Negyvenegyedik fejezet
(Avagy: Bálint Barnabás)
Ez a nap sem indult másképp. Fülsértő horkolás hallatszott a hálószoba felől. Este balhé volt, hallotta, apja kiabált már megint. Be volt tintázva. Rémülten bújt a takaró alá, nehogy bejöjjön az öreg, és kötözködjön a kilencéves, rémült kisfiúval.
Dél volt. Melegen sütött az április eleji nap. Az iskolából tartott haza, kipirultan, kócosan, mert testnevelés óra volt az utolsó. Már elfeledte esti félelmét, csak a kapun belépve jutott eszébe megint. Az előszobába toppanva bőröndökbe, szatyrokba, kivörösödött szemmel síró anyjába és nővérébe botlott. Kérdésére csak azt a választ kapta: „Elköltözünk apától! Elválunk!” Ambivalens érzelmekkel fogadta a hírt. Örült, mert nem szerette, hogy szülei állandóan marják egymást, és ebből gyakorta neki is kijutott, ellenben szerette az apját, még ha az ilyen vadállat volt is.
Azóta csak egyszer találkozott az apjával, Bálint Andrással. Az eredménytől nem volt elragadtatva. „A fater megint holt mákony volt!” – mondta később az anyjának. Tizenöt éves volt, mikor táviratot kaptak, apja ittas vezetés közepette vonattal karambolozott. A vonat nyert. Maradék családja tisztelettudóan elment a temetésre, de egyikük sem ejtett egy könnycseppet sem.
Ezalatt már egy csendes kisváros gimnáziumának padjait koptatta, Molnár Zsuzsa osztályfőnöksége alatt. A srác meglehetősen magasra nőtt, a száznyolcvan centit csapkodta. Sötétbarna, rövid frizurát hordott, nem igazán törődve annak fazonjával, így sokszor megesett, hogy szélfútta, vagy párna-formált benyomást keltett. Finoman ívelt, kicsit dús, sötét szemöldöke alól acélszürke szempár tekintett érdeklődve a nagyvilágra, orra egyenesen, cseppet hegyesen futott ajkai fölé, melyek teljesen átlagosak, szabályosak voltak. Keskeny arca örökké borostától szürkéllett, utált borotválkozni. Magasságához mértéktartó alkat párosult, vállai nem voltak keskenyek, de szélesek sem, izomzata átlagos, nem hivalkodó. Testét tenyere és talpa kivételével sűrű, barna, göndör szőrzet borította, melyet Barna cseppet sem bánt, a lányok még kevésbé…
Igaz, nem a kisváros szülötte volt, mégis elég régóta lakott itt ahhoz, hogy megismerjék, megszeressék az emberek, a szomszédok, a lányok. Mindig akadt legalább egy, ha nem több ifjú hölgy, aki Barna kegyeibe próbált férkőzni, de kevés sikerrel. Az egyik lány (roppant büszke volt magára!), egészen addig eljutott a fiúnál, hogy az csókolózás közben megsimogatta a cicijeit. A mohó pitye fel is emelintette a pólóját, hogy jobb legyen mindkettejüknek, de Barna leblokkolt. A kapcsolat abbamaradt, a fiú nem bánta, mint mondta, nem is szerette a lányt.
Később, gimnáziumba kerülve, lassan ő is megváltozott. Benne volt minden buliban, viccben és balhéban, amiben csak egy süldő ifjú benne lehet, épp csak a drogot nem próbálta ki, de volt annyi esze, hogy ne is akarja. A gimi az útjába sodort egy ikerpárt is az osztálytársak között. Csapó Robit és Bernadettet. Nagyon jó barátságba került Robival, míg Bernadett kerülte őt, és Barna sem igen kereste a lány társaságát, mert eleinte nem tetszett neki. Robi viszont nagyon jó barátnak bizonyult, akivel minden marhaságban benne voltak. Együtt nézték a jobbnál jobb filmeket, később a pornófilmeket is, még később már versenyt ragáztak a szereplő csajokra, amit sokan furcsállanának, de őket ez nem zavarta. (Robi még titkon szerelmes is volt Barna nővérébe, de rá kellett jönnie, esélye sincs.)
