltve, középen. A téma (süldő lányok közt mi más is lehetne?) a mászókákon, lopva a lányokat stírölő fiúk voltak.

 - Remélem, az öcsém nem lesz ilyen nyomi! - jegyezte meg Stefi. Alíz és Lívi majdnem leestek a mozdulatlan hintáról.

 - Milyen öcséd?

 - Ja, nem mondtam? Ma derült ki, hogy anyu fiút vár.

 - Hülye! Azt sem mondtad, hogy terhes! - háborgott Alíz. - Tényleg, Nikinek lánya lesz?

 - Igen, de még nem találtak neki nevet! - válaszolt Lívia.

 - Legalább lesz kin gyakorolni a babázást! - nevetett Alíz.

 Kisniki és Bernadett ismét majdnem egyszerre szült, ezúttal Kisniki Patrícia nevű kislánya érkezett előbb. Egy hét múlva Berni ölelhette keblére a kis Bogit. Jó néhány nap múlva Zsuzsa hozta ki Robinak és Stefinek a békésen szuszogó Józsikát.

 - Hát… nem valami szép… - jegyezte meg a kamaszlány.

 - Te sem voltál az, de mostanra kinőtted! - nevetett az anyja.

 Unokatesói már egy ideje babáztak, mire Vikinél is megindult a szülés.

 - Ezt nem apróztad el, öregem! - lapogatta Rudit Barna. - Mindjárt kettőt! Ez igen!

 A pénzügyileg is ügyes krapek csak idiótán vigyorgott, karjain Bálintkával és Petrával.

 - Tuti, benézte először a doki, tuti! - motyogta.

 Másnap, jellemző módon, egy e-mail járt körbe a Gyémánt-család minden generációjának elektronikus postafiókjában. Világra jött Vili és Andrea kislánya, Alma. A rosszmájú Kisniki rögvest meg is jegyezte.

 - Ha fiú lett volna, AMD-nek neveznétek?

 Kapásból elküldték a retekbe, de bevallották, van igazságalapja a piszkálódásnak.

 

Wackond 2012.04.02. 18:00

Gyémántok 69

Hatvankilencedik fejezet

(Avagy: a vizesnyolcas)


 

 "Gyémánt Viktória, és Lázár Rudolf szeretettel meghívja Önt, és kedves családját, ekkor és ekkor, itt és itt tartandó esküvői szertartására, valamint az azt követő vacsorára!"

 A szolid kártyácska, melyet a család tagjai és barátai kaptak, nem sokkal a film elkészülte után lett postázva, a rajta szereplő dátum pedig Frédi temetése után alig egy héttel.

 - Kicsit morbid véletlen, de a halál nem vár, és nem válogat! - dörmögte Gabi a sminkjét készítve.

 A fiatalok pazar lakodalmat csaptak, volt miből. Hajnalig tartott a mulatozás, de a java tulajdonképp azután következett. Ha nem is rögvest másnap, de a következő hétvégén nem nyilvános ünnepséget is tartottak.

 Rudi és Viki egy, a kisváros határában vásárolt lovastanyára költözött, megvalósítva ezzel a lány régi álmát. A tanyához szép nagy ház is tartozott annyi szobával, hogy egy tizenhat fős buli tagjai szinte eltűntek bennük. Az a tizenhat fő egy erősen zártkörű rendezvény keretein belül volt ott, nem igazán zenés-táncos, ám kétségkívül mulatság végett.

 Viki szervezte az egészet, férje tudott róla ugyan, de korántsem mindent, mint ahogy azt sem tudta, valójában mekkora munka volt ez a nejének. Nem a meghívottakkal volt gond, hiszen ők adva voltak, hanem amire Viki kérte a lányokat. Volt, aki idegenkedett, ám végül mindenki igent mondott a szöszinek. Zsuzsa volt a legnehezebb feladat, mert ők Robival ritkán vettek részt efféle bulikon, de most ő is benne volt.

