Teltek-múltak a hetek, hónapok. Mindenkinek ment az élete a normál kerékvágásban. Közeledett a tél, a karácsony, és a szilveszter. Zita vadul készült a vizsgáira, szinte észre sem vette körülötte tébláboló férjét. Tibi nem zavarta, hadd tanuljon, csinálta a maga dolgát. A bili akkor borult ki, mikor a karácsony előtti napokban is Zita éjszakákon át tanult, napközben pedig hullafáradtan takarított, főzött, vagy éppen bevásárolt. Tibi segített neki, ahogy tudott, de nem tetszett a lány túlhajszoltsága, az esti szexről már nem is beszélve. Ha el is fogadta a pasi közeledését, vagy nehezen, vagy egyáltalán nem sikerült a csúcsra érnie.

 Szent karácsony délelőttjén borzasztóan összevesztek. A srác azzal esett a lánynak, hogy túlhajtja magát, semmit sem képes tisztességgel megcsinálni, a lány viszont azzal érvelt, hogy tanulnia kell, hogy le tudjon vizsgázni félévkor.

 - Nem tudnád ezt későbbre halasztani?

 - Nem, ötödikén már kezdődik, és még semmit sem tudok!

 - Ugyan már! Tudsz te mindent!

 - Jaj, hagyjál már békén ezzel! Túl leszek ezen, és újból normális leszek!

 Ettől kezdve egyre emelkedettebb hangon hülyézték egymást, aztán duzzogva arrébb vonultak a dolgukra. Késő délután már állt a fa, kész volt a vacsora, erősen sötétedett, ajándékot csomagoltak. Volt idejük gondolkodni, bocsánatot is kértek egymástól, és a pazar vacsora után hatalmas „lepedőcsatával” bocsátottak meg egymásnak.

 - Kicsim, mit szólnál hozzá, ha holnapután lelépnénk a nagyvilág elől? – kérdezte később Tibi, cirógatva a vállán nyugvó szőke tincseket.

 - Hová? – döbbent meg Zita.

 - Kőszegre…, vagy a környékére…

 - És mennyi időre? – ült fel a lány.

 - Kábé egy hétre, öt napra.

 - Te alávaló, miben sántikálsz?

 - Beszéltem Márkkal és Anikóval. Meghívtak minket, szilveszterezzünk együtt.

 - Te csak így, a hátam mögött szervezkedsz? – szívta fel magát Zita.

 - Rád fér a pihenés! – figyelmeztette Tibi ellentmondást nem tűrő hangon. – A tanulást abbahagyhatnád kicsit. Amit tudsz, tudsz, amit meg nem, azt meg letojjuk! Megyünk telelni, punktum!

 A lány nevetve csókolta meg férjét. Arra az arckifejezésre, melyet az utolsó szónál produkált, mást nem lehetett válaszolni.

 - Aztán vigyázni nekem a házra! – búcsúzott Margit néni unokájától a behavazott faluban.

 - Nyugi, Nagyika, nem lesz semmi baj! A Tibiék jönnek, tudod, Pestről!

 - Tudom, akik itt nyaraltak, az a szimpatikus fiatal pár.

 - Meg lehet, hogy Viki és Pali is eljön – tette hozzá Anikó.

 - Ja, ha bulizni kell, akkor jönnek, de szegény öreganyjuk akár fel is fordulhatna tőlük! – dohogott Margit néni.

 - Jaj, Nagyika, tudod, hogy milyen elfoglaltak! – védte a lány a nővérét és a sógorát. – Na, itt a busz, vigyázz magadra!

 Margit néni elutazott hát, Anikó pedig visszament a házba Márkhoz. Délutánra várták a vendégeket, és még néhány apró simítás hátra volt. Megérkezett Tibi és Zita, a hosszú úttól holtfáradtan.

 Reggel szokatlan zsivaj fogadta őket a konyhában. Anikó és Márk mellett egy idegen pár ült, hatéves forma kislánnyal.