Eljárogattak bulikba, ahol persze sok minden megtörtént. Például Barna első „élménye” is valami efféléhez fűződik…
Egyik osztálytársuk tizenhetedik születésnapját ünnepelték. A szülők jól idomítottak, a srácok féktelenek voltak. Tizenöt-húszfőnyi fiatal gyűlt össze a szombat délutánra megbeszélt, szülőmentes, minden földi jóval (kaja, pia, zene) felszerelt házban. Barna az akkorra már szinte elválaszthatatlan baráttá vált Robival érkezett.
- Szevasztok! – üdvözölte őket Tivadar, az ünnepelt. – Asszem, a nővéremet nem ismeritek, Hajni, Barna, Robi…
A két barát egy pillanatra elfeledkezett olyan alapvető dolgokról, mint a levegővétel, a mosolyogva biccentő lány láttán kisebbecske szívroham kerülgette őket. Valami „Szia!”-t kinyögtek, és hosszan bámulták a távozó Hajni popsijának félgömbjeit. Barna mindjárt a pipájáért nyúlt, Robi pedig cigarettára gyújtott. A lány tényleg vadítóan nézett ki. Hosszú, szőke hajú, mélykék szemű, leheletnyi sminkkel feljavított (bár anélkül is csodaszép) arcú, hosszú, kecses nyakú, almányi, de gömbölyű cicikkel, darázsderékkal, formás lábakkal tetézve. Így leírva talán sablonos, de a fiúk számára meglehetőst egyedi.
Az este nyugodt táncolással, iszogatással, ismerkedéssel telt. Valamelyikük mindig Hajni közelében volt, szóval tartotta. Persze a lánynak is tetszett mindkét srác, leginkább az, hogy tudat alatt versengtek egymással. Mulattató helyzet volt, de csak Hajninak. Egyébként, ha nyíltan falhoz állították volna, nehezen tudott volna választani a kicsit kócos, magas, szürke szemű Barnabás, vagy a valamivel alacsonyabb, (tán szolárium-) barna bőrű, barna szemű, ám szőkésbarna, félhosszú hajú, izmosabb Róbert között.
A sors persze eldöntötte ezt is, miként Barnát a szesz.
Egyszer az anyja azt mondta neki: „Fiam, olyan vagy, mint én. Nem bírod az alkoholt. És olyan vagy, mint apád, attól még iszod!”
- Hagyd, majd én hazakísérem! – vette ki Hajni kezéből Robi az elhervadt Barnát.
- Szerintem jobb lenne, ha itt maradna. Van hely bőven, anyámék úgyis csak holnap este jönnek haza, addigra legalább kialussza magát… - vélte a lány. Pusztán emberbaráti érzületei vezérelték e kijelentése közepette, és Robi vonakodva bár, de otthagyta Barnát.
- Azért az anyját hívd majd fel, kérlek! – szólt még a hajnali kettőkor távozó Robi után Hajni.
Borzasztó fejfájásra ébredt Barna. Azt sem tudta, hol van, és hány óra. Nedves rongy rongyolt a homlokára, finom női kézben. Jólesett.
- Mama? – nyámmogta homályos tekintettel.
- Nem, Hajni vagyok… tudod, Tivadar nővére.
- Jaj nekem! – nyögte. – Nagy zűrt csináltam?
- Nem, csak a vécét csandáztad tele, mást nem…
- Ne haragudj, nem akartam…
- Semmi baj, Barni – a finom lányujjak még mindig a fiú arcán cirógtak.
- Figyelj, megmosom a képem, és már itt sem vagyok, oké?
- Rendben, de nem kell sietned, a szüleim este jönnek csak, Tivi meg még alszik…
Barna nehézkesen feltápászkodott, néhány pillanatnyi tétovázás, és egy határozott útbaigazítás után elindult a meglepően nagy, és furcsa fürdőszobába.
