Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Wackond 2012.03.26. 18:00

Gyémántok 68

Hatvannyolcadik fejezet

(Avagy: főszerepben: a Diamond-lányok)

 

 

 A három Gyémánt-lány tudomásul vette Gabi kikötését filmezési vágyaikat illetően. Az idő, és a kismamák állapotának előrehaladtával úgy tűnt, el is felejtődik a dolog, de Kisniki nem hagyta annyiban. Folyton járt az agya a témán, mígnem babája megszületésére majdnem kész forgatókönyve volt.

 Szíve szerint már a szülőszoba után ment volna a stúdióba, de volt annyi esze, hogy ezt még ne tegye. Később, ahogy hazakerült a kicsivel, nem is nagyon lett volna ilyesmire ideje, ráadásul orvosilag is tiltva volt a szex egy időre.

 Pár hónap telt el, családtagok jöttek-mentek, megcsodálták gyermeküket, őt és Lalit is dicsérték. Pelenkázott, szoptatott, valamint megpróbálta visszanyerni csodás alakját. Sikerrel. Gyakran töltötte idejét Berni társaságában, legalább nem unatkozott, és nem csavarodott be. Utóbbit egyébként egyikük sem értette, olvastak, hallottak a szülés utáni depresszióról, de őket az ilyesmi messzire kerülte. Kisniki persze újfent felvetette a filmet, mire unokatesója az előszobába húzta, a tükör elé. Megálltak előtte, egymás mellett.

 - Vélemény? – néztek össze egy kis illegetés után.

 Kisniki hümmögött, és szó nélkül levetkőzött. Berni követte a példáját.

 - Na? – kérdezgették egymást.

 - Varjúfészkes, de az a legkevesebb! – bólintott Kisniki unokatesója intésére, mely a lány öle felé irányult. - Te csak ne szólj semmit! – Bernadett is borostás volt.

 - Egyébként meg úgy látom, minden a legnagyobb rendben… - leltározott Kisniki. – Popsi, pocak, csípő, derék, cickók…

 Mindezt, mintha eladásra menne, alaposan végigtaperolta Bernin.

 - Tejed is van! – spriccelt ki egy kicsit a tükörre.

 - Niki, te hülye vagy! – nevetett a másik lány.

 Ekkor ért haza Barna a munkából. Finoman szólva is meglepte a látvány.

 - Miért nem szóltatok, hogy hiányotok van? Jöttem volna korábban!

 - Hidd el, kicsim, szóltunk volna! – bújt hozzá felesége, és gyengéd, hitvesi csókot váltottak, összetejezte férje ingét.

 - Bizony, Barnus, szóltunk volna! – bújt hozzá Kisniki is, a másik oldalról. Ő is tejfoltot hagyott az ingen. Váratlanul felsírt az egyik kisfiú, így az idill odalett, a két anya szaladt megnézni, melyiküké az. Jól tették, mert mire odaértek, rázendített a másik is. Kajaidő volt. A kismamák karjukba vették csemetéiket, a két kis „éhező” mohón szívta magába a tejet. Barna megtámaszkodott az ajtókereten, onnan nézte őket.

 - Hej, pár év múlva már nem a tejcsi miatt akarjátok majd a cicit!

 - És te, kérsz? – kínálta felé szabad mellét Kisniki.

 - Niki, te hülye vagy! – jelentette ki a pacák. – Ez ugye nem öröklődik?

 - Nincs kizárva, elvégre hozzád mentem, ő pedig az unokatesóm, tehát rokon! – nevetett Berni.

 - Na, jó, van valami kaja… nekem? – tette hozzá, mielőtt a tejkínálás megismétlődne.

 - A hűtőben van, Bencus mindjárt megtelik, és megyek!

 - Maradj csak!

 Már tolta arcába a bolognait, mikor a lányok csatlakoztak hozzá, vállukon a kissrácokkal.