 Minden meghívott megérkezett hát a tanyára, a kisgyermekesek a nagyszülőkre bízták porontyaikat. Hamarosan, ahogy telt az idő, kis csoportokra szakadva széledtek szét a résztvevők, előtte persze alaposan felmérték a tágas házat.

 A tanyát még jó fél éve vette meg a fiatal pár, de a szükséges átalakításokkal az esküvő előtti napokban sikerült végezni. Az istálló volt még a legjobb állapotban, valamint a hozzá tartozó melléképületek, de a ház nagyon le volt lakva. Külsejében megtartották régies jellegét, de belül teljesen modernizálták az utolsó szögig. A szobák légkondicionálást kaptak, mindenhol korszerű, műanyag nyílászárókat, központi, de akár egyedileg szabályozható fűtést, energiatakarékos világítást. A vendég-, és gyerekszobák az emeleten kaptak helyet, melyekhez két fürdőszoba, és ugyanennyi illemhely is tartozott. A földszinten volt a konyha, a tágas-hatalmas ebédlő, a szintén nagy nappali, egy pazar fürdőszoba jókora fürdőkáddal, illemhely, valamint a hálószoba, egy hamisítatlan szerelmi fészek.

 A házigazdák mindenféle jóval, vagyis egy hosszú svédasztallal kedveskedtek vendégeiknek, és szokásuk szerint alkohol épp annyi volt, hogy rásegítsen a hangulatukra. A zene halkan-szolidan szólt, nem kifejezetten táncra csábító, inkább olyan aláfestésként.

 Kisniki örömmel ölelte Szilvit, Szabolcsot, Brigit és Balázst. Igaz, egy hete találkoztak az esküvőn, de akkor nem tudtak ennyire felszabadultan társalogni, Kisniki a három koszorúslányt, valamint első lépéseit próbáló kisfiát felügyelte. Most meg tudták beszélni, kinek mekkora sikere volt az elmúlt fél-egy évben. Szilvi változatlanul fotómodellkedett, Brigi pedig Gabinál filmezett. Elismerően nyilatkoztak a Gyémánt-lányok egyetlen, ám nagy sikert (és nagy pénzt) hozott „alkotásáról”, kérdezték, lesz-e folytatás, de a válasz egyértelmű és határozott „nem” volt.

 - Én nem is tudtam, hogy Rudi mi mindenre izgul! – súgta Kisnikinek Brigi.

 - Egy ideig én sem, de amikor kiderült, felajánlottam, hogy ez ügyben is szívesen segítek – nevetett a fekete, rövid hajú lány.

 - Viki valami ilyet kért tőlem most, erre az estére…

 - Légy erős, minden lánytól ezt kérte!

 - Az jó, de hogyan gondolta ezt kivitelezni?

 - Még nem tudom, majd kialakul. Egy biztos, nem itt, a nappaliban kell megtenni!

 A csajok jót nevettek, és egyelőre elváltak útjaik. A tizenhat fiatalból tizenöt tudta, mi készül, és meglepő módon egyik pasi, férj sem tiltakozott a dolog ellen, amikor úgy hozza a lányok szüksége, tegyék meg.

 Az este a már megszokottnak mondható módon folytatódott, kialakultak a kisebb-nagyobb csoportok.

 Vili, Andi, Robi és Zsuzsa felfedezőútra indult a házban. A két pár különböző irányba ment, nem is tudtak egymásról. Vili és Andi az egyik vendégszobában ragadt hosszabb időre, az ablakból egész jó kilátás nyílt a lovardára. A nyílászáró előtt állva először csak ölelkezve nézelődtek, később azon kapták magukat, hogy csókolózva szedik egymásról a ruhát. Már meztelenek voltak, Vili keményen ágaskodó dorongja a barátnője köldökének szegeződött. Andi marokra fogta a szeretett fütyköst, és ekkor nyílt az ajtó. Kézenfogva lépett be Robi és Zsuzsa. A szobában csak annyi fény volt, amennyi kintről beszűrődött. A jövevények nem is vették észre először a korábban érkezetteket, valamelyikük, talán Zsuzsa a villanykapcsolót kereste azonnal. Fény borult a helyiségre.

