A stopos tizedes

 Fiatal, húsz év körüli srác igyekezett a lejtős utcán lefelé. Az utca végén a főút látszott, a srác minden alkalommal idegesen rezdült össze, ahányszor egy elhaladó járművet meglátott. A buszhoz sietett, nem akarta lekésni, mert egy óra múlva indult csak a következő, és a mínusz egynéhány fokban utált ácsorogni. Sikeresen kikerült néhány álnok jégtócsát, és már egész jól érezte magát, ám az utcasarkon tányérsapkás alak fordult be. „A rosseb ebbe a Szokolaiba! Pont most kell erre jönnie!” - morgott. A férfi kikerülhetetlenül közelgett, és meglátva a srácot egyre jobban elvigyorodott.

 - Áh, Kovács őrvezető! - nyájaskodott a férfi.

 - Főtörzs úr, én a Petrik vagyok, és tizedes... - javította ki a srác. A főtörzs vigyora nem szűnt.

 - Bocsánat, de mindig összekeverem magukat. Olyan egyformák! Nem rokona véletlenül?

 - Nem. Semmi közöm hozzá - topogott a hidegtől és a türelmetlenségtől a srác. Tudta jól, a főtörzs direkt tartja fel. Valamiért pikkel rá.

 - Pedig azt hihetnénk, hogy az öccse, vagy ilyesmi... Na, mindegy... Hazafelé igyekszik?

 - Igen.

 - Hát akkor jó utazást kívánok, Kovács!

 - Petrik.

 - Ööö... igen, Petrik. - kis szünetet tartott a tiszt. - Nos, akkor kellemes pihenést kívánok, üdvözlöm az édesanyját! - ezzel Szokolai főtörzs útjára engedte a leplezetlenül türelmetlen tizedest.

„Én meg a tiedét!” - gondolta a srác, és szinte futva ment lefelé az utcán. Pár méternyire járt már csak a saroktól, mikor méltóságteljesen egy sárga E94-es robogott el Vác felé. A busz, amihez már nem kell sietnie. „A dögvész vigye el ezt a Szokolait!” - mérgelődött. A következő busz egy óra múlva indul Pestre, vonat meg a fene tudja, mikor. Kikanyarodott a főútra, és elindult a város határa felé.

 Az út lejtett, a völgyben vasút szelte ketté az utat. Az átjáró lámpája pirosan villogott, de mire a srác észlelte, egyáltalán felfogta volna a látványt, a piros „Bzmot” már el is haladt az átjáróban Diósjenő felé. Talán egyszer, ha ment haza vonattal onnan, Rétságról, de az életét is elunta, mire Vácra ért, és még ott is át kellett szállni. Eldöntötte, stoppolni fog. Ilyet sem tett még sokszor, de most sietett, fázott, haza akart jutni minél hamarabb.

 Igen, sietett. Igyekezett, hogy lássa a szüleit, nővérét, és Őt. Kingát. Egy hete látta utoljára, ami nem is olyan nagy idő, tekintve, hogy volt, aki havonta járt haza. Hiányzott a lány simogató közelsége, testének forrósága, illata.

 Félig révedten fordult meg és tette ki az ujját, de nem nagyon jutott el tudatáig a forgalom, gondolatai Kingácska körül jártak.

 Sötétkék Ford KA fékezett mellé, és türelmesen bevárta az odabaktató fiút. Az bekukkantott, vele korabeli lány ült mosolyogva a volánnál.

 - Csüccs!

 - Köszi, merre felé mész?

 - Pestre megyek, és te?

 - Én is.

 - Akkor kötözd be magad, és indulás!

Elindultak hát a főváros felé. Az autó csendesen vette az emelkedőt s a kanyarokat, utasai percekig némán ültek, a srác fázósan összehúzódva melegedett.

 - Rohadt hideg van odakinn, mi? - nézett a srácra a lány. Szolid, szürke kosztüm volt rajta, rövid szoknyával, csillogó, szürke harisnyával. Könnyen beszélt, fűtött irodából fűtött autóba ült, azóta ki sem szállt.

 - Hát, eléggé! A busz az orrom előtt ment el!

 - Nem irigyellek! Merről jöttél?

 - Csak innen, Rétságról, a laktanyából.

 - Katona vagy? Sok van még?

 - Kábé két hónap - direkt nem mondta, hogy „hatvanhét”, nem szerette az ilyet, ő csak azt várta, hogy vége legyen.

 - Akkor már nincs is olyan messze...

 - Február elején.

 - Most a szüleidhez mész?

 - Igen, meg a barátnőmhöz.

 - És hol laksz Pesten?

 - Sashalmon, te?

 - Mátyásföldön. Azt hiszem ezt nevezik háztól házig fuvarnak, ugye? - mosolyodott el a lány.

 - Disznóm van, az biztos! - nevetett a srác, és gúnyosan integetett a busznak, mikor Szendehelynél megelőzték.

 Csengetés. Szőke hajú lány nyit ajtót.

 - Gyere, muterék nincsenek itthon, elutaztak a hétvégére a nagyanyámhoz.

 - Tomi?

 - Még nem jött, és különben is, ha most indult is, még legalább két-három óra, mire ideér!

 - Biztos vagy te ebben?

 - Mindig így jön haza, gyere, ne totojázz!

