Harmincötödik fejezet

(Avagy: a szexhajó)

 Viliék hazaérve sajnos nem tudták elmesélni tóparti kalandjaikat, mert unokatesóik aznap hajnalban, kisebb porfelhőt kavarva elkotortak Siófok felé. Panni hívta meg őket egy kellemes hajókázásra, a horvát tengerpartra, Siófoktól együtt mennének tovább. Vili azonnal utánuk telefonált, egyeztették az úti célt, és megkérték őket, várják meg, míg odaérnek. Megígérték, hogy várni fogják.

 Gabriella, megérkezvén Panniék horvátországi nyaralójába, amit még az ősszel vettek hajóstul, így szólt kék hajú vendéglátójához.

 - Ezek úgyis csak estére érnek ide. Nem mehetnénk ki addig?

 - Tőlem! - vont vállat Panni.

 - Ki lesz a kapitány? - érdeklődött Laura.

 - Karcsi - Panni nem volt bőbeszédű hangulatban. Szóvá is tették, mire így felelt: - Meg fog jönni…

 - Na, akkor ezt b*szhatod! - kedélyeskedett Peti cigarettára gyújtva.

 - Nem kell aggódni! - vigyorodott el végre a kékhajú. - Egyrészt mindenre van megoldás, másrészt még négy napom hátravan.

 - Fúj, lecsósan! - fintorgott Gabi.

 - Külsőleg működik! - mutatta fel középső ujját Panni. - Legfeljebb a tampont kell sűrűbben cserélni.

 - Á, a kis "kékmadzag-rendes"! - virult Peti.

 - O.K., O.B.! - csiviteltek az ikrek.

 - Ez itt a reklám helye! - rikkantott Robi.

 - Gusztustalanok vagytok! - mordult Dani a kávéját kevergetve. Egyre kevesebb kedve volt hozzá.

 - De határozottan jókedvűek! - nevetett Karcsi. - Felőlem cuccolhatunk a bárkára!

 - Aztán óvatosan a tengeren! - intette fiát az éppen érkező Mónika.

 - Nyugi, mami! Karcsi nagyon jól kezeli a hajót! - kelt bátyja védelmére Nóra.

 - Azt elhisszük! - szólt Jenő asszonya mellől. - De szerintem jobb lenne partközelben maradnotok!

 - Rendben! - bólintott Karcsi.

 - És fürdésnél figyeljetek a medúzákra! - intelkedett Mónika.

 - És legyen bekapcsolva a rádió! - így Jenő.

 - És ne borítsátok fel a hajót! - mosolygott Mónika, majd végigpillantva a döbbenten rámeredő ifjúságon, hozzátette: - Én is voltam fiatal…

 - Most is az vagy! - smúzolt az ifjúság.

 - Na, jól van, menjetek, és vigyázzatok magatokra!

 Félóra múlva már eloldották a köteleket a mólótól, és a part mentén délnek vették az irányt.

 - Hová megyünk? - érdeklődött Gabi.

 - Azt majd meglátod! - vigyorgott Karcsi, szájában szivar, fején fehér tányérsapka. Csak az uniformis hiányzott róla.

 Nem egészen negyven perc múlva egy nem túl nagy, elhagyatott, ám varázslatosan gyönyörű, tiszta vizű öbölbe siklottak. Az alig pár méternyi széles, kavicsos part fölött hófehér sziklák emelkedtek. Talán erről énekelt Zorán? Elhűlve nézték a csodálatot.

 - Nos, itt volnánk! - állította le a hajót Karcsi.

 - Ez gyönyörű! - suttogta Laura áhítatosan.

 - Csodás! - rebegte nővére.

 - Lehet itt sátorozni? - érdeklődött Robi.

 - Nem. Természetvédelmi terület! - jelentette ki Panni. - Az öbölbe be lehet jönni, de már a motorosokért sem rajonganak. A parton lehet sétálni, a vízben fürödni, de szemetelni, tüzet gyújtani, horgászni tilos.

 - Cápák vannak? - rettegett Laura.

 - Előfordulnak, de csak kicsik, ártalmatlanok - mosolygott Nóra. - A medúzákra jobban oda kell figyelni, nincsenek sokan, de olykor előfordul, hogy egy-egy idetéved.

 Ezen dolgok ismeretében úszkáltak, pancsoltak, nagyokat sétáltak a parton. Észrevétlenül suhant el a nap, mire Gabinak eszébe jutott az unokatestvére, már alkonyodott. Kérésére Karcsi horgonyt rántott, és a kikötőbe pöfögött a hajóval.