 - Ó, bocsánat, nem tudtuk, hogy itt vagytok! – szabadkozott Zsuzsa.

 - Semmi probléma, elvégre nem volt kiírva – válaszolt Andi, még mindig fogva a megmarkoltat. – Gyertek be, érezzétek jól magatokat!

 Robi és Zsuzsa bement. Andi eléjük lépett, de egy pillanatra elbizonytalanodott. Sosem zavarta, ha nővel szexel, volt, hogy ő választott, és volt, hogy őt választották, de hogy fiú és lány közül ne tudjon dönteni, még nem fordult elő. Eddig. Pedig ismerte őket, találkoztak már sokszor, csak a szex valahogy nem került velük kapcsolatban előtérbe. Nem akarva kellemetlen helyzetet teremteni, végül Robit fogta kézen, és húzta a heverő felé.

 Zsuzsa előtt pedig ott állt a kínálat. Gyémántkeményen, ahogy az elvárható volt a családja végett. A nő lassan kezdte megszokni, hogy kész csoda, ha egy ilyen összejövetelen a saját pasijával is le tud feküdni.

 - Üdvözöllek, Zsuzsa vagyok! – markolta meg a dorongot, mintha kezet fogna bemutatkozáskor.

 - Ő pedig Vili… - mondta a srác. – Tudod, nem szeret beszélni, ő a tettek embere…

 - Ezek szerint inkább tenne most valamit?

 - Andival épp arra készültünk…

 - De nem bánjátok, hogy jöttünk, ugye?

 Zsuzsa máris kibújt abból a hosszú, fekete ruhából, amit külön az esküvőre csináltatott, és nagyon jól állt sportos alakján. Melltartót nem viselt alatta, formás keblei ehhez a ruhához nem igényelték. Egy fekete tanga maradt rajta, már vette volna le azt is, de Vili egyelőre nem hagyta. A fiatalember a kanapé szabadon maradt részére irányította, és leültette.

 Mellettük Robi foglalt helyet az ágyon, már az alsónadrágot húzta le róla Andi. Félkemény fütykös szabadult elő. A lány a srác szőrös mellkasát cirógatta meg, közben kerek-nagy cickói a félrebillent péniszhez értek. A hatás nem maradt el. A bimbók megkeményedtek, mint ahogy hamarosan a rúd is. Mire Andi simogatása odaért, kellő keménységű volt. A lány felhúzta a selymes bőrt, vöröslő makk fénylett fel. Nyelvet öltött rá, de két-három körözés után teljesen elnyelte. Ujjai a forró rúd köré szorultak, ütemesen mozgatták a fitymát, ajkai fel-alá csúszkáltak.

 Vili térdre ereszkedett az ülő Zsuzsa előtt, először tenyerébe fogva dédelgette a kerekded melleket, majd kezét ajkai, csókjai váltották fel. Nyelve megkergette kissé a pajkos-ruganyos gombocskákat, de nemsokára odébbállt. A majdhogynem bordás hason át a bugyi szegélyéhez ért. Forróság áradt a „völgyből”. Vili lassan lehúzta a „feketeneműt”, partnere engedelmesen emelte fenekét az ügy megkönnyítése érdekében. Kiült az ágy szélére, lábait terpeszbe tette. Vili következő csókja a keskeny csíkkal koronázott, szőrmentesített szeméremajkakon cuppant. A nő még jobban megnyitotta combjait, a hapsi még kényelmesebben odafért a puncihoz. Ujjaival széthúzta az ajkakat, nyelve pedig lecsapott a rózsás csiklóra. Hevesen kergette, mihamarabb be akarta nedvesíteni a hüvelyt. Ha csak azt szerette volna elérni, akkor sok dolga nem volt, Zsuzsi már a mellei izgatásától is nyirkosodott. Vili elképzelését jócskán túlteljesítette, nyelve egyre csak pörgött a már vérbő pecken, két ujja pedig mélyen a vaginába hatolva lassan mozgott. A nő csak nagyon halkan sóhajtozott, néha fel-felnyögött. Meg is zavarta ezzel partnerét, aki egy fokkal „zajosabb” lány(ok)hoz van szokva. Dolgozott hát rendületlenül, mígnem Zsuzsa finoman eltolta a fejét, teste megremegett, hangja elakadt, és egy nyikkanással elélvezett.

