Negyvennegyedik fejezet

(Avagy: Kitty hajlamai)

 Barna nővére, Kitty, négy évvel volt idősebb a srácnál. Neki sem volt könnyebb élete gyerekként, részeges apja őt is elverte rendszeresen. Öccse születése után a kiskölyök minden „balhéja” után ő (is) kapott. A kissrác gyakrabban volt ajnározva, ő pedig gyakrabban mellőzve. Anyja szerette ugyan, próbált egyenlően juttatni mindenből mindkét gyereknek, de a tintás apa ezt nem mindig hagyta. A kislány visszahúzódó lett, az óvodában, később az iskolában is sok lánypajtása volt, a fiúkat messzire kerülte. Eleinte csak vágyakozva figyelte az öltözőben barátnőit, jobb-rosszabb testüket, kopaszabb-szőrösebb ágyékukat, kisebb-nagyobb melleiket. Bugyija folyton nedves volt, mígnem aztán egy alkalommal nála aludt egyik barátnője…

 Apja akkortájt éppen nem volt otthon, mikor az eset történt, ami szerencse volt a számára, hiszen az öreg nem nézte jó szemmel a kiscsajokat. A barátnője, polgári nevén Virág, de ő csak Bee-nek hívta, épp túl volt egy szerelmi csalódáson, azt sírta ki Kitty vállán. Tizenhárom éves, „nagy élettapasztalattal” rendelkező „nők” voltak. Bee ugyan ezerszer elnézést kért, hogy ottmarad éjszakára, de másnap reggel már egy szóval sem szabadkozott. Egy ágyban aludtak a lányok, ami elsősorban abból adódott talán, hogy Kitty ágya nagyobb volt az átlagosnál, vendéghelyként azonban csak egy kiszolgált matrac szolgált. Bee inkább a Kitty mellett alvást választotta. Késő estig taglalta Kittynek „azt a nyüvest”, aki csak hallgatta a csajszit, és egy-két vigasztaló szót vetett közbe.

 - Most mondd meg, mit tegyek! – sopánkodott Bee a végén, már éjfélre járt az idő.

 - Nagyon jól tetted, hogy otthagytad! – válaszolta hevesen Kitty. – Az ilyen nem érdemli meg, hogy ilyen jó barátnője legyen!

 - Igazad van… pedig úgy szerettem…

 - Ne is gondolj rá! – cirógatta meg Kitty Bee inkább helyes, mint szép arcát. Talán gyengédebben simogatta arrébb a hosszú, szőke fürtöket, kicsit mélyebben nézett az előbb még krokodilkönnyeket pergető, nagy, zöldeskék szemekbe… Bee nem vette észre Kitty sötét szemében a vágyat, túlontúl el volt foglalva a saját bajával.

 - Pedig olyan szépen indult – nyekergett még Bee.

 - Majd jön másvalaki, egy jobb, kedvesebb, szeretőbb… - duruzsolt szinte hipnotizálón az egyre izgatottabb Kitty.

 Szép lány volt Kitty, vékony, magas és karcsú, már ebben a korban is. Sötétbarna, egyenes haját vállig megnövesztve, copfba fogva hordta. Arcának finom bőrét csak egy-két kósza, jelentéktelen pattanás tisztelte meg, enyhén keskenyre metszett, sötétbarna szeme volt, vékony, piros ajkai, finom, de határozott álla. Fiúk is pedáloztak volna érte, ám…

 - Ugyan ki lenne az! – sóhajtott a szőke, tulajdonképpen jelentéktelen külsejű Bee. Szebb nem volt Kittynél, alakja is tömzsibb, még kialakulatlan, úgy festett, nem is lesz jobb soha, mégis piszkálta barátnője fantáziáját.

