Falusi turizmus

 - Jó reggelt kívánok!

 - Ööö… izé… hello!

 A párbeszéd egy fiatal, alig tizenkilenc éves lány, és egy huszonöt éves fiatalember között zajlott.

 A fiatalember még előző nap este érkezett meg a menyasszonyával az Isten háta mögötti, eldugott kis őrségi faluba. Nehezen találták meg a címet, ahol zimmer-frei-jelleggel foglaltattak maguknak házikót. A srác telefonon beszélt a tulajdonos nénivel, aki este várta is őket, de a lány még újdonság volt számára. A konyhában tett-vett, észrevéve a fiút, máris nekilátott a tálalásnak. Szolid mosollyal tette elé a forró, jókora adag, ínycsiklandó tojásrántottát. A fiatalember nem nyúlt az ételhez, elkerekedett szemmel bámulta a lányt. Magas, karcsú alakját, melyet a takaros köténykéje sem tudott elrejteni, szoros varkocsba font, fényes, sötétbarna haját, finom, kreol bőrét, helyes arcát, sötétbarna szemét.

 - Hozzak esetleg valami mást? – kérdezte a szemmel láthatóan kikapcsolt sráctól.

 - Ja, kösz, jó lesz ez, csak még nem tértem teljesen magamhoz.

 Hogy mitől, azt mindenki döntse el maga.

 - Jaj, bocsánat!

 - Semmi baj, tessék bejönni, már itt sem vagyok!

 - Köszi!

 Ez a párbeszéd is egy fiatal, húszéves lány, és egy huszonnégy éves srác között zajlott. Az idő is nagyjából stimmel, a helyzet kevésbé. Annyiból egyezik, hogy ők sem találkoztak eddig, a lány késő este érkezett a vőlegényével, és nem találkozott a házinénin kívül senkivel.

 Később ébredt, mint jövendőbelije, és a fürdőszobába csattogott, ahol belebotlott az éppen takarító, magas, sportos, szőke, kék szemű, napbarnított, igen jóképű pasiba.

 Ahogy elmentek egymás mellett, valami felszikrázott köztük. A lány ilyet még csak a vőlegényével érzett, anno.

 - Szia, szívem! – ölelte át kedvesét később a lány, lenn az étkezőben. Szinte ezzel egy időben jelent meg a kötényes lány, kezében újabb tányér rántottával. Mindkét lány megtorpant egy pillanatra, mikor meglátták egymást. Valami hajlam nélküli szimpátia villant fel köztük.

 - Áh, már fel is ébredtetek, lelkecskéim! – érkezett meg Margit néni, a tulajdonos. – Ő Anikó, a kisunokám, a barátjával segít nekem egész nyáron. Ugye, milyen szép lyány?

 A fiatal pár bólogatott, Zita és Tibi néven mutatkozott be a lánynak, majd a pár perc múlva megérkezett, jóképű pasijának, Márknak.

 A vendégek délelőtt kipakoltak, berendezkedtek, sétáltak rövidet a faluban. Ebédre visszamentek, Margit néni pontban délben tálalta csodafinom húslevesét, majd rántott csirkéjét. A fiatalok nem győzték dicsérni az ebédet, mely után a néni almás pitét szolgált fel.

 Beszélgetésbe elegyedtek, kiderült, a néni tavaly özvegyült meg, és hiába kérték a gyerekei, hogy költözzön valamelyikükhöz, ő nem akart.

 - Gyerekkorom óta itt élek, és már valószínű, nem is sokáig. Akkor minek menjek el innét? Nyolcvan és a halál között ne ugráljon az ember!

 A lány, aki reggel felszolgált, Margit néni harmadik unokája volt. A két legidősebb már családot alapított, a két kisebb pedig még fiatal volt ahhoz, hogy segíthessen a nagyinak. Maradt Anikó, aki viszont szívesen csinálta Márkkal, a fiújával együtt.