 Andi nagyjából Zsuzsa orgazmusával egy időben hagyta abba Robi orális kényeztetését, közben gondosan ügyelt arra, hogy a pasi ne lövelljen idő előtt. Szeme sarkából látta, hogy szerelme pózváltásra készül, gyorsan elengedte a péniszt, cseppnyi rendezkedésbe fogott. Vilit ültette az ágy szélére, ölébe pedig Zsuzsát. A nő engedelmeskedett a kérésnek, de először fordítva, Vilivel szemben csüccsent a kemény rúdba. Még mielőtt Andi korrigálhatott volna, Vili már el is mondta, miért kellene Zsuzsának megfordulnia.

 - Nem fogod megbánni! – mosolygott egy bíztatót.

 A nő megtette, és nem bánta meg. Mindkettejük széttárt lábai közé Andi furakodott, térden állva, fenekét Robinak domborítva. A srác előbb megdörzsölte a csupasz ajkakat, de már bőségesen nedves volt ott minden, így jókora, vaskos, és merev dorongját óvatosan a punciba tolta. Zsuzsa lassan emelgette magát Vili farkán, kéjesen megállapította magában, van olyan jó, mint Robié, elvégre rokonok. Andi nyelve az előtte egyesült nemi szervekre siklott, hol csak a ritkás szőrzetű herezacsit érintette, olykor a gyönyörnedvektől síkos barlangos testet, de ahogy csak tudta, a csiklót tartotta mozgásban. Robi pedig Andrea csípőjébe kapaszkodva hosszú, határozott mozdulatokkal járatta farkát a szoros-szűk punciban. Mindannyiukban egyre erősödött a gyönyör, de a csúcsra Zsuzsa jutott fel elsőnek. Könnyű volt neki, hiszen kétfelől is kapta az „áldást”. Szokása szerint csak halkan nyögött egyet, orgazmustól összeszoruló hüvelye szinte satuba fogta Vili farkát. Őt Andrea követte, nem sokkal lemaradva, és jóval hangosabban. Pillanatokkal később Robi rántotta ki rúdját, nedves-síkos makkja hatalmas mennyiségű ondót lövellt partnere hátára-fenekére. Végezetül Vili nyúlt a lassan újra mozgásba lendülő Zsuzsi feneke alá, és emelte le lövésre kész farkáról. Andi rámart a rúdra, szájába vette, így már oda lövellt pasija magja. Minden cseppjét lenyelte, és tisztára nyalva engedte el a lassan zsugorodó fütyköst.

 - Azt hiszem, itt az ideje meglátogatni Rudit! – mondta Andrea, és feltápászkodott a fotelből, ahová negyedórával ezelőtt ült le.

 - Szerintem is! – csatlakozott hozzá Zsuzsa.

 - Mi a nappaliban várunk! – szóltak utánuk a pasik.

  Kisniki, Lali, Szilvi és Szabolcs a ház lakóinak hálószobájába szerettek volna félrevonulni, de ott már találtak valakiket.

 - Hugi, te mit csinálsz itt? – ismerte fel Annát Kisniki.

 - Pókerezünk! – kapta csípőből a csípős választ. – Épp most tartunk a vetkőzős részénél!

