Első fejezet

(Avagy: szextett hazafelé)

 Dél volt. Forrón, szinte perzselőn sütött a májusi nap. A lányok a villamosról leszállva befordultak a szokásos kis csendes utcába. Öt órájuk volt csupán a középiskolában, így csapatostul mentek haza. Elköszöntek a rosszul szellőző, rozoga tuján maradt barátaiktól, négyen baktattak táskáik súlya alatt. Élénken beszélgettek az aznap történtekről, divatról, és persze a fiúkról. Tizenhét évesek voltak, Szeged egyik gimnáziumának harmadik évfolyamába jártak. Rozi, Ibolya, Barbara és Mónika osztálytársak voltak, utóbbi kettő ikertestvér is.

 - Holnap a Szarvasi Arborétumba megyünk, ugye nem felejtettétek el? – intette barátait Rozi. Vékony, sportos alkatú, barna hajú, barna szemű, viszonylag szép arcú lány, az osztály legsportosabbja, úszott, futott, és evezett, utóbbit versenyszerűen.

 - Azt hittem, az Orosházi Üveggyárban lesz gyárlátogatás! – lepődött meg Barbara.

 - Az a jövő héten lesz! Hétkor kell a Mars téren lennünk! – mondta Rozi.

 - Neked minek? Nem futva jössz? – piszkálódott Ibolya, akitől a sport olyan távol állt, mint Makó Jeruzsálemtől. Lófarokba kötötte szőke haját, kék szeme divatos szemüveg mögül tekintett a nagyvilágra, arcvonásai már ilyen fiatalon „szigorú könyvtáros” jelleget vettek fel. Alakja, korára való tekintettel még kellemes, jó formájú volt, de hogy milyen később, nem lehetett tudni. Humora átmenet volt a szarkasztikus és az ironikus között.

 - Nem, viszont rád férne egy kis futás! – vágott vissza Rozi.

 - Rám pedig ő… - mutatta suttogva Móni az egyik kertben gereblyéző, a jó időre való tekintettel félmeztelen fiatalembert.

 - Neked mindig a fiúkon jár az eszed! – dorgálta meg Rozi, de az ő szíve is ritmust tévesztett, mikor odapillantott.

 Mindannyian ismerték Sanyit, bár csak látásból, beszélgetni nem nagyon szoktak vele. Móni szinte lecövekelt, nővére követte példáját, barátnői kénytelenek voltak csatlakozni. A négy lány közül az ikrek voltak a legfeltűnőbbek. Mint két tojás, úgy hasonlítottak egymásra, hajuk tűzvörösen omlott a vállukra, szemük kéken csillogott, bőrük selymes-napbarnított, arcuk helyes-szép, szeplő csak egyenes-finom orruk körül volt néhány, melyek a napnak megadva magukat, elhalványodtak. Divatos, ám nem kihívó öltözékük kiemelte formás alakjukat, leginkább a férfitekinteteket vonzó tájakon (popsi, cici).

 A csodálat tárgya, Sanyi elmélyülten húzta össze az őszről megmaradt avart, és rendezte kupacba. A ház és a kert a nagyapjáé volt, és mivel akadt néhány szabadnapja, rendbe tette az öreg kertjét, míg az Balatonfüreden, a szívszanatóriumban regenerálódott szívrohama után. Talált egy régi fatönköt, csákányra kapott, és erős suhintásokkal próbálta kivésni a földből. Hamarosan vékony izzadságfilm lepte el a srác mérsékelten szőrös, ám kellően izmos felsőtestét. Sötétszőke haja is hamarosan csapzott lett, sasorra hegyéről lassan csöpögött a víz, homloka gyöngyözött. Vagy húsz percig szenvedett a makacs tönkkel, mire nagy nehezen kifordította. Ölébe kapta a nehéz darabot, és körülnézett, hova is tegye. Ekkor vette észre a négy lányt, akik a kerítés túloldaláról bámulták. Egy percig farkasszemet néztek, aztán amikor Sanyi rájött, hogy ő a csodálat tárgya, zavarában nem tudta, hova is tegye a koloncot. Úgy állt ott, mint egy félisten, izmai dagadtak, verejtékben fürdött, a csajok pedig némán imádták, főképp a vörös ikrek. Végül sikkesen odébb hajította a tönköt, megtörölte arcát a karjával, és megkérdezte a lányokat.

 - Segíthetek, hölgyeim?

 - Valamiben biztos – válaszolta Móni állva Sanyi tekintetét, és Rozi bokarúgásait.

