Harminckilencedik fejezet

(Avagy. Színészi babérok)

 Mind a négyen a videó előtt ültek. Teljesen normálatlan módon pornófilm pergett.

 Mikor Gabi leült, és elmondta, sőt, meg is mutatta a felvételeket az újságban, Kriszta meglepően reagált.

 - Jól meggondoltad? – kérdezte olyan hangon, hogy nehéz volt eldönteni, közönyös-e, vagy érdeklődő, netán aggodalmas. Nem kiabált, nem rendezett jelenetet, csak első indulatát fojtotta el.

 - Igen.

 - Jól van, te tudod…

 Így kerültek a pornófilm elé, melynek egyik főszereplője a stáblista szerint Gwendoline Diamond. A lány pedig a film után elmesélte, hogyan került oda…

 A Rudi nevű pasas, mivel csak ilyen témájú fotókat készített, már másnap megkereste producer barátját. Néha előfordult, hogy együtt dolgoztak, hol egy forgatáson kellett Rudinak fényképeznie, hol Rudi hívta el a producert egy-egy fotózásra.

 Frédi, a producer, az irodájában várta a fotóst. Türelmetlen volt, mint mindig, mikor Rudi telefonált, hogy „új húst” talált. Frédi nem volt olyan távolságtartó, mint a haverja, gyakran előfordult, hogy „letesztelte” a jelentkező lányokat. Azok persze a szerep és a gázsi érdekében mindent…

 Megérkezett Rudi. Kölcsönös üdvözlésük, felszínes hogylétük iránti érdeklődésük tíz-tizenkét másodpercbe sem telt.

 - Anya! – hörrent fel Frédi. Na, nem a saját szülőjét vélte felfedezni a fotókon, csak a meglepetés nyilvánult meg nála mindig ily formában.

 - Helyes lány, mi? – vigyorgott Rudi.

 - Gyönyörű! – ámult a producer. – Meseszép! Micsoda alak, micsoda keblek, milyen helyes arc!

 - Van még más is!

 - Muti!

 Rudi bekapcsolta a tévét, belökte a videóba a szalagot. Csendben nézték. Frédi időnként felnyögött.

 - Na? – érdeklődött a fotós a végén.

- Merevedésem van! – közölte Frédi. Rudi arrébb állt kétlépésnyit. Ismerte a haverját, tudta, hogy nem válogatós.

 - Ne aggódj! Kellesz a rossebnek! – intett a producer. - Inkább azt mondd meg, benne lenne-e a kiscsaj!

 - Kérdeztem már, erre ideadta ezt a kazettát. Szerinted?

 - Nagyon fasza! – dörzsölte tenyerét Frédi. – Egyébként kurva jó a sminkje. Te csináltad? – bökött a képekre.

 - Nem, az apja.

 - Mii? Az is ott volt?! – lepődött meg a producer. Olykor elsiklott Rudi humora felett. – Mi a szart keresett ott? Ő futtatta eddig?

 - Ne idegeskedj, mert kiakad a ketyegőd! – nyugtatta Rudi. – A csaj pedig nem festi magát. Natúr ilyen…

 - Marha jó!

 - Kérdeztem ugyan a sminket, nem kellett neki. Azt mondta, ha így elfogadják, akkor jó, ha nem, marad az eddigi melóhelyén.

 - Mit csinál?

 - Titkárnő az apja irodájában.

 - Mégiscsak ő a stricije!

 - Hülye!

 - Látni akarom!

 - Tessék – mutatta a képet Rudi. – Ha karod, felnagyí…

 - Te barom! Személyesen! – kaparta magát. – Mikor tud jönni?

 - Majd felhívom.

 Gabi megörült Rudi telefonjának, másnapra cserélt Laurával, és a megbeszélt időpontban Rudi társaságában megjelent Frédi színe előtt. A lány, így visszagondolva, helyénvalónak ítélte meg a kifejezést. A producer első látásra köpcös, kopaszodó-pocakosodó mandrónak tűnt. Producersége teljes tudatában trónolt az íróasztal mögött. Nem, csúnya nem volt, talán még jóképű is lehetett… valaha. Ötvenesnek saccolta a lány, nem tévedett. Először nagyképűnek tűnt, fennhordta az orrát, de fokozatosan, ahogy beszélgetésük elmélyült, egyre nyájasabbá vált. „Ez meg akar dugni!” – gondolta Gabi nem éppen kedvesen. A manus egyre nyilvánvalóbb lett.

 - Bocsánat, főnök, de le szeretne vizsgáztatni? – kérdezte szende-szűz, ártatlan arccal. Frédi meghökkent. Kiérezte a lány hangjából az „Úgysem fogsz!” – felhangot. Mindenesetre próbálkozott.

 - Igen.

 - Nos, ön is szokott szerepelni a filmjeiben, vagy csak a stáblistán, mint producer? – csengett hidegen a hangja.

 - Ööö… - Frédi menten elbizonytalanodott. Nem szerette az okoskodó, önérzetes csajokat, egy pillanatra arra gondolt, kihajítja a lányt, de a képekre és Gabira pillantva meggondolta magát. Mindenesetre, hogy megtépázott tekintélyét visszaszerezze, hivatalos modort ütött meg.

 - Először is, ebben a világban mindenki tegez mindenkit, ez rád is vonatkozik. Másodszor, a góré én vagyok. Ehhez tartsd magad! Ha azt mondom, hogy a Szabadság-szobor tövében kell csinálnod, akkor ott kell! Ha nem tetszik, mehetsz a konkurenciához, vagy a pi… fenébe! Stimmt?

