Hetvennyolcadik fejezet

(Avagy: a videoklip)

 A horvátországi nyaralásnak vége volt, kezdődhetett a munka. Alíz nem véletlenül szerezte meg a dal szövegét, és oka volt arra is, hogy külön kivágta magának Sanyi „Gyémánt”-ját. Elég sokat sertepertélt ő Gabi stúdiójában ahhoz, hogy ne csak a puncikat és fütyiket lássa, hanem a technikai hátteret is. Utóbbi érdekelte jobban, hogyan lesz film a kamerából. Nem pont pornó volt a fontos, sőt, nem nagyon izgatta, de remek tanulóterep volt neki. Szerencsés volt, sokan ismerték és szerették, ahol tudták, segítették. A gondolat, hogy a dalból klipet csinál, a koncerten formálódott meg benne, a népszerűségi index emelkedése csak erősítette elhatározását. A nyaralás alatt is ötlött, agyalt, és újabb lendületet kapott, mikor meghallotta az „Éjféli öböl” demóját.

 - Tök jó! – mondta Sanyinak. – Romantikus hely az!

 - Ja, kinn a parton, a két nővérem között nekiáll dalt írni! – vihogott Lívia.

 - Az zúzós lehetett! – mondta Alíz.

 - Hát igen. Ahhoz képest egy kétórás koncert tiszta pihenés! – hagyta annyiban a fiú. – „Utána” már volt idő dudorászni!

 - Te minden dugás után írsz egy dalt?

 - Alíz, te olyan hülye vagy! – nevetett fel Lívia. – Két hónap alatt utolérné dalmennyiségben a Guns ’N Rosest!

 - Az igen! Annyit még anyu sem, míg aktívabban forgatott! – füttyentett a csaj.

 - Na, jó, kis lódítás azért van benne…

 - Kicsi! Na, a lényegre! – zárta le az eddigi témát Alíz. – Próbáltam értelmezni a „Gyémánt”-ot…

 - Nehéz lehetett… - jegyezte meg a szerző.

 - Persze. Nő vagyok, látod? Szóval, Lívihez írtad, ez tök világos, bár a neve egyszer sem hangzik el.

 - Így van.

 - Szerelem első látásra, kéz a kézben, meg a többi…

 - A „meg a többi” nincs benne!

 - Nem baj, pornósíthatjuk, ha akarod! Tehát viszonylag sablonos történet, kurva jó zenével.

 - Kösz…

 - Nincs mit. Ebből kellene egy videoklipet csinálni, nekem van ötletem, inkább a tiétek érdekelne.

 Lívia és Sanyi a vállukat vonogatták.

 - Akartok benne szerepelni? – kérdezte közbe Alíz.

 - Kellene?

 - Nos, mivel teli vagytok ötletekkel…

 - Bocs, nagyon punnyadt az agyam! – legyintett Sanyi.

 - Felélénkítselek? – kérdezte mérgesen Alíz, a fejrázás után pedig előadta az ő verzióját. A zenekar szerelmespárjának nagyon tetszett, Alíz munkához is látott. A klipet amolyan vizsgamunkának szánta, és mindent ő akart benne csinálni, de később rájött, csak annyit szerepelhet benne, amennyire Sanyi a szövegben engedte. Ottó, a vajszívű operatőr segített neki, ugyanakkor hagyta, hadd érvényesüljön a csajszi. Alíz vért izzadt. Állítgatta a lámpákat, a kamerát, a szereplőket, közben folyamatosan hallgatta a számot, hogy minden részlete pontosan rögzüljön. Majdnem egy hónapos szívás után ismét megszegte a szabályt, rágyújtott a szobájában. A laptopon pedig a kész klip ment.

 - Anyu, tudnál jönni egy kicsit? – rikkantott ki az ajtaján. Gabi tudott menni.

 - Mondtam, hogy ne gyújts rá itt! – dohogott Gabi megérezve a füstöt, és ablakot nyitott.

 - Ezt nézd meg!

 Három percig szótlanul nézték a képernyőt, aztán Gabi a konyhába húzta a lányát. Rágyújtottak.

 - Kicsim, nagyon ügyes vagy! – ölelte meg.

 - Ugye, milyen jó lett?

 - Nagyon ügyes vagy! A többiek látták már?

 - Nem. Te vagy az első. Ha azt mondod, hogy jó, akkor az valóban jó!

 - Köszönöm, de én kicsi vagyok ehhez.

 - Nekem akkor is a te véleményed számít!

 - Jól van, és most menj, mutasd meg Líviéknek!

 Néhány perces körtelefon után a „Diamonds” tagjai Alízék konyhájában ültek.

 - Profi vagy! – dicsérte Thomas, aki valamivel tapasztaltabb volt a zenei életben, és látott már néhány videoklipet.

 - Köszönöm, köszönöm! – hajlongott Alíz.

 - Ahogy elnézem, mindenki jó munkát végzett – szólt bele Gabi. – Sanyikám, téged legalább akkora dicséret illet, mint Alízt!

 - És most hogyan tovább? – kérdezte Lívia.

 - Fel kellene tenni a Netre, hogy mennyire tetszik másoknak, aztán ráérünk még ezen gondolkodni – javasolta Thomas, és egy borítékot adott Alíznak.

 - Ez mi?

 - Az „Éjféli öböl”. Ez lenne a következő javaslatom.

 - Nem mondasz hülyeséget, majd töröm rajta a fejem!

 A klip másnap felkerült az egyik legnagyobb videomegosztó oldalra, és Alíz tízpercenként ellenőrizte, mennyien látták. Sikeres volt, így a lány újult erővel vetette magát a következő munkába. Az egy kicsit húzósabb, költségesebb volt, hiszen oda kellett utaznia, és forgatási engedélyt is kért a horvát hatóságoktól, ami nem volt egyszerű. Szeptember közepére lett kész, a siker pedig ugyanolyan nagy volt, mint az előzőnél.

 A fősuliban is megmutatta az egyik tanárának, aki azzal fogadta, hogy ő is látta a klipet, nagyon tetszett neki, és hosszas szakmai beszélgetést folytattak Alíz munkájáról.

 Egy nap a tanár félrevonta a lányt.

 - Megmutattam egy barátomnak a klipeket, és találkozni akar veletek.

 - Hol és mikor?

 - Megadom a számát, egyeztessetek, mert nagyon elfoglalt ember, de várja a hívásod!

 - Köszönöm, tanár úr!

 - Ennyi jár a legtehetségesebb tanítványomnak! Egyébként látom, hogy nem először van kamera a kezedben!

 - Van egy operatőr barátunk, szinte a harmadik nagyapánk, tőle rengeteget tanultam!

 - Így könnyű, ha van egy mentorod, akkor én nem ajánlom magamat…

 Alíz az első adandó alkalommal tárcsázta a megadott számot, sikerült azonnal elérnie a tanár barátját, két nappal később a zenekar Alízzal kiegészülve a színe előtt ült. A férfi szimpatikus negyvenes volt, rengeteg összeköttetéssel. Tetszett neki, amiket látott, és öt perc múlva már szerzői jogok, meg ilyesmi repkedett.

 - Állj! – szólt közbe Thomas. – Ha jól értelmezem, úgymond piacra dobná a klipet?

 - Klipeket! – helyesbített a fószer. – Meg a maxi CD-t, és ha lesz album, azt is!

 - Tehát szerződést ajánl?

 - Valami olyasfélét… Na, azért nem kell nagyon előreszaladni, de ahogy néztem az anyagot, nekem tetszik, és úgy gondolom, megér egy misét.

 - Jól van, megrágjuk – mondta Thomas.

 - Nem ártana szereznetek egy ügyvédet is! – figyelmeztette őket a férfi. – Tudok ajánlani, ha kell!

 - Köszönjük, az van! – vágta rá Alíz, és ha már nála volt a szó, kérdezett. – És én miért kellettem ide? Nem vagyok a zenekar tagja…

 - Nem, te Gyémánt Gabi lánya vagy.

 Alíz ledöbbent. – Honnan tudja?

 - Vannak barátaim mindenhol. Édesanyádat egyébként nagyon tisztelem, és becsülöm. Jó pár évet lehúzott amellett a bolond Frédi mellett. Gwendoline Diamond óta léteznek igényes „ilyen” filmek. Ottó pedig kitűnő szakember, kár, hogy erre pazarolja a tehetségét! Tanulási és bizonyítási lehetőséget adok neked a suli mellett, mit szólsz?

 - Meg kell beszélnem az ügyvédemmel! – vigyorodott el Alíz.

 - Oké, srácok, itt vannak a papírok, nem kell most semmit aláírnotok, rágjátok át, és hívjatok, ha segítség kell!

 - Köszönjük!

 Alíz egyenesen az apjához ment, és a többieket is magával cipelte, nem hagyta, hogy az első kocsmában „ünnepeljenek”. Péter örömmel hallgatta a fiatalok boldog csivitelését, és amikor kiderült a lényeg, barátját, Harvey-t hívta fel. A férfi könyvelőként kezdte, de az évek során ügyvédi vizsgát is tett, kitanulta a szakma fortélyait. Tíz perccel Peti hívása után hümmögve olvasta a paksamétát. Alapos volt, kétszer is átszaladt rajta, még az apróbetűs részt is. Az együtteshez fordulva érthetőre fordította a jogi szöveget.

 - Elvállalod? – kérdezte Alíz. Imádta a pasast.

 - Természetesen!

 - Egyelőre nincs pénzünk! – szólt közbe Thomas.

 - Lőjetek le, ha ezért pénzt kérek! – mondta megbántottan Harvey.

 - Majd én megteszem! – nevetett Peti.

 A szerződés napokkal később megköttetett.

 - Na, most ünnepelhetünk! – huppant le Alíz az ágyára, Laci átölelte.

 - De csak ketten vagyunk…

 - Akkor most ketten ünnepelünk!

 Nagyon jót „ünnepeltek”, a srác mindent megtett azért, hogy barátnője élvezze az „ünnepséget”.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.