 A vendég pár afféle előnászúton volt, ősszel lesz az esküvőjük, utána még ezer más dolguk lesz, nem is nagyon tudnának melegebb vidéken „nászutazni”, maradtak ennél a megoldásnál.

 Már a harmadik nap is délutánba hajlott, mikor Tibi és Zita egy séta alkalmával a bicikliző Anikóba botlott. Mosolyogtak, integettek, a lány már tovább is kerekezett.

 - Helyes lány – jegyezte meg Zita.

 - Bizony! – bólintott Tibi.

 - Szerintem tetszel neki…

 - Hát, amilyen jóképű vagyok, nem is csodálom!

 - Meg szerény! – nevetett össze a pár, ölelésbe, hosszú csókba gabalyodtak, nem törődve a falubeliek rosszalló, és egy barna szempár vágyteli pillantásaival.

 Az elhangzottaknak azért volt némi alapja. Tibi tényleg jóképű, ugyan nem feltűnően, de kellően izmos, barnásszőke hajú, barna szemű, középmagas fiatalember volt. Külső adottságaival tisztában lévén azonban nem élt vissza a sokszor adódó helyzetekkel. Biztosítási ügynökként volt már mindenféle korú és nemű ügyfele, ajánlatot is kapott rendesen, de amióta Zitával volt, egyet sem használt ki a tudta nélkül.

 Zita egyetemista volt, magyar irodalom és történelem szakon, és annak ellenére, hogy mindig ügyelt a szolid, ám csinos megjelenésre, bizony őt is kerülgették kicsik és nagyok, fiúk és lányok. Tibin kívül egyikkel sem élt, vele viszont nagyon.

 Bekanyarodtak Margit néni udvarába. Nem volt még olyan veszedelmesen késő, de a konyhaablakon át látni lehetett, készül a vacsora. Átöltöztek, megették a finom kaját, de nyugovóra térni még nem volt kedvük. Tibi felvetette, kukkantsanak ki az istállóba.

 Margit néni boldogult férje ugyanis bolondult a lovakért, valaha nyolc-tíz lovuk is volt, mára csak kettő maradt, de az élelmes öregasszony a megmaradt helyeket kiadta bértartásba. Márk volt a lovak fő-felügyelője, de a munkából Anikó is kivette a részét, ha kellett.

 - Nézelődjetek nyugodtan, csak arra a szürkére vigyázzatok! Sunyi dög! – figyelmeztette őket Márk. Épp végzett az abrakoltatással, szénáért indult, később vizet hozott a dobogó, horkantgató állatoknak. Mikor készen lett, megállt türelmesen az ajtóban, de látszott rajta, hogy menne.

 - Nem baj, ha maradnánk még? – kérlelte Tibi. – Nagyon szeretem a lovakat, csak ritkán jutok hozzájuk.

 - Rendben, csak arra a szürkére vigyázzatok!

 Mikor Márk elillant, Tibi átölelte Zitát.

 - A lovaknál csak téged szeretlek jobban!

 - Meg a szexet! – mosolygott rá menyasszonya egy hosszadalmas csók után.

 - Ja, össze is köthetnénk a kellemeset az élvezetessel!

 - Jaj, neee! Itt olyan büdös van! – fintorgott a lány.

 - Gyere! – és Tibi már vonszolta is ki Zitát az istállóból.

 A szomszédos épület pajta volt, amolyan igazi, békebeli, romosodó építmény. Egyik része kukoricagóré volt, üresen. Egy másik sarokban zárt rész volt, szemes takarmánynak. A többiben szalma, egy létra tövében pedig néhány bála széna volt.

 - Érzed ezt az illatot? – lelkendezett a srác. Tényleg friss, idei széna illata terjengett, Tibi már tuszkolta is fel jövendőbelijét fel, a padlásra. A lány eleinte berzenkedett, de felérvén teljesen megváltozott a véleménye. A padlás mindkét végén nyitott ajtó volt, egyik előtt nagy, üres tér, a lemenő nap besütött, nagy területet narancsvörösre festve. A bálák között azonban szürke félhomály uralkodott.