A lány becsapta az ajtót, a belépett vékony, magas, nem túl jóképű srácot csak úgy vonszolja maga után. Franciaágy előtt állnak meg, a lány ajkai mohón falják a srác keskeny, borostás arcát, nyakát, és ajkaira tapadnak. Már nem aggódik a fiú sem, egyre határozottabban viszonozza a csókokat, keze a lány melegítőnadrágjára simul, az ormótlan nadrág alatt kemény félgömböket tapint. A lány, mint egy tüzelő szuka, vonaglik a karjaiban, szinte széttépi a srácon lógó vastag inget, alatta a pólót. Vadul az ágyra löki, és villámgyorsan alsóneműre vetkőzteti őt is, magát is.

 - Kívánlak, Tibi, kívánlak! - nyögi a szöszi, pirosra lakkozott körmei a keshedt mellkast karmolják finoman.

 - Én is kívánlak, Kinga, én iiis! - nyögött fel Tibi. A lány ujjai a hasán lecirógva a rettentő duzzanatú alsónadrágra értek, és pattintották elő a jókora, vékony vitorlarudat. Az alsónadrág messze szállt, Kinga ujjai a vékony dákóra szorulva lehúzták a fitymát. Sima, lila makk vált láthatóvá, piros rúzsos, mohó lányajkak szorultak a nyakára. Nyelv pördült, Tibi hördült. Imádta, ha szájjal kényeztetik, másra úgysem volt jó. Nagyon sok lány volt már az ágyában, de mindannyian azt mondják, Tibi csapnivalóan dolgozik a szerszámával. Hiába hosszú, ám vékony. Minderről a srác mit sem sejtett, és óriási szerencséje volt, hogy Kingával megismerkedett. Neki mindegy volt a méret, csak a meleg, kispriccelő ondót szerette. Most is azon volt, hogy Tibi elélvezzen, utána esetleg jöhet más is.

 - Kinga, ne! Meg... meg akarlak...

 - Majd, Tibi, majd utána! - nyögte Kinga, és folytatta a számára oly drága nedű előcsalogatását. Nyelve egyre a makkon, annak nagyon érzékeny alsó részén keringett, mialatt ajkai fel-alá csúszkáltak a vékony, erezett rúdon. Nemsokára finom, sós nedvességet nyalintott. Az előnedv. Mindjárt és máris... nem, azonnal kilövellt a fehér, nyúlós, sós sperma. Tibi levegő után kapkodva tikácsolt az élvezettől, Kinga szuszogva, gyors nyelvcsapásokkal habzsolta és nyelte a nedűt. Vékony, hosszú ujjaival az utolsó cseppeket is kipréselte a zsugorodó péniszből, és elengedte.

 - Na, milyen volt? - bájolgott a lány.

 - Csodálatos! - ez igaz volt. Tibi sok nője közül kevés akadt ilyen szájtechnikával.

 - Ez még csak a kezdet volt, Tibikém! - emelkedett fel a lány, és állt az ágy végéhez.

 - Na de Tomi...

 - Kit érdekel már Tomi! Hetente, kéthetente hazajön, és állandóan ide megyünk, oda megyünk! Moziba, sétálni, állatkert, kirándulás, vízitúra a Tiszán! Holt uncsi. Utálom az ilyet. Nem mondom, ő is szeret kettyinteni, de hol van ő énhozzám! Csak azért vagyok mellette, mert rengeteg pénze van! Ne is törődj vele, inkább velem foglalkozz!

 Csendben ültek az autóban, közeledtek a város felé. A lány Szécsényből jött, könyvesboltba vitt néhány új könyvet, ilyennel foglalkozó cégnél dolgozik, és sűrűn jár arrafelé. Mártának hívták, ami miatt külön sopánkodott egy sort a fiúnak. A kétezredik év küszöbén még ilyen nevet adnak egy lánynak. Tamás, a srác bizonygatta ugyan, hogy nagyon jó név, Mártit nem sikerült meggyőznie. A srác, mint azt már eddig megtudtuk, katona volt, civilben pedig a szüleivel lakott, és a családi vállalkozásban dolgozott.

 A sötétkék autó szolid, rendezett családi ház elé kanyarodott.

 - Hát, kösz a fuvart - köszönt el Tamás. - És boldog karácsonyt.

 - Nincs mit, és neked is boldog karácsonyt.

Alig másfél hét volt hátra e jeles ünnepig, és egyikük sem gondolta volna, hogy találkoznak még.

 Tamás bement a házba, üdvözölte szüleit, az üzlet iránt érdeklődött, aztán lezuhanyozott, és a szürke Golfba vágta magát. „Hogy fog örülni Kinga, ha meglát!” - gondolta, miközben a Centenáriumi lakótelep felé kotort.

 Fokhagymagerezd popsi tolatott a merev rúd végén bíborló, feszülő makk felé. Piros körmű, vékony lányujjak fonódtak rá, finoman izgatva barnásszőke szőrrel dúsan benőtt, fejlett nagyajkak közé bújtatták. Forró és nedves barlang fogadta magába, Kinga majdnem tövig ült Tibi dákójába. Mindketten halkan, de kéjtelin nyögtek fel. A lány gyorsan mozgásba lendült, és hogy jobban élvezze, jobb keze ujjai dús punciajkai közé nyomulva a duzzadt csiklóját kezdte nyomorgatni. Igen, ez már határozottan élvezetesebb volt neki, hiába lovagolt, Tibi hímtagja vékony volt az ő vaskosabb kéjrudakhoz szokott hüvelyének. Ezzel a módszerrel azonban ő is a megfelelő ütemben ért a csúcsra. Hüvelye összehúzódott, alteste megrándult, és halk sikkantással elélvezett. Kéjesen súgta Tibinek.

 - Hol jársz?

A fiú csak annyit nyögött „Itt!” Vékony szerszáma összehúzódva, lüktetve fröcskölte az ondót Kinga forró hüvelyébe. Amint Tibi elélvezett, a lány leszállt róla, és a zsugorodó péniszből kéjesen nyalogatta le a még előcsordogáló cseppeket.

 Csengőszó. Kinga éppen befejezte az öléből visszaszivárgó nedvek letörlését. Intett a srácnak, és pillanatok alatt felöltöztek.

 - TOMI! - sikított Kinga, mikor kilesett az ajtón. A következő pillanatban a srác nyakában volt. Meggyőző alakítás volt.

 - Szia, tizedes! - jött elő Tibi. - Kösz a CD-ket, majd, a jövő héten hozom őket! - és a vékony srác ilyképpen kivágva magát elillant.

 - Hello, Tibi!

 Kinga bezárta mögöttük az ajtót, gyorsan lezuhanyozott, és szenvedélyesen esett a fiú karjaiba. Hatalmasat szeretkeztek, mindketten nagyot élveztek, még annak ellenére, hogy Kinga egyszer, az orgazmus bódulatában Tibi nevét nyögte, de a srác félrehallotta, Tomit értett, így nem tűnt fel neki semmi.

 A karácsonyi ünnepek hétköznapra estek, így Tomi az előtte való hétvégén nem, csak közvetlenül a karácsony előtti napon mehetett haza, bár 26-án éjfélre vissza kellett térnie a laktanyába. Ez még nem is zavarta volna a tizedest, az viszont már igen, hogy az indulás napján reggel Szokolai főtörzs körletszemlét tartott. Tamással kötözködött egy sort, éppen csak annyit, hogy a fiú még rohanvást se érje el a buszt. A srác gondolatai minősíthetetlenek voltak Szokolai felé, őt Ödipuszhoz, anyját ősi mesterségű hölgyhöz hasonlítgatta, néha kétségbe vonva a főtörzs nemi hovatartozását. Dühösen indult a vasút felé, hátha. Mérgelődéséből dudálás, kiabálás riasztotta. Sötétkék Ford KA letekert ablakából ismerős arc mosolygott rá.

 - Márti!

 - Hello, Tomi! Ráérsz egy kicsit? - épp az ellenkező irányba állt az autó.

 - Végül is...

 - Akkor gyere!

Tamás beült.

 - Most megyek, a változatosság kedvéért Balassagyarmatra, viszek egy doboz könyvet, aztán hazaviszlek, jó?

 - Persze, a busz úgyis megint elment az orrom előtt.

Régi barátokként csevegték végig az utat Gyarmatig, ott a lány leadta a könyveket az üzletben, majd körbenéztek egy kicsit. Tomi betért egy ékszerüzletbe, Kingának vett egy arany karkötőt karácsonyra, Márti elismerően csettintett.

 - Szép darab! Kár, hogy nekem nincs ilyen pasim!

 - Miért, milyen van?

 - Semmilyen. Nincs még pasim.

Tomi nehezen, de elhitte. Beültek az autóba, és irány Budapest.

 A srácék háza előtt Márti még megkérdezte.

 - Mikor jössz legközelebb?

 - Szilveszter előtti délután.

Márti a naptárját böngészte: - Az jó. Szécsénybe kell menjek, akkor elhozlak megint, jó? Hánykor leszel ott?

 - Hánykor? Durván négykor.

 - Akkor boldog karácsonyt!

 - Neked is! - ezzel elváltak útjaik.

 A karácsony hamar eltelt, Kinga megint hajszál híján úszta meg a lebukást Tomi előtt, de az még mindig nem vett észre semmit. A lány örült ugyan a karkötőnek, a lelke mélyén azonban a „Csak ennyi?” fortyogott. Nem is nagyon bánta, hogy a fiúnak vissza kell mennie a laktanyába.

 A következő eltávozás alkalmával Tomi jót mulatott magában, mikor a hernyóskodó főtörzs előtt nyugodt derűvel állt, nem sietett. Ez olyannyira felbosszantotta Szokolait, hogy viszonylag időben elengedte a fiút. Az nem sietett. A sarkon várt, s nemsokára a KA melléállt.

 - Szia, Márti.

 - Szia, Tomi.

Elindultak. Sokáig szótlanul ültek egymás mellett, szemük sarkából a másikat figyelve.

 - Szép vagy! - szólt a fiú néhány perc után.

 - Köszönöm, de azt hiszem, neked barátnőd van, nem? Nem lenne helyes az én külsőmmel foglalkoznod.

 - Igazad van, de én hűséget fogadtam...

 - És nem vakságot! Közhely, brr...

 - Ebben is igazad van, de én szeretem Kingát... igen, szeretem.

 - És ő? Szeret téged?

 - Hát... persze, igen... azt hiszem...

 - Nem vagy túl meggyőző, csak nem bizonytalan vagy Kingát illetően?

 - Nem is tudom. Most megfogtál. Az utóbbi egy, másfél hónapban valami nem stimmel vele. Mintha nem szeretne úgy, mint régen.