 Viliék éjjel érkeztek meg, hullafáradtan hurcolkodtak be a kajütbe. Unokatesói érkeztével Gabi már indult is volna vissza, hiszen úgy beszélték meg Karcsival, ám az aludni küldte, mondván, van még egy kis elintéznivalója. Néhány alak érkezett még a hajóra, csak azután röffentette be a gépet.

 Fülledt melegre ébredt mindenki. Gyorsan megtisztálkodtak, megreggeliztek. Viliék is ájuldoztak az öböl és környéke szépségétől, és túrázó ösztönük azonnal feltámadt. Vili, Marcsi, Tibi és Niki partra úszott, és megmászták a fehér sziklákat. Az ikrek megmártóztak a kékeszöld, kristálytiszta vízben, majd a hajó orrán levő napozóplaccra heveredtek süttetni magukat kedvenc fürdőruhájukban, saját, szépséges kreol bőrükben, enyhe terpeszben. Arcukra szalmakalapot tettek, és úgy tűnt, elaludtak…

 Peti és Robi Pannival és Csillával zsugázott a hűvös fülkék egyikében. Snapszeroztak vadul. Mindannyian csak a legszükségesebb ruhadarabokat viselték, fürdőruhát, pólót. Üdítőt, sört iszogattak, cigarettáztak, verték a blattot. Karcsi kukkantott be.

 - Zavarhatok?

 - Nyugodtan!

 - Akkor engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a barátaimat! - intézte szavait Robihoz és Petihez. Nagydarab, olyan Karcsi méretű, kigyúrt izomzatú, csillogó, napbarnított bőrű, jóképű, huszonéves srác lépett be elsőként. Valódi neve Sándor volt, de mindenki Maxnak hívta. Karcsival jár egy edzőterembe, és gúnynevét onnan kapta, hogy a végletekig maximalista, nem titkolt szándéka Schwarzenegger Nyomdokaiba lépni. Jó úton haladt, de még volt mit fejlődnie. Kezében karcsú, szintén napbarnított, kerek fenekéig érő szőke hajú, zöld szemű, szép arcú lányt szorongatott, barátnőjét, Sára néven. Mögöttük hollófekete hajú, copfos, apró termetű lány szerénykedett. Kinga, Csilla nővére, akiről Panni nem is tudott, hogy jön, a nővérek pedig nem szóltak neki. Kellemes meglepetés. A kölcsönös bemutatkozás után Karcsi csak annyit kért, az ikreknek ne szóljanak a vendégekről. Felesleges kérés volt. A négy zsugás játékra invitálta őket, eszükbe sem jutott a napozó lányokat piszkálni. Kinga és Sára beszállt a játékba, Max és Karcsi nem-tudásukra hivatkozva kimaradt.

 - Egyébként Dani és Nóri hol vannak? - érdeklődött Robi.

 - Dani nem szeret hajókázni. Egy napnál tovább nem bírja, Nóri pedig Marcellel van. Nem volt kedve eljönni! - adott választ Panni.

 - Mit szólsz? - kérdezte barátját Karcsi. Hangtalanul léptek le barátaiktól, a hajó orránál, de tisztes távolságból figyelték a napozó, szundító ikreket. A lányok "véletlenül" pont feléjük fordulva, enyhe terpeszben hevertek. A pajkos napfény csillogott a két szőrmentes vénuszdombon. A két fiatalember ágyékában egyre csak nőtt a vérnyomás, az a fürdőnadrág, mely összruházatukat képviselte, nem tudta rejteni, kordában tartani merevedő péniszüket. Nem is nagyon próbálták, hiszen abban a naiv tévedésben voltak, hogy mindkettő alszik. Élvezetes tévedés volt. Laura ugyan valóban nem volt tudatánál, nővére azonban igen, a szalmakalap és az orra közötti résen át mindent tökéletesen látott. Úgy gondolta, játszik a fiúkkal egy kicsit.

 - Hm… igen kellemes a két hölgy! - vélekedett Max.

 - Bizony! Meséltem már párszor róluk, ha jól emlékszem! - vigyorgott Karcsi a barátjára nézve, akinek arcára döbbenet ült ki. Tekintete a hökkenet irányába fordult, és ő is felnyögött. Gabi félálomszerű nyújtózást produkált, és felhúzva térdeit még jobban megmutatta ölét. A lány a kalap jótékony takarásában betegre nevette magát. A fiúk arca, ahogy ágyékukhoz kaptak, több volt, mint röhejes. Nem sokáig vihorászhatott magában, Laura mocorogni kezdett mellette, majd oldalára fordulva, magában motyogva átölelte őt. Gabi halkan, mozdulatlan ajkakkal éberré pisszegte húgát. Elsuttogta a "fenn álló helyzetet", Laura azonnal vette a lapot, és követte nővére példáját. Kalapjuk alól mosolyogva figyelték, ahogy Max és Karcsi egyre csak feszengve, ám leplezetlenül markolva igazgatták kényelembe vérbő, merev rúdjaikat a fürdőnadrág börtönében.

 - Maszti! - súgta Gabi Laurának halkan, a két lány keze egyszerre simult testükre, és mintha csak álmodnának, lassan izgató öncirógatásba kezdtek. A cicibimbók hamar megduzzadva hegyesre ugrottak össze, az átsikló kezek után keljfeljancsiként pattantak ismét égbolt iránt. Kellő bevezetést követően a két lány tenyere a csupasz, résnyire nyílt puncikra csúszott. Gabi mutató- és gyűrűsujja a kisajkakat feszítette szét, középsője pedig a csiklójára szorulva gyengéden körözött rajta. Laura nem volt ennyire szemérmetlen, teljes tenyerét simította dombocskájára, és addig masszírozta magát, míg meg nem érezte a hüvelyéből kicsorduló kéjnedvet. Gabriella módszere is hamari nedvesedéshez vezetett, az ikrek halkan sóhajtozva nyomkodták és simogatták puncijukat. A fiúk láthatóan nehezen bírtak ösztöneikkel, egyre izgatottabban topogva, gyanakodva araszoltak közelebb a lányokhoz. Gabi megelégelte a töketlenkedést, kalapját hátrapöccintve felült.

 - Bírjátok még?

 - Nem nagyon! - nevettek fel a srácok, és az ikrekhez léptek. Már hajolt volna le mindkettő, de a lányok nem hagyták. Gabi Max öle elé, Laura Karcsi repedező fürdőnadrágjához térdepelt.

 Gabi felnézett, hosszú, barnásszőke hajú, simára borotváltan jóképű, szürke, kerek szemű, egyenes, halványan hegyes orrú, vékony ajkú, széles vállú, izmos pasas tekintett rá.

 - Egyébként Gabi vagyok! - rebegte a lány.

 - Szólíts Maxnak! - egymásra mosolyogtak, a lány szemérmetlenül a nadrág dombjába markolt. Lüktető forróság áradt a falatnyi ruhaneműből. Elismerően cirógatta egy kicsit, de mohó ujjai nem bírták tovább. Kutakodva surrantak a gumicsík alá, erősen fonódtak a jókora rúd köré, és egy mozdulattal a csillámló, erős napfényre rántották. Gabi gyönyörködve simogatta a húsz centinél is termetesebb, vastag és vérbő példányt, melynek tövében gondosan nyírt mogyoróbarna szőrzet pamacslott, alatta szőrtelen zacsi függött. A lány nyelve hegye megcsiklandozta a lilás-kékes makkot, és ajkai fonódtak a petrencére…

 Laura sem tett másképp, ő is szájjal izgatta Karcsit, de szájába alig-alig tudta venni a péniszt, annak vastagsága miatt. Egyszer már megküzdött vele, most is ügyesen oldotta meg a problémát. Nyelve a makk alsó, érzékeny részén kalandozott, keze fel-alá húzogatta a fitymát. A kis masztibemutató miatt jócskán felizgult fiúval már sok dolga nem akadt volna. Karcsi teste meg-megremegett, vádlija megfeszült, de a spriccelés elmaradt. Laura abbahagyta a nyalakodást, amint megérezte, hogy a srác közelít a kéjponthoz, és erősen megszorította a rúd tövét. A fiú nem vette jó néven, a lány nemigen foglalkozott ezzel.

 - Ne siesd el! - búgta. - Tartogasd még egy kicsit a nedűt!