 - Mégis miben? – a fiatalember tudta már, tapasztalt csajozó volt, teherautó sofőrként volt alkalma gyakorolni.

 - Ne haragudj, nem akarunk zavarni… - nyekergett Rozi, de most Ibolya bökdöste meg.

 - Nem zavartok, sőt, zavarjatok nyugodtan!

 Kínos csend telepedett közéjük, Sanyi letelepedett a kiásott famaradványra, és intett, hogy fáradjanak beljebb. Ő már tudta, hogy záros időn belül összemelegszik majd valamelyik lánnyal, és ha még húzza egy kicsit az időt, az öccse is hazaér. Talán neki is csurran-cseppen valami. A sportos Rozi vonakodott a legjobban, de a két vörös-bögyös sem volt rossz. Legvégső esetben marad a „könyvtáros lány”. Beljebb hívta a lányokat, egy kerti rönkasztal mellett ültette le őket, üdítőt hozott nekik, és pár perc türelmet kérve gyorsan megfürdött.

 Eközben a csajoknak volt idejük kölcsönösen lehülyézni egymást, Rozi már majdnem le is kurvázta az ikreket, de Ibolya a védelmükre kelt.

 - Mióta is kerülget téged a Pityu? – kérdezte tőle.

 - Már fél éve… - vallotta be Rozi.

 - És fogott már meg rajtad valami mást is az eveződön kívül?

 - Csak csókolóztunk…

 - Pedig te tudod, milyen egy fiú evezője!

 - Jó, oké, de akkor is, csak így bejönni!

 - Szerinted kitől fogják megtudni? – vágta oda Barbara.

 - Tőlem nem, az biztos! – nézett szigorúan a szemüvege fölött Ibolya.

 - Tőlünk sem! – bólintottak az ikrek.

 - És tőlem sem! – jelent meg Sanyi egy rövidnadrágban, frissen mosva-borotválva.

 - Te hallottad? – szörnyedt Rozi.

 - Csak a végét, de sejtem, miről volt szó. Úriembernek tartom magam, és nem szeretnék senkit akarata ellenére marasztalni, de felőlem dumálhatunk még!

 - Persze, hogyne… - engedett idegességéből Rozi.

 Akkor jutott végképp elhatározásra, mikor tíz perc kólázás, és egy cigaretta után nyílt a kertkapu, és egy fiatalabb, ám hasonlóan jóképű srác lépett be, Sanyi öccse, Karcsi. Őt még nem látták a lányok, de határozottan örültek a fordulatnak. Röpke bemutatkozás után az ifjabbik fiú is kimentette magát azzal, hogy rendbe szedné magát.

 Miközben a másik fiatalember fürdött, az ikerlányok arra az elhatározásra jutottak, itt az ideje tovább lépni. Barbara arra kérte Sanyit, megmutatja-e a házat belülről, mert kintről olyan tetszetős.

 - Természetesen, bár nem egy nagy valami. A papa lakik itt egyedül, pár éve halt meg a mama…

 A srác igazat mondott. Öreg bútorok minden szobában, a picike konyhában fekete-fehér kővel kirakott padló, viharvert gáztűzhely, mellette nehéz konyhaszekrény, mosogató, ami fölött ott volt a csap. Vezetékes víz már volt a házban. A helyiség közepén egy viaszosvászonnal letakart asztal állt, körülötte négy székkel. Az asztal bővíthető volt, de Sanyinak esze ágában sem volt ott leültetni vendégeit. A fürdőszobaajtó mögül hallatszott Karcsi fütyörészése. Egy másik, nagyobb szobában ültek le, ami olyan nappaliféle volt, abból nyílt egy kisebb helyiség, a hálószoba, ahol két heverő, egy hatalmas tölgyfa szekrény, és egy hokedli volt. A nappaliban két fotel és egy kanapé övezett egy díszes-szép asztalkát, oda ültek le. Sanyi gyorsan behozta a kertből a poharakat, Móni pedig segített neki.

 Az ikrek soha nem vesztek össze fiún, ha pedig kettő is adódott, azonnal ösztönösen megosztoztak rajtuk. Most sem volt ez másképp, hogy a két másik lány miként választ, nem érdekelte őket. Nagyjából lehetett sejteni, hogyan fognak dönteni, már csak a kivitelezés volt hátra.

 - Szabad idebent rágyújtani? – kérdezte Móni, már nyilvánvalóan nem tágítva Sanyi mellől.