 - Ez az, Petike, nyomjad csak! – szurkolt Barna tele szájjal Kisniki fiának, akiből alulról-felülről jött a zaj. A kiskölyök elégedett arcot vágott. Két falattal később Bálint Bence is böffentett egy irgalmatlan nagyot.

 - Ha meg én csinálom, bunkónak tartanak! – dohogott a hapsi a száját törölgetve.

 - Gyere, kicsim, büfikézzél csak! – vonta szabad vállára asszonya. Férje megtette.

 - Na, fiúk, így kell ezt csinálni! – büszkélkedett.

 - És még engem hülyéznek le… - morgott Kisniki.

 A csajok később átcserélték a pelenkákat, és a kiságyba tették a máris álmosodó lurkókat. Felöltöztek, és kiültek a teraszra. Barna megtömte a pipáját, Kisniki pedig elmondta, miért találta őket úgy, ahogy.

 - Ezek szerint van ötleted… - állapította meg a fiatalember, cseppet sem zavartatva magát attól, hogy feleségét pornófilmezni csábítják.

 - Van, méghozzá nem is egy! Először is, amit biztosan meg kell csinálnunk, az az, amikor Tomival kitoltunk. Aztán még eszembe jutott a Piroskák horvátországi nyaralója, vagy akár a hajó…

 - Gabi tud ezekről?

 - Még nem beszéltem vele…

 - Szerintem érdemes lenne!

 - Igazatok van, este felhívom.

 Kisniki így is tett. Gabi türelmesen hallgatta egy ideig, majd arra kérte, inkább személyesen. Öt perc múlva náluk volt. A lány elmondta neki az elképzelését.

 - És te ehhez mit szólsz? – fordult Gabi Lalihoz.

 - Semmit, miért, kéne?

 - Hááát…

 - Szerintem Petinek sem volt egy szava sem, igaz? – Lali bedobta az ászt.

 - Na, jó, akkor vissza a témához, tehát. A dolog nem könnyű, de nem kivitelezhetetlen. Körbenézek, hogy lehet megoldani, átgondolom, hogy mit kellene finomítani, vagy ilyesmi. Na, akkor maradjunk annyiban, ha sikerült helyszínt találnom, akkor jelentkezem. Sziasztok!

 Gabi vegyes érzelmekkel indult haza. Azt hitte, ennyi idő alatt ez a lökött lány elfelejti, mit akart, vagy a szülés után nem fog olyan jól kinézni, mint annak előtte, de sajnos egyik sem jött be. Sokadszorra átgondolva úgy döntött, megcsinálja. Amíg megfelelő szállodát keresett a megfelelő adottságokkal, a három lányt a saját orvosához küldte, egy alapos vizsgálatra. Következő találkozásuk alkalmával azt beszélték meg, hogy mennyire mutassák be az előzményeket, végül abban maradtak, elég egy szexjelenetet lejátszani, utána jöhet a bosszú. A hajón elgondolkodtak, egyrészt már ősz volt, másrészt meg baromi messze volt, és a babákra is gondolni kellett. Kisnikinek eszébe jutott a hegyi kirándulás, amikor Barnával akart egy kicsit…

 - Ezt nem is hallottam! – törölte könnyeit a nevetéstől Gabi.

 - Méltó bosszút álltam! – nevetett Bernadett.

 - Tiszta ragacs lett a hajam! – nyávogott Kisniki.

 - Kis extra mehet? – kérdezte Viki.

 - Mire gondolsz?

 - Hát… izé… - kicsit már bánta, hogy megszólalt. – Rudi szereti, ha pisilek… Őt… le… csak a farkára…

 - Ne már! Ezt eddig miért nem mondtad? – kérdezték unokatesói.

 - Ő kérte. Olyan édes volt, mikor ezt bevallotta nekem!

 - Én is szívesen megteszem neki, ha kéri! – mondta Kisniki.

 - Kösz, majd jelzem neki…

 - Te, Gabi, szoktál még szerepelni? – kérdezte Berni.