 - Hááát… volna egy tippem… - majd a kérdő szemöldökmozdulat után hozzátette: - Én – és már csak centikre volt a két lányarc egymástól. Bee csak egy pillanatra döbbent meg, aztán bölcsen úgy döntött, enged a gyengéd erőszaknak. Tulajdonképpen élvezetes éjszakájuk volt, de Bee magában úgy döntött, inkább a fiúknál marad, nem válik belőle „lesz-Bee”. Titkolt kapcsolatuk csupán néhány alkalom erejéig maradt fenn, jobbára olyankor, mikor Bee egy kicsi „kirándulást” kívánt tenni az azonos nem kínálta gyönyörök közt. Kitty szülei azonban elváltak, így ez a kapcsolat véget ért. Kitty sok minden miatt sírt, de leginkább Bee miatt (ő persze egy könnycseppet sem morzsolt el Kittyért). Aztán megszokta az új helyet, új környezetet. Az a körülmény, hogy kollégiumba került később, csak a kezére játszott. Ott végre kiélhette minden vad, leszboszi álmát. Volt is mit, ugyanis nem egyszer fordult elő, hogy a négyfős szoba lakói éjszakába nyúló csapott.

 A szép időknek is vége lesz egyszer, az érettségi után Kitty hazatért, bár levélben tartotta a kapcsolatot a lányokkal. Mindamellett anyja és öccse mit sem sejtett a lány hajlamairól. Aztán elkövetkezett egy olyan nap, ami Kitty számára mindenképp meghatározó volt a későbbieket tekintve.

 Egy irodában helyezkedett el az érettségi után, vagy hatan-heten voltak a titkárságon nők, meg egy-két pasas, tizennyolctól ötven évig terjedő korúak. Rita huszonnégy éves, csodaszép félvér lány volt, a főnök alig titkolt kedvence. A lánynak mindene ott volt, és annyi, ahol, és amennyi kell. Kávébarna, sima, hibátlan bőr, finom, helyes arc, pisze orr, telt-érzéki ajkak. Lejjebb hosszú nyak, telt, súlyos keblek, lapos, picit kockás has, kerek, izgató csípő, gömbölyű popsi. Karcsú, izmos combok, vádli, szolid lábfej. Gyönyörű volt, mindkét nem szemszögéből. Kitty szinte azonnal testi-lelki vonzalmat érzett iránta, igyekezett összebarátkozni vele. A lányt jóformán kisebbrendűségi érzés fogta el Rita mellett, pedig ő sem volt csúnya, ugyanakkor azt elismerte, az alakján lehetne mit formálni. Szerencsére Rita, hiába volt a főnök kedvence, és élvezett különböző előnyöket, kedves volt, mindenkivel nagyon jól kijött, és talán neki volt köszönhető az, hogy a másik hat spiné nem háborgott a kivételezés miatt. Tény, hogy sokat megtett a béke érdekében. Kittyt is a szokásos kedvességével fogadta, és hamarosan nagyon jó barátnők lettek. Olyannyira, hogy Rita gyorsan észrevette, mire is megy ki Kitty barátságos közeledése. Intelligens volt, nem tette szóvá, sőt, ahogy telt az idő, az ő fantáziáját is kezdte birizgálni a dolog.

 Egyedül élt egy kicsi, de takaros házban, nem messze az irodától. Egy délután úgy döntött, kiugrasztja a nyulat a bokorból. Munka ürügyén elhívta magához Kittyt, és figyelmét nem kerülte el a lány reakciója. Együtt mentek haza, Rita kocsiján. A lakásba érve a félvér nő elnézést kérve gyorsan a fürdőszobába slisszolt. Tíz perc múlva frottírköntösben, felfrissülten ült Kitty mellé az asztalhoz, melyre előzőleg üdítőt pakolt.

 - Azt remélem tudod, hogy most nem munkaügyben vagy itt, ugye? – Rita nem kertelt.

 - Igen… - Kitty tétovázott, elbizonytalanította az, hogy ennyire „átlátszó”.

 - Nézd, én nem akarlak megijeszteni, átérzem, hogy nem könnyű a helyzeted… - fogta meg a félvér lány a félszeg kezet. – De azt is el kell mondjam, hogy én nem szoktam totojázni.

 - Azt észrevettem.

 - Nos, tudod, felkeltetted az érdeklődésemet!

 - Igazán? – derült fel Kitty, megemésztvén a hallottakat. Legmerészebb álmai válnak talán most valóra?

 - Igen. Helyes lány vagy, és bevallom, nem egy ajánlatot kaptam már. Fiúktól is, lányoktól is… most ne nevess! Komolyan, de a te közeledésed valahogy… - egészen közel hajolt a fülig pirult Kittyhez, és leheletfinoman megcsókolta. – Szaladj gyorsan zuhanyozni!

 A kellemesen és ízlésesen berendezett nappaliban várta Rita Kittyt, egy bőrdívány szélén ülve. A törölközőt, melybe bebugyolálta magát, Rita messzire hajította. Végigmérte a lányt, és arra jutott, hogy annak semmi oka arra, hogy csúnyának tartsa magát, ellenkezőleg! Nagyon tetszett neki. Kitty sötétbarna, hosszúra megnövesztett haja kibontva omlott a hátára, barna szeme vágyakozón csillogott, almányi mellei hegyén fázósan meredeztek a sötét bimbók, hasán akadt kevéske lerakódás, ám ez olyan jelentéktelen volt, hogy rajta kívül senki sem vette észre. Ritát leginkább az öltájon található, mintegy ujjnyi széles, rövidre nyírt, ápolt pamacs izgatta fel, és az alatta kezdődő rés. Maga mellé ültette, és azonnal átölelve szájon csókolta. Kitty kezdeti tétovasága hamar szertefoszlott, mohó vággyal fűtve viszonozta a csókot, nyelvével a duzzadt ajkak közt furakodva kereste Rita nyelvét. Izgatta, hogy a félvér lány telt, tejcsokiszín mellei, kemény bimbói az ő cicijeinek nyomódnak, és magában hálatelten érzékelte, hogy partnere még rá is játszik a simuló ölelésre. A duzzadt-piros ajkak hamarosan elhagyták Kitty száját, már a nyakán sertepertéltek izgatóan, majd a finom mellekre találtak. Kitty akaratlanul is felnyögött. Nagyon élvezte a játékot, és bár a koleszes évek alatt sok minden jóban része volt, Rita érintései felülmúltak minden eddigit. Egyszerűen csodálatos volt, ahogy a kebleit csókolgatta, és amikor még lejjebb csúszott! A félvér lány aprócska mozdulatára Kitty hanyattfeküdt, és fogkefepamaccsal ékesített ölét tárta ki. Rita majd’ megvadult. Imádta, ha egy pasi szőrös, és ha egy nő szőrtelen. Ő maga is borotválta a punciját, de ezt a „pamacsos” megoldást is kedvelte. Az pedig még sokat dobott a helyzeten, hogy Kitty puncija csupasz, telt, húsos ajkakkal rendelkezett, így még széttárt combok között is majdhogynem csukott volt, mint egy kislányé. Rita lágy csókot nyomott a pamacs aljára, a rés tetejére. Mivel gazdája széjjelebb nem tárta a lábait, hosszú, fehérre lakkozott körmű ujjaival finoman elválasztotta az ajkakat egymástól. Előtűnt a piciny, rózsaszín csikló, a szolid kisajkak, egy csepp nedű is felcsillant a hüvely bejáratánál. Rita nyelve előcikkant, azonnal a csikló hegyén termett, lassú, ám egyre gyorsuló mozgással körözött. Kitty ismét hangot adott érzéseinek, a bizsergető izgalom kicsit erősebb impulzust adott neki, és ahogy a félvér lány egyre csak nyalta klitoriszát, az impulzusok egyetlen kéjhömpöllyé olvadtak össze. Rita persze nemcsak a pirosló kéjgomb hegyén táncoltatta a nyelvét, néha mélyen belenyalt a nedveit egyre csak termelő és szivárogtató vaginába, nyelve szakadtáig. Na, több se kellett Kittynek! Hamarosan akkorát élvezett, mint annak a rendje! Sosem volt még ekkora orgazmusa. Nem tudta visszafogni magát, a csúcs felé közeledve hirtelen egy görcsös rándulás kapta el, beleremegett, mikor elöntötte a kéj, még fel is sikoltott. Kicsit pihegett, gondolta, most már Rita jön, de nem így lett. A félvér lány szinte követhetetlen mozdulattal egy furcsa valamit halászott elő. Első pillantásra egy kristályüveg dugójának tűnt, majd jobban szemügyre véve egy üvegből készült műbrokira hasonlított. Rita hanyattnyomta a már hozzásimuló Kittyt, egészen a dívány karfájáig, és még jobban megnyitotta a combjait. Az üveg szerkentyű hegyét a szétnyílt kisajkak közé helyezte. Kitty felszisszent, ahogy az a valami finoman, de határozottan csupa lucsok hüvelye mélyére nyomul. Rita kérdő tekintetére csak annyit huhogott, „Hi-hi-hideg!” A félvér lány elmosolyodott, és hagyta, hadd szokjon hozzá partnere teste a hűvös üvegpéniszhez, és lassan mozgásba hozta a szerkezetet. Kittynek már nem volt hideg. Már nagyon, de nagyon jó volt, főleg, mikor Rita ismét az ágyékához hajolt, és nyelvével a csiklóra tapadt. Csodálatos perceket élt át a fehér lány, önkontrollja megszűnt, csak hagyta, hogy a kéj (és Rita) azt tegye vele, amit akar. No, azért nem ragadtatta magát durvaságokra, ám a szolid sikolyokból némelyik igen erősre sikeredett, és amikor ismét elkövetkezett a csúcs…