 - Miből gondolod?

 - Tetteti magát. Nyal-fal, ölelget, cirógat, de valahogy hamisan cseng az egész. Volt hogy még izé... azt is megjátszotta...

 - Az orgazmust?

 - Igen, pedig igyekeztem, de mintha unta volna...

 Márti vállat vont, nem faggatta a fiút, és hazáig csak csupa huszadrangú témáik voltak. Tomiék háza előtt még feltett egy kérdést.

 - Nem jöttök el bulizni szilveszterkor?

 - Sajnos már elígérkeztünk egy barátunkhoz, de azért kösz.

 - Ha esetleg meggondolnátok, csak hívj! - egy névjegykártyát adott a lány. - Búék!

 - Neked is!

 Szilveszter délelőttje. Tomi átruccant Kingához, csak mert hiányzott neki, és nem akarta megvárni az estét. Még látta, amikor a lány szülei és nővére elmennek otthonról. Csengetésére Kinga nyitott ajtót, s beengedte. Csókolóztak, ölelkeztek egy sort, aztán a lány kibontakozott Tomi karjából.

 - Még le akarok zuhanyozni.

 - Csak nyugodtan, de siess!

 - Nem jössz be?

 - Szeretnéd?

Kinga kézenfogta Tomit, és bevonszolta az apró fürdőszobába. Alig-alig fértek el, de nem zavarta őket. Kinga kibújt a szürke pólóból, és a szabadidőnadrágból. Fehér, egyszerű bugyi maradt csak rajta, és szembefordult a fiúval. Szőke haja egyenesen omlott a vállaira, sötétkék szeme furcsán csillogott Tomira, orra pisze, szája eperpiros rúzstól csillog, kicsit kihangsúlyozza keskeny ajkait. Helyes, kicsit sápadt és keskeny arca volt, feje vékony nyakon ült, vállai a vékony alkatú lányokra jellemzően csontosak és csapottak voltak. Mellkasán almányi, feszes, hetyke cicik ültek, ám alattuk néhány borda kilátszott. Kinga vékonysága ellenére alig látható hájat eresztett a hasára, de ez elhanyagolható volt. Dereka keskeny, ám csípője sem volt sokkal szélesebb, feneke fokhagymagerezd formájú, feszes, kemény húsú, combjai karcsú, mérsékelten izmoltak, és a vádlija is hosszúkás, formás. Tomi gyönyörködve nézte, tegnapi fenntartásai elszálltak.

 - Van egy meglepim! - mosolygott Kinga, és reakciót sem várva letolta a bugyit. Tamás szemei csigaszerűen guvadtak ki a lány ölére tekintve. Ahol eddig göndör, szőkésbarna szőrháromszög terjengett, most kislányos, húsos, csupasz nagyajkak virítottak.

 - Tetszik? - kekeckedett a lány. - Tudom, hogy igen!

 - Csodás! - nyögte nagy sokára a srác.

 - Lezuhanyzok, és a tiéd lehet! - megnyitotta a tusolót, és pillanatok alatt tusfürdőbe habozódott. Lemosta magát, egyik lábát a kád szélére téve kéjesen mosdatta csupasz ölét, és figyelte a pasi reakcióját. Tomi arcizmait még csak-csak fegyelmezte, de ágyékával nem tudott mit kezdeni. Szűk farmerja alatt merevvé vált a szerszáma, lepleznie hiábavaló is lett volna. A lány kéjesen mosolygott, és folytatta az alapos mosdatást. Tomi nyeldeklését látva a meleg vízsugárral leöblítette a habot, ujjai szétfeszítették a csupasz husikat, a piros, már felizgatva duzzadt csikló hetykén emelkedett ki. Ez tett be a srácnak. Vadul lehányta ruháit, és Kinga mellett termett. Gyorsan végigmosta magát, de forró és merev rúdját Kinga vette kezelésbe. Tusfürdőt folyatva rá alaposan behabozta, és kéjes, lassú mozdulatokkal tetejétől talpáig végigmosta, a végén leöblítette. A fiú ezalatt sem volt rest, kifacsarodva, de gyönyörködve és mohón csókolta először Kinga vékony, rúzsos ajkait, majd onnan letérve a halvány udvarú, piciny, ám kemény bimbócskákra cuppant. Nyelve hol lassan, hol gyorsan körözött az ajkaival finoman, de határozottan rögzített göböcskéken. Kinga eközben leöblítette Tomi méretes farkát, behunyt szemmel, halkan sóhajtozva, ujjaival a fitymát húzogatva élvezte cickói kényeztetését. Azon sem sértődött meg, hogy a fiú egyre lejjebb és lejjebb kalandozik a nyelvével. Már a hasán fickándozik, a köldökébe lobban, s mint a csík, tűnik is el, hogy a csupasz, tusfürdőtől illatozó szeméremdombon kerüljön elő. Tetszik neki, hogy nem érzi még a serkedő szálak szúrását, a körözés a domb alján, ahol a vágat kezdődik, ott áll meg. Kinga nem áll terpeszbe, ahogy Tomi várná, hanem finoman böködve felállítja a fiút. Halk, rövid szavakkal mondja el, mit is szeretne, a srác bólint. Kinga terpeszben ül a kád szélére, csupasz öle még kislányosan összezáródva, de a piros lakkos ujjai széthúzzák a kelyhet. Piros, nagy gombocska alól pici kisajkak és pirosan vérbő hüvely tárul ki. A srác fürge nyelve ostorként csap a gyönyör apró, kemény gombjára, csúszós és sikamlós mozdulataival pótméterként tekeri a lány testében a kéjszintet. Nem játszik rá, tényleg beindult, Kinga testében a halvány bizsergés remegve fokozódik, érzi már, hogy egyre jobb és jobb lesz, de mielőtt még átcsapna rajta a bódító hullám, ismét böki a fiút. Bökné már belé. Böki. A merev pénisz gyorsan, olajozottan siklik a forró, nedvektől csúszós, engedelmesen körészoruló hüvelybe. Felnyögnek. A srác mély hangja egyszerre hallatszik a lány magas hangjával. A kéj dala ez, üteme egyre gyorsul, ahogy erősödik bizsergésük, és gyengül a türelmük. Már csak az a fontos, hogy a csúcsra jussanak, és Kinga már ott is van! Fénylő, piros körmei belevájnak Tomi izmos hátába, hüvelye összehúzódik, satuként szorítja a péniszt. Halkan felsikkantva elélvezett, és bár a fiú sem járt messze, mégis elhúzódott, nem hagyta, hogy a hüvelyében élvezzen el. A nedvektől sikamlós, kemény dákót a szájába vette, mohón mozgatva ajkait és nyelvét, hajszolta Tomit a csúcsra. Néhány pillanat múlva a fiú egész alteste megfeszült, vastag kéjrúdja erőteljes összehúzódásokkal, lüktetve lövellte hófehér, hatalmas adag magját. Kinga szája megtelt, néhány csepp kiszabadult ajkai közül, de a lány gyakorlott és villámsebes mozdulattal szippantotta be az utolsó fellelhető cseppeket is.