 Laura visszafeküdt az előbbi, napozó pózba, combjait széttárva kínálta szőrtelen ölét Karcsinak. Tegyen, amit akar. Tett. Ujjai szétfeszítették a kisajkakat, a piros csikló hetykén meredt ki fölöttük. Nyelve simult a kéjgombra, síkos-nedves kergetőzésbe fogtak, hol lassú osonással siklott el a pecek, hol ruganyosan, ide-oda cikázva, lélekszakadva, egyre kipirultabban menekült Karcsi nyelve elől. Laura, testében fokozódó gyönyörrel élvezte a játékot, forró hüvelye egyre csorgatta nedveit, már közelgett a csúcshoz, de a fiú bosszantó módon abbahagyta a nyalakodást. Nyelve helyett kőkemény, vaskos és hatalmas farkát nyomta a lucskos klitoriszhoz. Laura félig ülő helyzetbe tornázta magát, tekintete összevillant Karcsiéval. A fiú összeráncolt homlokának "kérdőjeleire" a lány közölte a problémát. Gumihiány. Lent hagyták a fülkében. A lány legyintett, és arra kérte a partnerét, időben húzza ki. Karcsi beleegyezett, a lány segítőkészen szétfeszítette szeméremajkait, a vastag, jókora kéjrúd lassan csúszott be egyre mélyebbre a szoros vaginába. Laura elengedte punciját, fejét hátravetette, és alighogy a fiú tövig behatolván mozdult néhányat, máris elélvezett. Karcsi óvatos vonásokkal kezelte a még lüktető, össze-összehúzódó vaginát, mert bizony neki is gyönyörteli érzést okozott, ám nem kívánta idő előtt megszakítani együttlétüket…

 Gabriella elengedte Max farkát, és felé fordítva fenekét, felkínálta magát. Hogy nyomatékot adjon tettének, kezeivel formás félgömbjeit feszítette szét, feltárva a kéjvágyó, rózsaszín barlangocskát. Max is gumira hivatkozott, Gabi "khp"-t javallott. Több sem kellett az izmos fickónak, viszonylag finoman a vörösen-nedvesen, vágyakozva-tárulkozva, húsra éhes puncusba mélyesztette húsát. Gabi halkan felnyögött, Max úgyszintén. Gyengéd mozdulatai gyorsultak, a lány egyre szaporábban kapkodta a levegőt, nyögdécselő hangjai erősödtek. Max technikát váltott. Néhány gyors lökés után szünetet tartott, dákóját jóformán méhszájig benntartva a forró nedvességben. Megismételte, partnernője halkan felsikkantott. Max aggódó-suttogó kérdésére csak ennyit válaszolt: - Nagyon jó! Folytatta hát, amíg Gabi diszkrét és halk sikongatásai majdnem állandósultak. Mindketten érezték, a csúcshoz közelednek, de Max mindenképpen szerette volna a lányt előbb elélveztetni. Huzavonájával lelassult, ágyékával aprókat körözött. Gabi ezt is élvezte, de nem értékelte.

 - Húzz bele! - lihegte. - Mindjárt… jövök!

 Max belehúzott, a lánynak igaza volt, talán négy-öt mozdulat után remegve, fojtottan felsikkantva óriásit élvezett. Max kihúzta nedvektől csillogó, erektől duzzadó farkát, jobb keze már markolta is rúdját, hogy pár rántással ő is a csúcsra érjen, de Gabi nem hagyta. Hevesen, de nem durván, villámgyorsan megfordulva levette a fiú kezét. Gyors oldalpillantással felmérte húga helyzetét, s mikor az néhány pillanattal később elélvezett, a fülébe súgott valamit. Laura kaján vigyorral adta nővére tudtára a beleegyezését. Leállította Karcsit, halk cuppanás hallatszott, ahogy a vaskos rúd kicsusszant a bőségesen nedves kéjbarlangból. Gabi ajánlata szerint az ikrek közelebb vonszolták a kigyúrt, már erősen spriccelni vágyó srácokat a hajó orra felé. Gabi szemöldökvillanására egyszerre vették szájukba a fénylő-vöröslő bunkócskákat, már amennyire megoldható volt, és gyors nyelvmunkát produkáltak. A heveny izgatás meglepte a fiúkat, de nem maradt idejük ilyesmivel törődni, mert a ficánkoló leánynyelvek, a hosszú ujjak fonódása, fitymamozgatása nagyon hamar csúcsközelbe juttatták őket. A Gabriella által javallott verseny abszolút győztese Max lett. A lány, mikor megérezte a "lövésközeli" állapotot, már csak a kezével izgatta a termetes darabot, másodpercekkel később hatalmas mennyiségű ondó fröccsent el az orra előtt, melyet még vagy három hasonló löket, és több kisebb is követett. Max hangosan nyögdécselt, repülő magja a korláton átlibbenve a vízben csattant, a maradék nyúlósan csordult le bíborló makkjáról. Természetesen Karcsi sem maradt le, de Gabi már Max faxát nyalogatta tisztára, mikor a vastag kéjrúd közel akkora adagot, de rövidebb távolságra lövellte a sűrű, fehér spermát. Néhány csepp a korlátra is jutott. A fiú kissé megfeledkezve magáról, félhangos kiáltással kísérte fröcskölését. Kigyúrt, tehát strapabírónak tűnő testük ellenére a fiúk remegve estek térdre, az ikerlányok simogató ölelésébe…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.