 - Érzed-e már? – szívta be Tibi mélyen az illatot. Kicsit olyan volt, mintha füves cigit szívott volna.

 - Igen, ez a Silan! – vigyorodott el Zita.

 - Olyan ünneprontó vagy! – de azért átölelte, és forró, izgató csókba temetkeztek, hosszú percekre. Tibi kétszeresen felizgult, a széna, és Zita hosszú, szőke, szögegyenes hajának illata teljesen elvette az eszét. Melegítőnadrágja bő szabása egyelőre elrejtette izgalmának valódi mértékét, de már nem sokáig… Csókjai néha el-elkalandoztak Zita finom ajkairól, selymes arcán, nyakán csattantak szolidan. A lány kék szemeit lehunyva halk nyögésekkel kísérte, amint párja módszeresen járja végig erogén zónáit. Ez idő alatt persze a kezek sem tétlenkedtek, mindegyik a pólók alatt matatott, és mind a másiké alatt. Tibi kezeinek több dolga volt, meg kellett birkóznia egy melltartóval is, de sikerült. Két-három mozdulat volt csupán, és a lány máris félmeztelen volt.

 - Jaj, úgy szúr ez a széna! – nyafogott, mikor nekidőlt.

 - Egy pillanat! – Tibi már húzta is maga után Zitát, vissza a szabad területre. Jól látta, volt ott egy pokróc, egy kötélen lógott. Leterítette a bálákra, és folytatta, amit elkezdett. Zita nyakáról egyre lejjebb és lejjebb haladt, elért a tartóiktól megszabadult, jókora, formás, körte alakú cicikhez, melyek hegyén fázós-izgatottan megkeményedett, cseresznyemag-bimbók barnállottak. Először csak Tibi-ajkak cuppantak rajtuk, s körülöttük, később Tibi-nyelv is csatlakozott, pajkos kergetőzésbe kezdve a ruganyos gombocskákkal. A kis piszkok mindig elugrottak előle-alóla, de sokáig nem adta fel. Aztán Tibi ismét lejjebb indult, finom, pihés has következett, közepén köldökkel, nem sokkal az alatt melegítőnadrággal. Ez utóbbi igen zavaró volt a fiú számára, nyúlt volna, hogy lerántsa, ám Zita nem engedte neki, kérte, álljon fel. Tibiről már felálltában lekerült a póló, a lány finom ujjai, lakktalan körmei kéjesen cirógatták a barnás, csigákba göndörödő bozontot, melyet Tibi testszerte viselt. A lány vadult a szőrös pasikért, de ha tetszetős darab volt, ám szőrmentes, attól sem viszolygott. Leguggolt a „duplán álló” férfi elé, érezte a forróságot, mely a melegítőből áradt. Gyors mozdulatot követve rogyott a nadrág bokáig. Gazdája kilépett belőle, nehogy a későbbiekben akadályoztatva legyen. Zita már a boxeralsón matatott, a sliccen keresztül kotorta elő a kőkemény, méretes és vastag szerszámot. A lány imádta. Órákig képes volt dédelgetni, cirógatni, de most sikerült olyannyira felizgulnia, hogy nyomban keményebbre vette a figurát. Marokra fogta a kéjrudat, s felhúzta a fitymát. Bíborlila makk fénylett fel, az orrától néhány centire. Megpuszilta a hegyét, kinyújtotta a nyelvét, és megnyalintotta. Imádta ezt a selymes érzést, mohón fonta ajkait is köré. Eleinte lassan, lágyan csúszkált fel-alá, miközben ujjai, és nyelve is dolgozott, aztán felgyorsult. Pornószínésznőt megszégyenítő ügyességgel, és gyorsasággal hajszolta pasiját egyre feljebb, a fellegekbe. Annak ellenére, hogy Tibi sokáig volt képes kibírni, mintha gyorslift vitte volna föl. Zita nyelv-, és kézimunkájának néhány percen belül meg is volt az eredménye. Felnyögött, lábai megfeszültek, és farka hihetetlen erővel lövellte jókora adag ondóját a lány szájába. Zita csak nyelte, és addig fejte, míg az utolsó cseppet is sikerült kipréselnie a lüktető, forró péniszből. Tiszta volt, és némileg leeresztett, mikor elengedte.