 - Sziasztok! – ugrott fel Anikó. – Hadd mutassam be a nővéremet, Vikit, ő pedig a sógorom, Pali. Tibi, Zita, a barátaink, ő pedig Annácska! – mutatott a kislányra.

 Köszöntek, bemutatkoztak, leültek reggelizni. Viki huszonöt éves volt, és hasonlított ugyan a húgára, de Anikó szebb volt. Viki rövid, fekete frizurát hordott, mely valaha hosszú volt, de néhány éve levágatta. Arca nem volt csúnya, de szép sem, amolyan átlagos. Alakja sem kirívó, formás, de látszott rajta, hogy izomtalan. Mindamellett pozitív benyomást keltett Tibiékben.

 Pali sem volt az a feltűnő fazon. Szőke hajú, kék szemű, sasorrú, vékony, szikár fickó, alig valamivel idősebb a feleségénél. Szimpi volt tulajdonképpen, de zavaró, főleg Zita számára.

 Annácska valószínűleg inkább a nagynénjéé lehetett volna, mert hosszú, szőke haját leszámítva teljesen rá hasonlított. Csendesen ült a székében, majszolta a kalácsát, és barna szemei Tibire meredtek.

 Reggeli után Márk és Pali elvonult, míg a lányok rendet tettek a konyhában. Tibire a pesztra feladata hárult, és sikeresen megbirkózott vele.

 - Indulhatunk! – jelent meg Márk fülessapkás feje a bejárati ajtóban.

 - Hová? – kapta fel fejét Tibi és Zita.

 - Kirándulunk egy kicsit a behavazott környékben! – titokzatoskodott Anikó. – Öltözzetek fel melegen, hideg van kinn!

 Öt perc múlva egy hatalmas, gyönyörű lovasszán előtt hüledeztek. Annácska ugrált a boldogságtól, apja és Márk a bakon, két fekete herélt pedig a felszerelést csörgette türelmetlenül. Felszálltak, és elindultak. Mindannyian gyermeki örömmel élvezték az utat, közben Anikó elmesélte, hogy a szánt még az ősszel vették meg az egyik falubeli bácsitól. Nagyon rossz állapotban volt, ám nagyon jó áron. Márk és Pali kipofozta, nagyon szépen helyrehozta, és most használják is. Távlati terveik között szerepel télen a lovasszánkáztatás is.

 Az utazás több, mint egy órán át tartott. Mindössze annyi zavaró körülmény volt, hogy a réteges öltözködés, és a takarók ellenére borzalmasan átfáztak. Mikor visszaértek, a lányok nekiálltak teát, bort forralni, illetve Annácskát megfürdetni, a pasik pedig leszerszámozták, ellátták a lovakat. Mire elkészültek, forró ital várta őket, letelepedtek az asztal köré. Ittak, beszélgettek, megvitatták a profilbővítés körülményeit, később Viki ágyba dugta Annát.

 Még későbbre járt az idő, mikor a felnőttek is úgy döntöttek, ideje lefeküdni, ám Tibiék és Márkék ezt máshogy képzelték el. Megvárták, míg Viki és Pali bemegy az egyik vendégszobába, akkor osontak át a másikékhoz. Mókás jelenet volt, ahogy egyetlen pendelyben összefutott a négy alak a folyosón.

 - Hozzánk? – suttogta valaki.

 - Ti is?

 - Akkor hová?

 - Hozzánk! – nyílt egy ajtó, benyomakodtak mindannyian.

 - Csak nem ki vagytok éhezve? – vigyorgott Márk a halvány fényben.

 - Hát, én maradnék a csajoknál! – szerénykedett Tibi.

 - Akkor, aki kapja, marja?

 - Ha nekik is oké…

 Egyértelmű volt a válasz. Márk nyakába Zita ugrott, Tibit pedig Anikó ölelgette. Hirtelen ötlettől vezérelve Zita magához intette a másik lányt, súgott neki valamit, az bólintott. A két pasit egymás mellé állították, és levetkőztették. Két petyhüdt kuki lógott az orruk előtt. Zita jelt adott, és szabadon választott technikával életet kellett lehelniük a szerszámokba.

