Negyvennyolcadik fejezet

 (Avagy: gyalogtúra, úgyis, mint maci a málnásba…)

 Másnap reggel kezdetét vette a túra. Akik részt akartak venni a vadvízi evezésben, egy furgonba szállva máris indultak a folyó felé. A többiek szétváltak. A lustábbak, valamint a köszvénnyel küszködő Jocó a célnál lévő szállodába utazott, a maradék sátrakat, mindenféle kempingfelszerelést cipelve a folyó mentén gyalogtúrázott. Követték öt napon át a raftingosok útvonalát, természetesen vezető is volt velük.

 Barna, hogy bizonyítsa, mennyire tökös gyerek, az evezősökkel tartott, miként Berni is, ám a srácnak másnapra elege lett. Kiitta a fél folyót, úszott vagy ezer métert, még tán a klinikai halál állapotába is került. Gondolta arról a két kortyról, a négy méterről, és az ájulásról, ami egyszerűen a kimerültségtől volt. Ráadásul még este is helyt kellett álljon Berninél!

 Harmadik nap reggel a gyaloglást választotta. Szerencsére megvolt a lehetősége, mert mindig együtt táboroztak a gyaloglókkal.

 A túrázók közt volt Kisniki is, aki nagyon örült a srác döntésének. Szinte azonnal elkezdett nyomulni, de igyekezett mindezt finoman tenni, ne legyen túl feltűnő. Barna három perc alatt levette, miről is szól ez a dolog, világossá vált számára az is, hogy a pár nappal ezelőtti benyitás sem volt teljesen véletlen. A csaj egyszerűen „méretet vett” róla. Büszkén vigyorodott el magában, hogy megfelelőnek találtatott. Egyetlen bibi volt csupán, Berni. Félt, hogy mi lesz, ha rájön. Jobb a békesség-alapon puhatolódzott nála.

 - Szerintem Niki akar tőlem valamit – jegyezte meg este, tisztálkodás közben.

 - Csak a vak nem látja, meg a kis Alíz! – mosolygott Bernadett.

 - Mit csináljak, én téged szeretlek!

 - Tégy, amit jónak látsz! Én is szeretlek!

 A srác úgy érezte, ezzel a válasszal kint van a vízből, aztán még röpke tépelődés után úgy gondolta, belemegy a játékba egy kósza ivarzás erejéig.

 Kisniki örökölte anyja és nagyanyja kékesfekete haját, büszke is volt rá, hogy barátnői irigylik természetes színe miatt. Viszont nem volt hajlandó hosszúra növeszteni. Nem túl röviden, de fiúsan viselte haját. Arca szép volt, és tulajdonképpen illett hozzá a frizurája, barna szeme. Nem volt magas, de nem is alacsony, se nem kövér, se nem sovány. Távol állt tőle napjaink keshedt trendje. Cicivel viszont bőven el volt látva, sokan alig hitték, hogyan fér el a mellkasán, és barátnői erre is irigyek voltak. Feneke és combjai feszességét és formáját sok bringázással és gyaloglással érte el, előbbi szeretetét Vili bácsikája érte el nála. A pasikhoz furcsán állt, és amiért barátnői megrökönyödtek, mindig a „legszebb példányt” hajtotta el a retekbe. Volt ugyan egy-két hosszabb-rövidebb kapcsolata, de talán, ha kettővel feküdt le. Az igazira várt, fehér lovon, de nem tudhatta, hogy fehér ló nincs, csak szürke.

 Nos, az első nap, mikor Barna a túrázókkal tartott, Kisnikire vigyorgott a szerencse. A lány sosem bírt megmaradni a csoporttal, mindig bebarangolta a környéket, amerre jártak. Annyi esze azért volt, hogy megkérdezze a túravezetőt, veszélyes-e. Most sem tett másképp, ám azt a választ kapta, hogy egyedül semmiképpen se menjen, mert előfordulhat egy-egy portyázó medve. Nosza, vitte magával Barnát, aki már megadta magát, sőt, várta az alkalmat, hogy teljesíthesse a lány vágyait.

 A túravezetővel megbeszélték, hol és mikor találkoznak, a lány egy térképpel a kezében, egy Barnával a nyomában megindult. Úgy egy órája sétálgattak így a csendes erdei ösvényen, mikor a lány megtorpant, majd eszét eldobva futni kezdett visszafelé. Egyenesen a srácba botlott, aki azonnal átlátta a helyzetet, és szorosan magához ölelte a lányt, nehogy elfuthasson. Valami halvány emléke volt egy természetfilm-csatornáról, ahol ez volt a téma, mit kell tenni egy ekkora medve láttán. Maga mögé parancsolta a lányt, és szemüket le nem véve a békésen bogyót szedő maciról, araszoltak visszafelé az ösvényen. Húszpercnyi hangtalan osonás után mertek csak normális túratempóra váltani, és hamarosan arra az útra értek, amin az elhagyott csapat is haladt, valahol a távolban.