 - Persze, bár a papa miatt csak ritkán szoktunk.

 - De most nincs itt! – vigyorodott el Barbara.

 - Bizony, csak mi vagyunk! – állt meg a szoba ajtajában Karcsi, derekán egy fürdőlepedővel. – Kaphatnék egyet én is?

 Barbara meggyújtott neki is egyet, és a szájába adta, közben jelentőségteljesen a szemébe nézett. A két másik csaj csak nézte az ikreket, mintha teniszmeccsen lennének.

 A fivérek női szemmel nézve igencsak vonzóak voltak. Életkoruktól eltekintve erősen hasonlítottak egymásra. Magas, majdnem százkilencven centis hosszukhoz izmos felsőtest tartozott. A mellkasukon némi barnás szőr is nőtt kis pamatokban, mely enyhén kockás hasuk felé egyre sűrűbben burjánzott, és tűnt el a ruhaneműk szegélyénél. Lentebb, erős combjaikon pedig folytatódott, egész a bokáig. Mindketten markáns, férfias, kissé szögletes arcvonásokkal rendelkeztek, Sanyi sötétebb, barnába hajló, rakoncátlan-hosszú hajtincsekkel, világosbarna szempárral, és Mátyás királyéhoz hasonló sasorral rendelkezett. Karcsi rövidebb és világosabb frizurát hordott, átható-kék szemekkel, határozott, de kevésbé „királyi” orral, és lágyabb szögletekkel vonásain. Ő is megborotválkozott a fürdés után, és diszkrét arcvíz illata lebegett körülötte. Barbara nagyon vonzónk tartotta, és elégedetten vette észre, hogy a fiú sincs fából, először csak a mosolya, szeme villanása árulta el, így még jobban nyomult. Hívta, hogy üljön közéjük, de Karcsi jobban érezte magát az ajtófélfát támasztva, ráadásul férfiasabb is volt. A vörös lány észrevétlenül kigombolt egyet a blúzán, erősebben domborította melleit, magasságbeli különbségeik miatt felülről (be) láthatóvá téve őket, amennyire a melltartó kosaraitól lehetett. Móninak nem ilyen helyzetben kellett alkalmaznia trükkjeit, mert Sanyi mellett ült, a fotel karfáján, de neki is akadt kigombolnivalója. Az idősebb fivér a szeme sarkából mindent látott, amit lehetett, és a barátnők figyelmét sem kerülte el a helyzet.

 - Hogy lehet egy férfi ilyen izmos? - cirógatta meg Barbara Karcsit olyan halkan suttogva, hogy szinte csak ők hallották.

 - Szerencsénk van, javarészt ilyen az alkatunk, és hát van rajta nem kevés munka is - válaszolt az érintett, és már emelkedett a vérnyomása.

 - Rozi sportol, úszik, fut és evez. Te szoktál valamit? – dorombolta, de barátnője nevét elég hangosan mondta ahhoz, hogy az felfigyeljen, igaz, addig sem vette le a szemét Karcsiról és Barbiról.

 - Néha súlyt emelek, de szinte egész nap azt csinálom, mikor megpakoljuk a teherautókat… - és villantott egy „gyere ide!” – mosolyt Rozira Karcsi.

 Nem kellett kétszer hívni, máris csatlakozott a kanapéról. A srác nem véletlenül hívta, szerette a sportos, „telivér” alkatú lányokat (is). Mindeközben úgy helyezkedett, hogy a szoba már csak egy lépésnyire legyen a háta mögött, ugyanakkor igyekezett szóval tartani a lányokat. Igazából Rozira koncentrált, mert úgy tűnt, ő a nehezebb feladat, Barbi már minden lehetséges módon értésére adta, hogy mindenben benne van, épp csak ki nem mondta. A vörös csaj még jobban besegített a fiúnak. Eddig is több gomb volt megnyitva a blúzán, mint azt az illendőség kívánta, most Barbara lassan mindet kigombolta, a suhogó anyag szárnyait kihúzta a nadrágjából. Karcsihoz bújt, fehér kosarakba rejtett melleit a srác karjaihoz nyomta, amely némi zavart okozott a rendszerben. Percekkel később a gondosan megcsomózott lepel alatt megmozdult valami. Mindenki tudta, hogy a takargatott előbb-utóbb főszerephez jut, de Rozi nem gondolta volna, hogy ilyen hamar. Barbi értett ahhoz, hogyan simuljon Karcsihoz azért, hogy ez legyen a vége.