 Zita a szájába vette Márk farkát, és nyelve hegyével izgatta a makkot, finom ujjai pedig lágyan mozogtak fel-alá. Ezzel a módszerrel hamarosan keményre és vastagra duzzasztotta a kéjrudat. Ám oldalvást pillantva azt kellett látnia, Tibi farka már kőkemény. Pedig Anikó semmi egyebet nem tett, mint gyengéden felhúzta a fitymát, és míg ujjai dolgoztak, kidugott nyelve hegyével nyalogatta az egyre pirosodó makkot.

 A következő feladat a pasik elélveztetése volt, szintén mindegy, milyen módszerrel. Ebben a témában azonos eszközökhöz folyamodtak. Mindketten majd’ tövig nyelték a répákat, és intenzív ajak- és nyelvmunkával kergették a srácokat a csúcs felé. Zita egyik kezével Márk erős, izmos fenekét és combját is simogatta, rásegítésképpen. Anikó viszont csak olykor megsimogatta az állát verdeső zacsit, golyóbisokat. Már szorosabb volt a küzdelem, ám ismét Tibi győzött. Az utolsó pillanatban megkérte a lányt, vegye ki a szájából, és kézzel fejezze be. Hirtelen, nagy erővel, és jókora ívben röpült ki makkjából az ondó, nagyot csattanva a parkettán. Márk pár pillanat múlva sült el. Nem volt látható a spricc, mivel Zita nem óhajtott egyetlen cseppet sem kihagyni, de a pasi arcáról lerítt a gyönyör.

 Viki nyugtalanul aludt, végül felkelt, és azonnal rájött az okára. Átszaladt rajta a tea, és most kifelé kéredzkedik. Halkan, nehogy Annácska felébredjen, kiosont a slozira. Odafelé nem tűnt fel neki semmi, ám vissza már nem hajtotta a szükség. Résnyire nyitva maradt ajtó mellett állt meg. Ejnye, Anikó, milyen figyelmetlen vagy! Nővére bezzeg nagyon is figyelmesen figyelt befelé. Ágyéka megremegett, látva Tibi hatalmas „lövését”. Arra gondolt, Pali néha többször is „igénybe vehetné” őt, néha már úgy kell elzavarnia a pókokat vágyakozó öléről, nehogy befonják hálóikkal. Mindez persze csak képletesen, de a férje tényleg ritkán szeretkezik vele, igényeihez képest. Jobb híján jobb keze segít, vagy féltve őrzött vibrátora. Egyik kéznél volt, másik nem. Szégyen ide, szégyen oda, magához nyúlt. Rövid hálóinge alatt nem hordott semmit, tenyere minden nehézség nélkül szorult hát szőrös, ám némiképp fazonírozott szeméremdombjára. Középső ujja a nagyajkai közti résbe nyomult, megtalálta nagy, duzzadt csiklóját. Eleinte csendesen eljátszogatott vele, szemét pedig nem vette le a szebbnél szebb szerszámokról.

 Odabent fordult a kocka, és a felállás. A lányok levetkőztek, és egymás mellé fekve szemtelenül kínálták puha, bársonyos, csurom nedves puncijukat. Tehettek velük mindent, ami jó, csak gyorsan ám, mert kiszárad! Mivel az előbb említett felállás megváltozott (nem állt fel!), a pasik odahajoltak a forró-nedves puncikhoz. Versenyt nyalakodtak, kergették a pirosló csiklót, nyelték a selymes-finom, átlátszó nedűt, be-benyaltak a hüvelybe. Már ismét ágaskodott mindkettejük farka, ám, miként a lányok velük, most ők versenyeztek, ugyan, melyik élvez el előbb. Nehezebb volt megállapítani, de Anikó picit hamarabb sikkantott fel, mint Zita, ám úgy is lehetett tekinteni a dolgot, hogy egyszerre értek fel a csúcsra. Nedveik folytak, csordogáltak, hüvelyük vibrált, altestük görcsösen megrándult.