 - Megmentetted az életemet! – rebegte Kisniki szembeállva a sráccal.

 - Ugyan már, ezt bárki megtette volna! – ám belül hízott a mája a büszkeségtől. A lány átölelte, és hosszan megcsókolta. Nem kifejezetten hálából, mint a pasi vágyainak felébresztésére. Szorosan ölelte, nagy mellei csak besegítettek a vágykeltésbe.

 - Niki, mi lesz, ha Berni megtudja? – ugratta Barna a lányt, bár viszonozta ölelését, csókjait.

 - Nem szól semmit! – és Kisniki ajka Barnáéra tapadt. Ölelkezve topogtak egy darabig egy helyben, végül a felizgult srác egy bokorba húzta a lányt. Ölelte, csókolta, a pólón keresztül hatalmas melleit markolta, és közben átvillant az agyán a melltartó hiánya, és a feszesség, hogy nem lógnak, de később meggyőződött arról, hogy picit meg vannak ereszkedve. Nyelve ekkor már a keményre duzzadt bimbókon kalimpált, és néha lágyan fogai közé is vette őket. Percek múlva elhagyta a kebleket, és a lapos has közepére, a köldökhöz ért. Vajon ki, és mikor gombolta ki a farmersortot? Lényegtelen. A finom pihék övezte lyukacskán volt a hangsúly, mivel Kisniki kéjes sóhaja elárulta, igen fincsi neki, mikor a srác nyelve, ajkai ott kalandoznak. Barna pedig igyekezett minden erogén zónát felfedezni, megadni a lánynak azt, amit kért. Nemsokára úgy gondolta, innen is ideje továbbállni, lejjebb csókolt. Fehér tanga, rendben. Forróságot áraszt, rendben. Farmersort… mikor tűnt el? Észre sem vette, magában legyintett rá, és határozott puszit nyomott a fehér háromszög csúcsára. Ez csúcs volt. Kisniki legszívesebben szaggatta volna le magáról a bugyit, de uralkodott magán. Jobban is tette, a pasi ujjai a pántot ostromolva lassú mozdulatokkal indította a föld felé a fehérneműt. Az összezárt combok miatt a dombocska csak az utolsó pillanatban vált láthatóvá, akkor is egy szál szőr, nem sok, annyi sem volt rajta. Még aznap este megborotválta, mikor Berniékre „törte” az ajtót. Barnának igen kedvére való volt, hát még, mikor Kisniki enyhe terpeszbe állt. Rózsaszín, húsos nagyajkai közül már szivárgott a nedű. Most a fiú mutatóujja szorult a rés tetejébe, és lassan csúszott az aljáig, benyomódva az ajkak közé. A lány felnyögött, de a srác nem folytatta. Levette a pólóját, amit Kisniki félreértett, és már ölelte volna át Barnát, hogy a szőrzetébe túrva némileg izgassa őt, ám az eltolta. Egy kényelmesnek tűnő helyre leterítette a pólót, és oda ültette a lányt. Kisnikinek időbe telt, mire kapcsolt, engedelmesen dőlt hátra, és tárta szét a lábát. Nagyajkai résnyire nyíltak, alig észrevehetően kivillantva a csiklót, és a nedves hüvelyt. Elétérdelt, ujjaival szabaddá tette a kéjgombocskát, és nyalakodott. A lány szaporán kapkodta a levegőt, sóhajtozott, nyögdécselt. Közeledve ahhoz a ponthoz, amit talán csak kétszer, vagy háromszor ért el pasival, és halkan nyögve magában azon imádkozott, abba ne hagyja. Barna egyetlen pillanatban állt csak le, míg mutatóujját a forró és nedves vaginába tolta, nyelve és ujja egy ütemre dolgozott. Meg is lett az eredménye. Kisniki felsikkantott, és lélegzetvisszafojtva hatalmasat élvezett. A lány remegve ült fel egyenes helyzetbe. Szinte el volt ájulva Barnától, és már kapott is a felemelkedő srác nadrágja felé. Nem tapasztalt ellenállást, bokáig rántotta le a melegítőt, és már halászta is elő a kőkemény falloszt. Törökülésben, szinte áhítattal nézte a vágyott rudat. Felhúzta a bőrt, nyelve lágyan siklott végig a fénylő makkon, egyetlen részét sem hagyva ki az izgatásból, majd a szájába vette. Elnyelte mélyen, de nyelve nem pihent, finoman cirógatta a makk alsó, érzékeny részét. A fiú magában elismerte, Kisniki technikája versenyképes Berniével. Vagy csak családi vonás? Mindegy, arra koncentrált, hogy a testében egyre erősödő kéjes érzést valahogy elnyomja. Nem akarta hamar „ellőni a poént”, de a lány sem akarta abbahagyni, még a srác kérésére sem. Barna így hát vállat vont, vádlija megfeszült, és halk nyögés kíséretében hatalmasat spriccelt Kisniki szájába. A lány az utolsó cseppig lenyelte, és tisztára nyalva engedte csak el a fütyköst. Kiléptette a pasit a nadrágból, felállt, és átölelte, simogatta, csókolgatta.