 - Látod? Kígyóbűvölő lettem! – csízelt harminckét fogával Barbara, és odalépett Rozihoz.

 - Egy idióta vagy! – sziszegte barátnője, de már a rosseb majd’ megette a pasiért. Szemét lehunyta, elszámolt tízig, és levetette gátlásait, valamint a trikóját. Alatta nem viselt melltartót; sose, illetve nagyon-nagyon ritkán szokott csak hordani, általában az ünneplő blúz alatt. Igazából nem nagyon volt rá szüksége, nem voltak akkora cickói, és még megálltak maguktól. Barbara gyorsan megszabadult a sajátjait fixálótól, és a nadrágjától is. Rozi utánozta. A törölköző alatt növekedett a halom. Az izmos, barna, szép arcú lány testének többi része is tetszetős volt. Karcsú nyaka alatt lányokhoz mérten széles válla, erőteljes háta volt, almányi, kerek, feszes mellein sötét, kemény bimbók csücsültek keskeny udvarral, melyet a fiú nagyra értékelt. Lentebb feszes has, kerek köldök, fehér bugyi, izmos combok-lábak. Hozzá képest Barbara sokkal kerekebb volt, bár nem kövér. Válla keskenyebb, gömbölyűbb, keblei ugyanakkor jóval nagyobbak, súlyosabbak voltak, pocakján nem voltak ugyan kockák, de felesleg sem, lábai is inkább adottságképpen néztek ki jól, mint bármilyen torna hatására. Odabújtak a kétszeresen is álló fiatalemberhez, cirógatták a felsőtestét, cicijeik, izgatott-kemény bimbóik ugyanúgy kivették részüket a kellemes érintésekből, mint kezeik. Barbi egyre lentebb kotorászott, míg végül rámarkolt a lényegre. Forró és vaskos példányt szorongatott, egyelőre még a ruhán keresztül, de ez nem volt nagy akadály, melyet percek múlva el is hárított. Először a csomót kereste, de az a másik oldalon volt, és mivel Rozi nem figyelt rá, alulról támadott. Nem ez volt az első fütykös, amit megérintett, de hosszabb ideje nélkülözte már, szinte az újdonság érzésével töltötte el. Úgy szorongatta, mintha a (nemi) élete múlt volna rajta. Felpillantott a fiúra, aki közben mindkét kezével átkarolta a csajokat, és viszonozta a simogatást, bár ő jobbára a formás fenekeken időzött sokat. Karcsi rápillantott, néhány másodpercig csak nézték egymást, aztán Barbara csókot nyomott a pasi ajkaira. Egyelőre csak egy apró érintés volt csupán, de megismételték, ezúttal hosszabban, szenvedélyesebben. Rozi is felbátorodott, keze a megemelt lepel hozzá közel eső csomójára mozdult, és rájött, kelleni fog a másik is a kibogozáshoz. Megbontotta, levette a törölközőt. A látvány több volt, mint izgató. Barbara finom keze még mindig szorongatta a termetes példányt. Rozi akkorát sosem látott, igaz, nem sok hímtaggal volt még dolga. Karcsi valamivel nagyobb fütykössel rendelkezett, mint az átlag férfinép, kollégái olykor ugratták is emiatt a munkahelyi zuhanyzóban. A lányok körében azonban osztatlan sikert aratott, és a fiú számára ez volt a fontos. Rozi leguggolt, hogy szemtől szemben gyönyörködhessen a szálfaegyenes, vaskos-eres szervben, melynek tövén göndör szőrzet sötétlett. Barbara még a markában tartotta, igaz, megállt az magától is. Rozinak valóban volt már dolga fiúval, ám közel sem annyiszor, ahányszor azt barátnőinek állította, ez indokolta kezdeti tétovázását. Elkérte Barbitól a dorongot, evezőhöz szokott kezébe fogta a termetes, forró példányt. Nem túl sok tapasztalatával annyit azért tudott, mit is kell tennie. Felhúzta a bőrét, a fényes makk enyhe szappanillatot árasztott. Félve kidugta nyelvét, megérintette a pénisz hegyét. Sima volt, de ahogy tovább „tapogatózott”, érezte a karimáját. További köröket tett rajta, egyre határozottabban bátrabban, majd a szájába vette. Nagy volt, de megküzdött vele, és arra gondolt, hogy csak nagynak érzi, elvégre az egyetlen pasas, akinek eddig ugyanezt megtette, jóval szerényebb méretű volt. Egyre jobban beleélve magát, szopogatta a dorongot, miközben a feje fölött is zajlott az élet. Karcsi és Barbara csókolózás közben simogatta a másikat, amikor a vörös lány elengedte a fütyköst, jobbára