Harminchetedik fejezet

 (Avagy: Gabi munkát talál)

 - Gabi, bejönnél egy percre? - reccsent a hangszóró a Diamond Kft titkárnői pultján.

 - Természetesen! - Gyémánt Gabriella kirúgta maga alól a gurulós széket, és besétált apja irodájába. Gyémánt László zordonan ült foteljában, a hatalmas íróasztalával szemközti fotelre mutatva, némán kínálta lányát ülőhellyel.

 - Valami baj van? - kérdezte gyanútlanul Gabi, látva apja ráncolt homlokát.

 - Nézőpont kérdése, lányom.

 - Miért?

 Dugó nem válaszolt, az előtte heverő mappából egy színes magazint húzott elő. Átnyújtotta Gabinak. A lány átfutotta, egy oldalnál megakadt, néhány szín átcsörtetett az arcán, végül az újságot becsukva, némi maradék arcpírral visszaadta apjának. Dugó nyugodt mozdulatokkal nyitotta szét ismét, annál az oldalnál, ahol a lánya elszíneződött.

 Feszült csend telepedett az irodára. Gabi idegesen, Dugó hűvös nyugalommal gyújtott cigarettára.

 - Honnan van? - kérdezte elhalón, kaparó torokkal Gabi.

 - A sofőrök nézegették, csak úgy belepillantottam, és úgy gondoltam, megveszem én is… - a férfi mintha csak csevegett volna. Zord arckifejezése már rég eltűnt róla, ám fegyelmezett vonásai vészjósló közönyt árasztottak.

 - Haragszol? - rekedt a lány nagysokára.

 - Nem… - mintha szomorúság csengett volna Dugó hangjából. - Én nem haragszom… de Peti mit szól ehhez?

 - Semmit, tulajdonképp az ő ötlete is volt…

 Ismét kínos, feszült csend. A már nem is lány, hiszen felnőtt, huszonkét éves nő volt, éppen erőt gyűjtött, hogy egy szuszra elhadarva megmagyarázza a történteket, de apja megelőzte.

 - Határozottan jól áll neked ez a fehér cucc! - és elismerő vigyorral bökött a lapra. Kirobbant belőle a nevetés, ahogy a lányára nézett. Egyszerre álltak fel, és Dugó megölelte lányát. Gabi köpni-nyelni nem tudott, csak állt, tűrte-viszonozta apja ölelését, és később járkálva előadott lelkifröccsét.

 - Kérdezted, haragszom-e? - lépett Dugó az ablakhoz, bár kitekintett rajta, lelki szemei máshol jártak. Révetegen bámészkodva folytatta: - Nos, erre nem tudok mit válaszolni. Apaként szíven ütött, hogy az én kicsi lányomat egy újságban látom pózolni, mint férfi, viszont keményen ágyékon talált a dolog. Be kell vallanom, jól sikerült képek, de…

 Visszafordult, és Gabi szemébe nézett. Lánya várt, feszülten nézte az apját. Már jó ideje el akarta mondani neki, de nem volt elég mersze hozzá. Határozottan pácban érezte magát. Ismét szóra nyitotta száját, Dugó ismét félbeszakította.

 - Szóval nem haragszom. Felnőtt nő vagy, azt csinálsz, amit akarsz. Szokványos sablonduma, de ez így van. Ha te úgy érzed, hogy így akarsz érvényesülni, ám legyen, lelked rajta!

 - Kirúgsz? - kérdezte Gabi.

 - Innen, vagy otthonról?

 - Is-is.

 - Ezt te döntöd el. A lányom és a beosztottam vagy. Ha menni akarsz, nem tarthatlak vissza, de a lakás és az iroda ajtaja mindig nyitva áll előtted!

 - Köszi, apu! - ugrott a lány a nyakába.

 - Egyébként tetszik a "művészneved"! Gwendoline Diamond! - mosolygott Dugó. - Tudod, hogy mindig is Gwendoline-nak akartalak hívni?

 - Szerinted miért ezt a nevet vettem fel?

 - Nagyon ügyes!… És Laura?… Ő nem?…

 - Hát, nem egy ártatlan bárányka, de ebben a buliban nem vett részt.