 Barna nem fűzött vérmes reményeket ahhoz, hogy belátható időn belül ismét fel fog állni, ám farka hamarosan éledezni kezdett. A lány hol a zacsit simogatta, hol a péniszt cirógatta, fel-felhúzogatta a fitymát, de ezt csak ritkán, mert érzékeny volt. Tíz perc után, kár is tagadni, ismét keményen állt a rudi. Ekkor a szájába vette, és finoman nyalogatta egy kicsit, elengedte, hanyattfeküdt, lábait felhúzva tárta szét combjait. Nedves barlangocska rózsaszín bejárata nyílt szolid résnyire, a kemény, csupa izom dorong lassan belécsúszott. A forró és síkos, szoros punci engedelmesen tágult a megfelelő méretre, nem kis gyönyörűségére mindkettőjüknek. A srác lassú mozgásba kezdett, minden mozdulatnál szinte teljesen „bejárta” a hüvelyt, a „mélyponton” alaposan megnyomva a csiklót. Kisniki kéjesen sóhajtozott, egyáltalán nem úgy viselkedett, mint akinek rosszul esik, ha tövig mélyed testébe egy jókora dákó. Olyannyira nem rosszul, hogy néhány perc múlva a lány már fel is sikkantott egyszer-egyszer, jelezve, közeleg a csúcspont felé. Barna nem változtatott a tempón, és jól is tette. Kisniki nemsokára átölelte szorosan, aprót rándult, lélegzete elakadt.

 - Most! – suttogta elhalón, és elélvezett.

 Barna kihúzta gyönyörnedvektől fénylő farkát, a lány szusszant egyet, négykézlábra állva tolatott a fiú elé. Meg is könnyítette a dolgát, ujjaival szétfeszítette pirosló punciját, kéjbarlangja fütykösre éhesen tárult. Az éhség tárgya nem is tétovázott sokat, belecsúszott, ameddig bírt. Most a szőrös zacsi kolompolt a nedvektől csúszós csiklón, és a pasi sem volt olyan kéjes-lassú. Belekapaszkodott Kisniki formás csípőjébe, és amúgy csődörösen hágta meg. A lány hatalmas cicijeit a földre nyomta, farát mind jobban domborította, és csukott szemmel zihált, nyögött, és élvezett el hangosan ismét. Ezt azonban a fiú sem bírta már ki, ahogy Kisniki testében elszabadult az első kéjhullám, ki kellett húzza a farkát, és a formás popsigömbökre lövellte fehér ondóját. A lány azért az utolsó cseppeket még megkaparintotta, és elégedetten nyúlt el­… Barna leterített pólóján, amitől az tiszta ragacs lett, ugye, Kisniki fenekétől…

 - Hú, bocsi! – szabadkozott a lány, mikor kiderült a „baleset”

 - Semmi baj! – legyintett Barna lemondóan. – Most már törölközz meg benne, majd a pataknál kimossuk!

 Még szerencse, hogy jó idő volt, és viszonylag hamar megszáradt.

 - Megdugtad Kisnikit? – inkább kijelentette, mint kérdezte Berni este a sátorban.

 - Igen – a srác válasza alig volt hallható.

 - Jól van, nem csalódtam benned! Remélem ügyes voltál!

 - Nem panaszkodott… - a hapsi arca egy tanulmány volt. Azt hitte, balhézni fog, legalább egy kicsit, ehelyett még büszke is, hogy Barna háromszor elélveztette az unokatesóját! Mindenesetre tetszett ez a hozzáállás.

 - Szeretlek! – suttogták egymásnak szorosan összeölelkezve. Természetesen Bernadett is megkapta a betevőjét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.