 Tibi kihasználta az alkalmat, lerántotta a boxert, a lány melegítőjét, és a hófehér, csipkés bugyi elé térdelt. Nedves forróságot árasztott a tenyérnyi ruhadarab, óvatosan állt neki lefejteni. Lassan, de biztosan vált láthatóvá a rózsaszín háromszög. Zita a szőrt csak a pasikon kedvelte, saját magán nem. Amióta az első szálai serkedni kezdtek, borotválta mind az ölét, mind a hónalját. Tibi előtt így csupasz, lucskos, zárt ajkú punci háromszöge jelent meg. Bugyi a bokára, el vele! A lány kilépett belőle, terpeszbe állt, pasija forró-mohó csókjai már odalent cuppogtak. Nyelve is bekacsolódott, selymes-finom nedvet ízlelve csapott lentről fel (vagy bentről ki? Ki tudja ebben a helyzetben!). Hegyével az apró, ám annál érzékenyebb csiklót kereste. Nem kellett sokáig! Duzzadt is ki a kis kéjgomb, ahogy csak bírta! Tibi nyelve pedig tudásának legjavát nyújtotta, egyetlen pillanatra sem hagyott békét a peceknek, melyre a hüvely forró nedvezéssel, Zita ajkai pedig kéjes nyögésekkel, egy-egy apró sikkantással reagáltak. A lány hangja néha érthetővé vált, a vége felé már szinte sikítva kérte a fiút, dugja már meg, de az nem. Szervileg nem volt akadálya, farka ismét keményen, és délcegen állt, egyszerűen csak párjához hasonlóan ő is szerette, ha a másik a szájába élvez. Már nem is volt sok hátra. Zita még előbbre domborította csupasz, lucskos ölét, alteste meg-megrándult, majd hirtelen megmerevedett. Hangja elcsuklott, lélegzete elakadt, teste megremegett. Zárt kisajkai közül átlátszó folyadék bukkant elő, és csordult le, folyt végig Tibi állán, Zita combján. Egyetlen hang nem jött ki a torkán, amikor az orgazmus hullámokban csapott át szép testén.

 Tibi felemelkedett, megtörölte az arcát, megcsókolta menyasszonyát, és megpillantott valamit a létrán. Mintha egy barna varkocsos frizura lett volna, de csak elmosolyodott magában, és folytatta. Zitát leültette a pokróc által takart bálára, ő pedig elétérdelt. A lány széttárt combjai közé igazította bíborlila makkját, a csatakos ajkak engedelmesen nyíltak szét. Gyors mozdulattal hatolt majdnem tövig, egyszerre nyögtek fel. Tibi kihúzta, majdnem teljesen, és újra belökte, kicsit mélyebben. Újabb nyögés. Ezt a mókát megismételte párszor, mindannyiuk nagy örömére. Később már nem húzta ki, hanem gyorsított a tempón, és jobb keze hüvelykujját a piros-nedves, kemény gombocskára szorította. Farka mozgásával egy ütemben nyomkodott a hüvelykujjával, kétszeres örömet okozva ezzel a kéjtől nyüszítő lánynak.

 - Tövig… nyomjad! – nyögte Zita. – Mindjárt… mindjárt!… Most!