 Nyolcat mutat az óra, mikor Tomi Golfja fékez Feri, egy közös barátjuk háza előtt. Nem ők az elsők, parkolóhelyet csak távolabb találnak. A ház felé sétálva az egyik autó, egy sötétkék Ford KA nagyon ismerősnek tűnik, de Tomi nem törődik többet ezzel a kelleténél. Belépnek a házba. Feri siet eléjük, üdvözli őket, kabátjukat egy gardróbszobába teszi. Összefutnak Tibivel, Kinga cinkosan villant felé szemöldökkel, Tomi nem veszi észre. Még néhány haverral találkoznak, jópofiznak, röhincsélnek. A sráchoz Feri lép.

 - Gyertek, bemutatom az unokatesómat! - és már vonszolja is egy középmagas, átlagos, de szolidan csinos lány felé. Tomi a homlokát ráncolja. „De ismerős!”

 - Ő Márti, az unokatesóm...

 - Sziasztok, mi már találkoztunk! - üdvözölte őket a lány. Hosszú, sötét színű selyemszoknyát, és ujjatlan, fehér blúzt viselt, mely alól szolid melltartó fehérlett át. Barna, fénylő haja egyenesen omlott a hátára, keskeny szemöldöke alól csokoládészínű szempár futott végig Kingán. Sima, haloványan sminkelt, fiatalos, már-már kislányos arca nem árulta el véleményét, pedig így, első látásra is megvolt Tomi barátnőjéről. Halványan mosolyogva elegyedett velük beszélgetésbe, és egyre inkább lesújtó véleménnyel volt Kingáról. A szőke pitye persze nem vette észre magát, roppant jól elvolt a népes társaság férfitagjainak „vetkőztető” pillantásaiban. Volt is mit nézni rajta. Fehér selyemtop feszült cicifixbe rejtett almányi mellein, hasa fedetlen volt, és senkit nem érdekelt az a leheletnyi hájörv, inkább a fekete, testhez simuló csípőnadrág, mely a fokhagymagerezd-feneket hangsúlyozta ki. A húszcentis talpú cipő csak arra volt jó, hogy Tibinek vagy Ferinek (mikor melyiknek) ne kelljen lehajolnia, ha a gerezdekbe akarnának csippenteni. Akartak, meg is tették sűrűn, persze úgy, hogy Tomi ne vegye észre.

 Telt-múlt az este. Közelgett az éjfél, a társaság jó része már a padló felé hajlott a szesztől. Eljött a pezsgődurrantás pillanata, éljeneztek pár sort, és folytatták a bulit.

 Kinga egy darabig Tomi mellett táncolt, vagy iddogált, de hamarosan csak iddogált, így eltűnt párja mellől. Tomi észre sem vette, Mártival táncolt és beszélgetett. Kinga előbb az italospulthoz ment, egymás után keverve magának a vodka-narancs koktélokat. Jól bírta a szeszt, mert már legalább négyet-ötöt megivott, mire szédelegni kezdett, bedöntött hát még egyet. Ettől, mint minden ivás alkalmával, megnőtt a szexuális étvágya. A mellésodródott Feri és Tibi unszolásának sem tudott ellenállni, a fürdőszobába vonultak, mert a lány zuhanyozni akart. Kinga odabenn azonnal vetkőzni kezdett, de a tangánál megállt.

 - Meglepetés! - és lassan lehúzta.

 - Nekünk szól! - örvendezett a két srác a csupasz öl láttán.