 - Vesztésre állsz! – állapította meg Szabolcs. Annán csak egy bugyi volt… még…

 - Nem baj, csak álljon! – villantott egy mosolyt a lány.

 - Abban hiba nincs! – vetkőzött le teljesen Kristóf.

 A jövevények hasonlóképp cselekedtek, csakhamar mindhárom pár meztelen volt.

 - Megdughatom a húgodat? – suttogta Lali a felesége fülébe.

 - Megdughatom a nővéredet? – suttogta Kristóf Annának.

 - Felőlem! – mutatott Kisniki a húgára.

 - Felőlem! – mutatott Anna a nővérére.

 A két pasi a sógornője mellé húzódott. Mindketten régóta ki akarták már próbálni, milyen lehet a másikkal, és ez most remek alkalom volt. A lányok is így voltak ezzel, de ők nem merték szóvá tenni, ami Kisnikit ismerve szokatlan volt. Egyszerű a magyarázat, félt, hogy Anna balhézni fog. Annának esze ágában nem lett volna balhézni, amióta látta a „Filmet”, még jobban odavolt azért, hogy legalább egyszer Lalival lehessen. A Gyémánt-lányok kívánsága ily módon teljesült, Szilvi és Szabi mintha el lett volna felejtve, de nem így történt. Szabolcsot Kisniki vonta magával, nehogy unatkozzék, Szilvit pedig Lali fogta karon, hogy csatlakozna-e. Nem volt kérdés.

 A rövid, fekete hajú lány a terebélyes franciaágy egyik felébe hevert, a két pacák követte. Némi tétova topogás után Kisniki az előtte álló Kristófot részesítette előnyben, már amennyire előnynek számít, hogy farkán fogta, és egy ideig nem eresztette. Szabolcs maradt a lány másik végére, aminek örült, mert jobban szeretett adni, mint kapni. Amíg Kisniki halkan szuszogva szopogatta Kristóf (Laliénál kisebb, ám) merev, kemény farkát, addig Szabolcs a széttárt combok közé tette az arcát. A lány féloldalasan feküdt, így Szabi térdelve találta meg a megfelelő pozíciót a nyalakodáshoz. Ujjaival szétfeszítette a puncit, nyelve hegye pedig hol vadul körözött a rózsás csiklón, hol lassan cirógatta végig a sima, húsos nagyajkakat, néha besiklott az egyre nedvesebb hüvelybe. Ifjabb Nikolett eközben finom kezével megmarkolva a faszt, lassan mozgatta annak bőrét, nyelve pedig izgatóan csapkodta a kalapját. Egyre nehezebben, de tudta tartani a ritmust, Szabolcs nyalakodásának hála, testében erősödött a gyönyör. Egyre jobban hanyagolta Kristófot, néhány percen belül pedig felnyögött, elengedte a dorongot, teste megremegett, ahogy a csúcsra ért.

 Lali a franciaágy másik felén helyezkedett el. Hanyattfekve várta, hogyan döntenek a lányok. Anna „délre” ment, megmarkolta Lali hervadtan is tekintélyes farkát, így Szilvi maradt „északon”. Lábait átvetette a fiatalember teste fölött, ujjaival széthúzta szőrtelen szeméremajkait, közvetlenül klitoriszát kínálva. Lali igazított egy kicsit a lányon, hogy kényelmesebb legyen, és nyelvet nyújtott. Hegyével először lassan körözött, a fényes, rózsaszín gomb mindig kisiklott alóla, később egyre „dühödtebben”, vadul kergette. Közben Anna sem tétlenkedett, lassan, lágyan mozgatta Lali farkának bőrét, már amennyi maradt rajta a körülmetélés után. Gyönyörködött a vérrel telítődő pénisz látványában, ahogy hamarosan acélkeményen, húszcentis valójában mered előtte. Irigyelte egy kicsit a nővérét ezért a példányért, de csak egy kicsit. Végignyalintotta a termetes testrészt, töviről hegyire, és vissza. Alapos lány volt. Nyelve egyre többször időzött el a vöröslő-fénylő makkon, körbe-körbe siklott rajta, különösen az alsó részén. Végre-valahára a szájába vette. Nagynak érezte, de azért megbirkózott vele, és míg ajkai fel-alá siklottak, keze is azonos ütemre mozgott. Lalinak megvolt az a jó tulajdonsága, hogy képes volt magában szétválasztani azt, amit csinált, és azt, amit vele csináltak. Természetesen érezte Anna egyébként igen ügyes szájmunkáját, de nem jött ki a ritmusból, ugyanúgy nyalakodott Szilvi punciján. A lány kissé hátradöntött felsőtesttel, melleit simogatva-gyúrogatva nyögdécselt, testében hamarosan tetőfokára ért az élvezet. Lélegzete elakadt, teste megremegett, hüvelye bőségesen nedvezett, amikor az orgazmus hullámai átcsaptak fölötte.