 A lány teste megrándult, forró hüvelye satuként szorult a benne dolgozó fasz köré, ha Tibi nem tart ellen, ki is lökte volna magából. Óriásit élvezett. Vőlegénye azonban bírta még, hát pózt váltottak. A lány négykézláb ereszkedett, fenekét magasra tolta, vöröslő puncija epekedve nyílt szét. A vaskos kéjrúd tövig csusszant a nedves hüvelybe, és mint a dugattyú, dolgozott benne keményen. Kihúzta a makk hegyéig, majd újból tövig be. Ez kellett Zita alaposan felkorbácsolt érzékeinek! Alig volt túl a másodikon, már érezte, hogy a harmadik sem késik soká. Felnyikkant egy erősebbre sikeredett lökés után, az apró fájdalom, melyet okozott is kéjjé vált. Nem fogta vissza magát, nyögött hangosan, szavai összefüggéstelenné váltak, de bíztatóak voltak. Bal kezével hátranyúlt, megfogta Tibi szőrös, izmos fenekét, és ezt sikkantotta.

 - Jövök!

 Tibi hasa Zita fenekének feszült, a forró hüvely pedig nedveit fröcskölve, lüktetve szorult a benne nyomuló fasz köré. Megvolt a harmadik, nem kisebb orgazmus, mint az előző kettő.

 - Ide nézz, édes! – szólt a fiú a remegő, megforduló lányhoz. Farka a markában, makkja majd’ kicsattan, és lila. Két-három húzás elég volt, a délceg rúdból nagy erővel, óriási ívben röpült elő a fehér-áttetsző sperma. A szemközti bálán landolt, de Tibi nem vette észre, szemére a gyönyör köde szállt. Zita elétérdelt, a maradék cseppeket kéjes-mohón nyalogatta le…

 - Nem láttad a vendégeket? – kérdezte Anikó Márktól, végezve a mosogatással.

 - Kint vannak az istállóban, a lovakat tutujgatják… - vont vállat a srác.

 - Elment az eszed? Tudod, hogy Kalifa harap!

 - Tudom, és mondtam is nekik. A csávó azt mondta, ért a lovakhoz.

 - Akkor sem lett volna szabad otthagynod őket!

 - Jó, megyek!

 - Hagyd, majd megyek én! – csapta le Anikó a konyharuhát és a kötényt. – Te meg addig mossál fel!

 Márk nyelvet öltött a lány hátának.

 Anikó kiért az istállóba. A lovakon kívül senki. Alaposan körülnézett, de eredménytelenül. Leoltotta a villanyt, és átment a csűrbe. A padlásról hangokat, mozgást hallott, nesztelenül a létrára hágott. Felpislantott, és azt látta, hogy a két vendég meztelenül hágott. Nem volt egy leskelődős fajta, de egyszerűen képtelen volt elvonni figyelmét a fiatalokról. A szép ívű spriccelés után gyorsan leosont, megtapintotta jócskán nedves bugyiját, és nagy ajtócsapódást keltve szólongatta őket.

 - Itt vagyunk fent, mindjárt megyünk! – hallatszott Tibi hangja.

 Lemászván Tibi megemlítette a szénapadlás romantikáját, az onnan látható csodás naplementét, és elbúcsúzva a szobájukba mentek.

 - Na, merre jártak? – kérdezte Márk, mikor Anikó visszatért.

 - A szénapadláson…

 - Csak nem? – mutatta a srác kéjenc vigyorral.

 - De bizony! – kacsintott a lány. – Siess, menjünk lefeküdni!

 Anikó már zuhanyozott, mikor Márk belépett a fürdőszobába. A srác szinte azonnal esett volna neki a lánynak, de az eltolta magától.

 - Jaj, Márk, majd odabenn! És ha valaki benyit?