 Még remegett az iménti gyönyörtől, de már határozottan, ellentmondást nem tűrően, de gyengéden döntötte hanyatt Ritát. Ki volt rá éhezve, mohón csókolta, falta a tejeskávészínű lány ajkait, kőkemény bimbóit, kockás hasát. Rita engedelmesen tárta szét lábait, csupaszra borotvált puncija megnyílt, keskeny szeméremajkai közül nedvesen csillogott a hüvely. A csikló a barnásrózsaszín redők alatt pihent, de Kitty furakodó nyelve rátalált, és nyalta, hol finoman, hol kicsit erőteljesebben. Ritát már az eddigi tevékenysége sem hagyta hidegen (egyszerűen szeretett nyalni), így Kitty már egy jócskán megalapozott gyönyörszintet próbált még feljebb fokozni. Sikerrel. Rita sem türtőztette magát, nagyon élvezte, ahogy barátnője nyelve cikázik duzzadt gombocskáján, nyögdécselt, kiáltozott, sikongatott. Néha sikkantva bíztatta Kittyt, hogy még gyorsabban, és hogy abba ne hagyja, valamint, hogy mindjárt… Jött. Borzasztóan át tudott élni minden orgazmust, olyan hangokat adott ki magából, hogy az Kittyt teljesen megdöbbentette. Rita teste ívben megfeszült, vonaglott párat, nyögéssel kevert sikolyt hallatott, hüvelye bőven nedvezett, elélvezett…

 Jó pár perc kellett, mire a két lány magához tért a gyönyöröktől, akkor is egymáshoz bújva, gyengéd simogatásokkal kedveskedve a másiknak, maradtak még sokáig.

 - Nagyon jó volt! – suttogta Kitty.

 - Nekem is… - mosolygott Rita. – Ha van kedved, megismételhetjük máskor is, csak szólj!

 - Oké! – ragyogott Kitty.

 - És odabent egy szót se!

 Összemosolyogtak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.