 - Oké! – bólintott Gabi. Az első pillanatokban észrevette Frédin, hogy nem kell mindig komolyan vennie. Tisztelni nem tisztelte, nem is félt tőle, sokkal inkább a többi „kolléga” miatt aggódott. Vajon elfogadják-e őt? Abban majdnem biztos volt, hogy Frédi felveszi.

 - Jól van, aranyom – lágyult meg a góré. – Ez a beszéd! Fel vagy véve!

 - Köszönöm…

 - A szokásos procedúrát majd később, hanem azt elárulhatnád, mikor óhajtasz kezdeni!

 Gabi felvázolta jelenlegi munkabeosztását, és közölte, hogy egyelőre nem kívánja azt elhagyni. Ezt a gázsival indokolta.

 - Azt ugye tudod, hogy ku… marha jól kereshetsz?

 - Tudom, de ha nem haragszol, megvárnám az első „fizut”.

 - Rafinált egy spinkó vagy, hallod-e! – vigyorodott el Frédi, de nem lett sokkal szebb. A műfog-dokija dolgozhatott volna ügyesebben. – Tetszel nekem!

 - Azt látom…

 - Veszett jó kedvemben találtál, üsse kavics! Akkor jövő héten hétfőn, itt, mondjuk reggel nyolckor. El ne késs! Majd addigra el lesz készítve minden.

 - Kösz, Frédi.

 - Na, ha nincs más, akkor pá!

 - Helló! – és Gabi elment. Örült, hogy így alakultak a dolgok, de a hétfőre gondolva elkomorult.

 Hétfő reggel, nyolc óra. Gabi lenge szoknyában, ujjatlan, testhezálló pólóban, frissen ücsörgött Frédi irodája előtt. A fickó természetesen sehol. Negyed kilenckor esett be. Nem kért bocsánatot.

 - Itt a szerződésed, olvasd el, írd alá! Orvoshoz kell menned ezután, de siess vissza! – nyomott kisebb paksamétát a lány kezébe. – Dögös vagy! – tette hozzá.

 - Pedig nemrég zuhanyoztam! – szaglászta magát Gabi. Kaján somolygással figyelte főnöke egy pillanatra elkomoruló képét.

 - Akkor is! – esett le a tantusz. – Ha átrágtad a szerződést, folytatom!

 - Mondjad! – kanyarított a nevét kisvártatva Gabi a megfelelő helyre.

 - Ez egy most készülő film forgatókönyve. Olvasgasd, tanulmányozd! Ha végeztél a dokival, mondom a többit. Szia!

 A lány hamar túlesett az alapos vizsgálaton, be volt jelentve, már várták. Másfél óra múlva ismét az irodában ült.

 - Ő Béla – bökött Frédi egy vékony, de teljesen átlagos, szivarozó fickóra. A lány harmincasnak saccolta. Fikarcnyit sem volt magasabb nála, göndör, barna hajat viselt, villogó, zöld szempárt, cimpátlan, kicsi füleket, rókaképet. Szikár alakja volt, és bár nem volt annyira csúnya, szép sem. Gabi a pasas szerepén gondolkodott, vajon mit csinálhat a csapatban, mialatt kezet fogtak.

 - Kisasszony, Béla a sofőrünk, egyik operatőrünk, és mindenesünk – mondta Frédi. – Ő fog majd kivinni a forgatások helyszíneire, és ő fogja majd a próbafelvételt is megcsinálni.

 - Rendben – bólintott megkönnyebbülten a lány. Nem szereplő, nem kell lefeküdnie vele. – Mikor?

 - Most. Holnap reggelre elkészülnek a leleteid, és élesben is dolgozhatsz – közölte a főnök.

 - Addig meg ismerkedhetsz a többiekkel – szólalt meg Béla. Hangja furcsán vazelinezettnek tűnt, de a lány már ezen sem csodálkozott.

 - Indulhatunk? – állt fel Gabi.

 - Igen – tápászkodott Béla. – Szevasz, Frédi!

 - Csaó!

 - Szóval, még új vagy – próbált meg beszélgetni a kocsiban Béla. Kényelmes tempóban haladtak a város széle felé.

 - Igen.

 - Dolgoztál másnak is?

 - Nézőpont kérdése! – mosolyodott el a lány. – Eddig apám irodájában voltam titkárnő, aztán egy ismerősöm „felfedezett”.

 - Tehát kezdő… - állapította meg Béla. – Nem baj! Profit faragunk belőled! Kurva jó csapat ez, majd meglátod!

 Teljesen jellegtelen, szürke ház előtt fékeztek le.

 - Hát, itt volnánk! Gyere! – pattant ki Béla, és udvariasan, de határozottan terelte maga előtt Gabit. A ház nagyobb volt, mint az első blikkre tűnt. Hatalmas előtérbe léptek. Az ajtó mellett jobbra, falra szerelt, nagy ruhafogas díszelgett, mellette vagy két méter magas tükör.

 - Helló, ő Gabi, az új kollegina! – rikkantott Béla a hatalmas ülőgarnitúrán terpeszkedő népes táraságnak.

 Tizenkét szempár fordult a belépőkre. A lány hat férfit, és hat nőt számlált meg. Az operatőr leültette közéjük, és otthagyta valamilyen elintézendőire hivatkozva.

 - Addig ismerkedj! – és eltűnt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.