 A pasas némileg elhűtve, de álló farokkal gyorsan megfürdött, és követte barátnőjét. A szobában azonban nem hagyott neki békét, a lánynak pedig nem volt ellene kifogása. Mohón tapadtak egymás ajkaira, szorosan ölelték egymást. Anikó gömbölyű, formás és kemény mellei Márk szépen kidolgozott, szőrtelen mellkasának feszültek, míg keskeny szőrcsíkkal ékesített ölébe a fiú vaskos, fazonborotvált szerszáma nyomakodott be. Egyelőre a célratartást gyakorolta, pillanatnyi testhelyzetük nem engedett meg mást. Márk már a keményen ágaskodó bimbókat csókolta, nyalogatta, míg jobb tenyere a csupasz ajkú puncira simult. Középső ujja szemtelenkedett be a terpeszbe állt lány zárt ajkacskái közé. Nedves volt és forró. Jóval nedvesebb, mint ennyi izgatás után szokott, de Márk figyelmét ez elkerülte. Csak az érdekelte, hogy a lányt minél jobban felizgassa, és elélveztesse. Vonzó perspektíva. Ujja olyan mélyre csusszant a hüvelybe, amennyire tudott, tenyere megnyomta az ajkak mélyén megbújó gyönyörgombocskát. Anikó felnyögött, de aztán csak halk szuszogással kísérte a fiú kézjátékát, később az ágyra feküdt, nedves ölét szélesre tárta pasija előtt. Márk folytatta, ujja dolgozott a puha, forró vaginában, hüvelykujja pedig a bepirosodott, megduzzadt csiklón dolgozott keményen. A lány testében egyre csak erősödött, fokozódott a kéj, de fegyelmezetten viselte, csak szapora lélegzetvétele utalt arra, hogy élvezi. Azt még inkább élvezte volna, ha a srác tövig bedugja, de még várnia kellett. Körülbelül két mozdulat, és három másodperc hiányzott a csúcshoz, mikor Márk az ujját a farkára cserélte. Ez a kis kihagyás visszavetette a lányt, de mikor puncija mélyére szaladt a pirosló makkal, szőrtelen zacsival ellátott vaskos-eres kéjrúd! Főleg, mikor kettőt-hármat mozdult! Anikó fenyüszített, teste megrándult, a lepedőbe markolt. Hullámokban csapott át rajta a gyönyör, puncija görcsösen feszült a megállás nélkül dolgozó faszra, ki is lökve magából egy pillanatra, pár csepp nedv kíséretében. Márk szemrebbenés nélkül visszadugta. Kicsit lassított a tempón, de felesleges volt. Anikó suttogva gyorsításra ösztönözte. Hát akkor gyerünk! Mint a bika, úgy hágott, szőrtelen zacsija neki-nekicsattant a formás, nedvektől csatakos popsinak. A srác érezte, nem sok kell neki, de a lány megelőzte. Felnyikkant, megfogta az izmos Márk-feneket, magához feszítette. Ebben a pillanatban ért a pasi is a csúcsra. Tövig mélyesztette dákóját az orgazmustól pulzáló punciba, és vad lökődések közepette fröcskölte ondóját a lány testébe. Ernyedten omlottak egymás karjaiba, majd rövid pihenés után kiosontak a zuhanyzóba.

 Reggel a konyhában Anikó sürgölődött, mikor Tibi és Zita bement.

 - Szia!

 - Sziasztok, jó reggelt! – köszöntötte a vendégeket a lány.

 - A többiek? – érdeklődött Tibi.

 - A Nagyi bement Kőszegre, vásárolni, meg anyuékhoz. Márk eteti a lovakat, aztán kilovagolunk. Nincs kedvetek velünk jönni?

 Tibi, látva Zita berzenkedését, szabadkozott, hogy nem. Majd máskor. Zita hozzátette, hogy csak ő, Tibi egyedül, mert neki nincs kanala hozzá.

 - Azt hiszem, elmegyünk gombászni – mondta Tibi. – Valamelyik nap olyan sok szép gombát láttunk.