partnere mellkasát, hátát, izmos-szőrös fenekét cirógatta, a srác azonban jobban hozzáfért Barbi intim tájaihoz, így először a fehér bőrű, selymes-feszes ciciket simogatta. Éppen arra járó ujjai valamelyikéve megböngyörgette a sötétpiros bimbókat. Később megpróbált jobban lehajolva ajkaival is hozzájuk férni, de kényelmetlen volt, és figyelnie kellett az előtte guggoló Rozira. Kellemes érzést okozott a sportos lány tevékenysége, de képes volt elvonatkoztatni tőle, figyelme java része Barbira irányult. Ha már a melleihez nem fért a szájával, akkor tovább matatott ujjaival délre. A fehér bugyi forró dombjára simult a tenyere, középső ujja pedig enyhe nyomást gyakorolt oda, ahol szükségét érezte. Rátalált a megfelelő pontra, Barbi halkan felsóhajtott. Percekig tartott ez a játék, és nem tudni, melyikük akart továbblépni, mert egyszerre nyúltak a bugyi szegélyéhez. A fiú azért, hogy ujjai alá tudjanak férkőzni, a lány pedig le akarta venni. Nehéz volt kivitelezni így, csókolózva-ölelkezve, és Rozi csak azt vette észre a szeme sarkából, hogy mindketten a bugyival bénáznak. Segítőkészen lehúzta a makacs fehérneműt, egy pillanatra rácsodálkozott a vörös pamacsos, egyébként szőrtelen puncira. Ilyet sem látott még ilyen közelről, és visszatért a fütyihez, Barbara pedig enyhe terpeszben várta Karcsi kezét. A teherautó-szerelő, és rakodómunkás fiatalember olyan ügyesen, gyengéden dörzsölte az egyre nedvesedő puncit, mintha valami finom műszeren dolgozott volna. Kezdett azonban kényelmetlenné válni a helyzet, a srác javaslatára az egyik ágyra telepedtek, Barbi hanyattfeküdt, tárt combjai közé félig az oldalára heverve Karcsi került, altestét annyira elfordította, hogy Rozi is hozzáférjen, igaz, utóbbi maradt a padlón. Kényelmesebb volt. Karcsi egy pillanatra rácsodálkozott az előtte nyíló ölre. Nem szokott hozzá a fazonra borotvált puncihoz, ám határozottan tetszett neki. Vörös hajú, vörös szőrzetűvel sem akadt még dolga, ez a pamacs pedig még dobott az összképen. Végigcsókolta a szőrtelen szeméremajkakat, melyek a tárt combok ellenére is kislányosan zárva maradtak. Halk sóhaj volt a válasz. Jó, akkor következett a második lépés, a nyelve. A nők nagyon szokták szeretni, és ő is, így a hegyével végigsiklott rajta. Mindkét nagyajkon fel és le haladva, és végül a résbe furakodott. Megtalálta a kéjgombot. Lassan, de erőteljesen mozgatta nyalószerve, később kezével széthúzta a puncit. Még jobban hozzáfért a vérbő csiklóhoz, nyalakodott kevéskét a kisajkakon, és néha becsúszott a bőven nedvező hüvelybe is. Barbi mindezt halkan nyögdécselve élvezte, leginkább azért, mert eddig nem nagyon akadt olyan férfi az életében, aki ennyi figyelmet szentelt volna puncijának orálisan. Rozi pedig, ha már a szájjal izgatásról van szó, továbbra is a kemény, kitartó fasszal foglalatoskodott. Hol végignyalta tövéről hegyére, nagy utat járt be ilyenkor a nyelve, hol csak a makk hegyén körözött, érintve az alsó, érzékeny részét, és előfordult, hogy mohón szopta, kezével mozgatva a bőrét, úgy segített rá még jobban. Karcsi kétségkívül kitartó ember volt, de nem a végtelenségig. Figyelmét ugyan az előtte nedvező puncira fordította, de Rozi ténykedése nem volt rá hatástalan. Arra törekedett, hogy Barbarát minél előbb a csúcsra juttassa. Sikerült. A vörös hajú lány halkan, de egyre szaporábban nyögdécselt, levegőért kapkodott, alteste finoman megrándult, végül egy nyikkanással elélvezett. Karcsi arcán ezek után jelent meg olyan kifejezés, ami arra utalt, élvezi Rozi munkáját. Nem is kicsit. Alig néhány pillanattal később a fiatalember is a csúcsra ért. Vaskos farkából nagy erővel spriccelt az ondó a meglepett lány szájába. Rozi még sosem ízlelte ezt a folyadékot, és ijedtében majdnem félrenyelte, de végül mégsem ment tüdőre. Egész finomnak találta, úgyhogy alaposan kipréselte, és le is tisztogatta a kéjrudat.