 Kisniki már túl volt a csúcson, elhúzódott Szabolcs elől, nagyon gyors mozdulattal a retiküljéből két csomagocskát vett elő, és szétosztotta a srácok között, és visszaheveredve úgy helyezkedett, hogy nedvektől csillogó öle Kristóf felé essen. Szabolcs jobbnak látta még később felhúzni az óvszert, a másik pasas azonban megtette. Védőöltözetbe bújtatott, ettől röhejes rózsaszínben tündöklő farkát a csupasz punci ajkai közé illesztette. Némi igazítás után óvatosan, lassan hatolt a szűkös hüvely mélyére. Eközben Kisniki az arca mellé térdeltetett Szabolcs fütykösét vette a szájába, és halkan szuszogva szopogatta. Persze ismét abba a hibába esett, hogy szépen lassan, ahogy emelkedett a gyönyörszintje, úgy hanyagolta el a szájában duzzadó péniszt. Kristóf kitett magáért, egyre hevesebben hágott, hüvelykujja a lány csiklójára szorult, hogy fokozza az érzést. Sikerült. Nemsokára Kisniki már csak markolta a dorongot, nyögdécselt, vaginája görcsösen szorult a lelassító fasz köré. A kecskeszakállas hapsi már folytatta volna tovább a műveletsort, de a lány finoman eltolta magától. Felcsavarta Szabolcsra a gumit, a helyére fektette, ő pedig fölé mászva, egy apró igazítással billentette helyére a szerszámot. Felnyögött, ahogy tövig ült a rúdba, kicsit lovacskázott rajta, de aztán előredőlt, súlyos-nagy mellei szinte Szabolcs arcába nyomódtak. A srác azonnal ajkaihoz irányította őket a kezével, és nyalogatta, csókolgatta a bimbókat, ahogy érte. Kristóf némi tanácstalansággal ült a sarkán, feszült a gumi álló farkán. Kisniki kénytelen volt a válla fölött visszanézni, hogy mi lesz már. A srác végre kapcsolt, a pár mögé helyezkedett, és a nedvektől csillogó popsi gyűrűjéhez igazította a még síkos óvszerbe rejtett dorongját. Alig akarta elhinni, cumi, punci és popsi egyetlen este alatt! Óvatosan mozgott, nehogy kellemetlenséget okozzon, de egyáltalán nem volt az Kisnikinek. A nagyjából egy ütemre mozgó két fütyi szinte meghatványozta benne a gyönyört, hiába dolgoztak lassan a srácok, ő hamar felért a csúcsra. Perceken belül átvágtatott rajta az orgazmus, remegve feszítette fenekét a fütyiknek. Összehúzódó, lüktető hüvelye nem volt hatástalan a srácokra, először Szabi rándult meg egy kissé, és lövellte magját a gumi védelmébe, őt pedig egy pillanattal később Kristóf követte. A hármas óvatosan szétvált, a fiúk megszabadultak az óvszerektől, és pihegtek egy sort.