 Épp elcsitultak egy pillanatra, pózt keresve mozdultak volna, mikor hangokat hallottak a folyosóról. Kéjhangokat. Viki magáról megfeledkezve dolgozott magán, hüvelyébe mélyesztve középső ujját, míg tenyere a csiklójára lapult. Nyögés nélkül ő sem tudta megállni az orgazmust.

 - Úristen! – ismerte fel Anikó a nővérét, és hibáját.

 - Csak Viki – suttogta Márk, és az ajtóhoz osont. – Most már jól vagy?

 Viki ijedtében felsikoltott volna, de még idejében a szája elé kapta a kezét. Azt, amivel maszturbált. Érdekes látvány volt az ujjáról szétfröccsenő puncinedv az arcán. Márk betessékelte az idegességtől és kéjtől remegő nőt, és különös figyelmet fordítva az ajtóra, becsukta azt. Viki meg sem tudott szólalni a szégyentől, csak állt, mint a faszent.

 - Gyere, nincs semmi baj, ülj le! – ölelte át Zita, a nő leült, kezébe temette arcát.

 - Ne haragudjatok! – szinte zokogta.  – Nem akartam leselkedni, soha nem is szoktam, de… de… - elcsuklott a hangja.

 - De láttál mindent, ugye? – kérdezte Anikó. Az a hat év korkülönbség elegendő volt ahhoz, hogy intim problémáikat ne tudják megbeszélni.

 Pedig bajok voltak Palival, nem úgy állt a szexhez, ahogy Viki elvárta volna, így a nő kénytelen volt más eszközökhöz fordulni.

 - Már a szerető is megfordult a fejemben! – sírta.

 - Az meg sem fordult benne, hogy tán Palit is meg kellene kérdezni? – érdeklődött Zita.

 - Próbáltam csendesen rávezetni, de nem vette a lapot.

 A két pasas eközben összebújva sugdolózott, később magukhoz intették Anikót is.

 - Vagy végleg elcsesszük, vagy szuper éjszakánk lesz! – vélekedett Anikó, majd Márkkal együtt vállalva a feladatot, elindultak Palihoz.

 Pali általában nyugodtan aludt, de mindig felébredt, mikor Viki kiment pisilni, és félálomban maradt, míg vissza nem jött. Már épp azt fontolgatta, utánamegy, mert sokáig volt oda, mikor nyílt az ajtó. A férfi azt hitte, a felesége jött vissza, ám csalódnia kellett.

 - Pali, ébredj! – suttogta Anikó, és finoman megrázta a vállát.

A pasas nem akart hinni a szemének. A félhomályban sógornője csodaszép, ám mezítelen alakja rajzolódott ki. Felkattintotta a kislámpát, és több okból is hunyorgott. Szeme nem örült a fénynek, és nem hitt a látványnak. Kicsit rontott a helyzeten, hogy a lány mögött ott tornyosult Márk.

 - Mi van, mi történt? – mormogta.

 - Átjönnél hozzánk egy kicsit? – kérdezte kedvesen mosolyogva Anikó.

 - Háát… nem vagyok úgy öltözve…

 - Dehogynem, Pali, gyere nyugodtan! – nyugtatta meg Márk. A maga módján kedvelte Palit, de néha olyan nehézkes volt.

 - Ha nem zavar… - és kikászálódott az ágyból, követte Anikóékat.

 Kisírt szemű Vikit lelt a két (anyaszült meztelen) idegen társaságában. Azonnal odaült felesége mellé, faggatva, mi is a bánat. Viki elrítta baját, Pali meghallgatta, és hümmentett. Intelligens pali volt, vette az adást, sőt, szemlátomást tetszett neki. Szó, ami szó, ellaposodott a szexuális életük az utóbbi időben, nem fordított kellő figyelmet Viki igényeire, ám itt megragadta az alkalmat, és elővezette a saját kis elvárásait is. Most Viki hümmentett, majd kisvártatva bólintott. Felállt, kézenfogta férjét, és kifelé indultak, mikor Tibi utánuk szólt.

 - Csak nem gondoljátok, hogy most itthagytok?

 - Hát, izé… úgy gondoljuk, most rendbehoznánk az… izé… életünket… - nyekergett Viki.

 - Hamar munka ritkán jó! – vigyorgott Tibi. – Most elmentek, dugtok egy jót, és csak részben lesztek elégedettek, ugye?

 - Ööö… - mindössze ennyit tudtak nyögni.

 - Ránk is szükségetek van, látom rajtatok! Ne szégyelljétek kimondani, mi a vágyatok, itt csak az rossz, ami valakinek nem jön be! Márpedig mi bejövünk nektek, igaz?

 - Iiigen – hangzott nagysokára.

 - Ti is nekünk, maradjatok hát!

 - Jó, de hát mégiscsak a húgom! – fakadt ki Viki.

 - Majd nem nyúlsz hozzá! Többieknek szabad a vásár! – rikkantott Márk, és hozzátette. – Bizonyos fokig…

 A pár tétován visszalépdelt az ágyig, és megálltak. Viki lassan levette a hálóingét, ami eddig sem takart valami sokat. Nem túl nagy, de Anikóénál kisebb cicijein fázósan és izgatottan húzódtak össze a bimbók. Pali mellette állt. Szikár, vékony testén azért volt elegendő izom, ami ugyan csak most, így, ruhátlanul vált láthatóvá. Mellkasán és ágyékán barna szőrzet göndörödött, egyébként szőrtelen volt. Átlagos méretű farka félárbocra ereszkedett, nem hagyták hidegen ugyanis a lányok, főképp Zita, de Anikóról is álmodozott már egy-két kéjes figurát.

 Tibi és Márk Vikihez simult, öleléseik, simogatásaik bizony nem estek rosszul a nőnek, ráadásul az imént látottak borzasztóan felcsigázták érdeklődését. A két pasas feje összekoccant, ahogy almányi, kerek, formás melleire vetődtek, és nyelvük-ajkuk kergetőzni kezdett a barna bimbókkal. Viki intim méretei nagyok voltak, volt mit nyalniuk a fiúknak a cicik hegyén. A nagy méret a nő esetében nagy érzékenységet is jelentett, ebben hasonlítottak egymásra Anikóval. Ahogy a pasasnyelvek dolgoztak, Viki élvezete egyre fokozódott, aggályai teljesen megszűntek, halk nyögdécseléssel kísérte Márk és Tibi munkáját. Valamelyikük szemtelen keze már lejjebb is simogatott, a cseppet puhos hason lekúszva a szőrös szeméremdombra feszült. Tibi volt az, a rés közepén a gombocskát kereste. Nem gombocska volt az, hanem gomb! Hozzászokott Zita és Anikó apró, ám érzékeny kéjszervéhez, ekkorát már nagyon régen nem tapintott. Volt valaha egy „ilyen méretű” barátnője, de nem volt hosszú életű a kapcsolat. Az érzés sem volt sokkal hosszabb idejű, melyet tapogatózásával okozott. Az előbbi maszti, meg a mostani dupla izgatás igen-igen jólesett Vikinek, már a fellegekben járt a gyönyörtől. Nemsokára el is élvezett, bőségesen elöntve nedveivel hüvelyét, combját, Tibi ujját.

 - Te aztán jól ki vagy éhezve! – súgta Tibi.

 - Hát… egy kicsit. Meg, ti tudjátok, hova kell nyúlni, mit kell csinálni! – vonogatta mosolyogva a vállát Viki.

 - No, akkor feküdj le szépen ide! – mutatta Márk.

 Viki az ágy szélére ült, majd hanyattfeküdt. Arcához Tibi állt, nyitott combjai közé Márk térdelt. A nő orra előtt kőkemény, bíbor makkos kéjrúd himbálózott. Megmarkolta, és már tapintás alapján is jónak értékelte. Lassan mozgatta a fitymát fel-le, nem bírt betelni az előbújó makk látványával. Élvezkedett alulról-felülről. Persze, mert Márk eközben ujjaival szélesre tárta a rövidre nyírt szőrzetű, nedvektől csatakos nagyajkakat, a pirosló, aprócska kisajkak már maguktól nyíltak, fölöttük a jókora csikló. A pasas nyelve odasurrant, megízlelte. Semmilyen ízbeli eltérés nem volt az eddig nyalt punciktól, de mégis, hogy most sógornőjét kergeti a gyönyörbe, adott valami pluszt. Viki nem törődött azzal, hogy ki, csak hogy mit csinál. Azt viszont nagyon jól. Szeme után szája is be akart telni Tibi farkával, kinyújtotta hát nyelvét, nyalintott néhányat a makkon, aztán eltüntette ajkai között. A nő imádott szopni, ám Pali ezt ritkán használta ki, Tibi viszont azonnal megérezte, és boldogan bocsátotta majd’ húsz centijét Viki rendelkezésére. Ügyességénél már csak mohósága volt nagyobb. Hangosan szuszogva-nyögve csúszkáltatta száját fel-le a rúdon, nyelve hol körözve, hol lágyan csapdosva izgatta a makkot. Ezalatt Márk is kitett magáért. Nyalogatta a csiklót, a kisajkakat, a hüvelyt, még a rövid bundás nagyajkakra is elkalandozott. Viki hangja alapján nem tudott tájékozódni, tele szájjal ő nem sikoltozik, ám alteste olyanokat rándult, puncija oly bőségesen nedvezett, hogy a pasi tudta, nincs messze a cél. Ekkor úgy döntött, eszközt és taktikát vált. Odatérdelt szorosan az ágyhoz, a magasság pont stimmelt, álló farka a lucskos pina bejáratán kopogtatott. Ha tudta volna, mondta volna, hogy „szabad!”, így gazdája adta meg a behatolási engedélyt. Bal kezével ahogy tudta, széthúzta punciját. Márk pici igazítás után finoman, de tövig mélyesztette a forró, csúszós barlangba vaskos dákóját. Meglepően szorosnak bizonyult, ám szinte azonnal a kellő méretűre tágult a vagina. Viki felnyögött, de egy pillanatra sem engedte el Tibi farkát, aki egyre nehezebben bírta. Habár csak húsz perce spriccelt el legutóbb, máris újabb adag gyűlt össze testében „kilövésre” várva. Márk is úgy érezte, nem kell neki sok, ám Viki mindannyiukat megelőzte. Elengedte a szájából a faszt, görcsösen megrándult, és felsikkantott. Puncija lüktető satuként szorult Márk farkára, nedvei fröccsentek. Nagyot élvezett.

 - Verjétek rám! – suttogta kéjesen.

Több sem kellett a pacákoknak! Márk folytatta, ahol egy pillanatra megakadt, és csakhamar, az utolsó pillanatban kihúzta szerszámát, és a szőrös szeméremdombra fektette. Makkjából nagy erővel lövellt ki az ondó, egészen Viki két melle közé. Őt Tibi követte, spriccelése keresztülszelte barátja „folyamát”, így a nő keresztül-kasul le lett ragacsozva. Viki még magához intette mindkét lankadó szerszámot, és az utolsó cseppeket lenyalogatva megtisztította a kéjrudakat.

 Pali tétován állt Zita és Anikó között, és ez a tétovaság minden porcikájára kiterjedt. Nem volt kiemelkedően jó pali, de rossz sem. Volt benne valami vonzó, de azt egyik lány sem tudta, hogy mi. Még a szerszáma sem lehetett, mert teljesen átlagos méretű, körülmetélt kéjrúd lengett ágyékán félmereven. Az irányítást Zita vette át, Anikó a háttérben maradt, de besegített, ha kellett. Fenntartásai a sógor-mivoltnak szóltak, nem a férfinak. Mindamellett a Zitával ellentétes oldalról ő is hozzásimult Palihoz, cirógatta, puszilgatta, míg barátnője ujjai már a farkát cirógatták. Zita sosem találkozott körülmetélt pasassal, de Tibi mondta, milyen érzékeny tud lenni a makk, pláne bőr nélkül, hát gyengéd és óvatos volt. Finom keze, mozdulatai hamar merevséget varázsoltak a farokba, és amíg Anikó folytatta fent a cirógatást, Zita térdre omlott. Az orra előtt bíborlott a makk. Nyelve hegye végigsiklott rajta, bonyolult, hosszú utat járva be, míg vissza nem ért a kiindulópontra. Palinak jólesett, halk nyögéssel kísérte, közben tenyere Anikó nagy mellére szorult. Ha már szabad volt! Csókolózni kezdett a lánnyal, akinek nem volt ellenvetése, sőt, pimasz nyelvtekergéssel viszonozta, fokozva ezzel Pali izgalmát. A férfi egyre bátrabb és merészebb lett. Tenyere lecsúszott Anikó melleiről, meg sem állt forró, pamacskás öléig. Középső ujja a résbe nyomult, keresve a gombocskát. Vikinél megszokta a nagy méretet, itt csak sógornője reakciója alapján tájékozódott jobban.

 - Finomabban! – szólt rá Anikó. Pali nagyon erősen nyomkodta a csiklóját, de sokat javult a figyelmeztetés után. Zita mindeközben szorgosan dolgozott alant, melynek hamarosan meg is lett az eredménye. Pali farka nem kevés mennyiségű ondót pumpált a lány szájába, aki élvezettel nyelte. Anikó ezt azonban cseppet sem tartotta élvezetesnek, mivel Pali a csúcs pillanatában erősen belemarkolt a lány puncijába, ami nem volt egy kellemes érzés.

 - Rájöttem, mi a hiba a szexuális életetekben! – súgta a férfinak.

 - Mi? – lepődött meg a pacák.

 - Finom vagy, mint a hétszer rostált bakaszar! – mérgelődött Anikó, és Zitához fordult. – Megtanítjuk, hogyan kell bánni a nőkkel?

 - Persze! Leszel a szemléltető eszköz?

 Válaszul Anikó hanyattfeküdt, és várta Palit, aki bólogatva hallgatta Zitát. Eleinte úgy érezte, csak piszkálás az egész, de aztán elgondolkodott, és belátta, igazuk van. Anikó mellé bújt, Zita a másik oldalról, és figyelte, mit csinálnak. Hosszasan, finom gyengédséggel csókolóztak, míg a férfi tenyere a nagy, érzékeny kebleket cirógatta.

 - Ez az, nagyon jól csinálod! – suttogta Anikó, aki tényleg jobban élvezte, mint az előbb, érzékeny bimbóinak is kellemesebb volt a cirógatás, mint a markolászás. Halk sóhajokkal kísérte a Zita instrukcióit követő Pali mozdulatait. Anikó nyakára, majd melleire tért csókjaival, figyelembe véve Zita tippjét, miszerint sógornője cicije igen érzékeny, használja ki, ha jót akar. Neki. Jót akart, hát csinálta. Csókolta, nyalogatta, kergetőzött a barnás, kemény bimbókkal, keze finoman masszírozta a halmokat. Jó volt. Nagyon jó. Majdnem annyira, mint először Tibivel. A lány két nyögés között meg is állapította magában, tanulékony pali ez a Pali. Barátnője eközben újabb instrukciót súgott a férfinek, aki boldogan követte, miként szája az alatta kéjesen vonagló test vonalát. Belecsókolt a kerek köldökbe, majd a pamacshoz ért. Pali nem rajongott különösebben a borotvált nőkért, de félretette ellenérzéseit. Helyzetet változtatva térdre omlott az engedelmesen nyíló combok között. Ritkán látott ilyen nedves puncit, még pornófilmen is. Zita segített, szétfeszítette a nagyajkakat, pici, piros csikló bújt elő. Pali nyelve odasurrant, finom, tapogatózó köröket rótt rajta. Anikó megrándult a gyönyörtől, a férfi folytatta, egyre gyorsabban kergette nyelvével a duzzadt-kemény szervecskét. Időnként beleízlelt a hüvelybe, az áradó nedvekbe, Zita el is csodálkozott a férfi önálló, pozitív ötletén. Anikó is díjazta, mégpedig úgy, hogy néhány perc múlva halkan felnyikkant, alteste megrándult, és nagyot élvezett.

 Pali abbahagyta, kérdőn nézett a csajokra. Anikó pihegett egy kicsit, majd Zita felsegítette. Hatalmas nyirkos folt maradt utána a lepedőn. Hanyattfektették a pasit, újra merev rúdja a plafont kémlelte. Kis tanakodás után a lányok megegyeztek, Anikó az ágyéka, Zita pedig az arca fölé guggolt. Anikó óvatosan a hüvelyébe igazította a faszt, és felnyögve, lassan tövig ereszkedett bele. Barátnője pedig „vizsgáztatta” a férfit. Segítségképpen széthúzta punciját, a pasas pedig az előbb tanultak alapján finom nyelvmunkába fogott a szabaddá tett, rózsaszín pecken. Zita saját ölén tapasztalhatta tanításának gyümölcsét. Többrendbeli örömmel töltötte el, egyrészt, mert jó ötleteket adott, másrészt, mert jól alkalmazzák, harmadrészt, mert rajta. A két lány, bár halkan és diszkréten, de egymással versenyre kelve nyögdécselt és sikongatott, egyre jobban nőtt bennük az élvezet, és bizony nemsokára majdnem egyszerre csapott át rajtuk az orgazmus. Lélegzetük akadozott, nedveik csordogáltak, hüvelyük vibrált. Remegve szálltak le a csalódott Paliról, akinek már nem volt sok hátra, sógornője finom kis puncija, mozgása, forrósága bizony az egekbe repítette. Volna. Ám a lányok, látván a férfi enyhe rosszallását, körbevették ágyékát. Farka, mint a lakodalmi korsó, szájról szájra járt, néha pedig két oldalról csak úgy „külsőleg” nyalogatták. Hirtelen és váratlanul rándult meg a pénisz, s a bíborlila makk hegyéből gejzírként tört elő egy újabb, nem kis adag sperma, alaposan beterítve a lányok arcát.

 - Arra még megkérnélek, hogy legközelebb, ha ilyen helyzetbe kerülsz, szólj, mielőtt jössz – súgta Palinak később Zita, az arcát törölgetve. – Inkább lenyelné valamelyikünk, most törölgethetjük!

 Bő félórás pihegés után a kis csoport megbeszélte a tapasztalataikat, és egybehangzó véleményük szerint király volt.

 - Jesszusom, Anna! – sikkantott fel Viki.

 - Alszik, nem? – nézett Márk ösztönösen a csukott ajtóra.

 - Igen, de fel szokott ébredni éjszakánként.

 - Ti csak maradjatok itt, majd mi átmegyünk oda aludni! – ajánlotta Anikó. – Úgyis van mit megbeszéljetek, nem kellünk mi már ide! – és ezzel a házaspárt magukra hagyták.

 Finom megfogalmazás lenne, ha azt mondanám, Viki és Pali éjszakája fergeteges volt. Anikó hajnalig azon rágta a körmét, Annácska ne ébredjen fel. Nem ébredt, de hogy másnap ő volt az egyetlen kipihent ember a házban, az is biztos.

 A szilveszter éjszaka is hasonlóképpen zajlott, miként a többi is, míg Tibi és Zita ott telelt.

 Kora nyáron, mikor Zita a diplomaosztásra indult, Tibi így szólt.

 - Lesz egy meglepim estére, siess!

 Felesége még heréléssel is fenyegette, de férje nem „köpött”. Lobogtatva papírját jött haza.

 - Szereztem neked állást – így Tibi.

 - Hol?

 - Kőszegen.

 - Megbuggyantál?!

 - Találtam lakást is, a cégnél pedig áthelyeznek – és Tibi átölelve feleségét elmagyarázta, mindezt barátaik miatt tette, no meg azért, hogy kissé összeszedve magukat anyagilag, közösen vezethetnék a panziót, melyet Márkkal és Palival építenének Margit néni házára. Zita el volt ragadtatva.

 Egy hét múlva költöztek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.