 Móni olyannyira nem tágított Sanyi mellől, hogy annak a fotelnek a karfájára ült, amelyikben a fiú foglalt helyet. Leplezetlen vággyal a szemében bújt hozzá egyre közelebb, és próbált valamilyen módon jelezni Ibolyának, húzódjék közelebb. A szöszi örömmel tette meg, és át is ölelte a pacákot. Sanyi tudta, hogy ragadnak rá a csajok, de ezt azért nem gondolta volna, hogy ennyire. Jobbról és balról egyaránt finom kezek cirógatták mellkasát, viccesen meg-megrándította izmait, és persze ő is próbált viszonozni valamit az érintésekből. Egyik lány sem tiltakozott, ha intim tájékra tévedt a keze, ellentételezésként a bátrabb Mónika időnként a rövidnadrág elején markolt keveset. Ennél a hármasnál nyoma sem volt a tétovaságnak, a vörös hajú lánynak volt gondja arra is, hogy eközben a blúzát gombolgassa. Ibi pólóban volt, így, ha barátnője példáját akarta követni, jobbnak látta azt levenni. Szép nagy melleihez tartót hordott, hogy kordában tartsa őket, egy füst (és két mozdulat) alatt attól is megszabadult. A fiatalember másik oldalán hasonló mutatvány zajlott le Móni részéről, az ő hasonlóan szép, és hasonlóan nagy mellei is szabaddá váltak. Sanyi csak a kezével érte el őket, de egyelőre ez is elegendő volt. Már két finom kéz kóricált a nadrágján, melyen forró, és kemény halom jelezte, tetszik a helyzet. Az egyik kéz a nadrág alá furakodott. Ibolya markolta meg a fütyköst, és Móni segítségével a napvilágra segítette. Mindketten fogták, és még így is kilátszott belőle pár centi. Szép példány volt, az biztos. A lányok, mintegy varázsütésre, eltűntek a fiú mellől a karfákról, arcuk az ölénél jelent meg. Kicsit hátrébb tolta magát, hogy kényelmesebb legyen, ugyanazzal a lendülettel letolta a gatyát, melyet Ibolya vett le róla végül. Móni eközben máris kezelésbe, pontosabban a szájába vette a faszt. Nem volt kezdő a lány, ajkai fel-le mozogtak, keze pedig hasonló ütemben húzkodta a fitymát. Nyelve végigsimogatta a makkot, olykor az egész rudat, majd hamarosan átadta barátnőjének. Ibolya sem volt kezdő, ám nagyon tapasztalt se, mindenesetre megbirkózott a feladattal, leginkább azért, mert akarta. Közben Móni gyorsan levette a nadrágját, és bugyiját, közben intett Ibinek, tegye meg ő is. Addig vállalja, hogy fenntartja Sanyi izgalmi szintjét. Meztelenek voltak már mindhárman, és azon törték a fejüket, hogyan tovább. Móni átrendezte a helyzetet. Ibolyát ültette a pasi helyébe, a szőke lány ugyan nem értette, miért, főleg, amikor Sanyi úgy térdelt elé, hogy nem az ágyéka került az öléhez, hanem a mosolya. A fiú, alapos lévén, először megcsókolta a „könyvtáros lány” ajkait, onnan percekkel később a nyakára tért, majd a melleire. Sanyi egy pillanatra elmosolyodott azon, hogy a szöszi lány bőre fehérebb, mint a vörösé, aztán átadta magát a két telt cicinek. Nyalogatta, szopogatta, gyengéden harapdálta a kemény bimbókat. Ibolya lehunyt szemmel élvezte, sosem gondolta volna, hogy ennyire érzékenyek a mellei. Sanyi nemsokára lejjebb haladt, a lány hasára. A köldöknél elidőzött, de reakciót nem tapasztalt, továbbállt. Ritkás, sötétszőke szőrháromszöghöz érkezett. Ibolya nem borotválta a punciját, de szőrzete nem is volt olyan dús, hogy a fiú ne találja meg azt, amit keres. Gyengéden még jobban távolította a combokat, amit a lány először nem értett. Akivel eddig intim dolga volt, ilyen módon sosem kényeztette, de most Sanyi megmutatta neki, milyen egy ilyen. A fiatalember kinyújtotta a nyelvét, és a telt-húsos ajkak között a résbe fúrta. Csiklandozta orrát a göndör „bunda”, de nem érdekelte. Lassú csapásokkal mozgott fel és le, később ujjai segítségével feltárta a nedves, rózsaszín hüvelyt, a pici kisajkakat, a máris vérbő csiklót. Ibolya még ekkora gyönyört eddig nem érzett, bár volt fogalma az orgazmusról. Az említett érzés pedig viharsebesen közeledett, Sanyi mutatóujját a szoros-forró vaginába vezette, hogy rásegítsen. Percekkel később a lány felsóhajtott-nyögött, megmerevedett, és nagyot élvezett. Móni ez idő alatt a termetes péniszt izgatta minden tőle telhető módon, ám arra ügyelt, hogy a fiú el ne élvezzen. Barátnője orgazmusa után ismét váltást javasolt, a srácot ültette a fotelbe, fölé pedig az értetlen Ibit rendelte. Fesztelenül húzta szét a szőrös szeméremajkakat, és igazította a hüvelybe a „kardot”. A guggoló csajszinak ez a pozíció is új volt, mint minden, ami nem a klasszikus, misszionárius volt. Rájött, hogy valamilyen szinten tudja szabályozni a mélységet, és a sebességet, ezen csak dobott Móni, akinek nyelve egyaránt otthonosan mozgott mindkét nem szervén. Ibolya a második tetőpont felé lovagolta magát, némi turbóval. Hamarabb felért, mint az előbb, és jóval zajosabban. Nyögdécselt, és sikongatott, amikor pedig az orgazmus megrántotta a testét, mélyen a faszba ült, lélegzete elakadt, és hosszú sóhajjal engedte csak ki.