 - Pedig jól mutatnátok a karácsonyi kiadás poszterén!

 - Majd megbeszéljük!

 - Azt is elmeséled, hogyan kezdődött?

 Először az is tisztázásra szorul, Gabi hogyan keveredett titkárnőként a Diamond Kft-be. Egy évvel ezelőtt ugyanis…

 Dél volt. Melegen sütött a szeptemberi nap. Szombat volt, csend és nyugalom. A nagy család még pénteken elutazott kirándulni, de Dugó nem tartott velük, mert valami határidős munkájával el volt maradva. Pénteken éjfélig körmölt az irodájában, és minden igyekezete ellenére képtelen volt másnap reggel hatkor felkelni. Ezen felül még a könyvelője is lelécelt két héttel azelőtt, semmi oka nem volt tehát a jókedvre.

 Klári nyolckor kinyitotta az irodát. Elintézte azt a pár telefont, ami volt, és a magával hozott könyvbe feledkezett. Néhányszor felkukkantott hozzá Lajcsi, de a nő mindannyiszor visszautasította a pasas közeledését, Dugó várható érkezésére hivatkozva.

 Múltak az órák. A járműforgalom nem volt nagy, és a főnök sem jött még be. Klári úgy gondolta, megkockáztat egy pásztorórát. Ismerte Lajcsi állandó "harckészültségét", előrelátóan először önmagát "hevítette" fel, és csak a kellő izgalmi szint elérése után tervezte magához hívni a portást. Bugyiját levette, táskájába gyűrte, két kézzel simogatta, masszírozta csupasz vénuszdombját. Belemerült a játékba, ujjai hol a csiklóján táncoltak, hol felforrósodott, benedvesedett vaginájába siklottak. Nem pörgette magát jobban, férfire vágyott, és már emelte volna fel a telefonkagylót Lajcsi-hívón, mikor léptek csusszanását hallotta a lépcső irányából.

 - Helló, Klári! – köszönt rá lehangoltan Dugó.

 - Szia, Laci!

 - Hogyhogy még bent vagy? – bíbelődött az irodaajtóval a férfi.

 - Téged vártalak, hátha szükséged lesz rám – emelkedett fel ültéből a titkárnő kicsit ijedten, attól félve, lebukott a főnöke előtt, ám az ügyet sem vetett rá. Belépett az irodába, titkárnője a nyomában. Leült az íróasztalhoz, Klári a túloldalon állt, utasításra várva.

 - Baj van? – törte meg a csendet a nő.

 - Akad, de nem vészes, inkább fáradt vagyok.

 Klári hallgatott, Dugó folytatta.

 - Az a tetű is pont most pattant meg, mikor a legjobban kellene a munkája! – utalt undorral a hűtlen könyvelőre.

 - És Péter? – puhatolózott óvatosan Klári.

 - Mi van vele?

 - Ő nem tudna segíteni?

 - Minden bizonnyal tudna, hiszen most tette le a mérlegképes vizsgát…

 - Hát akkor?

 - Nem akartam zavarni. Most végzett a vizsgákkal, hadd pihenje ki magát!

 - Neked is pihenned kellene…

 - Nincs már sok hátra, be tudom fejezni!

 - Rendben van, kint leszek, ha kellenék! – és Klári kiment. Nem vette észre, hogy Dugó arca előbb megnyúlik, majd vigyorba torzul. Rövidke szoknyájának hátsó felén tenyérnyi nedves folt virított. A férfi sejtett valamit titkárnője fura dolgairól, jóllehet, Laura és Robi soha nem árulta el senkinek, amikor a nőt rajtakapták a portással. Az viszont Dugó figyelmét sem kerülte el, hogy olykor összefutott Lajcsival a lépcsőn, amint az ruháját igazítva jött lefelé Kláritól. A nő szoknyáján látott folt csak erősítette gyanakvását, sejtése szerint épp a „bemelegítési” fázisban érkezett. Gondolatait pajzánságról a munkájára terelte, önmagát is meglepő sikerrel. Másfél óra múlva készen is lett. Irodájából kilépve búcsút intett titkárnőjének.

 - Maradsz még, Klári?