 - Vá... várjá’, előbb lezuhanyzok! - tolta el a mohó Tibit a lány, s megnyitotta a vizet. Kicsit bevizezte magát, mikor leengedte a rózsát, lábát a kád szélére tette, másik kezével szétfeszítette nagyajkait.

 - Láttatok má’ ilyet? - nyelve nehezen állt beszédre. - Akko’ most figyejjetek! - kisajkai közül sárga sugár fröccsent ki, alig elhibázva a kád szélét. Dolga végeztével Kinga gyorsan befejezte a mosdást, és kilépett a kádból, de nem ment attól messze. Időközben mindkét srác meztelenre vetkőzött, Kinga Tibi vékony, de kemény farkához hajolt. Feri a lány mögé guggolt, aki az egyik lábát a kád szélére helyezve enyhe terpeszbe állt, és kidomborította alfelét. A srác azonnal csókokkal borította a nedves, csupasz ajkakat, később nyelvét kidugva körbesiklott a résben. Rátalált a pici gombocskára, kéjesen nyalogatta fel-le. Kinga ajkai ezenközben Tibi vékony rúdja végén, a liláskék, duzzadt makkra fonódtak, nyelve izgatóan cikázott a makk végi lyuk körül. A lány is, Tibi is diszkrét nyögésekkel kísérte a nyelvek munkáit, de Feri hamarosan abbahagyta a nyalást. Felemelkedett Kinga mögött, és rövid, vastag, merev péniszét a felizgatott hüvelybe tolta lassan, óvatosan. Mindketten egyszerre nyögtek fel, Feri az engedelmesen szoruló barlangtól, a lány pedig a vastag szerszámtól, mely végre teljesen kitölti, úgy, ahogy ő szereti. A srác vad lökődésbe fogott, lagymatagon lengő heréi minduntalan a lány csupasz szeméremdombján koppantak. Kinga megindult a csúcs felé, nyögdécselése egyre hangosabb és kéjesebb lett, mindamellett egyetlen pillanatra nem tévesztette száj elől Tibi erektől duzzadó farkát. Tibi is erősen bizsergett már, és Feri sem járt túl messze, mégis Kinga élvezett el először. Amint alábbhagyott testében a gyönyör remegése, hátsóját elhúzta Feri elől, annak nem kis bánatára, hiszen néhány lökésnyire volt már csak ő is a csúcstól. Kinga terpeszben a kád szélére ült, és a melléállt fiúkat izgatta szájával, felváltva. Feri nyögött fel elsőként, hogy jön, s pillanatok múlva bíbor makkja lávaként ontotta magából a hófehér, zselészerű magot, mely rengeteg lévén a lány ajkain túlcsordulva az almányi, duzzadt bimbójú cicikre csöpögött-folyt. A lány lenyelve a meleg ondót, Tibi farkához fordult, és az eddig sem pihent kezének, illetve néhány célirányos nyelvcsapásnak köszönhetően hamar a csúcsra juttatta a vékony, csúnya pasit. Tibi felhördült, lüktető pénisze vadul lövellte magából a ragacsos, Kinga számára oly drága nedűt.

 Ekkor az ajtó kitárult, egy Norbi nevű srác esett be kezet mosni. Bár volt benne alkohol, a helyzetet pillanatok alatt átlátván már fordult is volna ki, de Kinga visszahívta. Nem kellett kétszer mondani neki, másodpercek alatt lett ruhátlan, és lógatta petyhüdten is elismerésre méltó péniszét Kinga elé. A lány hamar merev kocsirúddá változtatta fürge nyelvével, és már ajkai közé vette a dákót, mikor egy Józsi nevű, szintén félrészeg pasi nyitott be. Ő sem lett kiküldve.

 - Nem láttad Kingát? - kérdezte Tomi Mártitól.

 - Nem, legalább fél-, ha nem háromnegyed órája, hogy eltűnt. Hogy hova, azt nem tudom... - vont vállat a lány.

 - Nem mintha hiányozna, mert elég kiábrándító, ha iszik, de érdekel, hogy hová lett.

 - Mintha Ferivel láttam volna az italospultnál... - tűnődik Márti, majd elnézést kér, és ellibben illemhelyiránt. Dolga végeztével a fürdőszobába nyit, kezet mosna, de nyomban ki is fordul a látványtól. A mély hangtól összerezzen.

 - Valami gond van? - mosolyog rá Tomi, keze az ajtó kilincsén.

 - A helyedben nem mennék be! - suttogja Márti.

 - Csak kezet mosok, semmi egyéb! - vont vállat a srác, és benyitott.

A látvány magáért beszélt. Kinga terpeszben ült a kád szélén, testén ondófolyamok csíkjai, körülötte öt meztelen srác, köztük Feri és Tibi. A lány is észrevette őt, de semmi reakciója nem volt, csak egy kéjes mosoly futott át az arcán. Tomi paprikavörösen kifordult, Mártiba botlott.

 - Kell még kezet mosnod? - kérdezte a lány.

 - Hánynom kell, bocs! - félretolta Mártit, és kirobogott a házból.

 Eljött a leszerelésének napja, hat héttel szilveszter után. Az alatt az idő alatt is volt otthon, de nem találkozott Mártival. Amikor hátán hátizsákkal kilépett a laktanya kapuján, utoljára visszatekintett rá. Visszafordult, az utca végén sötétkék Ford KA állt. Ráérősen mellé ballagott, elbúcsúzott a kocsmába igyekvő társaitól, s beült a kocsiba.