 Most már Móni is részt kért magának Sanyiból, ha már egyszer ő „fedezte fel” a fiút. Kicsit átrendezte ismét a formációt, ő ült a fotelbe, a srác pedig a bútordarab előtt térdelve igazította a vörös pamacska alatt nyíló nedves résbe kőkemény farkát. Lassú mozdulattal vezette a szőrtelen szeméremajkak közé, hihetetlenül jólesett az újabb forró szorítás. Tempója lassan gyorsult, és némi pluszt adott érzéseinek, hogy Ibolya a karfára telepedve széttárta ölét. Sanyi már nem tudott kellőképpen foglalkozni a másik puncival, csak szemlélője volt, ahogy a szemüveges lány ujjaival finoman izgatta magát, ezzel pedig kis mértékben őt is. A látvány sem volt elhanyagolható, de az érzés mindent felülmúlt. Móni és Sanyi a csúcs felé közeledett, a vörös lány valamivel gyorsabban. Percekkel később aprót rándult, felsikkantott, kezeivel előrenyúlva átfogta a srác derekát, ily módon feszítette gyönyörtől lüktető vaginájába a dolgos faszt. Még alig csillapodhatott, a fiú is felért a tetőpontra. Kemény dorongját kihúzta, megmarkolta, két mozdulat után vöröslő makkjából messzire lövellt a sperma.