- Le is zuhanyozhatsz, ha gondolod, adok törölközőt – állt meg Hajni az ajtóban. A srác elfogadta az ajánlatot. A lány távoztával ledobta magáról a ruháit, és a hatalmas zuhanykabinba állt, ami tulajdonképpen egy jókora, mennyezetig csempézett, függönnyel védett, akár három személynek is alkalmas sarok volt. Középen, a padlóösszefolyó fölött egy műanyag padszerűség állt. Furcsállotta, de kihasználta, hogy le lehet rá ülni, miközben a falra rögzített rózsából árad rá a forró víz. Boldog bizsergés futott át rajta, csukott szemmel élvezte a vízsugarat. A döbbenet csak akkor érte, mikor finom női kéz cirógatta vízcseppes hátát. Tágra nyílt szemmel ugrott a csempéig (hogy melyikig, azt mindenki döntse el maga). Tenyerével próbálta leplezni egyelőre még „szánalmasan kicsi” szerszámát, de észlelve a lány fesztelen meztelenségét, a takarás merőben felesleges volt. Pirosló makkja az ujjai között Hajni felé nyújtotta nyakát. Cseppet szégyenkezett miatta, de hát az ösztönök, ugyebár…
A lány észveszejtően jól nézett ki (bár Barna korában minden harminc év alatti meztelen nő észveszejtő). Vékony alkatú volt, melyet Barna nagyra értékelt, szőke (újabb jó pont), almányi, keményre meredt bimbójú cickók (lehetnének nagyobbak is!), kemény, feszes, fokhagymagerezd popsi, kicsit vékony combok (izmosodhatna még!), és ágyéktájt (ó!), fogkefeszerű, sötét pamacs virított, egyéb szőrszál semmi! A lány a fiú vizes testéhez simult, átölelte, és vadul az ajkaira tapadt ajkaival. A felizgult fiú kezdetben félénken, ám egyre magabiztosabbá válva viszonozta a csókot, sőt, résnyire nyílt ajkai közül kisiklatott nyelvével a lány nyelvét kereste. Kezei hasonlóképpen viselkedtek, először szolidan a keskeny vállakon nyugodtak, és egyre merészebben csúsztak le a lány hátára, derekára. Mikor megtorlatlanul a popsigömbökre simultak, lágy masszírozásba fogtak. Hajni felnyögött, szemlátomást élvezte, és még közelebb húzódott Barnához. Ölük összeért, pamacskája tövét a fénylő makk nyomta, és bár legszívesebben már tövig lovagolt volna benne, a lány erőt vett magán, nem sietett. Még mindig csókolózva, hosszú ujjaival megkereste a hetykén meredő hímtagot, és marokra kapta. Barna nem ellenkezett. Hajni csókjai elhagyták a srác arcát, már a nyakán, mellkasán cuppantak, idővel leértek a szőrös hasra. A bíborló „bunkócska” már a lány nyakát érte, de pillanatok múlva már a málnapiros ajkak előtt lüktetett. A lány nyelve kicsusszant, megcsiklandozta a kemény kuki kalapját. Kéjes nyögést eredményezett, ezen felbuzdulva lágyan nyalogatta a makkot, egyetlen négyzetmilliméterét sem hagyva ki. A srác csukott szemmel, halk, mordulás-szerű hanggal kísérte. Hajni ajkai ráfonódtak az izmos farokra, nyelvének munkáját pedig csak érezni lehetett. Fel-le csúszkált az izgató lányajak az izmos-eres dákón, a nyalószerv pedig hol lassan körözött a makk körül, hol alulról felfelé simogatta az alsó, érzékeny részén. Nem is kellett sokáig dolgoznia a lánynak, Barna hirtelen görcsbe rándult, farka lüktetve árasztotta fehér, meleg magját, egyenesen a meglepett Hajni szájába.
- Bocs… nem tudtam visszatartani! – mentegetőzött Barna.