 - Hello, kopasz civil!

 - Szia, Márti.

 - Hát, letelt!

 - Hát le.

Szendehelyig csönd.

 - Régen láttalak.

 - Busszal mentem. Nem genyóskodott a főtörzs.

Katalinpusztáig ismét hallgatás.

 - Ne haragudj a szilveszteri eset miatt! - szólt a lány.

 - Te vagy az utolsó, aki tehet erről, s akinek szégyenkeznie kell emiatt!

 - De Feri az unokatestvérem...

 - És? Volt egy jó napja. Volt egy csaj az életében, akinek valaki ha kevés szeszt ad, sok szexet kap. Ennyi. Tibi nyerte meg magának Kingát. Majd ő viseli a következményeit.

 - Azért jó, hogy így fogod föl.

 - Miért, lehet ezt máshogy? Olcsó kurvának híg a nedve! Tibi meg lakjon jól vele!

Lassan beértek a városba.

 - Bocs, hogy nem egyből hazaviszlek, de egy nagyobb lélegzetvételű beszédem lenne veled, gondolom nem sietsz az, ugye?

 - Nem, anyámék úgy sincsenek otthon.

 - Akkor rendben van, legalább meglátod, hogy milyen a lakásom.

 - Lakásod? - hüledezett Tomi.

 - Igen. A bátyámnak már családja van, vidéken él, a szüleim meghaltak két éve...

 - Sajnálom, nem mondtad...

 - Nem dicsekszem vele... Na, már itt is vagyunk.

 Kívülről teljesen jellegtelen négyemeletes ház előtt fékezett Márti. A negyedikre vonszolta Tomit, és rövid ideig bíbelődve a zárral kitárta az ajtót. Helyes, ízlésesen berendezett, csendes lakásba léptek. Az előszoba egyben kicsiny étkezőként is szolgált, balra a konyha és a spejz. A fürdőszoba az étkezőből induló folyosócska egyik végén, a szobák a másik végén voltak, egymásba nyíltak. A lány gyorsan megmutatta, mit hol talál, és mi micsoda. Tomi érdeklődve nézte a polcokon a képeket. Egyiken Márti volt, valószínű érettségi kép volt, másikon minden bizonnyal a lány családja lehetett. Kezébe vette, elnézegette, majd lassan megfordulva indult a lányhoz, közben feltette a kérdést.

 - Ők a szüleid?

 - Kik? - lépett mellé Márti, a fiú annyira a képet nézte, észre sem vette, hogy a lány átöltözés címén alsóneműre vetkőzött.

 - Ők - mutatta a srác.

 - Igen, a szüleim, a bátyám, ez pedig én volnék...

 - Ez is te vagy! - bökött a srác Márti mellkasa felé, de a szolid, fehér melltartót, és a sima, bársonyos bőrt megpillantva leblokkolt.

 - Igen, ez is én vagyok! - mosolygott a lány. Nemcsak piros ajkai, bájos arca húzódott mosolyra, de barna szeme is pajkosan csillogott. Tomi rettenetesen zavarban volt. Kinga iránti érzéseitől sem szabadult meg teljesen, Márti iránt sem volt közömbös. A diszkrét közelségben álló lány diszkrét, izgató illatot árasztott, a srác, mint a vadászkopó, szimatolt önkéntelenül. Ösztönei, hormonjai megfelelően reagáltak, ő maga még tétovázott. Lassan letette a képet, mialatt hátrább lépett, s alaposan végigmérte. Hosszú, egyenes szálú barna haja a háta közepét verdeste, csillogott a bágyadt, beáramló februári nap fényében. A hajzuhatag bájos-lányos, kortalan arcot keretezett, barna, mosolygós szemet, keskeny, ívelt szemöldököt, apró, fitos orrot, piros, halványan telt ajkakat. Termete átlagos, vagy talán egy cseppet jobb annál, mérsékelten sportolt, meg is látszott rajta, háj nem volt rajta egy deka sem. Válla, mint a nőké általában, keskeny, dereka darázs, csípője nőiesen formás. A fiúnak határozottan, és egyre jobban tetszett a lány. Hozzálépett, és átölelte, arcuk közvetlen közelbe került egymáshoz, ajkaik résnyire nyílva lassan haladtak az összetapadás felé. Mohó vágytól fűtve forrtak össze a csókban, tenyereik lágyan ölelve, simogatva kóricáltak a másik hátán, derekán, fenekén. Márti lassan az ágya felé terelte Tomit, mialatt egy pillanatra sem szüneteltették a csókolózást. A lány leültette Tomit, finom érzékiséggel kigombolta ingét, nadrágját, és fejtette le róla, csak az alsónadrág maradt rajta. Hanyattnyomta az ágyon, lovagló ülésben a combjára ült, gyönyörködve nézte. Fekete, középütt elválasztott, hangyányit hosszú, fényes haj, keskeny szemöldök, fekete szempár, mérsékelt nagyságú és formájú orr, keskeny, férfias ajkak, kölyökarc, borotvát havonta, ha lát. Széles, izmos váll, mellkas, lapos, halvány barázdás has, izmos, szőrös lábak. Márti szolid, lakktalan körmei gyengéden végigcirógatták a srácot, az nehezen tudta fékezni görcsös vihogását. Akkor persze abbahagyta, mikor a lány ujjai véletlen (?) beleakadtak az alsónadrág gumijába, és szintén véletlen (?) le is leplezték a rejtegetett szervet. Az félig mereven, balra ívelten, lágy, fekete szőrpamaccsal a tövén lendült napvilágra. A lányujjak végiglibbentek rajta, ettől kemény, és vérbő, hetyke és sötét lett. Márti hátranyúlt, halk pattintás hallatszott, a melltartója levált a halmokról. Nagyobb férfiökölnyi, kerek, feszes keblek húzták ki magukat, rajtuk halvány körudvarban a piciny, de duzzadt, és csábító bimbók. Tomi izmos, szőrtelen mellkasára hajolt, mellei kellemes-bizsergetően lapultak a fiúra, nyelvkergetőzős csókba feledkeztek hosszú percekre. Szó nem hangzott el közöttük, még a lélegzetvételnyi szünetekben sem, csak halk szuszogás, nyögés. Lassan a lány csókjai el-elhibázták a fiú ajkait, arcát, nyakát, füle tövét, később mellkasát, hasát, köldökét érték. Tomi csak csukott szemmel élvezte a lány pajkos ajak- és nyelvmunkáját, de egy pillanatra tágra nyitotta, mikor egy nyalintást kapott vörös-forró, érzékeny makkjára. Mikor már az egész makk eltűnt Márti ajkai között, Tomi ismét becsukta a szemét, és csak diszkréten nyögött, ahogy a lány ajkai fel-le csúszkáltak az izmos, vastag kéjrúdon, és ahogy nyelve körözött a selymes bőr közepén, a lyuknál. A fiúnak nagyon-nagyon kevés is elég volt ahhoz, hogy a csúcsra érjen, hiszen legutóbb csak azon a szilveszteri délutánon folyatta magját, azóta nem. Mellesleg ki is volt már „éhezve”.