 A helyzet bent a szobában, a kanapén is változott. Barbara és Karcsi eldohányzott egy cigarettát, és az amúgy sportember (és kocabagós) Rozi is csatlakozott. A vörös hajú lány a szünetet, és akissé ernyedt helyzetet arra használta fel, hogy ismét vágyat ébresszen, ezért igyekezett úgy helyezkedni, hogy nedves öle minden része látható legyen. Időnként rátett egy lapáttal, megdörzsölte szemérmét, ami nem kerülhette el Karcsi figyelmét. A füstölő rudak elnyomtával Barbara még nyíltabban játszott magával, és örömmel vette észre, a dorong megmerevedett. Azzal a lendülettel szinte lerohanta a srácot, és mikor az hanyattfeküdt (kevés híján Rozi ölébe), tulajdonképpen magához ölelte a termetes fütyköst. Kicsit még babusgatta formás-nagy keblei közt, nyelvheggyel került hármat a makkon, de már magában akarta érezni minden centijét. Lovaglóülésben helyezkedett Karcsi fölé, kezével pedig a megfelelő helyre billentette a péniszt. Kellően nedves vaginája vágyakozva fogadta magába, a lány lassan emelgette altestét. Rozi tétován, törökülésben figyelte a helyzetet, és kicsit úgy érezte, ő most felesleges harmadik, de a fiú határozottan kérte, jöjjön közelebb. Nagy nehezen felfogta, Karcsi azt akarta, guggoljon az arca fölé. Addigra a sportos lány is levette a bugyiját, és szinte szégyenkezve helyezkedett a kívánt pozícióba. Karcsi egy pillanatra elképedt. Nem nézte volna ki Roziból, hogy borotválja intim testrészét, ám úgy tűnt, mégis. Gondosan, teljesen. A lány még meg is nyitotta előtte, hogy könnyebb legyen a dolga. Nagyajkai közül előbukkantak a fejlett-nagy kisebbek, klitorisza is kitüremkedett. A srác megvadult az ilyesmiért, teljesen elfeledkezve a farkán vágtató Barbiról, csak az előtte nyíló, nedveit szivárogtató puncira koncentrált. Nyelve áhítattal tett egy kört a rózsaszín gombon (miközben Barbara a sajátját dörzsölte minél előbbi orgazmusa érdekében). Rozi remegve felsóhajtott. Nyelv még sosem érintette „ott”, ám határozottan jó volt. Karcsi pedig egyre hevesebb lett. Nyalószerve ide-oda pörgött és forgott a vérbő-duzzadt csiklón, a húsos kisajkak között, és néha megízlelte a hüvely nedveit is. Mindkét lány egyre hangosabb lett, ahogy egyre jobban erősödött testükben a gyönyör, és a fiú arca fölött guggoló-térdelő lány hamarosan elakadó lélegzettel, megrándulva, nedveit bőven árasztva elélvezett. Barbara nem sokkal lemaradva követte, mélyen beleült a kemény faszba, hüvelye alaposan megszorongatta a csúcsponton. Pár pillanatnyi pihegés után Karcsi vette át az irányítást. Farkáról leemelte gyengéden Barbit, Rozit hanyattfektette, és a széttáruló, izmos combok közé helyezkedett. A vörös lány nem volt irigy, sőt, még segédkezett is, ő húzta szét Rozi szeméremajkait, hogy a bíborló makk akadálytalanul közéjük csusszanhasson. A fiú nem volt finom, de durva sem, határozottan döfte be dárdáját. A lány arca egyetlen pillanatra fájdalomfintorba torzult, de ahogy hüvelyét kitöltötte a kéjrúd, és ahogy mozgásba lendült, hihetetlen kéjt okozott. Barbara ott sertepertélt mellettük, finom ujjaival a vérbő csiklón táncolt, hogy még jobban fokozza barátnője élvezetét. Igyekezete meghozta gyümölcsét, Rozi percekkel később újabb orgazmus felé közeledett. A sportos lány nyögdécselése megszakadt, előrenyúlt, derekánál fogva feszítette magába Karcsit. Alteste megrándult, ahogy az újabb gyönyörhullámok átcsaptak rajta. Barbara keze kettejük közé „szorult”, még neki is jólesett a lüktetés, és szerencséje is volt ezáltal, mert a fiú Rozi csillapodtával kihúzta dolgos dorongját, lövésre készen. Barbi azonnal megmarkolta, ügyesen helyezkedve még szájába is tudta venni. Nyelvének már nem volt ideje mozdulni, a vaskos rúdból máris fröcskölt elő a sperma, a lány gyengéden masszírozta ki minden cseppjét, és nyelte is le.

 Negyedóra múlva, még ruhátlanul, ám maximálisan kielégülve ültek a dohányzóasztal körül, fejük felett füstfelhő terjengett.

 - Nem tartottunk fel nagyon? – kérdezte Móni a fiúktól.

 - Ilyesmivel soha! – válaszolt Sanyi.

 - Máskor is nyugodtan feltarthattok! – tette hozzá Karcsi.

 - Most viszont ideje lesz indulni, késő van már! – jegyezte meg Ibolya az órájára pillantva.

 - Akkor öltözködjünk! – emelkedett fel Móni és Barbara.

 Később, már az utcán sétálva a lányok fogadalmat tettek egymásnak, hogy erről a délutánról soha, senkinek nem beszélnek.

 - És ne feledjétek a holnapi kirándulást! – intette barátnőit Rozi, mielőtt elváltak volna egymástól.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.