 - Á, már régóta nem! Két-három éve forgattam az utolsót, azóta a másik oldalon állok…

 - Emlékszel, Barna hogy odavolt érted? Láttad volna, mikor bementem hozzá, ő meg a te filmedre verte a répát! Úgy térden lőtte magát ijedtében, azt hittem, eltöri!

 - Pedig milyen jó kis répa az! – bólintott a nagynéni. – Na, elég a nosztalgiából, dologra! Ja, Viki, még nem csináltunk kimondottan pisilős filmet, csak olyan fordult elő, hogy némelyik lány nagyon felpörgött, és olyankor ugye előfordul, hogy jobban nedvezik, ha értitek…

 - Oké, csak kérdeztem… - szabadkozott a szöszi.

 - Ám mivel a film rólatok fog szólni, úgy gondolom, ez még belefér… Holnap, ha ráértek, hoznék nektek valamit.

 - Rendben!

 Gabi elköszönt, és az irodájába ment. Egy nagy dossziét vett magához, utóbb kiderült, feleslegesen. Gondosan elrejtette a táskája mélyén, nehogy Alíz megtalálja, és másnap délelőtt elvitte a lányoknak.

 - Nos, ebben a dossziéban tartom azoknak a fiúknak a fotóit, akik jelenleg nekem dolgoznak. Nézegessétek, válogassatok, és jelöljétek meg, aki szimpatikus, akire szükségetek van. Nikinek már úgyis, gondolom, kész tervei vannak! – mosolygott Gabi az érintettre.

 - Van bizony! – csízelt az vissza, de azért összebújt a két másikkal, hogy átlapozza a fotóalbumot.

 - Te, Gabi! Mennyi jó pasival dolgozol együtt! – mondta végül Viki. – Mondd, te szoktál lenni a „felvételi vizsgabiztos”?

 - Neeem, én csak ott vagyok, és kész. Egyébként van köztük jó pár, akikkel dolgoztam együtt… Na, ha kitaláltátok, szóljatok, én megyek, mert dolgom van!

 - Jó, de egyelőre úgy néz ki, csak ő kell! – mutatott Kisniki egy fickóra.

 - Hogyhogy?

 - A többit hozzuk mi! – majd látva Gabi értetlen arcát, hozzátette: - Lali azt mondta, szívesen jön, ha akarom, és Barna is, ha jól tudom, igaz?

 - Igen – bólintott Bernadett.

 - És én sem véletlenül kérdeztem azt a pisis dolgot… - szólt halkan Viki.

 - Akkor ezt fölöslegesen cipeltem?

 - Annyira nem! Köszönjük neked ezt a sok szép kukit! Csak ez az egy fog kelleni…

 Gabi megnézte a kiválasztottat, összecsukta a dossziét, és elment.

 Másnap felhívta a pasast, akit a csajok kiválasztottak. Szerencsére épp nem forgatott, úgyhogy ráért.

 - Szia, Ricsi, volna számodra egy kis meló, mikor érsz rá?

 - Neked bármikor!

 - Jó, akkor mikor tudnál idejönni?

 - Akár máris!

 - Rendben, maradjunk inkább a délutánban!

 Abban maradtak, addig pedig Gabi elintézett még pár telefont, és Vikiért ment.

 - Délutánra összehívtam a csapatot, az egyik viszonylag könnyű jelenetet még meg is tudjuk csinálni!

 - Az jó! – tapsolt a szöszi, felhívta Rudit, és elmondta, hová megy.

 Húsz perccel később a stúdió egyik helyiségében álltak, ami egy kellemes hálószobának volt berendezve. Még ablaka is volt. Viki teljesen el volt hűlve.

 - Bocs, de vízágyat nem tudtam szerezni ilyen rövid idő alatt, de szerintem ez is megteszi – mondta Gabi.

 - Nem is baj, szerintem elég, ha a szitu egyezik… - vélekedett Viki. – Viszont kéne egy családi fotó az éjjeliasztalkára.

 - Igazad van, majd montírozok egyet.