 - Van valaki itt a faluban, aki ért hozzájuk? – kérdezte Zita.

 - Igen, majd elkísérlek hozzá, ha visszajöttetek.

 - Köszi! – mindeközben megreggeliztek, a pár átöltözött, magához vett egy szatyrot, és az udvaron belegyalogoltak az időközben lovascuccot öltött Anikóba.

 - Kosárba szedjétek, úgy nem törik össze annyira! – és elszaladt hozni egyet. Sok szerencsét kívántak egymásnak, és mentek az útjukra.

 Már néhány órája rótta az erdőt Tibi és Zita, telegetett a kosárkájuk, hócipőjük. Patakpartra leltek, leültek, pihentek. A lány hátizsákjából kaja került elő, ettek.

 - Anikó marha jól nézett ki, abban a lovascuccban! – jegyezte meg Tibi.

 - Máskor is jól néz ki… Letesztelnéd, mi?

 - Hát, szó ami szó… - vigyorodott el a srác. – De hát itt vagy nekem te!

 - Miattam ne aggódj, tesztelgesd csak Anikót, ha akarod!

 - Ne mán! Megengeded? – hüledezett.

 - Persze… - most a lány vigyorodott el. – De ennek ára van!

 - Csak nem… - kombinált és jutott elég egyértelmű végeredményre a párja. – Márk?

 - Naná! Kis szöszi herceg! Magamra rángatnám!

 - Én meg vagyok a kis barna herceg, no de üsse kavics, részemről rendben a dolog. Már csak az a bibi, hogyan kivitelezzük!

 - Ti, férfiak olyan egyszerűek vagytok! – mosolyodott el a lány, felállt, megrázta szőke sörényét, csábosan domborított, Tibi szeme kigúvadt. – Látod?

 - Ja, ti, nők olyan bonyolultak vagytok!

 Ezen filozofáltak még egy kicsit, majd elindultak a patak mentén lefelé. Egy helyen kiszélesedett a meder, egyik oldalon bokrok, kidőlt fa, a másikon a part menti növényzeten túl tisztás. A túloldali bokrok közt volt egy kis hézag, tökéletesen látható volt a tisztás rétjén nyíló rengeteg virág. Tibi azonnal felment a kidőlt fára, mely fénykorában vastag volt, sima kérgű, holtában kényelmes ülő-, akár fekvőhelyet nyújtott embernek, táptalajt és élőhelyet taplógombáknak. Zita a pasi mellé ült, egymást átkarolva nézték a piciny tavacskát, hallgatták, ahogy csörgedezve távozik belőle a víz. Csöpögősen romantikus volt, erről Tibi gondoskodott, hogy még csöpögősebb legyen. Átölelte a lányt a másik kezével is, izgató, kezdetben gyengéd, majd egyre merészebb, érzékibb, nyelvesebb csókokat váltottak. Zita eleinte húzódozott, hogy itt az erdő közepén, de Tibi megnyugtatta, erre a madár se jár. Egyre jobban belebonyolódtak a csókolózásba, Tibi keze már a lány pólóját ostromolta, és alatta a nagy, most éppen tartó nélkül gömbölyödő ciciket. Zongoristát megszégyenítően finom, és érzéki ujjtánc hatására keményen meredeztek a bimbók. Ezt már látni kellett! Lekerült a póló, a fiú ajkai, nyelve máris a halmokon volt. Csókolgatta, nyalogatta, izgatta, Zita pedig nagyon élvezte. Nagyon szerette, ha a melleit becézik, majdnem olyan kéjt okozott, mintha a puncijával tennék ugyanezt. Kényelembe helyezkedett a fán, és halkan sóhajtozva, lehunyt szemmel élvezte, amit Tibi művelt. A fiú egyik keze már a melegítőnadrágban matatott. Egyelőre a lábközén, ahol igen nagy volt a forróság. Zita, hogy könnyebben menjen, megemelte formás fenekét, mire Tibi lehúzta a nacit. Fehér bugyi háromszöge rejtette már csak a „kiskopaszt”. Megdörzsölte először így, a ruhadarabon keresztül. Nem elég, hogy forró volt, nedves is! Ettől végképp elszállt a fiú esze, levetette a bugyit is. Zita kéjesen hátradőlt, sőt, végigheveredett a széles fatörzsön, lábait pedig úgy tárta szét, hogy talpával ki is egyensúlyozza magát. Tibi térdre omlott a csupasz, rózsás-nedves pina előtt, ujjaival picit széjjelebb húzta az ajkakat, hogy nyelve akadálytalanabbul férhessen hozzá a gyönyörgombocskához. Szegénynek nem volt menekvése, Tibi nyelve lecsapott rá, bele is remegett, és már nem is akart menekülni. Hamarosan bepirosodott, megduzzadt, és pajkosan kergetőzött az őt kergető nyelvvel. Amint az rásimult, újra és újra kicsúszott alóla. A két szerv fel sem fogta (hogyan is gondolkodnának!), mit okoznak ezzel, tény, hogy nagyon jót. Zita zihált, halkan nyögött, kezei Tibi hajába túrtak, hüvelye egyre csak termelte nedveit. Testében csak erősödött, fokozódott a kéj, finoman meg-megrándult, de a szokatlan hely miatt nem mert nagyobbakat. Elkövetkezett azonban az a pillanat is, mikor felért a csúcsra. Altestét megemelte, hüvelye összeszorult, csupasz punciajkai közül néhány csepp cseppent. Szabálytalan, kapkodó lélegzettel élvezett el Zita. Fejét hátravetve pihegett, pasija fölékúszott, a lány finoman eltolta.