 - Igen, még van egy kis dolgom! Előkészülök hétfőre… Akkor, minden jót, Laci, kellemes pihenést! Gondolom, mész a család után? – érdeklődött nem minden ok nélkül Klári.

 - Azt hiszem, igen. Szia! – és Dugó lelécelt. Esze ágában sem volt még hazamenni! Elköszönt a portástól is, és hazafelé vette lépteinek irányát.

 A portán megcsörrent a telefon.

 - Tíz perc múlva, a garázs ajtajánál! – reccsent Lajcsira Klári. – Zárd be a kaput, már úgysem jön senki!

 - Rendben! – és a figura letette a kagylót.

 Dugó kényelmesen cigarettázva megkerülte a tömböt, és jó húsz perc múlva ért vissza telephelyének kapuja elé. Sehol senki. Kinyitotta kulcsával a kaput, és a portásfülke ajtajához osont észrevétlenül. Csend. Gondolhatta volna! Annyi eszük azért lesz, hogy nem az utca melletti épületben fognak kufircolni! Az irodaépület felé tekintett. Most bánta, hogy annak idején színezett üvegeket szereltetett be. A burjánzó növényzet takarásában mégis sikerült odaslisszolnia. A bejárat is zárva volt, csendesen kinyitotta. Körbeóvakodott mindent, de még mindig semmi. A garázs! Amekkora hangár az, könnyen el lehet rejtőzni mindenféle okból! Dugó most az egyszer áldotta Lajcsi tyúkeszét, aki több hete nem nyírt füvet, és a gaz is helyenként derékig ért. A férfi hangtalanul a garázs egyik ablakához kúszott, belesett. Már épp le akarta magát szidni, hogy mindenféle, talán alaptalan gyanú miatt leselkedik itt, mikor Lajcsi jelent meg odabenn. Egy táskát kapott fel, és már el is tűnt a mosóhoz vezető ajtó mögött. Dugó egy oldalbejáraton keresztül surrant utána.

 A megbeszélt helyen, a megbeszélt időben találkozott a bizarr párocska.

 - A mosóba menjünk! – jelentette ki a nő, táskáját a férfi kezébe nyomta.

 - Igen, Klárika! – és hűséges kiskutyaként indult utána.

 - Itt várj! – torpant meg Klári a mosóajtóban. – Majd szólok, ha gyere! – és bement. A kezelőhelyiségből két vastag, ottfelejtett, bár tisztának látszó pokrócot vett elő. A padlón lévő, rácsos vízelvezető mellé terítette, a betonra. Blúzát kigombolva lassan eresztette le a ruhaneműt a földre, amit a szoknyája követett, már megszáradt rajta a folt. Mikor főnöke irodáját elhagyva észlelte a „balesetet”, aggodalommal vegyes izgalom fogta el. Igaz, valamikor rövidre zárták ezt a kérdést a két főnökével, az utóbbi hetekben mégis felébredt a nőben a vágyteljes kíváncsiság, főleg Dugó iránt. Klári titkon reménykedett, hogy a férfi „utánajár” a szoknyafoltnak, és esetleg még be is száll harmadiknak. Nem is sejtette, álma mennyire közel jár az igazsághoz… Réveteg-kéjeteg mozdulatokkal kapcsolta ki melltartóját, keblei feszesen, felszabadultan húzták ki magukat, ledobva a szoros, börtönszerű fehérneműt. Két tenyere két mellére simult, a mosó hűvös levegőjétől fázósan összeugrott mellbimbók szinte szúrták a kezeit. Nem zavarta, mint inkább izgatta, gyengéden simogatta, gyúrogatta a gömböket, böngyörgette, sodorgatta a bimbókat, élvezte azok pajkos ruganyosságát. Jobb tenyere lassan lecsúszott halványan puhos, de még mindig igencsak igéző-izgató hasán át csupasz ölébe. Terpeszbe állt, résnyire nyíló szeméremajkai közül előbukkant a rózsaszín csiklóját takaró bőrredő. Az egész tenyerét vénuszdombjára simította, középső ujja a jól fejlett kisajkai között kutatta a gyönyör alagútjának bejáratát, míg a hüvelykujja alatti tenyérpárna erőteljesen, aprókat mozdulva nyomkodta peckét. Remegőn felsóhajtott. Matató ujja tövig csusszant a máris forró, máris nedves vaginájába. Tudata már a kikapcsolás szélén állt, hogy átadja magát a maszturbáció gyönyöreinek, mikor eszébe jutott az ajtó mögött várakozó Lajcsi. Halkan szólt ki, de a pasas így is meghallotta, eszeveszetten viharzott be a nőhöz. Klári mogyorószín tekintetével végigmérte a láthatóan felizgult portást. Elégedetten tekintett annak duzzadó nadrágjára, és vágyakozó-várakozó, rusnya arcára, végül üres kezeire.

 - Hol a táska? – reccsent rá.

 - Jaj! – kiáltott fel Lajcsi. – Máris hozom! – és kirohant. Izgalmában visszatértekor elfelejtette becsukni az ajtót, akaratlanul is kedvezve ezzel Dugónak.

 A főnök ki is használta az alkalmat, és villámgyorsan a nyitva hagyott ajtó réséhez surrant. Döbbenet uralkodott el rajta, mikor meglátta beosztottai ténykedését…

 Klári térdre ereszkedett, fenekét Lajcsi felé domborította. A rút mandró a nő kedvenc pálcáját tartotta a kezében, és suhogva, ám vigyázva sújtott le a pirosló bőrű, kerek, remegő félgömbökre. Minden halk csattanás után megemelte az altestét, fenekének partjai még jobban szétnyíltak, láthatóvá téve a nem csekély kisajkakat, és a közülük csillogva szivárgó kéjnedveket. Klári nagyon élvezte a gyenge, de csípős ütéseket, a bizarr kéj egyre jobban hatalmába kerítette. Nyögött, zihált, emelgette farát, sürgette Lajcsit, hogy folytassa. Nem kellett bíztatni, tette az a dolgát, ütései mind záporoztak Klári már jócskán vörös, csíkos hátsójára. Váratlanul a nő felsikkantott, valami olyasmit, hogy „Most…! Jövök…!”, és nedvei cseppentek combjaira, remegve-rángva a gyönyörtől.

 - Gyere, Lajcsi, hágjál meg! – suttogta, amint szóhoz jutott. A pasast sem kellett kétszer utasítani! Pillanatok alatt ledobta magáról kopottas gönceit, vékony szerszáma mereven billegett, mikor Klári mögé térdelt. A nő mellkasát a földre eresztette, hogy hátsója még jobban kidomborodjon, kezeivel hátranyúlva úgy szétfeszítette gömbjeit, hogy mind végbélnyílása, mind hüvelye feltárult. Lajcsi a nyitott lyukak mögé helyezkedve akár választhatott is volna, hevesen, mohón döfte vékony dákóját Klári vaginájába. Tövig hatolt a nő testébe, és vad lökésekkel csődörként hágta, mint azt Klári el is várta. Óriási kéj áradt szét mindkettejükben, nyüszítéseik, nyögéseik összekeveredve visszhangoztak a teremben. Nemi szerveik tocsogva súrlódtak egymásban és körül, a férfi lagymatagon lengő herezacskója minden lökésnél nagyot koppant-csattant a már vörösben játszó, alaposan megduzzadt, bőrredői közül kiemelkedett csiklón. Nagyon rapid, nagyon vad futam után egyszerre élveztek el. Dugó elhűlten hallgatta ezt a hangorkánt. Klári felsikkantott, Lajcsi felhördült, amikor a nő hüvelye satuként szorítva összerándult, nyelte magába a lüktető faszból fröcskölő ondót. Hangosan zihálva nyúltak el egymás mellett, miután a férfi lemászott Kláriról.

 - Jó voltál! – lihegte Klári.

 - Igyekeztem… - vigyorgott rút képével a portás.

 - Bírod még? – kis szünet után a titkárnő törte meg a rájuk ereszkedő csendet. Légvételük lassult.

 - Igen, Klárika, bírom.

 - Bírnod is kell! Ki vagyok éhezve!