 - Kösz…

 - Még valami, ha gondolod, megcsinálhatjuk a külső jeleneteket először, utána pedig itt, a bentit, vagy fordítva, ahogy szeretnéd. Nem tudom, mennyi előzményt csináljunk…

 - Azt én sem, de szerintem az ilyen filmekben nem sokat adnak az ilyesmire… - vélte Viki.

 - Kicsim, ez a ti filmetek lesz, olyan lesz, amilyet akartok!

 - Szerintem az lenne a legjobb, ha úgy adnánk elő, hogy járunk, de külön élünk, és ő… hogy is hívják?

 - Ricsi, de a filmen lehet Jóska-Pista is.

 - Mindegy, most Ricsi, felvisz a lakásába, megtörténik, én megtalálom a képet. Esetleg be lehet vágni olyan snittet, hogy kémkedek utána, aztán jöhet a kitolás.

 - Rendben, jó ötlet, most már csak azt találd ki, mivel kezdjünk.

 - Megismerkednék Ricsivel, és szerintem haladjunk sorjában. Hátha berezelek, és meggondolom magam…

 - Nem olyan lány vagy te! – nevetett Gabi.

 Ricsi megérkezett, a főnökasszony bemutatta Vikinek, és egy jó órára magukra hagyta őket. A két fiatal szimpatikusnak találtatott, és Viki tíz perc múlva nevetve mesélte el a sztorit, aminek főszereplőjének választották őt. Ricsinek tetszett az ötlet, bár a korai magömlést nem biztos, hogy tudja produkálni, hiszen eddig mindig késleltetnie kellett.

 - Szerintem megoldható, legfeljebb kivágják! – vélte a lány.

 - Jó, rendben. Mivel kezdünk?

 - Még maradnék külső helyszínen, picit még tartoka a dologtól…

 - Ugyan, ha jól tudom, te választottál, akkor engem már láttál…

 - Jó, igaz, de…

 - Na, figyu! Dobjuk le a cuccot, beszélgessünk még úgy egy kicsit, ha menni fog, akkor már jöhet a többi is!

 Viki igazat adott neki. Szinte szégyenlősen vetkőzött le a szimpatikus, de vadidegen férfi előtt.

 - Hát ti, mit csináltok? – nyitott be Gabi egy jó húsz perc múlva.

 - Próbálunk! – nevettek rá egyszerre.

 - Na, jó, nemsokára sötétedik, szerintem menjünk ki, és legalább annyit vegyünk fel, hogy kéz a kézben sétáltok, esetleg a ház elé érkezve megálltok csókolózni.

 Gabi fejében egy térkép veszett el. Amit egyszer látott valahol, többé nem felejti el, és mindig odatalál. Azt a fasort, ahová az operatőrt, és a „színészeit” kivitte, még évekkel azelőtt fedezte fel. Annyira hangulatosnak tartotta ehhez a szituhoz. A fasor végén ódon utcácska nyílt egy régies, de szépen felújított házsorral. Kiértek, a fasor nem volt túl forgalmas, két idős ember macskányi kutyáit sétáltatta, néhány fiatal pár sétált, vagy éppen egy padon ült. Két kisfiú és egy kislány biciklizett. Ricsi és Viki kézenfogva, olykor röpke csókot váltva szemernyit sem lógtak ki az összképből. Legfeljebb annyira, hogy háromszor sétáltak fel és le, és az operatőr mindig más szögből veszi őket. Gabi eközben a házsor egyik ajtajánál állt. Felhívta Ottót, az operatőrt, hogy sétáljanak arrafelé. Mikor odaértek, gyorsan elmondta az instrukcióit, és felvették, ahogy Ricsi (Jóska-Pista) felhívja magához a lányt, aki végül egy kis tétovázás után bemegy a nehéz tölgyfa ajtón, a férfi pedig utána. Ügyesek voltak, de megismételték a felvételt. Az első jobb volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://erotikablog.blog.hu/api/trackback/id/tr754342049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása