Hetvenhatodik fejezet

(Avagy: Az éjféli öböl)

 Egy hét múlva Alíz és Kisniki egy DVD-t szorongatva állított be Líviához. Az előzőleg értesített Sanyi, Thomas, és Stefi már ott ült a házigazda ágyán. Korong a lejátszóba. Ottó ismét profi munkát végzett. Nem volt annyira látványos, mint egy híres banda koncertje, de kétségkívül jól sikerült. A zenekar újra átélte az előadást, ám a felvétel után úgy tűnt, nincs vége. Kisniki felütötte húga laptopját, ördögi gyorsasággal ütve a billentyűket, egy videómegosztó oldalra lépett.

 - Utólagos engedelmetekkel feltette ide is… A hozzászólásokat érdemes elolvasni! – mutatta nekik.

 - Diamonds? – képedt el a zenekar össznépileg.

 - Ja, igen. Gondoltam, ez a név jó lesz elsőre a csapatnak, majd ha kitaláltok mást, szóltok!

 - Nem rossz… - jegyezte meg Sanyi. Thomas vállat vont, neki mindegy volt.

 Ahhoz képest, hogy a videó aznap reggel került fel, sok, túlnyomórészt pozitív hangvételű komment érkezett. Sanyi dala mindent vitt.

 - Ja, ezt pedig Ottó küldi, a múltkor elfelejtettem odaadni! – nyújtotta át Kisniki az operatőrnek szánt borítékot Líviának. – A csapaté…

 A négy tag csak ámult és bámult. Néhány Deák Ferenc arcképével díszített bankó sorakozott a borítékban.

 - Akkor… akkor még ő fizetett azért, mert felvette a műsort? – kérdezte Stefi nagysokára.

 - Inkább úgy mondanám, hogy visszautasította a javatokra – mondta Kisniki, szeme könnybe lábadt, mert másnap csak elkapta ezért az operatőrt. Ottó elárulta neki, hogy se kutyája, se macskája, a Gyémánt lányokat viszont nagyon megszerette, szinte sajátjaiként tekint rájuk. Gabi jó fizetést ad neki, így a velük forgatott filmért kapott pénzt félretette. Nekik. Kisnikinek, Vikinek és Bernadettnek.

 - Ha feldobom a prakkert, tiétek a lé! – mondta Ottó.

 Kisniki húsz percig bőgött a nyakában.

 Az együttes tehát örvendezve ült a legyezőszerűen kiterített pénz fölött.

 - Na, akkor most mihez kezdünk ezzel? – tette fel Sanyi a nehéz kérdést.

 - A szerkónk egyelőre megfelel… - tűnődött Thomas.

 - Ez igaz… - mondta Lívia.

 - Persze, mindig van jobb… - szúrta közbe Sanyi.

 - Ez is igaz… - helyeselt Stefi.

 - Szerintem várjatok egy hetet – javasolta Kisniki, - addig figyelni kellene a nézettséget az oldalon, mert szerintem az sokat számít!

 - Nem rossz ötlet! – mutatott rá Thomas. – Akkor lenne érdemes csak továbblépni, ha tetszik másoknak is.

 Ennyiben maradtak. A következő héten a zenekar tagjai árgus szemekkel figyelték növekvő népszerűségi indexüket. A rendelkezésükre álló összes módon (telefon, SMS, chat, közösségi portálok) megtárgyalták az aktuális helyzetet. Alíz sem tétlenkedett. Kisnikivel összedugták a fejüket, Stefitől megszerezték Sanyi dalának szövegét, és naphosszat afölött kotlottak. A megbeszélt napon újra összeültek, most Alíz szobájában. Laptop, képernyőn a koncert oldala.

 - Azt hiszem, az eredmény önmagáért beszél! – elnökölt Kisniki.

 - Nem gondoltuk volna! – mondta Sanyi.

 - Tehát, innen ezennel a felvételt törlöm! – és megtette, de igyekezett hozzátenni: - Egy másik oldalon viszont megvan. Az fizetős, itt pedig hagytam egy kis ingyenes ízelítőt.

 - Niki, te egy istennő vagy! – ugrott nővére nyakába Lívia.

 - Kösz, igyekszem, de majd alkalomadtán Vilit is körbecsókolhatjátok! Nos, pénzügyekre ezentúl sok gondotok nem lesz, már csak az a kérdés maradt, hogy dolgozni akartok, vagy pihenni?

 - Ezt hogy érted? – kérdezte Thomas.

 - Nyár van, jó idő, és Niki néni ajándékos zacskója még tartogat nektek meglepetéseket!

 Alíz, a beavatott, már az öklét rágta izgalmában. A többiek még mindig értetlenkedtek, csak ki kellett játszania az adu ászt.

 - Lököttek, előbb nyaralni akartok, vagy videoklipet forgatni?

 Alíz nem bírta tovább, rágyújtott, pedig a szobájában sose szokott. A mindig higgadt Thomas szólalt meg.

 - Ha jól értem, vár ránk egy nyaralás, és videót akarsz csinálni, nekünk csak a sorrendet kell eldöntenünk?

 - Igen.

 - Milyen klipet?

 - Sanyi dalából.

 - Van egy pár… - bökte közbe Lívia.

 - Hülye! „Abból” a dalból!

 - Nyaralás hol?

 - Horvátország.

 - Oké. Részemről előbb pihi – dőlt hátra Thomas a kérdezz-felelek végén.

 - Rendben, legyen így! – értettek egyet a zenekar tagjai, Alíz és Kisniki pedig elmondta nekik a részleteket.

 A banda megfelezte a boríték tartalmának összegét, és egyik részét a pihenésre fordították. A szállásra nem volt gondjuk, Piroska-mamáék nyaralóiban akadt hely bőven, csak a kaját, és az utazást kellett megoldaniuk. Egyeztették az időpontot, és mikor minden klappolt, útra keltek. Alíz elkérte szüleitől a kisbuszt, nyolcuknak volt benne hely, csakhogy Thomasszal és barátnőjével már tízre bővült a csapatuk. Végül a dobos srác oldotta meg a problémát. Voltak rokonai Pécs környékén, így ők ketten, a horvátországi nyaralás előtt beiktattak egy párnapos látogatást, és a megbeszélt napon indultak a zenekar, és barátaik után, külön autóval. A kisgyerekes családtagok is akkor mentek nyaralni, amitől a fiatalok nem voltak elragadtatva, de ügyes szervezéssel minden gond áthidalható volt.

 Andrea és Vili ugyanabba a nyaralóba ment, ahol annak idején megismerkedtek, Dani és Natália hatalmas házába. Velük tartott Zsuzsa és Robi Józsikával, valamint Viki, Rudi, és a gyerekek, Bálint és Petra. Anna Kristóf révén előnyben volt, a fiú szüleinek nyaralójában mindig volt hely a számukra, Kisniki, Lali, és a srácok, Peti és Patrícia ment még velük, és Berni, Barna, Bence és Bogi. A zenekar megkapta a harmadik pecót.

 Érkezésük másnapján Kisniki szervezésében strandra indultak. Az Interneten kotorászva találta, alig pár kilométerre esik csak északabbra, és a képek alapján nagyon megtetszett neki. A tőle megszokott gyengéd meggyőzést alkalmazta: „Jössz, vagy igen!” Ment mindenki, mert azért alapvetően kíváncsiak voltak, mit talált a csaj. Nudista strandot. Tíz percig azon röhögött mindenki, hogy feleslegesen hoztak fürdőruhát, csak ketten topogtak a bejárat előtt. Thomas, és barátnője, Réka. Alíz kedves mosolyának nem tudtak ellenállni, főleg, hogy a kedves mosoly közepette azt sziszegte:

 - Ha nem jöttök, szólok Nikinek, ő behoz titeket!

 Thomas annyira megismerte a basszusgitáros nővérét, hogy higgyen Alíznak. Aggodalmuk akkor múlt el végleg, mikor két óra múlva Stefi, Józsika, Bence és Peti kövekből, kavicsokból várat épített elmélyülten, Döme irányította őket, és hordta össze nekik az alapanyagot. Lali egy gumicsónakban hajókáztatta Patríciát és Bogit, Petra az apja, Rudi hátán ülve kekszet rágott, és csorgatott maga alá, Viki hangosan nevetett rajtuk. Alma és Vili aludt, a többiek a vízben pacsáltak, és azzal voltak elfoglalva, hogy feloszlassák a zenekart, vagyis vízbe fojtsák egymást. Thomasszal és Rékával alig törődött valaki, ruhátlanságukkal pedig egyáltalán nem. Barna üdítővel, sörrel kínálta őket is, Zsuzsa szendvicseket hozott nekik, Kisniki arra volt kíváncsi, kérnek-e fagyit. A gyerekek igen, és Rudi háta később már nemcsak pisis, hanem vaníliafagyis is lett. A pacákot nem zavart. Alíz déltájban odafutott a szemérmes párhoz, jönnek-e a vízbe.

 - Kösz, nem… - utasította vissza a fürdőbugyis Réka. – Megjött…

 - És te? – kérdezte Thomast, akin ugyan nem volt semmi, de hason fekve takarta azt is, amije volt.

 - Kösz, én sem… nekem is megjött…

 - Akkor ti valóban csak nyaraltok egy hétig! – vigyorodott el a csaj, és otthagyta őket.

 Délután kettőre szedték össze a bátorságukat annyira, hogy kibújjanak szalmakalapjuk alól, és a vízbe merészkedjenek. Nem volt pedig semmi szégyellnivalójuk, Thomas közel száznyolcvan centi magas volt, jóképű, kicsit borzas, barna hajú, barna szemű, ápolt kecskeszakállas. Karja izmos volt, mint ahogy egész felsőteste, mellkasán néhány szál fekete szőr lengett, köldökétől lefelé pedig egyre sűrűbben burjánzott, bokáig. Lábai közt sem volt mire szégyenkezzen, teljesen átlagos pénisz lógott ott. Réka tíz centivel volt alacsonyabb párjánál, sötétszőke haja hullámosan hullott a vállára, zöldeskék szeme kicsit kerekded (szerinte krumpli) orra, halvány, telt ajkai voltak, arca is, teste is szintén szögletmentes, nem kövér, ám hízásra hajlamos. Vigyázott is a vonalaira, és már órák óta megette a rosseb a vízért, az úszásért. Havibaja kamu volt, gátlásai erősebbek voltak, eddig. Kibújt fürdőbugyijából, és párja nyomában a sós habokba vetette magát. Úsztak egy húsz percig, utána csatlakoztak a labdázó és vízibirkózó többihez. Laci épp az imént fejelte le az öccsét, persze nem az idősebb jogán, hanem mert egyszerre repültek rá a feléjük szálló szivacslabdára. Alíz és Fanni azonnal ott termett a károkat felmérni, de egy gyengéd gyógypuszival orvosolható volt a baj. Természetesen mindenki a saját párját részesítette elsősegélyben. Réka később csatlakozott tanítványához, Stefihez, és a gyerekekhez. Építészeti hajlama előtört, dudorászva segített a kővárat egy komoly erődítmény-rendszerré átalakítani. Sanyi elővette a gitárját, fejébe szalmakalapot csapott, törökülésben futtatta ujjait a húrokon. Először csak minden rendszer nélkül, olykor jegyzetelt, félóra múlva Thomas ült mellé, és üres műanyag ételdobozokat püfölt. Az egészből kezdett összeállni valami dallam, valami egység. Lívia magához vette Sanyi „szent füzetét”, és buzgón körmölt, nehogy szerelmének le kelljen tennie a gitárt. Először a gyerekek gyűltek köréjük, egész napos csivitelésük alábbhagyott, végül teljesen elhallgattak. Szorosan nyomukban az anyák, akik először csak Polifoam-matracot toltak a csupasz popsik alá, aztán ők is ottragadtak, végül a távolabb beszélgető, cigarettázó férfiak, ifjak is csatlakoztak a közönséghez. Új dal volt születőben, és amikor a két zenész felpillantott, hogy mi ez a nagy csönd, meglepődtek.