 - Nem akarok csalódást okozni! – ígérte a pasas, Klári le is csapott rá. A pokróc szélénél levő rács közelébe állt terpeszben. Utasítására Lajcsi a nő lába közé-aláült, áhítattal nézett fel a pirosló, mindenféle nedveket szivárogtató, csöpögtető, résnyire nyílt puncira. Nyelve végigsiklott a szeméremajkakon, nem zavartatta magát attól, hogy puncinedvet, avagy saját visszaszivárgó spermáját nyalja-e. Átszellemülten rusnya képpel, élvezettel habzsolta az ujjaival szétfeszített hüvelybejáratot, nyelvét gyakran a kéjgombon siklatva. Klári határtalanul élvezte a nyalakodást, bal keze a melleit gyúrogatta, jobbja Lajcsi hajába túrt bíztatólag. Nyögött, nyüszített, az ágyékában nyaldosó mandró nevét ismételgette lihegve. Nem telt bele sok idő, ismét a csúcs közelébe került, de nem engedte, hogy a pasas befejezze. Kiküldte maga alól, és hanyattfeküdt a pokróc szélén.

 - Ujjazz! – lihegte a portásnak. Az boldogan tett eleget az utasításnak. Tenyerét ráfeszítette a ruganyos csiklóra, középső ujját a vöröslő kisajkak közé vezette. Ki-be mozgatta a forró nedvességben, de ez a nőnek nem volt elég.

 - Még… még… egy… ujjadat! – sípolta. Még mindig kevés! A portás már három ujjal dolgozott a táguló lyukban, de Klári egyre sürgette, hajtotta. A férfi már-már dühösen az egész kézfejét bevetette, nyelvét is a csiklóra nyalta, mikor hirtelen megrándult a nő teste, és hatalmasat élvezett. Puncija fröcskölve árasztotta kéjnedveit, a hüvely fala „spanyolkesztyűvé” vált, majdhogynem megropogtatva Lajcsi ujjait. Ha már ott volt a keze, nem hagyta abba az öklözést, és a nyelvpörgetést, amint Kláriban csillapodtak a hullámok, folytatta, ahol abbahagyta. A titkárnő is. Mikor Lajcsi újra kezdte, ő ismét hamar csúcsközelbe került. Határtalanul csodálatos volt ez számára, még sosem próbálták az effajta „kényeztetést”. Ahogy egyre repült a cél felé, érezte, nem tudja testét visszafogni. Hólyagjának záróizma engedett, ahogy testét ismét orgazmus járta át, Lajcsi nyelve alatt pirosló, duzzadt pecke alól erős, nagy ívű sugárban fröccsent sárgán a vízsugár. Leállította a manust.

 - Pihenjünk kicsit! – zihálta hullámzó keblekkel. – A táskámban van egy üveg… üdítő. Idehoznád?

 Lajcsi már ugrott is, Dugó visszahúzódott, nehogy észrevegyék őt. Nem vették észre. A titkárnő mohón fonta tikkadt ajkait az üveg szájára. Majdnem a felét kiitta egy húzásra.

 Bő húsz percig csak ült, nem foglalkozott a feneke alatti nedves folt hidegével, pihent. A portás kérdőn ült mellette, tekintete hol a nő arcát, hol testét vizslatta. Egyre többször tévedt a testére, intim tájaira, és már a látványtól lassan vér tódult ágyékába. Klári figyelmét nem kerülte el a vékony, de merev hímtag. Lassan hajolt a fickó ölébe. Az menten hanyattfeküdt, a nő dolgát megkönnyítendő. Klári ajkai a vörösen duzzadó makkra, ujjai a fasz köré fonódtak. Keze, szája, nyelve mozgásba lendült. Lassan gyorsuló tempóban szopogatta a kifogyhatatlannak ismert péniszt. A torz, rusnya képű manus halkan felnyögött, tétován cirógatta az ágyékában dolgozó titkárnő haját. Teste bizsergett, ahogy a kényeztetés tempója erősödött, de a nő most nem akart ondót nyelni. Másfajta élvezetre vágyott. Föléguggolt a rúdnak. Csupasz, nedves, mindig szexre kész puncijába igazítva Lajcsi farkát, beleült. Tövig. Megint lassú sebességgel lifteztette magát. Nem érdekelte a saját testét egyre inkább hatalmába kerítő gyönyör, Lajcsi arcát figyelte, vajon milyen messze járhat. Nem túl messze, Klári gyorsan le is emelte magát a férfi testéről. Négykézlábra ereszkedve pucsított elé. Lajcsi vette a lapot, de csak részben. Már lökte volna nedvesen csillogó, vérbő-fénylő makkját a szolidan nyílt, jókora kisajkak közé, de a nő határozott mozdulattal a ráncos-barnás gyűrűhöz irányította a dákót. A gnóm figura óvatosan nyomta hát a felnyögő nő fenekébe farkát. Amint bent volt, lehullott róla minden gyengédség. Vad tempóban, nagyon hamar a csúcsra jutva hágta meg Klárit. Az utolsó pillanatban cuppanva rántotta ki szerszámát, és sugárban fröcskölte magját partnere izzadt-selymes hátára, fenekének gömbjeire.