- Nincs semmi baj! – nyugtatta a lány. Imádta a sperma ízét, és nem számított ugyan ilyen gyors befejezésre, az eredménnyel így is elégedett volt. Viszont többet is akart a fiútól, ezért, hogy ismét feltámassza a kéjrúdját, elterelő, ugyanakkor felizgató manőverbe fogott. Kezébe vette a tusfürdős flakont, és tetőtől talpig behabozva, érzékin simogatva mosdatta meg Barnát. Cerkája máris éledezett, de a megfelelő minőségtől még elmaradt, hát másik tusfürdős flakon került elő. Most a fiú fürdette a lányt, egyetlen porcikáját sem hagyva ki, és mikor a hab lemosására került a sor, Hajni megelégedésére a srác önálló akcióra ragadtatta magát. A fogkefe-pamacs leöblítésével végezve Barna egészen közel hajolt a lány öléhez. Szemügyre vette a szőrtelenített nagyajkakat, a közülük kibújó csiklót fedő bőrlebernyeget. Megpuszilta a puncit, aztán még egyszer. Ajkaival rászívta magát, nyelvét kidugva ösztönös mozdulatokkal kereste a gyönyörgombocskát, rátalálva, bár még sosem tett ilyet, mégis ügyesen-hevesen nyalakodott. Ezt Hajni sem állhatta meg hang nélkül. Halk nyögései erősödő zihálássá váltak, és a megfelelő pillanatban elhúzódott a fiú elől. A hökkent srácot a padféleségre ültette, enyhén hátradöntötte, megnyalintotta ismét kőkeményen meredező farka hegyét, majd ujjaival szétfeszítette szeméremajkait, lassan a fütykösbe ült. Egyszerre szólt sóhajuk. Hajni azért, mert vastagabb volt a szerkezet, mint gondolta, és ez hihetetlenül fokozta kéjérzetét. Barna pedig a forrón és nedvesen szoruló hüvely okozta gyönyörtől. A lány lassan emelte meg testét, s engedte újra le, de nagyon hamar közelített a csúcsponthoz, gyorsabban, mint várta. A nyalakodás már kellő alapot adott neki, a vaskos kéjrúd pedig minden eddigit felülmúlt, amivel valaha is kapcsolatba került. Esze ágában nem volt már finomkodni, percek múlva teste megrándult, szorosan magához ölelte Barnát, fülébe súgta: - Jövök!
Jött. Vaginája lüktető satuba fogta a dorongot, hosszú másodpercekig tartotta nedves pulzálásában. Ez az eddig még sosem tapasztalt kéj Barnának is jólesett, de még elég jól bírta, hiszen ő már egy orgazmuson túl volt. Hajni felemelkedve óvatosan megfordult a dákón, most a fiú arcának háttal, viszont a tusolót a kezébe véve lendült ismét lovaglásba. Alig csillapult érzékei megint csak a csúcs felé közelítettek, amiben a simogató-csipkelődő vízsugaraknak is nem csekély szerepük volt. A háta mögül érkező hangokból pedig úgy ítélte, a srác is készül valamire. Jól sejtette, szoros-lucskos hüvelye erőteljes kéjérzetet okozott Barnának. Hiába, hogy alig húsz perce spriccelt egy jócska adagot, újabb, bár csekélyebb mennyiség készült ismét kifröccsenni. Még éppen idejében jutott a srác eszébe a fogamzásgátlás, és a fellendülő lány fokhagymagerezd-popsija alatt átnyúlva marokra fogta puncinedűtől és víztől síkos farkát. Hajni érzékelte a mozdulatot, és zihálva elhadarta, hogy bogyót szed, az Istenért, ki ne húzza! Folytassa! Nagyon közel voltak már mindketten… Halk sikkantás keveredett mély hördüléssel. Az ismételten összeszoruló hüvely nem várt adag ondót csalt ki a tisztességes méretű fütykösből. Halkan pihegve váltak ketté, a lány gyengéden mosta le mindkettőjüket. Nem gondolták volna, hogy ilyen gyorsan kétszer is elélvezhetnek, ráadásul mindkettő ennyire intenzív lesz. Lágy csókokkal, és újabb tusfürdő elhabozásával vezették le ezt a kéjteli félórát…
Az álmos, megdöbbent Tivadar értetlen tekintetétől kísérve Barna felöltözött, és csókot dobva hazaspurizott…
Utolsó kommentek