 - Zenéljetek még! – kérte őket Petike. Amióta járni tudott, most ült meg a fenekén először húsz percig.

 - Igeeen! Még! Zenéljetek! – csipogtak fel a gyerekek egyszerre.

 - Jó, de mit? – nézett össze a két pasas.

 - Szerintem valami gyerekdalt kéne! – suttogta Réka.

 - Kösz! Limp Bizkit jobban megy!

 - Kottát olvasni tudtok, nem? Vagy improvizáljatok! – az „énektanárnő” a táskájából egy füzetet tett ki eléjük, ő maga pedig a gyerekek közé ülve énekelt nekik, velük.

 A naplemente még ott érte őket, a gyerekek plédekbe burkolva aludtak, a zene pedig csak szólt, szinte megállás nélkül. A strandnak akkorra már illett volna elnéptelenednie, ennek ellenére kisebb tömeg állt köréjük, korra, nemre és öltözékre való tekintet nélkül. Az ingyenkoncert végén a nézők tapssal köszönték meg az élményt. Laci és Döme pedig talpra segítette a zsibbadt lábú zenészeket.

 - Pisilni kell! – nyavalygott Sanyi, Döme Líviával arrébb vonszolta a srácot, és a lány előzékenyen irányította-fogta az ernyedt kukacot.

 Másnap ugyanezt a strandot választották, és már senkit nem feszélyezett a meztelenség, csak Thomas lepődött meg, hogy Réka, aki eddig csak bikinivonalig tartotta karban ölét, reggelre teljesen szőrtelenített.

 - Nem akartam kilógni a lányok közül – utalt a többi csaj szőrmentességére. – Hozzájuk képest ápolatlannak tűnt…

 Az igazán zavaró az volt, hogy páran felismerték őket tegnapról. Tinilányok mutogattak rájuk vihogva, hüvelykujjukat feltartva, és legalább hat nyelven kaptak (valószínűleg) dicsérő szavakat. Két magyar lány is elkapta őket, hogy milyen cukik voltak a gyerekekkel, és később is tök jól nyomták, meg minden. Közben igyekeztek úgy domborítani, ahogy csak tudtak. Sanyi és Thomas meglépett előlük.

 - Ma is fogtok gitározni? – penderült Petike Sanyi elé.

 - Nem, kisfiam, megbeszéltük, hogy ma este dolguk lesz, és anyuéknak is el kell menniük, Zsuzsinál lesztek mindannyian! – magyarázta Kisniki a kisfiúnak.

 - De anyúúú!

 - Kicsikém, emlékszel? Tegnap mind elaludtatok rajta, pedig csak hallgattátok! Nehéz munka ám a zenélés, nagyon fáradtak!

 - Majd kerítek nektek estére valami mesét! – szólt oda Andrea, aki az almái nélkül sehova sem ment. A könnyebben hordozható memóriájában volt pár mese, amit a gyerekek nézhette.

 - Tom és Jerry van?

 - Több, mint száz!

 - És Thomas, a gőzmozdony?

 - Az is van!

 - Akkor megyek én is! – szólt oda a róla elnevezett.

 - Neked más dolgod lesz! – ripakodott rá Kisniki.

 A nő ugyanis kis éji kirándulást szervezett mindannyiuknak, de mivel a hajó befogadóképességénél jóval többen voltak, több részletben kellett lebonyolítania. Az egészből középső húga járt a legjobban, a kapitány barátnőjeként minden estét a hajón töltött.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.