 Dugó úgy érezte, elég volt. Tépelődött ugyan, lebuktassa-e az üzekedő párt, esetleg beszálljon-e ő is egy szaftos menetbe, végül úgy döntött, nem szól semmit, és nem is tesz semmit. Lábujjhegyen lopakodva osont el az autómosóból.

 Hétfő reggel. Se Lajcsi, se Klári. „Hol a rákban lehetnek?!” – tajtékzott magában Dugó. Idegesen tépte fel a visongó telefon kagylóját. A gnóm portás volt az. Közölte, autóbalesetet szenvedtek. Neki csak a lába tört, a titkárnőnek viszont koponyaalapja és medencéje. Kómában van még, az orvos szerint, ha magához is tér, lábra többé nem áll. Ő ezennel tisztelettel felmond, hogy Klári mellett lehessen, hogy ápolhassa. Nem, ne tartóztassa Laci, jó főnök volt, de úgy érzi, Klárinak nagyobb szüksége van rá. Dugó hiába kérte, Lajcsi hajthatatlan volt. Gábort magával rángatva a kórházba téptek.

 A portás arca rettenetes volt. A betört szélvédő üvegszilánkjai nagyon csúf nyomot hagytak. Megtekintették a távolról sem szebben festő, halottsápadt Klárit. Gépek sziszegése, pittyegése között, szomorúan aggódtak az életéért.

 Dugó este lehangoltan ültette le családját a nappaliban.

 - Sajnálom szegény lányt! – szipogott Kriszta. – Kijutott neki nagyon a rosszból.

 - Bizony! – bólogattak az ikrek.

 - Nagyon rendes, megbízható volt! – kesergett Dugó.

 - Túléli? – kérdezte Gabi.

 - A doki szerint jó esélye van rá, a gyaloglásra már kevésbé…

 - Szegény­…

 - Úgy döntöttem, segíteni fogok neki, ahogy csak lehet…

 - Ha jól hallottam, Lajcsi is ezért mondott fel – bökte ki Laura.

 - Igen… - suttogta Dugó letörten.

 - Akkor most se könyvelő, se portás, se titkárnő! – sóhajtott a neje.

 Pár perc gyászos szünet után Dugó rekedt hangja reccsent.

 - Lányok, szomorúan, de kényszeredetten teszem fel a kérdést. Melyikőtök vállalná el a titkárnői állást, amíg nem tudunk meg valami bíztatót Kláriról?

 Az ikrek összenéztek, majd így szóltak: - Tudsz várni holnapig?

 - Tudok jobbat?

 Még aznap este az ikrek maguk között, másnap pedig a szülőkkel beszélték meg a dolgokat. Gabi és Laura egyszerre, pontosabban váltásban vállalták el az állást. Megkörnyékezték Petit is, hogy legyen ő a könyvelő. Boldogan mondott igent.

 Klári három nap múlva tért magához, de legalább egy hét telt bele, mire valamelyest beszédképessé vált. Sírva köszönte meg a Gyémánt-família önzetlen segítségét, és bár a munkáját valószínűleg sosem lesz képes ellátni, megígérte a lányoknak, hogy probléma esetén, ha tud, segít.

 Így lett hát Gyémánt Gabriella és Laura a Diamond Kft titkárnője. És hogyan kerültek Gabi fotói egy szexmagazinba?

 Az is kiderül…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.