 - Jaj, ne, Márti, ne! - nyögött fel kétségbeesve. - Mindjárt..., mi..., jövök! - jajdult fel. A lány kivette ugyan szájából a lüktető péniszt, de keze nem állt meg, izgató, lágy mozdulatokkal húzogatta továbbra is a fitymát. Tomi alteste megfeszült, Márti villámsebesen zsebkendőt rántott, és az összehúzódó farokból felfogta a gejzírként kitörő, lávaként áramló tejfehér, híg ondót. A maradék cseppeket fürge nyelvével csalogatta elő, és tüntette el. Ő is szerette a sperma ízét, de csak módjával. Attól meg hátborsózást kapott, ha a testén folyt végig.

 Tomi pihegett egy kicsit, nagyon jólesett a lány nyelvmunkája, de mást is akart. A lány ismét melléfeküdt közben, a srác fölébe kerekedett máris, vad csókolózásba keveredtek. Ajkai résnyire nyíltak, nyelve hol Márti hófehér fogán, hol piros-pajkos nyelvén siklott végig, tenyere az almánál valamivel nagyobb, kerek, hersegő cicikre simult, lágyan masszírozta felváltva hol egyiket, hol másikat. A lány pici, kemény bimbói érzékenyebbek voltak az átlagnál, Tomi magáról megfeledkezve erősen söndörgette őket. Először nagyon finom, kellemes érzés volt a lánynak, de kéjes nyögése, szuszogása hamarosan abbamaradt. Halkan súgta Tomi szájába „Finomabban!”. Válaszképpen Tomi a mellbimbókra cuppant, ajkai közül fürge nyelve elősiklott, izgató kergetőzésbe fogott a kemény gombocskákkal. Márti testében fokozódott a jóleső bizsergés, bár az orgazmushoz még sokat kellett volna dolgoznia a fiúnak, hüvelye benedvesedett, várta a folytatást. Nem kellett sokáig várnia, Tomi ajkai lassan lejjebb csúsztak, becsókoltak a köldökbe, s megtorpantak a szolid bugyi szegélyénél. Rávillantott egy csábmosolyt Mártira, az megemelte a csípőjét, és sürgetően kerekítette szemeit. Tamás műszerészujjai lassan levették a bugyit, melyen átlátszó, nagy terjedelmű folt volt.

 - Felizgattál... - mentegetőzött a lány látván a fehérneműt.

 - Bocs’, direkt volt! - mosolygott a fiú, és odahajolt az engedelmesen széttárt combok közé. Finoman fazonírozott, csupasz ajkú punci tárult elé, a vágy nedvétől csillogón bíztatva Tamást mindenféle jó dologra. A fiú nekilátott a mindenféle jónak. Fürge nyelve ízlelte meg a nedveket, siklott végig először a kisajkakon, majd azok találkozásánál pördült egyet az alig duzzadt csiklón. Márti felnyögött. A fiú ujjaival szétfeszítette cseppet a kisajkakat, a pecek kiduzzadt közülük pirosan. A mellbimbók esetéből tanulva finoman, de határozottan, lentről felfelé nyalintva fogott neki az intenzív izgatásnak. Márti egyre csak nyögdécselt, Tomi nevét suttogta, tenyere a melleit simogatta, ezzel is fokozva

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

• Piroskák 01
• Baráti segítség 2
• Háromszögek
• Gyémántok 80
• Gyémántok 79

A bejegyzés trackback címe:

https://erotikablog.blog.hu/api/trackback/id/tr837522478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.