 - Ne így! – kérte. – Bele akarok ülni!

 Tibinek sem kellett kétszer mondani, lecsüccsent a fára, a lány átlépett fölötte, de nem szembefordulva „foglalt helyet”, hanem formás popsiját domborította a pasi felé. Lassan ereszkedett lejjebb és lejjebb, finoman igazította lyukra a kemény dákót. Felnyögtek, ahogy tövig ült bele a lány, majd hátradőlt kicsit, és lassú mozdulatokkal elkezdte emelgetni alfelét. Néha majdnem kicsusszant a szerszám, de ilyenkor annál határozottabban mozdult Zita lefelé, ezzel hatalmas gyönyört okozva nemcsak magának, de a srácnak is. Tibi megpróbálta valamelyik kezével megkaparintani a pirosló csiklót, de nehezen ment, hát letett róla. A gyönyörük így is nagy volt, de a lány, hogy kedvezzen a párjának, előrenyúlt, és saját maga feszítette ujjait a peckére. Ez már bonyolultabb mozgássorozat volt, kényelmetlenebb is, de már annyira fel voltak piszkálva az érzékei, hogy nem törődött vele. Mozgott, ahogy tudott, simogatta csatakos punciját, ahol érte. A végeredmény azért meglett, és meglepő hamar, meglepő erővel. Hüvelye összerándult, kipréselt magából néhány csepp nedűt, kilökte magából a faszt, és bizony a záróizom sem működött rendesen, kifröccsent némi pisi is. Zita azonnal tolta vissza magába a dorongot, tán ha kettőt csusszant rajta, mikor Tibi leszállíttatta.

 - Ezt figyeld, kicsim, ezt! – ugrott talpra, a kis tó felé fordult, markában a farka. Három lágy húzás, és „robbant”. Szemét behunyta, fejét hátrahajtotta, makkjából pedig hatalmas ívben fröccsent elő a hófehér ondó, nagyot toccsanva a vízben. A maradék cseppeket pedig Zita nyalogatta le lelkesen.

 Horkantásra figyeltek fel.

 Ajjaj!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.